ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Kalandmester
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Alison Fawley
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Julian & Silent I_vote_lcapJulian & Silent I_voting_barJulian & Silent I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Julian & Silent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-13, 14:04






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: I'm not afraid                Aktuális viselet             Megjegyzés: Who said that I want to change anything?


- Bármennyire is szeretnéd, ezt az egyet nem fogom. – mondtam még mindig mosolyogva. Senki sem tévedhetetlen, még a Hollóhátasok sem, akkor miért pont ő lenne az akinek mindig igaza van? Nincs benne logika. Meg aztán már többször is bizonyította, hogy téved, szóval még ezért sem fogom azt mondani, hogy neki mindig igaza van. -  Ő… Hehe! Érdekes kérdés. – Most mégis mi a fenét mondjak? Mert ismertem Mardisokat, de nem rájuk gondoltam, hisz ők nem mondták, hogy buta lennék, mert hozzájuk képest igenis egy zseni voltam. Illetve ott volt még az évfolyamomból az a lány, de azt meg pont azért nem mondom meg neki, mert csajról van szó és tuti ráhajtana. -  A… Alan.  – Fogalmam sincs, hogy van-e ilyen nevű srác a Mardekárban, csak úgy jött. Már éppen készültem kimondani, hogy Aaron, mert róla beszéltem, annak ellenére, hogy a háztársam, de aztán rájöttem, hogy nem kéne, így gyorsan kitaláltam valamit. Bár egyszerűbb lett volna, ha azt mondom, nem válaszolok erre a kérdésre. -  Tényleg!  – Franciául nagyobb a szókincsem így könnyebb kifejeznem magamat, szóval nem értem mi a baja. Szerintem ez teljesen logikus. -  Én mondtam. De valamikor nagyon is tudok vicces lenni. – Amikor épp nem vagyok magamnál, vagy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy komolyan beszéljek. Vagy mikor Ebonyval vagyok. Akkor nagyon sokat szoktam viccelődni. Hiába, mellette teljesen önmagam lehetek. -  Nem baj.  – vontam meg a vállamat és mosolyogva néztem rá. -  Végül is így szórakoztatóbb vagy. Csak ne ess túlzásba.  – Az is igaz, hogy nekem mi a túlzás. Mert valaki már attól rosszul van, ha ezt hallgatja, nekem csak néha megy az agyamra ezekkel a szövegeivel, de inkább csak nevetek magamba, hogy valaki hogy lehet ilyen beképzelt, de nem érzem túlzásnak. Szerintem az lenne az, ha azon gondolkodna, ki a tökéletes partner számára és rájönne, hogy nincs olyan, így magába szeretne aztán esküvőt rendezne saját magának és egy tükörrel csókolózna. Persze ez nyilván nem fog megtörténni, hisz azt már kifejtette, hogy mennyire szeret a lányokkal lenne, ezért gyanítom, hogy egyszer (talán) megtalálja a tökéletes partnerét. De ha nem, akkor végső sorban ott van a tükör.
A kérdésére ledermedtem és csak nagy szemekkel bámultam rá, mire sikerült megszólalnom. -  Igen.  – Nem. De. Várj mi? Elvesztem. Most az kérdezte, hogy akkor szeretem-e vagy sem? Nem nagyon figyeltem, visszakérdezni meg nem akarok. Megráztam a fejemet és újabb magyarázkodásba kezdtem. -  Maradjunk annyiba, hogy azok közé az emberek közé tartozol, akikkel nagyon nem akarok rosszba lenni.  – mosolyodtam el és reméltem ezt a választ végre elfogadja, mert úgy fest az előzőt nem sikerült neki. -  Nem lesz mégsem. – Szó sem lehet róla, hogy ne nézzek ki jól. Nem akartam, hogy ha már egyszer elvisz a bálba, akkor otthagyjon a fenébe. Az milyen lenne már? Nagyon gáz. Szóval a kedvéért akár még ki is sminkelem magamat, amit nem nagyon szoktam. Majd Ebony segít remélem. A következő megszólalására nagyon nyeltem és egyre jobban féltem mi lesz, ha nem fog neki tetszeni valami. Jaj!
Nem sokkal később felállt és elköszönt. Mondhatni. -  Aha, szia.  – mondtam halkan és elmosolyodtam. Aztán még néztem egy darabig, ahogy elmegy, majd én is összeszedtem a cuccomat és a francia dalt énekelve, mentem vissza a kastélyba.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-12, 18:05


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]

– Nekem mindig igazam van, kislány, már mondtam. Ideje lenne végre ezt is elismerned. – Mondjuk, az is haladás, hogy pár találkozás után, már részben elismer az igazamat, ha így folytatja, akkor legközelebb még abban is igazat ad, hogy a Mardekár a legkirályabb ház a négy közül. – Ki az? Mármint a mardis gyerek? – Most már tényleg nagyon érdekelt, hogy ki lehet az, főleg, hogy egy házba járunk. Diadalittasan vigyorodtam el, amikor már megint elszólta magát. Hihetetlenül szerencsétlen szegény csaj. – Ahaa – hangzott a nem túl meggyőző válaszom. Kétlem, hogy franciául értelmesebb lenne, szerintem ezt csak azért állítja, mert a franciáját a szülein kívül senki sem érti, azok meg amúgy is leszarják. – Ööö… ez megint irónia volt. Te tényleg mindent komolyan veszel – jegyeztem meg lemondóan. Mondtam már, hogy reménytelen a kisasszony? És ő mindig, újra és újra bebizonyítja, hogy nem véletlenül gondolom így. – Késő – nevettem fel. – Ezzel elkéstél, úgy körülbelül 13 évet. – Nem fogok hazudni, világ életemben egoista voltam, ez amolyan Blackwood-örökség, amiből én is bőven kivettem a részemet. Büszkék vagyunk arra, amink van, amit elérünk, és szerintem ezzel nincs semmi baj. A dédapám büszke volt arra, hogy kinyírta azt a sok embert, a nagyapám arra, hogy az apja „jó híre” ellenére kiépítette a saját, sikeres vállalkozását, amit azóta is ő vezet, apa nemhiába büszke arra, hogy ő a Varázsbűn-üldözési Kommandó főparancsnoka. Ami meg engem illet, sportokban verhetetlen vagyok, auror leszek, méghozzá nem is akármilyen, és mivel még csak tizennyolc, sőt nemsokára tizenkilenc leszek, még olyan sok minden vár rám, amivel büszkévé tehetem a családomat, na és persze magamat.
A nagy zavarán csak egyre jobban szórakoztam. Tudtam én, hogy ha szar napom van, csak belé kell botlanom, és máris jókedvet csinál nekem. – Még mindig tagadod, hogy belém estél? – kérdeztem meg a nyilvánvalót. Még ha megint tiltakozik is, akkor is látszik rajta az ellenkezője. Rohadtul nem tud hazudni, szóval, ami nem megy, azt nem kellene erőltetni. – Oké, de ha mégsem… – Félbe hagytam a mondatod, fejezze be úgy, ahogy akarja, de szerintem sejti, hogy mi lett volna a folytatás. Örömködésére nem reagáltam semmit, remélem, bízhatok annyira Silentben, hogy olyan színt választott magának, ami illik is hozzá. – Hát jól van, ajánlom is – Nem hatott meg különösebben, amit mondott, mert lehet, neki tetszik, nekem meg nem, és az számít, amit én gondolok, szóval, majd ha látom a ruhát, eldöntöm, hogy jó lesz-e.
Ránéztem az órámra, és úgy döntöttem, hogy eleget boldogítottam már Silentet, úgy hogy ideje, odébb állnom, és más társaság után nézni. Felálltam, visszatettem a napszemüvegem, és lenéztem a lányra. – Akkor, találkozunk a bálon – biccentettem köszönés képp, és hogy legyen egy szép napja, még egy mosolyt is kapott tőlem, majd elindultam a Csónakház felé.




  mai viselet zeneAlright, if you want. But it doesn't change anything.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-12, 14:39






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Not here all night                Aktuális viselet             Megjegyzés: You know what? Let’s stop it here.


