Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Stopptúra
  Today at 13:25
Daniel G. Paisley






ϟ Túl sokat tudsz...
  Yesterday at 23:10
Rhys Murdoch

ϟ Tower
  Yesterday at 19:31
Kalandmester

ϟ Hiányzásnapló
  Yesterday at 17:03
Calista Merrick
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Daniel G. Paisley
 
Shanna Griffin
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37921 hozzászólás olvasható. in 3432 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Hollin & Dorian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-24, 15:36


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Túl hiszékeny vagy, bátyám!
from Hollin
Drága bátyám!
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Dorian

- Komolyan beszélsz? – kérdeztem tőle fennhangon, majdnem hogy kiabálva. Nem hittem el, hogy a bátyám azt mondta, hogy egy nap majd eldönti, hogy belemegy-e, hogy csatlakozzon a mi oldalunkhoz, vagy sem. – Ki vagy te, és mit csináltál Dorian Havilliarddal? – kérdeztem viccesen, majd elmosolyodtam. Igazából komolyan gondoltam a kérdést, de nem annyira, hogy ne csinálhassak belőle viccet, mint régen. Valami nem volt rendben azzal, hogy egész eddig csak azt mondogatta, hogy nekem kéne leállnom a halálfalósdival, és nem is reménykedtem benne, hogy megváltozott, de hát ha ő is tervez valamit, akkor én is. – Oké, mondjuk holnap? – Kíváncsian vártam, hogy mit fog válaszolni. Gondoltam, hogy rögtön vissza is vonja, amit mondott, de azért megvártam, hátha máshogy fog alakulni a dolog. – Milyen szuper lenne! Megint olyanok lennénk, mint régen, amikor még mi voltunk a legjobb tesók a világon! – Elszóltam magam. Ezek után lehet, hogy nem fogja érdekelni, hogy hova akarom vinni, mert tudja, hogy idővel meg lehet törni engem, ha róla van szó. Reméltem, hogy ő ezt máshogy fogja felfogni, és nem úgy, hogy akkor inkább hagyja az egészet a francba.
- Nem baj, hogy szóltál, ne aggódj. Csak azt mondtam, hogy nem kell aggódni – mondtam neki. Végighallgattam a nevetségesnek tűnő dumáját, a baj csak az volt vele, hogy igaz. Én vagyok az egyetlen ember, aki miatt anyuék még a házban engedik járkálni a bátyámat. Nem mintha hiányozna, hogy lássam a búvalvélelt képét minden egyes alkalommal, amikor elmegyünk, de azért nem olyan rossz az, hogy itt lakik. Van, aki vigyázzon a házra, amikor mi nem vagyunk itthon. – És anyuék szeretnek, csak fenn tarják a látszatot, hogy utálnak. Így biztosak benne, hogy tényleg nem jár el a szád. De hogy miért, azt már ne tőlem kérdezd! – Egy pici igazság azért van ebben. Anyáék sokszor mondják, hogy szeretik a fiúkat, csak szégyenlik. De ezt Doriannek persze soha nem mondanák meg, nehogy baj legyen belőle.
Nekem nem rémlett, hogy legutóbb nyertem volna a kettőnk közt lezajlott meccsen. – Nekem máshogy rémlik a dolog. Inkább úgy, hogy hagytál nyerni – mutattam rá a bátyámra. Ebben igazam volt; tényleg sokszor hagyott nyerni, de mikor rájöttem, már nem esett olyan jól a győzelem, mint korábban. Szóval eldugtam a kesztyűjét, hogy még csak eszébe se juthasson ez a hülye játék. – Én remélem, hogy nincs tele. Utoljára egy óriás tarantulával kellett megküzdenem, mire felhoztam anyunak azt, amit kért. – Tényleg ez történt, esküszöm. Valami bájitalt kért tőlem, erre az egyik vacak üvegcse ledőlt, és ráesett egy pókra. Az meg valami másfél méteresre nőtt. Fél óráig tartott, mire levertem a kis dögöt. – Minek viszed fel a könyved? Nehéz lenne itt lerakni az asztalra – kiabáltam utána, de ő már szaladt is fel a lépcsőn. Túl sokáig volt fent; túl sokáig ahhoz, hogy csak egy nyamvadt könyvet rakjon vissza a helyére. Mikor végre hallottam, hogy jön le, én odaálltam a pinceajtó elé. – De, megyünk. De én még egyszer nem fogok egyedül harcolni az ellen az óriás dög ellen. Gyere velem! – mondtam neki, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Hallottam, hogy jön utánam, majd gyorsan bementem arra a részre, ahol a legtöbb lim-lom volt található. Ezután átverekedtünk magunkat a bájitalos részen, ami egy falba volt rejtve, és végre odaértem ahhoz az ajtóhoz, ahova a meglepetésemet dugtam. – Itt van bent – mondtam, majd kinyitottam az ajtót, és magam elé engedtem a bátyámat. Mikor végre bent volt, becsuktam mögötte az ajtót, és varázslattal bezártam azt. – Nos, bátyám. Az a baj, hogy túl hiszékeny vagy.
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-16, 16:24


