Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow





A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Felicity Barlow
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39642 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Cameron & Aeryn - Freedom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cameron E. Rosier
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-18, 16:57

Ez a gyerek teljesen jópofa. Alighanem így tudnám megítélni a helyzetet. Ahogy lelkesedik, ahogy szövegel, ahogy előadja magát. Nem, határozottan nem produkálja magát, csak egyszerűen van már most egy stílusa, úgy látom nem lesznek igazán nehézségei a jövőben a beilleszkedéssel. Talán ebben alighanem magamat vélem felfedezni, ha valaki, hát én könnyen megtalálom azt a helyzetet, amiben érvényesülni tudok bárhol. Ha kell tudok lehengerlően viselkedni és ha szükséges tudok nyomatékosan is hatni másokra. Ryn egyértelműen nem ilyen, ő inkább adja magát, legfeljebb ha nem túl kedvező a helyzet, óvatos lesz. De nem tudja kellően profin megjátszani magát, én is mindig átláttam a szitán nála. De alighanem ez így van jól.
- Biztosan sikerül, okos fiú vagy. - mosolyodok el a nagy csodálkozásán. Amennyit hallottam róla és hogy mennyire találékony, nem kételkedek benne, hogy hamar megtanul dolgokat. És én még elfogulatlan vagyok, hisz nem kötődök hozzá. Különös, hogy fogom, itt van tőlem pár centire, hozzám bújik. Éreznem kellene valamit, hisz mégis csak a fiam. De semmi késztetést nem érzek, hogy adjak neki egy puszit, vagy különösebben dicsérgessem. Beérem azzal, hogy itt van. És ha kell megvédem. De csak mert a fiam és a családomért ölni tudnék, ha szükséges. Egy halálfaló családban egy valamit igen csak megtanítanak és ez nálunk komoly hagyomány is, hogy a vér kötelez. Egy vér, egy család, egy szoros kötelék. Ebből a kötelékből lépett ki a bátyám és véreztette ki a fele családot is ezáltal. De nem fogom hagyni, hogy ez tovább romoljon. A saját családomat nem fogom hagyni elveszni. Trystannak még fogalma sincs az ilyenekről és egy jó ideig nem is lesz. Majd később megérti minden jelentőségét.
Talán kis trükközés belefér. Bűntudat nélkül veszem rá a gyereket, hogy meséljen picit, azzal is lefoglalja magát és nem lesz sem hisztis sem sértődött. Mivel őt még nem ismerem, így inkább biztosra megyek. Bőven lesz időm kiismerni, mikor milyen módszereket kell alkalmaznom nála. Az egyszer biztos, hogy azt tudom, borzalmasan el van kényeztetve. A mesének vége, innentől nevelve is lesz majd kicsit. Kemény bennem az elhatározás, noha még fogalmam sincs, hogy miképp tegyem ezt meg. Majd alakul. De engem nem fog kenyérre kenni mint az anyját.
Hosszan elnyújtom azt a csókot, már amennyire lehetséges, ugyanis akármennyire odaadóan viszonozza, amikor érzem, hogy már engedne el, akkor csak rá pillantok. Szabad kezemet közben a derekára csúsztattam, mint ha a súlypontját rám helyezte volna közben. Halovány mosoly kúszik az arcomra a szavaitól, majd rá is jövök, hogy hogyan is érti ezt. Mosolyom széles vigyorba csap át. Még minden a régi, még minden rendben. Mikor kint voltam is hasonló hatással voltam olykor rá, de ez most minden eddigit felülmúlt. Ennyire hiányoztam volna tényleg neki?
- Vannak dolgok, amik sosem változnak. - vonom le nagy bölcselkedve a következtetést, majd csak megfogom a kezét és anyámra pillantok. Trys még mindig mesél, édesanyám csatlakozik hozzánk és azt hiszem el is indulhatunk. Hátra akarom hagyni ezt a helyet egy ideig, most nyugalomra vágyok a saját otthonomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aeryn Backman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-16, 21:38

gazán jó őket figyelni így, együtt. A képeken kevésbé látszik, hogy Trystan mennyire hasonlít az apjára, de így élőben, mikor egymás mellett vannak, Cam tényleg le sem tagadhatná, hogy az ő gyereke. A mosoly letörölhetetlen az arcomról, miközben figyelem az első ismerkedésüket, és csak bízni tudok benne, hogy később sem lesz olyan sok probléma, bár ezt nem merném lefogadni. Most még csak ez az első találkozás, mind a kettőjüknek idegen a helyzet, de akkor ez alaposan meg fog változni, mikor elmúlik majd egy-két hét, mikor megismerik, milyen is együtt élni. Trystan nehezen fogja megszokni, ebben biztos vagyok, hiszen eddig ő volt az úr a házban igazából, mert sajnos igen csak engedékeny voltam vele, amikor rám vetette azokat a gyönyörű szemeit. Cameront már nem fogja ilyen könnyen levenni a lábáról, ami biztos újdonságként fog neki hatni. Ahogy az is, hogy mostantól kicsivel kevesebb idő fog rájutni az én időmből. De ezt a dolgot még Cameronnak is nehéz lesz megszoknia. Mindenesetre, én pozitívan látom a jövőt, és biztos vagyok abban, hogy idővel minden egyes problémát sikeresen el tudunk majd simítani.