Nem értem én ezt a srácot. Ha egyszer mondani akar valamit, akkor miért nem mondja? És a mosoly? Már megint mi olyat mondtam, ami miatt ezt kellet csinálni? Ilyenkor ideges szoktam lenni, bár most Julianről van szó, így csak a földet bámultam és a hajamat kezdtem tekergetni. Ez lenyugtat egy kicsit és tuti nem fogom ordibálva megkérdezni, hogy mi olyan szórakoztató. -  Kezdem azt hinni, hogy majdnem mindig igazad van.  – A mondatom végén gonoszul elmosolyodtam. Na persze ez nem olyan vigyor volt, hogy most aztán megkeserülöd, hogy megismertél, inkább csak azt akartam jelezni, hogy ő is képes tévedni.  -  Valami Griffedéles és még egy háztársad.  – Illetve, csak abba a házba kéne járnia. Bár ahhoz a házhoz, meg túl okos. Már értem miért volt olyan nehéz eldönteni hová küldjék. Én is a Hollóhátba küldtem volna, mert inkább eszes, mintsem gonosz, bár ő sem az az ártatlan bárány kategória. - Úgy értem, hogy a helyes srácok előtt.  – mondtam, majd ismét a számra csaptam. A francba a nagy számmal. -  Egyébként tudok én értelmes is lenni, ha az anyanyelvemen beszélek.  – Mert ez a nyelv nem nekem való. Lehet, hogy ez a másik nyelv, amit tökéletesen kéne beszélnem, és már hat éve így kommunikálok másokkal, de még mindig akadtak nyelvi nehézségeim, mert ha el tudom mondani azt amit akarok, még akkor is, ha nem annyira értelmesen is, akkor nem látom értelmét jobban megtanulni. -  Igen, a barátaim szerint nagyon vicces tudok lenni, ha nem veszem véresen komolyan a dolgokat.  – Szó szerint véresen, mert én még az egyértelműen poénnak szánt dolgokat is képes volt magamra venni, emiatt gyakran el is szomorodtam, de néha velem is lehet jól szórakozni, csak olyan hangulatomban kell lennem. A kijelentésén felnevettem. -  Csak el ne szállj magadtól túlságosan.  – Remélem ezt a kijelentést csak viccnek szánta, mert ez még rajta is túltett volna, mert tudom, hogy egy egoista, de ennyire ő sem lehet beképzelt, bár aztán ki tudja.
Titokban reménykedtem benne, hogyha most megengedte az ölelést, akkor máskor is megfogja, bár erre én magam is elég kicsi esélyt láttam. Mindegy a remény hal meg utoljára. Viszont az tényleg rosszul jött ki, hogy az előbb mondtam, hogy nem szeretem, mégis megölelem és még el is pirulok, mikor egyszerűen rám mosolyog. Hát igen. Csak gratulálni tudok magamnak ehhez. Szerintem rá is jött, hogy azért nem vagyok teljesen közömbös iránta, mert tényleg nem vagyok, hisz kedvelem annyira, mint mondjuk Ebonyt. Na jó, azért annyira nem, hisz ő a legjobb barátnőm. De a lényeg, hogy a halk nevetéséből ítélve észrevette a piros arcom és azért annyira ő sem hülye, hogy ne rakja össze a dolgokat. -  Nem okozok csalódást ígérem.  – mosolyogtam, bár egyre jobban féltem attól, hogy komolyan képes lesz-e otthagyni majd. Mert csak nem olyan szemét már, hogy egyedül kelljen lennem. -  Juj, köszi.  – kiáltottam fel, mikor beleegyezett a színbe. Az volt e legszebb ruhám, amit valaha kaptam. Persze volt másmilyenfajta is, ami jó lehetett volna, de nekem akkor is az kellett. A szüleim nem mindig tudtak választani, ha az én stílusomról van szó, de akkor nagyon eltalálták. Biztos Jean keze volt e dologban. Csak ő ismer ennyire. -  Nyugi elég márkás ruha. Nem gondoltam egy vacak rongyba jönni.  – Nem tudom pontosan ennyibe fájt ez annó, de az biztos, hogy nem volt olcsó.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-10, 18:56


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyitottam a szám, hogy válaszoljak, de inkább becsuktam, és egy sóhaj, meg egy fáradt mosoly kíséretében megráztam a fejem. Reménytelen ez a lány, nem éri meg törni magam miatta. – Na, csak megérte folyamatosan ezt mondogatnom, végre belátod, hogy igazam van – jelentettem ki büszkén. A nyilvánvaló kérdésére csak vigyorogva bólintottam. Lehet még ennél is szerencsétlenebb? Ezért nem szabad hangosan gondolkozni, mert még olyan hallja meg, akinek nem kéne. – Ó, komoly? Kik azok? – kérdeztem lelkesen. Már azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen, aki minden adandó alkalommal szembesíti őt hiányosságaival, de ezek szerint nem. Felnevettem a válaszán. – Ki kell, hogy ábrándítsalak. Nincs hozzám hasonló srác, belőlem csak egy van, és utánozhatatlan vagyok. Pedig amúgy pont, hogy az idősebbeknél kellene normálisan viselkedned, mert így a rohadt életbe se vesznek komolyan. – Csak, azt nem értem, hogy ezeket miért nekem kell elmondani? Az oké, hogy nincsen magához való esze, na de a szülei semmit sem tanítanak neki? Vagy a nagyfater, vagy valaki, akit bír? Komolyan, még egy jó tanáccsal kell ellátnom, pénzt fogok érte kérni, és még kamatot is számolok fel, az eddigiek miatt. – Tettek már megjegyzést, a csodás humorérzékedre? Mert ha igen, akkor én ezt most kihagynám – vigyorodtam el. – Ó, köszönöm! Az én kisugárzásomtól minden új értelmet nyer. – Nem véletlenül mondják, hogy óriási az egóm, de én ezt csak egészséges önbizalomnak hívom, az sokkal szebben hangzik. Na meg, ha van mire büszkének lennem, akkor minek szerénykedjek? Az nem az én stílusom lenne. Ha valamiben jó vagyok, akkor azt meg is fogom mutatni mindenkinek.
Nem vagyok az a nagy ölelgetős fajta, de persze minden attól függ, hogy kiről van szó. A nők alapból olyanok, hogy összeölelgetnek fűt-fát, és én ezt eléggé rühellem, de természetesen barátnők meg anya mindig kivételt képeznek, ha erről van szó. Szóval Silentke érezze magát megtisztelve, mert megengedtem, hogy úgy kábé egy percig a kivételek közé tartozzon. Halkan felnevettem, amikor már megint elpirult. És most még a sötét se mentette meg attól, hogy észrevegyem. Ráadásul, az előbb bizonygatta, hogy ő nem szerelmes belém, hát mit ne mondjak, nagyon meggyőző reakció. – Hát nagyon ajánlom, hogy jól nézz ki, mert jobb, ha most tisztázzuk, hogy képes lennék otthagyni téged, ha nem talállak megfelelőnek, szóval úgy igyekezz – próbáltam minél jobban ösztönözni. – Az jöhet – bólintottam rá a színre. Most már csak azt remélem, hogy nem valami kínai ruhában akar megjelenni. – A ruha vagy tervezői legyen, de a minimum, hogy márkás, és nem az alsó kategóriából. – A volt barátnőimnek hála, kilométerekről felismerem, hogy melyik ruha egy olcsó vacak, és melyik egy drága darab. Na, nem mintha, addig nem lett volna fogalmam a dologról, de nekik hála, tökéletesre fejlesztettem a tudásomat ezen a téren.




  mai viselet zeneIt was a statement, not something you can decide on
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-07, 20:08






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Je suis un Homme                Aktuális viselet             Megjegyzés: Maybe. I don’t know yet.

-Aha egész cukik, bár én inkább a macskákat szeretem.  – A macskák vagy egy millióval édesebbek. Azok olyan kis puhák és aranyosak és játékosak, na meg persze amikor azzal a nagy szemekkel néz rád akkor valami zabálni valóak, nem is beszélve a dorombolásról meg a bújásról. Ezért szerettem mikor Jean macskájára vigyáztam, mert sose tudtam neki ellenállni, bár az is igaz, hogy csak az utóbbi időben kedveltem meg, amúgy meg rühellem. - Tényleg nem vagyok valami eszes. – mondtam ki, majd leesett, hogy ezt nem mintha nem magamban mondtam volna. - Kimondtam hangosan igaz?  – néztem rá, de meg se kellett válaszolni, tudtam, hogy megint hangosan gondolkodtam, mint legutóbb a könyvtárban. Pontosan az ilyenek miatt tartok ott, ahol. - Csak azért mondom el, mert nem akarok neked hazudni. Rajtad kívül még ketten. – De csak ketten, és ebből is csak egy a Hollóhátas, szóval nem gáz annyira.  A mosolyt újfent nem értettem. Akkor most nem gondolta, hogy ennyire hülye vagyok? Mondjuk ez valószínű azt jelentette, hisz akkor biztos ellenkezett volna, ha nem. Legalábbis szerintem ez így lenne logikus. - Ha a te és a hozzád hasonló srácok, vagy idősebbek között vagyok.  – Mert akkor szó szerint nem találom a szavakat. Illetve ezen a nyelven nem, de gyanítom, franciául tökéletesen érthetően tudnám magamat kifejezni, ráadásul akkor még értelmes is lenne, amit mondanék, csak így hogy az angolt beszélem nehezebb, mert tizenegy éves koromig igazából csak a franciát beszéltem. Persze azért megtanultam, hisz a családom egyik fele csak az angolt beszéli, de akkor sem az volt a szokványos nálunk. A reakcióján ismét felnevettem. - Nyugi gondoltam, hogy nem akarod. Csak vicceltem. – mosolyogtam kedvesen és kuncogtam is egy kicsit hozzá. Nem vagyok hülye, számítottam rá, hogy nemet fog mondani. Csak szórakozásból ajánlottam fel neki. - Oké csak egy ötlet volt. És nem, nincs levédetve. Tőled mondjuk, egy fokkal jobban hangzik. – rándítottam meg a vállamat. Már nem nagyon izgat ki hogy hív. Valaki Silentnek, valaki Silinek szimplán és ketten meg kislánynak vagy kicsi lánynak. De az ő szájából tényleg elviselhetőbb volt.
Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy most akkor elfogadja a tényt, hogy nem vagyok belé szerelmes, vagy csak nem teszi szóvá, hogy ő nem így gondolja. Végül úgy döntöttem, hogy beletörődött és hisz nekem. Fő a pozitív gondolkodás. Az ölelés viszont nagyon jó volt. Nem értettem, hogy miért engedi, hisz ő maga mondta, hogy nem szereti, ha hozzáérnek, mondjuk ez múltkor pont nem érdekelt, de most azért biztonság kedvért úgymond „engedélyt” kértem egy ölelésre, amit meg is kaptam. Fel sem tűnt mennyi ideig ölelem nem is nagyon érdekelt, mert jól esett. Régen öleltem meg már bárkit is, és erre szerintem már szükség volt. De a lényeg, hogy egy idő után észrevettem magamat és mikor elhúzódtam akkor mosolygott, amire én csak elpirultam. Sose értettem hogy képes arra, hogy ilyen könnyedén zavarba hoz, de most az is benne volt, hogy bizony épp az előbb taglaltam, hogy nem szeretem, de azért mégis átöleltem, mégiscsak jó volt és mind ennek ellenére én azt bizonygatom, hogy nem tetszik. - Nyugi nem gondoltam volna, hogy egy semmilyen külsővel állítok oda, főleg hogy pont te leszel a párom. – Ezt igazából dicséretnek szántam, hisz ezzel gyakorlatilag azt mondtam, hogy mellette nehéz lesz elég jól kinézni. - Aquamarine?  – kérdeztem és reméltem igen lesz a válasz. Van egy nagyon szép ruhám, amit még annak idején anyuék vettek nekem egy rendezvényre, ahová elrángattak, hogy tudják mutogatni milyen szép lányuk van. Bár az az est, nem volt valami felemelő, a ruhát imádom és egyszerűen lélegzetelállító.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/b]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-07, 18:38


