Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 13:56
Gina Accipiter
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Jacob Troops
 
Ginny Weasley
 
Janette Troops
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39349 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Camy & Ed - Honnan ismerhetlek?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-10-04, 16:27




Camy & Ed

You want me... I know this.

Nem tudom, hogy mi baja lehet, mert állandóan mosolyog. be kell látni, jól áll neki a mosoly, de ha azt hiszi, hogy ezzel leveheti Camrise Arogonte-t a lábáról, akkor nagyon is téved, hisz egy mosoly nagyon kevés. Szinte lehetetlen küldetés, hogy engem valaki annyira levegyen a lábamról, hogy a karjaiba essek... Na de inkább meglepődöm, hogy a stílusom miatt még nem lépett le, vajon titokban mazochista és azt akarja, hogy szenvedjen mellettem, mert ha így volna akkor szíves örömest segítek neki szenvedni. Próbálok nem undok lenni, meglátjuk mennyire sikerül majd...
- Még mindig nem vagyok hülye, ismerem a fajtádat, de ha úgy akarod, akkor legyen... már régen is beszélgettél velem, mert muszáj volt. Szomszédok voltunk. - ja igen, hát részben sikerült bájosnak maradnom, de komolyan gondolom azt, amit kimondok. Szerintem semmi értelme ezzel jönnie, hogy nem a kinézetem segített rá hetven százalékban, hogy most megforduljon utánam. Persze egyértelmű, hogy mások sem tudnak nekem ellenállni, mivel vélaszármazék vagyok, de ebbe inkább ne menjünk bele részletesebben. bár abban reménykedem, hogy nem akar elkezdeni nosztalgiázni, mert biztos vagyok benne, hogy a hajamat tépném, ha arról a gyenge kislányról mesélne, aki hajdanán voltam, de szerencsére nem is megy bele, talán egy fokkal jobb, mint Kathy, na meg dögösebb is és ez sem utolsó szempont.
- Tudod, nem csípem a strigulás srácokat, és sose leszek egy újabb vonal a füzetükben. - persze ezt most kifejthetném neki sokkal részletesebben is, de nem akarom, inkább jöjjön rá magától, hogy az ilyen srácok, akik így nyomulnak, csak strigulások. Vesznek egy füzetet és húzzák a vonalkáikat, hogy hány lánnyal voltak mér együtt, én meg senkinek sem fogom megadni azt az örömöt, hogy megszerezzen, még neki sem, szóval tök feleslegesen teper itt nekem, nem fogom neki elhinni, hogy... engem akar teljes egészéében, hisz a külső megfog, de a belső elrémiszt. Nem vagyok könnyű eset, és jobban jár, ha nem akar rosszul járni, bár mit érdekel engem, ha bajba akarja sodorni magát, hát legyen, felőlem.
- Szerintem egyáltalán nem lesz ilyen, de megpróbálom a többi ilyen ajánlat mellé elraktározni. - rákacsintok mosolyogva. ugyan már, még hogy én átmegyek a szomszédba, mint valami hülye bige, aztán ő meg boxerben ajtót nyit és átjön segíteni nekem, miközben őt sasoljam... ez olyan elcsépelt és uncsi, bár... nem mondom, hogy nem élvezném, mikor fehér boxerban csöveket szerelne... Na de ebből ennyi elég is volt, inkább koncentrálok arra, hogy maradjak kedves, de mégis hűvös. Majd mikor kijelenti, hogy meg van a levél, egy pillanatra megállok és felé fordulok, hogy elmondhassam az én kis fenyegetésem.
- Valamelyik nap áthozod azt a levelet és elégetjük, amint felbontod ,vagy elolvasod, előttem elástad magad egy életre, és azt a nevet, hogy Camrise Arogonte, törölheted az elmédből, rendben? - hangom komoly és tekintélyt parancsoló, teljesen komolyan is gondolom. Ha felbontott állapotban hozza vissza azt a levelet, akkor olyan műsort rendezek, amelyet élete végéig emlegetni fog, szóval jobban tenné, ha komolyan venne és úgy tesz, ahogy mondtam neki. Bár a rendben kérdéskor azért elmosolyodom. kérdésére azonban felnevetek.
- Naponta mondják háromszor. - bár szerintem ezen nem fog meglepődni, mindig is voltak olyan srácok, akik rosszul kezdeményeznek, azonban nála ezt legalább a külseje és a hírneve kompenzálja. Aztán kicsit unalmas hangulat miatt kicsit feltornászom a hangulatot azzal, hogy elé állok és átkarolom a nyakát, bár tapasztalt ő is, gondolhatja, hogy nem fogom megcsókolni, ahhoz egyelőre még túl kevés ez a srác, de kitudja, hogy mire viszi még. Talán részesül abban a kitüntetésben, hogy megcsókolom egyszer, vagy többször, bár ez csak tőle függ. Majd feltesz egy kérdést, mire szimplán elmosolyodom. Még hogy megleptem volna, nem hiszem. Ahhoz több kell, hogy egy ilyen tapasztalt pasit, akinek már annyi... hoppá. Ebbe még bele sem gondoltam, akarok én a nyakamba egy ilyen tipikus kurafit? Egy elég volt, bár szerencsére Kyrin már a múlt zenéje, nyáron eldobtam az agyam.
Majd mikor lenyomja a monológját, hogy hova kéne mennünk, és csak megállok, és felhúzom a szemöldököm. Most rögtön megkérdezném, hogy nem mondta-e félre, de inkább nem fogom, megfordulok meg sem várva, hogy reagáljon és szapora lépésekkel elindulok a másik irányba, majd mikor utánam jön, ha utánam jön, akkor...
- Feleslegesen jössz utánam, elvágtad magad...  - mondom neki, miközben kihúzom a gumit a hajamból, és göndör tincseim újra nyakamat érintik.. Kár volt vele találkozni, remélem lekopik, majd később talán javíthat a helyzetén, most látni sem akarom.





