ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Kalandmester
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Alison Fawley
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Castiel & Karen I_vote_lcapCastiel & Karen I_voting_barCastiel & Karen I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 43 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 43 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Castiel & Karen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-16, 04:40



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a találkozás volt talán az első, hogy a Roxforton belül hosszabb beszélgetésbe kezdtem valakivel. Nem értem pontosan mit akar elérni, a bizalmammal játszadozni eléggé húzós, főleg, ha rólam van szó. Próbálkozzon csak, nem állítom le, vagy szólok rá, ha ezt szeretné, tegye. A lényeg, hogy azért akadjon le rólam, mert még egy találkozás esetén közel sem olyan biztos, hogy fényes hangulatomban leszek, mint a minap. A lelkem már megjárta a poklot, nem olyan könnyű vakon megbízni valakiben. Akárhogy nézzük, ő még egy idegen számomra, csupán egy a sok közül, aki a bizalmát és figyelmét ajánlja nekem. De mi van akkor, ha nincs szükségem egyikre sem? Akkor mi lesz? Tovább teper és minden erejével küzd értem? Nem hiszem. Annyira fontos nem leszek senkinek, hogy csakúgy vakon beugorjon a kútba utánam, hogy kiráncigáljon a valóságba, ami olyan szép és csodás. Francokat.
- Ez a te álláspontod, próbáld meg elfogadni az enyémet, én sem tukmálom rád a sajátomat. Tudod, az emberek különböznek egymástól, nem mindenki szereti a zenét és a műveszeteket, vagy épp a futást. - próbálom vele megértetni, hogy a zene nem jelent számomra semmi egyebet egy zavaró tényezőnél. Mert hogy zavar, ha szól, ha hallom. Átvariálja a gondolataimat, ami nekem nem fekszik. Az én agyamban nem fog turkálni semmi, főleg nem egy dallam, ami pont az ellenkező érzelmeket váltja ki belőlem, mint amilyen eredetileg vagyok.
- Pont ezzel van a baj. A többség egy áruló, egy utolsó féreg, én meg nem fogok erőlködni azzal, hogy kiválogatom a selejtet a jók közül. - semmi kedvem nincs jópofizni és dédelgetni az álmokat a szebb barátságos jövőm miatt. Nem hiányzik a társaság, az se, hogy valaki törődjön velem, még ha nagyon mélyen el is fojtom a magányomból adódó félelmemet, akkor sem akarom azt, hogy törődjenek velem. Sokszor kaptam meg a magamét, vágtak a fejemhez olyan szavakat, melyekkel vérig sértettek, így már nem reménykedek semmiben. Csak a magányom maradt, mely a mai napig is kitart és eltaszít másokat magam mellől.
Szavaira csak egy apró gúnyos mosolyt ejtek. Igen, feltétlenül. A vérengző csaj tökéletesen illik rá, már maga a kisugárzása olyan, mintha egy rock bandából szabadult csaj lenne. Innentől talán el kéne kezdenem őt így hívni, hátha akkor jobban beleragad a fejébe. A vérengző fagylaltos csaj. Tökéletes jelző.
- Nem elég kicsi ahhoz, hogy elkerüljelek. Bízz bennem, meg vannak a módszereim arra az esetre, ha egy hónapig nem akarnám látni az arcodat. - most már tényleg szeretném befejezni ezt a bájcsevejt, mert lassacskán kezd átmenni valami egészen más hangvételű társalgásba.
- Valahol vannak. A negatív érzelmeim viszont erősebbek, sose fogom szabadjára engedni a régi énemet. Belefáradtam már ebbe... - halk sóhaj hagyja el számat, ahogy felpillantok az égre. A viharfelhők egyre csak gyülekeznek én pedig tisztában vagyok a helyzetemmel. Mégis, valami maradásra bír, nem kezdek el rohanni a suli felé, inkább maradok, csak tudnám miért..
- Oh. Szóval lelököd. Nem véletlen adtam a vérengző csaj jelzőt. - nézek rá kissé döbbenten, ám elégedetten is. Tudtam én, hogy valahol tud ő ilyen is lenni, a nagyképű balfácánokat én se tudnám elviselni, így a lökdösődést még meg is értem. Na de azért egy csajtól látni eléggé durva, mint valami spártai jelenet, egyesével rugdossa le őket a mélybe.
Mozdulatait tekintetemmel követem, amint meghajol. Micsoda furcsa szerzet. Nem értem minek játsza meg így magát, de egészen szórakoztató látványt nyújt a hajlongása.
- Oké, oké, nem fogom lopni, de azért bájos vagyok. - szúrkálódok még egy kicsit, aztán inkább visszafogom magam. Túl sokat pofázok és lassacskán a vihar is ideér, ami ugyan még mindig nem üldöz el, viszont elég kellemetlen érzéseket vált ki belőlem. Legfőképp félelmet.
Már feleselni sincs erőm, annyira kiveszi minden energiámat ez a rettegés a vihartól. Csak hallgatom szavait, ahogy azt mondja nem vagyok egyedül. Ó, pedig én nagyon is egyedül vagyok. Hiába van itt velem, az egész világ rég hátat fordított már nekem, így totál nincs értelme erőlködni. A nyálas szövege azért valamennyire megérint, bár be kell vallanom nem volt túl ínyemre úgy az egész. Az ő szájából hallani meg egész más volt. Furcsa pillantásokkal nézek rá, mintha nem lenne százas. A magyarázata után csak megcsóválom fejem. Már megint a könyvek. Zene, könyvek, zene, könyvek. Ha ebből állna az életem nagy valószínűséggel rég beadtam volna az alsót.
Mielőtt túl késő lenne cselekszem és távolodok el tőle, majd indulásra készen állok meg egy pillanatra az ajtóban. A szavai korán sem érintenek meg ahhoz, hogy maradjak. Csak egy csökönyös vállrándítással felelek, majd kilépek az ajtón.
Az utánam kiáltott szavakra egy csepp fáziskéséssel torpanok meg, s pillantok vissza a csónakház felé.
- Mit vettem én megint a nyakamba? - egy kelletlen sóhajjal fordulok vissza, hogy ezúttal a Roxfort felé vegyem az irányt.

//Részemről is köszi a játékot, jó gyorsan lezavartuk, de ez sose árt. nagyszemu //






[You must be registered and logged in to see this link.]







Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-15, 21:13




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló...

‒ Meglesz, ne aggódj. Kellően makacs vagyok ahhoz, hogy elérjem a célomat ‒ feleltem a szórakozottan. A sors iróniája volt, hogy találkoztunk, és ahogy az is, hogy célként tűztem ki azt, hogy elhiggye végre, bízhatott bennem. Sejtettem, hogy ellenállást fogok kiváltani belőle, hogy nem akarja majd az egészet, mert úgy bemagyarázta magának azt a tényt, hogy őt mindenki elárulja, hogy aztán képtelen volt belátni, akadnak még sorstársai, akik igenis segíthetnek neki. Én sem bíztam másokban a fivéreimen kívül, benne mégis bízni akartam. Sajnáltam őt, átéreztem a fájdalmát, épp ezért akartam vigyázni rá. Megóvni őt attól, hogy becsavarodjon. Igazán értékelhette volna, rajta kívül más nem foglalkoztatott a testvéreimen kívül. Már az is nagy szó volt, hogy képes volt bármiféle érzelmet kiváltania belőlem, amiért mellette akartam lenni.
Furcsa mód, akármilyen stílussal is rendelkezett, a magányos, megkínzott lelkemnek mégis megnyugvást hozott a társasága. A hevessége és az állandó ellenkezése pedig szórakoztatóvá tette őt. Különös egy alak volt.
‒ Nincs semmi rossz abban, hogy ha zaklatott vagy, akkor olyan zenét hallgatsz, ami segít ellazulni. Furcsa a hozzáállásod. A zenét sokan használják eszközként, hogy elfeledkezzenek a külvilágról. Ezért vannak a művészetek: minden művész menekül valami elől. Szavakba fojtja a bánatát, ecsetvonásokkal ámít el másokat, melódiákkal csal könnyeket a szemekbe… Ezekben nincs semmi rossz szerintem ‒ vontam meg a vállamat. Nem hiába olvastam. A könyvekben rejlő sorok között találtam magamnak menedéket a fájdalom, a gyász, a szomorúság, a kín, a magány és a szenvedés elől. Ez is hozzátett egy kicsit ahhoz, hogy érzéketlen lehessek. Nem sok embernek mutattam még meg a gyengéd oldalamat. ‒ Miért ne lennél önmagad? A zene nem egy élőlény, vagy egy varázslat, ami irányít téged.
A következő szavaira halványan mosolyogva pillantottam fel az égre. ‒ Nos, még akármi megtörténhet. ‒ Az égen egyre sötétebb felhők gyülekeztek, ha nem vonul el békésen a Roxfort felett, akkor bizony vihar várható. ‒ Tévedsz. Sose azt bizonygattam, hogy léteznek kedves emberek. A kedves emberek vagy naivak, vagy álszentek. Én csupán azt mondtam, hogy nem mindenki olyan, mint a többség ‒ ráztam meg a fejemet. Arról igazán nem tehettem, hogy vak volt, vagy csak annak akart tűnni, és nem vette észre, hogy segíteni akarnak neki. Márpedig, mivel én segíteni akartam, ezért ez kettőnk baja volt.
‒ Nos, azt hiszem, még ezzel a jelzővel sem illettek, majd felírom a listára. ‒ Nem tudom mit ütött belém, hogy folyamatosan ehhez hasonló megjegyzéseket tettem, de végre jól esett kicsit kevésbé ridegnek lenni. Elég volt az, ha Castiel játssza a jégcsapot. ‒ Ó, pedig egyszer meghallgatnám, miként elemezgetsz, azonkívül, hogy elviselhetetlen vagyok meg fagylaltárusnak gondolsz. Egyébként, mondtam már, kicsi ez az iskola, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb összefutunk még. ‒ Én pedig már alig vártam azt a találkozást. Jobb belátásra akartam bírni, szerettem volna, ha nem csak a saját, csökönyös szemszögéből szemléli a világot. Szerettem volna, ha megérti, hasonlóan sokat szenvedtünk.
‒ Nem csak téged ‒ jegyeztem meg, majd érdeklődő pillantásokat vetettem rá. ‒ Pedig szívesen meghallgatnálak.
‒ Ez inkább grimasz volt, az őszinte mosoly azért őszinte, mert nem erőlteted, mint ahogy te ezt az imént tetted. Én is tudok mosolyogni, te is tudsz. Hiába akarjuk kiölni magunkból az érzelmeket, ahhoz sokkal rosszabb életet kellett volna megélnünk, és sokkal nagyobb kínokon kellett volna átesnünk. Maradhatsz érzéketlen, lehet kifejezéstelen az arcod, de a negatív érzések is érzések, és amíg azok vannak, addig valahol mélyen eltemetve ott vannak a jó érzések is.
‒ Az imént egy újabb eszmefuttatásomnak lehetett fültanúja, és bíztam benne, hogy azért tudat alatt mégis csak eljut hozzá valami a mondanivalómból.
‒ Csakis akkor, ha tudom, hogy a rideg seggfej álarc mögött egy értelmes ember lapul, ha valaki azért seggfej, mert így akar népszerűbb lenni, akkor én magam lököm le a viaduktról. De ettől függetlenül elvárom, hogy őszinte legyen velem, továbbá ki nem állhatom azokat, akik sportszerűtlenül játszanak, szeretem, ha egy pasinak van önálló véleménye, de ha tévedett, akkor képes belátni azt meg még néhány apróság. Egy izomagyú gorillával sose jönnék össze, a végén még kitekerném a nyakát ‒ magyaráztam. Igazából, arra nem is gondoltam, hogy egyáltalán mennyi lehetne igaz rá ebből, de nem is terveztem új pasit szerezni. Egyelőre rendezni akartam a dolgokat valaki mással, de már előre féltem tőle, hogy milyen vége lesz a dolognak.
‒ Ezt bóknak veszem ‒ hajoltam meg színpadiasan. Igazából, mindig is azt akartam elérni, hogy egyszerre rettegjenek és tiszteljenek az ismeretlenek, szóval azért az évek során csak sikerült tűrhetőre csiszolnom a stílusomat. Ismét kiröhögtem, amikor pofákat vágott. Jobb lesz, ha beletörődik végre, én nem vagyok olyan, mint a többiek.
‒ Hm. Tudtam, én szoktalak téged illeti a bájos jelzővel, szóval kérlek, ne lopd a szövegem! ‒ viccelődtem, majd valamivel komolyabban folytattam. ‒ Ha ismernél, tudnád, hogy nem szokásom csakúgy feladni, szóval hiába hiszed azt, hogy egyedül vagy. Nagyon tévedsz ‒ feleltem közönyösen. Ha annyira el akarta volna érni, hogy utáljam, akkor bájologni kellett volna, mert így csak egyre jobban megkedvelem.
‒ Jó, na. Néhány órával ezelőtt Jane Austent olvastam, gyomorforgató a stílusa, de nem volt más‒ húztam el a számat. ‒ Nem szeretek bájologni, és nem is teszem azt. Úgy cselekszem, ahogy kedvem tartja, és azt mondom, amit gondolok. A gondolataim közlése pedig tudtommal nem számít annak ‒ vontam meg a vállamat. Az ő hibája volt, hogy nem akarta elhinni, hogy komolyan beszéltem.
‒ Most még nem hiányzik, de leszel még olyan állapotban, hogy azt kívánod majd, bár lenne melletted valaki ‒ néztem utána. Nem teljesen értettem a hisztijét, rendben, én is kibuktam magamra, nem voltam benne biztos, hogy mit csinálok, de ettől függetlenül még mindig az volt az elhatározásom, hogy mellette maradok.
‒ Nem, te nem érted, hogy nincsenek hátsószándékaim, és nem feltett szándékom elárulni ‒ vetettem rá szúrós pillantást. Ennyire makacs azért tényleg nem lehetett. Hát hogyan bizonyítsam be neki, hogy számíthat rám? Miként értessem meg vele, hogy nem kell ezen a kicseszett világon egyedül élnie? Dühösen szusszantva visszaültem olvasni, de képtelen voltam a szavakra koncentrálni, így a szemem sarkából figyeltem, hogy Castiel min ügyködött. Láttam miként botorkált az ajtó felé, és lassan felemeltem a fejemet, amikor hozzám intézte a szavait.
‒ Ne kérd, hogy így tegyek ‒ válaszoltam. ‒ Ne kérd, mert úgysem nyugszom addig, amíg nem hiszel nekem! ‒ kiáltottam utána, túlzengve a lecsendesülő vihart. Amint kilépett az ajtón, a rongyos a kötetet a zsebembe gyömöszöltem, felpattantam, és az ajtóhoz siettem. Megvártam, amíg kellően eltávolodik, majd utána osontam. Nem akartam továbbra is a nyakán lógni, elengedtem. Ha menni akart, nem fékeztem meg, de amint megtántorodik, amint elgyengülnek a térdei, és a sárba esik, amint riadtan felkiált, én mellette termek, akár tetszik neki, akár nem. Őrangyalként fogom vigyázni minden léptét.

//Köszönöm szépen a játékot, a türelmet és azt a hihetetlen gyorsaságot, amivel írtál! Smile Minden egyes pillanatát élveztem a játékunknak. *-* //


music:zene|words: 1091



[You must be registered and logged in to see this image.]     [You must be registered and logged in to see this image.]



The world will regret our relationship.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-15, 20:09



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Sok szerencsét hozzá. - mondom lazán vállrántva. Ha ennyire be akarja bizonyítani, hogy van még ezen a Földön normális személy, akire számíthatok, akkor hajrá. Nem fogom elszomorítani, had próbálkozzon csak. Különben is, úgy se fog találni senkit, mindenkit egytől-egyig egyenlően gyűlölök, az én álláspontomat pedig senki sem fogja megváltoztatni effelől.
- Az imént mondtad. Manipulálni. Nincs szükségem zenére, ami manipulálja az érzelmeimet. Én akarom irányítani őket, nehogy már egy zene elvegye ezt is. Amikor zenét hallgatok nem vagyok önmagam, és ez az a része a dolognak, ami nagyon nem oké. - ingatom fejem, s még egy keserű arckifejezést is ejtek. Én és a zene, nevetséges kombó. Mégha ő így is vélekedik róla nem érdekes. Magas ívben teszek rá. Mégis mi olyan baromi jó abban, ha hallgatsz valamit és az irányítja az érzéseidet? Jó hogy nem az egész lényedet irányítja. Chh..
- Ha akkora egóm lenne, már rám szakadt volna az ég. Ellenben veled, aki olyannyira próbálja bizonygatni, hogy léteznek még kedves és megbízható emberek. Na persze, tudod kinek meséld ezt be. - ciccegek egyet kelletlenül. Tényleg kezd untatni, hogy folyamatosan csak erről magyaráz és akkor nekem van nagy egóm. Szeretem magam, ez tény, és hogy miért? Éveken keresztül egyedül voltam, míg mindenki elárult én itt voltam magamnak, szóval csak is önmagamban bízhatok meg.
- Annyira szörnyű nem is, max elviselhetetlen a magad módján. De nem cifrázom, még egy ilyen találkozást nehezemre lenne elviselni. - veszem elő a sajnálkozó képemet, amit csupán egy pillanatig hagyok fent, majd továbbra is összefont karokkal pillantok rá. Fene gondolta volna, hogy ilyen sokáig képes lesz majd feltartani. Nem semmi csaj, az biztos. Ennyire ráakaszkodni valakire, még a végén tényleg visszavonom azt, amit a tesóival kapcsolatban mondtam.
- Nem csupán az érzéketlenség. A magány és a fájdalom elég szépen kikupált engem, én ezt mondanám a legjobb fegyvernek. De kinek mi, nem fogom ragozni mennyire szánalmas életem volt, főleg nem neked. - nem akarom belevonni, hisz' úgyse értené meg. Miért is értené? Nem járt ugyanabban a cipőben, mint én, mégis itt papol nekem a nagy élet "blablablaról".
- Maradok a mosoly nélküli életemnél, ne aggódj. Csak gondoltam ezzel megmutathatom, hogy az az őszinte mosoly, amit te annak véltél, közel sem létezik. - ingatom fejem. A mosoly. Úgy van beállítva, mintha a világ legtermészetesebb jele lenne a szeretetnek és boldogságnak. Ez mind-mind komolytalan rizsa. Az élet fájó oldalát sose mutatják, akkor is csak az a bárgyú vigyor van a képükön, amivel csak átverik a másikat, hogy azt a látszatot keltsék ők jól vannak.
Nem minden szava érdekelt, így volt, amit teljesen figyelmen kívül hagytam, vagy csak szimplán nem volt hozzáfűzni valóm. Akadtak témák, amiket nem akartam ennél jobban kivesézni és lévén, hogy én nem vagyok az a nagy szószátyár, nem kommentálom minden egyes szavát, max reagálok rá valamit, de annyira nem akarok belemélyedni semmibe sem. Főleg abba nem, ami abszolút hidegen hagy.
- Szóval más. Mennyire más? Bejönnek neked a rideg, seggfejek? Még a végén röhögnöm kell. - billentem oldalra fejem, majd a röhögésre egy szimpla "mi a franc baja van ennek" fejet vágok. Nem kicsit hökkenek meg a nevetésére, de valahogy mégse zavar annyira. Kicsit mintha megmozdítana bennem valamit, vagy csak az undor és a hozzá társuló irritáció jelenik meg.
- Pedig a vérengző csaj kifejezetten illik hozzád.. - jegyzem meg így a végére, a "bírlak" részre pedig egy kelletlen grimaszt vágok. Te csak ne bírj engem, vagy valami. Én itt próbálom megutáltatni magam, de ez a csaj annyira makacs, hogy mindenben a jót látja és segíteni, megérteni akar. Egy-két pillanatra azért elagyalok azon, vajon miért is állok én még itt és hallgatom a vízesésként ömlő szavait.
- Egész bájos vagy, ahogy próbálsz szót érteni velem. Csak tudod, ez hasztalan, fel is adhatod akár. Egyedül vagyok és egyedül is leszek, nincs szükségem se rád, se senki másra. - vetek rá egy komoly, üres tekintetet. Nincs erőm feldolgozni azt, amit nyugtatásként tesz értem, vagy épp a szavait, amivel szintén nyugtatni próbál. Ezután egy hosszabb "monológ" következik, amire totál hülye fejet vágok. Most komolyan? Ennyi?
- Ch, valóban elég nyálas volt. És akkor te mondod, hogy nem szeretnél bájologni. Vagy tévedek? - fordítom el tekintetem és inkább a talajt pásztázom egy darabig.
- Én meg azt akarom, hogy fogd fel végre. Nem hiányzik a törődésed. Kicsit sem. - ezúttal pattanok fel, majd a földre vágódva rivallok rá, hogy tűnjön el innen. A vihar, a kintről jövő dörgések még mindig félelmetesek és lassan kezdem elveszíteni a józan eszem, ezért is ordítok rá, hogy menjen. Hagyjon itt, megszoktam már, hogy cserbenhagynak, ez pedig kicsit sem minősülne annak. Csak... Húzzon már innen el a búsba. Miután sikeresen kinyögtem a szavaimat, ő csak csípőre tett kézzel magasodott felém. Csendben tűrtem és néztem fel rá. Kicsit sem ijesztett meg, mégis valami nem esett jól, amikor megszólalt. Számítanék neki? Kit akar áltatni? Nem fogom bevenni ezt a szöveget, hányszor hallottam én ezt már és sose lett jó a vége. Mindig ugyanaz a fájdalom.
- Te komolyan nem érted... - kínomban ejtek egy fájdalmas mosolyt, ahogy a hajamba markolok, hogy ezzel is valamelyest eltereljem a figyelmemet a kint tomboló viharról. Újra ránézek, ezúttal a korábbi helyén ül, kezében a könyvvel. Lassan tápászkodok fel, kissé szipogva a vihar okozta félelmemtől. Egy darabig csak az oszlopnak támaszkodva tartom magam, míg nem egy óvatos lökéssel el nem indulok. Kimért, csoszogó léptekkel közeledek a kijárat felé, s még mielőtt kimennék az egyre halkuló viharba egy utolsó pillantást ejtek Karenre.
- Ajánlom, hogy ami ma itt történt, azt felejtsd el. És azt is, hogy valaha beszéltünk... A nevemet is, mindent. - miután befejeztem, úgyahogy sikerül összeszednem magam, s a villám- és mennydörgésmentes szabadba megyek ki, célom ezúttal az iskola bejárata, egy ilyen trauma után kénytelen vagyok lepihenni. Nem csupán a vihar miatt, Karen miatt is. Nem értem miért segített, nem értem miért ilyen velem...semmit sem értek.




[You must be registered and logged in to see this link.]







Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-14, 03:36




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

Elég komor ábrázattal meredtem rá. Az, hogy a többségben csalódott, nem jelentette azt, hogy általánosítania kell. Sőt, gyűlöltem, ha egy kalap alá vesznek másokkal. ‒ Arra esetleg nem gondoltál, hogy akadnak kivételek? Akkor is be fogom neked bizonyítani, hogy vannak még olyanok, akikre lehet számítani ‒ feleltem konokul. Hogy miért akartam ennyire elhitetni vele, hogy bennem megbízhat? Merlin tudja… De az biztos volt, hogy átéreztem a fájdalmát, a kétségbeesését és a kiábrándultságát. Éltem ezeket, tudtam milyen, ezért akartam mellette lenni. Nincs annál borzasztóbb, mint egyedül, támasz nélkül létezni ebben a kicseszett világban. Márpedig neki nem volt senkije. Miért ne lehetnék én az, aki gondját viseli? Két testvért már felneveltem, háromnak támasza voltam a nehéz időkben, eggyel több, vagy kevesebb ember az életemben, aki érdekel, és akiért felelni akarok… Nem számítana.
‒ Miért lenne baromság? Az ének nélküli zene, ami csupán dallamokon alapul, képes manipulálni az emberek érzéseit: megnyugtat, feltüzel, elszomorít, vagy éppen boldoggá tesz. Lehet, hogy nincs csend, de ha te zenélsz, akkor annyira kell koncentrálnod, hogy minden mást kizársz a tudatodból ‒ ellenkeztem keserű mosollyal. Tapasztalatból beszéltem, elvégre szerettem zongorán játszani, akárhányszor alkalmam adódott, mindig odaültem a kopott fekete-fehér billentyűk elé. A zene számomra hasonlatos volt az olvasáshoz. Mindkettő képes volt kiragadni az unalmas hétköznapokból.
‒ Mondtam én egy szóval is, hogy puhány lennél, vagy említettem volna, hogy aggódom érted? ‒ válaszoltam. Remekül szórakoztam rajta. Kétség sem fért hozzá, hogy volt önbizalma elég rendesen. ‒ Ó, minden vágyam, addig is, én inkább odébb állnék a helyedben, nehogy a mérhetetlen egód miatt rád dőljön egy fa ‒ kacagtam fel gúnyosan. Igazán bájos volt a kis egózásával, de attól tartok, ez nem hatott meg különösebben. Hány pasitól hallottam már ehhez hasonló kijelentéseket!
‒ Pedig nem vagyok olyan szörnyű alak, de te tudod ‒ rándítottam meg a vállamat. Ráhagytam, nem akartam erőltetni a dolgot. Ha önszántából nem akart a későbbiekben keresni, akkor én nem fogok a Griffendél-torony előtt szobrozni, amíg fel nem bukkan, vagy nem fogom letámadni a Nagyteremben. Az ő döntése volt végső soron, hogy akart-e velem máskor is találkozni, vagy sem.
‒ Az érzéketlenség az egyik legjobb fegyver, amivel le lehet szerelni az ellenfelet, te is tudod. Meg aztán, feleslegesen nem bosszankodom ‒ vontam meg a vállamat, majd a nevetésemet visszafogva megráztam a fejem. ‒ Inkább ne próbálj meg mosolyogni, ha erőlteted, nem áll jól. De ha hozzáállásodon akarsz változtatni… Nekem mindegy. Látod, most sem estem neked.
Élmény volt vele a társalgás, hogy bizonyos szavaimat figyelmen kívül hagyta, vagy lerendezte egy egyszerű vállrándítással. Talán épp ezért láttam benne a kihívást, és ezért akartam jobban megismerni.
‒ Mondtam már, te más vagy ‒ vontam meg a vállamat, aztán a következő kérdésére kitört belőlem a röhögés. Nem is tudom mióta nem nevettem ilyen jót más társaságában. Talán kilenc éve? Azóta idegenek arra is képtelenek voltak, hogy mosolyra fakasszanak, és most tessék, itt állt velem szemben ez a srác, és jókedvűen nevetgéltem rajta. ‒ Nem, tulajdonképpen, lehet, hogy ez neked inkább pech… De, kifejezetten bírlak. Épp ezért nem is megyek át a „vérengző csajba”, mert nem látom értelmét annak, hogy bántsalak ‒ magyaráztam. Tényleg nem állt szándékomban kárt tenni benne, úgy gondoltam, elég szörnyűséget élt már meg, nem kellek még én is.
‒ Ha még tanárnőt, vagy óvónőt mondtál volna fagylaltárus helyett… El is hinném, de nem bírnék egész nap bájologni ‒ mondtam szórakozottan, majd jelezte, hogy ha szüksége lenne valamilyen bájitalra, akkor keresni fog. Már ennek az aprócska haladásnak is örültem.
‒ Lehet, hogy nem értem. Sőt, valószínűleg sose fogom, de ettől függetlenül nem vagy egyedül, itt vagyok melletted, és szeretném, ha belátnád, nincs mitől félned. Tényleg ennyire nehéz felfogni, hogy vigyázok rád? ‒ pillantottam rá homlokráncolva. Az egy dolog, hogy most képtelen voltam beleképzelni magát a helyzetébe, de azt igazán elfogadhatta volna, hogy nem fogom magára hagyni.
Az összes lehetséges módszerrel próbáltam lenyugtatni: beszéltem hozzá, simogattam a hátát, olvastam neki. Néha úgy tűnt, mintha használna valamelyest. A következő megszólalására értetlenül meredtem rá. ‒ Már mondtam. Kedvellek. Megértem, hogy hajt a bosszúvágy, hogy elkeseredett, szomorú és magányos vagy. De nem szeretném, hogy félj, hogy kedvetlen legyél, vagy azt hidd, mindenki utál téged ezen a világon. Továbbá dühít, hogy nem kaptad meg azt a figyelmet, törődést és szeretetet, ami minden gyereknek kijár. Talán nem pótolhatom a szüleidet, de attól még annyit megtehetek érted, hogy törődök veled, még ha ezért a hátad közepére nem kívánsz. Szeretném, ha legalább egyszer az életben tudnád milyen érzés az, ha számítasz valakinek ‒ válaszoltam, miközben a vállára tettem a kezemet, majd átgondolva a korábbi szavaimat, elfintorodtam. ‒ Ez nyálas volt, bocs.
Magam sem értettem, hogy honnan jöttek ezek a szentimentális beszédek. Könnyen lehet, hogy a testvéreim hiányától valóban becsavarodtam. Szerencsétlen Castiel… Már kezdtem sajnálni magam miatt.
Az értetlenségemet fokozta a reakciója is. Úgy pattant fel, és húzódott el tőlem, mintha leprás lennék. Pár pillanatig csak ültem, és meredtem rá, majd lassan kinyúltam a földre hullott kabátomért, szomorúan leporoltam, belebújtam, majd feltápászkodtam a földről, és eltettem a könyvet. Tettem felé egy lépést. Láttam, hogy mozgott a szája, de nem értettem mit mondott, így hát közelebb léptem hozzá. Ekkor ‒ vélhetően ugyanazt ismételve ‒ leüvöltötte a fejemet. Megtorpantam, magamba tépelődve álltam a tekintetét. Ha egy kicsit is figyelt rám, leolvashatta az arcomról, hogy mennyire rosszul esett ez nekem. Aztán összeszedtem magam, és kifejezéstelen arccal megálltam előtte. Csípőre tettem a kezeimet, és kicsit előrehajolva néztem rá.
‒ Az előbb pofáztam el neked, hogy nem foglak magadra hagyni. Akkor sem, ha elküldesz, ha szidalmazol, ha üvöltesz velem. Akármennyire nem akarod, nem vagy jól, szükséged van rám! Mégis hogy hagyhatnálak itt, amikor tudom, hogy rettegsz a vihartól?! Talán mardekáros vagyok, talán a Durmstrangból szalasztottak, talán apám halálfaló volt… Na és? Attól függetlenül képes vagyok együtt érezni másokkal, ismerem a sportszerű játékot, őszinte vagyok, és sose hagyok cserben másokat, tehát akár tetszik neked, akár nem, itt maradok ‒ jelentettem ki határozottan, talán kissé feldúltan, észre sem véve, hogy olyan dolgokat is elfecsegtem, amiket nem kellett volna.
‒ Ha nem tartasz igényt a társaságomra, ám legyen, de nem fogok innen mozdulni, amíg el nem áll a vihar, és jobban nem leszel. ‒ Ezt akár fenyegetésnek is vehette, mert tényleg voltam annyira konok, hogy ott maradjak a csónakházban. Azért azt is meg akartam neki mutatni, hogy mennyivel másabb boldogulni úgy, hogy egyedül van, mintha velem lenne. Így dacosan visszaültem a korábbi helyemre, és elővettem a könyvet, hogy olvashassak. Kíváncsi voltam meddig bírja a dörgéseket és a villámlásokat úgy elviselni, hogy nem voltam ott neki.


music:zene|words:1200 körül



[You must be registered and logged in to see this image.]     [You must be registered and logged in to see this image.]



The world will regret our relationship.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-14, 02:33



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Márpedig én mindenkit elítélek. Nem hiszek a "ne ítélj külső alapján" dologban. Mindenkinek a belsője a fontos, ez tény, de miért is erőlködnék, ha egyszer úgyis ellenem fordul mindenki? Ezt tapasztaltam, mindenki elárult, becsapott, aztán megvetettek, mintha én lennék az idióta. Magamra hagytak, de...nem itt fogom ragozni a dolgokat. Ami megtörtént, az megtörtén és bármennyire is szeretném, a múltat már nem tudom megváltoztatni.
- Komolyan ezzel fogsz nyaggatni? Legyen... Eddig csak olyanokkal találkoztam, akikben csalódtam. Aztán most már nem érdekel senki, mindenkitől ugyanazt kaptam, miért reménykedjek? - vonom fel szemöldököm, mintha nem lenne tök egyértelmű az, amiről beszélek. Ha nem érti meg, nem fogok erőlködni, hogy most akkor szépen elmagyarázzam minden apró történést, ami ezt váltotta ki belőlem. Ilyen vagyok, ha nem tetszik el lehet húzni.
- Nincs csend és igazából átvisz egy másik világba, amit csak a képzeletem talál ki. Baromság az egész. - forgatom szemeimet kelletlenül.
- Ch. Ennyire puhánynak tűnök? Ne aggódj, futni járok. Majd talán egy másik életben vethetsz egy pillantást a tökéletes testemre. - biccentek egyet komoly tekintettel, mégis kissé keserűen szűröm fogaim közt. Tisztában vagyok vele, hogy szimpla poén, akkor meg miért ne mondhatnék ilyet? Mindenesetre a vigyorgást nem viszonzom, csak továbbra is azzal a semmitmondó, üres tekintettel nézek rá.
- Még több időt veled tölteni? Hm. Csábító. De inkább kihagyom. - jegyzem meg némi gúnnyal. Ugyan most nem zavar a társasága, még se akarom tovább erőltetni ezt a kapcsolatot, már ha annak nevezhető. Most az egyszer belebotlottam, az korán sem biztos, hogy a későbbiekben is ismét szembetalálkozok a képével. Ha meg mégis, akkor oké, ez van, max elmegyek mellette és figyelmen kívül hagyom, akárcsak egy idegent.
- Ja, feltűnt. Valahogy nem reagálsz semmire, így... feladom, vagy legalább megpróbálok kedves lenni, jó? - erőltetek egy gyenge félmosolyt, amitől csak valami furcsa grimaszt vágok. Nem, sajnos nem megy ez. Lehet az imént valami elkapott és egy mosolyt véletlenül ejtettem.Most viszont az nem fog megismétlődni. Az volt az első és az utolsó, ez biztos. A következő hosszabb blablabla-ra csak egy egyszerű vállvonással felelek, meg max egy hümmögéssel. Sose voltam az a társalgós alkat, ennyire mélyre nem is akarok menni, mert már így is kezdünk valami hosszú, végeláthatatlanba belekezdeni.
- Velem mégis sikerül kedvesnek lenned. Vagy ez az "utállak és a hátam közepére se kívánlak" arcod? Mert így nem egy vérengző csaj ugrik be, sokkal inkább aki ért mások nyelvén, bár a te dolgot. Nem hiszem, hogy annyira szörnyű fagyis néni lennél. - így a végére próbálok szarkasztikus lenni, amennyiben veszi a lapot. Eddig is sikerült vennie a kétértelmű szövegeimet, meg amúgy is. Az előbb közölte, hogy nem használ egyik leoltásom sem, akkor meg minek erőlködni.
Na igen, a mérgek. Ha valóban olyan jónak tartja magát, majd egyszer beugorhatok, ha már eléggé megérett az a bosszú. Addig viszont csak egy bólintással tudatom vele, hogy oké.
A vihar az ellenségem, ahogy mindenki más is ezen a bolygón, most mégis Karen jelenléte valamelyest képes lenyugtatni és feledtetni a kintről szűrődő zajokat.
- Elég nehéz felfogni, hogy most nem vagyok egyedül. Bár hiába is magyaráznám, bonyolult, nem értheted. - csóválom fejem. Ez így van rendjén, nem is értem miért szeretne minden áron segíteni. Itt is hagyhatna, had szenvedjek egyedül, sőt, talán az lenne mindkettőnk számára a legjobb. Nem kéne itt simogatnia -amit nem mellesleg észre sem veszek, akkora sokkban vagyok-, és végre ő is egyedül hagyhatna. Mint ahogy mindenki más is. Nem tudom mit érzek jelenleg, egyelőre valami furcsa melegséget, ami elnyomja a félelmemet.
- Engem ugyan miért? Alig ismersz tíz perce. Ne gondoskodj rólam, kérlek. - halkulok el a végére. Az újabb hangokra pedig jön a szokásos reakció, a simogatás ismét hat, valamennyivel nyugodtabb ábrázattal pillantok rá, mégis valamiért úgy érzem ennek most vége kell, hogy legyen. Mit is művelek én pontosan? Miért is hagyom magam? Szinte lihegve pattanok fel. A vállamon lévő kabát halk puffanással érkezik a földre, miközben én próbálom felfogni, hogy most akkor mi a jó ég történt. A helyemre pillantok, majd Karenre. A villámlásokat továbbra is látom, ez már annyira nem vészes, de még így is kissé hátrálok. A fejemet fogva dőlök neki egy oszlopnak, összeszorítom szemeimet,  tudván, hogy ettől majd nem fogom látni a villámlás fényeit, egyelőre hat is, majd csak kis idő után roskadok le az oszlop mellé. Tekintetemet ismét felemelem, ezúttal Karenre.
- Tűnj el... - kezdek bele halkan. Leesett, hogy az előbb mennyire próbált lenyugtatni és az a sok kedvesség.. Egyszerűen nem tudom normálisan kezelni. A földön ülve ráncolom homlokom, s húzom összébb szemöldököm. - Tűnj el! - ezúttal már kiabálok, ha nem fogta volna fel az előbbi halk próbálkozásomat. Egy újabb villám, újabb dörgés, csupán összerezzenek. Szenvedő arccal nézek továbbra is rá, azt szuggerálva, hogy tűnjön el innen és hagyjon békén. Hagyjon itt, mint ahogy mások is azt tették. Ne akarjon próbálkozni, reménytelen amúgy is. Csak, szálljon le rólam.




[You must be registered and logged in to see this link.]







Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-12, 20:37




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

‒ Egy szóval se mondtam, hogy érzéketlen barom lennél, vagy hogy elítélnélek miatta. Engem is csak keveseké érdekel, de ezért egyikünket se kell elítélni ‒ vontam meg a vállamat. Ismerős volt az a szituáció, hogy félt megbízni másokban. Én se szerettem, ha elárulnak, általában azokon az embereken vezettem le minden feszültségemet, akik ezt tették velem. ‒ És miből gondolod, hogy mindenki ártani akar neked? ‒ Imádtam keresztkérdéseket feltenni, amik elgondolkodtatták, mert kíváncsi voltam miként vágja ki magát ezekből a helyzetekből.
‒ Megzavarodsz a zenétől? Mire gondolsz ezalatt? ‒ kérdeztem homlokráncolva. Én például zongorázás közben sosem zavarodtam össze, sőt néha kifejezetten jól esett saját dallamokat kicsalni abból az öreg hangszerből. ‒ Sétálsz, vagy futsz? Mert azért nem mindegy. Ha el akarsz kápráztatni, akkor nem elégedek olyan hassal, ami egyetlen nagy kockából áll. ‒ Az utolsó megjegyzést nehezemre esett nem vigyorogva kimondani, de gondoltam, csak van annyi esze, hogy leesik neki, hogy hülyéskedem.
‒ Egyébként, a kastélyban vannak olyan helyek, ahol egy lélek se jár, így ha annyira nem akarsz emberek közelében lenni, majd mutathatok egy-két helyet ‒ ajánlottam fel, bár akkor azzal is számolnia kellett, hogy néhanapján összefuthatunk. ‒ Szerintem biztosan leküzdhető ‒ mondtam, elvégre akkor még nem tudtam, hogy milyen súlyosan a helyzet.
‒ Eddig oltogatni próbáltál, nem? Nem hatott meg különösebben, mint látod ‒ vontam meg a vállam egykedvűen. Szerencsére, túlságosan szimpatikus volt ahhoz, hogy neki essek. Ez az egy volt a szerencséje meg az, hogy a sorstársakkal szemben képes voltam empátiát mutatni. Ellenkező esetben már rég kivertem volna néhány fogát. ‒ A lényeg nem azon lenne, hogy mit akarok mondani, hanem hogy a két ember alkalmazkodjon egymás szokásaihoz, igényeihez, stílusához. Nyilván nem akarok fecsegni olyan dolgokról, amik téged nem érdekelnek, így hát igyekszem tiszteletben tartani a kérésedet és a véleményedet, cserébe ugyanezt várom el. Nem egy ördöngös dolog.
‒ Nem tudhatod. A sors kifürkészhetetlen
‒ feleltem közönyösen. Annak idején felvettem a jóslástant, némi érzékem is van hozzá, bár, nem túl sok, de azt már megtanultam a jövővel kapcsolatban, hogy igen változékony dolog. A nevetésén meg a hányós megjegyzésén elmosolyodtam, majd a fagyis megszólalása után kitört belőlem a röhögés.
‒ Igazán? Attól tartok, nem lennék túl türelmes meg aztán, úgyse merne senki a közelembe jönni, arról meg ne is beszéljünk, hogy nem tudok akárkivel kedves lenni, szóval, szerintem inkább az utóbbi. ‒ Micsoda képtelen gondolat! Még hogy én fagyi árus… Hajmeresztő ötletei voltak néha ennek a srácnak.
‒ Igazán hízelgő vagy, de bizonyára akadnak nálam jobbak is. Tény, hogy nem félek visszaszólni másoknak, vagy harcba keveredni, de nekem is jobb a békesség. Viszont, ha annyira balhézni szeretnél, gyere, állok elébe! ‒ Nem tudtam eldönteni, hogy bóknak vegyem, vagy se, ahogy azzal kapcsolatban se jutottam dűlőre, hogy most szórakozott-e. Mindenesetre, azt jól érezte, hogy nem voltam egy átlagos, roxfortos diák. Nem olyan környezetben nevelkedtem, mint itt a legtöbb lány, és ez határozottan is látszott rajtam.
‒ Ugyan, alapból nem szándékoztál velem enni, továbbra, nincs értelme annak, hogy bántsalak, szóval megnyugodhatsz, nem áll szándékomban megmérgezni téged ‒ legyintettem, majd ördögi mosolyra húzódtak az ajkaim. ‒ Rendben, tudod hol találsz, ha szükséged van rá.
A csónakházban továbbra sem csillapodott le, én pedig már végképp nem tudtam, hogy mit tehetnék érte. Tényleg elég pocsékul festett, és szántam őt, de lassan kezdtem kifogyni a lehetőségekből. Azonban úgy tűnt, hogy ha hozzáérek, vagy legalább is meglepem valamivel, akkor képes elfeledkezni a viharról. ‒ És ki mondta, hogy most egyedül vagy? ‒ vontam fel a szemöldökömet, miközben elengedtem a kezét. ‒ Semmi baj nincs azzal, aki vagy. Csak… Csak fogadd el végre, hogy nem vagy egyedül, és segíteni akarok ‒ suttogtam, majd mellételepedve olvasni kezdtem. Nem felelt a kérdésemre, nem is vártam tőle, csupán hatásszünetet tartottam. Aztán amikor megszólalt, kelletlenül elmosolyodtam.
‒ Nem terveztem lelkizni, és amúgy se traktálnálak olyan dolgokkal, amik téged nem érdekelnek ‒ ráztam meg a fejem, és ismét megigazgattam a vállán a kabátomat. ‒ Általában nekem is. Csak a családomat viselem el meg… téged. Mindenki mást én is elhajtok magam mellől ‒ magyaráztam. Szerettem volna, ha tudja milyen kivételes helyzetbe került, ha tisztában van azzal, hogy gondoskodni akartam róla. Talán pont a félelme gátolta meg abban, hogy ellenkezni tudjon, de jólesett, hogy végre valakiről gondoskodhattam.
Ismét megremegett, de ezúttal a kezem már a hátán volt, hogy nyugtatóan simogassam, azt hiszem, ekkora már sikerült félretennem minden bűntudatomat, és csak a jelenlegi helyzetre koncentráltam. Nem tudom miért értem hozzá megint, feltehetően valamiféle ösztönös mozdulat volt a részemről, így picit el is húzódtam tőle.
Mivel a biccentést igennek vettem, ezért ismét a kötet tartalomjegyzékét kezdtem böngészni, hogy mégis melyik történetet olvashatnám neki. Végre választottam egyet, aztán oldalra pillantottam, és miközben kerestem a történet első oldalán, sikerült elcsípnem Castiel pillantását. Furcsa volt, nem tudtam hová tenni azokat a nagy barna szemeket, amikkel olyan riadtan tekintett rám.
‒ Minden rendben van? ‒ kérdeztem aggódva. Az újabb beszűrődő villanásokat ezúttal nem kísérte égzengés, de még így is eléggé féltettem őt. Alapból ki volt borulva, ha most még ki is fakad nekem… Nos, nem tudom miként fogom tudni kezelni.


music:zene|words:még mindig ezer alatt Wink  



[You must be registered and logged in to see this image.]     [You must be registered and logged in to see this image.]