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
– A kígyók aranyosak – vigyorodtam el. Hát most ezzel egyáltalán nem ijesztett meg. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit ért azalatt, hogy egy kígyóra fogok hasonlítani. Mert ennek semmi értelme sincs, de tényleg. Nem is értem, hogy miért próbálok logikát keresni abban, amit mond, csak magamat fárasztom le ezzel. – Hát ja, eléggé – értettem vele egyet. Azért van egy olyan érzésem, hogy nem teljesen érti a felháborodottságomat, de az már igazán nem az én bajom, ha még segítséggel sem jön rá. – Hát többek között én, de nem hinném, hogy én lennék az egyetlen ezen a véleményen – vontam vállat. Tuti, hogy nem én vagyok egyedül olyan, aki megmondja neki, ha rohadtul nincs igaza, vagy csak egyszerűen, ha hülyeséget mond. A megjegyzésére csak elmosolyodtam, mert pontosan, hogy ezt gondolom, csak már meguntam, hogy folyton közlöm vele. – Ha? – kérdeztem vissza. Kizárt dolog, hogy ezt megússza. Ha már belekezdett, akkor fejezze is be, akár mennyre is kínos a számára. És jobban teszi, ha nem kéreti magát, mert addig úgysem hagyom békén, amíg el nem mondja. – Kizárt dolog! – hőköltem hátra. Más se hiányzik nekem, mint hogy egy nyálas, romantikus szennyet sózzon rám. – Nem. És hol érdekel az engem? Nincs levédetve, hogy csak ő használhatja a kislányt.– Na nehogy már Silent mondja meg, hogy hogy hívjam. Úgy hívom, ahogy tetszik, függetlenül attól, hogy más is használja-e. Meg amúgy is, ez is azt bizonyítja, hogy van rajtam kívül valaki, aki hasonlóan vélekedik Silentről, mint én.
Vicces volt azt nézni, ahogy kétségbe esetten gondolkodik azon, hogy hittem-e a gyenge kis magyarázatának, és mindez tükröződött az arcán is. Mert nem, egyáltalán nem vettem be a kis meséjét arról, hogy csak egyszerűen örül, hogy lát. Mert még ha valamennyire igaz is, nem vagyok vak, látom, ahogy rám néz, meg feltűnik, ha zavarban van. Hagytam, hadd öleljen meg, neki is lehet egyszer jó napja. Azért mondjuk nem arra gondoltam, hogy percekig akar ölelgetni, szóval paráztam rendesen, nehogy meglásson valaki, aki ismer. Amikor elhúzódott, csak rávillantottam egy helyes mosolyt, és nem tettem szóvá, hogy bizony ezzel is csak megcáfolta az állítását, miszerint nem szerelmes belém. A kérésemre, hogy nézzen ki csak felnevetett. Kíváncsi lennék, hogy akkor is így fog-e nevetni, amikor nem tartom majd megfelelőnek a kinézetét, és egyszerűen otthagyom a francba, hogy ne égessen engem. Mert attól függetlenül teljesítve lenne részemről az, hogy el kell vinnem a bálba a lányt, mert az nem volt kikötés, hogy vele is kell lennem a bál végéig. – Ne csak igyekezz, csináld is meg – válaszoltam végül. – A lilán, rózsaszínen, sárgán és árnyalataikon kívül elvileg bármi jöhet. – De nem csak a ruha színe nem mindegy, hanem a fazonja se lehet akármilyen. Nagyon remélem, hogy ezt magától is megtudja ítélni, és nem kell mindent nekem intéznem.




  mai viselet zeneBelieve it or not, I'm one of that kind
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-06, 20:33






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Break my mind                Aktuális viselet             Megjegyzés: Wait. Are you a real man?


Ha azt hittem, hogy ez is csak egy üres fenyegetés lesz, akkor nagyot tévedett. Szoktam ilyesmivel viccelődni, de ha a barátnőmről van szó, nem ismerek tréfát. -  Mondjuk úgy, hogy nagyon fogsz hasonlítani a házad címerén lévő állatra.  – És ha ebből nem veszi le, hogy képes leszek kígyóvá változtatni, akkor szegény elég butus. Mert igen, én még akár a háztársaimnak is képes lettem volna ártani, ha valaki Ebonyt szekálja szóval mondhatni, hogy nem érdekel kivel milyen jó vagy rossz a kapcsolatom, a barátaimat nem lehet csak úgy szívatni. Pár percig elgondolkodtam azon, amit mondott. Nem értettem elsőre ezzel mit akar mondani, majd leesett. -  Ja! De én nem úgy értettem, hogy hülye lennél. Bocsi, akkor rosszul értelmeztem.  – Na igen, vagy ő fogalmazott rosszul. Mert nekem nem sikerült levenni a szavaiból, hogy mit akar mondani, de gyanítom azt, hogy ő is pontosan azt mondta, mint én, mert máskülönben csak nem háborodna fel, kivéve, ha megint azt akarja bebizonyítani mekkora hülyeséget mondtam, de akkor meg már végképp nem értem mit akart mondani. -  Ki mondta, hogy folyamatos? – Nem szerepelek le állandóan, hisz csak három ember van az egész iskolában, aki szereti megmondani, ha nincs igazam és kész. Őket meg igyekszem elkerülni. Na jó őt nem. A kérdésére felsóhajtottam és megráztam a fejemet. - Persze, hogy tisztában vagyok vele. Ennyire még te se gondolhatod, hogy buta lennék.  – Mert az már tényleg sértő. Az, hogy nem éppen ebbe a házba rakna érthető, hisz én magam sem gondolom úgy, hogy ide kéne járnom, de nem hiába raktak ide, megvolt az oka, és az nem az volt, hogy annyira sík lennék, hogy még ezt se tudom. -  Inkább csak akkor ha…  - kaptam a szám elé a kezemet. Nem, ezt nem fogom kikotyogni. Mert erről igazán nem én tehetek. Még mindig bennem van az a kis félelem, ami már egészen kicsi korom óta megvan, hogy a nagyobbaktól és a fiúktól félek és ezért hülyeségeket beszélek. Na persze ez mára már annyira megváltozott, hogy csak az idősebb és kedves srácokkal vagyok ilyen félős, mert mondjuk, az évfolyamomba járókkal teljesen jól elbeszélgetek, de akik feljebb járnak azokkal nehezebb. -  Csak más.  – nézek rá mosolyogva. Attól, mert neki valami nem tetszik, lehet valami jó, csak ő nem látja be.  -  Ha gondolod, kölcsön adom és beleolvashatsz.  – nevetem el magamat, mert ezt még én se hittem el, hogy megtenné. -  Akkor nem lehetne kicsi Silent legalább? A kislányt már lefoglalta más.  – Hát igen. Aaron folyamatosan így hív, azóta, hogy a könyvtárban megismerkedtünk. Én meg az óta nem járok oda, csak ha nagyon muszáj.
Nem válaszolt semmit arra az állításomra, hogy nem esetem belé. Csak felvonta a szemöldökét. Akkor ez most jó? Akkor elhiszi? Mert ugye nem szólt semmit, vagyis nem ellenkezett, szóval akkor elhiszi. Ja tuti megbízik bevette, vagyis nem bevette mert igazat mondtam, mert nem bírom. Illetve persze bírom, de csak úgy, mint egy ismerőst. Egy kedves ismerőst, akivel veszekedni szoktunk és szinte sose vagyunk egy véleményen. Mikor mondtam, hogy kedvem lenne megölelni, nem gondoltam volna, hogy hagyni is fogja. De nem mondtam semmi, inkább örültem, hogy megengedte. Igaz haboztam egy kicsit, de aztán finoman hozzábújtam és átöleltem. Vagy egy percig öleltem, mikor leesett, hogy ez azért már enyhe túlzás a részemről, így lassan elhúzódtam és csak mosolyogtam rá. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert akkor hazudnék és szívesen öleltem volna még, de féltem ellökne még a végén. A válaszán nevetni kezdek, de most nem gúnyosan, hanem úgy, ahogy akkor szoktam, mikor tényleg valamin jól szórakozom, ez esetben a megszólalásán. -  Értettem, majd igyekszem. – Nem is jutott eszembe, hogy rosszul nézzek ki, hisz egy ilyen srác mellett kész csoda lesz, ha csinosnak lehet majd mondani. -  Hogy van-e elképzelésed a ruha színéről?


