Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Térdre Roxfort!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2016-01-15, 16:14


Nagyravágyó tervek szövögetése
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az eddigi szótlansága után azért valamelyest meglepődöm rajta, hogy Diederik megszólal és egészen hosszan beszél, azon viszont már kevésbé, hogy James feladattal látja el őt. Nem tudom, hogy azért van-e, mert hozzám kötődik, vagy egyébként is lát benne fantáziát, ezt majd biztosan meg fogom kérdezni tőle, amikor kettesben leszünk, de bármelyikről is van szó örülök neki, habár eddig is hasonló feladata volt az iskolában természetesen. Egyelőre viszont a magam részéről csendben maradok. Szóltam már eleget, amikor úgy éreztem, hogy szükség van rá, most inkább csak figyelek arra, hogy a többiek miről hogyan vélekednek. Néha jobb egyszerűen csak csendben maradni és kész, sokkal jobban megismerhetsz másokat akkor, ha jól odafigyelsz rájuk akkor is, amikor épp beszélnek és persze akkor is, amikor épp másra figyelnek oda.
Hosszú percek el tehát, amíg inkább csak a megfigyelő szerepében tetszelgek és én magam nem mondok semmit sem, mire végül mégis csak megszólalok, de ekkor sem érzem úgy, hogy sokat kellene hozzátennem az eddigiekhez.
- Én is úgy vélem, hogy egy próbát megér Dumbledore meggyőzése, de nem hiszem, hogy óvatos célozgatásokkal nála sokra lehet menni. Ha viszont megpróbálnék beszélni vele... ha nemleges a válasza, biztos, hogy távoznom kell a Roxfortból. Úgy vélem ezt a próbát az utolsó pillanatra kell hagynunk. - persze feltérképezni lehet a véleményét, finoman puhatolózva, de mindenképpen nagyon óvatosan, mert az igazgató mind tudjuk, hogy túlságosan okos ahhoz, hogy ne szűrje le könnyen a szavak mögött megbújó igazságot. Innentől már tényleg nem teszek hozzá mást a beszélgetéshez, majd meglátjuk, hogy mire jutunk a legvégén és persze, hogy kiket tudunk még beszervezni az ügyünkhöz. Én azért hiszek abban, hogy hasznunkra lehetnek a sötétebb teremtmények is, köztük is van jó néhány, aki nem azért vált azzá, ami mert nem legbelül aljas és gonosz lenne, mint ahogyan mi sem akarunk feltétlenül világégést. Egyszerűen csak más és jobb világot akarunk, amiben nem kell elbújnunk és rejtőzködnünk, mintha mi lennénk a korcsok, a mulgik pedig a világ urai.

//Köszönöm szépen én is a játékot, szuper volt! tancikal //

[You must be registered and logged in to see this link.]



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybella Balston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2016-01-15, 10:06


Egy új élet kezdete…



[You must be registered and logged in to see this image.]


*Maradunk még elegen ahhoz, hogy tovább szőjük a terveket, véleményem szerint jobb is, hogy most az elején derültek ki a nézetkülönbségek mint később, amikor már mindenki számít a másikra. Tudjuk mit várhatunk azoktól akik most elmentek, végül is már nem támadhatnak hátba minket, mert figyelni fogjuk minden lépésüket. Legalábbis gondolom és remélem, hogy így lesz, ostobaság lenne nem ezt tenni. Több vélemény és terv kezdemény is elhangzik, egyik sem tökéletes persze de azért vagyunk, hogy finomítsunk rajtuk, másrészt nem lehet mindent előre eltervezni, még ha több verziót is gyártunk, mert egyelőre nem ismerjük a diákok hozzáállását és a mugliszülőkét sem. Szerintem ők a legerősebb láncszem, hiába nem itt élnek velünk de azok akik elfogadták, hogy a gyermekük varázshasználónak született és nem mondtak le róla, nem vetették meg s hagyták sorsára a varázsvilágban, azok minden bizonnyal szeretnék ha szabadon, mindenféle korlát nélkül élhetnének a gyermekeik. velük, vagy a közelükben és nem némán a titkok homályába bújva és elveszve egy olyan rendszer által irányítva aminek a létjogosultsága már régen elavult. A világ és a benne élő emberek változnak, nekünk is velük kell változnunk. *
-Én sem vetném el Dumbledore professzor meggyőzését, hiszen ő a diákoknak és az iskolának él, mindig is őket védte még a minisztériummal szemben is. Egy próbát megér, ha őt sikerül valamennyire is magunk mellé állítanunk, nyert ügyünk van hiszen az ő szava szent. Többen szeretik és bíznak benne mint a minisztériumban és a mugli ivadékokat is pátyolgatja.
*Nekem nincsenek fenntartásaim aziránt, hogy rám testálnák ezt a kényes feladatot, nem vagyok harcos de diplomata sem, minden bizonnyal van olyan aki több meggyőző erővel rendelkezik. Sheska például, az iskolában tanít, elég lenne néhány elejtett megjegyzés és a professzor reakcióiból tudnánk melyik oldalon foglal állást inkább. Ez persze már későbbre vonatkozik, a megvalósításhoz és mi még a terveknél sem nagyon tartunk. Hamarosan már néhány pozíció is kiosztásra kerül, a diákok meggyőzése pont Lisolettre hárul, aki Dumbledore-ban is lát fantáziát. Hogy nekem milyen feladatot találtak ki még rejtély de minden bizonnyal majd Altan elmondja, vagy Sheska, ha már bízik bennem annyira, hogy többnek lásson mint Altan asszonyát. S ő tudja hol talál ha szükségük lesz rám. *

//köszöntem, szerettem! cheers Bubó doktor lol! vagyis kérem a következőt! tancikal //








[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2016-01-10, 16:35


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sheskára pillant, mikor szólni kezd. Azt nem mondja Ruth inkább, hogy a vérfarkasok és vámpírok mondjuk nem minden ok nélkül olyan kitaszítottak, de lehet ez csak az ő rasszista hozzáállása. Meg tulajdonképpen maguk mellé állítani ezeket a korcsokat nem rossz dolog, ágyútölteléknek jók lesznek. Inkább ők, mint Ruth. Figyelme eztán Diederikre majd Lisolette-re irányul.
- Legyen ahogy akarjátok. - Bólint végül Ruth. Szerinte Dumbledore-t meggyőzni kellene, legalábbis megpróbálni, hiszen ha valóban jók az érveik, a céljaik, ami az egész világnak javulást hozna, akkor az ősz varázsló sem lenne ellene. Eleget viaskodik ő a Minisztériummal, hiába tűnik úgy, hogy nagy az együttműködés. Egy próbát megérhetne. Mit veszítenének vele? Utána még mindig ki lehet iktatni, ha nem jött be a dolog. De nem mondja, végén még őt küldenék fel az igazgatói szobába megtárgyalni ezt, s Ruth bizony erre nem jó választás lenne. Van az idős varázsló pillantásában valami átható, valami lélekig hatoló, s Ruth lelke korántsem elég makulátlan. Nem egy jó reklámarc.
- Mert álmot bocsátani rá könnyebb? Hmmm! - Mosolyodik el kissé cinikusan Ruth, ahogy James-re pillant, de bólint ismét és Ethen után rögtön mondja ő is.
- Akárcsak én, ott leszek. - Ruth ott lesz, ahol a siker is. Bármelyik fél is nyer, s minthogy James-től nem kapott különösebb feladatot, legfeljebb értelmezheti úgy, hogy segítsen Diederik-nek, nos, ő ki tud várni bármeddig. Figyelheti a csatát megfelelő távolságból is, hogy majd akkor és ott csatlakozzon be azon az oldalon, amelyik oldalra eldőlni látszik a csata, s ezzel erősítse meg a győzelmet. Majd kialakul... Meg aztán lehet addig Utherrel megszerzik az alapköveket is, s akkor már mindez érdektelen lesz a számára. Vagy nem.
- Majd szólj, ha kellenék! - Mondja még Diederik-nek, de az édesanyára is pillant. Mindkettő tudja, merre találja Ruth-ot általában. A megbeszélés hátralevő részeire pedig figyel, amihez érdemben hozzá tud szólni - még ha az sokszor a cinikus ördög ügyvédje módi is -, ahhoz hozzászól, hogy ezzel segítse a jelenlevőket...

//Köszönöm én is a játékot Smile//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James E. D. Anchev
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2016-01-10, 10:42



[You must be registered and logged in to see this image.]

To my minions
[You must be registered and logged in to see this image.]


Feleslegesnek érzem, hogy Razielt további szavakkal marasztaljam, elmondta, amit akart, így szó nélkül hagyva őt biccentek, s ő távozik. Sokkal jobban érdekelnek, akiket valóban meghívtam, nem a kínzómester tanítványaira voltam most kíváncsi. Az érdeklődők mindannyian olyanok, akik nyílt harcban is megállják a helyüket, noha nem szándékozom őket is feláldozni. A látszattámadás lényege az lesz, hogy olyanok pusztuljnak el, akikért  tulajdonképpen senki nem hullajt könnyet, infernusok, mágikusan teremtett homonkuluszok. Sybellára fut a tekintetem, én magam sem fogalmazhattam volna meg jobban, így elismerést kap válaszul.
- Egy új világrendet kell felállítani, amiben elsöpörjük a rendet, és a politikát. A minisztériumban ugyan komoly mágusok ülnek, ám többségük már elpuhult a sok felesleges rendelkezésnek köszönhetően. Ezt fogjuk kihasználni, s a Roxfort mágikus adottságait. Dumbledore mindig csak védekezésül használta a kastélyt, holott támadásra is kiváló. Akárcsak ez a piramis. – Nézek körbe mosolyogva, a főhadiszállásunk már ebben a percben is működőképes, ám akkor fogja elérni a komoly tűzerejét, ha az iskola főépületéhez csatolom. Miután Ruth is helyet foglal, immár kezdetét veheti az érdemi tanácskozás.
- Ahogy mondod. Nem cél, hogy a gyerekek megsérüljenek, hiszen ők lesznek a leendő tanítványaink. Mi van, ha azt mondom, hogy ismerem a titkos varázsigét, amely a lezárt katakombák egyikén át vezet? Na igen, a szüleim kijárták a Roxfortot, nem véletlen, hogy én magam is oda akarok visszatérni. Mosolyom kiismerhetetlen, természetes volt, hogy csellel szándékozom betörni az iskolába. Habár a külsőm alapján a nyílt harcért vagyok oda, ezúttal lemondok a vérontásról. – Nem kell meghalnia. Egymagában is komoly ellenfél, nem vagyok olyan elbizakodott, hogy biztosan azt mondjam, hogy én győzök. A válasz a múltjában keresendő. Nem árulok most el szakmai titkokat, legyen elég annyi, hogy álmot fogok rá bocsájtani, időtlen álmot, amelyből többé nem térhet vissza. – Sheska felelete tetszetős, én is úgy gondolom, hogy a peremre kényszerítettek is lehetnek a támogatóink, habár akkor komolyan le kell raknunk az alapokat, hogyan is fér majd egymás mellett az átlagember, és a vérlény. Az újabb folyosók nyitásán bólintok, be tudok majd nyitni a katakombákba, ám lesz egy alagút, amelyet nem mágia, hanem valami ősi lény vájt, az vezet a roxfort falai alá, szívem szerint kihagynám, tehát ha a tanár és a diákjai képes egy járható utat nyitni, az lenne a legjobb megoldás. Így is rengeteg csapdával kell számolnunk, ha az egyenes utat követjük, bizony az itteni támogatóimból is otthagyhatja pár a fogát. Összevillan a tekintetem a nőével, így köszönöm meg, hogy a végsőkig hisz bennem. És bár még nem szóltam külön a fiához, most megteszem.
- Diedrik. Az egyik alvezérem leszel. A feladatod, hogy olyan diákokat állíts magad mellé, akiknek nem jár el a szájuk, és a kellő pillanatban segítségünkre tudnak lenni, kábításokkal, a belső védelmek hatástalanításával. A tanári kar, az egyetemisták jó része vélhetően fel fog lépni ellenünk, el kell kezdeni a diákok szemének felnyitását. Képes vagy rá. – Az anyja mindenképpen segíteni fog neki, nem kell ide Imperio, hogy működjön a dolog, az észérvek bőven elegendőek lehetnek, az emberek ugyanis szeretik, hogy ha a szabad akaratukra apellálnak.
- Éppen ezért választottalak Lisolette téged. Az eszedért, no meg a külső kisugárzásodért. Ha rád néznek, nem egy sötét boszorkányt látnak. Úgy kell beállítani a dolgot, mintha törvényszerű lenne, hogy a Roxfortnak új vezetése van, hiszen nekik sem jó már ez a rendszer. – Mosolyodom el, ismét megerősítve a lányt abban, hogy nagyon jó reklámarc, neki kell majd leerőltetni a bentlakók torkán a történteket. Ethen szavai szintén azt erősítik meg, hogy nem Raziel hirtelen feltámadó szenvedélyes szavai, hanem a korábban eltervezett megfontolt támadás mellett van. A beszélgetés ezek után immár picit a részleket érinti, további tervezgetés történik, majd hamarosan elkezdődik a felkészülés.

//Köszike a játékot, folytatása következik!//


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ethen Artmenson
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-12-09, 14:54


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Akárhogy is nézzük, Raziel igazán meggyőző egy személyiség volt. Mit meg nem adtam volna azért, hogy egy kicsit kettesben legyünk, és elmondhassam neki mindazt, ami addig formálódott bennem, amíg ő és JED egymást marták. De ez a lehetőség elúszott és nem adatott meg, hiszen ő csak hátat fordított, és elindult kifelé. Gondolkoztam rajta, hogy megyek utána, de közben visszahúzott minden, ami itt volt. Nem tudtam, mi lesz a jövő, és nem tudom, hogy melyik lehetne az az oldal, amit választanom kéne, de remélem, kivételesen jól választok azzal, hogy itt maradok. Arról pedig senkinek sem kell tudnia, hogy mi is az igazi oka, amiért nem fordultam Raziel után, és követtem. Elég ha erről csak én tudok, és később majd mindenki mással is közlöm, mikor itt lesz az ideje.  
Kivételesen úgy gondoltam, hogy jobb lenne csöndben maradni, így inkább ülve végighallgattam mindenkit. Először a barna csaj, majd a vörös. Utóbbival még egyet is értettem. Támogatók mindig is kellettek, ha valaki valamilyen komoly ügyet képvisel, és nekünk is szükségünk lesz rájuk, ebben biztos vagyok.
Sheska utolsó megszólalása igazán felkeltette az érdeklődésemet. Mire gondolt azzal kapcsolatban, hogy új titkos bejáratokat hozhatunk létre magunk is. Szívesen megkérdeztem volna, hogy pontosan mire is gondol ezalatt, de aztán inkább befogtam a pofámat, mielőtt magamra haragítok valakit.
Ismét újabb ötlet vetődött fel; vagy csak én nem hallottam, hogy már volt erről szó, de mintha még senki sem említette volna a Minisztérium megtámadását. Van benne fantázia, és jogos is lenne a varázsló világ központját megtámadni, de ahhoz sokkal több emberre és tapasztalatra lenne szükségünk, és az biztos hogy én csak egy kezdő vagyok, aki egyszer szolgált a halálfalók soraiban. Igaz, az idióta énem elhagyta a halálfalókat, én azóta is kitartok mellettük, és erre a pillanatra vágyok, hogy megkaphassam a lehetőséget, hogy bizonyíthassak. Vezetőtől függetlenül.
Most végre enyém az irányítás, de sokáig voltam távol, így ismét bele kell jönnöm a test és az elme irányításába. Néha még érzem, hogy a régi énem küzd, hogy visszavehesse az irányítást, de abban biztos lehet, hogy ezt csak akkor fogja visszakapni, amikor én azt akarom, és nem akkor, amikor ő szeretné.
A szőke beszédét követően inkább csak felhúztam a szemöldökömet. Volt szó róla, hogy csak uralkodni akarunk az iskolában? Neki kell állnom figyelni, és előbányászni a másik énem emlékeit, amíg én még nem bújtam elő, mert ez így nagyon nem jó, hogy a legtöbb dologra nem is emlékeztem. Gondolkoztam, hogy mit kellene mondanom nekik, de aztán arra jutottam, hogy már eleget rontottam a helyzetemen, így inkább egy nagyon rövid hozzászólással gazdagítottam csak a beszélgetést.
- Én is maradok – mondtam előredőlve, az asztalra könyökölve. – Ha sikereket fogunk elérni, ami nagy valószínűséggel be fog következni, akkor én is ott akarok lenni – vontam fel a szemöldökömet. Tudom, hogy ezt akarják hallani. A srác hibájából tanulva, akit úgy kellett összekaparni a padlóról, inkább nem ócsárolok senkit. Tulajdonképpen, nem is akarom. Jó így minden, ahogy van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lisolette Switch-Black
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-12-06, 16:25

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az események egyszeriben felpörögnek. Beállít két idegen, és úgy tesznek, mintha nem is vendégként érkeztek volna. Talán nem fogták fel, hogy ez nem a saját terepük? Bolondok. Bolondok, mert nem érzékelik a veszélyt, és pont emiatt sérült meg az a fiú is. Raziel… Szép szavak, jó kérdések, ha ismerném, talán még követném is. Viszont, amiket a vörös hajú lány, azt hiszem Ruth a neve, mond, azok után már nem érzek késztetést rá. Nem olyan embernek tűnik, akiben meg tudnék bízni, vagy, akire lehetne építeni. Bár, JED-et sem ismerem, de róla még komolyabban rossz dolgot sem hallottam, így csak szó nélkül nézem végig a jelenetet.
A két férfi távozása után ismét JED kezd beszélni, most már mélyre hatóbban, mint eddig. Felvázolja a terveit, és szépen sorban mindenki hozzátesz valamit. Én gondolkozom, mindenkit meghallgatok, aki előttem szólal fel.
Az erőszakos betörés szerintem sem megoldás. A Roxfortot talán majdhogynem lehetetlen is lenne erőszakkal bevenni. Sheska felvetésével értenék egyet. Rengeteg titkos járat van, amit nagyon jól ki lehet használni, ha pedig már egyszer bejutottunk, utána egyszerűen tudunk olyat kiutat készíteni, amiről más nem tudhat – helyeselek, elvégre, újat már nehezen tudnék hozzátenni. Már minden lényegeset elmondtak előttem. Én már csak véleményt tudok nyilvánítani, és állást foglalni. – Dumbledor meggyőzése, bármilyen varázslat, vagy bájital nélkül véleményem szerint lehetetlen. Az öreg varázslónak is megvannak a saját tervei a varázsvilágot illetőleg, különben nem irányítana egy varázslóképzőt. Az pedig, hogy együtt működik a Minisztériummal, amivel mi szemben állunk, nekem azt sugallja, hogy meg fogjuk tudni győzni egyszerű észérvekkel – megállok egy pillanatra, majd veszek egy mély levegőt, mielőtt folytatnám. – Az pedig, hogy ha elfoglaljuk az iskolát, még nem jelenti azt, hogy a diákok elfogadnak minket. Azok a diákok, akik éppen most járnak oda, biztos, hogy első körben ellenünk lesznek. Talán, ha békésen, a háttérből irányítva változtatjuk meg az iskolát, akkor nem lesz olyan feltűnő a dolog, és az iskola hírneve sem romlana meg. De, a lényeg, hogy a diákok bizalmát nem szabad elveszítenünk, mert hiába a tanári kar vezeti az iskolát, az iskola lelke maga a diákokban rejlik. Ők határozzák meg az iskola sorsát. – Én nem álltam fel, egyszerűen csak megemeltem kicsit a hangomat, amíg beszéltem, egyértelművé téve, hogy ki is beszél. Nem támadó célzatú volt a felszólalásom, inkább csak véleményeztem az eddig elhangzottakat. Utána pedig elhallgattam, és vártam, hogy a következő ember felszólaljon.

