Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow





A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Felicity Barlow
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39642 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Kisebb park (Real time)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-12-22, 15:58


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


Még mindig nehezen hiszem el, hogy végül minden jól alakult. Lexi jól van és én... én nem is gondoltam, hogy lehetek egyáltalán ilyen jól. Sosem gondoltam, hogy Dany így gondol rám, hiszen annyira mások vagyunk. Ő inkább a sportos és kemény alkat, magabiztos és erős, rám pedig ebből semmi se jellemző. Se nem vagyok magabiztos, sőt sportos sem és még csak erős sem. Olyan meglepő, hogy ennek ellenére ő ezek szerint már jó ideje így gondolkodik rólam, szeret... Igazság szerint azt sem tudom, hogy ez milyen érzés is pontosan, hiszen a szüleim soha sem szerettek, mindig inkább azt mutatták ki, hogy mennyire nem akarnak engem, és valahogy mint a példa is mutatja sose találtam olyan pasit, aki tényleg szeretett volna úgy igazán, hogy közben jót akar nekem. Olyanokat ismertem csak, mint Wyatt, akik még csak távolról sem érintik a rendes pasi fogalmát. És most itt van Dany, aki kedves és helyes és figyelmes és gond nélkül segített nekem, pedig nem volt köteles. Ez nekem új, nagyon új.
- Te így gondolod és... és ez jól esik. - mosoly, hiába hogy halvány, de attól még mosoly. Jól esnek a szavai, már csak az is, milyen hevességgel fakad ki, amikor magamat nevezem baleknek. Dany tényleg annyira jó és én nem tudom, hogy egyáltalán megérdemlem-e. Sosem volt még részem igazán nagy dolgokban és soha sem volt közöm igazán kedves emberekhez. Az iskolában igen, ott van Lilja és Albrecht, de Dany azért mégis csak más, előbbiek a barátaim, Dany pedig mindig is inkább távolról szemlélt és mint kiderült nem azért, mert nem akarta, hogy közünk legyen egymáshoz.
- Te annyira más vagy, mint én. - fejezem be a mondatot végül, bár nem teljesen így akartam. Ő annyival több, mint én, ez inkább a helyes megfogalmazás. Persze igazság szerint a legtöbbekről így vélekedem, hogy többek, mint én, szóval ez most nem egy kivételes alkalom, de Danyt mindig is nagyra tartottam, főleg magamhoz képest. - Hatos? Ne butáskodj, szerintem a diákjaid nagy része beléd van zúgva, megérteném őket. - zavart mosollyal sütöm le a szememet. Oh én nem vagyok egy féltékeny típus, de jól esik, hogy ő így vélekedik rólam, hogy ilyen nagyon féltékeny lenne, ha csak beszélnék valakivel. Azért remélem, hogy nem az a típus, aki túlzásba viszi az ilyesmit, hiszen ott van Albrecht is, aki a barátom és fontos is számomra, nem akarom csak úgy félredobni a miatt, amit most azt hiszem alakul köztünk, mert még elhinni mindig nem tudom teljesen. Hiába csókol meg, az egész olyan álomszerűnek tűnik, aminek akármikor vége lehet hirtelen. Kipukkad, mint egy szivárványos szappanbuborék és eloszlik, mintha nem is lett volna. De amíg tart, addig kiélvezem, és hiába tudom, hogy ez alapján jó eséllyel igent fog mondani, mégis végül esélyt adok neki, hogy kihátráljon, hátha nem gondoltak komolyan... tudom is én.
- Akkor menjünk. - felderül az arcom, hogy nem hátrál el a lehetőség elől. A kezemet nyújtom neki, a másikkal még mindig Lexit szorítom magamhoz, csak aztán koncentrálok rá, hogy induljunk vissza a Roxfort kapujáig, onnan majd még sétálni is kell, de nem zavar, most jól fog esni, egy kicsit kiszellőztetni a fejemet.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ szeretlek ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-12-11, 23:10



Vannah & Dany

Nem is értem, hogy most mi ez az egész, hogy mi minden történt ilyen gyorsan és én nem tudok ezzel lépést tartani, szóval ideje végig gondolni az egészet. Annyi minden történt, hisz ma felkeresett Vannah, hogy segítsek neki visszaszerezni Lexyt a kis kutyáját, akit az exe magánál tartott és most a kis kutyus bajban van. Aztán el is indultunk, hogy visszaszerezzük én pedig arra tudtam csak gondolni, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy engem kért meg hogy segítsek neki. Na de majd megismertem a férget, akivel együtt volt és kiderült, hogy bántotta Vannaht, hogy megütötte, az agyamat elöntötte a méreg és csak arra tudtam gondolni, hogy addig verem azt a gerinctelent, míg lélegzik. De visszaszereztük a kutyust és most itt állunk, vagyis nem csak álltunk hanem csókoloztunk, annyira csodálatos volt, mint amilyennek képzeltem, hisz már régóta vártam egy csókra vele, szaros korom óta szeretem Vannaht, de sose tudtam neki elmondani. De baleknek érzem magam, hisz még ő is nevet, talán félre értettem valamit és ez a csók valójában nem jelent semmit, csak hálából és szánalomból tette, azonabn ő nem ilyen, nem tenne ilyet. Vannah jó ember, nagyon is jó ember, akit csak szeretni lehet.
- Nem Vannah! Te nem vagy balek! Ne is gondolj ilyenre kérlek! - nem az, ő nem az, csak nincs elég önbizalma és nem veszi észre, hogy mekkora főnyeremény is ő valójában, elvakítja az, hogy ő csak egy egyszerű lélek, pedig nem így van. Vannah egy nagyon különleges nő, okos, kedves, aranyos, szorgalmas, segítőkész, barátságos, közkedvelt, csinos és még sorolhatnám. A puszi és a gyengéd, könnyed csók melyet az ajkamra lehel megnyugtat, de nem tudom hogy most mitévő legyek, talán elcsezstem, talán nem kellett volna még elmondanom neki mindent, még nem. De vajon most mi lesz? Vajon elküld a fenébe és azt mondja, hogy ennyi volt a barátság? Nem, megint csak azt kell mondjam, hogy nem… ő nem ilyen, nem véletlenül szerettem bele és még mai napig nem sikerült elfelejteni,bár nem is nagyon erőltettem meg magam az ügy érdekében.
- De hidd el annyira ismerlek, hogy beléd szeressek… eltudlak fogadni úgy, ahogy vagy. És én? Én annyira milyen vagyok? - talán nem ismerem annyira, hogy kijelentsem mindent tudok róla, de annyira ismerem, hogy beleszeressek és ez igaz is. Eltudom fogadni úgy, ahogy van, nem érdekelnek a rigolyái, nem érdekel hogy nincs önbizalma, majd én segítek neki abban, hogy megtalálja. Bár elkezd valamit, de nem fejezi be egyelőre, vajon mit akart mondani? Majd beharapja alsó ajkát, amire automatikus mosoly jelenik meg az arcomon, ezek szerint zavarban van. - Dehogy vagyok tízes, egy gyenge hatos vagyok, te vagy a tízes Vannah, sokkal szebb vagy, mint gondolod. Minden egyes férfira irigy vagyok, aki időt tölt veled… nem tudom, tiszta hülye vagyok, de akkor is. - na jó ennek nem igazán volt értelme, legszívesebben odamennék a falhoz és annyiszor beleverném a fejem, míg teljesen ki nem ütöm magam és el nem ájulok. Azonban annyira jó volt itt lenni és beszélgetni vele, annyira örülök, hogy most már nem kell magamban tartanom azt, hogy szeretem. De jó lenne ha most tudnék a gondolataiban olvasni, akkor végre tudnám, hogy valójában mire is gondolhat és hogyan ks érezheti magát. Majd mikor megszólal újra sikerül meglepnie, de még mielőtt válaszolnék újra ajkaihoz hajolok és megcsókolom, amennyire csak lehet elnyújtom a csókot és majd utána a szemeibe nézek, abba a csodálatos és igéző szempárba.
- Szívesen töltöm veled az időmet Vannah, ez nem is kérdéses és bármit szívesen csinálok. - mondom neki, majd elkezdem simogatni a kutyus fejét, amit ő látványosan is élvez, annyira aranyos a kutyus is. Szóval remélhetőleg nem vonja vissza a meghívást és eltöltünk egy kis időt együtt, bár lassan ideje lenne indulni haza, hisz tényleg kezd későre járnia.


