Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Grimmauld tér 12.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Grimmauld tér 12. 2015-11-25, 17:57




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sirius & Harlow

Tudom már, hogy hülye ötlet volt, de mégis mit tehetnék már utólag? Ha nem jövök, akkor talán másnap újabb nő eltűnésének híre fogad, ért volna akkor valamit, hogy a helyemen maradok? Így legalább feltartottam, talán egy kicsit hátráltattam, amíg velem szórakozott és nem valaki mással. Mondhatja bárki, hogy őrült vagyok, hogy így gondolkodom, de valahogy el kell kapnom és egyszer ő is hibázik. Olyan nincs, hogy ez ne így legyen. Egyszer mindenki hibázik, csak ki kell várni és addig kell űzni, hajtani, amíg nem kezd el kapkodni és jön majd egy rossz lépés, amit kihasználhatunk. Nagyon remélem, hogy ez még az előtt következik be, hogy újabb nőket kell majd holtan megtalálnunk.
- Főleg, ha ennyire hideg és kellemetlen hely. - az ember mindig azt hiszi, hogy a Mennyország a kellemes, szóval ez nem lehet az, hiszen a kő hideg, nincs orgonaszó, meg fény. A láma halványan derengő fénye nem igazán számít túlzott fényárnak, bár persze igaza van, ha már nem az élők sorát öregbíteném akkor nem kaphatnám el azt az állatot sem, pedig határozottan az a célom, még ha a kivitelezés nem is a legtökéletesebb, de minden elrontott akcióból, minden hibából tanulok és szépen lassan rájövök majd, hogyan is játszhatnám ki a trükkjeit és el fogom kapni. Az biztos, hogy addig nem nyugszom, amíg ez nem sikerül.
- Én nem... - megrázom a fejemet, de persze az első mozdulatnál rájövök, hogy ez nagyon nem volt jó ötlet a részemről, mert enyhe szédülés következik hála az akciómnak. - Nem arra gondoltam, hogy veszélyes lennél, csak mert te vagy... tudod... - persze sejtem én, hogy már sok ilyen tekintettel találkozott, de bennem nem ez merült fel. Sok mindent láttam már, az is, hogyan vernek át valakit és azt is, hogy milyen, amikor nem hisznek neked. Éveken át próbáltam elmagyarázni az anyámnak, hogy mennyire vak és mennyire nem veszi észre, hogy a nagybátyám mit művel a háta mögött. Nem hitt nekem... soha, azt hitte csak egy kamasz lázadása, és amikor betört koponyával hevert a padlón előttem már nem tehettem semmit sem, akkor már nem segíthettem rajta. Pontosan tudom hát, hogy milyen, ha nem hisznek neked. - Egyszerűen csak sajnálom, ami történt, az egész... - nem fejezem be, de talán sejtheti mi lenne a vége. A meghurcoltatást, a bántásokat, elég sokat szenvedett, az évekről nem is beszélve, amiket az Azkabanban töltött. És gondolom úgy van vele, hogy minden auror tart tőle, de nem mindenki egyforma.
- Igen, jellemző, főleg ha az ember nő és ennek ellenére is eltökélt. - és néha van egy-egy sikertelen esete, mert tény és való, hogy időnként előfordul, hogy rosszul jön ki a lépés, ha nem is túl gyakran, de előfordult már. Nem mintha más nem hibázna, de ha elegen figyelnek rá, hogy te mikor teszed, akkor a te hibáid mindig sokal nagyobbnak tűnnek.
- Névtelen bejelentés volt, az se lepne meg, ha ő hívott volna ide szándékosan. - halkan sóhajtok csak egyet. Tudtam, sejtettem, hogy csapda lesz, de mit tehettem volna, mint hogy belesétálok önként, ha kell? Nem igazán volt választásom. Ha nem jövök, annak nagyobb következményei lettek volt, tehát nem tehettem mást, még ha ez is lett a vége. Végül is túléltem, nem megölni akar, legalábbis egyelőre nem, hiszen amúgy kivel szórakozna? Az ilyen beteg alakoknak közönség kell, a nélkül nincs értelme a kis játékaiknak.
- Tudom. Néha úgy érzem egyesek... nem is akarnak igazán tenni, mert azzal, amit próbálnak nem érnek el semmit. - tudom a szabályok fontosak, de a szabályok betartásával nem érthetjük el a megoldást minden esetben, néha túl kell lépnünk rajtuk és kész. Nem ellenkezem, amikor segít, hogy bekísérjen a házba. A szavai azok, amik meglepnek, még hogy összejátszana vele, valahogy ez fel sem merült bennem. - Nem gondoltam ilyesmire, de... civil vagy, miért akarsz belefolyni? Láttad jól, hogy az az alak veszélyes. - vagy csak simán ő is ugyanúgy azt gondolja, hogy én nem voltam elég erős, hogy legyőzzem? Benne van a pakliban, bár az nem valószínű, hogy meggyőzne, hogy a segítségét kérjem. Talán csak unatkozik, mert elég rendesen a mi kis világunk peremvidékére szorult?
- Ha tudsz adni egy bögre meleg teát, az azt hiszem jót tenne. - a tea mindig jót tesz, meg persze a sebek ellátás, de az azt hiszem evidens. - A pálcám... nem láttad? - tudom, hogy kirepült a kezemből, de fogalmam sincs, hogy hová, hogy nem vitte-e el és nem érzem még elég erősnek magamat ahhoz, hogy magamhoz hívjam, nem biztos, hogy sikerülne, ahhoz kell egy kis pihenés.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz nagyszemes


