Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lovegood house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Lovegood house 2015-07-28, 18:09

First topic message reminder :

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-02-03, 20:40


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Én nem.. Csak nem akartam erőltetni semmit. Tudod most én vagyok a vendég, és úgy tűnt, hogy ez egy ebédmeghívás. Nem jutott eszembe, hogy látni akarsz pizsamában is. Mindenesetre van nálam egy utazószett, és nem sietek sehova. – És nincs is hova. A barátokat már régóta magam mögött hagytam, a család pedig nem az én terepem. Anya most Európában van, az erőszakos nagyapámmal nem akarok még karácsonykor is vitatkozni, hogy erőlteti ezt az ereklyés dolgot. Szívesen megismerkednék Lunával, akár átbeszélgetett éjszakákról is szó lehet, de komolyan, egyre jobban idegesít, hogy valójában nem is őt akartam megismerni, hanem a családi titkokat. Ám előtte még nem tudtam, hogy milyen aranyos lány. Lehet, hogy jobb lenne inkább bevallani mindent, és hagyni a fenéne az egészet. Ha meghalok, hát meghalok, de ez valahogy olyan becstelenség.
- És már megtettétek? Megvolt már a díszités? Még reggel? – Egészen jól hangzik ez az egész, tisztára úgy érzem magamat, mint Andersen Kis gyufaárús lánykája, aki csak az ablaküvegeken át vágyakozott normális család, és igazi szeretteljes karácsony után. Nyelek egyet, nehezen tudom az érzelmeimet kontrollálni. Lunával nem megy, hogy mogorván lekezelő legyek, hiszen minden pillanatomat édes varázslattá változtatja. Óég!
- És gondolkoztál azon, hogy egyszer majd te lesz a Hírverő főszerkesztője? – Eszembe sem jut, hogy rám gondolt, hiszen Luna nem egy célozgatós alkat, őszintén kimondja, amit gondol, bár lehet, hogy mint eddig is, maximálisan tapintatos, és nem akar semmit sem erőltetni. Belépünk a házba, összerándul a gyomrom a finom illatokat érezvén. Az iskolai lakomák nem foghatóak ehhez az illatorgiához. S ott van ő, Mr. Lovegood.
- Üdvözlöm. Miles vagyok, remélem nem okozok kellemetlenséget. – Miután az idősebb nyújt kezet, én nem teszem, ha ő sem, viszont a tértágított táskából egy dobozka finom, és drága szivar kerül elő, amit át is nyújtok. Ha nem nagyon szivarozós, a leveleket mozsárban le lehet őrölni, s pipába is tömhetőek. Rá van bízva. Amíg az apuka átveszi (?) és eltűnik a húst megnézni, addig nevetgélve próbálgatom a mamuszt. Méretre legalább jó, ha stílusra nem is. – Oké. Apukád egyébként mennyit tud rólam? Nem fog fura kérdéseket feltenni? Mármint az egyébként is hóbortos kérdéseken túl. – Mosolyodom el, róluk köztudott, hogy hóbortosak, de nem is tudom, ha nekem szegezi, hogy ne bántsam meg a lányát, mint pasi, hát kifutok a világból azt hiszem. Körbenézek, és leülök az egyik kényelmesnek tűnő székre, remélve, hogy Luna is majd a közelemben foglal helyet.










aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-01-25, 13:50


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Oh... máris mennél? Azt hittem... de persze érthető, ha van egy csomó dolgod, hiszen mindjárt folytatódik a tanítás és gondolom magasabb évfolyamon a házik mennyisége is nagyobb. - a meglepetésemet végül egy mosolyba igyekszem fojtani. Tényleg meglepett a dolog, azt hittem, hogy marad pár napot, engem cseppet se zavart volna és apát sem. Főleg ha valakit megkedvel és belemelegednek a beszélgetésbe, akkor kétlem, hogy könnyen elengedi majd, de persze sose lehet tudni hogyan alakulnak majd a dolgok, de ezek szerint Miles eleve úgy készült, hogy nem marad sokat, csak mára ugrott be, én pedig még sem tartóztathatom, főleg akkor, ha dolga van. Csak hát olyan szomorú, hogy még egy rendes karácsonya se volt sose, ami igazán kijárna mindenkinek.
- Tényleg nagyon szeretem a sálakat. - találok gyorsan vissza magamhoz, főleg mert tényleg nagyon kedves dolog volt a részéről, hogy ilyesmivel lepett meg. Épp ezért is gondoltam, hogy marad pár napot, hiszen én nem tudtam készülni számára ilyesmivel. Persze egy finom ebéd és süti is akad majd, azzal nem lesz gond, de ő mégis csak ajándékot hozott és valahogy a kettő nem teljesen ugyanaz. Az viszont még mindig érthetetlen számomra, hogy nem volt sosem rendes karácsonya, sőt még csak azt sem tudja, hogy milyen is a rendes karácsony. Mégis a visszakérdezése kicsit belém folytja a szót. Nem is tudom hogyan lehet ezt elmagyarázni, főleg mert nem is mindenkinél egyforma.
- Hű... hát leginkább attól, hogy boldog vagy és jól érzed magadat, de nem mindenkinél egyforma a karácsony. Mi apával fel szoktuk díszíteni együtt a fát este, együtt elkészítjük a vacsit és anyu hagyományos karácsonyi kuglófját és pudingját, aztán beszélgetünk, eszünk, énekelni is szoktunk. Van, hogy ha van ideje akkor apa húga is átjön a családjával és akkor többen vagyunk, de van amikor másnap jönnek. Aztán ajándékozunk, általában apróságokat, amiket szívből adunk, vagy mi készítettünk. Este meg a végén ki szoktunk ülni a tornácra takaróban forrócsokival nézni a csillagokat. Jó, ezt igazából nem csak ilyenkor tesszük, de ilyenkor valahogy más. - próbálom fejtegetni és persze a saját szemszögemből tálalni, hogy milyen is az a rendes karácsony, de láthatja rajtam, hogy azért így nem olyan egyszerű felvázolni a dolgot, hiszen nem törvényszerűen valamitől lesz jó a karácsony, inkább az adott érzéstől.
- Elég változó, nekem az iskola mellett kevés időm van, úgyhogy az újsággal főleg apa foglalkozik, én inkább besegítek. Ezért is lenne jó, ha valaki lenne még mellette. - és ha már Milest érdekli a dolog, akkor miért ne lehetne mondjuk ő? De érezheti a szavaimból, hogy apa erről azért jóval többet tud majd mesélni, mármint az újságról és az írásról, meg úgy az egész menetéről és hamarosan sor is kerülhet rá, hiszen megérkezünk, én pedig már nyitom is az ajtót Miles előtt. Kellemes illatok terjengenek az konyha irányából, és egy pillant múlva apa bozontos üstöke is felbukkan a konyha ajtajában.
- Mindjárt kész a kacsa! Addig üljetek le és viszek mindent. - hasonlóan széles a mosolya, mint az enyém és persze letagadni se tudnánk a rokoni szálat, de hát nem is akartuk sose. Én addig segítek Milesnak, hogy hová tegye a cipőt, kabátot. Remélem nem fogja magát furán érezni, hogy meg kell válnia a cipőjétől. Kap persze egy mamuszt, bár olyan cuki fajtát, aminek az elején farkas fej van, de jó meleg és az ő mérete pont, mivel alkalmazkodik a viselője lábméretéhez, sőt még a formához is, úgyhogy biztosan kényelmes lesz neki. Megmutatom hát az étkezőt. - Nyugodtan ülj oda, ahová szeretnél, senkinek sincs kijelölt helye. - biztatom, amíg én elsuhanok a konyha felé, hátha mégis csak kell apának is egy kis segítség.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-01-18, 15:20


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Igazán kedves tőled. Majd naplementénél is visszajönnénk? Szívesen. Úgyis estefelé indulok vissza. – Hiszen ez a logikus, nyilván nem ismerjük még egymást annyira, hogy itt is aludjak, ezt nem ajánlotta fel, meg nem is akaszkodnék rá ennyire. Egy karácsonyi meghívás tényleg aranyos, de elsőre elég lesz ennyire. Az apját így is megismerhetem, de vele kapcsolatban bőven vannak fenntartásaim, állítólag nagyon bogaras ember, lehet, hogy gyorsan el is küldd, akkor pedig Luna nem tud mit csinálni. Elindulunk az erdőcskében a lakjuk felé, nézelődöm, szép helyen laknak, a mi komor kastélyunk ehhez képest sehol nincs hangulatban. Nem is tudom, hogy anya miért ment apához. Esélyes, hogy a pénz miatt.
- Átgondoltam, hogy miben láttalak a legtöbbet. Sálban. – Mosolygok vissza, ez azért elég sok lányra igaz, mivel ősztől tavaszig a Roxfortban elég csípős idő van, de úgy vettem észre, a sál tipikusan Luna ruhadarabja, szereti őket, melegítik, hát még ha színesek. Igaz, hogy olykor griffendéles színekbe öltözik a kviddicses drukkolás miatt, de akkor is hollóhátas, és ezzel sállal még inkább ki tudja magát fejezni. Ezzel talán kicsit kitárulkoztam, hogy szoktam őt figyelni, de amilyen ábrándos lélek, nem is biztos, hogy ezt szóvá teszi.
- Nem nagyon. Talán párszor. Apa kutató volt, anya pedig mindig ilyen partykon volt, tehát nem nagyon díszitették a fát. Apa ismerősei, tudóskollégái átjöttek koccintani, kaptam valami lexikont. Ezek rémlenek. Mitől lesz valami rendes karácsony? Az ebédtől? – Próbálok tippelgetni, a roxfortos ünnepségeken a lakoma van központi témának beállítva, és mivel otthon nem tapasztaltam ilyesmit, ezért ezt látom különbségnek. – Érdekelt, hogy mivel foglalkoztok. Az édesapádnak jó kis tanulmányai vannak. Együtt szoktatok publikálni, vagy teljesen különböző az érdeklődési területetek? – A hírverőnél Luna szerkesztőnek van odaírva, jó pár cikket is írt már, de nem tudom,  hogy mennyire beszélik meg, tehát a szöszi például mit tudhat az Ereklyékről. Jól esik, hogy elsőre nem húzza el a kezét, de megértem, hogy végül mégiscsak, egy kis érintés nekem elegendő volt. Bátorítóan bólintok, hiszen azért mosolyt kaptam. Na és most jöhet az apja!









aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-01-15, 19:22





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

- Végül is nincs messze, csak gondoltam előtte megmutatnám a kilátást a dombról, de végül is lesz még rá időnk majd délután. Akkor még szebb is, látni a naplementét! - válaszolok mosolyogva. Na igen, végül is egyáltalán nem sürgős és nem öltözött annyira fel, hogy most jó ötlet legyen. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha igyekeznénk, mert a végén még átfázik és akkor majd érezni fogja, hogy itt azért tudnak hideg szelek fújni, hiszen nem városban vagyunk és még csak nem is olyan helyen, ahol sok a ház. Közel s távol nem igen él senki sem, így azért hidegebb tud lenni. A közeli kis erdő még úgy, ahogy felfogja a szelet, de ilyenkor télen még ez is csak alig történik meg, hiszen a lombjukat már rég lehullatták a fák.
- Tényleg nagyon szép és meleg is. És szeretem a sálakat, úgyhogy eltaláltad. - teszem még hozzá hálásan mosolyogva. Én tényleg nem gondoltam ajándékra, azért lehet hogy kitalálok majd valamit, esetleg a könyveim közül adok egyet, vagy ha kicsit jobban megismerem akkor eszembe jut valami. Oké a süti, de az még sem olyan, még ha egyébként nincs is valami gyakran része benne és ezért számára nagyobb értéke van, mint mondjuk számomra. Persze tudom én, hogy kedves gesztus, de azért mégis csak nem ajándék számba megy, főleg ha valaki gyakran fogyasztja.
- Ez olyan szomorú. Mármint... gyerekkorodban sem volt rendes karácsony? - hát ha jól sejtem akkor sem, akkor talán nem is tudja, hogy mi hiányzik neki, vagy tudta, csak nem az a típus, aki elismerné a hiányát valaminek? Könnyen lehet, hogy elfogadta, hogy neki ez jutott és kész és már nem igen tehet ellene semmit sem és nem is szokott foglalkozni azzal, hogy másoknak másféle életük van. Azért ez akkor is szomorú, még ha biztosan azt is mondja majd, hogy nem kell, hogy sajnáljam e miatt. - De hogy hogy a családomról olvastál? - pillantok rá kissé meglepetten, amikor pedig megfogja a kezemet még inkább meglep vele. Kissé kikerekedett szemekkel pillantok oldalra, de aztán elmosolyodom és nem húzom el a kezemet. Végül is nincs ezzel gond, csak meglepett a mozdulattal, mert hát erre nem számítottam és amikor már a ház közelében vagyunk előre megyek és elengedem a kezét. Hogy csak e miatt, vagy szimplán nem így akarok belépni a házba azt nem tudhatja. Azt végül is tudja, hogy eléggé... szoros apával a kapcsolatom, talán ebből kisakkozható, hogy miatta nem akarnám, hiszen a végén még furcsán venné ki magát a dolog.




