Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Hiányzásnapló
  Today at 19:20
Nancy Lukey


ϟ Farkasálmok
  Today at 09:33
Sidney Smallwood





ϟ Stansson & Cody
  Today at 02:03
Cody Armstrong

ϟ Tower
  Yesterday at 20:56
Cody Armstrong
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Nancy Lukey
 
Gina Accipiter
 
Armand Stansson
 
Janette Troops
 
Dane Seoras
 
Ginny Weasley
 
Statisztika

Összesen 590 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daphne Greengrass

Jelenleg összesen 39305 hozzászólás olvasható. in 3497 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Leticia & Agnese

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-10-17, 10:27




Leticia & Agnese

Ott van Leticia mellett, mikor felül és kezét is nyújtja neki, mikor feláll, hogy arra támaszkodhasson, adott esetben kapaszkodhasson. Persze ha megszédülne, akkor máris karolná át, hogy úgy tartsa meg, mert felettébb kínos lenne, ha másodszor sem tudná elkapni a lányt - ezúttal igaziból, nemcsak kitalációból - és szerezne a lány még egy sérülést a fejére. Na azért már rendesen magyarázkodhatna Agnese, s egyre jobban érezhetné kecses nyakán összeszorulni Philip ujjait. Nem akar ő rosszat a lánynak, amíg az apja erre nem szolgáltat okot. Milyen kényelmes is másra tenni a felelősség súlyát!
- Van kedvence? Esetleg szokott is néha sütni? - Kérdezi tőle a derű és az aggodalom furcsán vegyes keverékével visszatérve a magazására. Utóbbi a korábban történtek miatt megkövetelt magatartás - na meg amiatt, hogy remélhetőleg nem fog lebukni a lány előtt - , előbbi derű meg azért, hogy Leticia gondolatait terelje valami vidámabb téma felé, s kellően könnyed téma felé is. Sütikről csacsogni igazán nem nagy dolog, s igyekszik elején még úgy beszélgetni, hogy Leticiát kímélendő röviden válaszolhasson a lány. Addig is ő elmeséli Leticia felderítésére, hogy a sütés mennyire nem az ő területe. Főzni szeret s tud, na de az egyik sütési próbálkozása volt az, amitől néhai anyósa teljesen kiakadt. Tegyük hozzá, joggal, nem sokan örülnek annak, ha lisztes
[You must be registered and logged in to see this image.]
zsákok kergetik végig a házon és jól összelisztezik beszorítva egy sarokba őt. Kell is a vidám téma, ne úgy menjen vissza a suliba a lány, hogy az utolsó emlékei a nyárról ilyen szomorúak és fájdalmasak. Este majd el is tünteti a sérülését a fejéről, aztán majd nekiláthat Agnese a tájolóhoz.

//Köszönöm a játékot én is Smile Agnese küzdelme Leticia hibája! Nehéz őt nem szeretni Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-10-17, 09:51




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Eléggé elmerengek a tanárnő szavain. Nem valami jó hallani, hogy így alakult az élete, de azért nagyon remélem, hogy idővel majd tényleg jobb lesz minden. Már kiengedték és ha nem bűnös, akkor nem is értem miért nem láthatja a gyerekeit, hiszen a gyerekei, biztosan nem ártana nekik. Ezek után a varázslény témára már nehéz is koncentrálni, hiszen mégis csak rossz érzés, hogy ilyen dolgok történtek vele, ehhez képest egy orrontó furkász, vagy egy unikornis... hát igazán nem nagy dolog.
- Gondolom én, hogy a vadőr azért mégis csak odafigyel ezekre a részletekre is. - bólintok egy aprót még most is kissé elkalandozva, aztán már jön is az ominózus összeesés. Végül is akár foghatjuk is az aggodalmamra, no meg az apám témájára is, hiszen azt sem kezelem épp a legjobban. Nem tudok nyugodt és higgadt maradni, amíg róla van szó, hiszen egész nyáron nem keresett, csak úgy felszívódott. Nem ez a legjobb bocsánatkérés, miután kiderült, hogy megölte az anyámat.
- Oh nem, nem olyan vészes. - na most nem rázom meg a fejemet, csak egy félmosoly marad inkább, nem viszem túlzásba a dolgot, mert az csak újabb szédülést okozna. Azt sem tudom, hogy miért ájultam el, hiszen tényleg nem szokásom, de valami miatt csak megtörtént. Biztosan a magasság, meg a levegőváltozás, no meg az apám ügye és ez mind sok volt a szervezetemnek és lehet hogy régen volt már az a reggeli is... más tippem nem igazán van. Egyébként is már határozottan jobban érzem magamat, talán fel is tudnék kelni, de mégis csak jobb, ha pihenek egy kicsit és persze egy kis evés, vagy süti is jól fog jönni, az egy kicsit felpörgeti a szervezetemet.
- Köszönöm uram, nagyon kedves! - a dokira vetek még egy mosolyt mielőtt távozna és ő is beszállna az óriáskerékbe, csak aztán próbálok meg én magam is feltápászkodni. Nem túl gyorsan persze, csak szépen fokozatosan, ha egy kis szédülést is éreznék, akkor gyorsan fekhessek vissza, de egyelőre semmi ilyesmit nem tapasztalok és ha jól sejtem, akkor a tanárnő úgyis segíteni fog, hogy gond nélkül fel tudja ülni és még véletlenül se legyek rosszul közben.
- A limonádé nagyon jól hangzik és a süti is tökéletes lesz. Szerintem menni fog, addig eljutunk. - ha pedig kell, akkor majd segít, legalábbis gondolom, de nem lesz itt semmi baj. Már jobban vagyok, habár tény, hogy a kabinban sem éreztem, hogy bajom lenne egy pillanatra sem, tényleg. Nagyon hirtelen jött az egész rosszul lét, még sosem tapasztaltam ilyesmit, de minden bizonnyal tényleg a levegőváltozás miatt lehetett, meg persze az apám... teljesen mindegy. Nincs már bajom, nem érzem magamat gyengének sem, csak egy kicsit kábának, de az is kezd lassan elmúlni. Biztos vagyok benne, hogy egy kis cukor jót fog tenni nekem és egyből jobban leszek majd.
- Tényleg jól vagyok tanárnő, nincs baj, már csak a sütire vágyom. - mosolyt varázsolok az arcomra és lassacskán feltápászkodom a padról, bár azért lehetséges, hogy hasznos, ha mondjuk belé kapaszkodom hozzá. Alig-alig van már zavar a fejemben, tényleg nincs, szédülést sem érzek, úgyhogy nem érzem akadályát annak, hogy akár el is induljunk a cukrászda felé. Maximum hanyagolni kell a felzaklató témákat, azok most lehet, hogy nem tennének jót.

//No szerintem ez már lehet záró, elmennek még sütizni. Very Happy A játék nagyon szupi volt, imádtam, köszönöm! Agnese rendesen küzd önmaga ellen, és még mindig nem tudom, hogy vajon mire lenne képes, izgiiii! *-*//


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-10-15, 17:36




Leticia & Agnese

- Köszönöm, Leticia. - Talán valamiféle mosoly is fellelhető a tanárnő arcán, legalábbis szája sarkában, ami tőle már tényleg egy széles mosollyal egyenértékű. Vajon ha nem sikerül időben bizonyítékokat találnia, akkor az ügyben a döntőbírái is ilyen lágyszívűek lesznek vele? Aligha. Addig meg Agnese-nek sem terjed ki a hatalma, hogy Leticiát tegye be döntőbírának, pedig mennyivel egyszerűbb lenne minden! Oké, mondjuk akkor a lány a túszejtésért meg is büntetné. Mégse egyszerű.
- Tüzet gyújt és egy fakarámmal körbevett helyen tartja a vadőr, aki faházban lakik? Nagyon remélem, hogy tett minderre gyulladásmentes bűbájt. - No hát igen, a furcsa keveréklény tartásának bölcsességéről nincs meggyőződve a tanárnő, de hát lehet a vadőr szeret veszélyesen élni, vagy így akarja elintézni, hogy véletlen balesetből kifolyólag nagyobb háza lehessen. Vagy ha nem gyullad ki semmi, tarthasson sárkányokat. Legalábbis, azt beszélik, imádja őket.
Mindenesetre ez a téma ennyiben marad, mert jön a (most még) nagyszerű(nek tűnő) ötlet Leticia elkábítására és némi vér megszerzésére.
- Összeestél a kabinban kiszállás előtt. - Adja meg a választ a lánynak aggódó hangon, még csak meg sem kell erőltetnie magát ehhez. Ennyi színészkedés még megy.
- Olyan hirtelen, hogy nem tudtalak olyan gyorsan elkapni és abba a belső korlátba vagy mibe beverted a fejed. Ne haragudj, remélem nem fáj nagyon... - Majd persze később, vagy a londoni házba visszaérve mágiával segít a lánynak begyógyítani a sebet, ezzel is elősegítve, hogy ez az incidens minél előbb a múlté legyen és jelentéktelen emlékké halványuljon a lányban. Hogy miért nem tüntette el korábban? Nem volt rá igazán idő, már nyílt volna a kabin ajtaja, na meg ez így drámaibb, a fejével foglalkozik inkább az ember, semhogy okokat keresgéljen magában.
- Most már jól lesz a kishölgy, biztosan leesett a vércukra. Pihenjenek még itt pár percet, azt javaslom, de ha jobban érzi magát, akkor nem szükséges orvoshoz menni nagyobb kivizsgálásra. Ám ha megismétlődne, akkor mindenképpen! - Búcsúzik a mugli doktor bátorítóan megpaskolva Leticia kézfejét, majd felállva biccent mindkettejüknek és feleségével beszállnak egy kabinba, hogy ők is körbemenjenek az óriáskeréken.
- Van itt egy cukrászda, úgy is mintha azt kezdted volna el említeni mielőtt elájultál volna. A mézes-bodzás limonádéjuk páratlan, de ha nem szereted, nagy a választék még. Elég erősnek érzed magad, hogy elmenjünk odáig, vagy hozzak valamit? - Persze ha Leticia inkább hazamenne, Agnese nem ellenkezne. Minél előbb nekiállna a vérmágiának, annál jobb lenne, de furcsán venné ki magát, ha ő sürgetné a hazatérést, szóval várnia kell. S remélni, nem kell még egyszer vért szerezni a lánytól. Azért az már gyanús lenne, na meg nagyobb eséllyel tekeri ki a nyakát Philip és Leticia együttes erővel, ha ez egyszer kiderül. Agnese addig is nyugodtabb lesz viszont,
[You must be registered and logged in to see this image.]
hogy a tájolóval tudja majd, merre lesz a kis túsza. Kínos lenne elhagyni, nemde?
- Biztos, hogy minden rendben van? - Kérdezi még a lány szemeibe nézve - ha azok nincsenek lehunyva - s suttogva, bár már a muglik hallótávon kívül vannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-10-06, 20:50