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius.Black3
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Grimmauld tér 12. 2015-11-24, 00:41

Harlow & Sirius


[You must be registered and logged in to see this image.]


Békésen sétáltatom magam, ideje volt már kimozdulni a négy fal közül, levegőzni, legyőzni minden porcikámba szétáradó ösztönös ellenkezést, hogy emberek közé menjek. Gyűlölöm a bezártságot, ez igaz, de azt se különben, ahogy rám néznek, kik azt hiszik, ismernek, csak mert látták képem egy újságban, olvastak néhány elfogult, fele se igaz cikket rólam. Undorít szánakozásuk, gyanakvó pillantásuk, annyit szeretnék csak, hagyjanak figyelmen kívül ugyanúgy, mint bárki mást. Hogy lehetne teljesíthetetlenül hatalmas kérés ez?
Kutya alakom a kellemetlenségek elkerülésére a legjobb megoldás. Kevesen ismernek így fel, s azok tisztában vannak a legtöbb részlettel, felfedni magam előttük problémát nem jelent. Este van már, mire visszaérek szüleim rejtett háza elé. Nyugodtan ügetek a járdán végig, ismerős ismeretlen hangok hallatán torpanok csak meg. Erőlködés nélkül szúrom a párbajozókat ki, nem is lehetne nehéz ez, az utca ezen kívül teljesen üres.
Habozás nélkül, azonnal lépek. Nem vagyok félős típus, az pedig, aki egyszerűen elfordítja csak fejét, ha valakit bajban talán, pláne nem. Harcolni is kész lennék, sokat mégse kell tennem, a támadónak elég észlelnie, máris felkapja a nyúlcipőt. Megfordul fejemben, utána megyek, elkapom, mielőtt még véglegesen eltűnne a helyszínről, a sérültet itt mégse hagyhatom, ilyen távolságból nem látom, mi is van vele pontosan, ahogy arról sincs tudomásom, milyen átkot használt a férfi ellenne. Messze voltam ahhoz, hogy beazonosítsam. Lemondok hát az üldözésről, inkább a nőhöz lépek, mellé térdelek, egyetlen hasznos kis varázslattal magához térítem, könnyebb úgy, ha kifaggathatom.
Bajban lennénk, ha az lenne – mosolyodok el halványan, némileg megkönnyebbülten. Pocsékul fest, de legalább magához tért, és látszólag rendben van. A zuhanás fájdalmas bizonyára, nem csodálnám, ha órákon belül gazdagodna néhány látványos folttal teste bizonyos részein, az viszont kétségtelen, maradandó sérülése nincsen. Azt kéne most már csak kideríteni, mit keresett itt, kit kergetett, és miért. Sokat nem láttam az idegenből, sötét sziluettje beleolvadt a félhomályba, a lámpák halovány, villogó fénye se volt elég ahhoz, alaposabban megfigyeljem, pedig hasznos lett volna minden bizonnyal, talán azonosítani is tudtam volna, nem egy feketemágushoz volt már szerencsém az évek során, ő pedig nem tűnt épp fiatalnak, biztosan nem tegnap kezdte az ipart.
