Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 20:23
Jane Willow West



ϟ Jóslástan terem
  Yesterday at 20:01
Bexley Wildfield

ϟ Kérdések fóruma
  Yesterday at 19:56
Gemma Carlyle

A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Bexley Wildfield
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Ivarn-vo Inor
 
Megan Smith
 
Corvus Flint
 
Jade Wilson
 
Rose-Neira Brooks
 
Viviana Rennes
 
Statisztika

Összesen 623 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Yedda Andrews

Jelenleg összesen 36553 hozzászólás olvasható. in 3349 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Paul & Ebony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-12-03, 15:11



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Egy darabig a lányt fürkészi. Nem ezt akarta mondani eredetileg, amit nem értett, az nem ezt jelentette, ebben biztos. Mégis árnyalatnyi elégedettséggel biccent.
Lehet – hagyja rá, ámbár ő ezt úgy fordítja magában, hogy biztos. Hiszen az mégiscsak előnyösebb, mint a bizonytalan. Hogy amaz mit gondol magában, az nem izgatja.
Hanem a kocsmában – egészíti ki a lány szavait még mindig vigyorogva. Arról nem beszél, hogy ő maga szokott-e inni. De még mennyire. Az este gyakran találja részegen, mert nem bírja elviselni önmagát, az életet, és azt, amit hátrahagyott. Emlékekkel tarkított rémálmok kísértik, melyekből felriadva a legkönnyebb az üvegért nyúlni, mely jóleső felejtést ígér... Anne akkora többnyire alszik, vagy bulizni van, s jól is van ez így. Bár persze lehet, hogy titkon a lány tudja, hogy ő mit művel, de nem szól... Jobb is ez így. Erről nem beszél ugyanis.
az idegenvezető részre nem reagál. Az már régen rossz, ha neki kell annak lennie, de térkép alapján eltalál A-ból B-be. Ez szerinte nem nagy kunszt, egy férfinek erre képesnek kell lennie. Csendben figyeli, ahogy amaz magyaráz, és egyre inkább arra jut, hogy a csaj nem teljesen tiszta. Ő maga sem idevalósi - na és? Ettől még haza kell találnia. Minden egyes alkalommal. – Az megálló messzebb van, mint amit mutattál, hogy laksz – közli, kissé tört angolsággal, ahogy gondolatban felidézi közben a térképet. Érezhető, hogy figyelmét elvonva nem csak az akcentus erősödik, de a nyelvtana is romlik. – Utcanévre én se – közli, de szerinte az nem is fontos. Halad tovább.
Egyedül este másfelé sem szerencsés... Egy lánynak legalábbis. – közli. Szexista, de neki nem tűnik fel. Az ő világlátásában egy nő egyedül este csak ne menjen sehova. Ha meg mégis, hát ne csodálkozzon, ha úgy jár, ahogy. Részint ez is az oka, hogy ezt a leányzót ő maga most elkíséri.
Eztán a sarkak jönnek szóba, s az enyhe célzás, hogy ha ez ismerős is a lánynak, hát téved: ő biztos, hogy a kettővel ez előttit keresi, ott szokás állni ugyanis. Vállat ránt. – Férfi dolog – neveti, de aztán kissé megrázza a fejét – Nem élek ilyennel. – ott van neki Anne, akit ingyen is meghághat, ha úgy tarja épp kedve. Fizetségképp csak meg kell olykor hallgatnia őt, s ennyi. Ámbár... Az ő kapcsolatuk itt ki is merül. S ezzel nem elégedett. De erről sem beszél.
Én se szeretek sok mindent – veti oda foghegyről. Nem szereti, hehh? Nem elég előkelő, mi? A lenézés, az persze megy. Hiszen könnyű lenézni bizonyos munkákat, a csapost, a takarítót, a szart lapátoló parasztot... – Én se. – zárja végül ezt a témát kissé üresen.
Akkor ne akarj bókolni. – veti oda, mint egyfajta lehetőséget. Közben megáll, valahonnan csörömpölés hallatszik, s hangosabb szóváltás. – Kivárhatjuk, míg elmennek. – veti fel, világossá téve, hogy arra kellene menniük. Tovább indul, de másfelé, egy kisebb kapualjba húzódik be, hogy ne legyenek szem előtt, ha úgy adódna.



†  Music: Whiskyt? †  Note: Szinte már hosszút írtam Cool †  Words: 466


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-11-14, 09:48

Paul& Ebony
"Kösz a gardedámkodást"
[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak a fejemet rázom, hogy hiába magyarázok itt neki vagy öt perce, nem vágja, hogy mit akarok mondani. Bár kihallom a kis akcentusát, amit ugyan nem tudok beazonosítani, hogy milyen, de vágom, hogy nem echte angol. Ily módon megértem, hogy nem érti, hogy mit hadoválok össze. Sokszor azoknak is nehezére esik megérteni, hogy mit akarok mondani, akik egyébként elég jól ismernek, így tényleg nem hibáztathatom a nem értéséért, így olyat teszek, amit nagyjából maximum három ember hallhatott tőlem eddigi életem során. – Lehet, hogy igazad van – adok neki igazat szóban, de fejben még mindig ellenálok neki. Ha én meg akarom mutatni a világnak, hogy jobb vagyok a másiknál, akkor megmutatom. Kaptám már így állást, csak otthagytam a suli miatt, mert végül is úgy döntöttem, hogy elkezdem az egyetemet.
Elnevettem magam azon, amit mondott. – Na jó, sokszor voltam már részeg. De eddig volt annyi eszem, hogy nem az utcán ittam le magam a sárgaföldig. – Ami igaz is volt. Eddig jobban szerettem a saját kis bulijaimat, amikor úgy és azt csinálhatom, amit csak akarok. Senkinek sem kell megfelelnem, és senki nem verheti be a képem. Nem is tudom, hová gondoltam. Otthon meg van annyi eszem, hogy bezárom az ajtót, és jól eldugom a kulcsot, nehogy megtaláljam véletlenül, és kimászkáljak az utcára. Ez a terv eddig bejött.
Felhúztam a bal szemöldököm. Azt hittem, van egy bizonyos út, amin keresztül kijutunk valami emberségesebb főútnak kinéző, megvilágított helyre. Ehelyett közölte velem, hogy mindegy, hogy merre megyünk. Illetve, utána elmagyarázta, hogy igazából meg kell kerülni az épületet. – Oh, értem. Mint már mondtam, valószínűleg ezért te vagy az idegenvezető, és nem én. – Kicsit lebiggyesztettem az ajkamat, hogy milyen rossz a memóriám. Pedig azt hittem, figyelem, hogy merre jövök, hogy ha végeztem, majd visszatalálhassak. De persze ez a tervem is fuccsba ment, mint sok másik ezelőtt. – Öhm – kezdtem. – Nem vagyok benne biztos – álltam meg egy pillanatra, és néztem körül. – Én maximum a főútról találok el a buszmegállóig. Tudod, nem vagyok idevalósi. – Illetve, csak nyaranta tartózkodok otthon, és akkor is inkább csak busszal meg metróval járok mindenhova, nehogy eltévedjek. A lakásom elég központi helyen található, elég nehéz eltéveszteni, mellesleg a metrómegálló is csak két ajtóra van. – Általában a zöld metróval közlekedek, aminek meg ne kérdezd, hogy mi a száma, mert nem szoktam figyelni, de megáll a Westminster apátságnál is, szóval ez valami fő-metró kéne, hogy legyen – magyarázom, és remélem, hogy ennyiből megérti, hogy hova kell engem elvinni. – A West Ham megállónál szoktam kiszállni, ha ez segít. Bár nem tudom, hogy most hol vagyunk. – Pedig az eléggé a centrumban van, így nem ártana lassan felismerni pár helyet.
- Dolgok? – kérdeztem, inkább magamtól. – Akkor örülök, hogy nem egyedül császkálok – villantottam egy meleg mosolyt. Egyébként valóban örültem neki, hogy nem kell egyedül az utcákat járnom, így nem is keveredek bajba, és nem is unatkozok. Azt hiszem nálam van a pálcám, vagy nincs, fogalmam sincs.
Kissé felkuncogtam. – Milyen tájékozott vagy sarok ügyben – kacsintottam rá. Reméltem, hogy nem gondolta komolyan. Az arcáról semmit sem lehetett leolvasni, de mintha egy mosolyt láttam volna, csak egy pillanat töredékéig. Mert én csak viccnek szántam azt, hogy milyen tájékozott. Jó lenne, ha felháborodottan válaszolna, hogy ő aztán nem. Akkor kicsit megnyugodna a szívem.
- Jaj, ne, ne is kezdd – mondtam neki, a kezemet felemelve. – Már hívtak így, és nem szeretem. – Most nem említettem meg neki, milyen kedvesen mondta a dolgokat. De inkább szögezzük le, hogy ezt a szót nem is akarom hallani. Kicsit felháborodva nevettem, de nem sértődtem meg. – Azt gondolod? – kérdeztem, ránézve. – Én csak… - folytattam kevésbé lelkesen. – Nem vagyok az a barátkozós típus, tudod? – kérdeztem, miközben megvontam a vállamat.
A fejemet lógatom jobbra-balra. – Na látod, ezt mondom. Irtó béna vagyok barátszerzésben. Tök esélytelennek mondanám magamat. Még azokat is megsértem, akiknek egyébként bókolni akarok. Jellemző rám…

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A bizalmamat megszerezni nehéz.