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

- Dehogy, nem terhel tanárnő, és remélem, hogy nem sikerül neki! - rémes egy élete lehet, és nem is értem, hogy ennek ellenére miért nem haragszik az aurorokra, hiszen tönkretették az életét. Megtehették volna, hogy erőteljesebben nyomoznak, kiderítik, hogy kivette rá ilyen szörnyűségekre. Persze biztosan sok teendőjük volt akkoriban, de ez még nem elegendő magyarázat arra, hogy csak úgy börtönbe küldjenek valakit, aki nem bűnös és ezzel a gyerekeitől is megfosszák. Elveszítette a férjét és még több rémséget kapott a nyakába, és ezek után még a gyerekeit is el akarja venni tőle a sógora, én nem is tudom, hogyan képes erről ilyen nyugodtan beszélni, annyira képtelenségnek tűnik. Nekem biztosan nem menne.
- Oh, hát egy kellemetlen kis lény, ügyesen tud tüzet gyújtani, úgyhogy nem túl hasznos gyúlékony dolgok közelében. - mi legalábbis így tanultuk, de még én sem láttam élőben. Aztán a jó ég tudja talán nem jól emlékszem. Nem vagyok profi Legendás Lények tekintetében. Értem azért valamicskét hozzájuk, kell is, hiszen ha kalandor leszek, ha relikviák után kutatok majd akkor nem szabad meglepődnöm, ha valamilyen lény jön szembe a dzsungel mélyén teszem azt, sőt ismernem is kell, hogy kezelni tudjam a helyzetet. Azért persze esetemben is benne van, hogy a szimpatikusabb lényeket jobban ismerem, mint mondjuk a pegazus, vagy a sárkányok, azt hiszem ezzel a legtöbben pont ugyanígy vannak, kivételt képeznek persze a nagy varázslény fanatikusok, ők valószínűleg még a meztelen csigákról is mindent tudnak behatóan.
Tovább viszont nem beszélgethetünk a varázslényekről, mert elsötétül előttem a világ és már nem gondolok se sárkányokra, se sütikre, se semmi másra. Nem tudom, hogy mi történik körülöttem, csak akkor kezdem el érzékelni a külvilágot, amikor már szállunk ki és többen is vannak körülöttünk. A fejem kótyagos, meg kell kapaszkodnom a tanárnőben, aztán az idős doktorban, aki a segítségemre siet. Kissé szédülök és jó eséllyel nem tudnék megállni a lábamon, ha nem támaszkodhatnék most valakire. Hagyom hogy támogassanak, érthető módon fel sem merül bennem most, hogy bármiben is ellenkezzek. Végül a padra fektetnek, én pedig ösztönösen szisszenek fel, amikor a fejemhez nyúlok, és megérzem ott a kellemetlen sebet mielőtt még Agnese a kendőt nyomán oda.
- Mi történt? - lehelem kissé talán az első betűknél még rekedtesen, most alig veszem észre, hogy a tanárnő gond nélkül tegezett le, ahhoz még túlságosan zúg a fejem. A kérdésére a fejemet akarnám első körben megrázni, de aztán csak egy minimális fejcsóválásra telik, a padon fekve amúgy se nagyon tudnék semmit sem rázogatni.
- Nem, én nem szoktam... még sosem ájultam el. - nem volt rá példa, és most sem tudom, hogy miért történhetett. Talán a magasság, vagy a sok információ, vagy a rossz hírek, amiket a tanárnőről tudtam meg, netán az izgatottság, no meg még az apám is felmerült, lehetséges, hogy ez együtt mind már nekem is sok volt és ezért volt ez a kis ájulás. Pedig még szédülést sem éreztem, olyan hirtelen jött. - De azt hiszem jobban vagyok, csak... kicsit szomjas. - biztosan leesett a vérnyomásom, de a jó ég tudja, de úgy érzem a szám kiszáradt, na most aztán tényleg jól esne az a sütni, meg valami kávé, mindkettő kicsit megdobná a vércukorszintemet és biztosan megakadályozna egy esetleges ájulást, bár ma már csak nem lesz több, nem vagyok egy ájulós típus egyébként sem.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-10-03, 16:36




Leticia & Agnese

- A Minisztériumra nem tudok az lenni. Mérgemet inkább a sógoromra fordítom, aki próbálná a gyerekek gyámságát megszerezni tőlem... a vele járó vagyon miatt. Ah, ne haragudjon, nem akartam ezekkel terhelni... - Rázza meg a fejét picit sóhajtva egyet aztán. Tényleg nem akarta Leticiát ilyenekbe... nem is beleavatni, hanem feleslegesen belerángatni. Annak örül egyelőre, hogy a sajtó nem neszelte meg az alapítványt - szerencsére van egy-kettő, amit férjével alapítottak, így plusz egy nem keltett feltűnést - és így nem került reflektorfénybe Leticia sem.
- Igazán nincs mit! Durrfarkú szurcsók? Nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e tudni mi az így a neve alapján... - Néz meglepetten és furcsállóan a lányra. Sok lénnyel találkozott már munkája során, meg annak idején a tanulmányai alatt is, de erről még csak nem is hallott. Mondjuk sokat nem beszél a vadőrrel, nem is találkoznak, más tanárokkal sem Hagrid a beszédtéma, hogy tudjon a félóriás kísérletező kedvéről és az ebből születő teremtményekről.
A gondolatra ő is elmosolyodik a maga módján, elképzelve előbb a felcsapó gőzt a Temzén, bugyogva forró vizet, majd egy krákogva köhögő vízisárkányt.
A kávézó és süti ötletébe amúgy boldogan bele is egyezne, de ugye a válasszal nem is fárasztja magát, Leticia már a varászlat hatása alatt áll, s Agnese-nek sietnie kell. Egyrészt nincs sok ideje erre az egészre, a varázslat is csak rövid ideig tart, ráadásul mindjárt leérnek, azon kívül el is kell kapnia az ájulás miatt összeroskadó lányt. Elég kínos lenne, ha úgy beverné a fejét, hogy meg is halna. Oké, akkor se esne kétségbe Agnese, de az már olyan nyomozást eredményezne és olyan kérdéseket vetne fel, amit nem tudna már kikerülni és kénytelen lenne kitálalni az igazsággal. Elkapja hát Leticiát, és hamar a földre fekteti, majd rögtön nekilát az újabb varázslatnak. Tudja, hogyan okozzon horzsolásos sérülést, így a lány homlokára tesz belőle. Nem súlyos, kicsit fájdalmas csak majd érintésre, s gyengén vérzik csak. Ennyi neki pont elég, hogy a lánytól a pár csepp vért beszerezze későbbi felhasználásra a tájolóhoz. Így majd sosem veszti szem elől a lányt. Gyorsan eltünteti a pálcát, az üvegcsébe zárt vércseppeket, majd alig pár másodperc múlva nyílik is a kapszula ajtaja és Leticia is kezd majd magához térni, előbb csak hangfoszlányokat hallani.
- Segítsenek! - Agnese hangját hallhatja, de lehet ekkor még nem is fogja fel. Legjobb helyszín volt ez egy ilyen cselekedetre. A mit sem sejtő muglik tökéletes aggódó statisztái a jelenetnek, így mire Leticia teljesen ébred, már kint lesznek a kapszulából a friss levegőn.
- Távolabb, kérem! Hagyjanak neki levegőt! - Éltes férfi hangot hallhat, határozottat, de megnyugtatót is egyben. Egy mugli orvos, legalábbis a nyugdíjba vonulás előtt az volt, itt most szintén idős feleségével az óriáskerékre akartak csak felmenni, de hát rögtön a lány segítségére siettek. Egy padra fektették a lányt, Agnese fehér kabátja lett a párna a feje alá, míg Leticia lábai a pad öntött vas íves korlátján nyugszanak felpolcolás címén.
- Leticia! Jól vagy? - Ott van Agnese is a lány mellett tiszta zsebkendőjét nyomva az általa okozott horzsolásra. Aggódón szól a hangja és tekintete is ezt tükrözi - fene ebbe a kétszínűségbe és bűntudatba! S hiába nyugtatja magát, hogy a lányért tette, nem biztos benne, hogy tényleg csak érte tette -, s megint csak tegezte a lányt. Nem véletlen ez sem, öntudatlanul is kapcsolja csak össze Leticia idővel a tegezést az aggódó, kedves Agnese-vel, akihez fordulhat, akire számíthat.
- Gyakran szokott elájulni? - Kérdezi a mugli orvos is a lány csuklójánál pusztán az ujjaival a pulzusát mérve nagy szemöldökösszehúzással koncentrálva. Odébb az óriáskerék megy tovább békésen, az emberek éppúgy sorban állnak, mint eddig, csak néhány kíváncsiskodó
[You must be registered and logged in to see this image.]
gyűlt köréjük, de lassan ők is visszatérnek eredeti tevékenységükhöz. Leticia a horzsolás miatti enyhe fájdalmat leszámítva gyorsan javuló állapotot érezhet. Picit kótyagosnak érezheti még a fejét, de egyéb rossz közérzetet nem tapasztal már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-29, 17:58




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Na igen ilyen ez, amikor kissé két tűz közé szorulsz. A tanárnő egész kedves, ahhoz képest, hogy az elején tényleg iszonyatosan komolynak tűnt nekem, aztán mégis kiderült, hogy jó fej is tud lenni, meghívott magához is, még időnként egy-egy cseles kacsintás is belefért a dologba, de ettől még nem kéne már az elején elvágnom magamat a többieknél azzal, hogy a tanárnővel ilyen jóban vagyok, mert a végén még hátrányokkal indulnék, ami az ismerkedést illeti és talán érthető, ha ez is fontos. Mégis csak az évfolyamtársaimmal leszek együtt három évig, jó lenne jó kapcsolatokat kialakítani, hogy aztán jól érezzem majd magamat úgy igazán a suliban. Nagyon remélem legalábbis, hogy jól fogom érezni majd magamat, ha már ide jöttem. A sztorija viszont tényleg durva, az ami a családjával történt, nem is nagyon tudom, hogy mit mondhatnék először, főleg hogy mindezek után még ő került börtönbe. Na igen tényleg úgy néz ki, hogy naiv vagyok, ha ilyen könnyen bedőlök másoknak.
- Tudom igaza van tanárnő, de attól még... én tuti, hogy mérges lennék nem is kicsit az ön helyében, hogy így elbántak magával. - az már evidens hogy én teljesen ártatlannak vélem, hiszen nem tudok semmit sem arról, hogy milyen kapcsolatban áll az apámmal és a híreket sem hallottam róla, így ha csak egy szemszögből hallasz egy történetet hajlamos vagy elhinni azt az egyet, főként ha az a szemszög ennyire jól van előadva és a tanárnőnek tényleg nagyon megy a dolog. Egészen megesik rajta a szívem, és már-már helyette én magam haragszom a Minisztériumra, meg az aurorokra. Na igen az apám is közéjük tartozik, biztos, hogy neki is voltak ár hasonló esetei, amiknek ilyen vége lett, amikor nem volt annyira biztos az, hogy valaki bűnös, akit elkaptak és mégis börtönbe került, csak mert kockázatos, hogy egy veszélyes elem sétálgasson csak úgy az utcán.
- Oh köszönöm, ez remek hír! Biztosan szívesebben néznek a diákok is ilyen mesés lényeket, mint mondjuk a durrfarkú szurcsókot. Persze annak is meg van a maga izgalmas, de... nem mondhatóak annyira szépnek. - hálás mosollyal pillantok rá, örülök neki, hogy ilyen segítőkész és ha elhintem a suliban, hogy részben nekem is köszönhető, hogy csodás állatok is megjelennek az órán azzal még a népszerűségemet is növelhetem. Na nem arról van szó, hogy minden áron én akarok lenni az egyik legnépszerűbb, de azért mégis csak jó, ha már az elején sikerül pár embernél bevágódni.
- Oh ez tényleg meglepő, hogy nem lesz komolyabb bajuk a víz alatt a tűzzel. - milyen vicces is lenne, ha feljönne a Temze alól egy ilyen mesés lény és közben köhögne is füstölne a szája, mert nem tudta rendesen összekombinálni a saját tüzét a vízzel, amiben meg egyébként él.
- Nem is tudom, esetleg útba ejthetnénk egy kávézót, sütire vágyom. - ezt még sikerül elrebegni, és tényleg nem veszem észre, hogy valami készül. Egy pillanat alatt sötétül el előttem a világ, és innentől már halvány sejtésem sincs róla, hogy mi is történt velem egyáltalán. Beáll a teljes K.O. tehát... a sütizés egyelőre biztosan elmarad.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-27, 21:54