Lisolette és mindenki más

A bosszú hajnala[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Diederik Hale
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-12-06, 14:28

Térdre Roxfort!


Hosszú ideje csupán hallgatok, egy biccentéssel elintézem a részvétnyilvánítást de ezek után már nem szólalok meg vagy teszek olyan mozdulatot amiből azt vehetnék ki, hogy mondanivalóm van. Leginkább a két késői vendéget figyeltem, a gesztusaikat, a mondanivalójukat, a vehemens viselkedését a srácnak. Csodálkoztam is, hogy anyám hidegvérrel tűrte és nem ugrott a torkának. Én a magam részéről megmosolyogtam az egészet. Itt egy csapat kölyök, egy tanár, egy apám helyére pályázó alak és még néhány varázslattal megáldott vagy éppen megátkozott személy. Valahol azért kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem ez a legnagyobb és legerősebb osztag amit valaha elképzeltem. Igaz azonban, hogy egy beépüléshez alkalmas ez a brigád, dehogy többre is? Erre nem vennék mérget. Nos akad bennem passzivitás is jócskán, mert két táborra vagyok szakadva. Az egyik oldalon Lena érdekeit képviselem ami nem feltétlen az volna, hogy ürítsük ki a Roxfortot és akkor mehet a csatározás. A másik oldalon pedig ott az anyám akinek ez valamiért fontosabb, mint bármi más. Néznem kell a húgom és anyám érdekeit is és persze azt, hogy a hatalom jó kezekben üssön nyelet.
De egy ilyen összejövetel vajon elég arra, hogy a döntést képes legyen bárki is meghozni? Az eszmecseréket hallgatva mindenkiben motoszkál kételem és sok-sok megmagyarázatlan kérdés. Szerintem a félelem is ott van a jelenlévőkben. Félnek Dumbledore-től, a Minisztériumtól és még ki tudja kitől és mitől. Mert jó belegondolni abba, hogy akkor rendben van, vágjunk bele, foglaljuk el az iskolát majd vegyük át a hatalmat a Minisztériumban, igen ám, de a megtorlással mi lesz? Mert a sok félő ember egy idő után nem fogja ezt annyiban hagyni és lehet, hogy nálunk van a meglepetés ereje és első ízben mindent letudunk tarolni, mint valami fergeteges ciklon, de az a legnagyobb kérdés, hogy ezt a hatalmat meg is tudjuk-e tartani?
Anyám szavaira és Raziel szavaira figyelek leginkább JED-é mellett. Az Ő szavaik sokkal sorsdöntőbbnek tűnnek. Hiszen anyám beavatott JED ügyeibe és úgy tűnik Raziel sem kevésbé maradt le. Miután meglepő fordulatként Raziel távozni készül nem kerüli el figyelmem az, hogy elidőzik rajtam és pár társunkon a tekintete. Biccentek felé, néma párbeszéd csupán. Szerintem Ő maga is tudja, hogy ha nem is nagy részben, de valahol megértettem és egyetértek szavaival ám maradnom kell. ha másért nem is, hát azért, hogy szemmel tartsam a folyamatot ami kibontakozni látszik és emellett óvjam a családom az újabb kudarcoktól.
-Nos ha szabad szólnom, de ha nem, hát akkor sem tartom magamban amit gondolok. Rengeteg buktató van, ezt belátjuk mind, a Minisztérium ugyan gyenge alapzaton fekszik és rágják már a férgek is a belső magot, de még áll, hosszú ideje már. A Roxfort sem kis falat, mind tudjuk miért. Az iskolát korunk egyik legnagyobb varázslója védi, lebecsülni Őt vagy gyenge pontot lelni benne maga a halálos ítélet, ezt Én nem felejteném el pergamenre vetni. Ám ha jól szervezettek vagyunk mindenhol találhatunk kis vájatokat amiken bejutva alapjaiban rengethetjük meg a varázsvilág két legerősebb és legszervezettebb társaságát. Csak ennyit akartam. - Ülök vissza és innentől ismét csendbe burkolózom, ezzel végérvényesen letisztáztam melyik oldalon állok, hogy mi lesz ezek után? Majd kiderül.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha uralkodni akarsz valaki fölött, csak azt kell elérned, hogy féljen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-12-06, 13:29


Nagyravágyó tervek szövögetése
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Raziel ugyan a besúgóival kérkedik és azzal, hogy mennyi mindent tud, miközben halvány sejtése sincs arról, hogy mi a célunk pontosan, hogy mit akarunk elérni, vagy hogy azt milyen módon, de türelme nem volt, hogy bármit is végighallgasson. Érveket akart és meggyőzést. Úgy vélem, aki azt akarja, amit mi az képes erre úgy is, hogy nem azt várja, mint valami politikus álljanak ki elé és győzzék meg, csak mert neki vannak gondolatai és azt hiszi mindent tud. Egyébként is úgy vélem Raziel nem közénk való. Háború, kín és szenvedés... nem ez a cél. A nagy sereg inkább a megfélemlítésre való. Akik itt vagyunk nem azt akarjuk, hogy a világ vérbe fulladjon, hanem mást akarunk egy új világot, ami más, ami végre jobb, mint ami most van, ahol nem kell rejtőznünk, ahol egy vérfarkas nem a sötétben húzza meg magát, mert még munkát is alig szerezhet magának. Azt akarjuk, hogy a világ pozitív irányba változzon, azt akarjuk, hogy mindezt minél kevesebb harccal érjük el, de ha mégis harcolni kell hát megtesszük.
Megvárom, amíg távozik, már nem figyelek a szavaiba, hiszen még ő az, aki nagyzolónak vél mást, miközben... Csóválom a fejemet és csendben ülök tovább a helyemen. Aki távozna, hát megteheti még, de aztán igazán rátérhetnénk végre a lényegre. Őszintén szívesen láttam volna, ha a kis mitugrásznak is vége lesz, de sajnos erről lemaradtam. Szomorú, fel fog épülni, hogy aztán az iskolában bármikor szembe jöhessen a folyosón. Azért annyi biztos, hogy ha akár csak véletlenül is úgy érzem, hogy fenyegeti a pozíciómat, ha mégis emlékezne bármire abból, ami itt történt, netán Raziel maga adná újra a tudtára, hogy ki vagyok akkor én nem fogok foglalkozni azzal Sybella mennyire óczkodik az ilyesmitől, én magam forgatok meg a gyomrában egy mérgezett tőrt, csak hogy tényleg biztos legyen a hatás és nem kétlem, hogy Ruth hasonlóképp cselekedne, maximum a kivitelezés lenne más.
- A mugli szülők jó támogatók lehetnek, főként, hogy kevesen ismerik a Minisztériumot, kevesebbet tudnak arról, amit elleneznünk kell, de talán átérzik, hogy a gyereküknek így bujkálni kell. Olyanokat kereshetünk még fel, akik kénytelenek rejtőzködni, meghúzni magukat, akiket hátráltat ez a világ. Vérfarkasok, vámpírok, akiket kitaszítanak csak, mert azok, amik. - na persze nem feltétlenül a legagresszívabb fajták kellenek, akik minden áron bosszúra szomjaznak, olyanok inkább, akik képesek a közös munkára és új világot akarnak, nem pedig vérben fürdetni az ellenségeiket. Ruth szavaira csendben bólintok. Igaza van a Roxfortba bejutni soha sem egyszerű, de mindig sokkal egyszerűbb, ha bentről próbálod megtörni a védő mágiákat és nem pedig kintről igyekszel áttörni a falakat. Szövetségesek kellenek mind az iskolában, mint a Minisztériumban, akik mellettünk állnak és képesek olyan ügyeket is eltussolni, amik bajt hozhatnak a fejünkre.
- Dumbledore neve sokakban kelt félelmet és már csak e miatt is azt hiszik tényleg sokkal több, mint egy átlag varázsló. Erős, ez igaz, de nem mindenható, megtörhetjük a védőfalait, vannak a Roxfortba vezető titkos járatok és lehetnek olyanok is, amiket nem ismernek, vagy... hozhatunk létre újat. - arra én is kíváncsi vagyok, hogy mihez akar kezdeni az igazgatóval. Nem hiszem, hogy okos ötlet lenne Dumbledoret életben hagyni, vagy épp hogy erre lenne szükség? Rabságban tartani, netán meggyőzni, hogy mellénk álljon? Dumbledore vajon mindig minden áron támogatja a Minisztériumot? Ő maga is tudja, hogy vannak ott olyan politikusok, akik csak a saját javukat akarják, akik nem hittek neki, amikor úgy vélte veszélyben van mindenki. Dumbledore is csak a saját kis ügyeit intézi a sötétben, nem avatott be másokat, pedig biztosan tisztában volt vele, hogy Voldemort visszatérhet még, talán a részletetekkel is tisztában volt még sem szólt senkinek sem a Minisztérium tagjai közül. Nem tudhatjuk, hogy mi jár a fejében, ki tudja, talán megértethetnénk vele akár idővel, hogy változtatni kell a világon, hogy a jelenlegi Minisztérium nem jól működik, reformok kellenek, új szabályok, amiket akár segíthet is kidolgozni nekünk, ha hajlik rá, hogy átgondolj a jelenlegi helyzetet és ha megérti, hogy nem elpusztítani akarjuk az iskolát, sokkal inkább fejleszteni.

[You must be registered and logged in to see this link.]



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-12-05, 12:32


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem, nem fogják mind túlélni, kedves... De én igen. - Húzódnak Ruth ajkai a rá oly jellemző féloldalas mosolyba, ahogy Razielnek felel. Nem tudják megtagadni önmagukat teljesen. Az már korábban, Raziel hivatalos munkahelyén világos lett számukra - Ruth számára mindenképp -, hogy egyikőjük sem az önfeláldozó hős. Másokat annál inkább feláldoznak, majd kecsesen lépnének is át rajtuk vissza sem nézve bánkódás nélkül. Ruth egy könnycseppet sem fog ejteni a jelenlevőkért, ha elhaláloznának. Valószínűleg Razielért sem, bár az ő esetében lehet megengedne egy helytelenítő csettintést a nyelvével, hiszen nyílt szembefordulása a férfival éppolyan komoly, mint ahogy az is, hogy mint férfit, vonzónak találja. Kár lenne érte. Nagyon is. De ennyi. Valószínűleg fordítva még ennyi sem történne, így nem kell egymást meggyőzniük róla, hogy mások is pont ennyibe nézik az életüket vagy halálukat, vagy hogy egy háború áldozatokkal jár. Névtelen, arctalan, de számokban kifejezhető áldozatokkal.
A további vitába Raziel és JED meg a többiek között nem szól bele, figyel csupán, s zöld szemei mosolygó tekintettel köszönnek el a távozó kínzómestertől, mikor őrá pillant. Megvárja, míg távozik, aztán veszi le formás kis fenekét az asztalról és fordul JED és az asztaltársaság felé. Örömmel veszi a tényt, hogy az ő feje még marad. Na ugye, hogy megmondta, hogy ő túléli! Mindig csak az adott percet kell túlélni, aztán így jönnek össze a napok, hetek, évek... Míg JED lecsatolja a páncélját, Ruth is a szék rendeltetésszerű használata mellett dönt, s leül, onnan várja meg a válaszokat. JED szavaira bólint, nagyon jó így, ha a gyakorlatban is ez fog megvalósulni: ellentmondani lehet, ha az előbbre viszi őket. Sheska szavaira figyel aztán, majd Sybellára.
- Igaza van.. - Bök fejével Sybella felé. Nem mondja ki, mi a véleménye a közös célról. Tulajdonképpen a vita hiánya róla tekinthető egyetértésnek is.
- Ha sereggel támadsz a Roxfortra, akkor a gyereküket féltő mugli szülők, az aranyvérű családok, a Minisztérium és úgy általában mindenki ellened lesz. A mi ellenségeink, ha jól értem, a varázslóellenes muglik és mindazok, akik a régi rendet tartanák fenn, hogy éljünk elszigetelve tőlük. A Roxfortot harc nélkül kell megszerezni. Kevesen vagyunk most és támogatókra van szükségünk. Ha vannak támogatóink, nemcsak a Roxfort mágikus ereje miatt lenne a szavunknak ereje. De akár erőszakmentesen, akár sereggel szerezzük meg a Roxfortot, hogyan képzelted el? Nem tudom a tanárnő, mit tud, de mi aligha tudjuk kinyitni az iskola parkját védő mágikus kapukat előttetek. És ha ki is nyitjuk, mihez akarsz kezdeni az igazgatóval? - Ruth szerint joggal merül fel ez az utolsó kérdés, hiszen koruk legnagyobb varázslójáról van szó - s akkor még csak nem is tudnak róla, miféle pálcája van az öregnek -, márpedig egy ilyen embert nem lehet félvállról venni és pláne nem lehet úgy odamenni és párbajra hívni, hogy lesz, ami lesz alapon, majd rögtönzünk. Az sokkal izgalmasabb, ha sikerülne Dumbledore-t maguk mellé állítani, az ősz mágus befolyása felbecsülhetetlen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybella Balston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-29, 09:08


Egy új élet kezdete…



[You must be registered and logged in to see this image.]


*Fogalmam sem volt mibe csöppenek, de Altan bizalma elég volt. Egy ideig. aztán kételkedni kezdtem megint és ez megmaradt akkor is amikor a csuklyás páros egyike felszólalt. Aztán elszabadult a pokol, talán számítottam rá tudat alatt, de nem tartok önvizsgálatot, rajtam kívül mindenkinek van véleménye amit nem átall a köz javára beszolgáltatni. Azt hiszem én vagyok még mindig a gyenge láncszem, nem mondom ki nyíltan de egyáltalán nem tetszik ez az egész, egyik oldal sem vonz kifejezetten, főleg az nem ami a fiúval történik. Csak én aggódom emiatt? Ruth és Sheska is megérdemeltnek nyilvánítja a támadást, vagy nevezzük büntetésnek, esetleg jogos rendreutasításnak, nem mellesleg a részvétel elutasítása is. Még mindig nem értem az egészet, és ez nem változik csak tovább bonyolódik, Raziel Arkell, na igen, új jelentkező a főnöki posztra, pár szóval ezelőtt meg tudtam volna jósolni, hogy magát jelölteti. Így van ez mindig a legnagyobb szájú elégedetlenkedőkkel, ha valami nem tetszik nekik nem változásra buzdítanak, újabb véleménynyilvánításra, és nem is újabb ötlettel lépnek elő hanem mindjárt trónfosztással. Ez volt eddig is a hiba minden eddigi próbálkozásban, bár olyannyira nem vagyok tisztában a múlt kísérleteivel, a hatalomra való törekvés sosem volt opcionálisan sikeres.
A fiú szerencsére nem halt meg, azért ez felfest egy jó pontot a szememben JED házitáblájára, az biztos, ha nem így lett volna már itt sem lennék, vagy talán a fiú mellett holtan? Mit indított volna el ez a lavina? JED, ha nincsenek is még kész tervei, mert ez világos, megfontolt és a pillanat hevében sem kapkod. Az ájult srác már nem érdekel, legalábbis a pátyolgatás szintjén nem, de attól még ott marad a gondolataimban. már Ruthara figyelek akinek több mondanivalója is akad azok után, hogy láthatóan csalódott lett amiért elmaradt a temetés. Abban én is egyetértek vele és JED ellen vagyok, hogy vitázni mindig kell és szükséges mert az újabb ötletek kellenek és minél többen vagyunk annál több lehetőséget látunk egy-egy merész elképzelésben, ezt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni. Jómagam eddig sem beszéltem túl sokat, inkább a csendes megfigyelő szerepét öltöttem fel, javarészt az én gondolataimat is kifejtették, amivel nem értek egyet azt meg csak elraktározom más időkre. Amíg Raziel és a hozzá csatlakozni kívánók itt vannak, felesleges is bármiről vitát nyitni. Ám Ruth után Sheska szólal fel s bár nem bíztam benne ugyanúgy ahogy a korábbi „család” terveiben és Altan felszínesen előadott terveiben, azért tiszteltem az erejét és a bölcsességét. Most viszont az én számomra figyelemfelkeltő. Ahogy a fiú teste kikerült a teremből, más dolgom nem lévén visszaültem a helyemre, onnan hallgatom Sheskát és bár nem beszél túl hosszan, annál tartalmasabb amit mond. A gondolatok cikáznak a fejemben, eddig csak arról hallottam, hogy megtámadják/juk a Roxfortot, hogy az a bástya, a láncszem amit gyengévé kell tenni, hogy a Minisztérium ezért meg azért nem jó, de hogy mi lett volna ennek az igazi célja, még nem esett szó. Én is bujkálok, előítéletekkel kell megküzdenem nap mint nap ahelyett, hogy folytatnám a roxforti tanulmányaimat, hogy a családommal lennék, hogy tudnám mi történt a testvéremmel és miért titkolták el a létezését. A világon rejtve van az emberek előtt, csak azért mert mások vagyunk, mert ahogy Sheska mondja erősebbek és mégis nekünk kell félnünk? Sokan tudnak rólunk, hiszen a minisztérium beavatta a felsőbb mugli vezetést, muszáj volt és születnek teljes mugli családokba varázsló gyerekek, ők is tudnak rólunk. Akkor miért bujkálunk mégis? Mindez újabb irányt ad a jövőre. Már nem a Roxfort bevétele lebeg a szemeim előtt hanem egészen más.*
-Egyikünknek sem kellene tartania a másiktól. Hiszen sokan tudnak rólunk a muglik között. Gondoljatok csak a mugli szülőkre akiknek varázsló és boszorkány gyerekeik vannak. Ők biztosan mellénk állnának már csak a gyerekeik miatt is, jó szövetségesek lehetnének. Nem biztos, hogy mindig az erő az ami hatásos, de jelen helyzetben az sem amit Raziel ajánlott fel. Köztes megoldást kell keresnünk és még kevesebb lesz a veszteség. *Hirtelen álltam fel s szólaltam meg, nem is tudom honnan volt bennem ez a bátorság, vagy egyáltalán miért gondoltam úgy, hogy ehhez az kell. csak megoldást keresek én is, viszont már átlátom mit miért szeretnének megváltoztatni, Sheska fogalmazta meg a legjobban és ez a már meglévő tiszteleten felül az iránta való bizalmamat is növelte. De még mindig erővel akarnak valamit elérni, a másik oldal pedig rejtve és hátulról. Egyik sem célravezető szerintem, de persze nem vagyok jó hadvezér, nekem mást osztottak le odafent, ám a véleményem már egy irányba vezet.* -Maradok. Úgy hiszem van helyünk a világban és nem kell megelégednünk egy….burokkal, hiszen a mágia odakint is működik. Hiszem, hogy a minisztérium annak idején okkal lett létrehozva de már idejét múlta. Kellenek szabályok, különben káosz lenne a világban, de nem mindegy milyenek ezek a szabályok. szükség van a reformokra.*Nagy sóhajjal ülök vissza a helyemre és azon merengek, hogy talán ha sikerül mindezt véghez vinni, az Azkabanban is felszabadul néhány hely, köztük a szüleimé is, hiszen nem rosszak ők csak rossz varázslók közelébe kerültek. Már nem mondok ellent JED roxfortos terveinek, de talán az amit mondtam kissé enyhít rajtuk. A Roxfort valóban fontos stratégiai állomás, és persze a tanárokat sem lehet meggyőzni az igazunkról, túl régóta követik a minisztérium utasításait, de meg lehet próbálni. Talán mégis vannak még meggyőzhetőek.*