- Hűűű! – Kerekednek el csodálattal Trystan szemei, amikor hallja, hogy az apja mennyire pontosan tudja a születési idejét.
- Úgy tudod, mint a mami. Én még nem tudom ilyen jól. – Rázza meg a fejét bosszankodva.
- De biztos vagyok benne, hogy majd egyszer sikejül így megtanulni. – Mosolyodik el újra, továbbra is végtelen izgatottsággal. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy ma éjszaka sem fog sokat aludni. Pedig már épp kezdtem volna megszokni, hogy végre átalussza az éjszakát, és így én is aludhatok, vagy éppen dolgozhatok a megrendelt bájitalokon. Mindig is éjszakai bagoly voltam. Meg persze… így arra sincs sok esély, hogy Cameronnal együtt legyek, hacsak nem talál ki valamilyen trükköt.

- Azta, az jó sok. – Jegyzi meg Trys, amikor Cam megmondja, hogy hány éves, és meg is próbálja összeszámolni a kis ujjain az említett számot, de nem sokáig jut el.
- Akkoj idősebb vagy, mint a mami. – Mondja nagy bölcsen, alaposan elgondolkozva a dolgon. Mostanában igazán rá van kattanva a számokra, folyamatosan azt kérdezgeti mindenkitől, hogy hány éves, és a számokkal kapcsolatos játékokat is egyre jobban szereti. Ha később a számmisztika szerelmese is lesz, nem tudom, mit fogok vele kezdeni, ha netalántán segítséget kérne valamelyik házidolgozatában. Utálom a számokat. Mikor pedig Cam felemeli… ezt az arcot meg kellene örökíteni. Ha ez lehetséges csak még izgatottabb lesz és örömmel bújik oda az apjához.
- Tényleg nagyon ejős vagy. – Mondja hatalmas vigyorral az arcán, és kifejezetten élvezi, hogy cipelik.

Láthatóan megnyugszik, mikor Cameron biztosítja arról, hogy meg fog minket védeni, és még egyszer nem megy el. Az apja vállára dönti a buksiját, majd a kérdést hallva felcsillannak a szemei és máris belekezd a mesélésbe.
- Mesélte például azt, hogy hogyan találkoztatok… – Kezd bele rögtön, de igazából én már nem hallom a szavait. Ugyanis már a férfi csókjával vagyok teljes mértékben elfoglalva. Mohón viszonzom, és megint csak végtelen nehézségek árán sikerül abbahagynom, de muszáj, különben képes lennék valamilyen őrültséget csinálni. Kicsit kábán pislogok fel Rá, és próbálom összeszedni magam, hogy én is megszólaljak. Elég nehezen megy ez is.
- Te is… te is hiányoztál. Borzasztóan. – Mondom neki halkan. Még a lábaim is remegnek. Hát ez röhej. Olyan, mintha megint egy fülig szerelmes kis csitri lennék.
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy most nagyon rossz hatással vagy rám. – Suttogom a fülébe, miközben Trys még mindig lelkesen meséli el mindazokat a történeteket, amiket meséltem neki az apjáról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cameron E. Rosier
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-16, 19:25