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-30, 16:05


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


Önbizalom... hírből sem ismertem soha. E miatt van, hogy bennem tényleg nem merült fel az, hogy neki én... bármennyire is tetszem, sőt nem csak tetszem. Ezért van, hogy a mi kis akciónk után, amikor végül minden jól sikerül, amikor már velem van Lexi és már nem kell attól rettegnem, hogy mi lesz vele, egyszerűen nem tudom hová tenni ezt a furcsa érzést, amit a szavai keltenek bennem. Szeret... ez sokkal több annál, mint amit én valamikor is gondoltam volna. Segített igen, mert kedves és talán kedvel, ebben reménykedtem, hiszen végül is afféle randira hívott, de igazából még ebben sem voltam biztos. Kételkedtem benne, hogy tényleg randiról van szó, hogy nem csak azért merült fel ez benne, hogy kedves, vagy... a jó ég tudja, nem volt alkalmam átgondolni, amikor épp azon aggódtam, hogy ki tudja, mi lesz a kutyámmal, hogy él-e még egyáltalán. És most itt állok, én csókoltam meg őt, és ő tényleg ezt mondta és én tényleg jól hallottam és nem akarom megbántani azzal, hogy visszakérdezek, hogy nevetek, de annyira abszurdnak tűnik ez az egész.
- Oh nem! Dehogy is, nem vagy balek Dany. Kettőnk közül az... az csak én lehetek. Én... én nem hittem, hogy te... - oh de rémes látni az arcán azt a fenemód nagy csalódottságot, amit nekem köszönhet. Képes voltam elnevetni magamat. Nem miatta, nem is rajta, a helyzeten, hiszen olyan buták vagyunk. Kedves és figyelmes és a tetejében a külseje, szerintem bárki oda lenne érte, és nekem is tetszik, hát hogy a fenébe ne tetszene? De bele sem gondoltam volna, hogy ez fordítva is így van, hiszen nem érzem magamat különlegesnek és még csak érdekesnek sem, azt sem láttam sosem a tükörben, ha belenéztem, hogy olyan rettenetesen szép lennék, ő viszont mégis csak ezt látja ezek szerint? Apró puszi, röpke csók, amit az ajkaira hintek, miközben a kezem az arcán nyugszik, hogy megértse nem akartam neki rosszat okozni, tényleg nem, csak nem tudtam lekezelni a hirtelen jött és annál meglepőbb helyzetet.
- De hát alig ismersz. Van egy csomó rigolyám és az önbizalmam... ezt még csak hírből sem ismerem. Te annyira... - zavartan harapom be az alsó ajkamat, nem tudom hogyan kellene megfogalmaznom, hogy megtudom-e egyáltalán jól fogalmazni, hogy ne legyek tőle paprika vörös. - Tudod te mondjuk egy tízes vagy... ha a külsőt nézzük és egyébként is kedves vagy és figyelmes, úgyhogy minden fronton tízes, én meg... Én sehol sem vagyok hozzád képest és ez... én csak nem hittem, hogy... érted? - oh jesszus, bár ki tudnék bökni pár értelmes mondatot, de nem megy jobban, pedig igyekszem. Akárhogy is, de ő annyira más, annyival jobb. Én sosem mertem volna egy olyan férfihez közeledni, mint ő. Azért is volt Wyatt, elfogadtam, elviseltem, hogy nekem ennyi jár és soha nem mertem abban reménykedni, hogy egy olyan valaki figyelhet fel rám, sőt szerethet, mint amilyen Dany. A saját szüleim nem szerettek sosem, igazából még csak nem is igen ismerem, hogy ez milyen. A velem legkedvesebb valaki igazság szerint mindig is Lexi volt, ő viszont egy kutya, az nem ugyanaz. És most... ez azt hiszem olyasmi, amit fel kell dogoznom.
- Szóval... hazavisszük Lexit és... van kedved meginni egy teát, vagy kávét? Oh nem, ahhoz késő van már, de azt hiszem van a szobámban még... nem is tudom, csinálhatok limonádét is. Persze, ha ráérsz és van kedved... - nem, még így sem tudok határozottabb lenni, pedig olyan valaki áll itt előttem, öleli át a derekamat, aki azt mondta, hogy szeret és én még mindig nehezen hiszem el ezt csak úgy. Tényleg valóságos? Biztosan van vele is valami baj... nem létezik, hogy ez egyszer olyan legyen velem kedves, aki tényleg az. Ez annyira képtelenségnek tűnik, hogy el sem hiszem, mint valami mesében.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️   szeretlek   ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-27, 06:57



Vannah & Dany

- Ez kedves tőled Vannah, köszönöm. - hát egy tanár nem akar mást hallani, csakis ezt, ezek szerint szeretnek a tanítványaim, aminek kifejezetten örülök, mert ezek szerint nem vagyok egy Pitonszerű egyed, aki megrontja a gyermekek életét, én is emlékszem, hogy anno mennyire utáltam,bár nem mintha most jobban szívlelnem, de muszáj elviselni, mert egy helyen dolgozok vele és még az kéne, hogy utáljon... elég nekem így is a bajom, nem kell még Piton utálata is nekem. Szóval örülök, hogy elhiszi ezt a sok jót rólam és nem lát valami rossz vérengző tanárnak, mert... én nem vagyok az, aranyos és kedves vagyok, segítőkész és barátságos. Nem olyan vagyok, aki semmibe veszi őket. Nekem fontos az is, hogy jóban legyek a diákjaimmal is, mert ez a tanár-diák kapcsolat is két félen múlik, ha az egyik nem tesz semmit, akkor a másik miért szakadjon meg.
Na jó talán az elején kicsit aggódtam, hogy valami baj lesz, mert hát végül is nem ismerem ezt a férfit, vagy jobban mondva patkányt, akivel együtt él, de csak nem képes ekkora butaságra, gyanítom azért írt levelet, hogy Vannah odamenjen, de hogy miért arra még nem jöttem rá… talán visszaakarja szerezni, vagy bocsánatot akar tőle kérni, lehet megváltozott és akar egy második esélyt, de nem hiszem hogy erről lenne szó, szóval én is itt felesleges pörgetem az agyam azon, hogy miért írta ezt… Szerintem csak fel akarta zaklatni őt és látni akarta szomorúan, szenvedni, azt akarta látni, hogy mennyire aggódik Lexy-ért és ezen jót szórakozzon… nem bánom, hogy megfogja a kezem, sőt. Nagyon is örülök neki, hogy megfogta, annyira kellemes érzés fog el mindig, ha vele vagyok. Persze a pulzusom is az egekbe szökött ezzel párhuzamosan, de megérte. Nem is akkora szám ez a patkány, jól küzd, de nem mondanám olyan különösen jónak, olyan átlagos, mert én gyorsabb és ügyesebb vagyok. Könnyű kitérni a csapásai elől, de egy azért súrolt… Meg lett a kutyus is hál' Istennek és már mehetünk is. A finom csókból fokozatosan lett egyre erősebb és vágy telibb csók, élveztem minden egyes pillanatát és szavakba se tudnám önteni, hogy mennyire jól esett, ahogy csókolt, erre vártam már ősidők óta. Régóta nem volt nekem sem senkim, kereshettem volna valakit, de egyáltalán nem akartam, jó volt nekem az egyedüllét, sokkal jobb, de Vannah-val akarok járni, sok mindent akarok, sokkal jobban, mint eddig valaha is.
- Aha, komolyan.. - hát nem épp ezt vártam válasznak, de hát legalább mondott valamit, vagyis inkább kérdezte.. Majd mikor kiszakad belőle a nevethetnék én csak sóhajtottam és idegesen megvakartam a tarkóm, komplett idiótát csináltam magamból előtte, mekkora egy idióta balek vagyok... - Megértelek én sem akarnék egy ilyen balekot, mint amilyen vagyok... - mondom neki őszintén, és igaz az a része, hogy balek vagyok és én sem akarnám magam... Nem is tudom, hogy miben reménykedtem igazából... majd hirtelen kezét az arcomon érzem és nem sokkal később kapok még egy puszit az ajkaimra, amire csak elmosolyodom és kiélvezem, annyira jó... megérte annyit várni.
- Pontosan ezért szeretlek, mert olyan mások vagyunk. - mondom neki, majd átölelem és nyomok egy puszit homlokára, igen. Azért szeretem, mert nem hasonlítunk, mert teljesen mások vagyunk. Nem jó, ha hasonlítunk túlzottan, jó megismerni a másikat. Közben gyorsan lepillantok a kutyusra is, hogy rendben van-e és nem nyomtuk.e laposra, de szerencsére nem történt semmi ilyesmi. De most mi lesz? Vajon mi fog következni? Bár szerintem akkor mi most randizgatni fogunk, majd utána meglátjuk, hogy hogyan alakul... Nem akarok elsietni, bár már holnap elvenném, ne jó... vicc volt.