The world will regret our relationship.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-12, 17:56



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lehet, ha nem is csavarodtam be, azért néha már elég közel járok hozzá.
- Nem is érdekel mások elcseszett élete. Lehet egy érzéketlen barom vagyok, de leszarom mi van másokkal. Miért érdekeljenek, ha a végén úgyis csak ártani fognak? Nevetséges. És ahogy mondod. Rettegek, mert egy olyan aljanép nekem ne tegyen keresztbe. - ingatom fejem már-már feszült állapotban. Nem és kész, hidegen hagy a kis problémájuk, nekem is meg van a sajátom, ami lényegesen fontosabb. Így se értem sokan miért pátyolgatnak másokat, miközben ott van a hátuk mögött a nagy probléma. Ch. Röhögnöm kell már ezen is.
- Talán a sport. Egy kicsit, a zenétől meg összezavarodok, az valahogy nem. Inkább teszek egy kört a suli körül jó időben, csendben, mintsem a négy fal között üljek a hangzavarban. Csak hát. Én és az időjárás nem vagyunk túl jó barátok. - újabb hátrány, újabb dolog, amitől rettegnem kell. Nem csak az árulástól tartok, de még a viharok is képesek kizökkenteni egy-egy nyugisabb napomból.
- Ha jól értem, akkor igazából simán leolthatlak a francba, de akkor azzal meg lennél sértve nem? Mármint akkor mi értelme van a mondanivalódnak, ha nem találod meg a közös hangsúlyt a hallgatóféllel? - kérdezek most én. Nem arról van szó, hogy olyan dögunalmas sztorijai lennének, csak épp nem vagyok egy irodalom mániás személy, aki bármikor képes lenne végighallgatni ezer oldalas kötetekről szóló monológokat. Belegondolni is fárasztó, azért hálát adok az égnek, amiért ő nem folytatja, hanem inkább megáll és másról ejtünk szót. Végre. Komolyan, kezd szimpatikus lenni, nem az a tenyérbemászó alkat és elég durva hidegvérrel áll velem szemben, amit eddig nem igen tapasztaltam.
- El kell szomorítsalak, de az nem fog megtörténni. Majd ha piros hó esik, akkor talán, egyelőre viszont erősen kétlem, hogy én törődni fogok bárkivel is. Még a gondolatától is hánynom kell. - nevetek fel kínomban. Nem fogok senki pártjára se állni, lehet próbálkozni, de akkor már fel is lehet adni. Egy másik életben, máshol, lehetséges, hogy egy kedves Castiel lennék, akit érdekelnek mások érzései. Csupán egy bökkenő van. Én vagyok a mostani Castiel és az is maradok, ameddig meg nem halok. A személyiségem meg olyan, amilyen. Nem szeretem, ha irányítani akarnak, ha egyáltalán hozzám akar valaki szólni. Makacs. Talán ez illik rám a legjobban.
- Nem is tudom. Olyan fagyiárus lánynak simán elmennél. Vagy szimplán csak ez jutott az először eszembe. - billentem oldalra fejem. - Nem olyan rideg mi? Pedig fogadni mernék, hogy egy komolyabb szituban te vinnéd a pálmát. -nézek rá komoly, mégis piszkálódó tekintettel. Ha nála kiborul a bili, fene tudja mi fog történni. Világvége vagy valami egetrengető dolog. Hisz' csak rá kell nézni, máris az jut az eszébe mindenkinek, hogy ezzel a lánnyal nem éri meg packázni, mondjuk én még így is szembeszállnék vele majd valamikor...
- Mérgek mi? Akkor nem fogok veled kajálni, még a végén valamit beleöntesz az italomba. - piszkálódok továbbra is, majd inkább komolyra fordítva a szót folytatom. - Ha úgy alakulna te leszel az első, akit ez ügyben meg fogok keresni. - jegyzem meg. A végére meg tényleg felkeresem, hogy lökjön már ide nekem valami mérget, amivel jól megszívathatom a családomat. De jó is lenne a bosszú, a lehetőségek meg csak gyűlnek. Ha sikerül leküzdenem ezt a gátat magamban, akkor hozzá is foghatok a tervek előkészítéséhez, végül pedig a végrehajtásukhoz.
A hányó zacskóra egy kelletlen vigyort vágok. Még belegondolni is, hogy a saját mosolyomtól kapjak hányingert. Bleh... Nem, az valahogy nem én vagyok. A tiszta szívből mosolygó srác valahová el van zárva és nem is fogom kiengedni. Azzal cska további fájdalmakat kéne elviselnem és arra már nem lennék képes. A vihar közeledtére is összeomlok mentálisan. Karennek sikerül berángatni a csónakházba, viszont ott se túl rózsás a helyzet. A vihar csak egyre hangosodok, lassan úgy érzem megsüketülök a saját hangomtól és a kinti dörgésektől. Aztán a lány elcsitít, elég meglepő módon. Pár pillanatik csak meglepetten nézek rá, ez a kis cselekedet elég volt ahhoz, hogy a vihar kintről jövő zaját egy kicsit el tudjam vonatkoztatni a hangjától.
- Sokszor próbálkoztam... De mindig egyedül voltam. Rám hagyták ezt az egész asztrafóbiás baromságot, aztán ez vált belőlem. - szűröm fogaim közt. A vihar hangja még mindig megrémiszt, érzem minden tagomban, hogy remegek. Ugyanakkor a stílusom még mindig a régi, csupán most egy kicsit beszaribb állapotba kerültem. A hangja viszont most egész megnyugtató volt. Laposabbakat pislogtam, ahogy hallgattam attól a Poe-tól vagy kitől származó novellát. Miután befejezte újra éberen figyeltem, ugyan még mindig reszkettem, mint a nyárfalevél, bár korántsem volt annyira vészes. Az elmém viszont még mindig ködös volt, tisztán gondolkozni se tudtam, így nem esett le az imént történt dolgok sorozata.
A kérdésére nem felelek, csupán érdeklődő tekintettel nézek rá. Gondolom ebből is leszűri a lényeget, hiszen csendben várom a kérdésre érkező választ is.
- Untathatsz. Ennél méllyebbre már nem tudok menni, úgyhogy nyugodtan lelkizz. Nem értelek ugyan, mert nekem a társaság egyenlő az irritációval, de hajrá. - az a rohadt vihar. Kihozta belőlem ezt, s nem is tudok teljesen lenyugodni. Az esőcseppek kissé nedvesebbé tették a hajam, amit már csak idegességemben tolok hátra, ezzel is húzni az időt, hogy aztán a vihar végre el tudjon csendesülni. Egy újabb dörgésre ismét megremegek, ezzel párhuzamosan hallom meg az újabb kérdést. A dörgés még egy darabig visszhangzik, majd már csak az eső zuhogását hallom kintről. Egy aprót bólintok... Vagy várjunk? Mit is csinálok? Hirtelen kapom fel fejem, s eszmélek rá mégis milyen természetellenesen viselkedtem az imént. A kabátra pillantok, ami még mindig rajtam van, majd Karenre. Amolyan riadt tekintet, inkább mondható meglepettnek és kiakadtnak. Normális vagyok én?



[You must be registered and logged in to see this link.]







Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-12, 00:28




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

‒ Tény, de attól még szükség van bizalmasokra. Csodálom, hogy eddig nem csavarodtál be ‒ csóváltam a fejemet. Szerencsétlen, tényleg elég zárkózott fickó volt. Hosszú idő óta az egyetlen ismeretlen személy, akivel szemben képes voltam empatikus lenni. ‒ Hogy is láthatnál, ha nem foglalkozol senkin magadon kívül? Továbbá, a többségük szintén zárkózott, nincs a homlokukra írva, hogy elcseszett életet élnek ‒ rándítottam meg a vállamat. Én se mondom el mindenkinek, hogy milyen múlttal kerültem ide, nyilván mások is próbálták elfeledni a sérelmeiket.
‒ Nagyon rettegsz attól, hogy még egyszer elárulnak ‒ állapítottam meg miközben a kezeimet a zsebembe csúsztattam. Én sose szerettem túlzottan a csendet, vagyis csak akkor, amikor olvasni akartam, olyankor jobban tudtam koncentrálni, de hogy egész életemben magányos legyek… Azt nem bírtam volna elviselni. ‒ De tény, nincs jogom beleszólni. A te választásod, ha te így látod jónak… Csak remélem, hogy egyszer belátod majd, lehet másképp is ‒ tettem hozzá valamivel halkabban, elmerengve. Ha egyke lettem volna, talán most én is ilyen lennék, de mellettem eddig mindig volt valaki, akire számíthattam.
‒ Tényleg elég szűk az érdeklődési köröd. Film, sorozat, zene, sport… Egyik se? ‒ ráncoltam össze a homlokomat. Milyen életet élhetett, hogy semmi nem érdekelte a világon? Kellett lennie valaminek, amit… Szeretett, vagy ami érdekelte.
‒ Az nem lenne igazi. Nyilván udvariasságból hallgatna végig. Én pedig jobban kedvelem az olyan embereket, akik megmondják a véleményüket, és jelzik, ha valami nem tetszik nekik ‒ ráztam meg a fejem. Inkább beszélgettem vele, mint az iskolapszichológussal, aki már-már túlságosan is türelmes volt velem. Nem, én elvártam az őszinteséget, hogy rám szóljanak, hogy hallgassak végre, és azt, hogy valamiféle visszajelzést kapjak az illetőtől.
‒ Én? Ugyan kérlek, hát mit gondolsz rólam? ‒ mosolyodtam el szórakozottan. ‒ Szimplán csak próbállak elképzelni úgy, hogy milyen lenne, ha valaki fontos lenne neked.
‒ Felvágni? Ó, nem, nem vagyok aranyvér mániás, engem abszolút nem zavar, ha valaki félvér, vagy mugliszármazású. Csak azt hittem, hogy hallottál rólunk, elég sokat pletykálnak rólunk, rólam
‒ vontam meg a vállamat. Egy cseppet sem izgatott, hogy mennyire volt tiszta egyesek szerint a vérem, tényleg nem számított. Nem a vér teszi a varázslót. A fagyiskocsis eljegyzésén elmosolyodtam. ‒ Miből gondoltad, hogy van nekünk olyanunk? Veled szemben nem is viselkedek ridegen.
Inkább ráhagytam, talán jobb is, hogy nem hallott az ikertestvéremhez fűződő viszonyomról, vagy arról, hogy apám halálfaló volt. Az ilyen apróságokat jobb volt eltitkolni.
‒ Vannak saját készítésű mérgeim, ha érdekel. Bájitalkeverő szakon vagyok két éve ‒ tettem hozzá úgy mellékesen, hogy tőlem ingyen, minőségi holmit szerezhet, ha akar, és ez alatt nem csak mérgekre gondoltam, hanem különféle bájitalokra is.
A magyarázatára csak bólintottam, elég érdekes, hogy egy bizonyos trauma miatt nem tudott másokat bántani, én pont azért tudtam, mert annyi csapás ért már, hogy csak így tudtam túltenni magam rajta. Csak akkor voltam nyugodt, ha azok szenvedtek, akik nekünk ártottak.
‒ Rendben, de majd akkor szólj, ha jönnél‒ biccentettem, de volt egy olyan érzésem, hogy szimplán nem akart bunkó lenni, és hárította az egyértelmű válaszadást. Ettől függetlenül, a lehetőség fennállt számára, csak rajta múlott, hogy tervez-e majd élni vele.
‒ Ne aggódj, hoznék hányózacskót is akkor ‒ feleltem szórakozottan. Néha engem is elfogott a hányinger, amikor szerelmes párocskákat láttam, vagy valaki éppen nyávogott valami kisállat miatt. De egyéb okokból is ki tudtam készülni az emberektől, én se bírtam túlzottan az érzelgősséget.
Mélyen magamba szívtam a kitörni készülő vihar illatát, vártam, hogy rám zúduljon az eső, és elmosson mindent, hogy felfrissítse a levegőt, de amikor láttam, hogy Castiel nem örült a zivatarnak ennyire, előtérbe helyeztem a kívánságát, miszerint menjünk el a szabad ég alól. Amíg kint voltunk, minden hasztalannak tűnt, így aztán kézen fogva vezettem át a csónakházba. Borzasztóan remegett, nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire félne a mennydörgéstől, holott a legkisebb testvérem is félt tőle kiskorában.
Láttam az arcán, hogy megleptem azzal, hogy a szájára tapasztottam a kezemet, legalább abbahagyta az ordítást, és nem hitték azt az emberek, hogy épp nyúzok valakit idebent. Vagyis, nem hitték volna, ha volt még valaki a környéken. Rettentően félhetett, olyan kicsire húzta össze magát, amennyire csak lehetett. A kérdésére elmosolyodtam, és finoman megpaskoltam a hátát.
‒ Az, hogy kimerészkedtél, bizonyítja azt, hogy nem vagy reménytelen, és le tudnád gyűrni a félelmedet ‒ magyaráztam. Miközben mellette ültem, és olvastam azon töprengtem, hogy mégis miféle érzések kavaroghattak bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy úgy viszonyultam volna hozzá, mint egy testvérhez, vagy éppen anyáskodtam volna felette… Talán ezeknek a furcsa keveréke volt, vagy valami teljesen más? Mindenesetre, olyan átéléssel adtam elő a történetet, hogy nem hagytam elkalandozni a gondolatait. Néha oldalra pillantottam, hogy lássam mit csinált, vagy mennyire volt még zaklatott, majd a mesém végére érve becsuktam a könyvet, és megszüntettem a hangomat felerősítő bűbájt. Törökülésbe helyezkedtem, egy darabig szürke szemeimmel ‒ melyek hasonlatosak voltak a kinti viharfelhőkhöz ‒ fürkésztem, aztán egy halk sóhaj kíséretében megszólaltam:
‒ Tudod mitől félek a legjobban? ‒ kérdeztem. Nem esett nehezemre bevallani a dolgot, és nem is akartam, hogy a gyengesége miatt azt érezze, fölényben vagyok. ‒ Attól tartok a legjobban, hogy elveszítek mindenkit, aki valaha fontos volt nekem. Tudom, ez is nyálas meg szentimentális, de amíg te egészen eddig egyedül voltál, addig mellettem mindig voltak emberek, de… Mostanában valami megváltozott. De nem untatlak vele ‒ sóhajtottam fel, miközben a kezemben lévő könyvre szegeztem a tekintetemet.
‒ Egyébként sajnálom… Nem ismerek olyan varázslatot, amivel a természetes viharokat el lehetne oszlatni. Ez pedig nem tűnik olyannak, ami hamar elmegy. ‒ A szavaimat újabb villanások kísérték, azonban nem akartam még egyszer hozzáérni, mert lehet eddig a félelem miatt eltűrte, de kötve hiszem, hogy olyannyira értékelné.
‒ Olvassak még? ‒ kérdeztem szokatlanul tétován. Nem szerettem volna, hogy még egyszer kiakadjon, ha már egyszer sikerült valamelyest lehiggadnia. Ha Adrian, vagy Chase lett volna mellettem, szó nélkül átölelem, és addig nem eresztem, amíg el nem áll a vihar, azonban Castiel egyikük sem volt, így aztán belegondolni sem mertem, hogy később mit tett volna, ha megölelném.

music:zene|words:háhá 1000 alatt Very Happy



[You must be registered and logged in to see this image.]     [You must be registered and logged in to see this image.]



The world will regret our relationship.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-11, 23:09



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Sok esedben az véd meg, ha elmarsz magadtól mindenkit. Meg éppenséggel nem látok bennük sorstársat, akikkel megoszthatnám az életem minden egyes történetét, hogy aztán faképnél hagyjanak. Belefáradtam már ebbe és jobb szeretek egyedül lenni, mintsem hallgatni a sok idióta nyöszörgését. Szóval igen, tartható állapot, amit nem fogok megbánni soha. - szögezem le itt és most. Ha tovább akarja lökni a szövegét a "jobb" viselkedésről, akkor jobb lesz, ha valaki másnak tart kiselőadást. Engem nem érdekes és jobban is tenné, ha egy kicsit leszállna erről a dologról. Nem fogok megváltozni, most még nem, max ha úgy hozza a sors, hogy akkor most változnom kell és kész, mert ez így nem állapot. Jelenleg viszont ez a legjobb út, amit választhatok, bárki is mondjon bármit, ez az én életem. És sajnos elég régóta el vagyok zárkózva mindenkitől, úgy őszintén nem is hiányoznak. Csend van, ez a legfőbb.
- Hogy mi érdekel? Leginkább a csend és hogy hagyjanak békén. - mosolygok erőltetetten csupán egy pillanatra. Nincs szükségem másokra, eddig se volt, akkor most miért lenne?
- Találnod kéne valakit, aki türelmesen végighallgatná a folytonos szövegeléseidet. Én sajnos nem vagyok ez a valaki. - húzom el számat. Tőlem ne is várjon csodákat, így is nagy sikernek örvendhet.
- Ne ess túlzásokba, tényleg. - ingatom fejem. Én? Aggódni? Majd a halál. Egy kicsit azért megviselő lehet az, hogy a tesóid nagy ívben tojnak a fejedre, de hát ez van. Majd megoldja, eléggé felnőtt már ahhoz én pedig csak egy kis "kölyök" vagyok, akinek semmiféle beleszólása sincs.
- Ó, szóval aranyvér, most megpróbálsz felvágni? Akkor a fagyiskocsi nem jött be. Amúgy nem, nem nagyon érdekelnek effélék, mint ahogy mondtam. Leszarom mások életét és múltját. Na meg a hírnevüket is, annyira nem érdekes ez se. - lehet, hogy rémlik a neve, de a történetüket aligha ismerem. Nem járok nyitott füllel a folyosókon, meg nem is ezt a környezetet szoktam meg. Mindenki idegennek tűnik számomra, elsőtől kezdve egyedül vagyok és a pletykáknak értelmét sem látom. Csak mende-mondák, amiket menetközben simán átvariálhatnak, végül amint az utolsó emberhez kerül, valami teljesen más történet jut a fülébe. Na ezért se szeretem az ittenieket.
- Most adtál egy remek ötletet. Utána nézek pár méregnek és pápá család. - ördögi vigyor húzódik arcomra, amint elképzelem azt a csodálatos pillanatot. Ó, hogy fognak szenvedni. Egyszerűen ki sem tudom várni. A méreg azért még se teljesen én vagyok. Én csak elegyengetem a szálakat, aztán a méreg elintézi a dolgot. Talán arra még képes is lenné bűntudat nélkül, aztán meg nem tudom, lehetséges, hogy a küszöbön fogok megtorpanni és elfelejteni az egészet. Az a gáz abszolút nem kicsi.
A legközelebbi összecsapásánál ott leszek. Nem hagyhatom ki, ha már ennyire nagydobra veri a képességeit és a családját, akkor ennyit igazán láthatok. Majd kiderül milyen is igazából, ezen most nem fogok sokat töprengeni.
- Azért is, de ez inkább valami múltbéli trauma, ami miatt képtelen vagyok ártani másnak. Azt hiszem. - vonok vállat.
- Majd átgondolom. - pillantok rá, amint elhangzik az ajánlat. Nem is tudom mikor voltam máshol a Roxforton kívül. Valakiknél... Társaságban. Nem mintha hiányozna, de ha mégis úgy alakulna a helyzet, hogy odamegyek, akkor eléggé érdekes egy szituba fogok keveredni. Azért jófej dolog felajánlani, mégha én nem is biztos, hogy élni fogok vele. Annyira azért nem kell nekem a társaság és az, hogy sajnáljanak.
- A végén még hánynék saját magamtól, szóval légyszi ne. - csóválom fejem. Az hiányzik még, hogy lássam magam mosolyogni. Meg egyáltalán én tényleg mosolyogtam? Szörnyű, ezért sem mélyedek bele beszélgetésekbe, mert a végén olyan szintre süllyedek, ami szégyen.
A következő pillanatban pedig teljesen lesokkolok. A felhők, az eső, a vihar illata. Ez így egyben elég ahhoz, hogy a lábaim egy pillanatra a földbe gyökerezzenek és teljesen urrá legyen rajtam a pánik. Nem tagadom, megijedtem rendesen. Karen szavaira is csak hébe-hóba figyelek, hiszen az égen gyülemlő viharfelhők totálisan elvonják a figyelmemet. Csak akkor nézek rá, amikor akaratom ellenére is maga felé fordít. Oké, talán egy röpke pillanatra elgondolkoztam és a vihar gondolata sem kínzott tovább. De aztán az a távoli dörgés... Az mindent elcseszett. Azért valamilyen úton-módon átvergődtük magunkat és a csónakházba érve sikeresen leroskadtam a földre. Most kezdődik a legrosszabb jelenet, tisztában voltam vele, hogy egy kis esővel ez nem lesz elintézve. Egy rövidebb ordítást eresztek el, azt se sokáig, ugyanis a számon lévő keze egy kicsit kizökkent az ijedtségemből. A kezeimet továbbra is a fülemen tapasztom, de azt is elhúzza. Most komolyan, kínozni akar? Összébb húzom magam, szemmel láthatólag úgy remegek mint a kocsonya. Erre az énemre vagyok a legkevésbé büszke. Félek, rettegek... És nem tudok semmit se tenni ellene.
- Mit ér a bátorság... ha ez a vége? - utalok a jelenlegi állapotomra. Félek, ez tény, és sajnos most olyannyira el vagyok gyengülve, hogy észre se veszem, amint a kabát a vállaimon landol. A dörgésekre és a beszürődő villámlások fényeire azért rendesen összerezzenek, hiába kezdett el olvasni egy sztorit. Amit úgy isten igazából nem tudok hova rakni. Mindenesetre leköti a figyelmemet egy darabig, miközben odakint az időjárás tombol. Felhúzom térdeimet, átvetem rajta karjaimat, s fejemet lehajtva tekintek a kezében lévő könyvre. Miért olyan fontos az neki? Hiszen csak egy könyv... Amit meg olvas... Az... Nagyon... Fura. Olyan furán érdekes. Képes elterelni a figyelmemet, vagy ez csak szimplán azért van, mert őt hangosabban hallom. Gőzöm sincs, viszont a segítség használ és lassacskán a józan eszemet is visszakapom. Amennyiben a kinti időjárás is úgy akarja. Lehet csak futózápor egy kevés mennydörgéssel, aztán kész.


[You must be registered and logged in to see this link.]






Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-11, 02:53




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

‒ Megértem, hogy megbántottak, hogy olyan sebeket okoztak, amiket nem lehet begyógyítani, de ha mindenkit elmarsz magadtól, akkor esélyük se lenne kiérdemelni a figyelmedet. Mellesleg, picit felsőbbrendűbbnek is érzed magad, értem én, hogy a legtöbb korunkbeli egy idióta, és néhány évvel ezelőtt én is hasonlóan viselkedtem, de… Szerinted ez tartható állapot? ‒ kérdeztem kétkedve. Én se tudtam véglegesen elzárkózni másoktól, nekem se sikerült minden emberit kiölnöm magamból. Azt meg nem akartam, hogy örökké magányos legyen. Rossz volt nézni a szenvedését, amikor tudtam, hogy bennem, vagy bármelyik családtagomban ugyanezek az érzések dúltak. Így, vagy úgy, de egy csónakban eveztünk, épp ezért beszéltettem annyit.
‒ Hát akkor mi érdekel? ‒ kíváncsiskodtam, majd a következő szavaira szórakozottan elmosolyodtam. ‒ Nem hiszed el, hogy megtenném? Kipróbáljuk? ‒ kérdeztem játékosan. Természetesen, nem szúrtam volna ki vele, szóval nem láncoltam volna ki sehová. ‒ Mi értelme lenne annak, hogy beszélek, ha még te sem hallgatnál meg? ‒ vontam meg a vállamat. Ennyi erővel magamban is motyoghattam volna.
‒ Nem hinném, hogy megélném azt. A családomban korán elhaláloznak az emberek ‒ feleltem tettetett közönnyel, holott egy pillanatra elszorult a torkom, amikor a szüleimre gondoltam. Vajon ki lesz majd a következő? Inkább el is hessegettem az efféle gondolataimat, és bájolgó mosollyal válaszoltam: ‒ Kíváncsian várom, de azért ne hidd, hogy hanyatt dobom majd magam tőled. Ahhoz mást is kellene tenned.
Be kell valljam, a maga módján aranyos volt, akármennyire is viselkedett idiótán. Meg aztán valószínűleg tényleg vicces lenne a bájolgása, engem legalább is egy ideig biztosan szórakoztatna.
‒ Tényleg, már most nem akarlak elengedni, szóval kérlek, ne kerülj, mert abba bele fogok pusztulni ‒ ironizáltam, bár egyúttal az ostoba libákat is parodizáltam, akiknek csak a külső számított. Amúgy, jobban szemügyre véve az arcát, nem volt egy rosszkiállású fiút, sőt szimplán a ridegséget árasztó aurája és a tekintete távol tartotta az emberek, na meg persze a stílusa.
‒ Hidd el, túlélem, megéltem ennél nagyobb igazságtalanságokat is ‒ legyintettem. Például a kitagadásunkat, vagy apám letartóztatását… Azok tényleg igazságtalanok voltak, az, hogy a testvéreim elvoltak a maguk világában… Az ő dolguk. ‒ Pedig az aggódó kölyök szerep jól áll neked ‒ ugrattam, remélve, hogy ezen majd jól bedurcázik, olyankor kifejezetten jókat derültem rajta.
‒ Ó, ezt most bóknak veszem ‒ mondtam szórakozottan. Jól láttam én, hogy mégis maradt benne valami, valami jó régen elfojtott kedvesség, vagy törődés. Igaz, nem akartam megváltoztatni, csak azt akartam végre beláttatni vele, hogy ha bár nem ismertük annyira egymást, én mégis itt voltam neki.
‒ Én sem vagyok egy nagy társasági lény, mégis hallok pletykákat, és a huszonnyolc leghíresebb aranyvérű családtagjaival tisztában vagyok, bár… Te nem ebben a környezetben nőttél fel, így végső soron nem róhatom fel neked, hogy nem ismered a családomról keringő mendemondákat. Talán jobb is ‒ vontam meg a vállamat. Jobban átgondolva, szegénynek fogalma sem lehetett arról, hogy kivel futott össze.
‒ Ugyan, az előző iskolámban a Cruciatust beemelte a tananyagba az egyik tanárom. Senkit nem érdekelt. Azóta én se parázok a tiltott átkoktól, akkor használom őket, ha nagyon felhúznak. Persze, az is igaz, hogy nemigen érzek bűntudatot. De egyébként, ha nem varázsolhatsz, ott vannak a mérgek… Vannak olyanok, amik a mugli módszerek szerint kimutathatatlanok, de egyébként meg máshogy is tönkre lehet tenni emberi életeket ‒ magyaráztam, magamban meg jókat mosolyogtam a kölykön. Mennyire tombolt benne a bosszúvágy, és ahhoz képest egész gátlásos volt. Félt átlépni egy bizonyos határt, amit én rég magam mögött hagytam.
‒ Jól van, ígérem, majd vigyázok a pofikádra, nehogy megsérüljél. ‒ Nem hittem volna, hogy ennyire félti magát, hiszen nemrégiben még nagyban arcoskodott, és mindenáron el akart küldeni, most meg arra kért, hogy vigyázzak rá. Ha úgy adódna, úgy lesz, óvatos leszek.
‒ Azért érzed magad gyengének és semmirekellőnek, mert nem tudsz másoknak ártani? ‒ kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem értettem a srácot, ha nekem lett volna választásom, akkor sose tévedtem volna erre az útra, de most már nem fordulhattam vissza. Azért sajnáltam Castielt, hogy így nyilatkozott a szüleiről, ha a mi családunkba született volna ‒ és persze nem vesztettük volna el a szüleinket‒, akkor megkaphatta volna mindazt a szeretetet és törődést, amire vágyott. Hiszen ezt akarta, nem?
‒ Értem ‒ bólintottam, majd keserűen elhúztam a számat. Milyen kellemetlen lehetett neki ez az egész, meghúzni magát valahol, egy olyan helyen, amit sose nevezhet az otthonának… Ráadásul rémesen félt attól, hogy csalódnia kell valakiben. Micsoda görbe tükröt tartott elém a sors ennek a fiúnak a képében. ‒ Figyelj… Tudom, hogy nem bízol bennem, nem is akarom, hogy csalódnod kelljen, de… Ha nyáron Halesworth-ben jársz, és szállás kellene… Nos, nekünk van egy üres szobánk ‒ túrtam a hajamba zavartan. Persze, ezt a fiúkkal is egyeztetni kellett volna, de most marhára nem érdekelt a véleményük. Anyáék szobája úgyis olyan kihalt volt, amikor nem takarítottunk, nem is mentünk be oda. Minden holmijuk érintetlenül hevert, pedig már anya is majdnem négy éve, hogy halott volt. Talán eljött az ideje annak, hogy továbblépjünk.
‒ Persze, tudom, a hátad közepére nem kívánnál minket, mert egyedül akarnál lenni, de legalább időre nem kellene szállást keresgélned ‒ tettem hozzá. Én se várnám el tőle, hogy elfogadja az ajánlatomat, csak szerettem volna, ha tudja… Voltak más lehetőségei is azonkívül, hogy magányosan tengesse a mindennapjait.
‒ Szerintem nem. Hozzak egy tükröt? ‒ vigyorogtam. Nem voltam az a típusú lány, aki állandóan magát nézegeti egy kis tükörben, így hát nem is tartottam magamnál. Épp menni készültünk, amikor esni kezdett, vagyis, hát csöpögni, de Castiel… Nos, igaza volt abban, hogy nem bírja a viharokat, én pedig hirtelen nem tudtam, hogy mit is kezdhetnék vele. Normál esetben felnevettem volna a rémült arca láttán, de helyette csak jobban megszorítottam a kezét, hogy megpróbáljam visszarángatni a valóságba.
Hiába magyaráztam neki, a félelem úrrá lett rajta, képtelen volt rám koncentrálni. Mivel nem akartam arcon legyinteni, ezért csak még jobban szorítottam a kezét. ‒ Mondom, hogy nem lesz gond. Itt vagyok, nem? ‒ A bal kezemmel az álla alá nyúltam, hogy felém fordítsam a fejét. Ha ide-oda kapkodta a tekintetét az égen, akkor tényleg nehéz volt odafigyelni. ‒ Nem lesz gond, bízz bennem ‒ bátorítottam. Éreztem, ahogy hidegebbé válik a keze, miközben az enyém tűzforró volt, ahogy az egész testem is azzá vált. Nem szoktam idegen srácokhoz hozzáérni, és kínzott a bűntudat, mert tudtam, hogy Gavin mennyire helytelenítené ezt, mégis megtettem, mert muszáj volt.
Nem tartott sokáig áthúzni a csónakházba, mégis, amikor már fedezékben voltunk, megkönnyebbülten dőltem neki a falnak. Azt hittem, itt talán jobban lesz, de tévedtem. Mekkorát tévedtem! Feleslegesen akartam bebizonyítani, hogy nem kell mitől tartania, egyszerűen… Nem használt. Egy halk sóhaj kíséretében megváltam az imádott vérvörös durmstrangos kabátomtól, azzal sem törődtem, hogy a kedvenc kötetem benne, és leguggoltam mellé, hogy a vállára teríthessem. Bármit megadtam volna azért, hogy rájöjjek, mégis mivel tudnék segíteni rajta.
Amikor dörrent egyet az ég, és ő felüvöltött félelmében, reflexből a szájára tapasztottam a kezemet. ‒ Csss. Nyugalom, mondtam már, itt vagyok. Itt nem árthat neked semmi. Mellettem biztonságban vagy ‒ csitítgattam, és ha abbahagyta az üvöltést, az ujjaimat a csuklói köré fontam, és finoman megpróbáltam elhúzni a kezét a fülétől. ‒ Castiel, Castiel ‒ szólongattam szelíden. Egyáltalán nem tartottam gyávának, különös egy szituáció volt, de nem néztem le a félelme miatt.
‒ Tudod, igazán bátor vagy, amiért ilyen időben kimerészkedtél ‒ mosolyodtam el halványan. Talán pont ezért került a Griffendélbe. Elvégre, tényleg nagy bátorságra vall, hogy valaki ilyen időben kiteszi a lábát az épületből, holott tudja mire számítson. Megigazítottam a vállán a kabátomat, majd leültem mellé, a távoli dörrenések és villámlások nem keltettek félelmet bennem. Azonban még így is vegyes érzések kavarogtak bennem: örültem, hogy végre valakiről gondoskodhattam, ellenben borzasztóan szégyelltem magam, hogy így letámadtam, és tudtam, hogy mennyire dühös lenne a fivérem, ha értesülne a dologról. Nem mozdultam mellőle, inkább a kabát zsebébe nyúltam, kihúztam a rongyos kötet, és óvatosan kinyitottam a tartalomjegyzéknél. Az ujjaimat végigfuttattam a gyűrött lapon, majd amikor kiválasztottam egy novellát, arra ügyelve, hogy a könyvben ne tegyek nagy kárt, odalapoztam. Olvasni kezdtem Az ovális arckép című történetet. Szépen mindent kihangsúlyoztam, úgy olvastam, mint egy vérbeli mesélő, felolvasó, tulajdonképpen annyira  ismertem már ezt a történetet, hogy bizonyos részeit fejből tudtam. Egyszerű bűbáj segítségével kicsit felerősítettem a hangomat, nem túl zavaróan, csak épp annyira, hogy megpróbáljam elterelni a figyelmét. Reméltem, legalább ez a módszer beválik, különben maradt a hátsimogatás és a további biztató szavak szajkózása.

music:zene|words:kb 1300



[You must be registered and logged in to see this image.]     [You must be registered and logged in to see this image.]



The world will regret our relationship.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-11, 01:27



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ami untat, az untat nem tehetek róla, hogy nem ilyesmikre lettem beprogramozva.
 - Miért foglalkozzak velük? Ha kiérdemelték volna a figyelmemet, akkor talán elgondolkoznék azon, hogy beszélgessek velük. Csak valahogy agyilag nincsenek egy szinten velem. - egyelőre nincs okom arra, hogy szóbaálljak bárkivel is. Ő is csak kivétel, ha nem lenne ilyen stílusa, meg az a tyúk a vállán, akkor talán elküldtem volna a fenébe. De így... Nos, mégiscsak féltem magam, bármennyire is vagány gyerek vagyok. Kiszámíthatatlan varázslókkal nem jó ujjat húzni, ezzel még én is tisztában vagyok. Ő pedig jóval okosabb és tapasztaltabb, ha már idősebb.
- Az elégedetlenségemmel szerintem semmi gond nincs. Csak kicsit szűkebb az érdeklődési köröm. - vonok vállat. Ez van, ha nem tetszik, nem tetszik, most nem fogom erőltetni magamra az agyalásait. Ugyan így is sikerült egy kicsit megfognia, de úgy isten igazából még az se hatott rám túlzottan.
- Te? Odaláncolni? Na ne nevettess. Akkor már adhatsz is füldugót, aztán lökheted a szöveget. - csóválom meg fejem. Ugyan, ha hozzá is láncolna max nyűglődnék és erőlködnék, hogy szabadulhassak, aztán...nagy valószínűséggel feladnám és morcos fejjel kénytelen lennék végighallgatni. Pech...
- Akkor legyen szép öregkorod. Ha mégis találkoznánk megpróbálok viselkedni és cuki lenni. Csak ne olvadj el. - biccentek egyet egy cinikus mosoly kíséretében. Vicces lenne kívülről látni mégis milyen lennék, ha mézes-mázos szöveggel magyaráznék valakinek. Eh. Még a gondolatától is hányingerem támad. Nem vagyok az a hű de nyáladzós fajta, inkább ez a hagyjálbékénaura jön be a legjobban. Ridegség, komolyság, kimértség. Jó, ezutóbbi annyira nem jön be, lévén, hogy hirtelenharagú is tudok lenni, ha úgy van.
- Még belegondolni is fáj igaz? Te szegény. Azért nyugi, igyekszem távol tartani magam tőled. - talán túlzásokba esek, vagy épp mégsem. Most valahogy még jó a társasága, bármennyire is ellenszenvesen viselkedek, ez a beszélgetés már nagy szó esetemben. Szóval nagy taps neki, szép volt.
- Az igazságtalanságok érdekelni és nálad nagyon is gázos a helyzet. De akkor befogom, nem akarom játszani az aggódó kölyköt, aki egy ilyen csajt félt. Majd megoldod, nem nézel ki egy béna nőszemélynek, a szavakkal is jól bánsz, szóval hajrá-hajrá. - fonom össze karjaimat a mellkasomon. Nem kell mondanom, eléggé hosszúra nyúlt ez a beszélgetés a folytonos ácsorgás pedig kezd unalmas és fárasztó lenni. Mégha a dumálással is vagyok elfoglalva, valahogy macerás itt egy helyben állni.
- Tudod, nem vagyok társasági ember, nem figyelek oda mások szavaira, szóval bocs, de nem. Azért ismerős a neved, de válltig állíthatom nem rémlik semmi. - amúgy se figyelek értelmetlen dolgokra, ez pedig biztosan az volt. Könyörgöm, csak egy család a sok közül, miben lehet olyan különleges? Volt egy fagyis autójuk vagy mi?
- Sokat gondolkoztam tiltott átkokon... Hogy valamelyiket bevethetném rajtuk... Az pedig elég nagy bűn lenne, hogy oda kerüljek. Szóval nem kivárom a legjobb bosszú pillanatát és amikor már minden érzést kiöltem magamból, akkor talán bosszút tudok állni rajtuk. Egyelőre nem tudok mit tenni, ami baromira idegesít. - szorítom ökölbe kezeimet. Emlékszem a mosolygós arcukra, ahogy minden reggel így fogadtak. Aztán minden semmissé lett. Mintha azt a mosolyt is csak tettették volna. Gyűlölöm őket, az egész világot, amiért mosolyogni képesek, átverni másokat, aztán szimplán kirakni őket. Mit ér mindez, ha legbelül rohadtak? Fekete mocsok lepi be őket, bármikor eszembe jut az a színjáték, amit minden születésnapomon ejtettek. Nem is szerettek... Egyszerűen... Nem szerethettek.
- Szuper, akkor majd az első sorból fogom nézni, ahogy szétrúgod a seggét. Csak azért majd figyelj oda, hogy én is ott vagyok, az arcomnak meg azért épen kéne maradnia. - nem tudom milyen erővel van megáldva, hogy mégis mennyire fejlesztette ki a képességeit, ezt csak akkor fogom megtudni, ha élőben látom. Magam ellen kicsit para lenne, mert mire kiismerném már le is vert. Azért nem vagyok olyan gyenge, de tőlem azért ne sokat várjanak el. Kivédésben otthon érzem magam, viszont támadni abszolút nem.
- Hagyjuk is ezt. Csak még inkább gyengének és semmirekellőnek érzem magam. Megtehetném, de nem tudom. Ez a legszarabb az egészben. Tennék valamit, amit megérdemelnek, amit már baromi régen meg kellett volna tennem. Egytől-egyik áruló mind. - a szüleim. Hát persze... Nem is értem miért áltattak tündérmesékkel és miért tettették a szeretetüket.
- Maradok a suliban, vagy kiveszek egy motelt és ott lakok. Többnyire ez szokott történni. Baráti kapcsolataim nincsenek, így ez kilőve. Nem is bánom. Nem akarok még egy árulás megélni. Akkor tényleg elpattanna bennem valami. - a magány, a csend, ezek az én barátaim. Az én örök barátaim. Valahogy ez nyugtat meg, most mondhatja bárki nem vagyok normális, viszont én így érzem jól magam. Nem kellenek kapcsolatok, amik egyszer úgyis mindig véget érnek. Nem kell család, barát, senki... Csak önmagam és a csend.
- Csak képzelődsz. - rázom meg fejem megismételve az előbbi mosolyszerűséget. Nem is emlékszem mikor húzodott ilyen szélesre a szám utoljára. Mégha csak poénkodtunk is ezzel a piros pontos témával valamiért megmosolygatott.
A vihar. Az én régi jó ellenségem. Ismét feltűnik a láthatáron, hogy megkeserítse az életemet. A fejemben máris káosz alakul ki, ahogy a felhők ellepik az eget és az esőcseppek kínzó lassúsággal zuhannak felénk. Egyszerűen nem bírom. Ha villámlani is fog, én itt fogok összeesni. Már-már a fejemben lezajlik minden ismerős mozzanat, ami ilyenkor szokott történni. Félelem, pánik és tehetetlenség. Senki se volt mellettem ilyen helyzetekben, sőt, sokan azt mondják a fóbiákat leküzdeni egyedül sokkal nehezebb, én mégis egyedül vagyok... Mint mindig. Karen szavaira is csak futólag figyelek fel, ugyanis az égen továbbra is sötétedő felhőktől kiver a víz. A fa alatt próbálok elbújni, ami valljuk be elég hülye ötlet, csak épp jelenleg semmi másra nem tudok gondolni, csak a közelgő viharra. A kézfogásra egész rémült fejet vágok. Jó, nem tőle ijedtem meg, csak na... Azért ha valaki nagyon koncentrál valamire elég nehéz elvonatkoztatni a kinti világtól.
- Ha tudnád ...hányszor hallottam ezt... Csak egy baj van... Ez... nem fog segíteni... - totál pánikban vagyok. Hiába erőlködök és próbálok figyelni csak rá, egyszerűen nem megy. Az elmémet ellepik a viharral kapcsolatos emlékeim, amik csak még parásabbá teszik a helyzetet. A kezemet ugyan még fogja és érezheti is, hogy lassacskán jéghideggé válik. A hideg verejték fut le arcomon, bár már tényleg nem tudom, hogy az most vízcsepp vagy csupán az izzadtságom.
Egyet bólintottam és elindultam a csónakház felé. Rettentő távolinak tűnt, mintha órákig telne elérni. Az első dörgés után pedig egy pillanatra megrezzentem. Ez még halkabb volt... Ki tudja milyen lesz a következő, na ott már tuti össze fogok esni. Abszolút figyelmen kívül hagytam azt, hogy fogja a kezem és maga után húz. A vihar jobban érdekelt. A legnagyobb félelmem. A fóbiám... a mindenem...
Majd végül elérve a csónakházat roskadok le a fal mellé. Nem. Ezt én nem bírom idegekkel. Arcomat a kezeimbe temetem, s mély levegőkkel próbálom koorigálni a pánikrohamomat. Szaporán veszem a levegőt, Karen hangját is hallom, ami valamelyest lenyugtat, de aztán jön a dörgés... Az a kínzóan hangos dörgés, ami felordítok, s remegő kezekkel tapasztom kezeimet a fülemre. Nevetséges látványt nyújthatok. Gyenge vagyok, egy nyúl, aki beijed egy kis vihartól... Ez is az ő hibájuk. Minden az ő hibájuk.


[You must be registered and logged in to see this link.]






Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-10, 01:30




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

‒ Igazán? ‒ pillantottam rá kétkedve. Nem hinném, hogy annyira törte volna magát azért, hogy az unalom legkisebb jelét is elfedje. De nem is bántam annyira. Nem szerettem az álszent embereket, sokkal jobban tetszett az a kíméletlen, dacos őszinteség, ami belőle áradt. Talán épp ezért nem vertem még be a képét. A kritikát és mások véleményét el kell tudni fogadni, azonban a pletykákra és a hamis híresztelésekre nagyon érzékeny voltam.
‒ Itt jobb a helyzet, mint északon, de tény, ez egy igencsak elcseszett generáció ‒ vontam meg a vállamat, majd amikor háborogni kezdett, csak a fejemet ingattam. ‒ Mondja ezt az, aki szintén nem foglalkozik másokkal. Bevallom, engem se érdekel sok ember sorsa, de akadnak olyanok, akiket jobb napjaimon szívesen meghallgatok ‒ hívtam fel a figyelmét arra, hogy olyanokat szólt le, akiknél végső soron nem volt jobb, hiszen ő is leszart mindenkit, és a saját problémájával foglalkozott.
‒ Beszélgetni sok mindenről lehet, panaszkodás nélkül is. Arról nem én tehetek, hogy te állandóan elégedetlen vagy ‒ vontam meg a vállamat. Jobban belegondolva, azzal, hogy leálltunk egymással beszélgetni, tulajdonképpen egyfajta görbe tükröt mutattunk a másiknak, hogy „Nézd, te sem vagy jobb! Vannak bennünk közös vonások.” Bár, nem tudtam, hogy neki ebből bármi is feltűnt-e, vagy foglalkozott volna-e a dologgal.
‒ Pedig gondoltam rá, hogy a csónakházhoz láncollak ‒ mosolyodtam el csúfondárosan. Tudtam, hogy ha egy makacs ember menni akart, akkor kár volt visszatartani. ‒ Ó, nem hiszem, hogy olyan unalmas lenne, de ezeket a meséket inkább megtartanám magamnak. Azt hiszem, nem tartoznak senkire ‒ feleltem most már kevésbé viccelődve. Tényleg nem akartam olyan emlékeket felidézni, amik majdnem tíz év távlatából is borzasztóan fájtak.
‒ Nem, nem igazán. Különben is, ennek a könyvtárnak nem hinném, hogy nagy lenne a muglirészlege, már ha egyáltalán van olyan, szóval könnyen lehet, hogy meg sincs ‒ magyaráztam. Nem értettem, hogy miért volt ilyen ellenséges az irodalommal szemben. Én mindig mások történeteibe, vagy verseibe temetkeztem, ha rossz kedvem volt. Valahogy megnyugtatott. Azt hiszem, ő még sose próbálta olyan hozzáállással olvasni bármelyik szerző művét, hogy ne legyenek fenntartásai. Kérdő pillantást vetettem rá a kaján vigyora láttán. ‒ Mégis mi olyan mulatságos?
Nem értettem, hogy mégis mi ütött belé, de rám nézve biztos nem kellemes dolgon járt az esze. A következő szavain is jót derültem magamban. Még hogy a legrosszabb rémálmom lesz! Sajnos, a cím már foglalt volt. ‒ Ó, most már tényleg alig várom, hogy láthassam a kedves és figyelmes oldalad ‒ feleltem szórakozottan. Tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen ez a fiú, ha félreteszi a sértéseit és a mogorva hozzáállását. Ha már addig eljutottunk, hogy képes volt tőmondatoknál többet beszélni velem, így aztán valóban meg akartam ismerni. Rokonszenveztem vele, talán bizonyos szinten sajnáltam, és hajtott a kíváncsiság, hogy megfejtsem, megértsem őt. Különös, ismeretlen személyek közül még sose érdekelt senki ennyire.
‒ Hát igazán sajnálnám, hogy a bájos arcodat nem láthatnám. Azt hiszem, már holnap égetően fogsz hiányozni. Nem is tudom mihez fogok kezdeni nélküled ‒ ironizáltam, ha már neki megengedtem a piszkálódást, az volt a minimum, hogy ő is elfogadta, és nem sértődött meg. ‒ A helyedben nem aggódnék, én se sűrűn járkálok a birtokon ‒ vontam meg a vállamat. Arról meg nem kellett tudnia, hogy Londonban gyakran megfordultam meg még ilyen-olyan helyen, amiket jobb nem említeni.
‒ Érdekes vagy. Váltig állítod, hogy téged senki és semmi nem érdekel, és hogy utálod a világot, mégis leköt az, hogy a testvéreim hogyan bánnak velem ‒ pillantottam rá talán kissé furcsán. ‒ Mindenesetre, nagylány vagyok, túlélem, hogy a testvéreimnek van saját élete. Sőt, bizonyos szinten örülök neki, a magányhoz meg már egészen hozzászoktam az elmúlt hónapokban ‒ jegyeztem meg. Tényleg kissé furcsa ellentmondásba keveredett. Megint velem foglalkozott, bár erősen kételkedtem benne, hogy azért akadékoskodna, mert féltene, vélhetően csak belém akart kötni.
‒ Miért járnék pórul? Nekem is megvannak a magam kapcsolatai. Te semmilyen pletykát nem hallottál még a családomról? ‒ ráncoltam össze a homlokom. Talán jobb is, hogy nem tudott az ügyről, pedig ha tisztában lenne a teljes családi hátteremmel, akkor nem tenne fel ilyen ostoba kérdéseket. Ezúttal ő hozakodott elő egy bölcs mondással, majd rögtön áttért a szüleire, és hogy mennyire gyűlöli őket. Igazán… Bájos volt a forrófejűsége.
‒ Hallom, látom, hogy mennyire gyűlölöd őket, és hogy mennyire bizonytalan vagy. Nem mersz átlépni egy határt, tehát hiába rühelled őket, nem tudsz ártani nekik. Mellesleg, nem feltétlenül kerül azonnal mindenki az Azkabanba, sőt, ha csak megátkozod őket, tulajdonképpen azzal semmi komolyat nem követtél el. ‒ Mennyire keserűség, düh, indulat és tehetetlenség szorult belé, mintha csak a fiatalkori énem köszönt volna vissza benne. Végleg elhatározásra jutottam: segíteni akartam rajta. Vagy így, vagy úgy, de az tarthatatlan állapot volt, amiben most élt. Már, ha lehetett ezt életnek nevezni.
‒ Eddig még nem jöttél rá annyiból, hogy ha akarnám, akkor kikapartatnám a szemed egy hollóval, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül használok egy tiltott átkot, vagy, hogy előreszóltam, hogy durmstrangosként megtanultam verekedni? Sokáig tartott, hogy eljusson az információ. ‒ Azt hiszem, ekkora vált állandóvá a szemöldökvonogatás és a homlokráncolás, ugyanis érezhetően egyre többet vágtam kétkedő, vagy kissé szkeptikus arcot. Azonban, most hamarabb abbahagytam, sőt megengedtem magamnak egy kurta kacajt azután, hogy arra kért, szóljak neki, ha verekedni támad kedvem. ‒ Attól tartok, nem jutna eszembe, hogy szólnom kellene, ugyanis egyből párbajra hívnám ki az illetőt. Nem szeretem a sportszerűtlen játékokat, így mindig megadom az ellenfelemnek az esélyt. ‒ Szerettem volna kihangsúlyozni, hogy én nem voltam egy átlag-mardekáros, aki se szó, se beszéd, nekiugrott a másiknak. Ha már kihívtam valakit a harc részemről legyen tisztességes, ha a másik nem a szabályok szerint harcol, akkor legfeljebb felhúzom magam, és még jobban szétverem, ha nem jobb nálam.
‒ Újabb ellentmondás ‒ jegyeztem meg higgadtan, a szavait elemezgetve. Nem érdekelt, hogy belebeszéltem a mondandójába. ‒ Ha nyugodt szívvel meg tudnád ölni őket, akkor már megtetted volna. A gyilkoláshoz fel kellene oldanod a gátlásaidat, bár ez nem könnyű, és nem is javaslom. Azzal csak tönkretennéd magad, tudod, lelkiismeret-furdalás. Ha nem tudod bemesélni magadnak, hogy tényleg megérdemelték, akkor örökké kísérteni fog ez a dolog ‒ beszéltem olyan könnyed hétköznapisággal a gyilkosságról, hogy még én is meglepődtem saját magamon.
‒ Ha nem szereted őket, és ha nem foglalkoznak veled, akkor szükséges ezzel foglalkozni? Egyáltalán, akkor hol vagy nyáron? ‒ Nem értettem. Nem láttam a fejébe, így nem tudtam magam teljesen beleképzelni a helyébe. Mondjuk, ironikus, pont én mondtam, hogy lépjen túl a dolgon, aki képtelen volt rá. Most, hogy a nagyszüleim nem éltek… Még mindig nehezteltem rájuk. Ezzel szemben, noha a hangom közönyös maradt, a tekintetem ellágyult, már korántsem volt olyan rideg, sőt, inkább a megértés tükröződött benne. Nagyjából azért így is el tudtam képzelni a sorsát, és nem volt kellemes.
Majd viccelődni(?), azt hiszem, a magunk módján viccelődni kezdtünk. Piros pontokat meg füzeteket emlegettünk, és furcsa mód elmosolyodott. ‒ Nocsak, ez egy őszinte mosoly lenne? ‒ kérdeztem rá szórakozottan. Talán észre sem vette, hogy elvigyorodott.
Bevallotta, hogy nem bírja viharokat, ez számomra különös volt, ugyanis, én imádtam az égzengést, a villámokat, az esőt, ami minden fájdalmamat elmosta, és felfrissített. De úgy tűnt, ő ezt inkább másképp élte meg. A kérésére bólintottam, és megindultam az irányába ‒ hiszen én volt közelebb a tóhoz ‒, azonban alig tettem néhány lépést arcomon és a hajamon éreztem a vízcseppeket. Normális esetben, örültem volna neki, de ahogy Castiel felé pillantottam… Láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Tényleg nem bírta a vihart.
‒ Tudom, hogy nem segít, de én nem húzódnék oda ‒ tettem egy apró megjegyzést, elvégre, vihar idején ‒ még ha nem is tört ki teljesen ‒, én kerülném a fákat. Egy ideig tétován figyeltem, és azon agyaltam, hogy mégis mihez kezdhetnék vele, amikor a csónakházra esett a pillantásom. Nem érnénk fel a kastélyba, és nem is kockáztatnám az utat vele, akkor legalább oda be tudunk húzódni. Így hát megindultam felé, amikor megálltam mellette, láttam, hogy milyen szaporán veszi a levegőt. Igazán rémültnek tűnt. Felmértem a távot a fa és a csónakház között, igazán nem volt messze. Legalább is, nekem nem.
Halkan felsóhajtottam, majd magamban bocsánatot kértem Gavintől, mert tudnám, hogy mennyire kiborulna most, és megfogtam a srác kezét, persze, ha el akart húzódni nem erőltettem. ‒ Castiel, figyelj rám! Oké? Nincs semmi baj. Ez… Teljesen normális dolog, minden rendben van. Figyelj, és próbálj mély levegőt venni, csitítsd el a gondolataidat, a hangomon kívül másra ne összpontosíts! ‒ igyekeztem lenyugtatni, vagy valamit kezdeni vele, bár túlságosan idegen volt számomra, nem tudtam, hogy mit engedhetek meg magamnak, és mit nem. Már az is elég merész húzás volt, hogy megfogtam a kezét.
‒ Na, gyere… Nem maradhatunk a szabad ég alatt, a csónakházig csak el tudsz sétálni. Vagy azt akarod, hogy cipeljelek?‒ kérleltem, ha nem húzta el a kezét, akkor megpróbáltam elhúzni a fától, hogy átvezethessem a csónakházba, azonban, ha korábban elrántotta a kezét, akkor csak integetve biztattam, hogy jöjjön már, mielőtt jobban eleredne az eső. Még csak csöpögött ugyan, de a távolban már dörgött az ég. Még azelőtt szerettem volna fedél alá juttatni a srácot mielőtt még jobban feltámadna a vihar, és még hangosabbak lennének a dörgések. Nekem természetes és megnyugtató volt ez az egész jelenség: a zápor, a feltámadó szél, az égen cikázó villámok, a messzi morajlás, azonban most még engem is valami furcsa, rossz érzés kerülgetett.
‒ Amíg itt vagyok, addig nem kell félned ‒ beszéltem hozzá folyamatosan, bátorítottam, ezzel akartam elérni, hogy csakis rám, a hangomra figyeljen. Nem tudtam, hogy mégis mi ütött belém, de tényleg szerettem volna megkímélni a szenvedéstől. Épp ezért tereltem biztonságosabb helyre, mint ahol korábban állt. Nem értettem ismeretlenek lenyugtatásához, nem is kezeltem túl jól ezt az egész helyzetet. Franc essen a roxforti védőbűbájokba, hogy gátolják a hoppanálást!

music:zene|words: kb 1500 (bocsi érte ^^” )
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-09, 23:21



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mondhatni igen, semmi sem felel meg nekem, mert nem mozogtam túl gyakran olyan körökben, ahol tonna számra mesélték a különféle sztorikat. Engem ez hidegen hagy, bármennyire is legyen érdekes az, amiről szó van és jelen esetünkben ez az irodalmi dolog nem fogott meg.
- Az ásítás bevált, pedig nagyon igyekeztem visszafogni magam. - tudom azért hogy megy ez a kicsiknél. A szüleim nekem mindig varázslények történeteit mesélték elalváskor és tényleg bevált, mert a legtöbbször észre se vettem, hogy elaludtam. Én pedig tényleg igyeztem nyitva tartani a szemeimet, hogy aztán kiderüljön mi lett a sorsuk. Hát, ez sose sikerült.
- Az empátiát itt se nagyon tapasztalom, de mindegy. Mindenkinek meg van a saját kis nyomorult élete, másokra meg oda se figyelnek. Nagyban szarnak a világra, arra, hogy mi van másokkal. Na ez az egyik ok, amiért kerülöm azokat, akik beszélgetni akarnak. Mindig azzal végződik, hogy a problémáikat ecsetelik órákon keresztül. Kösz nem, nekem ez nem hiányzik. - azért nem kínoznék meg senkit, habár ha tényleg nagyon durva dolgot tenne megfordulna a fejemben. A következményekkel meg majd számolhatok. Áh, nem, ez baromság. Fel is vonom szemöldököm, mikor elhangzik tőle az a mondat. Hát oké, ha ő így van vele, nem szívesen állnék az útjába, mert köztudott a csajok eléggé kényesek és hirtelenharagúak, főleg, ha egy ilyen darkossal van dolgunk.
- Reméltem is, hogy nem akarsz itt tartani órákig. A rövidebb verziót is megértem, csak ne legyen sok dögunalmas rész benne, mert tényleg itt fogok lesátrazni, aztán mesélhetsz annyit, amennyit csak akarsz. Poe... Nem tök mindegy? Loe, Poe, Moe, hasonlóak, ha el is kezdeném valahol keresni tuti rábukkannék.- az már más kérdés mennyire akartam megtalálni. Nem lepődtem meg azon, hogy nem akarj odaadni a sajátját, erre csak egy kaján széles vigyor ül ki arcomra. Csak nem? Ennyire nagy becsben tartja a kis köteteit? Érdekes egy csaj, annyi szent.
- A legrosszabb rémálmod leszek, szóval készülj fel. És nem, semmiképp sem leszek bunkó, csupán figyelmes, ahogy az imént mondtad. Ellenben a találkozóval kapcsolatban, nem hiszem. Lehet, hogy nem túl nagy a suli, de közbejöhet valami, aztán pechedre mégse találkozol majd a bájos arcommal. Nem látok a jövőbe, csupán magamat ismerve nem hiszem, hogy sokat fogok kimászkálni ilyen időkben. - sajnos nincs már nyár és a viharok egyre sűrűbben tombolnak a Roxfort körül. Ez az én szerencsém. Mondjuk a suli falain belül annyira nem vészes, csak hát azért mégis. Hallod azt a fülsüketítő dörgést, látod az ablakból a villámokat. Nem túl kellemes látvány számomra.
- Végül is, nem az én dolgom, mondom. Egy picit figyelhetnének rád is, mert ez így nem állapot. - gőzöm nincs hogyan reagáltam volna le egy kis tesót, annyiban biztos vagyok, hogy csak rontott volna a jelenlegi állapotomon. Meg azért én elküldtem volna a jó édes anyjába, amikor úgy hozza a szituáció.
- És mi van akkor, ha te szívod meg? Sose tudhatod milyen kapcsolatai voltak az "áldozatodnak", aztánmeg mit ér a bosszú? Az erőszak erőszakot szül, mondta anyám, aztán kivágott az utcára a felvételi levél után. Látod? Gyűlölöm őket, ha tehetném az ágyuk mellett állva szidnám őket, mígnem el nem vágom a torkukat. De nem teszem. Ennél többet érek, nem akarom leélni a hátralévő életemet az Aszkabanban tölteni, pedig szép kis átkokat szórnék én rájuk hidd el. - sokszor gondolkoztam már el ezen, mi lenne ha meghalnának, ha a két kezem által pusztulnának el... Nem tehetem. Hiába vagyok egy bunkó, akit nem érdekelnek mások érzései, nem bánthatok másokat nyomós ok nélkül.
- Szóval morcos is tudsz lenni, ha akarsz. Okké, nem fogok ezen kísérletezni. Majd meglátom miként bánsz el másokkal, ha felhergelnek, ezt ígérd meg, hogy szólsz, ha valami buli van. - mondom szórakozottan. Nem, tényleg csak ugratom, bár nem hazudtam, tényleg megnézném hogyan ver szét egy másik diákot pl, aki felhúzta Őfelségét.
Figyelem, újabb közérdekű közlemény következik, amit a mi kis lelkivilágunk képvisel. A múlt. Ha meg tudnám változtatni, valószínűleg úgy intézném, hogy meg se szülessek. Vagy legalább ne abba a családba, amit a sors szánt nekem. Mi a jó abban, hogy nyaggatni és utálnak? Csak mert volt egy kis vihar, amitől furán viselkedek, meg hogy varázsló vagyok. Könyörgöm, nevetséges mindenki.
- Volt egy-két ötletem, ez tény. Azokat a nyomorékokat nyugodt szívvel tudnám megölni, ha nem lenne bennem valami stop tábla... Idegesítő az egész, tudnék tenni valamit, csak valami meggátol. Rohadtul elegem van, még baglyot se kapok róluk, nyáron se megyek hozzájuk, semmi... Teljesen kiutáltak azok a szarháziak. Lehet nem ilyen szavakkal kellene illetnem őket, de valljuk be, megérdemlik. - miattuk maradtam ilyen, naná hogy utálom őket. Ilyen beszari, aki fosik a villámlástól és anyuci szoknyája alá bújna. Gyenge vagyok és ettől mindig is féltem, hogy egyszer valaki majd rá fog jönni milyen titkom van. Ahogy az eget ellepik a viharfelhők, már sejtem, hogy nem lesz oké a helyzet.
Megmosolyogom a füzetes ötletet. Akár tényleg be is vezethetik, én meg majd járkálok a piros filcemmel és írom be neki a jó pontokat.
- Ha már úgyis átpasszoltad a lehetőséget, akkor kezdjük ott, hogy utálom a viharokat. Nem tudnánk egy kicsit máshová menni, vagy... vagy valami? - érzem, hogy lassan önt el a pánik, mikor az arcomra cseppen egy esőcsepp. Basszus. Itt és most nem kéne összeomlani, mert az nagyon is gáz helyzet lenne. Francért kellett ide kijönnöm. A legközelebbi fa alá húzódok, s mély levegőket véve kapkodom tekintetem az égen. Csak nyugi, egy kis eső, aztán elmúlik. Ha nem hallom meg a dörgést, akkor minden okés.

[You must be registered and logged in to see this link.]





Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-09, 05:17




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló...

Nem láttam, hogy mennyire „igyekezett” fenntartani az érdeklődését, ugyanis a beszéd közben Rolffal foglalkoztam, de miután befejeztem a mondandómat, halvány, már-már nosztalgikus mosoly ült ki az arcomra. ‒ Rendben, ha neked semmi nem felel meg, akkor nem hozom fel ezt a témát ‒ feleltem szórakozottan miközben a hollóm tollait cirógattam. ‒ Mellesleg, régen sokat meséltem, csodálom, hogy ennyire untat, vagy álmosít. Annak idején pont ez volt a célom ‒ tettem hozzá csak úgy, mellékesen. Mennyi történetet regéltem az öcséimnek hősökről, gonosztevőkről, varázslényekről, sőt még a szüleinkről is… De ez az időszak elmúlt.
‒ Akkora trauma? Ugyan, szimplán a Durmstrangban kinevelik az emberekből az empátiát, vagy a megbánást. Hidd el, lelkiismeret-furdalás nélkül kínoznék meg egy olyan embert, aki nyomós okot adott rá. De nem szokásom a kisebbeket ijesztegetni. Azt félemlítem meg, aki az utamba kerül, és nem képes normálisan viselkedni. Példának okáért, a hazugokat, az egoistákat és azokat, akik a hatalmukat fitogtatva valóban megszégyenítik a kisebbeket. De ritkán avatkozok bele mások dolgába, csak akkor, ha az ügy engem is személyesen iránt, vagy valamelyik szerettemet ‒ vontam meg a vállam közönyösen. Természetesen, a szüleim elvesztése is benne volt a pakliban, de nem csak azért voltam olyan, amilyen. ‒ Nos, akármilyen érdekfeszítő a történetem, ha valaha említeni is fogom, biztosítalak róla, hogy nem fogom tovább bolygatni a múltat, és nem beszélek olyan dolgokról, amiknek nem lenne feltétlenül szükséges elhangzania. Magyarán: ha mesélnék is, rövidített verziót kapnál.
Ezek után tartottam egy kisebb irodalmi értékezést neki, azonban azt hiszem, nem értette meg mire akartam kilyukadni. ‒ Poe. Edgar Allan Poe. Nem olyan hosszú, hiszen novella. Csupán pár oldal, mellesleg, a Rejtelmes történetek című kötetben jelent meg. Kölcsönadnám a saját gyűjteményem, de személyes okokból inkább nem tenném meg ‒ javítottam ki, és szolgáltam néhány információval a könyvvel kapcsolatban. Azt már nem akartam részletezni, hogy a példányom annak idején apámé volt, továbbá rongyosra olvasott, így nem szívesen adtam volna egy vadidegen kezébe.
‒ Remek. Alig várom, kíváncsi vagyok mennyire sikerül figyelmesnek lenned. Remélem, jobban fogod törni magad, mint ez alkalommal ‒ mosolyodtam el gunyorosan. Érdeklődve vártam a következő találkozásunkat, és azt, hogy mennyi fog másképp fogadni. ‒ Ó, én nem aggódnék. Egy ilyen arcra, tekintetre, kisugárzásra biztosan emlékeznie fogok. Meg azért tegyük hozzá, hanem olyan nagy ez az iskola, hogy a hátralévő másfél évemben el tudj kerülni. ‒ Kifejezetten szórakoztató volt, ahogy sajnálkozni próbált, kár, hogy tudtam, nem gondolja komolyan.
Újfent egy vállrándítás kíséretébe fogtam bele a magyarázatba. ‒ A legkisebb, 11 éves tulajdonképpen úgy áll a világhoz, ahogy te is. Túlságosan érett és keserű az évfolyamtársaihoz képest, sose volt egy szociális gyerek. A másik, 14 éves, ő elvan a saját baráti körével, mondhatni, ő az, akinek a legkevésbé van szüksége a társaságomra. Az ikertestvérem meg a franc tudja mit csinál már egy jó ideje, de túlélem. ‒ A következő szavaira felvont szemöldökkel pillantottam rá. ‒ Mondjam meg nekik, hogy „Te nem kuksolhatsz egész nap a könyvtárban, hiába akarsz olvasni, most velem foglalkozol! Vagy… Nem lóghatsz a barátaiddal, mert éppen szar napom van, szóval ma engem fogsz hallgatni!” Ugyan, kérlek… Te sem tűrnéd, ha parancsolgatnának neked, én se tűrném, ők se. De azt nem mondanám, hogy nem lennének hálásak. Csupán megtalálták azt, ami lefoglalja őket. Engem már annyira nem kötnek le a könyvek, sem a verekedés, még az se, hogy mérgekkel kísérletezek… Unalmas, szürke, hétköznapi minden… Pont, mint régen.
Halkan felnevettem. ‒ Látszik, hogy nincs testvéred. Ha jóban lennél vele, akármennyire is felcsesz, nem lennél képes elküldeni a francba. Főleg nem a kisebbeket. ‒ És az érzékenyebbeket, de ezt inkább nem tettem hozzá.
‒ Tudod, én erre azt mondom, hogy vér vért kíván. Képtelen vagyok szemet hunyni bizonyos dolgok felett, amikről tudom, hogy ha nem következnek be, akkor nem fajultak volna idáig a dolgok. Engem nem elégít ki az, hogy szánom őket, és várom, hogy egyszer elpatkoljanak. Az sokkal inkább, hogy a szánalmas életükért könyörögnek, amikor tudják, hogy nincs tovább. Egyébként, most a nagyszüleimről beszélek, nehogy azt hidd, hogy a legkisebb beszólásért azonnal nekiesek a másoknak. ‒ Nem is tudom miként keveredtünk el idáig, hiszen eredetileg nem akartam a családomat belekeverni a dologba. ‒ Én is életvezetési tanácsokat osztogatok néha kéretlenül, az a legkevesebb, hogy kommentálod. Engem nem izgat.
‒ Többnyire igen. Minden sztereotípiának megvan a maga alapja
‒ jegyeztem meg ismét nagy bölcsen. Néha eltűnődtem azon, hogy akár a Hollóhátba is kerülhettem volna. De ott meg a sok okostojástól lennék frusztrált, szóval megelégszem a Mardekárral. ‒ Akár, vagy inkább lehetnél hálás a végtelen türelmemnek, és annak, hogy túlságosan kíváncsivá tettél, ezért nem vertelek péppé. De mondtam már, csak azok ismerkednek meg közelebbről az öklömmel, vagy a pálcámmal, akik fel tudnak bosszantani. Ezt még nem sikerült elérned ‒ pillantottam rá kissé szkeptikusan. Önbizalomban nem szűkölködött, vagy csak nagyon jó színész volt. ‒ Örülök, hogy ebben is egyetértünk ‒ biccentettem. Tudtam én, hogy még a hasznomra válhat az, hogy nem kapartattam ki a szemét a hollómmal.
Végül csak ejtettem pár szót a családomról, de nem tudtam eldönteni, hogy miért is fecsegtem ezt ki. ‒ A tiéd sem könnyebb. Olyan szülőkkel, akik utálják a gyereküket… Nos, erre mondom azt, hogy már rég megtoroltam volna. Borzalmas emberek lehetnek ‒ jegyeztem meg. Én valóban együttéreztem vele, és felháborított, hogy egy szülő hogy volt képes így bánni a gyerekével. ‒ Igazán? Mit tervezel? Azt mondtad, tettlegességig nem fogsz elmenni. Addig duzzogsz, amíg rá nem jönnek mekkorát hibáztak? ‒ faggatóztam talán enyhe gúnnyal a hangomban. Nem nagyon néztem ki belőle a korábbiak alapján, hogy képes lenne mondjuk ölni. Bár tény, kiváló fekete mágus alapanyag lehetne belőle, ha feloldaná a gátlásait.
‒ A lelkiismereted gátol benne. Bizonyos dolgokra én se vagyok képes. Nem bántok gyengébbeket, állatokat, időseket, vagy a családomat. Nekik képtelen vagyok ártani, de mindenki más, aki nem passzol egy kategóriába, és baklövést követ el… Nos, ha túléli még egyszer meggondolja, hogy szórakozni akar-e velem. De nem ez a lényeg. Van konkrét elképzelésed? ‒ érdeklődtem. Nekem lett volna egy-két javaslatom, de ez az ő bosszúja volt. Neki kellett revansot vennie a múltbéli sérelmeiért.
Azért jól esett, hogy nem mindenkinél voltam a közutálat tárgya, így aztán valamivel nagyobb harci kedvvel szóltam vissza neki, bár a hangomon érezhető volna, hogy nem voltam annyira távolságtartó, és inkább csak viccelődtem. ‒ Ugyan, kérlek. Eddig se sikerült nagyon felkeltenem a figyelmedet, igaz, nem is nagyon törtem magam. De mindjárt hozok valami füzetet, hogy beírhasd azt a piros pontot. ‒ Még nem volt az igazi, vagy legalább is, nem viselkedtem úgy, mint otthon, de Castiel szimpatikus volt annyira, hogy külön bánásmódban részesítsem. Feltűnt, hogy valamivel sötétebb lett, de nem pillantottam fel. Ha esni fog, hát essen… Én szerettem az esőben ácsorogni.
‒ Szóval, mivel az én témáim nem túl érdekfeszítőek, ezért beszélj te. ‒ Adtam át neki a lehetőséget, hogy olyan dolgokról essen szó, amik őt is érdeklik.