Sokszor elgondolkodtam azon amikor épp tiszta volt a tudatom, hogy milyen lesz a fiammal találkozni. Mit fogok neki mondani? Vajon félni fog-e tőlem? Meg fog-e ismerni engem csak a képek alapján? Sokféleképpen képzeltem el az első pillanatot. Hogy az anyja karjai között sír, vagy épp szégyenlősen elbújik. De volt már olyan is, hogy cserfes kisfiúként képzeltem el. Igazából meg nem lehetne mondani mi történik valójában, hisz megannyi tényező hatással lehet rá. De arra őszintén nem számítottam, hogy majd a lábamba fog csimpaszkodni ahogy meglát. Ryn mondta, hogy mennyire ragaszkodó, ahogy azt is mennyire barátkozós a kölyök.
Figyelem a vonásait, a kérdésemre mint ha lágyabbak lennének. Mint ha már nem tanácstalanság tükröződne a szemeiben sem, félelem pedig pláne nem. Ahogy kihúzza magát, ahogy utána rám néz, a mozdulatai és a vonásai mind mind magamra emlékeztetnek. Milyen különös ez, hogy itt van ez az aprócska kisfiú, aki majdnem kiköpött másom, mégsem ismerem őt semennyire.
- Augusztus huszonnyolcadikán leszel három éves. - tudom pontosan mikor, hány óra hány perckor és mekkora hosszal és súllyal született. De ott nem voltam. Nem igazán éltem át egy újszülött érkezése által okozott örömöket, sem később. Én már így készen kapom meg a kiskölyköt. Majdhogynem már kész nagyfiú.
- Én? Huszonhét éves leszek mindjárt. Hat nappal később születtél, mint én. - most hogy belegondolok... Ezen még sosem gondolkoztam, hogy a születésnapom tájékán született meg a kis tökfilkó, csak arra emlékszek, hogy örültem a hírének. Ha igazán nem is éreztem át milyen apának lenni, örültem, hogy egészséges, nincs semmi komoly baja. És annak is örülök mind a mai napig, hogy rendben fejlődik és Ryn megtanította elfogadni azt vele, hogy nem vagyok ott. De majd egy nap én is hazamegyek. Az újabb kérdésére széles mosoly ül ki az arcomra és bólintok. Persze, de itt mivel is? Gondolok egyet, a hóna alá kapok és már emelem is fel. Még nem nagyon fogtam más gyereket sem, de furcsa érzés ezt megtapasztalni pláne a saját fiamat illetően. Így már tényleg csak centikre vagyunk egymástól és ez elég ahhoz, hogy jobban szemügyre vehessem. Az oldalamra fogom, úgy indulok el vele Aeryn irányába.
- Hallgass anyukádra, igazat mond. Majd megmutatom hogy kell erősnek lenni. - különben is sokféleképpen lehet annak lenni, fizikálisan és lelkileg is. Alighanem jelenleg egyikben sem vagyok túlzottan a helyzet magaslatán, de igyekszem. Figyelem ahogy újabb kérdéseket tesz fel. Őszinte aggodalmat vélek felfedezni a tekintetében és a szavaiban is. Mint ha már most meg akarna bizonyosodni arról, hogy nem hagyom itt. Mint ha félne attól, hogy megint elmegyek.
- Megvédelek mindkettőtöket. Nem megyek már el sehova. - mondom neki halovány mosollyal, nyugtató hangnemben, hátha talán ettől ő is megbizonyosodik, hogy tényleg így lesz és nem csak valamivel bealtatom.
- Mit mesélt még anya rólam? - kérdezem, vállalva ezzel azt is, hogy esetleg kismillió sztorit fog rám zúdítani és be nem áll majd a szája sem. De nem baj, pont ezt akarom elérni, hogy azzal is lefoglalja picit magát és ne érezze elhanyagoltnak a helyzetet, ha épp az anyjával foglalkozok. Márpedig most hozzá lépek oda így gyerekestül és már adok is egy hosszabb csókot Aerynnek.
- Hiányoztál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aeryn Backman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-15, 22:39

Örülök, hogy Trystan ennyire bátor, mert bár ugyan a legutolsó pillanatig nem engedte el ugyan a kezem, de hogy végül megtette és átölelte a számára szinte teljesen idegen apját… minden elismerésem. Büszkén figyelem a jelenetet, meghatódva, nyeldesve a könnyeket, amik elő akarnak törni a szemeimből. Nem töröm meg a pillanatot, én nem szakadok Cameron nyakába, még ha tényleg szívesen magamhoz is ölelném, most, amikor végre szabad. Még számtalan alkalommal lesz majd lehetőségem erre. Visszapillantok Camre, amikor látom, hogy segítséget kér, de csak biztatóan nézek rá. Igazából megszólalni nagyon még mindig nem tudok: a torkomban, mintha még mindig ott lenne a gombóc, és biztos vagyok benne, hogy a hangom is elég furcsán hangzana. Egyből minden maradék nyugtalanságom is elszáll, amikor látom, hogy végül Cameron beletúr Trys szőke fürtjeibe és el is mosolyodik. Megszakadhat valakinek a szíve a boldogságtól? Mert én most úgy érzem.

Apja kérdésre Trystan még mindig kicsit félénken, de bólint, közben tényleg érezhető, hogy mennyire izgatott az egész helyzettől.
- Igen, én vigyáztam rá. – Húzza ki büszkén magát, és még bólint is mellé. Ilyenkor legszívesebben felkapnám és alaposan megszeretgetném, de most sem zavarom meg az ismerkedést.  
- Máj hájom éves vagyok! – Kezdi el mutatni is az ujjain, közben a szemei még mindig a büszkeségtől csillognak. Az r betűt még mindig nehezére esik kiejteni, főleg, ha izgatott de van, amikor már sikerül neki. Érzem, hogy kezd megtörni a jég, mindig is szerette, ha valaki azt mondta neki, milyen nagyra nőtt, és azzal alaposan le is lehet venni a lábáról.
- Te hány éves vagy? – Kérdezi kíváncsian felpislogva Cameronra.
- Mami, mondta, hogy ejős vagy. Megmutatod, hogy milyen ejős vagy? – Kérdezi egyre izgatottabban.