Elveszíteni viszont annál könnyebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-10-24, 21:12



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Fogalma sincs a leány gondolatairól, ámbár egy dolog biztos: ha az beülne egy sötét lyukba, azzal a feltett szándékkal, hogy ott éjszakázik, ő biztos, hogy otthagyná.
Ezt nem értem. – közli végül amaz szavaira, a szokásosnál egy árnyalatnyit erősebb akcentussal, alighanem azért, mert túlságosan elmélyedt Ebony mondanivalójában, amelyet nem igazán sikerül értelmeznie. Talán a nyelvi akadály teszi. – Ha a másik jobb, akkor a tiéd kevés – ismétli meg azért saját értelmezését, mert a lányéval nem jut dűlőre.
többiek sem tudják – neveti el magát vidoran, mintha a lány csak próbálná kimagyarázni a dolgot, valójában pedig mindketten tudnák, hogy gyakori vendég a kocsmákban. Nem mintha őt igazán érdekelné, a környezetében sokan azok. Talán még örülne is a társaságának... Nem, nem. Annyira azért nincsenek jóban, de azért előfordulhat, hogy hazakísérné máskor is.
Az mindegy – feleli a kérdésre eztán, de kicsit lassít – Előrefelé tartunk. Meg kell kerülni – itt az említett épületegyüttes felé int – ezeket. Mindegy, merről. – ismétli ismét. Kevés hallgatás után azonban mégiscsak megszólal újra – Tehát innen már hazatalálsz? – na persze, ha a válasz igenlő is, elkíséri a leányzót, ha az szeretné. Feltételezhetőleg legalábbis.
Nem tudom – ismeri el közben. Nem kötekedik a szóhasználat miatt, annyira nem beszéli ő jól a nyelvet, hogy effélékbe kössön bele. – De vannak itt... Dolgok. Az biztos. – teszi hozzá azért még, mintegy aláírva, hogy ha nem is ez a maffia főhadiszállása, azért ez-az megesik errefelé éppenséggel.
Itt hasonlóak az épületek, és a sarkak... De csak a kettővel korábbinál szoktak állni. – feleli nagy komolyan. Ő is viccnek szánja, de teszi ezt a tényszerűség álcájába csomagolva, hagyva, hogy a lány értse csak félre nyugodtan.
Menten gondoltam, felség – feleli, főleg az utolsó szót megnyomva, telesűrítve gúnnyal, megvetéssel és lenézéssel. Na persze, hiszen ő csak egy lenézett csapos. – Azt gondolom, hogy túlságosan elviselhetetlen voltál, hogy barátaid legyenek – közli szenvtelenül, s most először láthatóan elgondolkodik, hogy itt hagyja a hölgyikét. A következő szavakra nem is ad választ így, csak az utolsókra: – Pedig sikerült. – közli ugyanis. Fényezni? Nem, azt a legkevésbé sem.



† Music: Whiskyt? † Note: Bocsánat, hogy csak most † Words: 325


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-09-20, 15:43


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]

Sosem voltam az az átlagos lány; így a furcsa logikám van megjegyzése jóformán elszállt a fülem mellett, és csak a szemeimet forgattam. Úgy látszik, nem pendülünk egy húron, és teljesen más a véleményünk a világról. Ő inkább pesszimista, én pedig optimista oldalról közelítem meg a dolgokat. Egy vállrántással elintéztem a dolgot, mert úgy gondoltam, felesleges ezen tovább vitatkozni, úgy is azt fogja hinni, hogy neki van igaza, én pedig azt, hogy nekem. És mindennek a vége az lesz, hogy ő faképnél hagy, én pedig szívhatok a sötétben. Mondjuk, ha keresnék magamnak egy sötét lyukat, és beleülnék, amíg reggel nem lesz, akkor simán megúszhatnám mindenféle támadás meg ilyesféle mizéria nélkül…
Mielőtt komolyabban is elgondolkodtam volna ezen a lehetőségen, inkább arra figyeltem, amit Paul mondott nekem. – Ha mindent megteszek, és az kevés; akkor azt nem én tettem. Nem kevés az, amit tettem, csak a másik jobbat csinált. Vagy valami hasonló  – böktem ki, mert lassan már én is elvesztem a saját elméleteimben, annyira összezavart. Csúnyán néztem rá, amikor megkérdezte, hogy ez nem az első alkalom-e. – Persze, hogy ez volt az első alkalom. Különben valószínűleg tudnám, hogyan kell viselkedni  – a szememet forgattam, és reméltem, hogy nem látta meg, és nem hallotta ki azt a nagy mennyiségű szarkazmust a hangomból. Értem én, hogy jól leégettem magamat a mai nap, de attól még nem kell ezt az orrom alá dörgölni az elkövetkezendő pár órában, percben, másodpercben…? Amennyi még maradt, hogy hazaérjek. – Itt nem balra kellett volna mennünk?  – kérdeztem, mert azt hittem, felismertem egy helyet, de a srác jobbra fordult, de nekem valamiért a bal oldal rémlett. Kifújtam a levegőt. – Valószínűleg ezért te mutatod, hogy merre kell mennem.  
Körbenéztem, mikor azt mondta, itt sosem unalmas az élet. – Mármint, hogy ez egy bűntanya?  – kérdezősködtem. Nem gondoltam teljesen komolyan a kérdést, és már meg is bántam, hogy kimondtam. Ahogy a srácot megismertem, jól vissza fog vágni, hogy mégis hogy kérdezhetek ilyen marhaságot, legalább normálisan fogalmaznék, blablabla… Az azért feltűnt, hogy nem válaszolt a kérdésemre, hogy hol lakik, ami inkább fakadhatott bizalmatlanságból, mivel igazából nem is ismer, mint bunkóságból. – Igen, igazad lehet. Az a sarok mintha ismerős lenne. Bár lehet, hogy összekeverem a kettővel ezelőtti sarokkal, ami pont ugyanígy nézett ki  – jegyeztem meg, miközben rámutattam a bizonyos sarokra. Viccnek szántam, semmi másnak.
Nem értettem, miért kell annyira meglepődni rajta, hogy már megszokta a magány érzetét, de hát ez a srác sem épp mindennapi jelenség, szóval már kezdem megszokni, hogy nála nem számíthatok semmi hétköznapira. – Egyáltalán nem unalmas, s az életem csupa pompa, korona és hercegnői ruha  – mondtam nyafogós hangon. Elég lenézően néztem rá. – Most komolyan, mit gondolsz? Hogy azért tartok szingli-ivós bulikat, mert annyira érdekes az életem, hogy cseszek egyetlen barátomat is meghívni? És a mai napot most nézd el nekem, kérlek  – figyelmeztettem, mielőtt még egyszer beszólna a mai alakításomra.
A kezemet a fejemre csaptam, hogy hogy lehetek ilyen bolond. – Nem, nem vagy az  – mondtam. – Na jó, én ebben oltári béna vagyok, inkább vedd úgy, hogy nem mondtam semmit  – mondtam végül, és reméltem, hogy tényleg figyelmen kívül hagyja a hülye megjegyzéseimet. – Dehogy akarlak megsérteni. Csupán béna vagyok a kimagyarázásban. Miért, ennyire rossz, hogy megpróbállak fényezni, akkor is, ha ilyen gázul megy?  

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A bizalmamat megszerezni nehéz.

Elveszíteni viszont annál könnyebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-08-20, 23:53



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Csak egy unott pillantással nyugtázza a lány nemtetszését sugalló jelek, szavakkal nem kommentálja. Nem tetszik valami? Nos, két lehetősége van: vagy kussol, és elfogadja a helyzetet, vagy megy tovább egyedül. Úgy érzi, hogy ez talán szavak nélkül is világos, így nem hívja fel rá külön a figyelmét. Na persze addig jó, mert azon a ponton, mikor ezt szóvá teszi, vélhetőleg már csak egy lehetőség marad - és az az utóbbi lesz.
Nem – feleli egykedvűen – Ha már őt alkalmazták, hiába is hallgatnak meg merő passióból, nem fognak felvenni. Én jobb kedvelem, ha nem húzzák az időmet feleslegesen. – teszi hozzá. Minek menjen be, ha valójában már megszületett a döntés? Odajutni, elmondani a magáét, majd szembesülni vele, hogy az, amit ott produkálni tud, amit adni képes magából, kevés... Nem, sokkalta jobb, ha be sem megy, és nem ő maga kevés, bemutatkozás híján, jobbára csak az állás betöltött. – Furcsa logikád van. – fűzi hozzá. A kis szőkeség nem tudja kezelni az elutasítást - amolyan elkényeztetett kislány lehet, vonja le a maga következtetéseit.
Ühüm. És ha mindent megteszel... És az kevés? – kérdez vissza azért végül is. Hiszen mi van akkor, ha megkapja az esélyt, hogy bizonyítson? Akkor kevés az emlegetett remény.
Csakugyan nem? Szóval ez a sokadik ilyen alkalom? – kérdez vissza, ahogy próbálja értelmezni a lány szavait. Nem tudja, amaz mennyire volt átlagos, avagy mennyire nem, és ha igazán őszinte akarna lenni, nem is érdekli, valamiért mégis beszéltetni akarja a lányt. Végső soron, a kínos csend zavaró, jobb ez így.
Errefelé sosem unalmas. – feleli szórakozottan, nem mondva ki nyíltan ugyan, hogy miért nem, de lehet sejteni. Azt viszont, hogy merre lakik, nem említi, még olyan szinten sem, hogy közel, avagy távolabb. Igazság szerint ez talán nem akkora titok pedig, mégsem akar beszélni róla. – Már nem, pár alkalom után kiismered magad. – von vállat. Látszólag magabiztos, tudja, hogy hova tart és miért. Valójában már nincsenek is annyira messze - mármint, a sikátoros rész végétől. A buszjáratokat viszont nem ismeri például: ő gyalog szándékozik megtenni a hátralévő utat is. Mivel a közvetlen közelben nincs buszmegálló, ez egyelőre talán nem feltűnő.
Már nem? – szalad fel a szemöldöke, de némelyest megnyugszik, hogy a lány nem őrá céloz. Az kéne még csak. – Értem. Felettébb unalmas lehet. És az életed többi része? – ha már a szociálist lehúzhatja a klotyón, alighanem van valami érdemi hobbija. Ha ár munkája nincs - ugyebár.
Gondolod, hogy az vagyok? – kérdez vissza, de végül csak megvonja vállait. Ez nem lesz jobb, s amaz minél inkább próbál jól kijönni belőle,annál rosszabb lesz. Halkan felsóhajt. – Ühüm. – kommentálja, ezzel részéről lezártnak tekintve a témát. Egyébként sem tud igazán jól fogadni holmi... Bókokat.
Egyre inkább az az érzésem, hogy meg akarsz sérteni. – figyelmezteti végül a leányzót, egyelőre még finoman a koronás megjegyzése után azonban.



† Music: Whiskyt? † Note: És most dicsérj † Words: 451


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-08-12, 13:04


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tetszett az, amit válaszolt. Értem én, hogy erre majdnem hogy a madár se jár, ahogy észrevettem, de azért igazán nem kellett volna így egyetértenie velem. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha azt mondja, aha, értem; minthogy idegessé tegyen azzal, hogy nem véletlen, hogy az emberek csak gyalog járnak ide. Egyre inkább kezdtem úgy gondolni, hogy ez volt a nyár egyik legnagyobb baklövése, hogy eljöttem ebbe a kocsmába. Megfogadtam gyorsan magamban, hogy a szingli-leivós buli a legjobb a világon; bár igazán szerezhetnék barátokat, azok sosem ártanak, és biztos jó dolog lehet velük együtt lerészegedni. Legalább akkor van, aki hazakísérjen, és nem egy vadidegen srác segítségére kell számítanom. Kifújtam a levegőt, amikor belegondoltam, hogy most pont egy ilyen szituációba kerültem; na nem mintha nagyon bánnám, mert a mellettem sétáló fickó egész okésnak tűnik, lehetne sokkal rosszabb is. Illetve, persze, hogy bánom, de legalább eggyel több embert ismertem meg, akiben még él az a jó-ember-én, aki segít a bajba jutott hölgyeken. Na jó, ez így baromira nevetségesen hangzik, de hát tulajdonképpen most ez történt.
- Hát őőő…  - kezdtem, mert tulajdonképpen igaza volt, de ezt akkor sem ismerném be, ha az életem múlna rajta. – Egy fokkal talán jobb lenne  – mondom végül – mert akkor legalább meghallgattak, és még mindig dönthetnek úgy, hogy engem vesznek fel.  – Nem láttam az arcát, mert épp egy olyan sikátorban jártunk, ahol túl sötét volt. - Tudom, hogy ez nagyjából esélytelen, de tudod, a remény hal meg utoljára. És ha van esélyem valamit elintézni, úgy, hogy abból én jöjjek ki jobban, akkor azt megteszem, és egészen rühellem, amikor valaki az esélyt se adja meg, hogy segíthessek önmagamon. – Kis monológ lett abból az egy mondatból, amit a srácnak akartam mondani, de legalább elmondtam valakinek. – Még így sem volt indokolt a részegre iszom magam része a történetemnek, de hát én sosem voltam az az átlagos lány, aki mindent úgy csinál, ahogy az a nagykönyvekben meg van írva.
Alig vártam, hogy végre kiérhessünk a sikátorokból és a kis utcácskákból. Nincs különösebb bajom az éjszakai mászkálással, és azzal sem, hogy egyedül vagyok, de én általában a kivilágított, forgalmas utcákon járkálok. Ha belegondolok, a lakásom is durván három percre van a metrómegállótól, szóval odáig se kell sokat sétálnom, és az utcánk tele van olyan boltokkal, ahol ismerem az összes árust, és éjjel-nappal nyitva vannak, tehát ha akármi is történne velem, csak bekiabálok, és már ott is terem valaki, hogy a segítségemre siessen. – Nem unalmas minden éjjel ilyen hosszú utat megtenni a munkahelyedig? Vagy itt laksz valahol a közelben?  – Bukott ki belőlem a kérdés, mielőtt megállíthattam volna. Tényleg kíváncsi voltam, hogy ő vajon élvezi-e, hogy ennyit kell gyalogolnia minden nap. Én nem is figyeltem igazából, hogy merre megyek, de nappal még ez a könyék is sokkal hívogatóbb volt, mint most, amikor jóformán már az orromig sem láttam el. Sosem szerettem, ha nem látom, hogy mi van előttem, mert mindig belebotlottam valamibe, és napokig fájt a lábam, vagy a fejem, ha épp azt sikerült bevernem. – Te amúgy sosem tévedsz el? Ez a hely olyan, mint egy labirintus.  – Tényleg nem értettem, hogy képes megjegyezni minden sarkot. Lehet, hogy csak a bárig jegyzi meg az utat, meg vissza, de én akkor is tuti eltévednék még vagy hatszor, mire eljutnék egy buszmegállóhoz, vagy valami kevésbé ijesztő helyre.
Elmosolyodtam. – Nem vagyok magányos – mondtam. – Illetve már nem – helyesbítettem ki magamat. – Egy idő után hozzászoktam, hogy egyedül vagyok.  – Megrántottam a vállamat. – Soha senki nem volt a közelembe, akivel olyan igazán közeli kapcsolatba kerültem volna.  – Nem mondtam ki hangosan, de soha nem is próbálkoztam igazából. – Szóval elvagyok magammal, és ilyen alkalmi beszélgetésekből áll a szociális életemet.  – Reménykedtem benne, hogy legalább egy kicsit tetszett neki a poénom, mert eddig úgy nézett ki, hogy ha meggebedek, se fog nekem mosolyogni, és azt a tudtomra is adni.
- Nem, nem úgy értettem!  – szögeztem le gyorsan. – Hanem hogy ha megnézed az itt lévő embereket, akkor büszkén elmondhatod magadról, hogy te normális vagy.  – Felemeltem a jobb kezemet, és rácsaptam az arcomra. – Ez sem segített, ugye? Pedig én nem gondoltam rosszul. És a normálisan-furcsa inkább akart lenni bók, mint bántás.  – Olyan bénán tudok kimagyarázni dolgokat a mai nap, hogy legszívesebben leugranék egy hídról. – Na jó, felejtsük el, amit mondtam. Az itt élő népek fölé emelkedve akár koronát is dobhatnál a fejedre, olyannyira kiemelkedő vagy. – Te jó ég, milyen béna szöveg! De legalább annak örültem, hogy nem vett komolyan; az mindig jó.  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-08-08, 22:22



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Nem sok embert lát térképpel flangálni, pláne a helyiek közül. Vajon turista? Akkor egyedül még szerencsétlenebb, hogy csak úgy elcsászkál, és leissza magát a leglepukkantabb helyen, amit csak talál. Aztán meg csodálkozik, hogy nem talál haza, sőt mi több, a helyhez mérten meglehetősen életidegen szocializációja miatt még pépesre is verik. Szerencsétlen... Mindegy is, ő ettől még választ, méghozzá a rövidebb utat, a térképet pedig visszaadja, majd meg is indul tehát, nem akarja húzni az időt.
Csakugyan. Nem véletlen. – jegyzi meg gunyorosan. Még a busztársaságok sincsenek olyan őrültek, hogy ide küldjék járataikat. Persze nem olyan messze van pár megálló, de ennyire a pokol szívében... Nincs. De akárhogy is, ezt amolyan jelzésnek veszi, miszerint nemigen kell nekik kommunikálniuk az útjuk során, nem is erőlteti tovább, inkább csak rágyújt. A cigaretta érintése, az érzés, ahogy eltölti tüdejét, majd kiáramlik ajkai közt a füst... Megnyugtatóan ismerős, ujjai közt a dohány érintése kellemes érzettel tölti el, otthonossá teszi a legzordabb vidéket, körülményeket is. Legalább részben. Az a legkevésbé sem zavarja, hogy másokat esetleg zavar, így jártak. Neki szüksége van rá, kész - szokják meg. Letenni nem is akarná, pláne nem végleg. Káros? Na és, úgyse akar 80-90 évig élni, amikor már szenilis, mindene fáj, és önerőből a budiig se jut el, ráadásul menet közben még azt is feledi, miért is indult el. Nem, neki ez nem hiányzik. Na persze, sok más sem hiányzik neki, ellenben belőle már sok más, közte nem egy jó tulajdonsággal, így például a gavallérsággal is, ámbár azért nem teljesen; mikor a lány megbotlik, megtartja - de amúgy nem érinti, ha épp nem muszáj.
Értem – hagyja rá eztán a lányra. Nem akar felelni, hát ne tegye, úgy tűnik, tényleg nemigen fognak beszélgetni, nos, akkor ne tegyék. Ő önmagáról nem fog beszélni, ez teljesen bizonyos, ha a lány se akar magáról, akkor ezzel túl is tárgyalták az ügyet. Azért vet rá egy pillantást, ahogyan amaz folytatja.
Tehát ha bemész, és ott közlik a beszélgetés végén, hogy már találtak nálad jobbat, és fel is vették, az jobb? – vonja fel szemöldökét kissé értetlenül, de végül csak vállat von. Neki aztán mindegy, ha a lánynak úgy jobb... Furcsa emberek ezek az angolok, meg kell hagyni. – Felettébb magányos lehetsz. – teszi hozzá eztán, de több szót nem veszteget rá. Amaz nem akar beszélgetni, nos, nem muszáj. Közömbös arckifejezéssel vonul tovább, ebben az esetben haladjanak inkább, nem akarná értelmetlenül túl sokáig pazarolni az - amúgy nem túl drága - idejét. De a lány következő szavaira azért kissé megütközve réved rá, nehéz eldöntenie, vajon megsértődjön-e.
Örömmel hallom, hogy fal mellett, de még épp elfogadható vagyok. – jegyzi meg kissé nyersen, de legalább nem indulatosan. Ez is valami. – Normálisan furcsa? – kérdez vissza azért, bár valójában ezen a ponton nem akarja hallani a választ. Eleget hallott, sőt. – Komolyan? Soha. – ingatja a fejét, bár talán már késő. Nos, mindegy is, úgyse látják egymást többé; illetve ő így gondolja per pillanat.



†  Music: Whiskyt? †  Note: És most dicsérj †  Words: 476


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-08-06, 21:37


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kicsit megijedtem, amikor kinevetett, hogy egy vacak térképpel a kezemben próbálom meg elmagyarázni neki, hogy merre is lakok. Nem tehetek róla, hogy csak pár éve élek egyedül, és a memóriám sosem volt jó; főleg nem a kis utcákban, meg az olyan sikátorokban, amikből kikeveredni nem egyszerű. Sosem jártam még erre, csak hallottam, hogy itt korábban is nyitva tarthatnak a kocsmák és a bárok; így próbáltam meg könnyíteni a szívfájdalmamon, miszerint nem én lettem a kiválasztottjuk. De legalább ne így közölték volna velem, a fenébe is!
Bólogat, és úgy tesz, mint aki nem az imént röhögött volna ki a valóban nevetséges térképes mutatványom miatt. Kivette a kezemből a térképet, és ő is elkezdte nézni; úgy nézett ki, mintha elemezgetné, merre is kéne menni. Ahogyan végighúzta az ujját a papíron az utakat követve, észrevettem, hogy egy hosszabb és egy rövidebb utat is számításba vesz; valószínűleg nem tudta eldönteni, melyiken érdemes menni; vagy hogy melyik a kevésbé veszélyes. Örültem volna neki, ha a kevésbé veszélyes, és esetleg hosszabb utat választja, hiszen a mai este után nem szerettem volna egyetlen verekedő párossal sem találkozni; nem mellesleg simán kinéztem az ürgéből, hogy egy puffantással leteríti az egyiket, mire a másik nekiugrik, hogy Mit szólsz bele öreg?. Kicsit összerezzentem, ahogy belegondoltam, hogy ma este még egyszer nekem jöhetnek. Így is napokig nem fogok majd kimenni az utcára a lilára mosott arcom miatt. Úgy láttam, hogy a rövidebb utat választotta, amitől rossz előérzetem támadt; főleg, hogy az arckifejezése nem volt éppen felhőtlenül boldog. Ezek után összehajtogatta a térképemet és visszaadta, én pedig elrejtettem azt a farzsebemben.
Felhorkantok a metrós megjegyzésére. – Valóban. Tudod, errefelé az emberek lábbusszal járnak. – Próbáltam nem bunkózni, mert ő sem tette, de hirtelen nem jutott más az eszembe. Nyilvánvaló volt, hogy gyalog jöttem, bár az is lehet, hogy így akart beszélgetést kezdeményezni; és akkor nagyon elszúrtam a válaszommal. Ha legközelebb mond valamit, kedvesebb leszek, és megpróbálok nem egy paraszt Mardekáros libaként viselkedni.
Rágyújtott mellettem, amiért nem repestem különösebbképpen. A minap már rájöttem, hogy nincs sok bajom a cigarettafüsttel, de ez nem mindig volt így, és az érzés még mindig bennem van, hogy ki nem állhatom, ha valaki rágyújt. Főleg, mivel ez vitte sírba a nagypapámat, amikor még egészen kicsi voltam; ezért nagyon is érzékeny vagyok az ilyesféle dolgokra. Nem említettem meg neki, hogy az ő érdekében tegye le azt a szálat, és úgy érzem, jobban is járok vele, ha inkább befogom a számat, rögtön azok után, hogy az előbb milyen kedvesen szóltam hozzá. Mellesleg nem esne jól, ha egyszer csak egyedül hagyna, hogy jó, akkor ő most lelép, én pedig boldoguljak egyedül.
Kicsit megbotlottam, mire a mellettem sétáló fiú a segítségemre sietett. Azt hiszem, úgy gondolja, hogy még mindig az alkohol hatása alatt állok, vagy legalábbis az utóhatások alatt; de valójában csak megbotlottam egy kőben. De örültem, hogy úgy látszik, törődik velem; így kevesebb az esélye, hogy egyedül kell majd hazasétálnom. Meglepett, hogy nem röhögött ki, hogy egy ilyen piti ügy miatt képes voltam beveretni a pofám; ugyanakkor jól is esett. – Nem is az állás volt a lényeg  – kezdtem. Felnéztem az égre, és úgy sétáltam tovább, amikor ismét sikerült megbotlanom egy kőben. Kis híján most tényleg sikerült előrebucskáznom, de ismét megfogtak, hogy ne eshessek el. – Hanem az, ahogyan közölték velem, hogy nem engem választottak. Most képzeld el, hogy nagy boldogan kilépsz a lakásodból, hogy Jaj, de jó, ma akár megkaphatóm a melót, és lesz egy csomó pénzem. de egyszer csak kapsz egy hívást, hogy bocs, már az interjúra se kell elmenned, mert találtak már valaki mást a helyedre. Röhejes. – A kezeimet a levegőbe lendítettem, csak hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat. Komolyan rosszul esett, hogy ilyen formában utasítottak el; egyébként pedig utálom, ha valami nem sikerül, és semmit sem tudok tenni ellene.
Meglep, hogy csak annyit bírt kihámozni az egészből, hogy nincs senkim. – Hát, nincs. Nem is igazán szokott lenni.  – Megvontam a vállamat. Sosincsenek kérőim, ha éppen akad valaki, akkor is el szoktam hajtani. Azt hiszem eddig még csak egyszer volt olyan, hogy én akartam, hogy együtt legyünk, de ő nem akart semmit, csak barátságot. Azóta kicsit távolságtartóbb lettem, és általában észre sem veszem, ha valaki udvarol.
Nem néztem rá, de úgy hallottam, hogy elmosolyodott, mikor arra válaszolt, hogy miért errefelé dolgozik. Nem lepett meg a válaszával, valahogy kinéztem belőle, hogy vonzzák az idióták, és a furcsábbnál furcsább emberek. Jólesett, amit mondott, hogy a széplányok is errefelé járnak, ugyanis biztos voltam benne, hogy közel s távol én voltam az egyetlen normális külsővel rendelkező személy. – Azért ha jól megnézzük, te nem tartozol a furcsábbak közé. Te amolyan normálisan-furcsa egyed vagy; még az egész elfogadható kategóriából.  – Elmosolyodtam, amit Paul biztosan nem látott. Egy kis idő után megböktem az oldalát a könyökömmel, és elnevettem magamat. – Nehogy komolyan vegyél ám.  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-08-05, 00:08



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Mivel a lányt láthatóan nemigen foglalkoztatja a Samhez fűzött apró megjegyzése, így nem is fárasztja továbbiakkal. Pedig lenne még megjegyzése a lányról, ó de még mennyi, hiszen mostanra már egy ideje együtt dolgozik a nővel, de lám, ő maga mégsem az a pletykás tini lányka, aki akkor is kifecseg mindenfélét a másikról egy harmadik félnek, ha a harmadik fél még csak nem is érdeklődik a téma felől. Így egy időre elnémul inkább, hagyva, hogy mindkettejük memóriája kicsit hátrébb sorolja Samet, jobb is így, hiszen nem olyan kellemes, szemkápráztató látvány.
Hogy őróla milyen kép él a lányban, azt persze nem tudja, de sejti, hogy talán nem a legideálisabb, legvonzóbb, de mit lehet tenni, az hazugság is volna. Akárhogy is, gyanús mozdulata, megjegyzései nincsenek, egyelőre semmiképp, pedig saját elgondolása szerint ott és úgy erőszakolja meg ezt a kis szöszkét, ahogyan nem szégyelli. Talán egy pillanatra még fel is vetődik benne, az intézetis évek óta vannak effajta korcs, eltorzult ötletei időnként... Mély sóhaj, ahogy a gondolatot elsöpri maga elől. Nem, nem tesz effélét. Nem épp egy fehér lovon vágtázó lovag talán, de nem is az a legalja suttyó, aki védtelen nőket erőszakol előbbi dicső páncélos képében feszítve. Így inkább csak a lány lakhelye felől érdeklődik tehát, s ahogyan előkerül a térkép, akaratlanul is, de felnevet. Szórakozott, jókedvű nevetés ez, nem annyira rosszindulatú, mint talán tűnik. Milyen aranyos - villan át az agyán. Átveszi a papírost, már ha a lány hagyja.
Értem... Igen, igen, pont itt... – biccent – Jó, értem – ismétli, ha a lány kényszerét érezné, hogy még párszor ráerősítsen, hogy hol is lakik pontosan; s persze mint a legtöbb részeg, alighanem érez. – Ühm... – mereng közben, ahogy gyorsan bleövi fejben, hogy most épp hol is vannak, és kikalkulálja a leggyorsabb utat, valamint a legbiztonságosabbakat is. Túl nagy kitérő lenne, állapítja meg magában, így a kevésbé biztonságos, ellenben gyors útvonal mellett dönt végül. – Oké, mehetünk – közli, ahogy visszaadja az immáron összehajtogatott lapot a lánynak.
Ide nem épp metróval jöhettél amúgy – jegyzi meg közben, mintegy mellékesen. Már csak mert az errefelé nem jár, ugyebár. Közben ujjai a zsebébe túrnak, s hamarost újabb szál cigarettát kotor elő, amit szinte egyből meg is gyújt. Fehér, vastagabb, középhosszú szál. Átlagos, szagába nem vegyül semmiféle egyéb anyag illata, mint az eper vagy a menta, csak a dohány érződik. A lányt nem kínálja meg, csak elindul tehát, kényelmes középtempót vesz fel, főleg, hogy az eső is kezd elállni. Persze talán ettől még lenne okuk sietni, de kétli, hogy amaz tartaná vele a tempót akkor, néha még így is ingatag lábakon áll - de ő csak akkor lép felé, vagy próbálja megtámasztani, ha a helyzet nagyon indokolja, egyébként tartja a tisztes távolságot.
Á – kommentálja elmésen a leány szavait – Miféle állás volt ez? – érdeklődik finoman azért, amaz úgyis ki fog tálalni. A részeg ember jellemzője, tudja is, hogy talán nem kellene túl sokat kérdezősködnie, visszaélnie a helyzettel. Bár igaz ami igaz, inkább a lányt beszélteti, semmint, hogy neki kelljen ezt tennie. – Tehát nincs senkid – jegyzi még meg eztán éppen ezért. Bár ez nem kérdés, úgy véli, a lány ettől még magától csacsogni fog a dologról.
Örvendek – feleli, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, még ha ez meg is lepi valamelyest; a sebtében megejtett kézrázás erejéig ég meg is áll, de aztán újfent megindul, remélve, hogy a lány követi.
Igen, lényegében ezért – feleli derűsen a lány kérdésére eztán, úgy érezvén, ezzel meg is válaszolt a kérdést, de egy fél pillanat múltán mégiscsak folytatja – Meg aztán látod, az igazi szép leányok is az efféle helyeket kedvelik – Ebonyra céloz ezzel persze. Leheletnyi szurkálódás, nem komoly, inkább amolyan gyenge viccelődés.



† Music: Whiskyt? † Note: És most dicsérj † Words: 592


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-22, 22:57


Paul & Ebony
Ez bizony nem a mi napunk...
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Miközben kifelé sétáltunk a bárból, megszólalt a srác mellettem. Biccentettem, hogy értem, mit mond, de nem igazán érdekelt a lány. Már kezdtem elfogadni, hogy ezen a helyen csupa fura alakok vannak csak, beleértve az itt dolgozókat is. A mellettem sétáló egyén tényleg nem volt olyan rémes, mint például Sam, de azért még mindig nem az a fajta fiú volt, akivel szívesen összefutnék az utcán éjjel egyedül. Egy pillanatra meg is ijedtem, hogy kinek a segítségét fogadtam el, de aztán azzal próbáltam nyugtatni magamat, hogy így az a legrosszabb, hogy szét kell rúgnom a lágyabb tájékait ahhoz, hogy elfussak. Más esetben akár még egy-két sebbel is végezhetném, vagy még rosszabbal. Nem, ez a srác határozottan bizalomgerjesztőnek tűnt arra az alkalomra, hogy hazakísérjen.
Kiléptünk az ajtón, és a gyerek nem úgy nézett ki, mint akit zavar az eső. Úgy nézett ki az utcára, mintha semmi sem lenne ott, mintha minden száraz lenne, és csodaszép. Egyre érdekesebbnek találtam őt, majd mikor kinyögte, hogy esernyője sincsen, minden reményem szertefoszlott, hogy legalább egy kicsit is megőrizhetem a méltóságomat. Ránéztem, és láttam, hogy egyáltalán nem is foglalkozik velem. Fújtam egyet, majd lebiggyesztettem az alsó ajkamat csalódottan. Jól elintéztem magam, nem tudom, hogyan faragok embert magamból a szemében a jövőben, de megpróbálni meg lehet.
Próbáltam húzni az időt, így körbe-körbe néztem, hátha eláll közben az eső. Felkaptam a fejemet, mikor megkérdezte hol lakom. Mégiscsak felcsillant bennem a remény, hogy nem utált meg, hiszen széplánynak nevezett. Örültem, hogy a bár ajtajának háttal állok, és nem látja, hogy elpirultam. Nem tehetek róla, sajnos nem sok embert engedek közel magamhoz, és ezek nagy része nem épp szerelmi kapcsolattal végződik.

Sajnos, nem igazán tudtam, hogy hol lakok, illetve, nem tudtam volna odatalálni. Elég esetlennek tűntem, amikor kibányásztam a zsebemből a térképet, amin szép nagy piros ponttal volt jelölve a lakás, ahol a mindennapjaimat töltöm. - Pont itt – mutattam rá. Nem néztem a fiúra, de gondoltam, hogy nagyon furán nézhet rám, így gyorsan hozzátettem:Nem vagyok túl jó térképész, így kénytelen vagyok bejelölgetni, hol lakok, így ha eltévedek, mindig segítenek. A Big Ben vagy egyéb, nagyobb turistalátvány ismerős, és onnan eljutok metróval haza, de gyalog nem igazán járok sehova, igazából máshova sem… Nem lényeg, szóval pont itt lakok.  – Ismét ráböktem a piros pontra és fejben háromszor belevertem a fejemet a falba, hogy milyen hülyeségeket zagyválok én itt össze.
Elindultunk arra, amerre laktam, majd meglepve tapasztaltam, hogy az eső már csak csöpörög. Úgy tűnik, valaki nagyon komál engem odafönt. Végig a lábam elé néztem, nehogy megbotoljak egy kőben, vagy valami, mégis sikerült majdnem pofára esnem egyszer, de szerencsémre megtaláltam az egyensúlyomat.
Hát őőőő…  – kezdtem bele a mondandómba, hogy mit kerestem ma este a bárban. Nem tudtam, hogy jó ötlet-e az igazat mondani. Elég bután hangzott, hogy egy ilyen pitiáner ügy miatt kifutottam és ittam. Igazából magam sem tudtam, hogy mi vitt rá arra, hogy részegre vedeljem magamat egy olyan apróság miatt, amiért itt kötöttem ki. - Ne nevess ki nagyon, de azt tudom, hogy mi volt az eredeti oka, de most már nem értem, miért húztam fel magam ennyire. Tudod, utálom, ha valami nem úgy sül el, ahogy én akarom, és most pont ez történt. Állásinterjúra indultam, de kaptam egy telefont, hogy odaadták másnak az állást. Így gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy ma nem a saját lakásomban fogok szingli-ivós-partit tartani hanem inkább agyonveretem magam valami benga állattal, csak mert az bulisabbnak tűnt. - Megvontam a vállamat, habár tudtam, hogy úgysem láthatta, mit csinálok.
- Én Ebony vagyok – nyújtottam kezet. Én mindig, mindenkinek, minden körülmények között kezet nyújtok, ha bemutatkozom, így ez most sem maradhatott el. - Egyébként bocs a kérdést, de miért pont ezen a lepukkant helyen dolgozol? Nem volt kevésbé furcsa hely a városban?- Reméltem, hogy nem veszi rossz néven a kérdést; tényleg nem akartam megbántani vele, csupán kíváncsi voltam, hogy magától volt ilyen hülye, hogy itt dolgozzon, vagy vonzza a veszély és az idióták.

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-14, 23:31



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Nem az a gavallér lovag alkat, soha nem is volt. Hazakísérni egy védtelen, pláne egy védtelen és részeg lányt pedig igazán nemes tett, de nem az ő reszortja. Maga sem tudja, mégis miért vállalkozott rá, kiváltképp önkéntesen. De már mindegy. Alig pár perc, és indulhatnak. Ebben egyformán éreznek, ő, és az ismeretlen, becsiccsentett nőszemély: alig várják a műszak végét, hogy végre maguk mögött hagyhassák e lepukkant lebujt.
Kelletlenül nyomja el a cigarettát, melynek végére ért, tőle meglepő módon, de nem gyújt rá újabbra. Még. Az egyre részegedő srácot egyébiránt ő is kiszúrja, s hasonlóan a lányhoz, ő is imádkozik, hogy pár percig még tartsa vissza gyomrának egyre inkább kikívánkozó tartalmát, mert ő biztosan nem fog ma már sikálni, nincs az az isten. Öt perc, már csak négy, nem olyan sok idő!
Tik-tak. Megy az idő, s hamarost belép Sam. Felcsillan szeme, sőt, talán egyenest felragyog, ahogy meglátja a helynél is lerobbantabb, agyonhasználtabb nőt, még az sem tudja meghatni, hogy az saját bevallása szerint ma nem dolgozik. Konkrétan válaszra sem méltatja. Nem dolgozik? Szar ügy, most már ő sem.
Remek! – biccent, ahogy a kis szöszke beleegyezik az indulásba, és nagy elánnal kifelé veszi az irányt, hogy mielőbb maga mögött hagyhassa a kócerájt – Sam nem dolgozik itt amúgy hivatalosan – jegyzi meg. Hivatalosan mondjuk ő maga se, de ez részletkérdés; Samantha még kevésbé tartozik ide, mint ő; legalábbis ő azért szeretné így hinni – Csak a fiúja, Victor, aki időnként ideszalajtja maga helyett. De gondolom, ma ő is beugrik... Vagy érdekel is engem. – csak tűnjenek el innen gyorsan. Talán pont ezért még az eső sem riasztja, a legkevésbé sem, úgy lép ki a szakadó esőbe is, mintha egy idilli, későtavaszi, kellemesen meleg és száraz nap fogadná kint, pedig dehogy.
Mim? Ja, ja, nincs. – feleli szórakozottan, láthatóan nem figyelt a lányra, kissé meg is lepte, hogy az hozzászólt. Körbehordozza tekintetét a kinti tájon, hisz a környék olykor nem a legdélcegebb urakat vonzza erre, pláne estefelé, ékes példa erre az italmérő is, melyet az imént hagytak maguk mögött. De egyelőre tiszta a terep. – Merre is laksz, széplány? – érdeklődik. Ha megkapja a megfelelő választ, hát útnak is indul. – Akkor gyere.
Ahogy haladnak, egy darabig csendben van, ha a lány is, de talán egy-két perc, s megtöri a hallgatást.
Látom, nemigen szoktál ilyen környéken járni, mi vonzott ma ide? – persze, ha a leányzó nem felel, akkor nem erőlteti ezt a beszélgetés-dolgot. Talán nem is kéne; eddig akárhány lányhoz került bármilyen szempontból is közelebb, a vége tragédiával végződött. Olyan jellegűvel, amelynek nyoma lemoshatatlanul beleég az emberbe, és meghatározza későbbi életét, örökre.
Egyébként, szólíts Paulnak. – teszi ezt azért még hozzá, ahogy eszébe jut, hogy eleddig a bemutatkozás elmaradt.



†  Music: Whiskyt? †  Note: És most dicsérj †  Words: 438


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-07, 09:17


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megvontam a vállam, de a srác nem is figyelt rám. Öt percet még kibírok, addig is körbenéztem a kocsmában még egyszer, most, hogy már tudom, soha többet nem akarok ide visszajönni. Már rég megbántam, hogy idemerészkedtem, mellesleg egyedül. Kész szerencse, hogy a pultos felajánlotta, hogy hazakísér, különben tuti valami másik balhé kellős közepében kötnék ki, amiből már nem biztos, hogy ki tudnék mászni.
Az órát figyeltem, és meglepődve tapasztaltam, hogy öt perc alatt is simán síkrészegre tudja inni magát valaki. A mellettem ülő srác már nagyon nincs magánál, állandóan dülöngél, és nem tudom, mikor fog leesni onnan. Remélem, én már nem leszek itt akkor, hiszen tuti, hogy kidobja a taccsot, és akkor nem biztos, hogy én is meg fogom tudni állni.
Ismét kinyílt az ajtó, amin egy furcsa, mégis feltűnő sminkben és ruhában lévő nő lépett be. Kicsit elfintorodtam, hogy milyen alakok járnak ide, és megfogadtam, hogy a helynek a közelébe sem fogok jönni többé. A pultos srácnak viszont jól megakadt a szeme az új jövevényen. Nem tudom, mit eszik rajta, nincs túl jó bőrben, és szerintem túl van már pár elvonókúrán.
Mikor a srác ledobta a kezében lévő rongyot és felkapta a táskáját, megörültem, és az is világossá vált számomra, hogy nem a csaj jött be neki, hanem ő egy munkatársa. Akkor még gázabb a helyzet, mint gondoltam. Az, hogy a vendégek retardáltak, az egy dolog, de hogy a dolgozók is… Mondjuk a srác még egész okés volt, de az a csaj az nem volt semmi. Valamit utánakiábalt a pultosnak, de az mintha meg sem hallotta volna, odajött hozzám, és megkérdezte, hogy indulhatunk-e.
-Persze – válaszoltam. Már alig vártam, hogy eltűnjek erről a helyről.
Kiléptünk az ajtón, és feltűnt, hogy még mindig esik. El akartam indulni, de féltem, hogy mi lesz, ha a totális beégésem után még egy lepukkant csajnak kell a srác mellett mennie, akkor lehet, hogy itt hagy. Körülnéztem, de sajnos nem is tudtam, hogy hol vagyok. Valószínűleg az teszi, hogy kicsit besötétedett már, és máshogy néztek ki az utcák. Úgy döntöttem, teszek egy próbát, hogy legalább a szépségemmel megőrizzem a büszkeségemet: - Nincs véletlenül egy ernyőd?
[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-06, 20:54



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



A lány rosszul van, vagy sincs, az nemigen érdekli őt, eddig sem hatotta meg. Na jó, annyiban azért nem kedvelte, ha valamelyik vendég láthatóan rosszul volt, hogy azok nem ritkán telibehányták a pultot, valamelyik asztalt, vagy a padlót, amit aztán lehetett takarítani. Az nagyon bosszantotta, és a munka legrosszabb részének tartotta mindig is, elvégre ő nem takarítónak szerződött. Valójában egyáltalán semminek sem szerződött mondjuk, emiatt aztán nemigen volt lehetősége háborogni az efféle munkán sem, ahogyan annak is csak örülhetett, ha nem neki kellett épp mosogatnia például. Na persze, a lány nem úgy nézett k, mint aki bármelyik pillanatban kidobhatja a taccsot, ámbár ekkora mennyiségű alkohol bevedelése után ezt sose lehetett biztosra venni. Akárhogy is, a jeget elé vágja, s elégedetten veszi tudomásul, hogy cserébe a lány is megérti, hogy jobb, ha örül, hogy lyuk van a seggén, és ülhet rajta. A „Köszönöm”-re bólint azért, de egyébként nem reagálja le.
Csak akkor szentel újra figyelmet a lánynak, mikor az a pultra teszi az olvadozó jeget, ekkor elfintorodik, de szó nélkül lép oda, és sepri el onnan, a csapba lökve a mostanra már egészen apróra fogyó, hűs levet eresztő kockákat, majd egy ruhával meglepően hanyag mozdulattal végigsimít a pulton is, a lé egy részét eltüntetve onnét.
A kinti időjárás látszólag őt egyáltalán nem izgatja, hogy azért, mert van esernyője, vagy egyszerűen csak nem foglalkozik vele, az nem derül ki egyelőre azonban. A kiabálásra azért bosszúsan felpillant. A részeg emberek valahogy mindig kiabálnak. Felpillant a falon függő órára - hazafelé jár, siet tíz percet.
Még öt perc – közli ennek megfelelően, sose csinált belőle gondot, hogy ellógja azt a bizonyos tíz percet, sőt. Na persze, meg kell várnia, míg Victor, vagy a csaja, Sam be nem esik. Samantha szép lány lenne, nem is ide való, de hiába mindössze huszonöt éves, az évek alaposan megviselték és leharcolták, úgy néz ki, mint egy kiégett, lestrapált negyvenes. Talán még így is meglátni benne az egykori szépséget, de a megtörtség a belsejét épp olyan rohadttá tette, mint amennyire megviseltté a külseje vált. Ha őt kérdeznék, azt mondaná, az a nő egy exdrogos prosti, és ki tudja, hogy most vajon milyen élete van, nem túl beszédes ugyanis... Ellenben hamarost berobban szinte a kocsmába, kirívó, de ennek ellenére is borzalmasnak látszó sminkben, mint mindig. Ő maga lecsapja az épp kezében tartott rongyot a pultra, az alól felkap egy sötét válltáskát, és már robog is kifelé mögüle.
További szép estét, Sam! – vigyorog rá teli pofával, láthatóan egyáltalán nem akar vele beszélni semmiről sem, sőt még azt sem hallja meg, hogy Sam ma nem dolgozik, és Victor késik; ezt oldják meg egymás közt. Megáll Ebony felett. – Indulhatunk? – kérdi már-már türelmetlenül.



†  Music: Whiskyt? †  Note: És most dicsérj †  Words: 438


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-04, 11:33


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]
Még sosem éreztem ennél rosszabbul magamat. Két okból is: az egyik, hogy mindenem fájt, és a fejem is hasogatott amiatt, hogy jól berúgtam; a másik pedig, hogy így leégettem magamat. Sosem iszok sokat, ha nem vagyok otthon, de ez ma valamiért jó ötletnek tűnt. Hát csak hülyét sikerült csinálnom magamból, és abból, ahogy a srác rám nézett, megtippeltem, hogy nem hogy nem szán meg, hanem megvet, és csak azért segített, mert nem akarta, hogy valami kár érje a kis bárját. Ha lett volna hozzá energiám, jól beszóltam volna neki.
Rövid időn belül megkaptam a jeget, amit kértem, bár azt hiszem az ötletem, hogy megszerzem magamnak minden szó nélkül, a srácnak nem tetszett különösebbképpen. Elállta az utamat, és még cicának is nevezett. Értem én, hogy úgy nézek ki, mint akit akárminek lehet nevezni, csak mert szőke vagyok és lány, de azért már kezdett elegem lenni a sok becézgetésből, amit az utóbbi időben kaptam.
Intettem, hogy köszönöm, sőt, még halkan szóban is kimondtam a köszönöm szavakat. Rátettem a jeget a fájó állkapcsomra, amitől máris kevésbé volt elviselhetetlen a fájdalom. Megmozgattam az állkapcsomat, és most már biztosan tudtam, hogy nem törött el, de valószínűleg pár napig otthon maradok, nehogy valaki meglássa a kék-zöld képemet.
Sokáig csak ott tartottam a jeget, majd mikor úgy éreztem, teljesen kitisztult a fejem, elvettem onnan, és letettem a pultra. Megfordultam, hogy leszálljak a székről, majd meglepődve láttam, hogy a kocsmában rengeteg ember volt már. Rémlett, hogy a pultos srác azt mondta, hogy hazakísér, mert hamarosan végez, és mindattól függetlenül, hogy valószínűleg szó szerint be fog lökni az ajtómon, örültem neki; nem akartam még egy balhéba belekeveredni.
Kinyílt a kocsma ajtaja, és meghallottam, hogy esik az eső. Remek; igazán számíthattam volna rá, hogy esni fog, de most nem örültem neki. Mellesleg hideg szél is fújt, ha jól éreztem. Leült mellém pár fiatal srác, ők beszélgettek róla, hogy hideg van, fúj a szél és esik az eső. Megnyugodtam, hogy a hallásommal semmi baj.
Odafordultam a pulthoz, a srácot keresve, majd mikor úgy gondoltam, hogy már hallja, amit kiabálok neki, megkérdeztem: - Pontosan mikor is végzel?

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-03, 20:53



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Bumm, egy ütés. Majd hamarosan még egy. A lány földön, de csak fél szemmel látja, el is fordul. A nyögés alapján egy rúgás is koronázza a dolgot, vagy még egy ütés, nem tudja, nem is akarja látni. A legjobb, ha nincs köze ehhez az egészhez, akkor nem lehet baj. Ha valamit, hát ezt megtanulta az elmúlt nyáron, minél nagyobb a balhé, annál jobb, ha az ember nincs benne. Pláne az olyanban, amiben nem pofonok, hanem kemény ütések csattannak. Meg tudja védeni magát, ha muszáj, sőt, hiszen rendszeresen edz, sőt, ez a szokás lemoshatatlanul ragadt rá azok alatt a sötét évek alatt, melyekről nem beszél, melyeket igyekszik örökre maga mögött hagyni.
Azonban a tény, hogy ő alighanem akkor is repül innen, ha valaki meghal a jelenlétében, némileg felülírja a dolgokat. Kiváltképpen, hogy akkor a rendőrök is kérdezősködni kezdenek, azt pedig végképp nem akarná. Először a varázslók világában ül le egy büntetést, nem akarna ezúttal a muglik közt is, ezért is lép közbe tehát. Ő maga is meglepődik, hogy hatásosan, de kellemesebb így, egy üveg olcsó, alja vodka megér ennyit. Csak aztán hozzá ne szokjon ez a vadállat, hogy elég nekiállnia péppé verni valakit, ha be akar állni... Az nem lenne túl szerencsés. Magában el is fintorodik, meglehet, hogy ezt elszúrta. Már mindegy persze.
Nem tört el – közli már-már mogorván. Ha eltört volna, a lány nem így beszélne, nem mozgatná így, nincs neki semmi baja. Vagy csak nem akarja elfogadni, mert a végén mentőt hívatna a csaj, azt meg el akarja kerülni. Inkább higgye azt, hogy semmi gond, még haza is kíséri, csak kussoljon az incidensről; aztán remélhetőleg tényleg nincs baja. Hogy nem kér több piát, nem érdekli igazán, nem az ő dolga. A lány kifizette, ha mást nem, ő egyszerűen visszarakja majd a pultba, és eladja majd még egyszer, épp csak ezúttal már saját zsebre. Legalább valamennyi visszajön a vodka árából. – Akkor csak üldögélj – forgatja szemeit, ahogy a lány behúzódik a sarokba. Csak akkor szentel neki figyelmet legközelebb ismét, amikor az jeget kér. Egykedvűen biccent, és indul meg, hogy a kérést teljesítse, merő szívjóságból még csak külön pénzt sem számít fel érte. Azonban ahogy a lány mászik felfelé a pultra, letámaszkodik elé a pult másik oldaláról.
Ejj, ejj, cica – susogja hűvösen – Effélét még a törzsvendégeknek is csak módjával lehet, úgyhogy most tedd vissza a hátsódat a helyére, jó? – kérdi némileg élesen, éreztetve, hogy ezt nem fogja engedni. Nem, talán akad, aki bejöhet, de ez a félrészeg suna biztosan nem. Ha mégis, majd a főnök szól, de egészen addig ide ugyan be nem teszi a lábát. Ha a lány nem ért belőle, hát közelebb hajol hozzá, a puszta testbeszéddel kommunikálva: ha nem takarodsz lefele innét, lelöklek.
Nesze – veti elé egy kisebb tálkában a kért jeget eztán, már, ha Ebony értett a szép szóból, persze. Ha még mindig a pulton túlra igyekszik, akkor nem kap jeget - ellenben sok egyéb jóra sem számíthat éppenséggel.



†  Music: Whiskyt? †  Note: És most dicsérj †  Words: 481


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-03, 15:07


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]
Borzasztóan fájt az állkapcsom, miután az a tohonya disznó megütött. Ha eddig valamennyire is részeg voltam, az most tovaszállt. És pedig nem voltam józan egy cseppet sem. Éreztem, ahogy az ujjaim között elkezd feldagadni az állam – habár könnyen meglehet, hogy ezt csak képzeltem –. Ismét ránéztem a pultos gyerekre, de az csak állt ott, mint aki nagyban tojik rám. Még fel sem sikerült állnom, mikor megint kaptam egy ütést. Nem sokkal később még egy érkezett. Legszívesebben rákiabáltam volna a fickóra, aki éppen péppé vert, meg a pult mögött álló anyaszomorítóra is, hogy hagy valakit péppé verni. És valószínűleg nem is nagyon érdekelt volna a dolog, de jelen pillanatban az a valaki az én voltam, és meglehetősen fájt az, amit kaptam.
Hallottam, hogy a pult mögött álló végre megszólal, majd a tag – akit Rogernek szólított – egy üveg vodkáért cserébe békén hagy. Odamásztam a pulthoz, és megtámasztottam a hátamat. Nem akartam a gyerek szemébe nézni, de annak csak át kellett hajolnia a pulton, és megkérdezni, hogy jól vagyok-e. – Persze, egy kis állkapocstörésbe még senki sem halt bele – mondtam szememet forgatva. Persze kicsit túloztam, hiszen közel sem volt törött állapotban az arcom alsó fele, de a srác figyelmessége, amint arról érdeklődött, hogy élek-e még, miután hagyta, hogy megverjenek, nem dobott fel túlságosan.
Felajánlotta, hogy hazakísér, hiszen hamarosan végez. Lovagias egy ajánlat, de inkább nem kérek belőle. Már épp meg akartam mondani neki, amikor közölte velem, hogy megihatom a whisky maradékát. Nem tudom, hol volt az elmúlt öt percben, de ezután biztosan nem fogom bevedelni azt, amit eddig az üvegben hagytam. Kicsit ültem még a földön, megvártam, míg a tag is lehúzza a vodkájának a felét, majd felálltam, és olyan messze mentem tőle, amennyire csak tudtam, majd megkérdeztem a pultos srácot, hogy tudna-e adni jeget. Megmutatkozott türelmetlenségem, és inkább felálltam, hogy magam menjek be a pult mögé. Átmásztam a pulton nem túl kecses mozdulatokkal, ügyet sem vetve a további két emberre, és megkerestem a jeget. Egy keveset egy, a pulton található fekete rongyba helyeztem, amiről nem sokkal később kiderült, hogy a pultos köténye volt. Rászorítottam az arcomra a jeget, és élveztem a hűs érintését. Nem tudom, meddig állhattam így, de mire kinyitottam a szemem, a kocsmában már legalább öten voltak, akik az asztaloknál foglaltak helyet. Kerestem egy mosogatót, amibe beleeresztettem a jég maradékát, ami leginkább a vizes kötény volt, amit jól kicsavartam, majd a fekete rongynak vélt ruhadarabot visszahelyeztem a pultra.
Kerestem valami kiutat, hol lehet kijutni az átkozott pult mögül, főleg, miután egy vén szivar odajött és cicámnak nevezve kért egy italt. Nem is figyeltem rá, csak elindultam balra, de abban a pillanatban éreztem, hogy rosszul tettem, és inkább ott kellett volna maradnom, mivel jól belevertem az arcomat a pultos srácba, ami nem kicsit fájt.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony 2015-07-03, 04:26



Ebony & Paul
Még egy pohárkával?



