2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem tudom, melyiktől leszek még vörösebb, hogy kegyetlenül elmosolyodik az emlékeztetésem hatására, vagy hogy azt mondja, hogy szép vagyok. Bár az is közrejátszik, hogy szinte látom magam előtt a fiúk levelét a szüleinknek, amiben leírják, hogy egy hét sem telt el, de Emily már a fiúk kedvence... Nem is értem, hogy gondolhat ilyesmit, ha még én magam sem tekintek úgy rám, mintha szép lennék, aranyos talán, de hát még olyan sokat fog változni a kinézetem! Említenem sem kell, hogy nőiesnek meg végképp nem lehet mondani, még csak most fog kezdődni a serdülő kor. - Kétlem, hogy az arcom maradt meg mindenkinek, de köszönöm. - döntöttem úgy, hogy kedvesnek tartom a bókot és megköszönöm, ahogy az illendő. Mint a karácsonyi ajándékoknál, nem azt kell figyelni, hogy én mennyire örülök neki, hanem, hogy aki adja, az mennyit fáradozhatott vele. Viszont a mosolyom leolvadt, amikor felmerült, hogy máris hátrányban vagyok a többi diákkal szemben. Amikor külön kiemeli, hogy nekem személy szerint nem elvárás, akkor enyhén értetlenül nézek rá. - De hát akkor te honnan tudsz mindent? - kérdezek rá, hisz még még mindig nem győzött meg teljesen, hogy nincs behozhatatlan hátrányom a suli összes diákjával szemben. - Még nem. - ismerem be, de úgy érzem, hogy ez is egy kicsit arra vall, hogy mennyire felkészületlen vagyok. Jó, tudom, milyen szakok vannak és nagyjából azt is, hogy milyen tantárgyak tartoznak ezekhez, de túl sok minden érdekel jelen pillanatban ahhoz, hogy egyet is tudnék választani. - Talán a tanár szak lenne a legésszerűbb. - mondom hangosan gondolkodva.- Akkor tovább maradhatnék itt a suli falai között és elolvashatnám a könyvtár összes könyvét! - nevetek fel. Nagy tervek, mondhatom. Sosem gondolkodtam még ezen, amikor a jövőről álmodoztam, akkor teljesen máson járt az eszem. Nem is tudom, miért ne oszthatnám ezt meg Hollinnal, végül is, nem egy nagy titok, csak még sosem mondtam senki másnak. - Igazából, lehet, hogy őrűltségnek tűnik és tudom, hogy mugli szakma, de űrhajós szeretnék lenni. - ismerem be. Túlságosan vonzz a fölfelé ahhoz, hogy lent ragadjak a földön. Kviddicsezni is azért szeretek, mert a kis bolygó formájú labdák között repkedhetek... Jó, tudom, butaság, ahhoz nagyon okosnak kéne lennem, hogy odajussak valóban. Miután elmondtam ezt, az eddig gondosan dédelgetett álmomat, már ő is érezheti, hogy a könyvtárosság nem éppen az a szakma, amire valóban vágyom. - Célozd meg a holdat, Emily, és ha elvéted, akkor is a csillagok közt kötsz ki.- idéztem fel nagypapám gyakran ismételgetett szavait hozzám. A fröcskölődés elvonta a figyelmem a komoly témáról, de hát nem hiába vagyok gyerek, azonnal ellentámadásba lendültem. Ahogy kimondtam a varázslatot, éreztem, hogy ennek nagy megtorlás lessz a vége, úgyhogy az ő pálcája láttán egyből leguggoltam, hogy egy esetleges vízsugár útjából eltűnjek, de a hátulról ért támadás váratlan volt és hiába voltam a térde magasságában, a ruhámból facsarni lehetett a vizet egyből. - Nem az ilyenekért szokott Friccs pontot levonni? - kérdezem, miközben feltápászkodtam a hirtelen nehézzé vált vizes göncökben. Eddig még csak egyszer láttam azt az embert, de nem tetszett az ábrázata. Arcomon vigyor volt, de azért kicsit félszegen tekintettem körbe, nehogy a környéken ólálkodjon.
