Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Kilátó
  Yesterday at 15:42
Kyle Matthews

ϟ Tower
  Yesterday at 14:35
Andrew Calver


ϟ New York Public Library
  Yesterday at 10:04
Eric Taylor

ϟ Mirazh
  Yesterday at 09:43
Megan Smith

A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Cody Armstrong
 
Eileen Silsbury
 
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Sidney Smallwood
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Armand Stansson
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 640 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Loki

Jelenleg összesen 37901 hozzászólás olvasható. in 3430 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jenny & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-08-18, 01:17



Jennifer & Raziel








A mosolyt egy halovány mással viszonzom, lanyhatag félmosoly, üres tükörképe annak, amit ő mutat, a magam visszafogottságával éreztetve, hogy értem szavak nélkül is az üzenetét, s nagyon is elfogadom a társaságát - az majd eldől, hogy ez a továbbiakban is így lesz-e, vagy sem.
Hangulatingadozását nem veszem észre, vagy ha ki is szűröm valahogyan, hogy rosszat szóltam talán, se tulajdonítok neki jelentőséget. Nem érdekel annyira ez az egész, az érdektelenségem pedig jelen pillanatban elég komoly akadálya annak, hogy igazán elmélyedjek az apró nonverbális jelekben. Talán majd máskor. Így csak megindulok tehát vele, hogy felkeressük a kérdéses ivót.
Gyakran jársz oda? – kérdem, miközben tekintetem a cégérre vetül. Számomra nem annyira ismert terep, a cégért bár láttam már, a hely maga feltérképezetlen folt. Egyelőre.
Elvétve – felelem szórakozottan, de nem ajánlom fel neki, hogy megkínálnám, mivel nem tette egyértelművé, mit is akar, azt amúgy se tudom, mit keres a táskájában, de... Bahh, női táskák. Én se találnám, bármit keres is benne.
Az – hagyom rá, kicsit lassítva, míg megszabadul a nem kellő ruhadarabtól – Bár talán nem olyan vészes, mint például tegnap – vélekedek. De talán csak én érzem így. Így estére egyébként sem annyira durva, habár lehet, hogy valami betegség kínozza, és attól érez meleget. Habár tényleg nincs épp hideg... Így nem hinném, hogy baja van. Akárhogy is, ha megérkezünk a bárhoz, ajtót nyitok, s belépek, s csak, hogy lássa, megtartom az ajtót, hogy követni tudjon. Előre nem engedem természetesen, kocsmába befelé mindig a férfi megy elől, csakúgy, ahogyan kifelé is az lép ki hamarább. Ezt pedig tartom is. Csak, ha már mindketten bent vagyunk, hordozom tekintetem igazán körbe a helyen.
Vissza az elejére Go down
Jennifer Hughes
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-08-06, 22:30

Azért egy kicsit feldob, hogy nem utasítja el helyből, hogy együtt folytassuk utunkat, illetve a meghívást sem. Egyelőre nem válaszolok neki semmit, csak mosollyal jelzem, hogy azért még itt vagyok és figyelek rá.
Az utolsó mondata azonban hirtelen ellenkezőjére fordítja a hangulatomat. ~Még hogy untat! Mégis ki ő, hogy én szórakoztassam? Majd adok én neki szórakozást! Csak várja ki az este végét!~
Szerencsére egyelőre csak magamban hőbörgök és mindez kívülről nem látszik. Úgy néz ki ma este egészen light-osan váltakozik a kedélyállapotom. Sajnos azonban nem lehet tudni, hogy mikor robban fel a bomba, ami bennem folyamatosan ketyeg, függetlenül attól, hogy mi történik a körülöttem lévő világban.
-Nézd csak! Már látszik is annak a bárnak cégére. - szólalok meg végre, amikor megpillantom az utcára kilógó címerek között a bár tetszetős szimbólumát is.
Szóval nem vagyunk már messze, ami azért jó, mert ott legalább lesz körülöttünk élet és emiatt elkerülhetjük majd a kínos csendet is. Nem tudom mi van velem, máskor annyit beszélek...
Kotorászni kezdek a táskámban, hogy addig, amíg oda nem érünk elszívjak egy cigit, de hamar rá kell jönnöm, hogy az elhagyott cigis doboz miatt mentem neki véletlenül Razielnek.
-Dohányzol? - kérdem felnézve a nálam jóval magasabb férfira. Jó lenne, ha tudna adni egyet szálat, de ha nem, talán kibírom majd valahogy.
-Meleg van ma éjszaka is. - mondom csak úgy a semmibe magam elé, aztán le is veszem gyorsan a dzsekimet, mert nem akarok spontán meggyulladni.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-08-05, 00:32



