Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Kilátó
  Yesterday at 15:42
Kyle Matthews

ϟ Tower
  Yesterday at 14:35
Andrew Calver


ϟ New York Public Library
  Yesterday at 10:04
Eric Taylor

ϟ Mirazh
  Yesterday at 09:43
Megan Smith

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37901 hozzászólás olvasható. in 3430 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Tommy & Sári

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-11-03, 04:29


Tommy & Sarah


Csupán egy röpke pillanat, amit hallgatással töltök, nem árulkodó, de csak lassan felelek, kicsit óvatosabban érintve a témát.
Szerintem ez nincs így – kezdem ugyanis – Egy lány vehet fel gatyát, meg inget, ha úgy van – magyarázom – De ha lekötözi a mellét, rövidre vágja a haját, meg ilyenek, akkor legalábbis furcsának fogják nézni. – szerintem legalábbis. Nem? Én nem érteném, az biztos. Mi a jó abban? Én szeretek csajos lenni, nem bírnám, ha fiúnak néznének. Brrr. – Hordani, vagy mondjuk rajtam? – kérdezek vissza kissé pimaszul az utolsó kifakadására. Akármit mond, nem hinném melegnek, mégis kekeckedek vele egy kicsit - de nem akarnám megsérteni. – Igen, azt is... – értek egyet vidáman. Végre valaki megérti, miről magyarázok, ez felemelő, habár neki talán szomorú, mert így legközelebb is elő fogom adni ködös elképzeléseimet neki mindenféléről. – Az nem baj, ha ahhoz volt – vonok vállat közben – Egyfelől, már nincs, és ez jó. Másfelől, néha kell, mert ezek mellett jobban értékeljük a többit. – azt hiszem, de ebben már nem vagyok biztos. De annak idején valaki azt mondta, ezért kell szenvedni. Kellemesebb hinni, hogy van értelme. – De legközelebb nem fogom hagyni. Majd megvigasztallak, ha úgy van. – ígérem. Úgyhogy így lesz. – Ez lett volna akkor is. – teszem hozzá magabiztosan, csak, hogy a kérdésre is választ kapjon. S, ha ezt a hasonlatot most hallanám, meglepően furcsán néznék rá, és legjobb esetben is Sashára hárítanám a dolgot - na ő aztán tényleg mindig hazahord valami jószágot.
– felelem vidáman, látszólag engem nem érdekel, mennyire izgalmas, avagy sem. – Szerintem izgalmassá tudjuk tenni. A barátaimmal se szoktam unatkozni. – közlöm, mindenféle hátsó szándék vagy célzás nélkül - ő talán nem így fogja érteni. Ó, a fene! – Mi a jó abban, ha nem is tudom, ki a másik? Pár kérdésből nem tudhatom, ő-e az, vagy sem – ingatom fejem. Vagy mégis? – Vagy... Hát milyen kérdésekből? Van, ami egyből kizárja? – fú, most kezdek izgulni. Basszus, vajon feltette már nekem ezeket? És ha nem tudok megfelelni? Akkor most fogja magát, és itt hagy? Basszus, basszus, basszus! – Én még... Izé... – vörösödöm el közben, ahogy arra céloz. – Szóval hát na... És akkor érted... – magyarázom. Egyre érthetetlenebb, nagyszerű. – Tehát hogy én... Érted, én még... Hát sose... Meg még csak úgy se... – szóval még egyáltalán semmit, de ha ezt kihámozza a szavaim közül, akkor őszinte gratulációm. Még mindig szavaim ostobaságán szorongva, pironkodva bújok el karjai közt, míg jobban nem leszek a hoppanálás után, s csak az indokoltnál jó fél perccel később távolodom el tőle kissé, de kezét nem eresztem.
Tériszonyod? Tényleg? Mitől? – fú, na ennél hülyébb kérdést nehéz lett volna kinyögnöm – Tök durva... Én amúgy félek a pókoktól – jegyzem meg, hogy ne érezze magát egyedül. Bár ez olyan csajos dolog, szerintem minden lány fél a pókoktól, nem? – Ööö... Hát jó, eljöhetsz, de szóval... Hát tényleg elég béna vagyok seprűn – sütöm le pillantásom közben. Na, most eljön megnézni, hogy égetem be magam? Hát remek, az olyan kínos lenne. Basszus, meg kell tanulnom repülni. Mármint úgy rendesen. Eztán viszont megérkezünk a vásárba, először nem is eresztem őt, hanem szabályosan rángatom magam után, ahogy csapongok a standok közt.
Hűűűű, azt nézd meg! És... Látod azt? Nem, nem azt, hanem AZT ott! Azt, na, azt – mutogatok, de szinte rögtön utána már libbenek is tovább – Jól van – villantok rá egy százkarátos mosolyt – Amúgy remekül tudok alkudozni – hencegek – Láttad már a szomorú, sírós, elveszett kislány trükköm? – kérdem vigyorogva. Azzal aztán majdhogynem ingyen is nekem adnának bármit!



