Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle




ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 17:52
Calista Merrick
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36550 hozzászólás olvasható. in 3348 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Peyton & Taly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Peyton Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Peyton & Taly 2015-08-16, 10:39




Taly & Peyton


[You must be registered and logged in to see this image.]

Szerettem a tesómat, de nem értette meg, hogy ha sportról volt szó, akkor engem csak a kviddics érdekel, minden más pedig hidegen hagy. Varázsolni jó, repülni pedig a világon az egyik legjobb érzés; ezért is játszottunk a csapatban, amikor még volt rá lehetőségünk. Taly ismét megpróbált rábeszélni, hogy focizzunk, amit nem is értek igazán, hiszen úgy is egy egyszerű nem lesz a válasz, nem tudom, mit erőlködik. – Bajnak nem baj, csak fölösleges erről kérdezned, úgy is tudod, hogy mit fogok válaszolni. – Megvontam a vállam, majd előre dőltem, és rátámaszkodtam a nyitott könyvemre, amit később még tuti meg fogok bánni. – Szóval mostanában nem is nyaggattál annyit, mit? – kérdeztem. Elmosolyodtam, és felhúztam az egyik szemöldökömet. – Igazad van, mostanában általában csak hét napból haton kérdezed meg; büszke vagyok rád, hugi! – Kitártam a karomat, mintha meg akarnám ölelni, majd gyorsan összecsuktam, és mindkét szemöldökömet felemelve, kérdőn néztem rá, azt sugallva: Te tényleg ennyire hülyének nézel?
Felvetetettem a kviddics ötletét; akkor talán egy időre békén hagy a sport-mizériájával, emellett nekem is hiányzott a játék. – Naná, hogy kviddics! Majd biztos kosarazni kérlek meg, persze! Akkor mehetünk? Már alig várom, olyan régen játszottunk. Amúgy pedig a suliban is lelóghatnánk néha a pályára, abból még senkinek sem lett baja, nem igaz? – Odafutott hozzám, és ölelgetni kezdett. – Nem…kapok…levegőt – próbáltam mondani, de nem igazán hallatszott. – Én vagyok a kedvenc tesód, milyen kis cuki vagy! – Kicsit összeborzoltam a haját, mint régebben; tudtam, hogy utálja, de én imádtam ezt csinálni.
Épp az olvasás kellemes és vidám oldaláról beszéltem, no meg persze az előnyeiről, amikor Taly felkapta a pálcáját és szétrobbantotta az óráját. Egy pillanatra megálltam a beszédben. – Váó. – Csak ennyit bírtam kinyögni, de azért később magamhoz tértem a kábulatomból, mikor hozzám szólt. – Oké. Majd azt mondom, hogy azt mondtad, hogy mondjam el az igazat, hogy utáltad ezt a vackot. Egyébként ők azt hiszik, hogy imádod, hogy végre pontosan érkezhetsz akárhova, de sebaj. De tényleg baromi unalmas lehetek, ha aközben az óra hangját hallgatod, hogy én beszélek hozzád. – Igazából csak viccnek szántam, és megpróbáltam lebiggyeszteni az ajkamat, hogy eljátsszam, mennyire rosszul esik, hogy ennyire nem érdeklem, de sajnos elröhögtem magam, így fuccs az egész viccemnek; majd lesz másik, emiatt nem aggódok.
- LLG tankönyv? – Rácsaptam a tenyeremmel a homlokomra. – Én valami szórakoztató irodalomra gondoltam, hugi. A tankönyveket amúgy is muszáj LENNE elolvasnod, szóval ez még mindig nem számít rendes olvasásnak. Még mindig én vagyok a nyertes.
Taly kiment a szobából egy rövid kérdés kíséretében, majd pár pillanat múlva feltűnt, amikor kinyitotta az én ajtómat, és elmondta ugyanazt a mondatot, amit én mondtam neki az előbb. Erre fogtam a pálcámat, és egy bűbájjal felemeltem az egyik plüssmackóját, majd neki hajítottam, remélve, hogy eltalálja. Szerencsére telibe találta. Én is elkezdtem nevetni, majd elindultam kifelé Taly szobájából, a garázs felé, hogy felkaphassuk a seprűinket, és beszerezzünk egy kosárlabdát.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Re: Peyton & Taly 2015-08-08, 15:00



Peyton & Taly

[You must be registered and logged in to see this image.]