Hollin & Dorian

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Nagyon jól gondolta, hogy nem fogok csatlakozni hozzájuk. Én nem élvezem azt, hogy valaki miattam szenved. A lányoknál is utálom azt látni, hogy abban reménykednek, hogy még fogok velük járni, vagy egyáltalán, hogy sírnak. Ezért próbálok nekik más srácokat beszervezni, persze a tudtuk nélkül. De igaza volt az öcsémnek abban, hogy meg se fogom próbálni. Az egyetlen dolog, amiért csatlakoznék hozzájuk, az ő lenne. Ha valóban nem tudom visszatéríteni a jó oldalra, akkor nem lesz más választásom, mint belemenni és halálfalóvá válni. Bár kicsit meglepődtem, hogy ezzel nem azt akarta volna mondani, hogy csatlakozzak, mert nekem nagyon úgy tűnt. Valószínű, hogy csak a lelkemre akart hatni, ami sikerült is neki. -  Jól van. Egy nap. Aztán majd eldöntöm. -   Hogy tényleg dönteni fogok-e? Persze! Ugyan úgy, mint ahogy eddig is. Nemet fogok nekik mondani. De ha ezzel mosolyt csalhatok az öcsém arcára, vagy csak megadhatom neki a reményt azzal kapcsolatba, hogy elérte a célját, én már boldog leszek. -  Mondasz egy napot és én elmegyek veled, ahová akarod és megmutathatod milyen csodás is az az élet, amiből én egészen eddig kimaradtam. -  
Azt mondta nem egyszerű kedvesnek lennie velem. -  Tudom. - mosolyodtam el. Igen, tisztában vagyok, hogy fent kell tartania ezt az álcát, miszerint egyenesen gyűlöl azért, mert nem vagyok halálfaló. És lehet, hogy valahol utál is miatta, de tudom, hogy szeret. Még ha ő ezt nem is látja be, én tisztában vagyok vele. Tud ő kedves is lenni, csak nem szeret. Én pedig pontosan ezért vagyok vele olyan türelmetlen. Csak és kizárólag akkor vagyok hajlandó neki segíteni, ha azzal nem tesz másban kárt. Vagy legalábbis nem olyan nagymértékűt. Egy kéz, vagy lábtörés még elmegy.
Furcsálltam, hogy így megkiabált azért, mert elmondtam neki, hogy féltem őket. -  Rendben. Vedd úgy, hogy nem szóltam. -  emeltem fel a kezeimet mentegetőzésképp. Én nem attól félek, hogy ők nem tudnak magukra vigyázni, mert tudom, hogy tudnak; nem vagyok hülye. Mindössze attól rettegek, hogy az ők állítólagos „barátaik” egyszer elárulják őket. Nem, a szüleim nem különösebben érdekelnek, persze őket sem szívesen veszíteném el, de ez öcsémet semmiképp nem akarom, hogy veszélybe sodorják. Két olyan ember van az életemben, akinél nem számít, hogy mivel foglalkozik, hogyan viselkedik, vagy kedvel-e vagy sem, én mindig is szeretni fogom őket. Az egyik ebből pedig Hollin. Nem tudnám elképzelni nélküle az életem. Ha csak néhanapján láthatnám, még az is jobb lenne, minthogy soha többé. Nem igazán hittem el, hogy a szüleim még mindig szeretnének. Kisé fel is nevettem. -  Anya és apa? Engem? Véleményem szerint már rég kidobtak volna, ha nem rettegnének attól, hogy eljár a szám velük kapcsolatba. - Pedig igazán tudhatták volna, hogy nem fog. A család, az család marad mindig is, bármennyire szeretnének letagadni.
Sejtettem, hogy ő rakta el. Sőt, abban is majdnem biztos voltam, hogy miért. -  Nem is igaz! Emlékszel, múltkor is te nyertél. -  Igen, úgy három éve, mikor beengedtem neki két labdát. Akkor nagyon boldog volt. Remélem nem jött rá, hogy direkt csináltam. Az egy kisé rosszul jönne most ki. Mondjuk, lehet tényleg fejlődött. Akkor könnyebb lesz vele elhitetni, hogy valóban ő a jobb. Sajna túl ravasz lett és így már nehezebb átverni. Még a születésnapján sem tudom meglepni. De a következőre kitalálok valamit. -  A pincébe? Remélem tele lesz pókokkal! -  mondtam majd ismét elnevettem magam. -  Mindjárt jövök, csak felviszem a könyvem. -  Elindultam szépen lassan fölfelé a szobámba. Elővettem a kulcsot a zsebemből, majd beleillesztettem a zárba. Mindig bezárkózok, hogy véletlenül se jusson be ide senki. Nem mintha valami rejtegetni valóm lenne, de nem szeretném, ha engedély nélkül bárki bejönni. Visszaraktam a könyvespolcra a kötet és már indultam is volna kifelé, mikor gyanút fogtam. Kedveskedés, focizás, pincébe rejtett kesztyű. Valahogy túl gyanús volt ez nekem. Így gyorsan visszafordultam, és kihúztam a dolgozóasztalom fiókját. Kivettem belőle néhány dolgot, majd becsuktam, és mosolyt erőltetve az arcomra indultam lefelé. Mikor leértem az öcsémmel szemben álltam meg. -  Na, mi az? Nem megyünk? -  
megjegyzés || zene || szószám
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-13, 13:30