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-06, 19:24


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
A kis fenyegetésére csak halványan elmosolyodtam. – Csak kíváncsiságból. Mit fogsz csinálni, ha a füledbe jut a dolog? – érdeklődtem. Azért érdekelne, hogy állna bosszút rajtam, de van egy olyan érzésem, hogy eléggé szórakoztató lenne a dolog, és szerintem kettőnk közül nem ő lenne az, aki jól szórakozna. – Ajj, ne csináld már! Emlékezz vissza arra, amit én mondtam, aztán hasonlítsd össze azzal, amit most az előbb akartál nekem magyarázni, és rájössz. – Ráférne egy kis gondolkodás, szóval jöjjön csak rá magától. – Hát az már igazán nem az én bajom. Szedd össze magad, nőj fel, és akkor talán elkerülheted a folyamatos leszerepelést. – Én megpróbáltam segíteni rajta, az már az ő dolga, hogy megfogadja-e a tanácsomat. A megjegyzésére csak döbbenten pislogtam a lányra. – Most te… ugye te most tisztában vagy azzal, hogy ez az előbb irónia volt? – Neem, nem lehet ennyire buta. Akkor nem tartana a hetedik tanévében. Vagy csak irtó nagy szerencséje lett volna? – És hogy csinálod, hogy eddig senkinek sem tűnt fel, hogy mégis csak tudsz logikusan gondolkodni? – érdeklődtem mosolyogva. Ha ennyien mondták már neki, hogy logikában nem bővelkedik, akkor egyszer majd csak elhiszi. Na, az viszont nem baj, ha nem gyakran jár a Három Seprűbe, mert így legalább kevés valószínűséggel fogok vele ott összefutni. – Lehet, hogy tizenhat vagy, de inkább viselkedsz ötévesként. – Amíg ilyen gyerekesen viselkedik, addig ne várja, hogy esetleg felnőttként tekintsenek rá, mert ha jól emlékszem, lassan betölti a tizenhetet. Türelmesen hallgattam végig a véleményét, amit végre hajlandó volt kinyögni. Csak azt nem értem, hogy miért volt az jó neki, hogy előtte felhúzza az agyamat. – Pocsék ízlésed van – foglaltam össze a véleményemet az elhangzottakról. – Amíg nem viselkedsz korodnak megfelelően, addig jár a kicsinyítő képző – vontam meg a vállam.
A magyarázkodására csak felvontam a szemöldököm, de szó nélkül hagytam. Egyáltalán nem győzött meg, de mindegy, engem nem annyira érdekel, hogy egy újabb lány esett belém a sok száz mellett. Jaj, a kis drága, hogy megörült annak, hogy egyáltalán fontolóra veszem azt a második esélyt, de valószínűleg feleslegesen, mert ha még sokat idegesít, akkor felejtős lesz a dolog. – Gyorsan tanulsz, de most az egyszer kivételt teszek veled – És hogy él-e lehetőséggel az már az ő dolga lesz, de azért én a helyében ki nem hagynám. – Ha azt akarod kérdezni, hogy muszáj-e jól kinézned mellettem, akkor igen, muszáj, sőt kötelező. – Azért ha már elkényszerülök vele menni a bálba, legalább legyen csini. Jó, az arcával nincs baj, de azért nem mindegy, hogy milyen ruhát vesz fel. – Mit akartál kérdezni amúgy? – kérdeztem végül.



  mai viselet zeneA man does what is necessary. Even if it’s the most unwanted one. That's what makes a real man.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-05, 17:42






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Uptown funk                Aktuális viselet             Megjegyzés: That’s your problem. But I’m really happy now.


Egy megkönnyebbülő sóhajt hallatok és elmosolyodom. - Csak vigyáz, mit mondasz vele kapcsolatban, nehogy meghalljam.  – Mert akkor bizony az se érdekel, ha örök életemre megutál. Ebonyt senki és semmi sem szekálhatja vagy bánthatja. Egyszóval ügyeljen a szavaira, mert ha megtudom, hogy valami olyat mondott róla, akkor bizony nem fogom vissza magamat. -  Miért néznélek? – néztem rá értetlenkedve. Már többszörösen is bebizonyította, hogy igaza van. Azt se értem, hogy jött ide ez a mondat. Már megint valami rosszat mondtam volna? Bár nevetett így csak nem lehet olyan vészes. -  Semmiből se.  – mondom halkan, de mindegy is, mert múltkor is hallotta most is nyilván felfigyel rá. Bár ezt a tényt ő maga is megállapíthatta elvégre nem egyszer beszéltünk már és akkor is mindig én húztam a rövidebbet. -  Legalább most okosnak neveztél. – mosolyodom el. Ha máskor nem is tart értelmesnek, akkor legalább ezt egy dicséretnek veszem. -  Ha tudnád hányszor hallottam ezt már. – forgattam a szemeimet a megjegyzését hallva. Nem jól titkolom, hanem túl bonyolult ahhoz, hogy valaki más rajtam kívül felfogja. Maximum egy rokonlélek érheti meg, de nem gondolnám, hogy van hozzám hasonlóan szerencsétlen itt. -  Nem is nagyon járok oda. – Igazából a múltkori alkalmon kívül nem is emlékszem, hogy voltam-e már ott. Szerintem nem, mert eddig nem sűrűn volt kivel elmennem, most viszont hogy itt van nekem Ebony lehet, hogy rendszeres vendég leszek. -  És tizenhat vagyok. Nem pedig öt.  – Ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg. Ezzel az egy dologgal kapcsolatban nem fogok neki igazat adni. Nem vagyok kicsi, igaz nagy se, de kicsi biztosan nem. -  Tényleg?  – Remek. Kösz a nagy ötletet zsenikéim. -  Akkor ez esetben ez egy baromi jó könyv akár hiszed akár nem és lehet, hogy a te ízlésednek nem felel meg, nekem viszont az egyik kedvencem. – kezdtem bele a beszédbe. Olyan jó végre elmondani a saját véleményem. -  Ja és csak hogy tudd, nem vagyok kislány. Nem vagyok nálad sokkal fiatalabba, így ha te nem vagy kisfiú, akkor én sem érdemlem meg a kicsinyítő képzőt.  – Persze továbbra is fennáll, hogy nem fogok vitatkozni, inkább adok igazat, semhogy összekapjunk valami hülyeségen megint. Az a legrosszabb mikor ezen idegeskedsz és sejtelmed sincs miért. Mert nem kéne, hogy érdekelj az, hogy most éppen rosszba vagy jóba vagyunk, de én inkább az utóbbit szerettem volna. -  Nem is. Én nem vagyok beléd szerelmes. Csak annyi, hogy nem akarom, hogy rosszba legyünk.  – tettem karba a kezeimet. Még hogy én pont belé szerelmes! Nevetséges. És ha az is lennék, ő tuti nem bír annyira, hogy együtt legyünk szóval ez már elég ok arra, hogy ne is reménykedjek, ne essek belé fölöslegesen, és hogy ne is foglalkozzak azzal, hogy szerinte bírom. A bíztatására csak megráztam a fejemet. Ez teljesen felesleges. Nem kell nekem itt szurkolni, hogy kimondjam azt, ami nyilvánvaló, csak attól félek, talán megint csak kinevet és én megint ideges leszek miatta, akkor meg vagy itt hagyom, vagy kioktatom, de egyiket sem szeretném. Meglepetésemre viszont nem nevetett ki. Sőt a válaszára felvidultam. -  Köszönöm.  – Nem tudtam mit mondjak erre. Ha ad még egy esélyt, akkor tényleg nagyon boldog leszek. Elvégre miatta nem szívatom a mardisokat már ok nélkül, azért hogy ne legyen közöttünk feszültség még igaza is képes vagyok neki adni, annak ellenére, hogy vitatkoznék, tehát én már elég sok mindent tettem azért, hogy egy picit is jobb legyen a kapcsolatunk és talán most megvan az eredménye.
A báli meghívásra nem is tudtam mit szóljak. Egyáltalán, hogy elhívtak. Ez lesz az első olyan év, mikor megyek. Ráadásul pont vele. Na persze nem tudom miért pont engem hívott el, de inkább nem kérdezem meg, mert még a végén kiderül, hogy nincs kivel mennie és majd ott akar csajozni, szóval inkább hanyagoltam. Bár a mosolyát és megjegyzését hallva tényleg engem akar elvinni. - Tényleg nagyon örülök neki. Most is megölelnélek de… nem szereted, ha valaki csak úgy hozzád ér.  – Ezt a múltkor sikerült megjegyeznem, így ha csak nem mondja, hogy megölelhetem, akkor nem teszem. -  Egyébként kérdezhetek valamit a bállal kapcsolatban?