Vissza az elejére Go down
Edward Ian Payne
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-10-01, 22:44

Camrise & Edward
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elmosolyodtam a szavain. A legtöbb lány esetében a képébe röhögnék, és faképnél hagynám egy ilyen mondat után, de ők nem is rendelkeznek azzal a bájjal, amivel Camrise. Neki azt hiszem elnézhető az egoizmus, szóval csak egy bólintással elintéztem ezt a részét a beszélgetésünknek. Azt hiszem felesleges is lett volna továbbhúzni. Jobb, ha valami érdekesebb témára térünk.
Felnevettem a szavain. Volt benne valami, de mit tehetnék ellene? Én is csak férfiből vagyok, azzal pedig tényleg nem lehet mit kezdeni.
- Ugyan, Camy. Azért nem csak ennyiből áll a dolog, de szerintem te magad is észrevetted, hogy kevesen tudnak ellenállni a bájadnak. Viszont azt se felejtsd el, hogy én azelőtt is ismertelek, hogy ennyire elbűvölő lettél, és akkor is beszéltem veled, ugyanúgy. - Teljes mértékben igazat mondok. Majdhogynem együtt nőttünk fel. Na jó ez azért túlzás, de tény, hogy a legtöbb sráccal annyi biztos előnnyel indulok, hogy én sokkal régebbről ismerem őt, mint bárki más. Láttam kislányként sírni, vigasztaltam is meg, sőt! Volt, hogy hazavittem a hátamon, amikor egyszer elesett. Sokkal biztosabb érzelmi támaszpontokról indulhatok, bár most nem is erre akartam kitérni, hanem arra, hogy én nem csak a szépségét látom, hanem magát Camriset is. Engem nem tud csak a szépségével elvakítani.
Lényegében a következő szavaira is megadtam a választ a előzővel, de ismétlés a tudás atyja, ugyebár.
- Ezt meg tudom érteni. - Jó kedvűen nevettem fel. Semmi gúnyosság, egyszerűen csak meg tudtam érteni a helyzetüket. Az elején, amikor még csak újra találkoztam vele, engem is a szépsége babonázott meg, de én észrevettem az arc mögött a nőt is. Én nem csak a testét akarom, hanem a lelke egészét is. Mindenét. Ő nem csak egy trófea lenne. Csak ezt vele is meg kellene értetnem.
- Ugyan, van olyan is, amit a házimanók sem tudnak megcsinálni. De amúgy úgy értettem, hogy ha valamiben segítség kell, szólj nyugodtan. - Elvégre, a házimanók a kisebb ház körüli munkákra vannak, de biztos van valami, amiben esetleg nekem kéne segítenem. Ezért is mosolyogtam rá olyan jókedvűen, amikor mondtam. Valami csak lesz...
Aztán feljön a levél, mint téma. Ááá, igen, az iskolás éveim egyik fénypontja. Viszont még mindig megvan az a levél, és biztos, hogy nem fogom kidobni. Azért akkora tapló én sem vagyok. Szerintem egyet sem dobtam ki, csak amelyik nagyon gázos volt. - Ugyan, nem vagyok én akkora tapló, hogy kidobjak egy szerelmes levelet... - Ciccegtem, ezzel egyértelművé téve, hogy még megvan, és még meg is lesz. Lehet, hogy neki magának kéne kidobnia, az lenne a biztos. Ahhoz viszont be kéne merészkednie a szobámba. De hogyan akarna oda bejutni úgy, hogy én nem vagyok ott? Valószínűleg nem sikerülne neki. El van bájolva a zár, hogy ne nyithassa ki akárki, nem véletlenül. Senkinek sincs köze hozzá, hogy mik vannak ott, még Camynek sem. Legalább is egyelőre.
- Látom önbizalomban nincs hiány. Ennyien mondták már volna előttem? - Mosolyodtam el, de ezúttal nem néztem rá. Egyenesen előre néztem, hogy merre is megyünk. Elvégre, most végre kettesben vagyunk, arra is kéne ügyelnem, hogy hová is megyünk. Bár, neki biztosan van valami úti célja.
Viszont az meglepett, amikor hirtelen elém fordult, és átkarolta a nyakamat. Egy pillanatra nem tudtam mire venni, de mindvégig a szemébe néztem. Sejtettem, hogy nem fog megcsókolni, nem olyasfajta lány. Meg hát, volt már dolgom nőkkel, tudom, hogy szeretnek játszadozni a férfiakkal, szóval csak sokat sejtetően mosolyogtam. Nem nyitottam csókra a számat, még a szemeimet sem vettem le róla, inkább csak tartottam a szemkontaktust.
- Mint ahogy most te engem? - Kötői kérdés volt, de a helyzetbe tökéletesen passzoló. A kellemes borzongásnak, ami a nevem hallatától járta végig a bensőm, csak azután engedtem utat, hogy elengedett. Erről neki nem kell tudnia. Talán meg is lenne szeppenve, hogy ha tudná, hogy nem csak a testi, de az érzelmi vágyak is hajtanak előre engem. Viszont, egy kacér, de laza mosolyon kívül nem kaphat többet. Nem érezze magát nyeregben.
- Mit szólnál hozzá, ha abban az étteremben ennénk, amit még olyan 8-9 éves korodban akartál kihisztizni édesapádtól? Emlékszem, hogy mennyire örültél, amikor végre eljutottál oda. Hmm, mi is volt a neve? -gondolkoztam el. - Áh, nem emlékszem... - Viszont az oda vezető útra igen, szóval a következő sarkon le is fordultam Camrisezel, hogy minél előbb odaérhessünk.



