Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Bájital tanterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Bájital tanterem 2014-10-03, 18:30

First topic message reminder :


Bájitaltan terem

Az alagsorban található a mindenkori bájitaltan terem, ami jelenleg Piton professzor fennhatósága alatt áll. Természetesen ablakok nincsenek, az egyedüli fényforrást a falakon lévő füst nélkül égő fáklyák, valamint az üstök alatti kisebb tüzek adják. Több padsor található itt, egymás mögé rendezve, mindegyik mellett egy kijelölt hely, ahol az üstöt fel lehet állítani. A diákok padjaival szemben van egy pódiumon a tanári asztal, mögötte a köríves falon végig alapanyag-tárolók, könyvek, üvegcsék találhatóak, s itt van a különleges hozzávalókat tartalmazó szertárba nyíló ajtó is. A teremben uralkodó dohos pinceszag mellett igen gyakoriak a különféle aromák, melyek a főzetekből szabadulnak fel.

Írta: Meera Ashborne


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-06-26, 21:42




Minerva & Perselus

Ahogy kollégák közt szokás




Lassan vége az évnek. Igaz, nagyon lassan, de az azért nyújt némi vigaszt, hogy a diákok nagy részétől megszabadulhat egy héten belül, sőt, majdnem mindegyiktől. Tanárként talán szégyenletes, de alig várja a napot, hogy eltűzzön a sok kis vakarcs. Ráadásul egyelőre úgy néz ki, hogy idén végre a Házkupát is ők viszik el, az elmúlt évek után pedig kellemes élmény lesz ezt a tényt a többi házvezető orra alá dörgölni, kiváltképp az előző pár év győzelmét elkönyvelő igazgatóhelyettes asszony tájékoztatását várja már.
Na persze a munkát, ami még rájuk vár, már kevésbé. Kezdve azzal, hogy néhány mugliszármazású, leendő tanulót alighanem neki is fel kell majd keresnie, hogy beszéljen a szülőkkel. Bár szívesen megkerülné a dolgot, de a végén túlontúl rasszistának tűnne - olyannak, amilyennek nem akar, hiszen a végén felemlegetnék a múltját. Persze az embereknek semmi sem jó, ahogy ez lenni szokott.
Kicsit fáradtas hang szalad ki ajkai közül, ahogy már-már fellélegezve küldi el a diákokat az óra végén, igaz, nem a legfinomabb, tapintatosabb módon téve mindezt, már ami a szóhasználatot illeti, de ezt alighanem már rég megszokták tőle. Ha meg nem, hát ideje. Ő maga még nem mozdul, hátradől székén, gondolataiba réved egy pillanatra - de nem tovább, mert hamarost megzavarja a léptek zaja, majd a a nő feltűnése.
- Minerva! - köszönti a professzort. Vele szemben - most legalábbis - nélkülözi az éles gúnyt, csendes tisztelet, ez minden. Ajkain udvarias, de halovány, és sejthetően mű félmosoly vonul át, miközben szép lassan feláll helyéről. Öltözetét tekintve a szokásos viselet, semmi újdonság, vagy igazán szembetűnő eltérés.
- Miben lehetek segítségére? - érdeklődik tehát.




A hozzászólást Perselus Piton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-07-12, 00:33-kor.
Vissza az elejére Go down
Minerva McGalagony
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 81
ϟ Hozzászólások száma : 104

TémanyitásTárgy: A nyári szünet kezdete előtt - kötelezettség nélkül 2015-06-24, 17:51



Perselus & Minerva
[You must be registered and logged in to see this image.]


*Alig egy hét van hátra a nyári szünet előtt az iskola hivatalos bezárásáig, de most is van még bőven tennivaló. Minerva felelős a leendő diákoknak kiküldött levelekért és épp ezért már több héttel ezelőtt begyűjtötte az információkat a következő tanév diákjairól. A penna és a bagolyház állandó lakói, majd csak a nyár közepén kezdik meg a munkájukat, de addig is tájékozódni kell a várható fejleményekről. A professzort semmi sem érheti váratlanul, a jelenlegi, vagy még inkább a szeptemberre nyúló problémát azonban egyedül nem tudja és nem is óhajtja megoldani. Perselus Piton…a tanítványa volt egykor, de titkolt büszkeségére a szürke kis diák kinőtte magát és generációjának talán egyetlen kiváló és tehetséges bájital szakértője, annak ellenére, hogy a sötét varázslatok kivédésének is mestere, ám eddig nem kísérte szerencse a tantárgy oktatásának tekintetében. Jelenleg kollégák, a múlt azonban nem képez akadályt a kiváló és minden tekintetben tisztességes, szigorú, kviddics rajongó professzor és Perselus között. Minden más, a házak és a nézetkülönbségek között felmerülő komplikáció csupán szösszenet a kettejük kapcsolatát jellemző helyzetre. A nyári szünet sokaknak kellemes, derültséget hozó, viszonylag hosszantartó állapot, ám vannak olyan diákok akiknek nincs családjuk, még olyan szedett-vetett sem mint amilyen Harrynek, és kénytelenek az iskola falain belül tölteni a vakációt. Minerva mindenkor gondoskodik róluk és a szórakoztatásukról, ám ezen kívül igazgatóhelyettesként vannak bizonyos kötelezettségei, melyek a legtöbbször kimerülnek a levelek megírásában. A következő tanév viszont gazdagabb lesz egy különleges diákkal ezért az utolsó, könnyed és szórakoztató tanítási órája után, elindult, hogy felkeresse Perselust, hogy a segítségét kérje. Az alagsorban található tanterembe nézett be először és a szerencse mellé szegődött, még ott találta egykori tanítványát, jelenkori kollégáját. *
-Perselus! Kérem! Némi segítségre lenne szükségem.
*Nem érezte degradálónak azt, hogy a régi diáktól kérjen segítséget, elvégre a boszorkányok és varázslók sem egyformák ami a képességeiket illeti, Minerva animágus volt, míg Perselus legilimentor. Ebben nem volt semmi meglepő, mint ahogy abban sem, hogy az átváltoztatás egyik mestere, tanácsot kér a bájitalok mesterétől. Másrészt, volt némi alapja ennek a kérésnek, hiszen Perselus jó barátja volt Remusnak, volt tehát tapasztalata a kívánt bájital elkészítésében. *


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 328

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-03-02, 19:11

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-01-20, 04:55




Leonardo & Perselus

Te meg mit művelsz itt?!




A hülye mosoly csakugyan zavarja, s egyre inkább generálja a hűvös, hideg távolságtartást, mellyel a másik iránt viseltetik. Talán engedne ő is, már hogy is ne tenné, nem mindig ilyen a kollégáival, vagy legalábbis nem tartósan, de ez a hülye mosoly, ez... Nem, ezt ő nem bírja elviselni egyszerűen. Irritáló, a másik fél olyan tőle, mint valami infantilis, elmeosztályról szabadult közveszélyes idióta, ráadásul a puszta jelenlétével generálja az agresszív gondolatokat is. Például a mosolyt látva egyszerűen kedvel enne képen törölni a férfit, de ennyire azért nem gurul el a gyógyszere, nem üt, és nem nyúlpálcáért sem támadólag. Jól nevelt fiú ő, na.
- Csakugyan nem - ért egyet lassan - A legtöbb új kollégám pedig már az első napjain elköveti azt a hibát is. - teszi hozzá negédesen, de a következő szavakra csak biccent. - Bizonyára. - hagyja rá, jelezve, nem fogja ezt elvitatni, de teljes értékben nem is fogadja el valamiért. Talán megérzés, talán csak a paranoia és az általános bizalmatlansága miatt sem.
Ahogyan a férfi végre kicsit visszább vesz a vigyorból, ő is sokkalta normálisabban felel, így fejtve ki véleményét arról, miről amaz érdeklődött, habár szavaiból az is világos, ő maga nem kutatja ezt a bizonyos összetevőt, vagy legalábbis nem túl aktívan, az biztos.
A mosoly eltűnése eztán némileg megnyugtatja, ámbár ekkora már késő, érzi ő is, oka van ennek, nagyon is. Nem baj, megérte. Végighallgatja a férfi szavait, de nem úgy tűnik, mintha mély traumát okoznának neki. Lassan biccent. Hogyne lett volna. Van. Évek óta csak egy dolog miatt él, ha az nem lenne, alighanem már ő maga se. Lily, és az ő emléke. Mindent ez mozgat, ez határoz meg szinte mindent. De ezt esze ágában sincs kimondani persze.
- Veszélyes dolog az ilyesmi, attól tartok. Ha minden mást nélkülözöl, kockáztatod, hogy idővel már ez az egy sem lesz elég, mert képtelen az élet minden területén megadni, amire szükséged, igényed lehet... Csakugyan jó lenne így? - neki magának például nem jó. Szenved, legbelül, mélyen, permanens módon, de ezt nem mondaná ki, itt és most semmi esetre sem. Nem ez a lényeg, végül is. - Úgy hiszed, helyénvaló arra tanítani őket, hogy áldozzanak fel mindent és mindenkit ennek érdekében? Noha nem kételkedem benne, hogy így bizonyos gyenge pontok épp megszüntethetőek, de talán generálódik helyette néhány új. - feleli. Komolyan gondolja, amolyan kérdésként címezve a megállapítást, semmint kötekedésként.
- Nem is kétlem... Mindkettőnek megvan a maga szépsége. - hagyja rá. Ó, nem véletlenül vágyakozik a Sötét varázslatok kivédése tantárgyra már mióta. S persze, ő maga tanít 8.-ban és a felett is, hiszen vannak, akik nem ússzák meg a bájitaltant ott sem: így őt magát sem, persze. Ez ezzel jár.
Ahogyan visszatér a vigyor azonban a férfi ajkaira, még ha csak kicsit is, úgy válik ő is hűvösebbé és sötétebb hangulatúvá újfent. Nem lesz ez így jó, mert alighanem lassan tényleg megőrül ő is a férfitől. Abban nem biztos, hogy ez kölcsönös-e, de nem is áll szándékában a férfi idegeire menni, neki elég az is, ha békén hagyja. Még azt se muszáj, csak a vigyor szakadna le a pofájáról, ha kell, hát a pofájával együtt akár. S persze, mivel a mosoly ezúttal nem olyan vészes, így az ő hangulatváltása sem túl szélsőséges, de aézrt letükrözi a férfiét, épp csak ellenkező irányba.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-01-11, 17:23



