Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Mikor testvérek ismét egymásra találnak...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Isaac Frewen
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Mikor testvérek ismét egymásra találnak... 2016-07-03, 19:53


Ebony & Isaac

[You must be registered and logged in to see this image.]
Látszott a tesómon, hogy meghatódott, bár ezt nem is csodálom. Én is biztos sírtam volna, ha emlékeztem volna rá, bár így ismeretlenül is nagyon örültem neki. Már az álmaimban is éreztem, hogy ez egy szoros kapcsolat köztünk, de most, hogy látom, hogy tudom, hogy ki ő – mármint úgy tudom, hogy tisztában vagyok, hogy a nővérem – csak még erősebb lett ez az érzés bennem. Viszont úgy sajnáltam, hogy ennyire nem hitt benne, hogy én vagyok, talán tényleg csak egy tréfának gondolta az egészet, azért is szöktek könnyek a szemébe. De most hogy itt vagyok, örülhet, elvégre élek. Mondjuk nem kéne furcsállnom, hogy egészen eddig azt hitte hulla vagyok? Hát… lehet, de nálam semmi sem meglepő, mint tudjuk. Azok után, hogy van egy élő rokonom, akiről kilenc évig semmit sem tudtam, semmin sem lepődök meg.
- Miért kicsiként nem voltam az?  – kérdezem a szokásos mosolyommal. Remélem őt is úgy elbűvöli majd, mint minden lányt. Bár nem értem mi a különleges benne, elvégre én csak vigyorgok.
Kérdésére lefagy a mosoly az arcomról és a válaszra nyitom a számat, de azonnal be is csukom. Tán nem szereti, ha ilyeneket mondnak neki? Pedig én csak kedves akartam lenni. Más lányok rajonganak ezért a szövegért. Vagy nem? Talán a norvég nők másmilyenek? Aztán megkönnyebbülök, mikor következőleg megszólal. -  Szóval mindig ilyen voltam? Kicsiként is cuki, vidám és udvarias? – érdeklődöm tőle, elvégre ő tudja, hogy milyen voltam kicsiként, mert én ugyan nem. - És feledékeny voltam már akkor is? Vagy ez a repülő miatt lett?  – Azért jobb lenne tudni, hogy mindnet annak az esetnek köszönhetek, vagy már előtte sem voltam egy memória harcos. Aztán követtem az asztalunkhoz, bevallom jól esett leülni végre. -  Azt elhiszem, elvégre a „halálból tértem vissza”  – mondom ironikusan. Sose haltam meg, csak ő erről nem tudott. -  Á, nem gáz. Azért gondolom az esetek nagyobb részében inkább elegánsan öltözködöl.  – Mint a lányok igen nagy része. Én legalábbis úgy vettem észre. Míg a fiúk inkább valami lengét húznak, addig a lányok a tűsarkú és a szoknya mellett döntenek. Ezzel persze semmi baj sincs, csinosak benne, csak ugye tudni kell használni őket, mert egy erdőbe lehet nem az az ideális viselet.
Láttam tetszett neki a kis barangolásom története. Bevallom ez volt a célom. Szeretek másokat boldognak látni, így gondoltam azon túl, hogy itt vagyok, még feldobom valamivel. Az már mellékes, hogy tényleg így is volt. De olyan szép volt a mosolya. Meg tudnám szokni, hogy minden nap látom.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sőt, kifejezetten jó lenne. Csak az a baj ugye, hogy én nem itt élek és bár engedélyt kaptam, hogy hosszabb ideig itt maradjak, vissza kell mennem majd tanulni. De addig kiélvezem a vele töltött időmet. -  Hát gondoltam vársz valamilyen programmal, ha már egyszer eljöttem. – Persze lehet azt hitte, hogy csak vicc és akkor már nem is érdemes ezzel foglalkozni. És egyébként meg is értem, amiért így érzett. Bár észrevettem, hogy a pincérnő rám kacsintott egy mosolynál többet nem reagáltam, elvégre Ebony miatt vagyok itt, így rá koncentrálok most.
- Természetesen! Más nem is lehetne.  – Miután a nevem volt az egyedüli dolog, amire emlékeztem, így azt megtartottam, mint „szuvenír”. Más kérdés, hogyha kiderül, hogy őt így hívják, és én ne adj isten nem tudtam volna, akkor is fölvettem volna ezt a nevet. Egy család vagyunk elvégre.
Az ötletére kipattantak a szemeim. -  A micsodámat? Te képes voltál eltemetni?  – kérdezek vissza megdöbbenve, majd elgondolkodom. -  Bár ez logikus, rendben vedd úgy, hogy nem szóltam. De határozottan jó ötlet, mert nem vagyok halott.


[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]₪ Mert a tesók a bestek *-*.  