Vissza az elejére Go down
Tommy Jeffers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-11-02, 15:01



Sarah & Tommy
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Tudod mi idegesít az egészben? Egy lány bármikor lehet fiús, akkor vagánynak mondják, ha mondjuk sötétbe öltözik. Viszont ha egy srác lesz kicsit feminimebb, akkor már egyből ráfogják, hogy lúzer, meleg, meg ilyesmik. Különben is, én is szeretem a rózsaszínt! – Felelem morgolódva, holott ez nem neki szól csak a társadalmi megítélésnek, miszerint a fiúkat csak a fiús dolgok kellene, hogy érdekeljék. Mint a kocsik, csajok, ésatöbbi... Mi van akkor, ha én is szeretek női újságokat olvasni, és popzenét hallgatni a nagy nyálas stílusból? És akkor mi van? Mondhatnánk azt, hogy ne érdekeljen mások véleménye, viszont az általános megítélés zavar az egészben. – Igen, mielőtt találkoztunk először, jó pár napig feketében jártam. Jobb viszont nem lett tőle a kedvem. Mégis ahhoz volt hangulatom leginkább. Tudod mindez a belső lelkivilágot is tükrözi azt hiszem. – Természetesen az Andie-s dologra gondolok, érintőlegesen meséltem róla Sarah-nak, de kár lenne ismét kiemelni a dolgot. Most vele vagyok, lényegesen jobb harci kedvvel megáldva, mert bár úgy vélem, hogy Sarah valóban kislány, teljesen másféle mentalitással, de ami köztünk éledhet, az valami baráti alapokon nyugvó... valami, amit eddig senkivel nem próbáltam. Furcsa, de biztonságot nyújtó így megközelíteni a témát.
- Egen, mondasz valamit. Abban a szerelésben még beszélgetni sem volt túl sok kedvem. Szerencséd, hogy nem sokkal előtted levettem, képzeld csak el, milyen hangulatban találsz, ha még tiszta feketében lennék? – Mosolyodom el halványan, még azt is el tudom képzelni, hogy Sarah akkor is kedves, angyali lett volna velem szemben, hiszen olyasféle mentalitású lehet, mint Hagrid, hogy a veszélyes szörnyeket is hazaviszi felnevelni. Úgy tűnik Sarah az én Hagridom? Azért lényegesen előnyösebb a külseje azokkal a gödröcskékkel az arcán.
- Legközelebb a kártya jön, ígérem. Kevésbé izgalmas program, ami jelen állapotunkban következhet, de tudod mit? Végülis jogos, mindegy, csak együtt legyünk. – Kacsintok vissza, lehet, hogy ez kissé túl romantikusan hangzott, de nem érdekel. A lányka úgy tűnik ilyesmit is ki tud hozni belőlem. – Nem is tudom, akikkel én próbálkozom, azok nem ígénylik. Táncolunk, iszogatunk, meresztjük egymásra a szemünket, pár általános kérdés, amelyből leszűrjük hogy úgyse a másik a nagy Ő, aztán az egyikünk bedobja, hogy lelépünk? Éppen ezért leptél meg, hogy annyi kérdésed volt, és ez valahogy... másféle figyelem, mint amit megszoktam. Értékesebb. Na nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy te meg én úgy is, de gondolom ezzel nem mondok újdonságot. De csak hogy tudd, jobban kedvellek annál, hogy csak úgy elrontsak mindent. Ráérsz átgondolni hogy mit is akarunk egymástól. – Ezek után már magától értetődő, hogy a hoppanálásnál magamhoz ölelem, nem csak a kezét fogom meg. Tudom, hogy legutóbb sem viselte túl jól, mos is megtántorodik, de tartom erősen, biztonságot nyújtóan. S ha jobban van, már kéz a kézben indulunk a vásárt megnézni. Bízom benne, hogy nem pusztán azért teszi, hogy nekem jobb legyen, hanem ő is vágyik rá. Ha csak egyoldalú a dolog, akkor hamar ki fog pukkadni az egész mint egy lufi.
- Nem éppen. Sajnos hihetetlenül tériszonyom van, és ezen még az sem segít, hogy párnázottak a seprűk. Ez nem az én műfajom. De ha majd kimész játszani a testvéreiddel, vagy barátokkal, egy nézőre már számíthatsz, ha nem gond, hogy nézlek. – Na igen, ez már kevésbé pasis dolog, és akkor még nem beszéltünk a többi iszonyomról. Lehetséges, hogy ha Sarah azokról is tudna, cseppet sem magát állítaná be hisztisnek, hanem engem. A kártyát illető kérdésre megvonom a vállamat, ő azért lényegesen jobban áll anyagilag, mint én, a sérült kártyák akár maradhatnak a fiókban is, afféle emlékként. Ellenben megérkezünk a vásárba, itt már elengedem a kezét, valahogy sejtem, hogy lelkendezve ugrándozik majd egyik standtól a másikig. – Na itt vagyunk. Válassz akkor nyugodtan. A pénz nem akadály. Egészen nyolc sarló hat knútig. – Jegyzem meg nevetve, természetesen erről szó sincsen, a féldrágaköves ékszerek egyébként sem horror árban mennek. Úgyhogy akár többet is nézhet, nem kell rajta dilemmáznia.