[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-27, 01:51



Tervszövögetés








Kifelé indulok, miután a monológom végére értem. Úgy érzem, mindent elmondtam, hogy ha bármit is hozzá kellene tennem, majd azoknak teszem, akik velem tartanak. Mert csak ők érdemlik meg, hogy egy születő terv részleteit fellebbentsem előttük. Ethen szavaira azért megállok, s visszafordulok, hogy a szemébe pillanthassak, de nem megyek már vissza a terembe.
Felvázoltam a gondolataim vezérfonalát. Magadnak kell tudni, mit kívánsz. Egy másik, jobb jövőt, a célok eléréséhez szükséges valódi utat, vagy egy nyílt támadásokkal kikövezett, céltalanul csapongót, amelyben gyerekek ellen vezetnek titeket... Ha követsz, felelek. – ígérem, majd a vöröskére pillantok.
Mit gondolsz, kedves? Egy háborúban mindenki túléli? Lesznek, akik meghalnak... Nagyon is, és én ezt nem tagadom. Ha olyan mögé állsz, aki csupa széppel s jóval kecsegtet, az hazudik. E fényűző hely nagyzoló, de a háború mocskos, és csak halált, és szenvedést tartogat. Egy háborúban a halált üres számsorok mérik, nem személyes érzelmek. – jegyzem meg. Nem vagyok az apja, hogy fogjam a kezét. A következő szavaira, melyekkel Ethent biztatja, gunyoros félmosolyt csal ajkaimra. – Persze nyilván kecsegtető, hogy ő egy már felállított, és teljes mértékben feláldozható seregről beszél... Épp annyira küldi a halálba az embereket, épp csak velem ellentétben hatalmas számokban gondolkodva. Én nem hinném, hogy az efféle nyílt támadás célravezető lenne. Hogy ezzel kellene mindjárt kezdeni. Másfelől... Nem, nem oly' hirtelen döntés. Épp csak reméltem, talán akad, aki jobban csinálná. Sajnálattal látom - nincs. – ezzel zártam a Ruth-hoz intézendő szavaim. Úgy érzem, nincs olyan, amit még hozzá kéne fűznöm. Okos lány, legalábbis annyira talán az, hogy tudja, mikor kell lelépni. Ha marad is, talán később ki lehet épp faggatni, hogy mi hangzott még el itt távoztom után. Ezért se próbálom kifejezetten megfűzni, hogy velem tartson.
Ideje azonban Jamesre fókuszálnom figyelmem, hiszen mozdulatai elárulják, ő sem hagyja szó nélkül szavaim. Nem is vártam mást.
Háborúra készülsz, kínra és pusztulásra. Más erre nem nagyzolással és magamutogatással készül, habár kinek mi – felelem lassan, engedékeny hangon, de minden szavamban ott a rejtett él. – Ó, álmomban sem hittem volna, hogy ilyen jó emberismerő vagy, bocsáss meg – felelem, legalább olyan csípősen, mintha Aaronhoz beszélnék. – Sötét sikátorok, lepukkant kocsmák... Gondolod, szót emelt volna bárki is? Magam talán más utat választottam volna... De elfogadtam volna ezt is. – ezzel részemről ez a téma lezárva. A következőkre nem felelek. Csakugyan, Aaron ellenem fordulna majd? Nem hiszem, bizalmam az övé. S ha egyszer mégis életem venné, alighanem büszke leszek rá. Ezek a tények. Amit felvázoltam, ahhoz hozzá lehet tenni, pusztán elvenni nem. Hm, na jó, pusztán nem, de itt, a szigeten? Nem, inkább nem kérdezek rá erre, rossz szóvicc, méltatlan. Csak tekintetem üzeni: ezt nevezem én diktatúrának.
Fenyegetőzés nem volt itt eddig sem, tényeket közöltem, békésen - szerintem. – Ja, ja, rosszul érint, ha nem kapok kielégítő választ. – jegyzem meg gunyorosan. A vallatás és az erőskezű vezetés nem ugyanaz. A szakmai ártalom persze megeshet, hogy az én vezetői képességeimbe belevegyülne... Ez van. A következőkre a választ Sheskával közösen adják meg.
Értem. Tehát van egy fix, ámbár még csak félkész sereg, amely kész életét adni azért, hogy bevegyétek a Roxfortot? Akiknek szívügye, hogy az iskola megbukjon? Akik még csak nem is a szigetországról származnak... – ezek legfeljebb valami agymosott hülyék lehetnek meglátásom szerint. Vagy egyszerű blöff. Inkább utóbbi - a rendelkezésre álló információk alapján így tudom megítélni. S ezzel már szívem szerint kifelé indulnék, de következő szavai marasztalóak.
Én felettébb sok mindenről tudok – felelem kedvesen. Kiépült besúgó-hálózatom van, eddig azt hittem, amiatt hívott. – Milyen rettenetesen lenézed az embert. – ingatom fejem. Én is ezt teszem persze, de a képmutatás az egyik erősségem. Otthon évekig tanultam.
De eztán csak végigfuttatom tekintetem a jelenlévőkön. Die, Ethen, Ruth és Lisolette - rajuk pillantásom tovább időzik, de csak egy szempillantásnyival, majd elfordulok, s kifelé indulok. Még ki sem érek, mikor ajkaim közé már cigaretta kerül, s ha követ bárki, ha nem, elhagyom a szigetet. Mára elég ennyi izgalom.


//Köszönöm a játékot, s további jó szórakozást nektek! ^^//
Vissza az elejére Go down
James E. D. Anchev
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-26, 17:47



[You must be registered and logged in to see this image.]

To my minions
[You must be registered and logged in to see this image.]


Cseppet sem zavar Ametyst külseje, a késéséről pedig tudok. A biola megfújásával pusztán sürgettem az érkezését, hiszen a gyermeket vissza kell küldeni oda, ahova való, távolabb tőlünk. A becsapódás nem jelent halálos sérülést, az emlékeit fogja elveszteni a markolat érintésétől, hiszen Sybellának is említettem, nem szándékozom ártatlanokat lemészárolni. Igaz, hogy Aaron önszántából jött ide, mégsem úgy statuálok példát, hogy újdonsült szövetségeseim előtt kinyilvánítom, én bármit megtehetek. Vezetni fogom őket, nem büntetéseket kiszabadni, inkvizitort játszani. Nem üdvözlöm hát a belépő nőt, pusztán biccentek neki, egen, a hollóhátas kómába esett testét kell az ispotályba juttatnia.
- Akár virraszthatsz is az ágyánál, biztosan értékelné, ha majd egyszer magához tér. – Felelem hangsúlytalanul, a szúrós felcsattanás akárcsak a fiú vagy Raziel véleményezése során, most is lepereg rólam. Tudom, hogy miért vagyok itt, s a marakodásnak aligha adok helyet. Karbafont kézzel figyelem hallgatom Raziel felszólalását, s miután még nem lépett a távozás mezejére, Sybellának pusztán a fejemet rázom, nem öltem meg Aaront.
- Ugyan kínzómester. Hol itt a királyi pompa? Pusztán mert felkészülök arra, ami ránk vár? Ezt nevezed diktatúrának? Úgy vélem ha egy sötét kocsmában gyűltünk volna össze, azt közhelyesnek tartanád, és lenéznéd, mondván, hogy egy vezetőtől nem ezt várnád. Így be kell látnod, te vagy az, aki nincsen tisztában még a saját igényeivel sem. – Nem ülök vissza, pusztán az asztalra támaszkodom, megtisztelem ugyanis azzal hogy nem pökhendi módon ülve köpködöm a szavakat. – Kicsinek érzitek magatokat? Ha mindenki magába néz, akkor ott kell keresnie a válaszokat. A meghívásom nyílt szívű volt, mindenki eldönthette, hogy mit vár tőle. S ami történt, magáért beszél. Még pusztán az elején tartunk, s mivel találkozunk? Sajnálattal kell látnom, hogy az alamuszi kutyád nem volt elég rövid pórázon tartva, és csak figyelj, még azt a kezet is megharapja majd, amely eteti. Te vagy az, aki másokon túllépsz. S hogy ez vád lenne? Aligha. Ezek a tények. Amit felvázoltam, ahhoz hozzá lehet tenni, pusztán elvenni nem. Válaszokkal szolgálok, amennyiben a vendégek a többit is megtisztelik vádaskodás, fenyegetőzés nélkül. Megérdemeltétek volna a választ? A keménykezű vezetésről pont olyan papol nekem, aki alagsori pincékben nyúzza le a bőrt másokról, és még úgy véli, hogy válaszok kellenek neki? – Ethenre figyelek, aki ezen a pontot kérdez közbe. Miután úgy vélem, hogy maradni szándékozik, biccentek, ám Raziel jelenlétében még kár lenne bármi komolyabbat felfedni a tervből, amelyről valamilyen szinten már mégiscsak hallott.  Sheska jól szól, csupán a magam nevében egészítem ki. – Nem egyedül jöttem Angliába. A sereg, amely a támadás tengedélyét képzi, már megvan. Belső emberekre van azonban szükségünk, s olyanokra, akik készek komoly varázserőt megmozgatni. Legyen akár diákok, a kapcsolatrendszer itt fontos tényező lehet. – Innentől nem túlzottan érdekel, hogy mennyire akar minket megversenyeztetni, nem érzem magam a minisztérium politikusának, hogy kampányoljak az ügyem mellett. Ha Ethen ezt nem érzi át, követheti a gyalázkodó kínzómestert. Félmosollyal illetem Ruth megjegyzését, ha nem is áll teljesen mellettem, a beszéde impozáns volt.
- A te fejed még maradhat. – Villan a kék szempár, s a mosoly is marad, hallgatom, ahogyan tovább osztja Razielt. Ahogyan a roxfortos tanárnő is elmondja a magáét, nos igen, elképzelhető, hogy valaki fogja követni Razielt, ám az valóban egy szedett-vetett banda lesz, akik a mártírság álcája mögé bújva állnak be a halálfaló mögé. Én magam sosem voltam Voldermort embere, nem követtem az eszméit, a Roxfort nekem valóban azért kell, mert értékes védőbástyája lenne a jövő nemzedékének.
- E mozgalomról nem is tudnál, ha nem hívlak meg a körünkbe. Távozhatsz, igazán tanulságos belépő volt. – Természetesen nem torlom meg a szavait, úgy vélem, alapos ellentmondásokba keveredett, hogy innentől ne vegyék túl sokan komolyan. Sejtettem, hogy ha különböző alakokat hívok meg, lesz egy kis intermezzó. Hagyom, hogy kilépjen a piramisból, a kék fény leszállítja anélkül, hogy bármi baja is eshetne, s a révész visszaviszi a túlpartra.
- Nos... ezután a nem várt prológus után.... miután ezt máshogyan nem tudom értékelni, mint felvezetésnek, jöhet az érdemi eszmecsere. – Ismét Ruthon állapodik meg a tekintetem, és lecsatolom a páncélomat, miután már nem várom, hogy bárki is a többi torkának essen. A lány nyugodtan ülhet az asztal szélén, Raziel szavaival ellentétben nincsen kőbe vésett szabályok.
- Oh, dehogy. Nem állítottam, hogy tévedhetetlen volnék. Ezért vagytok itt. Ezért voltak itt. Ha annyira legyőzhetetlennek gondolnám magam, már ma indulnék, nélkületek. A viták előre visznek, lehet ellenzéket alkotni, ezt nem is sajnálom bárkitől. Ám azt magad is beláthatod, hogy ezek ketten nem szövetkezni jöttek. Méreg csöpögött minden szavukból. Nem szándékozom olyanokkal tárgyalni, akiknek előre eldöntött a véleményük. Nektek készségesen válaszolok, s a terveink is közösek lesznek. – Hagyom, hogy ezen a ponton Sheska ismét felvezesse az elképzelést, amelyről már oly sokat beszéltünk, így számomra ismét csupán az marad, hogy a másik felével toldjam meg. – A hely maga egy erődítmény, egy szimbólum, amelyet ha urallunk, tulajdonképpen félig már nyertünk is. A cél az, hogy kihasználva a kastély mágikus eszenciáit, központilag uralkodhassunk. Rengeteg varázsszer található a Roxfort területén, s oly komoly varázslatok, amelyektől úgy működhetünk, mint a varázsvilág elméje, és szíve. S nem lebecsülendő tény hogy a diákok, akiket pedig mi tanítunk ki, olyan eszmékben fognak hinni, amit mi tanítunk meg számukra. – A következő kérdésére itt még nem válaszolok, ezen a ponton nagyon is kiváncsi vagyok, hogy ki mit szűrt le az eddig tapasztaltakból. Inkább töltök magamnak még bort, lassan még a falatozáshoz is nekiláthatunk.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-05, 11:04