▼ 698 ▼  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.] ▼  ▼ lucky day ▼  





i hope, you will love me

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-09-20, 21:42




Camy & Ed

Can I know who are you?

Miért ilyen átlátszó miden pasi? Tudom, hogy csak a bugyim alá akar bemászni, már most érzem ezt és nem értem, hogy mire fel akar ennyire mellettem sétálni. Az igaz, hogy kellemes a megjelenése és üdítő a társasága, mert jó pasi, helyes, izmos, de nem hiszem hogy ő az a tipikus "nagyképű majmot adom, hogy gyere el velem randizni" típus lenne. Majd mikor engem néz, akkor picit elbizonytalanodok. Talán még sem olyan, mint amilyennek lefestem, Vagy csak én lágyulok a pillantása miatt, Nem, KIZÁRT! Én nem lágyulok!
- Ez alap és elvárt. - mondom neki és megvonom a vállam. Ez csak természetes, hogy ennyire örül annak, hogy, vagyis az ő szavaival élve, mérhetetlenül hálás. Nem mindenki kapja meg eme különdíjat, sóval neki ezt most ki kell használnia, ha untatni fog, akkor persze lerázom egyből, ez egyértelmű.
- Igen, régen én meg megnőttem és most úgy gondolod, hogy megfelelő a kinézetem, hogy beszélgess velem, nem vagyok hülye.. - ugyan már, én sem most jöttem a szélvédőről és tudom, hogy csodálatosan nézek ki, szóval egyértelmű, hogy ezért teper itt nálam, vagy csak a pénz érdekli jobban. Ajjaj... ha apám megfelelőnek talál ahhoz, hogy őt bombázza a lehetőséggel, hogy elvehessen, akkor mi lesz? Én még mindig nem akarok kapcsolatot, férjet meg pláne nem! Minek kéne nekem egy férj, jobb az életem anélkül. - Hát igen, egyre több srác akar velem randizni, sőt egyre több a cserediák is. Azok is rám hajtanak... - nem is tudom, ezt most nem nagyképűségből mondom, hanem mert őszinte vagyok, hisz az előbb mikor a szemére vetettem, hogy miért van itt, akkor is csak őszinte voltam. Ami a szívemen, az a számon. De a mosolya annyira.. szívdöglesztőt mondanék, de ilyen szó nincs a szótáramban, szóval ejtsük a témát.
- Csak vicceltem, hisz a házimanók majd megoldják, te butus. - forgatom meg a szemeimet és mosolygok. Én tuti nem megyek a szomszédba, mint egy olcsó kis csitri, hogy egy pasi segítségét kérje egy befőtt kibontása érdekében. Sokkal praktikusabb, ha vannak házimanók, akik megteszik ezeket helyettünk.
Majd mikor szóba hozom a szerelmes levél témát, akkor olyan mintha örülne neki, de én nem tudok ennek örülni. Annyira gáz, hogy akkoriban még azt hittem, hogy a szerelem jó dolog, hogy fel fog rám figyelni annak ellenére is, hogy kicsi vagyok, de... nem így lett, szerintem a levelet még csak ki se bontotta, hanem egyből belehajította a kukába.
- Ha megtalálod, akkor dobd csak ki, már akkor is tudnom kellett volna, hogy örök szinglinek kell lennem. - remélem tényleg ki is fogja dobni azt a felesleges levelet, ha még egyáltalán meg van neki, valami olyasmit írhattam, hogy: "A szemeidben elveszni akarok, nincs is más kívánságom, csakhogy egyszer ajkaidat érezhessen és irigykedjen az össze lány, hogy sose lehet olyan jó pasija, mint nekem." Valami ilyesmi rémlik, de baromi gáz, mint mondtam.
- Jó, hogy mások is így gondolják, és tudom, de azért köszi. - ez a teljesítmény, amit nyújtott mondhatni teljesen átlagos volt, nem volt semmivel sem több, mint a többi srác bókja. Uncsi és megszokott, talán kéne neki adni egy második esélyt is, de... talán kicsit érdekesebbé kéne tenni az egészet, talán kicsit hozzam kísértésbe, vagy szórakozzak vele rendesen? Nem is tudom melyik lenne jobb, mindegyik lehetőség jó, csak... Érdekel, hogy mit reagál majd arra, ha felkötöm a hajam, de a végeredmény nem lep meg, mert felméri nyakam vonásait, ami várható volt...
De mikor megszólal, én csak megállok és magamhoz húzom, kezeimet a nyaka köré kulcsolom és és szép lassan elkezdek felé hajolni, természetesen nem fogom megcsókolni, csak szórakozok vele, és mielőtt elcsattanhatna a csók, kezemet a szájára teszem és ajkai helyet a fülét célzom meg...
- Lepj meg, Edward. - mondom neki, majd elengedem és teszek egy lépést hátra, rákacsintok és indulok is tovább, vajon mennyire sokkoltam le? Vagy mennyire hoztam kísértésbe szegényt? Az biztos, hogyha meg akarna csókolni, akkor nem engedném meg neki, hisz... azt még ki kell előtte érdemelni.