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-26, 16:19


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Pedig nyílt titok, hogy mindenki imádja, ahogyan tanítasz, nem kérdés, hogy biztosan remekül megy. - bátorítom, pedig most tényleg iszonyatosan nehezen gondolok másra, mint arra, ami ránk vár és az most felettébb félelmetesnek tűnik, hiszen fogalmam sincs róla, hogy Lexi jól van-e egyáltalán. Mi van akkor, ha már rég elkéstünk? Nem akarom őt sürgetni és tudom, hogy nem érünk oda előbb csak azért, mert nem beszélünk egymással, szóval nem lenne semmi értelme csendben maradni, de ettől még ugyanúgy félek és fogalmam sincs, hogy mi várhat ránk majd ott. Az valahogy fel sem merül bennem, hogy Wyatt csak ürügynek írta ezt a levelet, mert vissza akar hódítani, vagy tudom is én. Ezzel amúgy sem tudna, hogy rám hozz a frászt és amúgy sem, hiszen egy vadállat, úgy menekültem el tőle, hát mégis hogyan nyelném le ezt csak úgy? Nem érdekel, ha mást akar, akkor is elhozom Lexit, már akármi is lesz.
Végül sikerrel járunk még ha nem is megy könnyen és én igenis aggódom, hogy Dany-nek mégis csak komoly baja esik. Nagyon remélem, hogy nem ütött Wyatt túlságosan nagyot, mert tudom, hogy milyen és igenis félek tőle, hogy az a kis áll fájás nem csak szimpla fájás, hanem esetleg valami több is. Remélem, hogy nem tört el és nincs rossz állapotban miattam. Tudom az volt a cél, hogy Lexi meglegyen, de ha ez valami rosszat okozott volna pluszban akkor is ott lenne a rémes lelkiismeret-furdalás. Most viszont nem erre gondolok. Lexi nem ficánkol, nyugodt, az egész helyzet pedig valahogy adja magát, ahogyan látom a pirulását és kezdem felfogni, hogy talán a nem rég elhangzott szavai nem csak véletlen elszólás volt, amit én félreértettem, vagy épp pont hogy nem értettem félre. Olyan közel van hozzám, mint rég akárki is. Érzem, ahogyan a szívem hevesebben kezd el verni, és valahogy nem tudok mást tenni, mint hogy megcsókoljam. Finoman, puhán, cseppet sem hevesen, mert az most nem is tenne jót a lelkemnek, no meg azért még mindig kellően bizonytalan vagyok, hiszen nem tudom, hogy mi is ez az egész, hogy tényleg komoly volt-e, amit mondott még a birtokon, de most nem is foglalkozom ezzel, meg a gondolkodással sem, csak kiélvezem a csókot, ezt a pár pillanatnyi nyugalmat és békét. A csók lassan hevesebbe vált. Lássuk be Wyatt óta nem volt senkim és még ő is az lett volt, hogy a Roxfortba mentem volna dolgozni, nem épp tegnap. Egészen szaporán kapkodom a levegőt, amikor aztán végül elszakadunk egymástól. Lexi talán hálás is, de tényleg nagyon türelmes és egy moccanás nélkül viseli az egészet én pedig csendben hallgatom, amit Dany mondani készül, mert látszik rajta már akkor is, amikor meg sem szólal, hogy valami nagyon fontosra készül. Meglepetten pillantok rá, erre tényleg nem számítottam, ilyen vallomásra.
- Komolyan? - tudom, talán nem ez a legjobb válasz, talán nem így kellene reagálnom, de tényleg meglep. Aztán egyszerre kitör belőlem a nevetés, vélhetően az eddig gyűlt feszültségnek hála. - Ne haragudj, ez nem... - összeszorítom a számat, hogy visszafogjam, hiszen nem akarom, hogy azt higgye, hogy most épp őt nevetem ki, hiszen erről szó sincs. Finoman az arcára simítom a kezemet, ha nem lépett véletlenül hátrébb, vagy bármi. Remélem, hogy tényleg nem bántottam meg, nem ez a célom. Újra közelebb hajolok és csak egy finom puszit lehelek az ajkaira.
- Én ez... ezt nem gondoltam volna. Nagyon kedvellek és tetszel is és... én sose hittem, hiszen olyan mások vagyunk, te.... én... - nagyot nyelek. Nem is tudom, hogyan kellene elmagyaráznom. Na igen sosem voltam magamról túlságosan jó véleménnyel, hiszen a szüleim eleget tettek azért, hogy kb. nulla önbizalmam legyen, és azóta se nőtt ez meg sokkal jobban, az ilyen Wyatt-féle kisiklások nem segítettek túlságosan sokat rajta. De ezek szerint tetszem neki, sőt... szerelmes belém? De hát még csak nem is igazán ismer. Én... én nem csoda,hogy erre igazán nem számítottam, főleg ha azt nézem, hogy ő azért mennyire szívdobogtatóan jól néz ki. Nekem életemben nem volt még ilyen pasim... nem hogy olyan, aki még szerelmes is belém.

[You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.] ♦️ 100. hsz szivecske ♦️ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-24, 11:34



Vannah & Dany

- Hát ezen még el sem gondolkodtam még, de igazad lehet. - és van valami abban, amit mond, mert igaza lehet. a diákok szeretik az órámat és engem is szeretnek, szeretek tanítani, annak ellenére hogy szerintem Piton azt vallja, hogy szar tanár vagyok. De engem meg nem érdekel, hogy mint  momd a vén róka, szerintem ő szar tanár és túl sokat meg enged magának, amit nem szabadna. Egy-két diákkal olyan hangnemben beszél, ami megengedhetetlen, nem csodálom hogy többen utálják, mint szeretik. Csakis a mardekárosok viselik rl, de ott is a sok kis selyem fiú, aki azt se tufja, hogy mi az élet, mert a szüleik mindent a seggük alá laknak, örülnék én is, ha nem kéne dolgoznom, csak megélhetnék a szüleim vagyonából. Na de a lényeg, hogy igaz halványan, de elmosolyodott, ez is már valami. Remélem mikor végre velünk lesz Lexy, akkor jobban fog mosolyogni és… boldogabb lesz, mint most.
Az elszólalásom "szerencsére" nem járt komoly következményekkel és nem lett belőle semmi baj, szerintem neki teljesen máshol jár a feje és szeretném tudni, hogy mikre gondol, szerintem nem épp a legjobb dolgokra… bár remélem nem gondol olyan butaságokra, hogy szegény kiskutyát elvitték és már elaltatták. Nrm ismerem ezt a férfit, vagy jobban mondva patkányt, akivel együtt él, de csak nem képes ekkora butaságra, gyanítom azért írt levelet, hogy Vannah odamenjen, de hogy miért arra még nem jöttem rá… talán visszakarja szerezni, vagy bocsánatot akar tőle kérni, lehet megváltozott és akar egy második esélyt, de nem hiszem hogy erről lenne szó, szóval én is itt feleslegesn pörgetem az agyam azon, hogy miért írta ezt… Szerintem csak fel akarta zaklatni őt és látni akarta szomorúan, szenvedni, azt akarta látni, hogy mennyire aggódik Lexy-ért és ezen jót szórakozzon… nem bánom, hogy megfogja a kezem, sőt. Nagyon is örülök neki, hogy megfogta, annyira kellemes érzés fog el mindig, ha vele vagyok. Persze a pulzusom is az egekbe szökött ezzel párhuzamosan, de megérte. Nem is akkora szám ez a patkány, jól küzd, de nem mondanám olyan különösen jónak, olyan átlagos, mert én gyorsabb és ügyesebb vagyok. Könnyű kitérni a csapásai elől, de egy azért surolt… Meg lett a kutyus is hál' Istennek és már mehetünk is, itt hagyjuk ezt a patkányt és remélem, hogy valami súlyos baja van, azonban a halálát nem kívánom, csak azt hogy picit szenvedjen és bűnhödjön a bűneiért, mert megütött egy ártatlan lányt. Egy nőt sosem ütünk meg!!! Egy férfi nem üthet meg egy nőt. De már kint vagyunk, magunk mögött hagytuk azt a gyökért és kiértünk biztonságban Lexy-vel, de mikor a keze az arcomon végig simit, akkor kissé elpirulok és zavarba jövök… nem épp jégre van szükségem, valami másra, de nem tudom megtenni a lépést.
- Tényleg nem olyan nagy ügy… - mondom neki, de közben kezem a derekára csúszik és ő pedig azonnal karját a nyakam köré teszi, én meg nem is tudom, hogy honnan szedtem a bátorságot, de elfogyott, nem merem megcsókolni, vagyis inkább azt mondom, hogy megfagyok, amikor oda elérnék, de nem tudom hogy mit tegyek, ő pedig nem hiszem, hogy képes lesz arra, hogy megcsókoljon… de ő mégis hozzám simul, amennyire csak tud és ajkait az enyémre helyezi, gyengéd és puha csók, mégis tökéletes. Olyan régóta álmodoztam erről, annyira jól esik végre megcsókolni, egy darabig még visszafogott vagyok, majd kezdek felbátorodni és a csók is egyre intezívebb és vadabb lesz, remélem nem bánja, de ha bánná akkor elhúzodna, nem? Annyira jó most minden, a világ lelassult és mi csak voltunk ott, csak ketten voltunk, kikapcsoltuk a világot, egymásra koncentráltunk, Vannah és én. Majd egy kicsivel később azért megszakítom a csókot, simitok egyet az arcán, és nyomok egy puszit a homlokára… ideje lenne bevallani egy-két dolgot.
- Vannah… szeretlek, szerelemes vagyok beléd már évek óta, de… gyáva voltam és nem mertem lépni… - mondom neki őszintén, és igaz az a része, hogy gyáva voltam, bár mondhattam volna gyáva férget is, mert ha képes lettem volna lépni, akkor most nem itt tartanánk, hanem már talán velem lenne és nem ismerte meg volna azt a féreg Wyatt-tet…