Megjegyzés: Lemásolni magadt király ötlet from Hollin Időpont: 1997. szeptember 6. credit: Shanna
to Emily
Önkéntelenül is elmosolyodtam, amikor eszembe jutott az a jelent, amikor a kiscsaj megpróbált felmenni a lépcsőn, de olyan zavarban volt, hogy nem vette észre, hogy a lépcső nincs egy síkban a talajjal, és jól orra esett. Aznap még én is kinevettem szegényt, de most egy kicsit más volt a helyzet, hogy látszott rajta, hogy rendkívül rosszul érinti, hogy ennyire elbénázta a bemutatkozását. – Igen, valószínűleg sokan emlékezni fognak rád. – Gondolkodtam egy kicsit, majd úgy döntöttem, egy bók sosem árthat. – Ezt a csinos arcot lehetetlen elfelejteni. – Rákacsintottam a lányra. Megpróbáltam minél kedvesebb lenni vele, ugyanis nem hazudtam, tényleg aranyos arca volt; emellett biztosan jól esik neki, hogy nem gúnyolom ki, ami tőlem elég szokatlan egy dolog, kérdezzél csak meg akárkit a Roxfortban. Kicsit örültem neki, hogy még nem hallott rólam; így őt talán elbűvölhetem megnyerő jellememmel. Az biztos, hogy ő még sosem hallott ilyen névvel senkit, ugyanis messze a múltban mi vagyunk az egyetlen Havilliard család, és a bátyámat nyomatékosan megkértük rá, hogy ne reklámozza a családnevét, annak érdekében, hogy ne rontsa a hírnevünket az ő kicsinyes és gyerekes viselkedésével. Felnevettem, amikor megkérdezte, hogy ez elvárás-e. – Persze, hogy nem az. Legalábbis neked nem – javítottam ki magam, és úgy gondoltam, jobb egy kicsit még titkolózni. Nem akartam rögtön rázúdítani, hogy a szüleim halálfalók „voltak”, és úgy gondolták, hogy jobb, ha ismerem ezeket a dolgokat. Legalábbis ez a hivatalos verzió, hogy elméleti úton mindent ismerek; azt nem szoktuk elmondani senkinek, hogy én ezeket a gyakorlatban is rendszeresen használom. Igazából egyetértettem vele. – Hmmm… - kezdtem. – [i]Igazából mondasz valamit. Szóval még nem tudod, hogy melyik szakot fogod választani, ha egyetemre mész, igaz? – Én péládul valószínűleg nem fogok oda járni, csak befejezem ezt a tetves iskolát, hogy utána végre én is csatlakozhassak az erők szövetségéhez, mint az új Havilliard. – Vagy nem is tervezel oda menni? Megértem, ha nem, nem te lennél az első, aki nem folytatta a sulit, hanem rögtön dolgozni ment. Egyébként van egy könyvtáros ismerősöm, mugli munka, de ő nagyon élvezi. - Nem tudom, miből feltételeztem, hogy ez a szakma érdekelhetné a lányt, egyszerűen csak kimondtam. Annak örültem, hogy betakarta a könyveket, mert így legalább nem keletkezik maradandó kár a könyvekben; legalábbis nem a víz miatt. Így nekem sem kell majd büntetést elszenvednem, amiért megrongáltam az iskola tulajdonát. Váratlanul ért az a mennyiségű víz, amit a lány a pálcájából varázsolt elő. – Azt mondod? – kérdeztem, és előkaptam a pálcámat, hogy visszavágok, amikor eszembe jutott, hogy jóformán semmi jó varázslat nem jut eszembe. Az átkokat túl sokáig használtam a nyáron ahhoz, hogy most az egyszerűbb dolgok is eszembe jussanak. Egyszer csak eszembe jutott az, hogyan használhatnám fel a lány varázslatát úgy, hogy közben egy kicsit továbbfejlesztem. – Desciptio! – kiáltottam, mire a lány háta mögött egy új Hollin Havilliard jelent meg. Egyszerre emeltük fel a pálcánkat, és kiáltottuk el magunkat: - Aguamenti! – Nem mondom, hogy a lány élvezte voltam, de én óriási mosolyra húztam a számat az elázott lány láttán. Én mindig győzök.