Perselus & Leonardo


Nem vagyok egy ideges ember, de Perselus Piton kezd messzire menni. Mivel a vigyorgásom minimum annyira zavarhatja őt, mint az ő hidegsége engem, így erőnek erejével, de marad a hülye mosoly.
Gúnyos beszólása után sem hervad le az arcom (pedig rohadt nehéz, baszk ki!), és könnyen, szinte csak odadobva a szavakat válaszolok neki:
- Nem barátkozni jöttem – jelentem ki. – Én nem nyúltam a cuccodhoz. A magánytulajdont tisztelem, és védem – mondom, utalva a foglalkozásomra. Természetesen ez hülyeség, ha arról van szó simán lenyúlok bármit, de ezt nem kell senkinek sem tudnia. Rossz ember vagyok, de őszinte. Magammal legalábbis.
Szemtelenül, de az igazat válaszoltam neki, kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan fogja díjazni. Valamiért úgy érzem, hogy hamarosan agyfaszt kap tőlem, hacsak nem én előbb őtőle.
Gondolatait figyelmesen hallgatom, és visszább veszek a vad vigyorból. Igazság szerint nem mond semmi konkrétat, majd a végén azért némiképp kifejezi a saját véleményét. Ugyan számíthattam volna rá, de mégis reméltem valahol, hogy nem ez lesz a válasza. Csak nyugtázom, hogy felfogtam a válaszát, és köszönöm azt, de nem fűzök hozzá semmit sem.
Úgy szid, mintha a diákja lennék, és ez nagyon felbasz. Végighallhatom, tisztelve őt, én csak ezután szólalok meg. Most hűvös a hangom, és nem mosolygok.
- Volt már veled úgy, hogy csak egy dolog adjon értelmet az életednek? – Nem várom meg a választ. – Nekem a szakmám teszi ezt. Elértem oda, hogy csak ennek élhessek. Így ezért fel kell áldoznom mindent, és behódolnom neki. – Nem hinném, hogy megérti mire utalok, de nem is érdekel. Gondoljon amit akar. Le-sza-rom.
- Csak egyetlen dolog – válaszolok, de vigyorom még nem tér vissza. A válasz hozzátartozik az életemhez, ami pedig a felfogásaimhoz. – Nem szeretném, ha a leendő aurorok abba a hibába esnének, amelybe én. Azt akarom, hogy a munkájuknak élhessenek, hogy tényleg a munkájuknak élhessenek. Nem véletlenül van benne a jelentkezéses papírban, de sokan nem veszik komolyan. – Mosolyom visszatér egy kicsit. – Illetve… A tantárgyam maradéka sötét varázslatok kivédése, és bájitaltan keveréke. Szeretem mindkettőt, de nem csak űzni, hanem tanítani is. – Ha csak tudná, hogy mennyire élvezem az óráimat, soha többé nem akarna nyolcadik alatt tanítani. Végezetül rávigyorgok, hiszen tudom, hogy mennyire nem szereti.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-01-06, 03:10




Leonardo & Perselus

Te meg mit művelsz itt?!




Ő bizony nem dől a röhögéstől, sőt. Eleve nem az a fajta, ellenben a túlzott jókedv, az indokolatlan vigyorgás afféle dolog, ami alapvetően zavarja őt. Sőt... De egyelőre jelét sem adja, van neki türelme, még, ha nem is épp végtelen, mindazonáltal azt felírja magában valahova, hogy Albus egyre furcsább embereket alkalmaz, lehetséges, hogy nem ártana elbeszélgetni vele behatóbban is arról, hogy mi alapján kellene szelektálni a tanárokat a szaktudáson túl: például mentális egészség... Amaz úgy néz ki szerinte, mint valami pszichopata. Ami egy dolog, ő maga például az is, csak nem úgy fest - legalábbis nem a vigyorgás miatt -, de ez másodlagos.
- Bölcsebb dolog lenne. - ért egyet amazzal, de mást nem mond erre. Aligha fog elzárkózni a kérés elől, néha diákoknak is kiadja a termet, így lesz ez a kollégával szemben is, egészen konkrétan így; azaz néha.
- Ó, értem, bíztam benne, hogy ennyi idő alatt is sikerült már feltalálnod magad... - hagyja rá, legkevésbé sem kel a diákok védelmére. Ha amaz nem gondolja komolyan szavait, azért, ha komolyan gondolja őket, akkor pedig azért nem. Ijesztő felfedezés, de vannak dolgok, amik a legkevésbé sem érdeklik a diákjai kapcsán; mindentől úgysem védheti meg őket. Ami azt illeti, nem is akarja.
Amaz bájos kis mosolyára egy gyilkos, sötét pillantás a válasz, a legkevésbé sem enyhül meg, vagy válik kedvesebbé, elnézőbbé, esetleg neadjisten' vidámabbá. - Hát persze, hogy nem. - hagyja rá. Nem hülye ő, és bolond, aki annak nézi, legalábbis ő maga szereti így elgondolni a dolgokat.
- Sejtetted, hogy jövök, és gondoltad, a baráti jó viszony megalapozásaképpen remek lesz, ha közben átvizsgálod a berendezési tárgyaim, hátha valamelyik korszerűsítésre szorul? - kérdi gunyorosan, kissé hűvösen is. Nem szereti, ha bárki is a holmijához nyúl, még, ha nem is hagy itt túl sok érdekességet, amit igazán féltenie kellene, de ez egy másik rész. Ez még nem jelenti azt, hogy a férfi ne olyasmibe nyúlt volna bele, amibe nem kellett volna.
A dicséretét ennek fényében már csak egy apró biccentéssel jutalmazza, az amúgy sem volt kérdéses, hogy kettejük közül ki ért jobban a bájitalokhoz: másképpen, ami azt illeti, nem biztos, hogy ezt a tárgyat tanítaná, például.
A férfi elkomolyodását viszont már értékeli, kezdett igencsak irritálóvá válni az állandó, kényszeres vigyorgása, így ennek jutalmául komoly, valódi választ kap.
- Úgy hiszem, hogy a legtöbb monda, mese, ha ugyan nem az összes, rendelkezik némi valóságalappal, habár ami azt illeti, a leírása maga is kicsit... Homályos, nem egyértelmű, pontosan mire jó. Azonban... - itt egy fél pillanatig mereng - Nem ismert olyan hozzávaló, ami minden bájitalban, bármikor, bármivel vegyítve pontosan ugyanazt a hatást fejti ki, egyszerűen azért sem, mert ezek hatnak egymásra, éppen ezért sem tehető bármi bele csak úgy mindenbe. - feleli lassan tehát, de eztán még folytatja, egy rövid megjegyzést még hozzátűzve a kérdéshez - Hiszem, hogy létezik, és alighanem egyes dolgok esetében sikerrel alkalmazható is, ámbár hogy pontosan mire, abban már vannak kételyeim. Azt el tudom fogadni, hogy egyes hatásokat képes felerősíteni, teszem azt, míg másokat kioltani. - ha pedig valami hatását kioltjuk, a többi összetevőé esetleg erősödhet, így más, akár ellentétes hatást is elérhetünk: egyes esetekben, legalábbis. De... Ez nem teszi valódi csodaszerré a dolgot. Ettől még nem válik ez az új bölcsek kövévé, például.
Eztán azonban jön a vallatás rész, ami alól sejtette ő, hogy nem fogja tudni kihúzni magát, sem pedig elkerülni, így volt ez Mordon idején is, és már akkor is sok mindent kívánt ő az auroroknak, ami között kevés kedves jókívánság volt, ami azt illeti. A férfi szavaira azonban felvonja kissé szemöldökét.
- Tehát képtelen vagy felelősséget vállalni bármi miatt is, ezért inkább nem teszel semmit, amiért neked kéne végül felelned. - biccent szenvtelenül - Inkább gondolkodás nélkül szolgálsz, elfogadva akármit, amit valaki más kigondol... Hiszen az a valaki más bizonyosan tökéletes, és ha valamit mond, az úgy is van. - értelmezi amaz szavait, majd csak egykedvűen elhúzza ajkait. - A pedofíliát kétlem, hogy Albus megtűrné e falak között. - feleli. Nos, már csak ezért is kezd ő jellemzően mindig nagykorúakkal. Biztos, ami bizonytalan. Meg persze azért is, mert mégis mit kezdene egy 14-15 évessel? Na ugye - semmit.
Megingatja fejét. - Ha végzést kapnál ellenem, se hiszem, hogy igazán érdekelne bármilyen régi, vagy mostani ügyem, akkor hát. - feleli ártatlanul, majd csak vállat von. - Kétlem, hogy akárcsak eljuthatnál addig, hogy pálcát emelj Albusra. Elég sok rajongója van neki ahhoz, hogy az utadba álljanak. - von vállat az utóbbira, de érezhetően annyira nem érdekli a téma. Ettől még némileg kutakodóan szemléli a férfit, de nem fűz a témához már mást. Igaz, egy dolog lenne már csak, ami kikívánkozna belőle: hagyja már abba ezt a vigyorgást, különben képentörli valamivel.
Na de... Egyelőre még kitart a nyugalma, noha kérdéses, eddig.
- Akkor hát mi motivált, hogy taníts? - kérdi inkább, némileg terelve a témát.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2015-01-01, 23:07