Leticia & Agnese

Csak Leticiára pillant röviden, elgondolkodón, mikor elmondja, miért nem tud a történtekről. Tehát tart attól, hogy a tanárnő kedvencének fogják titulálni. Pedig a lány nem tudja, hogy erről hamar leszoknának a többiek, mikor Leticiánál magasabbra állítja a mércét, hogy véletlenül se legyen olyan könnyű megszerezni azt a jó jegyet. Már csak azért is, mert a nyáron bizonyította, hogy elég ügyes. De a lányra bízza mennyire hallgat irigy ostobák véleményére. Majd rájön egyszer ő is, hogy nem kellene az ilyenek véleményére adnia, de a bölcsesség nem mindig jön ilyen fiatalon, sőt... Addig is Agnese majd ügyel rá, véletlenül se mutasson a többiek előtt többet a lány felé, mint bárki más felé.
- Köszönöm, hogy hisz nekem. - Azért... ez tényleg sokat jelent, szívet melengető és már megint ez a fránya bűntudat, hogy itt hisz neki őszintén ez a lány, ő meg... És még egy pont, amiben hasonlít az apjára, elvileg a férfi is a felmentése mellett foglalt állást a tárgyaláson, s az ő szavazata döntött. Vagy bárki másé, hiszen mindenki az a plusz egy fő volt az ártatlansága mellett, de mégis... valahogy Philiphez köti. Kinézi belőle, hogy utolsóként tette fel a kezét.
- Nem hibáztatom a Minisztériumot. A kiérkező aurorok a szemük elé táruló látvány alapján döntöttek, s a bizonyítékok nem az én oldalamon álltak. A Minisztérium abból indul ki, hogy mindenki gonosz, vagy ha nem annak látszik, akkor kétszínű. Inkább küldenek ártatlant is Azkabanba, minthogy megkockáztassák egy veszélyes halálfaló szabadon bóklászását, aki veszély a mi világunkra és a muglikéra is. Tulajdonképpen igazuk van: nagyon nehéz megállapítani, hogy ki mikor mutatja az igazi arcát. Ezt tegye el nyugodtan jó tanácsként. - Vállon is veregethetné magát, mert kétszínűségből Agnese most jelesre vizsgázott. Ő prédikál arról, hogy az ember másnak mutatja magát, mint ami, miközben a lány a túsza. De egyszer Leticia is megtudja majd ezt, vagy Agnese-től vagy Philiptől, vagy egyéb módon, s akkor saját bőrén tapasztalja meg ennek igazát. Apropó, ha már kétszínűség, s ha már túsz Leticia, miért is ne élhetne Agnese nem éppen fair módszerekkel, hogy a lány szavaival éljen. Csak a megfelelő alkalom kell...
- Akkor szólok majd pár jó szót Hagridnak az Ön javaslatára, hátha használ. Ha szólok, majd reklámozhatja is a hálókörletében. Növeljük kicsit a népszerűségét. - Mosolyognak Agnese szemei a lányra. Ha ennyire fontosak neki a barátai, vagyis inkább még csak ismerősei megítélése, akkor miért ne járjon a kedvébe kicsit, hogy a köztük lévő bizalmas viszonyt tovább mélyítse. Kis apróságok, amelyek épp kapóra jönnek a lánynak, s megerőltetés nélkül Agnese hatalmába állnak, mint ahogy ez a nyár is. Így is-úgy is elment volna ezekre a helyekre nyáron, s a kisebb csoportos foglalkozásokat mindig is jobban szerette, könnyebb oktatni, szóval őszi munkáját könnyítette meg vele, s a lány sem bizonyult koloncnak. A szállásoltatása, etetése meg sem kottyant. Bőven volt szoba abban a kastélyban és a londoni házban is még mindig vannak üres szobák. A lánynak ezek nagy dolgok biztos, de ha Agnese helyzetébe belegondol, az ő léptékével semmiség. S Agnese ügyel is rá, hogy ezek ilyen keretek között is maradjanak, ahogy arra is, hogy a nyári "kaland" a másik két ösztöndíjasnak is fel lett ajánlva, mielőtt kilóg a lóláb. Az, hogy ők nem éltek vele, hanem otthon nyaraltak, az már igazán nem Agnese dolga. S nem is nagyon bánja.
- Nekem tetszett, sokkal jobban hasonlít a régen kihalt vízi dinoszauruszokra, mint a többi szárazföldi sárkányra. S meglepő módon tűzokádók, már ha kidugják a fejüket a vízfelszín fölé. - Lehet emiatt is lett neki a patrónusa az, ami. Gyerekként is rajongott a dinoszauruszokért...
- Lassan körbe értünk... Merre menjünk tovább, mihez lenne kedve? - Érdeklődik, miközben lassan átcsoportosulhatnak a kapszulájuk másik oldalára, az ajtóhoz, a kiszálláshoz készülődve.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Leticia még csak egy apró, áramütésszerű rázást sem érezhet, hirtelen fog elsötétülni minden. Agnese mestere az észrevétlen pálcaelővételnek... és úgy tűnik a kétszínűségnek is. Muszáj lesz kezdeni valamit ezzel a bűntudattal, mert ez így nem állapot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-19, 21:59




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Talán ezúttal egy kis pír is az arcomra kerül, amikor visszakérdez. Igen, jogos a kérdés, a szobatársaim mesélhettek volna róla, csak hát az ember, amikor elkezd egy új iskolát, nem pont azzal indít, hogy meséljen róla, hogy az egyik tanára pártfogolja, vagy hogy az apja elég híres auror, és a többi nyalánkság. Ilyesmivel nem lehet bevágódni. Azzal igen, hogy elmész egy tábortüzes buliba az éjszaka közepén a Tiltott Rengetegbe, meg azzal is, hogy jópofizol másokkal, de hogy jóban vagy egy tanárral... hát nem hiszem, hogy ez jó ómen lenne a többi diáktársam szemében. Az infot fokozatosan kell adagolni.
- A szobatársaim nem igazán tudnak róla, hogy ki a pártfogóm, vagy hogy... van. - talán van egy kis bűnbánat az arcomon, de mégis valahogy úgy érzem, hogy jobb az őszinteség. Amúgy is el fogom majd kezdeni az évet és akkor már nem tehetek úgy, mintha minden rendben lenne és nem kamuztam volna kicsit erről az egészről. A tanárnő észre fogja venni, ha mondjuk a folyosón nem köszönök oda látványosan, vagy óra előtt esetleg nem úgy viselkedem vele, ahogyan elvárta volna. - Tudja ez nem tenne túl népszerűvé ismeretlenként. - teszem még hozzá. Remélhetőleg az őszinteséget is eleve értékeli, legalábbis értékeli annyira, hogy ne legyen morcos azért, mert így viszonyulok a dologhoz. Csak nem tettem olyan nagyon rosszat, talán ő is így cselekedett volna diákként, amikor volt az a tornyos eset, ezek szerint ő se volt kifejezetten jó kislány igaz? Jobb is talán, hogy a gyerektémára térünk rá, az most érdekesebbnek tűnik, mint az én kis hibám, hogy nem terjesztem gőzerőkkel, hogy közöm van az egyik tanárhoz, vagy épp, hogy még óriáskerekezni is elmentem vele, vagy nála voltam egész nyáron. Ezt a legtöbben nem nézik jó szemmel.
A szavait csendben hallgatom, nem szólok közbe, csak bólintok egy aprót, amikor felmerül, hogy vajon miért nem voltak ott nyáron, ha egyszer ketten is vannak. Annyira azért nem lehet két gyerek csendes, hogy ne vegyem észre őket és csak nem az elzárt részen voltak igaz? Hamarosan viszont a válasz is meg jön, csak a miértet nem értem még, de nem tudom, hogy erre illendő lenne-e rákérdezni. Elképedve hallgatom végig a sztori utolsó részleteit. Na igen van az a pillanat, amikor rájössz, hogy a te gondjaid csak buta nyafogásnak tűnnek az ilyen helyzetekhez képest.
- Jó ég! Biztos... biztosan nem ön tette, csak megpróbálták elhitetni a pálcájával, de... nem tehette. - rázom meg talán hevesebben a fejemet, mint kellene. Nem is tudom, hogy mit kellene mondanom, mit illik ilyenkor, hiszen ez már nem most történt, mégis elég mély hatással van rám. - Le is tartóztatták utána? De ez nem fair, ha nem csinált semmit! - egy csomó varázslót és boszorkányt mentettek fel, mert átok hatása alatt cselekedett, őt pedig képesek voltak elítélni és a gyerekei... A gyerekeinek a szüleire lenne szüksége és csak egy maradt nekik és még ő sem találkozhatott velük, amíg börtönben volt. Ez annyira nem igazságos! Valahogy ennek hatására a saját gondomat sikerül ki is szorítani a fejemből, épp csak említés szinten beszélek az anyámról. Régen volt már és igen fájdalmas volt, főleg az, hogy kiderül apa ölte meg, de valahogy még sem tűnik olyan nagy dolognak, mint ami a tanárnővel történt. Ezért van, hogy csak megrázom a fejemet és inkább a varázslény témára fókuszálok. Azt hiszem az most mindkettőnknek jót tesz, mint a pocsék családi hátterünk kivesézése.
- Jól hangzik, biztos hogy nem csak én örülnék neki. - hálás mosolyt vetek rá. Na igen ettől csak még inkább úgy érzem, hogy lelkiismeret-furdalásom van, amiért nem meséltem senkinek sem a tanárnőről, vagy hogy milyen viszonyban vagyunk, hogy nála töltöm a nyarat. Bár... nem feltétlenül mondanám, hogy ettől egyből valamilyen viszonyban vagyunk, nem kell túlzásba vinni igaz? Csak hát mégis csak rendes velem, amikor nincs is rá oka, én legalábbis nem ismerem ezt az okot, egy ösztöndíj nem feltétlenül támasztja ezt alá, annyira azért nem vagyok profi.
- A vízi sárkányt én is megnézném egyszer, milyen volt élőben? A sellők viszont valahogy nem érdekelnek annyira... nem is tudom, tényleg nem sok jót hallottam róluk. - vonom meg a vállamat, ahogyan kitekintek az üvegen. Innen épp ellátni a folyóig, vajon valahol most is ott van a mélyén a sárkány, vagy jóval messzebb, ha akarnám se látnám innen?