[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-10-21, 23:50


Tommy & Sarah


Nem értek a fiúkhoz, azok csajozási szokásaihoz meg aztán pláne nem. De van egy olyann elgondolásom, hogy ha nem lenne jó, nem csinálnák. E mellé egy másik elképzelés is él bennem: egy lány - és nem egy csaj - nem egy eldobott darab szemét, hogy fel kéne szedni. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy Tommy mennyit tanult, vagy nem tanult eddigi életviteléből, hogy mindenkit ezzel a dumával szédít-e, de én mégis úgy hiszem, hogy képes vagyok megértetni ezt vele. Hogy majd én tudok változtatni az életén, és... Igen, talán ő is tudna az enyémen.
Sose volt még fiúm. Egy időben azt hittem, van, de rá kellett jönnöm, hogy soha nem is volt. Azt hiszem, most már okosabb vagyok mégis - hogy ebbe érdemes reményeket, érzéseket fektetni, mert ebben van jövő, legyen az akármilyen is; mert lelkem mélyén azért tudom, hogy érhet csalódás. Egy olyan csapodár, mint ő, lehet, hogy holnap már rám se néz. De hangosan nem ismerném ezt be – és csak ez számít. Az, amiben hinni akarok.
Én szeretem a rózsaszínt – jegyzem meg kicsit elbizonytalanodva, ahogy megszólal. Szerintem leszólta azt a színt, pedig tényleg olyan... Cuki, és nagyon előnyös is lehet, ha az ember jól választja meg, hogy mi az, ami rózsaszín. Nyilván nem lehet rózsaszín a szobám fala, vagy a szekrénysorom, de egy-egy apróbb holmi, egy-egy ruhadarab, vagy annak egy része... Az igen. Az bájos, szerintem. – A túl sötét nem jó – magyarázom közben merengve – A színeknek energiájuk, erejük van, közvetítenek mindenfélét. Lelkiállapotot, hangulatot, mentalitást, vagy az egyes dolgokhoz való hozzáállást, valamilyen látszani vágyást, ilyesmiket... – fogalmam sincs, nem vagyok látványmágus, így lehet, hogy egyetemes bődültség, amit épp közvetíteni próbálok, de ettől még teljes meggyőződéssel ecsetelem tovább – Ha túl sötét vagy, az kivetíti rád ezt, és te pedig azok felé közvetíted, akik a környezetedben vannak. Egy túl sötét darab mellé kell valami, ami ezt oldja, mi vidámmá teszi a többieket, ha látják, amitől még te is jól érzed magad, mert nem giccses... És ha a többiek mosolyognak rád, te is mosolyogni fogsz. Egy fekete, halál-követ lány nem késztet mosolygásra, csak együttérzésre. – egy fél pillanatig elmerengek, mielőtt folytatnám – Persze ők is nevethetnek, és érezhetik jól magukat, a ruhák ellenére is. – teszem hozzá, világossá téve, hogy a szín esetükben sem kedvező, épp csak legyőzhető hatás. – Te persze – nevetem szórakozottan kérdésére. Talán nem is értette elsőre, mire akartam célozni, s naná, hogy ő így megfelel. Ez az öltözet más, mert mást üzen, mint az, ha valaki tényleg túlságosan is darkos. Következő szavaira halkan kuncogok.
Ó, igen, lesz az is... Annyira nem is sokára. – jegyzem meg ezen elmélázva. Na jó, hogy ő jegyzetel, de mit adok én neki? Nyilván nem ugyanazt, szóval ha ő jegyzetel, én nem tehetem. Nem ugyanott. Na tessék. Végül csak vidoran továbblépek a kérdés felett, elvégre elég kreatív tudok én lenni, ha kell. Gondolataim közt máris sok minden felsejlik, igaz, van, amit el is vetek, végül magát a gondolatot is: van még időm ezen agyalni - mégis, kéretlenül is ott motoszkál bennem, hogy veszek egy kisebb üzletet. Nick-ék agyon fognak verni, még akkor is, ha csak az üzletrész felét ajándékoznám el... Kicsit bizonytalanul nézek rá eztán, láthatóan nem igazán értem, mire akar célozni.
Hát... Látható lesz, hogy rajtam van-e, gondolom – jegyzem meg nagyon elmésen végül, félig-meddig elégedetten, hogy milyen remek kis választ sikerült kinyögnöm, azzal együtt is, hogy világos, hogy ő valami másról beszél. Már csak a lerohanás miatt is, de nehezen pászítom össze a két témát, ettől pedig kicsit... Szerencsétlennek érzem magam, marad az apró, bájos mosoly, mely zavarom leplezi, s úgy libbenek tova a témáról, mintha nem is lett volna.
Jól, persze – felelem, ezt nehéz lenne elvitatni tőle, nem is akarom – Bár azóta se tanítottál meg kártyázni – kacsintok rá. Lehet nem is fog, de várok szívesen. – Én nem hiszek abban, hogy bárki is egy lenne a sokból. Mindenki számít. Te is. – azt nem mondom, hogy nekem mindenképpen, mert azért nem akarok túlzásokba esni itt a dolgok elején. – Akkor hogy? – kérdezek vissza, mert kicsit meredek, hogy nem szokott velük beszélgetni. Rájuk mosolyog, és lendületből viszi őket az ágyba? Csak nem. Ha meg beszélget velük... Ez mivel más? Valójában kicsit tettetett is ez, mert szeretném érezni, hogy tényleg különleges vagyok neki, és nem csak mondja. Abból, ahogy az ember beszél a másikról, ez szerintem érezhető. – Nem azért csináltam. Én csak... Nem szerettem volna nézni, hogy olyan vagy. – mosolygok rá melegen. Persze, megtehettem volna, hogy akkor egyszerűen nem nézem, de... Valahogy úgy éreztem, hogy nem lenne helyes. És milyen jól döntöttem!
Eztán csak félve érintem kezét - nem azért, mert tőle félek, persze, hogy nem -, ujjaim kicsit görcsösen szorítanak övéire. Nem szeretném, hogy megint rosszul legyek, a hoppanálás pedig még mindig azzal kecsegtet. Legrosszabb rémálmom, hogy elhányjam magam, vagy elessek, vagy hányjak és elessek, vagy... De mire végiggondolom az egészet, már ott is vagyunk, megszédülök, így meg is tántorodom, ettől ajkaimra forr a szó, bármit akartam is mondani, el is feledem menet közben. Percig se tart, gyorsan összeszedem magam, pillanatnyi gyenge mosolyom hamar erőre kap, épp úgy, mint én magam is.
Ühüm – engedem meg neki. Legutóbb nem akartam, de... Úgy érzem, e sokat jelent neki, és szeretnék a kedvében járni. Magam sem tudom, miért. Csak úgy... Örülök, ha örül, ha jó kedve van, akkor nekem is az lesz. Észre sem veszem az utat magát, úgy suhan el az a röpke gyalogút, mintha nem is lett volna, így tekintetem hamarosan már a vásárt fixírozza, mintha már innen kiszűrhetném, mi az, amire szükségem van, vagy amire nincs, de kell, mert jól mutat, szép, cuki, vagy nekem borzalmasan állna, de olyan jól néz ki, hogy megveszem, és majd elajándékozom másnak, amiből persze semmi sem lesz, mert rájööóvök később, hogy inkább megtartanám, vagy...
Értem – felelem szórakozottan – Nagyon pocsékul repülök, ezért a csapatban nem vagyok benne. Néha kviddicsezünk a többiekkel, szabadidőnkben, és ha muszáj, beszálok, akkor őrzőként, mert szerintem ott nem nagyon kell repkedni azért, csak ügyesség, akrobatikus képességek kellenek, és az megvan bennem, amúgy, csak... – Hát, nem a levegőben, fejezem be magamban, de ezt hangosan már inkább nem mondom ki. – Te, mikor próbáltad, milyen pozícióban? – érdeklődöm inkább, terelve a témát őrá – Tényleg? – kérdem, de amikor galleonokról beszél, vállat rántok – Ugyan, minek adjam el őket? – bár szavaiból érzem, hogy már csak a koruk miatt is, éles párbajban semmire se mennék velük. Sejthető volt, mondjuk. – De majd veszek újakat akkor. – jegyzem meg tűnődve. Nem mondom ki, de talán érzi ő is ebből már – nem igazán tudom felmérni a pénz értékét. Sőt. Nekem van, azt se tudom, mennyi, csak azt, hogy sok, és kitelik, amit akarok.



