Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Patrónuslista
  Yesterday at 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 10:26
Luna Lovegood

ϟ A rémület éjszakája
  Yesterday at 10:08
Gemma Carlyle


ϟ Welcome my old friend!
  Yesterday at 02:56
Ivarn-vo Inor

ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 01:48
Cody Armstrong
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39840 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Hayden & Celaena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Hayden Harper
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Hayden & Celaena 2015-08-29, 20:48

celaena & hayden
Where am I??
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az igazat megvallva fogalmam sincsen, hogyan is kerültem ide. Minden múltbéli emlékem tegnap késő délutántól kezdve vakfolt, olyan gondolatsor, amely nem vezet sehova. Úgy gondolom, hogy jól bírom a vajsört, de még a Lángnyelv-whiskeyt is, erre ide jutok? Valami kábítás? Átok? De akkor miért hiányoznak a ruháim? A fülemig hatoló muzsika igazán szép, egyben a fejfájásomat is mélyíti. Ellenben bárki is legyen a zenész, nem tehet arról, ami velem történt, kivéve ha ő maga hozott ilyen helyzetbe. Amikor megpillantom Calaenát, magamban egyértelműsítem, nem lehet köze a dologhoz. Annak idején meglehetősen jóban voltunk, csak éppen még nem volt annyira kialakulva a jellemünk, hogy elég erősnek tartsuk azt a kapcsolatot, amely köztünk volt. Valahol félúton a barátság, és a románc között, mintha magunk sem tudtuk volna. Ő már akkor is az kemény lány volt, míg én életvidám ösztönlény, s mintha nem lett volna türelme ahhoz, hogy kissé lassabb az észjárásom, és csak a sporton jár az eszem, vagy éppen azon, hogy tökéletesítsem azt, hogyan is célzok a pálcámmal. Azt hiszem, neki talán egy intellektuálisabb társra lett volna szüksége, mindenféle minőségben, így elsodródtunk egymástól. Fogalmam sincsen, azóta mi róla a véleménye, s amilyen kemény tekintetettel pásztáz, úgy vélem, nem sokat változott. Vagy az előítéleteim rabja lennék?
- Bár tudnám. Nem akartam a terhedre lenni. – Pontosan az értésemre annak idején, amikor feltűnt Winter, hogy felőle akár sülve-főve is együtt lehetek az új lánnyal, és mivel ezt nem cinizmusnak fogtam fel, hanem egyértelműen annak, hogy ő meglesz nélkülem, nem gondoltam bele, hogy netán bántaná a dolog. Ennek már több éve. Mégis máshogyan kellett volna értelmeznem a szavait? Késő bánat, s úgy vélem, nincs is visszaút. Ezt átgondolandó mégiscsak rám tör valami hirtelen támadt rosszkedv, amit igyekszem elhesegetni, vélhetően már ezerszer elátkozta a nevemet, vagy ha félreismertem, nem is számítottam neki. Mindkét esetben feleslegea a jelenlétem.
- Tegnap... Winter... szóval kiderült, hogy nem jön vissza. Már mással van. Úgyhogy.. – Tárom szét a karomat kiismerhetetlen pillantással, nyugodtan a képembe vághatja, hogy ő megmondta, jöhet a kárörvendés meg bármi olyan, amellyel elégtételt vehet rajtam, amiért végül ketten kétfelé mentünk egykoron. Még akkor is, hogy ha ez akkor is megtörténik talán, ha Winter nem tűnik fel a színe. Már sosem tudom meg.
- Valahogy... nem tudom felidézni. Így jár az ember, ha remél, ugye? És te? – Próbálok körülnézni, hátha valahol a zongorája környékén lehet az ingem, vagy a cipőm, mert bár azt mondják, hogy egy álom a testem, azért mégsem csak egy trikóban akarok mutatkozni Celaena előtt. Az fura szitu lenne. Ráadásul mezitláb, már csak az kéne, hogy itt a színpad környékén belelépjek valamibe. De legalább a pálcám megvan.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nowhere to run • [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celaena Ross
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Hayden & Celaena 2015-08-25, 11:28


