Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle




ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 17:52
Calista Merrick
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36550 hozzászólás olvasható. in 3348 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Piton & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2016-01-14, 19:34

Piton & Astrid


Valóban így lenne? Tényleg túlságosan is aggódnék a körülöttünk lévők miatt? Nem is tudom… Bár sokat változtam az évek alatt, azért ért már nem kevés szörnyűség, mondjuk Roxmortsnál, amikor Perselusnak kellett megmentenie, így okkal tartok a kétes alakoktól.
- Csak nem szeretnék bajba kerülni. – ismerem be, de kerülöm a másik tekintetét. Jobb most, hogyha nem látja gyengeségemet. Szeretnék még erősebb lenni, szeretném mindig megvédeni magam, hogyha a szükség úgy hozza, de erre még teljesen nem állok készen. Talán majd idővel. Egyébként nekem most elég sok másik hely is megfelelne, ahova elmehetnénk, nem a hely igazán fontos, de ismét ki lesznek forgatva a szavaim, mint oly sokszor, ez pedig mosolyt csal az arcomra. Hiányzott már, teljes egészében… igen, még ez a viselkedése is.
- Inkább menjünk el máshova, oda, ahol kettesben lehetünk. Van valami ötleted esetleg? – ha már a kedvemben szeretne járni, akkor megengedem neki, csak a lényeg, hogy ne maradjunk most itt, ugyanis egyáltalán nem érzem pozitívnak a légkört. De persze ahogy ez lenni szokott, képes még rosszabbá válni a helyzet, amikor egy kellemetlenkedő alak igényelné a társaságomat. A kocsmáros viszont hamarosan elnézésünket kérve avatkozik közbe, majd amikor Perselus megjegyzését meghallja, mintha egy pillanatra az ő arca is túl komorrá változna.
- Ha mindenkit kitessékelnék, nem lennének vendégeim. – végül hátat fordít nekünk. Már azt hinném, hogy nem fog tovább zargatni minket senki se, amikor az előző férfi, tehát a kocsmáros visszatér hozzánk, kezeiben pedig egy-egy itallal. Nem vagyunk szimpatikusak neki, ebben biztos vagyok, de talán meg akar tartani minket, hiszen mégis csak fizető vendégek lennénk… Már távozna is, amikor Piton utána szól, így hirtelen mintha megrázkódna, majd furcsa mosollyal arcán néz le az asztalon lévő sörre.
- Uram, én munkaidőben nem ihatok, akkor kirúgnának. Egyébként is, Önöknek hoztam az italokat az előbbi incidens miatt. – és már ismét távozna, ha pedig Perselus hagyja, akkor le is fog lépni, az italokat pedig meghagyja nekünk, ahogy azt eredetileg is tervezte. Én viszont mégse iszom bele a borospohárba, csak meglepetten nézek át fölötte a másik felé.
- Mi történt? – kérdezek rá kíváncsian, mert érzem, hogy van itt valami. Egy pillanatra a sörre tekintek – a teli pohárban lévőre -, majd utána az én borospoharamra is. Valami gond volna vele? Meg mernék ezt tenni ilyen helyen?
- Lehet, hogy jobb lenne távoznunk. – meglehet, hogy éppen mi vagyunk a nem túl szívesen látott vendégek ezen a helyen, és még mielőtt komolyabb gondunk akadna, talán megelőzhetnénk azt. Mindenesetre addig nem moccanok, amíg a férfi nem dönt. Ő a főnök, ezt már jól tudom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2016-01-04, 04:39