Nagyravágyó tervek szövögetése
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mondom, hogy jól viselem ezt a kis gyűlést, de ebből persze semmi sem látszik az arcomon, mint ahogy mindig is rendkívül jól el tudtam rejteni az érzéseimet. Nem tetszik az, hogy vannak, akik nyíltan JED ellen szegülnek, főleg nem értem, hogy miért jöttek ide és hogy miért vannak még életben. A kis suhancnak minimum végez kellene érnie akkor, amikor az első szavakkal nyit, ahogyan a háremet emlegeti. Hárem... szövetség, sértőek a szavai és azt hiszem a vezetőnk tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő nem torolná meg ezt az arcátlanságot, akkor megtenném helyette én magam. Ennyi önérzet és önbecsülés szorult belém, főleg hogy tisztában vagyok azzal, milyen képességekkel rendelkezem és felettébb nem tetszik az, hogy alaki névtelenül becsmérel, még ha nem is célzatosan engem. Sybellát is láttam már elsütni a halálos átkot, bár Altant védte, de az infernusok ellen is jól harcolt, nem nézném le csak azért, mert nő. Még sem szólok egy szót sem, nem érzem úgy, hogy még nekem is hozzá kellene tennem ehhez és egyébként sem vagyok hirtelen haragú, hogy azonnal bedobjam magamat, higgye csak a kis mitugrász, hogy ő itt a valaki, majd lesz alkalom amikor meglátja mekkorát téved.
Akkor szökik csak végre mosoly az arcomra, amikor repül a kard és a kölyök rendeset kap, és erre Sybella felkiáltása... A szememet forgatom. - Azt érdemelné. - teszem hozzá én is közvetlenül Ruth után. Nem hangosan, csak szimplán megjegyzem. Én is szívesen látnám a kivéreztetett hulláját, főleg amikor a másik fickó, aki szintén csendben jött és csuklyában hasonlóan mellé állva kezdi el felvetni a szakadjunk több részre ötletet és... csak szimplán el akar menni? Becsmérli az ügyünket és ezt az egészet, csak mert nem lát mindent, csak mert JED nem fogja azonnal kiteríteni az összes lapját? Hát pont azért nem teszi meg, mert ilyenek is annak itt. Előbb bizalmat vár és csak aztán fog bármit is elmondani és nem azért van itt, hogy győzködjön bárkit is. Akik ismerik okkal érkeztek, akik pedig csak a hírét hallották, azok azért. Akik pedig semmiről sem tudnak kotródjanak el, bár ide se kellett volna jönniük, vagy az a kard... még kaphat egy kis feladatot, őszintén kedvtelve nézném végig. A dobás sem volt rossz, de valami kínzóbbat is művelhet, engem nem zavarna, Sybellának pedig maximum befogjuk a félős kis szemecskéit, nehogy szegény kitérjen a hitéből.
- Bizonyos fokig, tehát még lehet tölteni hozzá, de nagy részt meg van. - válaszolok én magam Ethennek, hiszen ott voltam, amikor Altannal és Sybellával az infernusokat gyűjtöttük be. A varázsló halott, a kastélya üresen áll, az alárendelteket pedig mi magunk vonhatjuk hatalom alá és így még csak oly sok beáldozható gyalogra sincs szükség, hiszen az élőholtak épp erre lesznek majd alkalmasak, arról nem is beszélve, hogy elég szépen félelmet is keltenek ahhoz, hogy még kisebb veszteségekkel záruljon a harc. Nem az a cél, hogy olyanokat öljünk, akik varázslók és boszorkányok, az a cél, hogy összefogjuk őket és ne kelljen többé bujkálni a muglik elől. Nem érdekel minket ki aranyvérű és ki nem, nem vagyunk sznobok, mint Voldemort volt, csak egy jobb világot akarunk, mert ez a mostani koránt sem az.
- Nevetséges azt hinned követnénk valakit, aki még a saját kutyáját sem képes kordában tartani, aki arctalanul érkezik, de a szája annál nagyobb. Én még a harapnivaló fenekedért sem követnélek... és nem is járnál jól vele, ha a hátad mögé kerülnék. - szívélyesen elmosolyodom, mert rendkívül nagy lelkesedéssel döfnék egy finom tőrt a hátába. Nem tetszik sem a viselkedése, sem a fenemód nagy egoja, amitől majd beremegnek a házfalak. Mi keresnivalója van itt, ha csak azért jött, hogy becsmérelje az ügyünket. - De már értem mi itt a gond, ha Voldemort eltévelyedett híveit keresed hát kutasd őket rejtőzve és meghúzódva a sötétben. Oda valók egytől-egyig. - oh olyanokat emleget, akik ott voltak? Olyanokat, mint az a szánalmas Malfoy, akinek csak akkor nagy a szája, ha ott áll mögötte a Sötét Nagyúr, aki csak akkor tesz bármit, ha meg van a kellő támogatás, aki oda húzódik, ahonnan éppen többet kap? Hát ha ilyen alakokra van szüksége, akkor csak menjen bátran és szedje össze őket a rejtekhelyeikről, mi ilyenekkel nem szövetkezünk. Nem sárvérű gyerekeket akarunk vadászni és nem Voldemortot követjük. Az én karomon sincs ott a Sötét jegy, és nem is lett volna ott soha, mert az a rendszer, a pusztítás, amit képviseltek nem az ami nekem tetszik. Bár repülne az a kard újra... olyan szívesen nézném végig!
- Ez nem politikai vita, mégis hová gondolsz? Engem hidegen hagy, hogy egy ilyen alak mit akar mondani, már megtette úgy is, ért vele valamit? - most ülök csak vissza a helyemre, mivel pár perccel korábban én magam is felálltam, csak azért, hogy megnézzem vajon a feleselő kölyök meghat-e. Szomorú tény, hogy nem, de ezzel már nem kezdhetünk semmit sem utólag, majd talán fájdalmasabb halál vár rá a későbbiekben, talán épp egyikünk keze által, ki tudja még, hogy mit hoz a jövő nem igaz? Megvárom, amíg Raziel távozik, mert bizonyára ez következik, ha nem így lenne, akkor mi magunk tennénk ki a szűrét, csak ez után pillantok újra a szóra emelkedő Ruthra. Szimpatikus, bár biztosra veszem, hogy nem egyformán vélekedünk mindenről, de szó se róla, jól beszél. Egy ideig újra a csendet választom, hallgatok és figyelek, csak a végén szólalok meg újra, amikor a kérdései hangoznak el. Mi akarunk? Mi lesz az után, ha a miénk a Roxfort?
- Új világrendet, ahol nem kell bujkálni és óvatoskodni, ahol nem a Minisztérium kezében van az irányítás és minden döntés, ahol nem a mugliktól kell tartanunk, hanem nekik tőlünk. Mi vagyunk az erősebbek és mégis nekünk kell rejtőzködni, hol van ez jól? - változtatni akarunk az egész világon, mindenen. Persze nem megy könnyen és talán nem is a mi életünkben valósul meg és nem is történhet meg azonnal, de meg kell tennünk hozzá a kezdeti lépéseket, el kell foglalnunk a Roxfortot, meg kell tanítanunk a diákoknak, hogy az elvek, amiket ismernek rosszak, hogy a világ, amiben élnek rosszul van bekötve, hogy jobb is lehetne, ha akarnák, mert az erőnk és az eszközeink megvannak rá, hogy változtassunk.

[You must be registered and logged in to see this link.]



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-03, 21:17


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

A tanárnőre emeli tekintetét, mikor előbb ő válaszolja meg a Rasmusra vonatkozó kérdését. Ruth fintora jelzi, hogy ez a sima lerohanás nem lett volna ínyére, olyan... pórias, mondaná, hogy hétköznapi, még ha a Roxfortot nem is rohanják le minden hétköznap.
Nagyjából ekkor szólal fel a háttérből Aaron is és arra azért odapillant Ruth, mert a hangtorzítást felfedezi. És akkor fordul vissza az italához, mikor a háremes részhez ér a srác. Nem azért, mert Ruth önérzetét sértené a dolog. Őszintén szólva neki csak jó, ha lebecsülik már amiatt, hogy nő. Ha mindannyiuk hárem képét keltik az a legjobb. Senki nem fog gyanakodni. Mindenesetre azért ez a meglátás volt az a pont, ahol megbizonyosodott róla Ruth, hogy sok értelmeset nem fognak hallani Aarontól, szóval a löttyét iszogatva dől hátra a székben halkan sóhajtva, s a vele szemben ülők pontosan láthatják féloldalas, rá jellemző mosolyát. Csak amiatt nem nevet hangosan, mert akkor lemaradna pár szellemes megszólalásáról a fiúnak.
- Valaki szóljon neki, hogy ő is megjelent teljes harci díszben. - Csak ennyi megjegyzést hallhat a Ruth mellett ülő, talán pont Sybella, ahogy Ruth halkan és gúnyos mosolyával kommentálja Aaron egyik mondatát. Mindegyikről lenne véleménye, de vannak kedvencei. Micsoda elővigyázatosságnak példája pedig a kettős: csuklya és elváltoztatott hang. Mint a középkor és egy mugli akciófilm rossz házassága. Egyedül akkor vigyáz Ruth a vonásaira, mikor a másik csuklyás alakban felismeri a hangot, de nem akarja még nagyon mutogatni, hogy ismeri a férfit. Na ő legalább a középkorias álcáját nem tetézte hangtorzióval. És nem hisz a fülének Ruth. Raziel? Itt? Hát sok mindenkire számított, de rá nem, mindenesetre legalább újra feléledt a kíváncsisága a csuklyás alakok felé, legalábbis az egyik felé. A másikat viszont olyan hatásosan és látványosan iktatja ki JED - az elzúgó kard szellője meglibbenti Ruth mélyvörös haját is -, hogy Aaron véres feje kiérdemel Ruth-tól még egy utolsó búcsúpillantást. Lehet ilyenekre kellene gondolnia, hogy sikerüljön a patrónus-bűbáj? Egy próbát megérdemel majd, de nem most.
- Remélem, hogy igen! - Ruth adja JED helyett is a választ Sybellának a sikkantását követő csendben.
~ És akkor ennyit a csalódásról, hogy elmaradt a vérontás. ~ Jegyzi meg magában kajánul, meg sem próbálja elrejteni kárörömét és elégedettségét a történések ilyen alakulása miatt. Pompás műsor, már csak a látványelemek miatt megérte eljönni. Egész biztos, hogy nem a Minisztérium húzása ez, azok olyan fantáziátlanok és sótlanok, képtelenek lennének egy ilyenre. Viszont JED szavaira jószerivel nincs is idő reagálni, mert míg a háttérben éppen takarítást végeznek, előlép Raziel és pár pillanatig elgondolkozik rajta Ruth, hogy kicsodája-micsodája lehetett a srác neki, hogy ennyire kinyírná az eltakarító nőt, ha nem élné túl Aaron? Itt kellene gondolatban bocsánatot kérnie az ismeretlen medimágustól vagy kitől, de Ruth erősen drukkol annak az ő élete árán is, hogy nem éli túl a srác... csak hát Ruth nem az, aki akár gondolatban is bocsánatot kérne, pláne ilyen miatt. De félreteszi a kérdést, hiszen Raziel tovább folytatja, még közelebb is jön, s Ruth felé fordulva figyeli, mert úgy véli, a férfi megérdemli a figyelmet, hogy meghallgassa. Hát Raziel ittléte után ez a fellépése a meglepő igazán, ilyen fontos lenne az a véresképű fiúcska? Kivárja az utolsó suttogását is, s Ruth felhajtja ezalatt itala maradékát, koppanva teszi le a poharat az asztalra s feláll, elfordul JED-től és az asztaltól, s bárki joggal hihetné, hogy a vöröske már döntött, megy Raziel után. Viszont ő csak fél fenekét helyezi az asztalra és Razielnek vagy hátának beszél. Már-már elgémberedett a nyaka a sok hátrafelé fordulástól.
- Raziel, az egyetlen dolog amiért követnélek az a harapnivaló feneked! - Látni sem kell Ruth arcát, hogy hangjából ki lehessen hallani mosolyát.
- Már megbocsáss, de aki kicsit is ismer téged, az nem választana vezetőnek. Önző vagy, kicsit sem érdekel él-e vagy hal-e a másik, csak téged hagyjanak békén, s bár ez szimpatikus vonás amúgy nekem benned, de itt mi őrülnénk meg, ha követnénk. S pláne őrültség lenne valakit azért vezetőnek választani, mert fáj neki, hogy a kiskutyájába valaki belerúgott. - Mivel azon kevesek egyike, akit kedvel, ezért türtőzteti magát és nem teszi hozzá, hogy még őrülhet is a kínzómester, így legalább Aaron nyelvének másik vége le lett választva a fenekétől.
- Azt még ki kell találnia, mit tervez, mert ez hirtelen jött választási beszéd és elhatározás volt. Holnapra visszavonja, mint te a csuklyás manót. Menj csak utána, úgy látom, úgy is üresedés van nála... - Mondja Ethennek felé fordítva fejét s tekintetét, majd leszáll az asztalról és visszafordul a többiek felé Raziel távozó hátának fordítva hátat. JED-re emeli zöldszín szemei tekintetét.
- Ha dobnád a következő kardot, szólj kérlek, félreugornék. - Féloldalas mosoly, bár láthatóan nem aggódik amiatt, hogy megölik. Valószínűleg akkor sem tenné, ha már szállna felé az a kard. Ha ő is nekiállna vezetőnek jelentkezni, na ő bevállalná az őrültséget.
- Viszont be kell látnod, bármennyire is rossz, hogy valamiben igazuk volt nekik. - Bök fejével arra, amerre csuklyásék álltak.
- Olyan nincs, hogy valamiről nem nyitsz vitát. Igenis vitázni fogunk, s ebben pedig jó vagyok, szóval kíméljük meg egymást és a többieket a további szórakoztató közjátéktól és kérlek, oszd meg velünk pontosan mit és hogyan tervezel? Mert amíg ki nem derül, miért pont a Roxfort és miként, hol, mikor, hogyan és miért nem mást, addig erről vita lesz, s talán utána is. Nem mert olyan kecsegtető lenne és szándékomban lenne öt percen belül a második Voldemort Hagyományőrző Klubot megalapítani, hanem mert esetleg vannak olyan szempontok, amikre nem gondoltál. Mégiscsak régen voltál diák. - Mosolyodik el a végén és visszaül a helyére. A jelenlévő diákok és a tanárnő nyilván sokat tudhat az iskola aktuális helyzetéről, de akár olyan információk is lehetnek, hogy melyik tanárnak milyen megfigyelt szokásai vannak, mikor hol tartózkodik, stb. Egy behatolásnál ez számíthat, nem? Ruth a maga részéről nem tartja hülyeségnek a Roxfort bevételét. Ha gyors hatalomátvétel kell és nem fontos, hogy azt meg is tartsuk, akkor a Minisztérium vagy bármi más jobb célpont lenne. De hosszú távon gondolkozva... Ha övüké lenne a Roxfort és az oktatáson át komolyan lehet formálni a legtöbbek gondolkodásmódját, kiváló támogatókat nevelni ki a későbbiekre akár. De lehet JED mást tervez, s Ruth kíváncsi lett, hogy mit tudhat még a Roxfort?
- De más is érdekelne. Tételezzük fel, hogy miénk a Roxfort. Utána? Mit akarunk elérni? Mit akarunk megváltoztatni pontosan?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ethen Artmenson
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-03, 18:51


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hiába vártam, hogy visszaforduljon. Elindult vissza amerről jött, mire a másik jövevény szólalt meg. Felhúztam a szemöldökömet, majd zsebre dugtam a kezemet. Végighallgattam a papolását, majd csak megvontam a vállamat. – Én legalább mondtam valamit – Ez most nem a többieket minősíti, talán egy kicsit. Nem igazán volt még idejük felszólalni, de a meglepettség vagy a düh, netalántán a nemértés sem tükröződött a szemükben. Mindent egybevetve eléggé lehangolt a társaság. Értem én, hogy sokan ambiciózusosan érkeztek ide, de ezt nem igazán mutatták ki. Valakiben még annyi se volt, hogy megmondja, mit gondol az ügyről.
A fickó – hang alapján – folytatta a monológját, bár ezúttal James-nek címezte a mondandóját. Kíváncsi voltam, hogy fog reagálni erre az úgymond vezetőnk. Elfelejtettem leülni, de gondolom ez senkit sem zavart. – Voó – mondtam halkan magamnak, majd egy fél lépést hátraléptem, mikor a semmiből előtűnt kard csuklyás manó irányába repült. Kissé kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam, hogy ugyan a srác csupa vér volt, úgy nézett ki, mintha a kard nem talált volna rendesen célt. Pedig igenis a feje közepébe fúródott – volna – a kard. Legalábbis oda kellett volna. Biztos valami pajzs védte a gyereket, de ha ez áll fenn, akkor elég béna lehetett, mert csak félig-meddig úszta meg a dolgot.
Ismét felhúztam a szemöldökömet, ezúttal csak a jobbot, mikor meghallottam, hogy a Roxfortot kívánjuk megtámadni. Meg akartam kérdezni, hogy mégis milyen megoldást talált arra, hogy ne öljünk ártatlan gyerekeket. Mert jóformán még én is az voltam, csupán öt évvel voltam idősebb az ott tanuló legidősebb egyetemistánál – most nem számolva a későn visszatérőket. A föld alatt megbúvó ereklyékre már félrebillentettem a fejemet. Kíváncsi voltam rá, mégis miféle ereklyékről beszélt. Ha azokról, amikre gondolok, akkor remélem, hogy egyes boszorkányok messziről elkerülik majd ezt a mozgalmat, különben tuti baj lesz. Legalábbis részemre. – Bizonyos fokig toborzásra vár… tehát még nincs is meg? – kérdeztem csendesen. Hogy meghallotta-e James, vagy sem, azt nem tudom. Az ötlet bejön, hogy nem kell különösebben nyílt harcban részt vennünk, úgy nagyobb a túlélési esélyem. Ha közben a régi majom pedig ismét át akarná venni a hatalmat a testem és az elmém felett, akkor meg borzalmasan járnánk mindketten. Először is, ő is meghal a saját fejetlensége miatt, és még engem is megölne; amit nem szeretnék. Úgy néz ki, James végzett.
Belépett egy nő, akit úgy tűnt, nem nagyon érdekel, hogy a srác vérben úszik. Inkább csak megkérdezte, hogy ő-e az, akit el kell tüntetnie. Elég nevetséges egy szituáció volt, még nekem is mosolyognom kellett a dolgon. Mintha mozgott volna a szája, amikor elsétált a még sötétben burkolózó idegen mellett. Kíváncsi voltam, vajon ismerik-e egymást. Hogy ezek után mit tesz, már nem érdekel. Felőlem aztán le is vághatja szerencsétlen srác fejét; legalább nem kéne manókának a ’bosszújától’ félnem; vagy az ijesztő barátjának, aki az előbb szépen beszólt nekem.
Az idegen szavaira kelletlenül is a szám elé kapom a kezem, ahogy hangosan elnevetem magamat. A nő is szépen megkapta a magáét. Az is tisztává vált számomra, hogy az idegen és a vérben úszó gyerek kapcsolatban álltak egymással – na nem mintha ez a közös érkezésből nem derült volna ki – de olyan kapcsolatban, ami miatt az idegen mindenkit képes megfenyegetni, aki a srác ellen megy. Az idegen végre előrelép, viszont a csuklyát ő is magán hagyja. Késztetést éreztem, hogy az előbbi béna beszólásomat korrigáljam, de inkább elvetettem az ötletet. Úgy néz ki, ő is ismeri a teremben lévőket, ha egyszer minősíteni tudja, hogy vannak itt érdemleges emberek is. Azt most inkább nem kommentáltam, hogy rám milyen sötéten nézett, de az előbbi ’kitörése’ után nem is nagyon csodálkoztam, hogy engem nem vett a rangsor élére.
Hallgattam, amit mondott, és meglepődve éreztem, hogy úgy érzem, igaza van valamilyen szinten. Elég meggyőzően elmondta, mennyire rossz módon is kezeli ezt James. Ha bár, ha jobban meggondolom, mégiscsak hozzá jöttem ma, este. Valami oka kellett lennie, hogy ide vonzott az a levél. Végre az idegen lehúzza a csuklyáját, de nekem így sem ismerős, pedig biztosan figyelemfelhívásnak gondolta, hogy most megmutatja, hogy ő a király. Igazából abból, amit mond, csak azt tudom leszűrni, hogy szerinte James mindent rosszul csinál, és ő tudja, hogy mit kell tenni. Nem gondolnám, hogy ez a legokosabb, amit tehet.
Leesett az állam, amikor kerek-perec kimondta, hogy JED borzalmas vezető – lenne. Aztán egy célzott sértés. Lehetséges, hogy James nem volt ott, mikor a Nagyúr megpróbált hatalomhoz jutni? Ez egy érdekes felvetés. Én túl fiatal voltam ahhoz, hogy harcolhassak a Nagyúr oldalán, de mit meg nem adnék érte, ha valami hasonló eseményben vehetnék részt! Meglepett, hogy az idegen maga szeretne a mozgalom élére állni. Azt se tudom, hogy kicsoda… Arkell… A fene rúgja meg, hiszen azt a nevet ismerem! Ugye ez csak valami vicc? Ez a fia? Mercury fia? Azt hiszem, láttam már párszor az öreget, de ő szerintem sosem látott meg engem, így most nem ordítom be, hogy Tudom ki az apád! Azzal csak még jobban lejáratnám magamat.
Végighallgattam azt, amit mondott. Kettős érzések játszottak bennem. Ha maradok, úgy részt vehetek valami olyanban, amire mindig is vágytam. De úgy néz ki, Raziel valami hasonlóra készül; vagy legalábbis ugyanezt akarja folytatni. Akárhogy is nézzük, elég meggyőző volt a szentbeszéde, én pedig mindig is olyan ember voltam, akit könnyen meg lehetett győzni.
Végül is úgy döntöttem, maradok, mivel senki nem mozdult egyenlőre, és már húztam a széket magamhoz közel, mikor a már távozni készülő Raziel még azt mondta, legyen merszünk változtatni. Ez volt az a mondat, ami beindított bennem valamit. Visszaegyenesedtem, és gondolkozni kezdtem. A fickó már vészesen messze kezdett el járni, én pedig a szemeimet JED és Raziel között járattam. – Hé! – kiáltottam utána. Máris átkoztam magam, hogy már megint fel kellett szólalnom. Időzítésből bukás, beszólásból bukás, most mi lesz, helyben megölnek? – Először is, visszavonom a csuklyás manót. Borzalmas szöveg volt. Másodszor pedig, mi lenne, ha megosztanád a saját gondolataidat velünk? Te mit tervezel? Utána pedig mindenki szabadon választhatna, hogy ki mellé pártol – mondtam, majd felhúzott szemöldökkel vártam, hogy mit fog reagálni Raziel és JED.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-03, 18:15