Most már a kuncogásomat igyekszem visszafojtani, figyelve a jelenetet. Azt hiszem, Cam most számíthat arra, hogy le lesz rohanva a kérdésekkel. Trys mindig is kíváncsi volt, már akkor is, mikor csak meséltem neki az apjáról, most pedig, hogy végre személyesen is találkozhatott vele, minden kérdését rá akarja zúdítani.
- Igaz, hogy te is mindig megvédted a mamit? Ha majd hazamegyünk, akkoj is meg fogod védeni? Ugye most máj velünk leszel? – És már itt is vannak a kérdések… Imádom.
- Kicsim, hagyd levegőhöz is jutni. – Kérem szelíden, mire Trys úgy néz rám, mintha eddig észre sem vette volna, hogy én még mindig itt vagyok. De láthatóan a szavaimra kicsit megpróbálja visszafogni magát, habár igazán nehezére esik, mert még rengeteg kérdése lenne. Amik ki akarnak szabadulni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cameron E. Rosier
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-14, 23:07

Egy ilyen volumenű időszak és egy komoly de valószínűleg előre megkomponált tárgyalás után legszívesebben nyugalomra vágynék. Csöndre, kevés emberre, és hogy nem csinálok semmit jó ideig. A tömeg már eloszlott, amikor kiérek az előcsarnokba. Anyám láttán elgondolkozok, vajon bent volt a tárgyaláson, vagy csak idekint várakozott? Tudom, hogy gyűlöli az ilyet. Valósággal retteg bejönni amióta apámat elítélték muglik és varázslók megkínzásáért. Ő élete végéig senyvedhet az Azkabanban. Noha tisztelem az öregem, nem tehettem semmit érte, hisz a saját ítéletemre vártam. Csak engem még ki tudtak mosdatni. Anyámat így vajmi kevésbé fogom azért számon kérni, miért nem jött be? Megértem. A magaméra sem jöttem volna be, sőt szerintem egy csöpp gyereknek sem való még egy tárgyalóterem sem.Tekintetem az aprócska úriemberre siklik.
- Kisfiam, annyira hiányoztál. - hallom édesanyám szavait, ahogy a nyakamba omlik, én pedig automatikusan simítom a kezem a hátára. Nem volt sokat bent nálam, de érthető, hisz amellett, hogy Rynre bízta a látogatást, neki is volt kit. Ő is tőlem pár cellával arrébb próbálta bírni. Van egy érzésem, hogy apám már nem fogja sokáig húzni. Nem az a fajta aki a végletekig szívós és hogy őszinte legyek neki már nincs mire kitartania. Hacsak nem fordul homlokegyenest a világ és vagy fellázadnak a rabok vagy kiszabadítják őket.
- Te is nekem. Minden rendben van veled? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, miközben lassan eleresztem őt. Nem voltam sohasem az az érzelgős fajta, aki hosszú percekig ölelkezik. Még akkor sem, ha tényleg borzalmasan régen tehettem ezt meg egy szerettemmel.
- Idegileg nehezen bírom, de nem igazán változott semmi. Hiányzik az apád, üres a ház. A bátyád pedig lelépett egy szó nélkül, ki tudja hova. - látom a tekintetén, hogy ennél sokkal rosszabb a helyzet, mégsem akar nyomasztani a gondjaival. Hálás vagyok érte, hogy nem ontja a nyakamba. De a testvérem említésére felháborodottan ráncolom össze a szemöldököm. Ő volt az aki a felnyomásommal magával rántotta az egész családot abba az állapotba ahol most van. És gyáva mód lelép? Egészen elhúzódok anyámtól, miközben már röpködnek a csúnya gondolatok a fejemben. A bátyámra egy szép szóval nem tudnék gondolni és eddig direkt kerültem is a témát, mert megnehezítettem volna csak a helyzetemet. Ryn valószínűleg okkal nem szólt róla.
- Menekül a patkány a süllyedő hajóról? - kezdenék bele a monológomba ami rögvest kikívánkozik belőlem, amikor is a lábamat elkapják. A sötét ködfelhő egy pillanat alatt tűnik el a fejem körül, ahogy kizökkent ez az apró mozzanat a bosszús állapotomból. Szinte rekordsebességgel nyelem vissza a szavaimat, miközben kíváncsian lesandítok. Egy szőke fej és egy kék szempár tekint vissza majdnem miniatűr másomként rám. Hirtelen áraszt el a bizonytalanság. Most mit kellene csinálnom? Még csak egy szót sem szóltam hozzá, hisz amikor legutoljára kint voltam, ő még sehol nem volt. Vagyis vígan lubickolt az anyukája hasában. De most ez teljesen más. Egy idegen gyerekkel valószínűleg egy picit elbeszélgetnék, talán kérdeznék tőle ezt-azt. De ő nem egy idegen gyerek, ő speciális eset, ő a fiam. Egy pillanatra ledermedek, látom a szemeiben ugyanazt a bizonytalanságot, ami valószínűleg az enyémekben is tükröződik. De az övében látok némi csillogást, némi bátor csillogást, hogy idejött magától és megölelt amennyire tudott. Nekem is bátorságot kellene vennem és viszonozni valahogy a gesztust? Rynre pillantok, várva valami segítséget. De végül csak ismét a kis tökfilkóra, aki annyira ismerős, mégsem találkoztam vele soha az életben. Bizonytalanul nyújtom ki felé a kezem, a laza szőke tincsekbe túrva, miközben egy kissé elmosolyodok. Azt hiszem elég lesz kezdetnek az is, ha csak azt alkalmazom, amit egy idegen kisgyerekkel tennék.
- Te volnál Trystan? - kérdezem tőle meg, mire látom rajta, hogy izgatottabb lesz. Mint ha most varázsszavakat ejtettem volna ki, amire valami látványos dolog történik. Érzem a szorításán is, de végül elereszt. Megragadom a lehetőséget, hogy felszabadul a lábam és leguggolok hozzá, hogy közelebbről is szemügyre veszem.
- Milyen nagy fiú vagy, anyára is te vigyáztál, hallottam róla. Hány éves vagy? - nem a legjobb kezdés tőlem, hisz mindezt tudom és azt is, hogy valószínűleg ő is tudja, hogy én ki vagyok és hogy Aeryn nem hanyagolja a rólam szóló meséléseket sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aeryn Backman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-07, 18:22