Akárhányszor meglátom, hogy egy ismerősöm olvas mindig ugyan az a kérdés merül fel bennem. Miért jó olvasni? Egész nap az a hülye könyvet bújni és ülni dögunalom. Többnyire olyan válaszokat szoktam kapni, hogy olyan mintha a fejedben tv-nél, vagy, hogy szabadjára engedheted a fantáziád. Azt máshol is lehet! Ott van például a rajz, a festészet, vagy amikor új rúgásokat gyakorolsz. Sose olvastam úgy igazán és mi történt? Kifejlesztettem három olyan rúgást is a fociban, amit nem tudnak kivédeni. Mondjuk nekem mindig is a sport körül forgott az életem. Nem bírtam hosszabb ideig a szobámban ülni és semmit sem csinálni, nekem mindig mozognom kellet. Ha csak ugráltam már jobban voltam. Pontosan ezért nem is szerettem vendégségbe járni. Nem csak a kényelmetlen habos-babos ruha zavart, hanem az is, hogy nem csinálhattam semmi fárasztót. Nem mintha le tudnék fáradni egyszerűen csak szeretek ilyen tevékenységet végezni. Sajna a hiperaktivitásomnak köszönhetően sose purcanok ki, így mindig meg kell velem szenvedni, hogy csak öt percre álljak le. Ma is mikor Peyton átjött a szobámba mosolyogva ugyan, de ismét elgondolkodtam, hogy miért olvas.
Felajánlottam neki, hogy esetleg sportolhatnánk. Nem lepődtem meg a válaszán, hisz jól tudtam, hogy ő úgyse fog belemenni. Sose volt az a sportos típus, nem is értem, hogy hogy képes elviselni ezzel a nagy fociimádatommal, de annak tudtam be, hogy testvérke vagyunk és nincs más lehetősége. Egyszóval vagy megbarátkozik a tudattal, vagy… Hát igazából nincs vagy! - Miért talán baj? Szerintem már megszokhattad, hogy mindig ezzel jövök! Bár az lássuk be az utóbbi időbe nem is nyaggattalak vele! Szóval most igazán megtehetnéd a tesókádért, nem? – Meg se vártam mit akart még mondani egyből elkezdtem fecsegni, mint mindig. Csak ez után tudta befejezni a mondókáját, amire nekem felcsillantak a szemei? - Kviddics? Komolyan? Nem szórakozol? Játszhatunk? Úgy, mint régen? Képes lennél? Te vagy a legjobb tesóm! Igaz te vagy az egyetlen, de akkor is a legjobb!  – Ugrálni kezdtem az ágyamon, majd odarohantam az ikertestvéremhez és ölelgetni kezdtem. - Köszi! Köszi! Köszi! Köszi! Kösziiiiii! —Már majdnem kiszorítottam belőle a szuszt mikor végre elengedtem. Olyan régen játszottunk már kviddicst, hogy attól félek talán már nem is emlékszem hogyan kell. Mondjuk ez nem lehetséges, hisz mindig is remek játékos voltam, szóval kizárt, hogy bármit is felejtettem volna!
Miközben Peyton arról magyarázott nekem, hogy milyen jó dolog az olvasás, ismét meghallottam azt a ketyegő hangot. Csakhogy most már nem viseltem el, helyette elvettem az éjjeliszekrényemről a pálcámat és egy romboló átokkal levertem a falról az órát. Teljesen széttörött és kis híján ki is gyulladt. De szerencsére ez nem következett be. Széles vigyor ült ki az arcomra, majd ártatlanul pislogni kezdtem. - Bocsi, de már nagyon idegesített! Ha anyáék kérdezik, mond azt, hogy…nos…Á, mond el az igazat, úgyis tudják, hogy utáltam ezt a vacakot!  – legyintettem, majd nevetésben törtem ki. Az, amit a testvérem mondott csak később jutott el a tudatomig, de mihelyst észbe kaptam abbahagytam a röhögést és ismét mosolyogva válaszoltam neki. - Hé! Én szoktam könyvet is olvasni! Ott van például a Legendás Lények Gondozása tankönyvem. Az egy izgalmas kötet!  – És körülbelül ennyi volt az, amit tizennyolc éven keresztül ki is bírtam olvasni. De az végül is könyvnek számít, szóval nem panaszkodhatott a testvérem, azért mert sose olvasok.
Mikor az ajtót említette és azt, hogy ha unatkozok, menjek át hozzá, megjelent az a csintalan kis mosoly az arcomon. - Azt mondod? – néztem rá a testvéremre, majd kimentem az ajtómon. Becsuktam magam mögött és Peyton szobaajtaján keresztül visszamenve kinyitottam a kettőnk lakrészét összekötő ajtót. - Hé, Peyton, unatkozok, told ide a képed, és csináljunk valamit!  – mondtam, majd ismét nevetni kezdtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peyton Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Peyton & Taly 2015-08-05, 12:14




Taly & Peyton


[You must be registered and logged in to see this image.]