Tervszövögetés









Kifejezéstelenül hallgatom végig Aaron szavait, de ami tőlem telik, megteszem, úgy hiszem, bevédem őt annyira, amennyire tőlem az elvárható. Eztán már békében maradok, s várok: ahogy James végre megmoccan, világossá válik, hogy eljött a válaszok ideje. Azonban az emlegetett válasz nem épp olyan formában jön, mint én azt gondolnám... A lehető legkevésbé sem. Habár nem engem céloz, mégis lassítva látom a kard röptét, ahogy az adrenalin hirtelen felpörög bennem, szinte hihetetlen, hogy Aaron mégse tud kitérni előle. A harag hirtelen önt el - most kereshetek másik tanítványt! Fellobbanó dühömre csekély hatással van a felfedezés, hogy a fiú él, megnyugvást nem hoz; a vér vért kíván. Nem hat meg a halál látványa, nem sokkol le, mint azt a nőt, aki felénk lendül, találkoztam már vele, régi jó ismerősként üdvözlöm. Aaron halála sem hatna meg: az viszont, hogy valaki meg merte ölni az én kis játékom, nagyon is kiborító. Ehhez márpedig senkinek sem volt joga! Nem ezért rejtegettem olyan gondosan Mercury elől! Tekintetem szikrákat szór, és csak akkor veszem le pillantásom a férfiről, mikor az ismeretlen nő betoppan. Na tessék, szolganépség, erre valóak. Csak egy röpke pillanatig méltatom pillantásomra, csak akkor kapom rá vissza, mikor nevem említi.
Parancsol? – kérdem ugyanis, világossá téve, hogy ötletem sincs, mégis ki a franc. – Legyen oly kedves – felelem színtelen – És ne feledje, hogy több darabban találja az éj magácskát is, ha a fiú elpatkol – súgom még, ahogy kifelé menet elhald mellettem, csak, hogy világossá tegyem, milyen ellátást várok. Eztán viszont figyelmem ismét a főnök szerepében tetszelgő férfiúé, egy darabig némán emésztgetem magamban a hallottakat, a harag megmérgez minden egyes szót, megbénít bizonyos gondolatokat, helyette előtérbe tol olyanokat, amelyeket korábban soha nem fontolgattam komolyabban, nemes egyszerűséggel azért, mert nem érdekeltek. Most mégis jogosnak érzem őket. James szenvedni fog - nem elégszem meg a halálával, egyszerűen nem! Látni fogja vesztét, végignézi bukását, és mindenki más is, aki szégyenletes módon mellé talál állni. Teszek erről. Megemelem állam, előrébb lépek, s megköszörülöm torkom, magamra hívván a figyelmet. Szinte megfagy a levegő körülöttem: ez nem az a gúnyolódó megalázás lesz, mint ami Ethent illette korábban. Már nem elégít ki, hogy másokat leépítsek vagy megbántsak.
Én úgy gondolom – kezdem, miközben kicsit előrébb lépdelek. Hangom most erősen cseng: ez egy elszánt, valódi vezető magabiztos hangja, amely képes hatni az azt hallgatókra: erőt adni, felháborítani, maga mellé állítani, vagy épp kételyeket kelteni, aggodalmat szítani, mikor mire van szükség. Olyan hangszín és hangsúly ez most, amely mindenkit képes megérinteni, aki nem zárkózik el tőle teljes egészében - vagy nem süket, persze. Oly átszellemült és érzéseket, érzelmeket megragadó, azokra profin ható hang, kiállás ez, hogy az ember hirtelen szó nélkül kész elhinni, hogy igen: egy született vezetővel van dolguk. – ...hogy az ifjú, korából adódóan heves természetű tanítványom téved, és akad itt egy pár jobbra érdemes ember éppenséggel – körbehordozom pillantásom, hogy mindenki érezze, rá gondolok. Na jó - Ethen talán nyomasztónak érezheti a sötét pillantást. – Mindazonáltal, attól tartok, mégis megvezetés áldozatai lettünk – folytatom, ahogy előrébb lépdelek, mint valami nagyvad, úgy járatva végig tekintetem rajtuk.
Ígértek nekünk valamit abban a levélben, amit valamennyien olvashattunk – legalábbis feltételezem – Királyi pompával vártak, nagyzolás, csillogás mindenfelé, nehéz lenne ennél jobban éreztetni az elnyomó diktatúrát - azt, amely ellen annak idején oly sokan harcoltak; harcoltunk – én ugyan nem, a kisujjam se adnám semmi efféléért, engem más vonzott, de ebbe nem megyek bele. – Mi mégis feleltünk a hívásra, elkeseredettek lennénk? Évek óta várunk, megkeseredetten, reménytelenül... Jobbat érdemlünk, ebben bizonyosan egyetértünk valamennyien – folytatom lassan – Itt mégis csak azt érezhetjük, mennyire kicsi és kevesek vagyunk, mennyire értéktelenek, egy nagy táblán... Vajon erre van szükségünk? Nem, én nem hinném – válaszolom meg a kérdést, próbálván olyan érzéseket átadni, olyan dühöt szítani, melyet legbelül én is érzem. – Egyenlő feleket keres, nem gyalogokat, mégis már most, a találkozásunk napján nem nyit vitát dolgokról – nyomok meg minden szót, előrevetítve, hogy ez mit is jelent: olyan elnyomást, amelyet még soha nem tapasztaltak, a szolgalét minden sajátosságát, felcsaphatnak házimanónak, úgy, hogy közben lépten-nyomon éreztetik velük: saját döntésük volt. – Aki marad, többé nem kérdőjelezheti meg, ami történik... Aki marad, most még rendelkezhet véleménnyel, később már nem - persze ezt lehet finomítgatni, de valamennyien hallottuk – nyert ügyem van, de elővigyázatos maradok: nem hagyom szavaim ennyiben, van még tovább. Finoman hátracsúsztatom csuklyám, hiszen tudom, immáron legalább ketten úgyis felismertek: lássák hát, nevem, arcom adom mindehhez. Mély levegőt veszek, könnyeden fújom ki, bár vágynék most egy szál cigarettára, a lazaság látszata helyett alighanem a gyengeségét keltené most, így nélkülözöm.
–  A Nagyúr már évek óta halott, visszatértére nincs remény. Az évek elmosták a szomorúságot, vele együtt sokakból az elszántságot is. Kemény vezetőre van hát szükségünk, ha úgy érezzük, változásokat kell eszközölnünk - olyanra, aki tudja és érti, milyen hibákkal küzd a rendszer, és hol kezdje ezek kiküszöbölését. Semmiképpen sem olyanra van szükségünk, akik elsődleges szempontja holmi ködös, önös érdek nyomán egy iskola bevétele... Nem tanulni akarunk, hanem megreformálni valamennyiünk életét. – kezdem magyarázni tehát – Olyanra van szükségünk, aki kérdéseket hallva válaszokkal szolgál, nem pedig gyilkossági kísérletekkel próbál megfélemlíteni, és elnyomni. Most még elmehetünk! Most még dönthetünk úgy, hogy olyan cél mögé állunk be, amelyet megéri keresztülvinni bármi áron. Az ilyen terveknek azonban nem elégséges, ha elszánt főnöke van. Nem elég, ha akar valamit, és ezért kész bármit és bárkit feláldozni. Olyan vezető kell, aki nem bukik el vakon vagdalkozók kardjától – ironikus célzás Jamesre, meg persze Rasmusra ez részemről. Igaz, őt is szerencsétlen flótásnak gondoltam, és ez nem változott azóta – és egyben olyanra, aki képes sikerre vinni azt, amibe egyszer belefogott. Olyanra, aki tudja, miről beszél, mert ott volt. – őrá pedig nem emlékszem. Nem volt a Nagyúr közeli embere, biztos vagyok benne. Szégyent hoz a nevére, a tanaira, eszméire. Igazából ez engem nem érdekel - egyébként is, kit érdekelnek például a muglik?  -, és mivel az átlagéletkort elnézve a közönségemet se, ezt a részletet nem hangoztatom. Épp annyira nem, mint ahogyan azt sem, hogy ha már itt ez a tökéletesen védhető, nagyszerű piramis, szerintem felesleges még egy jól védhető gócpont. Arra azért utalok, hogy az iskola elfoglalása... Hülyeség. Szerintem. Igaz, az Aaron-t ért támadás engem ért támadás, az én patronáltam, és ami a tanítványt éri, az a „mesterét” is. Aaron szégyent hozott rám, sutba vágta minden korábbi tanításom, és erre a gyalázatra nincs semmilyen mentség. Ezért még magam is számolni fogok vele, sőt. A támadás azonban ezzel együtt is támadás, felülír mindent; a fickó mond, amit akar - igazat adni neki már nem fogok.
Amíg jobb vezért elő nem áll, addig magam állok e mozgalom élére: Raziel Arkell. Bizonyíték, hogy nem őrülök meg talán nincs - legyen elég az, hogy amint nálamnál jobb jelentkező akad, magam lépek vissza. Aki úgy érzi, valójában is tenni kíván népéért, családjáért és otthonáért - kövessen. Aki komolyan vette, hogy immáron nem szállhat szembe e zsarnok szavával - maradjon. – azzal kissé gunyorosan is, de meghajlok feléjük, s kifelé indulok. Biztosra veszem, hogy a név beszédes - nem miattam, apám miatt -, nem kell túlragoznom – az Úr nyilván komolyan gondolta, hogy most még elenged, legyek akár konkurenciája, akár barátja... – bizonyosan nem szegné meg e szavát. Ha mégis, magát minősíti. Ennek tudatában indulok, hogy távozzam e szigetről, alighanem örökre. De azért ujjaim a pálcám közelében pihennek, sőt. Magamban azon tűnődöm, vajon elhoztam-e a zsupszkulcsot magammal, amit gyakorta az egyik zsebemben tartok, merő paranoiából? Fogalmam sincs, nem akarom megnézni. Félelemre és gyengeségre vallana. Egyébként se hinném, hogy meg kellene küzdenünk. Ő a Roxfortot akarja, én nem. Egyelőre megférhetünk egymás mellett. Még.
Kifelé menet azért felmerül bennem a kósza gondolat: igazából, ha eddig se voltak vezetői ambícióim, vajon tudnám vezetni őket? Persze, ha senki sem követ, talán sosem derül ki. Akárhogy is, bár érzéseket, érzelmeket mozgatok meg, mélyen eltemetett önérzetre, szabadságvágyra apellálok, a hatás mögül bizonyos konkrétumok hiányoznak: érezhető azonban, ezekre itt és most nincs válasz. James és emberei előtt nem is lesz már: de aki követ, az számíthat rájuk. Ez egy kimondatlan ígéret, csendes szövetség. – Legyen merszetek változtatni! – suttogom már csak, mégis ott cseng a fülekben, mintegy utolsó, bátorító tanács, mintegy erőt adó kézszorítás. De már nem pillantok hátra.
Vissza az elejére Go down
Sybella Balston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-03, 09:14



Egy új élet kezdete



[You must be registered and logged in to see this image.]



*Azt nem mondhatnám, hogy a kérdések csak úgy záporoznak vendéglátónk felé, akinek kilétéről még mindig nem tudok többet mint amennyi a levél alján állt, boldogabb lennék ha legalább annyira megismertem volna mint Sheskát, noha vele szemben is több a fehér folt mint a tisztánlátás. Ám most ezek után inkább várnék valami káoszt, zsongást akár a Három Seprűből, mintsem néhány felbukkanó hangot. Talán ez azt jelenti, hogy a többség legalább annyit tud mint Sheska és csak kevesen vagyunk olyanok akik még a sötétben tapogatóznak, vagy a másik lehetőség, hogy ők akik nem kérdeznek nem is szeretnének igazán csatlakozni, még kivárnak, nincs bátorságuk kérdőre vonni JED-et, mélyebben elmerengenek bizonyos dolgokon. Akárhogy is van, utánam Sheska szólal fel egyszersmind Ruthnak is válaszolva, megerősít abban amit már a nekromanta várában is mondott Altannal egyetemben, de nekem ez még mindig kevés. Nem tudom mennyire érthető vagy elfogadható az az aggodalom amivel a Roxfort diákjaival szemben érzek, nem csupán szavak és ígéretek kellenek hanem kidolgozott terv amiből látom, hogy a jó ügy érdekében elkövetett bárminemű harc, lázadás vagy nevezzük bárminek ami jobban feltünteti a lényeget, nem okoz több kárt mint hasznot.
A csend nem tart sokáig, a csuklyás idegen akiről csak mi nem tudjuk, hogy kicsoda, hosszú monológba kezd. Érdeklődve kezdem figyelni a szavait, hátha mond olyasmit is ami fontos, de csupán gúnytól, kifogásoktól, méregtől csepeg. Amikor a nőkkel van gondja felhorkanok, nem vagyok túl büszke a tettemre és azóta is álmatlan éjszakákat okoz, de talán nem lenne ennyire fölényes ha ott lett volna a várban Sheskával, Altannal, velem és a porrá sült nekromantával. Hogy hárem? Nem szeretem Altan azon vadságát amit a buzogányával művel, de most hirtelen az jut eszembe, és tudom ha itt lenne most minden bizonnyal azzal vetne véget a beszédnek. A nevetésre azonban felkapom a fejem és ha már nem rég a 2csúnya dolgokról” volt szó, én sem fogom vissza magam, szavak helyett azonban csupán a tekintetembe sűrítem bele a véleményemet amit a kacagóra vetek. azt hiszem ha mindennek vége lesz ezen a tanácskozáson vagy mifenén, megvárom a kapuban. Nem vagyok olyan aki mindenbe közbevág, és ezen a ponton részletes terv ismerete híján nem is tudok beleszólni, ám annál kíváncsiabban tekintek JED-re, hogy ő mit szól. Hallgatagsága jobb ajánlás bárminél, engem higgadtság terén meggyőzött ám attól még mindig kíváncsi vagyok a tervre aminek az elmondását mindig késlelteti valaki. Az iménti kacagó szólal fel s bár a bennem megfogalmazódó kérdések közül egyet kiválasztva közkinccsé teszi, a végén teljesen elkomolytalanítja az egészet. Most rajtam a sor, hogy kacagjak, csuklyás manó? Tényleg? *
-És _TE_ ki vagy? Mert az lőtted szóló legalább bemutatkozott, míg te a csúfolódó madaraddal együtt még el is késtél, és csak pusmogtatok a sarokban álcázva mint a kémek, egyetlen értelmes kérdésetek vagy mondatotok nem volt.
*Nem vitázni akarok, távol álljon tőlem, hogy pont akkor feszegessem a kapcsokat amikor azokat csak szorosabbra kellene húzni, de ez olyan felszólalás volt mint amikor a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. JED-re tekintek, feltételezem nem én vagyok az egyetlen, hiszen fel lett szólítva a válaszadásra és kétlem, hogy kihagyja az alkalmat. Észre sem vettem, hogy szép lassan belekerültem egy olyan világba ami elől eddig menekültem, hogy megváltoztatott bennem bizonyos dolgokat, amire még nem tudom, hogy büszke legyek vagy szégyelljem. JED-től függ és attól hogyan válaszol nem csak a felkérésre hanem a csuklyás manó kifogásaira is. Nos, azt hiszem senki sem arra számított ami történik, fel sem fogom olyan gyorsan és ami azt illeti először nem is értem. valami hangtalan sípba fújogat, tán egy kutyát hív….majd a bűbájos kardja hasítja ketté a levegőt közte és a fiú között, megállapodva a homlokán majd elegáns mozdulattal irányt váltva vissza a gazdájához. Az első pillanatban csak annyira futja tőlem, hogy hagyjam a szemöldökeimnek a homlokomra való felugrását, az agyam közben a látottak lázas feldolgozásába kezd, kevés sikerrel. Felpattanok a székemről és ha senki nem tart vissza a földre kerülő nagyszájú felé sietek, hogy megnézzem, segítsek, mert ezen a ponton túl már életbe lép bennem az az érzés ami nem hagyta, hogy elrohanjak a csapdába esett vad barbár láttán sem, hanem nekiálljak a szakadó hóban kimenekíteni a lábát és őt.*
-MEGÖLTED???
*Sikítom némi ijedtséggel de több kérdőre vonással a hangomban. Kissé túlzásnak tartom a gyilkolászást és nagyon remélem, hogy csupán erőteljes rendreutasítás volt mindez. Nem kapcsoltam össze a kutyasíp megfújását semmivel, de amikor a fura és véres lány hirtelen megjelenik, már sejteni vélem, hogy kapcsolat lehet közöttük. Ő ráadásul ismeri és nevén nevezi az imént homlokon csókolt kísérőjét. Raziel. Azon emlékeimben kutatok a neve után melyek a szüleimtől valók, de egyelőre nem találok róla semmit. Ha elérek a földön fekvőhöz, már talán valamilyen formában értesülhettem arról, hogy a fiú nem halott, talán még a csuklyájától is megszabadítom felfedve az arcát, a nő kérdésére ami a mesére vonatkozik fogaim között szűröm a választ.*
-Csak segíts rajta, a mese nem fog.
*Amennyiben bárki is visszatart, csupán JED szavaiból, ha ugyan válaszol értesülhetek arról, hogy a fiú még él, csupán hadakozom a visszatartás ellen és a további magyarázatot és részletesebb tervet is onnan hallgatom.*
-Ezzel kellett volna kezdened
*Nem mondom, hogy akkor talán mindaz ami az elmúlt percekben történt nem történik meg, hogy talán sokaknak más lett volna a véleménye, lehet, hogy a részéről egyfajta próba volt mindez, hogy ki milyen módon fogadja a történéseket. Nem hiszem, hogy eltúloztam volna és hiszek a megjegyzésem igazában, ő is és mindenki más tudhatta, hogy eleinte nem lesz meg az összhang, hiszen nem vagyunk egyformák, a gondolkodásunk is különbözik még akkor is ha egy ponton később találkoznak az érdekek. Ám mindezt elkerülhettük volna.*