Vissza az elejére Go down
Tommy Jeffers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-09-19, 21:58



Sarah & Tommy
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tudom, hogy mi az elképzelése velem kapcsolatban, kissé ugyan visszafog, de miért lenne ez baj? Teljesen máshogyan közelítem meg, mint a többi lányt, akivel már régen ágyban lennék. A beszélgetésünk, és az ismerkedésünk valahogy baráti, eseti jelleggel romantikus szintet üt meg, Nem akarom lerohanni, mert szórakoztat, kedves ahogyan odafigyel rám, nem csak egy srácnak tart, aki vélhetően gyorsan túllépne rajta. Amúgy is baromira ki vagyok ábrándulni a lányokból, erre Andie furcsa viselkedése csak rátett egy lapáttal, és amikor már azt hinném, hogy akkor bőven megérdemeltem, amiért kihasználtam a lányokat, a sors kevésbé költői igazságszolgáltatást ad, Sarah kárpótlás, afféle gyógyír, amelyből ráébredek, hogy sosem voltak boldog, bárkivel is próbálkoztam, mind csak alkalmi jellegű kisérlet volt, hogy gyorsan ráébredjek, ennek sem volt értelme. Még a kártyaversenyek is több szórakoztató faktort csempésztek az életembe, mint egyes lányok. Ahogyan a lány csicsereg, nem tudom nem megmosolyogni őt. Megint sokat beszél, de mellette én is, megy az adok-kapok, most éppen a ruhával kapcsolatban.
- És mi a baj azzal, ha túl darkos vagy? Inkább a cuki rózsaszín? Azért én is megfelelek így? – Kérdezek vissza, végülis ez valamiféle randi, úgy gondolom, hogy az sem árt, ha neki is tetszem. Elvileg már ő is járt valakivel, aki mint tudjuk, túl hisztisnek mondta, így nem árt odafigyelnem, hogy mennyire szeszélyes. Szerintem egyátalán nem, vagy ha igen, akkor másokkal teszi azt, és mi ketten egy hullámhosszon vagyunk. – Igyekszem majd jegyzeteleni, végtére is, lesz egyszer karácsony is. – Ez talán nem volt annyira férfias, nyíltan kifejeztem, hogy érdekel ő engem, de hát reménykedni lehet, hogy addig nem utáljuk meg annyira egymást, hogy a mostani ásványozás mellett még kapjon tőlem majd valami karácsonyi meglepetést is. Még ha innentől kezdve ez már nem is számít meglepetésnek.
- Jó, akkor elviszem, hogy nem fogod levenni, nem játszom a macsót, hogy majd letesztellek. Tényleg. Aranyosnak tartalak, és nem rohanlak le, becs’szó. – Emelem esküre a kezemet, úgy vélem, ennyivel már tartozom Sarah-nak. Azt nem ígérem meg, hogy ha úgy alakul, nem fog elcsattanni egy-egy csók, de a szextémát hanyagolni fogom, mert pici még, bizonytalan, és nem akarom, hogy úgy érezze, csak arra hajtok. Tetszik nekem, így a lepedőakrobatika most baromira másodlagos. Vagy sokadlagos.
- De... jól éreztük magunkat, nem? Bennem is volt egy kis görcs, hogy akkor most általánosítasz, hogy na akkor egy vagy a sokból. De... Úgyse hinnéd el, hogy ha azt mondom, hogy ez most más, ugye? Én nem szoktam velük beszélgetni, legalábbis nem így. Pocsék hangulatban találtál, és nagyon aranyos voltál, hogy nem hagytál békén. Ez bejött, tényleg. Ki tudja, a végén én nem foglak hisztisnek tartani. – Ha már hollóhátas, mint én, rakja össze magában, hogy akár odáig is eljuthatunk talán egyszer, hogy az én párom legyen de én ne bántsam butaságokkal. Megfogom a kezét, és London egyik külvárosában érünk talajt, szokásomhoz híven egy mellékutcában, onnan lehet gyalogolni a vásárig, tényleg nincs messze. – Maradhat? – Kérdezem az összekulcsolt kezünkre. Ki tudja, azért talán ennyit lehet próbálkozni. Ha nem, akkor hagyom, hogy elvegye, végtére is lehet, hogy máskor majd nem kérdezem meg. Viszont attól nem félek, hogy összefutunk egy ex-csajszival, hogy kinevetne, hogy a kislánnyal romantikázom, ezen a ponton most baromira nem érdekel, hogy ki mit mond.
- Nem túlzottan. Legalábbis próbábáltam már, de úgy gondolom, nem az én sportom. A kviddicsben milyen poszton vagy? Viszont... Szuper, hogy még megvannak a kártyáid. Ha régiek, akkor még sérülten is kapsz értük galleont, vagy frissebb kártyákat. Ki tudja, a gyűjtők lecsaphatnak rájuk.