Hayden & Celaena
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Úgy fest, ismét elbíztam magamat. Egy percig azt hittem, hogy semmi sem jöhet közbe, aztán meghallottam, hogy valaki a nevemen szólít. Egész pontosan a becenevemen. Nagyon nem bírtam, ha Celaena helyett azt mondják Cel. Annak nincs semmi értelme. Engem nem így neveztek el a szüleim. Értem én, hogy egyszerűbb ennyit kimondani, de attól még idegesítő, hogy nem a saját nevemen szólítanak. Én mindenkit úgy hívtam, ahogy a találkozásunkkor bemutatkozott, kivéve, ha megkért, hogy inkább ne így szólítsam. Abbahagytam a játékot és csak hirtelen ütöttem le a hangokat éppen ott, ahol az ujjaim voltak. Fülsiketítő volt, de én már megszoktam a hamis játékot, így az én fülemnek annyira nem volt rossz érzés ezt hallani, nem úgy, mint mondjuk annak, aki mögöttem volt.  Megfordultam és a pillantásom egy olyan emberével találkozott, akinek a jelenléte igencsak meglepett. Hát még az öltözködése! -Hayden! Te meg mégis mi a fenét keresel itt? És mi ez a ruha? Egyáltalán hogy kerülsz ide? – Nagyon ideges voltam amiatt, hogy megzavart. De közben kíváncsi is voltam, hogy mi keresnivalója van pont itt. Egy hangversenyteremben. Rég beszéltünk már, mondjuk annyira nem is bánom. Kevesen képesek felfogni azt, hogy miért vagyok ilyen, nála viszont azt hittem, hogy érti. Tévedtem, és utána már nem is nagyon próbálkoztam, hogy megértessem vele. Inkább várok, míg nem lesz valaki olyan az életembe, aki nem csak azt látja, hogy egy mardekáros vagyok, aki minden bizonnyal egy beképzelt és elkényeztetett kis fruska.
Felálltam a zongorától és lassan a srác felé kezdtem sétálni, közben azon gondolkodtam, hogy hogy nem vettem észre eddig a jelenlétét. Többször is körbenéztem, de nem láttam. Ha esetleg követett, vagy meg akarta lesni, hogy hogyan játszom garantált a kiborulásom, azt pedig senki sem akarja megtapasztalni milyen, ha igazán mérges vagyok. Olyankor elég nehezen fogom vissza magamat és nem csak egy rossz szót vágok a fejéhez annak, akivel beszélek. Akár még az is megeshet, hogy egy időre megbénítom egy varázsigével, csakhogy érezze mennyire felhúzott. Szóval, ha nem áll elő valami olyan magyarázattal, ami kielégít, ennél rosszabb helyzetbe is kerülhet. Bár azt nehezen tudnám elképzelni, hogy ennél sokkal rosszabb legyen neki. Vele szembe álltam megy úgy egy méternyire. Azért tartsuk a távolságot, nem igaz? Lassan pásztáztam végig a szememmel. -Rémesen festesz!  – jegyeztem meg hűvösen. - Mi történt veled? Elaludtál a hangverseny közben? – A kedvesség legkisebb formáját sem mutattam. Nem is akartam. Semmi értelme sem lett volna. Ha nem zongorázás közben zavart volna meg, vagy ha nem távolodtunk volna el így egymástól, talán az örömteli üdvözlés mellé még egy mosolyt is kapott volna tőlem. De sajna nem így lett és most nézheti a szokásos komor képemet és hallgathatja, ahogy majd szépen kiosztom.
Pár perc után elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen régóta is lehetek már idebent. Ha már vagy fél órája, akkor lehet, jobb lenne szimplán elmenni. Hacsak nem hagytak itt a keresztszüleim. Mert már az is előfordult, hogy egyszer túl sokáig beszélgettem az egyik ismerősömmel, így otthagytak nála, hogy mikor kedvem tartja hopponáljak haza. Most viszont valahogy nem volt kedvem a dumcsizáshoz, így amint Hayden elmondja, a kis meséjét elköszönök, és már megyek is el. Ha pedig mégiscsak itt hagytak – amint remélek, hogy nem – akkor „élvezhetem” tovább az iskolatársam társaságát.
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az a baj,hogy nem ismersz.
Hanem,hogy elítélsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayden Harper
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Hayden & Celaena 2015-08-23, 19:24