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-16, 22:40




Leticia & Agnese

Hogy Leticia rájön, hogy "nem szándékosan" manipulálják? Igen, ez benne van a pakliban, amúgy csalódna is picit Agnese, hiszen szereti a lányban, hogy értelmes, még ha meg is vannak a maga kamasz őrültségei. De ettől még egy elültetett bogár ott marad az emberben, akaratlanul is. Kéretlen időpontokban ugrik majd be az embernek, még épp időben vagy későn, a keserű tapasztalatkor. Vagy soha.
A kérdés viszont némileg meglepi, s ez látszódik is rajta, ahogy picit arcát Leticia felé fordítja a tájnézésből és így pillant a lányra jégkék szemeivel, mint aki mérlegelne valamit.
- Hát a szobatársai nem siettek felvilágosítani a pletykákkal, milyen hírhedt, Azkabant megjárt boszorkány a pártfogója? - Inkább csak olyan költői kérdés ez, hiszen aki hallott Agnese-ről az újságokból, vagy innen-onnan, az tudja a kérdésre a választ, hiszen pont ettől volt olyan botrányos az egész. De ezek szerint Spanyolországig nem futott a híre. Érdemes megjegyezni ezt, ha egyszer világgá menne és elköltözne messzire. Visszafordul London látványához.
- John sokáig nem pártolta a gyerekek születését, mondván, hogy túl veszélyesen élünk, s ez a gyerekekre is rossz hatással lehet. Ebben... igaza lett, bár szerencsére ezt ő már nem érte meg. - Láthatóan keresi a szavakat, hogyan is folytassa, s mit is mondjon a lánynak.
- John végül a Minisztériumban vállalt nyugodtabb, irodai munkát, s így elég későn születtek gyerekeink. Caroline hamarosan négy, míg Rebecca hat éves lesz idén. S így gondolom az is kérdése lesz, hogyhogy nem látta őket egész nyáron... - Sóhajt egyet. Na itt jön a történet neheze. Nagyon különös érzés, neki magának sosem kellett elmesélni a történteket, mármint a tárgyalásokat kivéve, de akkor az tárgyias szemszögből folyt. Viszont most sem kevésbé igaz, hogy vigyáznia kell, mit is mond a teljes igazság helyett. S itt is meg kell őriznie valahogy a hallgatóság szimpátiáját. Sors iróniája, hogy előbb az apát a tárgyaláson, most a lányát kell megnyernie.
- Mindketten a Szent Mungóban vannak, szerda esténként látogathatom meg őket. - Azt elhallgatja, hogy Leticia édesapja jóvoltából kapta meg ezt a kegyet. Valamire elkötelezve magát Philipnek, amit nem tudott már elolvasni a papíron, csak az utolsó szót: örökké.
- Egyik este a kastélyban ránk törtek, sok emlékem nincs róla. Imperio mágia hatása alá kerültem, s ez egy auror halálát okozta... valamint... - Pillanatig habozik, hiszen maga előtt látja az egészet. Nem igaz, hogy nincsenek emlékei. Végig tudatánál volt, nem volt semmi kényszerítő átok, s nagyon is emlékszik a lányai sikolyaira, s a kétségbeesésre, hogy Caroline nem mozdul már...
- ...én, vagy legalábbis az én pálcámmal crutiatus-átokkal megkínozták a lányaimat. Szeretném azt hinni, hogy nem én voltam... - Lehunyja egy pillanatra a szemét, hosszabban, mintha csak egy pislogás lenne, majd megkeményített tekintettel néz fel újra a városra. Vagy legalábbis reméli, hogy erősnek tűnik. Néha nagyon fárasztó tartani magát, de mikor sikerül, olyankor tűnik a leginkább olyannak, mint aki tényleg képes elkövetni ilyen borzalmakat erős kétségeket vetve fel a külső szemlélőkben.
- Arra tértem magamhoz, hogy a Varázsbűn-üldözési Kommandó betöri az ajtót és letartóztat. - Úgy döntött, őszinte lesz Leticiával. Mármint, azt a hatást kelti, mert ez tűnik kifizetődőnek, már ha a lány nem hagyja most rögtön faképnél őt. De ha mást mondott volna Agnese, idővel úgy is megtudja Leticia. Vagy egy elkottyantott mondatból egy Griffendélestől, vagy egyszer Philip maga beszél a lánnyal. Philip, aki a legtöbbet tudja az ügyről, vagy legalábbis szeretné megtudni az igazságot. Szerette volna egykor megtudni. Kíváncsian várakozik viszont Agnese, hogy mi lesz a lány ítélete?
- Sajnálom... - Halkan mondja, már majdnem suttogás, ahogy figyeli Leticia vonásait, mikor az édesanyja kerül szóba. Szívesen megkérdezné, hogy ezek szerint ilyen fiatalon elvesztette az édesanyját, hiszen ő valamiért arra következtet, ha képek kellenek az emlékezéshez, akkor az nem mostanság történt. De nem teszi, nem akarja elszomorítani a lányt. Talán már így sokkal szomorúbbra sikeredett ez a londoni kirándulás, mint kellett volna lennie.
- Majd javaslom a vadőrünknek, hogy néhány pegazussal népszerűsíthetné az óráit. - Pláne, hogy Leticiának is van még legendás lények órája, csak ez nem olyan kis egyszerű, mint a nem egyetemistáknak szóló. Ereklyevadászat során bizony sok olyan lénybe futhatunk, amelyekről még a varázsvilágban is néha úgy hiszik, csak mese habbal mind.
- Igen, s zsupszkulcsot használok, ha úgy adódik, vagy hopport. - Logikus, akkora kandallók vannak a kastélyban, hogy azokon át csoportosan lehet közlekedni hopporral.
- Itt a Temzénél volt szerencsém a vízi sárkányhoz, ami ritkaság. Nem sűrűn úszik fel idáig és sokkal szemérmesebb a Loch Ness-i
[You must be registered and logged in to see this image.]
rokonoknál. Sellőkkel viszont csak kellemetlen emlékeim vannak. Nagyon agresszíven őrzik a területüket... amelyek határai természetesen nincsenek rendesen kijelölve, úgyhogy addig tart egy-egy birodalmuk, ameddig épp mondják.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-15, 16:06




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Kissé mégis fancsali a mosolyom, amit villantok rá, pedig épp dicséretet hallottam, de gyerek vagyok, lassan már fiatal felnőtt és épp ezért nem hülye. Tudom... néha... hogy megy ez a lelki pszichózis maszlag, hogy végül én érezzem úgy, hogy úgy kell csinálnom valamit, ahogyan más mondja, miközben nem is mondta nyíltan, hogy úgy tegyem. Amúgy is tényleg van annyi eszem, hogy tudjam, nem kellene azzal foglalkoznom, hogy az apám mit tart jónak és rossznak és főleg nem szabad erre építenem mondjuk az egész életemet. Nem is fogom, mert a rúnák tényleg érdekelnek és persze az ereklyék is, de választhattam volna unalmasabb munkát is, mint ez. Kódfejtőt pl. aki csak egy irodában ücsörög, de azt amúgy is unalmasnak gondoltam volna, de komolyan, úgy meg nem sok értelme lett volna a dolognak. Most viszont nem érdemes ezen gondolkodni, néha csak úgy vagyok vele, hogy a jövőm majd alakul, ahogy alakul minek nagyon erőltetni a dolgot?
- Köszönöm! - mosolyodom el mégis végre. Tényleg nem akartam én őt öregnek titulálni, szó sincs róla, csak hát nálam azért mégis csak idősebb, ezt senki sem tagadhatja. De ezzel sincs baj, hiszen ettől még elhozott engem ide és nyáron is tök jó fej volt még a szigorúsága ellenére is. Meg amúgy is nem sok tanár venne így maga mellé valakit, csak mert épp nincs hova mennie az illetőnek, jelen esetben ugye nekem, szóval azért ez amúgy is elég jól esik. Azt pedig a nyáron megtapasztaltam, hogy a tanárnő nagyon is gyorsan és fiatalosan tud futni, ha épp arra van szükség.
- Biztosan szép emlék lehet, még így is, hogy... rossz. - mert hát az lassan csak evidenssé válik, hogy a férfi már nincs életben. Néha pedig jobb is, ha az ilyen emlékek inkább csak homályos emlékek maradnak mint hogy tudjuk, hogy pontosan mi is történt. Jelen esetben is biztos, hogy jobbak voltak azok a mesék, amiket a férfi mesélt neki, vagy is hát akkor még csak fiú, mert lehet hogy az igazság egészen egyszerű és prózai lett volna. Az viszont a hangjából értetődően egyértelmű, hogy hiányozhat neki nagyon is. Nem is értem, hogyan nem vettem eddig észre, hogy mindig visel magán valami feketét. Vajon meddig voltak együtt és...
- És gyerekek... nem születtek gyerekeik? - talán nem jó vizekre merészkedem, de mégis kicsúszik a számon a kérdés. Az egyértelmű, hogy nem mostanában történt meg az az elhalálozás, de soha sem láttam a tanárnő mellett gyereket és a házában sem rémlik, hogy lett volna olyan szoba, vagy hely, ahol gyerekholmik lettek volna valaha is. Vajon nem voltak soha gyermekei, vagy netán ők is... Oh az lenne a legkegyetlenebb. Még jó, hogy bele sem gondolok abba, hogy milyen lenne apának, ha mondjuk én sodródnék bajba.. mert bár azt mondtam neki, hogy utálom azért valahol belül tudom, hogy fontos vagyok neki, csak valahogy nem sikerül jól kimutatnia.
- Vannak természetesen emlékeim, még ha nem is túl sok, de őrzöm őket. A képek segítenek. - halvány mosoly, de most egyáltalán nem jól eső, vagy kellemes. Nem jó emlékek ezek, mármint maga a tény, hogy régiek és nem születik majd közéjük új. Szerettem anyát, szeretem most is, és nekem arról semmi fogalmam nem volt, hogy vele baj lett volna. Nem tudtam, hogy nem volt jól, hogy apának nem volt más választása, nekem ebből semmi sem tűnt fel, és most hogy tudom... valahogy olyan nehéz elhinni az egészet.
- Oh pegazuson még soha sem ültem. - azért az izgalmas lehet, irigylem is kicsit a tanárnőt, erre még nem volt lehetőségem. - Ezek szerint akkor, ha teheti inkább hoppanál. - szimpla kijelentés, hiszen gondolom így van, nem nagyon repülget, ha egyszer az nem valami kellemes utazási forma számára. Mondjuk én se tenném hosszabb utakon, maximum akkor, ha nincs más megoldás, vagy ha csak hobbiból teszem, de akkor sem seprűvel, azt tényleg kényelmetlennek találom. - Igen, bár eddig még egyiket sem láttam. Nem vagyok oda a vízért, és a sellők inkább odalent élnek, de képen láttam már őket. Ön látott már bármelyiket is? - igazság szerint nem is vagyok ilyen nagy ismerője a mitikus lényeknek, arról nem tudtam, hogy itt a Temzében is él vízi sárkány, bár minden bizonnyal az erre élő muglik se nagyon hallhattak róla jó eséllyel. Nem gondolom, hogy túl gyakran mutatkozna, ha mégis, hát jól elrejtik az avatatlan szemek elől.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-12, 12:46