[/i]
Emily Mallory
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hollin & Emily 2015-08-15, 12:07
Ravenclaw
To: Hollin /Words: 504/Song: This is your life
Jó, igaz, nem a legudvariasabb bemutatkozás nélkül így kezdeni egy beszélgetést a részemről, de ő is meglepett engem. Úgy tűnik én csak egy kicsit zökkentettem ki őt, bár nem állt szándékomban. Úgy gondolkodtam, ahogy szoktam és ennek a végtermékét kapta meg. De úgy látszik, nem kellett neki sok, hogy átkapcsoljon. És ahogy szinte teljesen biztos voltam benne, tényleg nem Hollóhátas. A Mardekárról nem hallottam eddig túl jókat, de a bátyáim szeretnek néha túlozni és biztos vagyok benne, hogy nem minden Mardekáros egy "megátalkodott kis bűnzsák". - Igen, azt hiszem, arra még egy ideig emlékezni fog az egész suli. - öntött el a pír, ahogy eszembe jutott, hogyan tanyáltam el a lépcsőfokokon a négy ház asztala és a tanári asztal között. Általában nem vagyok ilyen béna, de akkor nagyon izgatott voltam és teljesen megfeledkeztem róla, hogy a lábam elé nézzek. Remek bemutatkozás a tanárok előtt, mondhatom. Noha nem értettem, miért emelkedik meg a szemöldöke, amikor elmondtam a nevem, hisz még csak meg sem említettem a Malloryt. Viszont amikor ő bemutatkozott, akkor fel kellett kuncognom. Igazán szokatlan útja a megismerkedésnek, amit főleg egy ilyen fiatal fiútól nem vár az ember lánya. - Szép név. Szerintem még sosem találkoztam senkivel, akit így hívtak volna. - gondolkodtam el, de valóban, nem jutott eszembe senki. Igaz, még nem sok ismerősöm van, eddig főleg a családot ismertem csak, most meg egy hét alatt, az új ismerőseim közül még nem neveztek senkit így. Szerintem nem is túl gyakori név, nem olyan, mint az enyém, amit azért így is szeretek. Meglepődtem a válaszán, amikor kedvesen felajánlottam, hogy odaadom a könyvet, mert lehet, hogy őt jobban érdekli. Dehát nem tűnik olyan idősnek, hogy ilyesmiket tanuljon! Vagy mégis? Lehet, hogy már most le vagyok maradva és naphosszat kéne bújnom a könyveket, hogy behozzam magam? Dehát Bae és Dan sosem említettek ilyesmit. Vagy csak meg akartak óvni? De mitől? - És ez elvárás? - kérdeztem rá, mielőtt még teljesen kétségbe estem volna, hogy már az első évben sem fogok átmenni a vizsgákon, amikor még csak szeptember első hete van. De talán mégsem fogok, hisz ha ő már ilyen jártas a dolgokban, akkor engem is meg tudna tanítani egy-két varázslatra, hogy ne hasaljak el az első próbatételen. - Még csak elsős vagyok, nem tudom, hogy mi érdekelhet igazán, ha nem ásom bele kicsit mindenbe magam. - magyaráztam a könyveim tartalmának diverzióját. Csak úgy találomra vettem le innen is és onnan is egy-egy könyvet a könyvtárból. Úgy terveztem, hogy hetente kiolvasok egy-két könyvet és akkor hamar kiderítem, hogy mi más is érdekelhet a csillagászaton és a repülésen kívül. Az utolsó pillanatban érkezett figyelmeztetés hatására, ráterítettem a talárom szárát a könyvekre, így csak az arcomba fröcskölt a vízzel. - Hééé! - vettem le magamról a talárt, hogy a sima egyenruhában indíthassak ellentámadást, miközben a könyvek a legnagyobb biztonságban vannak. Előrántottam a pálcámat és kimondtam az első vizes bűbájt, ami eszembe jutott. - Augamenti!- Nyilván a hatása nem volt teljesen olyan, mintha egy tapasztaltabb varázsló vagy boszorkány csinálja, de az ő mennyiségénél kicsit több vizet tudtam az arcába fröcskölni.