music:zene|words: kb 1111
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-09, 04:04



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az irodalom, költészet, művészet... Az ilyenek unalmasak, nem kötnek le. Lehet, hogy másoknak ez jelent mindent, viszont ez nagyon is távol áll tőlem. Max csak nem értem a lényegét. Ha ő akarja és szereti, akkor oké, nem kötök belé, mindenkinek meg van a hobbija, mégha eléggé nevetséges is. Értelemszerűen nem fogok belé állni és tovább feszegetni ezt a témát, bár a beszélőkéje elég durván megindul, akárcsak egy estimese. Próbálom fenntartani az érdeklődő pillantásokat, csak ez valahogy nem megy. Laposabbakat pislogok és még egy ásítást is próbálok elfojtani, csak hogy ne legyek tahó, amiért majdnem bealszok a mondókáján. Komolyan olyan dolgokról mesél, amit nem értek. Meg minek is akarnám megérteni? Hasznát a későbbiekben úgyse fogom venni, akkor meg minek?
- Ahha...Majd észben tartom ezt az...istenszerű állítást a hollódról. Csak... Légyszi ne mesélj tovább, mert esküszöm bealszok, annyira nem érdekel a téma.- jó, max pár évvel ezelőtt, egy másik helyen biztosan csillogó szemekkel ittam volna minden szavát, csak arról egy picit lecsúszott. Nem vagyok vevő az ilyen dolgokra, arra meg végképp nem, hogy még jobban belemélyüljünk ebbe a prófétás-istenes hablatyba.
- Nincs lelked. Ez...egész érdekes. Miért is? Akkora trauma ért, hogy inkább úgy döntöttél akkor most nincs lelked? Vagy csak ezzel ijesztgeted a nálad kisebbeket, hogy féljenek? Bármelyik is legyen érdekfeszítő lenne a sztorid. - ez a "úristen nincs lelkem, féljetek tőlem" dolog nem riaszt vissza, amúgy se volt feltett szándékom a lelkébe gázolni, hisz' már a külsejéből látszik nem egy gyenge csaj, akin csak úgy át lehet menni. Nem, ennél különlegesebbnek tűnik, sötétebbnek, biztosan meg van a maga oka, amiért ilyen. Jól tudom, mert azért valahogy hasonló cipőben evezünk. A múlt néha kegyetlen tud lenni, s ahogy elnézem nekünk sem kegyelmezhetett túlzottan.
- Oké, ez a morbid dolog érdekesen hangzik. Talán majd rákeresek erre a Moe-ra? Vagy Loe? Mindegy, biztos megtalálom. - üres tekintet, tényleg nem érdekel, max ettől a fickótól az az Áruló Szív, vagy mi a fene. Áruló. Szív. Mindkettő stimmel, hátha olvasok egy-két érdekes részletet, meg ha nem kell hozzá nagy tudomány, akkor az a könyv nekem íródott. A kérdésre egy egyetértő biccentéssel jelzek. Ja, hát itt mindenki minden lében kanál. Nem tudom őket hova pakolni, egyszer itt bukkannak fel, egyszer ott, és néha már tényleg tele van a hócipőm a folyamatos nyaggatásaikkal. Szépen elküldöm őket ilyenkor melegebb éghajlatra, aztán meg mennek sírni a tanároknak, hogy Mr. Horan csúnyán bánt velük. Hah, persze, én vagyok a rossz, az a sok kis ördög meg a szent.
- Ó, szóval kiismerhető. Akkor ígérem, a legközelebbi találkozásunkkor csiszolni fogok ezen és változok is, ha már annyira muszáj. Talán egy cseppet még én is lehetek figyelmes. Na azért ne szaladjunk előre, lehet, hogy csak x év múlva botlunk egymásba az utcán, annak meg nem sok értelme van. - ejtek egy szomorú pillantást, mintha annyira sajnálnám a dolgot. Annyira azért nem vagyok oda érte, amit itt papolt nekem az irodalomról meg a madaráról épp elég egy életre. Ha netán folytatja tovább a költők majmolását, hát tegye, csak légyszi ne előttem, mert be fogok csavarodni. Így is labilis a lelkiállapotom, nem kell nekem még több feszkó.
Nincs testvérem, nem is volt és nem is lesz. Hála az égnek. Nem tudom ebben a csajban mi játszódik le, de az biztos, hogy él-hal a tesóiért. Ő dolga, nekem aztán mindegy. Főleg, hogy újonnan nem is tölt sok időt velük, ennek is biztos van oka, ami úgy igazából nem az én bizniszem, de ha már itt tartunk. Miért is ne.
- Hogy-hogy? Elvannak a maguk kis világában a segítő nővérkére meg oda se figyelnek? Hát, én a helyedben azért tennék ezellen valamit, mert az úgy nem oké, hogy nevelted őket, aztán ez a hála. Vélhetően, ha nekem lenne tesóm, akkor már rég egy melegebb éghajlaton ülne. - mégha egy kistesó meg is változtatja az embert, az akkor ért traumámat nem tudta volna. Sőt, még csak rosszabb lett volna. A szüleim már így is alig foglalkoztak velem, nem is érdekelte őket az asztrafóbiám. Ami így visszagondolva elég röhejes, pedig tudtak volna kezelni. Meg tudtam volna gyógyulni. Mostanra annyira bennem ragadt ez az egész, hogy már-már úgy érzem csak egyre rosszabbá válik. Az én drága jó édes szüleim.
-  Tudod. Erre szokták azt mondani, hogy a szánalom a legjobb bosszú. Nem pedig a vérszomj. De te tudod, mégiscsak a te családod én pedig csak egy seggfej vagyok, akit belerántottál a sztorijaidba. - és valóban. Ahogy meséli én úgy sodródok az árral, lassan tényleg egész kellemes beszélgetésbe megy át ez az egész, amit ugyan nem így terveztem. Ha már így alakul, akkor legyünk jópofik, nem túlzottan, maximum ezzel most kiérdemli azt, hogy továbbra is szóba állok vele és nem megyek el. Pedig az első pár percben tényleg a falat kapartam és mentem volna már el.
- Szóval a mardekárosok gyávák, a griffendélek bátrak. Hm. Oké, talán még se annyira gáz ebben a házban lenni. - pillantok le a felsőmön lévő címerre. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy efféleképpen fogok vélekedni róluk. Persze a mardekárnál azért jóval több hozzám hasonló szerzet van, kezdem azt hinni az a süveg valamiben tényleg ráhibázott.
- Elismerem, lehetsz kegyetlen és érzéketlen. Hálásnak kéne lennem a bájos pofimnak? Nem, amúgy tényleg jó, hogy nem estél rögtön nekem, a vihogó stílusra meg csak annyit reagálnék, hogy kösz szépen nem. Valószínűleg akkor csavarodnék be teljesen, aztán sok sikert hozzá. - nem, totálisan gyűlölöm a vihogó, pattogó természetű embereket. Túl tenyérbemászóak és irritálóak. Talán ők a legidegesítőbb lények a Földön, akiket úgy tényleg nem bírok elviselni. Na őket tényleg elküldöm szépen a jó anyjukba.
Engem beavatni? Ugyan, nem azt kérem, hogy tárja ki a szívét nekem. Egy szórakozott mosollyal konstatálom ezt a megszólalását, majd megingatom fejem, jelezvén, nem is nagyon érdekel a családi története.
- És akkor én hittem azt, hogy nehéz az életem. Engem legalább eltartottak, bár azt az utálatot, amit a szemükben láttam sose felejtem el...Érik az a bosszú, ne aggódj. Mégis, valami visszatart, sose voltam az a fajta, aki majd aztán odacsap és számon kéri mégis mi a francért bántották... azt akarom, hogy ők is megtapasztalják, amit átéltem. Azt az utálatot, amikor kiraknak a fedél alól.- hát igen, nem volt egyszerű gyerekkorom
- Utálni? Még átgondolom, egyelőre van egy piros pontod, aztán majd azon múlik mivel kelted fel a figyelmem. - húzom egy rövid félmosolyra ajkaim, amit kis cinikus pillantással kötök egybe. Persze, hogy persze. Nem utálom, csak irritál, a hallottak alapján, viszont kezdem azt érezni nincs semmi problémám vele, még egész kellemes is a társasága. Legalábbis kellemesebb, mint a fent gyülekező viharfelhők, amik sokkal jobban aggasztanak.

[You must be registered and logged in to see this link.]







Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-08, 22:02




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló...

Milyen érdekes, hogy nyomasztónak találta a madaramat. Rendben, sok minden társult a hollókhoz, de nem hiszem, hogy olyan szörnyűek lennének, vagy épp idegesítőek. ‒ Igazából nem. Más a kettő. Különben is, egy bagoly a varázsvilágban közönséges, egy holló… A hollók sok mindent jelentenek, szerepelnek a skandináv mitológiában Odin isten hírnökeiként, az ír mitológiában a háború és a pusztítás istennőjének jelképe, egyesek szerint a teremtésben is szerepe volt. Prófétákat látott el élelemmel, sőt egyes helyeken pozitív a megítélésük. Csak itt, Európában a halál, a szerencsétlenség és a gyász szimbóluma. Az utóbbiak közül egy se áll távol tőlem ‒ magyaráztam, bár tulajdonképpen inkább csak a saját emlékezetemet frissítettem fel, mert bizonyára ez se érdekelte. Lényegtelen, jól esett, hogy végre gátlások vagy korlátok nélkül fecseghettem.
‒ Ha azzal próbálkozol, hogy a lelkembe akarsz gázolni, csak tessék. Nekem nincs lelkem ‒ pillantottam rá ridegen. Tarthatott különösnek, nem zavart milyen véleménnyel volt rólam. ‒ Mellesleg, nem úgy gondoltam. Nem kötelező elemezgetni a műveket, némelyik szórakoztatásra íródott. Mint például Poe egyik novellája, az Áruló szív. Egy fickóról szól, aki bekattant a lakótársától, és egy éjjel ölte. Az ő szemszögéből mesélik el a történetet, anélkül is élvezetes, hogy arra összpontosítanék, milyen módszerrel festette le az író az elméje bomlottságát. Morbid egy történet. De Poe-nak szinte csak ilyenjei vannak ‒ vontam meg a vállamat. Nem akartam kitérni a történetre, csupán azt akartam bemutatni, hogy lehet valamit úgy is élvezni, hogy nem szabályok szerint elemezgeted, hanem pusztán csak olvasod.
‒ Itt ki nem irritáló? ‒ kérdeztem vissza, bár leginkább költői kérdésnek szántam. A következő szavaira halványan elmosolyodtam. ‒ Gondoltam, hogy nem álltak le veled beszélgetni. Chase elkerülne, megvan a maga társasága, Gavin, az ikertestvérem olyan nagy ívben szarik a világra, mint te. Csodálom, hogy még nem vertétek össze egymást ‒ vontam meg a vállamat. Bár ki tudja… Gavinből bármi kitelik, lehet, hogy egyszer tényleg egymásnak estek. A két hülye, ki is nézném belőlük.
‒ Nem volt nehéz rájönni. Kiismerhető vagy ‒ feleltem közönyösen. Lehet, hogy azt képzelte magáról, hogy ő aztán megközelíthetetlen, hogy nem mer senki a közelébe merészkedni, én viszont ismertem olyan embereket, akik szintén ezt a viselkedésformát választották, hogy elzárkózzanak az emberektől, így sejtettem, hogy valami bántja. Mint később kiderült, igazam is volt.
Talán kicsit megszeppentem nézhettem rá, amikor szóvá tette, hogy sokat beszélek a testvéreimről. Könnyen lehet, elvégre… Csak ők voltak nekem. ‒ Igen, büszke vagyok mindarra, amit önerőből elértek, amikor senki másra nem számíthattunk magunkon kívül, de… Igazság szerint csak ők vannak nekem, bár… Mostanában inkább ők sincsenek mellettem ‒ vontam meg a vállamat keserűen. Egyértelműen sejtettem, hogy nekem tényleg fontosak voltak, és talán, ha képes volt empátiát tanúsítani mások iránt, arra is rájöhetett, hogy jelen pillanatban miért ragaszkodtam annyira Rolfhoz. ‒ De, ha ennyire zavar, nem hozom szóba őket, ha nem muszáj ‒ jegyeztem meg talán kissé tétován. Most fogást talált rajtam. Megráztam a fejem, majd hosszasan kifújtam a levegőt. Neki nyilván nem voltak, ha így reagálta le a dolgok, vagy nagyon rossz viszonyban volt velük.
‒ Ha sértegetni akarnálak, akkor az egy könnyed baszd meggel kezdődne, és egy bájos kurva anyáddal érne véget. Szóval, hidd el, nem annak szántam. Én is tudok káromkodni, de ha lehetséges, kerülöm ‒ vontam meg a vállamat. ‒ Ha annyira elcseszettnek érzed az életed, akkor miért nem próbálsz kezdeni vele valamit, ahelyett hogy magadban sajnálkozol? ‒ kérdeztem. Elvégre, a szüleim halála után nekünk az volt az első dolgunk, hogy megpróbáljunk talpra állni, és új célokat keresni. Mostanában úgyis olyan jó életvezetési tanácsadója voltam a pasiknak, a végén lehet, hogy majd ebből fogok pénzt keresni. Bájitalkeverői végzettség… Minek? Nyitok egy irodát, és helyre rakom minden férfinek az életét.
‒ De egyébként nem zavar a stílusod, én is hasonlóan szoktam viselkedni ‒ tettem hozzá, elvégre irritálni tényleg nem irritált, inkább csak meg akartam érteni őt. ‒ Hogy mivel? Cseszegették a családom, vagy olyanokat híreszteltek rólunk, amik nem igazak. Hidd el, én próbáltam békés úton is rendezni a dolgot, de valakinél nem elég a szép szó ‒ hangzott a válaszom. Én tényleg nem generáltam szándékosan konfliktusokat, sőt még partner is voltam abban, hogy sikerüljön rendezni a dolgot, de ha valakinek fizikai fájdalmat kell okozni, hogy tanuljon belőle… Akkor nem zárom ki azt a módszert se. Kicsit megrándult a szemöldököm, amiért varjúnak nevezte Rolfot, de végtére is kijavította magát, így nem kötöttem bele. A következő szavaira azon alattomos mosolyra húzódtak az ajkaim. ‒ Ki mondta, hogy nem vagyok az?
‒ Nem hinném, hogy bele kellene törődnöd a sorsodba. Ha én is így tettem volna, akkor nem lennék itt. Minden azon múlik, hogy mihez akarsz kezdeni
‒ osztottam meg vele a nagy életbölcsességeimet. Ki tudja, talán egyszer belátja majd, hogy igazam volt. ‒ Nem vérszomjasak. Nagymenőnek képzelik magukat, holott csak csapatban mernek rátámadni másra, inkább gyávának hívnám őket. Hogy onnan nem férfiak fognak kikerülni, az is biztos… Inkább egoisták gyűltek ott össze. Megjegyzem, a semmire büszkék ‒ festettem le szépen a háztársaimat. Szerintem undorítóak voltak, majd mielőtt megválaszoltam volna a következő kérdését, kicsit hallgattam.
‒ Vélhetően azért, mert nem vagyok se kedves, se szorgalmas, se bátor, ellenben alattomos vagyok, ha kell kegyetlen és érzéketlen. Ja, meg a családomból amúgy is mindenki a Mardekárhoz tartozott, már, akik idejártak. Ritka kivétel, hogy a fivéreim közül kettő is griffendéles lett. Miből gondolod azt, hogy nem vagyok kegyetlen? Nem volt okom ártani neked ‒ próbáltam valamiféle magyarázatot adni neki, majd szórakozottan elmosolyodtam. ‒ Csak azokkal állok szóba, akikkel kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy hasonló utat jártunk be. Egyébként, ha egy vihogó, nagyképű kis pöcs lennél, akkor ugyanúgy állnék hozzád, ahogy most te hozzám.  ‒ Tényleg így gondoltam. A maga módján volt normális, én pedig így fogadtam el. Nem akadtam fenn a megszólalásain, hiszen néha nekem se voltak kedvesebb megnyilvánulásaim.
‒ Ó, pedig én nem is részleteztem egyet se, bár szerintem nem is fogok. Ahhoz annyira nem ismerlek, hogy ilyenekbe beavassalak. ‒ Időközben megemeltem a kezemet, és Rolf átszállt az alkaromra. Most már ideje volt visszaküldenem, így aztán vetettem egy pillantást az égre, majd útjára bocsájtottam a madarat, remélve, hogy ép bőrrel megússza a további repkedéseit.
Ezután csendesen hallgattam a történetét, és bevallom, megsajnáltam. Én évek óta problémáztam azon, hogy elveszítettem a szüleimet, soha nem láthatom őket viszont, azonban én voltam egyedül. Őt pedig csak úgy, kitették. ‒ Fura nő? Mire gondolsz? És a szüleiden sose akartál bosszút állni?‒ kérdeztem homlokráncolva, majd halkan felsóhajtottam. Végül is, csak belementem… ‒ A történetért történet jár. Talán így megérted, hogy miért emlegetem annyit a testvéreimet. Tizenegy se voltam, amikor az apámat letartóztatták. Az Azkabanban meghalt, akkoriban született az ötödik testvérem, apám szülei kitagadtak minket, anyám egyedül maradt hat gyerekkel. Nem bírta a terhelést, néhány éven belül követte apámat, ekkor egyedül maradtunk. Se rokonok, se barátok. Csak mi hatan. Amolyan „nesze baszd meg, itt vagytok páran, főként kölykök, tanuljatok meg boldogulni, ha már nincs pénzetek” szituáció volt. Két lehetőségünk volt: vagy megtanultunk boldogulni, vagy akár éhen is halhattunk volna. Nos, ez a fő ok, amiért megutáltam a világot meg még van egy kis kiegészítés, szóval azt hiszem, ugyanolyan, vagy legalább is hasonlóan fos életet élünk ‒ foglaltam össze dióhéjban a kis életemet, vagy a gyerekkoromat, így talán minden világossá válik számára velem kapcsolatban.
‒ Castiel… ‒ ismételtem el a nevét valamivel halkabban. Tulajdonképpen, tetszett, nem egy szokványos név volt, azonban ezt nem közöltem vele. Azért nem kellett minden gondolatomról tudnia. A megjegyzésére kurtán, mégis jóízűen felnevettem. ‒ Igazán kreatív, de el kell, hogy keserítselek, nem így hívnak. A nevem Karen, Karen Nott ‒ mutatkoztam be. Ahhoz képest, hogy milyen ellenszenvesen állt hozzám, szimpatizáltam vele. Furcsa, az elmúlt hónap során ő volt a második ember, akire a továbbiakban is kíváncsi lettem volna.
‒ Nos, Castiel, most, hogy valamennyire ismersz, továbbra is utálni tervezel? Vagy még mindig furcsának tartasz? ‒ kérdeztem valamivel vidámabban. Hiszen, akármennyire is akart lerázni, végül nem tette meg, és itt maradt beszélgetni. Ezt igazán értékeltem, ahogy az őszinteségét is.

music:zene|words: kb 1300
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-08, 20:33



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ugyan... Messze van ő még attól, hogy megsértsen. A seggfej és társai nálam napi szinten jelzők. Érthető miért nem kedvelnek a többiek. Az első szavuknál már leoltom őket, aztán eredjenek a dolgukra és hagyjanak egyedül. Ez a csaj viszont nem tágít, már-már egy egész könyvet írhatna arról, amit most itt elmagyaráz nekem. Nem különösebben érdekel, azért meghallgatom, mert bármennyire is tiltakozok ellene, azért vannak igazságok a szavaiban.
- Varjó, holló, egyre megy. Mindkettő fekete és ugyanolyan nyomasztó. Nem érthetem a fura holló mániádat, én a baglyokkal is tök jól elvagyok. Nem mellesleg igazad van. Az irodalom pont annyira érdekel, mint lányok a tó körül, akik a lezuhant madaraik után koslatnak. - sose voltam könyvmoly, nem érdekelt az irodalom, meg úgy semmi, ami olvasással kapcsolatos. Én inkább a gyakorlatokat szerettem mindig, nem pedig egy könyv fölött ülni órákon át és elemezni a szerkezetét. Sose értettem miért írnak le olyat a költők, ami amúgy meg totál nem azt jelenti, amire gondolnak. És akkor még mi, diákok derítsük ki minden apró részletet. Persze, álmodik a nyomor.
- Ja, a drágalátos griffendélek közé kerültem. Már megszoktam. Elég irritálóak néha, de kénytelen vagyok elviselni a képüket. És igen, volt szerencsém futólag látni őket, talán onnan is volt elég ismerős ez a parás tekintet. - nem ismerem a testvéreit, miért is ismerném? Úgy nézek én ki, mint aki minden földönfutóval lepacsizik? Háh, nagy tévedés. Örülök, ha sikerül elkerülnöm őket. A társalgás részét annál inkább. Nem hiányzik nekem egy intő, így is mázlis vagyok, amiért nem cibálnak bele semmibe. Bármennyire is rideg vagyok, azért a problémákat szeretem kikerülni és nem kiverni a balhét. Azzal csak magamnak ártanék, azt pedig nem szeretném, nem igaz?
- Nem tévedsz nagyot. Megtanultam hogyan lehet lerázni valakit csupán egy pillantással. Meg amikor nagyon elegem van valakiből, azt is simán elintézem. -nézek rá semmitmondó arccal. Semmi kedvem nincs játszani a jópofit, csak szabadulni akarok. Valami visszatart, ami elég fura, mert általában egy mondattal elintézem azt, aki szóval mer illetni. Ez a csaj meg elég fura, olyanokat mond, ami még érdekel is. Fene gondolta volna, hogy bármi ilyesmi szembejöhet velem egyszer.
- A te testvéreid, a te testvéreid. Csak nem ennyire büszke vagy rájuk, hogy folyton felmerülnek? Eddig nem hallottam tőled egy épkézláb mondatot a "testvér" szó nélkül. Félre ne érts, nincs problémám a nyáladzó családi kapcsolatokkal, csak egy kicsit már zavar. - és valóban. Most tényleg ennyire odavan értük vagy mi? Jó, megmondta, hogy emlékeztetem valamelyikre, csak azért elég érdekes, hogy ennyit képes róluk beszélni. Mindig talál módot, hogy felhozza őket egy témában. Én egyke vagyok, senkim sincs, akivel például osztozkodni tudnék, szerintem ez még jobb is így. Maximum egymás idegeire mentünk volna, és akkor még kevesebbet foglalkoztak volna velem a szüleim. Nem mondhatom, pocsék gyerekkorom volt.
- Ó, szóval nem sértés, pedig nagyon úgy indult, lévén, hogy valakire emlékeztettelek. Amúgy nem, nem tévedsz. A stílusom egyenlő a nyomorék életemmel. - mélyet sóhajtok. Kezdek belefáradni ebbe a hosszúra nyúló beszélgetésbe. Marha rég nem beszéltem ennyit, mint most, nem osztottam meg ennyi mindent, mert valljuk be, azért a szavaimból könnyen leszűrhető a múltam egy kis része. Nem fogom kiteríteni az asztalra minden apró mozzanatot az életemről, de amit már nem lényeg takarni, arról miért hazudjak?
- És ők mivel érdemelték ki, hogy fájdalmat okozz nekik? Nem mondom, nem semmi szerzet vagy. Varjakkal...bocs, hollókkal jársz-kelsz, közben pedig játszod a darkos csajt, titokban gyilkosnak is elmehetnél. Tiszta krimi az egész vagy valami rock filmből szalajtott karakter.- azért én nem mennék olyan messzire, hogy másoknak ártsak ok nélkül.  Okkal talán átgondolnám, de még az is mély nyomot hagyna bennem. Én a szavakban vagyok jó, nem mások fájdalmában keresem a nyugalmat, inkább lehordom őket, meg ilyenek. Tudjátok, szavakkal, amik az érzelmekre hatnak, nem pedig közvetlen rájuk.
- Griffendél mi? Kezdek beletörődni a sorsomba, bár nagyon ellenemre van. Ennyire rossz lenne a mardekár? Tele idiótákkal, akik vérszomjasak, vagy mi a szösz? Most már úgyis mindegy nekem, maradok a piriknél, itt legalább már meg van a státuszom. Ha annyira szívtelenek járnak oda, te miért kerültél be? Nem tűnsz olyan kegyetlennek, meg most is. Képes vagy szóba állni bárkivel, legyen bármilyen természete is. Családi sztorik, stb. Ilyet nem nagy gyakorisággal hoz fel témaként az ember. -Meg aztán itt vagyok én is. Nem akarom elküldeni a búsba, ha már ennyire mélyen belementünk dolgokba Meg mit árthat egy kis informálódás a másik felől, ami később talán jól jöhet. Barátkozásról szó sincs, önérdekből van az egész.
- Értem... Elég gáz helyzet, az én szüleim csak kiraktak, nem is értem miben reménykedtem. Ha már úgyis lelkizős téma van, akkor ennyit elmondhatok. A szüleim vertek át, meg volt valami fura nő hat éves koromban, aki lényegében baromi nagy hatással lett rám mostanra... Utálatos egy világ. - minden perc, amit itt töltök csak nagyobb kíváncsisággal tölt el. A nő... az a fehér ruhás nő, akit álmaimban is látok. Egyszerűen nem tudom őt hova sorolni. Kis korom óta nem láttam, csupán az álmaimban, ami valljuk be elég bizarr.
- Castiel. Azt már tudjuk, hogy a Nott családból származol. Talán kegyetlen Arankának hívnak, vagy van normális is?