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-01-11, 15:08


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Megrázom egy kicsit a fejemet, az lenne az igazán durva, ha mondjuk hó is hullana a hajamból a mozdulattól. Régóta nem vagyok cserfes alak, de Luna még ezt is kihozza belőlem. Mellette tényleg félre tudom kissé tenni a családi átkot, legalább néhány napra, amíg az ünnepek lecsengenek. A karácsonynak ugyan vége, de legalább ma itt lehetek, és talán újévkor is tudunk még egy kicsit találkozni. Aztán új fogadalmat teszek, valahogy visszahozom elsődleges szempontnak a családi tényezőket, és talán még Lunát is beavatom, lesz ami lesz. Talán elfogadja, hogy nekem fontos volt az, hogy ne keverjek bele senkit abba, hogy magammal rántsam az enyészetbe. Luna igencsak kalandos természet, bízhatok abban, hogy mellém áll ebben a küzdelemben.
- Nem, semmi gond. Vagy olyan messze van a ház? – Tekintketek a háta mögé, nem is tudom, hogy miért ide sikerült érkeznek. Elképzelhető, hogy a birtokuk hasonlóan le van védve, mint a Roxfort, ahol nem is lehet térutazós mágiát művelni. Elképzelhető, hogy az apja üldözési mániás annyira, hogy egy ilyet meglépjen.
- Én nem vártam semmilyen ajándékot, hiszen te vagy a házigazda, és a süti több mint gáláns viszonzás. – Nevetem el magamat, olyan kis édes, hogy most szégyenkezik, holott nála gondoskodóbb embert talán nem is ismerek. Türelmesen várok, amíg kibontogatja, amit hoztam, de legbelül mégiscsak izgulok, hogy vajon tetszik-e neki, gondol-e majd rám, amikor majd nem leszünk együtt, és a nyakában lesz a sálam. Igen, azt hiszem belőle még ez is simán kinézhető. – Nincs mit. – Kissé el is szorul a torkom, hogy puszit ad hálája jeléül. Igen, több van ebben a gesztusban, mint egykori barátnőimtől. Luna tényleg kedvel, pedig igencsak mogorva alak tudok lenni, de vele mégis minden teljesen más. Ezért is esz a fene, hogy a bizalmába akartam férkőzni, hiszen nem ezt érdemli. Ha mások is ismernék, legalább annyira, mint én, akkor biztosan több barátja lenne. Holott tudom, sosem akart megfelelni senkinek, a kamaszok pedig szemetek, és másokat szivatni jó. Bár tudnám, hogy miért.
- Túlélhető. Nálam nem igazán szokott karácsonyozás lenni, ez most tényleg egyedi, hogy megünneplem veled. Egy kis fenyőágat díszítettem fel, anya valahol Norvégiában turnézik. Olvasgattam, méghozzá éppen a te családodról. De ne is ácsorogjunk itt, mondd nyugodtan az utat, tényleg kezd már hűvös lenni, és megkóstolnám azt a sütit. – Sorolok be mellé, és... némi félszeg pillantás után a kezéért nyúlok. Ha nem húzza el, hát miért ne foghatnám a sétánk alatt?









aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-01-07, 09:35





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Nem sokára itt van és kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan érezte magát otthon. Amit mesélt a családjáról, gondolom nem valami jól, de ennek ellenére az ünnepek alatt mégis csak maradt. Remélem, hogy nem azért, mert minket nem akart zavarni, hiszen nem zavart volna cseppet sem. A lényeg, hogy most mindjárt itt van és remélhetőleg jól fogja érezni majd magát, ha esetleg otthon nem is volt tökéletes az ünnepi időszak.
- Szia! Hű, nem fogsz fázni? - nincs nagyon túlöltözve, és azért itt nélkül nincs kifejezetten meleg, már csak a környék miatt sem, hiszen nincsenek házak, a tisztáson pedig még csak fák sem, amik felfogják a szelet. Így aztán nem csoda, hogy én jól fel vagyok öltözve, de ő lehet hogy eleve jobban bírja a hideget. A puszit persze viszonozom, bár csokit nem ettem, de sütöttem reggel sütit és azt könnyedén átvehette a bőröm is, mármint az illatát, nem az egész sütit.
- Oh, hát én nem készültem ajándékkal. - lepődöm meg, amikor átveszem a kis csomagot és persze azonnal ki is bontom, mielőtt visszaindulnánk. Felettébb jól esik maga a gesztus, ezek szerint nekem is kellett volna készülnöm valamivel? - Viszont sütöttem sütit, még szinte friss. - teszem hozzá gyorsan, hiszen az már kiderült, hogy szereti az édességet és hogy az anyja nem igen szokott ilyesmivel foglalkozni, így aztán gondoltam, hogy örülne egy kis friss édességnek olyan formában, amihez viszonylag ritkán jut hozzá. Közben a csomag is kibontásra kerül és felsejlik a szép sál is.
- Hű, hát ez meseszép! Köszönöm! - mosolyodom el és ezúttal én emelkedem kicsit feljebb, hogy fel is érjem és adok két puszit hálám jeléül, de még mindig nem indulok, hiszen ha már ajándék, akkor ajándék. Gyorsan szépen a nyakamba tekerem, egyelőre csak rá a másik sálamra, hiszen úgyis nem sokára visszaérünk, addig ez így tökéletes lesz. Aztán indulhatunk is vissza, legalábbis én most már moccanok, közben pedig a kérdés is elhangzik.
- Jól köszönöm. Apával voltam főleg. Tudod rossz neki egyedül itt egész évben, úgyhogy amikor itthon vagyok, akkor vele töltöm az időt. A barátim is otthon voltak, majd az ünnepek után úgyis találkozunk, úgyhogy te vagy az első vendég. - oh hát nem is vártam én el senkitől, hogy eljöjjön. Nevillenek is ott a nagymamája, aki egész évben egyedül van és idős is már, Harry-nek Sirius, akivel örül, ha együtt lehet, nem töltheti itt az idejét. Év közben van épp időnk együtt lenni, nem hiszem, hogy kell ezt még fokozni. Ilyenkor mindenki inkább a szerettei körében van.
- És te? Nagyon szörnyű volt, vagy azért... túlélhető? - azért remélem, hogy nem volt neki annyira rossz a családjával tölteni az időt, vagy lehet hogy eleve nem is volt semmi ünneplés jellegű dolog, csak otthon volt valamennyit, aztán jött ide? Ha nem érezte jól magát azért megpróbálom majd rávenni, hogy maradjon nyugodtan és ne siessen haza. Minket cseppet sem zavar és apát is érdekli milyen egy Mardekáros, aki nem lenézően beszél az újságról.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2017-12-30, 16:23


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


A családom mint olyan, nem is létezik, hiszen az apám halott, az anyám pedig valami ünnepi turnén van, ezért az inason kívül aligha tudtam volna bárkit is megkérdezni. Nagykorú vagyok már, senki nem gátolhat meg, hogy elfogadjam Luna meghívását. Egyébként is meg akartam ismerni a mások által furcsának, különcnek ítélt apját, de különös módon a nyomozás, amelyet már évek óta űzök a családi átok kapcsán, Luna levelét olvasva mégiscsak háttérbe szorul. Tudom, óvnom, és védenem kéne, hogy ne is kerüljön a közelembe, de hátha mégiscsak meg tudom előbb törni az átkot, mielőtt még rám is átragadna. Vagy lehet, hogy az apám is így gondolkozott, s túlzottan elvarázsolta az anyámat ölelő csillogás, hogy képtelen volt az átokkal foglalkozni, csak mikor már késő volt? Bárhogy is legyen, a nagyapám most nem túlzottan nyaggat, így az ünnepet én is szeretném kivételesen jókedvűen ünnepelni. Hiszen az elmúlt három évben még karácsonyfát se állítottunk, olyan voltam, mint a Karácsonyi Ének mogorva öreg hőse, hogy azt sem tudtam, hogy éppen szenteste van. De nem ma. Ugyan már két nappal el is múlt az utolsó ünnepnap is, de most én is emelkedett hangulat voltam, hogy várnak. Luna volt olyan kedves, hogy legalább az ünnepet követő néhány napban találkozhatunk. Továbbra is leszögezem, fura, hogy így idegeskedek, szinte remeg a kezem, de mégis erőt veszek magamon, és útnak indulok. A megbeszélt helyen érek hát földet, kissé talán bizonytalanul, mivel itt még nem hoppanáltam, talán jobb lett volna seprűn jönni, de az elmúlt időszakban nem repültem, ezért nem a hideg szélben kell újrakezdeni. A kezemben karácsonyi csomagolásban valami ajándék. Elmosolyodom, amikor meglátom, az ő közelében tudok oldottabb lenni. Luna minden tekintetben különleges, nem az a kihívó fajta, de mégis a legkedvesebb lány, akivel valaha találkoztam. Közelebb indulok, én nem viselek se sapkát, se sálat, de nem fázom vészesen, csak egy hosszú kabátot, és alatta garbót látni, ezt viselem hát. – Szia. Nem is tudom, adtunk mi már puszit egymásnak? Ha nem baj, akkor adok. – Nyomok egy-egy puszit az arcára, és magamban meg kell jegyeznem, hogy finom illata van, lehet, hogy valami csokit evett, ezt bőven kinézem belőle. – Köszönöm mégegyszer a meghívást. Ezt.. neked hoztam. Sajnálom, ha bénán sikerült, nem kell hordanod, de ha mégis, biztosan jól áll majd. – Akár itt a tisztáson is kibonthatja, egy kék-zöld csíkos sálat találhat benne, aminek egy vászoncímer dísziti a nyaki részét, rajta pedig egy sajátos címetr, négy kockában a házaink címere, és a családjaink jelképe. – Hogy teltek az ünnepek? Volt nagy vendégsereg, vagy kettesben? – Lehet, hogy meglátogatta a griffendéles ismerősöket, vagy végig itt ült a Lovegood birtokon? Fura, hogy csak két hétig nem láttam, de máris hiányzott a szinte fehér hajkorona, és azok a nagy kék, ábrándos szemek.. Biztos valami bájitalt használ, hogy így felvidit mindig. Mondjuk nem lepődnék meg, mert állandóan együtt eszünk, amikor csak találkozunk. Valójában persze meglepődnék, ő nem olyan, de a lehetőség adott.










aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2017-12-29, 08:38





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Miles & Luna

Minden bizonnyal végül a családja nem engedte, de azért reménykedem ez azt jelenti, hogy jól érezte magát családi körben és nem valami negatívat, hiszen nem sok jót mesélt a családi hátteréről és arról sem, hogy élvezné az ünnepet. Mindenesetre írtam neki levelet, miután a szünet kezdete előtt meg is beszéltük, hogy szívesen látjuk. Leírtam pontosan hol is lakunk és persze, hogy amennyiben már tudja, hogy mikor érkezik szívesen látjuk akár egy éjszakára is. Apa is szívesen megismerné őt, úgyhogy e miatt sem kell aggódnia, sőt ha gondolja elhozhatná néhány már megírt cikkét is, akkor akár arról is diskurálhatnak, de ha nem szeretne most munkát belekeverni a pihenésbe, akkor ezzel sincs gond, hiszen az a fő, hogy jól érezze magát. És persze leírtam, hogy nagyon várjuk, egy kis karácsonyi sütivel és a többivel, de számítson rá, hogy nálunk nem igazán minden... általános értelemben véve hagyományos.
Így hát maradt a várakozás, amíg végül meg nem érkezett a levél arról, hogy karácsony után érkezik, a két ünnep között, mert csak így tudott elszabadulni. Nincs ezzel gond.
- Nem sokára jövünk apa! - csukom be magam mögött az ajtót, ami persze szépen fel van díszítve, ahogyan a ház is, aztán a kis tisztás felé iramodom, ahová Miles ha minden jól megy érkezni fog majd. A ház közvetlen közelébe nem annyira biztonságos hoppanálni, mert itt sok a mágia és ha valami rosszul sül el... A nyílt terep a biztosabb és csak egy kis séta, amíg aztán visszaérünk. Annyira vészesen hideg sincsen, lassan ebéd idő, a nap süt, bár a fák között a távolban látni havat, de itt a tisztás környékén, sík terepen a nap elég jól felszívott mindent, még csak sár sincs, vagy locspocs. Így hát nincs mit tenni, sapka a fejemen, sál a nyakamban, a zsebemben a kezeim, amíg várakozom a kis tisztás szélén, hogy megérkezzen.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-12-29, 21:35




to Luna
Friends are Family You Choose
Harry életében a körülmények és a múlt miatt számtalan olyan pillanat akad, amiket szóról-szóra visszatudna idézni. De a különlegesség nem ebben a tehetségében mutatkozik meg, hiszen sokan vannak ezzel így. A furcsaság, ami megkörnyékezi őt az, hogy a Luna-val átélt percek minduntalan könnyedén jutnak eszébe, és nem kell mélyre ásnia. Sőt, mi több, egy-egy díszre a lány hajába, vagy egy-egy ruhadarabra is pontosan emlékszik. Szokatlan, hiszen Hermione, vagy Ginny ruhái közül nem igazán tudna a fejében képet alkotni. Pedig lehetne ráfogni, hogy csak azért, mert lány, ezért van ez a különlegesség, de nem. Valami más, és a mai nappal ez tisztává vált a fiú számára. Az elején tagadással küzdött, majd elutasítással, és jött az örök értetlenség, a felvilágosodás, és most, ebben a pár percben, ahogy a tóban elfordul a világ elől, már pontosan tudja, hogy mi a mélyen benne szántó érzés és miért nem ereszti el őt egy ideje a szőke lány mosolyának lemásolhatatlan képe.
- Azt hiszem, hogy sokan mondanák most, hogy nincs hova fejlődnöm. - vigyorodik el a fiú, miközben olyan mondat hagyja el a száját, ami más szituációban, más emberrel, komolyan foglalkoztatná és bántaná, de most, a lánnyal, valahogy egészen másképp éli meg. Mintha Luna mellett kinevethetné az egész varázs világot és a róla alkotott képet - ez nyilvánvalóan a fiú kedvére van. A vízben a lány mindent elkövet, és Harry nagyon élvezi, hogy fölényes helyzetben van, ugyanis nem sokszor fordult elő, hogy ilyen kellemes érzés fogja el egy lány mellett, mint valamiben kimagaslóan jól teljesíteni, jelentse ez azt, hogy vízben birkózás. Nem is próbálta korábban Harry, nem volt kivel. Így az új élmény, sikerrel társul. És persze azt sem felejthetné el, hogy Luna okozza a boldogságot neki.
- Akkor meg kellene tanulnom, hogyan varázsoljak tartós nedvességet a hajamba... - vigyorodik el a fiú, úgy igazán. Minden vicc, minden mondat boldoggá teszi, és arcáról lerí, hogy mennyire kiváltságosan érzi magát. És természetesen hiába tapasztalatlan és tapogatózik új vizeken, egyszerűen a humor egy új oldalával ismerkedik, és egyáltalán nincs ellenére, sőt, mi több, nagyon élvezi, hogy megismerkedhet ezzel az oldallal is. És persze Luna éles kacagása is boldogsággal tölti el, hiszen ennyire megfeledkezve magáról talán még sosem láthatta őt. És ez Harry-re is ráhúzható. Idővel Harry tenyere végig siklik a lány derekán és olyan ismeretlen hullámok törnek a fiúra, amivel nem tud mit kezdeni. Így csak mozdulatlanul áll a szőke lány előtt és próbál dűlőre jutni önmagával, miközben elveszik a pillanatban. A szívverése, a pulzusa egekben és még valami a gyomrában, amiről nem tudná megmondani, hogy mi lehet, annyira szokatlan. De minden véget ér egyszer, ahogyan ez a Harry számára kellemes, újabb érdekes momentum is.
- Nem volt részem még lábmasszásban, de ha ilyen, akkor azt hiszem megtudnám szokni... - Harry hol maga elé, hol a lányra pillant, a tekintete sehol sem képes megállapodni, ami egyáltalán nem furcsa, hiszen számára olyan ismeretlen érzések uralják az utóbbi percekben a testét és gondolatait, hogy nem meglepő, ha nem képes uralkodni magán és észben ott járni, ahol fizikailag teszi. Vannak dolgok, amiket Harry magában emészt meg, és nem azért, mert annyira lehetetlen alak, vagy mert ne tudná szavakba foglalni, egyszerűen csak számára olyan komoly és fontos érzésekről van szó, amikről aligha tudna olyan szövegkörnyezetet alkotni, ami valósan ábrázolná azt, amit ő megél. Ahogyan a partra érve is. Inkább a ruháihoz lép, és elveszve magában veszi fel ismét a szemüvegét, meg a levetett ruháját.
- Rendben. - jegyzi meg a lány felé fordulva, egy kedves mosollyal arcán, majd lerázva magáról a könnyebben lerázható cseppeket, megindul a lány felé. Bizonyos dolgokban nem fog tudni változni. A zavartság mindig meglesz benne a lány mellett, és ez után a közös elveszett pillanat után, bizonyos benne, hogy nem lesz képes elfelejteni azt, amit Luna kiváltott belőle. De a mosolya mögött folyamatosan visszhangzik fejében egy kérdés: Miért lenne ez baj?


