Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow





A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Felicity Barlow
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39642 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Vanora & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-11-22, 03:54



Vanora & Raziel








18+

Egyes dolgok dühítenek. Találkoztam már olyannal, aki jól tűrte a fájdalmat, jobban, mint vártam volna, de várakozásaim felülmúlása rendszerint évek rutinjából fakadt - nála másra gyanakszom. Túl fiatal, hacsak nem korkorrigálót használ, persze... Nem, talán egyáltalán nem is érez semmit. A gondolat bár felsejlik bennem, úgy tűnik tova, mintha sose lett volna, helyére bosszúság és utálkozás költözik, elszántam magam, a fájdalom kiáltásait fogom még ma hallani tőle, így vagy úgy.
Ez vezet egészen oda, hogy kihasítsak belőle egy darabot, és óh, Merlinre, nem is akármilyet, billogom örökké ott lesz rajta, bárhová megy, bárkivel kezd, emlékezni fog rám. Nem lesz perc, amelyet ne keserítenék meg, s nem lesz partner, aki olyan örömet tudna neki okozni, melyre vágyna. Minden élvezet kínzó fájdalommá torzul, az öröm legenyhébb formái is örökre a szenvedés börtönébe vannak zárva, mely börtönt mindig is én fogom fémjelezni számára. Olyan börtön ez, melynek nincs ajtaja, soha nem is volt. Pokolian elégedett vagyok magammal még azzal együtt is, hogy olyan szinten nem produkál reakciókat, hogy a folytatás már-már kényszer. Nem hagyhatom ennyiben.
Ujjaim lassan lehúzzák tehát a sliccem, a gombbal nem foglalkozom, így is sikerül elővennem, amit elő akarok. Magabiztos mozdulatokkal látok neki, hogy merevedést csikarjak ki magamból, a rutin teszi, határozott és célirányos vagyok. A penge a másik kezemben pihen, kezd feleslegessé válni, legalábbis egyelőre, de mégse állhatom, hogy ne karcoljak lába közé, a bőrébe megannyi csíkot, alighanem maradandó hegeket ígérve. Ahogy a vér kiserken, csupán vágyaim fokozódnak, tovább, ez még nem elég. A penge hamarosan új helyet talál magának, átmenetileg, s míg más kétségkívül az asztalra fektetné, vagy épp abba állítaná, én most a leány hátsójába állítom bele. Tévedett: nem dugtam fel neki e pengét - eddig. Na de ami késik, nem múlik.
Pedig lehetnék kedves, tapintatos is, képes vagyok a másikkal törődő partnerként viselkedni, figyelmes társ lenni, ha akarok. Most sajnálatos módon nem akarok, pedig lehetnék már-már szerelmes, örömükben egymásra lelő, vadul egymásnak eső szeretkezés egyenlő tagjai is. Nos, efféle ő már soha nem lesz, mi azt illeti, és jelen pillanatban ez adj minden izgalmát eme estének.
Az így felszabadult kezem testén indul felfedezőútra, cseppet sem kedves vagy kíméletes, határozott és durva, nyers erővel birtokló. Ha e közben tekintete még mindig azt lesné, nos, igen: mostanra már láthat egy merevedő péniszt is, ámbár ez kettőnk közül alighanem csak engem tesz elégedetté - ezt halk sóhaj sejteti is, ámbár bizonyos, kezem társaságával nem érem be. Hogyan is érhetném, mikor itt hever előttem kiszolgáltatva egy csinos, fiatal hús, használatra készen? A vér teszi síkossá, a félelem vonzóvá, a dac pedig kihívássá. Hamarost kihúzom a pengét - kínos lassúsággal persze, előtte valamelyest megforgatva benne -, ezúttal jobb kézfejét döföm át vele egy az egyben, így állítván azt bele a fába, de sokat jómagam nem foglalkozom vele, hiszen e pillanatban szinte felé kerülök, ajkaimon torz, lesajnáló mosoly terül szét, ahogy könyörületet nem ismerve hatolok belé. Remélem, kellemesen szűk, utálom a kitágult, közönség kurvái lányokat...
Rá persze továbbra sem figyelek, egyébként se érdekelne, neki hogyan jó, ámbár szerencséje van, ha mondhatjuk így: nem akarom túlságosan elhúzni a dolgot, ámbár így sem végzek egy-két lökéssel, ki akarom élvezni minden önkéntelen nyögését, fájdalmas kiáltását, érezni, ahogy húsa körülölel, de nem töröm magam, hogy egy igazán hosszú együttlét legyen a miénk.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-11-09, 12:52