Megjegyzés: Vigyázz a könyveidre! from Hollin Időpont: 1997. szeptember 6. credit: Shanna
to Emily
Meglepetésemre nem vigyorogva nézett rám, mint az összes Hollóhátas kislány, hanem összecsapta a könyvét, de olyan erővel, hogy még az én szemem is megrebbent. Úgy viselkedett, mintha valami rosszat tettem volna azzal, hogy idejöttem hozzá, és megszólítottam; lehet, hogy tényleg érdeklik ezek a dolgok, és akkor már most láttam az új, hosszú és véreskezű barátságunk kezdetét. A legjobb az lenne, ha egy pár nap múlva elvinném magammal Boris házába, és akkor neki is megtaníthatnám mindazt, amit én tudok. A szüleim biztosan boldogak lesznek, hogy tanítványt fogadok, mert az azt jelentené, hogy elértem már egy olyan szintet, ahol már érdemes leszek rá, hogy megkapjam az „előléptetésemet” növendékből teljes értékű halálfalóvá. A kérdésével kizökkentett a gondolatmenetemből. – Hogy? – kérdeztem vissza. Nem pont erre a kérdésre számítottam. Kihúztam magam, majd úgy szólaltam meg. – Mardekáros vagyok. Te viszont tudom, hogy Hollóhátas vagy. Láttalak a ceremónián, amikor beosztottak. – Ez az emlék igazából csak hirtelen jött elő, ahogyan a lány a pódiumhoz lépdel, majd mikor már ült, a fejére helyezik a süveget. Kicsit lebiggyesztettem az ajkamat, mert valószínűleg ugrott a közös világuralomratörős tervem, hiszen egy kék egyenruhát viselő kislánytól nem várható el, hogy ép ésszel gondolkodjon, és ha jobban megnéztem magamnak, túl ártatlannak tűnt ahhoz, hogy megkínozzon valakit csupán élvezetből. Felhúztam az egyik szemöldökömet, amikor megmondta, mi a neve. Nem kérdeztem, de úgy tűnik, ez cseppet sem érdekelte. Az már világossá vált számomra, amikor az előbb nem tudta, hogy melyik házba tartozom, hogy fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. Annyi mentsége legyen, hogy még csak elsős. – Hollin – mutatkoztam be. – Hollin Havilliard. – Meghajoltam előtte, úgy, ahogyan régen volt szokás, remélve, hogy elnyeri a tetszését. Igen szemrevaló kis hölgyike volt, és ha a béna bátyám nem passzolná le nekem azokat az idősebb kis bigéket, akkor talán még egy kicsit még kedvesebb is lennék vele. Még csalódottabb lettem, mikor elmondta, hogy ő nem sok hasznát veszi a könyvnek; szertefoszlatva ezzel a remény utolsó szikráját is, hogy lehet még belőlünk gonosz-pár. – Nagyon kedves vagy, köszönöm, de én már jártas vagyok az ilyesmiben. – Megvillantottam a legszebb mosolyomat, és adtam még egy utolsó esélyt annak, hogy benne is van gonoszság, csak palástolja, mert arra kényszerül, mint én sokszor. – A többi könyved nem pont ilyen témában íródtak, mint az, amelyiket most a kezedben tartasz – mutattam rá a könyv halomra, amit az előbb megpaskolt. Ránéztem a lány mögött lévő szökőkútra, és eszembe jutott valami nagyon nagy bolondság. Évek óta nem csináltam ilyet, viszont most jó ötletnek tűnt, tekintetbe véve, hogy milyen meleg volt. Megkerültem a lányt, majd a kezemet belemártottam a szökőkút vizébe. – Vigyázz a könyveidre! – kiáltottam neki, majd egy gyors mozdulattal lefröcsköltem Emilyt.
Emily Mallory
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hollin & Emily 2015-08-09, 12:15
Ravenclaw
To: Hollin /Words: 330/Song: Little white lies
Nem tudtam nagyon elmélyedni a lapok közt, talán csak pár oldalt haladtam előre, amikor egy hang húzott ki a való világba. Összerezzentem tőle és becsaptam a könyvet, épp úgy, mint aki tudja, hogy rosszban mesterkedik és tetten is érik. Pedig eddig nem találtam túl sok értelmét az olvasottaknak. Mivel régi a könyv, a nyelvezete és maga az írás is eléggé kopott, nincs olyan bő szókincsem, hogy mindent értsek teljesen. Hahó, még csak tizenegy vagyok! Ez pedig nekem úgy tűnik, hogy ilyen egyetemista korosztály számára lehet jó alapanyag kutatómunkához. Felnéztem a fiúra, mint akit tetten értek, és nem tud ellene semmit se tenni. Igen, felfelé kellett fordítanom a tekintetemet, mert én ültem, ameddig ő állt, pedig ha felállnék, talán nem is lenne köztünk semmilyen magasságbeli különbség. Fiatalnak tűnt, maximum harmadikosnak, de inkább még annál is kisebbnek, ezért éreztem furcsának a "szivi" megszólítást. De még nem volt szerencsém találkozni, hozzá, azt hiszem. - Te nem Hollóhátas vagy. - mondtam inkább, mint kérdeztem, bár egy kicsit összevontam a szemöldököm, miközben erőlködtem, hogy eszembe jusson, látttam-e már valahol. De csak nem bukkantam semmilyen emlékre. Nem nagyon lehet hibáztatni, nem vagyok itt túl sok ideje, hogy ismerjek mindenkit arcról. Így rajta állt, hogy elmondja, melyik házba tartozik. - Emily vagyok. - mutatkoztam be azért kedvesen és kezdeményezőn, hátha még egy új barátra szert tehetek. - És igazából odaadom szívesen a könyvet, ha érdekel. Én nem sok hasznát veszem, de bőven van még olvasnivalóm. - paskoltam meg magam mellett egy könyvkupacot, aminek a tetején egy sárkányos könyv pihent. Madam Cvikker nem biztos, hogy jó szemmel nézné, ha más vinné vissza a könyvtárba a könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy lenne bátorságom letenni elé, miután beleolvastam. Nem hiszem, hogy a tanárok ilyen olvasmányt akárki kezébe is szívesen adnának, főleg nem egy kiskorúéba. Szóval ha balhé lesz, akkor jobb ha nem rajtam csattan. Bár nem ismerem ezt a fiút, azért azt sem szeretném, hogy én keverjem őt bajba, de talán ha elolvasta, vissza tudjuk juttatni valahogy észrevétlen.
Megjegyzés: Tetszik, amit olvasol, szivi. from Hollin Időpont: 1997. szeptember 6. credit: Shanna
to Emily
Még csak a második évemet taposom a Roxfort falai között, mégis több varázslatot tudok már, mint bármelyik évfolyamtársam; rendben, az túlzás, hogy varázslatot, de átkokat. Azzal, hogy a szüleim halálfalók, és egy nap én az leszek, rengeteg előny jár; kezdve azzal, hogy ez a helyzet magabiztosságot ad, és olyan posztokat szerezhetek meg, olyan információkat tudok meg, amikről sokan csak álmodni mernének. A gonosz mosolyom az arcomra fagyott, és így léptem ki a kastély hátsó bejáratán; ki a birtokra. Általában nem csinálok ilyet, de a mai napot csodálatosnak tartottam ahhoz, hogy egy frissítő sétára menjek. Úgy éreztem, hogy muszáj kieresztenem a gőzt. Egyik tanárom magához kéretett, hogy ismét kikérdezzen arról, hogy mivel foglalkoznak a szüleim, és jobb, ha kiadom őket, mert különben én fogom látni a következményeket. Általában csak nevetek rajtuk, hogy elhiszik, hogy valaha is elárulnám a családomat; de ez most valamiért más volt. Egy pillanatra úgy éreztem odabent, hogy nem bírom tovább, és muszáj tennem ez ellen az állapot ellen valamit; de sajnos az azzal járna, hogy valóban leleplezem őket. Ha elkezdek kínzóátkot használni a tanáraimon, az valakinek előbb-utóbb úgyis feltűnne, ha addig valakinek nem járna el a szája; és sajnos bizony biztos voltam benne, hogy fejvesztés terhe mellett is képesek lennének megvédeni a többieket. Ez a baj azokkal, akik másokra is gondolnak, és azt akarják, hogy a világ rózsaszín színben ússzon, és béke legyen. Nem értik meg, hogy az, hogy egy vezető elvégzi helyettük a gondolkodás feladatát, nagyban megkönnyíti az életüket. Nem néztem, hogy merre megyek, csak vitt a lábam előre. Néha felnéztem, hogy biztosan nem egy falnak akarok-e nekimenni, de úgy néz ki a mai napi tájékozódási képességem kiemelkedően jól működik, aminek most borzasztóan örültem. Mikor úgy éreztem, elég jól megnyugodtam, és képes leszek visszamenni az épületbe, és ismét a tanáraim szemébe nézni, felnéztem, és észrevettem, hogy a birtok egy borzasztóan messzi pontjában vagyok. Kifújtam a levegőt, majd elindultam abba az irányba, ahol a közelben egy szökőkút volt. Gondoltam felfrissítem egy kicsit az arcomat, persze vigyázva, nehogy a belőtt séróm megsérüljön; de mikor odaértem, és befordultam a sarkon, hogy rálássak a kútra, egy lány ült a párkányon. Még sosem láttam – nem mintha olyan régóta járnék ide – így elindultam felé. Láttam, hogy egy könyvet olvasott; a béna bátyám is mindig ezt csinálta, így reménykedtem benne, hogy ő valami értelmes könyvet vett ki. Amint közeledtem, sikerült kivennem, hogy mi a könyv címe, mivel a lány pont úgy tartotta, hogy rálássak a címére. Azért, hogy észrevegye, hogy itt állok előtte, jó hangosan azt mondtam: - Tetszik amit olvasol, szivi.