[You must be registered and logged in to see this link.]





Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-07, 19:45




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

‒ Nos, ha akarnék, én se tudnék segíteni a seggfejségeden, ha ez megnyugtat ‒ válaszoltam gúnyosan, miközben Rolfot simogattam. Pedig, szívesen segítettem volna neki, hogy az állandó utálat helyett ne nagyon legyenek érzelmei, hogy teljes közönnyel szemlélje a körülötte történő csapásokat. De hogy miért akartam kivételt tenni pont vele? Túlságosan elszakadtam a testvéreimtől, ő pedig valamilyen szinten elérte, hogy hasonlóan érezzem magam a közelében, mint a testvéreim mellett. Igaz, nem ugrattam vidáman, nem karoltam át, nem piszkáltam, ahogy a fivéreimet, mégis a stílusa pont olyan volt, mint az övék.
‒ Varjú? Miért zavarna? Egyébként a hollók sokkal elegánsabbak és nemesebbek, nem mellesleg… ‒ kérdeztem talán kicsit felháborodott hangon. Micsoda képtelenség! Sose tartanék varjakat. Kivettem a zsebemből a Poe-kötetet, és feltartottam. ‒ Az egyik kedvenc versemnek is az a címe. Bár, nyilván, te az irodalmat se tudod értékelni… ‒ szakítottam félbe a mondandómat, és inkább csak megrándítottam a vállamat.  ‒ Az én szememben a varjak elég közönségesek.
A kinézetemet ért jegyzésre gonosz mosolyra húzódott a szám.
‒ Nos, családi vonás. Ha jól látom, griffendéles vagy. Két fivérem is odajár, nem hiszem, hogy nem láttad őket ‒ jegyeztem meg, miután a pillantásom a kitűzőjére esett. Engem nem lepett meg, hogy ilyen stílussal odakerült, elvégre Gavin is ott volt. Valahol mélyen eltemetve biztos ennek a srácnak is voltak jó tulajdonságai. ‒ Meg aztán a tükör előtt állva volt időm begyakorolni azt, hogy azt érzetet keltsem az emberekben, hogy egy pillantással meg tudnám ölni őket. A te tekinteted sem barátságosabb, nyilván tudod az előnyét annak, hogy milyen, ha valaki komor arcot vág. ‒ Szokatlanul sokat beszéltem a jelenlétében, igazán dicséretes, hogy már ennyit sikerült elérnie nálam. A következő szavai halványan elmosolyodtam, tudtam én, hogy nem keresi annyira a bajt.
‒ Nos, sok sikert hozzá. ‒ Hogy őszintén kívántam-e? Nem hiszem, nem tűnt olyannak, aki sokáig tudná tartani magát. Szóval, már csak azért is beszéltem, hogy tudjam, mikor leszek képes megtörni őt. Nem volt nehéz dolgom.
‒ Érezd magad megtisztelve ‒ feleltem enyhe gúnnyal a hangomban. Valóban kevesek érdemelték ki azt, hogy kedves szavakat pazaroljak rájuk, szóval igazán kivételes helyzetben volt már csak azért is, mert nem akartam szétcincálni, de még normálisan is viselkedtem vele. ‒ Igazán? Nos, akkor vélhetően mással van bajod, csak éppen én vagyok itt, akire rázúdíthatod a keserűségedet. Csak nyugodtan, legfeljebb, ha megunom, akkor nem hagyom szó nélkül. ‒ Ha nagyon elszaladna vele a ló, akkor képes lennék képen törölni, csakhogy tudja hol a helye. Azért minden sértést én sem nyelek le, habár még nem sikerült arra a témára tapintania, amivel könnyen ki lehet hozni a sodromból.
‒ Van két kisebb testvérem, egyik se bőgné el magát. Az idősebb, elnézést kérne, és továbbmenne, a fiatalabb vélhetően tenne valami kellemetlen megjegyzést. Egyikük se olyan szerencsétlen, hogy elbőgjék magukat, nem hiába, én neveltem őket ‒ vontam meg a vállamat, aztán hozzátettem: ‒ De igazad van. Valóban nevetségesek.
Láttam, miként fintorgott, amikor közöltem vele, hogy megváltozom, ha ő is. Pontosan ezt a reakciót vártam tőle. Magamba jól szórakoztam rajta, hogy mennyire kiismerhető volt, nem hiába mondogattam, hogy elég ismerni az öt testvéremet ahhoz, hogy az egész férfi nemmel tisztában legyek.
‒ Majdnem. Nem mondanám bolondnak az öcsémet, és téged sem, szóval nem szükséges sértésnek venned. Szimplán neki is megvan az oka, hogy utálja a világot, és hasonlóan viselkedik, mint te. Ebből gondolom, hogy van valami, de javíts ki, ha tévednék. ‒ Nem gondoltam volna, hogy ezt titkolnom kellene, elvégre, ha kérdeznek illik válaszolni. Ez különben sem olyan kérdés volt, mint például az, hogy milyen a viszonyom az ikertestvéremmel.
‒ Még szerencse, hogy a Roxfortba kerültél. A Durmstrangban beléd nevelték volna a vérszomjat. Nem tagadom, én képes lennék ártani másoknak. Miért ne? Ők mivel érdemelnék ki azt, hogy ne bántsam őket? Mindegy is ‒ vontam meg a vállamat, majd halványan elmosolyodtam. ‒ Az ikertestvérem se egy vidám, vicces alak, mégis a Griffendélbe került. Mégis okkal került oda, benne megvan az a jóság, ami bennem nincs. Ezért is vagyok mardekáros. Senkire nem lennék tekintettel. Visszatérve hozzád, lehet, hogy kissé bomlott elméjű az a süveg, de ettől még lehet biztosan megvolt az oka arra, hogy odategyen. Ha inkább mardekáros lennél… Nos, hidd el, nem lenne jobb. A többség köcsög sznob, mondom ezt úgy, hogy Nottként én is a híres aranyvérű családok egyikébe tartozom. Ettől függetlenül nem vágok fel vele, nincs miért. Ők azonban igen, a gyengébbeket állandóan csicskáztatják. Örülhetsz, hogy a Griffendélben békén hagynak. ‒ Meglehet, kicsit belelovalltam magam a dologba, és többet fecsegtem, mint amennyit kellett volna, azonban úgy gondoltam, hogy azzal nem jutunk semmire, ha mindketten fenntartjuk a magunk állította falakat.
Követtem a tekintetét, és felpillantottam az égre. Borús volt, azonban nem tudtam, hogy számíthatok-e zivatarra. Örültem volna az esőnek, mindig megnyugtatott, hiszen folyton anyáék jutottak rólam eszembe. Amikor esett, egészen olyan érzésem volt, mintha a szüleim is velem lennének. Azonban elhessegettem az esővel kapcsolatos gondolataimat, és ismét a fiúra szegeztem a tekintetemet.
‒ Teljesen érthető. Egy vadidegennek én se teregetném ki az életem minden szennyesét, pedig hidd el, lenne mit mesélnem ‒ biccentettem, majd kicsit elgondolkoztam a válaszán. Elárulták volna? Kik? A barátai, egy csaj? A családja? Nem volt vele egyedül. Nem csak őt árulták el. ‒ Nos, az én okom valamivel komplikáltabb, de abban is bőven van árulás. Épp ezért nincsenek se barátaim, se haverjaim.
Rolf egész békésen ücsörgött a vállamon, és kivételesen örültem neki, hogy a durmstrangos kabát elég vastag volt, különben szépen belemart volna a vállamba. Még azt is jól tűrte, hogy simogassam, úgy tűnt, nem hatotta meg a korábbi eset.
‒ Ó, én nem marasztallak. Ha menni szeretnél, akkor nem állok az utadba‒ emeltem fel a kezeimet védekezésképp. ‒ Vicces. Általában engem hívnak tyúknak, nem a hollómat. Hogy miért fontos? Hát… ‒ Egy pillanatra elhallgattam, és elgondolkoztam azon, hogy ártana-e neki, ha megmondanám. Végül arra jutottam, hogy ha kárt tesz a madaramban, akkor saját kezűleg kaparom ki a szemét.
‒ Készülj fel, szentimentalizmus következik… ‒ Nem mondhatja, hogy nem szóltam előre. Kellett kérdeznie. ‒ Tulajdonképpen, a szüleim jobban szerették a hollókat, mint a baglyokat, és az ő madaraiknak az utolsó kicsinyét láthatod a vállamon ‒ foglaltam össze röviden. Ha jó megfigyelő volt, akkor kihallhatott a szavaimból egy s mást, például azt, hogy múlt időben nyilatkoztam róluk.
‒ Egyéb kérdés? Ha már saját magadról nemigen akarsz beszélni… Bár, azért a nevedet igazán megmondhatnád.

music:zene|words: kb 1028
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-07, 18:38



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
A problémákat nem szeretem, ugyan nem menekülök előlük, viszont nem is akarom őket. A körülöttem lévők pedig nagyon is problémásak és a hátam közepére se kívánnám egyiküket se. Benne van a pakliban, hogy egy-két kósza emberkével kénytelen vagyok beszélgetni, ezesetben rövidre fogom és távozok. Csak hát most úgy hozta a sors, az a drága sors, hogy ezzel a lánnyal hosszabb társalgást kell elviselnem. Pedig tök jól elvoltam, ameddig fel nem bukkant ő meg a hülye madara.
- Ha nem érted az iróniát, akkor nem tudok rajtad segíteni. - pillantok rá némi sajnálattal. Nem, tényleg nem akarom a saját szememet kikapartatni, viszont néha egy borúsabb napomon megfordulnak ilyenek a fejemben. Nincs semmi kötelékem, családtagom, akik eredetileg a szüleim azok rám se hederítenek már évek óta. Amint megkaptam a levelet már tették is ki a szűrömet. Valamennyire meg tudom érteni őket, a búcsú előtti években szörnyű természetem volt, kiabáltam, ordítoztam, szidtam a családomat. És mindez egyetlen apró ok miatt.
- A madár csak az egyik ok. Nem különösebben zavar, ha varjú lenne, akkor talán. Őszintén, maga a megjelenésed, ahogy nézel, egy kicsit parás, de nem tojtam össze magam. Láttam rosszabbat is. - a kabát legyen a legkevesebb. Nem igazán rémisztő azzal együtt, nem tartok tőle, max ha komolyabbra fordulnának a helyzetek, akkor kicsit átgondolnám mit akarok. Sötét varázslatok kivédéséből egész jónak vallom magam, akár le is tesztelhetnénk mit tud ez a Durmstrangos csaj. Nem akarom szítani a tüzet, balhét sem akarok, szimplán egy apró próba, amennyiben a helyzet úgy hozza. Aztán most már tényleg leléphetne, kellemetlen a társasága, pedig még úgyahogy kultúrált voltam. És kedves is. Fogjuk rá.
- Megpróbállak ignorálni, még ha nem is lesz egyszerű. - húzom el számat. Nem fogom tovább vesézni ezt a sztorit, annyira meg nem hiszem hogy zavarna. Ameddig nem mászik a nyakamra és jön hülye kérdésekkel addig oké. Persze ez nem zárja ki azt, hogy mégis mennyire irritál. Veszekedésbe nem akarom ezt a kis bájcsevejt kormányozni, így inkább egy hümmögéssel konstatálom a hosszú blablablat. Mégha figyeltem is volna, azért a fele átjött hogy mit akar, viszont ha az arcomra pillant könnyen levehető az unalom és gúny.
- Meg lettem dícsérve, szuper. Nincs problémám a hozzád hasonlókkal. Vagy akkor már helyesbítsünk. A magunkfajtákkal, akik ilyen antiszociálisak. A kicsikkel én is úgy vagyok. Taknyos az összes, aztán ha neked mennek a folyosón elkezdenek bőgni... Nevetséges. - mondom ezt én, aki egy kis vihartól kiugrik az ablakon. Nem tehetek róla. Mindig attól félek valami felbukkan két villámlás között. Gyerekkori problémák, ha akkor ott lettek volna a szüleim most nem lennék egy gyáva alak, aki betojik egy kis villámlástól. És az a legrosszabb, hogy visszafojtani se tudom. Ha jön a dörgés, villámlás, máris a földre kerülök, úgy érzem nem kapok levegőt és rögtön kiver a víz.
Változnom kéne? Áh, ugyan. Legyek megint olyan tündéri kis kölyök, aki talpnyalóként éli az életét? Kizárt dolog. Egy kicsit talán lehetek nyitottabb mások felé, de ennyi. Többre nem vagyok hajlandó. Ismét csak egy kelletlen grimasszal válaszolok a változós mondatára. Persze, ezer örömmel. Kit akarunk becsapni? A vak is látja, hogy menthetetlen vagyok, akkor meg minek erőlködni.
- Kitalálom. Valami becsavarodott rokon? Amúgy ezt sértésnek is vehetném. - gőzöm sincs kire utalhat, az is biztos, hogy semmi közöm nincs hozzá. Utálom, ha másokhoz hasonlítanak, mert az mégse én vagyok, hanem valaki más. Valaki más tulajdonságait próbálják rám tukmálni, amit én egyszerűen képtelen vagyok elviselni.
- Nos. Elég érdekes sztori. Mondjuk... Vérengzeni viszont nem fogok. Bármennyire is gyűlölöm ezt a rohadt világot nem fogok tudni mindenkit kiírtani, aki csak egy kicsit is felidegel. Meg nézz rám. Olyan házba raktak be, amit abszolút nem értek. Röhejes ez az egész. - sóhajtok fel, majd szívom be ismét a levegőt. A tó. Sötét az egész, de mégis megnyugtató, így megint a horizont felé pillantok. Vajon meddig bírom még? Mármint idekint, bármiféle vihar nélkül. Elgondolkozva nézek fel az égre, szemeimet valamennyivel összébbhúzom a fény miatt. Egy viharfelhő sincsen, de ez még változhat. Nyomorult fóbia.
- Hogy miért utálom? Fogós kérdés. A teljes igazságot úgyse mondom el, maradjunk annyiban, hogy azok akiket szerettem elárultak. Vagyis valami hasonló. - vonom meg vállam, s egy pillanatra a vállán ülő hollóra pillantok. Én választottam azt, hogy ne legyen senkim, akkor most miért érzek valami furcsát a mellkasomban. Gyűlölöm ezt az érzést, gyűlölök minden érzést...
- Lapozhatnánk? Ha már úgyis sikerült belerángatnod ebbe a beszélgetésbe... Mondjuk... Miért olyan fontos az a tyúk a válladon? - - jegyzem meg egy apró gúnnyal. Belefáradtam a cikizésbe, nem fogom hangoztatni mennyire gyűlölöm, csak egy pár apró szóval illetem majd meg, amit úgy annyira nem dícséretnek szánok.


[You must be registered and logged in to see this link.]




Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-07, 16:26




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

Felvont szemöldökkel pillantottam a fiúra, miután közölte, hogy Rolf nyugodtan kikaparhatja a szemét. Ennyi utálatot a világ iránt utoljára akkor láttam és éreztem, amikor elvesztettem a szüleimet. ‒ Tény, hogy a világon sok hülyeség zajlik, de ezzel inkább csak menekülnél a problémák elől. Meg amúgy is, csak nem gondoltad komolyan, hogy hagynád, akkor elég hülye lennél.‒ Valami komoly baja lehetett a fiúnak, ha ilyen volt a hozzáállása. Tudtam, vagy legalább is sejtettem, hiszen néha én is hasonlóan borúsan láttam a világot, bár szerencsére nagyjából sikerült magam mögött hagyni a keserűséget, vagy legalább is elértem azt, hogy ne másokon verjem le a problémáimat.
Arra, hogy fura lennék, megvontam a vállamat. Tudtam, hogy az vagyok. Na, és aztán? Mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy átlagos ember. Sose próbáltam annak tűnni, vagy így elfogadnak, vagy figyelmen kívül hagyják a létezésemet. ‒ Azonban érdekel a véleményed. Miért vagyok furcsa? Az öltözködésem miatt, vagy a madaram miatt? ‒ Tulajdonképpen tényleg érdekelt, hogy mi volt olyan különös rajtam. Tény, nem voltam egy átlagos roxfortos diák, de még senki nem merte a szemembe mondani a véleményét. Talán nem mondtam ki, de értékeltem az őszinteségét.
‒ Nem, nem szükséges. Csak gondoltam közlöm, hogy nem érdemes alábecsülni ‒ feleltem higgadtan. Ahogy végigmértem, arra a megállapításra jutottam, hogy az ő képességeit sem érdemes alábecsülni, azonban a heves természete miatt többet hibázna. Én megtanultam már, hogy a harcok során nem érdemes felhergelni magad, mert úgy csak elszúrsz valamit. Úgy tűnt, ő ezt még nem tanulta meg, márpedig, ha kikerülne egy csatatérre, hamar rádöbbenne, hogy a mennyi minden múlik azon, hogy valaki mennyire tud higgadt maradni.
‒ Nem volt nehéz rájönni ‒ vontam fel a szemöldökömet. Még a vak is láthatja, hogy nem egy jól nevelt kölyökkel futottam össze. Nekem azért tanítottak illemet, az más kérdés, hogy néha elfeledkeztem róluk. Azonban a következő megjegyzésére gúnyosan elmosolyodtam. ‒ Tudod, a világon meg én voltam előbb, szóval… Különben is, majd tiéd lesz ez a birtok, akkor majd elküldhetsz innen, addig meg azt hiszem, ha zavar jelenlétem, akkor két dolgot tudsz tenni: Ignorálsz, vagy elmész. ‒ Megannyi szócsatát megvívtam már a fivéreimmel, nem hinném, hogy pont rajta fogok kibukni. Főleg, hogy kifejezetten emlékeztetett a legkisebb testvéremre, ő is pont ilyen stílusban tudott velem beszélni néha. Talán pont ezért gondoltam azt, hogy bántja valami, elvégre az öcsém is pont ezt a taktikát választotta védekező mechanizmusnak.
‒ Rossz példát mutatnék? Könnyen lehet. Ismeretlen taknyosoknak ‒ most ezt nem rád értem, hanem a negyedik évfolyamtól lefelé lévő diákokra ‒, nem hiszem, hogy pont nekem kellene kiselőadást tartanom az illemről, a helyes viselkedésről, vagy éppen arról, hogy nem bántunk másokat. Sose ellenkeztem, amikor azt mondták, rossz ember vagyok. Na és? Nem hiszem, hogy pont egy olyan embernek kellene megjegyzéseket tennie, akinek hasonló a hozzáállása. De legalább értékelem, hogy nem vagy gyáva, és képes vagy elmondani mit gondolsz ‒ magyaráztam egy sort, miközben végigsimítottam Rolf tollain. A madár károgott egyet, és pedig folytattam: ‒ De ígérem, mindenképpen változni fogok, ha te is hajlandó leszel rá. Addig meg mondja bagoly mondja verébnek…‒ tettem hozzá szórakozottan, hiszen volt egy olyan érzésem, hogy elég önfejű volt, és pont jó volt neki a mostani helyzet. Kíváncsi voltam, hogy mi tette olyanná, amilyen. Biztos volt oka rá, elvégre senki nem születik seggfejnek.
‒ Igazán sajnálatos lenne, bár állítólag a Szent Mungóban jók az orvosok, de azért Madam Pomfrey-t se kell félteni. ‒ Most már kezdett szórakoztatni, tényleg olyan volt, mint Adrian, csak picit idősebb kiadásban. ‒ De egyébként engem nem idegesítesz. Csak emlékeztetsz valakire, valakikre.
Amíg ő eldöntötte, hogy marad-e, vagy sem, addig én rágyújtottam, és elmélázva bámultam a borús ég felé gomolyogó füstöt, aztán amikor beszélni kezdett, rászegeztem a tekintetemet. ‒ Szóval, engem most jobban utálsz, mint az átlagot, mert hozzád mertem szólni. Roppant bájos… Sebaj, már egészen megszoktam, hogy a közutálat tárgya vagyok, eggyel több, vagy kevesebb utáló, nem számít ‒ vontam le a saját következtetéseimet. Ha ugyanolyan rideg szürke szemei lennének, mint nekem, könnyen gondolhatnám úgy, hogy a rokonom. Kilenc-tíz éve belőlem is, a fivéreim javarészéből is ilyesfajta gyűlölet áradt, azonban folytonos utálkozással semmire nem lehet jutni. Egy ilyen embert könnyen kirúgnak a munkahelyéről, épp ezért kellene megtanulnia, hogy bizonyos helyzetekben nem ártana viselkednie.
‒ Ó, én elég régóta hadban állok a világgal ‒ feleltem szórakozottan mosollyal, és ismét kifújtam a füstöt. Aztán arra, hogy „darkos” vagyok, halkan felnevettem. ‒ Azért nem vallom magam annak. De tény, nagyon kevés személy van a világon, akikért tűzbe tenném a kezem. Képzeld azt a szituációt, hogy bezárnak egy olyan személlyel, akit utálsz meg mondjuk a Mágiaügyi Miniszterrel és a Wizengamot elnökével. Elvennék a pálcádat, és csak egy pisztolyt kapnál, amiben egy golyó van. Ki ölnél meg? Kétszer azt a személyt, akit a legjobban utálsz. Én is hasonlóan gondolkozom. A Durmstrangban gyakran mondogatták ezt, bár ott az utált személy nevét az egyik tanáréval helyettesítették.
Szép lassan leégett a cigarettaszál, miután elszívtam, a csikket a földre dobtam, és eltapostam. ‒ Na, és te miért utálod ennyire a világot? Biztos megvan az okod rá, hogy kollektíven utálj mindenkit ‒ érdeklődtem, ha már egyszer nyitottabbnak tűnt, akkor miért ne éljek a lehetőséggel, és miért ne próbáljam megérteni?

