Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lovegood house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-07-19, 10:52


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Talán, de ha eleve nincs jó tapasztalatod másokkal, akkor nem csoda, ha nem mertél nyíltan elém állni. Nem tudhattad mi lesz a reakció, megértem. - ő pedig mintha még mindig azt is nehezen kezelné, hogy én megértem és nem vagyok mérges rá, mintha azt várná, hogy mérges legyek, vagy zokon vegyem, de ha igazán komoly dologról van szó, ha az ember kétségbe van esve, ha... fél, érthető, hogy nem gondolkodik feltétlenül logikusan és tart tőle, hogy még sem sikerül segítséget kérnie, ezért inkább megszerzi magának másképp. Én ennél egyszerűbb lélek vagyok, valahogy mindent evidensebbnek veszek, mint a legtöbben és nem gondolom túl a dolgokat. Ezt a csókot sem, vagy épp a tekintetét, pedig megtehetném, de mi értelme lenne? Hogy ez most pontosan hála, vagy azt jelenti kedvel, netán ennél többről is szó van... attól más lesz bármi, ha tudja az ember pontosan?
- Hát akkor megtörtént, és én is kedvellek és talán így megtanulsz jobban bízni az emberekben. - hát igen nem is kell mindent szavakkal kimondani. Én se azért hívtam meg magunkhoz, mert ellenszenves lenne és apu is kedveli, bár valószínűleg ő jobb ha nem tudja, hogy Miles igazából miért is... - De akkor... az újságírás nem is érdekel komolyabban? - jut azért eszembe, hiszen gondolom ezt pont a miatt találta ki, hogy a közelembe férkőzzön, hogy oka legyen ide jönni, viszont az biztos, hogy apa nem fog örülni neki, ha kiderül még sem érdekli Milest az újság, hiszen neki ez a mindene és úgy örült, hogy valaki más is lelkesedik. Az cseppet sem zavar, hogy a srác engem próbált felhasználni, de az rosszabbul érint igazából, ha mindez apán hagy nyomot és rossz lesz a kedve miatta, ha Miles lassan mégis kihátrál az újságírásból, mert hát azt nem szeretném, hogy azonnal visszamondja, ha már fellelkesítette apát.
Egyelőre csak megölelem, amikor lejjebb csúszik. Na igen jóval magasabb nálam, úgyhogy ez kicsit nehezít a megfelel pozíció megtalálásán, de nem jelent gondot és a beálló szürkületi sötétben még csak nem is lát minket senki, hogy esetleg külső szemlélőnek fura legyen a helyzet, mármint amit fel sikerült venni. - Előbb tudnunk kellene pontosan milyen átokról is van szó és miért gondolja a családod, hogy a halál ereklyéi segíthetnek. Tudod apa... hisz bennük, de nem hiszem, hogy tudja hol lehetnek jelenleg. - aztán persze tévedhetek, lehetnek elméletei róla, de azok is maximum csak elméletek lennének és nagyon nehéz lenne felkutatni őket, de talán más megoldás is van, csak ugye egyelőre azt sem tudom, hogy pontosan miből is áll az az átok, amitől annyira retteg, mert azt látom rajta, hogy tényleg nagyon fél tőle.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-07-15, 13:34


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Igen, de akkor is lehettem volna nyíltabb, hogy megkérdezlek. Az hírlik rólad, hogy mindenkivel kedves vagy. Én magamban nem bíztam annyira, hogy kapcsolatot tudjunk kialakítani. – Vonom meg a vállamat bizonytalankodva. Túl sok év telt el már apa halála óta. Már nem vagyok kviddicssztár sem, csak egy magára hagyott morcos kiskölyök, noha az életkoromat tekintve már felnőttnek számít. Ellenben Luna nem csak a barátom lett, nem tudom nem látni benne a bájos, édes lányt, aki mellett még az átok sem feltétlenül érdekel. Ha meghalok, akkor meghalok, de őt nem akarnám ebbe az egészbe belehúzni. Láthatóan viszont mindent megbocsájt, vissza is csókol, és nem ítél el semmiért. Már ezért az egy pillanatért volt értelme élnem.
- Mert.. nem gondoltam, hogy annyira kedvelsz, mint én téged. Fontos lettél számomra.. és.. valahogy csak megtörtént, hogy.. tudod.. – Na jó, azért én sem fogok tudni kimondani mindent, nagyjából így is össze tudja magában rakni, hogy ha nem akartam bántani, és őszintén elmondom, hogy mi a helyzet, akkor ez nem csak barátság. Hogy mi is ez, azt most felesleges szavakba önteni, mert nem vagyok nagy költő, de az biztos, hogy jó, hogy hozzám bújik, hogy megfogja a kezemet. Az, hogy együtt nézhetjük a lemenő naplementét, még a tél-végi hideget is elfelejteti egy jó időre.
- Igen, ha csak nem azt teszem, mint a legkisebb testvér, elbújok a halál elől. Láttam őt Luna, a szemem láttára ragadta el az apámat. – A halál persze csak egy fogalom, logikus, hogy nem azt láttam, hanem valami szörnyűséget, amit még most is nehéz felidéznem, el is csuklik a hangom, s idegesen fészkelődni kezdek. Magam sem miért, most én csúszok lejjebb, hogy Luna anyáskodva átölelhessen. Nem egy anyát kerestem Lunában, de ő számomra most mindent megtestesít. – Nem tudom, a Lovegood család elvileg nyíltan felvállalja, hogy, mennyire ismeritek a legendákat. A sötét nagyúr halála óta minden megváltozott, lehet, hogy ami régen fontos volt, most már irányt vett.. Hogyan tudnék legyőzni egy olyan átkot, amely lassan másfél száz éve ül a családomon? – Ha nem az említett varázstárgyakkal, akkor tényleg nem nagyon tudom, hogy mit tehetnék, de Luna lényegesen okosabb nálam.








aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-07-04, 11:46


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom jól, hogy vannak olyanok, akik egyszerűen nehezebben kezelik az élet egyszerű dolgait, egyszerű szépségeket, amik számomra teljesen egyértelműek, de nincs ezzel baj, hiszen nem lehet mindenki egyforma. Viszont az se jó, ha valaki ilyen sokat aggódik és gondolkodik már ilyen fiatalon, hiszen ez akár még az egészségét is veszélyeztetheti és akármit is mond, vagy gondol magáról Miles tényleg nem rossz ember, csak rossz helyzetbe került, amit nem tud a legjobban megoldani.
- Nem kell bocsánatot kérned. Biztosan nagyon nagy gond lehet. - főleg ha ennyit aggódik miatt, hogy nem is nagyon tud másra gondolni, kivéve most... hiszen az apró kis csók után egyértelműen érzem, hogy nagy hatással van rá a dolog. Persze rám is, zavarba ejtő a helyzet, hiszen eddig még az is meglepő volt nekem, hogy Miles egyáltalán szívesen leül velem piknikezni, de ez... tényleg új és hirtelen nem is tudom hogyan reagáljam le, főleg hogy csak úgy süt, hogy neki ez nem valami kis apróság volt.
- Zavarban vagy? - azt érzem, hogy igen heves érzések kavarognak most benne és mint tudjuk én gond nélkül bármire nyíltan rákérdezek, főleg mert most valahogy nem tudom pontosan eldönteni, hogy mit is érez, de hogy nagyon intenzíven az biztos. Én zavarban vagyok, de ő mintha... ez valami más lenne, de egyáltalán nem negatív érzelem sőt, nagyon is erős pozitív.
- A Halál ereklyéiben? A legtöbben úgy gondolják, hogy az csak egy mese a három testvérről... És ez az átok rád is hatással van, te is meghalhatsz? - na persze ez nem jelenti, hogy ha ő nincs veszélyben akkor már nem is érdekel a dolog és nem segítek, mert nem kérdés, hogy szívesen, főleg ha kéri és szüksége van rá, na de vajon mi lehet az az átok és vajon mi lehet, ami ennyire megijeszti, hogy e miatt akár titokban is kutatott volna nálunk, mert hát egyértelmű, hogy ez volt a célja. - Úgy gondolod nálunk találsz valamit, ami válaszokat adhat? Az ereklyék évekkel ezelőtt elvesztek, nem sokan tudják hol lehetnek jelenleg. - teszem még hozzá, hiszen igazán én se tudok sokat róluk, már ha egyértelművé tesszük, hogy nem csak egy meséről van szó, hanem teljesen valós történetről és azokat az ereklyéket meg lehet találni valahol, de keresni őket olyan, mint tűt a szénakazalban, attól tartok.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-07-02, 07:53