Emily Mallory
Reveal your secrets
Tárgy: Hollin & Emily 2015-08-03, 18:46
Ravenclaw
To: Hollin /Words: 359/Song: Art of war
1997. szeptember 6.
Már egy hete elkezdtem a sulit, ami nagyon nagyon sok izgalmat foglalt magában, de legnagyobb sajnálatomra, még nem kaptunk sok házit. Pedig minél inkább fejlődni akartam, nehogy aztán azt mondják rólam, hogy a tesóim mindenben jobbak voltak. Meg nagyon érdekelt minden, ami a varázslással kapcsolatos. Hiába varázslók a szüleink, ha nem varázsolhatunk otthon, ameddig nagykorúak nem leszünk. Anyu szerint épp elég az is, ha néha kviddicsezem a fiúkkal. De nekem nyilván nagyobb a tudásszomjam, főleg most, hogy megismertem a tanáraim nagy részét. Na jó, az talán túlzás, hogy ismerem őket, de nagyjából tudom, hogy kitől mire kell számítanom. Még nem tudnék kedvenc tárgyat választani, de azt sajnálom, hogy az asztronómiát csak ötödikben vehetjük fel. A kastély nagy részét nem ismerem eléggé, olyan nagy! De szerencsére már van egy pár barátom, akikkel együtt el tudunk veszni. Csakhogy most éppen egyedül sikerült elvesznem. Oké, ez talán túlzás, hiszen tudom, hogy hol vagyok. Csupán az utat nem tudom, ami innen vinne a klubhelyiségünkbe. Éppen a könyvtárból indultam el, amikor rájöttem, hogy a lépcsők játszottak velem egyet és az a nagy kapu, ami a torony felé vezetett volna, az éppen az udvarra hozott. De ha már így jártam, akkor kihasználom, hogy még nem olyan cudar az idő, mint itt télen szokott lenni. Letelepedtem a könyveimmel a mohás szökőkút szélére és csak úgy találomra felütöttem egyet. Rögtön köhögnöm kellett a felszálló portól. - Khmkhm.- köszörültem meg a torkomat, miközben az első írással teli lapra lapoztam. Úgy tűnik, hogy valami elég régi könyvet vehettem ki, mert a tinta itt-ott már eléggé meg van kopva, és a címet is hangosan betűzve kellett kiolvasnom. - Testet és lelket bizseregtető rontások és ellenátkaik. Ó, te jó ég! Legközelebb majd alaposabban megnézem, mit veszek ki. Ez aligha lehet elsős tananyag, sőt, nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán szabad lenne ezt olvasnom, de ha már itt van, akkor kíváncsi vagyok a tartalmára. Nem mintha használni akarnám akárkin is, de jobb tudni a dolgokról, nem? Lehet, hogy egyszer még segíthetek valakin, akire az egyik rontást küldik a könyvből. Kisimítottam az oldalt és felnéztem a könyvből, hogy vajon nem jár-e arra egy tanár, aki rajtakaphatna az eléggé nem nekem való könyvvel.