Perselus & Leonardo


Ha külső szemlélőként figyelném a beszélgetésünket, én már biztosan dőlnék a röhögéstől. Így, hogy szereplője vagyok a láthatatlan szócsatának is egyfolytában vigyorgom kollégámra. Mondjuk lehet, hogy csak azért, hogy a türelmét teszteljem, nem tudom. Minden esetre vicces a mosolyomra adott hűvös válasza.
- Akkor lehet, hogy élni fogok a kéréssel – felelem komolyan. Vagyis megpróbálom, de nem nagyon jön össze. Csípős beszólására megint csak egy vigyort kap, mellé pedig egy rövid mondatot:
- Az ajtónyitásra vannak varázsigéim, és természetesen diákjaim. Egyre jobban idomított némelyik – jegyzem meg csak úgy könnyedén. A mondat vége csak annyiban igaz, hogy vannak, akik még nem tudják leküzdeni az Imperiot, és ők jók bármire. Egyébként kerülöm a személyes kontaktust az összes tanítványommal.
- Ugyan már… - nézek rá azzal a mosollyal, amit csak McGalagonynak tartogattam annak idején minden olyan alkalomra, amikor csínytevésen ért.
Válasza közben jöttem rá, hogy megérzéseim még mindig a helyükön vannak: nem véletlen, hogy én idejöttem. Ugyan konkrétan nem gondoltam az ajtónyitást jelző igére, valahol a tudatalattim tudhatta, hogy van itt ilyen. Jó, csak sejthette, de akkor is. Piton itt van, és pedig szeretem a tudatalattimat. – Én nem nézlek hülyének – folytatom új felfedezésem értelmében. – Nem gondoltam, hogy az asztal alatt bujkálsz, de sejtettem, hogy ide fogsz jönni, ha belépek – a vigyort, amit kap a mondatokhoz ajándékba még McGalagony is csak egyszer látta anno a hét év alatt, így remélem, hogy megbecsüli.
Hülye!
Nagyon jót röhögök magamon. Úgy néz ki, hogy ez egy ilyen nap. Semmi értelme az életemnek, de mégis, minden kurva vicces. De jó!
Távolságtartó biccentését csak nyugtázom, nem vártam, hogy elhasaljon a dicséretemtől. Akik jók, azok általában tudják magukról, hogy azok.
- Ebben nem is kételkedtem… Sokkal inkább érdekel azonban az, hogy azon túl, hogy ismered a történetet, hiszel-e a növényben? – most nem vigyorgok. Ezért jöttem, ez a célom, így most komolyabbik énem van jelen.
Teljesen félreérti a kérdésemet. Az csak amolyan húzzuk az időt kérdés volt, semmi jelentőséget nem kapott nálam. Bár válasza után már kap. Támad, de csak csendben, hűvösen. Nem szeretem az ilyen játékot, így nagy nehezen megállva, hogy ne vágjak a szavába, reményeim szerint egyszer s mindenkorra kijelentem az álláspontomat:
- Teljesen hidegen hagy, hogy milyen viszonyod volt Voldemorttal. Az se érdekelne, ha a homlokodra lenne írva, hogy merényletet tervezel a miniszterelnök ellen, és a Nagyúr helyébe lépsz. – Most először a hangom hideg. – Én csak egy zsoldos vagyok. Amíg nem kapom utasításba, hogy tegyek veled bármit is, addig leszarom magasról, hogy mit csinálsz. Kivétel, ha pedofil vagy, azokat nem bírom – közbeszóló mondatom nem ideillő, és közben nem bírom ki: már megint elmosolyodom. – Ha kapok végzést ellened, onnantól érdekel minden régi ügyed. Ha végzésbe adnák nekem Albus Dumbledore megölését, én azt is megtenném. Ugyan nem akarok a pálcája által meghalni, és ugyan nincsen ellene sok esélyem, én megpróbálnám. Érted? – visszakérdezésem gúnyos és lekezelő, de remélem, hogy ezzel nem fog többet kérdezni. Magamról beszéltem, még ha közvetetten is; ezt pedig nem tettem már régóta. És nem is fogom.
Válaszának normális részét csak egy biccentéssel reagálom le; igazából nem különösebben érdekel, hogy mit mond. Nem is tudom, hogy egyáltalán miért kérdeztem bármit is.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-12-31, 02:57




Leonardo & Perselus

Te meg mit művelsz itt?!




Hűvös nyugalmat erőltet arcára, s némi kifejezéstelenséget, lehetetlenség lenne leolvasni róla, mit is gondol most magában, de sejthető azért: nincs odáig meg vissza a dologtól.
A férfi válaszát hallva azért magában elfintorodik - na persze, nyilván...
- Csak azt szokásom beengedni, aki kéri. - feleli szenvtelenül. - Ha pedig csak az ajtónyitás procedúrájára gondolsz, attól tartok, mást kell találnod, aki lesz oly kedves, és megkönnyíti életed e tekintetben. - feleli némileg gunyorosan, s tekintetével követi a férfi mozdulatait, ahogyan közelebb lépdel hozzá.
- Értem. És feltételezted, hogy az asztal mögött bújtam el, remegve, nehogy meglelj, érthető. - bólint nagy komolyan - Ámbár a diákjaimnak ezt például nem hinném el, sőt, attól tartanék,próbálnak hülyének nézni. - fűzi hozzá, nagy ártatlanul, de arra nem tér ki, hogy a férfi esetében jelenleg mire is gondol vajon. Hangja nem támadó vagy számon kérő, egyelőre nyugodt és távolságtartó, hagy lehetőséget, hogy amaz átértékelje a magyarázatát némiképpen.
A mondat második felére azért épp biccent, hiszen ez nagy valószínűséggel így van, nem véletlenül van ő itt annyi ideje már, ugyanis: igenis tud valamit, bolond, aki ezt elvitatja. Még, ha különösebben nem is tesz érte, hogy ezt a diákjaival is elhitesse, nem buzog benne bizonyítási vágy, követel, de nem igen mutat: nem szokta az rák során elkészíteni ő maga is az adott bájitalt. Az ő tekintélye e nélkül is adott.
A férfi kérdésére azért felvonja szemöldökét.
- Aki jártas a szakmában, alighanem mind ismeri a legendát. - feleli lassan, de kissé gyanakvóan is. Nem ismeri ugyan ezt a férfit, de tudja, ki ő, és ha efféléről kérdezi, az vagy megvezetés, vagy pedig valami olyasmiről akar beszélni, amiről nyíltan nem akar: így hát virágnyelven kíván társalogni. Fő az óvatosság.
Mást azonban nem tesz hozzá a témához, hagyja, hogy amaz rátérjen, mit is akar valójában.
S ahogyan elhagyja a férfi ajkait a következő kérdés is, lemondóan sóhajt.
- Tesztelsz, vagy hivatalos kihallgatásként kezeljem? - kérdi szenvtelenül. Mondaná, hogy Mordonnál átment ezen a rostán, de az sajna nem a valódi Mordon volt... - Egyre megy, persze, nem igaz? A magamféle akármit mond, mindig gyanús marad... Jobb személyesen meggyőződni róla, hm? A Sötét Nagyúr bukása óta tartozom a Roxfort tanári karához, azóta változatlanul a bájitaltan tantárgyat tanítom. - abba nem megy bele, hogy mióta házvezető, hogy mit akar valójában tanítani, vagy bármi egyéb. Nem válaszol fel nem tett kérdésekre, de a férfi érezheti, ha kelletlenül is, de alighanem a legtöbb fontosnak tűnő kérdést most felteheti, ha akarja: alighanem választ is fog rá kapni, még, ha olyat is, amilyet.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-12-30, 13:14



Perselus & Leonardo


Sosem találkoztam még közelebbről Perselus Pitonnal, de hűvös tekintélye és fellépése bejön. Bírom a fickót.
- Pedig beengedhetnél néha – vigyorgok rá, és elindulok felé, hogy ne a terem két végéből beszéljünk. Azért mégis. Bár hallani a másik hangját, nem illik.
Meglepődve magamon, hogy mennyire illemtudó vagyok lépek hozzá, és válaszolok a kérdésére.
- Téged kereslek. Úgy gondolom, közülünk te vagy a jobb bájitalfőző, ezért jöttem hozzád – nem puncsolásból mondom neki. Csak kijelentem érzelmek nélkül, hiszen ez tényleg így van. Jó vagyok, de a bájitalokhoz szerintem ő ért jobban. Bár lehet, tévedek. – Hallottál már a kooleshi manófűről? – kérdezem meg azonnal.
Még a válasza előtt elátkozom magamat. Hogy lehetek ennyire hülye? Idejövök egy hivatásos bájitalfőző mesterhez, és egy legendáról kérdezem őt, amit a legtöbb ember hülyeségnek tart. Bár… Nézhet bárki bárminek, én akkor sem tudom azonnal kiverni ezt a fejemből. Egyszerűen szeretném hinni, hogy létezik a fű, és a hatása is olyan, mintahogyan Ezra leírta a könyvében.
Míg a válaszára várok rájövök, hogy kire emlékeztet engem a megjelenése: egy régi tanárom volt pontosan ennyire hűvös. Én vagyok néha ennyire hűvös, amikor órát tartok, de alapvetően nem. A humor néha jobb ellenszer a fájdalmas dolgokra, mint a hideg elzárkózás.
- Mióta tanítasz bájitaltant? – kérdezem tőle. Hallottam már, hogy szívesebben tanítana sötét varázslatok kivédését, de Dumbledore nem engedi neki. Vagy lehet, hogy ez már nem így van. Ez az iskola egy óriási pletykahálózatként is funkciónál. Bár, ha tényleg az igazgató nem engedi, akkor szerintem az teljesen érthető. Az, akinek voltak ügyei a Nagyúrral ne tanítson SVK-t, a saját érdekében. Sok szülő és tanár célpontjává válna, még akkor is, ha tökéletesen végezné a munkáját.
Érdeklődve fordítom felé a fejem, és közben az ugrik be, hogy hogyan bírja ki röhögés nélkül a jelenlétemet.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-12-30, 02:25




Leonardo & Perselus

Te meg mit művelsz itt?!