Astrid & Piton

Nyári találka




Némileg eltűnődve forgatja ujjai közt a poharat, s szemléli a lányt.
- Ritkán aggódsz valami miatt ennyire. - jegyzi meg, azt már nem teszi hozzá, hogy "alaptalanul", csupán gondolatban.  De eztán inkább egy kérdést szegez a lánynak, az előző témától elszakadva, bár nem megy épp túl messzire, ugyanakkor talán úgy érződhet, hogy ennek lehetőségét kínálja fel, épp csak fizikai síkon. Kissé megingatja a fejét a lány válaszát hallva. - Nők - mormolja, de egy apró, fura félmosoly átsuhan ajkain - Így járjon az ember a kedvükben... - zsörtölődik azért még egy kicsit. - De ebben az esetben akkor hát ez is tökéletesen megfelel. - fűzi hozzá. Legalább annyira, mint bármely másik.
Ami azt illeti, lepukkant helyből még tud párat, gondolkodás nélkül is képes lenne legalább fél tucathoz hoppanálni, szóval ez ügyben nincs gondban. Hiszen ha ez megfelel, s még oly sok más hely, hát tessék, legyen ez. Na persze, fényűző palotákba ha akarná, sem vihetné a leányt, igaz, több okból sem. Ebből csupán csak az egyik az anyagi vonzat. Azt nem viselné, ha amannak kellene a költségeket állnia.
Na persze, érti ő, mire célzott a lány, nagyon is, és talán, ha csakugyan gondolkodik is ezúttal már, jut eszébe olyan hely is - igaz, egyik sem tartozik a sokak által látogatottak közé, nem épp a városok szívében, a legfelkapottabb, kelendőbb helyeket érti ez alatt... De ennél talán békésebbeket. Egy pillanatra felmerül benne, hogy talán felveti a lehetőséget, de végül mégsem teszi. Nem most. Helyette készséggel helyesel, neki is hiányzott Astrid, s már nyelve hegyén egy másik kérdés, egyszerű, bugyuta, amit mindenki feltenne, hogy telik a nyár? de megzavarják őket. Magában káromkodik, de végül csak teljes nyugalommal pillant fel.
Megpróbálja kivárni az ügy végét, teret engedve a lánynak, hiszen idővel nem árt, ha megtanulja kezelni az efféle helyzeteket, és megvédeni magát, ha kell, de végül mégiscsak megtöri hallgatását. Úgy gondolja, ha csakugyan a leányzóval van, felettébb illetlenség lenne hallgatagon végigülnie a dolgokat egyébként is. Egyelőre nem alkalmaz legilimenciát, ahogy összeakad tekintete az ittas fickóval, de így is kellően sötét és fenyegető ahhoz, hogy talán jobb belátásra bírja a férfit - eztán azonban újabb alak lép hozzájuk. Halk szusszanással veszi tudomásul, hogy a pultos kitessékeli az ürgét a kocsmából, noha valahol meg is lepi, hogy ilyen korai fázisban efféle helyen a kocsmáros közbelép.
- Elnézzük. - feleli kimérten, ahogy a pultos odalép. Hangjában semmi együttérzés, bár afelől biztosítja a férfit, hogy nincs harag, szemei mégis ingerülten villannak. Ezúttal már fel se merül benne, hogy Astridot hagyja szóhoz jutni. - Máshol a gyakran kellemetlenkedő alakokat egyszerűen kitiltják.- fűzi még hozzá, ahogy a kocsmáros elfordul tőle, a kelleténél élesebben. Nemtetszőn ingatja fejét, de mire végre Astridhoz szólhatna, a pultos ismételten ott áll felettük. Kissé bosszúsan pillant fel, hogy ugyan, mi van már megint?
Ahogy szó nélkül leteszi eléjük a két poharat, egy kissé megütközve réved a két italra, majd hirtelen int nemet fejével, s a pultos felé pillant. Hogy az ital kicsit zavarosabb színe, vagy az orrát megcsapó, árnyalatnyival másabb illata a gyanús, nem derül ki. Egyelőre. Az ő italából alig fogyott még, így azt emeli fel.
- Talán nekem is illő lenne elnézést kérnem - szól utána a szokásosnál engedékenyebb hangon - Felettébb goromba voltam az imént... Esetleg koccinthatna velem, hogy közösen feledhessük az ügyet. - teszi hozzá, fejével a mérgezett sör felé intve.