[You must be registered and logged in to see this link.]
[/b]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-05, 16:39


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kérését hallva felnevettem. – Mi az, hogy ne bántsam? Nem megölni akarom, csak max egy-két megjegyzést tenni rá. Abba még senki sem halt bele… – Arra, hogy ő adta a becenevet, inkább nem is mondtam semmit, mert tökre nyilvánvaló volt, hogy Silent keze volt a dologban. – Te most teljesen hülyének nézel? Pont te? – nevettem fel hitetlenkedve. Ugyan ezt mondtam el neki, csak más szavakkal, erre ő fogja magát, és megmagyarázza azt, amit én már közöltem vele az előbb. Hát meg áll az eszem! – Igen, tényleg hagyjuk, mert ebből nem jössz ki jól – értettem vele egyet. Ó te jó ég. És megválaszolta a költőinek szánt kérdésemet. Nem tudom lehet-e ezt még überelni… – Okos kislány – gúnyolódtam vele. A duzzogásán csak jól szórakoztam. – Tényleg? Akkor csak jól titkolod – nevettem fel. Sok mindent lehet ne rá mondani, de az, hogy logikusan gondolkozik, vagy, hogy egyáltalán tud gondolkozni, na ezt nem. – Hát pedig a kocsma nem kislányoknak való hely – Imádtam a korával húzni az agyát, azon mindig kiakad, és ha most nem teszi ezt meg, akkor inkább itt hagyom, hadd szenvedje ki magát, és legközelebb majd talán lehet vele normálisan beszélni is. A következő megjegyzésénél éreztem, hogy megint fel fog idegesíteni. – Elárulnád, hogy mi a franc bajod van? – fakadtam ki. – Mi a f*szomért kell idegesítened? Ha tetszik az a rohadt könyv, akkor tetszik. Mióta akarsz te az én véleményemhez igazodni? Csak csináld azt, amit eddig, állj ki a nem létező igazad mellet, mert ez a folytonos egyetértés idegesítőbb, mint amikor ellenkezel. – Nem, hiszem el. Azért, jöttem, ide hozzá, mert hülyeségén mindig jól szórakozom, erre most fogja magát, becsavarodik, és felb*ssza az agyam.
Jót röhögtem a riadt tekintetén, és ez kábé egyenlő is volt egy beismerő vallomással. – Nem mondta senki, csak látszik rajtad. Pontosan úgy viselkedsz, mint ahogy a szerelmes kislányok szoktak – vigyorodtam el. Azóta van zavarban, amióta itt ülök mellette, folyton egyet akar velem érteni csakhogy ne veszekedjünk - mondjuk ez rohadt idegesítő -, ha véletlenül elmosolyodom akkor szívrohamot kap, és engedi, hogy a kedvenc könyvét b*sztassam. – Hajrá – biztattam gúnyosan mosolyogva és várakozva néztem rá. Türelmesen hallgattam végig a bocsánatkérésnek szánt kis monológját, de egyelőre nem tudtam mit hozzáfűzni, úgyhogy csak bámultam Silentre, hátha valami értelmes eszembe jut. – Hát legalább végre beismerted, és azon a második esélyen majd elgondolkozom – És amiből több mint valószínű, hogy nem lesz semmi, de legalább lenyugszik majd egy ideig, legalább is nagyon remélem. Na tessék, már megint egy hülye kérdés, de még mielőtt ezt szóvá tehetném, neki áll örömködni, amit remélem minél hamarabb be is fejez. – Nagyszerű, örülök neki. – Igyekszem nem túl cinikusan hangzani, sőt még mosolyt is erőltetek az arcomra, mert még a végén meggondolja magát, és más se hiányozna nekem. Majd csak kibírom valahogy azt az egy estét.


  mai viselet zeneOh, sh*t. I shouldn't have betting
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-05, 13:38






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Payphone                Aktuális viselet             Megjegyzés: Oh my godness! Am I only dreaming? Or is this real?


Bár tisztelem a barátaimat és kivételesen még Aaron is egy használható tanácsot adott, azért most szívesebben vitatkoztam volna velük, hogy miért is kéne hagynom, hogy egy ilyen srácnak igaza legyen? Igaz a választ is tudom, hogy megkedveltessem magam vele. De ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Vagyis csak az, hogy csendben tűrjem, ahogy beszól.
Most is csak csöndben ültem, nem beszéltem vissza. Mielőtt viszont megválaszolhattam volna a kérdését újra megszólalt, amire már nem tudtam csöndbe maradni. -  Ne kérlek, őt ne bántsd. Nem tehet semmiről én adtam a becenevet, az én hülyeségem. – Ha valakit szívatni akar, akkor az legyek én, de ne ő. Az csak még rosszabb lenne, ha pont miattam csesztetnék. Én már elviselem, ha kell néma is maradok, csak szegény Boncit hagyják ki ebből. -  Ezzel csak arra akartam utalni, hogy több országban is elnyerte az emberek tetszését. De nem érdekes hagyjuk a témát.  – Inkább, minthogy megint vitatkozzunk, hogy kinek van igaza. Mert amíg azt állítja, hogy ő tévedhetetlen, ami lehet igaz is, de nem értelmezi jól a szavaimat, vagy én fogalmazok teljesen értetlenül, nem tudom, de már a fenét se érdekli, melyik csak ne háborodjon fel és kezdjen el kiabálni. A következő megszólalásáras nem mondtam semmit. Úgy néz ki már az is baj, ha egyet értek vele, vagy igazat adok neki. Nem értem én a pasikat. Ahányszor csak megmondom nekik, hogy igazuk van, vagy ha egyet értek velük, akkor az a rossz, de ha ellenkezek vagy elmondom a véleményem, akkor meg az. Kezdem úgy érezni, hogy bármit csinálok, csak vesztesként jöhetek ki ebből az egészből, szóval akár már most fel is állhatnék, és itt hagyhatnám. -  Hogy könyvet vegyünk ki. – De én az óta nem szívesen járok oda, mióta a saját háztársammal kerültem összetűzésbe és most gyakorlatilag az óta szekáljuk egymást, meg persze ott teszünk keresztbe a másiknak, ahol lehet. - Van – mondtam most már kicsit duzzogva. Határozottan nem szerettem az ilyen megszólalásait, mert lealacsonyítóak voltak plusz eddig ha el is viseltem a beszólásait, akkor most már tényleg kezdett elegem lenni belőle, de nem fogok ordibálni és veszekedni se, max bedurcizok. Az még mindig jobb. -  Múltkor is ott voltam.  – És pontosan emiatt van ez az egész, szóval legközelebb, ha Ebonyval akarok társalogni, akkor majd a Tiltott rengetegbe megyek vele, vagy mit tudom én, csak ne szekáljon minket senki. -  Akkor nem. – vontam meg a vállam. Ha neki ez a vélemény ám legyen.
Most már talán lenyugodtam és kevésbé voltam feszült hangulatomban, így már normális válaszokat tudtam neki adni. A következő kérdésekor viszont riadtan néztem rá. Mi az neki is telebeszélte a fejét Ebony badarságokkal? -  Nem dehogy. Ezt mégis ki mondta? Csak örülök, hogy itt vagy és kész. – Bár most inkább azt kívántam, hogy máshol legyen, mert nem tudtam rendesen összeszedni magamat, mit is mondhatnék erre, mert azt tudom, hogy én nem szeretem, csak a barátnőm kezdte ezeket mondani nekem pedig megártott az, hogy ezt hallgattam. -  Jó akkor megpróbálom magamat valahogy megértetni.  – Még pár percig gondolkodtam hogyan is kéne összeraknom a mondatokat, mire eljutottam oda, hogy talán képes vagyok valamit elmagyarázni. -  Tudom, hogy miattam vagyunk rosszba. Tudom, hogy a múltkori beszélgetésünkkor én húztalak fel és beszéltem hülyeségeket. De bármily hihetetlen az óta nem tudok másra gondolni, csakhogy folyamatosan veszekszünk és ez zavar. És sajnálom. És ha nem is hiszel nekem, ami jogos, akkor sem bánom. Bevallom, már nem is reménykedek.  – De igen egy kicsit még mindig bízom abban, hogy egyszer valaha megbocsát. Bár ez egyre kevésbé tűnik valószínűnek, de én azért elmondtam a véleményemet hátha valami csoda folytán mégiscsak kapok egy utolsó esélyt. A gondolataimba való merülésből Julian rángatott vissza, mikor megszólalt és a szavait hallva döbbenet ült ki az arcomra. -  Te most… elhívtál a bálba?  – kérdezek vissza, de meg se várom, amíg válaszol, megint beszélni kezdek. -  Te jó ég! Nagyon örülnék, ha veled mehetnék. – kezdtem bele a nagy örömködésbe. Kész csoda, hogy nem kezdtem el sikítozni és ugrálni. -  Jaj Julian olyan boldog vagyok, köszönöm.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-05, 11:24