celaena & hayden
Where am I??
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kinyitom a szememet, hogy aztán gyorsan visszacsukjam ismét. Vakító fénysugár hatol el a retinámig, szinte fájdalmas. Akárcsak az elmémbe hasító érces kín, amelynek okát nem tudom behatárolni. Valaki leütött volna? Másnaposság? Tán mindkettő. A végeredményen aligha változtat. Fémes íz az ajkaim között, mintha alvadt vér lenne. Végignyalom a szám szélét, hihetetlenül ki vagyok száradva. Megpróbálok felülni, a magam alá húzni a lábaimat, elsőre reménytelen szédülés, amitől tompán puffanva arrébb esek, magammal rántva az egyik függönyt. A szám elé emelem a kezeimet, hogy érzek-e alkoholszagot, de semmi, nem tűnik úgy, mintha ittam volna. A tegnapi keserű emlék ott van előttem, miszerint Winter nem jött vissza, hogy választ adjon a nagy kérdésre, csupán a gyűrűjét küldte vissza a testvérével. Aljas húzás volt, de most nem is akarok elmerengeni ezen, sokkal inkább az érdekel, hogy mi a fenét keresek itt? Talán ittunk volna egyet amolyan visszatérős buli erejéig a kviddicses haverokkal? Tökéletesen fehér foltokat érzékelek az elmémben, és amikor lepillantok magamra, a cipőm és a zoknim sehol, a nadrágom megvan, felülről viszont csak egy atlétát viselek. Hol a többi cuccom? Felemelem ismét a fejemet, rám férne egy fél maréknyi fájdalomcsillapító, ugyanis ez nem akar enyhülni. A füleimbe hatoló muzsika kissé gyászos, mégis, aki játszik, egyértelműen tudja, hogy mit csinál. A fejfájásomon aligha segít, de nem is nagyon árt neki. Miután nem tudom, hogy hol vagyok, próbálom feltérképezni a helyet, valami zenei közeg lehet, mert ha körülnézek, csupa hangszer, és kellék, színház, vagy... obszervatórium... nem tudom. Felállok, most már egyszerűbb dolgom van, legalább a szédülés enyhülni látszik, már csak éppen hogy látok mindenből kettőt. Mi a franc történhetett? Elég zűrös volt a tegnapi napom, na de hogy semmire ne emlékezzek? Elrántom a függönyt, és szembetalálom magamat a zongorázó szőkeséggel, akit elsőre meg sem ismerek, mert nem akarom zavarni, láthatóan nagyon belefeledkezett. Nem mondom, hogy fázok mezitláb, trikóban, viszont el kéne innen húznom a csíkot, mert a végén még leugat valakit, hogy mit keresek itt. Elindulok a hátsó szekcióból kifelé, és a lány háta mögött szándékozom elsietni, amikor egy pillanatra fél oldasan fordítja az arcát, Celaena. Milyen régen nem találkoztunk már. Még az őskorban, Winter előtt volt köztünk valami, de arra már ki emlékszik? Az viszont élénken él bennem, hogy pont Winter miatt távolodtunk el egymástól, ex-kedvesem és a másik mardekáros lány kifejezetten utálta egymást, pedig mindkettő mardekáros. Holott Celaenával ha most nem nézzük a rövid románcot, egészen jóban voltunk, holott a szőkeségnek nincsen egyszerű természete. Rég volt. Manapság még a kviddics sem hozott össze minket, hiszen egyetemistaként már régen nem játszhatunk, az idei év az első, amikor lehetőség lesz, hogy a veteránok is bekapcsolódhassanak.
- Ah helló Cel. Ne is kérdezd, ne is kérdezd. Csak elhúzom a csíkot. Már ha megmondod, hogy hol van az az innen. – Sötétkékes íriszem a lány világosába mélyed, afféle tűnődő-érdeklődő villanás perdül köztünk, nem akarom kihozni a sodrából, nem vagyok a toppon ahhoz, hogy veszekedjek, egyébként sem vagyok olyan, aki csak úgy belerondít mások tökéletes pillanataiba.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nowhere to run • [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celaena Ross
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Hayden & Celaena 2015-08-21, 11:16