A tárgyalás nagy részét azzal töltöm, hogy kétfelé próbálok figyelni: az ölemben mocorgó Trystanra, akinek egyre inkább mehetnékje van, és unja az egészet, vagy a tárgyalás menetére. Mivel mindig is tudtam több dologra is figyelni egyszerre, így ez nem is olyan nehéz feladat, de a kisfiam aktív mocorgása egy idő után már túl sok figyelmemet köti le, így nagyon a tárgyalásra sem tudok figyelni. Szerencsére nem is tart túl sokáig, és a tömeg meg is indul a kijárat felé, amikor végre kijelentik, hogy Cameron szabad. Végtelen nagy megkönnyebbülést jelent ez a számomra, még akkor is, ha tudtam, hogy így lesz. Mégis csak más, ha hallom, hogy végre nem kell visszatérnie abba a borzalmas börtönbe, és most már csak újra kell építenünk az életünket… közösen. Ez még mindig annyira furcsa a számomra. Nem szoktam hozzá, és valószínűleg ő sem, így tisztában vagyok vele, hogy lesznek bőven problémáink, de bízom abban, hogy sikerülni fog. Mindig is pozitívan szemléltem a dolgokat.

Megvárom, míg az emberek nagy része távozik a teremből, és csak akkor teszem le Tryst és fogom meg újra a kezét, amikor már csak pár boszorkány és varázsló van itt rajtunk kívül. Nem sietek túlzottan, pedig szívem szerint már rég Cameron után rohantam volna, de tudom, hogy úgyis várnom kell rá, úgyhogy ellenállok ennek a késztetésnek. Trystan tempójában lépünk ki a teremből, majd csatlakozunk az előcsarnokban a szobornál ácsorgó Mrs. Rosierhez. Hiába vigyázott annyiszor Trysre és hiába kerültünk amolyan elfogadható kapcsolatba a vérem minősége ellenére, képtelen vagyok másképp hivatkozni rá. Azt hiszem ez nem is igen fog változni. Üdvözlésképpen rámosolygok az asszonyra, és elengedem Trys kezét, aki lelkesen üdvözli a nagymamáját: örül, hogy más is van rajtam kívül, akit ismer. Csak akkor tér vissza hozzám, amikor Cameron végre valahára megjelenik. Trystan szokatlan félénkséggel fogja meg újra a kezemet, érzem az idegességet a kicsiny ujjaiban, ahogy egyre szorosabban és szorosabban szorít. Jó pár képet látott már az apjáról, de most először látja élőben, és most olyan embert lát, aki nem igazán hasonlít a képeken látott alakra.