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Megrebbenek, és oldalt fordítom a fejemet a naplementére, ha már azért jöttünk ide ki, hogy ebben gyönyörködjünk, én meg csak a nyomorommal traktálom. És igaza van, az embernek olykor el kell engednie magát, csupán elfogadni a pillanat szépségét, hátradőlni, ízlelni a varázst. Felsóhajtok, s érzem, ahogyan a gombóc oldódik a torkomban. Tényleg jó ezzel az aranyos, bájos lánnyal, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, nem képez előítéleteket. Akár gondolhatná azt is, hogy én vagyok az aljas mardekáros, s igaza is lenne, csellel, kétségbeesett csellel próbáltam a bizalmába férkőzni. Nem akartam megbántani, hiszen jól látja, nem vagyok rossz ember, csak már teljesen elszigetelődtem mindenkitől, ami a kommunikációt illető, és most nehéz feldolgoznom, hogy nem csak a barátságomat fogadja el, vélhetően bármennyire is kis naív, eljutott a tudatáig a vonzalmam is.
- Bocsánat, befejeztem.   – Mármint a felesleges szócséplést, aminek egyébként nincs értelme. Csak vele akarok lenni, sütkérezni a pillanatban, hallgatni a lélegzetvételét itt a közelemben, s nem gondolni a múltra. Meg arra sem, hogy mi vár még rám. Azt hiszem pocsékul kezelem a gondjaimat, ám nem volt senki, aki mellettem álljon, aki ráébresszen, hogy az élet bizony még a dráma ellenére is lehet szép. Egyszerűen csak.. erőlködés nélkül megtesz mindent, hogy szebbé tegye a mindennapjaimat. Csoda, hogy ennyire tetszik? Oldalt hajolós, félénk puszimat annak ellenére indítom, hogy nem tudom, hogy ő mit gondol rólam a szimpátián túl, hiszen az édesapja lelkivilágát már nem zavarta volna meg. Így vélhetően egyoldalú lesz ez az egész, de muszáj kifejeznem nem csupán a hálámat, sokkal inkább azt, hogy lányként gondolok rá, nem pusztán barátként. És rémesen sajnálom, hogy nem tudtam egyenesen indítani. A puha szája viszontcsókot nyom az enyémre, ami meglepőbb, mint bármi az eddigi életemben. Oly forró, mégis oly bizsergető, hirtelen megmagyarázhatatlan szédülés fog el, ahogyan megtelik vérrel az arcom, szinte levegő után kapkodok.
- Igen, ám számomra ez akkor is.. nem várt fordulat. Nem akarom túlmagyarázni, vagy bármit is ráderőltetni, már így is.. tudod, boldogabbá tettél, mint... Szóval! Az apám évekkel ezelőtt meghalt egy családi átoknak köszönhetően, ami a mai napig nem tört meg, és a nagyapám az általatok nagyon is jólismert Halál Ereklyéiben látja a megoldást. Ezért.. küldött, de.. nem akartalak veszélybe sodorni. Féltem a családomat, ám nem cél, hogy magunkkal rántsunk másokat.  – És az, hogy megkedveltem, afféle járulékos veszteség volt, amivel egyáltalán nem számoltam. Igazából tervem sem volt rá, hogyan is férkőzzek a bizalmába, lévén mindenkivel olyan mogorva voltam, de ez a lány.. Fantasztikus. El is hallgatok, belenyúlva a sütisdobozba, még az sem zavar, ha picit maszatos leszek. A nap már lebukik, magunkra maradunk a félhomályban, hiszen még a hold nem látszik, csak a télvégi mélykék égbolt.







aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-06-22, 09:53


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Halkan felnevetek a válaszát hallva, mintha csak nem akarnám megzavarni a naplementét, pedig lássuk be a nap akkor is lemegy, ha zavarjuk, sőt akkor is ha egyáltalán nem figyelünk rá. Viszont abban van valami, amit mond, mert bár a lemenő nap sugarai narancs színűre festik az arcát, igazából tényleg dominánsabb lesz lassan a vöröses szín. Zavarban van, csak hát annyira odafigyelek, hogy nem teszem ezt szóvá nyíltan, hiszen attól csak még inkább zavarban lenne szegény, azzal pedig senki se jár jól. A végén még teljesen lemarad a naplementéről!
- Komolyan? Dehogynem, de a nap fénye erős, bár nem is nézed. - nem korholom le, hiszen az arcomon most is mosoly játszik, pedig tényleg nem a naplementét figyeli, amiért kijöttünk a hidegben, hanem engem néz. Talán nem is baj, így még inkább látszik a narancs szín az arcán és kifejezetten jól is áll neki, de nem akarom belé fojtani a szót, hiszen beszélni szeretne és jól érzem én, hogy ezt most nagyon nehéz megfogalmaznia. Én tudom, hogy ő nem rossz ember és ezt nem igen fogja tudni semmivel sem megingatni bennem. Maximum nem a legjobb úton-módon próbált közelíteni egy problémát, de mivel rájött, hogy nem jól indított akkor már végképp nincs gond, én pedig szívesen segítek neki. Apa talán... rossz néven venné, de nem kell feltétlenül tudnia minden részletet neki sem, hiszen ő egy kicsit azért gyanakvóbb, felnőttebb, mint én, komolyabb, ha úgy tetszik. Azért a félénk puszi meglep, főleg hogy a számra kap és főleg, hogy bizonyára neki nem ez az első, még ha nem az is. Na azért ezen a ponton már az én arcomon is látszik a narancs szín alatt egy enyhe pír, hiszen erre tényleg nem számítottam. Esetlenül ugyan, de viszonozom a kezdeményezést, de hát lássuk be tényleg nekem ez az első. Nem vagyok túlzottan népszerű a fiúk körében... sem.
- Ha mindig csak annak segítenénk, akit ismerünk... rém pocsék lenne a világ, ha így lenne. Tehát? - találom meg pár pillanat múlva újra a hangomat. A nap tényleg lassacskán elbújik, de még tartja magát és nem váltunk át vak sötétre, ezért kipattintom a sütis dobozt és leteszem kettőnk elé. Nem kérdezek rá, hogy venne-e, hiszen beszélni fog, közben meg igen nehéz enni, de a lehetőség meg van ,ha esetleg még egy kicsit szeretné elodázni a dolgot, vagy erőt gyűjtene. Pár falat csokis-mandulás süti mindenféle nehézségen átsegít. Anya mindig ezt mondta és milyen igaza is volt!


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-06-18, 16:59


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hihetetlen, hogy néhány héttel ezelőtt még nem volt senkim, csak magamba zárkóztam, olvasgattam a könyveket, most pedig itt van ez a lány, akit elvileg ki kéne használnom, meg kéne lopnom hogy az átkot feloldjam, erre kiderül, hogy cseppet sem haragszik, megérti, hogy nem vagyok szemét, sem pedig aljas, hanem kétségbeesett, aki a családján akar segíteni. Hirtelen levegőt sem kapok, csak azt érzem, hogy nyirkosodik a tenyerem, s a fülem tövéig vörös lehet arcom. Nem csak azért, mert szégyellem magamat, a torkomig felszálló pillangók gombócba gyűlnek, hogy még nyelni sem tudok. Egyszerűen.. oda vagyok érte!
- Narancs színű? Inkább vérvörös asszem, de azért kedves tőled, hogy most se veszel komolyan..  – Motyogom végül kieresztve a görcsöt a tenyeremből. Le kéne ráznom a fásultságot, amely évek óta környékez, és egy hatalmasat sóhajtok. Nehéz volt rávenni magamat, hogy megnyíljak neki, de most mintha könnyebb lenne a lelkem, ki tudom húzni magamat. Szólásra nyitom a számat, hogy mondjak valamit, aztán vissza is zárom. Többet nem akarok motyogni, meg kell emberelnem még a hangszálaimat is, mielőtt valami rekedtes szürcsögés lenne rajtam urrá. Nyelek, és megfontoltabban próbálom meg ismét. – Nem akarok rossz úton járni, csak.. nem gondoltam, hogy bárki.. Hogy segítenél, hiszen nem is ismersz.. Erre te.. – Tényleg nehéz megszólalni, inkább csak úgy vélem, hogy az őszinte tett az lenne, ha kimutatnám, hogy ez nem csupán a háláról, hanem az igazi vonzalom szól esetemben. Félénk sutasággal hajolok oda, azért óvatosan, mielőtt azt hinné, hogy le akarom fejelni, és egy bénácska puszit nyomok a szájára. Aztán ha nem lepődik meg nagyon, akkor talán folytatom. Mármint a mondandómat, de odáig azért el kéne jutni.







aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-05-31, 12:45


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Meglepnek a szavai, főleg hogy ennyire komolyan beszél. Nem szoktam utálkozni, az egyszerűen nem az én szokásom, ezért nem is gondolom, hogy olyasmit tudna mondani, ami miatt tényleg így tennék. Egyszerűen nem érzem rossz embernek és ebben nem igazán fog tudni megcáfolni, még ha meg is próbál. Lehetséges, hogy vannak dolgok az életében, amik megnehezítik a dolgát, ezt jól érzem, hiszen csak úgy sugárzik belőle a feszültség, de ez nem jelenti azt, hogy rossz ember lenne és nekem ez a lényeg.
- Tudom, hogy van valami, ami rossz számodra, ez látszik, de e miatt nem foglak utálni, hiszen nem a te hibád és nem akarsz rosszat. - úgy jelentem ezt ki mintha teljesen biztos lennék benne, mintha minimum belé látnék. Megérzés, én ezt mindig így kezeltem, vagy csak nem foglalkoztam vele, hogy miért is vagyok empatikusabb, mint az átlag, vagy miért tudok olyasmit is leolvasni az arcokról, amit a többség nem. Nem tudatos ez nálam, azzal sem vagyok tisztában igazság szerint, hogy mire vagyok képes, egyszerűen csak megy és kész. Egyszer majd lehet, hogy lesz valaki, aki rávilágít nekem és akár még jobban is felfejleszthetem, ahogyan az az Uther próbált... de egyszer találkoztam csak vele és az is annyira furcsa volt, hogy azóta sem foglalkoztam a dologgal, ő pedig nem került elő újra.
- Átok? - nem látszik rajtam, hogy haragudnék, vagy el akarnám venni most hirtelen a sütit tőle. Csak nézem, ahogyan a nap lassacskán kezd lebukni a látóhatár mögött, aztán pillantok újra rá. - Szép narancs színű az arcod. - mosolyodom el, mintha nem most vallotta volna be, hogy csak ki akarta használni a barátságomat és apát is az elején. De már nem akarja és csak mások akarták erre rábeszélni nem igaz? - Te nem vagy rossz ember Miles és néha a kényszer rossz utakra visz. Mit szólnál, ha inkább segítenék? Mi az, amire szüksége van a családodnak, hogy megtörjétek azt az átkot? - nem kérdezek rá most sem, hogy milyen átok. Nem várom el, hogy mindent elmondjon nekem csak azért, mert kész vagyok önként is segíteni neki. Végül is mint mondtam nem gondolom őt rossznak, akkor pedig nem kérdés, hogy segíteni szeretnék. Talán nem tudok majd, de ha igen, akkor szívesen teszem.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-05-27, 09:29