[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-09-08, 03:17


Tommy & Sarah


Nem gondolok semmit. Mármint semmi durvát, tapintatlant róla, pedig mondott olyasmit, ami miatt kellene. Az a fajta tipikus, naiv lány vagyok, aki a legkifejezettebb figyelmeztetés ellenére is bízik a másikban, és arról képzeleg, hogy ő majd más lesz. Az a lány vagyok, aki elhiszi, hogy különleges, hogy más, mint az eddigiek, hogy ő majd megszelídíti a vad srácot, aki képes lesz megközelíteni a megközelíthetetlent, felmelegíteni a fagyottat. Hogy ez mennyire alaptalan képzelgés, azt majd a jövő eldönti persze - de itt és most egyáltalán nem érzem, hogy óvatosnak kéne lennem, hogy játszik velem. Holott vannak, voltak intő jelek, és mégis... Meglehet, később röhögök majd magamon, de nem szeretnék. Ezért sem engedem rohanni, meg akarom ismerni. Nem miatta vagyok óvatos - az előző kapcsolatom teszi.
Nagyon örülök, csomó ideig válogattam – ismerem el, bár azt azért már nem teszem hozzá, hogy mindezt több felvonásban ráadásul, válogattam a boltban, majd otthon... Nőni pedig fogok még, ó, bizony, szeretnék is, apa is magas volt, és én is olya akarok lenni, mint ő. Gyerekes elgondolás, mégis... Ez az egyik álmom. Tommynál magasabb ezzel együtt se hiszem, hogy valaha is leszek. – Tényleg? Köszi! Mondjuk lehet, hogy igazad van, mert az már túl sötét lett volna, olyan darkos a végén – na jó, attól azért még messze áll pedig – Én meg szeretem a pasztelles, élénk színeket amúgy, meg az olyan kis tavasziakat például – csicsergek, bár nem tudom, ennyire érdekli, hogy én milyen ruhákat szeretek magamon, de sebaj – Csak a zöldet nem szeretem. Cipőnek vagy ékszernek igen, de felsőnek nem annyira – bár van pár zöld felsőm, blúzom, kabátom, de valahogy mégse áll igazán jól szerintem.
Jó, akkor legyen olyan, ékszerben szeretem azt a színt, azt hiszem, ól mutatna. Le se fogom venni – ígérem már most. Kitelik tőlem, bár lehet, estére mégiscsak megválok tőle. Nem is tudom, igaz azt se, miért agyalok ezen már most, mikor még csak nem is láttam, még csak a formáját se ismerem. – Jó, kíváncsi vagyok az ízlésedre, úgyhogy alig várom, hogy odaérjünk! – felelem vidáman, s ha nincs más itt, hát indulhatunk is, igazából. Sőt.
Tényleg? Tök jó, mármint hallani, érted, mert gondoltam ám amúgy... Mármint hát éreztem, meg ugye biztos el se hívsz, ha nem – micsoda vaslogikám van! Szívem szerint most lefejelnék valamit, de jobb híján marad egy kissé kínos félmosoly – Amúgy nem nagyon szoktak nekem venni semmit... Mármint így mások – jegyzem meg. Persze, hogy nem szoktak - bármit megvehetek magamnak, és ezt tudják a többiek is. Sokat jelent, hogy ő ezzel együtt is meg akar lepni valamivel, hogy éreztesse, hogy számítok neki. A felém nyújtott kezet ezúttal elfogadom, én is úgy érzem, hogy innen már indulhatunk is akár. Magamban előre felkészülök, remélem, most nem leszek annyira rosszul. Az tényleg olyan... Égő.
Hú, nagyon elrohantak a napok, mert voltam egy csomó boltban, ugye, kerestem a megfelelő ruhát, amúgy találtam egy csomó egészen jót, meg képzeld, volt pár, ami kis változtatással nem lenne rossz szerintem, ezért lehet, megvarrattatom majd, meg a húgom is hazahozott már megint valami izét – utalok itt a mániájára: mindig hazahord mindenféle állatkát, hol mágikusat, hol átlagosan – Csak tudod, én annyira nem bánok jól velük, mert... Nem tudom, amúgy tökre szeretem az állatokat, csak azok nem kedvelnek engem, nem tudom, hol rontom el – magyarázom neki, holott erről aztán pláne nem kérdezett – Úgyhogy abból a tárgyból se vagyok amúgy jó... Meg repülésből se, pedig nem tudom, Astridnak tök jól megy, biztos ismered, mert benne van ugye a csapatban is, és hát én meg... Meg se közelítem, na – bököm ki – Neked megy amúgy? Meg szeretsz kviddicsezni? – kérdem, bár igazán sok időt nem hagyok neki, hogy feleljen – És persze, de csak mert készültem rá végig, mármint a mára, képzeld, még a kártyáimat is előkerestem, és tök klassz, mert megvannak még, bár vagy kettő sérült, azokat lehet, ki kell majd dobni...