Mrs. Rosier egyből Cameronhoz rohan, és átkarolja a nyakát, legszívesebben én is ezt tenném, de most örülök annak, hogy az asszony kicsit több időt nyert ezzel Trystannek.
- Mami… ő a…? – Kérdezi bizonytalanul, elvékonyodott hangon.
- Igen, kicsim, ő az apukád. – Mosolygok rá, majd hogy egy kicsit jobban megnyugodjon, óvatosan megszorítom a kezét, biztatóan. Újra visszapillantok az összeölelkezett párosra, mire találkozik a pillantásom Cameronéval. Akaratlanul is felcsillannak a szemeim és egyből még szélesebb lesz a mosolyom, és megint késztetést érzek arra, hogy én is a nyakába ugorjak, de visszafogom magam. Újra a kisfiúra kezdek figyelni, aki még mindig bizonytalanul méregeti az apukáját, és szinte látom rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogyan is viszonyuljon hozzá hirtelen. Végtelenül bizonytalan: legszívesebben odarohanna hozzá, és átölelné a régen várt hőst, akiről annyit hallott, de közben mégis fél, mert az előtte lévő férfi, egyáltalán nem tűnik hősnek, aki egyenesen a mesékből lépett elő.
- Odamehetek hozzá? – Kérdezi Trystan, ezt már csak szinte suttogva, félénken felpillantva újra rám, hogy aztán egyből visszatérjen az apja tanulmányozásához. Izgatottan várja a válaszomat, de közben már meg is indul Cameron felé, egy pillanatra sem eresztve el a kezemet, hiszen attól még tart a találkozástól. Így már nincs is szükség arra, hogy válaszoljak. Lassan el is érünk hozzájuk, mikor pedig Trys közelebbről is meglátja az apját, most már igazi felismerés csillan a szemeiben. Ennek hatására pedig pillanatok alatt elengedi a kezemet, és amint Cameron felszabadul, odaszalad hozzá és hirtelen átöleli a térdeit: ugyanis csak azt éri fel. Merlinre… annyira meghat ez a látvány, hogy mindjárt elbőgöm magam, erőnek erejével kell visszatartanom a kibuggyanni készülő könnyeimet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cameron E. Rosier
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-03, 15:45

Az emberek sokasága, a forgatag, a tömeg csupán arra adott visszaigazolást nekem, hogy igen is sokan eljöttek, sokan kíváncsiak az ítéletre, talán némelyiküknek még érdeke is hogy informálódjon. Míg mások csak bámészkodni jöttek mert volt egy kis szabadidejük az épületben. Sokukat ismerem, hisz eddig elmondhattam magamról, róluk, hogy kollégák vagyunk. Valószínűleg nem csak a börtönnel fog járni ez az ügy mint következmény, valószínűleg most hogy az egyik, a nagy része már megvolt, további megvonásokat fogok kapni, hogy megkönnyítsék a dolgom. Talán még az is lehet, hogy az elkövetkezendő hetekben megfigyelés alatt leszek. Mit csinálok, kivel találkozok, talán azt is megtudják miről beszélgetek. Szabadság ez, egy szép díszes csomagolásban. Csak hogy a dísz nem okoz sem szemnek sem elmének örömet.
Felmerül, hogy több van annál itt, mint amiért lecsuktak. Kissé félelmetes most nekem lenni itt a székben, miközben a nagyok a szabadságommal játszanak. Én is ezt szoktam tenni. De most kényelmes fel-alá járkálás, heves megnyilvánulás helyett csak a kényelmetlen szék kemény ülepét élvezhetem, miközben az tart a realitás talaján és tudatja velem folyamatosan, hogy hol a helyem, hogy a bilincsek mindig szorítanak egyet a csuklómon. Esküszöm semmit nem fogok felhúzni egy jó ideig, még órát sem.
- Felszólítom Cameron Evan Rosiert, hogy ha volna valami mondani valója, azt ossza meg velünk most, avagy vigye magával a sírba. - a tömeg szuggerálását azonnal befejezem, ahogy tekintetem az ítészekre függesztem. Kérdést tettek fel számomra, de nem érzek késztetést válaszolni. Nincs mit mondanom. Látom rajtuk, hogy várnának még pár bevallást, hogy talán néhány szótól megtörtem. Ha tudnák milyen megtörni és makacsul hallgatni, akkor azt is tudnák, hogy ezzel a néhány utalással semmit nem érnek el velem. Nem tudnak megfélemlíteni, ha szükséges, akkor minden nap a képükbe mosolygok és magamban közben kinevetem őket, mennyire nem sikerült igazából mindent rám bizonyítani. Tekintetem sunyin villan egyet, majd rendezem vonásaimat és semmit mondó ábrázattal megszólalok.
- Nincs hozzáfűznivalóm. - azt sokszor tapasztaltam, néha bölcs dolog hallgatni. Néha bölcs dolog nem szónokolni, nem többet mondani a kelleténél, ugyanis abból fegyvert, pajzsot kovácsolhatnak ellenem. Látom az elégedetlen arckifejezést és hogy neki is kénytelen most tovább mennie. Ez már nem a vallatás, ez itt már a végkifejlet, amihez nem tudtak kellő bizonyítékokat találni, hogy visszadugjanak abba a monstrumba. Húzzák ugyan kicsit az időt, de sokáig most nem tehetik. Így végül ismét szószóló vonja magára a figyelmet.
- Annak tudatában, hogy a delikvens letöltötte a rá szabott büntetését az ügyet lezárandónak tekintem. Azonban a protectori pálya hiteltelenségét tekintve néhány rendbeni részrehajlás miatt úgy döntött a többség, hogy mind a Minisztériumban való tevékenységtől, mind az erre irányuló magántevékenységtől felfüggesztetik. Fenntartom annak jogát, hogy a későbbiekben ez módosulhat, amennyiben a delikvens megfelelő magatartást mutat az irányába. - na persze, tudom, hogy szíve szerint véglegesítené a dolgot. Sosem kedveltük egymást és ez az ítélet is egyfajta fanyar utóízt vált ki nálam. Tudtam, hogy megtehetik, tudtam, hogy vannak még buktatók. De talán reménykedtem abban, hogy nem rónak rám több tilalmat.
- Amennyiben a jelenlévő bírák is úgy gondolják, a tárgyalást befejezettnek tekintem. Mr. Rosier, a pálcáját az illetékesektől kérem vegye át, ön mostantól szabadon távozhat. - a bilincsek lekerülnek a csuklómról. Amint a szorítás felold, másik kezemmel óhatatlanul is kényszert érzek, hogy megdörzsöljem a sajgó részt. A tömeg körülöttem mozgolódni kezd, az ajtók kitárulnak és mindenki kifelé kezd tódulni. Érthető, hisz ez utóbbi szavakat már csak hozzám intézik. Kényelmesen várok, amíg ürül a helyiség, majd felállok a székből és a már jól ismert kísérőmhöz lépek. Még elvezetnek, a személyes holmit megkapom. De már csak követem őket, nincs mi szorítson. Szabad ember vagyok és ennek csak most kezdem az ízét érezni. Igazából ahogy kisétálok mindenemmel a tárgyalóteremből, érzem, hogy minden a fejembe tódul. A felismerés, hogy nem visznek vissza, a megkönnyebbülés, hogy nem kell ismét átélnem a poklok poklát, a tudat, hogy idekint várnak mind-mind az elmémbe tódul. Ryn... meg kell keresnem, hisz láttam a tárgyaláson. Lassan elindulok a hosszú félhomályosan megvilágított folyosón. Ha van egy kis esze, akkor a csarnokban vár. Már alig lézeng bárki odafelé menet a folyosókon, mindenki elment a dolgára. Ahogy azonban kiérek a nyílt helyiségbe, három személyt pillantok meg a szobornál ácsorogva. Az egyik az anyám, a másik Ryn és a harmadik... valószínűleg a fiam. A felismerésre egy pillanatra elfelejtek levegőt is venni. Milyen szánalmasan festhetek amikor életében először megpillant. Egy vékony, megviseltes arcú, kemény tekintetű csúnya embert lát, nem pedig egy hőst, akit várt. Ez a ruha is úgy lóg rajtam, mint ha szükségből loptam volna valahonnét és a fizimiskám sem a legjobb összképet adja kissé kócos, hosszúkásabb hajjal és némi arcszőrzettel. Ahogy közelebb érek, anyám menten a nyakamba veti magát, érzem, hogy legszívesebben el sem eresztene. Kezemet határozottan a hátára csúsztatom és megölelem. Rég láttam, ritkábban mint Rynt, hisz inkább hagyta, hogy ő jöjjön. Hiányzott ő is, hisz az édesanyám. Halovány, nyugtázott mosoly ül ki közben az arcomra, ahogy magamhoz szorítom, miközben Rynre pillantok a válla fölött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aeryn Backman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-08-01, 16:01