Ami a karácsonyt illeti, utálja. Több okból is. Az egyik az, hogy neki nincs családja, akihez hazatérhetne. Jobban mondva, a nagyszülei élne, de ők meg hallani sem akarnak róla: s ez különben egy nagyon, nagyon kínos és fájó pont számára, hisz oly sok mindent megtett, hogy végre elfogadják őt, mindhiába.
Másfelől eleve rossz emlékeket hoz magával. Náluk akkor volt feldíszített fa, ha ő feldíszítette, de akkor is két vége lehetett: az apja vagy eladta - akár díszekkel együtt is -, hogy piához juthasson, vagy az anyja eltüzelte, hogy ne fagyjanak meg. Mindemellé állandó agresszió, félelem, gyűlölet, veszekedés, kiabálás... És a vágy, hogy árthasson másoknak.
Karácsony közeledtével nem változtak meg a többiek sem, azok a muglik, akik utálták, piszkálták, időnként bántották őt, s ami "gyerek dolog", nem alakult át szeretetté, elnézéssé ekkor sem. Nem várta különösebben a karácsonyt, már csak azért sem, mert jellemzően úgysem kapott semmit, legfeljebb egy levetett, rá amúgy is nagy inget, vagy csónakázáshoz is ideális cipőt.
Most pedig? A diákok és a tanárok nagy része is hazamegy, Albus idegesítően sokat akar kihozni a karácsonyból, és a "szeretetből", a magány kezd elhatalmasodni felette úgy, hogy közben újra és újra felmerülnek teendői: a dolgozatok javítása, vagy a házvezetői kötelezettségei, a tanári gyűlések, majd végül a számukra is elérkező szünet. Várja is, meg nem is. A magány, a csend megnyugtató, hódolhat hobbijának, vagy aminek akar, és örül is neki, hogy a diákok nagy része eltűnik végre, ugyanis unja őket, ráadásul a zsibongásuk is felettébb idegesítően hat rá, de... A megszokott rutinok megszakadása nem mindig tölti el örömmel, főleg, hogy új rutinok nem tudnak kialakulni, megszilárdulni, annál rövidebb e szünet azért. S bár senki sem mondhatja, hogy igazán a megszokások rabja volna, mégiscsak jól esik, ha vannak biztos pontok az életében, kiváltképp, hogy az övében ezek ritka kincsek: a nagy harcok idején is, míg szinte mindenki tudta, hol a helye, ő semmi jóra sem számíthatott: bármikor ellene fordulhatott volna akár mindkét oldal, vagy ragadhatott volna ott az egyiken, ami nem feltétlenül lett volna életbiztosítás, adott esetben.
S, hogy mindez végül mivel zárult? Tudható, hogy halálfaló volt, nem mentették volna fel istenigazán, ha akkor és ott Albus Dumbledore nem kezeskedett volna érte. De így történt. Mindez persze csak részben hoz nyugodalmat, hiszen az azóta eltelt évek mégsem mostak el mindent teljes mértékben: a maga módján a múlt ott marad, kísért, időnként elő-előlépve; így került kapcsolatba azóta több halálfalóval is... S persze, neve van az aurorok közt is, már hogy is ne lenne, hisz akad ott is ne megy, ki nem hisz ebben a nagy "megtérésben". Kiváltképp, hogy ő nem tudta ezt fű alatt intézni, neki pere volt...
De most nem foglalkozik ilyesmivel, lakosztályán henyél, hiszen este van már, a vacsora s megvolt, és mivel nincs jobb dolga, hát egy könyvet olvasgat épp. Gondolataiból a zsebében lapuló kis érme felforrósodása zökkenti ki. Valaki belépett a tanterembe: abba a terembe, melyért ő felel, amely konkrétan az övé.
Egykedvűen elfintorodik, majd csak lerakja a könyvet, feláll, kicsit kinyújtóztatja tagjait, s elindul. Nincs messze a terem tőle, nem meglepő, hiszen az alagsorban lakik ő maga is, neki ez tökéletesen megfelel. Ujjai hamarost a kilincsre simulnak tehát, s benyit.
- Nem rémlik, hogy bárkinek is kiadtam volna mára a termek - kezdi hűvösen, s hangja nem sok jót ígér, sőt: ha diák lenne az illető, már kezdhetné is ásni önnön sírját, de eztán érzékeli, kivel van dolga. Enyhén felvonja szemöldökét. - Kolléga. - köszönti lassan, majd beljebb lépdel, az ajtó halkan csukódik mögötte, ahogyan elereszti.
- Vajh mi szél vetette éppen erre? - kérdi lassan. - Tán... Segíthetek?


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-12-28, 23:04



Perselus & Leonardo


Az ünnepek mindenkire másképp hatnak: engem megőrjítenek.
Ilyenkor sokkal kevesebb haláleset történik, helyette mindenki lopkodni megy. Őszintén szólva engem ez rohadtul nem érdekel, de sajnos érint: nincsen elég munkám.
Kicsit beteges már a gyilkosok után való szaladgálási hajlamod, nem? – kérdezi a kaján hang a fejemben, de nem foglalkozom vele.
Még nem is zavarna nagyon, hogy kevesebbet kell üldöznöm, ha helyette tudnék többet tanítani. De nem, ilyenkor egyáltalán nem lehet tanítani. Minden diáknak szünet van, így még az extra bemutatóórákat sem adhatok – amik ugye sok készüléssel járnának.
A harmadik fő elfoglaltságomnak is lőttek: a legtöbb férfi ilyenkor azért a családjával van, így a bordélyok is panganak az ürességtől, a nők is máshol töltik az ünnepeket. A maradék felhozatalról pedig inkább… Öhm, nem szeretném, ha hányingerem támadna.
Végső elkeseredettségemben már a régi könyveimhez nyúlok, és a megoldatlan dolgokhoz lapozok bennük. Mindig vannak olyan varázslatok és bájitalok, amelyekben sokan hisznek, ám létezésük nem bizonyított. Mivel imádom a rejtvényeket, így az ilyen problémákat nekem találták ki.
Egy pár órás keresgélés után találok egyet, ami nagyon felkelti az érdeklődésemet: a titokzatos kooleshi manófű. Nem találok róla sok információt, de a hatása miatt nem tudom kiverni a fejemből:
”Ki ezen fűből egy csipetnyit hozzáad bájitalához, annak hatásának ellentétét élvezheti, míg a bájital fogyasztójára a hatás sokszorosa száll.”
Akkor egy halálos méreg miatt tovább élnék? – jut eszembe azonnal. A kérdés túlságosan érdekes az egész varázsvilág számára, így csodálkozom, hogy még nem találkoztam vele máshol. Megnézem a könyv borítóját: Ezra utazásai díszeleg rajta. Ismerve a sok hihetetlen történetet, valószínűleg hazugság az egész.
De… Túl csábító.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer annyira fogok unatkozni, hogy önszántamból keresem fel az egyik kollégámat: márpedig én most pontosan ezt fogom tenni.
Lesétálok a csendes kastélyon át az alagsorba, és már messziről érzem a bájital tanterem jellegzetes illatát. Nagyon szeretek, nagyon szerettem már diákként is főzni, Lumpsluckkal is jól kijöttem griffendéles létem ellenére.
Belépek a terembe, de az teljesen üres.
Idióta!
Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy Piton itt lesz, de ha már itt vagyok… Körülnézek. Szerettem ezt a termet.
Nem gondolva arra, hogy mit fog tenni kollégám, ha illetéktelen behatoláson ér, nyugodtan belépek a terembe, és a tanári asztal mögött lévő üvegcséket kezdem tanulmányozni.
Nem sok tanártársam nevét tudom, de Pitonét igen: aurorként találkoztam a régi ügyével. Mondjuk ez engem nem izgat. Amíg azt mondják, hogy nem bűnös, addig nem érdekel, hogy mi volt vele.
A manófű felhasználási lehetőségein gondolkozom éppen, amikor nyílik a terem ajtaja, és a hely fura ura áll meg a kilincset fogva velem szemben.
- Estét, Prof! – köszönök neki, és nem bírom ki: egy vigyort is küldök utána.


Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 328

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-12-10, 07:17

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-28, 19:11

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Megütközve meredek rá, majd bekapcsolódom, a saját részemről visszafogott nevetéssel. Hogy mitől csináltam ilyen jó kedvet? Pusztán azzal, hogy sakkfiguraként használom, s ő átlát ezen? Eddig sem kezeltem le, az aranyvér nem elhanyagolható tény, ám ha még félre is dobjuk, akkor is azon háromban benne van, akit talán még becsülök is a kastély falain belül.
 - Igazán nincs mit Meera. Ha kell, sorbanállhatsz nálam további teendőkért. Ha van nálad pergemen, kezdheted a jegyzetelést. – Vágok vissza, olyanok vagyunk mint két játékos kölyökkutya, akik odaharapnak, de éppen akkorát, hogy csupán figyelmeztetés jellege legyen a dolognak, fogcsattintás, nem igazi támadás. Tartom amit mondtam, a bájitalok mesterét talán jobban megoldja egy női szív. Ha magamból indulok ki, mindenképpen.
 - Velem sosem volt az. Nagyon is célzatos tettei voltak a Sötét nagyúr szolgálatában. Belesugdosott a fülembe, dícsért, azt kívánta, hogy bár az ő fia lehetnék. Gondolom csak azért, hogy legyen kinek kitépni a szívét.  – Oldalra döntött fejemmel most én vagyok szarkasztikus, ahogyan elteszem a pálcámat. – Tudod mit, mondasz valamit, őrült volt. Még most is az. Csupán reméltem, hogy tévedek. A simogatásait véghezvihette volna borotvákkal is a kezében, bizonyosan élveteg mosollyal az arcán figyelte volna, ahogyan elvérzek. – Megvonom a vállamat, részemről végeztem, a zsugorító főzet számomra már rutinból megy, az ő üstjeinek bonyolult tartalmára várunk már csak. Karbafont kezem, s a hátsómat a tanári asztalnak döntött testem eljövendő erőt sugall, most szótlanságba burkolózom, ahogyan hallgatom őt.
 - Ő különösen. Szánnivaló teremtés. Nem is tudom, hogy mit láttam benne. – Rántom meg a vállamat, ezzel kifejeztem, hogy egykor akár el tudtam volna vele képzelni valamit, még ha nyolcadikos is. Nem mondom, hogy egy érett nő, de inkább mint a kis csitrik. Mára az oktalanságával még engem is elmart magától. – Na de a tárgyra. Szóval Piton?





[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-23, 23:23

Meera csilingelő kacagásban tör ki, mikor Draco "nagylelkűen" rásózza a feladatot, hogy járjon utána Pitonnál a dolgok hátterének. Nem mintha ez nem állt volna amúgy számításban, de mulattatja, ahogy a fiú úgy tesz, mintha udvarias formában legfeljebb is csak kérné azt, amit valójában nagyon is utasításnak szánt.
-Hát persze, rendkívül nagylelkű tőled, hogy rám bízod ezt a megtisztelő feladatot.-válaszol végül, s hangja nem mentes a szarkazmustól.
~Megcsinálom, persze, hogy megcsinálom, de nem azért, mert te azt mondtad. De hidd csak ezt...~ gondolja gúnyosan, a bájos mosoly képezte álarc mögé bújva. A következőre viszont inkább szemöldöke szalad fel, arcán értetlenkedés tükröződik.
-Bellatrix? Nem tűnt őrültnek?-kérdi cinikus hanglejtéssel, mintha maga sem hinné el már a kérdést sem, amit feltett. Bella híresen könyörtelen, véreskezű, szadista, mindemellett a Sötét Nagyúr fanatikus híve, az utolsó dühös lélegzetéig.
-Ezt te sem gondolhattad komolyan. Bella néni az őrület definíciója.-mondja szemeit forgatva.
-Elképesztő varázsereje van, ez vitathatatlan, de nem igazán erőssége az önkontroll, vagy tévednék?-dönti oldalra fejét, ajkain újfent a ravaszkás mosoly játszik.
-Ó igen, a Mardekár "dicső" háza sem a régi már, egykor oly fényesen tündöklő csillaga leáldozóban, büszkesége megkopott, méltósága semmivé lett...-a lírai mondatok mögött akad igazság, hisz már rég nem a tisztavérűek alkotják csupán a Mardekár házat, bár tény és való, hogy Meera nem tulajdonít sok jelentőséget a roxforti házaknak. Az egyén hasznavehetőségét mindenesetre igen kevéssé befolyásoló tényező, ennél fogva nem is tervezett soha ennek keretein belül a jövőt illetően.
-És nem csak ő. Sokan mások is.-bólint. Ismeri az említett lányt, bár kapcsolatukat a semleges jelzővel tudná leginkább illetni, eddig Penelope nem adott okot Meerának arra, hogy foglalkozzon vele, a figyelmét sem keltette fel semmivel.
-Mi van vele?-kérdez rá, méregzöld tekintetét a fiú arcára emelve. Pillantása fürkésző, talán érdeklődő is. Nyilvánvalóan jelentősége van annak, hogy Draco név szerint kiemelte, Meera pedig várja, hogy kifejtse a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-14, 20:11

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Erről van szó. Beveti a bájait, mert tudja, hogy én is hasonlóképpen reagálok legbelül, mint minden más hím. Más kérdés, hogy tudatosan visszafogom az érzelmi manipulációt, mert tudom, hogy mi ellen kell védekeznem. Egyértelmű, hogy ha egy lehajol, elfordítjuk a fejünket, nem szolgáltatjuk ki az ösztöneinket a csábításnak. S egyéb tudatos védelmi mechanizmusok. Ugyanakkor nem vetem meg a lányt azért amit tesz, él a fegyvereivel, ha úgy vélném, hogy a teste a legfőbb, igen lealacsonyítanám. Tény, hogy a gyengébbik nem sokkkal összetettebb észjárással rendelkezik, az anyám a példa, pont ezért kell halálhozó szirénekkel körbevennem magam, hogy én magam is észnél legyek, gátlástalan ellenfeleim pedig elhulljanak a hölgykoszorú karmai között.
 - Itt van tehát két hithű mardekáros prefektus, szinte kéz a kézben, a bájitalok mestereként, hát ez egészen mesteri. Vagy mesterkélt? Nem tudnám eldönteni. A jó öreg Piton megint töri valamiben a fejét. Már csak az a kérdés, hogy miben. A te feladatod lesz, hogy megkérdezd. Márcsak a korod jogán téged illet az elsőség. – Acsarkodóan kedves mosolyt villantok rá, mondhatnám azt is, hogy megtisztelem mint hölgyet, de miért is lennék vele lovagias? A szövetségest nem halmozzuk el bókokkal. Anyámat a keresztnevén szólítja, ami két dolgot jelenthet. Vagy mérhetetlenül ostoba, vagy családtag. Végigfuttatom elmémben a családfát, na nem mintha tökéletesen kiismerném magam benne így fejből, de annyi bizonyos, az aranyvérű vonal bizonyos generációnként találkozni kényszerül, túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy válogassunk. Szegről végről közös a vérünk.
 - Bellatrixról régen hallottunk. Egyszer régen még voltam is benn nála. Az arcomat simogatta, nem tűnt őrültnek. Mintha.. nem hatna rá a sok dementor lakótárs. – Húzom el a számat, azóta is kísért az a szörnyű emlék, nem csoda, hogy sosem dupláztam belőle. Ettől függetlenül azért nem árt tudni, hogy Meera is osztja a véleményemet a vérvonalat tisztaságát illetően, vagy éppen arról, hogy mibe is érdemes fogni a saját hatalmunk növelése érdekében.
 - Ez eldöntött tény. Maguk alatt vágták a fát az ostobaságukkal. – Célzok arra, hogy az ő szüleik még csak ki sem tudták magyarázi magukat a Sötét nagyúr második visszatérésével kapcsolatban, míg az enyém hozzá képest egészen megúszta, hogy dementorok cakkozzák ki a hátsóját.
 - A többi házban nehezebben bízok, amikor még a sajátjaink között is akadnak, akik a széthúzást erősítik. Penelope Aimes... – Megvetően biggyesztem le az ajkamat, s az üstöm fölé nézek, a zsugorító főzet jól megszokott türkizkék páragőze kezd beérni, lassan le kell zárnom a lángot.