[/color]


A szeretet örök.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Az emléke nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Mikor testvérek ismét egymásra találnak... 2016-07-03, 15:27

Isaac & Ebony
"ITT VAGY *-*"
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elmondani nem lehetett, mennyire megörültem, amikor megláttam az öcsémet. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy ő vajon tényleg az-e, akinek én hiszem, de aztán ahogy megláttam a szemeit, rájöttem, hogy tényleg ő az. Sírhatnékom támadt, de gyorsan letöröltem a könnyeimet, és odarohantam hozzá, Olyan szorosan öleltem meg, hogy titokban azt hittem, megfojtom. De abban a pillanatban sajnos nem tudtam ilyenekkel foglalkozni, csak azzal, hogy itt van, és él. Velem van, és tényleg itt van nekem. Annyire féltem korábban, hogy az egész csak kamu, de nem! Valóra vált egy álmom, ami azóta a fejemben és a lelkemben van, mióta meghalt a családom. Hihetetlen érzés volt újralátni valakit, akiről ilyen sokáig azt hitted, hogy örökre elveszítetted.
- De helyes lettél – böktem ki. Nem lehetett kihagyni, tényleg az lett.
Aztán megszólalt. Megszólalt az ÖCSÉM. Az én ÖCSÉM. Aki meghalt. De mégsem. Vagyis… te jó ég. Ezt nehezebb lesz megszokni, mint gondoltam.
- Mi ez a szöveg? – kérdeztem. – Ja tényleg – jöttem rá. – Te mindig ilyen aranyos voltál. – Egy ideig még néztem, aztán az asztalhoz invitáltam, ahol az előbb ültem. – De köszönöm. Én is borzasztóan vártam már, hogy találkozhassunk. – Nem lehetett levakarni azt a vigyort az arcomról. És az ilyen elég ritka. – De nem, nem mindig öltözködök így. Néha csak egy tréning nadrágban leugrok a sarki boltba – hadováltam össze mindenfélét. De hát nem tehetek róla. VISSZAKAPTAM. AZ. ELVESZETT. ÖCSÉMET!!! Ilyen boldog szerintem még sosem voltam életemben.
Felnevettem, amikor elmesélte a térképes történetet. – Nem is te lennél – csóváltam a fejemet. Majd ismét elnevettem magam. – Mára? Azt se tudom, hogy mit fogok enni, te meg már a mai terven gondolkozol? Cuki vagy – mondtam, majd elfogadtam az étlapot a pincértől. Egy fiatal lány volt az, aki rákacsintott az öcsémre. Nem tudom, hogy ő látta-e ezt, mindesetre nem csodálkoztam. Tényleg borzasztóan helyes lett.
- Oké, hülye kérdés, de még mindig Frewen a vezetékneved? – Ennél nagyobb marhaságot a világon senkitől nem kérdezhettem volna. De komolyan érdekelt, hogy felvette-e a nevelőszülei nevét, vagy meghagyta az eredetit. Nagyon reménykedtem benne, hogy utóbbi.
- Oh megvan a mai program! Kidöntjük a sírodat…

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A bizalmamat megszerezni nehéz.

Elveszíteni viszont annál könnyebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Frewen
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Mikor testvérek ismét egymásra találnak... 2015-10-20, 11:28


Ebony& Isaac


[You must be registered and logged in to see this image.]

Már alig vártam, hogy leszállhassak a gépről. Nem féltem a repüléstől, nem erről volt szó, szimplán elég érdekes társaságot kaptam magam mellé és nem igazán élveztem. Egy, talán velem egy idős lány ült mellettem, akiről lerített, hogy retteg. Bár nem emlékszem arra a napra mikor utoljára repültem mégis úgy gondoltam, hogy semmi értelme így félni ettől. Hisz nem történhet semmi rossz. Remélem. Mindenesetre mondtam neki pár bátorító szót, hogy ne legyen annyira fezsült. Azzal viszont nem számoltam, hogy emiatt kedve támad majd velem cseverészni és egész útón hozzám fog beszélni. Különös, hogy mikor a reptér fele vittek a nevelőszüleim, akkor pont az kívántam, hogy hadd legyek már a gépen és hagyják abba az örökös aggódást, most meg azon gondolkodok, hogy talán használhatnám a varázserőm, hogy elhallgasson ez a csaj. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez nem lehetséges, hisz nem vagyok 17, és ha pont egy mugli lánnyal van dolgom, akkor amúgy se lehetne. Na persze a nővéremért képes vagyok kibírni, hisz olyan régen nem láttam… Igazából nem is nagyon emlékszem rá, de már nagyon várom, hogy megismerjem, és hogy meséljen nekem a múltamról.
Amikor végre földet értünk, szinte rohantam ki a repülőből, hogy még idejében odaérjek a találkozóra. Szerencsémre elfért a kézipoggyászomban minden, így nem kellett megvárnom a bőröndöm, amíg kijön. Gyorsan kisétáltam és fölszálltam egy buszra, amiről reméltem, hogy legalább a városközpontba bevisz. Sajna nem ismertem olyan jól a várost, így csak térkép alapján tudtam tájékozódni. Bár így is vagy tíz embert megkérdeztem, hogy merre találom az éttermet, ahol a nővérem már várt rám, de az emberek kedvesek voltak és mindig megmutatták nekem a jó utat. Körülbelül olyan fél óra múlva megtaláltam az éttermet majd az órámra pillantottam. Nem is késtem olyan sokat, mint gondoltam. Amint beléptem rögtön kiszúrtam a testvéremet. Szebb volt, mint álmomba! Elkezdtem felé sétálni, de ő alig, hogy elindultam felugrott az asztaltól és hozzám rohanva szorosan átölelt. Én is átöleltem őt, hisz azért mégiscsak testvérek vagyunk, bár nem emlékszem nagyon rá. Remélem ez hamarosan megváltozni. -  Olyan jó végre látni téged! Már nagyon izgultam, hogy találkozhassunk. Rendkívül csinos vagy. Bár gondolom mindig így öltözködsz.  – mondtam és a már jól megszokott kisfiús mosolyomat vettem elő, amit tudom, hogy úgy szeretnek az emberek. -  Sajnálom a késést, de vagy ötször eltévedtem és rengeteg embert megkérdeztem, hogy merre kell menni, mert a térkép nem sokat segített. – Az arcomon egy pillanatra még nagyobb vigyor jelent meg. -  Aztán úgy öt perce rájöttem, hogy fordítva tartottam a térképet.  – Igen, nos, ilyen az én formám. Sose voltam jó a tájékozódásba, legalábbis amióta az első emlékeim megvannak az óta nem. -  De most már itt vagyok, szóval izgatottan várom, hogy mi a terv mára.
BOCSÁNAT A KÉSÉSÉRT! AZÉRT REMÉLEM TETSZIK zsakos nagyszemu 