[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-01, 12:34



Van az az érzés, ami a köldökzsinórból kiindulva bizseregtet meg, amikor tudom, hogy hívnak, valahol szükség van rám. Mintha csak egy kiskutya lennék, aki a lábhoz paranccsal még arra is hajlandó, hogy türelmesen ülljön, ameddig a póráz rákerül. Na nem, épp hogy kibújtam az egyik nyakörvből, nem azért, hogy rámkerüljön a másik. De vannak bizonyos hosszútávú célok, aminek érdeke a hierarchia, mielőtt az együttműködésből káosz lenne. Főleg, ha a cél kivitelezhetetlen egyedül. Az még csak fel sem merült bennem, hogy én gyűjthetném magam köré az embereket és vezethetném őket a Roxfort ellen. Valószínűleg pocsék vezető lennék. Mindig is magányos farkasként intéztem ügyeimet, nincs szükségem mások ügyes-bajos dolgaira, amikor épp elég a sajátom. Parancsokat, feladatokat teljesíteni kérdés nélkül pedig már megtanultam. Bevallom, egyszerűen lusta voltam és könnyebbnek tűnt egy már létező ellenállásba becsatlakozni, mint a semmiből kezdeni.
Rövidre fogom hát az aktuális munkát, két precíz tőrdöféssel fejezem be, hogy pontos legyek. A kinézetemet nem mondanám teljesen szalonképesnek, hazaugrottam volna még átöltözni, mielőtt csatlakozom a bulihoz. Ha már JED vett annyi fáradtságot, hogy puccos levélben is meghívjon, ahelyett, hogy csak a köldökömnél fogva rángat oda, valószínűleg az összes jelenlévő lehengerlően akar megjelenni. Erre beállítok én a vérfoltos farmeromban és a kopott bőrdzsekimben.
A partra hoppanálok, ahol a csónak már vár, mivel nincs kedvem bájcsevegni a révésszel, csak lehuppanok a padra és előkapom a tőröm. Sebtében letöröltem az előbb és nem is azért veszem elő, hogy a mai napi gyilkosságokon töprengjek, már tovább léptem. Csak kipiszkálom a körmöm alól a véres húscafatokat, ha már máshogy nem tudok a külsőmön javítani, legalább a körmeim legyenek szépen manikűrözve.
- Elnézést a késésért. - hordozom körbe a tekintetem a valóban díszes társaságon. - Dolgom volt. - bár meg se kéne jegyeznem, eléggé látszik rajtam, hogy a piszkos munkát végeztem, ameddig itt ők ízlelgetik egymást. Van akit már láttam, van akivel már beszéltem egy pár szót, van akiről csak hallottam, biccentek mindenkinek, aki üdvözölne, de amikor Razielhez érek, megtorpanok. Ő meg mi a tökömet keres itt?! Az egyik oka, hogy el akarom söpörni a Roxfortot, erre kiderül, hogy egy oldalon vagyunk? Ez felettébb érdekes, változhattak a dolgok Angliában, mióta itt jártam...
- Raziel... - kezdeném, bár magam sem tudom, hogy mit, mert meglátom a földön mellette azt a véres kupacot, amit a feladatommal azonosítok. - Szóval ezt kéne eltávolítanom? - mondom inkább, mint kérdezem, miközben közelebb megyek. Kezd felforrni az agyam, a potom ügy láttán. Nem vagyok egy rongybaba, egy szolga, akit csak úgy ide lehet rángatni, hogy kivigyem a szemetet. Különben is, ha arra vette a fáradtságot, hogy megölje, akkor... jé, hát ez nem is halott. - állapítom meg közelebbről.
- Estimesét is olvassak neki? - jegyzem meg szúrósan, mert igen is sért a feladat. Lehet, hogy ha ma ez lenne az első ügyem, nem lennék ilyen hisztis. De, valószínűleg akkor is. Pálcámmal felemelem a kómás fiú testét, majd újra biccentek a többiek felé és visszanyelem a többi sértett megjegyzést, ami kikívánkozna belőlem. Csak mevonom a vállam, magamban puffogni úgyis sokkal élvezetesebb. Az a gondolat nyugtat, hogy én legalább csinálok valamit, ameddig ezek világmegváltó eszmecserét folytatnak.

dal : Bad Blood szavak száma : 509 egyéb: ruha
Vissza az elejére Go down
James E. D. Anchev
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 37
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-11-01, 10:40



[You must be registered and logged in to see this image.]

To my minions
[You must be registered and logged in to see this image.]


Elégedetten szemlélem az összegyűlt társakat, akikkel még az is elképzelhető, hogy valami valódi nagy terv részesei lehetünk, méghozzá együtt. Nem igazán zavartatom magam, hogy Raziel kéretlen segítőt is hozott, természetesen tudok mindkettőjük személyazonosságáról. Ez nem puszta arrogancia, hogy mindent tudok, egyszerűen logikus, hogy ha már magamutogatásnak tűnhet a talajszint felett bőven az égben lebegő ónixpiramis, akkor tudjon is valamit. Az építmény nem pusztán főhadiszállás, úgy van felépítve, s mágiával megbűvölve, amelynek titkairól eddig nem nyilatkoztam, és a jövőben is az várható, hogy majd idővel derülnek ki az adottságai. Ezekben a percekben pusztán kettő említhető, s nem biztos, hogy vendégeim erről tudomást szereznek. Egy: a kék sugár, amellyel feljöttek egyesével, vagy csoportokban, komoly védelmi rendszer. Azonosító varázzsal rendelkezik, s mire felér valaki, már pontosan tudom hogy kikre számíthatok. Ha Aaron leplezték is magukat varázslattal, az építmény erejét ezzel nem tudják túllicitálni, oly sokáig dolgoztam rajta, hogy nem feltétlenül az én varázserőmmel kell dacolniuk, szövetségeseim, varázslók, boszorkányok járultak hozzá, hogy a piramis kiválóan működjön. Ezért hát az ok, hogynem szándékoztam megróni őket a késői belépőért, vagy a köszöntés hiányért, úgy vélem kicsinyes dolog lenne, majd hozzá szólnak, ha úgy tetszik. S bár hamarosan megtorlás következik, nem cél, hogy a saját emberim körében félelmet keltsek, csak mert a vendégeim kicsit kirínak a többiek közül. Raziel kiváló alapanyag a közös együttműködésre, még ha stílusunk olykor nagyon is különböző. Sybella kérdését Sheska vállaszolja meg, így lassacskán egyértelmű válik, hogy a célunk azonos, s a nő komoly szövetségesem. Aaron szavait hűvös nyugalommal hallgatom, annak ellenére, hogy lesajnálóan nyilatkozik az itt egybegyűltekről, úgy vélem Sheska már az első szavakért megölné, ha majd nem lépek közbe. Hárem... igazán mulatságosan hangzik, ahhoz képest hogy a nők, akik itt vannak, valójában kicsodák? Ebből is látszik, hogy szinte még gyermeki elméje nem fogja fel, a varázserő nem feltétlenül nem vagy kor kérdése. Ha így lenne, ő vajon mit keresne itt Raziel oldalán? Miután a fiú nem kapott meghívót, nem tudhatja, milyen varázs ül a levélen, de még a baglyon is, amely a fidelius bűbájhoz vagy a rivallóhoz hasonlóan csakis a címzettnek fedi fel magát, és teljes titoktartást követel. Ergó másnak sem fogják elmondani. A Hollóhátas úgy véli, örök kétkedésével megingathatja a vendégek bizalmát bennem, vagy éppen fordítva. Tovább beszél a módszerem helyességét vitatva, ez már önmagában elég lenne arra, hogy itt félbeszakítsam, ám nem, tegye meg, hogy végigmondja, a válaszaim a többiek számára lesznek érdekesek. A végén finoman elmosolyodm, s előhúzok egy biolát, levéve a páncélkesztyűmet, s megfújom. A hangszernek nincsen hallható hangja, ám Ametyst bárhol is járjon, tudni fogja, hogy azonnal jönnie kell. Raziel védővarázsa a második sarkallatos pont, amellyel a tudtom nélkül védelmes bocsát a fiúra. A varázsról természetesen nincsen tudomásom, nem vagyok mindenható. Ám itt lép életbe az épület második áldádos hatása: minden varázslat, amelyet nem én sütöttem el a piramisban, töredék erővel hat, pont azért, ha támadás érne, akkor a hazai pálya előnyét használva kiváló helyzetből várjam az összecsapást. Így a burok, amely Aaront védi, nem több holmi vákuumnál, amely minimálisan lassítja, bármi is történjen. Jelen esetben a varázskardot, amely talán más két kézzel sem bírna el, én egy kézből forgatom meg csuklóból, ahogyan felpattanva a szék mellől átdobom az asztal felett. A fegyver surrogva szeli át a távolságot, vörös-arany plazmacsóvát húzva maga után, markolata egyenesen a fiú homlokának csapódik, betörve azt, s a falhoz csapva a hollóhátast. A fegyver miután beteljesítette végzetét, eléri holtpontját, s visszaindul, hogy engedelmes kutyaként térjen vissza a kezembe. A markolatra rásimítom az ujjaimat, s immár nem teszem el a fegyvert, bár inkább támasztékként szúrom le a földbe, mintsem további fenyegetés gyanánt. Ha Ametyst megérkezik, bizonyára tudni fogja, hogy mihez kezdjen a kómába esett fiúval. Mindazonáltal Razielt nem éri megrovás, amiért elhozta magával. Aaron ha majd az ispotályba kerül, medimágival egy hét alatt felgyógyítható, semmilyen emléke nem lesz a mai napról.
- Most, hogy magunk vagyunk, ejtsünk pár szót az úriember kérdéseiről, mindennemű magyarázat nélkül. Véleményt természetesen lehet alkotni, s akinek nem tetszik, mehet. Ám aki marad, nem kérdőjelezheti meg mindazt, amely itt történik. Feltételezem ezen nincsen mit magyarázni. – Járatom körbe a tekintetemet, megmosolyogva Ethen mondatát, ezen a pontot egyet kell értenem Raziel kissé gúnyos szavaival, nem verbálisan vívjuk majd a háborút. Válaszokra valóban szükség van, ám kétkedőkre, lázítókra semmiképpen sem.
- Nem szándékozom megőrülni, a hatalom eszköz, nem megszerzendő, elérendő cél. Az iskola marad a támadásunk célpontja, ebben nem nyitok vitát. S hogy egyértelműsítsem: igen, a Roxfortot fogjuk megtámadni, mint stratégiai célpontot. A kastély valóságos erődítmény, ha a miénk, megvédhetjük. S mágikus titkai csakis ránk várnak, föld alatti ereklyéi egyértelműen a mi oldalunkra billentik a mérleg nyelvét. Nem szándékozom ártatlan gyermekeket ölni, erre már megvan a megoldás. – Mégiscsak leülök, ám a kard markolatát nem engedem el, noha Razielnek nincsen félnivalója tőlem, kérdése valóban korrektül értelmezhető. – Ahogyan a kicsi fiú rosszul feltételezte, nem ti vagytok az egyetlen szövetségeseim. Rátok nem a nyílt csatában, hanem a valódi behatolásban számítok. A sereg, amely még bizonyos fokig toborzásra vár, más szempontból már létezik, látszattámadást intéz majd a kastély ellen, létszámra komoly erőnek fog hatni. S mi néhányan a kastély kazamata rendszere alatt lépjük át a küszöböt, hogy kiiktassuk a Roxfort falait védő erőforrást. Olyanokra van ott szükség, akik gyorsak, hatékonyak. – Nem gondolom azt, hogy vissza kéne kérdeznem, elégedett-e így Raziel, egyelő félnek tekintem annak ellenére, hogy az értelmi szerző, s a vezető én vagyok. Rasmus úgy vélem a vad hordájával a frontális támadást részesítette volna előnyben, s nem érdekelte volna, kik hullanak el útközben, hogy ha végre révbe érhet, mint afféle kiskirály. Töltök magamnak ismét, azt hiszem van mit emészteniük.




[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]


S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-10-18, 20:39



Tervszövögetés








Csend. Már-már kínos, szürke csend, mi itt lebeg körülöttünk, szinte fojtogatóan, az ember már-már vad és gyilkos indulatokat vár, de ha a halál itt is van, megfigyel és kiválaszt, hát akkor sem mutatkozik egyelőre. A csend tovagyűrűzik, a belépésünket követő pillanatnyi hallgatást aztán megtörik, a meglepettség, melyet keltünk, nem indukál kérdéseket, számonkérést vagy haragot. Nem generál... Semmit. A társalgás úgy folyik tovább, mintha itt sem lennénk, s bár ez életidegennek hat, végül nem szólalok meg, hátam a falnak vetem, s magam részéről szótlanságba burkolózva - melyet csak egy apró, gunyoros suttogás tör meg, mikor az egyik felszólaló szavait kommentálom Aaronnak - hallgatom hát a beszélgetést: hiszen itt az ideje, hogy meggyőzzenek, nem jöttem hiába. Győzzenek meg, hogy nem csak, hogy szükséges és célravezető lenne csatlakoznom, de egyenesen csatlakozni akarok.
Nos, eddig nem sikerült, azt meg kell hagyni, de közönyöse hallgatom a felszólalókat, némileg megnyugtató, hogy látszólag ők sincsenek meggyőzve. Bennük is súlyos kérdések merültek fel, ámbár vendéglátónk olyan komoly dolgokat is elejt, melyeket senki sem von kérdőre, vagy vár magyarázatot, indoklást. Zavaró, s tekintetemben többségük leértékelődik. Amikor a sor Sheskára kerül, tekintetem egy röpke pillanatra a plafonra szegeződik. Ennél nagyobb baromságot ritkán hallok - állapítom meg magamban, s már épp azon vagyok, hogy talán feladom misszióm, és szóvá teszem, mennyire nem értek egyet szavaival, rámutatva, hogy én hogyan is képzelném ezt. De ekkor mozgást észlelek szemem sarkából, s bár megrezzen kezem, hogy ujjaim kemény, kíméletlen szorításba zárják a fiú karját, végül a mozdulat elhal.
Nem. Hagynom kell, hogy menjen, és maga tapasztalja meg, miért is kell néha a csendet választani. Hogy maga érezzen rá, milyen jó barát a hallgatás. Bár magyaráztam már ezt neki korábban, szinte érzem, hogy mennyire nem értette meg az akkori tanításokat, a tapasztalat viszont talán érdemes tanítójává válhat, ha hagyom. S bár pálcám előhúzom, ujjaim szórakozottan dobolnak rajta, s simítanak végig időnként a galagonyavesszőn, de hang nem hagyja el ajkaim. Várakozom tovább. Aaront hallgatva halkan felsóhajtok. Arrogáns és beképzelt, alig jobb, mint amikor először találkoztunk, épp csak a mérhetetlen, rosszul kezelt harag és indulat veszett ki belőle. Mint ő korábban, úgy én is megejtek egy apró, nonverbális varázslatot: egy középerős védőbűbájt vonok a fiú köré. Ha eldurvulna a helyzet, ezzel némi időt adok neki, hogy döntsön és cselekedjen belátása szerint - ennél több segítségre ugyanis nem számíthat tőlem. Ha a helyzet úgy hozza, magára marad, én senkiért sem viszem vásárra a bőrömet, és ez alól ő sem kivétel.
Eztán ellazítom izmaim, pillantásom érdeklődve vetül James felé. Ahogy nézem őt, több lehetséges forgatókönyv is kirajzolódik előttem, ezzel együtt lehetséges utak is, melyeket én magam követnék a helyében. Én alighanem nyájasan megkérném a fiút, hogy mesélje hát el, ő maga hogyan is cselekedne akkor hát, ha már ennyire jól tudja, miként is kell eljárni efféle ügyekben, majd módszeresen kivesézném, miért is értékelhetetlen selejt a terve. Vagy - ha úgy értékelem, hogy ezen a ponton megtehetem - egyszerűen megválaszolnám kérdéseit, kritikáit. De tudom jól, hogy nem véletlen, hogy nem én állok ezen ügyek élén; s azok, akiknek e tisztség jut, általában nem úgy járnak el, mint ahogyan én tenném; számukra gyakorta fontosabb, hogy elrettentő példát statuáljanak már az elején. Lehet, hogy jobb is, ezt nem tudhatom.
Ekkor azonban gondolataim félbeszakítja a pillanatnyi, röpke csendet megtörő hang. Múlandó a békesség, éreztem eddig is. Sötéten mérem végig a megnyilvánulás gazdáját. Ami azt illeti, ő ma már egyszer rávett, hogy megszólaljak, még ha akkor csupán csak Aaron hallhatta is szavaim. Megköszörülöm torkom.
Érdemes vigyázni velem, mert képes vagyok csúnya dolgokra is. – suttogom, szavaim mégis jól hallhatóak és érthetőek. Szó szerint idézem vissza a fiú korábbi szavait, de a magabiztosság és a fenyegető él hiányzik belőle. Helyette mérhetetlen gúny csöpög belőle, ahogy a lesajnálás szinte tapinthatóvá válik, ahogy a plüssgonoszt méltatom - ami meglátásom szerint ő maga. – Milyen sanyarú sors is ez, nem igaz? Amiben kényszeredetten próbálsz megtorolni mindent, csúnya dolgokat követve el, hogy legalább messziről nézve úgy tűnjön, van értelme élned, és nem csak a sors kegyetlen csapásait viseled el – szurkálódom tovább, és kicsit közelebb lépek a plüssgonosz megtestesítőjéhez – Számon kérsz bárkit, aki nem ígér neked rózsaszín jövőt, megbecslést, hát persze, hiszen akkor nem kell saját nyomorúságoddal és érdemtelenségeddel szembesülnöd, olyan, mintha lennél valaki... Engem sokkal jobban érdekelne, hogy te ki vagy, édesem. – ezzel befejezem, mert bár lenne még hozzáfűznivalóm, nem mondok többet, csak ismételten a házigazda felé fordulok. – De Neked bizonyára velősebb, és értékelhetőbb válaszaid vannak, halljuk hát azokat! – hangomból eltűnt a lesajnálás és a megvetés, helyébe valódi érdeklődés költözik. Bízom benne, hogy az, aki idehívott minket, felkészült, és vannak kidolgozott, előre átgondolt válaszai az efféle helyzetekre. Őt érezhetően méltatom annyira, hogy valódi várakozással hallgassam, bármit is akar mondani e helyzetben.
Vissza az elejére Go down
Ethen Artmenson
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-10-18, 18:11