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Nos?
from Hollin
Drága testvérem!
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Dorian

- Na jól van. Szögezzünk le pár dolgot. – Előre dőltem a fotelben, amin ültem. – Nem vagyok boldog, mert elveszítettem a bátyámat, de hát igazából ez mindkettőnkön állt. Viszont igen, élvezem a halálfaló-növendék sorsát; ha csatlakoztál volna, értenéd, hogy mennyire hasznos, ha csatlakozol hozzájuk. De tudom, hogy te sosem fogod még csak meg sem próbálni, hogy milyen lenne, ha egy kicsit félreraknád a cuki pofidat, és rájönnél, hogy a világ már rég nem olyan, mint amilyennek te hiszed. A sötét közeleg, és ilyenkor nem árt a jó oldalon állni. – Mielőtt megszólalhatott volna, gyorsan folytattam. – És nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy állj át blablabla, csupán azt, hogy jobban tennéd, ha körülnéznél, és kinyitnád a szemedet, közben pedig rájönnél, hogy már semmi sem ugyanaz, mint régen. – A kifakadásom minden szava igaz volt. Eredetileg az volt a tervem, hogy ismét megpróbálom átállítani, de ez úgy néz ki, sosem fog összejönni, így inkább megpróbálok a lelkére hatni, arra a pontra, amelyik még mindig szenved az öcsikéje hiányától, és bármit megtenne azért, hogy visszakapja. Tényleg szerettem volna, ha csatlakozik, és nem kéne többé gerinctelen alaknak hívnom; akkor is örökké utálná egy részem, amiért ilyen könnyen hátat fordított nekünk, de a másik részem elfogadná, hogy megbánta, amit tett, és végre a jó irányba halad, és minden olyan lehetne, mint régen volt, mikor még jó tesók voltunk.
Én próbálkozok kedves és megértő lenni vele, de az nem megy olyan könnyen, mint hiszi. Ő teljesen más, mint én, én pedig egy girnyónak tartom, akiben nem volt elég tartás, hogy kövesse a szüleinket, és azt tegye, amit kérnek tőle. – Az nem olyan egyszerű, Dorian – mondtam, miközben lehajtottam a fejemet. Tényleg szívesen beszélgetnék vele többet, és lennék én jó testvér, de sajnos ennek az ürgének semmit sem mond az, hogy pókerarc. Anyáék most is tuti észre fogják venni, hogy jófej voltam vele, mert mindig meglátják rajta, ha épp jobb kedve van, ha rám nézhet. Amikor gonosz vagyok vele, azzal őt védem, de ezt magyarázhatom neki, úgy se fogja megérteni, és nem is akarja. Soha semmit nem akar nekem elhinni, vagy akárki másnak, aki számít. Mindig csak a maga feje után megy, én meg loholhatok, hogy kijavítsam azt a sok hibát, amit elkövetett.
- Nem esik bajuk, és ezt te is nagyon jól tudod. Attól, hogy beszélgetünk néhány régi, tapasztalt varázslóval, és a leszármazottaival, attól még nem fognak holtan összeesni egy üres szoba közepén. És a barátaink nem fognak mérget itatni velünk, sőt, senkivel. Fogalmad sincs, hogy hova mennek, szóval inkább ne ugass bele az ilyenekbe! – Most már túl indulatosan beszéltem ahhoz, hogy elhiggye, komolyan jót akarok neki, pedig a fene essen belé, tényleg csak a jószívem vezérel olyankor. Ha egy kicsivel jobban utálnám, minden alkalommal arra buzdítanám, hogy menjen utánuk, és kémkedjen; mert ha elkapják, akkor ő fogja a rövidebbet húzni, és soha többé nem lenne vele gondom, de ez így nem igaz, és nem is tudom, hogy hogyan lehetne ezt elmagyarázni neki. Gyanítom, hogy sehogy…
- Mi is szeretünk téged, Dorian. Akkor is, ha ezt te már nem érzed, és nem is akarod elhinni.
Végül egy kicsit csendesedett a hangulat, és elkezdtem a fociról dumálni, hogy menjünk, és játszunk. Én tényleg csak segíteni akartam neki, amikor felajánlottam, hogy menjünk, és csináljunk valamit együtt. – Én raktam el – vallottam be. – Csak mert nem akartam játszani, mert mindig veszítek. De sokat fejlődtem már!
Megrázta a kezemet, de ez nem mondott semmit. Egy szóval sem mondta, hogy bízik bennem, és hiába próbált meg mosolyogni, látszott rajta, hogy nem is számít rá, hogy az igazat mondtam. Valamilyen szinten bele tudtam képzelni magamat a helyébe, és megértettem, hogy miért nem bízik bennem, de azért nem esett jól, hogy tényleg ennyire elvesztettem a testvérem bizalmát. – Eldugtam a pincében a dobozok mögé. Lemehetnénk együtt, hogy megkeressük. Nos?
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-08, 11:06