Kisebb korunkban mindig egy szobában aludtunk a tesómmal, de azóta ez már megváltozott. Más házba kerültünk a Roxfortban, mások lettek a kedvenc filmjeink, más posztereket akartunk kirakni, mások lettek a hobbijaink; mindezek miatt a szüleink úgy gondolták, hogy lehet, hogy ideje lenne két külön szobába költözni. Átalakítottuk a régi szobánkat, ami már akkor is hatalmas volt, és középre felhúztunk egy falat, aminek a közepén egy nagy fa ajtó volt, ami arra szolgált, hogy minél egyszerűbben átmehessünk a másik szobájába, ha akartunk.
Éppen egy könyvet olvastam, ami valami szerelmes fruskáról szólt, aki mindenféle idióta helyzetbe kerül, csak azért, hogy eljusson oda, ahol a bátyja meg a legjobb haverja kempingeznek, mert meg akarja mondani a havernak, hogy szereti. Elég abszurd és bugyuta egy alapszitu, de hát a csaj szerencsétlenkedésein elég sokat lehet nevetni, ezért is olvasom még mindig. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a tesómhoz, mert nem akartam egyedül lenni, viszont nem akartam lerakni a könyvemet sem, ezért felálltam az ágyamból, és a könyvvel a kezemben, olvasás közben odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam, és beléptem rajta Taly szobájába. Egyetlen szó nélkül felemeltem a kezem üdvözlésképpen, és leültem Taly kanapéjára. Kényelmes volt, viszont a legnagyobb baj az volt vele, hogy rózsaszín volt. Sosem értettem, hogy a tesóm, az én testvérem képes lenne egy ilyen ocsmány színű kanapén üldögélni nap, mint nap, de hát ez az ő dolga volt.
Ő csak az órát figyelte a falon, és nem csinált semmi mást. Igazán rajzolhatna, vagy olvashatna; ami köztudott volt, hogy utálja ezt a tevékenységet, de hátha egyszer még megszereti majd. Anyuék egyébként nem voltak itthon, mivel elmentek egy családi barátjukhoz. Megkérdezték, hogy szeretnék-e menni hozzájuk, amire majdnem rögtön rá is vágtam, hogy igen, de aztán megláttam Taly arcát, ahogy fintorgott, és inkább azt mondtam, hogy nem, itthon maradok. A tesóm rögtön boldog lett, és akkor már ő is minden probléma nélkül mondhatta, hogy ő sem szeretne jönni. Sajnos azóta is a szobájában gubbaszt, és csak bámulja azt a vacak órát; ez volt a fő oka, hogy átjöttem, hogy legalább ne legyen egyedül.
-  Hmmm? - Nem hallottam rendesen, mit kérdezett, így csak reménykedtem, hogy jól hallottam. –  Most komolyan a sporttal jössz nekem? – Kicsit jobban elgondolkodtam azon, amit a zsákolással mondott. Kosarazni nem volt túl sok kedvem, viszont… -  Mi lenne, ha lemennénk a régi mólóra, ahol senki sem jár? Ott van pár kosárpalánk, azokat én könnyen meg tudtám növeszteni, hogy magasabban legyenek a palánkok, a kosárlabda egészen olyan, mint a kvaff; na jó, annak lehet kicsit csökkenteni a méretét varázslattal. És végezetül, a seprűink még mindig ott vannak a pincében. Szóóóóóvaal… Ha van kedved, rendezhetnénk magánkvidiccset is. – Reméltem, hogy tetszeni fog neki az ötlet; főleg, mert már olyan régen játszottunk, és nagyon sajnáltam, hogy már nincs rá lehetőségünk.
-  Hé, hé, hé, nyugi! Egyszerre csak egy kérdést. – Nem is emlékszem a kérdéseinek felére, de amire emlékeztem, arra megpróbáltam gyors válaszolni. –  Szóval olvasni jó, te is kipróbálhatnád néha; és nehogy azzal gyere nekem, hogy olvasol, mert a képregények nem számítanak annak. Amúgy pedig pont te mondod, hogy nekem muszáj-e most olvasnom? Ki is bámulja azt a nyamvadt órát mióta anyuék elmentek? Látod ott azt az ajtót? – Mutattam az újonnan húzott falon lévő faajtóra. –  Az azért van ott, hogy ha unatkozol, csak át kelljen jönnöd, és azt mondanod: Hé, Peyton, unatkozok, told ide a képed, és csináljunk valamit! Nos, ilyen egyszerű…