Talán volt valami egyéb abban az átokban, amit rám szórt, vagy az adrenalin tesz ilyen érzéketlenné, de egyáltalán nem éreztem azt, amit éreznem kellett volna. Félelem helyett dühöt, és várakozást váltott ki belőlem beteg fogva tartómnak a tevékenykedése.
Mikor arcon ütött, azt már megéreztem, de nem tettem a kedvére, nem válaszoltam neki; ne legyen neki annyira gyereknapja, még, ha eléggé az is van neki.
Aztán nekilátott megszabadítani alsóneműmtől, miközben ujjaival feltérképezte azt, ami a húsvéti nyúl adott neki: engem. Furcsán izgatóan hatott az egész procedúra, csiklandozott nekem odalent, kellemes módon, hiába tudtam, hogy a férfi beteg gondolatokkal van eltelve, legalábbis az arca erre engedett következtetni. Aztán elkezdett hülyeségeket beszélni, a női vágyakról, és a kordában tarthatatlanságukról, de már rég nem törődtem azzal, hogy mi távozott koszos száján. Engem csak az izgalom, és az érzések foglalkoztattak, amik átjárták testem, miközben éreztem privát helyeimen ujjait, illetve a lecsúszó bugyi dörzsölését. Aztán valamit matatott odalent, csípést éreztem, és kicsit felnyögtem fájdalmasan. Nem tudtam lenézni, vagyis inkább nem akartam, és csak véres ujjait láttam, amint ismét felegyenesedett. Nem fájt igazából, csak tompa, nyomó érzést éreztem, amiből arra következtettem, hogy feltolta belém a kését. Az egész helyzet abszurditása annyi volt, hogy ennek sokkal jobban fájnia kellett volna, és mégsem, a sokkról nem is beszélve, de... nem értettem, és mivel elővenni készült szerszámát, ezért nem is foglalkoztam már vele, hanem arra figyeltem. Végre élőben is láthatok egyet.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-10-27, 00:17



Vanora & Raziel








18+

Szenvtelenül nézek végig rajta, hallgatása nem nyeri el tetszésemet, ezt egy erőteljes pofonnal tudtára is hozom.
Ha kérdeznek, illik felelni. – morranok rá sötéten, de láthatóan élvezem, hogy árthatok neki, jobban, semmint amennyire bosszant némasága. Ennek több oka is van, az egyik az, hogy tudom jól, hogy nem tud majd sokáig hallgatag maradni, erről gondoskodom majd.
Szabad kezem közben elkalandozik eztán testén, egyelőre finoman simítok végig rajta mutató-, és középsőujjammal, itt-ott körmeimmel is végigszántva ugyan rajta. Nyakától indulok, majd vállát célzom meg, végigsimítva vállgödröcskéin, ott azonban egy apróbb hurokkal visszafelé veszem az irányt, hogy aztán felülről bal mellére térjek rá, majd át a jobbra, s le oldalán, le egészen combjáig, ahol is erősebben belémarok, de nem igazán fájóan. Utána eleresztem, ujjaim végighúzom arcán, tekintetem egy pillanatra összekapaszkodik az övével - ez alighanem józanító pillanat lehet, mert szemeim kereszttüzében nem a vágy, hanem az őrület lángja ég, táplálja gyűlölet, harag, keserűség, régi traumák és elfojtott vágyak hada, kiolthatatlan, vérre szomjas. Eközben kezem melleivel szórakozik, de hamar ráun - s újra lefelé indul, ezúttal már sokkalta magabiztosabbnak hat, legalábbis célirányosabbnak mindenképpen. Alsóneműjén át végigsimítok rajta lábai közt, kérlelhetetlenül, majd egyetlen mozdulattal levágom róla a bugyit, hogy megismételhessem ezt immáron a ruhanemű jelentette akadálya nélkül is. Ajkaim kegyetlen mosolyra rándulnak, ha minimális nedvességet is érzek - ha nem, akkor még dolgozom az ügyön.
De amint megkapom, amit akarok, s látom rajta, hogy meg fogom, sötét gondolat telepszik meg tudatomban, közelebb hajolok hozzá.
Tudod – kezdem csendesen – Nem teljesen alaptalan az a nézet, hogy a nő képtelen uralkodni önnön vágyain, csapodár és hűtlen... – susogom. Nos igen, a nők gyengék, képtelenek uralkodni magukon, szolgálatra születtek, és nem másra. A kísértés túl sok nekik, de én kész vagyok segíteni rajta. A bérem pedig olcsó, csak a kiáltásait akarom, a fájdalmát, lélegzetvételeinek súlyát, a kicsorduló vérét...
Pengém megemelem, s lecsapok, gyorsan, de pontosan, hogy kihasítsam csiklóját helyéről. Így, most már készen áll akár az együttlétünkre is... Félrelököm a felesleges darabokat, ujjaim megfesti vére. Megemelem kezem, s megcsodálom, ahogy a vér lefelé folyik rajtuk, téve ezt úgy, hogy ő is jól láthassa, micsoda gyönyörű, vörös nedűtől vált meg. Könnyed mozdulattal törlöm belé, s nyúlok nadrágom felé, célirányosan a slicchez... Igen, most jöhet az, amit eredetileg ő maga akart. Most majd megtanulja, hogy ne legyen ilyen vágyaktól elvakult ringyó!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-10-22, 12:40