Én is köszönöm a játékot, rendkívül jól szórakoztam!!  veryhappy  szivecske






Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-12-24, 21:51





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Gyakorta történnek velem előre be nem tervezett események, meglepő fordulatok és azt hiszem ezt a mai napot is pont ide sorolhatom, hiszen nem gondoltam volna, hogy a végén még a tóba fogunk fürdeni, főleg nem ruhástul, de mégis így alakult. A kis tréfálkozás, a viccelődések és ez lett belőle, hogy most törölgetem magamról a vizet, a hajamból csak úgy ömlik és a ruhámat is kicsavarhatnám, Harry pedig nevet, ahogyan én is, miközben próbálom őt ráncigálni, hogy ő is hasonlóképp vizes legyen, mint ahogy én is. Rég nevettem, így igazán önfeledtem nem szoktam. Igazság szerint még apával is csak ritkán. Az arcomon gyakorta honol elvarázsolt mosoly, amit oly sokan ismernek, de a csilingelő kacaj, a harsány megnyilvánulás távol áll tőlem. Nem igazán tudom, hogy miért, talán anya halálához van köze, de most mégis valahogy egy olyan mélyen szunnyadó még gyermekibb énem bújt elő, amire nem számítottam.
- Oh én nem akarok beképzelt lenni, meghagyom ezt a kiváltságot neked. - és küzdök tovább, de persze esélyem sincs. Nem fair, gyúrnom kellene? Gyengébb vagyok, alacsonyabb is és a tetejében még fiatalabb és lány, ez így egyben mind hátráltató tényezőnek számít jelen esetben, ezért győz megint, ezért tud elkapni és végül együtt kerülünk a víz alá, de legalább ő is vizes lesz, ez is valami. A célt elértem!
- A szerény kedvesség és az alázat és... a vizes haj! - újra csak felnevetek, de nem tart sokáig, mert nem hagyom annyiban. Ha nem sikerült erőből, akkor majd legyőzöm őt taktikából, mert hogy legyőzöm annyi holt biztos! Ezért kerülök újra víz alá ezúttal szándékosan, hogy úgy húzzam le őt is. Kis hadakozásra kerül sor újra, míg aztán már végleg csurom vizesen próbálunk mindketten egy kis levegőhöz jutni. Vizes vagyok én is, időnként megtörlöm az arcomat, bár a hajamból is több pohárnyi vizet ki lehetne most nyerni. A pillanat pedig valahogy olyan, mintha néhány másodpercre teljesen befagyna, pedig hideg nincsen, sőt még mindig kellemes melegen, simogatón süt a nap, de valahogy mintha egészen leheletnyit megállna az idő is, ahogyan még pislogni is elfelejtve nézzük egymást és most először zavartan köszörülöm meg a torkomat magam sem tudom, hogy miért, hogy sikerüljön megtalálnom a szavakat és magamhoz térni.
- Végül is olyan, mint egy... kellemes lábmasszázs. - visszatér a bájos mosoly az arcomra, amikor visszapillantok rá előtte törve a vizet, hogy elérjem a partot. Csak akkor tűnik el, amikor újra előrenézek, és amikor összeszedi a holmiját és épp nem néz a szemembe. Elgondolkodom, egyértelműen valahol máshol járok most, próbálom összeszedni a kusza gondolatokat, amik most még nem igazán értem, hogy mit jelentenek, a felbukkanó heves szívverést, amit talán nem a vízben való harc okozott, hanem valami más? A mostani zavart az utolsó megfagyott pillanatok után, a tekintetét, amitől most valahogy furcsábban érzem magamat a rám tapadt ruhában, mintha minimum csupasz lennék. Akaratlanul is átölelem magamat, mintha csak fáznék, pedig szó sincs róla, a karom mégis leheletnyit libabőrös. Újra meg kell találnom az elveszett hangomat.
- Ha felmentünk keresünk száraz ruhát és megmutatom a könyveket is. Apa már biztosan nem sokára készen lesz az ebéddel is. - terelek, a saját gondolataimat is, mert egyelőre én magam sem tudom, hogy mi is ez az egész, ami most bennem zajlik és talán benne is? A megérzésem ezt súgja, a megérzés, ami már az elején is meg volt bennem, csak nem igazán sikerült értelemeznem és most valahogy világosabbá válik az, amit éreztem felőle.

//Köszönöm szépen a játékot! Annyira nagyon imádtam, hogy el sem tudom mondani, csodás volt! szivecske szeretlek joooeg //


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-12-20, 20:10




to Luna
Friends are Family You Choose
A fiú most először tapasztal szokatlanul meleg és bizsergető érzést egyes területeken. Minden kisebb érintésnek a rezdülése bejárja a testét és aligha nem a sejteken át eljut a szerveiig. Megmozgatja és felforgatja őt. A tüdejében játszik a bent tartott levegővel, hogy végül megsimogassa megfáradt csontjait. Különös és egyedi érzések kezdik uralni őt és az egész lényét. Folytonos kapcsolatba kerül a lány viselkedésével és mozgásával. Minden kontaktus meghódítja és lassan, nagyon lassan elfogadja, hogy változókat hozott az életébe az, hogy erre az utazásra indult ma reggel. Összeszorított szemekkel veszi az elé gördülő akadályokat, amik földre kényszerítik a racionális elméleteit kettejükről. Nemhogy eddigi elképzelései sem közelítették meg a valóságot, de most a valós pillanatok is elvarázsolják és Luna teljes mértékben átformálja a róla alkotott képet. Mindig is motoszkált a fejében valami ismeretlen vele kapcsolatban, de sosem gondolta, hogy egyszer majd ennyire elevenen és hirtelen éri őt el.
Minden kósza gondolata körülötte forog és az ellentmondást gyökerestől szünteti meg benne, ahogy a vízben megpillantja a lányt. Képtelen megállni, hogy ne tegye magamáévá a látványt. Sűrűn néz végig a szőke zuhatagon, s kedvére pillant végig a nedves ruhákba bújt leányzón, csak később kapva észbe, hogy mit is művel.
Jegelte fejében a negatív gondolatokat és hagyta, hogy a cselekedet magától értetődőnek tűnjön. Ijedten rándult össze, ahogy időnként összeértek a játszadozásban. Utat engedett a pajkosságnak, eleresztette a megfontoltságát, úgy, hogy mindeközben észre sem vette, mit tesz. Megfogja a lányt és erőteljesen a vízbe hajítja, mire megérkezik a bosszúhadjárat és intenzíven igyekszik a fiút is a felszín alá tuszkolni.
- Adhatok leckéket. - vigyorodik el a fiú, miközben a lányra réved, és jobbra-balra ugrál a vízben, ahogy próbálja megtartani az egyensúlyát. Mindenféle máz nélkül kijelentheti magának mentálisan, hogy a nyarának legjobb perceit éli meg most a szőkeség mellett. Ahogy kalandoznak és játszanak túlmutat azokon is, amiken eddig sikerült felnevetnie. Végül hagyja magát a víz alá vonni.
- Miért? Mi áll jól? - vigyorog Harry, miközben jobb tenyerével megtörli arcát, hogy lemossa a vízcseppeket. Szokatlanul felbátorodva érdeklődik, de nem riad vissza, nézi a lány választ várva, majd a kövekező szavakra gyomorból felnevet - Nem született még olyan boszorka, vagy varázsló, akinek sikerülhet... - nevetése nem hagy alább és csak reméli, hogy sikerül elérnie a kívánt hatást és a lány nem veszi komolyan a viccelődését. Hiszen ő erről a témáról komolyan sosem szólalna fel.
- Köszönöm az elismerést, igyekszem... - vigyora lankad és mosolygássá fakul, újra arcát törölgetve, ahogy elszavalja ezeket a szavakat és lágyan elereszti a lány derekát. Harry rémülten veszi észre, hogy mozdulatlanul pillant rá a lány. Valami megváltozik, mert Luna arcára is hasonló arckifejezés ül, miközben nézik egymást, mozdulatlanul és csak a természet hangjai szólnak bele a tökéletes pillanatba. Harry leküzd egy gombócot és abbahagyja az arcának törölgetését. Rátör a vágy, hogy felszólaljon, de a lány megelőzi. Ajkai résnyire nyílásának ívje abbamarad és elmosolyodik, ám a lány köhintésre arra szolgál bizonyítékul, hogy őt sem hagyta hidegen az, ahogy intim közelségbe került a fiúval, jelentsen ez bármit is. Válasza felborzolja a idegeit, s kénytelen végignyalni az ajkain, amik cserepesre száradtak az elmúlt néhány perc alatt, majd szólásra nyitja a száját valami elképzelhetetlen csoda folytán.
- Öhm, persze... A házban raktam le. - mondja a fiú egy lemondó mosollyal arcán, majd követi a lányt. Végig pillant rajta, ahogy elindul a part felé, és lassú mozdulatokkal indul meg utána Harry is. Túl sok kérdés bukkan fel a fejében ismét és akaratlanul sem tudja eltörölni azt az érzést, amit a lány derekára csúsztatott keze okozott benne. Mintha egy lelki törés történt volna, amitől sosem tud már szabadulni. - Nálam hasonlóképpen.... - motyogja, miközben lassan kievickél, és a letett szemüvegéért nyúl, hogy visszakaphassa éles látását. Felveszi, majd a pulóvere után nyúl és a nyakába köti annak két ujját. Csendesen végzi a cselekvést, túlságosan tapasztalatlan ahhoz, hogy tudja, hogyan törje meg a csendet egy ilyen szituáció után. Főként, hogy őt továbbra sem hagyja nyugodni.





Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-12-12, 21:07





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Látom rajta, hogy mennyire elkalandozik a figyelme, a gondolatai valahol máshol járnak, vagy épp pont itt csak más formában, amiről elképzelésem sincs? Na jó ez így nem teljesen igaz. Valami van, valami furcsa motoszkálás az elmém hátsó szegletében, amit egyelőre még nem tudok hová tenni, amit most még nem értek. Valami van a gondolataiban, ami szokatlan, amit eddig nem érzékeltem, de mivel amúgy sem ismerem az érzés, ezért nehéz bekategorizálnom. Arra sem emlékszem már, hogy a szüleim hogyan néznétek egymásra, hogy mit éreztek, amikor a másikra néztek. Régen volt, anya régen meghalt, akkor pedig még kicsi voltam, hogy felfogjam a pillantások jelentését, vagy egyáltalán emlékezzem rá és össze tudjam hasonlítani azzal, amit most Harrynél tapasztalok.
Azt hiszem én magam is csak most gondolok bele igazán abba, hogy Harryvel milyen sok a közös pont bennünk, hiszen mindkettőnkről másoknak jól kialakított véleménye van, miközben sok esetben ezért nem tettünk sokat, inkább elterjedt a hírünk, és a többség, aki a szájára veszi a nevünket nem tudja, hogy pontosan milyenek vagyunk, mert nem vették a fáradtságot, hogy megismerjenek. Nem számít, engem nem zavar, bár őt talán igen, vagy régen zavarta. Mostanra már nem annyira, legalábbis nem érzem úgy, amikor ilyesmiről beszélünk. Ez így is van jól, nem szabad azzal törődni, hogy mások mit gondolnak rólunk, apa szerint soha sem ez számít. Az a fontos, hogy te elfogadd magad és jól érezd magad a bőrödben. Ne csak azért akarj valamilyen lenni, mert mások akkor majd jobban szeretnek, mert úgy elveszíted önmagad és végül teljesen üres leszel.
A vízben pedig már nyoma sincs aggodalomnak, vagy kételyeknek mintha csak a finom hullámok mindent elmosnának. Ezért is szeretem ezt a tavat és a színtiszta vizét, mert mintha csak elmosna a lelkedről is mindent, ami zavar és letisztítja még a gondolataidat is. Hiába kerülök a víz alá mégis élvezem az egész szórakoztató helyzetet. Nevetek, ahogyan jó ideje nem. Tényleg nem szoktam. A nevetés valami olyasmi, ami nálam ritka. Gyakran játszik mosoly az arcomon, de a csilingelő kacaj még régen édesanyám jelenlétében volt gyakoribb, azóta valahogy... elszoktam tőle, már magam sem tudom, hogy miért. Most mégis vissza tér, ahogyan nevetve próbálom meg őt kibillenteni az egyensúlyából, miután még jól le is fröcsköltem. Én már tetőtől-talpig vizes vagyok, úgy a fair, ha ő is kap egy jó adagot.
- Oh, akkor ezt még gyakorolnom kell. - nem tudnám és nem is akarom, hiszen ilyen vagyok. Sokkal jobb kedvesnek lenni azokkal is, akik nem kedvesek veled, mint hogy undok legyél azokkal is, akik próbálkoznak. Harry-vel pedig nem is tudnék undok lenni, főleg hogy az egész helyzet csupán játék, hiába nem tudok hatni rá és nem tudom kimozdítani az egyensúlyából, mert végül egyszerűen megadja magát és végül én is a víz alá kerülök megint.
- Legenda, akinek a beképzeltség nem áll jól. - nevetve rázom meg a fejemet újra. Már aztán mindenemből csöpög a víz, de azt hiszem ennél jobban el sem ázhattam volna igazán. - De majd meglátjuk! A nagy Harry Pottert is le lehet győzni. - és itt merülök le a víz alá, hogy megmutassam. Csak csel kell hozzá, csak ismerni kell a terepet és persze tudni kell víz alatt úszni, így hát csak sikerül elérni a lehetetlent, lerántom a víz alá, mint egy lesből támadó cápa.
- Ha egyszer más lehetőség nem volt, túlságosan erős vagy és legendás. - hasonlóan széles a mosolyom, mint az övé, miután már feljöttünk mindketten a víz fölé. A mosolyom mégis valahogy csökkenni látszik, ahogyan... nem is tudom, mintha kicsit lassulna minden, mintha a világ is megállna pár pillanatra, ahogyan elcsendesedünk és csak nézzük egymást ázottan és vizesen, időnként az arcunkat törölgetve, hogy a hajunkból előbukkanó vízcseppek ne a szemünkbe szökjenek.
- Talán... ideje lenne megszáradni... Hoztál váltóruhát igaz? - nem is tudom, hogy miért kell az első szó után megköszörülni a torkomat, de mégis csak ez történik, erre érzem a késztetést, mert nem találom meg először a hangomat. Még szinte mindig érzem a kezét a derekamon és valahogy szokatlan és ismeretlen az, amit ez jelent nekem. A mosolyom visszatér, majd elrúgom magamat és a part felé veszem az irányt. - A cipőmben azt hiszem több az iszap, mint a tó fenekén. - teszem még hozzá menet közben. Újfent csak hasonlóan festve, mint előzőleg, hiszen teljesen eláztam, a ruha úgy tapad rám, mint annak a rendje, miközben én hosszú hajamból csavargatom ki a nem kis mennyiségű folyadékot.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-12-10, 15:32