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-13, 17:48

Nyilvánvaló, hogy a lány beveti női bájait, hiszen tökéletesen tisztában van a külső adottságaival. Ahogyan igen korán megtanulta azt is, hogy az ellenkező nem nagyobb részét egészen könnyedén tudja manipulálni, többek között előbbi segítségével.
Hogy mennyire tehetné Dracot boldoggá, az egy remek kérdés. Már csak azért is, mert bár tény és való, hogy Meera veszélyes ellenfél, ugyanakkor értékes szövetséges lehet. Mindezek mellett viszont annyira sosem engedné közel még Dracot sem magához, hogy árthasson neki.
~Sose bízz. Soha többé. Emlékezz. Te vagy az első. Mindig.~ a gondolat úgy suhan át Meera elméjén, akár a kilőtt nyílvessző, mely a cél felé tart.
-Ó nem, cseppet sem áll szándékomban hagyni, hogy zsinóron rángassanak.-ért egyet a lány a másik feltevésével, egyszersmind igazolva is azt.
-Éppen elég régóta ahhoz, hogy tudjam, az efféle szétszórtság nem jellemző rá. Szerintem előre eltervezte az egészet.-válaszol a lány, ismertetve saját álláspontját a kialakult helyzetet illetően.
A következő kijelentésre enyhén felhúzza szemöldökét. Tulajdonképpen egészen meglepő amit Draco mond. Sőt...
-Nos ez... meglepően... felvilágosult gondolat Narcissától.-fejezi be végül szóban a gondolatmenetet, igyekszik úgy fogalmazni, hogy az ne feltétlenül legyen sértő. Elvégre Narcissa Malfoy valahol még rokona is, Lysandra Black révén, aki édesanyja Eris Asheborne volt. Így aztán Bellatrix, Narcissa, de még a kedves Sirius bácsi is távoli vérrokona Meerának.
-Ezt bizonyára nem Bellatrix nénitől hallotta.-kuncogja el magát. Nos igen, Bella híres a szűklátásáról, ami a vér tisztaságát illeti.
Ugyanakkor Clavius Asheborne nem szolgált Meerának hasonló tanácsokkal. Volt egy meglehetősen kellemetlen affér annak idején kettejük között, mikor a lány apja rájött, miket művel Meera, ha senki nem figyel.
~"Én vagyok a mocsok, amit te teremtettél. Én a te bűnöd vagyok."~ idézi fel, mit mondott akkor apjának. Soha életében nem volt annyira dühös, mint akkor, hiszen nagyon is jól tudta, hogy apja alkarján ott a bélyeg, ami bizonyítja, hogy a Sötét Nagyúr szolgálatában állt. Egy ilyen ember pedig talán ne akarjon erkölcsről prédikálni. Azóta nem igen beszélnek, s ennek már több éve.
A lány elhessegeti a gondolatot, s a méregzöld szempár célkeresztjébe újfent Draco kerül.
-Akadnak tehetségek az iskolában, csupán... nincs okuk és alkalmuk találkozni.-szól végül eltűnődve, újra végigmérve Dracot.
-Nem a csatlósaidhoz hasonló bandára gondolok.-folytatja.
-Nem, Crak és Monstro csupán... hasznos eszközök, de nem valódi szövetségesek. Előbb csiklandoznám meg a vemhes sárkány talpát, mint hogy bármi fontos dolgot rájuk bízzak.-mondja, megvető fintorral az arcán.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-08, 18:51

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


  Az ugyan nem jutott eszembe, hogy ki akarna velem kezdeni, ám az igen, hogy beveti a női bájait. Miért is ne tenné? Nem ugyanaz a nemünk, és az ebből fakadó különbségek felvillantásánál mi más lenne természetesebb? Legalábbis általánosságban. Én nem néztem meg sem a dekoltázsát, sem pedig a csókolnivaló meggyszín ajkait, mert jelen napjaimban nem az tölti ki a gondolataimat, hogy vajon ki tehet boldoggá. A kacsintását némi habozás után viszonzom, nem kell mindig lepattintanom, azzal sosem jutnék előre, hogy ha végérvényesen elmérgesíteném az alig-viszonyunkat. A recept hozzávalóinak aprítása közben nézek fel, zafír pillantásom mögött tapintatóan titkok lappanganak.
 - Gondolhatod, hogy nem akarok báb lenni senki kezében. Belőled sem ezt nézem ki. – A lány üstjéhez lépek közelebb, mert az enyémmel most nincsen teendő. Várom a víz forrását, hogy bele tudjam majd söpörni az összetevőket, és meginduljon a főzőcskézés. A Felix nála már okkerszínű, hamarosan eléri azt az arany áranyalatot, amely oly áhított a keverők körében. Mit nem adnék egy kis szerencséért.
 - Mióta ismered őt? A családunknak már igen régóta tartozik számadással. Szinte végigkísérte az életemet. Nem csodálkoznék, ha ebben a maiban is a szándékosság lenne. Ahogyan te is mondod. – Nem mondom azt, hogy igaza van, de utalhatok rá. Hallgatásba burkolózom, ahogyan ácsorgunk viszonylag egymáshoz közel. A leeső noteszke nem kerüli el a figyelmemet, de nem tehetem szóvá. A titkokat megérdemelni szokás, nem kierőszakolni. Ellenben én el szoktam venni, amire vágyom, és ha be kell törnöm macska alakban hozzá a noteszért, meg fogom tenni. Leplezetlen érdeklődéssel figyelem a zsebét, ahol eltűnt a kis könyv, majd mintha nem történt volna semmi, továbblépek. Egyenlőre félreteszem a kérdést, csak akkor fogok kérdezősködni, ha direkt szóba hozza.
 - Anyámtól azt a parancsot kaptam, hogy figyeljek oda, és kezdjem gyűjteni az éles elméket. Nem csak a Mardekárból. – Vallom be, ezzel feldobva a labdát. Legapróbb titkaim egyikét felfedtem számára, most rajta áll, hogy mihez kezd az információval, amit kapott.




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-07, 20:35

Draco valamit súlyosan félreértett, ha azt gondolta, hogy Meera teljesen nyíltan kikezdett vele, bár a lány szarkazmusa sokak számára nehezen érthető, vagy kezelhető. Nyilvánvalóan kihívóan viselkedik, de nem feltétlenül jobban, mint máskor, vagy mással.
-Ahogy gondolod.-kacsint vigyorogva, mikor az elsüti, hogy nem ismeri, nem tudhat hát róla semmit.
~Több közös van bennünk, mint gondolád...~
A gondolat hatására kezd el gondolkozni azon a rejtélyen, amely mindkettejük egyidejű ittlétét övezi.
-Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy ez egyfajta teszt. A professzor nyilván úgy véli, valamelyikünknek haszna lesz abból, hogy összekerültünk, és szerintem elsősorban neki. A kérdés az, hogy akarunk-e Piton kezére játszani...-szól kissé elmélázva, nem is feltétlenül elsősorban a fiúnak, inkább talán magának címezve.
Pár pillanatnyi csönd, melyben csak a bájitalok fortyogása hallatszik, majd a smaragdszín tekintet újfent Dracora villan.
-Valami nagyobb dolgot sejtek a háttérben.-Piton ismeretében nincsenek véletlenek, nincs olyan, hogy "csak úgy" történik valami. Mindennek ára van, és következménye. Jó kérdés, hogy mindebből ők itt ketten hogyan is jöhetnek ki jól.
Meera az ölébe fogja a talárját, de ahogy felemeli a ruhadarabot, az egyik zsebéből kicsúszik valami és tompa puffanással esik a kőburkolatra. A lány utánakap, s most először látszódik rajta egy pillanatnyi zavar, sőt talán... némi ijedtség? Felveszi a földről és egy pillanatra a mellkasához szorítja a noteszt. Mert az a fekete bőrkötésű notesz az, melybe tulajdonképpen mindent leírt. Egy szívdobbanás. Kettő. Három. Végül Meera visszacsúsztatja a talár zsebébe a zavar okát, s mintha mi sem történt volna néz újra a fiúra.
~Talán...~ kezdi gondolatban, s újfent végigméri Dracot.
-Talán hasznára lehetnénk egymásnak...-kezdi talán kissé rejtélyesen. A mondatot nyitva hagyja, s figyeli a másik reakcióját.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-07, 17:52

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Hatalmas tévedésben van, közel sem a fenyegetés lett volna a cél. Pont hogy meglepődtem azon, amit mondott, nem szoktam hozzá, hogy felsőbbévesek kezdjenek velem évődni. Pillantásom mindössze néhány másodpercig találkozik a smaradszínű szempárral, és már lépek is tovább a szertár irányába. A kérdésemet persze félreérti, így nem is várom meg az első szavak után már át is lépem a küszöböt. Úgy értettem, miért viselkedik velem úgy, mintha azt látná a szememben, hogy le akarom tépni a bugyiját. Erre elkezd általánosságban hadoválni. Gyáva. Ha már fegyverként használja a külsejét, legalább vallja be.
 - Azt hiszed, hogy ismersz... Fogalmad sincsen... – Vetem oda a vállam felett, pedig igaza van. A vesémbe lát, és gyűlölöm ezért. A szövetségeseket másképpen képzeltem. Megmaradtam abban a tévképzetben, hogy őket is én irányíthatom, mint a csatlósokat, szolgákat, erre itt a felsős liba, és egyből ráérez. Azt mondja, amit hallani akarok, még ha közhelyeket is süt el, és a magára vonatkozó rész alól hátrált ki. Egyszerű bűbájt használok, a lány pedig észlelheti hogy derékmagasságában érkezik lebegve az összes hozzávaló. Kivételes képességű fogó vagyok, de nem azon fogom fejleszteni a kézügyességem, hogy nyolc komponenst egyensúlyozok a markomban.
 - Csak nem? – Megvető fintort kap válaszként, hát mégis túlbecsült. A női észjárást nem egyszerű megérteni, nem véletlenül voltak mindig fiúk a csapatomban, egy lány csak a bajt hozta volna rám. Ám anyám terveit ha figyelemesen hallgatom, ideje félretenni a múltat, továbblépni, és feladni a fennkölt stílust. Sosem voltam olyan udvariasan cinikus, mint apám, a nyers arroganciám messzeföldön híres. Vissza kéne vennem? Meglehet. Mint ahogyan az ellenkezője is.
 - Mindenki... – Ismétlem gépeisen, és a kesztyűm után nyúlok, hogy felhúzzam. A hozzávalókat gondosan kell összeaprítani, a tatuepe könnyen felsértheti a kezem, azt hagyom majd a végére. A felvetés tekintetében felugrik szépen metszett szemöldököm, most először a kiváncsiság csírája kezd kavarogni sötét pillantásomban. Egy szívdobbanásnyi ideig vesébelátóan méregetem, a fagyos pillantás szépen lassan lemállik rólam.
 - Tudja, hogy mit keresek itt, és ha számodra is engedélyezte, hogy keresztezd az utamat.. - Kezdek bele a szinte teljesen felesleges fejtegetésbe, nem lesz rá magyarázatom, csakis a triviális megoldás. – Azt akarta, hogy találkozzunk. Össze akar dolgoztatni minket... Miért? - A házvezetőnk tud anyám intelmeiről, azt hiszem meg is beszélték személyesen, és pont ő maga terelné felém az egyik legfontosabb leendő társamat?