Leticia & Agnese

- Akkor jó. Ennél szerintem is okosabb vagy. - Aljas trükk, de az esetek döntő többségében bejön. Csak szépen el kell ültetni a gondolatot a másik fejében, hogy többre tartjuk valaminél és többnyire önkéntelenül is eszébe fog jutni a megfelelő helyzetekben ez. Már csak a kötődést kell erősíteni, hogy a megfelelési kényszer öntudatlanul is, de nőjön a lányban. Egyébként ezzel még csak nem is árt Leticiának, hiszen nem az ellenkezőjét akarja elültetni a lány fejében, s Agnese tényleg nem tartja butának. Kamasznak kamasz, de nem buta, s bízik benne, hogy csak azért nem keveri magát bajba, hogy édesapjánál kivágja a biztosítékot. Ettől függetlenül viszont Philippel beszélni fog. Még megvárja, hogy a tanévkezdés hoz-e valami újdonságot, valami változást, de nem nagyon hiszi, hogy így lenne.
- Szép mentés! - Kivételesen nemcsak szemeiben látni azt a mosolyt, hanem mintha határozottan felfelé ívelődnének szájsarkai, ahogy figyeli Leticia zavarát és az ügyes kivágást. Persze bele lehetne kötni, hogy ezek szerint csak a diák lehet fiatal, de miért is lenne ilyen kukacoskodó? Ha néhány dolog másképp alakult volna közte és néhai férje között, majdnem ilyen korú lánya is lehetne, mint Leticia, nem öt és három éves.
- Igen, tényleg kiestem! Ha John nem ugrik utánam, valószínűleg nem is élem túl. A zuhanásról még vannak emlékeim, de közben valahol elájulhattam, mert már a betegágyon ébredtem legközelebb. Sosem derült ki, hogyan értünk földet, már úgy találtak ránk, hogy a köves udvaron fekszünk és ő segítségért kiabál, engem meg mindig különféle, leginkább nehezen hihető hősies mesével szédített. Ki gondolná, mennyi baja származhat az embernek egy kis olvasásból, nemde? Innentől lettek szenvedélyeim a grimoire-ok. - Még ennyi idő után is maga előtt látja a holdfényben megcsillanó üvegdarabokat, amelyek utána hulltak, s látja az árnyat is, amely utána ugrott az ablakon át egy pillanatig sem hezitálva vagy mérlegelve, aztán mindent elnyelt a fekete sötétség. Mégis, kellemes és szép emléke ez, s csak tompán fájó, hogy John már nincs többé. Már soha többet nem fogja őt megmenteni a férfi, s Agnese sem tudta őt megmenteni.
- Köszönöm. - Kedves, meleg pillantással néz a lányra.
- Én is az édesanyját. Vannak azért emlékei róla, igaz? - Tulajdonképpen nem anekdotázásra vár, beéri egy igennel vagy nemmel is, hacsak Leticia nem akar hosszabban beszélni róla. Vagy kivételesen egy fejbiccentéssel is beéri, mert egyébként tudni a tanárnőről az óráin is utálja, ha nem rendes feleletet kap, hanem csak bólintást vagy fejrázást. Meg ha az igen helyett aha a válasz. Hiába no, az úrinői neveltetést nem egyszerű levetkőzni, főleg, ha az ember nem is törekszik rá. De fájó emlékekkel nem akarja a lányt felzaklatni, csak kíváncsi, volt esélye Leticiának megismernie az édesanyját vagy tragikusan fiatalon vesztette el? Mármint még ennél is tragikusabban fiatalon.
- Értem, s igaza van. - Ért egyet a lánnyal a thesztrálokat illetően.
- Attól tartok én a repülés semmilyen formáját nem kedvelem, bár néha elkerülhetetlen. Hipogriffek nem voltak a Beauxbatons-nél, de pegazusok igen. Könnyebb feljutni a hátukra, mint a hipogriffekkére, ahogy hallottam, úgyhogy elismerésem, hogy Ön ki tudta próbálni. A pegazusoknál a kihívás nem a feljutás, hanem a rajta maradás. Nem figyelnek annyira az utasukra, hogy az tud-e kapaszkodni, vagy se. Szerintem ezért is fogják őket inkább hintó elé, ott kötöttebb a mozgásuk, egyébként rajtuk ülve eléggé hasonló az élmény a rodeózáshoz. S a víz alatti lényeket ismeri? Sellők?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vízi sárkány? Itt a Temzében is élnek, mármint fel szoktak úszni idáig.
- Nehéz elhinni elnézve a folyó hajós forgalmát, s az ettől eltekintve nyugodt víztükrét, melyben annak az óriáskeréknek a fényei is csillognak, amelyben éppen ők is vannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-09-03, 16:19




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Az az igazság, hogy nehéz olyasmiről beszélni, amit én magam sem tudok igazán kezelni, így aztán beszámolni se nagyon tudok róla, hogy mi jelenleg a helyzet az apám és köztem, mert nem tudom. Vártam, hogy ír, nem tette, de ha írt volna tuti, hogy dacból nem olvasom el, vagy visszaküldöm. Tudom nehéz eset vagyok, de olyan sok minden történt és annyira nem jó dolgok, hogy nem tudom őket jól kezelni bármennyire is igyekszem. A szavaira csak egy félmosollyal bólintok, még mindig valahol ott vagyok leragadva, hogy simán letegezett, pedig ilyet még egyszer sem tett, még szorult helyzetben sem ereklyevadászat közben, pedig azt hinné az ember, hogy akkor megtörténhet simán, de nem, most meg...
- Hát jó igaz, én... én nem ettől teszek mindent függővé. - most is sikerül kellően elbizonytalanodnom, de tudom, hogy igaza van. Nem a dac miatt kell bajba kerülnöm, legalábbis tényleg ez lenne a logikus. Végül is nem csak e miatt jöttem ide tanulni, imponált a tény, hogy ösztöndíjat kaptam. Azért is jöttem, mert tetszett a hely és inkább csak azt szülte a dac, hogy nem mondtam el apjának, hogy jól kiakadjon. Ezt pedig... nem sikerült igazán elérnem, legalábbis ő még véletlenül sem volt hajlandó kimutatni az érzelmeit az utolsó pillanatig.
- Oh hát tudja, én cska úgy értem, hogy... már nem diákkorú. - zavar, igen sikerül elérnie, hogy zavarba n legyek a miatt, amit kiböktem. Végül is hozzám képest a tanárnő már tényleg nem fiatal, de azért nem akartam én öregnek sem titulálni ezzel. Azért már biztos, hogy gyerekként ő sem volt ennyire szigorú és ez azért tetszik. Valahogy mindig fura a felnőtteket fiatalként elképzelni, olyan... megközelíthetetlen.
- Fú, na akkor az tényleg nem semmi! Tényleg kiesett egy toronyból? Kész csoda, hogy életben maradt! - és akkor még rám mondják, hogy esetleg nem gondolom át néha a tetteimet, meg legyek körültekintőbb, meg óvatosabb és figyeljek oda jobban... hát na ez nem így megy, főleg akkor, amikor egy kicsit el akarod ereszteni a bajokat. Én sem keresem a bajt szándékosan, egyszerűen csak időnként jól esik kicsit elengedni magamat, mint annál a tábortüzes bulinál é biztos, hogy lesz majd még ilyesmire példa akkor is, amikor visszatértünk a suliba, főleg hogy mint kiderült a tanárnőnek is volt időszaka, amikor kicsit rosszalkodott. A következő szavakat viszont már elképedve hallgatom végig, és igen csak most esik le, hogy mindig van rajta valami fekete. Én azt hittem... talán csak kedveli ezt a színt, nincs rá más különösebb oka, hogy viselje.
- Értem... azt hiszem és... sajnálom. - bököm ki végül. Igen ilyen helyzetekben az emberke többsége - így én sem - nem tudja, hogy mit is kellene mondani. Együtt érezni, mikor nem tudod, hogy pontosan mi történt, de az látszik, hogy a tanárnő szomorú, hiába ki tudja hogy mikor történt az, ami történt, amiről azt sem tudom, hogy micsoda. Az viszont biztos, hogy a férje meghalt, és vajon... azért ilyen komoly, azért nem az a kalandor lélek már, legalábbis nem olyan lelkes nyíltsággal, mint fiatalon?
- Azt hiszem nem is csak a külsejük miatt, hiszen aki látja őket... tudja... nem szívesen látnám őket. - az sosem jelent jót, ha látod ezeket a lényeket. Persze biztosan különlegesek, viszont akkor láttad valakinek a halálát is, ami cseppet sem különleges. Anya halálánál szerencsére nem voltam jelen, csak azt tudtam, hogy megölték és most már azt is tudom, hogy kicsoda, így még pocsékabb lett volna, ha ezt látom is. A szavaira bólintok egyet, igaza van, én is remélem, hogy nekem nem kell majd látnom egy társam, vagy akárki más halálát. Persze talán idővel, ahogyan az ember felnő, halad előre ez elkerülhetetlen, de én... azért remélem, hogy minél később kerül rá sor. Addig pedig majd nézegetem a thesztrálokat egyszerűen képen és kész.
- Azért biztosan van rá ok, hogy megnézzen egy meccset, tud izgalmas lenni, csak én valahogy nem érzem olyan stabilnak a seprűket. Valahogy... fura, de a hipogriffek aranyosak, még az előző iskolámban volt lehetőségem rá, hogy kipróbáljam. Ön ült már a hátukon? - olyan végtére is, mint egy ló, csak hát mégis nagyban más és persze repül, és ki kell vívni a tiszteletét, szóval nekem ez a mód tetszett. Talán thesztrálon is tetszene a repülés, de nem úgy, hogy nem látom, hogy mi van alattam, azért úgy biztosan kellemetlen élmény lenne.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-31, 21:56




Leticia & Agnese

A meglepetés ereje... hát nem mindig jön be. Meglepni ugyan sikerült Leticiát, de nem sikerült ezzel a manőverrel kiszedni belőle az ellenségeskedés okát. Pedig igazán rajta volt a megható pillanaton... Na jó, azért tényleg aggódik a lányért és csak másodlagos szándék volt, hogy megtudja a miértet.
- Bízom benne, hogy jobb lesz. - Bólint rá Leticia szavaira a félszeg vállrántást figyelve.
- Ha megbocsátasz egy tanácsot: arra azért vigyázz, hogy ne minden tettedet az mozgassa, hogy mi akasztja ki jobban édesapádat. A fontos döntésekét ne. - Persze minek is magyarázza ezt egy kamasznak? Falra hányt borsó, főleg, hogy Leticia ittlétének oka pont ez a komoly dac. Ha nem bocsátja meg Leticia, Agnese akkor is elmondta a tanácsot. Előkelői előjog, hogy azt mond meg, amit akar. Viszont felmerül Agnese-ben, hogy lehet beszélnie kellene Philip-pel, mert nem érti a férfit sem, komolyan nem érti. Hagyja ejteni a témát inkább most, ez valami nagyobb falat, amire nem érett még meg a bizalom kettejük között. Végülis mindenkinek vannak titkai, ezt Agnese tudja a legjobban.
- Tehát a véleménye szerint már nem vagyok fiatal? - Kérdez vissza visszatérve a magázásra, a tegezést meghagyva kivételes pillanatokra. Nem vár igazi választ, de egy pillanatig szívesen hagyja szabódni a lányt, kíváncsian, mennyire izzad meg abban, hogy ebből kivágja magát.
- A három hónap nem is rossz, kivéve, ha az ember a tiltott lépést a nyári szünet előtt követi el kiesve egy toronyból, s így nem elég, hogy a nyárnak annyi, de az új évet pótló vizsgákkal kezdheti, tekintve, hogy év végén nem volt épp magánál. Itt válik el, ki az igazán elhivatott. - Derűsen mesél róla, de igazat kell adnia, élvezte annyira az egészet, hogy ez ne rettentse el az újabb kalandok keresésétől. Pláne, hogy onnantól már társa is volt hozzá...
- Tulajdonképpen de... még mindig a férjem John. Megpróbáltunk kinyitni egy ajtót, amit nem kellett volna, s engem a kilökődő energianyaláb kidobott a torony ablakán az üvegen át. A bolond meg utánam ugrott... - Csóválja meg a fejét nosztalgikus mosollyal, de szemeiben valamiféle szomorúság is csillan, ahogy lepillant le a fekete szalagra, amivel ujjai játszanak. Leticiának talán eddig fel sem tűnt, hogy a nő mindig visel valami feketét. Mintha nem tudna szabadulni a gyásztól, mely árnyékként borul rá.
- Mindig azzal viccelődött ezt követően, hogy én okozom majd a vesztét, de végül nem így lett. - Fojt el egy sóhajt azzal, hogy mélyebb levegőt vesz és kipillant újra az éjszakai fényben fürdőző Londonra, a ragyogóan kivilágított épületekre és azok remegő tükörképeire a Temzén.
- Igen, látom őket. - Jegyzi meg csendesen a thesztrálokra, miközben szemei előtt megjelennek az a thesztrál is, amelyen Philip utaztatta el ide Londonba. Az emlékek akkor is megrohanták és ott kísértették végig az úton. Kollégák, barátok, ellenségek, szülők, s a férje halála... s a legkisebb lánya is...
- Elég rondák, nem vesztett semmit a látványukkal. - Annak viszont örül, hogy Leticia ha nem látja őket, legalább nem kísérti anyja halálának emléke, hanem talán csak a szép és kedves emlékek maradtak. Talán pont iskolában volt, míg a nő is beteg lett s nem ért időben haza Leticia.
- Ez a szakma ezzel jár, hogy hamar szembenéz az ember a halállal, bár kívánom, hogy Ön a szerencsés kivételek közé tartozzon. Hipogriffen utazott már ezek szerint? S akkor nem drukkolhatok Önnek a kviddics-mérkőzéseken sem? Pedig már azt reméltem, hogy végre találok egy okot, hogy kimenjek egyet megnézni.- Kérdez vissza, hogy kicsit kellemesebb mederbe evezze a beszélgetést a halálról,
[You must be registered and logged in to see this image.]
hacsak nem túl kíváncsi e téren Leticia. Joga van tudni a szakma árnyoldalait is, úgy is elég nagy baj, hogy az iskolában csak a szépet és jót mondják el a diákoknak, a nehézségekre senki nem készíti fel őket. Van amire nem is lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-31, 18:55