Nesze neked London. A suli véget ért, a kínzó hőséggel járó nyár pedig mint a bomba, úgy robbant be, magával hozván a kínzó kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatta. Hol fog lakni? Mit fog csinálni, pláne egész nyáron? Mert valamiből meg kell élnie, és nem élhet mások nyakán csak úgy, kiváltképpen nem hónapokon át.
Van, akinek ez komoly és mélyenszántó dilemma lenne, olyan probléma, amelyen továbblépni szinte lehetetlen. Ő azonban gyakorlatias, az elmúlt nyáron már bepillantást nyert a munka világába, ezzel együtt ennek az egésznek az árnyoldalába is. Sőt, több is volt az, mint árnyoldal. Megtapasztalta az olyan életkörülményeket, melyeket a legtöbb épeszű helyi elutasított volna, sőt, leginkább elképzelni sem tudott volna. Nos, ő maga mostanra már el tudná, olyannyira, hogy az akkori mindennapok szinte kérés nélkül jöttek vissza, az elfeledettnek vélt tapasztalat és gyakorlottság, a hely lepukkantságának és az emiatt bevonzott látogatói körének tolerálása, szinte a maga természetességével könnyeden és simán jött. Azzal együtt is, hogy belekóstolt már a jóba, nem szokott még igazán hozzá, ez a kuli munka sem tűnik olyan vészesnek, mint amilyen valójában. Másképp talán már itt sem lenne. Na túl sokáig így sem lesz, lassan lejár a műszak, alig várja. A hely is kihalt, bár lassan alighanem megtelik majd, így szokott ez lenni. Ahogy az első vendég belép, felpillant, s végigméri. Nem látta még itt, de láthatóan nem is a helyi viszonyokhoz szokott a tünemény. Túlöltözött, szolid elegancia, vagy vad és kihívó viselet, nos, ide egyik sem illik. Ami őt magát illet, fekete rövid ujjú póló, kopottas, kék farmer, fekete edzőcipő - ennyi alkotja öltözetét. Hogy meg az az ocsmány kötény, amit a pult mögött állván magára kell öltenie... Nos, nem, az most nincs rajta, a pult szélére van vetve, mint valami törlőrongy. Meglátása szerint maximum annak jó egyébként is.
A lány leül, nem köszön, és nem is rendel. Tahó paraszt. Na persze lehet, hogy neki kéne szaladnia, ér érdeklődnie, mit hozhat, de nem; ez egyáltalán nem az a hely. Ha arra vágyik, keresse másol.
Szerelmi bánat? – költői kérdés, nem vár választ, helyette csak hátrafordul, leemel egy poharat, majd a pult alól egy olcsóbb whiskyt is előkap, tölt, a pohárban lévő nedűbe két kocka jég is csobban, majd a lány elé teszi, az üveg még a kezében, mikor odavakkantja az árat. Ha megkapta, akkor az üveg a lány mellett landol, aki a továbbiakban teljes érdektelenséget kap tőle, had vedeljen magában. Ha egyszer erre vágyik. A csend pedig kitart, ámbár sajna nem sokáig. Ahogy a férfi belép, már tudom, hogy ma balhé lesz, csak azt nem, ki lesz az áldozat. Remélem, én már nem leszek itt, mire a helyzet eldurvul.
Nos, most nem kell túl sokáig várni, a lány szinte ráérez, mikor kell akcióznia, az első igazi mozdulat, amit tesz, egyből magára vonja a kedves törzsvendég haragját, félig-meddig jogosan. Tapasztalt vendéglátósként fordul el, és kezd egy törött peremű pohár fényesítgetésébe, az üvöltés és makogás hol felváltva, hol egyszerre ér el hozzá. Szemeit forgatja, inkább oda sem pillant. Közbe kéne avatkoznia persze, de megtanulta egy életre - nem, ez nem jó ötlet. Mikor legutóbb megtette, valaki belehalt, és menekülnie kellett. Az események pedig akkor felpörögtek, és csak rosszabbra fordultak.
Az első ütésre azért már akaratlanul is odapillant, és elfintorodik. Egy ilyen kis vékonyka, erőtlen, részeg pi... lányt nem nehéz agyonverni sem, ő pedig abból sem jön ki túl jól, ha más veri laposra a jelenlétében. Megköszörüli torkát tehát, igaz, csak még egy-két ütést követően.
Roger – szólal meg csendesen, de határozottan – Ma a vendégem vagy egy üveg vodkára, ha békén hagyod. – veti fel. Ha a nagydarab elfogadja az ajánlatot, kelletlenül nyújtja át az ominózus üvegnyi piát, persze a legolcsóbbat, ha már egyszer ő fizeti, örüljenek, hogy egyáltalán a fizetéséből effélére áldoz: a tulaj így sem lesz boldog. Majd eztán egy lemondó sóhajt követően hajol át a pult felett, és tekint le a lányra.
Hé, jól vagy? – kérdi szenvtelenül – Lassan végzek, hazakísérlek – közli színtelenül. Na tessék, még egy megfontolatlan ígéret, de ha már egyszer fizetett érte, hogy amaz biztonságba kerüljön, csak nem engedi el így. – Addig szedd össze magad, és idd meg a maradékot, vagy amit akarsz. – fűzi hozzá, a korábbi whiskyre utalván, miközben rágyújt.



†  Music: Whiskyt? †  Note: És most dicsérj †  Words: 687


Vissza az elejére Go down
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Paul & Ebony 2015-07-02, 09:32


Paul & Ebony
Miből lesz a cserebogár…
[You must be registered and logged in to see this image.]
Dühösen indultam el otthonról, miután kaptam egy telefont, hogy már nem tartanak igényt rám az állásinterjúhoz. Végre találtam magamnak valami jó melót a nyárra, amivel összeszedhettem volna egy kis pénzt, erre felhívtak, hogy köszönik, de a mai interjú már tárgytalan, hiszen találtak valaki mást, aki tapasztaltabb volt nálam. Nem értem, hogy honnan veszik, hogy én nem lehetek jobb valakinél, akinek már évek óta a szakmában dolgozik. Oké, ez így tényleg furán hangzik, de mégis úgy érzem, hogy átvertek, és azt nagyon nem szeretem.
Csak bolyongtam London utcáin, egy megfelelő helyet keresve ahhoz, hogy jól leigyam magamat. Nem szoktam ilyet csinálni, inkább otthon tartom az egyedüli ivászatokat, de most úgy gondoltam, jót fog tenni egy kis friss levegő. Sajnos túl korán volt hozzá, hogy akármelyik nevesebb kocsma nyitva legyen, így megpróbálkoztam egy kevésbé ismert városrésszel. Nem voltam túl jó véleményen erről a negyedről, de hát ki tudja, hátha itt találok valami ivóhelyet.
Nem sokkal később ráleltem egy nyitott kocsmára, ahova amikor bementem, megcsapott a bűz, ami bent volt. Elég lepukkant egy helynek tűnt, de hát ha egyszer ilyenkor nem válogathat az ember, akkor bármi megteszi. Egy-két whisky után már úgysem fog feltűnni, milyen büdös és koszos a hely. A kocsmában csak én és egy pultos srác voltunk. Ő sem tűnt úgy, mint aki azért dolgozik itt, mert sok kedve lenne hozzá. Inkább nézett ki valami bűnözőnek, mint pultossrácnak.
Leültem az egyik szakadt bárszékre. Sokáig nem jöttek oda hozzám, mire köhintettem egyet.
-Whiskyt kérnék. Valami nagy kiszerelésben egy pohárral. Nyugodtan hagyd itt az üveget –mondtam, majd mikor megkaptam, amit kértem, nekiálltam inni. Köztudottan nem bírom az italt, így a legrosszabb, amit tehettem, hogy nem otthon részegedek le. Mikor pár éve ugyanezt megtettem, valami idegen kigyúrt fickó mellett ébredtem, akiről még csak az sem rémlett, hogy hol találkoztunk. Ezt nem szeretném újból megismételni.
Mikor már kellőképpen becsippentettem, fel akartam állni, de valami benga állat nekiment a lábamnak, és elnyúlt a földön. Kiabált nekem valamit, amire nem is figyeltem, de jelen állapotomban nem is nagyon tudtam volna megérteni, mit mond. Felálltam, és szembe álltam vele, próbáltam értelmes szavakat kinyögni, de nem sikerült. Azt próbáltam mondani, hogy bocs, hogy átestél a lábamon, ami most fáj.
Elég sokáig szidhatott, mert kitisztult a fejem annyira, hogy megértsem, mivel fenyegetőzik. Szépségem ide-, vagy oda, jól lekever nekem egyet. Ránéztem a pultos srácra, hátha tud nekem segíteni. Akkor éreztem meg az első ütést az állkapcsomon.
[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Paul & Ebony

Vissza az elejére Go down

Paul & Ebony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-