Mélyen gondolataimba merülve talál a kérdés meg, így csak fejem rázom, vele is tudatva, min jár éppen eszem. Ebben segíteni sajnos nem tudok, és követni is késő lenne már, kétlem, még mindig a közelben ólálkodik, ha volt egy kis esze, rég dehopponált.
Nem eszek embereket – mordulok fel, arckifejezése változását látva, szinte ösztönösen. Minden bizonnyal elég éber már, hogy felismerjen, eszébe jusson, ki vagyok, állítólag mit tettem. Fogalmam sincs, melyik tábort erősíti, azt, kik szerint a felmentés jogos volt, a minisztérium hibázott, mikor Azkabanba záratott, vagy éppen ennek ellenkezőjét gondolja, vannak így épp elegen.
Jellemző ez rájuk – húzom el szám keserűen, nem is olyan burkoltan utalva múltam sötét árnyaira. Senkit nem hibáztattam valójában, azt tették, mit helyesnek láttak, s minden bizonyíték nyílegyenesen ellenem szólt, Peter is megtett mindent, habozás nélkül elítéljenek, ha kézre kerülök. Sokat segített volna egy tárgyalás, normális kikérdezés, akkoriban ez azonban nem volt divat, idő se lett volna kihallgatni mindenkit. Várható volt hát lényegében, bűnösnek találnak. – Olvastam az eltűnésekről – jegyzem meg halkan, ahogy eszembe jut, láttam néhány mugli újság címlapján egy cikket, mely azt próbálta kitalálni, ki lehet felelős a nők felszívódásáért.
Kitől kaptad a fülest? – nagy esélye nincs ugyan, meglehet, ő is ugyanolyan sáros, mint az előbbi férfi. Valami oka kell, hogy legyen annak, pontosan tudta, hamarosan felbukkan egy auror vadászterületén, egyértelműen tudva, hol keresse, nem csak tanácstalanul bóklászva, bár az is lehet, szerencséje volt csak.
Kétlem, hogy ezek után jobban hinnének neked, még ha elég látványos is, hogy összefutottál valakivel, akivel nem kellett volna. Most már tenni se tehetsz semmit, menjünk be, ott majd folytatjuk – megfogom karját, gyengéden húzni kezdem az egykori főhadiszállás felé. Gyűlölöm változatlanul ezt a helyet, azt azonban én is elismerem, biztonságos, rajtunk ütni, kihallgatni nem fog ott senki, paranoiámnak márpedig szüksége van arra, alaposan bebiztosítsa magát.
Ha nem gondolod úgy, hogy összejátszok vele, és hajlandó vagy beavatni a részletekbe, segíthetek neked – teszem még hozzá, hátha az nyújt némi ösztönzést arra vonatkozóan, egyelőre fenekén maradjon, átgondolja újra, mit, hogy tegyen annak érdekében, képes legyen elfogni a gyilkost.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Grimmauld tér 12. 2015-11-07, 13:52