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

A tanárnő tényleg jó fej, bár azt hiszem a suliban majd nem hangoztathatom nagy erőkkel, hogy az egyik tanáromnál voltam nyáron, vagy... nem kell foglalkozni mások véleményével? Ezt majd még át kell gondolnom. Végül is ha azt nézem, hogy az iskolai pályafutásomat majdhogynem kihágással kezdtem a Tiltott rengetegben való piálással talán nem ront nagyon a renomémon és a lázadó híremen az, ha kiderül, hogy bevágódtam egy tanárnál. Na jó, majd mondjuk megpróbálom az infot szépen finoman adagolni, úgy árnyalni,hogy ne tűnjek strébernek vészesen. Egyszerűen csak jó jegyeket akarok, majd ezzel magyarázom és hogy bírom a tantárgyat, meg amúgy is az ember egyetemet kezdve igazán gondolhat kicsit a jövőjére és ha egyszer a tanárunk eleve még most is aktív ereklyevadász, akkor hasznos, ha jóban vagyok vele, hogy nekem is később könnyebb legyen a pályán elhelyezkednem. Az valahogy fel sem merül bennem, hogy ő simán hátsó szándék miatt foglalkozik velem, hiszen apa az ég világon semmit nem mondott róla, csak hogy leállítson, sőt egy árva levelet sem küldött, bár persze dacból el sem olvastam volna, ha küld... azt hiszem.
Persze próbálok úgy tenni, amikor apa felmerül a beszélgetésben, mintha az egész teljesen hidegen hagyna, igyekszem is ezt nagyon hitelesen előadni, mégis meglep, amikor a tanárnő tegezésre vált egy mondat erejéig és kiböki, hogy aggódik értem. Meglepettségemben pár pillanatig nem is tudom, hogy mit mondhatnék, csak zavartan pislogok párat és keresem a szavakat, amik most valahogy nagyon elbújtak az elmém mélyén.
- Nem kell aggódnia tanárnő, ez... ilyen családi izé. Majd lesz valami. - rántom meg ezúttal félszegen a vállamat, sehol a megszokott nagy hang, meg a lelkesedés, meg a többi. Na igen nem tudom hogyan kezeljem ezt az egész apa kérdést. Vártam volna, hogy írjon, hogy próbáljon meg kiengesztelni, hogy... a fene se tudja, hogy mit vártam, de nem tette. Nem jött, még csak nem is írt, mert ez sem érdekli igaz? Nem érdekli semmi sem velem kapcsolatban, pedig még olyan feladatot is megoldott éles helyzetben, amit alig sikerült más diáknak tavaly órán, nyugodt körülmények között, de őt ez is hidegen hagyja. Tudom, hogy azt mondtam, hogy utálom és utálnom is kell, mert megölte anyát, nem mondta el és sose volt mellettem és... Áh, ha erre gondolok legszívesebben toporzékolva kiabálnék, na ezért nem akarok erre gondolni.
- Oh három hónap az semmi, ennyi kell, hogy az ember azt csinálja, ami élvezetes, meg persze... fiatalság bolondság ugye? - és én is most vagyok fiatal, most kell élveznem az életet és kihágni időnként, meg kirúgni a hámból. Na persze gyakran teszem azért, hogy direkt rosszalkodjam és apát húzzam fel vele, de azért azon a bulin azért is voltam, mert jól éreztem magamat és ismerkedni akartam. Az viszont nem kerüli el a figyelmemet, amit a tanárnő még az egésszel megint talán véletlenül bök ki. Férj... volt férje? Vagy még van csak jól rejtegeti? - A férje... ő már nem a férje? - nem éreztem a hangjából, hogy rossz szájízzel emlegette volna, vagy csak szimplán mint mindig nagyon nehéz őt igazán kiismerni? Nekem legalábbis általában nehéz. Elég ügyesen rejti el a gesztusait és az érzéseit, az arca többnyire komoly és amikor látni egy-egy jellegzetes rándulást az különleges és naná, hogy felfigyelek rá, most még sem szúrtam ki ilyesmit. Vagy csak a végére tartogatja a "férjem ereklyevadászat közben halt meg" típusú sztorit, hogy azért elrettentsen a tilosban járástól?
- Ebben azt hiszem egyetértünk, a seprűket egyébként sem kedvelem. Olyan... labilis és az efféle sport távol áll tőlem, de állatokon egy fokkal jobb, bár akkor már inkább hipogriff, a thesztrálokat nem látom, a tanárnő ezek szerint... igen? - oh igen, azt hiszem ez megint egy elég fontos részlet, hiszen az emberről sokat elmond az, hogy látja ezeket a halált jelentő állatokat, hiszen akkor látott már valakit meghalni. Talán pont a férjét?


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-29, 14:45




Leticia & Agnese

- Ennek csak örülök! - Egyébként tényleg. Sosem gondolt magára úgy, mint tanár. Férje annak idején felvetette, de hát akkor igény sem volt ilyenre, meg Agnese nem is akart tanár lenni, jobban szerette az izgalmakat. Hiba volt, mint utólag belátta. Hogy mégis tanár lett, az ennek a hibának a következménye, s csak titkon reméli, hogy tényleg jól is csinálja, amit csinál.
- Igen, szuper. - Mosolyodik el a maga módján Agnese látván Leticia örömét, s szó se róla, büszke lehet magára a lány. S tulajdonképpen milyen szerencse ez, hogy a lány azért választja az ereklyevadászatot, hogy idegesítse apját a veszélyes szakmával, s tehetséget is mutat benne, nem Agnese-nek kell vélhetően úgy átrugdosnia a vizsgákon vagy javasolnia valami más egyetemi szakot, amiben jobb lehet Leticia és éppúgy tudná borzolni a szülők idegeit, ha úgy adódik. Ugyanakkor... lehet le kéne beszélnie, állítania az ereklyevadászatról a lányt a saját érdekében. Fogalma sincs róla, milyen veszélyek leselkedhetnek rá... elnyom egy sóhajt magában. Nem kellene ezzel foglalkoznia, a lány túsz, nem szabadna kötődnie hozzá. És tudja, hogy ez egyre nehezebb lesz, főleg, ahogy azt az eltűnő mosolyt figyeli Philipet említésekor. A nyáron egyszer sem kérdezett rá Agnese.
- Értem. Pedig azon levelek eltévedéséről nem gondoskodtam. - Egy pillanatig habozva néz a lányra, majd csak folytatja, noha látja, hogy a lány kerülné a témát.
- Csak... aggódom érted, Leticia. - Valahol ironikus, hogy jelenleg a legnagyobb veszélyt a lányra ő maga jelenti, ő hozta veszélybe és mégis ő aggódik érte. S ő, akinek meg kellene tartania a távolságot a lánytól, most először szavaival sem hagyta ott köztük a falat, amit épített, s tegezte a lányt. Miért? Maga sem tudja. Rokonszenvet érez Leticia iránt, s úgy ítélte meg, ez egyszer nem állja meg helyét a tanár-diák távolságtartásnak és merev hierarchiának. Ha Leticia kerüli továbbra is a témát, hagyja Agnese is, nem feszegeti, csak valamiért tudatnia akarta, hogy... mit is? Hogy számíthat rá, kivéve abban az esetben, ha Philip rosszat lép és keresztbe tesz Agnese-nek, mert akkor kénytelen lesz esetleg megölni a lányt? Rémes egy helyzet ez...
- Meg! - Tényleg elmosolyodik Leticia kérdése után ráeszmélve, hogy elszólta magát.
- S ha most azt mondom, hogy ez a toronybeli kalanddal vette kezdetét az ereklyevadászat iránti lelkesedésem és találkoztam későbbi férjemmel, nos, azt hiszem, nem ez lenne az a védőbeszéd, amivel bárkit meggyőznék arról, hogy ne menjen tiltott helyekre. Annak ellenére, hogy majdnem kirúgtak a Beauxbatons-ból és három hónapig a Lábadozó, vagy is az ottani Gyengélkedő vendégszeretetét élveztem. - Nosztalgikus, keserédes mosollyal néz ki Londonra a kapszula üvegfalán át míg ujjai a korábban levett kalapja fekete szalagjával babrálnak, majd Leticia-ra pillant, szükséges-e folytatnia a történtek ecsetelését?
- A London Eye-jal? Nem, ez még nekem is új.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Seprűn és thesztrálon lovagolva már volt szerencsém, de valahogy élvezetesebbnek és stabilabbnak tűnik ez a kerék muglimódszer ide vagy oda. A repüléssel egyébként hogy áll?
- Nem kérdezte még ezt sem, hiszen nyáron rendszerint hopponálással vagy zsupszkulccsal utaztak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-25, 11:28