// zsakos  zsakos //


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-12-06, 14:36

Piton & Astrid


Örülök, hogy Perselus is betoppan végre erre a számomra oly unszimpatikus helyre, mivel nem szívesen ücsörögnék itt tovább egyedül. Már volt dolgom kétes alakokkal, akadt helyzet amiből ő mentett meg, nem kéne, hogy ez megismétlődjön. Érdekes, hogy számomra ő kellemes látvány, míg sokak számára inkább ijesztő… félelmetes. Mindenesetre ahogy megkapja italát, már az asztalomhoz is sétál, nemsokára pedig helyet foglal velem szemben.
- Szerencsére. – tényleg szerencse, hogy nem kell velük foglalkoznom, még csak az hiányozna. A kérdés viszont kissé meglep. Hogy hova vágyódnék? Több hely is van, amely kedvemre való lenne, de ezt bizonyára a másik fél is sejti, így csak elmosolyodva felelek. – Nem is annyira a hely számít. – ezt tudja jól ő is. Az a lényeg, hogy vele legyek, de azért egy olyan helyen, ahol nem kell tovább titokban tartani mindazt ami kettőnk között van. Hiányzott, és ezt nem is titkolom tovább. Úgy érzem, azzal, hogy kimondom, minden jobb lesz, mégha csak rövid időre is, az pedig, hogy viszonozza, kellemes érzéssel tölt el. Nem érzem úgy, hogy mindezt csak azért mondaná, mert így szokás, valamiért naívan azt gondolom, hogy ez tényleg így van, mert ha nem lenne mindez valóság, akkor most nem lenne itt, akkor nem találkoznák, majd csak szeptemberben, amikor megkezdődik az újabb tanév. A kellemes beszélgetés még csak ez után vehetné kezdetét, de ahogy máskora se, úgy most sincs igazán szerencsénk… Az eddig engem figyelő, ittas állapotban lévő férfi most veszi a bátorságot arra, hogy oda jöjjön az asztalunkhoz, ahogy pedig engem szólít meg… hát sok jót nem ígér vele. Elutasítom őt, óvatosan, finoman, mivel nem érzem úgy, hogy balhét kellene generálni, és mint nemsokára kiderül, Piton is hasonlóan gondolja. Finoman jelzi ő is a férfi számára, hogy nem kívánt vendég az asztalunknál, mire az alkoholista pasas már felé is sandít, de amint tekintetük találkozik, mintha némileg ledermedne. A pultos is ekkor jelenik meg, majd erős kezeit a férfi vállaira teszi, így húzza hátrébb őt.
- Roger, azt hiszem, hogy mára már eleget ittál, ideje lenne távoznod. – a Rogernek nevezett ürge csak felmordul, de aztán hagyja, hogy a pultos kivezesse a kocsmából, aki ez után visszatér az asztalunkhoz.
- Ne haragudjanak, Roger sokszor iszik és akkor nem tudja kontrollálni magát. Elnézést a kellemetlenségért! – és nemsokára két teli pohárral tér vissza hozzánk. Az egyikben sör van, a másikban bor, olyannak tűnik, mint amit az előbb mi ittunk, így én az enyém után is nyúlok, fel se tűnve, hogy valami más is van benne. Meg akar mérgezni minket a pultos, de hogy miért, azt egyelőre nem tudom… Én kárpótlásnak látom ezt az egészet, így lassan magam elé húzom az én italomat, tehát a borospoharat, miközben fel se tűnik, hogy van benne valami más is, aminek nem kellene a szervezetembe kerülnie. Nem szabadna bíznom az emberekben, ezt tudom jól, nem is szoktam, de azért erre nem gondolnék, hogy itt is csak úgy ártani akarnak majd nekem… Mivel az első poharam már üres, így ezt emelem ajkamhoz, a velem szemben ülőn múlik, hogy vajon iszom-e belőle vagy sem.
- Úgy tűnik, hogy rossz helyet választottunk a találkozóra. – jegyzem meg idő közben, még a kortyolás előtt, miközben a pultos felé tekintek, majd ez után ismét Perselus kerül a figyelmem középpontjába.