Vissza az elejére Go down
Edward Ian Payne
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-09-17, 22:17

Camrise & Edward
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elvigyorodom a szavain, miközben felé fordítom a tekintetemet, hogy megcsodálhassam a kacsintással kísért mosolyát.
- Mérhetetlenül hálás vagyok érte - nevetek fel. Persze ez nem gúnyolódás, ez egyértelmű, csak egyre szimpatikusabb nekem Camy. Elképesztő, hogy mennyit változott az évek alatt, mégis milyen csábító jelenség lett ahhoz a kislányhoz képest... Tényleg elképesztő.
- Ugyan, az már régen volt. Meg tudod milyenek a srácok - forgatom meg vigyorogva a szemem. Nem tehettem róla, hajtott a vérem. Na meg hajt most is, csak ezúttal másfelé. Nem tehetek róla, hogy akkoriban éppen más jött be, a szerelem már csak ilyen. - Meglesz. Bár, sokkal több idegen van, mint vártam, sokat változott a suli, még új tanárok is vannak. - És nem mindegyikük szimpatikus. A jó öreg Piton szerencsére megmaradt, őt bírom. Mindig is bírtam, elvégre ő volt a házvezetőnk, és a kedvenc órámat is ő tartotta.
Felnevetek, és elvigyorodom. - Csak nyugodtan, ha segítség kell, szólj bátran - pillantok rá, csak, hogy láthassa rajtam, komolyan gondolom. Bár, nem éppen egy befőtt kinyitására gondolok, de ha csak ezért jönne át, már az is valami. Amíg engem keres, addig végül is mindegy, hogy mit is akar, elvégre akkor is csak engem keresett. Ez már egy jó lehetőség nekem.
A szerelmes levélre elvigyorodom. Tudom, hogy már nincs érvénye, de azért már az is valami, hogy egykor bejöttem neki. Elvégre, ha akkoriban érzett valamit, akkor akár most is érezhet még, de legalább kialakulhat valami, vagy nem?
- Csicseregték a madarak. Nem olyan hallottam csak róla, amúgy. - De most, hogy belegondolok, arra a levélre én még nem is válaszoltam. Legalább is nem rémlik, hogy reagáltam volna rá bárhogyan is, valószínűleg csak elvegyült a többi között. Lehetséges, hogy még meg is van otthon, talán elő kellene keresnem.
- Én nem csodálkozom rajta, ha körbeugrálnak. Nagyon sokat változtál elsőéves korod óta. Az biztos, hogy fantasztikusan nézel ki, nem hiszem, hogy a suliból bárki is versenyezhetne veled. Talán még a környéken sincs hozzád fogható. - Talán arra várt volna, hogy bókolni fogok neki? Azért álljon meg a menet, tény, hogy bejön nekem, de én nem vagyok olyan, mint a többi srác. Bennem van tartás, csak akkor bókolok, ha úgy érzem, a hölgy kiérdemelte annyira a figyelmemet, hogy ezt megtegyem érte. Ezért is nem szólítottam csak úgy le az elmúlt időben, amióta haza költöztem. Először le kellett ellenőriznem, hogy nem csak az arca szép, hanem van is az mögött valami. Camrise átment, még ha az egoizmus mínuszba is megy, sok minden kompenzálja ezt a részt. Na meg, a magabiztos nők mindig vonzóbbak és hát... Sokkal jobbak pár dologban.
Ahogy felköti a haját, engedek a csábításnak, és végigmérem. Egy rendkívül impozáns mosolyra húzódik a szám a látványra. Tényleg tökéletes, valószínűleg valóban nincs hozzáfogható szépség a környéken.
- Beülhetünk. Mit szeretnél enni? Gyors kaja vagy valami különlegesebb? - Természetesen meghívom. Ezt már csak így illik, legalább is véleményem szerint. Aztán, hogy Camrise mit gondol erről, hogy ő egy olyan reformer, feminista nő, aki a számla saját felét fizetni akarja, azt nem tudom, de még így is megérné. Elvégre, együtt ebédeltem vele, ez már egy majdnem randi. Már ha nem lehetne annak nevezni.


▼ 518 ▼  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.] ▼  ▼ lucky day ▼  





i hope, you will love me

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-09-16, 21:06




Camy & Ed

Can I know who are you?