Nem igazán tudtam összeegyeztetni a rengeteg furcsa érzést, mely kavargott bennem, az eseményekkel. Talán úgy festett, hogy eléggé szomorú helyzetben lennék, de mégis, minden olyan meseszerűen volt horrorisztikus. Nem tudtam komolyan venni, mégis véresen komolyan vettem. Na akkor ezt most hogyan?
Negédes szavai mintha teljesen hidegen hagytak volna, nem mintha valami jelentőségteljessel gyarapította volna életem, bár azt a lendületes pofont azért megéreztem, de mégsem úgy, mint ahogyan én ahhoz hozzá voltam szokva, vagy inkább számítottam volna rá. Visszakerült figyelmem központjába a hányingert keltő alak, aki még szenilis is volt, mert sosem bírta megjegyezni, hogy "pontosan" hol hagyta abba, és nem volt szándékomban felvilágosítani, hogy épp mijét akarta belevágni mimbe.
Ennek ellenére valamiféle izgalom is átjárta porcikáim, ami teljességgel irracionális volt, hiszen ki izgulna pozitívan a halállal kapcsolatosan? Nicholas Flamelt leszámítva, de azért lássuk be, aki fél évezredet élt, annak már talán valóban az újdonság erejével fog hatni a halál. De nem nekem.
Nem válaszoltam neki, kicsit izegtem mozogtam, amikor megszabadított ruhámtól, és felfedte fehér, csipkés, áttetsző fehérneműm. Izgatott, hogy nézett, és valamiért még vártam is az erőszakot. Talán azért, mert végre elveszítem szüzességem a lehető legdrasztikusabb módon, ugyan, de akkor is? Vagy azért, mert végre megtapasztalhatom a fiú lány közötti izét? Micsoda mazohista lehetek, ha ilyen gondolatok fertőzik fejem, de hát én sem értem már magamat, egyáltalán nem önmagam vagyok, mióta elrabolt ez az embernek nevezett állatszabású. Mégis felszülten vártam következő lépését; ugyan mit fog szegény testemmel csinálni most? Valami izgit?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-10-12, 17:24