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-22, 13:53


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Szerintem ezzel a diákjaid mind vitába szállnának, szeretik az óráidat, hát akkor hogy ne lennél jó tanár? - bátorító szavak és egy halvány mosoly. Azért most ennél többre nem telik, hiszen mégis csak aggódom, majd ha már Lexi velem lesz akkor sokkal könnyebben beszélgetek ilyesmiről is. De tényleg nem akarom, hogy érezze azért nem akarom, hogy segítsen nekem, mert nem bízom abban, hogy elég ügyes lenne benne. Egyszerűen csak jó nekem az, ami most van. A könyvtárosi lét nyugodt, nem jár idegeskedéssel és békés, csendes, nekem pedig pont erre van szükség. Az életem eddig nem volt épp kellemes, a gyerekkorom, vagy a Roxfort utáni évek és most megint úgy érzem, hogy minden jól alakul, hiszen itt van Dany és vannak barátaim is a kastélyon belül, a remélem, hogy így is marad. Nem akarok rajta változtatni, már csak Lexire van szükségem, hogy minden rendben legyen végre ténylegesen és remélhetőleg hosszú távon.
A kis elszólását tényleg annak veszem, valahogy fel sem merül bennem, hogy másról lenne szó és hát a gondolataim túlságosan rossz dolgok körül járnak, hogy a kutyám már nincs is életben, vagy ki tudja. Talán érthető, ha nem tudok most mindenre odafigyelni. A kezét is főképp azért fogom meg, mert megnyugtat és úgy legalább nem folyamatosan a rémes gondolatok járnak az eszemben, amiket egyelőre nem is tudnék rendesen lekezelni. Csak ott akarok már lenni, és persze arra is számítottam, hogy Wyatt nem lesz túlságosan kedves és főleg nem lesz majd segítőkész, de én akkor sem hátrálok meg. Dany-vel tudom, hogy nem lesz baj, legalábbis remélem, hogy neki sem lesz baja, mert az végképp rettenetes lenne, ha miattam még egy kiadós verést is kapna és még Lexit se tudnánk elhozni. De végül diadalmaskodik és immár a kutyámmal a karijaim között tűnhetünk el a tett színhelyéről. Nem érdekel, hogyan van Wyatt, hidegen hagy, csak az izgat, hogy Dany jól van-e, mert tudom milyen az exem, tudom, hogy mennyire agresszív és hogy igenis nagyokat tud ütni, pedig velem szemben anno még csak nem is adott bele mindent és soha sem ököllel tette, de azok sem voltak kellemesek annyi szent. Ezért vizsgálom át Dany arcát, simítok rajta végig óvatosan, de nem látok rajta nagyobb húzódásokat, szépen elhajolhatott az ütések elől.
- Dehogy nem fontos, teszünk rá jeget és... - jobban lesz, én majd segítek, ez lenne a vége, de nem jutok el eddig, hiszen a keze a derekamra csúszik, a közeledés miatt pedig az enyém valahogy automatikusan a nyaka köré. Lexi még csak nem is ficánkol, azt hiszem talán érti a helyzetet, vagy örül, hogy velem van és megnyugtató neki a testközelség, fogalmam sincs, de meg se moccan, én pedig csak nagyot nyelve figyelem Dany szemeit, aki jól láthatóan lentebbi régiókat kutat a sajátjaival. A másodpercek szinte csigalassúsággal haladnak, mintha befagyott volna körülöttünk minden, még csak a távolban elhúzó kocsik zaját sem hallom, egészen kikapcsolt minden. A szemem az övé és az ajkai között jár, amíg végül rá nem szánom magamat, hogy megtörjem a távolságot. Azért csinálta igaz? Azt hiszem meg akart csókolni, de valami miatt mégis megállt az utolsó pillanatban. Én befejetem, mert akarom, mert a helyzet ezt kívánja meg és mert én is ezt akarom. Teljes testemmel simulok hozzá, épp csak annyira, hogy még Lexinek is maradjon hely közöttünk, és finoman az ajkaimat az övére tapasztom. Semmi vadság, semmi több, csak az ajkak egymáson pille könnyen, óvatosan puhatolózva.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♦ Help me please! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-18, 20:18



Vannah & Dany

- Köszönöm, de nem vagyok valami jó tanár és... ha azt szeretnéd, akkor nem segítek, örülök, hogy szereted azt csinálni, amit csinálsz. - mi mást mondhatnék neki? nem is tudom, hogy mit mondjak, mert jelenleg próbálok nem arra gondolni, hogy ez a próbálkozásom, mely arra irányult, hogy több időt töltsünk el, megbukott. Nekem sosem lesz szerencsém és most itt helyben el is áshatnám magam, semmi esélyem sincs nála, mert egy idióta vagyok, aki nem képes elhívni egy ostoba randira, sose tudtam megtenni és ez most sem változott, egy picit sem. na de nem is erre gondoljunk, mert nem kellemes téma. Szóval nem tudom hogy most mi legyen, talán sokkal jobb lesz, ha megmentjük a kutyát én meg eltűnök a fenébe is.
Aztán eljár a szám, de ő neki csak fel sem tűnik, hát kell ennél több ahhoz hogy belássunk én nekem esélyem sincs nála, mert tényleg nincs, hiába szeretném őt mindennél jobban, valamiért sose jön össze, és belefáradtam... évek óta szerelmes vagyok belé és most visszagondolva, ha nem lettem volna gyáva féreg, akkor már rég együtt lehettem volna vele, nem lett volna semmi gondja ezzel a féreggel és nem is bántotta volna...
- Nem sokára már a kezedben tarthatod Lexy-t ne félj.. én itt vagyok neked, mindig is itt leszek Vannah. - tudom, hogy kicsit sem tudom megnyugtatni,d e csak reménykedem benne, hogy végre kicsit megnyugszik és elhiszi, hogy hamarosan a kutyussal együtt sétálunk erre haza, majd elmegyünk arra a randira, amit megbeszéltünk, de inkább nem hozom fel majd... nincs semmi értelme arra gondolni, hogy mekkora balfácán vagyok, amikor mellette vagyok. Szóval ne tudom, hogy most mi legyen... csak arra tudok gondolni, hogy megszerezzük a kutyát és hazahúzhassak, aztán megváltozik a véleményem, mert megfogja a kezem és sokkal többet jelent nekem, mint elhinnétek... Szóval most kicsit jobban érzem magam.
Majd elindul a kutyáért, hisz neki ez a feladata, hogy kihozza biztonságban én meg közben megverekszem azzal a majommal, aki elrontja a kedvem... Nem is tudom, hogy Vannah miért tudott ezzel a nyomorékkal összeállni, hol ismerhette meg? vajon valami elcseszett veterán boxmeccsen, vagy hol?  Meglendül az ökle, akkor pattan el nálam a húr, gyorsan reagálok, hisz kezembe kapom az öklét és jól megszorítom, valami hangosan reccsent az öklében,bár gondolhattam volna, hogy nem lesz ennyire egyszerű, hisz a másik öklét is meglendítette, ami elől ki kellett térnem, de én sem szaroztam, azonnal lefejeltem, mire az ő orrából elkezdett folyni a vér… rengeteg kocsmai verekedésben vettem már részt, van tapasztalatom… Majd a kutyaugatás tényleg kizökkentett és kaptam egy kósza öklöst, az állkapcsom érzi, de szerencsére nem lett nagy baj... hamar kiütöttem ezt a faszt... Majd lemegyünk az utcára, ahol ölelkezünk é a kutyus elkezd mozgolódni, biztos örül a gazdájának, majd Vannah érintése meglep..
- Hát az állkapcsom megroppant, de nem fontos... inkább... - egyik kezemmel átfogom a derekát és arcomat nagyon közel tolom az övéhez, azonban nem tudom, hogy miért is teszem ezt, csak azt tudom, hogy fogom, mert fogni akarom, talán így akarom tudatni vele, hogy mi is a helyzet velem és az érzéseimmel, elpirulok ahogy nézem őt és nem tudok oldalra pillantani csakis az ajkait nézem... annyira szeretném megcsókolni, de nem tehetem meg, mert... leblokkolok, csak állok ott és fogom a derekát... most hogy fogom magam kimagyarázni?