[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-06, 20:45

Ahogy a fiú fölé magasodik, Meera méregzöld tekintetében nyoma sincs félelemnek. Talán... érdeklődés volna ami a szempárban csillan? Lehetséges.
~Ez kezd érdekessé válni.~ gondolja kajánul, s nem néz félre, állja a fiú pillantását. Semmi oka tartani Malfoytól, ahogyan az újabb üres fenyegetéstől sem, amibe belerángatja Pitont is. Már csak azért sem, mert Meera idestova hetedik éve nyalja fényesre a professzor cipőjét, s nyilvánvalóan nem véletlen, hogy csak úgy beengedi ide, tulajdonképpen bármikor.
-Mit szeretnék?-kérdez vissza a lány, talán némi meglepettséggel a hangjában.
-Oly sokféle választ adhatnék erre a kérdésre, de... maradjunk annyiban, hogy ugyanazt, amit te. Elismerést. Tiszteletet. Hatalmat.-hangja szinte suttogássá halkul, de ajkain továbbra is ott játszik a ravaszkás mosoly.
Végül aztán a fiú bemegy a szertárba, s pakolászni kezd. Meera a hozzávalók alapján is be tudja azonosítani, hogy zsugorszirupot fog kotyvasztani.
-Inkább, mint hogy alábecsüljelek.-vág vissza, majd a saját üstjei felé fordul.
~Mit keresek itt? Mégis mit gondol? Tényleg ilyen együgyű?~ gondolja Meera kissé csalódottan.
-Draco, csalódást okozol...-biggyeszti le az ajkát kissé.
-Szerinted mit keresek itt? Bájitalokat főzök. Leginkább a hatodikosok órájára készülnek, Piton professzornak ennyivel is kevesebb dolga lesz. Mindenki jól jár.-válaszol végül a fiúnak. Az már csak mellékes, hogy mind a három bájital nagyon jó szolgálatot tesz majd neki, Piton pedig szépen csendben szemet huny afölött, hogy mennyi hiányzik majd belőlük.
-Emellett pedig akár én is kérdezhetném, te mit keresel itt, de szerintem semmi okunk nincs rá, hogy számon kérjük egymást. Helyette inkább egy jóval lényegibb kérdést tennék fel: mit gondolsz, miért akarta Piton, hogy mindketten egyszerre legyünk itt, épp most?-dönti kissé oldalra a fejét, ahogy a fiú ténykedését figyeli.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-06, 20:24

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


 A lány magabiztos. Túl magabiztos. Hiába illettem, bíráltam éles szavaimmal, nem úgy tűnik, mintha berezelt volna. Akár határozottként is jellemezhetném. Megállok a mozdulatban, ahogyan a szertár felé igyekszem, a széles mosoly láttán kissé elbizonytalanodom.
- Nem. A kérdés az... te mit szeretnél? – Kitérő választ adtam, sosem szerettem, ha kihúzzák belőlem az érzelmeimet. A többséggel igen lekezelően bánok, nem kivételezett Meera személye sem. Az érdekes rész ott kezdődik, mikor ez róla lepereg, és merészen visszakezdeményez. Ehhez nem vagyok hozzászokva. Nem mondom, hogy fenyegető a pillantásom, de mégis fölé magasodom, nyulánk alkatom révén annak ellenére magasabb vagyok, hogy ő az idősebb. Ismét lehetőségem nyílna a dekoltázsba pislogni, ez újfent elmarad. Ahogyan lepillantok rá, hosszabbra növesztett tincseim követik a nyakam mozgását, és a szemembe hullanak, függönyt képezve zafír pillantásom előtt.
- Azt mondod? Ebben akár egyet is érthetek. Pontosan tudtam, hogy amit tenni fogok, abban nem tűröm el, hogy bárki zavarjon. – Az ajtó felé sandítok, tartva a közelséget a lányhoz. Ha ilyen kéretlen betolakodóba botlottam, talán vannak társai is? Pár pillanatig várok, nem üti meg újabb léptek zaja a folyosót, így folytatom a megkezdett műveletet, és belépek a szertárba. Ott hallom csak meg az engem ért szarkasztikus hangsúlyú méltatást. Tejfölszőke fejem jelenik meg a szertár kijáratánál.
- Eminens... túlbecsülsz... Meera. – Most a keresztnevén szólítom, nem akarok folyamatosan belerúgni. Ezúttal látszik rajtam, hogy aranyvér ide vagy oda, alaposan megtépázták a hírnevünket. Ősi család leszármazottja vagyok, prefektus, és mégis, egyik sem számít igazán. Jól sejti, gyakorta a tetteimmel vívhatok ki ismét tekintélyt. A megfélemlítés az egy dolog, lehet vele követőket szerezni, de csak éppen nem mindenki ellen hatásos.
- Mondhatnám, hogy tévedsz, de legyen, ringasd magad ebben a hiú ábrándban. A házvezetőnk értesülni fog a kérelmemről. Biztosíthatlak, megkapod a neked járó helyet. Ami nem itt lesz. – Az elbűvölő mosoly láttán megkeményedek, na nem ott alul, az arckifejezésemet illetőleg. Más kérdés, hogy ha arcátlan, de ez a csábosan-ördögi mosoly inkább késztet arra, hogy beleverjem a fejét valamelyik üres üstbe. Gyűlölöm, ha egy nő fegyverként használja a külsejét. Engem ne! Befejezem az összepakolást, tatuepéből tartalékot is hozok, és morogva teszem fel az egyik üstöt vizet forralni. Fejből tudom a receptet, így automatikusan szórom bele a hozzávalókat, és csupán mellékesként fűzöm tovább a szavaimat.
- Mit keresel itt? Lassan rátérhetnél.




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-05, 21:16

Malfoy szemmel látható bosszúsága mulattatja Meerát, noha arcára ez nem ül ki. Ott továbbra is a ravaszkás mosoly honol, de mögötte meglehetősen kaján káröröm húzódik.
-Kandúrom... szeretnéd?-duruzsolja, majd elkuncogja magát.
-Jobban belegondolva illene is hozzád.-meggyszín ajkain szélesedik a mosoly, majd finoman megvonja vállait.
-Lelkes?-kérdi, kissé felhúzva szemöldökét. Valójában nem igazán állja meg helyét a jelző, noha hangulata épp meglehetősen derűs, a fiú nyilvánvaló bosszankodása, és a bájitalok miatt. Kifejezetten elégedett magával, s azzal is tisztában van, hogy a másik tudása a bájitalok terén meg sem közelíti az övét, bár tagadhatatlanul van tehetsége. Meera már csak azért is el szokta ismerni mások érdemeit, mert azok hasznára válhatnak.
-Nem mondhatnám, csupán szöget ütött a fejembe, milyen furcsa véletlen, hogy Piton professzor mindkettőnknek egyszerre adta oda a termet.-hunyorít egy pillanatra. Pitonra nem jellemző az effajta szétszórtság, így ha Draco valóban kapott engedélyt arra, hogy itt legyen, mikor ő is, akkor annak nyilván oka van.
~Drága, ravasz professzor úr...~ gondolja, majd méregzöld tekintetével követi a fiút.
-Mert hát gondolom, egy hozzád hasonló eminens diák nem kockáztatná meg, hogy engedély nélkül kószáljon itt az éjszaka közepén.-teszi még hozzá, nem kevés szarkasztikus éllel megnyomva az "eminens" jelzőt.
-Nem Draco, legkevésbé sem az én problémám. Mindketten tudjuk, hogy kevés vagy ahhoz, hogy ártani tudj nekem, bármennyire is szeretnéd ezt elhitetni magaddal.-közli vele tárgyilagos hangon, ám elbűvölő mosollyal ajkain.
-Ó, borzalmasan sajnálom, hogy romba döntöttem a terveid.-mondja kuncogva, mikor a fiú elhalad mellette. Nyilvánvalóan legkevésbé sem sajnálja, sőt igazság szerint még csak nem is érdekli a fiú nyomora. Akármit is akart itt, az az ő dolga, de Meera nem fog a két szép szeméért hasra vágódni előtte. Sőt, senki előtt sem. Lehet, hogy egy félvérrel, vagy egy kevesebb önbecsüléssel megáldott egyénnel megteheti, hogy átgázol rajta, ám Meera lehet, hogy túl nagy falat volna neki. Draco sem tudja, valójában milyen gátlástalan és aljas tud lenni, ez pedig meglehetősen komoly fegyvertény a lány kezében.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-05, 20:22