Vanora & Raziel








Nem látom arcán azt a páni félelmet, amit várnék. Habár úgy érzem, tart tőlem, hogy érzi a végét, mégsem retteg. Mégis ki a franc ez?
Nem próbál könyörögni vagy, vagy fenyegetőzni, nem próbál... Igazán semmit sem próbál, még a kötelek erősségét sem teszteli, így várok még egy fél pillanatot - ahogy kellően kitisztul a feje, végre megpróbál megmoccanni. Helyes.
Én? – nézek rá meglepetten – Nem illik így beszélni másokkal – ingatom közben fejem, és erőteljesen képen csapom jobbommal, csak, hogy érezze, most én vagyok a vendéglátó, jobb, ha nem sért meg. Nem, mintha igazán sokat számítana ugyan  végkimenetel tekintetében, de ebben nem lehet biztos.
Nos, lássuk csak... – lépek közelebb eztán hozzá, mintha az iménti közjték le sem zajlott volna, ajkaimon szelíd, elnéző mosoly tűnik fel, mely persze számára bizonyára hihetetlenül bosszantó – Vajon hol is hagytuk abba? – költői kérdés, mintha meghagynám neki, hogy eldöntse, mi is jön most. Nemi erőszak, vagy... Valami egészen más. Valójában én már tudom a választ, de hajlandó vagyok a kedvéért vegyíteni is akár, ha a válasza olyan. Előhúzom sima élű, borotvaéles pengéjű késem - mindig tartok magamnál két-három, különböző kialakítású pengét -, de egyelőre csak úgy, hogy ő ne láthassa.
Egészen szép lány - alig várom, hogy vére feltárulkozzon majd előttem, hogy hallhassam sikolyait, amik csak nekem szólnak, érezhessem izzadtságtól terhes bőre alatt izmai feszülését, s láthassam, amint elhatalmasodik rajta a gondolat, hogy ő az enyém... Hogy bármit is tesz, nekem teszi, hogy minden lélegzetvétele engem szolgál, és míg élvezete, öröme lehet másé, a kínban csak az enyém... Látni akarom, ahogy nemes, boszorkány vére apró patakokba gyűlik, ahogy a vérsugár utat tör magának, és vörösre színezi az én újdonsült rajtáblám... És minden egyes vágás után látni akarom a tekintetét, érezni a lélegzetét, újra megtapasztalni, ahogy a kétségbeesés őrülete elragadja, s ahogy végül felkészül rá, hogy tárt karokkal várja a halált... Ami nem jön el, egészen addig nem, amíg én meg nem engedem.
De - egyelőre csak kivárom válaszát, majd attól részben függetlenül levágom róla ruháit, az alsóneműk kivételével. Hogy hogyan tovább, az részben az ő szavaitól is függ; ámbár ő ezt nem tudhatja. Pedig igazán nem panaszkodhat, nem? Hiszen én hagyom, hogy sorsa kovácsa legyen...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-09-17, 11:06

Kínos helyzet volt az enyém. Furcsán éreztem magam: félnem kellett volna, de annyira nem remegett lelkem, mint egyébként kellett volna neki. Szinte tudtam, hogy most mi fog történni: behúz egy sikátorba, levetkőztet, alaposan meggyömöszöl, aztán elvágja torkom. Biztos, ami biztos. Ezen végzet tudatának riasztania kellett volna, de nem tette, és én nem voltam biztos abban, hogy miért.
Apokaliptikus képem nem egészen úgy vált valóra, mint gondoltam volna. Odajött hozzám lassan, kimérten a férfi, nem is zavartatva magát azon, ha esetleg meglátnak minket, letérdelt hozzám, elvette pálcám, majd félbe törte azt azzal ijesztgetve, hogy ez velem is könnyen megtörténhet. Nekem csak az jutott át, hogy Olivanderhez kénytelen leszek benézni; szomorú, így is magas manapság a pálcák árfolyama.
Aztán ugrottunk egyet. Szerintem hoppanáltunk, de én nem erre az érzésre emlékeztem; hiányzott a szorítás, és ahelyett csak egy ugrás történt, és én máris egy kemény, hideg felületen találtam magam. Fejem még úszott egy kicsit, majd, mikor kitisztult a kép úgy ahogy, vettem észre, hogy ki vagyok kötözve. Kezeim lábaim nem tudtam mozgatni, még fejemet is valahogyan lefogta. Vigyorogva nézett vissza rám, és nem voltam benne biztos, hogy ő most erőszakolni fog csak... lehet, sokkal másabb dolgokon jár a beteg feje.
- Hol vagyunk? Mit csináltál, te mocsadék? - Kérdeztem tőle kábán, nyöszörögve, de utálattal teli hangon. Aztán magam is meglepődtem, hogy a kábító átok milyen gyorsan lejött rólam. Úgy ahogy.