to Luna
Friends are Family You Choose
A fiú talán most először nézi meg magának jobban a szőke lányt. És ennek egyszerű és levetkőzött oka, hogy rájött és elfogadta a tényt, hogy valami olyasmit kezdett jelenteni neki, amitől nem fog tudni szabadulni egykönnyen. A szétálló, szinte kócos szőke tincsek, amiket előszeretettel ölelt magához egy-egy ága egy szélesebb bokornak, a csibésszerű mosoly, ami időnként a porcelán bőrbe vöröslik. Olyan pontosak és finomak a vonalai, mint egy Huckleberry Finn könyv illusztrációi, sejtetőek. Harry azon veszi észre magát, hogy mentálisan rajzot készít a lányról, ahogy fekete mitizáló vonalakként táncol, a haja megszelídül és a fejében a lány vékony derekán egy férfi kéz jelenik meg. Érett-e vagy sem, azzal nem is foglalkozik. A szellemkörvonalak életre kelnek és varázslatosan elhurcolják a fiú gondolatait magukkal. És kiváltképp élvezi - de tudja, hogy sosem érintené meg a lányt ő ilyen finoman, és persze az is közrejátszik, hogy egyáltalán nem érzi úgy, hogy tudna táncolni.
 - Igen, egyetértünk. - bólogat lelkesen a fiatal férfi, majd egy bizonytalan mosoly ugrál ajkai ívébe, majd elbújik és így váltakozik szinte másodpercenként. Harry minduntalan élvezi, hogy a lánnyal több és még több közös ponton akadhatnak meg és fejthetik ki a véleményüket látszólag akadálymentesen. A fiú mindig is úgy vélte, hogy ő azon kevés emberek közé tartozik, akik nem élnek a hírnévvel olyan előszeretettel, mint gondolják róla. Túl sok felesleges figyelmet érdemelt és még több hamis szeretetet. Az igazi, a valódi kincseket mégis ezeknek köszönhette, így valamilyen szinten fürdött a negatív hullámban. Elvégre az, hogy megkapta magának Ron barátságát és aztán Hermione is melléjük csapódott, életének legfontosabb kötelékeivé nőtték ki magukat. És kettejük bátor és szerető viselkedése sosem nőtte volna ki magát Harry szemében, ha nincs mellettük annyi hamis.
Percekkel később a fiú leveti szemüvegét és térdig gázol a vízbe a lánnyal a karjaiba. Csodával határos módon képes átkarolni és megszakítani a távolságot. És a kínzó, kellemetlen érzések ellenére boldoggá teszi őt, hogy ilyen közelségben érezheti a lányt, még akkor is, ha csak rövid időre, hiszen hamarosan a vízbe hajítja a szőkeséget. Másodpercekkel később azonban öröme a parton ledobott szemüvegébe siet, hiszen a lány nedves, tapadó ruhái magukra vonják a figyelmét és elég kellemetlenül érzi magát, amiért erre figyel. A hirtelen jövő fröcskölés és újabb játékos megnyilvánulásuk megnyugtatja személyiségének zavartabb oldalát.
- Lényegében nem cáfoltad meg, mert azzal, hogy nekem akarod megmutatni, hogy milyen jó is ebben a vízben, megint kedveskedsz. - vigyorogva rázza a fejét a fiú, miközben egy helyben állva igyekszik kisebb rángásokkal egy helyben megmaradni. Persze időnként előre, vagy oldalra dülöngél a lány lelkesedése végett, de egyébiránt csak felvont szemöldökkel vigyorog a mellette aprónak tűnő lányra. Végezetül elkapja és magával rántja a víz alá a szőkeséget.
- Igen, olyan tehetséges vagyok, hogy ráolvasással, pálca nélkül, némán is sikerül nekem, csak gondolnom kell rá. Legenda vagyok... - hepciáskodik tréfásan, miközben végig a lányra nevet. A nevetése melegséggel tölti meg a fiút és persze ő maga is jót derül a szituáción és az elhangzottakon is. Végül újabb fröcskölést kap, de egy még hangosabb és élénkebb nevetésen túl nem jutalmazza a lányt újabb bosszúval. Sőt, csak figyeli, ahogy a szőkeség lemerülve megközelíti és kimozdítja stabil állásából. A víz alá merülve kapja el a lányt és emelkedik a felszínre vele.
- Azt hiszem Dursley-éknél hallottam erre egy remek kifejezést. - ereszti el a lány derekát finoman  - Ez övön aluli volt... - rázza meg a fejét és széles vigyorral az arcán keresi Luna tekintetét, miközben folyamatosan őt nézi. Időnként egy-egy tenyerét végig húzza arcán, hogy lehámozza magáról a zaklató vízcseppeket, de egyébiránt mozdulatlanul nézi a lányt.





Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-29, 21:14





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Egészen más lett volna ez a nyár, ha Harry nem jön el. Örülök neki, hogy megmutathattam neki ezeket az apróságokat, amik nekem fontosak, amiket talán mások nem tartanak ilyen értékesnek, amik talán mások szemében gyermetegek, de nekem nem és neki sem. A kis nyúlcsalád, a tó, a tisztás, a kis sziget, ezek mind-mind hozzám tartoznak, mind a részeim, kis darabok belőlem, amit megosztani valakivel nagy dolog, pont e miatt nem is osztanám nem olyannal, akiről nem tudom, hogy jól fog reagálni és mondhatni Harry átment a próbán, hiszen egy rosszindulatú rezdülése sem volt, sőt minden, amit éreztem irányából csak a jót sugározza felém, olyan pozitív érzéseket, amiket még nem igazán éreztem, maximum apámból, de... ezek mégis valahogy másabbak.
- Ez így van jól Harry. Azt hiszem azok, akik túlságosan sok felé töredezik a barátságukat nem is érzik igazán át milyen az, ha valaki tényleg fontos. - soha sem hittem abban, hogy jó, ha sokan vesznek körül. Persze jó, ha vannak az embernek barátai, de ha sokakról mondja ezt akkor gyakorta igazából, amikor komolyan kellene neki valaki mégis egyedül van, hiszen az számít, hogy ki az, aki képes akkor is veled lenni, amikor tudja, hogy nem segíthet, de mégis ha kell csendben várja veled a vihar végét, mert annak valamikor el kell jönnie. Harry is olyan barát, aki nem retten vissza attól mások mit mondanak és ez az értékes benne, nem az, hogy van egy sebhely a homlokán, vagy hogy túlélt valamit, ez mind csak mellékes körítés, ami engem soha sem érdekelt. Épp ezért szeretnék én is több időt eltölteni vele az iskolában is, mert most is jól érzem magamat. Önmagam lehetek, nyugodt vagyok és egyszerűen csak békés érzetet ad, ha vele lehetek és úgy látom ezzel ő is hasonlóan van, kivéve az időnkénti érzékelhető zavarát, de azt sem éreztem egyszer sem negatívnak.
Nem is gondoltam volna, hogy a mai nap végére majd ide jutunk, hogy itt állunk a tóban... vagy is ő áll, én pedig felhúzom a lábaimat és lassan tudatosul bennem, hogy tényleg a vízbe fog dobni, bármennyire is ellenkezem, na nem mintha olyan nagyon ellenállhatnék. Nem kell sok csobbanok a vízben. Hűvös, de kellemesen, engem pedig cseppet sem zavar az érzet, amit okoz, sőt kifejezetten jól esik. Csurom víz leszek egy másodperc alatt, és már így ázottan állok fel nevetve még mindig. Észre sem veszem a tekintetét, ahogyan elnyílik a szája, hiszen már azon jár az eszem, hogyan álljak bosszút, persze csak tréfásan, ahogyan ő is tette. Nem fair az, hogy csupán térdig gázolt a vízben, én pedig teljesen eláztam már. Vissza kell adni a kölcsönt és én nem is sokáig húzom az időt, megközelítem azzal a határozott céllal, hogy lerántsam őt is a vízbe, neki is kell a fürdés. Az első adagot még fröcsköléssel kapja meg, csak mert kedves vagyok és így lesz ideje szokni a víz hűvösségét.
- Néha meg kell cáfolnom, hogy mindenki szerint kedves vagyok és túlságosan kellemes a víz, muszáj megtapasztalnod. - nevetek, ahogyan próbálom elrántani, de úgy áll, mint egy ideékelt oszlop. Nem is értem, hogyan csinálja, hiszen a kissé iszapos talaj enyhén csúszós, őt még sem lehet kizökkenteni. Valószínűleg, mert jóval magasabb és erősebb is nálam és én már egyébként is vizes vagyok, a kezem is csúszik, hiába küzdök rendíthetetlenül. Aztán már nincs esélyem ellenkezni, hiszen ő is moccan, és hiába én akartam felül kerekedni, újra átöleli a derekamat és velem együtt dobja el magát a vízben. Lassan nem is értem, hogyan jött ki ez a végére.
- De csak, mert magasabb vagy és mert... biztosan előre vízhatlanná és tapadóssá tetted a cipődet. - a széles mosolyom leginkább arról árulkodik, hogy fenemód élvezem ezt az egészet. Általában inkább szelíd és visszafogott vagyok, most mégis a hangos nevetés az, ami jellemez újra és újra. Szokatlan és ritka, mégis ezt hozta ki belőlem. Újra lendül a kezem és fröcskölök, láthatóan nekem csak ez megy, aztán nagy levegővétel után merülök le a víz alá. Sokat jártunk ide a tóra, nem okoz gondot, hogy lentről közelítsem meg őt és a víz alatt kapjam el a lábát. Ha így sem tudom lerántani legalább egy pillanatra, akkor sehogyan sem. Persze túl sokáig nem maradok a víz alatt, de azért kicsit küzdök, hátha sikerül legalább meglepnem.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-27, 15:08




to Luna
Friends are Family You Choose
A fiú egyre letisztultabban kezdi elfogadni a rátörő hullámok okát. Ismeretlen, fogódzók nincsenek, de valamilyen különleges oknál fogva nincs is rá szüksége, hogy kapaszkodjon. Tudja, hogy egyébként is olyan alak, aki gyakrabban jön zavarba egy-egy lány társaságában, mert olyankor furcsamód elhagyja a griffendélesek híres bátorsága, de ez most más. Zavarba ejtő és kényelmetlen, ám mindezek ellenére mégis olyan új és különös, hogy a kellemetlenségek ellenére, mégis élvezi az érzést, amit a szőke lány jelenléte lobbant fel benne és gyakran kapja magát azon, hogy olyan kívánságai vannak, mint "Bárcsak megfagyaszthatnám ezt a pillanatot." És ez nem véletlen, ő is tudja.
 - Ahogy az is világos, hogy én annyival kevesebb ember mellett érzem csak igazán jól magam. - utal itt a lányra egy tekintélyes pillantást vetve rá széles mosoly kíséretében, majd eszébe jut Ron és Hermione. Pontosan, pár ember. És ő jól érzi magát így. A hírnevével lehet barátkozni, de a személyisége már egészen másként mutatja meg magát. És semmi bajt nem érzékel ebben. Ahogy azzal is tisztában van, hogy a lánynak igaza van. Sokan csak a neve miatt keresik fel és keresték fel eddig is. Tény, hogy jó érzés lehet egy híresség barátjának lenni, de Harry sosem gondolt magára úgy, mint egy közkedvelt hírnév hordozója. Inkább lett volna egy szürkébb diák szülőkkel, mint hírnévvel család nélkül. De sajnos ezt sokan nem értik meg. - Ennek őszintén örülök, Luna. - mosolyodik el a fiú fülig-érően. Észlelte a szavak komolyabb hangsúlyozását, de nem akarta, hogy most elvigyék ilyen irányba a beszélgetésüket. Pontosan ettől volt szép a kettejük kapcsolata, hogy lágy és érzelmes témák is megmártóztak a beszélgetéseik során, mégsem történt soha áttörés, a maga finomságában zajlott. És Harry éppen ezért élvezte a lány társaságát. Mert mellette kapta meg azt a gyengédséget, amire vágyott. Így érezte jól magát. És annak még jobban örült, hogy a lány szívesen töltené vele az idejét. Magában sokféle mondatot elszavalt ezzel kapcsolatban. Ron és Hermione nélkülözik majd őt, de nem bánta. Egyébként is néha úgy érezte, hogy azok ketten is saját utakat járnának és csak ő akaszkodott rájuk. Persze ez megint más kérdés.
- Hát igen... - rázza meg a fejét elismerően a fiú. És belegondolva valóban nem. Akadnak páran szerencsére, akik a hírnév mögé tudnak és akarnak látni. Akár a lány, akár az ő esetében. És ez így is van jól. Egyébként is Harry mindig is úgy gondolta, hogy inkább legyen kevesebb barátja, de azok igazak, mint sok hamis, akik csak és kizárólag a neve miatt futnak utána. Egyszerűen erről szól az élet. Olyanokat kellene és lenne szabad beengednie, akik őszintén tudják őt értékelni és szeretni. Ahogy Luna is teszi, és ő is. Az utóbbi évek megtanították erre. Mióta tudja, hogy ki ő, azóta igyekszik ezt megtartani.
Végezetül a tó partra érnek és Harrynek sikerül annyira elalélnia Luna látványán, hogy ezt észrevéve a lány megbillen. Harry alig bírja visszafogni a nevetését, ami előtör belőle. A lány lefröcsköli őt és ezzel felbátorítva a szemügetés és pulóverét levetett fiú megindul a lány felé, gondosan felkapva őt és a vízbe emeli. - Előre félek! - mond még ennyit a fiú, mielőtt őszinte nevetésbe kitörve a vízbe hajítaná a lányt. Meleg van, nem fél tőle, hogy miatta megfázik és abban is biztos, hogy tud úszni a szőke szépség. Amivel nem számol az az, hogy a lány végül felbukik a felszínre és a ruhái a nedvességre engedelmesen hozzá tapadnak -az eddig egyébként fel nem tűnő- formás alakjához. Harrynek elég ennyi, hogy ajkai elnyíljanak és megmerne rá esküdni, hogy a vörösségétől felhevült teste miatt gőzöl a víz körülötte. Próbálja a tekintetét elvonni és igyekszik leplezni zavarát egy gonoszabb vigyor kíséretében, miközben észleli, hogy a lány megközelíti őt. Tényleg igyekszik udvarias maradni és nem jelét adni annak, hogy mennyire kétségbe van esve. Kap egy újabb adagot az arcába, mire legalább észhez tér és még élénkebben kezd nevetni, mint azelőtt.
- Tudtam, hogy megjegyzed, hogy úgy eszem, mint egy malac, de ezt így hozzám vágni, azért még tőled is elég nagy kegyetlenség... - vigyorodik el a fiú, majd hagyja, hogy a lány erőlködjön és megpróbálja a víz alá kapni. Tipeg-topog jobbra-balra, majd felnevetve megrázza a fejét és végül átöleli az apró erőlködő szőke derekát és elvágja magukat, hogy mindketten a víz alá kerüljenek. Pár másodpercig lenn maradnak, majd felengedi a lányt és utána ő is felbukkan a felszínre.
- Ez kettő-null a javamra. - vigyorog a fiú, ahogy arrébb ficánkolja magát és lelkesen fürkészi a lány reakcióit.






Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-20, 21:32





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

A képességemről mit sem sejtek, egyszerűen csak néha valamelyest érzékelem, hogy a közelemben lévők milyen állapotban vannak, de ezt még csak nem is mindig tudom pontosan meghatározni. Harryvel is így van ez. Abban biztos vagyok, hogy jól érzi magát és az is több esetben esélyes, hogy zavarban van, de ez mellettem másoknál sem ritka, mivel közvetlen és nyílt típus vagyok és ez nem mindenkinek általánosan megszokott dolog, vannak akik ettől kellemetlenül érzik magukat, vagy netán jól, csak nem tudják hová tenni a dolgot. Nincs ezzel baj, mindenki más közegből származik és lehet változni a másikkal együtt, hogy jobban élvezd a közelséget, ahogyan Harry is láthatóan jól érzi magát itt.
- Ez kedves tőled Harry, de te is tudod, hogy veled jóval többen szeretnének együtt lenni. - nem érzem én ettől magam rosszul, a mosolyom is ezt mutatja. Egyébként is Harrynek sincs valószínűleg tömegesen sok tényleg érzékes barátja, hanem azért több van köztük, aki csak a híre miatt van vele. Hallottam én azokat a pletykákat is, hogy voltak olyan karácsonyi bálok, amikor sok lány csak azért akart vele menni, mert ő Harry Potter, aztán persze voltak suttogásól arról is, hogy volt olyan, aki szerelmi bájitalt akart beadni neki, csak hogy belészeressen. Buta ötletek ezek, nem szabad effélével játszani, az ilyesminek magától kell kialakulnia. - Egyébként is az számít, hogy én kivel szeretnék több időt tölteni és én szívesen lennék veled. - tényleg így van, őszintén és talán most először egy fokkal komolyabban is mondom. Kedvelem Harryt nagyon rendes fiú és apa is kedveli. Ő nem úgy nézi a dolgokat, mint a legtöbben, valahogy mögéjük lát. Képes észrevenni minden mögött azt is, amit rejthet. Nem véletlenül van olyan közeli viszonyban Ronnal és Hermionéval, pedig tudja mindenki, hogy azért ők sem olyan átlagosak, hiszen Ron esetlen és Weasley, aztán ott van Hermione a maga tudálékosságával, mégis jó barátok, pedig milyen nagyon különbözőek.
- Igen, tényleg butaság, szerencsére nem mindenki buta. - vannak, akik képesek látni azt is benned, aki vagy és nem csak, amit mások mondanak, vagy terjesztenek rólad és ez jó, ez tényleg jó. Ott vannak a barátai, vagy épp Ginny és Padma, kedvesek és nem azért barátkoznak valakivel, mert az, aki, velük én is el tudok beszélgetni gond nélkül, nem néznek rám furcsán, mint sokan. Harry sem, sosem és pont ezért kapja azt a puszit is, azért is hívtam el a nyárra, mert szerettem volna találkozni vele az iskolán kívül is és nem akartam, hogy két hosszú hónapig egy szót se váltsunk. Egy-egy bagolyváltás azért nem ugyanaz, mint ha élőben beszélhetsz valakivel, ha láthatod a mosolyát és hallhatod a nevetését.
A tó parton aztán kicsit megkeverednek az események. Észreveszem, ahogyan néz engem, aminek a vége, hogy sikerül megbillenni és lefröcskölni őt is, aztán már képtelen vagyok abbahagyni a nevetést, amikor felkap, hogy a vízbe vigyen. Hiába húzom fel a lábamat, biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig tartani, hogy megússzam a tényleges bőrig ázást. - Te...te komolyan... - nincs idő odatenni még az utolsó szócskát, azt a gondolod-ot, hiszen hirtelen lendít rajtam egyet. Nincs nehéz dolga, a súlyom nem valami nagy, a magasságom sem, így aztán egy pillanat múlva a röppályám végén már a vízben találom magamat teljesen elmerülve, hogy aztán csurom vizesen emelkedjem fel kicsit közelebb már hozzá az eséstől számolva, ahol tudom, hogy teljesen leér a lábam. Cseppet sem vagyok mérges, ahogyan felbukkanok újra hallhatja a nevetést, és arra most nem is igen gondolok, hogy a bőrig ázásnak hála úgy tapad rám a ruha, mint annak a rendje minden formát megmutatva, még ha nem is vagyok még annyira idős, hogy minden tökéletesen kifejlődött volna, de azért bőven akadnak már idomaim, amiket így jóval határozottabban láthat, mint eddig. Ezzel viszont én nem foglalkozom, csak lehajolok, hogy hirtelen egy jó nagy adag vízzel bombázzam őt és fröcsköljem le. Nincs már rajta a szemüveg, nem fog neki megártani nem igaz?
- Neked is fürdened kell, túl sok volt az alma! - szélesen mosolyogva közelítek hozzá azzal a határozott céllal, hogy lerántsam magammal a vízbe. Én már úgyis vizes vagyok, nem mindegy, de úgy a fair, ha ő is kap belőle. Friss és tiszta a tó, elég meleg van ahhoz, hogy még jól is essen a hűvös víz, bár valószínűleg ő az erősebb, de a lábán akkor sem áll meg a végtelenségig, ha elég ügyesen húzom, ha kell akkor elkapom a lábát, hogy ő is a vízbe kerüljön végül.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-18, 16:27




to Luna
Friends are Family You Choose
 Harry bár lassan - de kezdte elfogadni a feltörekvő hullámokat, amiket Luna jelenlétében érzett. Különösen tekintett rá és mindig csodálta őt. Azonban, már fiatal felnőttként megérett benne a gondolat, hogy talán ez az érzés mélyebbről fakad, mintsem a varázslatossága iránti tisztelet és szeretet. Egyrészt benne volt, hogy a lány mindig is kedves volt neki és másrészt, ott lappangott benne a különös fizikai reakció minden alkalommal, ha Luna megérintette. Vörösbe öltözött teste-lelke és nem tudta volna levetkőzni ezt, akkor sem, ha akarta volna. De bizonyos idő elteltével, kezdte belátni, hogy nincs szó negatív dolgokról. Mind pozitív érzés, még a zavartsága is.
- Ugyan. Az én hírem nem pozitív. Engem tartanak a nagyképű kölyöknek, aki a halált is kihívta, ebben semmi pozitívumot nem látok. De te különleges vagy, én meg elveszem ezáltal a többiektől az időt, hogy kiélvezhessék ezt. - újabb bók, de már nem vörösödik el, sőt inkább komoly a tekintete. Még talán komolyabb is, mint a szándék, amivel éreztetni kívánja, amit valójában érez. Mert így van. Érzi, és akarja, hogy a lány tudjon róla. Nem formálná szavakba, inkább célozgatásképpen juttatná el, egy borítékolt üzenetként. És egyébként is, tudja ő, hogy miként tekintenek Luna-ra, vagy éppen rá mások. De belenőtt, már nem foglalkozik vele. Ám a lány nevét nem kívánná rontani, éppen ezért szögezi le, hogy csak akkor, ha ő nem bánja, hogy többet látják a közelében.
Kétségkívül úgy érzi, hogy szívesen invitálná magukhoz sűrűbben és többen, de nem akarja egyelőre a lányra zúdítani. Lehetséges, hogy ebben a pár napban is inkább negatív, - mint sem pozitív érzéseket vált majd ki a jelenléte, kár lenne előre terveket szövögetnie. Persze részéről adott, hogy örülne, ha közelebb kerülhetne hozzá és persze az apjával is jobban megtudná szerettetni magát, és persze ott van Sirius is, akit szintén szeretne nekik jobban bemutatni. Elvégre el kellene gondolkoznia azon, hogy találkozott e egyáltalán a Lovegood családdal mostanában. De ez mindegyis - elszomorítja, hogy Luna-t valójában nagyon is bántja mások gonoszsága, de végül sikerül kikeveredniük egy talán kellemesebb témánál.
- Butaság. - jelenti ki a fiú egyszerűen, mert bár ő magam sem mutatja ki sokszor, pontosan abban a helyzetben van, mint a lány. Mindkettejüket hamarabb ismerik, mint gyakran ők saját magukat. Hamarabb tudják a szándékaikat és hogy mire mit reagálnak. Nyitott könyvekként gondolnak rájuk. És ez bosszantó, de miért is foglalkoznának velük? Miért adnának nekik örömet? Persze tagadhatatlanul zúgolódik a fiú és szíve szerint lepörkölné egy-két ember haját, ha tudná, hogy kik bántják lelkiekben ennyire Luna-t, de megmarad az önmegtartóztatásnál és inkább igyekszik elterelni a haragot a szívéből. Még a végén ő lesz az, aki fellázad a Roxfort ellen ... De a puszi, amit kap elnyomja benne a sötét érzéseket és nem is képes újra a haragra, vagy a negatív érzésekre koncentrálni. Inkább törődik azzal, hogy milyen kellemes érzés a szőke lány közelében lennie és élveznie az összefont ujjaikat, a meleget, a fák árnyékát és a lány kedvességét mindenek felett.
Végül elérik a tisztást és annyira megbabonázza Harry-t a lány szépsége, hogy megfeledkezve önmagáról veszi tudomásul, hogy bizony nem maradt leplezetlen ez utóbbi pillantása és bizony Luna észrevette őt, mire talán pont ennek köszönhetően billen meg a szőke lány és zuhan a vízbe, lefröcskölve ezzel Harry-t is, aki meg jóízűen nevet az egész szituáción. Főként természetesen a lány helyzetét tartja mulatságosnak, de tagadhatatlanul saját magán is jót kuncog.
- Nem lett baja. - még nevetve von vállat a fiú, ahogy végül lehúzza a szemüvegét és lerakja, rá pedig a pulcsiját. Bosszút kíván az előbbi manőver, így a fiú megindul a lány irányába és elérve őt, átkarolja és maga előtt emelve térdig gázol a vízbe. Nem gondol bele, hogy kevésbé lát jól, így megbukhat, ahogy abba sem, hogy mit szólhat a közelségéhez a lány, hogy mennyire ijedhet meg tőle, de már letudja magában, hogy egyébként is késő lenne ezen rágódnia. Élveznie kell a szituációt és persze a vérbosszút. Szavakba foglalja, hogy mi a helyzet, mire a válaszon még jobban mulat. - Ez kedves... - gondolja itt, hogy ő gyakorlatlan evő, majd lendít finoman a lányon és beljebb hajítja a vízbe. Biztosan tud úszni, és jóízűen nevet így a fiú nem tart tőle, hogy esetleg emiatt megorrol rá Luna. Elvégre csak szórakoznak, az idő is kellemes és egyébként is, a lány kezdte - alapon simán megtehette, amit az imént művelt. A vigyora nem lankad és a nevetése is időnként előbukkan. Boldog. Idén nyáron először, boldog.