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Válaszára csak bólintottam, és közben azon imádkoztam, hogy nehogy neki álljon itt panaszkodni nekem, hogy az élet meg még sok mindenki milyen igazságtalan vele. De legnagyobb döbbenetemre csöndben maradt. Oké, Silent tényleg megbolondult, mióta utoljára láttam.
Teszek egy megjegyzést a kis barátnőjére, erre csak csöndbe marad, ahelyett hogy visszavágna, hiszen az állítólagos legjobb barátnője becenevét hülyéztem le, na meg azt, aki adta neki, és szerintem az Silent volt. – Mi van, kicsi lány? Összevesztél a barátnőddel? Vagy csak ennyire leszarod, hogy mit mondok rá? – érdeklődtem, majd meg sem várva a válaszát, hozzá teszem. – Ha ennyire nem érdekel, akkor nem fogom vissza magam a közeljövőben, ha róla lesz szó. – Mondjuk akkor se, ha érdekelné a csajt, de ez most mellékes. Most arra vagyok kíváncsi, hogy mi ez a hirtelen jött azonosulás a nevével. – Egy könyv nem attól lesz jó, hogy mennyire sikeres adott országokban – jegyeztem meg unottan. Ebből is látszik, hogy tényleg nem a Hollóhátba való, mert egy vérbeli hollóhátasnak, nem kellene azt magyaráznom, hogy az egyén ízlése nincs egyenes arányosságban a könyv eladott példányszámával. – Az előbb még azt mondtad, hogy neked izgalmas a történet. Attól, mert én mást mondok, és nem mellesleg nekem van igazam, attól neked még nem kell megváltoztatni a véleményed. – oktattam ki újfent. – És mire találták fel a könyvtárat? – sóhajtottam fel lemondóan. Az ilyen neki magától értetődőnek kellene lennie, és akkor még arról akar meggyőzni, hogy ő igen is a Hollóhátba való? Nem tudom, mi történhetett vele ilyen rövid idő alatt, de hülyébb lett, mint amilyen volt. – Van logikád? – érdeklődtem vigyorogva. Kizárt dolognak tartom, hogy ha tényleg van benne logikai szál, akkor ő azokat fel is fogja. – Ha én magányos lennék, ami amúgy nem fordul elő, akkor én inkább keresek magamnak valami csajt, vagy leugrok a haverokkal a Három Seprűbe. – De mivel neki csak egy barátja van, plusz lehetetlen elképzelései a tökéletes pasiról, ezek e lehetőségek fel sem merülhetnek neki, de mindegy én megpróbáltam. – Értem, szóval semennyire – vontam le a következtetést a válaszából.
A szemem sarkából láttam, hogy szegény lány teljesen kész van idegileg a könyve miatt, de mégse szól semmit. Ez egyrészt élvezetes volt, másrészről, viszont rohadt idegesítő, hogy mi a f*szért nem képes kiállni magáért? A válaszán elmosolyodtam. – Belém estél kicsi lány? – érdeklődtem továbbra is mosolyogva. Épp, hogy befejeztem a művemet, és már el is vette tőlem. Vetettem rá egy duzzogó pillantást, de szó nélkül hagytam a dolgot. – Ne sértődj meg, de az évekig fog tartani, és nem akarom egész életemet a közeledben tölteni, hogy ugyan mikor jutsz el arra a szintre, hogy értelmesen fejezd ki magad – közöltem vele, majd levettem a sapkám és a hajamba túrtam. Ma épp lusta voltam normálisan megcsinálni, így lehet kissé kócos, de engem nem zavar, mert így is jól nézek ki. A borotválkozáshoz is lusta volta, így van egy kis borosta az arcomon, de egyáltalán nem vészes, szóval egy idegig még így hagyhatom, majd a bálra rendbe szedem magam. Apropó bál. Az utolsó megjegyzését figyelmen kívül hagytam, és előhozakodtam a kérdéssel. – Nemsokára lesz a karácsonyi bál, és úgy gondoltam jöhetnél velem. – Na jó ez inkább amolyan kijelentés, volt, de muszáj volt megtennem, ha már elbuktam azt a fogadást. Ha nemet mer mondani, akkor majd más eszközökhöz fogok folyamodni, de sajnos muszáj lesz elvinnem a bálba.



  mai viselet zeneIf I were you, I'd never miss this chance...
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-04, 20:12






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: A little more us                Aktuális viselet             Megjegyzés: I really, really sorry. I don’t know what else I can say.


Nem mintha nem tudnám, hogy hívják, csak meglepett, hogy ő van a hátam mögött. Nem gondoltam volna, hogy ő képes lenne befogni a szememet. Azt hittem valami régebbi vagy kedves ismerősöm, nem pedig azt, hogy ő. Mert nem is ismerjük egymást túl régóta és nem is bírjuk a másikat. Illetve ő tutira nem bír engem, én meg mindig felhúzom magam rajta. A válaszára elmosolyodtam, de nem tartott túl sokáig. -  Vagyogatok.  – vontam meg a vállam. Most elkezdhetném neki mesélni, hogy a múltkori találkánk óta, nem szívatok meg senki olyat, aki nem érdemli meg, vagy hogy már többször is kiborultam miatta és szegény barátnőmnek kellett hallgatni, de nem éreztem úgy, hogy ezeket el kéne neki mondanom. Főleg azért nem, mert ha meg akarom fogadni Aaron tanácsát, akkor kedvesnek kell vele lennem, na meg persze nem szabad felhúznom. Csak tudnám mi olyat szoktam mondani, amivel fel lehet.
Normális esetbe megsértődtem volna azon, amit mondott, de helyette csak csendben elviseltem. Ha van jobb ötlete arra, hogyan lehet becézni az Ebonyt, akkor örömmel hallgatom. Mert bár ő nem színleli azt, hogy valaki becézi (amit tiszteletben is tartok) attól eltekintve, más még szeretheti és a barátnőmnek semmi baja sincs vele. Szóval inkább ne szóljon be ilyeneket, mert nem tudja, kinek tetszhet, és kinek nem. Na persze csak magamba bosszankodtam ezeken, nem fogom elszólni magamat. Most képes leszek uralkodni azon a nagy számon és befogom, ha kell. -  Hát lehet, hogy neked nem az, de ez a mű már többszörös sikert aratott, nem csak itt Angliában, hanem mondjuk Amerikában is.  – Már pedig ez akkor is egy remekmű. De te jó ég! Már megint nem értek vele egyet. -  De igen néha elég unalmas. De csak ez van itt a tankönyveim kívül, azt olvasni meg stréberség. – Igaza van Aaronnak nekem ez nem megy. De egy szava sem lehet, legalább próbálkozom. Még akkor is ha ilyen gyatrán megy. Csettintek egyet a fülem mellett, hogy visszatérjek a valóságba és ne ezen gondolkodjak már, hanem inkább a mellettem ülő srácra figyeljek. -  A logikai szálak igen érdekesek benne.  – kezdem a mondandómat és már éppen belevágnék a mesélésbe, mikor eszembe jut, hogy ez őt valószínűleg nem érdekli. -  De mindegy is, ez… ez inkább amolyan jó elfoglaltság, ha magányos az ember.  – És én csak azért voltam eddig egyedül, mert lemondtam a mardis szívatásról, mert megfogadtam, hogy többé senkit se bántok abból a házból ok nélkül. A fene a hülye ígérgetésbe. Nem csinálhatom azt, amit a legjobban szeretek. És mindez miért? Egy srácért, aki nem is bír. Ilyen az én formám. Túlságosan is reménykedő típus vagyok. Ó mit nem adnék most, hogy átkot szórjak az egyikükre! -  Hát igen már amennyire egy ilyen régi történet felpöröghet. – Az ő mosolyára én csak zavartan elkezdtem tekergetni a hajamat. Ez tűnt az egyetlen értelmes tevékenységnek.
Sajnos jól megjártam, hogy annyi ideig töprengtem azon, hogy mit mondjak neki. Elvette a könyvem és elkezdte behajtogatni a lapokat. Kedvem lett kitépni a kezéből és ordibálni velem, hogy ennyire nem értékeli az olvasmányokat? Majd szétvetett az ideg, ahogy szegény kis könyvemre néztem, de nem borultam ki. Inkább csak riadtan néztem és reménykedtem benne, hogy nem tesz nagy kárt benne. -  Hát… Nem is tudom csak… Mert jól esik, hogy itt vagy.  – Őszintén? Tényleg sejtelmem sincs, hogy miért örülök neki ennyire. Lehet megártottak Bonci szavai. De nem is ez a lényeg, hanem hogy itt van, és most nem veszekszünk, aminek külön örülök, csak maradjon is így. Mikor befejezte a lapok hajtogatását és újabb kérdést tett fel, a megválaszolása előtt finoman kivettem a kezei közül a kötetet, de nem rendeztem el a lapokat, nehogy felháborodjon, hogy az eddig munkáját tönkreteszem. Majd megcsinálom, ha ő már nincs itt. -  Ha megtalálnám azokat a szavakat, amikkel értelmesen ki tudonám magam fejezni – És amit el is hinne nekem. -  akkor nyilván mondanék, de egyelőre... – Egy pillanatra el is felejtettem mit akartam mondani, amikor ránéztem, de aztán elvettem róla a tekintetem és magam elé bámulva folytattam. -  Egyelőre örülök, hogy nem gyűlöltél meg, vagy ha mégis, akkor hajlandó vagy még beszélni velem.  – Remélem tényleg nem utált meg, mert a múltkori óta csak azon filózok, vajon mennyire lett rossz az amúgy sem felhőtlen kapcsolatunk.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-04, 19:06