Végre elérkezett a tárgyalás napja. Annak a napja, amikor Cameront végre kiengedik, és újra velem lehet, megismerheti a fiát, és talán minden jóra fordul az életünkben. Bár tudom, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Enyhén idegesen ébredek reggel: nagyon izgulok, hogy Trys és Cameron mit fognak szólni egymáshoz, hiszen most fognak először találkozni. Trystan ugyanígy van ezzel, ma kifejezetten élénk, le sem lehet nyugtatni, amikor pedig megcsinálom neki a reggelit, akkor is csak pár falatot eszik, aztán közli, hogy nem kér többet. Nem tudom kárhoztatni érte, hiszen ma találkozik végre a meséi hősével. Látom rajta, hogy várja is, és tart is a találkozástól, ez a két ellenérzés pedig csak még feszültebbé teszi, úgy, ahogy engem is.

Ugyan azt elhatároztam, hogy a börtönbe nem viszem el Tryst, hiszen az a hely, egyáltalán nem való a gyerekek számára, de úgy döntöttem, a tárgyalásra magammal viszem. Ez is az egyik oka annak a sok közül, hogy a pici miért nem tud fél percnél tovább nyugton ülni a fenekén. Mugli módon érkezünk a minisztériumba, ennek pedig az a fő oka, hogy se a hopp-poros utazás, sem pedig a hoppanálás nem tenne jót egyikünk gyomrának sem, és talán így, hogy sétálunk és tömegközlekedünk, van egy kis időnk arra, hogy felfogjuk az eseményeket. Trys elképedten nézelődik mikor belépünk a Mágiaügyi Minisztérium hatalmas épületébe, és végig szorongatja a kis kezével az én kezemet. Mindenképpen meg kell néznünk jó pár dolgot, így miután leadtam a pálcámat, Trys kívánságának eleget téve, kicsit körülnézünk, mielőtt elindulnánk a tárgyalásra. Így ugyan nem késünk, de mire odaérünk a teremhez, már rengeteg boszorkány és varázsló elfoglalta már a helyét, így mi csak a hátsó sorokban tudunk leülni. Talán jobb is így, ha a szélén ülünk, könnyebb lesz Trystant kivinni, ha nem bírná türelemmel a tárgyalás végéig.