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sirius & Harlow

Nem hallom már a közeledő lépteket, azt aki talán elijeszti a gyilkost, akit már mióta üldözök. Nem jut el a tudatomig, talán azért, mert vadul dörömböl a fejemben az adrenalin, ami most valahogy kizárja a külvilágot. Talán azért, mert arra számítok, miután a pálcámat is elveszítettem itt a vége, talán a zöld fény villanását látom majd meg és az lesz egyben az utolsó is, amit látok ezen a pocsék világon, de nem így történik. A kép elsötétül, de nem a halál csak a kábítás miatt. A hang talán még eljut hozzám, de már az sem úgy, hogy fel is fogjam, ahogyan az ismeretlen érkező rákiált a támadómra, majd utóbbi elillan, előbbi pedig hozzám siet. Csak akkor térek magamhoz, amikor már fölém hajol. A varázslatának hála lassacskán kezem felfogni, hogy minden bizonnyal élek, egyébként nem lenne ennyire kellemetlen a hideg beton alattam.
- Szóval ez nem a mennyország, ahhoz túl hideg. - hűvös van annyi szent és a beton se kifejezetten meleg, ellenben mivel mindezt érzem nem haltam meg és ez jó... azt hiszem. Csak épp nem értem el ezúttal sem semmit, elmenekült, nekem pedig esélyem sem volt elkapni. Idegesítő, frusztráló, hogy erősebb nálam és hogy nem tehetek ez ellen semmit sem, pedig akartam... azért jöttem, hogy elkapjam és még csak azt sem tudom hogyan néz ki. Beetetés volt, nem akart megölni, csak megmutatni, hogy mire képes és hogy fejezzem be az üldözését, mert úgy sem kapom el. Ebben téved, abban is hogy ha rám ijeszt befejezem és abban is, hogy valamikor befejezem az üldözését. Eszem ágában sincs. A kérdésre végül csak bólintok és talán egy kis segítséget igénylek, mégis csak elájultam és összeestem, ilyenkor az ember egyrészt kissé beveri a fejét, másrészt még kába is vagyok a kábítás utóhatásának hála.
- Jól vagyok, nagyjából, köszönöm! Láttad? Nem láttad az arcát? - oh hát persze, hogy nem. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb esetben is maximum a köpenyes alakot látta, de az arcát biztosan nem, mégis megkérdezem és mégis reménykedem, hiába tudom, hogy teljesen értelmetlen és felesleges. Végül csak halkan sóhajtok egyet, amikor végre lábra álltam. Most tudatosul a tény, hogy ki is az, aki most épp nekem segített. Auror vagyok már épp elég ideje ahhoz, hogy tisztában legyek az illető kilétével. Elég sok időt ült az Azkabanban és szerintem nincs olyan auror, aki ne lenne tisztában, hogy kicsoda Sirius Black, hogy milyen megpróbáltatásokon ment át és... úgy nagyjából az egésszel, ami vele történt. Nem lehet valami kellemes, nem csoda, hogy évekkel idősebbnek néz ki, mint ami valójában lehet.
- Hogy mi történt? Elszúrtam, megint, de csak mert nem hittek nekem, hogy tényleg ide kell jönni. - csalódottan rázom meg a fejemet. Ha nem egyedül jövök... de félő, ha más is van velem, akkor nem is került volna elő. Nem kockáztatott volna, kár azt hinnem, hogy csak az én hibám, de ez van, hajlamos vagyok hibáztatni magamat. Persze a fejrázás nem a legjobb ötlet, ennek hála felszisszenek. Nem durvák és nem mélyek a sérüléseim, inkább figyelmeztető jelleggel kaptam őket igazság szerint. A legtöbb vágás, karcolás az arcomon, a karomon, a lábaimon, utóbbiak a ruhát is kissé megszaggatták felületiek, amik maguktól is viszonylag gyorsan gyógyulnának meg. Ettől még persze véreztek, amikor végighasította az arcomat a varázslat, látszik is, hogy itt-ott vértől maszatos vagyok, de nem tűnik úgy, hogy olyan nagy fájdalmaim lennének. - A férfi, akit láttál... gyilkos, fiatal nőket öl, sokan tűntek el a könyékről, eddig öten és... kaptam egy füles, ide jöttem, de hiába. Csak megmutatta, hogy mire képes. - halk sóhaj végül, ahogyan beismerem, hogy elszúrtam, hogy nem vagyok elég erős. Csüggesztő, pedig el akarom kapni, nem akarom annyiban hagyni, hiszen ölt, már többeket is és még ölni is fog. Velem nem tette meg, de csak azért, mert ugyanolyan pszichopata, mint az ilyenek. Élvezi, hogy szórakozhat az aurorokkal, sőt talán azt, hogy velem. Persze én már kevésbé.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz  nagyszemes


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius.Black3
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 40
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Grimmauld tér 12. 2015-11-06, 14:38

Harlow & Sirius


[You must be registered and logged in to see this image.]