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

- Az egészen biztos! Ha eddig nem tetszett volna eléggé ez az ág, akkor most már még inkább! - na igen eredetileg az volt a cél, hogy találjak valamit, amivel az apámat bosszanthatom és persze nem az aurori hivatás, mert a végén még azt vélné hinni, hogy a nyomdokaiba akarok lépni, pedig erről szó sincs, nem akarom, hogy ilyen nagyon elbízza magát még a végén. Olyasmi kellett, ami kellően izgalmas, leköt és persze veszélyes is, ez pedig még a szeretett rúnáimhoz is kapcsolódik, tehát tökéletes!
- Szóval megcsináltam egy olyan feladatot, amit alig sikerült valakinek? Szuper! - naná, hogy széles vigyorral húzom ki magamat. Azért büszke vagyok, ha olyan feladatot oldottam meg, amit másoknak eleve alig sikerült, vagyis csak keveseknek és én nem egy iskolai nyugis helyzetben csináltam, hanem élesben, amikor még arra is figyelni kellett, hogy ne legyen bajom. Azért ez mindenképpen tetszik, csak azt nem akarom, hogy a végén még az apám túlságosan büszke legyen rám, mert olyan fenemód jól teljesítek. Majd meglátjuk, hogy mi lesz még ebből, de hogy az akciódús helyzetek tetszeni fognak, abban biztos vagyok, főleg ha lemoshatom közben a pályáról a többi diáktársamat is, az még izgalmasabbá teszi majd a helyzetet! Csak akkor tűnik el a mosolyom, amikor apát említi, az már azért kevésbé tetszik.
- Igen... olyasmi, apa levelei is eltévedtek, vagy nem is írt hál' istennek, úgyis csak a kukában landoltak volna már alapból. - rántom meg a vállamat. Igen az a flegmának tűnő stílus kerül elő megint, amit már láthatott rajtam az első napon is, amikor az apám került szóba és amit azóta is ugyanúgy tartok, ha felmerül a neve. És persze mindezek mellett valahol mégis csak bánt, hogy nem keresett, hogy nem írt, hogy még csak meg sem próbált bocsánatot kérni tőlem még egyszer. Na igen próbálj csak meg kiigazodni rajtam, amikor még én sem tudok igazán saját magamon. Én sem tudom, hogy mit akarok, az apámat és közben elzavartam, mert utálom amit csinált és utálnom is kell, mégis csak megölte anyát.
- Oh persze a kentaurok nagyon veszélyesek, majd óvatos leszek és nem járok tilosban, olyat én nem szoktam. - rázom meg a fejemet, de valahogy érzem én azért rajta, hogy van róla sejtése, hogy nem csak az erdő szélén volt az a szalonnasütés. A kentaurok meg... voltunk páran és nem kerültek elő, amúgy is túl jó buli volt, a végén meghívtuk volna őket is egy-két kósza vodkára és jó kedvük lett volna. Vajon a kentaurok esznek amúgy húst, vagy olyan vega félék, ha már úgy védik a természetet, meg részben ők is állatok? Elég fura szerzetek, valahogy sosem tudtam elképzelni hogyan is élnek. - Szóval ha tudna mesélni, akkor meg is nézte azt a tornyot? - na itt már visszatér a mosolyom és azért elég kíváncsian pislogok rá. Vajon a tanárnő is volt valamikor fiatal és bohó, aki nem számolt az esetleges következményekkel és bement olyan toronyba is, ahová nem szabadott volna? Azért simán kinézem belőle, mert bár úgy fest, hogy nagyon komoly és nagyon fontosak számára a szabályok, de amikor az ember fiatal, akkor igenis tesz olyasmit, amit nem szabad, sőt... olyankor lehet csak igazán szárny próbálgatni. Egyébként sem hiszem, hogy az aki végül ilyen veszélyes szakmát választott régen az az otthon ülő típus volt, nem illene hozzá.
- Jogos, de ne aggódjon, nem fogok pánikba esni, ha a föld felett leszünk már magasan sőt, szerintem fantasztikus lesz a kilátás! Ön már megnézte így a várost? - vajon igen? Engem érdekel és persze, amikor elindulunk felfelé nem is várok sokat, hogy közel az ablak mellett teremjek és onnan lessem a tájat. Tetszik a kilátás, amúgy sincs bajom a magassággal, de London szép város, ilyenkor estefelé pedig csak még inkább. Határozottan tetszik és ez látszik is rajtam.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-22, 19:22




Leticia & Agnese

- Jó politikus lennék, hm? Lelkesítő kampány-nyarat tartottam ezek szerint. - Somolyog a maga furcsa módján, habár egy-egy rendes mosolykezdeményt már el-el tudott csípni Leticia a nyáron. Agnese-nek magának fel sem tűnik ez, s így nem is keresi az okát. Talán a lány társasága az oka, talán az, hogy heti rendszerességgel láthatja gyermekeit, talán a terepmunka, talán mind együtt.
- Bevallom, én is jobban kedvelem azokat a részeket a tantervben, amikor kinn lehetünk gyakorlaton, ezért igyekszem minél több ilyent belezsúfolni az évbe mindenkinek. Meg jó kis fejtörőket feladni makettek képében. A tavalyi első évfolyam például olyan rúna-számkombinációs makett-zárat kapott, mint amit megoldott nagyon jól Írországban, méghozzá élesben! Ez háziként a tavalyiak közül csak két tanulónak sikerült. - Meséli elismerően nézve a lányra, s mintha büszkeség is vegyülne abba a pillantásba. Élesben kapta Leticia a feladatot, de tudta Agnese, hogy a zár csak zár, nem rejt csapdát, így aggodalom nélkül engedte át a terepet a lánynak, hogy lássa, mire jut. Majd' egy órába beletelt ugyan, de súgni nem kellett, ami kezdőhöz képest igencsak jó eredmény.
- Való igaz. - Bólint a baglyos megjegyzésre viszonozva a mosolygós pillantást. Ugyanakkor jó lesz figyelnie mit mond a lánynak, végén még saját szavait fogja egyszer felhasználni ellene. Kellemetlen lenne.
- Na de az édesapja levelei is így eltévednek? - Kérdez rá, mert azért az mégiscsak furcsa, hogy nem kaptak onnan sem levelet.
Az elharapott mondatot be sem kellene fejezni ahhoz, hogy tudja Agnese, hogy pár nap ottlét alatt máris a tiltott helyre ment be a lány. Ha meg is lepett Agnese, az csak azért van, mert ezt a lépést kb. októberre saccolta Leticiától. Egy "börtönéből" szabadult léleknek nem lehet olyant mondani, hogy valami tilos, mert annál jobban érdekli. Ez egy kamasznál hatványozottan igaz.
- Örülök, hogy máris meghívták ilyen bulira, hogy gyorsan barátkozik és nem lesz ezek szerint egyedül. De azért legyen körültekintő, mikor ilyen helyre szervezik a találkákat. Még ha az erdő széle is, rejthet veszedelmeket, gondolok itt például néhány kentaurra, akik nem nézik jó szemmel, ha tüzet gyújtanak az erdőjük közelében hiába csak szalonnaütésért. Gondolja el, mi is történhetett volna, ha odabenn teszik! - Jelentőségteljes pillantás, de csak röviden. Érezheti a lány, hogy a tanárnő sem most jött le a falvédőről, tudja, hogy odabent járt, de nem akarja megróni érte, csak óva inteni. Egyébként is nyári szünet van, az előző tanév bűneit nem szokták visszamenőleg büntetni az ősz elején. Ez alól kivételek talán csak a Weasley-ikrek voltak...
- A kentaurok ráadásul a legenyhébb probléma, amivel a Tiltott erdő környékén vagy odabenn lehet találkozni. Néha nem véletlenül tiltanak meg bizonyos dolgokat. Az én iskolámban egy torony volt ilyen, s tudnék mesélni, miért! - Ezt már csevegőn teszi hozzá, mintegy mellékesen megjegyezve. Nem szeretné azért, ha Leticia idő előtt meghalna. Végülis a túsza, s mint ilyenért azért felel. Ha meg kéne halnia a lánynak, annak akkor azért kéne történnie, mert Agnese döntött így. S nagyon reméli, nem kedvet csinált a tiltott kalandokhoz. Mindenesetre majd beszél Hagriddal is, hogy jobban nézzen rá az erdőre, az ilyen bulik a többi diákra nézve is veszélyesek lehetnek.
- Az más, mikor nincs más lehetősége! Én a futást nem szívleltem sohasem, mégis háromszor is szedhettük a lábunkat csak Mexikóban! - S úrinő létére Agnese igen szép tempót tud diktálni, ha kell. De ezek szerint az ilyen magassággal való problémákat nem örökölte a lány az apjától. Persze lehet Philip is csak blöffölt ezzel kapcsolatban. Közben beléphetnek a kapszulába és az szép lassan el is indul velük felfele. Kényelmes egy kör lesz, a londoni kerék igazán sosem áll meg, hogy ki-be szálljanak, hiszen olyan lassan megy, hogy nem szükséges megállnia. Ennélfogva a haladást is alig érezni, legfeljebb abban csak, hogy egyre távolodnak el a földtől lassan emelkedve London fölé,
[You must be registered and logged in to see this image.]
ahogy lassan a horizont alá bukik a nap vöröses-lilás fénnyel világítva még meg a felhőket arrafelé, miközben az első csillagok már kezdenek megjelenni a még határozottan kékes-szürke, semmint éjfekete égen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-19, 11:44




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Nem gondoltam volna, hogy még lelkesedést is látok majd megcsillanni a tanárnő szemében, de az első pillanatban azt sem hittem volna, hogy majd szövetségesre lelhetek benne, hogy az a huncut csillanás ott lesz a szemében, amikor pedzegette, hogy a baglyok néha eltévednek és lassan kézbesítik a leveleket. Igen, azt mondatom, hogy a tanárnő határozottan jó fej, én pedig egészen lelkesen bólintok, amikor elindulunk az óriás kerék felé. Nem volt még lehetőségem, hogy a magasból nézzem meg a várost, eleve nem vagyok ismerős annyira Angliában, neki köszönhetem, hogy ez a nyáron megváltozott, na persze főként, amikor az itteni lakásában voltam, de a birtoka is határozottan szép és tágas.
- Biztosan nem tanár nő. Most nyáron megmutatta, hogy mennyire varázslatos is ez az egész, nem fog itt csökkenni semmi sem. - még meg is kocogtatom a fejemet. Nem csökken majd a lelkesedésem, ebben teljesen biztos vagyok. Talán lesznek majd unalmasabb elméleti részek, amik annyira nem ragadják meg a fantáziámat, de ez mindig benne van a pakliban, akármilyen pályára is megy az ember és engem cseppet sem érdekel az efféle akadály. Majd leküzdöm, jó tanuló hírében állok, ami annyira nem érdekes azt is megtanulom a végcél érdekében, hogy nekem is olyan izgalmas életem legyen, mint újdonsült támogatómnak. Csak aztán ne nézzenek ki a suliból, hogy netán protekciósnak vélnek, vagy mi fene.
- Tudja a baglyok néha eltévednek. - sokat mondóan mosolyodom el, célozva arra, amikor ő mondta ezt az apámnak írandó levéllel kapcsolatban. Az is lehet, hogy az a szegény bagoly nem tudta hova vigye a levelemet, hiszen sok felé jártam a nyáron, vagy már megérkezett, csak pont a másik helyre, netán még nem szúrtam ki, a jó ég tudja, de nem hiszem, hogy gondban lennék könyvek terén, ha egyszer eleve remélhetőleg jól érezem, de jó viszonyt ápolok az egyik leendő tanárommal.
- Oh, hát tudja pár nap alatt azért nehéz, de vannak jó fej emberek. Voltam egy buliban is a Tilt... az erdő szélén. - zavart mosollyal harapom el a megkezdett mondatot. Na igen, azt hiszem Stuart nem értékelné, ha kikotyognám, hogy még a nyár előtt milyen buliban voltam a fák között, ahová elvileg menni sem szabadna és hogy még kellő mennyiségű vodka is volt... a végén még az előtt kicsapnának a suliból, hogy elkezdtem itt tanulni, elég ciki lenne. - De nem volt nagy cucc, csak egy kis szalonna sütés, meg beszélgetés. - teszem még hozzá gyorsan, hogy még véletlenül se gondolja úgy, hogy rossz fát tettem a tűzre. Úgyis fogok még, de ne vágjam el magamat már előre igaz?
Követem persze az irányt közben. Légvonalban kb. tudom merre kell menni, de a házak időnként kitakarják a célt, és nem lenne jó elkeveredni sem. Szerencsére megérkezünk hamarosan, én pedig beállok abba a sorba, amerre Agnese terelget szépen. Na igen, ha őt nézem nem lep meg, hogy külön kosarunk lesz, vagy minek is nevezik ezeket az izéket. Kétlem, hogy jól érezné magát vadidegenek között nyomorogva. A tényleg kissé későn feltett kérdésre nem tudom megállni, hogy röviden ne nevessek fel. Jó a kedvem na.
- Nem, dehogy, nincs ilyen gondom. Nem volt egyértelmű akkor, amikor azon a sziklaperemen egyensúlyoztunk végig Mexikóban? - a nevetésem széles vigyorrá szelídül. Akkor is gond nélkül lenéztem a mélybe, nem félek én a magasságtól, szerencsére ilyen gondom sosem volt és talán azért idővel nem is alakul ki az emberben ilyesmi, ha eredetileg nem volt meg.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-16, 21:58