O n e || Luna ♡ || ©





Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-08, 11:15





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Érzem én, valahol érzem azokat a megváltozott rezgéseket Harry felől, de még sem tudom pontosan mire vélni őket és valahogy túlságosan újak ahhoz, hogy értelmezni is tudjam. Kicsit talán olyan érzés fog el, mint amikor apa közelében vagyok, de mégis más, valahogy meghatározhatatlan és nagyon is új számomra. Viszont egyáltalán nem rossz, újra és újra mosolyt csal az arcomra, amikor a közelében vagyok és talán egyre inkább érteni tudom a zavarát is, ami a közelemben alakul ki, ami másoknál is meg van, ha közvetlen vagyok, de nála valahogy még erőteljesebb. A kérdése ennek ellenére is nagyon meglep és csak még inkább kiszélesedik a mosolyom, mintha már csak maga a felvetés is egészen abszurd lenne.
- Engem miért zavarna? Annak több értelme lenne, ha esetleg téged. Tudod... a te híred mégis csak pozitív, talán a barátaid nem értenék. - hiszen tudom én, hogyan vélekednek rólam a legtöbben, azt is, hogy teszem azt mit gondol rólam Hermione és ő mégis csak közel áll Harry-hez, még ha egyébként van is annyira figyelmes, hogy nem mondja ki csak úgy előttem, hogy mit gondol, de én ettől még tisztában vagyok vele és talán a hátam mögött megtenné, talán óvná attól, hogy velem barátkozzon, mert én fura vagyok Lüke Lovegood, ahogyan a legtöbben a hátam mögött hívnak, mintha nem tudnék róla. Mégis jól esik, hogy Harryben furcsa módon az merül fel, hogy esetleg én ne akarnék vele több időt tölteni, pedig rá lehetne rossz hatással az, hogy velem van, kinéznék miatta talán, ki tudja.
Az viszont nem is lehet kérdés, hogy szívesen töltenék akár náluk is időt, a szünetben most nyáron, ha úgy döntene, hogy elhív, vagy máskor. Persze apa talán nehezebben viselné, de az most még eszembe sem jut, hogy számára ez nem csak egy szimpla baráti áthívás lenne, hanem talán több is, hogy akár az ünnepekre engem és apát is áthívna, pedig ha tudnám csak még boldogabb lennék tőle. Harry elsők között volt, akik nem néztek ki a miatt, mert másabb vagyok, mint az átlag és kár lenne tagadni, hogy ez jól esik, mert bár nem mutatom ki, hogy bármi is zavar, attól még én is tisztában vagyok vele, hogy nem szép másoktól az, hogy eltüntetik a cipőimet, csak tudom, ha aggódnék miatt, ha rosszul érezném magamat, attól még nem lenne jobb semmi, sőt nekem lenne rosszabb. Azt is tudom, hogy igaza van benne, a hír semmilyen formában sem lehet pozitív, de mégis csak jobb az övé, mint az enyém, azt azért lássuk be.
- Ebben igazad van Harry, nem is értem, miért kell másokat skatulyákba helyezni főleg úgy, hogy nem is ismerjük őket. - én sosem voltam ilyen, én mindig is előbb megismerni akartam valakit és csak utána formálok véleményt. Harryvel sem azért beszéltem, mert ő Harry Potter, sőt azért kedvelem, mert kedves és figyelmes, azért amilyen ő maga. A legtöbben csak azt látják rólam is külső szemlélőként, hogy furcsa vagyok, hogy a ruháim nem átlagosak, hogy a gondolkodásmódom is eltér a többiekétől, pedig miért lenen baj az, ha hiszünk a varázslatos dolgokban. Az emberek számára ez az egész világ hihetetlen és lehetetlen, ők sosem gondolnák, hogy léteznek sárkányok, unikornisok, akkor miért ne lehetne akár egy olyan része is a világnak, ami még nekünk boszorkányoknak és varázslóknak is ismeretlen és új? Csak hinnünk kell benne, hogy igenis létezhet olyasmi is, amit nem feltétlenül ismerünk, vagy értünk. Épp azért kapja Harry is a puszit, amitől látom, hogy újra elpirul, de érzem, hogy nem negatívan hat ez rá, egyszerűen csak tudom, ezért nem érzem úgy, hogy hiba volt. Megérdemli, mert kedves, a viselkedése miatt és kész.
A szavaira csak mosolyogva bólintok. Igen, mindenki örül, én különösen boldog vagyok, hogy ilyen jól alakul ez a mai nap. Szeretek apával lenni, de azért nekem sem árt egy kis változatosság a nyári napokra és Harry társasága határtalan boldogsággal tölt el, csak talán az zavar meg kicsit, talán most először, ahogy engem néz és ahogy felfogom, hogy nem pont a tájat szemléli, amiről beszélek neki, hanem sokkal inkább engem és a felgyorsuló szívverésem egyszerűen kibillent az egyensúlyomból, én pedig végül a földön végzem, a lendületnek hála pedig a végén még a vízben lévő kezem épp Harryre fröccsenti a vizet, aki már velem együtt nevet.
- A szemüveged! Bocsánat! - mégis továbbra is a nevetés kínoz, főleg mert nem látom, hogy igazán haragudni a fröcskölés miatt, sőt lekerül róla a szemüveg, majd rá kerül a pulcsi is. Egészen más az arca így, egészen új, sosem láttam még szemüveg nélkül, ahogyan még abban sem volt részem, hogy ezúttal ő legyen az, aki megtöri a távolságot kettőnk között és ő mászik bele az én aurámba nem is kicsit. Nem vagyok valami maga és még annál is vékonyabb, könnyű szerrel kaphat fel hátulról átölelve a derekamat. Ösztönösen húzom fel kicsit a lábaimat, de még így is érintik a hűvös vizet, amibe belegázolt velem.
- Héj! Te ragadsz igazán, rajtad fogott ki az alma, nekem már van benne gyakorlatom. Harry! - nem visítok és nem is kapálózom, igazság szerint attól sem tartok, hogy tényleg a vízben kötnénk ki és ha mégis, hát kit zavar? Nincs messze a ház és tényleg kellemesen meleg van. Egyszerűen csak a nevetés az, ami nem marad annyiban továbbra sem, de annyi biztos, hogy ha úgy dönt, hogy én a vízben kötök ki, akkor neki is ez lesz a vége, mert biztosan magammal rántom, ha nem eleve együtt dőlünk el. És ha mégis a tóban kötünk ki, akár még át is úszhatunk anya szigetére, nincs túl messze.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-06, 11:23




to Luna
Friends are Family You Choose
 Sokszor eltöprengett azon, hogy milyen lenne, ha nem ő válik 'Kiválasztottá', akkor nyugodtan, gondtalanul élhetne, mint bármelyik átlagos tinédzser, csupán azokkal az apró-cseprő problémákkal, amelyekkel bármelyik átlagos fiú szembesülhet. Pusztán csak az lehetne, akinek mindig is tartotta magát: Simán Harry. Harry végül belátta, hogy ő is csak egy átlagos kamaszfiú, hírnév ide vagy oda. Egy fiú, aki nem marad érzéketlen egy szép lány közelében, és úgy vélte, hogy így, ezzel a tudattal igazán nagyon hosszú és gyötrelmes nyári vakációnak nézhet elébe. Pár másodperc erejéig mélyre merült gondolataiban, egészen lezuhanva mentális palotájába, s azon töprengett, hogy vajon meghatározható-e az a pillanat, amikor létrejön egy mélyebb kötődés valaki iránt. Amikor minden megváltozik hirtelen, és teljesen más szemmel néz valakire, akit esetleg már régóta ismert. Aztán onnantól kezdve csak sodródni fog tehetetlenül a végkifejlet felé...  Utólag meghatározható az a pillanat? Mert hiába kutat a fejében, hogy meglelje a pontos emlékét, mikor lágyult el a lány mellett végül, nem tudná megmondani.
- A suliban is? Nem zavar, ha velem látnak sok időt együtt tölteni? - a komoly arc helyére, inkább amolyan elpirult - kisfiús csalódottság költözik. Elvégre megvan neki a neve, a hírneve és Luna szintén kapott már elég bélyeget, biztos abban, hogy azzal akarja súlyosbítani, hogy vele tölti a szabadidejét? Egyáltalán nincs szó arról, hogy ne rendelkezne Harry szabadidővel a kastélyban, sőt! Boldogan látogatná Lunát többször, mint tette eddig. Főként most, hogy az a valami motoszkál a fejében és a mellkasában is megakaszkodott.
- Oké. - szavalta el halkan ezt az egy szót, beletörődve, hogy nem fogja megkerülni ezt. És örömmel vette tudomásul, hogy a lány nem keres kibúvókat az alól, hogy vele lehessen és ott, ahova éppen szólítják. Hiszen Sirius otthona elég sötét és magának való hely, de úgy véli, ha mellette lesz a lány, minden megváltozhat. Meg aztán - bár még nem közli, örülne, ha az ünnepekkor együtt lehetnének. Természetes, hogy változhat a kapcsolatuk és mondhat nemet rá a lány, de jó lenne, ha ő és az édesapja is Harry oldalán lennének. Legalábbis valamiért ez a gondolat kezdi befészkelni magát a fejébe. A mosoly, ami arcára kúszik szavai hallatán, ismét melegséggel tölti fel a fiút és a korábbi elkomolykodásának már helye sincsen. Elérzékenyülve pillant a lányra széles mosollyal arcvonásaiban. Lubickol az örömben, hogy részese lehet ennek a pillanatnak és, hogy ennyire közvetlenül kijönnek egymással. Boldoggá teszi Harry-t a lány és ezt képtelen leplezni.
Meglepetten néz a fiú, mikor megköszön valamit Luna. Kíváncsian várja a magyarázatot, ám az túlszárnyalja elképzeléseit. Az érzelmi-skála minden árnyalatán végig szalad, miközben megpróbálja megérteni a miérteket. Kijelentését követően pedig egy mosolyt kap viszonzásul, mire egy hasonló mosollyal felel. Örömittas arccal pillant a lányra, hogy megértesse vele, mennyire jól érzi magát és, mennyire nem bánja, hogy ő olyan, amilyen. Számára éppen így varázslatos.
- A hír semmilyen formában sem lehet pozitív. Ha annyira kedves, ahogy gondolod az enyémről, többet várnak tőled és emiatt élsz kudarcokat, ha pedig olyan, mint a tiéd, te nyújthatsz számukra meglepetéseket, megdöbbentheted őket. De a lényeg az, hogy a hír nem jó, nem lehet jó. Mert akkor már azt ismerik, nem pedig téged, engem, vagy minket. - szavalja el komolyan a gondolatmenetét, majd kizökken, ahogy a lány egy puszit nyom arcperemére. Ismét elvöröslik arca és az előbbi gondolatsor is tovaszáll fejéből. Maga sem érti, miért nem képes uralkodni az érzésein és csak egyszer megállni, hogy ne jöjjön ennyire kellemetlenül zavart állapotba, de ez önön hibáján kívül történik. Így, elsodorja a vöröst és megpróbál a lányra koncentrálni. Ez segít abban, hogy a téma visszakérje magát fejébe és újra leláncolhassa gondolatait. Nem érdekli, ha a lány nem olyan, mint a többi - logikus ember, éppen ez az, ami vonzza a lányban. Ha változna, talán változna az érzése is.
- Akkor mindenki örül. - vigyorog lelkesen a lányra pillantva. Elmerülve a lány mozdulataiban észre sem veszi, hogy lelepleződik titkos pillantása és a Luna már egy ideje nézi őt. Zavartan elpillant, s mire visszatérne tekintete a szőke lányra, már elvetődik. Harry akaratlanul is kiereszt egy hangos nevetést, ahogy meglátja a mozdulatsor végét, majd közelebb indul, hogy felsegíthesse a lányt, mire az arcába kapja a vizet. - Ó, ne már. Héj! - fakad ki a fiúból, majd leveszi kerek szemüvegét és könnyű - vékony pulcsiját levéve ráejti azt. Végül lendületesen megindul a lány következő kérdését követően és átkarolva a törékeny derekát, megindul vele térdig a vízbe, hogy majd szépen belehajítsa. - Jó meleg is van, meg ragadunk is, te meg jó kedvű vagy, szerintem kellene ez a fürdő... - karjaival hátulról ölelve a lányt arcát a szőke zuhatagba tartva vigyorog és tartja meg, hogy a következő reakciótól függően elterüljön vele a vízben, vagy eleressze-e. Döntésképtelen, egyelőre.

O n e || Luna ♡ || ©





Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-04, 18:12





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Vártam már, hogy Harry megérkezzen, mert ő egészen más, mint a többiek. Sosem éreztem felőle azt, mint sokak felől, talán azért, mert hasonlítunk, mert ő is elveszített olyanokat, akik fontosak és ezért másképp áll a világhoz, mint mondjuk a barátai, Ron és Hermione, akiknek ezt eddig még sosem kellett megtapasztalniuk. Nem azt mondom, hogy e miatt ők nem tudják átérezni mások fájdalmát, de valahogy nem olyan befogadóak, mint ő. Harry sosem nézett rám furcsán csak azért, mert nem értette mit miért csinálok. Inkább megpróbálja megérteni és elfogadni, hogy igenis van ilyen, hogy... úgy véled valami megtörténik akkor is, ha azt senki más nem hiszi el. Mégis talán egy picit meglepetten pillantok rá, amikor egészen komolyan mondja ki, amit. Egy pillanat múlva viszont már elmosolyodom, hiszen sejtem mennyire nehéz volt ilyesmit kimondania. Nem azért, mert ő ne lenne érzelmes szó sincs róla, csupán zavarban van az esetek nagy részében, amikor komolyan beszél, főleg ha ilyesmiről.
- Akkor gyere nyáron gyakrabban Harry! Én nagyon örülnék neki és apa is és... az iskolában is, ha épp ráérsz... - a mosolyom nem csökken, de valahogy soha sem akartam magamat másokra erőltetni. Harrynek ott vannak a barátai, aki a háztársai is egyben, én pedig már annak is örülök, hogy engem is a barátjának tart, hogy megért és odafigyel arra, amit mondok, hogy nem veszi butaságnak azt, amit gondolok, vagy amiket apa csinál. Jól esik és nem várom el, hogy a barátitól vonja el esetleg az időt, hiszen Griffendéles sok időt tölt a klubhelyiségükben, arra pedig eleve kevesebb a lehetőség, hogy az ember az iskolában más házbeliekkel legyen együtt.
- Akkor ott leszek és megmutatod majd nekem Sirius házának a titkait és érdekességeit, szívesen megnézném, apa biztosan elenged. - sosem volt az a szigorú fajta, hiszen mindig megbízhatott bennem, sosem vertem át, nem maradtam ki akkor, amikor nem beszéltük meg, így meg van köztünk a bizalom és tudom, hogy Harryt is kedveli, nem véletlenül örült, amikor mondtam, hogy nálunk tölt egy kis időt a nyáron. Igen, ő is tényleg örült a dolognak és szerintem annak is örülni fog, ha elmegyek látogatóba. Persze úgy nehezebb, hogy valószínűleg annak örülne, ha az egész nyarat vele tölteném, de nem tenné kötelezővé, ennyi szabadság nekem is kell, amikor a barátaimmal vagyok, főleg hogy lássuk be nincsenek olyan nagy számmal. Az újabb szavakra már csak a mosolyom érkezik, bár el se nagyon múlt. Harry egyszerűen... aranyos, folyton zavarban van önmaga miatt és azért is, mert én mondjuk megfogom a kezét, pedig a fizikai kontaktussal egyszerűen csak azt fejezzük ki, ha a másik fontos számunkra, én is ezért teszem és jól is esik, az is, hogy ő ezt értékeli és hogy a zavara nem negatív, nem azért pirul el, mert rosszul érzi magát... legalábbis remélem, hogy így van.
Látom az értetlenkedést is az arcán, amikor megköszönöm a kedvességét, így elmagyarázom neki, hogy miért is mondtam ezt. Jó érzés, hogy valaki érti, hogy mit miért teszek és gondolok, jó érzés hogy ő nem negatívan áll hozzám, mint... ahogyan a legtöbben. Újra csak meglepettség költözik az arcomra, amikor ilyen nyíltan válaszol, de felettébb jól esnek a szavai, valahogy békével tölti el a lelkemet, hogy ő megért és... mintha még a kézfogáson is szorított volna. Akkor hát nem zavarja, nem azért van zavarban, mert kellemetlennek érzi.
- Ez nem csak rajtad múlik, mégis csak te vagy Harry Potter... neked pozitív a híred, ezen nehéz változtatni. Az enyém... tudjuk milyen és ezen is nehéz változtatni, főleg hogy nem is igen akarok. - a mosolyom nem szűnik, csak finoman megvonom a vállamat, de mielőtt még újra tovább indulnánk a tó felé egy pillanatra mégis csak megállok és közelebb lépek hozzá, csak hogy egy egészen pille könnyű puszit adjak az orcájára hálám jeléül, már csak azért is, mert így gondolja és mert egyértelműen úgy éreztem, mintha mérges lenne, ez az egész helyzet zavarná őt. Nem azt mondom, hogy bánt, hogy mások így állnak hozzám, inkább csak talán kicsit rosszul esik néha... de nem foglalkozom vele, hiszen én úgy sem változom, tehát a helyzet sem változna.
- Örülök neki, hogy tetszik neked és örülök annak is, hogy megmutathattam. - észre sem veszem, hogy engem néz, ahogyan megmosom az arcomat és felfrissítem kicsit a bőrömet a kellemes hűs vízzel. Kortyolok a tenyeremből, csak pár pillanat múlva nézek oldalra és jövök rá a tényre, hogy Harry úgy néz, mintha nem is a táj lenne a fontos és a tó szépsége. Kiszélesedik a mosolyom és épp csak egy pillanatra veszítem el az egyensúlyomat, ami pont annyira elég, hogy kicsit kibillenve végül a hátsómra essek, ennyit a guggolásról, kissé bizonytalan tevékenység. Ez viszont pont elég arra, hogy a közben a vízbe merített kezem lendüljön és Harry kapjon egy kis adag vizet az arcára, a ruhájára, belőlem pedig hamar kitör a jó kedvű nevetés, hiszen nem baj ez, úgyis hamar megszárad. - Most már... nem ragadsz az almától igaz? - nem tudom abbahagyni, csilingelő kacajom tölti be most a tó körüli csendet és nyomja el a vidám békakuruttyolást is.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-11-01, 18:48




to Luna
Friends are Family You Choose
Többnyire a pozitív visszajelzések miatt lubickol a boldogságtól tajtékzó éterben. Elvégre folyamatos mosolyokat és érintéseket zsebelhet be a lánytól és Harry életében ez ritka-számba megy. Adott Hermione és Ginny az életében, akik odaadással és támogatással vannak jelen mellette, ha akarja az év mindennapján, de Luna felől teljesen másfajta hullámokat tudhat magáénak és ezeket az apró pilléreket örömittasabb élvezetként veszi magához és helyezi fellegvára csúcsára. Olyan elérhetetlen és felszabadíthatatlan helyre, ahova még ő maga sem lépett korábban. A legmélyebb érzései sem jutottak be. Furcsamód ez egyáltalán nem zavarja őt. Sőt!
- Hát megtudnám szokni a közelségedet... - a fiú arca hirtelen mintha megváltozna, már nem tűnik zavartnak, sokkal inkább komolynak. Mintha szavahihetőségét akarná bizonygatni ezzel. A jól megszokott bátortalanság persze nem képes végleg elereszteni őt, így a vallomását egy gyors elpillantás követi, gyakorlatilag pár másodperc leforgása alatt. Képtelen elhinni, hogy ilyen őszintén a lány elé állt és elmondta, amit gondol, de úgy gondolja, hogy ezzel nem lépett át egyelőre semmilyen határt. Az igazat mondta és az őszinteséget mindig is értékelte Luna, talán ez vitte rá, hogy ezt közölje vele végül. Bár nem az okokkal foglalkozik fejben, inkább a hogyan-nal. Elvégre sosem tett még ilyet előtte. És a furcsaság, ami kavarog a mellkasában, hogy egyáltalán nem bánta meg.
- Ha ott leszel biztosan az lesz. - bólogat lelkesen a fiú. Nem akar többet udvarolni - a szóra mentálisan levág egy ájulást, de hamar túl lendül rajta és kissé megrázva fejét belegondolva ilyet korábban is mondott már a lánynak. A varázslatossága tényleg feldobja a helyet és valamiért Harry gondolatai a karácsony körül kezdenek forogni, hogy milyen lenne, ha Lunát magával vihetné oda a szünetre és együtt ünnepelhetne vele, hogy mennyivel jobban élvezné, mint egyébként. Nem mintha a Weasley hadsereg és Granger trió nem boldogítaná őt, de most olyasvalamire vágyott, ami korábban nem ébredezett benne. - Örülök, hogy jól érzed magad velem, én is... én is így érzek. -dörzsöli meg tarkóját Harry, ahogy mosolyába öltözteti zavarát. A hebegése-habogása kissé ostobának tünteti fel, de mivel a lány éppen összefonta ujjaikat, ez letudható inkább fizikális zavartságnak, mintsem lelkinek. Pedig, ha őszinte akarna lenni, megmondhatná, hogy inkább a szíve az, ami vadul kalapálva kibocsájtja magából minden elixírjét, hogy arcára költözzön a pír. A mellkasára helyezi reszkető ujjait, hogy bizonyítsa szavait és egy ilyen egyszerű formában mutassa meg, amit tanult. Ő is így értette meg inkább, hogy mit mondott keresztapja és most úgy gondolta, így a legtisztább leközölnie a dolgot.
- Nem igazán értem, hogy mit köszönsz... - inkább kíváncsi, mint ellenséges a hangja. Másodpercenként a lányra pillant, hogy megértse és akkor végre eljut tudatáig a köszönet miértje, mikor folytatja. Kissé döbbenten fogadja Luna szavait, elnyíló ajkai és összeráncolt szemöldökei bizonyságot tesznek róla, hogy nem gondolja, hogy ezzel hálát érdemelne. - Butának? - valamiért dühöt és megfoghatatlan kétségbeesést érez magában a Potter fiú. Szeretné megérteni, ugyanakkor meggyőzni róla, hogy senki sem gondolja így, de tudja, hogy hazudna, ha így tenne. Márpedig ő nem szokott hazudni, most sem kergetné a lányt illúziókba, hisz pontosan tudják mindketten az igazságot. - Tudod, inkább vagyok veled buta, mint másokkal okos és mindent tudó. - mosolyodik el csodálattal határos módon bátorítóan, ahogy szorít kézfogásukon. A gondolatai most csak ekörül forognak. Sérti és bántja őt magát is, hogy a lánynak ilyenféle fájdalmai vannak. Mindeddig azt gondolta, hogy őt cseppet sem érdekli mások véleménye, mert tudta, hogy emiatt az ő világok lekorlátoltabb. És most szembesülnie kell vele, hogy igenis fáj neki, ahogy a többiek időnként bánnak vele. Némán a fiú megfogadja magában, hogy a legközelebbi, aki rossz szót szól Luna-ról, a kezei között végzi. Persze nem ölne, inkább csak varázslattal tenne ellenük. Védelmi ösztön ébredezik Harry-ben és ez valamiért tetszik neki.
Apránként elérik a tó peremét, aminek illata egyszeribben csapja meg a fiút. Letüdőzi és egészen sokáig benn tartja a levegőt, hogy végül csontjait simogatva ereszthesse ki magából.
- Nem, egyáltalán nem. - vigyorodik el a fiú, miközben féltérdre ereszkedik a tó peremén és bár térdét a hirtelen jött hűvös nedvesség megfagyasztja, nem rest ujjait gyakorlatilag azonnal belemártani és arcot mosni, inni a friss vízből. - Varázslatos hely és finom víz. Értem, hogy anyukád miért szeretett itt lenni. - Harry arcára kisfiús mosolya ül, miközben törölgeti ruha ujjával a képét, hogy mégse csöpögjön róla mindenfelé a víz. Bár nem tagadhatná, jól esik neki, ahogy végig folyik kiszáradt bőrén. Lágy mosollyal arcán tekint körbe, majd állapodnak meg szemei a lányon. Aligha venné észre, hogy milyen régóta figyeli már, de valamiért - valami megfoghatatlan érzés miatt, nem is érez rá késztetést, hogy levonja róla tekintetét.

O n e || Luna ♡ || ©





Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-10-28, 21:51





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Nem tudom, hogy mi járhat a fejében, nem vagyok a képességem tudatában, inkább csak felszíni érzéseket kapargatok és egy részük az, amit értek is. Érzem felőle a feszültséget és azt a furcsa tartást, de ez nem feltétlenül lep meg, hiszen általában a legtöbben így viszonyulnak hozzám, ha hozzájuk érek, amikor nem számítanak rá, vagy ha nem gondoltak effélére. Nem tolakodásnak szánom, egyszerűen csak én úgy vélem, hogy a testi kontaktus, legyen az egy kézfogás, vagy ölelés mindig sokkal többet segít, mint a szimpla szavak. A szavak nem biztos, hogy a nehezebb időkben eljutnak hozzánk, elszállhatnak valahol félúton és nem jut át az a jelentés, aminek kellene, de egy érintés néha szavak nélkül is többet mond mint bármiféle magyarázkodás.
- Ennek örülök Harry, hogy így gondold. Akkor sokat leszek veled, hogy lásd a jó dolgokat. - és egyébként is a mosolyomból talán látszik, hogy nem is csak ezért. Szeretek vele lenni, valahogy soha sem érzem azt, mint a legtöbbeknél. Az arca nem tükröz csodálkozást és meglepettséget, ha valami olyasmit mondok, ami szokatlan és a többség számára nem általános. Harry soha sem néz e miatt furcsán rám és még soha egy szóval sem mondta, hogy valamit nem ért velem kapcsolatban, vagy mi több butaságnak gondolja, pedig már most is mondtam sok olyasmit, amire jó eséllyel pl. Hermione biztosan mondana néhány logikus magyarázatot, de én nem szeretek mindenben mindig logikát találni, az olyan erőltetett. Miért nem bízhatunk néha ezt-azt csak úgy a képzeletünkre.
- Ne akard előre bemagyarázni nekem, hogy nem érdekes hely. Minden lehet érdekes, hidd el, szívesen elmennék. - a mosolyom töretlen és azt hiszem már ismer annyira, hogy nekem nem mutathat olyasmit, ami nem tetszene, vagy amire azt mondanám, hogy unalmas. Mindenben lehet szépet és izgalmasat találni. Talán Sirius háza nem olyan, mint itt, talán nincs a közelében nagy kert és rét és erdők, de biztosan van más, ami miatt igenis érdekes lehet. - És tudod sosem az számít, hogy hol vagy, hanem hogy kivel. - teszem még hozzá egy olyan tőlem megszokott kedves, ábrándos mosollyal. Voltam én már kellemetlen helyeken, amikor rosszul sikerül egy kirándulás apával, de mivel vele voltam cseppet sem éreztem magamat rosszul. Sokat számít a társaság és mivel Harry ott lesz, ez bőven elég, hogy máris érdekes legyen számomra a hely. Amikor pedig a kezét a szívem fölé helyezi még inkább biztos vagyok benne, hogy akárhol is leszek, ha ő is ott lesz, akkor nem lesz semmi baj és biztos, hogy nem lesz semmi sem unalmas, vagy nem elég érdekes.
- Köszönöm Harry! - ez az első, ami kicsúszik a számon, ahogyan mosolyogva válaszolok, hiszen ő nem gondolja most sem úgy, hogy rosszul gondolkodom, hogy tévedek. A szülei meghaltak, ahogyan anya is, mi egészen máshogy látunk dolgokat, mint azok, akiknek ilyesmi sosem kellett megtapasztalni. - Köszönöm, hogy te is így gondolod, ez... remek érzés, hogy nem tartasz butának a dolgaim miatt. - talán most először mondom ki ezt így nyíltan. Nem foglalkozom vele, az esetek nagy részében nem érdekel, nem veszem fel mások mit mondanak, mit gondolnak, de ettől még tudom és persze valahol ott belül, amit nem mutatok bánt, den em foglalkozom vele, mert attól úgy sem változna semmi, akkor pedig nincs is értelme, de épp e miatt esik olyan jól, hogy ő máshogy vélekedik rólam, mint a többiek. Közben lassacskán elérjük a célt, a tó szélét. A vize kellemesen hűvös, csillogóan tiszta, enyhe szellő kelti csak az apró hullámokat, de maga a környék is egyszerűen mesés, anya is azért imádta ennyire.
- Friss a víz, akár inni is lehet belőle, nagyon tiszta, ha nem óckodsz a természetes vizektől. - én gondolkodás nélkül guggolok le a partra, nem foglalkozom vele, hogy a szoknyám széle leheletnyit belelóg. Majd megszárad, hiszen jó idő van. A kosár már mellettem pihen a földön, én pedig a finom vízzel mosom meg az arcomat, kortyolok belőle és öblítem le az arcomat, hiszen kellemesen frissít a nyári időben.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-10-25, 16:51