(Sajnálom a hatalmas késésért, azt hittem, elküldtem, amikor megírtam a posztot, de a chrome még emlékezett az összes betűre, így nem kellett újraírnom szerencsére Smile Én meg már majdnem hőbörögni kezdtem, hogy senki sem aktív a játékaimban, amikor én magam is kések nagyot Smile )
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-08-30, 04:54



Vanora & Raziel








Ahogy lemaradok tőle, szinte biztos vagyok a győzelmemben. Milyen meggondolatlan vagyok ma - csak így, a nyílt utcán nem szoktam letámadni védtelennek tetsző lányokat, igazság szerint másokat se nagyon, most mégse gondolok ebbe bele igazán. Ahogyan látszólag ő se, hiszen egyszer már maga mögé engedett, így most sem kelt gyanakvást, ahogy lemaradok tőle.
Jobban mondva nem idejében, mert bár felpillant még, az átkot már nem kerülheti el. Elégedetten lépek oda hozzá, minekutána kiterült a földön, és leguggolva hozzá első ízben a pálcáját kobozom el tőle, hiszen tudom, merre keressem, ellenállásra pedig nem számítok. Nem lesz már rá szüksége többé, így egy nemes mozdulattal kettétöröm, persze a szeme láttára, majd darabjait a zsebembe süllyesztem.
Reménykedj, hogy te nem jársz így – suttogom neki, mikor ismét hozzá fordulok. Eztán viszont ideje elegánsan, franciásan távozni a helyszínről, mielőtt azok a srácok, vagy bárki más a nyomunkba szegődne; ideje hoppanálnunk. A jól ismert rántás elmarad, egyszerűen csak eltűnünk: az új helyszín már egy pince, legalábbis arra hajaz a leginkább, rögtön a kínzókamra után ez ál a sorban: mert, hogy azzal is mutat némi egyezést... A lányt egy régi, masszív, vaskos asztalra dobom, majd nekiállok szorosan odaszíjazni kezeinél és lábainál, valamint egy laza pánttal a nyakánál is - nem árt sietni, hiszen ki tudja, meddig tart még az átok hatása: alighanem már nem sokáig, de ez rövidesen kiderül... Amilyen "kedves" vagyok, még ki is várom, hogy tisztuljon az agya - a játék csak utána kezdődik, legalább van időm kigondolni, mit is játszunk első körben.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-08-18, 14:57

Pár kurta szó után lemaradt a férfiú, és kicsit felsóhajtottam. Nem igazán tűnt annak, aki hamar lekopik, de talán most mégiscsak meghallgatott a szerencse, és eszébe jutott, hogy van jobb dolga is. Még mindig ott volt bennem a gyanú, hogy mégiscsak erőteljesebben gondolta, hogy boszorkány vagyok, mármint úgy, hogy nem a kinézetemet, hanem a mivoltomat értékelte így, de egyelőre még nem akartam, hogy a remény halvány sugara kialudjon bennem. Aztán inkább mégis.
Biztosra akartam menni a dolgomban, és engedtem a paranoia kísértésének, megfordultam, hogy megnézzem, eltűnt e mögülem vagy még mindig ott kajtat e, és nagy sajnálatomra nem látszódott távozókedvében a férfi, továbbra is ott vigyorgott rám, és a kezében megcsillant valami, de a felismerés csak akkor hasított belém, amikor a piros villanás is. Bizony varázslóról volt szó, mégpedig eléggé rosszindulatúról, mert hát ki hallott arról, hogy ártatlan lányokat csak úgy minden nélkül megtámadjanak fényes alkonyatkor? Hiába voltam túlságosan is gyanakvó, nem volt elég, a kábítás eltalált, de furcsának festett az egész. Voltam én már elkábítva, és az teljes sötétséget, és utána gyors felkelést eredményezett pár másodperccel utána, hála az ellenvarázsnak, de itt másképp volt a dolog. A talaj kicsúszott ugyan lábaim alól, de látni továbbra is láttam, hangokat is hallottam, de elmosódva, tompán, torzan. A férfit is láttam, ahogyan hozzám lép, és lehajol, és itt tudtam, hogy ártatlanságom kemény véget fog érni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-08-10, 01:17