Annyira átlagos napnak indult, hogy nem mondok már semmit sem, nem is lepődtem meg volna, ha az egész azzal fog telni, hogy egy ostoba kis picsát hallgatok, aki nem is tud semmi érdekesről beszélni, csak untat és rabolja az értékes időmet, de szerencsére le kellett lépnie, aminek igenis örültem, hisz nem kell majd azzal szórakoznom, hogy hogyan rázzam le, meg szerencsére nem is jön szoba az, hogy kivel jöttem össze nyáron, mert jelenleg a szinglik klubjába tartozom és egyelőre oda is fogok... Nem kell nekem pasi, csak a gond van velük és mindaddig stabilan állítom ezt, míg hozzám nem csapódik egy ismerős arc...
- Engedély megadva. - rákacsintok és elmosolyodom, most nem lehetek gonosz és nem vonhatom meg mástól azt, hogy élvezhesse a csodálatos és egyben üdítő társaságom, én sem vagyok kőszívű, na de szóval akkor... nem is tudom, hogy mihez kezdjek vele, mert miről is fogunk majd beszélgetni? vagy már hét éve nem láttam, bár nem is tartottam számon, csak egy pasi volt, aki felszívódott.
- Szerintem az régebben volt, hogy szóba álltál velem, mert te tipikus nagyfiú voltál, aki nem is foglalkozott velem a suliban.. Ismersz, telnek az évek, de Camrise Arogonte nem felejt. - magas labdát adok neki, melyet tuti nem fog tudni visszacsapni, de igazam van. Amikor volt lehetőségünk beszélni, akkor is inkább idősebb lányok társaságát választotta, szóval ezt az átlátszó dumát nem veszem be... Ennél sokkal jobban kell előrukkolnia, hogy elhiggyem azokat a hamis szavakat, melyek elhagyják a száját. - Értem, hát érezd majd jól magad a suliban. - mi mást mondhattam volna, ez a beszélgetés kezd unalmassá válni és lapossá. Ideje lenne találnia valami érdekesebb témát, mert fejfájásra hivatkozva eltűnök innen, bár nem jó... mellettünk lakik ezek szerint megint és haza kísérne, a fene egye meg, hogy pasi mágnes vagyok, bár... ő... jó fogás lenne. - Szuper, akkor ha egy befőttet kell kinyitni, akkor tudom, hogy kihez kell majd fordulnom. - igen, néha igenis nagy problémát tud jelenteni egy befőtt, mely nem akar kinyílni, bár lehet hogy nem épp a legjobb dolog, hogy szomszédok leszünk, hisz nem tudom most minden olyan fura... Egy nem ismert húg, egy régi szerelem és a sulis szerelmem is az életembe kar lépni... Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, de hát... nem tudok ellene semmit sem tenni. Majd mikor felteszi azt a kérdést, hogy szerelmes levél, akkor homlokomra csapok...
- Szóval megtudtad, hogy én is írtam anno? Annyira gáz, hogy szégyellem... De az már a múlt, semmit sem jelent. - bár simán megúszhattam volna annyival, hogy nem mondom el az igazat, de nekem megint előbb járt a szám, mint ahogy az agyam gondolkodott volna. Nem is tudom, hogy miért mondtam el... annyira nem ér, hogy ilyen buta vagyok, de ha már tudja, akkor nincs mit tenni. Tényleg nem jelent már semmit sem, még legyintek is egyet a kezemmel. Majd mikor  a"bókomra" elmosolyodik és nem bókol vissza, akkor kap pár fekete pontot... nem jó, bókolnia kéne. - Bár hidd el, általában, sőt. Mindig körülöttem ugrálnak a pasik, szóval szerintem én többet változtam, sokkal szebb és nőiesebb lettem, nem? - gyorsan előkapok a táskámból egy hajgumit, mivel nincs értelme már kiengedve hagyni a hajam, ügyes és megszokott mozdulatokkal lófarokba rendezem és ránézek, így szabadon legeltetheti a tökéletesen ívelt nyakamon a szemeit.
- Nem ülünk be valahova ebédelni? - teszem fel a kérdést, hisz kezdek már éhes lenni, és jól esne már egy ebéd, melyet nem Kathyvel kel töltenem, az a kis béka kezd az agyamra menni. Vajon mi lesz a végkimenetele ennek a találkozónak.





Vissza az elejére Go down
Edward Ian Payne
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-09-10, 11:59

Camrise & Edward
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nevethetnének támad a szavai után. A saját fegyveremmel támad ellenem, még ilyet! Kislányként, amikor még együtt játszottunk, azt hiszem kedvesebb volt, de nem tagadhatom, hogy így, felnőve szimpatikusabb, mint akkor.
- Ha megengeded, akkor szívesen élvezem. - mosolygok rá. Már nagyon rég volt, hogy beszélhettünk, és hát nincs mit tagadnom, már egy ideje vártam a megfelelő alkalmat, hogy leszólíthassam és beszélgethessek vele. Ezért is van ma az én szerencsenapom.
- Hát látod. Én azért örülök, hogy összefutottunk. Régen volt már, hogy beszélhettünk. - És még milyen régen! Na, nem mintha olyan állapotban lettem volna, amilyenre büszke lettem volna, valószínűleg hozzám se szólna most, ha úgy látna, mint akkor. Még szerencse, hogy időben letettem a bűnözésről. Bár, azt mondják, hogy a nők buknak a rossz fiúkra - ezt mondjuk biztosan tudom -, de Camy nem hiszem, hogy pont olyan lány lenne. Legalább is remélem, mert nem tűnik annak.
- Pedig igen. Ráuntam a semmittevésre - nevettem fel. IBár, nem volt teljesen semmittevés, és nem is éppen ráuntam, de vehetjük úgy, hogy igazat mondtam. - Még haza is cuccoltam arra az időre, amíg megint be nem fejezem a sulit, szóval ismét szomszédok vagyunk - egy elégedett mosoly húzódott az ajkaimra. Nem tehetek róla, én azért örülök neki. Elvégre, ha szünet is van, mi ott leszünk egymás mellett, és bármikor láthatom, nesze nektek sulis kis gyökerek. Én vezetek, mint mindig.
- Csak nem szerelmes levelek? - Ó igen, azokból volt elég már akkor is. Na meg azt csicseregték a madarak, hogy az egyik levél pont tőle jött. Hogy elhiszem-e? Nem lenne rossz, de ha ő nem vallja be, akkor sosem derül ki. Talán rá kéne vezetnem. Mást nem kicsit fájni fog, ha nemet mond, de ezzel azért még megbirkózom. Annyi esélyem van még... Mint például a mai, elvégre, megdicsért, ez már valami. El is vigyorodtam, ahogy meghallottam, be kell, hogy valljam, valamennyire örömömben, valamennyire elégedettségemben, és valamennyire zavaromban. Kicsit meglepetten ért, de attól független jól esett. - Kösz, igyekeztem is az évek alatt. - Pontosabban csak az elmúlt két évben. Viszont így is elképesztően jól nézek ki. Ha tudom, hogy ennyit javít rajtam, ha egy kicsit eddzek, már előbb elkezdtem volna.


▼ 357 ▼  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.] ▼  ▼ lucky day ▼  





i hope, you will love me

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-08-26, 02:31




Camy & Ed

Can I know who are you?