A bezártságot nehezen bírtam, s bírom azóta is, rendületlenül. Nem volt olyan indok soha, mely hosszú időre egy helyre kényszeríthetett volna, börtönben sínylődésem idejét kivéve. Ott is azon dolgoztam azonban fáradhatatlanul, hogy egy nap kijussak. Okom persze főleg bosszúállás volt, az, barátait eláruló, bizalmukkal visszaélő gyáva senki megfizessen, visszakapja a fájdalmat, mit ő okozott, ne tehessen több kárt a számomra fontos személyekben. Ez tartott életben, ez, és képességem védett meg az őrülettől, ezek együtt voltak elegek ahhoz, hogy megtegyem a lehetetlent, elszökjek a börtönből. Menekülnöm kellett utána, bujkálnom, rettegnem, megbánás mégse kerített hatalmába, egy pillanatra se, ahhoz azonban egyik se volt elég, hogy ismét csak eltűrjem a komor, fagyos téglákat, négy falat, véges, apró helyiséget. Kiszöktem a házból, amikor csak tehettem, kérés, érv se volt elég ahhoz, szokásom magam mögött hagyjam. Nem változott ez, azóta se megy, a lényegi különbség annyi csak, jelenleg nem kell attól félnem, ha észrevesznek, dementor csókja lesz a jutalmam.
Napom ma is házon kívül töltöm, hol emberként, hol kutyaként róva az utcákat. Felfedezem az egyébként is ismerős környezetet. Órákig ültem játszótér közelében, zöld levelű, piros bogyós bokor előtt, hangosan nevetgélő, felhőtlenül rohangáló, csúszdázó, hintázó gyerekeket figyelve. Visszagondoltam az időre, mikor én is hasonló voltam, mikor nem számított, mi történik a világban, csak a körülöttem lévők érdekeltek, más semmi.
A Nap aludni tért, a Hold trónol már az égen, mire visszaindulok a Grimmauld térre. Korábbi nyugodt, szinte kísérteties csendhez képest, itt fülsértőnek hat a zaj. Lábak dobogása, kiáltások, varázslatok szikrázása, növények reccsenése, beton elhaló roppanása félreérthetetlenül hordozza magában az ígéretet, kéretlen örökségemtől nem messze valami normálistól eltérő folyik épp. Megszaporázom lépteimet, fejemben meg se fordul, jobb ilyenkor a másik irányba menni, nem belekeveredni egy összetűzésbe. Odaérve hamar felmérem a helyzetet, nem nehéz kiválasztani a kettő közül, ki az, kinek segítése nem hatalmas hiba. Az eszméletlen test felett álló alak mozdulata, ruházata, egész tartása súgja, olyasmire készül, mit a társadalom legapróbb erkölccsel rendelkező tagjai is habozás nélkül elítélnek.
Hé! – kiáltok rá habozás nélkül, előkapva pálcám. Felém fordul, végigmér, gúnyos mosolya a helyén marad, de nem támad, sarkon fordul, felhúzza a nyúlcipőt. – Gyáva féreg – morgom még utána bajszom alatt, a késztetést azonban, nyomába eredjek, nem nehéz legyőzni, mikor alaposabban is megszemlélem a földön heverőt. Talán társától elszakadt auror lehet, vagy hősködni vágyó civil, bármelyik is azonban, meglehetősen pórul járt. Letérdelek mellé, kitapintom pulzusát, s megkönnyebbülten sóhajtok annak heves lüktetésére. Kellemetlen lenne kimagyarázni, mit keres összeszabdalt, halott boszorkány házam előtt.
Rámutatva pálcámmal, elmorogva a megfelelő igét térítem eszméletéhez, abban a reményben, legalább nagyvonalakban felvilágosít, mi is történt vele.
Fel tudsz állni? Segítek bemenni – fejemmel a láthatatlan, de egyértelműen mellettünk húzódó Black otthon felé bökök. Bízik abban, megértette mostanra, hülyeséget csinált, habár nekem egy szavam se lehet, rendszeresen művelek hasonlókat, és nem kell minden tudásom latba vetni, hogy meggyőzzem, buta ötlet lenne tovább kergetni a varázslót, kit kinézett magának, bármilyen súlyos vétséget követett is el.
Mi történt? – faggatózok mégis, nem tudva gátat szabni kíváncsiságomnak. Illendő lenne talán várnom ezzel, míg összefoltozom, úgy vélem, sok jelentősége nincs most az időzítésnek, beszélni aközben is tud, hogy ellátom sérüléseit, mik jobban megnézve annyira súlyosnak nem is tűnnek, az persze meglehet, van, mi elkerülte a figyelmem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Grimmauld tér 12. 2015-11-01, 17:14