music:zene|words: 844
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-07, 14:30



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem értem miért kell ekkora felhajtást keríteni. Úgy rohangál ide-oda, mint a mérgezett egér. Érdemes ennyit aggódni valami miatt? Amiről később persze kiderül, hogy szimplán csak egy madár... Nem értem a mai világot, itt mindenki meg van zakkanva.
Egy ideig csak nézem, ahogy keresi azt a "valamit", és mivel megzavarta az eddigi békésen töltött ácsorgásomat, igazán pipa vagyok rá. Őrült nőszemély, annyi szent. És hoppá, hát mit találok? Csak nem a kis hollót, aki volt olyan szerencsétlen és belegabalyodott valamibe. Úgy kapja ki a kezemből, mintha fertőző lennék. Ez persze nem baj, én sem akartam volna hosszabb ideig tartani a tollast a kezemben, szóval jó ez így.
- Állok elébe, legalább nem kéne látnom az itt zajlodó baromságokat. Még hálás is lennék, vagy várjunk? Átgondolnám, mert azért az tény, hogy fura vagy, a madaraddal együtt. - néha már tényleg azon gondolkozok, hogy el kéne tűnni, vagy ha netán vak lennék nem látnám nap mint nap az idegesítő arcok sokaságát. Hm... Nem, nem gondolom komolyan, azért sokkot is kapnék, ha netán örök életemre megvakulnék, viszont eljátszadozni a gondolattal még nem bűn.
- El kéne ájulnom? - vonom fel szemöldököm, s fonom össze karjaim. Van egy olyan sejtésem, hogy most nem fogok szabadulni. Rettentően irritál már az, ahogy beszél, ahogy kinéz, ahogy viselkedik. Áh, be fogok csavarodni itt. Egy pillantást azért vetek a kabátra, de olyannyira nyőgöz le, mint ahogy szavaimből is hallatszik. Semennyire. És? Fekete mágia, ugyan kérlek, nem olyan erős az, ki lehet védeni, akkor meg mit verik a fogukat rá?
- Oh, köszönöm. Nem tévedtél nagyot, egy seggfej vagyok. Szóval taps-taps. Sokáig akarod még húzni az időmet vagy el tudnál kullogni esetleg? Tudod. Én voltam itt előbb. - ejtek egy bájos mosolyt, ami persze nem szívből jövő, ez tökéletesen látszik. Komolyan nem tudom meddig akar még a nyakamon lógni és dobálózni a "sértő" szavakkal. Ami úgy igazából nem különösebben érdekel. Adja ki magából, tisztában vagyok a természetemmel, nem vagyok könnyű eset, úgyhogy hajrá én nem fogom vissza. Úgyis rég volt már, hogy beszélgettem valakivel, most pedig elég érdekesnek tűnik a szitu, miért is szállnék ki?
- Ja, tisztában vagyok vele. Azért te mégis idősebb vagy, rossz példát mutatsz a kicsiknek. Változni kéne, tudod? - húzom el szám, s pillantok rá némi csalódottsággal. Őszintén szólva most jól esik kimondani ezeket. Nem akarom az összes utálatomat rázúdítani, csak épp egyre több okot ad rá, hogy beszóljak. A hollós sztorira csak biccentek egyet. Durcás... Ja, az is vagyok, de nem érdekel. Ha valakinek nem tetszik, akkor nyugisan lehet távozni, ahogy tetszik. Most én teszem meg a lépést és ösztökélem lábaimat távozásra, egész addig, ameddig újabb szóval nem illet. Nem szállna végre le rólam vagy ez a hobbija?
- Bármelyik is legyen a vége úgy hiszem egymás idegeire mennénk, én pedig bekattannék, ha csak egy percet is együtt kéne veled töltenem zárt helyen. - tehát sarkon fordulok és kérdő pillantással nézek rá, hisz' tisztában vagyok vele, hogy nem most lesz befejezve a mondókája.
- Mindenkit egyformán gyűlölök. Talán...Talán van egy-kettő, akik elég bátrak hozzá és képesek hozzám szólni. Na őket utálom a legjobban. De amúgy miért? Csak nem neked is eleged lett a világból anno? Mondjuk elég darkos vagy, ki lehet belőled nézni, hogy nagy esélyekkel szarsz a világra. - teszem hozzá. Nem tudom a múltját, nem ismerem és azért valamennyire érdekelne is. A stílusából ítélve biztosan volt egy-két szorult helyzetben, bár ki tudja. Már az is nagy csoda, hogy szóba állok vele.


[You must be registered and logged in to see this link.]




Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-07, 00:48




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

Az első szavaira nem is figyeltem. Minek foglalkoztam volna vele, amikor jobban lekötött az, hogy épségben megtalálom-e a madaramat? Az a holló fontos volt nekem. Talán túlságosan is. Miután anyu is meghalt, én nevelgettem, viseltem gondját és törődtem vele. Jelen pillanatban ő volt az egyetlen lény, aki a társaságomra vágyott a szeretteim közül.
Szóval abban a pillanatban nem érdekelt az ismeretlen kölyök, sem a nyavalygása. Különben is, ha figyeltem volna rá, közöltem volna vele, hogy amíg ez a birtok nem az övé, addig odamegyek, ahová kedvem tartja. Azonban ezt nem mondtam ki, helyette lázasan átkutattam a csónakokat, eredménytelenül. Miután visszamásztam, és megláttam a kezében a hollómat, igencsak meglepődtem.
Elmorogtam egy köszönömöt, miközben kikaptam, sőt inkább kiragadtam a kezéből a madaramat. Szerencsétlen mintha belegabalyodott volna valamibe, amikor jobban szemügyre vettem, akkor pillantottam meg azt a vékony, ám mégis erős zsineget, amitől úgy nézett ki, mint valami tollas kötözött sonka. Óvatosan lefejtettem róla a zsineget, majd végigfuttattam az ujjaim a szárnyán, de úgy tűnt, mind további nélkül megúszta. A lábára erősített apró papírdarabot is leoldottam, utána szegeztem csak a tekintetemet az idegenre. Majd később ráérek agyalni azon, hogy mi történt vele.‒ Nos, nem gondolnál így, ha kikaparná a szemedet ‒ feleltem higgadtan, miközben Rolf felborzolta a tollait, és áttelepedett a vállamra.
Hogy érzékenyen érintett volna a fiú viselkedése? Á, dehogy. Én is kifejezetten modortalan tudtam lenni néha, sőt az esetek többségében az is voltam. Meg aztán, Gavin is pont ilyen tahón tudott viselkedni.
Feleslegesen sértegetett, a cinikus szavai nem váltottak ki belőlem semmilyen érzelmet. Bár, azért vicces volt, hogy horrorisztikus alaknak nevezett.
‒ Miből gondolod, hogy vajszívem van? ‒ kérdeztem vissza felvont szemöldökkel. A hangom még mindig nyugodt volt, sokkal nyugodtabb, mint amikor első alkalommal rárivalltam. ‒ Látod ez itt? Durmstrangos kabát ‒ emeltem meg a kabátom sarkát. Ha a kölyök akkor már itt volt, akkor igenis emlékeznie kellene rá. Azért egy durmstrangos egyenruha a Roxfort falain belül nem mindennapi látványt nyújtott.
‒ Egy olyan iskolából jöttem, ahol feketemágia használatra tanítottak minket. Szerinted nem lennék képes ártani másoknak? Bárkin átgázolok, ha az utamba áll, bár téged nem fenyeget egyelőre ez a veszély, akármekkora seggfej vagy ‒ feleltem kimérten. Talán jobb lenne, ha tisztában lenne azzal, hogy kivel állt szembe. Legutoljára majdnem belefojtottam egy pletykafészket a prefektusi fürdőbe. Komolyan gondolta, hogy félnem kéne tőle?
‒ Mondjuk, érdekes, sosem hívtak még horrorisztikus alaknak ‒ vontam meg a vállamat. ‒ Nem hiszem, hogy ennyire ijesztő lennék. Bár ki tudja, nem tudhatom mennyire vagy beszari. Azt is lehet, hogy csak te találsz rémisztőnek‒ mosolyodtam el halványan. Talán kicsit hecceltem is. Provokálni akartam, hogy meddig megy el, mennyire akar vitatkozni velem.
‒ Tulajdonképpen, te sem panaszkodhatsz. Nem kellemesebb a kisugárzásod az enyémnél ‒ vágtam vissza. Egyik kezemben a pálcám volt ‒ noha nem vallottam volna be, hogy még nem szoktam meg teljesen, hiszen meg kellett javíttatnom, így sokkal kisebb volt az előzőnél ‒, a másikban egy rongyosra olvasott könyv, a vállamon pedig Rolf üldögélt. A helyében nem akartam volna párbajozni, elvégre, amíg kitérek egy átok elől, Rolf megtámadja, vagy épp fordítva történne.
‒ De rendben, mindenképpen megtanítom neki, hogy kerülje a durcás kisfiúk társaságát, mert azok nem szeretik, ha megzavarják a lelki békéjüket ‒ szóltam utána szórakozottan. Igazán vicces volt. A fivéreim után vágyakoztam, és most az ötből egyszerre háromnak a jellemvonásait is felvéltem fedezni benne. Egyetlen egy emberben. Most már felkeltette az érdeklődésemet, szóval megpróbálok vele rendesen is kommunikálni, de ha ez nem megy… Akkor nem erőltetem majd, hadd menjen csak a dolgára.
‒ Azonban, nem feltett szándékom verekedni veled. Attól tartok, rosszabbul járnál, vagy mindkettőnk a gyengélkedőre kerülni. Egymást nem bírnánk elviselni, igaz? ‒ tettem hozzá, hátha esetleg megfordult időközben. Persze, készen álltam arra a lehetőségre, hogy átkot szór rám, sajnos, a lankadatlan éberséget az északon eltöltött éveknek köszönhettem.
‒ Mellesleg mindenkit rühellsz, vagy csak engem tüntetsz ki ezzel? ‒ kérdeztem, ha nem maradt itt, hát megszaporáztam a lépteimet, hogy utolérjem. Időközben a kötetet a kabátom belső zsebébe tettem, és rágyújtottam egy szál cigire. ‒ Csak, mert nem te vagy az egyetlen, aki rühelli a világot ‒ jegyeztem meg. Utalva, hogy én se voltam éppen elégedett az életemmel, vagy éppen a dolgok jelenlegi állásával. Csak azért nem vágtam képen az első megszólalásánál, mert eszembe jutott egy bizonyos egyesség, és lehetőségeket láttam a fiúban.
music:zene|words: kb 687
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-07, 00:02



Karen & Castiel

[You must be registered and logged in to see this image.]
A kinti világ. Az ég, a felhők, a fák. Most komolyan. Kit akarnak átverni? Mind szép és jó, csak valami hiányzik. Magam sem tudom miért, de a mai napon kifelé vettem az irányt, ide, a szabadba. Nem túlzok, ha azt mondom halálra unom magam bent a négy fal közt, amikor épp nem tanítás van. Meg amúgyis, jól esik a friss levegő, és itt azért jóval kevesebb diákba botlok bele. Gyűlölöm, amikor a hátam mögött sugdolóznak és pletykálják ki minden egyes szegletemet. Idegesít, rettentően, de nem akarok balhét. Ha már elvileg a "jó" házba raktak be, illik viselkedni és nem kiverni a balhét. Eltelt már pár év, de még mindig nem értem miért ide tett be a süveg. Méghogy érti a dolgát, valamit nagyon elcseszett, mert én nem ide tartozom az tény. Van-e nekem szívem? Nos, valahol a lelkem mélyén biztosan akad egy kevés szeretet, amire azt lehet mondani, hogy emberi, de kit akarok áltatni? Nem érdekel a világ, a diákok, a tanárok, ez az egész iskola. Magam akarok lenni, akit nem hajtanak és idomítanak.
A tó előtt állok, előttem csónakok lebegnek a vízfelszínen. Unalmas látvány. Ez a béke és csend ugyanakkor lenyugtat és végre el tudok vonatkoztatni a bent lévő nyüzsgéstől. Beszívom a tiszta levegőt, egy pillanatra még a szemeimet is lehunyom, ahogy átjár egy kellemes bizsergés. Na ez hiányzik nekem mindennap. Az egyedüllét. Érdekes módon most semmi sem zavar, egymagam vagyok, nyugi van, tökéletes minden. Úgy tartják, egyszer minden jó véget ér. Túlzok? Nem hinném. Semmitmondó, sötét tekintettel pillantok a közelemből jövő hang forrása felé. Oldalra billentem fejem, miközben megpróbálom felfogni mi a bűbánatot akar tőlem.
- Úgy nézek én ki, mint aki bármit is akar? Tűnj el... - szűröm fogaim közt kelletlenül egyelőre türelmesen. Aztán, ha a kis csaj -aki persze jóval idősebbnek tűnik nálam, sőt, tuti felettem jár- nem tágítana, na akkor tényleg kihúzza nálam a gyufát. Nem értem, itt mindenkinek társaság hiánya van? Tekintetem inkább visszavezetem a tó látképére, csak valahogy nem úgy hat rám, mint korábban. A csajszi el is tűnik a csónakokban kotorászva. Egy grimaszt vágva pillantok rá, majd úgy döntök távozok. Kell a hóhérnak még egy ilyen, kicsit sem akarom, hogy a nyakamon maradjon, mert ő éppen keres valamit. Magasról teszek rá. Már épp távoznék is, amikor a szemem sarkából kiszúrok valami fekete mozgolódó valamit. A halk kotorászás és vergődés irányába sandítok, ahol ott hever egy holló csakúgy tök poénból. Azért elég döbbent képet vágok ahhoz, hogy hülyének nézzem a helyzetet. Leguggolok mellé és felemelem, mert azért eléggé útban van, meg borzasztó látvány. Egy madár a földön...De tényleg. A következő pillanatban már megint meghallom azt a fületsértő női hangot. Nem tudna leszállni rólam? Azért felé fordulok, hogy mégis mire érti azt, hogy az "enyém". Csak nem erre gondol? Erre a furcsa szerzetre itt a kezemben?
- Ezt itt? Tőlem viheted, nincs szükségem ilyen béna madarakra. - nyújtom át neki a kezemben csücsülő hollót. Csak most tűnik fel milyen szokatlan kinézettel rendelkezik a lány. Mintha egy régi horror filmből került volna elő. Furcsa egy szerzet, ahogy a madara is. Nem értem miért kell aggódni egy ilyen madárért. Van belőlük vagy öt millió, most nem tök mindegy melyik van nálad?
- Csak nem vajszíve van egy ilyen horrorisztikus alaknak? Furcsa. Legközelebb azért szólj már a madaradnak, hogy legyen szíves és kerülje el a környékemet, jó? Köszi. - ejtek egy cinikus mosolyt, ami csupán egy pillanatra jelenik meg arcomon. Tőlem akár veheti búcsúként is, megfordulni és tovább agyalogni a kis hollóján nem fogok. Jobban vigyázzon rá, vagy ne egy ilyen kicsi állattal szállíttassa a leveleit. Így hát sarkon fordulok, úgy tervezve nem fogok visszafordulni. Legyen csak el a madarával, ha pedig merne visszaszólni, na akkor...Azt hiszem bunyó lesz és most kivételesen félre tudom tenni a nemek jelentősségét. 
[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-06, 19:18




Castiel & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szólt a holló…

Valami megváltozott. Korábban nem zavart az egyedüllét, mert tudtam, a fivéreimre mindig számíthatok majd, ha beszélgetni szeretnék. Azonban, ma valahogy egyikkel se találtam a közös hangot, Adrian elhajtott, mondván, hogy Pitonnak ír több tekercses házi dolgozatot, csakhogy nem kér az én segítségemből, Chase a kviddicspályára ment a barátaival, nem is próbáltam megállítani, Gavin meg… Fene se tudta, hogy merre járkál mostanában. Igaz, azóta volt valaki, akit felkereshettem volna, de tudtam, ezen a délutánon ő sem fog időt szakítani rám.
Most kezdtem csak igazán érezni a „barátok” hiányát, amikor úgy véltem, hogy elvesztettem a családomat. A családomat, akik mindig az elsők voltak számomra, a fivéreimet, akiket a minket ért sorscsapások kovácsoltak össze. A bátyáimra egy szavam se lehetett, tisztességesen végezték a munkájukat, naponta küldtünk egymásnak levelet, dehogy a fivéreimbe mi ütött… Talán el kellene engednem őket, hogy a maguk útját járhassák. Azt hiszem, Adrian is folyton erre célozgatott.
Így elhatároztam, hogy sétálok egyet a birtokon. Nem is öltöztem át, a roxfortos egyenruhámban hagytam el a Mardekár klubhelyiségét, bár a régi durmstrangos kabátomat magamra öltöttem. Nem dobtam évekkel ezelőtt, jó kis kabát volt, meleg, puha, ezért nem igen kellett felöltöznöm, ha kimentem a birtokra. Tény, az északon eltöltött évek alatt egyébként se voltam fázós, így talán dacból, vagy nosztalgiából bújtam bele abba a kabátba, és hagytam, hogy az ostoba diákok megbámuljanak. Reméltem, eszükbe jutott az a pillanat is, amikor a delegációm megérkezett az ódon falak közé, és az, hogy én ott voltam közöttük.
Halkan felsóhajtottam, kikerültem néhány alsóbb évest, és figyelmen kívül hagytam egy-két keresetlen szót, amit más esetben rég megtoroltam volna. Ma nem volt kedvem igazságot szolgáltatni. Az emberek ostobák és önzőek, ahogy én is. Ellenben, én tisztában voltam ezzel a hibámmal, és nem is hangoztattam, hogy milyen nagyszerű ember lennék. Nem voltam az, egy kicsit sem.
A kövezett udvar felől közelítettem meg a tavat, hosszú, kanyargós út vezetett lefelé, az egyik útelágazásban akár irányt válthattam volna Roxmorts felé, azonban én mégis a tavat választottam, szintén nosztalgia szempontjából. A kezeim fáztak, már-már elsápadtak, ahogy apám régi Poe-gyűjteményét szorongattam. Szerettem Poe-t, sőt valóságos zseninek tartottam. A morbid, véres, rejtélyes történetei engem csak szórakoztattak, a verseit egyenesen imádtam. Ő volt az egyik kedvenc irodalmi alakom, ahogy apué is. Apropó, apám… Nemrégiben kaptam egy ajánlatot, amivel az átkos Nott nevet tisztára moshatom. Azt hiszem, eljött az idő, hogy végre revansot vegyek azokon, akiknek köszönhetően a szüleim halottak.
A feltámadó szél folyton belekapott a hajamba és kabátomba. Tekintve, hogy november volt, a többség számára elég hideg volt, azonban ez rám semmilyen hatással nem volt. Rosszabb napokat is megéltem a Durmstrang falai közt.
Nem csodáltam, hogy mások nem jártak erre, ilyenkor a többség vagy valamelyik lenti fogadóban iszogatott, vagy a kandallónál melegedett. Én kedveltem ezt a felhős, szeles időt, mert elüldözte a közelemből az embereket. Amilyen keserű voltam, úgyse akartak volna velem beszélni, bár tény, elintéztem, hogy ne sokan akarjanak megközelíteni. Elvégre… Egy Nott voltam, egy halálfaló lánya, aki a Durmstrangból került át a testvéreivel. Sose tudták meg milyen indokból jöttünk át. Megkerültem a csónakházat, amikor hangos károgást hallottam. Halvány mosolyra húzódtak az ajkaim, amikor felismertem a hangot. Hátrabillentettem a fejem, így pont időben elcsíptem, hogy fordulatot akart venni, azonban valami történt vele. Nem láttam pontosan mi történt vele, csupán annyit, hogy hirtelen összecsukta a szárnyait, és a földre zuhant.
‒ Rolf! ‒ suttogtam elhűlten. Reméltem, hogy a hollóm nem zuhant bele a vízbe. Megszaporáztam a lépteimet, nem is tűnt fel, hogy milyen kétségbeesetten verdesett a szívem. Rolf még a szüleim madarainak a kicsinye volt. A testvéreimmel együtt őt is magára hagyták.
Futás közben hirtelen lefékeztem, amikor megláttam egy alakot annak a csónaknak a környékén, ahová a holló zuhant. ‒ Megállj! ‒ kiáltottam rá, hiszen azt hittem, hogy valamit a madártól akart, igaz, abban sem voltam biztos, hogy ott volt-e. A hangom metsző és parancsoló volt, a tekintetem rideg, a kezem pedig már mozdult a pálcám irányába. Ha ő bántottam azt a szerencsétlen tollast, nem állok jót magamért.
‒ Ne csinálj semmit! ‒ szóltam rá, vagy talán inkább valamivel szelídebben. Nem akartam még az a madarat is elveszíteni. Pálcával a kezemben ahhoz a lélekvesztőhöz rohantam, megkerülve az idegent. Idegesen kaptam a fejem, a könyvemet a mólón hagytam, és beugrottam a csónakba. Azonban hiába kutattam át, nem találtam meg. Belestem a másik csónakba is, azonban az is üres volt. Nem értettem, hiszen erre zuhant, a víz tetején nem úsztak tollak, szóval valahol itt kellett lennie. Nem érdekelt az esetleges levél, amit magával hozott, csupán az érdekelt, hogy ő épségben legyen.
Visszakapaszkodtam a mólóra, és apám kötetét magamhoz szorítottam, és úgy pillantottam körbe, hátha idezuhant, és nem a tóba, mert akkor ő is és a levél is elveszett… Egészen elkeseredtem, és kezdtem azt hinni, rajtam valóban egy átok ült, hogy mindent, ami valaha fontos volt nekem, azt elveszítem. És aztán megpillantottam Rolf borzas, törékeny testét az ismeretlen kezében…
‒ Ő az enyém ‒ mondtam. Talán kissé eszelősen nézhettem ki, az összekócolt haj, a durmstrangos kabát és a Poe-kötet kombinációja nem éppen egy normális ember hatását keltette. ‒ Visszakaphatnám? ‒ kérdeztem talán kissé feszülten. Lehetséges, hogy nem én voltam a legszimpatikusabb és megnyerőbb ember, azonban a kisugárzásom még így is elég rémisztő tudott lenni. Ha valaki jól megvizsgálta az arcomat, láthatott bizonyos jeleket, amik azt sugallhatták, hogy konok, önfejű, makacs, robbanékony, elszánt, mogorva és rendkívül barátságtalan vagyok, csakhogy most a madaramról volt szó, így a tekintetemben ott ült az aggódás, az emlékeimhez való ragaszkodás, bizonyos mértékű szeretet a holló irányába. Ha az idegen jó megfigyelő, vagy emberismerő volt, rájöhetett volna, hogy a rólam keringő kegyetlen pletykák nem teljesen igazak. Volt nekem lelkem, voltak érzéseim, csak nem mindenki irányában tudtam együttérző lenni.

music:zene|words: 932
Vissza az elejére Go down
Karen Nott
Reveal your secrets
Karen Nott
Mardekár

TémanyitásTárgy: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty2015-11-06, 19:17


***
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Castiel & Karen   Castiel & Karen Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karen & Castiel - Little by little
» Castiel & Karen
» Castiel & Karen
» Karen & Castiel
» Karen & Castiel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Fekete-tó-
Ugrás: