Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Will & Emily

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Will & Emily 2015-08-26, 03:02

Amikor felszálltam a vonatra nem hittem volna, hogy ilyen nehéz, de ahogy egy távolodtunk Londontól, egyre inkább hiányoztak anyuék. Sose voltam még távol tőlük, vagy legalább is nagyon kis időre, és most majdnem egy egész évre megyek el! Féltem, nem tudtam, hogy be tudok-e illeszkedni, hogy lesznek-e barátaim, vagy, hogy feltalálom-e magam.
Az útitársaim aranyosak voltak, de vagy a Hugrabugba, vagy a Griffendélbe kerültek, egy ismerősöm se került a Hollóhátba. Ismerős? Butaságokat beszélek, hiszen azon a három emberen kívül senkit nem ismertem, bár annyira őket sem. Így aztán a vacsora után hagytam, hogy a prefektusok feltereljenek minket a klubhelyiségbe, amely normál esetben elcsodálkoztatott volna, de így nem igazán kötött le. Továbbra is rágódtam, hogy mi lesz velem, főleg, amikor megtudtam, hogy csak úgy lehet bejutni ide, ha megválaszolunk egy kérdést, nem voltam benne biztos, hogy olyan okos lennék, hogy mindig tudjam a választ.
Felmentem a szobámba, vagyis a szobánkba, hiszen még négy másik fiúval osztoztam azon a kis helyiségen. Ez is furcsa volt nekem, hiszen eddig egy kétszer akkora szobában voltam egyes-egyedül, de nem panaszkodtam. Szépen elrendezkedtem a saját kis területemen, kiengedtem a kalitkából, majd az ablakon a baglyomat, aztán leültem az ágyamra olvasni, de a srácok olyan zajosak voltak, hogy nem tudtam összpontosítani. Szívesen csatlakoztam volna a beszélgetéshez, de a kviddicshez annyira nem konyítottam. Szóval, fogtam a Végtelen történetet, és levonultam vele a klubhelyiségbe. Ott egy darabig tanácstalanul toporogtam, majd egy idősebb lányt megkérdeztem, hogy a mellette lévő két fotel közül valamelyik szabad-e, és amikor igent mondott, bevackoltam magam a fotelbe. Levettem a cipőimet, felhúztam a lábamat, és úgy próbáltam összpontosítani a sorokra. Két fejezetet is elolvastam, amikor valaki megszólalt a közelemben.
Bambán felpillantottam, nem hittem el, hogy bárki is hozzám szólt volna, pedig így volt. Az a lány volt, akit nem sokkal előttem osztottak ebbe a házba. ‒ Szia, Will ‒ dadogtam a meglepettségtől, majd a következő kérdésére is habozva feleltem.
‒ Ó! Persze, csak nyugodtan ‒ intettem a hely felé, majd az aktuális oldalak közé csúsztattam a könyvjelzőt, és becsuktam a könyvet. A Végtelen történet az ölemben pihent, és várta, hogy újra kinyissam, de ezúttal a velem szemben lévő lánnyal foglalkoztam.
‒ Mondd csak… Neked nem hiányoznak? ‒ kérdeztem halkan, nem akartam, hogy a többiek meghallják. ‒ Mármint, tudod, a szüleid ‒tettem hozzá, hátha magyarázatra szorulna a dolog, bár szerintem úgyis értette.
‒ Vagy, neked vannak itt ismerőseid? ‒ tettem fel egy újabb tétova kérdést. Lehet butaság volt, de azért jó lenne meggyőződni arról, hogy vajon más is fél-e, nem csak én. Közben végigmértem a lányt, egész aranyosnak tűnt, szimpatizáltam vele. Vajon ő lesz az első barátom? Körbepillantottam, és a nagyobb között kiszúrtam néhány lányt, akik szintén velünk egykorúak voltak.
‒ Mondd csak, hogy-hogy… Hogy-hogy idejöttél? Mármint, persze, engem nem zavarsz meg örülök neki, csak hát… A lányok általában lányokkal vannak, és a többiek odaát vannak az ablaknál, te meg… Hát, te meg itt ‒ magyaráztam zavartan. Tulajdonképpen ő volt az első idegen és lány, akivel beszéltem, ezért voltam annyira zavarban. Meg nem akartam butának, vagy kevésbé szimpatikusnak tűnni. Az elmúlt néhány órában ő volt az egyetlen, akit érdekeltem, nem akartam elszúrni a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Emily Mallory
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 13
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Will & Emily 2015-08-15, 20:58







Ravenclaw

To: Will/Words: 307/Song: [You must be registered and logged in to see this link.]


Szeptember 1.

Ma volt a nagy nap. Amióta az eszemet tudom, erre a napra vágytam. Erre pont a kiválasztásom előtt felbuktam az egész suli előtt. Nem tudom, hogy fogom magamról is valaha lemosni ezt a szégyent. Már csak ha arra gondolok, elpirulok. Szerencsére azonban van rengeteg más dolog, amin töprenghetek. Azaz, hát nem tudom, hogy mennyire szerencse, hogy a fejemben kavargó gondolatok és az, hogy teljesen új helyen vagyok, nem hagy aludni. Még sosem aludtam máshol, csak otthon és néha a nagyiéknál. Bár a kastély gyönyörű, még nem teljesen tudom az otthonomnak érezni, ezért meg sem próbálkozom azzal, hogy "időben" menjek aludni, vagyis, amit anyu annak hív.
Inkább a klubbhelyiségünkben állva bámultam a berendezést. Bárkinek, akinek ez unalmasan hangzik üzenem, hogy nagyon nem az! Olyan gyönyörű az egész, a fiúk ezt sosem emelték ki. A szőnyeg, a plafon, tele van csillagokkal és a kedvenc színem, a kék mindenhol! Jó, néhol bronzzal elegyedik, de az most nem számít. Olvashatnék és elmerülhetnék valamiben, ami eltereli a figyelmemet, de mint mondtam, túl sok gondolat keringett ahhoz a fejemben, hogy lekössem valami monoton dologgal. Viszont ha új barátot szereznék, akkor az talán segítene elterelni a figyelmem. Körbenéztem megint, most az embereket is figyelve, de idősebbekhez nem lett volna bátorságom odamenni. Az egyik ablaknál sutyorgott egy nagyjából velem egyidős lány társaság, de valahogy nem éreztem magamban kedvet a lányok csacsogásához.
- Szia, Emily vagyok. - láttam meg egy fiút, akit szintén ma osztottak be ebbe a házba, szinte azonnal utánam. Épp hogy leültem az asztalunkhoz, ő volt a következő, aki a Hollóháthoz csatlakozott és én neki tapsoltam előszőr, mint hollós. - Leülhetek ide? - kérdeztem meg, a vele szemben levő helyre mutatva.
Ha megengedi, helyet foglalok és megnézem magamnak közelebbről is az új barátomat. Mert ha már megengedi, hogy leüljek, akkor a barátom, nem? Ha nem akarna barátkozni, nem engedné, hogy leüljek. Ez logikus.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Will & Emily

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Hollóhát-torony-