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Grimaszoltam, mikor azt mondta, figyel már minket egy ideje. Az jó hosszú idő lehet akkor, mert én már évek óta nem tettem semmi olyat, ami miatt most itt lehetnék. Békében éltem önmagammal, és megpróbáltam munkát keresni. Na az a rész, amikor az új énem épp a legújabb Sötét Nagyúr akart lenni, na az már egy érdekesebb sztori, arra fel lehetett figyelni. De akkor az azt jelenti, hogy azt is tudja, hogy mivel küzdök. Rájöttem, hogy borzasztóan unalmas mindenkit végighallgatni – illetve úgy gondolom, hogy mindenki felszólalt, bár ezt nem nagyon figyeltem meg korábban. Értem én, hogy mindenkinek sanyarú sorsa volt, meg ez, meg az történt a családjával, de hát ezt én se veséztem ki, hogy bizony nekem sem volt minden rózsaszín a múltamban. Végül is legyűrtem az érzést, hogy most fel kéne állnom, és kimennem a teremből, hogy egy kis friss levegőt szívva visszatérjek, amikor már rátértünk a kicsit komolyabb témákra is.
Végre úgy nézett ki, hogy mindenki végzett a kis monológjával, mikor lépteket lehetett hallani. Én is odanéztem, ahol a két új jövevényt feltűnt. Hátradőltem a székemben, és a tarkómon összekulcsoltam a kezeimet, hogy úgy tűnik, még további két ember sikersztoriját kell végighallgatnunk. Nem kis meglepődésemre nem hogy nem szólaltak meg, de még csak közel sem jöttek. Ott maradtak az ajtóban, és úgy nézett ki, mint akiknek szánt szándékban áll ott állni. Még azt is bele tudtam képzelni a dologba, hogy az eddig vezérnek, vagy hívhatjuk, ahogy akarjuk alak idegeire akarnak menni azzal, hogy ők nem hajlandóak bekapcsolódni a körbe. Akármi is állt emögött, nem igazán érdekelt.
Továbbra is fenntartottam a laza stílusomat, még akkor is, amikor az, aki úgy nézett ki, összehívott minket végre újból megszólalt. Reméltem, hogy ezúttal valami értelmeset és használhatót is fog mondani, és nem megint minket fog arra kényszeríteni, hogy beszéljünk helyette, hátha elmegy az idő, és néhányan megunják a társaságát.
Erre a gondolatra elmosolyodtam, hiszen tudtam, hogy nem igaz. Igazából, tényleg fogalmam sem volt, hogy mégis mit keresek én ezek között az emberek között. Én nem voltam ilyen, és mikor erre rájöttem, rögtön leeresztettem a kezeimet, és az ölembe hullajtottam őket. A felismerés, hogy az az énem, aki utoljára a sötét oldalra vezetett, ismét előtörni készült, amit én nem akartam. Egyszer sikerült már megszabadulnom tőle, és akkor is hatalmas segítségre volt szükségem hozzá. Gyorsan körülnéztem, és a menekülési útvonalat fontolgattam, de előtte még úgy gondoltam, megvárom, mit akar mondani a fickó, mert azért a régi énem is kíváncsi volt rá, mégis miért engem választott ki.
Az a rész, hogy nem feláldozható gyalogokat keres, az egész érdekesen hangzott. Legalább megmagyarázza, miért nem kétezren gyűltünk itt össze; mintha reménykedne benne, hogy életben is maradunk, ami jó pont volt. Igazából, amit mondott, az korrekt volt. Az biztos, hogy nem én leszek az, aki majd megy és beárulja őket a Minisztériumnál. Magamat el tudtam képzelni annak a fickónak a szerepében, aki marad, és majd hazamegy este, és elfelejti az egészet másnapra, de éreztem, hogy az új énem kicsit erősebb, mint máskor, így ezt elég nehéz lesz kivitelezni.
Amikor a srác felállt, megéreztem azt, amitől egész eddig féltem. Amíg ő felkészült arra, hogy elmondja, amit akar, addig én egy borzasztó fejfájáson estem keresztül, aminek az eredményeképpen újjászülettem. Pontosabban szólva a testvérem döntött úgy, hogy itt az idő, hogy újból világot lásson. Így a férfi szavai már sokkal világosabbak és pontosabbak voltak, értettem minden szavát. Áhítattal bámultam, és visszaemlékeztem arra, amikor még csak meséket hallottam Rasmusról és a terveiről. Most, hogy elmondta, hogy meghalt, súlyos kő nehezítette a szívemet. Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer majd találkozok vele, de úgy tűnik, ez az álom most semmivé foszlott. Nem hittem, hogy ő volt az, aki a gyilkosság hátterében állt, de közben szidtam azt a girnyót, aki eddig az elmémben és a testemben élt, hogy nem volt hajlandó legalább az ilyen dolgokról tájékozódni. Engem mindig minden jóból kihagyott, és csak addig voltam jelen, míg ő úgy nem döntött, hogy egy szende szüzet fog játszani helyettem!
A kis vörös legalább jól összefoglalta a dolgokat, elég megfoghatatlan az, amit JED mondott… Honnan ismerem én a fickót? Megvontam a vállamat. Örök titok, biztos láttam már valahol a képét, meg a nevét is, csak a töketlen nem bírta megjegyezni, míg az én agyam eltárolta az információt. Elmosolyodtam, hogy milyen izgága lányok vannak a teremben, de örültem, hogy ezeket nem nekem kellett kimondanom. Már készültem, hogy egyetérthessek az előttem szólókkal, mikor a nő elmagyarázta, hogy mi is volt Rasmus terve. Tudatlanok, akik nem ismerték, de hát ilyen a világ.
Akkor megszólalt az egyik jöttment. Na nem az ijesztő, fekete hajú pasas, hanem a másik. Kissé elnevettem magam a háremes beszólásán, és reméltem, hogy mindenki rá figyelt, és nem azt lesték, hogy kinek nem ellenszenves a srác. Végighallhattam azt, amit magyarázott, de nem szóltam közbe, pedig rengetegszer eszembe jutott, hogy odamegyek és képen vágom, hogy ki a fene vagy te, és mit képzelsz, hogy csak úgy ilyeneket vágsz valaki fejéhez? És ő mégis mit tett le az asztalra, hogy ilyen módon beszél akárkivel is?
Miközben visszafele sétált, én felálltam, és elég hallhatóan utána kiáltottam.
- Nos, és te mit tettél le az asztalra? Ki is vagy te? Csuklyás manó?
Mi az, hogy csuklyás manó? Ez tuti az eszelős másik énemtől jött, de most már mindegy is volt, már csak arra vártam, hogy visszaforduljon, és megmutassa, hogy ki is ő valójában.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aaron Prusseit
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-10-17, 21:58


Halálfalók & Aaron

A csuklyám rejtekében grimaszoltam, vagy éppen a homlokomat ráncoltam az asztalnál ülők szavai hallatán. Sok mindenben nem értettem velük egyet, és úgy terveztem, hogy majd a megfelelő időpontban felszólalok, és rámutatok bizonyos dolgokra a találkozóval, vagy a találka céljával, módszereivel kapcsolatban. De egyelőre a falnak támaszkodtam Raziel mellett, és áldottam az eszem, hogy mindketten álcáztuk magunkat, vagy legalábbis nem fedtük fel az arcunkat ezen emberek előtt. Elég ideje tanultam már Razieltől legilimenciát, hogy érzékeljem, ha esetleg valaki be akarna pillantani az elmémbe. Azonban ennek nyoma sem volt, így az elfedett arcommal és a minimális okklumencia képességemmel biztos voltam benne, hogy a személyazonosságom titokban maradt. Azt meg nem hiszem, hogy vadidegenek a testalkatomról, vagy az öltözködésemről kitalálnák, hogy mégis kicsoda vagyok. A két diáktársammal meg nem ismertük egymást annyira, hogy az ujjaim közt forgatott pálcáról, vagy a hanyag tartásomról kikövetkeztessék, hogy ki is vagyok valójában, elvégre, én is csak annyit tudtam róluk, hogy nálam idősebbek.
Nem zavartak a ránk szegeződő tekintetek, vagy az esetleges megjegyzések, már régóta nem viselkedtem gyerekesen, vagy kicsinyesen, hogy ilyeneken fennakadjak. Ha valaki utálni akart, szíve joga, azonban én azon kevesek egyike közé tartoztam, aki mindig őszintén megmondta a véleményét. Az nem már izgatott, hogy ezt milyen stílusban tettem. Itt nem kellett játszanom az úriembert, nyugodtan lehettem tahó, hiszen, ha netalántán egy csapatban játszanék velük, akkor nem árt, ha előre felkészülnek erre, nehogy arconcsapásként érje őket.
Azért megnyugtatott a tudat, hogy nem csak én kételkedtem, vagy akadtak más kérdések ez ügyben, csakhogy ettől függetlenül felettébb felelőtlennek tartottam a kedves egybegyűlteket. Razielre pillantottam, de nem szólalt meg azonkívül, amikor az egyik férfi bemutatkozott. Akkor odasúgott nekem valami cseppet sem kedveset. Jókat vigyorogtam rajta, de más alkalommal nem hallottam a hangját. Csodálkoztam is rajta, hiszen neki mindig megvan a maga véleménye, így arra gondoltam, hogy vagy megfigyeli a többieket, vagy nem akar feltűnést kelteni. Elővigyázatos volt, mint mindig. Azonban én nem bírtam tovább. Muszáj volt feltennem a kérdéseimet. Noha korábban is szikrákat vetett a pálcám, így nem volt olyan feltűnő az az apró villanás, mely egy nonverbális varázslat hatása volt. Szabadidőmben rengeteg varázslatot elsajátítottam, tiltottakat és kevésbé tiltottakat, sőt még a nonverbális varázslást is megtanultam. Épp ezért ki se kellett ejtenem a számon a hangtorzító varázsigét.
‒ Engedelmeddel… ‒ súgtam Razielnek, hogy kipróbáljam az eltorzított hangomat, majd ellöktem magam a faltól, és tettem néhány lépést az asztal irányába. Nagyjából fél úton álltam meg, és onnan pillantottam végig a résztvevőkön. Elkeserítő volt a helyzet, vagy legalább is, számomra kiábrándító, hiszen én sokkal nagyobb tömeget vártam.
Először a vendéglátónk szavaira kívántam reagálni, elvégre ma ő volt a „nap fénypontja”, így illett vele kezdenem. ‒ Nos, véleményem szerint ez még egy szedett-vetett zsoldoshadsereg látszatát se kelti. Két diák, három nő... Nem gyűlölöm a nőket, nem is nézem le őket, de ez inkább hasonlít egy háremre, semmint egy kiképzett csapatra ‒ fogtam bele. Talán ellenszenvessé válok sokak számára, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy irtó kevesen vagyunk, továbbá annak idején nem hiába vívták férfiak a csatákat. A nők többsége nem képes más vérét kiontani. Mi garantálja, hogy ők képesek lennének erre? Bár, nem csak vérrel és vassal (vagy esetünkben varázslattal) lehetett csatákat nyerni, ez igaz. Azonban itt minden elég képlékeny tűnt számomra.
‒ Nem tudom mi módon figyelte meg a többieket, és választott közülük, de elég elkeserítő lehet a helyzet, ha csak ennyien jelentek meg. Továbbá, fogalmam sincs, hogy a többiek mit tettek le az asztalra, azon kívül, hogy valaki tanár, valakinek az apja meg halálfaló volt... De igazán érdekelne, hogy miért pont rájuk esett a választás. Talán kissé kötekedő vagyok, de a tanáromtól ‒nem a roxfortosoktól, hanem a magántanáromtól ‒ tanultam az örök kételkedést, így ennek fényében szeretnék válaszokat kapni. ‒ Valóban izgatta a fantáziámat, hogy mégis miért pont ők, vagy egyáltalán voltak-e más jelöltek. Azonban az, hogy felettem elsiklott a figyelme kissé hízelgő volt, ezek szerint mégis csak jól álcáztam magam, holott éveken keresztül űztem a halálfalókat, kutattam-kerestem utánuk, természetesen, akkor is álnévvel. Aaron Prusseitként utoljára kilenc évesen osztottam az észt a világ reformálásával kapcsolatban.
‒ Továbbá, ez inkább a többi kedves meghívottnak szól… Nem tudom, hogy vannak vele, de ha nekem küldenének egy titkos találkozóra invitáló levelet ‒ amit akármilyen ellenőrzésen elkaphatnak a Minisztérium emberei ‒, akkor én nem jelennék meg teljes harci díszben, nem fedném fel a kilétemet, és nem hangoztatnám a véleményemet. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de ezt inkább csak elővigyázatosságnak hívom. Gondoljanak csak bele! Ha ez egy teszt lenne, akkor szinte kivétel nélkül mindenki megbukott volna. Mi lenne, ha valóban a Minisztérium állítana fel ilyen csapdát számunkra? Könnyen belesétálnának ‒ fordultam a többiek felé. A hangom sokkal mélyebbnek és érdesnek hatott, ami furcsa volt számomra, de mindent megtettem azért, hogy ne ismerjenek fel még idő előtt. Halkan felsóhajtottam, majd Raziel irányába intettem. ‒ De látszik, kevesen olyan elővigyázatosak, mint amilyenek mi vagyunk. Nos, a továbbiakban csak remélni tudom, hogy ennél figyelmesebbek lesznek, különben a társaságot még azelőtt kiiktatják, hogy bármi komolyabb is történne.
Toborzókampány? Reklámarc? Ha ennyire hirdetni akarná a csapatot, akár most is megtehette volna. Ráírhatta volna a homlokára, vagy épp a Prófétába küldhetett volna egy hirdetést, miszerint a világmegváltó terveihez keres szövetségeseket, aztán mindenki mehetne az Azkabanba. Talán túlságosan komolyan vettem a dolgokat, hogy ezen is fennakadtam. Mondjuk, nem lepődtem meg magamon, ha humorizálni akart, valószínűleg nem értettem. A németek és a humor, ugyebár…
‒ Eddig is azt tettem, amit helyesnek véltem, ha csatlakoznék a csapathoz, mi hasznom származna belőle? Eddig nem igazán győzött meg, bár, talán még mások is kételkednek ‒ akadékoskodtam továbbra is. Sokan nem kedveltek, mert állításuk szerint gyakorta osztottam az észt. Nem hiába kerültem a Hollóhátba, és nem hiába volt egy szadista vallató a magántanárom. Az évek során felhalmozott tudást igyekeztem az utcán tanultakkal és Raziel útmutatásaival vegyíteni. Ennek lett az eredménye az, hogy állandóan kételkedtem, és a legrosszabbra számítottam bizonyos helyzetekben. Azonban tudnom kellett, hogy mégis mennyire gondolják ezt komolyan, elvégre, a saját bőrömet és jövőmet kockáztattam ezzel. Az, hogy a családom fekete báránya vagyok, nem jelenti azt, hogy az Azkabanban kell raboskodnom. Épp ezért, filozofálgattam azon, hogy megéri-e nekem ez az egész.
A vendéglátón hosszasan magyarázott a gyengeségekről és az erősségekről. Megvontam a vállamat, és tettem előrébb még egy lépést. ‒ Azokra dolgokra, amikből jó vagyok, kevesebb időt szánok, mint amiből nem. Ettől függetlenül mégis azon a véleményen vagyok, hogy mindenkinek elsősorban azokat a feladatokat kell ellátnia, amikhez valóban értenek. Azt hittem, a társaság főként teljesítmény-centrikus, ennek fényében mindenkinek azt kellene csinálnia, amiben valóban jó. Tény, hogy az iskolában nem érintenek sok mindent, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy ne lennének képesek harcolni valamiért. Az a generáció nem annyira lusta vagy érdektelen, ennek az ellenkezőjét bizonyítja az is, hogy ketten most is jelen vannak. Az más kérdés, hogy mennyire lennének alulképzettek. ‒ Mivel az arcomat még mindig nem látták, továbbá a hangom se volt felismerhető, így igyekeztem mindenkivel elhitetni, hogy nem tartozom a korábban emlegetett nemzedékhez. Azonban tényleg úgy gondoltam, hogy egy ügyetlen embernek nem kellene mondjuk mérgeket kevernie, hanem teszem azt, ha gyógynövénytanból jeleskedik, akkor inkább gondozzon egy ördöghurkot.
Ezután szóba került egy Rasmus Halmar nevű fickó, akiről jóformán csak pletykákat hallhattam, s mint kiderült a drága fiacskája éppenséggel egy évvel idősebb volt nálam. A másik diák, az a Ruth nevű lány részvétet nyilvánított. Én nem tettem így. Nem ismertem egyiket se, továbbá nem éreztem szükségét annak, hogy egy ilyen megbeszélésen érzelgősködjünk, vagy valami hasonló. Ellenben Ruth meg az a másik nő is afelől érdeklődött, hogy pontosan mi is fickó terve, elvégre semmilyen konkrétumot nem tudtunk meg tőle. A halott halálfaló túlzott emlegetése meg csak időpocsékolásnak tűnt számomra.
‒ Hallottam pletykákat, hogy megőrült a fickó ‒ zártam le magam részéről ennyivel a témát, hiszen ezzel a mondattal csak átvezetőt képeztem, hogy kifejezhessem további aggályaimat. ‒ Mi garantálja, hogy maga nem fog megbolondulni? Vagy éppen mivel biztosítsa azt, hogy nem kezd hirtelen felindulásból öldökölni? Engedélyt ad arra, hogy kivégezzük, ha hasonló sorsra jutna, mint a másik alak? Van egy sárkánya, könnyedén megpróbálhatna megfélemlíteni minket. Na, meg ez az egész hercehurca, a piramis, a bejutás, a körülményeskedések... Mind azt mutatják, hogy fitogtatni akarja az erejét. Vagy csak nekem úgy tűnik így? ‒ kérdeztem. Elvégre nekem ez az egész… Furcsa volt. A helyében én valami titkos jelekkel ellátott üzenettel jeleztem volna mindenkinek a találkozót, továbbá valami sokkal misztikusabb, vagy sötétebb helyen képzeltem el. A piramis maga túlzás volt számomra. ‒ Apropó. Még egy észrevétel: hülyeség lenne az iskolát támadni. Egy csapat kölyökkel sok mindent lehet kezdeni, ha az ember elég okos, de ha még okosabb, akkor nem az iskola az elsődleges célpontja ‒ vontam meg a vállamat. Nekem lennének terveim. Elég sokat fantáziáltam már róla. De ennek a találkának nem én voltam az értelmi szerzője, így nem is akartam továbbfeszíteni a húrt.
‒ Még annyit hozzátennék, hogy egy ‒ a rendszer ellen való ‒ szervezgetés esetén álneveket és hamis személyazonosságot használnék. Lehet, hogy ez csak az én mániám, de így biztonságosabb ‒ ismét megrándítottam a vállamat, és éreztem, hogy lassan múlik a hangtorzító bűbáj hatása, így sietve hozzátettem: ‒ Lehet utálni a véleményemért, vagy a modoromért. Az embernek szíve-joga rühellni engem, de azt nem mondhatják, hogy a megállapításaim nem lennének helytállóak. Továbbá, köszönöm a figyelmet! ‒ Ezzel sarkon fordultam, visszatértem Raziel mellé, hogy ismét onnan figyelhessem az eseményeket. A tanárnő szavai kétségkívül érdekes beszédtémát indítottak volna, azonban úgy éreztem, így is túl sokat hallattam a hangom, nem akartam, hogy a sárkány vacsorája legyek, bár kétségkívül megfeküdném a gyomrát.
Nem akartam leülni. Nem is bírtam volna egy helyben maradni, így kényelmesebb volt számomra az ácsorgás. Sokakban felmerülhetett, hogy mégis ki vagyok én, aki hívatlanul beállított okoskodni. Csak egy diák voltam. Egy diák, aki túl sok ideológiai könyvet olvasott, és szeretne valami emlékezeteset és nemeset tenni az élete során.