Vissza az elejére Go down
Tommy Jeffers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-08-31, 21:28



Sarah & Tommy
[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincsen, hogy a kicsi lány mit gondol rólam. Meglehet a véleménye, hiszen pont a szemébe mondtam, hogy milyen felelőtlen életet éltem, és amikor meg tőle kértem randit, akkor nem gondolkozik-e vajon azon, hogy csak egy újabb strigula lenne a naplómban? Egen, vagyok olyan hülye, hogy naplót vezetek a hódításaimról, viszont eléggé kitárulkoztam neki, közel sem csábosan apelláltam a törékeny kis lelkére, s a csók is másféle volt, mint minden korábbi, a helyzetnek, a játéknak szólt, kiváncsiságnak, hogy ha ilyen jó a beszélőkéje, akkor vajon nem képel-e fel, ha Friccs előtt így csempészem őt ki az iskolából éjnek évadján. Viszont azt is megmondtam neki, hogy ha találkozunk, akkor másokkal nem fogok kavarni, és halálosan édes volt, hogy még meg is engedte volna. Nem, ha ő rámszánta az idejét, hogy meghallgatott, és jól éreztük magunkat egymás társaságában, ezúttal nem leszek olyan bunkó, hogy csak egy a sok közül. Komolyan veszem őt, ha kicsi, akkor kicsi. A finom puha arca visszahozza a csók emlékét, azonban most más a szitu, nem akarom lerohanni, ha meg akar ismerni, akkor csak szépen sorjában, nyilván ha valamit akarunk egymástól, nem biztos, hogy egy-két alkalomból máris kiderül.
- Azannyát, nagyon is. – Bólogatok, ahogyan lenézek rá, még biztosan fog nőni pár centit, nálam magasabb viszont biztosan nem lesz magasabb, ami már csak azért jó, mert ha véletlenül oda jutunk hogy hozzámbújna, nem árt, ha van neki hely a nyakam alatt a mellkasomon. – Szép ez a szín. Mármint... rajtad nagyon csinosan áll. – De fura, most sokkal természetesebben jön a számra mindez, nem pedig csak úgy rutinból. Fenét sem érdekel, hogy ha ő esetleg más árnyalatot is megnézett volna, ez most cseppet sem számít. Csakis az a fontos, hogy eljött, kiváncsi a társaságomra, és máris nekiállt, hogy imádnivaló kis hangocskáján elkezdje a nagymonológokat. Sebaj! Végülis mindezzel együtt kedveltem meg.
- Mindenképpen olyat, ami rám emlékeztet. Nem is tudom, szeretem a tengerszínt, az olyan zöldeskék, mint a szemed is. Ásványt még nem tudom, azt majd olyat, ami neked tetszik. Nem tudom, az ékszerek szépen mutatnak a lányokon, bevallom szeretem látni az ilyesmit, mert eléggé öltöztet. – Most ébredek rá, hogy mellette én is állandóan csak dumálok. Nem baj, olyan jól megoldotta a nyelvemet, hogy most már ez a természetes. – Nem muszájból. Szeretnék valamit, ami neked is tetszik, mert kedvellek– Mondom ki, ettől még csak nem riadunk meg nagyon. A parkból elindulunk kifelé, és a kezemet nyújtom, nem azért, hogy máris zavarbahozzam, én már hoppanálhatok, csak kicsit arébb kell mennünk, hogy ne legyünk ennyire szem előtt. – Hogy telt az elmúlt pár nap? Elviselhető volt a hiányom? – Kérdezem vigyorogva, már képes vagyok a társaságában oldottabban viccelődni, határozottan jó hatással van rám, érdekes módon most nem a hétvégi kártyaverseny jár az eszemben.






[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-08-26, 02:16


Tommy & Sarah


Késtem. Mármint ahhoz képest, amikorra ide akartam érni, negyed órával a megbeszélt időpont előtt. Akkor van időm lenyugodni - szép elmélet, valójában alighanem csak még jobban idegeskednék -, de csak bő tíz perccel a találka előtt estem be. Ő még nincs itt, vagy legalábbis hirtelen nem látom, ami először megkönnyebbüléssel tölt el - nem várattam meg -, majd aggodalommal.
Mi van, ha nem jön el, vagy ha nem is ide beszéltük meg, vagy... Vagy...
Ekkor ér oda, messziről észreveszem, vissza is intek, még kicsit ugrok is hozzá a levegőbe, ahogy kalimpálok kezemmel a levegőben, hogy biztosan lássa - nem, mintha nehéz lenne elvéteni, feltűnő jelenség vagyok. – Sziaaaa! – Vidáman viszonzom a kapott két puszit, ahogy odaér mellém, kicsit pipiskedve, hogy felérjem, s csak eztán nézek rajta végig igazán. Milyen menő! villan át agyamon, s magamban meg is állapítom, hogy imponál. Nem mondanám kiemelten divatosnak, vagy elegánsnak, olyan... Szolid, laza, és... Tetszik az összhatás, az, hogy nem öltözött túl, nem akar olyat mutatni, ami nincs. Olya érzés, mintha azt láthatnám, aki tényleg, mintha nem kellene éveket várnom, hogy megláthassam azt, aki valójában is ő.
Jajj, köszönöm, tényleg? Mármint így gondolod? – perdülök körbe előtte – Már csak mert aggódtam, hogy esetleg nem fog tetszeni, mert ez az árnyalat kicsit sötétebbnek tűnt odabent, mint így a napon és... – jajj, már megint kezdem, halovány mosoly jelenik meg ajkaimon – Mármint, igazán köszönöm a bókot! – javítom ki magam, de ajkaimon már ott az ártatlan kis vigyor, tudhatja ő is, nem fogom türtőztetni magam, ha a locsogásról van szó. Eztán azonban figyelmesen hallgatom. Illetve igyekszem, mert az első mondata után azért megejtek egy – Tényleg? Engem? Mivel?! – megnyilvánulást, de aztán engedelmesen befogom, míg végig nem mondja.
Júúúújj, téééényleg? Legyen nya... Fülbevaló! Húúú, olyat akarok, amelyik neked is tetszene, hogy emlékeztessen rád, és... Van kedvenc színed, tényleg? Vagy ásványod? Hú, tök izgi, ugye nem mondtad, hogy hova megyünk, és csomót gondolkodtam amúgy, hogy vajon mit gondoltál ki, és... Áhh, nem, nem is gondoltam rá, mert eszembe se jutott, hogy ez most van, pedig tényleg, úgyhogy amúgy nem is mentem volna, de így tök jó, mert nem maradunk le róla, és... Amúgy szereted te is őket, vagy csak miattam? Mert izé, mehetünk máshova, nem muszáj kapnom valamit, meg ilyenek... – na jó, azt hiszem, megint túl sokat beszélek, úgyhogy el is hallgatok. Jézus, ha az elmúlt egy hét meg is szépítette az emlékem benne, most biztos újraértékeli magában, hogy akarja-e ő ezt.
Én mindenesetre akarom.



Vissza az elejére Go down
Tommy Jeffers
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 97

TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári 2015-08-17, 18:00



Sarah & Tommy
[You must be registered and logged in to see this image.]

Határozottan jól telt az idő, nekem is jót tett, hogy volt lehetőségem gondolkozni, hogy mennyire megkedveltem így elsőre Sarah-t. Andie felé úgy gondolom hogy valami furcsa fellángolás volt, ami totál nem jellemző számomra, a vad, gyors csábítás híve vagyok, nem is fért volna bele egy olyan nyugodtkás griffendéles, mint ő, ellenben... Sarah teljesen más alapokra helyezte a lányokról alkotott véleményemet. Úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy egy kicsit visszafogjam magam, és ne csak a lányok körül forogjanak a gondolataim, erre jön egy kislány, aki a barátom akar lenni, mellette meg olyan szendes feje van, és ahogyan figyelmes, gondoskodó, nem tudok csak úgy haverként gondolni rá. Egyértelműen lassú tempót diktál. Már ez is meglepő, ő irányít, még ha nem is tudatosan, s én alkalmazkodom. Nyilván a kezdeményezés kérdése nálam van, ellenben felhívta rá a figyelmem, hogy nem tökéletes, ne is kezeljem úgy. Nem is állt szándékomban. Ugyan nem veszekedtünk, viszont annyira életszerű, ami köztünk van, hogy én magam is meglepődöm, hogyan viszonyulok az egészhez, példának okáért amikor kibukott belőlem, hogy oké, akkor nem fogok más lányokkal találkozni úgy. Végeredményben nem tartok több vasat a tűzben, erről van szó. Annyit megérdemel, hogy legyen bennem gerinc, hogy kimondjam, hogy ő kell nekem, vagy éppen ha mégsem, akkor csakis utána ugorjak máshoz. Nem vagyok egy hirtelen fellángolós típus, végeredményben azért foglalkoztam eddig a női nemmel, mert az ösztöneim ezt diktálták, nem volt érzelmi oldala. Az utóbbi időben főleg Sarah irányában már egy hosszabb találka is közrejátszik az érési folyamatban. Sőt... mivel volt benne egy nem igazán engedélyezett csók is, ez külön növeli az izgalmi faktort. Vajon neki még eszébe jut, vagy csak gyorsan elhesegette a dolgot, mintha meg se történt volna? Nem tudom, hogy milyen külsőt várna tőlem, így adom magamat, egy testhezállóbb póló, és egy nyárias széldzseki, alulról pedig sötét farmer, márkás, hiszen erre adok. A hajam belőve, frissen tusoltam, és borotválkoztam, de nem vagyok most az a látványosan csábítóra kihegyezve, mint egyébként, hiszen Sarah múltkor elsőre még a tánc előtt eléggé romos állapotomban látott, ha úgy nem riasztottam el, akkor itt most nem árt az arany középút. Az egyik londoni parkba beszéltük meg a találkát, késni nem illik, mégis Sarah után érkezem pár pillanattal. Legalább nem úgy csinálja, hogy én várjak rá, dicséretes, remélem nem is lesz majd olyan, mint a többi lány, aki imádja, ha a lábai előtt hevernek. Megteszem magamtól, hiszen aranyos kiscsaj. Messzebbről intek, és amikor közel érek, akkor két puszival indítok, magától értetődő módon ez bele kell, hogy férjen, miközben a vállát érintem.
- Nagyon csinos valaki.  – Döntöm oldalalra a fejemet egy mosolyt mellékelve a lánykának, és besorolok mellé. Nem tudom, hogy mennyire lesz vevő az ötletemre, végülis többféle is van. – Indításnak arra gondoltam, hogy megleplek egy aprósággal. Virágot nem hoztam, mert nem tudtam, hogy mit szeretsz, a rózsa meg túl direkt lenne. Viszont van itt Londonban egy ásványkiállítás, és egy csinos fülbevalóra, vagy nyakláncra jó vagy nálam. Mit szólsz?