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-10, 10:09


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Köszönöm Dany! Te tényleg igazán jó tanár vagy és biztosan nekem is sokat tudnál segíteni, de nekem ez így tökéletes. - és elég is, és remélem, hogy nem veszi zokon, hogy nem akarok tanárnak tanulni, hogy nem akarok többé válni. Kedves tőle, hogy fejleszteni akar, tényleg nagyon és értékelem is a figyelmességét, de mégis csak úgy vélem elég nekem ez, ami van. Szeretem a könyvtárat. Nem vagyok egy olyan típus, aki tud és szeret szerepelni, jobb nekem az, ha békében vagyok a könyvek között, ott érzem igazán jól magamat. Eleve nem tökéletes a lelki világom, hiszen olyan sok rossz történt velem gyerekkoromban, az önbizalmam a béka hátsója alatt van valahol jó mélyen. Épp e miatt tökéletes nekem most ez a békés nyugalom, amikor nem zavar semmi és senki sem. A könyvek nem bántanak, a könyvek csak értékelik, ha olvasod őket, csak magukkal ragadnak, mindig is a könyvek voltak azok, melyek elvittek egy olyan világba, amiben nem voltak rossz dolgok, bántó szülők, fájdalmas gondolatok.
A hirtelen jött kis elszólására azért meglepetten pillantok rá. A gondolataim most főképp Lexi és a megmentése körül forognak, de azért nem vagyok süket, természetesen meghallom, hogy mit mond, de biztosan csak szimpla elszólás volt, mert hát az, hogy engem szeretne... dehogy! Biztosan ő maga is fel van most pörögve a megmentés miatt, hogy segít nekem, izgul, esetleg tart tőle, hogy mi lesz majd Wyattel és e miatt nem tudta rendesen összeszedni a gondolatait.
- Köszönöm, én... szeretek is mosolyogni, csak legyen végre velem Lexi. - azért egy cseppnyi zavar még így is megjelenik az arcomon, a mosolyomba csempészve, ami azt hiszem teljes mértékben érthető. Nem gyakran mondják az embernek véletlenül sem, hogy szeretlek. Az efféle nyelvbotlás azért eléggé zavarba ejtő. Ezek után talán még furcsábban érinti az, hogy megfogom a kezét, de ez csak ösztönös reakció, hiszen mégis csak nehéz helyzet előtt állunk mindketten, nekem pedig most a segítségére van szükségem, és persze arra is, hogy erőt öntsön belém, hogy el tudjam viselni azt, ami vár ránk, mert könnyen lehet, hogy rossz lesz majd, hogy végül olyasmibe botlunk, amit nem lesz könnyű feldolgoznom és igen ettől nagyon félek, ezért is fogom meg a kezét, hogy erőt adjon és hogy egyben én is neki, hogy ne csináljon olyasmit, ami miatt baja eshet.
Aggódva pillantok azért mégis csak hátra, hiszen nem akarom, hogy Dany-nek baja essen, de igaza van, nekem kell kihozni Lexit, ezért kértem, hogy jöjjön, hogy segítsen és ketten meg tudjuk oldani ezt a rémes helyzetet. Óvatosan bólintok csak, aztán megyek a kis szoba felé, hogy kicsit rángatva, de csak feltépjem az ajtót. Lexi lelkes ugatással ugrik a karjaim közé, én pedig egyszerűen csak felkapom. Nem érdekel, hogy Wyatt milyen állapotban van, megérdemelte azt, amit kapott, cska az érdekel, hogy Dany jól legyen, nem akarom, hogy miattam sérüljön meg, azért mert segített nekem. Amikor kiérünk egy lendületes ajtócsapódás után már hálásan bújok oda hozzá, amikor megölel. Lexi ficánkol, de csak az öröm miatt, hiszen tudja, hogy én vagyok és biztosan nagyon hiányoztam neki.
- Én is és... és te is jól vagy ugye? Olyan gyorsan történt bent minden, de remélem, hogy nincs bajod. - félkézzel tartom csak Lexit, immár lent az utcán. Talán ettől csak újra zavarba jön, de ezzel most nem foglalkozom, a kezem az arcára siklik, óvatosan tapogatom végig, hogy nincs-e baja. Tudom, hogy Wyatt milyen, nagyon is agresszív tud lenni és ritkán fogja magát igazán vissza, most sem lenne meglepő, ha azért sikerült volna egy-két kósza ütést bevinnie.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♦ Help me please! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-10-04, 22:50



Vannah & Dany

- Ahogy gondolod, ha nem szeretnéd, akkor nem fogom erőltetni, hisz az a fontos, hogy élvezettel és örömmel végezzük a munkánkat. - hát ez nem igazán jött be, de legalább örülök annak, hogy szeret könyvtáros lenni és örömmel van a könyvek között, bár nem érte, hogy ha az isten ilyen csodálatos testtel áldotta meg, akkor miért nem dolgozik olyan helyen, ahol… de várjunk csak! Nem is kell olyan helyen dolgozni, hisz akkor mások is észre vehetnék, hogy milyen csodálatos és gyönyörű. Jó ott, ahol most van. Csakis csodálni tudom, mert egyszerűen tökéletes nő, aki nem csak külsőleg, hanem belsőleg is tökéletes. Szokták mondani, hogy a külső megfog a belső pedig megtart, hát ez igaz, nagyon is.  - Akkor befogtam. - emelem fel a kezeimet és játékosan lezártam egy láthatatlan lakattal a számat, majd utána elhajítottam a kulcsot, és csendben maradtam. Remélem ezzel sikerül kicsit jobb kedvre deríteni, és pont ezért mosolygok rá bátoritoan, mert szerintem neki az való, hogy állandóan mosolyogjon és sose legyen bús és rosszkedvű.
- Szeretlek… akarom mondani, szeretem mikor mosolyogsz. - na jó talán tényleg igaz, hogy az izmos emberek előbb cselekednek, minthogy gondolkodnának, hisz én nekem is előbb járt a szám, minthogy észbe kaptam volna, de legalább én már kimondtam, mégha azt hiszi, hogy egyetlen apró nyelvbotlás volt, akkor is kimondtam és sokkal jobban érzem magam.
Nem is tudom, hogy miért érzem úgy, hogy a sok rossz ellenére mégis ez lesz életem egyik legszebb napja… vagyis nem szabadna ilyenekre gondolnom, de mi van ha egyszerűen ma törik meg a jég köztünk… vagyis ma tudunk majd továbblépni azon, hogy csak barátok vagyunk, mert… nagyon is örülnék neki, ha végre nem kéne minden egyes szavamra figyelnem, hogy véletlenül se mondjak olyat, amit nem szeretnék… mert rosszul hazudok és nem tudom rejtegetni sokáig az érzéseimet, egyszerűen képtelen vagyok rá, jobban örülnék annak, ha tisztában lene mindennel… de mikor kezét a kezembe csusztatja, akkor nagyon is meglepödőm, hisz nem számítottam volna semmi ilyesmire, nem hittem volna, hogy egyszer kézenfogva leszek vele, de be kell vallanom, hogy elpirultam és nagyon is jól eset az, amit csinál… bizik bennem, engrm hívott segítségként és megfogta a kezemet… nem is tudom, de én jól érzem magam annak ellenére is, hogy az ő kutyusa bajban van… nem is tudom, hogy mi történne vele, ha a kutyát nem tudnánk megmenteni… biztos vagyok benne, hogy összetörne és szomorú lenne. Én pedig az nagyon nem szeretném.
Minden teljesen jól ment addig, mig ennek a görénynek a lakásához nem értünk, mert a szeretettel teli fogadtatás nem igazán tetszett… mekkora tapló képes a másikra rávágni az ajtót, bár ez még semmi, hanem mikor meglendül az ökle, akkor pattan el nálam a húr, gyorsan reagálok, hisz kezembe kapom az öklét és jól megszorítom, valami hangosan reccsent az öklében,bár gondolhattam volna, hogy nem kesz ennyire egyszerű, hisz a másik öklét is meglendítette, ami elől ki kellett térnem, de én sem szaroztam, azonnal lefejeltem, mire az ő orrából elkezdett folyni a vér… rengeteg kocsmai verekedésben vettem már részt, van tapasztalatom… azonban a kutya ugatás zökkent ki… majd mikor bejelenti hogy hoo van, akkor elmosolyodom.
- Menj csak… - egész addig vártam, míg végre vissza nem jött… nem mondom, hogy büszke vagyok arra, amit tettem, de sikerült harcképtelenné tennem ezt a fajankót… sokáig tartott, hisz leakart ütni valamilyen vázával, mire én majdnem későn reagáltam, de szerencsére kikerültem a csapást. De nem hagyhattam bűntetlenül, jó párszor belevertem a fejér az ajtófél fábá, mert… nem tudom, jól esett, hogy az a görény megkapta azt, amit érdemelt… végül a kanapéra löktem, hogy Vannah biztonságban tudjon visszajönni. Majd mikor visszaért magam mögé húzom és rámosolygok…
- Mehetünk? - bár kérdés helyett inkább cselekvés lett belőle, mert elhagytuk szépen hárman a lakást és addig nem szólaltam meg, míg ki nem értünk az utcára, ahol óvatosan magamhoz öleltem őket… - Örülök, hogy jól vagytok.