Cameront bevezetik, Trys pedig egyből nyújtogatni kezdi a nyakát, hogy jobban lásson, de hála a nagy tömegnek, ami megjelent, nem csak ő nem lát belőle sokat, hanem én sem, így kénytelenek vagyunk megelégedni az ügy vezetőjének a hangjával, Trys pedig máris türelmetlenül mocorog. Az első élmény és látvány hatása hamar elszáll belőle, ő pedig már most kezd türelmetlenkedni. Mivel az ölemben tartom, megsimogatom gyengéden a buksiját, közben tovább hallgatom a fejleményeket, és közben már kezdek én is egyre türelmetlenebb lenni, pedig mindig is a türelmemről voltam híres. Alig várom, hogy véget érjen a tárgyalás... és Cameron újra szabad legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cameron E. Rosier
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 42

TémanyitásTárgy: Cameron & Aeryn - Freedom 2015-07-30, 19:17

Kattan a bilincs a csuklómon, megzörren a lánc, én pedig engedelmesen indulok el az őröm után. Elérünk abba a helyiségbe, amit három éve láttam utoljára, ahol a holmijaim vannak,hogy alkalomadtán átöltözzek, ha szükséges. Nehézkes ugyan a bilincsektől, az őr még segít is olykor egy-egy varázslattal. Majd megzörren a láncom ahogy megfogják és már itt sem vagyok. Iszonyatos megkönnyebbülés magam mögött hagyni az Azkabant, irdatlan sok időt töltöttem itt és remélhetőleg nem kell már többet. Talán soha többet.
OIyan más látni a külvilágot, mint ha három év alatt minden megváltozott. Arra is rácsodálkoznék, ami amúgy kizárt, hogy változott volna valamit is. A ruhám ellenére még mindig úgy festek, mint egy ágrólszakadt. A borostám hosszabb a kelleténél, egy kissé csimbókos. Szemeim alatt karikák és az arcom is eléggé beesett. Megviseltek az évek nem csak lelkileg, de testileg is. A ruha amit felvettem, ami három éve még jó volt, most lóg rajtam, mint ha elméretezték volna. Ideje lesz összeszednem magam.
Egy helyiségben váratnak pár percet, már a Minisztériumban vagyok és arra várok, ismét elbíráljanak. Lassacskán indulunk, végig az olykor fáklyával megvilágított amúgy szűk és sötét folyosón. Az ismerős tér, ahol mindig is dolgoztam, csak a másik oldalon asszisztáltam. Most már én vagyok a vádlott és ki tudja mikor térhetek ide vissza. Egy kör alakú helyiségbe érek, ahol ítélőbizottság és egy bíra fogad. Már nincs ki képviseljen, nincsenek bűnök is igazából. Csak a szükséges körök, amikor valaki szabadon távozhat. A mentorom itt van, elégedetten ücsörög a helyén és engem méricskél. Csupán neki köszönhetem, hogy csak három évet kaptam és nem többet.
- Azért gyűltünk ma össze, hogy újratárgyaljuk és egyben lezárjunk egy ügyet. - míg a helyiség közepén elhelyezett székbe ültetnek, melynek bilincsei az imént megszabadított béklyóim helyébe kúsznak, már az ügy vezetője felkonferálja az ülést.
- Cameron Evan Rosiert mint minisztériumi alkalmazott protectort azzal vádoltuk meg, hogy nem egészen tisztességes módszerekkel folyamodott védencei ügyének megnyeréséhez. Ezért három év fogságra ítéltetett. Mindazonáltal az a mai napig nem derült ki, vajon a sötét oldalhoz volt-e köze. Én személy szerint úgy gondolom, nem alaptalan a gyanú. De a bírák többsége úgy döntött, minden kétséget kizáró rágalmazás csupán.
Míg hallgatom a monológot, belegondolok, hogy amíg én odabent voltam, ezek mindent felforgattak és megtettek annak érdekében, hogy nyomára bukkanjanak bárminek is. Tehát azért méreget oly' különösen a felettesem. Tekintetem körbekúszik a jelenlevőkén, ösztönösen Aerynét keresve, vagy bárki másét, aki ismerős itt nekem. De mindenkit ismerek, mindegyikükkel dolgoztam már. És most néhányuk különösen méreget, míg másokról tudom, hogy ugyanúgy vannak aljas ügyeik, amelyeket nem szívesen szeretnének, ha nyilvánosságra kerülnének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Cameron & Aeryn - Freedom

Vissza az elejére Go down

Cameron & Aeryn - Freedom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-