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
– Ja, így hívnak. – Nem tudom, miért is feltételeztem, hogy Silent mondjuk szedett egy kis eszet magára, azóta, hogy múltkor otthagytam a tóparton. Viszont nem értem ezt a kitörő örömet. Mármint, ki ne örülne a látványomnak, mert néha még én is jobb kedvre derülök, ha meglátom magam, mondjuk a tükörben. – Voltam már jobban is, de megvagyok – válaszoltam a kérdésére. – És te? – érdeklődtem udvariasságból, mert őszintén? Nem igazán izgat a barátaimon kívül, mások hogyléte.
Amikor leültem mellé, arrébb tette a kabátját, hogy gondolom, elférjek, de igazából nem értem, hogy mióta érdekli őt az, hogy nekem mi a jó. De mindegy, így, hogy már több hely van, keresztbe ülve a padon, várakozva néztem rá, a válaszára várva. – Hát elég hülye becenév, mit ne mondjak. – Bonci? Nekem erről akaratlanul is a boncterem jutott eszembe. Na de legalább tudom, hogy hogy hívják azt a csajt, akivel összehaverkodott a házamból. Lehet mostantól vigyáznom kéne, hogy mit mondok, nehogy az az Ebony még a végén elpletykáljon valamit. – Hát jól sejtettem, hogy nem izgalmas a cucc – Tucat sztori olyan átlagos kis tini lányoknak, mint amilyen Silent is. – Képzelem, milyen elgondolkodtatható lehet a könyv – jegyeztem meg unottan. De most komolyan? Min lehet elgondolkozni, ilyen selejt témán? Bár az is lehet, hogy ez csak a pasik számára érthetetlen, és az álomvilágban élő kislányok, meg nagyon is élvezik. Most tűnt csak fel egyébként, hogy szinte folyton mosolyog. Ami végül is nem lenne baj, ha nem Silentről lenne szó. Felmerült bennem a kérdés, hogy most vagy megőrült, vagy csak nagyon el akar érni valamit, azért nem akar kötözködni velem. – El tudom képzelni – mosolyodtam el gúnyosan. Biztos ezt a könyvet olvasta annak idején Binns, és belehalt a nagy izgalomba.
Egy jó ideig nem szólt hozzám, én meg nem törtem magamat, hogy ne álljon be a csend. Inkább elvettem a könyvét, és el kezdem egyesével behajtogatni a közepébe a lapokat. Néha el-el kaptam félmondatokat, és olyan „izgalmasak” voltak, hogy én is majdnem Binns sorsára jutottam. Már csak pár lap volt hátra, amikor Silent hirtelen megszólalt. Nem néztem fel miközben hozzám beszélt, de ez nem jelentette azt, hogy nem is figyeltem rá. – Miért örülsz ennyire nekem? – érdeklődtem továbbra is fel sem nézve a lányra, miközben folytattam a maradék lapok behajtogatását. Állítólag ki nem állhat, és idegesítem, akkor meg mire fel van ez a nagy öröm? – Mondani akarsz nekem valamit? – kérdeztem arra utalva, hogy nem remélte, hogy fogunk még beszélni. Viszont lehet nem ártana lassan majd előhozakodnom azzal a kéréssel, mielőtt megint kiakad rám.




  mai viselet zeneFor your own good, I’d rather say nothing about your wit…
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-02, 21:05






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: This is Gospel                            Aktuális viselet                    Megjegyzés: Well… Actually… I don’t know.


Nem tényleg nem tudtam kire számítsak, illetve még Daniel fordult meg a fejemben, de vele nyár óta nem beszéltem, szóval ezért nem gondoltam, hogy ő lenne. Amikor azonban az idegen megmutatta az arcát egy pillanatra meghűlt a vér is az ereimben. Julian lett volna az utolsó tippem. Na jó, az utolsó előtti. Aaron lett volna a legutolsó. Ő tőle tényleg furcsa lett volna, ha ezt csinálta volna. Tuti megrémisztett volna. De Julian is nagyon meglepett. Bár ő kevésbé. -  Julian? – néztem rá kérdő tekintettel, aztán eszembe jutott az a múltkori tanács. -  Julian! Te jó ég. Nem gondoltam volna, hogy te leszel. – mondtam mosolyogva. -  De végül is örülök, hogy nem valamelyik háztársam. Hogy vagy? – még mindig kedvesen mosolyogtam. Persze nem erőltetett mosoly volt, hanem egy olyan halványabb és őszinte. Mikor ledobta magát mellé elvettem gyorsan a dzsekimet onnét, hogy ne üljön rá, és hogy kényelmes legyen neki a hely. Még mindig furcsa volt, hogy itt van és vagy egy millió kérdés merült fel bennem, de tanulva a múltkoriból inkább nem kérdeztem meg, mert a végén még megsértődik és én ezúttal nem ordibálva akartam elválni tőle. -  Bonci, valójában Ebony. Ő a legjobb barátnőm. A fura griffis meg csak egy srác, akivel múltkor futottam össze a könyvtárban. – Na pont ezt nem akartam, hogy megtudja. Mármint, hogy hogy hívják a barátnőmet, mert így lehet őt is szekálni fogja, amit nem akartam. Ő maradjon csak ki ebből. El tudom én is intézni a dolgaimat, csak ő ne keveredjen bele. -  Nekem az. Egy kitaszított emberről szól, aki beleszeret egy lányba, de végül nem kapja meg, mert a csaj mást kedvel. – Bár nem kérdezte én azért röviden összefoglaltam neki. Ha nem akarja tudni, úgyse figyel. -  De egyébként semmi extra. Csak jól elgondolkodik rajta az ember.  – Még mindig mosolyogtam. Bár ez már kicsit olyan volt, hogy csak azért vigyorogtam, hogy ne higgye azt, hogy szomorú vagyok. Bár nem voltam, csak egy kicsit feszült és zavart. Meg persze ügyeltem, hogy semmi olyat ne mondjak, ami bántó lehet. -  Hát az eleje kicsit uncsi, de aztán felpörögnek az események.
Pár percig nem szóltam hozzá. Néha ránéztem, de nem beszéltem. Nem tudtam mit is mondhatnék. Kerestem a megfelelő szavakat, amik normálisan hangzanak, de nem olyan tolakodóak, vagy sértőek. És az a baj, hogy még csak azt se tudtam miről beszéljünk. A múltkoriakról nem akartam. Félten abból is csak veszekedés lesz. Azon kívül, hogy mi újság van vele, nem sok mindent tudtam, de azt már megkérdeztem egyszer.  -  Egyébként… Örülök, hogy látlak. Már azt hittem többé nem beszélünk.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-02, 20:24


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan izgatottan vártam, hogy kitalálja-e hogy én vagyok az, mint kábé a kisgyerekek szokták a Mikulást. Amíg mögötte álltam és vártam, hogy elkezdjen találgatni, volt alkalmam megnézni, hogy mit olvas. Nem ismerem a könyvet, de a címe alapján biztos valami mugli cucc, szóval nem is csoda, de legalább nem sulis tankönyv, az is valami. Elkezdtem rázkódni az elfojtott röhögéstől, amikor ijedten kapta le a kezét az enyémről. Na de várjunk csak, Bonci? Ember, hát milyen név ez? Sajnálom a szerencsétlent, de tényleg. Majdnem megint felröhögtem, amikor közölte azt a nyilvánvaló megállapítást, hogy nem, én nem az a Bonci vagyok, akárki is legyen az említett személy. A következő tippje Alex volt, csak tudnám az ki. Na de ennek legalább normális a neve. Viszont a ’fura gyerek a griffiből’-ön konkrétan felháborodtam, amiért már másodjára feltételezi azt, hogy a Griffendélbe járok. Nem lehet ennyire szerencsétlen, nincs sok ismerőse, szóval nem kellene, hogy olyan nehéz legyen kitalálni, hogy ki vagyok. Ó, de várjunk. Silent van olyan szerencsétlen, nem is értem, hogy fordulhatott meg a fejemben az ellenkezője. Az oké, hogy nem vagyunk öri-barik, de azért az már sértő, hogy még csak meg sem fordul a fejében, hogy az a helyes srác lenne a Mardekárból mögötte.
Szabad kezemmel feltoltam a napszemüveget a fejemre, a másikat, amivel eddig takartam a szemét, levettem. – Nem vártam tőled mást – dobtam le magam a lány mellé vigyorogva. Nagyon remélem, hogy Silentkének ma nincs rossz napja és hajlandó szórakoztatni, mert most igazán rám férne. Na meg persze, ha lesz rá alkalmam, akkor nem ártana teljesítenem az elbukott fogadás rám eső feltételét. – Egyébként ki az a Bonci meg az a fura griffendéles gyerek? – érdeklődtem. Remélhetőleg nem tekinti ezeket az infókat államtitoknak és hajlandó válaszolni, mert érdekel, hogy ki az a hülye nevű szerencsétlen, meg a griffis srác is. Ha az utóbbit csak így emlegeti, akkor nyilván nem felhőtlen a viszonyuk, és én ezt örömmel hallom, mert annak ellenére, hogy nem bírom a Griffendéleseket, attól még szimpatikus lett a srác. – Amúgy izgis a sztori? – böktem a fejemmel a könyve felé. – Csak mert a címe alapján nem hangzik annak. –



  mai viselet zenePeek-a-boo! But really, who else would it be?
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-02, 19:26






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Who are you?                Aktuális viselet             Megjegyzés: I like this game but… I really don’t know who are you.