Nem is tudom, hogy mikor volt az utolsó alkalom, hogy el tudtam szabadulni anélkül, hogy a vakarcs velem lett volna, alig vártam, hogy el tudjak menni egy kicsit vadászni és találni egy fiút, hisz Kyrin már végleg a múlté, nekem nem kell és biztos, hogy egyszer megbosszúlom, amit tett, vagy… Az a baj, hogy nagyon nem kéne erre gondolnom, mert akkor eszembe jut anya és anya pedig… halott, szóval… nem sírhatok, mert a sminkem elkenődik és ronda leszek, vagyis nem! Én sosem vagyok ronda és megjelenésem mindig is makulátlan, hisz én ilyen vagyok. Aztán csak sétálgatok, mikor meglátok két selejt pasi között egy tök jót, de olyan ismerős… annyira ismerős, mintha láttam volna már valahol… azonban az nem lep meg, hogy utánam jön, bár a mosolya elég meggyőző, de mondjuk immunis vagyok az ilyen tipikus szépfiúk mosolyára már, megszoktam… különösebb hatással nincs rám. Bár szövegétől inkább a falra másznék és megforgatom s szemeimet, majd félmosolyra húzom ajkaimat.
- Most mondjam azt, hogy kicsit sem lepödőm meg, és érzed magad megtidztelve,hogy társaságomat élvezheted? - miért fogjam magam vissza, mikor legszívesebben szobrot állítatnék magamnak a London legszexybb csaja címmel, de nem tehetem meg, szóval… csak így szavakban bizonyítom, hogy tisztában vagyok azzal, hogy milyen csinos vagyok. Majd mikor szemembe néz és újfent rám mosolyog azzal a tipikus mosolyával, akkor én is elmosolyodom.
- Értem. Ohhh hát én csak sétálni jöttem egyet, és reménykedtem benne, hogy majd egy ismerősbe botlok, de egy ilyen régen látotra nem igazán számítottam. - egyelőre szerintem olyan, mint egy nyitott könyv, sugárzik róla, hogy engem akar, amin nem is lepödőm meg, hisz ki ne akarna engem, akinek van ízlése? Bár be kell látnom, hogy eléggé jó pasi, és nincs értelme elutasítani, ha randira hívna, vagy csak egy kis időt akarna velem tölteni. - Hallottam róla, hogy valaki visszajött, de nem hittem volna, hogy te… És igen… elég jól informált vagy. - miért érzem, hogy az informátor az apám volt? Vajon neki is odaadta a kezem,vagy neki csak eladott a családja vagyonáért? Hmmm… jó kérdés, de vajon, mit beszélhetett az öreggel? Hogy honnan tudom, hogy tőle tudja? Mert ismerem apámat és tudom, hogy még mindig férjet akar nekem szerezni… remélem Ed-t nem nézte ki jövendőbelimnek… milyen gáz az apám… igazán leakadhatna az életemről… sose lesz férjem! - Megnőttem és azóta senki sem kapott olyan gáz levelet… vagyis izé… te is változtál kicsit, sokkal férfiasabb lettél. - remélem nem tudja, hogy én voltam az a gáz elsős csaj, aki leveleket küldött neki, mert… akkor végem, ha megtudja, akkor elásom magam… bár javítok a helyzeten és lehet, hogy nem kellett volna ezt mondanom, a végén még nyeregben érzi magát, az pedig nekem nem túl jó…





Vissza az elejére Go down
Edward Ian Payne
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-08-24, 23:55

Camrise & Edward
[You must be registered and logged in to see this image.]

Végül is, ahhoz képest, hogy azért indultam el ma otthonról, hogy helyre tegyek pár hülye gyereket, most mégis a lehető legszebb csaj mellett sétálok. Azt hiszem rohadt szerencsésnek nevezhetem magam, hogy így alakultak végül a dolgok, pláne, hogy még az eredeti problémát le is tudtam passzolni másnak. Bár, Camy köszönése elsőre elég bizonytalannak tűnik, végül is csak felismer. Én pedig a lehető legdögösebb mosolyommal jutalmazom meg cserébe.
- Most mondjam azt, hogy arra vártam, hogy egy ilyen nagyszerű lány felbukkanjon, mint te? - nézek a személbe az előbbi mosolyommal. Na igen, nem hazudtolom meg magam, Camrise ebből már tényleg felsimerhet. - De amúgy pár ismerősömet terveztem meglátogatni, viszont nekik közbejött valami. Na és te Camy? Csak nem készülsz valakihez? - Érdeklődöm, bár remélem, hogy nem. Úgy terveztem, ha már ez a sorsszerű találkozás bekövetkezett, akkor ki is sajátítanám Camrise-t egy kis időre. Úgyis régen volt már alkalmam beszélgetni vele. Elvégre, hogyan nézne már ki, ha csak úgy beállítanék hozzájuk a semmiből? Nem a leghatásosabb belépő lenne. - Amúgy, nem tudom feltűnt-e, de én is visszamentem a Roxfortba. És úgy hallottam, hogy te is még odajársz, ugye? - Azt már nem említem, hogy honnét. Bízom benne, hogy a saját hírneve listájára írja, elvégre, minden jó ízlésű srác valószínűleg róla beszél. Bár, az kissé irritál engem, hogy mások is oda vannak érte, de biztat a tudat, hogy én biztosan büszkén állhatok mellette, mint férfi, amíg a legtöbb kölyök a suliban már kevésbé. - Emlékszem, anno, amikor befejeztem a sulit, te még csak akkor voltál elsőéves. Hogy megnőttél azóta... - Pillantok rá ismét, még mindig mosolyogva. Hát igen, az biztos, hogy szépen megnőtt az alatt a hat, hét év alatt. Szemrevaló lány lett.

▼ 280 ▼  ▼ [You must be registered and logged in to see this link.] ▼  ▼ lucky day ▼  





i hope, you will love me

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-08-19, 21:42




Camy & Ed

Can I know who are you?

Nem jó egy olyan napnak neki kezdeni, mikor semmit sem kell csinálnod, a nyakadba akasztanak egy kölyköt, akit legszívesebben éhes kutyák elé vetnél, mert csak arra emlékeztet, hogy anyu elhagyott minket... Miattuk, jobban mondva miatta. Nem haragudhatok rá és nem is hibáztathatom, hogy anyu így döntött, de el kell fogadnom, ha tetszik, ha nem... anyu így döntött, de nem is tudom, hogy miért. Amúgy kezdem megkedvelni azt a kis szarost, de semmi pénzért nem mondanám el ezt neki, ha megtudná, akkor nyeregbe érezné magát és ki tudja, mit csinálna... Jobb, ha adom tovább az undok féltesó szerepét, minthogy gondoskodó és szeretettel teli nővérkéje lennék, az biztos hogy nem menne nekem. Nem is akarom azt a szerepet, leszek önző picsa és kész....
Ismerősért epekedtem, hogy ne unatkozzak séta közben, de egy olyan csaj jött, aki bárcsak ne jött volna, sokkal jobb lett volna nélküle és nem akartam hogy nekem pofázzon a nem is érdekel miről, tök felesleges fogja be a pofáját és hallgassa inkább az én panaszkodásomat Kathy-ről, ehelyett nekem kellett hallgatnom, pedig nagyon nem vagyok jó hallgatóság, én inkább beszélni szeretek, nem pedig másokra figyelni... Jajj vajon mikor fog már lelépni ez az idegesítő rittyó? És... eljött a pillanat, mikor végre eltűnt, mintha egy hatalmas kődarab esett le volna a szívemről, végre nem kell tovább hallgatnom ezt a csajt és az idegesítő orrhangját... Jah ezt még nem is említettem, idegesítő orrhangja van, de ezt mindig elfelejtem... Miért nem vagyok képes emlékezni ilyenekre? Sokkal könnyebb lenne az életem, ha képes lennék megjegyezni mindent, akkor tudnám, hogy kit miért kéne elkerülni nagy ívben.
Aztán két béna srác és egy... jó... rá nem mondhatom, hogy gáz, mert tök szexy és cukin nézett ki, de hát akkor sem szabad olvadozni, mert én nem vagyok olyan csaj. Majd ha akar valamit a srác, akkor lerázza a nyomorék haverjait és utánam jön. Épp azon gondolkodtam, hogy mit fogok holnap felvenni, mikor a srác köszön és mellém lép. Nem sietek, nem sétálok gyorsan, könnyen utolér, és mégsem kellett volna meglepődnöm, hisz nem csak egy átlagos csaj vagyok, én vagy a CSAJ, minden nős pasi álma... Hogy felejthettem el ezt? Na mindegy, ha már köszönt, illene nekem is köszönnöm neki, vagy nem így van?
- Szia... - még mindig nem tudtam belőni, hogy ki és sétál mellettem, de biztos, hogy ismerem valahonnan, mert... Van ez a "láttam már valahol" érzésem és sose szokott becsapni, de még mindig semmi... Olyan... Ne... Csak nem ő az a bizonyos nagytesó, vagy hogy is hívták régebben... Már kezd derengeni valami, azt hiszem régen szomszédok lehettünk Genf-ben, nem igaz? Az is már olyan régen volt, csak úgy röppen az idő, de... nem vagyok én valami szottyant vénlány, aki ilyen dumát nyom le, mert öregnek érzi magát... - De rég láttalak már Ed, hogy vagy? Mi járatban erre felé? - hát mégis csak sokkal normálisabb, ha így szólítom, mint nagytesónak, nem? Az már annyira fura lenne, hogy talán  nem is lennék rá képes, nem vagyok én ez a nagy "tesózos" típusú csaj, aki így szólítja a haverokat, és csak Ice-t tesóznám le, hisz ő már szinte vér a véremből, meg most az a poronty is ott van... Jajj de nem könnyű az élet, de inkább egy félmosolyt varázsolok az arcomra és várom Mr. Szexy válaszait.





Vissza az elejére Go down
Edward Ian Payne
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-08-19, 20:31

Camrise & Edward
[You must be registered and logged in to see this image.]