//Bocsi, hogy csak most… *elbújik* //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-10-22, 01:57




Astrid & Piton

Nyári találka




Ahogy belép, azonnal felméri a társaságot, nem követné el azt a hibát, hogy ezt elmulasztja. Végigméri azt is, ki az, akitől jobb tartani - akár ezért, akár azért. Mert persze tudja ő jól, hogy akadhatnak erőszakosabb, vagy épp pletykásabb emberek mindenhol. Ezzel együtt sem időzik túl sokat az ajtóban, ruganyos léptekkel indul tova szinte egyből, hezitálás nélkül vonul a pulthoz, s kéri ki italát, miközben megenged magának még egy gyors szemlét, de a mustra után útja ezúttal már csakugyan a lány asztalához visz. Bár kérdez, de választól függetlenül leül. Egyszerűen azért, mert előre tudja azt.
- Nincs dolgunk velük - von vállat, mintha ez csak ennyi lenne. Valójában részben ennyi is, ő maga látszólag kicsit sem foglalkozik az alakokkal ugyanis - S, hova vágyódnál valójában? - kérdi ártatlanul, de azért biccent, jelezve, nem, sokat nem akar itt időzni. Habár az nem derül ki világosan, hogy hajlandó lenne-e figyelembe venni amaz óhaját, vagy sem. Mindenesetre az biztos, hogy árt az imidzsének, ha balhéba keveredik. Pláne, ha még egy diákja is a tanúja lenne az esetnek... Maga mögött hagyta ő már az effélét, a lezüllött helyeket, a még pocsékabb társaságot, a hajnali balhézásokat, így persze éber is. Már csak azért is, mert tudja, mire figyeljen - már a beszélgetőpartneren kívül.
- Te is nekem - feleli, noha a szavak mögötti igazságtartalom talán kérdéses, azt mindenesetre tudja, hogy mit kell mondani. S ami azt illeti, ezúttal lenne tovább is - például megkérdezné, hogy a leány nem kíván-e valami italt, ez elmarad - ami talán nem is olyan nagy gond, tekintve az italok minőségét. Pillantása a közeledőre esik, arca kifejezéstelené válik, csak tekintete marad hideg és bizalmatlan. Már felelne, végül nem teszi - Astridnak van szája, védje meg magát. Ő nem az apja, hogy helyette cselekedjék, így némán szemléli a kialakuló helyzetet, láthatóan nem kíván belefolyni a dologba, sőt. Így csak akkor köszörüli meg torkát, mikor úgy érzi, hogy a leányzó visszavonulót fúj. Ujjai leheletfinoman rásimulnak pálcájára, noha egyelőre a legkevésbé sem áll szándékában használni is azt.
- Én úgy hallottam, a hölgy válasza nemleges volt. - jegyzi meg szenvtelenül, de egyelőre nem moccan. Ha a férfi feléje pillantana, akkor viszont megpróbálja elkapni tekintetét, hogy egyelőre egy viszonylag baráti módon győzze meg a távozásról, vagy legalábbis fizikai erőszaktól mentesen.