Leticia & Agnese

- Akkor irány a London Eye! - Azzal máris befordulnak az utcába és kényelmes tempójú sétájukat folytatják a megnevezett nevezetesség felé. Agnese már most biztos benne, hogy kér majd egy külön kocsit, vagy mi a neve azoknak a valamiknek, amelyek szállítják körbe az embereket az óriáskeréken. Nem lelkesedik a vad idegenekért. Meg... így érzi biztonságosabbnak is.
- Az természetes, ha csökken a lelkesedés. Csak ne az én óráimon. - Hamiskás mosolyú pillantást vet a lányra. Tudja ő, milyen diáknak lenni, s valamikor az ember a tanulást meg az iskolát a kedvenc tantárgyával egyetemben is a háta közepére se kívánja. De egy kis viccelődés belefér, nyáron is gyakori volt. Legalábbis ahhoz képest, amit először kinéz az ember a nőből.
- Még nem kapta meg a baglyot a Roxfortból? Különös. Majd utána nézetek. A saját tárgyaimhoz tudom a tárgyi követelményeket, de a kollégáimét nem követem nyomon. - Mindenesetre akkor felírja a holnapi teendőikhez az Abszol úti beszerző körutat. Különös érzés lesz, nem tudja mennyire kavarja majd fel. Korábban mindig elképzelte, milyen érzés lesz majd, ha lányaival együtt megy majd vásárolgatni, s lányai lehetnének lassan akkorák, mint Leticia, de Agnese-nek elég későn születtek gyerekei... Inkább elhessenti a gondolatot, mielőtt túl sokat rágná magát rajta.
- És az iskola, szobatársai, barátok? Jól ment a beilleszkedés? - Érdeklődik, mert hát nem mondaná, hogy elárasztották őket nyáron a baglyok, vagy hegyekben álltak volna az olvasatlan levelek, mikor visszatértek egy-egy külföldi kalandról.
- Ebbe a sorba... - Jelzi finoman, hogy ők a másikba állnak be, ahol lényegesen kevesebben állnak, hogy feljuthassanak az óriáskerékre, s akik ebből a sorból sorra is kerülnek, szemmel láthatóan az összetartozók szállnak be egy kapszulába, miután onnan mindenki kiszállt és mást nem is engednek be. Pazarlás valamilyen szinten? Az, de vannak, akik megfizetik. Itt az árnyékban már leveszi a kalapját,
[You must be registered and logged in to see this image.]
mely hófehér, akárcsak kosztümje, de a kalapon van egy fekete szalag. Mindig van rajta valami fekete.
- Tudom, a legjobbkor kérdezem, de végülis vissza tudunk még fordulni: nincs problémája a tériszonnyal vagy a bezártsággal?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leticia Samuels
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 183

TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese 2015-08-16, 13:05




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Agnese & Leticia

Szó se róla régen volt ennyire jó nyaram. Azért a suliban töltött idő nem volt valami izgi, főleg hogy kb. minden diák hazament, vagy legalább volt nekik hová, nekem meg maximum az apám nézett be időnként egy-egy kósza látogatásra, de az lássuk be, nem az igazi. Azt persze próbáltam az utóbbi hetekben egyszerűen kizárni a fejemből, hogy mit is csinált, meg miket mondott, mert azt hiszem akkor sem még inkább kiborultam volna és az nem tesz jót senkinek sem. Vannak időnként olyan események az életedben, amiket sokkal jobban tudsz kezelni úgy, ha szimplán nem veszel róluk tudomást, mintha meg se történtek volna. Persze attól még megtörténtek, de megpróbálhatod elfelejteni őket. Na én is pont így vagyok ezzel és szerencsére apa nem zargatott a nyáron, hogy megmagyarázza, meg bocsánatot kérjen, meg a többi nyalánkság. Talán tisztában van azzal, hogy nem kéne ilyen gyorsan a közepébe vágni, mert jó eséllyel még nem érne vele semmit, egyelőre túlságosan mérges vagyok rá az egész hozzáállása, meg minden miatt. Majd meglátjuk, hogy eljön-e annak az ideje, amikor képes leszek beszélni vele, de az nem most lesz.
Arra akartam koncentrálni, ami a nyáron volt, hogy tényleg jó legyen az a pár kiruccanás és naná, hogy amikor csak lehetett akkor mentem a tanárnővel. Egész kedves, ahhoz képest, hogy az elején kissé túl komolynak, vagy inkább komornak tűnt. De miután pár elejtett félmosolyt is láttam tőle már egyből más színben tűnt fel és a kis kalandjaink! Ha nagyobb bajba kerültünk volna igazából az sem zavar, sőt ha ilyesmivel akarok én is foglalkozni, akkor nem is kérdés, hogy majd lesznek nekem is nehéz helyzeteim, amikre lehetőleg előre fel kell majd készülni lelkiekben is és ez most tökéletes alapot ad rá.
- Csodás ötlet! - a széles mosoly, ami az arcomon terül szét nagyon jól mutatja, hogy tényleg ez az egyik legjobb nyaram, amit sikerült adnia nekem, pedig ő csak egy tanár és egyáltalán nem lett volna köteles így foglalkozni velem. Nem is tudom még hogyan hálálom meg neki, de az biztos, hogy valahogyan megpróbálom majd. Vehetnék neki bonbont, vagy kitalálok majd valami mást, megkérdezem a szobatársaimat mondjuk, ha visszamentem a suliba, mert a tanárnő mégis csak tanár, no meg... azért felnőtt is és a fene tudja, hogy mivel tudnám meglepni és mire lenne igazán szüksége. Nem egyszerű kitalálni. Kicsit még elmélkedem ezen mielőtt újra megszólalna. Amúgy sem azonnal kell a hála ajándék, most még nem tudnám beszerezni titokban, majd mondjuk az Abszol úton, vagy Roxmortsban és megkapja utólag. Persze, hogy más ne lássa, a végén még elkönyvelnének valami talpnyaló strébernek, az azért kellemetlen lenne.
- Oh, ne aggódjon, érdekel már a suli, maximum majd év közben csökken a lelkesedésem, ha rájövök, hogy sokat kell tanulni, de biztos izgalmas lesz. A könyveim pedig kellenének azt hiszem, bár... még nincs listám, vagy azt ön tud nekem beszerezni? - mondjuk, ha amúgy is stimmel a szakom, akkor ugye miért is ne? Szóval kíváncsian várom ezt is, egy jó kis vásárlás apa kontójára, ilyenkor lehet pár olyan dolgot is beszerezni, ami nem feltétlenül létszükséglet. Na jó, nem vagyok durván költekező és valahogy most van egy olyan sejtésem, hogy apa amúgy sincs épp a toppon, nem kéne még belerúgnom, de én se vagyok jól... úgyhogy nem leszek még rá is tekintettel.


[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Agnese Yermouth
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 36
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Leticia & Agnese 2015-08-13, 20:24




Leticia & Agnese

A nyár lassan az utolsó napjaihoz közelít, legalábbis ami a vakációt illeti, mert hőmérsékletben nagyon úgy néz ki, hogy sokáig élvezhetik még ősszel is a jó időt, ami a ködös-nyirkos Angliában egészen ritka. Rekkenő hőség már azért múlóban van, ahogy a nap is lebukni készül a láthatáron, s szerencsére fúj is némi szellő, így sokkal elviselhetőbb a meleg.
- Mit szólna egy utolsó pillantáshoz a városra, fentről, sötétedés után? - Áll meg az egyik utca sarkán, ahonnan egyenesen rá lehet látni a londoni mugli látványosságra: a hatalmas óriáskerékre. Kissé unalmas talán ez a mugli megoldás, de ezzel nem kockáztatják a lebukást, s nem is lehet mindig mindent varázsolni vérbeli boszorkányoknak sem. A felvetés persze csak ajánlat, nem bír kötelező érvénnyel, ahogy a nyáron semmi sem bírt azzal. Mégis alig volt valami, amire a lány rá ne bólintott volna, úgyhogy két hét után levonta Agnese a következtetést, hogy rettenetesen unalmas lehetett egész nyáron abba a spanyol iskolába bezárva. Őszintén le merte volna fogadni, hogy az első "terepgyakorlat" után Leticia nem tart majd vele, mert annak a német középkori várnak a hely mélyébe vájt járatai több, mint komorak voltak, s szerencsére csak logikai fejtörőkkel találkoztak, meg némi ügyességre és egyensúlyérzékre volt szükség, de igazi veszély nem fenyegette őket. De nem rohangáltak egész nyáron, néha csak élvezték a lady vidéki kastélyának nyugalmát, s talán a hatalmas park kárpótolta Leticiát, amiért nem mehetett be a lezárt, egész északi szárnyba. Ami azt illeti, soha senkit nem láthatott oda bemenni. Amennyire Agnese tudja, nem ment be oda a lány akkor sem, mikor szerdánként magára hagyta, hogy ő maga a Szent Mungóba siessen és reggelig ott legyen. Eleinte számított rá, hogy az aurorok nem engedik majd be, mert Philip visszavonja az írásba adott engedélyét. De ilyen a mai napig nem történt, ahogy a várakozásokkal ellentétben nem törte rá a férfi az ajtót, miután kiderült, hogy Leticia a Roxfortban van, s a nyár ellen sem tiltakozott. Nem tudná milyen néven van az ösztöndíj, hogy hol van a lánya? Neki első dolga lenne utánanézni egy ilyennek, s végképp nem hagyná a lányait olyanra, aki olyan hírben áll, mint Agnesen maga. Vajh ebből egyáltalán Leticia tud bármit is? Elsuttogták a szaftos pletykát a szobatársai? Nem tudja... Csend van, túl nagy csend. Vihar előtti?
- A világért sem szeretném a vakáció örömeiből a suli gyötrelmes világába visszarángatni, de lassan időszerű megkérdeznem, hogy a tanulmányaihoz minden tárgyi felszerelése megvan-e? Mert holnap akkor beszerezhetjük az Abszol úton... - Ismét a lányra pillant. Bosszantó. Első alkalommal azt mondta Agnese, hogy nagyon az édesanyját formázza ez a lány, de a nyár alatt volt alkalma felfigyelni megannyi apróságra, vonásra és öntudatlan gesztusra, amelyek minduntalan Philipet juttatják az eszébe. Persze ezt a lánynak nem mondta, s nem is nagyon faggatta, hogy miként áll az apjával most, csak annyit kérdezett, ami kötelessége volt: az apa tudja-e, hol tartózkodik a nyáron a lánya vagy értesítse őt? Ezen felül nem kérdezett, de ha el akart valamit mondani Leticia, szívesen hallgatta és beszélgetett vele.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Különös érzés volt ennyi időt együtt tölteni vele, vendég és túsz egyaránt... Meg kellene tartania a távolságot, de Leticia is biztos érezte a nyáron, hogy nem olyan távolságtartó a nő, mint az iskolában volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Leticia & Agnese

Vissza az elejére Go down

Leticia & Agnese

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-