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-09-21, 15:45


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Komolyan? Nem is tudom. Én... szeretek a könyveim között lenni az az igazság, tényleg, nem vágytam sosem tanári pályára. - és nem is csak az önbizalomkérdés miatt azt hiszem. Tényleg nem akarok tanár lenni, nem menne nekem és folyton stresszben lennék miatt. Az életem már így is épp elég stresszes volt éveken keresztül, az egész gyerekkorom és a felnőtt évek nagy része is, és pont e miatt jól érzem most magamat a könyvtárban. A könyvtár egy nyugodt hely, ahol nincs semmi, ami zavaró lenne, ami esetleg megkavarja az embert, ami megnehezíti az életedet. A könyvek nem támadnak meg, nem bántanak, csak olvashatod őket és szebbé teszik a napodat. Ez olyasmi, amire mindig is vágytam és pont e miatt nem szeretnék egy stresszes munkát helyette. - Nekem ez így tényleg jól, nyugodt és egyszerű. - lehet hogy tanárként más a fizetés, de nem vágyom nagyzolásra, nekem sokkal fontosabb az, ami most van. Persze nem mondom, hogy nem segítek szívesen diákoknak, kedves vagyok velük, nem volt még rám panasz eddig, de így épp elég nekem. Lehet, hogy egyszer majd mégis többre vágyom, de abban biztos vagyok, hogy az nem mostanában lesz.
- Jól van. - bólintok egy aprót. Tényleg megpróbálom, nem aggódni túl ezt, nem eleve a rosszra gondolni, ami esetleg várhat minket ott. Tényleg igyekszem elűzni a rémképeket a fejemből. Vannak még így is, csak igyekszem őket szépen figyelmen kívül hagyni, legalább amennyire lehetséges.
Kedvesek a nyugtató szavai és én próbálom úgy is kezelni ezt, hogy tényleg nem lesz nagy baj, ettől még persze feszült vagyok és pont e miatt esik olyan jól az, hogy átölel és kicsit ettől tényleg megnyugszom. Az biztosan meglepne, ha látnám, hogy elpirul, amikor a kezébe csúsztatom a sajátomat, de azt hiszem jól eső érzéssel töltene el ez is, most mégis az ajtóra fókuszálok és az előttünk lévő célra elsősorban. Persze Wyatt úgy köszönt, ahogy számítottam rá, majdnem az orrunkra vágj az ajtót, csak azért nem sikerül neki, mert Dany könnyedén állítja meg a mozdulatot és csapja vissza. A kérdésekre viszont választ még véletlenül sem ad. Egyszerűen csak teszi, amit mindig, ha bepöccen. Reflexből lendül az ökle Dany arca felé, hogy egy istenesen nagyot behúzzon neki. Még mindig nem az a típus, aki szereti a dolgokat normálisan megbeszélni és persze ezen nem is szabad meglepődnöm kicsit sem. Mégis megrezzenek, és nem merek moccanni, csak akkor amikor meghallom a halk nyöszörgéssel párosított ugatást a kis szoba felől.
- Itt van! Ott bent! - igen ez már cselekvésre késztet és remélem, hogy Dany nem lesz mérges rám, ha megpróbálok elslisszanni mellettük és először Lexit húzni ki a pácból, ki tudja mióta van oda bezárva. Persze az biztos, hogy ha a kutyám meg van azonnal segítek neki valahogy. Vannak itt vázák... van ami még az enyém volt, de a cuccaimból nem tudtam mindent elvinni, amikor elmentem, de ez nem érdekel most. Tudok ütni, ha van mivel és most van bennem egy jó adag védelmező ösztön Lexi miatt és persze Dany-nek sem szeretném, ha miattam esne baja, hogy még aztán őt is ápolni kelljen és jó nagy lelkiismeret-furdalásom legyen a dolog miatt.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♦ Help me please! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-09-16, 20:00



Vannah & Dany

- Szívesen vállalok korepetállást. - áhhh, ezt most talán benéztem, de szerintem egyáltalán nincs úgy, mint ahogy mondja, mert... szerintem akkor is egy tehetséges varázsló és többre is lehetne képes, mert meg van benne a tehetség, inkább ellenáll és ellenkezik velem, pedig én egy tanár vagyok és fel tudom fedezni a tehetségeket, bár a korepetállás tényleg jó ötlet, ha jobb szeretne lenni, akkor szívesen gyakorlok vele, és mosolyogva ajánlom fel neki, miután kacsintottam egyet. Bár a tanároknak mindig hidegvérűnek kéne maradnia, de ne mindig megy ám, hisz nehéz néha lenyelni a diákok viselkedését, miközben egyre szemtelenebbek és neveletlenek is, bár kezelni tudom őket. - Vannah, én hiszek benned és hidd el menne neked. - bátorítóan mosolygok rá, az én kis bizonytalanomra. Nem is tudtam, hogy mindenkinek ilyen eltorzult képe van a tanárokról, hisz nem nehéz feladat és néha sajnos ki lehet élni a vágyainkat, hogy mi is tudjunk szemétkedni a diákokkal, ha rossz a kedvünk, ahogy anno velünk si tették. Tudom, hogy nem szép dolog, de néha velem is megesett, hogy valakit csúnyán leteremtettem.
- Elhiszem, hogy nem könnyű dolog, de próbáld meg, az én kedvemért. - na én még nem voltam ilyen helyzetben, azonban tudom, hogy nem jó valakiért aggódni, mert én is most aggódom érte és tehetetlennek érzem maga, mert nem tudok semmit sem tenni, csak itt vagyok próbálom benne tartani a lelket, de nem tudom, hogy mennyire sikerül, bár az elmondottak alapján nem igazán megy, mert nehéz... Bárcsak tehetnék valamit, amivel elvonom a figyelmét.
- Nem lesz semmi nagy gond, minden rendben lesz és haza hozzuk Lexyt, majd játszani fogunk egyet. - nem tudom, hogy miért retteg ennyire attól a görénytől, vagyis tudom és épp elég ideges vagyok ezért, mert nem tudom elhinni, hogy hogyan volt képes megütni őt, erre nincs mentség. El kéne törnöm minkét kezét annak a genetikai sérült majomnak, mert nem érdemel mást. Azonban tudom, hogy le kéne nyugodnom, mert neki sem jó ha idegesen betorpanunk és én egy orrtöréssel köszönök neki, de nem tehetem. Sóval jófiú leszek és meglepődöm, mikor megfogja a kezem, hisz.. nem is tudom, bár a hatást eléri, kezdek lenyugodni, de akkor sem tetszik, hogy mit tett vele, az a kis senkiházi paraszt. Majd hopponálunk és egy hamarosan következik a találkozó, mikor megismerhetem a fiatalembert. Az igazat megvallva nem várom a találkozót, de mit érdekel, majd visszafogom magam, és próbálom lenyugtatni én is őt egy ölelés formájában, minek eredménye, hogy arcunk nagyon közel van a másikéhoz. Annyira szép Vannah, egész nap tudnám nézni tökéletes vonásait, arca formáját és szép mosolyát. Azonban nagyon meglep, mikor mellé lép, és ezét az enyémbe csúsztatja, mire elpirulok, én pirulok el.. milyen gáz, de legalább sötét van.
Nem igazán érdekel, hogy hova megyünk sokkal jobban izgat az, hogy is lesz, mikor odaértünk... Tudom, hogy ha nem lesz ott a kutyus, akkor nem tudom betartani az ígéretem, és nem akarom hogy Vannah szomorú legyen, szóval mindent meg kell tennem, hogy megtudjam hol a kutya. Felsétálunk lépcsőn a másodikra és már készülnék kopogni, de ő megelőz és várom, hogy mi lesz, azonban valamit nem hallok, ami elég idegessé tesz engem, hisz nincs ugatás... Kinyílik az ajtó és magam előtt csak egy férget látok, semmi mást, majd mikor válaszol és megrántja a vállát... idegessé tesz, de akkor pattan el a fonal, mikor beakarja csukni az ajtót, én meg berúgom, mielőtt kattanna a zár... Az ajtó hangosan csattan a falnak én pedig mosollyal az arcomon közelebb lépek.
- Próbáljuk meg még egyszer... Hol van Lexy, és mielőtt megjegyzést tennél, csak a válasz érdekel.  - jelen esetben nem érdekel, hogy ez a faszkalap kisebb nálam, ha ilyen paraszt, akkor úgy bánok vele, mint egy paraszttal. A hangom nyugodt és barátságos, már csak ő változtathat ezen, szóval jó lenne, ha normális választ adna és nem nehezíteni meg a saját helyzetét. - Azonban tisztázzuk, hogy addig nem megyek el, míg meg nem tudom, hogy hol van a kutya, és ha átvágysz, hidd el azt fogod kívánni, hogy bárcsak ne születtél volna meg. - mondom mosolyogva és nézek szemeibe az előttem álló valami szemeibe... Nem jó ötlet velem szórakozni, mert könnyen tönkretehetem, nem kerül semmibe...