//Na de hogy ennyit... Embarassed Neutral *elsunnyog* //


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-09-22, 15:39

Piton & Astrid


Alapvetően nem zavarna, ha várnom kell, de ez a hely nem éppen kedvemre való, legalábbis így, ahogy egyre több időt töltök itt el. Szerencse, hogy az a fószer csak néz, de nem tesz különösebben semmit, így nem közelít felém és meg se szólít, tehát nyugodtan kortyolgathatom tovább az italomat, miközben várom a Mardekár ház vezetőjét. Jó ideje együtt vagyunk már, lassan egy éve, hogy megtörtént az első csók közöttünk, mostanra pedig már… elfogadtam azt, ami van közöttünk. Kereshetnék mást, természetesen, de nem érzem úgy, hogy szükségem lenne ilyen lépéseket tenni, amúgy meg, ki lenne az a más? Damient már egy ideje nem láttam, Daniellel pedig egyre jobban alakul a barátságunk, nem rontanám el… na meg, még mindig egy kisfiú hozzám képest.
Miközben folyamatosan nyomon követem a kocsmába érkezőket, úgy fogy szépen lassan a bor is a poharamból, majd hamarosan már megláthatom azt a férfit, akire oly nagyon várok. Feljebb emelkedem ültemből, miközben még jobban fixírozni kezdem, de sajnos egyelőre még nem tér ide hozzám. Talán jobb is ez így, jobb az óvatosság, mert tudom jól, hogy ő is ezért halad inkább a pulthoz, de már nem kell sok idő ahhoz, hogy a következő célpontja az én asztalom legyen. Most már nem tudom visszafogni a mosolyomat, amely szépen lassan bontakozik ki, ahogy egyre inkább közelebb ér hozzám, amikor pedig megszólal, finoman nyújtom előre kezem, jelezve, hogy bátran üljön le a velem szemben lévő székre.
- Nem tetszik ez a hely… és az itteni alakok sem. Remélem nem akarsz sok időt itt tölteni. – köszönnöm kéne, meglehet, de előbb jobbnak látom tudatni vele, hogy nem szándékozom sokáig itt lecövekelni, na meg, több alkoholnak se kellene lecsúsznia a torkomon, így jobb lesz. Mindketten tudjuk, hogy a bor olykor… khm, rossz hatással van rám.
- Hiányoztál! – bököm ki végül, miközben szemeim a másik rideg tekintetét keresik. Nem tartom magamban gondolataimat, ahogy régen se tettem, örülök, hogy itt van, hogy nyáron is szakít rám némi időt, így van ez jól. Kár, hogy most, hogy ide ült hozzám, nem maradhatunk normálisan kettesben, ugyanis az előbb engem fixírozó férfi úgy tűnik, hogy összeszedte a bátorságát és az asztalunkhoz sétál. Kissé dülöngél, de azért tud még menni.
- Csatlakozhatom, cicus? – rátámaszkodik az asztalra, Perselusnak hátat fordítva, miközben kaján vigyorral arcán kezd el felmérni. Sokat nem lát igaz belőlem, de szinte érezhető, ahogy vetkőztet tekintetével, mire csak én csak elhúzom a számat. Ez a bűz, amit áraszt…
- Mint látja, már van társaságom… - felelek neki lazán, de kedvesemet aligha láthatom nagy termetének hála, mire ő még közelebb sétál, majd már nyúlna is arcomhoz, hogy megcirógasson. Nem ért a szép szóból, mák, hogy időben tudok hátrébb hajolni. Ahj, nem akarok itt balhézni, most tényleg muszáj volt idejönnie? Hihetetlen, hogy mindig van valami…

//Ugyan, te is mindig vársz rám. *-* //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-09-21, 22:56




Astrid & Piton

Nyári találka




Őt nem nyomasztják olyan súlyos dolgok, mint a leányt. Nem kínozza a szülők hiánya, noha a szerelmének hiánya kétségtelenül mardossa. Olyannyira, hogy a minap elment Lily sírjához... Ritkán jár arra, nagyon ritkán, mert azon a helyen hajlamos elgyengülni, egy-egy röpke pillanatig mutatni a belső fájdalmat. Ott a bűntudat, a harag, a valódi cél nélküli gyűlölet és a fájdalom elviselhetetlen erejűre dagad, és mindezt szép, vagy épp kevésbé idilli emlékek tarkítják, gyér erőt adva csak, mely a folytatást szorgalmazza. Menni kell tovább... Mindig menni kell tovább.
Ezért sem zárkózott el ettől a mai találkozótól, pedig általában a nyarait szereti megtartani magának, távol a diákjaitól. Még akkor is, ha egy-egy diákja nem teljesen csak annyi, mint a többi, leginkább akkor is a diákjai, és szereti, ha ez az elválasztás megmarad. Ezzel együtt sem most tesz először kivételt - de már régóta nem árt el így. Most mégis hoppanál, a megbeszélt, nem épp a legillusztrisabb társaságot vonzó kocsma közelébe, hogy alig egy-két perc alatt betérhessen. Öltözetét tekintve sötét, hosszú ujjú, fekete ing, s fekete farmer, ehhez sötét cipő; olybá tűnik, a világos színek még a nyár hatására sem lopják be magukat a ruhatárába. Mindezt szinte megkoronázza a fekete köpeny... Ezen a környéken ezzel együtt sem fog igazán kiríni a tömegből.
A lányhoz képest késve érkezik, de a megbeszélt időponttól nem tér el, pontos, mást nem is engedne meg magának. Belépve azonnal kiszúrja a lányt, a magasság, az aranyló fürtök, a köpeny alatt sejthető testalkat... Ennek ellenére is a pulthoz lép, ő most a sört választja, miközben végigméri a többi bent tartózkodó tagot is, ezt követően a fizet, végül pedig a lány asztalához lépdel.
- Leülhetek? - hangzik a kérdés, de nem vár választ igazán.