London utcái... Milyen ismerős sikátorrengeteg! Talán csak a csatornákat nem jártuk végig. És én már nem is fogom. Ez már a második évem lesz, hogy felhagytam az utcai élettel, de hogy mit keresek itt? Ki lehet kerülni ezt a kérdést? Nem? Akkor had fogalmazzak így: nevelem az ifjúságot. Igaz, hogy már nem tevékenykedem, de a nevem még megvan, és hallottam, hogy valakik visszaéltek ezzel. Bátor gyerekek, valószínűleg egyszerű varázstalanok. Az ilyeneket arcon tudnám köpni. Még szerencse, hogy az alatt a 6 év alatt nem csak hamis pénz-barátokat sikerült szereznem, hanem néhányan úgy érezték, hogy tényleg követni akarnak engem.Felkerestek, és elmondtak mindent. Hah! Majdnem a képükbe nevettem, de mivel hasznosak, kisegítem őket. Valamit valamiért, ez az alapelvem. Azt mondták, hogy nagyjából London központi részén szereztek maguknak helyet. Egy új banda! Tényleg az én nevemet használhatták a pojácák. Az lesz a legjobb, ha gyorsan elkapom őket.
Éppen kifordultam a sikátorból, amikor is összefutottam két ismerős arccal. A régi alattvalóim, itt, és az iskolában is. Bár ez kicsit durva megnevezés, de nincs mit szépíteni a valóságon, jóval az én rangom alatt voltak. Természetesen szívélyesen üdvözöltek, mertek volna máshogy? Nem hiszem. Ők is amiatt jöttek mint én, nem tetszett nekik ez a pofátlan banda. Kisebb szóváltásba elegyedtünk, legfőképpen információkat akartam szerezni róluk, hogy kik ők, hányan vannak, és mit is akarnak a nagyok területén... Épp egy fontos kérdést tettem volna fel, amikor mind a ketten elfordultak tőlem. Majdhogynem úgy kellett visszarángatnom magam felé őket, bár megértem. Amint utána néztem a lánynak, aki elvonult előttünk, már értettem mindent. Elvigyorodtam, ahogy figyeltem, a srácok meg elkezdtek cukkolni, nem értettem. Azt állították, hogy ismernem kéne. Nem vallottam be, hogy sejtem, ki lehet az. Aztán egyszer csak megemlítették azt az első éves csajt, aki leveleket küldött nekem, és elkezdtek felé lökdösni. Tehát ő lett volna? Emlékeznem kéne, ha egy ilyen csaj leveleket küldözgetett nekem, bár... Akkor még csak 11 volt, én meg nem pedofil. Nem csoda, ha nem vettem észre, most viszont... Most is szívesen elfogadnék tőle pár szerelmes levelet, nem haragudnék meg érte. Az a két hülye előreküldött, ők pedig visszavonultak. Nem értem miért akarják, hogy ennyire ismerkedjek, bár egy ilyen esetben nincs ellenemre, ha meg még fel is ismer, kész mázlista vagyok. Én már úgyis beazonosítottam, már csak rajta a sor.
- Szia.
Már miért ne, hamar utolérem, és egy kedves mosoly kíséretében lépek mellé jobbról, miközben megszólítom. Kényelmesen zsebre vágott kézzel sétálok mellette. A fiúk már valószínűleg el is tűntek mögülünk, így rajtam a sor, hogy bevessem magam, amíg ők elintézik azt, amiért eredetileg jöttem volna. Hát nem egy szerencsés nap?

▼words▼  ▼Music▼  ▼Note▼  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek? 2015-08-19, 13:28




Camy & Ed

Can I know who are you?

Mivel Kathy ma otthon marad, mert áthívtuk a szomszéd kölyköt, hogy foglalja le, ezért ma kicsit eltudtam szabadulni anélkül, hogy lett volna utánfutó, és lefoglalt volna. Ez a nap az enyém és végre azal tölthetem, amivel csak akarom, bár még nem találtam ki, hogy mit fogok csinálni, inkább válasszuk ki a ruhát. Mivel ma is jó idő van, ezért biztos, hogy nem fogok nadrágban sülni, tehát szoknyában leszek. Már lassan tízperce vacillálok két darab között, van egy testre simulós és van egy fekete alapon, fehér virág mintás, melynek két oldala meg van hosszabbítva, és awwww. Annyira jól néz ki, hogy azt fogom választani, hisz nekem mindig a tökéletesre kell törekednem, mert Camrise Arogonte megjelenése nem lehet pusztán csak átlagos, annál több vagyok, de...
Miután felvettem magamra a szoknyát, feltűztem a hajam, egy gyors és szolid sminket kentem magamra, megnéztem magam még egyszer a tükörben, tettem egy utolsó simítást a ruhán, hogy az esetleges gyűrődéseket kisimítsam, és már indultam is le a lépcsőn. Kis tatyómba belevágtam a pénztárcám, kulcsomat, pálcámat és vész esetére a sminkes cuccokat, mert lehet elkenődik vagy valami ehhez hasonló krízis áll fent. Szóval a szaros elé álltam, akinek leesett az álla és azt mondta nagyon csinos vagyok, gondolom a jövőben olyan akar lenni, mint amilyen én vagyok, és ezért nem ítélhetem el, hisz ki ne akarna olyan lenni, mint szerény személyem? A legtöbb lány mellettem labdába sem rúghat, nem hogy elérné az én szintemet...
Elindultam, de hogy hova? Azt még magam sem tudom, talán összefutok valakivel, aki nem untat és panaszkodhatok neki, hogy milyen rossz, hogy van egy felesleges lakónk, akink nem kéne itt lennie, de legalább a cicát nem bántja, hogy különleges teremtés, hisz felemás színű a szeme... És igen, összefutottam Ameliny-vel, aki... untatott, jajj remélem valaki leváltja, mert egész idő alatt arról fecsegett, hogy a csigák milyen finomak sütve, engem meg csak kirázott a hideg, majd szerencsére sürgős dolga akadt és el kellett mennie, hát nem marasztaltam, menjen csak. Aztán elsétáltam valami fi banda mellett, akik elkezdtek füttyentgetni, ohhh istenem, ezek milyen szánalmasak tudnak lenni, de mintha az egyik ismerős lenne, mintha láttam volna valahol - nem én nem az a véna dumás csaj vagyok, aki azt mondja, hogy álmában látta azt a szexy pasit, az szánalmas lenne-. De nem igazán törődtem a dologgal, sétáltam tovább, nem is zavartattam magam.






Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Camy & Ed - Honnan ismerhetlek?

Vissza az elejére Go down

Camy & Ed - Honnan ismerhetlek?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-