Hollin & Dorian

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

- Ó talán nem vagy boldog? Bocsáss meg öcskös teljesen azt hittem, hogy te élvezed! Meg kell vallani akkor nagyon tehetséges kis színész vagy! -  Rendkívül idegesítő volt, hogy az öcsém annyira hülyének gondolt, hogy azt képzelte ezt beveszem. Látszott rajta, hogy élvezi, ha másokat kínozhat, és ha engem megszégyeníthet. Csakhogy ez nem igazán jött össze neki. Ugyanis nem veszem be ezt a butaságot, hogy nem szereti. Nagyon is imádja. És én pontosan tudtam ezt. Csak azt nem értettem, hogy egy tizenkét éves gyerek hogyan lehet ilyen kegyetlen. Bele se mertem gondolni, hogy a későbbiekben milyen lesz. Már ha persze nem sikerül lebeszélnem erről az őrültségről. Mikor kijelentette, hogy nem csinált semmit az öcsémmel és felnevetett, elmosolyodtam. -  Igaz. Ahhoz nem vagy elég ravasz, hogy túljárj az ő eszén. -  Bevallom ezt egy bóknak szántam. Bár a ravaszságát nem épp a legmegfelelőbb dolgokra használta, mégis csodáltam az eszéért. -  Ha valóban hiányzok, akkor többször lehetnél velem ilyen „kedves”. -  Az utolsó szót eléggé kihangsúlyoztam, hogy biztosan lehessen hallani az iróniát. Lehet, hogy nem vagyok egy él tanuló, de annyi eszem volt, hogy átlássak a szitán. Nem tudom, hogy mit tervezett, de nem is akartam nagyon tudni. Inkább nem faggatom most ki. Nem volt valami sok kedvem hozzá, úgyhogy hagytam, hadd higgye csak azt, hogy átvert.
Mikor közölte velem, hogy mindent csak azért tette, hogy ne csináljak semmi hülyeséget, felkaptam a fejem és meglepődve fürkésztem a tekintetét. Elsőre úgy tűnt, mintha mosolygott volna, de nem is voltam benne biztos, és nem is akartam, hogy azt higgye, kételkedem benne. Egy napra megtehetem azt, hogy megbízom benne. Bár azért figyelni fogom. -  Nézd Hollin én nem azért kérdezem, hogy utánuk menjem! -  érintettem meg a testvérem vállát. -  Csak aggódok értük. Nem akarom, hogy bajuk essen! Tudod attól függetlenül, hogy nem vagyok… hogy nem vagyok... -   Nem nagyon akartam kimondani azt a szót, hogy halálfaló, mert elég nehéz elfogadnom a tényt, hogy az öcsém is. A szüleimnél nem érdekelt, ők azt csinálnak, amit akarnak, de Hollin… Ő teljesen más. Ő az egyetlen testvérem és ő az, akit még mindig úgy szeretek, ahogyan régen is. -  Szóval nem azzal akarok fogalakozni, amivel ti, még szeretlek titeket! -  Elvettem a kezem és visszább húzódtam tőle.
Amikor mondtam neki, hogy ha nem halálfalókról van szó, akkor bármiben benne vagyok, akkor a régi eskünket használta. Pók kapitány… Ezt még én találtam ki. Direkt azért, hogyha valamelyikünk valami rosszban sántikált és a másik rajta kapott, így tettük biztossá, hogy nem fog árulkodni. Hihetetlen, hogy még emlékszik rá. Már évek óta nem használta. Annyira örültem neki, hogy mégsem felejtette el. Csakhogy a boldogságom hamar szertefoszlott, mikor rájöttem ezt, mind azért csinálja, hogy átverjen. Hogy csak azért kedveskedik nekem, csak azért teszi azt, amit, hogy megbízzak benne. Bár nem tudom mi ezzel a célja.
Focizni akart. Meglepődtem, hisz egyáltalán nem ért semmilyen sporthoz sem. Mindig kiakadt, ha nem ő győzött vagy nem tudott nekem gólt rúgni. Ezért néha beengedtem neki egy-egy labdát, hogy úgy érezze legyőzött. Emiatt olyan nagy önbizalma lett és örültem mikor azt láttam, hogy boldog. Amikor megemlítette, hogy még mindig megvan a kesztyűm elmosolyodtam. -  Megtaláltad vagy te raktad el? - Már nagyon régen elveszett. Legalábbis én ezt hittem. Aztán lehet, hogy csak Hollin szórakozott és elrakta egyszer. Kinyújtotta a kezét. Nem viszonoztam a kézfogást. Nem tehetek róla, még mindig benne van ez a furcsa érzés, hogy át akar verni. Majd mikor megkérdezte, hogy nem bízom-e benne féloldalas mosolyra húztam a számat és megráztam a kezét. Nem…Egy cseppet sem bíztam benne.

megjegyzés || zene || szószám
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-06, 16:57


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Nem bízol bennem?  
from Hollin
Drága testvérem!
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Dorian
Csak a szememet forgattam. – Miért, gondolod, hogy azért, mert anyáéknak azt mutatom, hogy boldog vagyok azzal, hogy csatlakozhattam, tényleg ilyen is lennék? – A bolondja remélem elhiszi azt, amit most összehadoválok itt; mert ez lesz életem egyik legjobb alakítása; illetve megpróbálom elhitetni vele, hogy minden szavam igaz. – Nem tettem semmit az öcséddel, Dorian.  – Kicsit felnevettem, úgy, mint mikor régen még együtt voltunk. – Csak szeretném, ha tudnád, hogy hiányzol.  – Nos, ennek a mondatnak biztosan meg kell adnia a végső lökést, hogy elkezdjen nyitni felém ez a gerinctelen állat. Ha elhiszi mindazt, amit mondok, akkor bizony nagyon rosszul járt. Mert nem én vagyok az az öcsi, akire mindenki vágyott; és ezt be is fogom bizonyítani neki, hogy ha elhagyta a családunkat azzal, hogy ellenszegült nekünk, akkor annak igya meg a levét is.
Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy mit is mondhatnék neki az őszinteségemről. Elkomorítottam az arcomat, és lehajtottam a fejemet, a kezeimet összekulcsolva a lábaimra helyeztem. – Csak a saját érdekedben tettem mindent. Ha elmondom, hova mennek, talán utánuk mész, és valami olyat csinálsz, amiért már végképp nem fognak megbocsátani neked.  – Sajnos itt elkövettem azt a hibát, hogy egy kicsit elmosolyodtam, de olyan gyorsan tüntettem el az arcomról, hogy csak az tudta észrevenni, aki azt kereste; és valószínűleg Dorian most minden egyes mozdulatomra odafigyelt, hogy mikor fog tudni leleplezni. Biztos voltam benne, hogy elég gyorsan elrejtettem a jeleket, és nem fogja észrevenni, hogy csak játszom vele.
Megörültem, amikor elmosolyodott. Bármihez van kedve, csak ne kapcsolódjanak hozzá halálfalók. Hát, éppenséggel ebben nem kellett hazudnom neki. – Semmi halálfaló. Pók-kapitány becsület szavamra.  – Na ha ez nem, akkor semmi sem fogja átbillenteni a lónak annak az oldalára, hogy megbízzon bennem. Még kisebb koromban találta ki, hogy így esküszünk meg, ha a másik valami csínyt követett el, de nem akarta elmondani anyáéknak; most úgy gondoltam, ez lehet a legegyszerűbb módja annak, hogyan érjem el, hogy megbízzon bennem, és azt tegye, amit mondok; legalábbis aszerint cselekedjen, ahogyan én elképzeltem az elkövetkezendő órákat. Még arra sem reagáltam rosszul, csak megvillantottam a kisfiús mosolyomat, hogy összekócolta a hajamat; ez volt az egyik dolog, amit rühelltem, ha velem tesznek. Amikor még fiatal és tudatlan voltam, még talán élveztem is, hogy a bátyám ilyeneket csinál, de ez ma már megváltozott, és a bátyám már nem érdemelt mást, csak szenvedést; mégis képes voltam uralkodni önmagamon, és nem vágtam tőből a csuklóját egy varázslattal; amit meg tudtam volna tenni, hiszen a pálcám itt lapult a zsebemben.
Széles vigyor terült el az arcomon, amikor azt mondta, belemegy a játékba. Pontosan, bratyó, ez csak egy játék; amit én fogok jobban élvezni. – Igazából ez valóban egy játék. És hogy mit tervezek? Semmi különöset, csak gondoltam, ha már úgy is mindketten itt ülünk, és szemlátomást unatkozunk, akár rúghatnánk párat kapura. Még megvan a régi kapuskesztyűd, amire azt hitted, hogy elvesztetted.  – Felálltam, és felé nyújtottam a kezemet. Miután egy ideig nem viszonozta, megkérdeztem: - Nem bízol bennem?    
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-04, 11:17


Hollin & Dorian

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Egy hónapja folyamatosan ezt a könyv sorozatott olvasom. Nagyon is érdekfeszítő a története, bár eléggé meglepett, hogy ennyire tetszeni fog. Még a múlt heti bulit is kihagytam miatta, amit a Roxfortos barátaim szerveztek. Lássak be ez velem nem nagyon szokott előfordulni. Mert ha van valami, amit sose hagynék ki az egy találkozó a barátaimmal. Vagy egy lánnyal. De jelenleg sokkal jobban érdekelt a könyv. A szabadidő minden egyes percében ezt olvastam. Gyakran még sétálni is olvasnivalómmal szoktam a házban, ami miatt a többieknek egyfolytában kerülgetni kell engem. Azonban ma nem hagyták, hogy túl sokáig élvezhessem a történetet, mert ez én drága öcsikém lejött a szobájából és azóta, hogy behozta azt a tejes gyümölcslét engem néz. Először nem nagyon foglalkoztam vele, hisz máskor is szokott így nézni, aztán egy idő után megszólal, hogy ismét megpróbáljon meggyőzni a sötét oldal előnyeiről. Ilyenkor nem szoktam rá figyelni, hisz ha nem ezerszer, akkor egyszer sem hallottam már ugyan ezeket a mondatokat. És bármily hihetetlen, még mindig nem érdekelt! Általában csak karba tett kézzel szoktam ülni, néha bólogatok, és a végén közlöm velük, hogy nem győztek meg. És nem is fognak tudni.
Most azonban Hollin csak állt a kandalló mellet, ami egy idő után nagyon idegesített. Nem azért mert engem nézett, hisz azt már megszoktam elvégre mindenki megbámul csodás külsőm miatt. Hanem mert nem szólalt meg. Egyre többször néztem rá és a végén már sehogy sem bírtam a könyvre koncentrálni. Végül nekem kellet megszólítanom, mire ő csak hangos nevetésben tört ki. Emlékszem régebben mennyire szerettem mikor nevetett. Amikor szomorú volt mindig én voltam az, aki jókedvre derítette, mivel anyáék nem igazán voltak itthon és ők túl szigorúak voltak. Így nekem kellet betöltenem azt a posztot, aki mosolyt csal az öccse arcára. Olyankor én is mindig vidámabb lettem. Örülök, hogy ezt legalább nem tudták kiölni belőle, ha már egyszer a szüleim ellenem fordították az öcsémet. A mondandójának első fele egyáltalán nem lepett meg. Hollin nem nagyon szeret olvasni, legalábbis annyira nem, mint én. Azonban a többi része a mondatnak érdekes volt. -  Testvéri szeretett? Segíteni? -  Az egyik szemöldökömet felhúzva bámultam rá. -  Ki vagy te és mit tettél az öcsémmel? -  Már nagyon rég nem mondott ilyet nekem a testvérem. Igazából azóta, hogy halálfaló lett ki se mondta azt, hogy szeret. És nem is nagyon éreztem, hogy ez így lenne. Meg voltam róla győződve, hogy utál, amiért nem olyan vagyok, mint ő és ezért mindig is utálni fog. És pont ez zavart a legjobban. Tény, hogy tudtam miért mondta azt, amit. A segítség ismét a halálfaló létről szólt volna, amiből én köszönöm szépen nem kérek.
A második megszólalásomkor lelankadt a mosolya. Mintha valami bántót mondtam volna neki. Pedig én csak igazat mondtam. Sose árulták el hová mennek. Még Hollin sem, amin eléggé meglepődtem. Leült mellém a kanapéra, majd gesztikulálva kijelentette, hogy nem tudja hová mentek a szüleink és, hogy mindig elmondja nekem, ha tudja. -  Ó, hát persze! Mert te egy olyan jótét lélek vagy, aki mindent megoszt velem, igaz? -  Ismét kinyitottam a könyvem és olvasni kezdtem. Rendben, csak úgy tettem. Mellette képtelenség volt. Főleg mert még most is képes a szemembe hazudni. Pedig nincs itthon senki. Ilyenkor legalább egy kicsit őszinte lehetne velem úgy, mint régen. Akkor mindent elmondott. Sose titkolózott.
Nem sokáig bírt csöndben maradni, mert pár perccel később megkérdezte mit akarok csinálni és a karomba bokszolt. Én először csak értetlenül néztem rá, majd elmosolyodtam. -  Bármit, amihez nem kapcsolódnak halálfalók! -  mondtam, majd összekócoltam a haját és kisé ellöktem a fejét. Halkan felkacagtam, aztán a whiskey-s poharammal a kezemben odasétáltam az ablakhoz. Elkezdtem kifelé bámulni az ablakon és közben azon gondolkodtam, mit is akartam ezzel az itallal csinálni. Még amikor lejöttem töltöttem ki magamnak, ha esetleg megszomjaznék. Csakhogy most semmi kedvem nem volt meginni. Pedig ez volt az egyik kedvenc tömény italom. Sokszor fojtottam ilyenbe a bánatom. Némi gondolkodás után kinyitottam az ablakot, majd egy kecses mozdulattal kiöntöttem az egészet. Nem tudom, hogy ez mire volt jó, de határozottan jól esett. -  Nem tudom, mit tervezel Hollin, de rendben van! Belemegyek a játékba. Szóval... -  Letettem a poharamat az ablakpárkányra, odasétáltam a testvéremhez és leguggoltam elé. -  Mit szeretne csinálni az én öcsikém? Nincs semmi kritérium! -  Lehet, hogy ostobaság volt tőlem, hogy nem szabadtam meg a feltételeket, de nem érdekelt. Bármit megtettetem volna azért, hogy egy napra visszakaphassam az öcsémet.

megjegyzés || zene || szószám
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian 2015-08-03, 16:44


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Lehet, hogy én vagyok a kisebb; de enyém a nagyobb tisztelet
from Hollin
Szószám: 684
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Dorian
Hallottam, hogy a bátyám lement a lépcsőn, de nem hallottam, hogy csukódott volna a bejárati ajtó, ami azt jelentette, hogy már megint csak ott fog ülni a nappaliban, és olvasgatja azt a nyomorult könyvét, amivel már több, mint egy hónapja szenved. Mikor az órámra nézve észreveszem, hogy délután öt óra lesz pár perc múlva, úgy döntök, hogy lemegyek a konyhába, és csinálok magamnak egy teát; az mindig jól jön. Lesiettem a lépcsőn, és egyenesen a vízforraló felé vettem az irányt. Hamar megvolt a tea, amibe egy csepp tejet is ejtettem, ahogy az angol főurak szokták. Közben azon gondolkoztam, hogyan vehetném rá a bátyámat, hogy hagyjon már fel a remetelétével és csatlakozzon a családjához, hogy végre boldogok lehessünk.
Beléptem a szobába, és láttam, hogy igazam volt. Már megint azt a vacak könyvet olvassa; már legalább százszor belekezdett, de sose tudott a végére érni, nem is értem, miért próbálkozott még egyáltalán. A változatosság kedvéért most nem kezdtem rögtön azzal, hogy jobban járna, ha hasznosabb dolgokkal töltené az idejét; például ha önvédelmet tanulna átkok formájában. Kivételesen az agyára akarok menni, hogy most ő szólaljon meg először. Odaálltam a kandalló elé, majd nekitámaszkodtam, közben a teámat kortyolgattam és meredten néztem a fekete hajú girnyót. Szegényen már rajta marad ez a név; ha akarja, ha nem. Bosszút esküdtem ellene az év vége felé, mikor megtudtam, hogy nem hogy nem csatlakozott hozzánk, de azon dolgozik, hogy minél gyorsabban elárulhasson minket; mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy újonnan olyan emberekkel lóg, akiknek a szülei a Minisztérium olyan osztályán dolgoznak, ahol könnyedén lebuktathatnak minket, ha egy kicsit is megerőltetnék magukat. Ezért is próbálom időről-időre beszervezni; attól eltekintve, hogy egy utolsó féregnek tartom azért, amiért a családunk ellen fordult, hiányzik a bátyám, akire mindig számíthattam, és azt akartam, hogy a sötét oldalon is vele lehessek, és ne nekem kelljen majd a gyilkos átkot ráküldenem, ha itt az idő.
Láttam, hogy Dorian már nagyon ideges; egyre többször nézett fel a könyvéből, és egyre többször nyitotta résnyire a száját, mintha mondani akarna valamit. Elmosolyodtam, majd letettem a kandalló párkányára az üres teáscsészémet, majd karba fontam a kezemet, és a gonosz vigyorral az arcomon továbbra is őt figyeltem. Végre megszólalt, nekem pedig nevethetnékem támadt attól, amit mondott. Tiszta szívemből felkacagtam, majd mikor abbahagytam, ránéztem, és végre megszólaltam; látszott, hogy Dorian végre kicsit felenged, mikor meghallotta, hogy én is meg fogok szólalni ma, és nem kell csak neki hallatatni a hangját. – Köszönöm szépen, jól megvagyok a te bénasággal fertőzött könyveid nélkül is. Csak tudod, – Ellöktem magam a kandallótól, és elkezdtem felé sétálni, közben ismét megszólaltam. – vannak helyzetek, amikor neked kéne valami kézikönyv. Hallottál már a testvéri szeretetről? Nos, elmondom neked, pont azért vagyok itt, hogy segítsek neked. – Sajnos meglepett, hogy ilyen hevesen reagált, én pedig nem akartam elárulni, hogy bizony pont, hogy ezt akartam mondani neki. Gyorsan ki kellett találnom valami hétköznapi témát, amit talán be is vesz. Valami olyat, ami nagyon csattanhat a végén.
Meglepett a témaváltása, ami miatt lefagyott a mosoly az arcomról, viszont szerencsére nem álltam meg, hanem továbbra is sétáltam felé. Már nagyon közel voltam a kanapéhoz, ahol ült. Vártam egy kicsit a válasszal, úgy tettem, mint aki gondolkozik, hol is vannak. Bár ez a balfácán valószínűleg azt fogja hinni, hogy azt próbálom kitalálni, mi a legjobb hazugság, amit ki tudok találni. Nos, ha erre számított, akkor sajnos meg kell lepnem, ugyanis a színtiszta igazságot fogom mondani neki. Odaértem a fotelünkhöz, majd leültem. Bal karomat félig a levegőbe lendítettem, majd gesztikulálva, kicsit kifigurázottan azt mondtam: - Sejtelmem sincs, drága bátyám. De tudod, hogy mindig elárulom neked, ha tudom, hogy hol vannak. – Nos, ez az utolsó mondat mondjuk színtiszta hazugság volt, de azért jó volt kimondani; akkor is, ha tudtam, hogy Dorian úgy se hinne nekem. Sosem mondtam el neki, anyáék éppen hova utaztak, hiszen mivel ő is csak egy volt azok közül, akik nem hódoltak be a nagyobb erőnek, ami egyszer még eljöhet, így nem éreztem, hogy joga lenne tudni, épp hol tartózkodnak azok, akik kiérdemelték a tiszteletet. – Nos, mit szeretnél csinálni? Csak, mint a régi szép időkben. – Belebokszoltam a karjába, majd rákacsintottam. Persze azt nem árultam el neki, mi a valódi szándékom, de azért egy próbát megért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorian Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Hollin & Dorian 2015-08-03, 12:03


Hollin & Dorian

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]


Szerda délután öt óra. Már két órája voltam egyedül a nappaliban, mikor az öcsém úgy döntött, hogy megtisztel a társaságával. Teáját iszogatta, miközben farkasszemet nézett velem. Illetve csak nézett volna, ha én nem a könyvemmel lettem volna elfoglalva. Néha azért rápillantottam a biztonság kedvéért. Nem tudtam miért jött ide. Vagyis hát sejtettem. Azóta mióta a szüleim elárulták neki, hogy halálfalók és ő is csatlakozott hozzájuk állandóan azzal szekál, hogy én is lépjek be. Pontosan olyan, mint a szüleim. Egyfolytában csak az, hogy ha halálfaló vagy akkor ezt meg teheted, azt megteheted, ilyen dolgokra lennél képes… Nem érdekel! Nem fogom ártatlan emberek vérét öntani csak azért, hogy cserébe kapjak némi kiváltságot. Engem hidegen hagy ez a hatalom mánia. Ahogy a szüleim véleménye is arról, hogy mennyire csalódtak bennem. De az öcsém… Tőle többet vártam volna. Tudom, hogy egy tizenegy éves fiúnak nehéz rávennie magát arra, hogy nemet mondjon a szüleinek, de bármikor dönthetett volna úgy, hogy kiszáll. Mégsem tette. Az a kedves fiú, akit ismertem, aki felnézett a bátyára, az, akit egy egyszerű mosoly is jókedvre derített eltűnt.
Már kezdett nagyon idegesíteni, hogy néma csöndben bámul. Nem is értettem, hogy egyáltalán mit keres ő itthon. A szüleink elmentek itthonról, gyanítom a „munkájukkal” kapcsolatos ügyeket intézik el. De olyankor mindig magukkal viszik Hollint is. Elméletben azért, hogy közelebbről lássa milyen élete lesz a jövőben, szerintem pedig azért, hogy átkokat tanítsanak meg neki. Igaz én az ilyenekben sose vettem részt és ahányszor meghallottam, hogy valami ezzel kapcsolatos témáról beszélnek mindig elmentem. Szóval lehetséges, hogy tévedek. Bár ezt erősen kétlem. -  Tudom, mit akarsz mondani! -   mondtam ki végül. Már én kaptam hülyét ettől szótlanságtól. El nem tudtam képzelni, hogy ez őt nem zavarja. -  De a válaszom továbbra is egy határozott és visszavonhatatlan nem! Érted ezt a szót? Vagy adjak egy értelmező kéziszótárt? -   Lehet, hogy kisé durva volt a hangnemem, de ő nem képes felfogni, hogy nem áll szándékomban a nyamvadt kis csapatukhoz beállni. Egy teljes éve mindig visszautasítom az ajánlatát, mivel nem gondolnám, hogy bármikor is megjönne a kedvem ahhoz, hogy embereket kínozzak.
Rossz ötlet volt hozzászólnom az öcsémhez. Eddig sem nagyon tudtam a könyvre koncentrálni, most már viszont határozottan elterelte a figyelmemet az, hogy azon töröm a fejem, miért van ő itt, ha a szüleim nem? -  Nem tudod hová mentek anyáék? -   kérdeztem és összecsuktam olvasnivalóm. -  Nem… Persze, hogy nem. Legalábbis én nem tudhatom meg. -  Sose árulták el nekem hová mennek. Az mondjuk nem is nagyon érdekelt, de az, hogy ne bízzanak meg bennem annyira, hogy elárulják már fájt. Attól függetlenül, hogy nem vagyok olyan, mint ők, még bízhatnának bennem. Sose adnám fel őket. Effektíve mondjuk nem a szüleim miatt – bár őket sem tudnám – a testvérem az, aki miatt nem tudnám kiadni őket. Ahhoz túlságosan szeretem őt.
megjegyzés || zene || szószám
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hollin & Dorian

Vissza az elejére Go down

Hollin & Dorian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-