[You must be registered and logged in to see this link.] ◊ Aktuális viselet ◊ Bocsi, nem sikerült visszafogni ^^"◊ [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Zwei Dinge sind unendlich: das Universum und die menschliche Dummheit, aber bei dem Universum bin ich mir noch nicht ganz sicher.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-10-17, 10:37


Nagyravágyó tervek szövögetése
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha Sybella velem szemben ülne biztos vagyok benne, hogy gyakorta elidőzne rajtam a tekintete, de így erre nem kerül sor, csak néha érzékelem azt a sanda oldalpillantást, amivel felméri, hogy éppen nézem-e őt, vagy sem. Nincs rá szükség, így is érzékelem a rezdüléseit és csendben hallgatok, amíg a többiek beszélnek. Szórakoztató szavak is elhangoznak, mint a fiatal Ethan-től az a bizonyos csúnya dolgokra is képes rész. Az, hogy olyanok is akadnak, akik egy szót sem szólnak engem mondjuk kissé ellenszenvre késztetnek, de nem teszem szóvá. Úgy gondolom ez JED dolga, hiszen ő hívott össze minket és bizonyára majd jelezni fogja, ha problémát jelenet neki, hogy vannak, akik nem teljesítették a kérését a bemutatkozást illetően. Vannak, akiket így is ismerek már, ha más nem, hát futólag, vagy hallottam róluk és persze olyanok is akadnak, akik az iskolában diákok, mint Aaron, őt azért felismerem.
Akkor pillantok csak fel újra az italom békés kortyolgatásából, amikor Rasmus neve elhangzik. Az arcom még csak meg se rezzen és biztosan el fogok beszélgetni a fiammal, hiszen nem szabadna ilyen nyíltan kimutatnia az érzéseit, a haragját. Nem tudhatják, hogy ez mire vonatkozik persze, hogy Rasmus miatt haragos, a halálát bánja, vagy netán azt, hogy neki nem volt köze hozzá, de ez nem is számít, akkor sem szabadna csak úgy kimutatnia nyíltan, hogy mit érez. Még tanulnia kell ezt. Túlságosan bárdolatlan, épp mint akit az apjának nevez. Meg kell értenie idővel, hogy ez nem a legjobb taktika, hogy át kell gondolnia, hogy mikor mit tesz és persze, hogy mikor mit mutat ki mások felé.
Nem gondolom, hogy JED szavaihoz még pluszban hozzá kellene tennem valamit. Én csak egy vagyok most a sorból, az más kérdés, hogy többet is tettem már érte eddig is, hogy már jó ideje mellette vagyok, míg a többség nem tud erről semmit sem, de ez így van jól, egyelőre nem is kell tudniuk arról, hogy én mit is teszek azért, hogy elérjük a céljainkat. Maximum az iskolában tanuló diákok sejthetik, hiszen ők eddig szimpla tanárnak vélhettek, így viszont már őrzik a titkomat, ahogyan én is az övékét... kölcsönös bizalom, vagy épp függés egymástól, remélhetőleg ez elég arra, hogy ne kerüljek bajba. Aztán persze természetesen semmit nem lehetne találni a szobámban ami gyanús lenne, még ha valaki be is mártana. A kérdésre én csak a fejemet rázom meg, elég sok mindent tudok a tervről, épp ezért nem is szólalok meg, csak Ruth kérdéseire bólintok kószán.
- Rasmus terve a Roxfort lerohanása volt, nyílt harccal... és önkényuralmat akart, épp úgy, mint ahogyan Voldemort is egy magasabb erő nevében. Elborult elméjével úgy vélte, hogy ő többet ér, mint mások... mi nem efféle szedett-vedett támadásra készülünk. - ezzel talán Sybellának is címzem a szavaimat. Nem a vérontás a cél, de persze harc lesz, de csak az olyanokat kell eltüntetni az útból, akik tényleg gondot okozhatnak. Sokan meggyőzhetőek, hogy más kell ide, nem pedig a folyamatos rejtőzködés a muglik elől. Jobb világot akarunk, új világot, nem mindenkit kivégezni aki ellenünk van. Sokkal inkább hatni akarunk rájuk, hogy felfogják mit is akarunk pontosan. És igen ezúttal már többes számban beszéltem, de nem csak mint JED és én, hanem úgy is, mint mi mind itt a asztal közül és persze mindenki más, aki még nem tud erről az egészről, de idővel beavatható. Kis mag vagyunk, kevesen a Roxfort ellen, több ember kell arra, hogy tényleg könnyedén áttörhessük azokat a kemény falakat, de csak szép fokozatosan, hiszen ha elkapkodnánk, olyanok is a soraink közé kerülhetnének, akiknek nincs itt helye.

[You must be registered and logged in to see this link.]



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybella Balston
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-10-17, 07:27



Egy új élet kezdete



[You must be registered and logged in to see this image.]


*Úgy jöttem ide, hogy a dolgok állásáról nagyrészt fogalmam sincs. Nem nagyon ismerem a terveket, épp csak annyira mint a többiek akik rajtam kívül megjelentek ma itt, kivéve a vendéglátónkat és Sheskát, akikről tudomásom van. Ám sem Sheska sem Altan nem mondott konkrétumokat, Altan is csupán a megnyugtatásomra osztott meg velem néhány dolgot de azok is csak a saját nézetei voltak, valahol a lelkem legmélyén kicsit bánt azóta is a bizalmatlansága. Sosem értettem egyet a szüleim nézeteivel, sem Voldemortéval, nem tudom, hogy egyek voltak-e, a halálfalók szétszéledtek de sokan talán csak meghúzódnak addig míg újra össze nem gyűjtik erőiket. Jogosan tartok attól, hogy egy újabb háború következik be ahol több lesz az ártatlan áldozat, és joggal ijedtem meg akkor amikor Altan és Sheska a Roxfort bevételéről beszélt. Többet nem kívánhattam, Altan már egyszer megégette magát amikor megbízott egy Cuttridge-ban, én pedig nem voltam túl magabiztos a jelenlegi rendszer megdöntését illetően. Sokakkal ellentétben még mindig hittem abban, hogy a jelenlegi béke tartós lehet, miért is kellene lerombolni a Roxfortot ahol csupán a diákokat tanítják meg a mágia használatára, noha karöltve működik a Minisztériummal, a döntéseikbe nincs beleszólásuk. Dumbledore-nak talán igen, de az idős mágust nem olyannak ismertem meg aki tűzzel és karddal, ártatlan áldozatok oltárán juttatná érvényre a véleményét. Egyben viszont mind megegyeztek, a varázslóvilágnak rejtve kell maradnia, ami bujkálást és további rendeleteket, törvényeket jelent. Nekem sem tetszett mindez, ám még mindig jobb volt mintha a Minisztérium és a Roxfort után a muglik világát is lerohannánk. Ettől féltem igazán, hogy a siker kapujában a varázslók és a boszorkányok megrészegülnek a kiharcolt hatalomtól és akkor kő kövön nem marad. A békés megoldás híve voltam, látva a szüleim kudarcát és a családom veszteségeit, bár ez az út jóval hosszabb és nehezebb, tele buktatókkal, mégis, valahol a vágyaim megegyeztek a Sheska és Altan vágyaival, nézeteivel, csupán a kivitelezés ellen volt kifogásom. Ezért is nem tudtam mit mondani a nevemen kívül mikor a bemutatkozásra került a sor. a többieket hallva azonban még mindig jobb ha nem mondok semmit, mintha a bizonytalanságomat és ellentmondásaimat osztom meg, erre bőven lesz még idő és alkalom. Most a puhatolózás volt soron, ráadásul a vendéglátónk sem volt túl bőbeszédű ezen a téren.
Volt aki csupán a szórakozást látta mindebben, ahogy Ruth is, bár ebből a szempontból benne nem csalódtam, Sheska természetesen elkötelezett híve volt JED-nek, Artmensonnak fogalma sem volt miért van itt, azt hiszem nála még én is többet tudtam, Lisolette-ben több volt a gyűlölet mint a megfontoltság, Diederikről csak annyit tudtam meg, hogy Rasmus fia, minden bizonnyal ő sem osztotta Rasmus hatalommániás nézetteit, de a jelenlegi rendszer sem volt a szíve csücske. Ketten pedig akik későn érkeztek és asztalhoz sem ültek, meg sem szólaltak, róluk még annyit sem tudtam meg mi a nevük, egyiküket sem ismertem, bár az egyik jóval fiatalabb volt, talán még diák a Roxfortban de nem emlékeztem az arcára pár év távlatából. Elég vegyes társaság gyűlt össze, kíváncsi voltam, hogy a vendéglátónk mi alapján válogatott. csak figyeltem és elraktároztam az információkat, a neveket és arcokat összepárosítottam. Egyelőre még kissé kusza minden a számomra, jóformán semmi nem derült ki, épp ezért is vagyok zavarban. a homlokomat ráncolom ahogy próbálom összeszedegetni ismereteim apró morzsáit, Sheska közeli jelenlétét a bőrömön érzem. JED szavai még mindig nem részletesek a terveiket illetően, bár sokkal jobban tetszik mint amire elsőként gondoltam. A palotaforradalomnál megakadok. Palotán csak nem a Roxfortot érti? Miért szúrja a szemét mindenkinek az iskola? Mert kapcsolatban áll a Minisztériummal? Vajon a muglik világában nem így van? Vagy csupán Dumbledore miatt? Őt látják veszélyesnek és útban lévőnek? Rasmus halálhírére felkapom a fejem, Sheska felé fordulok, hogy lássam hogyan reagál. Tudom, hogy régen egyek voltak a céljaik de Altan elmondása alapján is igazolást nyer a tény, hogy ugyanolyan elvakult volt mint Voldemort, ám a nekromanta várában még ők sem tudtak semmi biztosat és Altan azóta sem mondott többet annál mint ami ott elhangzott. A varázsló azonban tudott rólam is mindent, és JED sem Altan és Sheska miatt hívott ide. Vajon van köztük valamilyen kapcsolat? Volt? Az elsütött átok emléke még mindig bennem él és feltételezem soha nem is tudom kiirtani magamból, bár rémálmaim már Hála Altannak nincsenek.
Egyben nem értek most egyet a vendéglátónkkal. Az egyéni törekvések a sarkukból fordítják ki a közös cél sikerét. Diederikre tekintek végül, nem tudtam milyen kapcsolatban állt Rasmusszal, most sem tudom mennyire volt ez közeli. A nevelőapa tisztsége nem feltétlenül egyenlő a szeretettel, és Die arcán sem látok igazán fájdalmat, bár azt elég könnyű elrejteni. Ami feltűnt az a Sheskára vetett mély pillantás, de ezt is félreteszem egyelőre. Ruth ismét csak nem okoz csalódást, ő az aki először szólal meg a beállt kis csendes szünetben, amennyire emlékszem belőle, azóta sem tett féket a nyelvére, most is idegesítő de egyben szórakoztató is. Muszáj nevetnem, bár visszafogom magam a kuncogás így is jól hallatszik. Próbálom rendezni az arcvonásaimat, mire előrukkol a kérdéseivel, sikerül. Nagyjából az én kíváncsiságomat is megfogalmazta, ám azért nekem is van ehhez kapcsolódóan kérdésem.*
-Én arra lennék kíváncsi hogyan képzelsz minket ha nem egy iskolába rontó csürhének. Sok mindent hallottunk eddig de még mindig nem pontosak számomra a célok és mit értesz egyéni törekvéseken? Mert ha azt amit én, akkor azok elszabadulása kísértetiesen fog hasonlítani a már megtörténtekre.







[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort! 2015-10-16, 19:58


Térdre Roxfort!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Érdeklődve hallgatja Jed szavait, még ha azok nem is állnak össze egésszé a fejében. Mármint ért ő minden elhangzott mondatot, de azt nem, hova fog ez az egész kilyukadni? Mi ez az egész, ami miatt ez a hatalmas piramis létre lett hozva és őket ide hívták, mikor Jed saját beismerése szerint is szedett-vedett zsoldoscsapatnak néznek ki. A Minisztérium ellen... mármint az egész intézmény, vagy csak Caramel ellen, vagy egyéb célok vannak? Azt se érti, miért öltözött mindehhez így Jed. S mondja már el valaki, ki a manó volt az a Rasmus?!
Amikor Jed kivár kissé a beszédben, Ruth is követi tekintetét, némileg hátra fordulva, mert ő a bejáratnak háttal ült le. Két csuklyás alak, már amennyit a fényviszonyok alapján ő lát. Az rögtön lejön, hogy nem a halálfalók egykori csuklyája van rajtuk, szóval nem hagyományőrző alakok lehetnek ők ketten, de ettől még nem lát többet az arcukból, az alak, a testtartás meg... Nyilván azoknak többet mondana, akik jobban ismerik a kettőst. Raziel is magán érezheti Jedén kívül Ruth pillantását, de hogy a lány nem lát a csuklya alá, vagy csak abszolúte semmi jelét nem adja az ismerős arc felfedezésének, az nem derül ki. Minthogy ők ketten nem jönnek közelebb még, nem is szólnak, s úgy tűnik nélkülük is folytatja Jed, hát Ruth sem veszteget rájuk több időt. Azért mondjuk úgy helyezkedik a székben és fordítja fejét, hogy szeme sarkából észlelje a kettős bármelyikének mozgását. Kényelmet érzés ilyen rejtélyes alakoknak háttal ülni, s így se sokkal jobb, mert ha veszélyben lenne Ruth, valószínűleg már rég késő lenne, mire érzékelné a mozgást a perifériás látásánál. De így legalább a tudat megmarad, azt meg szeretik az emberek úgy is. Szóval amíg fülel Jed további szavaira, hát helyfordításából adódóan jobban rálát Diederik-re is, látja az ökölbe szoruló kezet is annak a Rasmusnak az említésekor is. Elgondolkodik rajta, s elrakja emlékbe amit látott, s csak gyorsan pillant körbe a többiekre tekintetével csupán, hogy belőlük milyen reakciót vált ki ennek a bizonyos Rasmusnak a halála. Na meg vajon erre azok ketten ott hátul mozdulnak-e? Csak akkor pillant vissza Jed-re, mikor a férfi leül és várakozón néz a férfi rájuk. Ruth is gyorsan körbepillant.
- Ööö, bocsi, ez a szünet azért van, hogy aki csalódott a vérontás határozatlan idejű elmaradása miatt, az távozhasson és a székcsikorgása ne zavarja a további beszélgetést? - Töri meg Ruth a csendet, s nehéz is eldönteni hirtelen, hogy Ruth melyik táborhoz tartozna? Felhajtja itala maradékát és távozik, vagy marad még? Végül utóbbira fogadók lesznek a mai nyertesek, mert Ruth tovább kérdez.
- Az nekem még mindig nem világos, mit akarsz pontosan? És tőlünk mit vársz? Mert azt már elmondtad úgy nagyjából, hogy mit nem fogunk tenni, de ez így túl... megfoghatatlan. És mi volt annak a Rasmusnak a terve, ami hasonló volt, de mégsem az? Ja, neked részvétem, azt hiszem. - Utolsó szavaknál Mardekáros társa, Rasmus nevelt fia felé fordul, mert hát illem is van a világon, még ha nem is érez semmit Rasmus halála miatt, Diederik esetleg lelki fájdalmai miatt meg pláne nem. Egyébként sem tudja, hogy a fiú mit is érez. Utálta Rasmust? Vagy az ökölszorítás annak szólt, hogy mindjárt a kerek asztalon átvágódik, hogy megpróbáljon behúzni párat a páncélos varázslónak, hátha mégis ő nyírta ki Rasmus-t?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Térdre Roxfort!

Vissza az elejére Go down

Térdre Roxfort!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Roxfort Boszorkány -és Varázslóképző Szakiskola

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-