Nem igazán figyeltem a körülöttem történő dolgokra. Ha valaki akar tőlem valamit, úgyis idejön hozzám és megkérdezi, nem én fogok felállni és utána rohanni, hogy figyi beszélgessünk már, mert baromira unatkozok. Akkor hazudtam volna, mert én remekül megvagyok a regényen való rágódással, különösen, hogy most alig bírom koncentrálni. Nem is értem mi az oka annak, hogy folyamatosan elterelődnek a gondolataim, de nagyon idegesít, mert nem szeretem, mikor nem tudok azzal foglalkozni, amivel szeretnék.
Igazából már kezdtem abban reménykedni, hogy ma egy nyugodt délutánom lesz. Távol az idiótáktól, meg minden tanulnivalótól, mikor valaki befogta a szememet. Egyből tudtam, hogy ki az, nem vagyok hülye. -  Bonci most nincs kedvem ehhez. – Le akartam venni a kezét a szememről, de mikor hozzáértem elkaptam a kezemet. Nem az a selymes puha érintése volt, amit akkor éreztem, mikor meg akart vigasztalni az Abszól úton nyáron Ebony. -  Te nem Bonci vagy.  – De ha nem ő, akkor ki? Aaron? Nem ő tuti nem. Ő inkább mellém ülne, és arról fecsegne mennyivel jobb nálam és megint megpróbálna felhúzni. Na meg persze, akkor alapból úgy köszöntött volna, hogy kislánynak hív, szóval biztos nem ő. -  Ő... várj, mindjárt kitalálom. Alex?  – Oké ő volt a másik ember, aki tuti nem lehetett. Vele alig ismerjük egymást, nem hiszem, hogy ilyet csinálna. -  Fura gyerek a griffiből?  – Bár ő vele meg nem igazán volt fényes az első találkozásunk, szóval őt is kizárnám. De ezen kívül már csak két tippem volt, amik közül egyik sem tűnt valami reálisnak, szóval inkább feladtam. -  Na jó, nem tudom ki vagy.  – mondtam mosolyogva. Bár tény és való, hogy ma szerettem volna egy kicsit a gondolataimba merülve elmélkedni néhány dolgon, de végül is az emberi társaság sem rossz, hisz ha kapásból így jött ide hozzám, akkor biztos jól ismerem, vagy jóba vagyunk, mert máskülönben miért tette volna?
- Nos, elmondod te, hogy ki vagy valójában, vagy inkább nézzem meg én magam? – kérdeztem nevetve. Szerettem ezt a játékot, bár most tényleg semmi kedvem nem volt a találgatáshoz. Jobb lett volna, ha ő mondja meg, az nekem kevesebb fejfájással járt volna, hogy kitaláljam, de most már tényleg leveszem a kezeit, ha nem hajlandó ő maga, vagy nem árulja el.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Julian T. Blackwood
Reveal your secrets
Julian T. Blackwood
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-02, 18:43


[You must be registered and logged in to see this image.]
Silent & Julian


 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ki gondolta volna, hogy egy egyszerű fogadást el lehet bukni, ráadásul úgy én vagyok az, aki elveszti? Hát senki, én meg aztán főleg nem. A hétvégén történt sajnálatos esemény után, megfogadtam, hogy soha többet nem fogadok, legalább is a barátaimmal biztos, hogy nem. Ilyen csúnyán még sose vesztettem el semmit, sőt, hogy őszinte legyek, ez volt az első alkalom, hogy valamiben alulmaradtam. De azt bátran állíthatom, hogy nekem vannak a legjobb haverjaim, mert simán megtehették volna, hogy elhíresztelik kábé egész Nagy Britanniában, de nem ők nem megtartották maguknak, én meg megtarthattam a jól felépített imidzsemet, cserébe persze, mostantól kezdve mindennap egészen a halálomig el kell viselnem, hogy felemlegetik a nagy bukásomat.
Bevallom, nem vagyok hozzá szokva az ilyen dolgokhoz, szóval most kicsit, na jó, nagyon rossz kedvem van. Talán megkellene kérdeznem egy Hugrabugos diákot, hogy ő például, hogyan viseli el a sorozatos bukást nap mint nap, mert én első és (remélhetőleg) utolsó alkalom révén, rohadt szarul. Ezért inkább kijöttem az udvarra randi címszó alatt, mintsem, hogy őket hallgassam. Az idő kezd egyre hidegebb lenni, de hát mit várjon az ember így tél elején, főleg Skóciában. Na de tél, ide vagy oda, a nap kisütött és így kicsit elviselhetőbbé tette az időt. Ezért is csak egy vastagabb pulcsit kaptam magamra az ingem fölé, nyakamba tettem egy sálat. Felvettem az egyik sapkámat is, de nem azért mert, hogy olyan rohadt hideg lenne, hanem mert jól áll és ráadásul megy is az aznapi öltözékemhez. Ráadásképp feltettem a napszemüvegem, mert ez is hihetetlenül jól áll, na meg a nap is süt, de ez most elhanyagolható. Alig hogy kiléptem a kapun, szemet szúrt, hogy szinte alig van valaki kint. Nem elég, hogy szar napom van, de senki sincs, aki elszórakoztat. Mi van ma ezekkel? Ne akarják már bemesélni, hogy mindenki a klubhelyiségében döglődik, vagy a könyvtárba stréberkedik. Már épp indultam volna tovább, hogy keressek valami forgalmasabb helyet, az előbb említett kettőn kívül, mikor szemet szúrt, hogy valaki ismerős ül az udvar legtávolabbi padján, és hát mi mást csinálna, mint olvas. Na, mindegy a semminél ezerszer jobb, meg legalább nem fogom halálra unni magam, és talán még a napomat is feljavítja.
Elindultam felé, de láthatóan elmélyedt a gondolataiban (nocsak, tud gondolkozni?), mert nem vett észre. Úgy döntök ki is használom ezt a lehetőséget, és a lány mögé lépve befogtam a szemét, és elfojtott nevetéssel várom a reakcióját.


  mai viselet zeneAll I want now is to have fun
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Julian & Silent   Julian & Silent Empty2015-12-01, 11:42






Julian & Sili

[You must be registered and logged in to see this image.]
Zene: Phantom of the Opera                Aktuális viselet             Megjegyzés: Thinking of something that I really don’t understand.


Nem is tudom, hogy örüljek, vagy inkább szomorkodjak, hogy ma is egyedül hagytak a barátaim. Mert oké, hogy néha jól esett egyedül maradni, de annyira hozzászoktam mostanában a társasághoz, hogy még annak a múltkori könyvtáros gyereknek is örülnék. De nem, nekem muszáj volt azt mondanom, hogy tanulnom kell, mikor a háztársaim felajánlották, hogy kimehetnénk Mardekároskra vadászni. Furcsállták is, hogy én egy ilyen ajánlatról lemondok, de most nem volt olyan nagyon kedvem megszívatni senkit, legkevésbé őket. Na ilyet se sűrűn hall tőlem az ember, ha meg mégis, akkor nem hisz nekem. Vagy csak a földön fetreng a röhögéstől. Most viszont nem kamuztam, és inkább egy könyvel a kezemben lementem az udvarra.
Bár már kezdett hidegre fordulni az idő, ma végre kisütött a nap és talán egy kicsit melegebb lett, így egy fehér csipke felső volt rajtam, egy fekete top és egy farmer gatya. Persze a biztonság kedvéért a fekete dzsekimet is hoztam, hátha mégse lenne olyan meleg, mint gondoltam. De egyelőre nem érzem úgy, hogy fáznék, így csak a kezembe viszem, ahogy a könyvemet is és egy padot keresek, ahová le tudok ülni. Valójában bárhová lepakolhattam volna, mert nem voltak kint túl sokan, én mégis a legtávolabbihoz mentem. Ott helyeztem magam kényelembe, leraktam magam mellé a dzsekim, felhúztam a lábam a mellkasomhoz és kinyitottam az olvasmányt. Az Operaház fantomját olvastam. Ismét. Már vagy ötször kiolvastam, de még mindig ugyan olyan izgalmas volt és mindig találtam benne valamit, amit addig észre se vettem. Például, hogy egész idő alatt fekete rózsákat kapott a lány a fantomtól, és mikor a férje meglátogatta a sírját, akkor is egy fekete rózsa volt ott, vagyis a fantom nem halt meg a tűzvészben. Vagy, hogy miért pont azt a lányt kezdte el tanítgatni? Miért nem valaki mást? És ő hogyan lett ilyen jó zenész? Tehát rengeteg kérdés merül fel bennem minden egyes alkalommal, mikor ezt a történetet olvasom és még mindig nem találtam mindegyikre választ. Ezért olvastam már el annyiszor.
Körülbelül úgy a negyvenedik oldalig jutottam, mikor leraktam a kötetet és csak bután bámultam magam elé, amíg gondolkodtam azon, amit olvastam és próbáltam összekötni a szálakat az eddigi ismereteim alapján. Szeretem az ilyen történetek kibogozni, mert jól lefoglalja az embert. Na persze most kicsit sokáig tartott mire összeraktam néhány dolgot, mert állandóan valami máson járt az eszem. Illetve nem azon járt, csak gyakran terelődtek arra a gondolataim, nem is tudom miért.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
C'est difficile de la comprendre. Maisbencore plus de la connaître.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Julian & Silent   Julian & Silent Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Silent & Julian
» Julian & Silent
» Silent & Julian
» Julian & Silent
» Silent & Julian

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Elülsõ udvar-
Ugrás: