Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Gavin & Karen - Halesworth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Karen Nott
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 189

TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth 2015-09-28, 02:28



Gavin & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ó, Merlinre! Hagyjatok már békén!

Dühös volt Gavinre, amiért a fiatal férfi nem tudta tűrtőztetni az indulatait. Nem akarta, hogy a fivére bárminemű bajba keveredjen. Az sem érdekelte, hogy azok a suhancok megússzák, csak Gavin ne csináljon semmi ostobaságot. Azonban, mégis bekövetkezett az, amitől félt. A testvére az egyik srácnak levágdosta azzal a tőrrel az ujjait, amelyet ő adott ajándékba neki. Talán az dühítette annyira, hogy pont azt a tőrt kellett bemocskolni az ostoba muglik vérével.
‒ Lehet, hogy értük nem kár, de érted igen ‒ csapott finoman a fiatal férfi mellkasára. Ő nem akarta ezt. Sőt, azt kívánta, a testvére bár tudna uralkodni magán. Nem szerette volna, ha lecsukják csonkításért, vagy bármilyen bűncselekményért. ‒ Hát nem érted? Szükségem van rád. Nem tudom mihez kezdenék, ha nem lennél mellettem ‒ pillantott rá szomorúan. Valóban esélyes, hogy Karen elvesztené a józan eszét, ha Gavint elszakítnák tőle. Már ez az egy hét kínszenvedés volt számára, és folyton azt tervezgette milyen módszerekkel gyilkolja le a munkatársait, holott a szadista énje mindezidáig a mélyben szunnyadt.
A következő szavak hallatán Karen szkeptikus pillantást vetett a testvérére. ‒ Igazán? Pedig nagyon úgy néztél ki ‒ jegyezte meg élesen, majd kiosztotta Gavint a tőrt illetően. ‒ Ajánlom is ‒ morogta. Nehéz szívvel tette el a pengét, de tudta, Gavin nem érdemelte még ki azt, hogy visszaadja neki. Azért alaposan meg kell dolgoznia, vagy legalább is bocsánatot kell kérnie.
Aztán Karen észrevette, hogy a szerelme saját magát is megsebesítette, ezzel pedig ismét felbosszantotta, de a bosszúságát már nem mutatta ki, pusztán megitatott a másikkal egy bájitalt, aztán megfogta Gavin kezét, alaposan megszemlélte a hegeket, majd elengedte.
‒ Gavin, légy szíves, rám nézz, ha hozzád beszélek! ‒ szólalt meg egy leheletnyi ingerültséggel a hangjában. Utálta, amikor a testvére ezt csinálta. Utálta, amikor elfordult, amikor nem felelt, amikor hallgatott, pedig tudta, hogy rosszat tett. És mégis, nem tudott örökké haragudni rá.
‒ Kérlek, próbálj meg uralkodni magadon ‒ suttogta halkan, majd ismét megfogta Gavin ökölbe rándult kezét, finoman arra késztette, hogy lazítson, mert össze akarta kulcsolni az ujjaikat. ‒ Nem vagyok gyerek, meg tudom védeni magam. Különben is, mindig is te voltál és te leszel az egyetlen, akit szeretek ‒ mondta kissé lágyabban. Valahol a szíve mélyén megértette Gavin cselekedeteit, azonban tudta, hogy ez nem volt helyes. Ennek nem így kellett volna történnie. Azonban sejtette, hogy a kedvese fejében miféle gondolatok járhatnak, ahogy azt is tudta, hogy mivel verhetné ki ezeket a fejéből, így hozzábújt. Amúgy is hiányzott neki a férfi érintése, nem volt semmi, ami visszatarthatta volna attól, hogy átölelje.
‒ Köszönöm ‒ súgta, mielőtt találkoztak volna az ajkaik. Gavinnek nem kellett annyira húznia magához, Karen magától hozzábújt. A mellkasaik összepréselődtek, és amikor a nyelveik összetalálkoztak, Karen vadabb tempót kezdett diktálni. A kezével folyamatosan Gavin hátát simogatta, vagy éppen a fivére hajába túrt. Forróság öntötte el a testét, valami édes gyönyör áradt szét benne, amely után régóta sóvárgott. Ismét teljességet érzett, újra elevennek érezte magát. Tudta, hogy Gavin mellett teljesedhet ki, ahogy azt is, hogy ők ketten összetartoznak már a születésük óta.
Aztán a csók szakadt, de Karen még utoljára nyomott egy puszit Gavin arcára, és továbbra is a kezét szorongatta. Amióta a testvére felbukkant, nem érdekelte őt az eső, vagy éjszaka. Mindkettőt szerette, az előbbi a szülei emlékét hordozta magával, az utóbbi pedig a megnyugvást okozott számára.
‒ Nem csalódtam benne ‒ mosolyodott el halványan, majd a temetőbe hopponáltak. Ott Karen körbepillantott, majd lábujjhegyre ágaskodott, és egy csókot nyomott Gavin szájára. ‒ Ha szerencsénk van, ma éjjel miénk a temető… Meg persze a holtaké. ‒ A mosolya megváltozott, játékossá, már-már pimasszá vált. Pont olyan arcot vágott, mint aki valami rosszaságon töri a fejét, azonban egyelőre nem árult el semmit Gavinnek.
‒ Unalmas. Azt hittem, megölök valakit a munkahelyemen. Mindig rá kell jönnöm, hogy milyen undorítóak az emberek. Otthon meg nem történt semmi lényeges ‒ legyintett, miközben megindult a szüleik sírja felé. Mélyen magába szívta az ázott föld illatát, és egy pillanatra sem eresztette el Gavint. Az egyik sor közepén, két egyszerű, fehérlő sírkő előtt állt meg, és gyertyát gyújtott. A közeli padot a sírok elé lebegtette, és leült rá. ‒ És veled történt valami? Anyáék biztosan kíváncsiak arra hogyan érezted magad külföldön ‒ kérdezte, azonban a tekintetét le sem vette a síremlékekről, amelyeket megvilágítottak az apró gyertyák. Mr és Mrs Nott végső nyughelyét jelölték. A fiatal nő gyakran tűnődött azon, hogy vajon a szülei miért nem tértek vissza kísértetként, nekik az is megfelelt volna, ha legalább úgy jelen vannak az életükben.
Karen Gavin vállára hajtotta a fejét, és megszorította a kezét. Az arcán könnycseppek gördültek végig. Sosem tudta szavakba önteni, hogy mennyire hiányoznak neki a szüleik, vagy épp milyen nehezen viseli, hogy ő az egyetlen nő a háztársban, de akár azt is említhetném, hogy mennyire fáj neki, hogy a kisebb testvérei jóformán már nem is emlékeznek a szüleikre.
Egy ideig csendesen ült, majd Gavint alaposan kifaggatta az elmúlt hét eseményeiről, utána pedig ő is beavatta a fiút a részletekbe. Olyan jó fél óra múlva aztán feltápászkodott, és Gavinbe belekarolva hazasétáltak.

music:[You must be registered and logged in to see this link.]|words: ?  [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]     [You must be registered and logged in to see this image.]



The world will regret our relationship.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavin Nott
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth 2015-09-24, 09:38



Gavin & Karen
a túlzott bátorság hülyeség...
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Teljesen természetes reakció volt tőlem, elvégre, ki nézné tétlenül, ahogy élete értelmét zaklatják? Senki. Senki sem lenne hajlandó eltűrni, ahogy én sem. Az már persze más téma, hogy hogyan oldottam meg a problémát, de hát ugye embere válogatja az eszközét. Nekem pedig nem volt időm finomkodni. EL lehet hinni, ha lett volna, akkor egyenként kínoztam volna meg őket, amíg ki nem lehelik az utolsókat.
- De nem volt kár értük... - Legalább is az én feltételezéseim szerint. Kissé még mindig haragos voltam, de az előbb feltört dühroham már semmissé vált. Már csak a bosszúvágy, és az elégedetlenség mocorgott bennem. Szívesen rohantam volna utánuk, hogy befejezzem amit elkezdtem, de Karent sem akartam itt hagyni. Túl rég nem láttam már, hogy ilyen férgekkel foglalkozzam helyettük. Őket később is megkereshetem.
- Nem is öltem volna meg őket... - Elhallgattam egy pillanatra. Be kellett látnom, hogy igaza van. - Értem, megjegyzem. - Beletörődtem a tévedésbe, de soha nem fogom elismerni, hogy helytelenül cselekedtem volna. Lehet, hogy lettek volna finomabb módszerek is, de mint mondtam, nem volt időm kigondolni őket. Eluralkodott rajtam a düh, és ilyenkor nem szoktam gondolkozni, csak cselekedni.
- Máris... - Nem esett jól, hogy Karen dühös volt rám, de valahol megértettem. Én sem értékeltem volna, ha értem sérül meg, de kettőnk közt jelentős különbség van. Ő egy nő, egy gyönyörű nő, akin szentségsértés lenne sebet ejteni, és egy olyan szánalmas alak, mint az a fickó, akinek levágtam az ujjait, még csak meg sem szabad, hogy érintse.
A kérdésére elfordítottam róla a tekintetemet. Nevezhetjük költői kérdésnek, amit feltett, elvégre egyértelmű, hogy mindezt csak azért tettem, mert annyira szeretem őt. Senki és semmi másért nem lennék hajlandó ilyet tenni, csakis érte.
- Te is tudod, Karen... - Lágyan ejtettem ki a nevét, talán még szeretettel teljesebben mint máskor, de nem tehetek róla, a szívemben kavargó düh és szerelem keveréke még hevesebbé teszik a szerelmemet. A következő szavait viszont meg kellett emésztenem. - Lehet, de te is tudod, hogy ilyenkor nem tudok uralkodni magamon. - A kezem ökölbe szorult, a düh ismét felütötte a fejét. Még mindig szívesen visszarohantam volna, hogy folytassam azt, amit elkezdtem, de Karent soha nem hagynám itt. Talán majd ha elaludt... Amikor viszont hozzám bújt, elsöpört minden véres gondolatot, és teljesen rá koncentráltam.
- Igyekezni fogok... - és máris az ajkai után hajoltam. Lágyan, finom húztam magamhoz, és kiélveztem minden pillanatát, hogy végre igazán érezhettem, hogy ő az enyém. A nyelvem finoman tör utat Karen szétnyílt ajkai közt, hogy körbeölelhesse a nyelvét, így édes csókot váltva. Talán kicsit szorosabban is húztam magamhoz, amíg a csók tartott, de azt a forróságot, ami fellángolt a szívemben, már alig bírtam türtőztetni.
Ahogy elengedtem, mintha valami üresség lett volna úrrá a szívemen, amit még az a gyengéd csók sem pótolt, amit az arcomra lehelt.
- Csak, mint mindig - forgattam meg a szemem. - Na igen... - Szorosan fogtam a kezét, amint elindultunk. Kevésnek éreztem, de most még be kellett érnem ennyivel. Anyáék elsőbbséget élveznek, majd otthon lesz elég időnk egymásra, hogy bepótoljuk azt az egy hetet.
Nem volt ínyemre a hopponálás, de ha Karen ragaszkodott hozzá... Akkor nem tehettem mást. Mindig nehezen tudtam nemet mondani neki. Viszont most én is helyesebbnek éreztem, még ha nem is rajongtam az ötletért. Zuhogó esőben nem kellemes, vagy éppen jó ötlet csak úgy sétálgatni, bárki megláthat a muglik közül, még ilyen késő este is. Az pedig nem lenne túl jó.
- És milyen volt az elmúlt egy hét? - Tudni akartam mindent, ami vele történt, hogy legalább ennyivel könnyítsek a szívemet kínzó hiányérzet miatt. Maga a Pokol volt ez az egy hét, és a percek, amiket nélküle töltöttem el, még mindig kínoznak a tudatlanság gondolatával...



[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


One half of the world cannot understand the plesures of the other

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karen Nott
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 189

TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth 2015-09-02, 05:34



Gavin & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ó, Merlinre! Hagyjatok már békén!

Karen sose gondolta volna, hogy ennyire eldurvulhat a helyzet, bár valahol a lelke mélyén nem is lepődött meg Gavin reakcióján. Ismerte már annyira a fivérét, hogy tudja, milyen a srácot legyilkolná, ha tehetné. Talán épp azért akarta annyira megfékezni a testvérében tomboló gyilkos dühöt. Egyelőre nem voltak bűnözők, és nem is akarta, hogy ilyen apró férgek vérével mocskolja be Gavin a kezeit, amikor ők sokkal nagyobb halakra utaztak.
Hiába próbált rászólni, itt a szép szó édeskevés volt már. Cselekednie kellett, még hozzá azonnal, mielőtt még valami nagyobb baj történhetett volna. Karen sejtette, hogy Gavin szólítgatása, a könyörgés és a sírás nem hatott volna, így amint sikerült előkotornia a pálcáját, az volt az első, hogy a testvérét megfosztotta a tőrtől, amely fémesen csattant az aszfalton. A fiatal nő gyorsan megszerezte magának, és eltűntette a fegyvert a táskájában.
Amikor Gavin megszólalt, Karent mintha elöntötte volna a méreg. Sápadt arcába vér szökött, és élesen felelt az öccsének. ‒ Mert nem akarom, hogy megöld ezt az idiótát, azért! ‒ dühösen fújtatva megragadta Gavin felsőjét, és annál fogva rángatta magával, miközben kedvesebbnél kedvesebb szavakat intézett hozzá.
‒ Komolyan ezt akarod, Gavin? Hányszor mondtam neked, hogy mi nem vagyunk gyilkosok! Két ember van, akiket legszívesebben a föld alatt látnánk, azok pedig a nagyiék. Erre koncentrálj, világos voltam?! ‒ Annyira dühös volt rá, hogy legszívesebben a falhoz vágta volna, azonban ahhoz túlságosan is szerette az öccsét, hogy valóban ártson neki. Már az is nehezére esett, hogy megdorgálja, de Gavinnek be kellett volna látnia, hogy nem kezelte a legjobban a helyzetet. Ráadásul saját magának is ártott ezzel a kis magánakcióval, amit a nővére legszívesebben fejbe csapkodta volna egy párnával. Rendben, értékelte azt a gesztust, hogy meg akarta védeni, de azt túlzásnak találta, hogy az egyik támadót meg kellett fosztani az ujjaitól. Ennyire nem voltak kegyetlenek. Lehet, hogy sok durvaságot tanultak a Durmstrangban, de nem kellett állandóan olyan eszközökkel élni. Mindezek mellett a lányt az is bántotta, hogy Gavin bemocskolta az ajándékát, amit nem azért adott neki, hogy muglikat csonkítson meg vele.
Szóval kissé morcosan nyomta Gavin tenyerébe a fiolát, majd amikor a testvére elfintorogni kezdett, bosszúsan elmorrant. ‒ Ne grimaszolj! Idd meg! ‒ parancsolta. Most éppen nem a legkedvesebb oldalát mutatta, de okkal haragudott a másikra, főleg, hogy az bocsánatot se kért tőle.
‒ Gavin, nem érdekel. Két ember van, akik mi a kezünktől fognak meghalni, de azok nem ezek a srácok. Nem módosítasz embereket, nem csonkolsz és nem ölsz, világos voltam? Te jó ember vagy. Akkor mégis miért követsz el ilyeneket? ‒ sóhajtotta. Fáradt volt, az előbbi közjátéktól fásulttá is vált. Nem volt kedve még arról is vitatkozni, hogy mégis melyiküknek volt igaza. Mindketten makacsok voltak ilyen téren. Tudta, hogy neki kell majd engednie. ‒ Nem is lett volna szükség egyikre sem. Odalépsz, megfenyegeted őket, esetleg az egyiket megütöd, és végeztünk. Nem kellett volna ennyire túlbonyolítani ‒ masszírozgatta a homlokát. Neki kellett félretennie a büszkeségét, mert érezte, a testvére nem lesz erre képes. Már egy ideig duzzogott, aztán amikor érezte, hogy alábbhagy a haragja, ismét azon az édes hangján szólalt meg, amit Gavin annyira szeretett.
Hozzábújt, mint valami kiscica, úgy fészkelte be magát a fivére karjai közé. Neki is rettenetesen hiányzott. Az az egy hét… Steven az agyára ment, a munkatársai szintén, és nem volt senki, aki esténként átkarolta volna… Pokolian kínzó volt számára, épp ezért volt ő is annyira feszült és borzasztóan makacs.
‒ Te is nagyon hiányoztál nekem ‒ suttogta halkan, miközben megsimogatta Gavin arcát. ‒ Örülnék, ha tényleg kevesebbet féltékenykedtél ‒ tette hozzá még a csók előtt. Lágy csókot nyomott Gavin szájára, majd lassan szétnyíltak az ajkai, hogy a nyelveik találkozhassanak egymással. Karen boldogan borzongott bele abba, ahogy Gavin végigsimított a hátán, majd a hajába túrt. Ekkor döbbent rá, hogy tényleg leírhatatlanul hiányzott neki az ikertestvére, a jobbik fele, a szerelme. Nem szívesen vált el tőle, de muszáj volt. Indulniuk kellett, hiszen nem maradhattak itt örökké, már várták őket otthon és a temetőben egyaránt.
Amikor a fiatal férfi csókolt nyomott Karen homlokára, ő csak halványan elmosolyodott, és egy puszit nyomott az arcára. Noha még belül még mindig zavarta a korábbi eset, de igyekezett félretenni a korábbi nézeteltérést.
‒ Gondolhattam volna, hogy Steven megint elfelejtett valamit… ‒ jegyezte meg bosszúsan, aztán halkan kuncogva hozzátette. ‒ De azért nem semmi, hogy Fred mindig milyen jól tud időzíteni. Na, nem baj, az a lényeg, hogy most itt vagy ‒ mosolygott rá, majd amikor Gavin beleegyezett abba, hogy tegyenek egy kis kitérőt, Karen megölelte őt, és csak utána indultak el kéz a kézben.
Notték mindig is furcsák voltak, így teljesen megszokott volt, hogy Karen éjszakánként felbukkant a temetőben. Igazából, az lett volna különös, ha nem ezt tette volna. Nem volt olyan messze a sírkert, de Karen mégis hopponálni akart, és addig beszélt Gavinnel, amíg bele nem egyezett. Már alig várta, hogy alaposan kifaggathassa a testvérét az elmúlt hét eseményeiről.

music:[You must be registered and logged in to see this link.]|words: 801[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavin Nott
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth 2015-08-25, 01:17



Gavin & Karen
a túlzott bátorság hülyeség...
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]


Végül is sikeresen megléptem otthonról, úgy, hogy az öcséimet nem kellett magammal hoznom. Szeretem őket, de latba vetve Karennel az ő társaságukat, bőven Karen vezet. Mégis, így is késve érkezem meg. Pedig ha időben érek, ez a balhé tényleg elkerülhető lett volna, vagy ha az a pár idióta nem pont az én barátnőmet szúrta volna ki. Elismerem, hogy ő a legnagyszerűbb nő a világon, de pont ezért nincs joguk akár csak rápillantani se. Márpedig az a srác még annál többet is tett. Elborult az agyam, nem kellett sok, hogy már a második srácot is falhoz vágjam. Igaz, Karen hangja valamelyest nyugtatóan hatott, de ahhoz, hogy leálljak, már túl késő volt. A szép szavak már nem használtak, akárkitől is jöttek.
- Karen... - Soha nem tűrtem meg senkitől sem, hogy megközelítse, ők pedig túl messzire mentek. Ez, és az egy hét alatt felgyülemlett stressz pedig most ostorként csattan rajtuk. Pontosabban csak egyen, és kés képében. Semmi sem zökkent ki, sem a csontok törése, sem a kiáltozása nem jut el a tudatomig. Amikor viszont a kés kirepül a kezemből, és tudatosul bennem Karen hangja, teszek hátra egy lépést.
- Chh, ezt most miért? - A kés után nyúlnék, de Karen begyűjti. Vége a szórakozásnak, pedig ha tehettem volna... Bár, még így is félholtra verhetném, de Karen megragadja a felsőmet és elrángat onnan jó messzire. Hirtelen toppanunk meg, Karen elengedi a felsőmet, és a lámpafény felé fordítja a bal kezem. A ciccegésére elégedetlenül pillantok el a szürke szempárról. Pedig ezt csak miatta tettem... Egy gyógyító löttyel teli fiola landol a kezemben. Elhúzom a számat, de megiszom a tartalmát. Nem állíthatnék így haza, az csak problémát okozna.
- Tudom, hogy meg tudod védeni magad, de... Nem jöttek volna rá, csak módosítani kell az emlékeiket. Amúgy sem öltem volna meg... - Talán. Bár magamat ismerve valószínű, hogy nem úszta volna meg egyszerűen, de tudtam, hogy Karen úgyis leállít, ha túl messzire megyek. - Pedig most szükség volt rá. Varázsolni nem varázsolhattam. - Pedig gyorsabb lett volna, és nem fájt volna annyira. Makacsul védem az igazam, egy cseppnyi megbánás sem tükröződik a szememből, ahogy Karenre nézek. Ha a nővéremről van szó, bármire képes vagyok, megbánás nélkül, még akkor is, ha az egy emberi életbe fájna. Semmi sem érdekel rajta kívül, így amikor végre hozzám bújik, örömmel zárom köré a karjaimat.
- Azért, mert én is annyira szeretlek téged, és olyan mérhetetlenül hiányoztál. El nem tudod képzelni, hogy mennyire. Bármire képes lennék érted, és ha azt akarod, akkor megpróbálom visszafogni magam. - Lágyan csókolok vissza, miközben egy kissé előredőlök, az egyik kezemmel közelebb húzom magamhoz, míg a másikkal végigsimítok a hátán, alulról felfelé, majd beletúrok a selymes hajába. Ő csakis az enyém... Kész kínszenvedés, amikor elválnak az ajkaink, de búcsúként még egy csókot nyomok a homlokára, majd megfogom a kezét.
- Steven otthon hagyta a papírjait, Fred megkért, hogy vigyem el neki, persze pont akkor, amikor indultam volna... - Egy kicsit megszorítom a kezét. Bezzeg ha nem kellett volna odamennem... Nem lett volna semmi probléma. Viszont, ahogy Karen megemlíti anyáékat, minden idegességem elszáll. - Persze, ez csak természetes. - Egy halvány mosoly ül ki az arcomra. Régen voltam már náluk, jó lesz újra kimenni a sírhoz. Legalább elmesélhetem, hogy mi is történt abban az egy hétben, amíg távol voltam.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karen Nott
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 189

TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth 2015-08-09, 02:52



Gavin & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ó, Merlinre! Hagyjatok már békén!

Annak ellenére, hogy négy részeg, mindenre elszánt, vagy talán épp felettébb ostoba fiú vette körbe, Karen nem aggódott. Öt fivére volt, akármelyiket lenyomta egy otthoni verekedésben, és a Durmstrangban is igen hírhedt volt a bal horgáról. Szóval, nem tartott attól, hogy bármelyikük is kárt tudna tenni benne.
Arról nem is beszélve, hogy a mellkasában, valahol a szíve tájékán egyre inkább forrósság öntötte el, mintha érezné, tudná, hogy Gavin mégis eljön érte, és nem feledkezett meg róla. Ez a tudat pedig még inkább nyugalommal öntötte el, bár szeretett volna a dolog végére érni, mielőtt a fivére megérkezik. Tudta, milyen hirtelenharagú és forrófejű, na, meg hogy milyen könnyen eldurran az agya, ha bárki is hozzá mer érni. Természetesen, ő sem volt jobb. Pont úgy tombolt benne a féltékenység, ha valaki az öccséhez közelített. Hány lányt tépett már meg a Durmstrangban, vagy átkozott meg! Miatta különféle okokkal kerültek lányok a gyengélkedőre: felgyújtotta, megtépte, összekarmolta, vagy vágta, mindezt olyan hidegvérrel, mintha nem is lenne lelke. Csak egy számított neki: senki nem érhetett Gavinhez. De ez fordítva is igaz volt, bár Karen csak olyankor vette át az irányítást, amikor már tényleg úgy kellett lerángatni a csajt a fiúról.
Az pedig, hogy valaki konkrétan a lány fenekét fogdosta úgy, hogy Gavin ennek szemtanúja, felért azzal, hogy aláírta a halálos ítéletét. Amikor a lány egy újabb árnyat látott felbukkanni, majd látta az elterülő srácot, elsápadt. Nem akarta ezeket a szerencsétleneket eltenni láb alól, és azt sem akarta, hogy Gavin ilyen söpredékkel mocskolja be a kezét. Persze, miközben azon aggódott, hogy hogyan fogják eltüntetni a holttesteket, a szíve repesett, hogy végre egy hét után végre láthatja a szerelmét, elvégre, számára egy nap is hosszú Gavin nélkül, nem egy hét. Azt hitte, belebolondul a hiányába, hiába küldözgettek egymásnak leveleket, az mégis csak más volt.
Gavin megszólalására Karen felsóhajtott. Ez a sóhaj egyenértékű volt azzal, hogy „nem hiszem el, megint kezdi” gondolattal. Igaz, örült, hogy nincs egyedül, van, akije megvédje, de azért nem akart rosszat ezeknek a barmoknak. Gavin pedig a fiúk szemszögéből a legrosszabb személy volt, aki felbukkanhatott.
‒ Gavin, kérlek… ‒ kezdte higgadtabban, bár nem is értette miért próbálkozik, hiszen ha a fivére agyát elborítja a vörös köd, akkor még őt is figyelmen kívül hagyja. Karen látta az eltorzult mosolyt, ismerte ezt az arckifejezést. Pont ilyen arcot vágott a fiú, amikor együtt küldtek kínzó átkot az egyik tanárukra. Az már más kérdés, hogy még ezt a beteges mosolyt is szerette a fiúban, akárcsak a dühöt sugárzó szürke szempárt.
A lány meglepődött, amikor Gavin elrántotta a srácot, mert ezáltal, Karen akaratán kívül is megsebezte a fiú nyakát, továbbá, akkor pillantotta meg az ajándékba adott tőrt az öccse kezében. Fásultan felsóhajtott. Nem egészen erre gondolt, amikor a mellékelt levelet megírta. Azonban nem lépett közbe, előkotort a táskájából egy rongyot, amit még valamelyik vicces kedvű testvére csempészett oda még mielőtt dolgozni ment volt, és megtörölte a véres pengét, majd a ronggyal együtt eltűntette azt a táskájában. Ő ezzel úgy érezte, hogy végzett, mindent megtett azért, hogy megvédje magát, így engedte Gavinnek, hogy kicsit kitombolja magát. Addig legalább szemmel tartotta a többieket, akik arcára kiült a rémület, és úgy döntöttek, hogy ideje meghátrálni.
Így csak ekkor észlelte, hogy Gavin pontosan mit is művel. Vagyis, ekkor kezdett el ordítani a taperoló. Karen riadtan arra fordult, és rákiáltott a testvérére. ‒ Gavin, ne! ‒ Úgy tűnt, a parancsoló hangnem nem hatotta meg a fiút, mert továbbra is figyelmen kívül hagyta Karen szavait.
Amikor Gavin elkezdte levágni a srác ujjait, Karen ismét a táskájában kezdett kotorászni a pálcája után. Nagyon jól tudta, hogy ilyen állapotban akár ő is megsérülhetne, ezért az volt a terve, hogy egy lefegyverző bűbájjal kiüti Gavin kezéből a tőrt, de a fiú addigra már végzett.
‒ Engedd már el! ‒ rivallt rá türelmetlenül, és egy jól irányzott bűbájjal tényleg kiütötte Gavin kezéből a pengét. Az ajándéka vérrel borítva, hangosan csattant a földön. ‒ Gavin, tűnés a közeléből!
Mielőtt Gavin ismét megszerezhetné a tőrt, Karen egy begyűjtő bűbájjal elmarta előle. Nem akarta, hogy még több bajt keverjen, sőt, volt olyan kegyes, hogy begyógyította a srác nyakán okozott sebet, és megpróbálta elállítani a vérzést is, de azt már kevesebb sikerrel. A fiú nyöszörögve rogyott a földre, és vélhetően azt kívánta, hogy bárcsak ne ment volna el otthonról ma éjszaka.
Karen ismét előszedte a rongyot, belecsavarta a tőrt, és azt is eltette, majd megmaradta Gavin felsőjét, és legalább két utcán keresztül kellett végigrángatnia, mire meg mert állni. Akkor megtorpant, megragadta Gavin kezét, és a lámpafény felé tartotta. Látta, ahogy kisebb vágásokból szivárog a vér. Elégedetlenül ciccentett, majd elővett egy kis fiolát, amit még a gyárból csempészett ki. Állítólag minden apró sérülést begyógyít, ezért Gavin kezébe nyomta, hogy hajtsa fel az üvegcse tartalmát.
‒ Olyan lökött vagy! Elintézem volna. Muszáj volt levágni az ujjait? Nem tudtad volna szimplán agyonverni? És ha megölöd? Ha rájönnek, hogy te voltál? Ha börtönbe kerülsz, szerinted én mihez kezdek? ‒ fakadt ki. Bár leginkább az nem tetszett neki, hogy az ő ajándékával tette ezt a fiú. ‒ Nem azért írtam a levelében, hogy lehet szükséged lesz rá, hogy aztán idegen pasik kezét vagdosd! Nem fogod visszakapni, amíg újra ki nem érdemled.
Neheztelt a fiúra, bár nem tudott sokáig haragudni rá, hiszen szerette őt, Gavin volt számára a legkedvesebb dolog a világon, így még hízelegni se kellett neki, hogy meglágyuljon a szíve. Halványan, elmosolyodott, hozzábújt az öccsébe, hogy a fülébe duruzsolva folytassa. ‒ Azért imádlak ám, és nagyon hiányoztál, de kérlek, ne balhézz ennyit! Szerinted, én vágytam erre? Nagyon jól tudod, hogy senki nem érdekel rajtad kívül. Akkor meg miért vagy állandóan féltékeny? ‒ kérdezte halkan, majd egy csókot lehelt Gavin ajkára.
‒ Viszont, örülök, hogy eljöttél. Hol voltál eddig? ‒ érdeklődött, miközben összekulcsolta az ujjait Gavinével. ‒ Ha már itt vagy… Akkor kijönnél velem anyáékhoz? ‒ kérte. Elvégre, Karen nagyon sokszor kijárt a temetőbe, hogy meglátogassa a szülei sírját, hogy rendbe tegye azt, virágot vigyen, kigazoljon, vagy egyszerűen csak leüljön, és beszéljen nekik. Számára a temető sose volt hátborzongató hely, még éjszaka sem. Sőt, szeretett ott lenni, úgy vélte, a temető, ahol a szülei lelke nyugszik, kapcsolatot képez a holtak és az élők között. Gyakran elhívta magával Gavint is, hogy ne legyen egyedül, és most is ezt kérte tőle, hogy aztán Gavin is elmesélhette a szüleinek, hogy mi történt Svédországban.

music:[You must be registered and logged in to see this link.]|words: 1027  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gavin Nott
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 30

TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth 2015-08-09, 01:50



Gavin & Karen
a túlzott bátorság hülyeség...
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Pontban este 9-kor léptem ki a szobánk ajtaján, a hűvös időnek megfelelően egy hosszú fekete farmerben, és egy sötétszürke ingben. Beletúrtam a hajamba, és elpillantottam a kicsik szobája felé. Adrian valószínűleg olvasott, míg Chase... Nos, a franc se tudja mit csinált. Mindenesetre, majdhogynem fel sem emeltem a lábam a padlóról, amíg elsétáltam az ajtajaik előtt, nehogy zajt csapjak. Még a lépcsőn is olyan óvatossággal osontam le, hogy a legprofibb betörők megirigyelnék. Nem akartam, hogy meghallják, hogy elmegyek itthonról. Még a végén velem akarnának jönni Karen elé... Legalább is Chase-ből kinézem. Márpedig a drága időt, amit Karennel tölthetek végre egy hét távol lét után, nem vagyok hajlandó testvéri enyelgésre pazarolni, sajnálom Chase.
A lépcsőkön leérve, továbbra is osonva haladtam a konyha felé. Svédországból hoztam egy helyi receptek alapján készült kekszfélét, és Karen-é még ott kell, hogy legyen. Chase valami édeskéset kapott, Adrian kókuszosat, Steven csokisat, Fred meg cukrozottat. Fogalmam sincs, hogy az milyen lehet, de ők választották ki amikor letettem eléjük. Természetesen, Karennek sósat hoztam. Tudom, hogy nem szereti az édes kekszet. Bár, sósat nehezebb volt találni, mint bármi mást, de megérte keresgélni.
- Gaaaaav! Ha már úgyis leugrasz Karen elé, nem vinnéd el Stev-nek a papírjait? Itthon hagyta, annyira sietett. - összerezzentem, ahogy meghallottam a hangját. Fred azon kevesek közé tartozik, akik képesek rám hozni a szívbajt, és ő előszeretettel él ezzel a lehetőségével... Bár, ezúttal inkább csak azért ijedtem meg, mert "tilosban" jártam. Délután, amikor hazaértem, megkérte, hogy inkább pihenjek, nem kell lemennem Karen elé, ha már egy hétig dolgoztam. Én viszont megígértem, így neki csak bólogattam, míg ha kell, akkor az ablakon ugrom ki, hogy hazakísérjem őt. Viszont nem volt dühös, valószínűleg sejtette, hogy úgyis lemegyek elé. Az biztos, hogy már ismer minket.
- Rendben van, de kicsit halkabban, még a végén Chase és Adrian is jönni akarnak. - Nem néztem rá, csak felkaptam a zacskót a pultról, amibe, ha jól láttam, már a papírokat is belekészítette a doboz keksz mellé. Ennyire kiszámítható lennék? Megint csak felsóhajtottam, és a bejárati ajtóig meg sem álltam. Még arra sem figyeltem, hogy mondott-e még valamit, csak felkaptam a cipőmet. Az esernyő tartóból egy kisebbet előkaptam, majd az ajtón kiérve nagy nehezen széjjel nyitottam. Mugli találmányok... Na mindegy, visszának úgyis bűbájt használok. Valamint, az esernyő Stevennek lesz. Biztos vagyok benne, hogy nem vitt magával, a munkahelyén pedig nem varázsolhat.
Sietősen hagyom el az udvart, hát persze, hogy Steven pont az ellenkező irányban dolgozik... Majd futok, hogy időben Karen elé érjek. Ennyi idő után már tényleg nem akarom megváratni. 9:34, papírok és esernyő leadva. Steven nem értette, hogy miért nem akarok ott maradni vele, és rohanok el az esőben. Természetesen csak a víz lepergető bűbáj után. Haza érek végre, egy kis időt a szerelmemmel tölthetek, és lebetegednék... Nos, azt hiszem azt tényleg nem élném már túl. Ez az egy hét is katasztrofális volt. Hiába voltak olyan kedvesek odaát, meg a sárkány bébik is nagyon aranyosak voltak, de... Egyedül semmi sem jó.
A megszokott útvonalon haladtam. Közel sem érdekelt, ha nekifutottam valakinek, nem törődtem a szitkozódásokkal, csak egyre tovább rohantam. Hangokat hallottam, főleg egy nőét, ami édes dallamként járta körbe a tudatomat, Karenét. Természetesen a hang irányába indultam, de még bőven a sötétségbe burkolózva haladtam, amikor a pislákoló lámpa fényében sikerült elkapnom a jelenetet, amint egy részeg srác Karen fenekét tapogatja. Egy pillanatra megdermedtem, és csak másodpercek kérdése volt, hogy dühtől remegő testtel előrontottam az árnyakból, és a lendületemet kihasználva, elég gyorsan kiütöttem a hozzám legközelebb lévő srácot. Az kényelmesen elterült a vizes úton, amíg én a farzsebemhez nyúltam a pálcámért.
- Itt már nincs menekvés. - Mégis, ahogy körbepillantottam, sejtettem, hogy muglikkal van dolgom, így a tőr mellett döntöttem. Pár hete kaptam Karentől, természetes, hogy kincsként őrzöm, most pedig le is tesztelhetem, hogy mit tud. A pálcám helyett az övre rögzített tok fedelét pattintottam fel, egy eltorzult vigyorral, és vészesen villogó szürke szempárral találta szemben magát az előbbi taperoló srác. Azt mondják, ha az ember egy szeretett személyre néz, akkor kitágul a pupillája. Az én pupillám teljesen összeszűkült, valószínűleg teljesen szürke volt a szemem, ahogy a férfira pillantottam. A férfi bal kezéhez nyúltam, Karenre figyelemmel, kirántottam a karjai közül, és egyenesen a sikátor falának csaptam. Ő viszont nem úszta meg ennyivel, a falhoz szorítottam, a bal kezét pedig hátracsavartam.
- Remélem élvezted, mert ez volt az utolsó, hogy megfoghattál bármit is... - sziszegtem a fogaim közt, miközben kitámasztottam magam a térdhajlatában talppal, és precíz mozdulatokkal elkezdtem leszabdalni az ujjait. Nem érdekelt, ahogy ordított, a kapálózása meg még úgyse. Ezzel csak magának ártott, de ha meg is csúszott a kés, csak kisebb vágások lehettek a kezem. Abban a pillanatban, elborult elmével nem éreztem úgy igazán a fájdalmat.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karen Nott
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 189

TémanyitásTárgy: Gavin & Karen - Halesworth 2015-08-08, 23:24



Gavin & Karen
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ó, Merlinre! Hagyjatok már békén!

Zuhogott az eső, amikor Karen Nott kilépett abból a halesworth-i bájitalgyárban, ahol nyáron dolgozott. Nem rég járt le a munkaideje, ő pedig az öltözőjébe sietett, hogy mihamarabb szabaduljon arról a Merlin verte helyről, továbbá úgy volt, hogy az öccse eljön érte, ezért aztán különösen kapkodott.
Mivel a gyárban néha igen veszélyes anyagokkal kellett dolgoznia, ezért gyorsan a szekrénybe gyűrte sárkánybőr köpenyét, majd a táskáját onnan kikapva belökte az ajtót, és bezárta a szekrényajtót. Távozáskor senkitől nem köszönt el. Minek? Hiszen úgyse kedvelt senkit, de nem kell félteni, őt se kedvelték. Ha valakivel problémája volt, közölte vele, ha valaki bénázott, leteremtette. Karen mindig ilyen volt. Akárkit megszidott, akit nem szeretett, de még a saját testvéreit is megfeddi, ha kell. A fiatal nő mindig szigorú volt, nagyon ritkán lágyult el az arca. Csak néhány kivételezett érdemelhette ki a mosolyát. Azonban, visszatérve: Magára olvasott egy lepergető bűbájt, aztán a pálcáját a táskájába rejtve körbetekintett.
‒ Gavin sehol… ‒ felsóhajtott. Kicsit csalódott volt, elvégre csak azért sietett, hogy mihamarabb találkozzon vele, ő mégsem jött el. Lehet, hogy közbejött valami, vagy éppen elfelejtette. Ezek voltak az első gondolatai, aztán eszébe jutott, hogy Gavin sose feledkezne meg a találkozójukról, így bizonyára történt valami. Így hát, társaság híján elindult hazafelé. Nem hopponált, elvégre, szerette az esőt, és ilyen időben szívesen sétálgatott, annak ellenére, hogy az esőcseppek mindig a szülei temetésére emlékeztették. Más részt, remélte, hogy útközben mégis összefut Gavinnel, elvégre ugyanazon az úton szokott hazajárni, mint amerre a szerelmével is szokott sétálni.
Amíg a fivérére várt, észre sem vette, hogy már a többi dolgozó is indult kifelé, így hagyta, hogy egészen a gyár kapujáig sodorja a tömeg, aztán ott átfurakodott az embereken, és megindult egy kis utca felé. Azon tűnődött, hogy egy ekkora gyárat miként állíthattak be, hogy a muglik ne gyanakodjanak. Elvégre, elég sok mindent főztek: gyógyító italoktól szerelmi bájitalokig mindent. Karen jelenleg szerelmi bájitalokat kevert, talán említeni se kell mekkora kedvvel.
A kis utcába befordulva fellélegzett. Utálta ezeket a varázslókat, mindegyik pletykás, kétszínű, alattomos féreg volt, akárcsak a nagyszülei. Egyetlen igaz, őszinte embert se talált ott, és ez elkeserítette, azonban, nem hagyta ott a munkát, elvégre kellett neki egy kis gyakorlás, másrészt pedig a pénzre is égetően szüksége volt, ezért vállalta a három műszakot. Igaz, nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz elviselni a kollégáit, vagy, hogy ennyien lesznek nyolc órán keresztül összezárva, de kezdve megszokni.
A cipője kopogása visszhangot vert a csendes utcában. Nem volt egy szép környék, de egy gyár mellett mire számíthatnánk? Az utca különben is raktárakkal meg konténerekkel volt tele, és viszonylag sötét is volt, de ez az út volt a legrövidebb. Így hát, Karennek nem volt választása, erre ment tovább. Nem ijedt meg a homálytól, vagy az fokozatos erősödő neszektől. Nagylány volt már, meg tudta védeni magát eddig is. Nem mellesleg, boszorkány volt, tudott verekedni, ha arra kerülne sor, és a farmerje zsebében is ott lapult egy rugós bicska.
Higgadtan lépegetett előre, nem rémült meg az egyik villogó lámpától, vagy a közelében ólálkodó árnyaktól. Úgy volt vele, hogy legrosszabb esetben hazahopponál. A haldokló lámpa fénykörébe lépett, és megtorpant. Már korábban elővette a bicskát, amely most a tenyerében lapult.
 ‒ Na, jó! Ki az? ‒ szólalt meg ridegen. Éles hangja bármely élő lélekre a frászt hozhatta volna. Nem kapott választ, helyette négy tántorgó alak kerítette be. Olyan tizenhét-huszonhárom év közötti fiúk voltak, mindegyik holtrészeg, de azért annyira láttak ám, hogy felismerjenek egy nőt, és kikezdjenek vele.
 ‒ Hello cica ‒ szólalt meg az egyik vihogva. A többi vele röhögött.
Karen felvont szemöldökkel nézett körbe. Komolyan azt gondolta négy nyeszlett kölyök, hogy bepróbálkozik nála?! Nem felelt. Az egyik kezét a csípőjére tette, a másikban továbbra is a kést tartotta, hogy bármelyik pillanatban kipattinthassa a pengét.
A részeg fiatalok érthetetlenül makogtak, nevetgéltek, az egyikük még oda is hányt. Karen fintorogva húzódott hátra, de ekkor nekiütközött az egyiküknek. Amaz kaján vigyorral az arcát fogta meg a lány fenekét, de a lelkesedése csupán addig tartott, amíg a fényben nem csillant meg Karen pengéje, és meg nem vágta a bátor próbálkozó kezét. Amaz felüvöltött, bár ki tudja, hogy a rémülettől, vagy a fájdalomtól, azonban Karen kihasználta az alkalmat, és eltaszította magától.
A lány szürke szemei veszélyesen ragyogtak, hiányzott neki egy kis balhé. Már jó ideje nem került senkivel se összetűzésbe. A legutolsó talán az volt, hogy az ikertestvérével Crutiatus-t szórtak az egyik tanárukra. ‒ Én a helyetekben lelépnék, mielőtt még valami nagyobb bajotok esne ‒ sziszegte, bár jó tanácsnak szánta, a srácok csak kinevették, majd obszcén megjegyzéseket téve hátrálásra kényszerítették. Legalább is, ezt hitték. Azt gondolták, hogy most végre jól elszórakoznak majd Karennel, de nem így lett. Egy óvatlan pillanatban, amikor az alkoholtól mámoros állapotban elesett az egyikük, ezzel elvonva Karenről a figyelmet, a lány a korábban megvágott fiú mögé hopponált, hátulról átkarolta a vállánál, és a srác torkánál nyomta a hideg fémet.
‒ Ha nem akartok meghalni, akkor kopjatok le! ‒ fenyegette őket, és bár a fiúk nem ismerték őt, de Karen hidegvérrel képes lett volna legyilkolni mindegyiküket. Mindenesetre, a srác ott ficánkolt, nem törődve azzal, hogy maga alatt vágja a fát, és hogy már így is egy apró vágás éktelenkedett a nyakán. A többiek pedig, mivel nem voltak maguknál, ezért nem fogták fel a helyzet súlyát, csupán bambán bámulták őket.

music:[You must be registered and logged in to see this link.]|words: 824  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Gavin & Karen - Halesworth

Vissza az elejére Go down

Gavin & Karen - Halesworth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-