Hayden & Celaena
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Úgy éreztem magamat, mintha egy operában lennék. Pedig csak egy hangversenyen voltunk a keresztszüleimmel. Akárhányszor csak megtehették elrángattak ilyesmi rendezvényekre. Úgy gondolták, hogy biztosan élvezni fogom, majd ahogyan hallgathatom a muzsikát és majd újra kedvet kapok a játékhoz. Nem volt szívem megmondani nekik, hogy ezzel nem lesz nekem jobb, hanem pont, hogy rosszabb lesz. A zenéről mindig a szüleim jutottak eszembe. Bár tény, hogy ez nem igazán látszódott rajtam és nem is vették észre. Emiatt nem is hibáztatom őket. Senki se tudja leolvasni az érzelmeimet. Viszont annak kifejezetten örültem, hogy ezúttal nem a zenére, hanem inkább az éneklésre mentek rá a fellépők. Így többet hallottam mások hamis hangjából, mint magából a hangszerek játékából. Rendben, nem voltak annyira hamisak, de azért rájuk fért volna még némi gyakorlás. Én magam is tudtam, hogyha az ember elhanyagolja ezt, bizony csúfos vége lesz. Pontosan emiatt játszottam én annak idején több órán keresztül. Hogy pontosan olyan legyen a darab, amilyennek lennie kell. Talán nem is figyeltem annyira, mint amennyire gondoltam, mert a keresztanyukámnak kellett oldalba löknie, hogy tapsoljak már, mert vége az előadásnak.
Mikor már ötödszörre mentek ki, végre ott is maradtak. Én voltam az első, aki felállt és kimentem. A keresztszüleim követtek, igaz nem sokáig, mert leálltak beszélgetni az egyik ismerősükkel. Én is odamentem köszönni, de aztán megsúgtam a szüleimnek, hogy visszamenetem a terembe. Furcsán pillantottak rám, de végül bólintottak. Odasétáltam az ajtóhoz és lenyomtam a kilincset. Nem lepődtem meg azon, hogy be van zárva. A műsor után általában becsukják, mert mindenki megy a saját dolgára. Nekem viszont igazán nem okozott nehézséget felnyitni. Körbenéztem, hogy biztosan ne figyeljen rám senki, majd elővettem a táskámból a pálcát, gyorsan elmormogtam egy zárnyitó varázsigét és visszadugtam a helyére. Észrevétlenül bementem és visszacsuktam az ajtót magam mögött. Szerencsémre az utolsó darabot pont zongorával kísérték. Már a színpadon álltam mikor ismét körbekémleltem, de nem láttam senkit. Így leültem a hangszerhez és lenyomtam egy billentyűt, majd még egyet és még egyet, aztán már a másik kezem is bekapcsolódót. Nem egy vidám darabot játszottam. Inkább nevezném siratónak. A szerzője számomra ismeretlen volt, amíg nem tanultam meg a darabot. Mondjuk, még most sem tudom kimondani a nevét.
Nem tudom milyen régóta lehettem bent. Hosszú is volt a darab, meg lassan is játszottam. Kevésszer zenéltem az utóbbi időben. Szerettem volna most kiélvezni, hogy nyugalomban ülhetek és zongorázhatok egy kicsit. Nem mindig volt rá lehetőségem. A közönség előtt játszani olyan rémisztő és különös már nekem. Jobb szeretek egyedül lenni. Különösen akkor, mikor a zenével foglalkozom. Akkor nem szeretem, ha megzavarnak. Olyankor félek, hogy elcsúszik az egyik ujjam és odalesz a csodás darab, amit addig alkottam. Illetve, csak eljátszottam. Nem vagyok annyira jó, hogy saját szerzeményt írjak, bár már próbálkoztam vele. Viszont mindig a kukában végezte, mert egyik se tudta kifejezni igazán azt, amit éreztem. Magam sem tudnám megmondani, hogy mi volt az pontosan, de tudtam, hogy nem olyasmi, amit egyszerű lenne egy dalba foglalni. De most semmi sem zökkenthetett ki az egyensúlyból. legalábbis egy pillanatra azt hittem. De ez a pillanat olyan tökéletes volt. Szinte már túl tökéletes…
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az a baj,hogy nem ismersz.
Hanem,hogy elítélsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hayden & Celaena

Vissza az elejére Go down

Hayden & Celaena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-