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-09-16, 16:32


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ez kedves tőled Dany, de én nem vagyok... tudod... olyan jó varázslás terén. - nem lennék jó tanár. Pont e miatt nem tudtam mit kezdeni Wyattel sem. Megy nekem az elmélet, abban tényleg jó vagyok, de nagyjából ennyi. Nem ment sosem igazán más, nem voltam jó a pálcahasználatban már diákként sem. Biztosan lehet ezt fejleszteni, de engem mindig jobban lekötött a mágiatörténet, meg a könyvek, a mulgiismeret, hiszen én magam is közülük származok, jobban ismerem őket. Londonban sem mágikus állásom volt, sima könyvtáros voltam a városi nagy könyvtárban és kész. Nem arról van szó, hogy nem is akarnék jobb lenni, de hát nem lehet mindenki egyformán jó mindenben és nem mellesleg zavarban is lennék. Olyan sok gyerek elé kiállni, amikor tőled függnek, mind rád figyelnek. - Nem is hiszem, hogy menne nekem, olyan nagy felelősség. - hát igen tisztelem benne azt, hogy neki ez nem jelent gondot, hogy ő képes rá, hogy tényleg kezelje ezt az egészet, hogy odafigyeljen a diákokra, hogy átadja a tudást úgy, hogy azt meg is értsék és meg is szeressék. Nekem nem hiszem hogy ez menne. Ez is olyasmi, amire születni kell, mindenkinek egyszerűen nem megy ugyanúgy és kész.
- Jól van, minden rendben lesz, igazán igyekszem erre koncentrálni, csak... nem olyan könnyű. - most legalábbis nem. Igyekszem, de mégis csak ott lebeg a szemem előtt az is, hogy mi van akkor, ha nem sikerül... ha mégis elkésem, ha végül ott találom az állatorvosnál Lexit miután már elaltatták és az én hibám lesz, mert másképp nem tudtam eljönni onnan. Rettegek, hogy... hogy végül nem mentettem meg őt, amikor kellett volna és most már nem tehetem. Akkor mi lesz?
- Nem fog bántani, ha ott leszel, nem is mer majd, csak... csak elhozzuk Lexit. - nyugtatólag fogom meg a karját, hiszen látom, hogy milyen ideges és ez nem is tudja, hogy mennyire jól esik. Értem nem szoktak aggódni, főleg nem valami miatt, ami már megtörtént, hiszen ezen már túl vagyunk, ez már olyasmi, ami elmúlt és mégis... ő utólag olyan nagyon ki van akadva, mintha még most is folyamatban lenne az ügy, pedig már tényleg nem tud engem bántani, Wyatt már nem érhet hozzám. Én is fejlődtem, erősebb lettem és nem hagynám neki, Dany pedig ott lesz mellettem. Tényleg nem teszünk mást, csak elhozzuk Lexit és eljövünk. Ennyi... semmi több, én pedig próbálok bizakodó lenni, akkor neki is ezt kell tennie és nem szabad ennyire felhúznia magát egy dolgon, ami a múltban történt. Abból semmi jó nem sülhet ki, mindketten tudjuk. A szavaira már csak hümmögni tudok, hiszen hamarosan már hoppanálunk és itt sem vagyunk. Az új hely kihalt kicsit, esteledik, de most értünk ide és ez igazán nem számít. Halk sóhajjal pillantok fel rá, amikor magához ölel. Sikerül is kicsit zavarba jönni, hiszen olyan közel van a tekintete, hogy szinte összeér az orrunk. Nagyot nyelek, végül egy halvány mosollyal bólintok a szavaira. Valahogy ösztönös a mozdulat, ahogyan mellé lépve a kezemet az övébe csúsztatom, hogy elindulhassunk a cél felé.
Kis épület, négy emeletes, nincs lift, bár Dany talán nem is értékelné. Nem is tudom, hogy milyen származású, tudna-e kezelni egy liftet teszem azt, de ez most nem kell. A másodikon lakik, oda simán felmegyünk lépcsőn. Mutatom neki az utat és amikor elérjük a célt nehezen, de ráveszem magamat a kopogtatásra is. Az ajtó nem nyílik, nem hallani neszeket először még, aztán léptek halkan, majd végül kattan a zár és mozdul a kilincs. Ideges fej, nagyon is haragos, amikor meglát minket.
- Lexiért jöttünk, hol van? - remeg a hangom, ezt Dany is érezheti rajtam, nem tudok mit tenni vele. Wyatt értetlenül néz ránk, aztán széles vigyorra húzódik a szája és csak megrántja a vállát, hogy ezzel a mozdulattal meg is próbálja simán ránk vágni az ajtót.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♦ Help me please! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-09-12, 23:04



Vannah & Dany

- Szerintem belőled is jó tanár válhatna, hisz én biztos részt vennék az óráidon. - mondom neki mosolyogva, és még rá is kacsintok, azonban komolyan gondolom azt, amit mondok és ez látszik is rajtam. Szerintem tökéletes tanár vállna belőle, csak akarnia kéne és tennie azért, hogy tanár lehessen. Bár az igazat megvallva nem tudom, hogy milyen tantárgyat kéne tanítania, mert… az igen nehéz, de olyat kéne minden bizonnyal, amiben nagyon jó volt és… a tanároknak képesnek kell lenniük arra, hogy ezt a tehetséget nagyjából átadják.
- Vannah próbálj jó emlékekre gondolni, ne vonzd be a rosszat… azt nem szabad. - most olyan, mintha egy diákomat oktatnám, talán most annyi külömbséggel, hogy ez a diákom most csupa szomorúság és aggódalom… jó lenne, ha nem arra gondolna, hogy a kis kutyájának valami baja esett, de nem tudom hogy hogyan nyugtassam mrg, mert soha nem ütköztem hasonló problémába szerencsére, de talán ha mosolygok az erőt ad neki, hogy ne adja fel és reménykedjen, hisz én hiszek abban, hogy Lexynek nem lett semmi baja sem és minden rednben van vele. - Ezt akartam hallani, most már csak el kellene hinned. - haladunk, hisz most már legalább kimondta, hogy visszahozzuk a kutyust és nem lesz semmi baja sem, már csak rgy lényeges dolog van vissza, hogy ezt el is kéne hinnie, mert ha nrm hiszi el, az nem épp a legjobb… jobb lenne, ha hinne is abban amit mond, bár gondolom nem lehet könnyű aggódni olyasvalakiért, aki… nagyon fontos számunkra. Ha valami történne vele, akkor nem élném túl, hisz simán képes lennék az életemet adni érte, annyira sokat jelent számomra, és már olyan régóta ismerem, hogy simán képes lennék rá.
- Ha csak egy ujjal is hozzád akar érni, esküszöm eltöröm mindkét karját, és lábát… nem viccelek… semmi bajod nem eshet, mert… - nem is érdekel, hogy egy gyáva nagypofájú féreghez megyünk, de az érdekel, hacsak egy ujjal is hozzá mer érni Vannahhoz, akkor nem fogom vissza magam és minden tőlem telehtőt megteszek, hogy megkeserítsem annak a nyomorultnak az életét, és addig nem állok le majd, mig teljesen véghez nem vittem a tervem… annyira élvezetes lesz eltörni a kezét és látni bűnhödni azért, amit tett… nem tudom, hogy hányszor bántotta már Vannaht, de… akkor is megérdemelne rgy alapos verést ez a kis senkiházi…
- Gyorsak leszünk és nem lesz semmiféle bajság… legrosszabb esetben pár kivert fog és betört orr. - és a legvicesebb az az egészben, hogy komolyan gondolom, hisz ha nem tetszik majd a stílusa, akkor betöröm az orrát és kiverem pàr fogát, mert ezt érdemli és semmj mást… meg is vonom a vállam,azonban lehet, hogy nem most kéne játszanom a kemény nagyfiút, aki megvédi a nőt, akit mindennél jobban szeret, de nem tudom magam visszafogni, el is tűrök egy tincset a füle mögé és reménykedem benne, hogy nem lök el és nem tekinti tolakodásnak, majd egy sikátorban jelenünk meg… legszívesebben már indulnék is, de nem tudom hogy hova kell…
Elkezdjük megközelíteni az épületet és egyre közelebb érünk, tudom hogx nagyon aggódik és fél, hogy valami baja esett Lexynek, de én reménykedem benne, hogy semmi baj sem lesz, mert… ez a nap nem végződhet rosszul… mindaddig némán követem, míg az ajtóhoz érünk, ott elmondja, hogy hova is megyünk… de én automatikusan magamhoz ölelem és a fülébe súgok…
- Nrm hagyom, hogy bajotok essen és mindkettőtök biztonságban hagyja rl az épületet… ígérem! - mondom neki és már készen is állok az indulásra… most vagy soha, meg kell mentenünk Lexyt a gonosz Wyatt-tól és remélem, hogy hamar végzünk…