to Luna
Friends are Family You Choose
Az érzéseivel küzdő fiú végül úgy döntött, hogy átadja magát az élvezetnek és elmerül a kontaktusokban, amiket a lány teremt. Ő magától nem lép, hiszen sem tolakodó nem akar lenni, sem kötekedő. Elvégre Harry sosem volt az érzelmek kinyilvánításának a mestere, így a legtöbb, amit tehet, hogy levetkőzi ellenséges gondolatait és hagyja, hogy a felszínre törő zavartság végre lehulljon vállairól. A fontos egyébként is az, hogy ők ketten jól érezzék magukat. Az érzései pedig idővel utat törnek majd maguknak, ha valósak, addig meg kár elrontania az együtt töltött perceket a feszengéssel.
- Ebben biztos voltam. - széles mosoly költözik a fiú arcára és szemei a lány íriszei után kutatnak. Pontosan tudja, hogy Luna azon kevés emberek egyike, akire bármilyen titkot rábízhatna. Sosem törne meg a bizalom köztük. Egyrészt, mert ott a személyiségükben bujkáló hasonlóság, másrészt a kapcsolatuk miatt. Nem kell professzornak lennie ahhoz, hogy tudja, a lány is kedveli őt. A jelek és még a szavak is biztosítják erről. Míg Ron esetleg elfecsegné, vagy Hermione Dumbledore elé vinni, hogy Voldemort-ra gondol, addig Luna inkább támaszként szolgál neki a dologban. És pont ez az, amiért a fiú ragaszkodása ennyire mély a lány iránt.
- Melletted ez nem nehéz. - hadarja, sőt, szinte már motyogja orra alatt a fiú, miközben lelkesen -bár persze félénken- pillant a lányra. Miért is titkolná el, amit gondol? Kettesben vannak és ha konkrétumokat nem is árulhat el, ettől függetlenül még célozgathat, hátha a lány megérti, hogy mire gondol. Elvégre Luna okosabb, mint azt hiszi a többség és Harry ezzel tisztában van. A kézfogás csak még inkább lángra lobbantja a fiút és aligha tudna ezzel az érzéssel dűlőre jutni, így inkább beleveti magát a közepébe és megpróbálja végre helyre rázni magát. A zavartságán túl mutatóan fogja közre a lány puha ujjait, ahogy minden másodpercben tekintetével a sápadt szépségre pillant. Az, hogy a lány próbálja fizikailag is kimutatni, hogy mellette áll és kedveli, csak még inkább biztossá teszi abban Harry-t, hogy amit érez, az nem hétköznapi barátság...
- Köszönöm. Ha... ha lesz kedved esetleg eljönni hozzánk, mármint Sirius otthonába, szívesen látnálak ott vendégül én is. Persze nem ennyire varázslatos hely és nem lehet túl sok mindent csinálni, de ... - von vállat végül levegőben hagyva a mondatot. És valóban szívesen venné, ha Luna ott lenne vele. A szürke ház végre kiszíneződne és nem érezné annyira savanyúan magát és persze egyedül sem. Tudja, hogy a lány valószínűleg nem feltétlen élete legjobb vakációján lenne túl, ha elmenne hozzájuk, de Harry-ben motoszkál egy érzés, hogy aligha lenne képes aludni otthon, ha tudná, hogy a szőke lány egy falra tőle szuszog. És ahogy ebbe belegondol, az este jut eszébe. Fogalma sincs, hogy hol fog aludni, de már retteg tőle, hogy túl közel lesz a lányhoz. Elvégre valami megváltozott benne, amin még nem képes uralkodni. És nem arra gondol, hogy álmában majd zaklatja a lányt, szó se róla ... Harry arca a gondolatai körforgása miatt elvöröslik és érzi, hogy minden vér az arcába áramlik az előbbi gondolat menetét követően.
Ostoba, - gondolja magába.
Képtelen megállni, hogy ne beszéljen Luna-nak a Sirius-tól tanultakról. Ezért megtorpan és bár bátortalanul nyúl a lány szíve fölé, elszavalja, hogy mit gondol a szellemekről és a szeretteikről, akik elhagyják a földön maradtakat.
A zavarral nem tud mit kezdeni ezért gyakorlatilag a választ is út közben hallgatja meg, amit a lány mond és bár minden porcikája libabőrbe bújik, ahogy Luna újra összefonja ujjaikat, egyetlen sejtjében sem tiltakozik, sőt. Olyan érzés keríti hatalmába, mintha a keze fázott volna...
- Nem, nem, ez nem butaság. Én is gyakran érzem, hogy velem vannak a szüleim, pedig láthatóan nincsenek. De, ha a Kastélyban ott vannak azok, akiket szinte megtudunk érinteni, hát miért ne lehetnének itt velünk most is? Sok olyan dolog van, amit nem látunk... Vagy legalábbis a többség nem lát, de ez nem jelenti, hogy nem léteznek. Te tudod a legjobban... - a fiú mosolya szélesedik, ahogy a lányra pillant, hiszen mindketten tudják, hogy bizonyos dolgokat, csak ők látnak, így érthető a lelkesedésük szüleik iránt. Kissé meglógatja a kezeiket, ahogy menetelnek tovább.

O n e || Luna ♡ || ©





Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-10-23, 21:26





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Harry & Luna

Sejtelmem sincs róla, hogy mi motoszkálhat Harry fejében. Azt én is látom, hogy most valahogy más, mint amit megszoktam tőle. Persze valahol már megszoktam, hogy zavarba tud jönni a nyitott stílusomtól és hogy az esetek nagy részében nem tud mit kezdeni azzal, ha teszem azt még hozzá is érek. A legtöbb ember számára szokatlan a fizikai kontaktust, főleg akkor, ha nem olyan mély baráti viszony van köztük, de én mégis úgy gondolom, hogy egy ölelés, egy bátorító kézszorítás igenis szükséges lehet, főleg amikor azt látod a másikon, hogy nehéz időszakon megy át. Lehetséges, hogy Harry számára ez esetleg szokatlan, de ettől még egyáltalán nem gondolom, hogy egyben kellemetlen is lenne. Ha ezt látnám rajtam biztosan visszafognám magamat, hiszen rosszat tényleg nem akarok neki egy pillanatig sem.
- Köszönöm, hogy nekem ennek ellenére mégis elmondtad Harry, és nem kell aggódnod én biztosan nem mondom el senkinek sem. - bár ebben azt hiszem e nélkül is biztos. Tudok titkot tartani, ez soha sem esett a nehezemre és nem is fog, főleg ha olyan valakinek a titkát kell megtartanom, aki fontos számomra, de másét sem adnám ki, ha már rám bízta. Egyébként is tudom, hogy milyen amikor az emberben kettős érzések cikáznak. Mosolygok mindig, amikor valami kellemetlenség ér, de ettől még én is tudom, hogy nem szép dolog elrejteni a cipőimet az utolsó tanítási napon, de sokan nem érnék vele, ha e miatt nyíltan érezném magamat rosszul, inkább próbálom ezt is könnyeden venni, sokkal egyszerűbb és a lelkemnek is könnyebb.
- Talán annyira nem hasonlítotok, csak lásd meg mindig a dolgok jó oldalát. - bátorítóan szorítom meg újra a kezét, mielőtt még elindulnék vele a tó irányába. Legszívesebben megölelném, de eddig nem ragadtatom el magamat, hiszen éreztem eddig is minden rezdüléséből, hogy az apró gesztusoktól is milyen nagy mértékben zavarba jött, nem akarom, hogy esetleg tényleg kellemetlenül érezze magát, az tényleg nem célom. Jót akarok neki és örülök, hogy jól érzi itt magát, talán egy kicsit azt a sok gondot is elfelejti. Túlságosan fiatal még ahhoz, hogy ilyen sok aggodalom nyomassza a lelkét. Apa mindig azt mondja, hogy addig legyünk békések, egyszerű diákok, amíg ez megadatik és amíg nem kell mással törődnünk. Harry számára is kellene valaki, aki óvja a negatív gondolatoktól, szomorú, hogy ezt nem maga Sirius teszi meg.
- Mindig szívesen látunk itt, bármi is történjen. - sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, de szeretném, ha tudná, hogy én bízom benne. Sok mindent mondtak már az iskolában, akkor is, amikor a Trimágus Tusa elkezdődött, de én sosem gondoltam úgy, hogy Harry szándékosan hágta volna át a szabályokat. Ő nem olyan, hiszen pont hogy a népszerűség az, ami mindig is kellemetlenül érintette, érezni lehetett minden egyes apró rezdüléséből, nem is értem, hogy egyesek miért gondolták azt, hogy számára ez jó, és még többet akar magának belőle. A verseny is felettébb veszélyes volt ahhoz, szó szerint életveszélyes, hogy valaki szándékosan vállalja még akár büntetést is vonva magára. Bár ha jól tudom akadtak ilyen elvetemültek is, de a Weasley ikrektől ez nem meglepő.
Harry szavaira a mosolyom kiszélesedik és talán kissé meglepetten, de jól eső érzéssel pillantok rá, amikor a szívem fölé helyezi a kezét. Biztos vagyok benne, hogy tőle egy ilyen gesztus nem kis dolog, és csak a vak nem látná, hogy reszketnek az ujjai és a felőle érkező összes érzelemhullám is olyan kusza és feszült, amit még nem igen éreztem a közelemben. - Köszönöm Harry! Én is tudom, anya mindig velem van, nem kellenek hozzá helyek, még csak képek sem. Valahonnan figyel és vigyáz rám. Tudod... úgy gondolom, ha vannak szellemek, akiket látunk, hát olyanok is lehetnek, akiket nem látunk. Néha szinte érzem, hogy velem van és vigyáz rám. Szerinted ez butaság? - ahogy tovább indul azonnal mellé lépek, és újra megfogom a kezét. Egyszerűen csak jól esik, nincs rá más magyarázatom. A vele töltött idő is jó, valahogy nem érzem úgy, mint a legtöbbek esetén, hogy óvatosan kellene beszélnem, hogy át kellene gondolnom a szavaimat, mert esetleg furcsálkodva nézne rám egy-egy kérdés miatt, hiszen eddig sem tette.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2015-10-21, 09:30




to Luna
Friends are Family You Choose
Harry előtt nehéz percek tornyosulnak. Kezd kristálytisztán lebegni szemei előtt, hogy mit gondol mélyen és mi az, ami ennyire felmelegíti mellkasát, ám egyelőre igyekszik a felszín alatt tartani a kis bestiát. Egyrészt fél a reakciótól, ami ha alaposan átgondolja nem ostobaság. Elvégre jó pár napot együtt töltenek még. Mi a garancia rá, hogy ha bármit lép, a visszajelzés nem negatív lesz, hanem pozitív? Ha negatívan sülne el a dolog, mégis hogyan érezné magát a továbbiakban? Hopponálhatna vissza Siriushoz és magyarázkodhatna, hogy miért nem tudott maradni. Luna mellett egyébként sem lehet rámenős, kételkedik benne, hogy ez lenne a helyes. És egyébként a pakliban szerepel az is, hogy kineveti, vagy elfordul tőle, hogy leközli a dolgot. Jobb, ha nem cselekszik. Másrészről, még ő maga sem biztos az érzéseiben, így pedig kár volna hitegetnie a leányzót.
A véleményekről ennyit. Viszonozza a lány mosolyát, de tovább nem folytatja a témát. Nem is tudná, úgy érzi kimerítették. Ha Lunát érdekli ezzel kapcsolatban még valami, úgyis megkérdezi. Elég kíváncsi természetnek tartja Harry ahhoz. És nem is akar tovább rágódni ezen, hogy mennyire fejezi ki magát őszintén minden percben. Néha jobbnak érzi elrejteni, amit gondol. Éles példának azonnal a már említett Voldemort téma jelenik meg szemei előtt. Hiszen, hogyan reagálnának rá az emberek, ha meghallanák, hogy Harry Potter szeretné, ha a Sötét Úr visszatérne? Senki nem foglalkozna az apró betűs résszel, hogy a bosszú hajtaná, hogy leszámolhasson vele, senki. A fontos az lenne, hogy Harry Potter bolond. Mert mint mindig Harry életében - mindenki jobban tudja, hogy ő milyen.
- Tudom, hogy igazad van. De nehéz. Persze nem mondom, hogy olyan rosszul menne, mert elnyomom azt a részt. Még senkinek nem beszéltem róla... eddig. - vontatottan fordítja fejét, majd emeli tekintetét a szőke lányra. Se túl komolyan, se nem mosolyogva. Csak nézi őt, hogy megértesse az apró, porcelán lánnyal, hogy ő az egyetlen, akit ebbe beavatott. És ennek egyszerű oka van. Ilyen téren ő az egyetlen, aki megtudja érteni, hogy Harry nem fog ezért sötét mágiához nyúlni, hogy eszébe sem jut bolonddá változni, egyszerűen csak van ez a dolog. Se több, se kevesebb, csak egy gondolat.
- Akkor egy valamiben hasonlítunk... - lemondóan felsóhajt, majd elnéz a távolba. Nem könnyítik meg az életét. Sem otthon, sem az iskolában. Ha egyszer azt érezhetné, hogy minden rendben van... És akkor vissza emeli tekintetét a lányra. Mert itt - most minden rendben van. Hiú ahhoz, hogy észrevegye. De megtörtént. És már látja, hogy Luna mellett, most minden rendben van. És ennél több nem is kell neki. Elengedi a negatív gondolatokat és csak az számít, hogy együtt lehet a lánnyal. Kellemes és boldogító érzés. Kell ennél több?
- Akkor lesz egy, aki sűrűbben jön. Örülök, ha így gondolod. És persze apukádnak is. - egyáltalán nem érti, hogy miért nincs több vendégük. Számára rendkívül varázslatos a Lovegood család. És, ha tehetné sokkal több időt töltene velük. Ostobaság, hogy azért nem tartanak velük, mert másképp látják a világot. Azt kívánja sokszor, hogy bár ő is láthatná úgy. De ez nem olyan egyszerű neki. A körülmények, a közre eső dolgok, mind-mind másféle hatást gyakorolnak rá. Végül a lány felegyenesedik és Harry hűségesen követi. A kézfogás kissé felzaklatja lecsillapodott kedélyét, de legyűri a hullámokat és ezúttal valamivel hamarabb kap észbe és fogja közre a lány ujjait. Halk nevetése őt is mosolyra késztetik. Nemlegesen megrázz a fejét, majd körbe pillantva hagyja, hogy a lány végül lelassítson és mellé lépjen. Végül kissé magától értetődő dolgot kérdez, de nem bánja, csak beszéljenek...
Ahogy hallgatja a lány mondandóját, a mosoly egyre inkább eltűnik arcáról és úgy érzi, most ő az, akinek tennie, vagy mondania kell valamit, így finoman visszarántja a lányt, ezzel megálljt parancsolva neki, majd elé lép barátságosan mosolyogva, nem túl közel de nem is oly távolra megtorpanva előtte.
- Tudod, jó pár évvel ezelőtt, mikor először találkoztam Sirius-al, anyáról és apáról beszélt nekem. Csalódott voltam és elmondtam neki, hogy mennyire hiányoznak nekem. És ő azt mondta, hogy ők mindig velem vannak, idebenn... - emeli fel kissé reszkető jobbját, hogy Luna szíve fölé helyezhesse - Elég csak rá gondolnod. Anyukád mindig veled van, a szigettől függetlenül is. Persze, ott biztosan felerősödik az érzés... - veszi el a kezét, ahogy kissé eltávolodik - Hiszen az egy közös dolog. - elgondolkozva mosolyodik el, majd ellép tőle és indul tovább az irányba, amerre húzta az imént a lány. Fél a reakciótól, ez természetes, ám olyan főben járó bűnt nem követett el, sőt még igyekezett egészen kedves gesztust tenni a lányért. Ahogy Sirius tette, mikor neki volt szüksége rá...

O n e || Luna ♡ || ©





Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house

Vissza az elejére Go down

Lovegood house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» House Peregrin (Nagy ház)
» Santos Party House

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-