Jennifer & Raziel








Nagylelkű vagyok ma, mert nem hordom el mindennek ismeretlenül, megússza egy már-már finom ráförmedéssel, s már csak azért sincs folytatása ennek, mert felismerem. Igaz, ez a felismerés talán költői túlzásnak is beillene; láttam már, tudom, hogy kit szolgált, és talán egy-két apróságot tudnék még felidézni róla, de hogy ismereteim hiányosak vele kapcsolatban az bizonyos. Átadom az összeszedett cuccait, de némi gyors gondolatfuttatás után úgy döntök, nem kell még most rögtön elválnia útjainknak.
A napok csak akkor szürkülnek, ha hagyjuk – jegyzem meg, satnya bátorítás ez, felemás, míg benne van egy jobb jövő ígérete, "csak szedd össze magad, és változtass", világos a vád is: "magadnak köszönheted, hogy itt tartasz." Hogy ő melyik aspektusát ragadja meg, az már persze rajta múlik, én nem akarom megbántani, legalábbis egyelőre még nem, hogy később ad-e erre okot, az majd elválik.
Csodák ritkán járják már e vidéket – jegyzem meg azért még. Így is gondolom, pedig oly sok ember várna már reájuk, és mégis... Ki tudja, merre járnak, hol késnek, vagy, hogy jönnek-e valaha is.
Akárhogy is, eztán elpillantok a mutatott irányba, magam is arra tartok, bár ezt talán már kitalálta épp. – Igen, úgy nézem, egy darabon mindenképpen – hagyom rá nagyvonalúan, s meg is indulok, már, ha követ. Ha nem, akkor is mondjuk.
Ó, nemes gesztus, azt hiszem, elfogadom – felelem szórakozottan. Nos, ennyit az úriember imázsról, nyilván nekem kellene meghívnom őt, de sajnálatos módon nem érzem, hogy csak azért, mert lánynak sikerült születnie, ez itt és most feljogosítaná arra, hogy meghívassa magát. – Habár nem tudom, mi izgalmasat tudnék mesélni neked – teszem hozzá. Ó, biztosan akadna azért ez-az, de van, amit az ember nem tereget ki úton-útfélen csak úgy akárkinek. Én pedig egy halom ilyen titkot őrzök. – Bár biztosan neked is akad azért mesélnivalód – fűzöm hozzá, majd csak megvonom finoman vállaim.
Ha valaki nem untat, annak szívesen áldozok az időmből – felelem, ezzel előrevetítve is, hogy az esetleges ismétléssel csak akkor kalkuláljon, ha most nem alszok el a pultnál ülve.
Vissza az elejére Go down
Jennifer Hughes
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-07-30, 14:03

Ámbár egy csapatban dolgoztunk nem is olyan rég, de ezen kívül sosem volt különösebb közünk egymáshoz. Ezért fontos tehát végigfutni a kötelező tiszteletköröket, főleg, ha mindketten úgy gondoljuk, hogy egy darabon talán együtt folytatjuk ma este az utunkat.
Elveszem tőle a dolgokat, amelyeket segített összeszedni, majd gyorsan elpakolom őket a táskámba.
-Velem ugyanez. De nálam egyre csak szürkébbek a hétköznapok. Csak valami istenverte csodára várok már.. - bukik ki belőlem, mert tényleg nem látok már értelmet szerény kis életemben és csak azt lesem minden pillanatban, hogy mi, vagy ki tudna ezen változtatni.
Lepillantok  a földre, aztán  újra felpillantok a férfira, aki ekkor kérdezi meg, hogy merre tartok. Ez igencsak felvillanyoz és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy Raziel az a csoda, aki tudna változtatni az életemen, de aztán elvetem a gondolatot. Túl szép lenne és túl egyszerű.
-Arra. - mutatok abba az irányba, amerre az  előbb még Raziel is tartott. -Egy darabon tarthatunk együtt. - vetek rá egy félmosolyt. Ha nem kíván velem tartani, akkor azt úgy s jelzi majd, eléggé talpraesett egyén.
Bár a gondolatot elvetettem, hogy ő tudna segíteni rajtam, és hogy ő lenne az aki kihúzna a szürkeségből, azért valahol mélyen ott motoszkál még bennem és nem hagy nyugodni. Azt hiszem megbolondultam.
-Van arrafelé egy elegánsabb bár, biztosan ismered. Meghívlak valamire, érdekel, hogy mivel töltöd a napjaid. -lecsapok az alkalomra, most már nem engedhetem csak úgy el. Ritkán találkozok olyan emberekkel, akik szintén a Nagyurat szolgálták, ráadásul nem ilyen neves neves emberekkel. Na és az sem elhanyagolható, hogy helyes a fickó.
-Persze, csak, ha ráérsz. - teszem még hozzá, miközben elindulunk az előbb meghatározott irányba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-07-06, 13:31



Jennifer & Raziel








Ahogy belém gyalogol, megtántorodom, és szinte akaratlanul, már az előtt dörrenek rá mélyen és ellenségesen, hogy egyáltalán végiggondolhatnám, mi is történt. Ennek ellenére is vagyok annyira lovagias, hogy végül mégiscsak lehajoljak, és segítsek összeszedni a cuccait, azzal együtt is, hogy nem tartom okvetlenül elvárható gesztusnak a dolgot - sőt.
De ahogy rápillantok végre, úgy válik egyszerre ismerőssé a nő. Rég volt, szó se róla, de láttam már, és tudok róla ezt-azt - például, hogy egy volt egykoron a Sötét Nagyúr követői közül.
Áh, Jenny, hát persze – biccentek, miután magam is felálltam, mintha csak pillanatnyi emlékezetkiesés lett volna, és máris tudnám, ki is ő. Ugyan, az emlékek megfakulnak, mi pedig sohasem voltunk különösebben jóban - nem azért, mert ellenségeskedtünk, egyszerűen érdektelenek voltunk egymás számára. Úgyhogy név ide vagy oda, túl sokat mégsem tudok róla, épp csak annyit, ami kezdésnek megteszi. Ahogy hátrál kicsit, akaratlanul is átsuhan ajkaimon egy apró kis ragadozómosoly – Raziel – mutatkozom be, bár egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy álnevet mondok, vagy a második nevem, de végül úgy döntök, elégséges az Arkell-t elhallgatnom, egyelőre. Ahogy a kezét nyújtja, egy fél pillanatra rárévedek, de végül engedek, és kezet rázok vele – Örvendek – érkezik tehát a kötelező tiszteletkör részemről, majd az általam összegyűjtött holmiját is feléje nyújtom, a nélkül, hogy igazán megnézném, mit is tartok a kezemben.
Értem – felelem tömören. Nem kérdeztem, miért jött belém, azt meg pláne, hogy ott hagyott-e bármit is bárhol – Semmi baj – teszem hozzá végül mégiscsak, nagy kegyesen.
Semmi igazán érdekes. Tudod, hogy megy ez... Telnek az évek, szürke hétköznapok, munka... – vonok vállat. Mást itt, a nyílt utcán nem is mondanék – Veled? – kérdezek vissza azért illedelmesen.
Egyébként merre tartasz? – talán egy darabon együtt megyünk majd, ha addig meggyőz róla, hogy érdemes lenne, talán még be is ülünk valahova - ámbár nem oda, ahonnan az imént kilépett, ebben kérdés nélkül is biztos vagyok.
Vissza az elejére Go down
Jennifer Hughes
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-06-30, 22:57

Akár lehetnék dobó egy kviddics csapatban, azt hiszem. Tökéletesen célzok. Kifogástalan pontossággal mentem neki egy utcán sétálónak és ami még jobb, hogy nem is akárkit sikerült eltalálnom egész testemmel.
Először meg sem nézem kivel sikerült összezörrennem, csak gyorsan leguggolok, hogy összekapkodjam a cuccaim a földről. Nem törődök azzal, hogy rám dörren, a hangja sem ismerős igazán, egyelőre fontosabb az, hogy mindenem meglegyen.
Lehajol ő is, hogy segítsen nekem és ekkor sikerül összeakasztanunk a tekintetünket, ami villámgyorsan előrántja azokat az emlékképeket a fejemben, amiken ő is szerepel. Halálfaló, ahogyan én is. Felkapva az utolsó tárgyat is a földről felegyenesedem és lépek is hátra egy lépést. Eleve túl közel voltam hozzá, plusz a híre meghaladta ezt az embert és úgy gondolom jobb tartani egy-két lépés távolságot.
-Jenny. - egészítem ki a mondatát ezzel be is mutatkozva. -Te pedig? - kérdezem, mert akármennyire is ismerős az arca és hiába élnek apróbb történetek róla a fejemben, azért a nevében nem vagyok biztos. Nyújtom a kezem, mert azért azt talán nem árt, ha már bemutatkozunk. Azt mondjuk nem fogom mondani, hogy örülök a találkozásnak, mert hazudnék, de nem bánom. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan boldogulnak a többiek a Nagyúr halála után.
-Sajnálom az előbbit. Azt hittem ott hagytam valamit a kocsmában. - megigazítom magamon a dzsekimet, a hajamat pedig hátradobom, hogy ne zavarjon.
-És.. hmm.. mi a helyzet? - kérdezem kissé bizonytalanul, mert szívesen beszédbe elegyednék vele, de... miről? Sok közös nem lehet bennünk, mégis érdekelne, hogy mivel tölti ezeket az üres hétköznapokat. Legalábbis nekem elég üresek.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel 2015-06-26, 01:24



Jennifer & Raziel








Így estefele gyakran lehűl az idő, s nem ritkán esik is, még így nyaranta is, így gyakran nincs kedvem hazasétálni munka után. Sőt, nem, hogy haza, de egyáltalán sehova sem. A mai nap más, egyrészt, mert nem esik, másrészt, mert egy különösen kegyetlen és véres napon vagyok túl, és a szörnyű igazság az, hogy ez átmenetileg kielégített, már-már kiegyensúlyozott és elégedett vagyok. Így pedig máris megjön az ember kedve egy könnyed esti sétához a hosszú, kimerítő munka után. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy talán beülök valahova, de ma, csendes magányomban úgy éreztem, nem, mégsem volna helyénvaló.
Csak egy röpke pillanat, mindössze ennyire feledkeztem bele gondolataimba, ez is elég volt, hogy megérezzem a hirtelen nyomást, ami egy kicsit hátrataszít, még jó, hogy nem esem hanyatt, s sikerül megtartani egyensúlyom. Pedig hallottam a hangját, többekét is, tudtam, nem vagyok egyedül, igaz, efféle környéken az igazi, teljes magány ritka - kár érte.
Nem tud vigyázni?! – dörrenek rá már az előtt a szerencsétlen elkövetőre, hogy egyáltalán felmérném, ki az, megsérült-e, vagy egyáltalán miféle népség. Mérgesen szusszantva hajolok le, hogy segítsek neki összeszedni holmiját, csak, hogy lássa, kivel van dolga. Úriember vagyok, még akkor is, ha nem lenne muszáj.
No lám – akad meg rajta tekintetem azonban, ahogy magam is lehajolok. Most, hogy látom az arcát, határozottan ismerős. – Nem hittem volna, hogy összefutunk még... – jegyzem meg, tapintatosan érdeklődve a neve iránt. Na igen, nem túl mély ismeretség a miénk, mondhatni, láttuk már egymást. Bőven elég volt, akkoriban nem vágytam többre. Pedig egész szemrevaló teremtés.
S, ha már a szemrevételezésnél tartunk, fekete, egyszínű, hosszú ujjú, legombolható nyakú ing, fekete farmernadrág, és fekete bokacsizma alkotja a mai napon öltözetem, pedig nem gyászolok... Alighanem a reggeli hangulatomat tükrözi az összeállítás.
Vissza az elejére Go down
Jennifer Hughes
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Jenny & Raziel 2015-06-24, 23:53

Jen & Raz

[You must be registered and logged in to see this link.]

Este 10, záróra. Záróra ebben a nem épp felkapott kocsmában, amelyben pultosként alkalmaznak. Bár úgy sejtem, hogy nem sokáig fogom én koptatni a sörcsapot, hiszen bármennyire vonzódik a főnök vélaszármazék mivoltomhoz, azért képes vagyok még így is az idegeire menni.
Miután mindenkit kitereltem a bárból, gyorsan rendbe tettem mindent, majd igyekeztem lelépni, mielőtt a főnök ideér, de sajnos nem jött össze.
Papolni kezdett nekem a tegnapi balhémról egy vendéggel, de valahogy nem tudtam odafigyelni rá. Nyugtalanított ugyan, hogy ismét feszült körülöttem a légkör, de az ok nem érdekelt. Történt, ami történt, most már úgy sem fogom tudni visszaédesgetni azt a vendéget és nem is akarom.
-Azt hiszed nem találok a helyedre mást? - üvölti utánam, miközben idegesen a pultra csapja tenyerét.
-Nem érdekel, Mr. Harrold! - válaszoltam, közben pedig már nyitottam is az ajtót. Valahol éreztem, hogy ezzel a hozzáállással lassan új munkahely után nézhetek, de azt viszont biztosan tudtam, hogy egyelőre nincs akit a helyemre fel tudna venni. Ráadásul azzal is tisztában voltam, hogy Mr. Harrold nem szívesen válna meg tőlem.
Így hát becsaptam magam mögött az ajtót és a cigim után turkálva a táskámban elindultam hazafelé. Vagyis indultam volna, ha nem jut eszembe, hogy otthagytam a bárban. Csodás.
Hirtelen fordulok meg, aminek az lesz a következménye, hogy pontosan belecsapódok egy férfiba, aki épp el akart haladni mellettem. Vagy csak ácsorgott az út szélén, mit tudom én, de nekem sikerült pontosan eltalálnom őt saját, törékeny testemmel. Kettőt lépek hátra, de szerencsére talpon maradok, csak a táskám csúszik ki a kezemből, aminek egész tartalma szétterül körülöttünk a földön.
-Ahh fenébe... bocs. -ennyi csúszik ki a számon. Nem igazán a srácot sajnálom, hanem inkább a cuccaim izgatnak. Fel sem nézek, hogy kibe futottam bele, csak elkezdem összeszedni a táskámból kihullott dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jenny & Raziel

Vissza az elejére Go down

Jenny & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-