[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,
addig mindig magányos maradsz.
.....................................................................................................
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Tommy & Sári 2015-08-08, 02:15


Tommy & Sarah


Már egy hét eltelt az óta, hogy összefutottam azzal a sráccal. Mármint, hogy szó szerint összefutottam vele. Aztán beszélgettünk, majd... Majd kiszöktünk, és táncoltunk, és... Szóval mindennek már egy hete. Nem azért, mert ne akart volna hamarabb látni, és pláne nem azért, mert én ne akartam volna őt. Ó, én nagyon is akartam, sőt! Csak... Csak úgy éreztem, hogy akkor nagyon kapkodnánk, és nem akarom, hogy olyan lánynak gondoljon. Na tessék, igazából lehet, hogy csak túlkomplikálom a dolgokat, de szerintem megengedhetem magamnak, ennyit talán meg, hiszen jó ég, randira hívott! Engem! Egy ilyen idősebb, érettebb srác! Egyáltalán, észrevett, és... Úr isten, mindjárt idő van!
Ez se jóóó – húzom közben ajkaim, miközben szinte teljes elkeseredéssel rúgom le a lábamról a cipellőket. Nem jó, a fene essen bele, nem jó! Az árnyalat valahogy nem illik a ruhához, amit választottam. Na igen, a ruha... Az a másik ok, hogy nem értem rá eddig. Azért nem vehetek fel akármit az első randinkon, nem igaz? Csomó idő volt, míg ráleltem erre a szerelésre, mert nem akartam túlöltözni se, mert az se jó, és... Fú, még jó, hogy nem látta, mennyit keresgéltem, válogattam, és hány új cuccot vettem.
Ott van például az új, fekete farmerem. Állati jól néz ki. De fekete, és nem akartam egyből feketével nyitni. Aztán ott van az a zöldes nadrág, deréknál anyagában virágmintával, de alul az a csőszabása valahogy... Nem... Na meg a barna térdnadrág, azzal a furcsa, girbe-gurba vonalakkal átszőtt mintával, ami még öt perce is rajtam volt, míg le nem cseréltem... Kövérített, azt hiszem.
Végül egy szürke felső került rám, anyagában mintás, hozzá egy bordó, röviddel térd felett végződő szoknya. Ehhez egy elegáns, fekete szandál, minimálisan magasabb sarokkal, igazán magas sarkúnak nem nevezném. Bal csuklómon egy ezüst karpánt, nyakamban bőr láncon egy kis, fekete lakat függ. Tökéletes. Vagy ha nem, most már akkor is indulnom kell, késésben vagyok. Felkapom még szürkés, kis méretű táskám, és indulásra kész vagyok!
Kiszaladok tehát a házból, menet közben egy – Szia, akkor elmentem! Sietek majd! – azért még belefér. Bár Tommy biztos eljött volna értem, de inkább ne - Nicnek még nem mertem említeni a dolgot, mert nem tudom, mennyire komoly, és úgy egyébként is, meg hát... Fúúú... Szóval úgy tudja, a csajokkal futok össze. Jobb ez így. Igaz, nem megyek messze, hiszen hamarost meg is érkezem az apró kis parkhoz, ami a találka helye. Kivételesen jó idő van, nem öltöztem sem alul, sem túl, pedig ez errefelé ritka - de süt a nap, és egészen meleg is van. Azt mondjuk nem tudom, hogy eztán maradunk, vagy vajon Tommynak van-e valami terve, nem is kérdeztem... Nem is számít. Amint megérkezem, már pördülök is körbe, hátha kiszúrhatom valamerre, pedig legalább tíz perccel korábban jöttem. De nem baj, ha még nincs itt, legalább nem látja, mennyire izgatott vagyok.
Huhh, nagy levegő. Csak nyugi.



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Sári

Vissza az elejére Go down

Tommy & Sári

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-