//Bocsánat, hogy csak most  zsakos  zsakos  zsakos //


Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid 2015-09-07, 10:12

Piton & Astrid


Sokak számára a nyár a kikapcsolódást jelenti, de amióta a szüleim már nem élnek, rég nem tudom már ugyanúgy élvezni ezeket a hónapokat. A másik ok pedig a negatív hangulatomnak nem más, mint Perselus. Rossz érzés, hogy nem láthatom minden nap az iskola falai között, a hiánya pedig egyre jobban mardos belülről, de talán hamarosan csillapodik a fájdalom, hiszen közeleg találkozásunk órája. Most nem nálam találkozunk, hanem egy egyszerűbb, nem túl jó hírnévnek örvendő kocsmában, aztán majd kiderül, hogy onnan merre is megyünk tovább, ahogy az is, hogy vajon mennyi időt tud szánni rám.
Mivel idén végeztem a Roxfortban, ezért most már én is képes vagyok a hoppanálásra, így mindenféle probléma nélkül érkezem meg London egy sötétebb negyedébe, méghozzá egy sikátorba, ahol bizonyára senki se szúrja ki majd érkezésemet. Nem óhajtom elhagyni az intézményt, szeptembertől az Elemista szakon fogom folytatni tanulmányaimat, de egyelőre nem kell azon aggódnom, hogy felkészüljek az új tanévre, hiszen minden ismeretlen lesz számomra. Vártam már, hogy ide jussak, most már talán könnyebb lesz az élet, elindulhattam egy úton, mely remélhetőleg jó választás volt a számomra.
A világos színeket magam mögött hagytam, ruházatom tökéletesen mintázza hangulatomat, így egy fekete köpeny fedi el testem nagy részét, a csuklya pedig szőke üstökömet és csinos arcomat. Kevés smink van rajtam, szemeim kihúztam feketével, így még jobban világítanak, ahogy rávetülnek a lámpák fényei. A köpeny alatt egyébként a nyárnak hála nincs túl vastag szerelés, egy fekete, némileg térd fölé érő szoknyát viselek, fűzős, csinos felsővel, lábaimon pedig hosszú szárú bakancs található. Nem volt a stílusom sokáig, de talán nem ártana némileg változtatnom ezen.
A megbeszélt találkahely közel van ahhoz, ahol jelenleg állok, így megigazítom ruházatomat, hogy véletlenül se legyek feltűnő – bár egy ilyen helyen nem hiszem, hogy pont minket figyelnének -, majd már útnak is eredek. Körülbelül öt percembe telik megérkezni a kocsma elé, ahova most mindenféle aggodalom nélkül nyitok be. Nincs kedves mosoly arcomon, csak némileg elkomolyodva tekintek körbe, de nem látom azt, akit keresek. Ezek szerint én érkeztem előbb, nem ártana tehát várnom egy kicsit, így lépek oda a pulthoz és rendelek tőle egy pohár bort. Nem kívánom az alkoholt, de nem szeretnék kitűnni se az itteniek közül, így végül fizetek, majd a poharammal együtt a sarokban lévő asztalt célzom meg. A helységben rockzene szól, de nem túl hangosan, hogy ne zavarja a beszélgetőket… vagy inkább kiabálókat. Nem túl jó az itteni társaság és érzem, hogy engem is kiszúr egy idősebb férfi. A csuklya bár még rajtam van, azért a szőke hajtincsek némileg előre lógnak. Nem félek, most már nem aggódom egy picit se az életem miatt. Nem lesz gond, ha esetleg közelebb is jön hozzám, bár nem hiszem, hogy megszólítana, egyelőre még csak a távolból figyel bamba tekintetével. Jó adag ital lehet már benne és bizonyára a fiatalabbakat kedvelheti, akár csak az én kedvesem, a probléma viszont az, hogy én már foglalt vagyok. El is fordítom barna íriszeimet felőle, majd ajkamhoz emelem italomat, hogy néhány korttyal öblítsem le torkom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Piton & Astrid 2015-09-07, 09:41

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Piton & Astrid

Vissza az elejére Go down

Piton & Astrid

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Kígyók kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-