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Mikor testvérek ismét egymásra találnak... 2015-08-23, 21:18


Isaac & Ebony
Jó újra látni
[You must be registered and logged in to see this image.]

Borzasztóan ideges voltam. Háromszor öltöztem át, mire leesett, hogy el fogok késni. Megint. És most nagyon nem szerettem volna később odaérni a találkára, mert most a saját öcsémmel fogok találkozni, akiről évekig azt hittem, halott. Mielőtt kiléptem volna a lakásomból, kinyújtottam a kezemet, és láttam, hogy remegek. Nem csodálkoztam, de azért meglepett, hogy ennyire félek attól, hogy mi lesz, amikor meglátom majd. Fel fog ismerni? Naná, hogy fel, te idióta, hiszen ő magam mondta, hogy álmodott rólad. De az vajon a mostani énem, vagy még a korábbi, kislányos kinézetem?
Ki akartam nyitni az ajtómat, de hirtelen visszafutottam, és még egyszer leellenőriztem a sminkemet, a hajamat, és a ruhámat. Divatos, szűk farmer, virágos, spagettipántos ing, tizenöt centis, babakék magas sarkú; tökéletes összeállítás egy első randira; kár, hogy én ma nem oda tartok, mégis féltem tőle, hogy egy egyszerű szett nem nyűgözné le kellőképpen.
- Na jól van, Ebony  – kezdtem bele. – Most rögtön abbahagyod a nyafizást, kilépsz azon a nyamvadt ajtón, megembereled magad, és elmész a randevúdra. Illetve az öcséddel fogsz találkozni.  – Ha nem épp a rég elveszett tesómmal találkoztam volna, most pofon vágtam volna magam, hogy milyen nyuszi is vagyok.
Végre rávettem magam, hogy kilépjek az ajtón. Már a lépcső felénél voltam, amikor rájöttem, hogy bent hagytam a kulcsaimat. Nem baj, majd varázslattal kinyitom az ajtót; ha már egyszer ilyen béna voltam. Lefutottam a lépcsőn, és kivágtam az ajtót, azon rohantam ki. Utálok futni, de most muszáj volt valamennyire, ha nem akartam elkésni. Már egész közel voltam a helyhez, ahol találkoztunk volna, amikor lelassítottam a lépteimet. Már jó ideje nem futottam, csak gyorsan lépdeltem. Most viszont teljesen normális tempóban jártam.
Odaértem az étterem elé, ahova megbeszéltük a találkozót az öcsémmel. Kilenc előtt tíz perccel érkeztem, neki így volt ideje átöltözni még a reptéren, miután leszállt a gépe. Megdumáltuk, hogy nálam fog aludni, én pedig már elő is készítettem az ágyát. Odamentem az egyik pincérhez, és megkérdeztem, hogy hol van az asztalunk. Odavezettek, majd leültettek. Mondtam, hogy majd akkor kérek inni, amikor megérkezett a partnerem.
Nem kellett sokat várnom, amikor megláttam az öcsémet belépni az ajtón. Amikor közeledett, éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. El sem hittem, hogy komolyan az öcsém állt velem szemben; pedig tényleg ő volt az. Láttam a szemében azt a kisfiút, akire én emlékeztem. Felálltam, és a táskámat is hátrahagyva odafutottam hozzá, majd megöleltem. Reméltem, hogy nem szorítom meg túlságosan, hiszen épp csak visszakaptam, nem akartam rögtön elveszíteni.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A bizalmamat megszerezni nehéz.

Elveszíteni viszont annál könnyebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Mikor testvérek ismét egymásra találnak...

Vissza az elejére Go down

Mikor testvérek ismét egymásra találnak...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Fekete Tőr Testvériség
» Kiképzőterep
» Geista Kahoko
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-