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Taly Westfall
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTárgy: Peyton & Taly 2015-08-02, 15:53




Peyton & Taly


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tik-tak tik-tak. Csak ezt hallom már szinte reggel óta! Amióta felébredtem a szobámban ülök. Egyszer mozdultam ki akkor is az ebéd miatt. Halálra unom magam miközben az órát nézem. Tik-tak tik-tak. Más sem hallani csak, ahogy az óra jár. Anyuék elmentek a barátaikhoz ahová nekem nem állt szándékomban, mert akkor megint húzhatok valami csinos ruhát, ami furcsa mód a szüleimnek nem azt jelenti, hogy nem bakancsban jelenek meg. De ez engem annyira nem izgat! Utálom a szoknyát, utálom a csipkét, utálom a lányos dolgokat! Oké vannak olyan esetek mikor képes vagyok magamra rángatni valamiféle csínosabb rucit, de annak nagyon különleges alaklomnak kell lennie. Mondjuk a tesóm szülinapja. Na, akkor persze, hogy felveszek valami szoknyaszerűséget! Dehogy vadidegenek kedvére tegyek ezzel…na azt már nem. Még a randikra sem öltözök ki, nemhogy nekik! A tesóm ünnepségeire is csak azért, mert tudom, hogy ő viszont nagyon szereti az ilyen ruhákat és nem akarok azzal rontani a kedvét, hogy én nem jelenek meg elegánsan. Szóval csak szeretettből teszem. Nem azért mert akkor olyan nagy kedvet érzek hozzá. Szimplán a testvérem iránti tisztelet és szeretet miatt veszem rá magam ilyesmire. De máskor ki van zárva, hogy önszántamból ilyesmire vetemednék!
Peyton – ahogy azt már megszokhattam – olvas. Mert mi mást is csinálna egy Hollóhátas, ha nem olvasna? Igaz ő a testvérem szóval szokott mást is, de azért főleg olvas. Én viszont nem szeretem a könyveket bújni, így csak a faliórát figyeltem.  Rendkívül unalmasnak tartottam a könyveket. Sose értettem, hogy miért olyan jó olvasni. Vagy, hogy egyáltalán hogy lehetséges, hogy valaki végig szenvedjen egy ötszáz oldalas könyvet a nélkül, hogy egy percre is otthagyná az olvasnivalóját. Azt mondják, hogy szórakoztató és érdekfeszítő. Nem tudom, nekem valamiért a szórakozás azt jelenti, hogy rúgok párat kapura.-  Van kedved meccsezni?  – Jól tudtam, hogy mi lesz rá a válasz, de azért megkérdeztem. Régebben mindketten kviddicseztünk, lehet, hogy kivételesen lesz hozzá kedve. Bár ismerve a tesóm nem nagyon. -  Vagy zsákolhatnánk néhányat!  – mondtam majd rámosolyogtam. A kosárlabda nem olyan kimerítő sport, főleg ha csak a palánkkal szembe állsz, és néha eldobod a labdát. A legtöbben legalábbis ezt látták. Viszont ide is kell ész! Egyszóval… Ha nem is vagyok egy zseni a suliban, másdolgokhoz nagyon is értek! Csak nehéz megtalálni, hogy mihez.
Tik-tak tik-tak. Még mindig ez vízhangzott a fejemben. Így bármennyire is nem akartam zavarni Peytont az olvasásban muszáj volt. Nem szerettem akkor zargatni, ha valami mással volt elfoglalva, de ez a hang már kezdett kiborítani. És ha kiborulok, akkor vagy csokirohamot kapok, vagy mosolyogva verem le a falról az órát. -  Mit olvasol? Egyáltalán miért olvasol? Minden hollós ennyit olvas? Vagy csak te vagy ilyen? Mondjuk másokat is szoktam könyvvel látni szóval biztos nem! De muszáj neked most olvasnod?  – Ránéztem a tesómra és szélesen vigyorogtam rá. Igen, nos, előfordult velem, hogy akaratom ellenére túl sokat fecsegtem vagy kérdezősködtem, csakhogy most direkt csináltam ezt, mert nagyon idegesített az, hogy mindketten olyan csendben vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Peyton & Taly

Vissza az elejére Go down

Peyton & Taly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Peyton – Gaston

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-