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom, hogy nem kér arra, hogy meséljek a történtekről, de azzal, hogy ilyen kis megértő, még inkább a szívembe zárom. Sosem akartam neki rosszat, de  a nagyapám komoly érvekkel próbált rábírni, hogy most már én lehetnék a család megmentője, így muszáj volt belefognom. Muszáj? Hülyeség! Én döntöttem így. Méghozzá azt akartam meglépni, hogy valakihez behízelgem magamat, aztán ha már bent vagyok, könnyebb az információszerzés. Mégis, az első pillanattól kezdve nehéz teher ez nekem, mert bár eredetileg egy nagyképű mardekáros voltam, de az apám halála, és az anyám flegmasága teljesen megtört, így az, hogy egy ilyen aranyos lánynak ártsak, vagy palacsintát süssek.. Hát nem kérdés, hogy mihez húz a szívem.
- Biztosan meg fogsz utálni, még ha az indokaimat most értenéd is. Inkább elmondom, aztán nem húzom az idődet, majd eldöntöd utána, hogy mennyire akarsz velem barátkozni. – Ha már belekezdtem, akkor mindenképpen végigmondom. Vontatottan ejtem ki a szavakat, hiszen őszinte akarok lenni, mégsem bántanám meg. Talán egyszerűbb lenne megfogni a kezét, de az aljas befolyásoló tényező lenne. Azt hiszem az egészet máshogy kellett volna kezelnem, nem hallgatni az öregre, hanem megkeresni Lunát, és simán a segítségét kérni.
- Igen, a reménykedés fontos, és kellemes lehet optimistának lenni, én viszont nem tudok az lenni. Az apám a szemem előtt halt meg egy családi átoknak köszönhetően, és a nagyapám csak abban látja a megoldást, ha kihúzok belőletek valami titkot. Kémkedni küldött ide, de azzal nem számolt, hogy én mennyire megkedvellek, meg egyébként sem gondolom mindezt tisztességesnek. Ha átok, akkor átok, ezzel kell élnünk, nem másokat kihasználni. -Lecsüccsenek a párnázott helyre, és átveszem a sütit, de még nem nyitom ki, lévén ha nagyon megharagszik rám, akkor úgysem érdemlem meg. Egyenlőre kár részletesebben belemenni, inkább megvárom, hogy mit mond.








aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-05-14, 20:43


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tűnik rossz embernek, ezért is lep meg, hogy olyasmit mond magáról, hogy bármikor is rosszat tett volna. Rendes srác és én nem igazán szoktam senkit sem félreismerni. Persze minden bizonnyal én is tévedhetek, de azért az valami miatt igen ritka. Nem tudok persze a titkáról, habár tény hogy valahogy azt érzem rajta, hogy valami más is van a hátérben azon kívül, amit eddig elmondott nekem, de nem fordult meg a fejemben, hogy kimondottan rákérdezzek a dologra. Végül is miért tenném? Mindenkinek lehetnek titkai, ez még nem jelenti azt, hogy attól az ember rossz ember lenne, vagy rossz jellegű titkai lennének.
- A családodat? Tudom nem rám tartozik és nem is kérem, hogy mesélj róla, de ha a családodért teszel valamit, az sosem rossz. - biztatóan mosolyodom el, hiszen tényleg nem tudom miről is van szó és nem is akarom kihúzni belőle, épp e miatt rá se kérdezek. Nem tudom, hogy pontosan mitől kell védenie a családját, főleg hogy eddig nem valami jókat nyilatkozott róluk és hát az alapján, amit mondott pl. az anyjáról, nem különösebben kedvelhetőek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tenne meg értük mindent, ha mégis arra van szükség és ez megint csak pozitív dolog Milesban és nem pedig negatív. De most egyébként sem a negatív dolgokról kell, hogy szóljon ez az este, hanem arról, hogy jól érezzük magunkat és persze, hogy megnézzük a naplementét és végre megtudja milyen is egy rendes karácsony, ha már a szülei nem tettek érte, hogy megtapasztalhassa.
- Pedig a remény az egyik legfontosabb az életben. - teszem még hozzá és végül tovább is indulunk ,mert a végén még lemaradunk a lényegről, a naplementéről, amiért indultunk. A kérdésére azért mégis csak elmosolyodom újra, ezúttal csak magam elé meredve, a távolban magasodó dombtetőt figyelve, aztán csak megrázom a fejemet, bár ez nem a kérdésére irányuló válasz. - Mindenkivel történik rossz, ezt nem lehet kizárni, de könnyebb és persze kellemesebb érzés optimistának lenni, mint mindent negatívan látni, én úgy gondolom. - kezdem el szépen lassan fejtegetni a véleményemet. Miles negatív, az már eddig is látszott és érzem én jól, hogy valami nagy ború van a lelkén és valahogy folyamatosan sakkban tartja, ezért is nem tud rendesen felengedni. - Tudod, édesanyám mindig azt mondta régen, hogy ha valamit elveszítünk az végül mindig visszatalál hozzánk, csak nem mindig olyan formában, ahogyan várjuk. - sejtem én, hogy ő is már sokat veszített és sok rosszat élt meg, de muszáj úgy látnia a jövőt, hogy jönnek majd jó dolgok még, hiszen ha nem így tesz, akkor tényleg értelmetlen is előre tekinteni és persze, ha pozitív vagy, akkor könnyebben be is vonzod a jó dolgokat.
- Itt is vagyunk! - előkerül a pálcám és egy párnázó bűbájjal egy kisebb területet a dombon lekezelek, hogy le tudjunk ülni és ne legyen kényelmetlen és hideg a talaj. Előcsomagolom a sütit is és a dobozt Miles felé nyújtom, miután lehuppantunk. Tökéletes az időzítés, a nap nem sokára elkezd lebukni a láthatár mögött.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-05-10, 19:17


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Szerencsére Luna igazi gondoskodó angyal, és rám is gondol, nem csak magára, így számomra is nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy nem vonom be őt a sötét dolgaimba, hanem megpróbálok máshogyan a nagyhatalmú ereklyék nyomába eredni. Igazából nem hiszem, hogy egyedül a Lovegood család vállalja fel ennyire nyíltan a kötődést, hátha találni még másokat is, akik erről hallottak. Nem várom el Lunától, hogy úgy kezeljen, mintha minimum családtag lennék. Jelenleg a barátja vagyok, és talán ha eléggé megkedvel, még ennél több is jó lehetne, de olyan kis visszafogott, eltűnődő, lehet, hogy bele sem gondolna semmi többe.
- Ez nem olyan egxyszerű.. Én csak.. valóban nem szeretek másoknak ártani. A családomat próbálom védeni, és téged nem akarlak belekeverni. – Hajtom le a fejemet kissé megrendülten, nyilván ha rákérdez, nem akarnék hazudni, és ha már idáig eljutottunk a beszélgetésben, akkor lehet, hogy beavatom, csak jó lenne úgy kijönni a dolgokból, hogy nem szándékosan akartam őt átverni. Talán nem is kerül rá sor, hogy minden részletbe belekérdezzen. De jó is lenne. Már egészen összebarátkoztunk, nehéz lenne csak úgy megszakítani vele a kapcsolatot. Megölelem, ő pedig vissza engem, igen, ez olyan furcsán boldogító érzés, amit már nagyon régen nem kaptam meg senkitől. Apa halott, anya pedig a saját dolgaival törődik. Lassan már kezdtem lemondani arról, hogy engem bárki is kedvelhet, netán szerethet. – Hát.. talán igazad van, nem apelláltam ilyesmire. Ha mégis megtörténne, legfeljebb majd meglepődöm. Na menjünk! Egyébként te miért látsz mindent ilyen optimistán? Veled soha nem történik semmi rossz? – Kérdezem most már vele kéz a kézben, és tulajdonképpen nem is fázom már annyira. Valahogy belsőleg is felmelegített az, hogy ilyen komolyan vesz. S a mosolyt se tudom letörölni a számról, ami egyébként idegen tőlem, még bőven szoknom kell. Lehet, hogy egyszer természetes lesz?







aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-04-29, 11:08


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Udvariassági kérdés volt inkább, de egyébként is úgy véltem, hogy elkél neki az a sál, hiszen csak megfagyna odakint, annak meg nem sok értelme van, ha kikészíti magát és itt nálunk betegszik le. Azt szeretném, ha jól érezné magát, ha már eddig nem voltak rendes karácsonyai. Megérdemli, hogy megtapasztalja, hogy milyen egy rendes családdal, még ha mi hiányosak vagyunk is és a többség szerint távol állunk a normálistól.
- Nem tűnsz olyannak, aki rossz dolgokat tesz, akkor miért tetted őket? - rendes srác, én ezt látom benne és nem látok semmi sötétet a lelke mélyén. Nem is értem, hogy akkor miért vagy hogyhogy tett rosszakat, pedig az egyértelmű, hogy igazat mond. Nem is lenne értelme, ha nem tennék, de akkor is jól látja, jobban járna ha inkább a pillanatnak élne, nem pedig folyton azon gondolkodna, hogy mit miért tesz, vagy teheti-e egyáltalán. A túl sok agyalás az esetek nagy részében nem sok jót szül, ezért lenne jó, ha ő is inkább kevesebbet gondolkodna. Persze arról fogalmam sincs, hogy miért van itt, csak azt érzem, hogy vannak bőven titkai, a lelke mélyén, amikről nem igen beszélt még szinte senkinek sem, de nem az én dolgom, hogy ezeket erővel húzzam ki belőle és nem is lenne értelme. Az ember akkor mondja el a titkait, ha úgy érzi, hogy szeretné, hogy attól jobb lesz neki.
- Ennek örülök és annak is hogy jól érzed magad. - és mégis meglep a hirtelen jött gesztus, ahogyan magához húz és megölel. Valahogy érzem, hogy ez nem is csak pusztán egy ölelés, sokkal inkább szinte kapaszkodik belém. - Sajnálom, hogy nehéz volt neked eddig, de idővel minden megoldódik és a rossz dolgok után jók jönnek. Másképp nem is lehetne élni. - húzódom hátrébb egy mosollyal. Igen, én hiszek benne, hogy mindig jobb dolgok jönnek a rosszak után, de tudom, hogy ez azért nem mindenkinek ennyire egyértelmű. Egyelőre viszont tényleg megfogom a kezét, hogy elérjük a naplementét. Irány hát a domb, ahová majd le tudunk ülni és ahonnan tökéletes lesz a kilátás.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-04-22, 17:25


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Elgondolkozva ráncolom a homlokomat, nem hoztam magammal a kabáton kívül meleg ruházatot, lévén azt hittem, hogy nem maradhatok éjszakára, így egy rövid sétát kibírtam volna. Ha viszont mászkálni fogunk a közelben, akkor felesleges játszanom a macsót, ami nem vagyok, hiszen minek kockáztatnék egy megfázást.
- De igen, köszi, az jó lenne. – Bólintok, hiszen ki tudja, milyen sokáig leszünk kint, akkor nem akarok kockára fagyni csak mert bátortalan voltam. Luna olyan kis kedves, és még erre is gondol, így nem kell majd visszasietni. Talán a fülem fog egy kicsit fázni, de majd többször átterekem a nyakamon a sálat, és akkor a hőháztartás fentre is kiterjed. Így lesz alkalmunk nem csak beszélgetni, hanem élvezni is egymás társaságát, akár szótlanul is. Azt azért nem figyelem meg direkt, hogy merre járunk, ugyanis vele együtt fogok visszajönni, így akaratlanul is átadom magamat a kirándulás felhőtlen örömének. Ha megkaptam a sálat, legyen akár az apujáé, vagy az övé, feltekerem, de azért a szám kilátszik, hogy tudjak beszélni, ne árnyékolja le holmi függöny. Lunához hasonlóan nagyon fehér a bőröm, így a csípős karácsonyi hideg pirosra pezsdíti, de legalább élek. Ahhoz képest, hogy évekig kutattam a családi átok után, most végre van is értelme kimozdulni. Meglepetten mosolyodom el, ahogyan egymásra kulcsoljuk az ujjainkat, hiszen most ő fogta meg a kezemet. – Igazad van. Lehet, hogy túlmagyaráztam. Csak.. kedvellek, és régen sok rossz dolgot tettem, aminek most már nincs értelme. Lehet, hogy csak a pillanatnak kéne élnem, mint ahogyan te teszed azt. – Bólintok mosolyogva, nem fogok turkálni a Lovegood házban, jőjjön, aminek jönnie kell. Ha az a sötét árnyék az én lelkemre éhes, akkor felesleges küzdenem, vagy rettegni azon, hogy mi lesz. Így Lunával kapcsolatban sem kell feszélyezve éreznem magamat, hiszen most már ő is kifejezte, hogy nem csak holmi fura barátként gondol rám, mert marasztal, megfogja a kezemet, és meg is nyugtat, hogy minden így van jól.
- Igen, jól mondod, az elmúlt években pedig próbáltam lehántani magamról minden felelősséget, nem figyelni senkire, csak magamra, de így sem lett jobb. Veled viszont.. minden pillanatnak megvan a varázsa. – Simítok végig a kézfején, hiszen így már megértem, hogy miért érezte kissé furcsának az édesapja előtt, hogy engem mert még úgy felvállalni, aki több mint barát. Na nem mintha sokkal több lennék jelenleg, de igaza van, felesleges bármin is erőlködnünk, vagy mindent megbeszélni. Így csak magamhoz vonom, és bár nagykabát van rajtunk, megölelem, hiszen tudom, hogy megért. És egy mély sóhaj fakad fel belőlem.






aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-04-21, 15:41


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elcsomagolom a sütit, elköszönök apától és hamarosan már úton is vagyunk a domb felé, ahonnan tökéletesen lehet látni majd a naplementét. Így karácsonykor mintha még szebb lenne, mint máskor, na nem mintha a naplemente nem lenne már eleve önmagában is nagyon szép. Azért amikor kilépünk az ajtón Milesra pillantok, hiszen ő elég vékonyan van öltözve. Nem csoda, ha még megállok az ajtó közelében és visszapillantok futólag.
- Ne adjak kölcsön legalább egy sálat? - nem tudom, hogy nem fog-e fázni, főleg ha hosszabban kint leszünk. Valahogy nem tartom valószínűnek, hogy ő az a tipikus erdőjáró lenne, aki sokat van kint. Én már elég jól megszoktam a hideget, ősszel is simán kimegyek mezítláb a kertbe, amikor már nincs olyan nagy meleg, de én ezt szoktam meg és úgy azért más. Miles pedig gondolom a jól fűtött kastélyokhoz, vagy kúriákhoz szokott. Legalábbis az alapján, amit a családjáról mesélt nem hiszem, hogy sok időt töltött volna odakint, inkább bent poros könyvtárszobákban múlatta gyerekként az időt. Nem mondom, hogy a könyvekkel gond lenne, de azért mértéket kell tartani és kell az embernek rengeteg másféle szórakozás is. Aztán amikor végül elindulunk és magyarázkodni kezd meglepetten pillantok rá, míg végül kedvesen elmosolyodom és ha úgy érzi kellemetlen helyzetbe hozott, hát ezúttal én magam csúsztatom vékony ujjaimat a tenyerébe.
- Már most nagyon hideg a kezed. - nem is a szavaira reagálok először és mintha csak a kezét is azért fognám meg, hogy megnézzem mennyire hidegek az ujjai, csak épp nem engedem el őket azonnal, tehát jó eséllyel nem csak erről van szó. - Nem hoztál kellemetlen helyzetbe, csak tudod apa egyedül van itt és csak én vagyok neki. Én is kedvellek, hiszen kedves és figyelmes vagy, amire nem számítottam, de nem biztos, hogy ezt meg kell magyarázni. Azaz nem kell magyarázkodnod. A legtöbben mindig ezt rontják el. Csak azt tedd, ami jól esik és ne gondold túl, hogy kire milyen hatása lehet. Ha nem várt reakciót kapsz, úgyis tudni fogod, hogy nem jól tetted, de ha magyarázkodsz és túlgondolod a dolgokat az csak erősíti benned a kétségeket és ha jól sejtem azokból így is túl sok van. - hát igen ő is olyan, mint a legtöbben, ami persze nem baj, de sokkal könnyebb az élet, ha az ember nem azon gondolkodik minek mi a következménye, vagy ha tesz valamit, akkor mit fognak majd gondolni róla. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak teszed azt, ami eszedbe jut és úgy érzed jól magadat. Tudja jól, hogy engem pont azért tartanak furcsának, mert egy nyári meleg esőben gond nélkül sétálok kint, vagy tavasszal a friss fűben mezítláb. Más is megtenné, vagy szeretné legbelül, de nem merik, mert azon jár az eszük, hogy ki mit gondolna.
- Rettenetesen fárasztó lehet folyton megfelelni és alkalmazkodni. - teszem még hozzá csendesen. Sejtem én, hogy neki ebből állt az élete a családja miatt, vagy épp az iskolában, de nem hiszem, hogy ez bárkinek is jó lenne. Az élet nem szabad, hogy csak arról szóljon, hogyan felelsz meg másoknak. Magadnak felelj meg, az éppen elég.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-04-15, 12:03


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem is tudom miért, de valahol átfut a fejemen, hogy Luna édesapja az enyémhez képest mennyivel szelídebb. Az enyém egész életében hajszolt volt, persze akkor még nem tudtam, hogy mitől, de most már egyértelmű; ez a szörnyű titok pecsételte meg a mindennapjait, és kizárt engem meg anyát. Az öreg Lovegood viszont Lunával teljesen összefonja az életét, és ha én is ilyen közegben nőttem volna fel, akkor talán most nem lennék annyira magamnak való. Jó, Lunának is vannak furcsaságai, de semmi olyan negatív, mint az én múltamban. Megtörölgetem végül a számat, akkor majd szívesen csatlakozom a sírhoz kirándulós duójukhoz is. Egyenlőre viszont Lunával lennék, na és persze ha mód adódik rá, akkor egy kis esti „alvajárás” is talán megoldható, hiszen ezzel fogok védekezni, ha elkapnának. Nem tudom, hogy vannak-e a háznak rejtett folyosói, de simán kinézem belőlük, hiszen nekünk is vannak a kastélyban. Nem akarom én sürgetni, hogy kettesben legyünk, de mégiscsak Lunához jöttem, és mintegy mellékes, hogy az édesapját is betámadom újságírás ügyben. Na és persze jó lenne faggatni azokról a titokról, amelyek nálam is belépőt jelentenek az átok megtöréséhez, de nem tehetem meg ezt már az első vacsoránál. Majd talán apránként, ha sikerül.
- Köszönöm szépen a kedvességét uram. – Bólintok, és felállok én is az asztaltól. Lunát követve irány ismét a fogas, felveszem a kabátomat, s remélem, hogy nem fogok fázni sapka és sál nélkül, hiszen ilyesmivel nem készültem. Sietősen indulok meg a lány mellett, most már nem fogom meg a kezét, csak úgy érzem muszáj mentegetőznöm. – Én.. nem akartalak zavarba hozni, csak tudod.. pocsék időszak áll mellettem, és nagyon megkedveltelek. Nem volt szándékomban tolakadónak lenni, főleg nem az édesapád előtt.. – Nagyából így kezdek bele, noha tudom, hogy minimum udvariasságból hárítani fog. De mégiscsak kiváncsi vagyok, hogy mit gondol. Aztán lehet, hogy csak vállat von, hogy semmi baj, és túltárgyaltuk. Na igen, itt már tényleg didergősre veszem a figurát, túl sokáig, évekig ücsörögtem könyvtárakban, már régen elvesztettem az egykori, kviddics adta állóképességemet.






aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-04-13, 10:05


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak bólintok egy aprót hálás mosollyal pillantva Milesra, hiszen tudom jól, hogy apa azért elég sokat készült, hogy tényleg jó legyen a vacsi. Nagyon körültekintő tud lenni ilyen esetekben. A kacsát is jó sokáig válogatta, amikor vásárolni mentünk Londonba és hát meg is van az eredménye, hiszen tényleg tökéletes lett, ha pedig Milesnak is minden ízlik akkor elérte a célt. Tényleg szeretném, ha lenne egy rendes karácsonya, ha már a szülei elvették tőle ezt az élményt, ami engem határozottan zavar. Mindenki megérdemli, hogy rendes ünnepeket kapjon, rendes gyerekkori élményeket és nem fair, hogy nekem csak apa van, de ő mégis sokkal többet adott úgy fest, mint Milesnak a szülei, akik ketten vannak, sőt ha jól sejtem akkor egy nagyobb család is áll mögötte, hiszen a Mardekárosoknál ez így szokott lenni.
- Oh abban biztos vagyok! Ha más nem, akkor sütünk még, mert amúgy nagyon finom, de pofon egyszerű. Ugye apa? - kissé elbambulva, kevéske fázis késéssel, de végül apa is bólint. Na nem azért, mert ne érdekelné a téma, szimplán csak el van foglalva az evéssel és mintha valamelyest érezni lehetne, hogy van azért benne bőven tapintat is, hogy ne zargasson minket, így mivel már az újság témáját megbeszélték láthatóan nem akar feltétlenül plusz dolgokba is belemenni, főleg ha már amúgy is indulnánk sétálni egyet.
- Nem gond, anya mindig örül a látogatóknak. - a tőlem megszokott ábrándos mosollyal pillantok fel Milesra, mintha észrevettem volna a megakadt mozdulatot, de láthatja rajtam, hogy nem vagyok szomorú. Anya meghalt és már nem tegnap, úgyhogy kár szomorkodni miatta. Az élet egyébként is valahogy mindig visszaadja, amit elvesz, csak ki kell várnunk milyen formában teszi. Ezért is a mosoly és ezért nem szomorkodom már, hanem éljük tovább apával az életünket, ahogyan anya is akarná, hogy tegyük. Fel is állok és gyorsan csomagolok a sütiből, hogy indulni tudjunk, csak akkor lépek vissza apához, aki még bőszen falatozgat, amikor felkaptam a kabátomat is és ezúttal már a Milestól kapott sálat tekerem a nyakam köré.
- Nem sokára jövünk! - gyors puszi az arcára, aztán már Milesnak szentelem a figyelmemet és akkor szólalok meg újra, amikor csukódott mögöttünk már az ajtó is. - Igyekeznünk kell, de szerintem még odaérünk. Visszafelé már sötét lesz, de a nincsenek felhők és a hold majd segít. - és persze pálcánk is van, de Miles sejtheti, hogy én már elégszer bejártam ezt az utat ahhoz, hogy ne feltétlenül kelljen világítanunk a sötétben. Persze neki ez ettől még lehet más és szokatlan. Gondolom nem igen szokott kint mászkálni sötétedés után, főleg nem egy olyan környéken, ahol tényleg nincs semmiféle világítás csak az, amit a természet ad.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-04-01, 20:27


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Végül Luna ábrándosan fürkésző tekintetét annak tudom be, hogy szeret barátkozni, s velem szemben nincsenek negatív élményei. Nem zavarja, hogy mardekáros vagyok, hogy talán a sötét mágiák iránt vonzódom. Mindenkinek megadja az esélyt. Ám mégis, talán jobban kedvel mint másokat, hiszen az elmondása alapján senkit nem szokott úgy idehívni a családi karácsonyra. Ezért hát elnyomom most a lelkiismeretfurdalást, és inkább magamba nyomom a kacsát. Úgy okoskodom, hogy lehet ő a szívem csücske, hogy a családi titkaira pályázom. Ha meg tudom oldani anélkül, hogy megtudná, az lenne a legjobb. A hús szinte omlik a számban, már túl vagyok azon, hogy zavarjon a kicsorgó zsír, vélhetően direkt így applikálták össze.
- Igen, ebben van valami. Azt mondják, hogy a húsokat kifejezetten a férfiemberek tudják úgy elkészíteni, hogy vitán felül tökéletesek legyenek. – Próbálok nem direktbe bókolni, így is kiérezhető, hogy le vagyok nyűgözve. Sok éve nincs a szemem előtt igazi apafigura, a nagyapám egy gyáva, de törtető alak, így anya távollétében magamra vagyok utalva. Nekem kellett egyedül úgy felnőni, hogy kialakítani a morál fogalmát, mi helyes, mi nem. Örülök, hogy Luna végül lebeszéli az édesapjával a naplemente nézős mini-kirándulást. Kellemes személyiség az apja is, de én most csak a szöszivel lennék. Nem is tudom, hogy mit érzek, zavarbaejtően édes hatással van rám, még ha fordítva nem is érti igazán, hogy mit szeretnék, és elgondolkoztató, hogy vajon meg merjem-e ismét fogni a kezét. Végülis elsőre nem húzta el, csak az édesapját nem akarta ezzel felzaklatni. Vagy csak udvarias volt?
- Nekem sem gond. Lehet, hogy csak láb alatt lettem volna, és így sokkal hangulatosabb egy kész milliőbe beszállni. Bele se merek gondolni, hogy milyen lehet az a sütemény, de vannak elképzeléseim. Remélem marad annyi, hogy vihessek belőle haza is. – Nevetem el magamat, mert szeretném megőrizni az emlékét is ennek a pár napnak, ha ez lehetőséges. Viszont azon én is befagyok, hogy ennyire elszomorodik, mindkettőnknek olyan háttere van, hogy ha a családra terelődik a szó, abból nem sülhet ki semmi jó. Rebben a kezem, hogy elinduljon az övé felé, de végül megtorpanok a mozdulatban, nem akarom fura helyzetbe hozni. – Én szívesen kimegyek veletek, ha nem gond. És ha nem zavarok. – Törölgetem meg a számat, most már muszáj lenne egy kicsit felállni, mozogni, mert nagyon eltelített a finom vacsora. És különben is, már akkor lemenőben volt a nap, amikor érkeztem, nehogy lemaradjunk róla. A lányra nézek, miközben az apjának bólintok mosolygva, hogy nem ítél el. – Köszönöm. Menjünk akkor? Itt hagyom a táskámat, nem lesz rá most szükség.







aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-03-28, 10:24


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem mondom, hogy gondolatokat tudok olvasni, de érzek ezt-azt, amiről persze nyíltan nincs tudomásom, hogy mi lehet az oka, de arról sem, hogy apa hasonló cipőben járna. Ő egyszerűen csak mint én is ábrándos tekintetű, sőt néha mondhatnánk fürkészőnek is, aki szinte a vesébe lát, de ez nálunk családi vonás, még ha nem is vagyunk tisztában vele. Azon viszont majdnem elnevetem magamat, ahogyan Miles falja a kacsát. Tényleg finom lett, apa ebben kifejezetten profi. Nem omlott össze anya halálakor és rengeteg mindent megtanult, amikor még kicsi voltam, hogy én se érezzem úgy, hogy az életünk gyökeresen megváltozik rossz irányba azért, mert ketten maradtunk.
- Szerintem is tökéletes lett, de apa ebben profi. A húsok a specialitásai. - közben előzékenyen egy szalvétát nyújtok Miles felé. Engem cseppet sem zavar, hogy maszatos, de esetleg neki utólag gond lehet, zavarban érezheti magát tőle és hát már így is látszik rajta, hogy azért időnként vörösebb a bőre a kelleténél. Apa is jó ízűen falatozik és mintha tapintatosan nem is szólna feltétlenül bele a beszélgetésbe, amikor már az újság alapjain túl vagyunk. A részleteket majd úgyis megbeszélik, hogy mikor menjen Miles és hová és mikor találkozzanak, ez végül is már inkább őket érinti és nem feltétlenül az asztalhoz való.
- A süti eláll, nem sietünk sehová, sőt... Apa nem gond, ha elviszem Miles megnézni a naplementét a dombról? Csomagolok sütit és majd ott esszük meg. - kedves mosollyal rázza meg a fejét, úgy fest őt cseppet sem zavarja. Egyébként is tudom, hogy apa mennyire lelkes és ahogy ismerem Miles mire visszatérünk már minimum valami összekészített anyagot kap majd az újsággal kapcsolatban, csak hogy aztán legyen mivel foglalkoznia, meg aztán apa szeret általában evés után leülni egy kicsit olvasni és akkor abban sem zavarjuk.
- Menjetek csak, semmit nem rúgtok fel, semmi sincs kőbe vésve. - teszi aztán végül hozzá, amikor sikerül lenyelnie a következő omlós falatot is. Hát igen apa ha eszik, akkor közben nem szokott sokat beszélni, főleg ha ilyen finom a vacsi és hát egyértelműen nagyon finom lett.
- Hagyomány? Este ki szoktunk ülni a tornácra megnézni a csillagokat, a fát már feldíszítettük előre, hogy azt ne most este kelljen, ha itt vagy, de ez nem gond. És hát... ki szoktunk menni anya sírjához is másnap reggel, viszünk neki virágot és apró magvakat, így még napokig látogatják az erdei állatok. - egy pillanatra azért lesütöm a pillantásomat. Na nem azért, mert elszomorodom, inkább csak talán Miles ezt fura szokásnak veszi, főleg hogy ő azért jóval komolyabb. Akkor lepődöm csak meg, amikor újra megszólal és mentegetőzik, vagy valami hasonlót produkál a miatt, hogy Mardekáros és persze, hogy még azt is hozzáteszi, hogy megkedvelt. Elmosolyodom ezzel jelzem, hogy én is őt és hát remélem tudja, hogy engem cseppet sem zavar, hogy Mardekáros és apának nincsenek előítéletei.
- A Mardekárosok sem mind egyformák, ezzel tisztában vagyunk mindketten. A te döntésed hogyan viselkedsz, Luna biztosan nem hozott volna ide, ha úgy gondolná, hogy nem illesz közénk, így engem cseppet sem érdekel, hogy melyik házba jársz a Roxfortban. - egészen komolyan beszél magához képest, ezt még Miles is észreveheti. Hát igen, sosem voltunk előítéletesek és apa egyébként is bízik a döntéseimben. Tudja jól, hogy ha valakit ide hozok, akkor azt okkal teszem és hogy bízhatunk benne.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-03-24, 18:18


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Luna édesapjával már csak azért is vagyok olyan zavarban, mert olyan furcsán néz, mint a lánya. Nem tudom eldönteni, hogy a fejembe látnak, vagy csak túlságosan ábrándosak. Évek óta nem beszélgettem ennyit, mostanság pedig folyamatosan, és lövésem sincsen, hogy mitől leszek merő véletlenségből gyanus. Viszont a karácsony ellenére is muszáj vagyok úgy dönteni, hogy kettéválasztom a nyomozást, és Luna személyét. Igen, meg kell tennem a családomért, a leszármazottaimért, hogy valahogy utána járok a Bletchley-ket övező rejtélynek, de ezt nem mondhatom el Lunának, mert akkor vagy ösztönösen segíteni akarna, és nem keverném bele, vagy pedig megutálna, amit szintén nem akarok. Így hát csúnyán kihasználom, de mindemellett próbálom kárpótolni azzal, hogy kedves vagyok hozzá, mert hát valóban tetszik. Mintha két különböző ügyről lenne szó. Igen, azt hiszem így lesz a legjobb. Nem kell mindent titkot megosztani, ez végülis az én keresztem.
- Ez valami isteni. – Nyögöm ki, miközben a kacsa finom, omlós szaftja kicsurog a szám szélén. Tudom, hogy nem túl szalonképes teli szájjal ömlengeni, de otthon biztosan nem ettem ilyet. Ha jól is főztek a cselédek, de Luna apja tényleg fel tudna hízlalni, mint valami libát. Most azt hiszem tényleg elengedhetem magamat. És már most sejtem, hogy a deszertből is annyit fogok enni, hogy moccani sem fogok majd, ha csak abból indulok ki, hogy Luna milyen muffint hozott nekem legutóbb. Összenézek Lunával, akivel összeért a lábunk, de ő továbbra se zavartatja magát. Tényleg nem érdeklem, vagy csak úgy véli, hogy ez nem tartozik az apjára? Vagy egyik se..?
- Jó ég, szerintem, ha végeztünk a kacsával, inkább innék valamit, és csak jó sokára legyen a desszert. Nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy ilyen jól tartsanak. Luna mesélsz valami szép családi emléket, szokást, amit szoktatok művelni? Nekem nincs ilyen, de említetted, hogy édesapáddal rendszerint konkrét rituáléitok vannak. Remélem nem rúgok fel semmit. – Járatom a tekintemet a két Lovegood között. Nem gondolom, hogy zavarnék, de a jelenlétem nyilvánvalóan más kerékvágásba helyezi minimum a mai estét.
- Mr. Lovegood, bízom benne, hogy nem gond, hogy mardekáros vagyok. Luna igazán bájos lány, megkedveltem őt. – Tudom, hogy ez felesleges szócséplés, de muszáj ezt így kimondanom, mert ha a nyomozásba nem is vonhatom be őket, legalább abban őszinte vagyok, hogy jól érzem magamat a kialakult helyzetben. Még akkor is, ha éjszaka minimum felfedező körútra kell kelnem a kúriában.






aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-03-09, 11:01


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hamar visszatérek az asztalhoz a kért italokkal és én magam is leülök, hogy szépen szedjek magamnak. Apa nagyon ügyesen feltalálta magát anya halála után. Persze a mágia ebben sokat segít, de soha sem volt gondunk, megoldottuk együtt. Ő is megtanult főzni, ahogyan én is megtanultam önállóbbnak lenni, mert hát muszáj volt és úgy érzem megy is ez nekünk. Összeszokott kis csapat lettünk, akik jól megértik egymást, ezért is jövök minden szünetben haza, hiszen egyébként apa egyedül van, ami elég nehéz lehet neki, ezzel tökéletesen tisztában vagyok.
- Ez alapvetően. Képzeld apa Miles még nem is ünnepelt igazi karácsonyt! A családja... nem igazán olyan. - magyarázom és remélem, hogy nem bántom meg ezzel, hogy ezt ilyen nyíltan mondom ki. Végül is apával szeretne dolgozni, akkor vannak dolgok, amiket jó ha tudnak egymásról és hát Miles szülei nem pont olyanok, mint mi, nem pont úgy állnak az élet dolgaihoz. Apa szeme is elkerekedik, bár még rág, így csak egy halk hümmögés az első, ami így megy neki.
- Akkor majd most nálunk megtapasztalja milyen a rendes karácsony. - lelkesen bólogatok apa szavaira, hiszen én is pont ezt mondtam Milesnak. Persze ez nem teljesen ugyanolyan, mint egy rendes családi karácsony, de mégis csak több, mint a semmi és remélem, hogy kicsit meg tudjuk mutatni neki, hogy milyennek is kellene lennie ennek. Akár jövőre is eljöhet, főleg ha apával fog dolgozni, addig meg is ismerik egymást annyira, hogy miért is ne?
- Akkor ezt megbeszéltük Miles. Szívesen látlak, a részleteket még úgyis megbeszéljük, most együnk, mert bár nem akarom az egekig dicsérni a szakácsot, de ez a hús valami isteni! - szórakozottan neveti el magát, én pedig akaratlanul is követem a témát, főleg észlelve a tényt, hogy összeér a térdünk Milesszal és csak a vak nem látná, hogy igen kissé mintha vörösebb lenne a megszokottnál és érzem is mintha zavarban lenne, bár ez persze fogható arra is, hogy apát nem ismeri még.
- Nagyon finom lett, tényleg kitettél magadért és mi lesz a desszert? - oh tudom én, hogy lesz az is, hiszen érezni a friss süti illatot a konyhából. Valószínűleg most hűl épp és jó eséllyel anya egyik kedvenc karácsonyi receptje lehet. Na igen mi nem az a család vagyunk, akik szomorkodva emlékeznek valakiről, aki fontos volt. Még arra is van esély, hogy Miles hallhat történeteket anyáról, persze csupa vidámat, mert ebbe a házba az illik. Miles mosolyát persze viszonozom, annak ellenére hogy láthatóan tényleg zavarban van, de hát új neki a helyzet, így aztán nem csoda.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-03-06, 20:30