eltörpülő || You are mine! || I need your love || ©
Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time) 2015-08-27, 10:05

[You must be registered and logged in to see this link.]


Dany & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem hiszem, hogy jó tanár lennék, főleg mert nincs olyan nagy mágikus tudásom, amit át tudnék adni, de igazából soha nem is voltak efféle vágyálmaim. Nem is akartam tanár lenni, nekem ez a mostani lehetőség tökéletes. Szeretem a könyveket, szeretem a könyvtárat is, szeretek itt dolgozni, ehhez kétség sem férhet. A hely jó, a munkatársak is kedvesek, és lehet hogy akad a diákok között néhány, aki esetleg nehezebb eset, de azért ez nem zavar olyan vészesen, mint mondjuk, amikor még Wyatt mellett voltam. Ahhoz az élethez képest ez a mostani szinte már tökéletesnek mondható.
- És ez így a jó Dany, te csinálod jól. Némely tanár túlságosan szigorú. - persze tudom, hogy erre is szükség van egy bizonyos szinten belül, de akadnak olyanok, akik már túlzásba viszik. Meg kell találni azt a bizonyos arany középutat, mint ami pl. McGalagonynak sikerült. Tudja mindenki, hogy ő aztán állati szigorú tud lenni, de közben mégis látni a szeme csillanásán, a gesztusain, hogy fontosak neki a diákjai és mindent megtenne azért, hogy jól zárják az éveiket itt és hogy jól is érezzék magukat, csak mindezt a maga kissé talán száraz angol stílusában teszi, de nincs is ezzel komoly baj. Most viszont mással kell foglalkoznom, a saját komoly problémámmal, azzal, hogy elhozzuk Lexit és hogy ne legyen semmi baja sem, amíg mi a beszélgetéssel foglalkozunk.
- Köszönöm Dany, ez nagyon sokat jelent nekem, de igyekeznünk kell, mert... mert ki tudja, hogy mi folyik most ott. - ki tudja, hogy még nem vitte-e el az én kis kincsemet az állatorvoshoz és hogy most nem arra várnak-e épp, hogy beleszúrják a tűt és megkapja a halálos injekciót... Nem szabad most beszélgetéssel időt pazarolni, muszáj igyekeznünk, csak ez az egy-egy nyugtató ölelés, ami beleférhet. Ennyi kell, hogy jobban legyek egy fokkal és ne eleve idegesen induljak el, akkor talán még a hoppanálás sem sikerülne, ha végre elértük a birtok határát.
- Igen, visszaszerezzük Lexit és nem lesz semmi baja. - próbálok azért egy halvány mosolyt az arcomra varázsolni. Annyi mondhatni szerencséje most van, hogy a kis elszólásokat nem nagyon veszem észre. Túlságosan aggódom ahhoz, hogy észrevegyem, hogy zavarban van, vagy hogy olyasmi csúszik ki a száján, ami nem volt mondhatni szándékos. A fene tudja, nekem most tényleg Lexi a legfontosabb, nem felületes vagyok, vagy figyelmetlen, csak nem tudok másra koncentrálni, mint hogy a kutyám rendben legyen. Túlságosan aggódom és ezt nem is tudom elrejteni, ha akarnám se menne. És hogy mi közöm volt nekem Wyatthez? A jó ég tudja, az elején kedves volt, nem volt olyan, csak ha ivott és... lássuk be gyerekként mondhatni megszoktam azt, hogy nem bántak velem épp a legjobban. Van amikor ezek a múltbéli emlékek olyan szinten beléd égnek, hogy nem is tudsz mit kezdeni azzal, ha utána valami mégis jól alakul és nem a megszokott módon siklik félre szépen minden.
- Nem lesz semmi baj, csak elhozzuk Lexit és kész. Wyatt... nem hiszem, hogy tenni merne valamit, ha ott vagy. Ő... elég gyáva, csak néha nagy a szája, ha tudja, hogy fölényben van. - tudom, hogy milyen, hiszen volt már rá példa, hogy gond nélkül félreállt olyan elől, aki egy kicsit is kárt tudott volna okozni. Wyattnek csak a szája nagy és ez nem is fog megváltozni soha. Épp ezért kértem meg Danyt, hogy jöjjön velem, mert tudom, hogy egyedül nem tudnám ezt megoldani varázslás nélkül, ha viszont ő is ott lesz velem, akkor tudom, hogy nem lesz baj, Wyattben a szó is benn akad majd.
-Csak szeretném, ha elrendeznénk és eljönnénk, lehetőleg minél gyorsabban és... nem lesz baj. - hát igen vicces, hogy még én biztatom őt, pedig én is épp eléggé félek, hogy esetleg nem lesz igazam és mégis csak baj lesz majd, de próbálok nem erre gondolni. Elmosolyodom finoman, amikor a fülem mögé tűr egy tincset. Tényleg nagyon kedves, nem is értem, hogy hogyan lehet bárki is, aki esetleg nem kedveli őt, az is meglepő számomra, hogy egyáltalán egy ilyen rendes pasi még facér. Vagy talán nem az, csak nem teregeti ki a magánéletét. Nem sokára viszont már úton vagyunk, így végképp nem azon kell gondolkodnom, hogy Dany facér, vagy sem, vagy hogy miért, netán miért nem. Az ismerős épület előtt egy kisebb rejtettebb sikátorban jelenünk meg, én pedig természetesen már attól is érzem, hogy frászban vagyok, hogy felpillantok az ismerős épületre. Idegesen szorítom meg Dany kezét, mielőtt elengedném, hiszen még sem kézen fogva illene átsétálni az után.
- Rendben van! Nem lesz baj, csak... csak elhozzuk és kész. - lassan bólintok végül, idegesen nyelek egyet, aztán már indulok is az épület felé. Nem nagy, négy emeletes kis sorház, én pedig célirányosan a felé indulok, amelyik épp velünk szemben van. - A másodikon lakik, a nyolcas szám az övé. - bököm ki, most már határozottan nehezen, aztán lenyomom a bejárati ajtó kilincsét. Nincs más hátra, mint előre, fel a másodikra, kopogtatni és reménykedni, hogy Lexi hangját hallom meg majd elsőként, hogy itt van és még jól van.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♦ Help me please! ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1465

TémanyitásTárgy: Kisebb park (Real time) 2015-07-29, 20:56


Kisebb park

Az Abszol úttól nem messze nyíló kisebb park, aminek a közelében egy kisebb kocsma is megtalálható, és nem messze a Mágiaügyi Minisztérium is felsejlik.
Ez egy részlegesen Real Time helyszín, ami annyit tesz, hogy a játékba bárki becsatlakozhat! Tehát, ha itt kezdesz el játszani, számíts rá, hogy bárki átmehet a játékodon, beírhat, ha úgy tetszik neki, csatlakozhat, ne vedd zokon.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Kisebb park (Real time)

Vissza az elejére Go down

Kisebb park (Real time)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Egy kisebb történelmi könyvtár
» Esther Mikaelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-