Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Chantal & Thomas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Chantal di Merini
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 84

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas 2015-10-28, 22:04

** LEZÁRT JÁTÉK ***


A béke sosem tart soká,
csak hiszed, hogy igen.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chantal di Merini
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 84

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas 2015-08-23, 17:46


Thomas & Chantal

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Oh hát már az első pillantásai alapján érzem én, hogy jól fogok szórakozni. Nem csak egy szimpla kis unalmas beszélgetés lehet ez, talán még egy kis hasznot is tudok húzni belőle. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kis aranybányába botlom itt. Az volt a terv, hogy találok valami fickót, aki legalább egy italra meghív, de hogy pont az én drága Thomasomat sikerül meglelni, na arra igazán nem számítottam, de határozottan örülök neki, azt hiszem az látszik is az egyébként sokat mondó mosolyomból. Na persze hiheti azt, hogy szimplán csak örülök neki, semmi többről nincs szó, azért kerülöm a nagyon öntelt vigyort, pedig igazán szívesen villantanám ki a százkarátos magabiztos mosolyt.
- Pedig már megijedtem, hogy még csak nem is hiányoltál. - egy kis ajakbiggyesztés még simán belefér, nem viszem túlzásba, csak épp, hogy annyira, amennyi még megdobogtatja a szívét. Ha még érez valamit, akkor az biztos, hogy gond nélkül a felszínre tudom hozni, nem jelent nekem akadályt egy kis tartózkodás, amit próbál itt tartani felém, mert az biztos, hogy nem fog csak úgy a nyakamban kikötni, hogy mennyire hiányoztam neki. Thomas most igazi kis sértett pasi, akinek összetörték az egoját. Érthető, de ha úgy vesszük, akkor nem csináltam teljesen szándékosan... csak félig. - Szóval a normális és az unalmas vonz? Nem hittem volna. Hát miért nem szaladtál a Minisztériumhoz, biztos megúszod, ha adsz le valami pofás listát. - persze a bájos mosolyom továbbra is marad. Nem gondolnám, hogy lenne olyan bátor, hogy feladjon másokat a saját jobb helyzete érdekében. Egyszerűen csak nem olyan bátor, talán pont e miatt egyszerű játszani vele, mert inkább alkalmazkodik és meghúzza magát, nem olyan látványosan erős és határozott, valahogy soha sem volt. Na persze ettől még nagyon is lelkes szerető tud lenni, ezt nem tagadom, nem véletlenül voltam vele nem is épp rövid ideig.
- Tudod rövid majd két éves kis tengerparti nyaralásomat töltöttem a kemény kőfalak között. Akármit is hallottál az Azkabanról... hidd el... sokkal rosszabb. - az első szavaknál azért még tartom a mosolyt, épp úgy, mint eddig, szórakozottan, mintha csak most is játékról lenne szó, de azért utolsó szavaknál az én arcomon is láthatja azokat a fekete árnyakat átsuhanni. Nem, egyáltalán nem volt kellemes az Azkabanban töltött időszak, finoman szólva is kínzó volt. Bezárva, normális élet nélkül, de megszöktem, leléptem és most itt vagyok és nem fogom hagyni, hogy nyomot hagyjon rajtam bármi is. Visszajutok oda, ahol eddig is voltam és az biztos, hogy akad ott pár olyan őr, akiket a saját kezemmel akarok majd kivégezni és élvezettel teszem majd... kacagva figyelem majd a szemüket, ahogy kihuny a fény, amikor rájuk küldöm a gyilkos átkot... Épp csak egy pillanatra látszik, ahogy a kezem a kelleténél erősebben szorítja meg a szék ülőkéjét, szinte kifehérednek az ujjaim, ahogyan az emlékek felszínre törnek, de gyorsan visszatalálok magamhoz.
- Szóval megváltoztál? Csak, mert nélkülem olyan nehéz az élet igaz? Megértem... teljes mértékben megértelek, de már itt vagyok és az is lehet, hogy még tetszene is a változás. - gonoszabb lett? Nem hiszem, hogy az olyan rémes lenne, én sem vagyok épp az a szent, akkor meg miért zavarna, hogy ő rossz fiúvá vált, nem igaz? A sóhaját hallva kicsit közelebb hajolva a szemeit fürkészem. Meglátok benne valami sötét árnyat... olyat, ami még talán tetszene is, vagy csak nagy szavak ez a nagy változás? Aztán jön a kérdés, amire már szélesedik a mosolyom, a kezem pedig újra csak emelkedik, most már teljes tenyérrel simítom meg az arcát, hogy aztán pár kisebb paskolással zárjam a dolgot. - Jó fiú. Legyen egy nagy pohár csoki likőr, de valami minőségi fajta. Te mit iszogatsz? - pillantok a pohara felé. Na igen mindig is az édes italokat szerettem, az az igazi. Legyen azért kiadós alkohol tartalma, de egyben legyen telten édes, mint a csokoládé. Illik is hozzám, hiszen én magam is olyan vagyok, mint egy csoki likőr, édes és könnyen bizalomba férkőző, ám épp oly káros, mint az alkohol, amit észre sem veszel, ahogy szép lassan elbódít az ilyen édes italoknál.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



A béke sosem tart soká,
csak hiszed, hogy igen.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas J. Broown
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas 2015-08-21, 18:02

Chantal & Thomas

Na, kiborultál már?

[You must be registered and logged in to see this image.]


Magam sem tudom mit éreztem. Fájt, hogy cserbenhagyott, de nem tudtam rá haragudni. Illetve persze haragudtam, de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor minden tette ellenére még mindig szerettem. De ezt persze nem akartam az orrára kötni, hisz még a végén elbízná magát és azt hinné megint olyan könnyű lesz megszerezni. Mondjuk, nem téved, én akár már most újra képes lennék megesküdni neki, hogy mindig mellette maradok, de azért igyekszem fenntartani a látszatott. Ugyanakkor nem akartam azt se, hogy azt lássa, teljesen közömbös vagyok iránta, mert ez nem volt igaz. Meg akkor végképp elveszíteném az esélyem nála. -  Egy szóval sem mondtam ilyet.  – Egyszerűen válaszoltam, miközben megrántottam a vállamat. Próbáltam, játszani a nem törődőmet, de valahogy túl feszült voltam ahhoz, hogy ez jól is menjen. Csak reménykedtem benne, hogy Chantal nem veszi észre, hogy milyen ideges vagyok és beveszi azt, hogy nem is hiányzott annyira, mint ahogy ő azt gondolta. A kislányos pillogásán elmosolyodtam. Édes volt. Azt viszont, hogy sajnálja, nem hiszem el. Mindenestre a mosolyom nem lankadt le, csak kevésbé volt őszinte. -  Ó, ugyan! – Mikor az arcomhoz ért kisé meglepődtem, de nem húzódtam el. Igen, hiányzott már, hogy valaki így érjen hozzám. Különösen az, hogy pont ő tegye ezt. Egy pillanatra elkalandoztam és úgy éreztem rajtunk kívül senki sincs itt, azonban a mondandója visszahúzott a valóságba. -  Inkább élnék normális, unalmas életet, mintsem hogy egy üldözött és gyűlölt személy legyek! – Arra a mondatára, hogy mennyire hiányzott nem reagáltam. Nem is akartam. Ha ezt tettem volna, biztosan elmondtam volna neki, hogy minden egyes nap, amit nélküle töltöttem egy kínszenvedés volt, de jobb ha ez nem jut a tudomására.
Meglepődtem a kérdésemre adott válaszán. -  Miért hol voltál? – Nem csak egyszerűen felszívódott? Teljesen abban a hitben éltem, hogy szimplán megunt engem, vagy a halálfaló létet és otthagyott szó nélkül. Erre kiderül, hogy talán valami nyomós oka volt az egésznek? Én pedig két éven keresztül nem engedtem magamhoz közel egy nőt sem, mivel úgy gondoltam, hogy mindegyikük át fog verni. Hogy lehettem ennyire sötét? Már rég boldogan élhetnék, valahol a tengeren túl egy gyönyörű lánnyal, ha nem lett volna ez a félreértés. Mondjuk, ha ez nem történik meg, talán soha többé nem láthattam volna őt. Így viszont még talán az is lehetséges, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt, hogy ő elment volna. Ó, bárcsak úgy lenne!
A következő mondandója végén megráztam a fejemet, majd pislogtam párat. -  Már megbocsáss, de nem én voltam az, aki rávett arra, hogy hagyj föl az álmaiddal, állj a sötét oldalra és utána faképnél hagytalak! Az meg, hogy akkor mi volt és most mi van, két különböző dolog. Megváltoztam és többé nem az az ember vagyok, akit te megismertél.  – Ez nagyon igaz volt. Sokkal gonoszabb lettem. Régebben bármit megtettem volna, hogy az embereket biztonságban tudjam, ma meg inkább azért hanyagolom ezt, mert tudom, hogy úgyis megijednének, ha meglátnak. Egyszer egy kisfiú kiszaladt egy autó elé, mert futott egy kutya után. Majdnem elütötték, de még pont időben kaptam fel és rohantam el vele. De ahelyett, hogy köszönetet mondott volna, inkább rohant a szüleihez, hogy egy halálfaló megtámadta. Ennyit arról, hogy valaha auror leszek. Nagyot sóhajtottam, majd visszafordultam a lány felé komor képpel. - Mit kérsz inni?
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már nincs semmid, csak mosolyogj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chantal di Merini
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 84

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas 2015-08-17, 20:32


Thomas & Chantal

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Nem vagyok vak és természetesen tudom, hogy milyen hatással vagyok másokra, rá pedig főleg. Tudom én, hogy régen milyen szemekkel nézett rám, szóval az, hogy ilyen lazán eljátssza, hogy nem lepődött meg, miközben először épp hogy csak ki tudta nyögni a nevemet és azt is nehezen. Ez olyan nagyon átlátszó, hogy arra szó sincsen. Nem csoda, hogy a mosolyom csak még inkább szélesedik. Van olyan mások által nem kedvelt tulajdonságom, hogy ha másnak rossz, akkor én csak még jobban érzem magamat, és ő most tuti, hogy nincs jó helyzetben. Elég szépen cserben hagytam. Jó-jó bírtam a srácot, de nem volt sok választásom, azért lássuk be nem Hawaii-i nyaralásra mentem, bár tenger ott is volt csak nem a pálmafás, napsütötte és barátságos verzió, hanem a viharos, fekete tenger, villámokkal, borúval és sötétséggel... nem valami kellemes.
- Szóval nem örülsz nekem? - tettetett megdöbbenéssel a hangomban kerekedik el a szemem. Pár ártatlan kislányos pislogást is kap még pluszban csak a hatás kedvéért. Hát lehet rám igazából haragudni? Naná, hogy lehet, de azért nem szeretem, ha valaki túlságosan sokáig teszi. Majd ő is megenyhül, csak van ez a kezdeti morcosság, aztán majd szépen elmúlik, maximum csak idő és pár kedves mosoly kérdése lesz nem igaz? - Oh, hát igazán sajnálom Thomas. - lebiggyed kissé a szám széle, ahogyan rá pillantok, mintha tényleg olyan nagyon sajnálnám, de aztán visszatér a mosoly az arcomra. Finoman nyúlok az arca felé, ha csak nem tesz ellene, akkor épphogy csak egy apró mozdulattal, alig érintve simítok végig egyetlen ujjammal az arcélén. - Szóval ilyen nagyon hiányoztam, nélkülem nem volt ugyanaz. A normális élet pedig... tudod, hogy unalmas igaz? - szórakozott mosollyal döntöm oldalra a fejemet, ahogyan visszahúzom a kezemet és most már kicsit oldalra fordulva pillantok a pultos srác felé. Kicsit még előre is hajolok, de egyelőre csak egy bájos szempilla rebegtetést kap. Nincs nálam szinte semmi költőpénz, majd akkor iszom, ha megtaláltam azt, aki meghív egy pohárka frissítőre.
- Oh, hát én csak felmérem újra a várost. Tudod... nem valami kellemes két év van mögöttem. - halkan sóhajtok egyet. Természetesen arra játszom, hogy megsajnáljon. Egyébként még igaz is a dolog, mert az Azkabanban töltött idő nem volt éppenséggel leány álom, sőt talán még rosszul is esik az, hogy nem is aggódott miattam, vagy nem gondolt rá, hogy esetleg bajban vagyok. Igazán nem szép tőle, pedig annyival tisztában vagyok, hogy nagyon oda volt értem. Pasik... egyből a rosszra gondolnak. Persze idővel úgyis megpattantam volna az életéből, nem vagyok egy örökre elkötelezett típus, a holtodiglan-holtomiglan nálam maximum akkor érvényes, ha korai halált hal a másik.
- Milyen rossz véleménnyel vagy rólam, pedig emlékszem még rá, amikor rajongó szavakat suttogtál a fülembe. Most is ezt tennéd a legszívesebben igaz? Első lépésként meghívhatnál egy italra, szomjas vagyok. - bájos mosoly villantva húzódom kicsit közelebb hozzá. Na nem tolakodóan, épp csak annyira, hogy érezze azt a kellemes illatot, amire még minden bizonnyal emlékszik. Ha meg is próbálta kiűzni a fejéből, akkor is az ilyen emlékek nem múlnak el nyom nélkül. A bőröm illata, egy cseppnyi rózsaesszenciával meghintve. Oda volt érte, jól emlékszem rá.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



A béke sosem tart soká,
csak hiszed, hogy igen.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas J. Broown
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas 2015-08-16, 14:37

Chantal & Thomas

Na, kiborultál már?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Miközben a többiekkel beszélgettem, valaki belépet a kocsmába. Csak a szemem sarkából néztem rá. Egy nő volt. Gyorsan visszafordítottam a tekintetemet, elvégre nem különösebben érdekelt. Majd valamelyik tag úgyis megpróbálja felszedni és az nem én leszek. Már rég megtanultam, hogy az ilyenekkel nem érdemes leállni beszélgetni, de még csak szemezni sem, mert bizony könnyen átvernek azzal az ártatlan tekintetükkel. Egészen addig nem is törődtem vele, amíg el nem hessegette a srácokat és nem könyökölt rá a pultra. Belekortyoltam a sörömbe miközben ránéztem a csajra. Rögtön ki is köptem a földre, mert nem hittem a szememnek. Nagyokat pislogtam és egy pillanatra biztos voltam benne, hogy bár keveset ittam mégis az alkohol miatt látom azt, amit, és nem azért mert valóban itt van. Sajnos azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy ez mégiscsak a valóság, mert erősen kétlem, hogy három korty sör ennyire kiüthetett volna. -  Chantal! – Csak ennyit bírtam kinyögni. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Már több mint két éve, hogy ott hagyott a halálfalók között és az óta nem is találkoztunk. Szinte semmit se változott. Még most is ugyan olyan gyönyörű mint akkor.
Amint visszafordult felém, köszöntött. -  Hát az biztos, hogy meglepetés, dehogy örömteli lenne...  – Dühös voltam rá, amiért otthagyott teljesen egyedül. Csak miatta döntöttem úgy, ahogy, mégis pokollá tette az életemet. Miatta történt minden. De bármennyire is haragudtam rá, mosolyogva kezdtem bele a magyarázkodásba. -  Egyáltalán nem tetszett! Sőt kifejezetten utáltam. De hála ennek a kis félrelépésnek, most nem tudok normális, életet élni.  – Ha lehetett, még nagyobb vigyor jelent meg az arcomon. Hogy neki szolt-e? Nem. Inkább csak fönt akartam tartani a látszatott. Ha megtudják, hogy nem is vagyok állandóan vidám, mint amilyennek mutatom magam, könnyen elveszíthetem a bizalmukat. Azt pedig nem akartam, mert ha ennek híre megy… Nos, mondjuk úgy, hogy elég kellemetlen helyzetbe kerülnék. -  És te mit keresel itt, ha megkérdezhetem? – Persze, hogy érdekelt, miért van itt. Elvégre mégiscsak volt köztünk valami. Igaz nekem mindig is többet fog jelenteni az a találkozás, mint valószínűleg neki, de azért neki is be kell látnia, hogy ő sem volt éppen közömbös irántam. Bár ebben nem igazán voltam biztos, inkább csak reménykedtem.
Jó pár percig csak néztem rá. Nem tudom mit mondhatta volna. Kezdhettem volna azzal, hogy mégis miért hagyott ott a Halálfalóknál, de ez túl konkrét lett volna. Bár nem szokásom kertelni, de csak így nyíltan megkérdezni egy csöppet erős lett volna. Nem, inkább fel kéne vezetnem a témát valahogy. - Még mindig megvezeted a férfiakat, vagy már leszoktál róla? – Nagy szemekkel bámultam rá. Ez elég jó kezdésnek tűnt, tekintve, hogy pont a miatt kerültem ilyen helyzetbe, hogy elcsavarta a fejemet. -  Csak kérdezem! – emeltem fel a kezemet mentegetőzés képen és elnevettem magamat. Most tényleg azért nevettem, mert jókedvem volt. Teljesen más az a röhögésem mikor csak tettetem, és mikor valóban vidám vagyok. Na persze ezt senki se tudja megállapítani, mert nem nagyon szoktam olyankor nevetni, mikor valami csoda folytán boldog vagyok. Ugyanis olyan nem szokott lenni.
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már nincs semmid, csak mosolyogj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chantal di Merini
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 28
ϟ Hozzászólások száma : 84

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas 2015-08-14, 15:53


Thomas & Chantal

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Esteledik, ez az én terepem. Nem vagyok oda a nagyon világos környezetért, az nem az én világom és amúgy is nagyobb esély van rá, hogy valaki netán fel talál ismerni, amit pedig főleg nem szeretnék. Nem igazán akarok visszamenni a rács mögé. Nem tesz jót a frizurámnak az a rémesen párás levegő... de komolyan, tényleg nem, meg hát amúgy se kimondottan szeretem a bezártságot. Úgyhogy itt vagyok, irány egy kis felfedező túra szigorúan a sötétebb környéken, ahol nem zavarhat meg senki sem. Békés kis kocsma kell, ahol ihatok egy italt, vagy inkább úgy mondanám, hogy ahol meghívathatom magamat egy italra, mert hát egyelőre még nem rendelkezem olyan fene mód nagy vagyonnal. Majd idővel az is meg lesz, csak el kell hozzá kapnom pár pénzes fickót, addig pedig kihasználom az adottságaimat. Elég egy ígéret, szép mosoly és a legtöbben gond nélkül hullanak a lábaim elé. Ez mindig is így volt és szerencsére nem változott. A börtön évek nem viseltek meg annyira, hogy nyomot hagyjanak rajtam, nincsenek karikák a szemem alatt, ha lennének, akkor is eltüntetném őket varázslattal természetesen.
Finom mozdulattal lököm be az ajtót magam előtt, először csak lazán felmérem a terepet. Kicsíptem azért magamat, olyan kellemes kis tűsarkú csillog a lábamon, amivel akár nyolc napon túl gyógyuló sérülést is lehet okozni, a farmer szépen kihangsúlyozza az alakomat, az egyszerű fekete top pedig a tovább domborulatokat. Nem csoda, hogy nem egy tekintet fordul felém, és persze gondolkodhatnál, hogy hol lehet a pálcám, de ne aggódj az is nálam van. Lehet, hogy első ránézésre védtelen nőnek tűnök, de ha jobban megnézel, akkor rájössz, hogy baromi nagyot tévedsz, vagy maximum akkor esik le, amikor már rossz állapotba kerültél, mert nem tetszett a hozzáállásod... a stílusod... a szavaid... vagy csak a nézésed.
Az ismerős alakot először még nem szúrom ki, főleg nem hátulról, csak amikor a pulthoz lépdelek és a beszélgetés miatt arra fordítom a tekintetemet. Amúgy kis kizsigerelhető pasit kerestem volna, de az, hogy pont egy olyat szúrok ki, akit már a múltban sikerült... nem gondoltam volna. Szórakozott mosolyra húzódik a szám és szinte már királynői tartással hessegetem arrébb a Thomas körül legyeskedő fickókat. A mosolyom igazán bájosra vált, ahogyan először csak szó nélkül végig mérem. Lassan két éve, vagy már több is volt? A fene se számolja. Imádtam a kisfiús báját, de ez a felnőttesebb vonal, ha lehet csak még jobban áll neki. Mintha mi sem történt volna évekkel ezelőtt mellé könyökölök a pultra és mielőtt a pultos srác megszólalhatna, csak lazán a a szám elé emelem a mutatóujjamat, majd úgyis rendelek, ha akarok, nem kell külön meg is kérdeznie. Szándékosan hajolok persze be, hogy kellő dekoltázst villantsak mind neki, mint Thomasnak, csak aztán fordulok vissza a régi ismerős felé.
- Minő örömteli meglepetés újra látni téged drágám! - ha nem látványosan ellenséges, netán nem húzódik el, akkor még szemtelenül két puszit is adok az orcája két oldalára. Egyelőre csak oda, a végén még megrettenne szegénykém tőlem, hogy túlságosan rámenős vagyok, bár úgy emlékszem, hogy régen pont ezt kedvelte igazán. - Mi járatban egy ilyen sötét helyen? Még mindig nem tértél jó útra? Így megtetszett az az élet, amit megmutattam? - persze ide sem csak halálfalók járnak, vagy ahhoz hasonlók, de akkor sem a város nyugodt és békés környékén botlottam vele, pedig vannak olyan helyek is bőven. Na persze oda én nem tenném be a lábamat, ő viszont itt van és naná, hogy kíváncsi vagyok, hogy mi történt vele, azért lássuk be, határozottan régen nem láttam.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



A béke sosem tart soká,
csak hiszed, hogy igen.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thomas J. Broown
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Chantal & Thomas 2015-08-13, 15:00

Chantal & Thomas

Na, kiborultál már?

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alig fél órája értem haza a melóból, de én máris újra ki akarom tenni a lábamat itthonról. Egy múzeum igazgatója megbízott, hogy szerezzek be neki néhány értékes cuccot Kínából és bizony eltartott egy darabig mire rájuk akadtam. Épp ezért a belső órám teljesen megzavarodott és ahelyett, hogy aludni mentem volna – mint ahogy az szokásom – inkább bementem a városba, az egyik kocsmába. Nem szokásom magamat leinni, és most se fogom, de egy kevés alkohol most jól esne. Kimerítő napom volt, szóval szeretnék egy kicsit lazítani. Mielőtt kimentem volna az ajtón belenéztem a tükörbe, ami az előszoba falán lógott. Ha valaki meglátna ezzel az arckifejezéssel nem is biztos, hogy felismerne. Olyan komor és dühös a pillantásom. Nem ezt szokták meg tőlem. Felsóhajtottam, majd az arcomra csaltam azt a mosolyt, amit mindig szoktam, ha elmegyek. Szerettem, ha az emberek azt látják, hogy vidám vagyok, mert a legtöbbjüket ilyenkor elkezdi enni a fene, hogy nekem milyen jó életem is lehet, ha ennyit tudok vigyorogni. Azt nem kellet nekik tudni, hogy valójában sose vagyok boldog, szimplán annak tetetem magam.
Ráérős tempóban haladok; elvégre nem sietek sehová. Néhányszor pörgök egyet, úgy mintha táncolnék, csakhogy még jobban megmutassam milyen remek is a kedvem ma éjszaka. Közben egy dalt dudorászok, hogy azért ne unatkozzak, amíg oda nem érek a sörözőbe. Útközben elsétáltam néhány hajléktalan mellett, akik szemmel láthatólag teljesen hülyének néztek. Mondjuk, pont nem érdekel, mert lehetnek ők normálisak, ha nincs egy olyan jó melójuk és király lakásuk, mint amilyen nekem van. -  Jó estét uraim!  – köszöntem oda nekik és meghajoltam előttük; csakhogy érezzék a törődést a részemről. De csak ennyit tudtam rájuk szánni a figyelmemből, mert amint elfordultam tőlük, ismét nekiálltam énekelni és ugyan azzal a laza járásommal elsétáltam onnét. A kocsma nem volt épp a legközelebb, de ez volt a kedvenc helyem, szóval vállaltam a következményeket, hogy talán teljesen részegen kell majd hazatántorognom. Amint beléptem az ajtón mindenki rám nézett. -  Mégis mit bámultok? Már a kedvenc helyemre se jöhetek be?  – A kérdés elhangzása után mindenki köszöntött, sőt, valaki még el is nevette magát azon, amit mondtam. Igaz, nem tudom miért. Engem itt ismertek, bár az utóbbi időben valóban nem jártam ide túl sűrűn! Odamentem a pulthoz, rákönyököltem, majd a felszolgáló srácot is köszöntöttem. -  Nem, most nem akarok berúgni. Egy sör elég lesz.  – Általában inkább valami töményebbet szoktam inni, de ma nem. Pár üveg sör pont elég lesz ahhoz, hogy nyugodtan tudjak aludni.
Elég sokáig tartott mire kiszolgáltak, de betudtam annak, hogy nem csakhogy itt vagyok, de még csak nem is azt kérem, amit szoktam. Ma este úgy fest elég sok embert megleptem, de ez is volt a tervem, hisz ha mindig ugyan azt csinálom, akkor egy idő után unalmassá válok, amit nem akarok. Páran odajöttek hozzám és kíváncsiskodtak, hogy merre jártam az elmúlt pár hétbe és mit csináltam. Mivel a legtöbb ember, aki idejárt varázsló volt, így könnyedén mondhattam volna igazat is, de nem szerettem, ha munkám után kérdezősködnek, ezért szimplán azt mondtam, hogy lazítani akartam és elutaztam a családomhoz. Persze ebből egy árva szó sem volt igaz, miután nem volt miért lazítanom, a családom meg utál, szóval hozzájuk nem is tudtam volna elmenni. Szerencsémre jó voltam abban, hogy másokat megvezessek, így ezeknek a bolondokat sem volt nehéz átverni.
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Ha már nincs semmid, csak mosolyogj!


A hozzászólást Thomas J. Broown összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-08-16, 19:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Thomas

Vissza az elejére Go down

Chantal & Thomas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor
» Thomas Jefferson Rogers
» Thomas Repülőtér
» Thomas "Tom" Avery

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-