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Egyértelmű, hogy Luna az egyik legokosabb lány a Roxfortban, és nem azért, mert hollóhátas, vagy mert sok könyvet olvasott. Ettől csak olvasottabb, műveltebb lenne. Valahogy belülről fakad, hogy lényeglátó, és ha nem is sikerül mindig tapintatosnak lenni, mégis ez a nyers őszinteség amit képvisel, sokkal inkább hasonlít arra, amit elvárnánk, elvárhatnánk bárkitől, akivel akár felszínes ismeretségbe kerülünk. Ráadásul már hozzám hasonlóan egyetemista, és ha ábrándos is a tekintete, már korántsem olyan dinka, mint ahogyan állították róla néhány éve, például már nincsenek padlizsán fülbevalói, és karalábé sincs a nyakában. Nehéz megszólalnom, amikor kimegy, de mégis megerőltetem magamat. Bízom abban, hogy valamennyire már megpuhította az öreget, és nem kell ajtóstul rohannom a házba. Az az érdekes, hogy akkor is érdekelne mindez, ha nem kéne őket felhasználnom a nyomozásomhoz, csak azért érzem magam kellemetlenül, mert már nagyon is kedvelem Lunát, holott eredetileg csak eszközként akartam használni.
- Köszi, kedves tőled. És mindkettőjüktől, nagyon hálás vagyok a meghívásért. – Járatok most a két Lovegood között a tekintemet. Remélem az édesapja nem veszi észre, hogy egyre jobban odavagyok a lányáért, valahogy olyan érzésem van, hogy ez nem lenne túl jó ómen.
- Nem hiszem, hogy az újságírás a pénzről szól. És engem ez tényleg nem zavar, mindenem megvan, amit az anyagi jólét jelenthet. – Azt, hogy más nem, az már egy másik kérdés. Ám felragyog az arcom, szívesen lennék gyakornok, és hátha akkor még Luna is be tud nézni a Hírverőhöz. Egyre égetőbb, hogy elmeséljem neki, hogy miről is van szó. Lehet, hogy nem kéne várnom az ünnep utánig, még ha mindent el is rontok. Ám olyan emberek között, akik önzetlenül maguk közé fogadnak, nem lehet helye hazugságnak. Először talán Lunának kéne adagolnom. – Nagyon köszönöm. És jó étvágyat. – Most már inkább ennem kéne, hogy valahogy elűzzem a borongós gondolatokat. Merő véletlenségből összeér Lunával a térdem az asztal alatt, ösztönösen elmosolyodom, ez a kis bolond mindig jó kedvre derít. Rávillantom a tekintemet, és inkább elkezdem megrakodni a tányéromat, s jó lenne, ha nem lennék ilyen vörös.







aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-02-27, 12:22


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Tudom, de az is valami, ha egy részét megkapjuk és azért biztosan vannak jó dolgok a te életedben is igaz? - kimaradt a karácsony, de valaminek csak kell lennie, ami azért mégis csak jó, még ha a családja nem is tartozik ide, vagy nem sok olyat tettek érte, ami igazán jó lenne, de mégis... azért remélem, hogy ettől még vannak jó dolgok is az életében, mert arra mindenkinek szüksége van és itt egy-két dolgot a karácsonyból most megtapasztalhat, amit otthon nem sikerült neki. Ezért is örülök, hogy tud tovább is maradni.
- Persze, szívesen megmutatom, bár sok mindent hozok ki a könyvtárból, de azért akad néhány saját példány is. - na igen, sejtheti és a házunkból is látszik, hogy nem vagyok kifejezetten tehetősek apával. Végül is csak ketten vagyunk, apa pedig nem valami népszerű, a Hírverőt pedig szintén nem veszik olyan sokan, hogy abból nagy bevételünk lenne. Én már elfogadtam ezt, sosem panaszkodom és sosem érdekelt, ha mások furcsán néztek rám, mert nem hagyományosak a ruháim, sőt akad, amit én varrtam magamnak, vagy még anya régebben és hát mivel nem növök, mint a bolond gomba, sok minden egy kis átalakítással tovább is jó, mint ha hirtelen nőttem volna nagyot.
- Ne aggódj, csak engedd el magad. - mondom még mielőtt eltűnnék a konyha felé, hogy az innivalókat én magam hozzam be, hiszen apa már így is épp eleget sürgölődött a konyhában. Egyébként is talán Miles számára is könnyebb az apámmal beszélgetni, ha nem vagyok ott a háttérben, hogy figyeljek, vagy így nehezebb? Nem tudom, de nem hagyom azért úgy se sokáig magukra őket, a kérdése után már vissza is térek, három poharat egyensúlyozva a tálcán, amit aztán le is teszek az asztalra, hogy én magam is leüljek.
- Isteniek az illatok apa! - intek Milesnak is, hogy közben nyugodtan szedjen magának, amíg beszélgetnek mindenből, ami csak tetszik. Elég szép adag, ha nem jött volna el, akkor jó eséllyel ezt ennénk napokig, így talán hamarabb elfogy és nem unjuk meg teljesen. Aztán csendben is maradok, hadd beszélgessenek.
- Igen, biztosan nagyon ügyes és érdekli az újság is. - teszem azért még gyorsan hozzá, hiszen csak a vak nem látná, hogy Miles mennyire zavarban van.
- Oh igen Luna mesélte már, hogy érdekelne téged egy állás. Az az igazság, hogy... nem igen tudok fizetni, maximum gyakornokként próbálhatod ki magadat, de ha ez megfelel, akkor szívesen látlak a csapatban. - na igen apával nagyon hasonlítunk, hasonlóan elvarázsolt mosolya van, mint nekem, még úgy is, hogy látom rajta azért picit kellemetlenül érzi magát, hogy komoly témáról esik szó, már csak azért is, mert ugye az állás betöltéséért nem tud fizetni, de azt hiszem ezzel Miles is számolt, amikor érdeklődött a Hírverő felől. Nem vagyunk éppenséggel a Reggeli Próféta szintjén.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-02-22, 13:59


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Mind kimaradt. Tudom, hogy ez is olyasmi, amiről mindenki álmodik, de tudod Luna, a világ nem tökéletes, alig van valaki, aki mindent megkap, amit elképzelt. – Kedves tőle, hogy így pátyolgat, én vagyok a szemét, hogy akarok tőle infókat, ahelyett, hogy elmondanám neki, hogy ki is vagyok. Talán karácsony után, mert most már nem rontom el az ünnepét. Azt akarom, hogy bízzon bennem, de közben pedig egyre jobban kedvelem, és nem akarok neki ártani. Viszont most, már előre várom is a mézeskalács illatot, ha így beígérte.
- Majd megnézném a könyveidet, kiváncsi vagyok, hogy miket olvasol. – Végülis mindketten a könyveket bújjuk, én papírra is vetem a gondolataimat, de inkább  naplószerűen, a nyomozásommal kapcsolatban, így még újságírónak nem mondanám magamat, de ki tudja, a könyvtárban töltött évek mégiscsak olvasottá tettek, jó a fogalmazókészségem is. – Köszönöm Luna. Ez mind jól hangzik, meg az is, hogy nem leszek láb alatt. – A naplemente még romantikusan is hangzik, de egyértelmű az előbbi kapcsán, hogy ő inkább barátként gondol rám. Lehet, hogy még túl kicsi agyban, hogy eszébe jusson, hogy már nem kislány, és nőként is megnézheti magának az ember. De végülis ez mindegy, ha csak az infókat akarom tőle megszerezni? De mi van akkor, ha szeretném, hogy jóban legyünk? Ha valahogy meg tudom törni az átkot, és Lunával képzelnék el valamit?
- Jól van, megpróbálom, de tudod nem vagyok egy túl jó társalgó. – Ez a gondolatom, és máris lehetőséget kapok rá, hiszen helyet cserélnek, Luna megy ki, én csak valami teát kérek, jó lesz az, hiszen tényleg átfagytam már a pár perces sétától is. Keresgélem a hangomat, de végül megszólalok, hogy oldjam a saját feszültségemet is. Ráadásul azért vagyok itt, hogy kicsit beépüljek. Vagyis inkább azért, mert vendégként meghívtak, s úgy fest valaki velem akar karácsonyozni.
- Köszönöm szépen a vendéglátást. Belevághatok a közepébe? Luna említette, hogy talán tudnék segíteni a Hírverő szerkesztésében, ha nagyon ellepné a munka. Hoztam néhány próbacikket is, ha át szeretné nézni. – Most csak ennyit tudok kinyögni, azt már nyilvánvalóan nem teszem hozzá, hogy állatira tetszik a lánya, hiszen ezt még magamnak is bőven nehézkes bevallani, nemhogy bármelyik Lovegood-nak. Kissé meg vagyon szeppenve az öreg társaságában, már bánom, hogy nem vajsört kértem, attól talán jobban megeredne a nyelvem. Ám ha belegondolok, jobb így, mert akkor talán túlságosan is.











aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-02-19, 15:10


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Egy rendes karácsonyt mindenki megérdemel. Finom mézeskalács illatra ébredni, csillagokat nézni, meg a havazást, hóembert építeni. Gondolom neked ez mind kimaradt. - na nem azt mondom, hogy én majd mindent pótolok számára, hiszen az amúgy is lehetetlen lenne, de egy kis karácsonyt szívesen viszek a mindennapjaiba, ha már eddig nem volt rá lehetőség és más nem tette meg. Ezért is gondoltam, hogy maradhatna legalább pár napot, hiszen úgy se nagyon siet haza, ahogyan azt elmondta már legutóbb is. Apával pedig minket nem zavar, sőt apa is szereti, ha van társaság, főleg ha még olyan is, aki ugyanúgy kedveli az újságírást, mint ő és még a Hírverő után is érdeklődik. Lássuk be az ilyen illetők elég ritkák.
- Erre ugyan nem vennék mérget, majd meglátod hány könyvem van, de ha írásról van szó, abban biztosan te vezetsz. - javítom ki kicsit, hiszen én is imádok olvasni, bár tény és való, hogy én nagyon szeretem a gyakorlati megvalósítást is és ezért kevesebb időm jut arra, hogy olvassak, legalábbis időnként és főleg, ha jó az idő is, mert akkor nehéz rávenni, hogy folyton bent ücsörögjek. Végül is nem véletlenül érdekelnek a Legendás lények, a gondozásuk nem egy tipikus bent ücsörgő munka.
- Biztos, hogy nem leszel láb alatt, de a két éjszaka tökéletes. Akkor apával is tudsz beszélni az újsággal, és még naplementét is nézhetünk a dombról és meg tudom mutatni a környéket is. - legalábbis remélem, hogy nem lesz ellenére a dolog, hiszen ahhoz azért sétálni kell majd egy sort a hidegben, de ha kell adunk neki meleg pulcsit, sálat, van dögivel és szerintem apa mérete nem sokkal nagyobb, mint az övé, meg hát ha az ember fázik akkor nem az számít, hogy mi mennyire áll jól igaz? - Szerintem oda lenne érte, ha kérdeznél, de persze nem muszáj ezzel kezdeni. Azt hiszem mindjárt kész is. - pillantok fel, amikor apa érkezik egyensúlyozva a tállal, amin már felszeletelve illatozik a kacsa, mellette köretnek krumpli sütve és egy jó nagy adag zöldség köret is van.
- Mit hozhatok inni? Ha minden igaz van a hűtőben vajsör, de forralt bor is akad még, ha nem ittam meg mindet tegnap. - apa elgondolkodva simogatja meg a szakállát, hogy mi van még a listán. Úgy látom elég idősnek gondolja Milest ahhoz, hogy alkohollal kínálja, bár egyiknek se olyan magas az alkohol tartalma. - Ülj le, majd én hozom, már így is sokat dolgoztál. - Milesra pillantok, hogy mit hozzak neki, aztán ha meg van el is tűnök a konyha irányában, amíg apa lepakol.



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Miles Bletchley
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-02-11, 20:40


Luna& Miles
Elveszett lelkek.

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Eszembe se jutott, hogy akár nálatok is aludhatnék. Igazán kedves tőled, hogy te pedig eleve így gondoltad. Köszönöm! – Most minimum odapusszanték az arcára, kicsit megint olyan közel érzem magamhoz, mint amikor megpróbáltam eléállni a szemétkedő mardekárosokkal szemben. Azt nem azért tettem, mert fontos nyomok lehetnek nála, sokkal inkább azért, mert nagyon megkedveltem, s a bárki más számára furcsának tűnő lány nekem egyre inkább eszmélyi barát, sőt, nem is feltétlenül barát, el tudok veszni azokban az irrálisan nagy szemeiben. Ráadásul úgy tud mosolygni, hogy tudom, tőle aztán semmilyen gonoszkodást nem várhatok, sőt tapintatos, segítőkész lányka. Ezért is dilemmázom annyira, hogy nem kéne kihasználni. De most karácsony van, ezért félre is teszem a nyomozást, főleg ha még pár napig itt is maradhatok. Kifaggathatom ugyan az apját, ez jó lehetőség lehet, de szívem szerint inkább Lunával lennék most.
- Az igaz, kettőnk közül én vagyok a nagyobb könyvmoly, ami durva ahhoz képest, hogy te vagy hollóhátas, meg még lány is. Mégis, a kviddicset már magam mögött hagytam, az írás és olvasás mellett érzem magamat leginkább otthon. – Na meg persze Luna mellett, de hát ez már kérdés, ezek után nem nagyon merek majd semmit sem csinálni, hiszen végül mégiscsak elhúzta a kezét. Érthető, hogy az apja miatt, hiszen már az is nagy szó, ha X. Lovegood befogad a házába néhány napra, biztosan meg van lepődve, hogy a szöszi hazahozott valakit, de talán Lunának igaza van, köztünk minden korai, és leginkább barátkoznunk kéne, nem pedig mást.
- Ugyan, nem várok hálát, már az is tökéletes viszonzás, hogy elviseltek pár napig. Nem akarok láb alatt lenni, és jó lenne előre megbeszélni, hogy mikor megyek. Legyen mondjuk két éjszaka, az se túl rövid, se túl hosszú, és akkor nem kezd senkit nyomasztani, hogy mikor. Ha jól érezzük magunkat, akkor is ennyi legyen, legalább szép emlékként gondolunk vissza rá, de nem húzzuk tovább. – Persze ha hamarabb ki akarna dobni, az is benne van a pakliban, de akkor nem fogok megsértődni. Leülük inkább a kinézett helyre, remélve, hogy ott nem vagyok útban. Luna is mellém, amitől fülig ér a szám, de ezt gyorsan el kéne tűntetni, mielőtt a kedves apuka még ferde szemmel néz ránk. – Hogyne, szívesen kérdezek, de talán majd a karácsonyfa mellett, nem akarom már ezzel letámadni elsőre. Vagy hízelgő lenne számára, ha ezzel indítok?










aláírás helye
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1389

TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house 2018-02-08, 20:03


[You must be registered and logged in to see this image.]

Miles & Luna

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Oh hát nem erőlteted és amúgy is azt mondtad, hogy otthon nem az igazi, gondoltam egy igazi karácsonyod lehetne és nem csak egy ebéd. Lenne külön szobád is. - teszem még gyorsan hozzá, hiszen szó sincs róla, hogy pizsamában szerettem volna látni, de tényleg örülnék, ha maradna, hiszen neki is úgy lenne a jobb. Nem sok minden várja haza, ahogyan ezt már ő is felvázolta, akkor pedig jobb dolga lenne nálunk akár pár napot. Apa biztos vagyok benne, hogy nem ellenezné a dolgot és szívesen látja, amúgy is túlságosan sokat van egyedül itthon. Most persze itt a szünet és én is itt vagyok, de azért hárman még mindig jobb, mint ketten és egyébként is rengeteg kaja van!
- Hát persze! Sőt van, amikor nem bírjuk és már napokkal előre megcsináljuk, de most próbáltuk kibírni, amúgy is volt sok más teendő. - majd a házban láthatja is, hogy minden csillog és fényes és hogy szépen ki van dekorálva a lakás. Van persze fagyöngy is, meg mindenféle girlandok és díszek, persze többnyire zöld és piros színekben, egy kis enyhe ezüsttel megdobva még. Minden évben más színekbe öltöztetjük az egész házat, meg persze a fát is és a kert egy jó részét, most épp megint erre a kombinációra tértünk vissza, részben mert tudtam, hogy jön Miles is és ez olyan... igazi karácsonyos.
- Hogy én? Oh nem is tudom. Szeretek apának segíteni, de ez azért rengeteg munkával jár és én inkább a varázslényekhez értek jobban. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen kedves tőle a feltételezés és hogy úgy gondolja, hogy akár erre is képes lennék, de azért nem hiszem hogy menne nekem. Egyébként is Miles szeretne újságíró lenni, az is lehet, hogy hozzá még valami efféle is közelebb állna. Apa biztosan örülne, ha valaki többet segítene neki, mint amennyi nekem sikerül.
Apa persze hozza a formáját, épp csak előbukkan a feje a konyha felől, de már tűnik is el, én viszont elveszem helyette Milestól az ajándékot, hogy ne maradjon ott úgy faképnél hagyva szegény.
- Odaadom neki, majd megköszöni, ha készen van, de biztosan örülni fog neki és... köszi, hogy erre is gondoltál. - a mosolyom töretlen, ahogyan én is eltűnök egy pillanatra a konyha irányában. Még talán hallhatja is Miles, hogy kissé megdorgálom apát, hogy nem jött ki legalább egy kézrázásra, mert hát Miles azért nem olyan szétszórt, mint mi, vele másképp kellene viselkednie. Aztán térek csak vissza az étkezőbe.
- Már csak pár perc és apa elnézést kér. Kissé... tudod sokfelé áll a feje, de majd üdvözöl rendesen, amint kész a kacsa. - magyarázom, közben én is ledobom magamat Miles mellé, apa majd velünk szemben ül le. Nem valami nagy a ház, inkább felfelé terjeszkedünk, az asztal is négy személyes, ami bőven elég kettőnknek, de így hármunk számára is megfelel. - Mármint milyen kérdésekre gondolsz? Az újsággal kapcsolatban biztosan lesznek, de hát arra készültél nem? - vagy is az írással, hogy mit szeret, mit nem, de apa rendes és jó fej, nem kell Milesnak e miatt izgulnia. Nem lesz olyan vallatás szagú ebben biztos lehet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lovegood house

Vissza az elejére Go down

Lovegood house

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» House Peregrin (Nagy ház)
» Santos Party House

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-