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hiába minden, bármennyire is próbálnám sürgetni, pár perc alatt nem fog összepakolni. Szó szerint ki kéne dobnom innen, hogy anyámmal létrejöhessen az áhított kapcsolat. Így pusztán a szidalmait fogom megkapni jótanács helyet, amikor legközelebb beszélünk. Felsóhajtok, ez most nem fog összejönni, ajkaimról már nem tudom, nem is akarom eltűntetni a bosszúsan flegma fintort. Még ő int csendre, hát az eszem megáll. Mi a jóisten van ezekkel a végzős és/vagy egyemista mardis libákkal, hogy azt hihetik, én vagyok a szőke kiskölyök, akikkel játszhatják a dachercegnőt? Előbb Aimes, most meg Ashborne. Még harmadéves csitriként polippá kellett volna átkoznom a csinos pofiját mindkét kis drágának. Túlzottan elszaladt velük a ló, amíg a saját dolgaimmal foglalkoztam. A pálcát visszatűzöm a helyére, mindig nálam szokott lenne, amikor az éjféli túrámra indulok, most nem lesz rá szükségem. Habár.. ki tudja.
- Nem akarunk aludni. – Javítom ki, és undok vállvonással fordítom el a fejemet, nem érdekel, amit látok. Azt kapok meg akit akarok, nincsen szükségem arra, hogy mélyen belátó legyek. Én vagyok a vadász, nem vagyok az az átlag kiéhezett korcs, aki ziccerekre játszik. Az bőven elég lenne, ha mihamarabb eltakarodna a köreimből, még ha én is törtem rá, és nem fordítva. Pitonhoz lesz pár kéretlen szavam, pontosan tudta, hogy mire használom a termet, hogyan adhatta ki másnak is? Legalábbis miért éjszaka? Vagy szándékosan tette volna? A bájitanártól kitelik hogy még a saját diákjait is egymás ellen uszítja, vagy pont így akarna egymás mellé terelni minket? Érthetetlen?
Karbafont kézzel várakozom, a bájitalok szeretete kitörölhetetlen belőlem, így kénytelen-kelletlen közelebb lépek. Nem értek még hozzájuk olyan fokon, mint a lány, egy visszafogottan elismerő pillantás kigurul belőlem, ez a tudásának, s nem a küsejének, stílusának szól. Remélem a szerelmi bájitalt valami undorító griffes prefi ellen veti be, hogy felnyalassa vele Mrs. Norris hányását. Állom a tekintetét ezúttal, nem araszolok közelebb, azt méregetem, minek örül ennyire.
- Malfoy uraság, Draco, a következő a kandúrom lesz? Nem tudom, hogy mire fel vagy ilyen lelkes. – Belecsempésztem az állatalakomat is. Hölgyekkel nem beszélnék így, de mikor szoktam én hölgyekkel társalogni? Egyátalán nem is értem, miért is érdekes ez? Akkor lenne jelentősége, ha mindenki aranyvérű lenne, de még a saját házunkban is szaporodnak a félvérek. Mindazonáltal házunk egy prefektusáról, nagy tudású diákjáról van szó, nekem pedig sürgősen csapat kell. Ettől még nem fogok belenyalni a dekoltázsába.
- Nagyon is a te problémád.. Ashborne, de hagyjuk is, miattad már kárba veszett amiért jöttem. – Emelem meg stílustalanul vállaimat, és ellépek mellette. Orromba belenyomakodik a lány illata, átütve a bájitalok sűrű, nehéz szagát. Ha már itt vagyok, jobb híján tegyek is valamit. A zsugorító főzet olyan univerzális, hogy sosem árt gyakorolni. A szertárba indulok összeszedni a hozzátevőket.




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-04, 20:39


Draco & Meera

Meera éppen elmélyülten számol és kavargat, mikor az ajtó kinyílik. Csupán egy pillanat erejéig pislant oda, hogy megnézze ki az.
~Nocsak, nocsak Draco...~ meggyszín ajkára gúnyos mosoly kúszik, jobbját felemeli, hogy csendre intse a fiút, miközben tovább kavargat. Nem úgy néz ki, mintha nagyon zavarba jött volna, vagy felvette volna a kissé erőltetett sértést.
Majd fél perc telik el így, ami alatt nem hogy válaszra, egy futó pillantásra sem méltatja a másikat. Végül aztán felnéz, s egy gondosan kiszámított mozdulattal igazítja a füle mögé az egyik elszabadult hajtincsét.
-Lám, lám Malfoy úr, nem tudunk aludni?-villan ravaszkásan a zöld szempár a Dracora. A következő kijelentésre elkuncogja magát, majd visszafordul az üstök felé, kicsit fölé is hajol az egyiknek, vigyázva, nehogy a haja belelógjon, s újfent beleszagol, egyszersmind látszólag teljesen véletlenül, a mozdulat során kicsit többet enged látni a fiúnak, mint kellene, de ez legkevésbé sem aggasztja.
~Menta és rózsa...~ gondolja elégedetten. Az Amortentia csaknem kész van, a Felixnek úgyis sok idő kell még, az Élő Halál Esszenciáját pedig most békén kell hagyni egy kicsit, de ettől függetlenül nem hagyhatja ott, és ezt nyilván Malfoy is pontosan tudja. Meerának pedig legkevésbé sem áll szándékában így tenni, csak azért, mert a szöszi azt mondja.
Végül a fiú felé fordul, s a méregzöld szín íriszek zavarba ejtő alapossággal mérik végig őt. Az ajkain lévő mosoly mintha kicsit szélesedne, ahogy a háta mögött lévő padnak dől, s ujjaival annak szélén dobol.
-Ejnye Draco, hát illik így beszélni egy hölggyel?-cicceg rosszallóan. Nem kerüli el a lány figyelmét a változás, amin a fiú az elmúlt időben keresztülment. Be kell vallania, előnyére vált, ugyanakkor nem tekinthet el attól a ténytől, hogy a Malfoy dinasztia hatalmasat bukott nem is oly rég. Ennélfogva aztán valahogy irrelevánsnak tűnnek a srác csípős megjegyzései. Elmúltak azok az idők, amikor Malfoy kiskirályt játszhatott az iskolában, és ezt ő is pontosan tudja. A Sötét Nagyúr elbukott, kis híján magával rántotta őket is. Persze az apja kidumálta magát, mint mindig, de ettől még hatalmas szégyenfolt esett a családon.
-Attól tartok, ez sajnos nem az én problémám.-felel végül. Bármit is akarjon Draco, más helyet kell keressen hozzá. Egyébként Malfoy azon kevesek közé tartozik, akiket Meera abba a halmazba helyezett, amelyre az van írva: "Hasznos lehet még". Éppen ezért nem feltétlenül akar konfliktusba kerülni vele, de fejet hajtani egészen biztosan nem fog, már csak azért sem, mert saját megítélése szerint távolról sem Malfoy az kettejük közül, aki jelenleg magasabb pozícióban van.
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 742

TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem 2014-10-04, 20:13

Meera  & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


Péntek éjfél, így szólt anyám következő utasítása. A szokott helyen. Az utóbbi időben kezdenek kényelmetlen mód megszaporodni tanácsai, kéretlen intései, lassan ott tartok, hogy köpök rá. Biztosan jót akar, tanuja volt már több aranyvérű család emelkedésének, s bukásának, de valljuk be, milyen tapasztalatot tudott leszűrni? A saját hírnevünket alig sikerült megmenteni, nem biztos, hogy ilyen szülőkre kéne hallgatnom. Ha flegmán rálegyintek, akkor megkapom hogy ne legyek tiszteletlen, meg hogy mit játszom a kamaszkori lázadást. Alig pár hónap választ el a varázslóvilágban elismert nagykorúságtól, a házunk prefektusa vagyok, mesteri fogó, akkor miről is kéne papolniuk. Az az egy szerencsém is megvan, hogy Piton megtartott a pixisben a másfél évvel ezelőtti fiaskó után is. Ha jobban belegondolok, hidegen hagy, hogy mi lett a Sötét Nagyúrral, tőle függetlenül is éltem a világomat, utána is így tettem. Egy Malfoy sosem alkuszik, így vallom én. Talárt húzva emelkedem a magasba, köpenyem szára sötét felleghajtóként söpri mögöttem a lépcsőket, s a hideg kőfolyosót. Fuvallat söpör végig az ódon falak közt. Ember valómban is érzékeny az orrom, ám a belül élő macska meglepődve morran egyet, izgalmas szagokat hoz a szél, arról, amerre igyekszem. Megelőztek volna? Ki lehet olyan arcátlan, hogy betörjön a tanterembe? Rámarkolok a rézkilincsre, és finom eleganciával taszítom be, hogy az illető minimális önbecsülését is letiporjam a szitkaimmal. Ha szembeszáll velem, még rosszabbul is járhat, mint a verbális fenyítés. Felhúzott orral mérem végigaz üstök mögött dolgozó háztársat, nehéz megszólalnom, főleg a kissé lengébb öltözet láttán.
 - Nocsak Ashborne, nem megy a RAVASZ, hogy túlórázni kényszerülsz? – Lépek közelebb karbafont kézzel. Nem vonhatom felelősségre, prefektus, ráadásul még a saját házam tagja is. A kilincs érintetlen volt, nem tört be, szabad járása van. Irigységem határtalan, ám úgy teszek, mintha nem venném észre a kivételezést, sokkal egyszerűbb szánakoznom rajta. Egy szépséghibája van a dolognak, Felixet főz, így az elméletem még véletlenül sem állja meg a helyét. Nem úgy mozog, mint aki nagyon köszködne. A híremtől eltekintve nem fogok alátenni, főleg ha nekem is ad belőle egy kortnyit. Rám férne az utóbbi időben.
 - Remélem gyorsan elhúzol, dolgom van itt. – Közlöm bársonyos hangon, macskaénem túl mézes-mázos is lenni, na nem mintha a szavak ebben a megvilágításban kérlelőnek tűntek volna. Pár perc múlva felvillan a lilás tükör, és csak bízhatok benne, hogy a vörös szépségnek addig nyoma sem marad. Bármiért is van itt, az most ráér. A faliórára pillantok, három perc. Nekitámaszkodom az egyik padnak, a folyosón továbbra is sötétség honol, még a fáklyák sem világítanak. Most szépen összepakolsz, és tipli!




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Bájital tanterem

Vissza az elejére Go down

Bájital tanterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-