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sirius & Harlow

Tudom-tudom a közvetlen felettesem erre biztosan azt mondaná, hogy megint én voltam a hülye, hogy egyedül mentem utána ennek az egésznek és nem kértem segítséget, de ha egyszer nem vagyok teljesen biztos abban, hogy egyáltalán jó úton járok, akkor... mégis nem logikus, hogy nem ugrasztok azonnal másokat és keverek bajba, amikor épp elég, ha én kerülök bajba? Amúgy sem biztos, hogy egyáltalán jó nyomon járok, vagyis... rosszul fogalmazok nem volt biztos addig a pontig, ami úgy fél órával ezelőtt következett be, no de kezd már biztosan kusza lenni számodra a történet, megpróbálom jobban elmagyarázni. Talán egy órával ezelőtt kaptam meg a fülest, miszerint a közelben lévő kis parkból női sikolyt hallottak, de épp csak egyet elhalót, ellenben aztán nem találtak semmit a helyi átlagos rendőri erők. Na ezért mentem én is, mert ez a környék tökéletesen beleillik a profilba, amit felállítottunk róla... Na jó, főképp én állítottam fel, de a legtöbb rejtélyes eltűnést eddig mind innen jelentették, a környéken élő nők tűntek el nyomtalanul és valamikor erre élő hölgyek hulláját találtuk meg, amikor majdhogynem odadobta nekünk a tetemeket az az őrült pszichopata... Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy a nyomot nem hagyom kihűlni és körülnézek akkor is, ha netán csak tévedés, ha valaki rosszul hallotta.
A parkban első ránézésre nem találtam az ég világon semmit sem, viszont nem telt bele sok időbe, mire telibe kaptam az első átkot. Hangtalan, csendes gyilkos szegődött a nyomomba és támadott meg, én pedig csak kósza átkokkal próbáltam védekezni, hiszen az ő számára haza a terep, én szinte esélytelen voltam, amíg ki nem jutottam a nyílt terepre. Az utcán már könnyebb, ott már láttam az alakot, aki utánam eredt a hold sápadt fényénél és könnyebben el tudtam ugrani az átkai elől, amik itt-ott becsapódásaik alkalmával megbontották a betont. Őt persze nem érdekli, hogy a környéken muglik is laknak, bár elég késő van ahhoz, hogy ne legyen senki sem az utcán. Az utolsó támadás a lábamat éri. Úgy vágódom el a földön, mint annak a rendje, majd két métert repülök a saját lendületemnek hála a levegőben. Valahol épp a rejtett ház bejárata előtt történik az eset. Már így is tele vagyok sebekkel, volt a támadások között mindenféle szabdaló átok is, amitől olyan, mintha apró, de annál élesebb kések szántanák végig a bőrödet. Nem festek jól és a szénám sem áll éppenséggel a legjobban. Még sem adom fel, a hátamra fordulok és először a láthatatlan kötelet tüntetem el a lábaimról, csak aztán ülök fel, mert felállni már nincs időm. A pálcáját rám szegezi, aztán... csak a széles mosoly látom az arca alsó szegletén, a többit nem látom, szándékosan áll úgy, hogy a köpenye csuklyája eltakarja a szemét és az arca lényegi részét, de a mosoly így is szinte a retinámba ég. Mozdul a pálcája, ahogyan az enyém is fáradtan emelkedik, aztán halk koppanással valahol távolabb landol a betonon. Nem egyedül kellett volna jönnöm tudom... de most már olyan mindegy igaz? Mégis csak egy szimpla kábító átok az, amit kapok. Elsötétül a világ, nem marad más a fejemben, mint az a hátborzongató mosoly.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Remélem jó lesz nagyszemes


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Grimmauld tér 12. 2015-11-01, 17:11

[You must be registered and logged in to see this image.]


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Grimmauld tér 12.

Vissza az elejére Go down

Grimmauld tér 12.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-