Vanora & Raziel








Ajkaim gunyoros félmosolyra húzódnak, ahogy először meglepettségét, majd leheletnyi sértettségét, és végül az ebbe vegyülő bizonytanságát látom, mind könnyedén olvasható arcáról, milyen bájos. Én viszont sejtelmes maradok, kiismerhetetlen, csak az a félmosoly, mi árulkodó, de hogy pszichopatának, efebofilnek, vagy őrültnek láttat-e, azt majd ő eldönti magában. Persze lehet, hogy akad ezeknél enyhébb, hízelgőbb opció is, mindegy is. Szavait közönyösen hallgatom, megsértődött volna? Ó, de kár.
Nem? Pedig én úgy vélem, határozottan az vagy, kis boszorkány – felelem ártatlanul. Nem az öreg, vasorrú bábára gondolok, de szavaim alapján nem is a roxforti hallgatókra éppenséggel. Nos, értelmezze szavaim, ahogy csak szeretné, rá bízom. Hogy mégis mennyire volt bók, azt már nehéz lenne egyébként felmérni, de ha csakugyan annak vennénk, nos, ő gyászosan megbukott a bók-fogadás terén.
Általában – ismétlem szenvtelenül. Alighanem rám célzott, tekintetem elsötétül, hűvös pillantásom ellenére is a hangom selymes marad, nem mutatja a belül fellobbanó indulatokat, amint újfent lemaradok tőle, na ezúttal már nem nagyon azért, úgy bő fél méterre. Mivel úgyse néz rám, s kissé le is maradok, az előny adott: ujjaim saját pálcámra simulnak, s hirtelen mozdulok, gyors és pontos vagyok, legalábbis reményeim szerint: s már röppen is az erőteljes kábító átok... Úgy tűnik, otthon nem nevelték meg a drágát eléggé. Nos, akkor majd én... Ha már úgyse lát épp senki minket, hisz magunk mögött hagytuk őket.
S, ha véletlen nem találtam volna el, mivel úgyis közel állok hozzá, hát ezúttal fizikai támadást kísérlek meg: meggátolandó, hogy pálcát rántson...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-07-29, 14:29

A csúnya bácsi vélhetőleg megunta fenekem nézegetését, ezért felzárkózott mellém, hogy elölről is megmustráljon, minden bizonnyal, majd egy újabb mondat hagyta el a száját, mely újabb aggodalomra adott okot. Leboszorkányozott, ami egyébként igencsak sértően hatott volna, egyrészt azért, mert nem voltam hozzászokva, másrészt meg minimális önbecslésem alapján is szebb vagyok majdhogy az összes vénlánynál, csakhogy valamiért az ő szájából úgy hatott, mintha nem a kinézetemet, hanem mivoltomat próbálta jellemezni. Ha varázslóval van dolgom, akkor nem lenne ez meglepő, felismert a pálcám alapján, de túlságosan is úgy öltözik, mint egy mugli, túl jól, és emellett még mindig ott volt a váratlan megkörnyékezése. Akár varázsló, akár nem, tudatosan rejtőzködik minden szem elől, ami felismerhetné, így nem óhajtok bízni benne.
- Köszönöm a bókot, még sosem neveztek boszorkánynak, és nem is értem, honnan jött ez magának, de szerintem nem lesz nehéz kitalálni, miért voltam itt. - Magyaráztam, próbálva kipuhatolni, hogy igaz e feltevésem. - És én nem kísértem a sorsot, ez egy normális környék, csak néha vannak hülyék errefelé, azokat meg általában el tudom kerülni. - Válaszoltam neki hűvösen, rá se nézve. Kicsit megszaporáztam lépteim, valamiért nem akaródzott több időt eltöltenem eme "kedves úriember" társaságában, mint amennyit feltétlen szükséges volt.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-07-23, 01:40



Vanora & Raziel








Ahogy megindul, hagyom, hogy egy kicsit előremenjen. Nem azért, mert hátulról akarom stírölni, vagy mert hagynám meglépni, hanem azért, mert valami torz vágy van bennem, ami arra áhítozik, hogy a kurjantások gazdái kikezdjenek vele, hogy igenis védelemre, megmentőre szoruljon. Mert azok alighanem muglik, és ő nem varázsolhat... Én pedig lennék olyan galád, utolsó rohadék, hogy egy darabig nem lépek közbe, csak távolról szemlélem, és gyönyörködök a dologban. Ha nagyon vészes a helyzet, akkor persze egyáltalán nem lépnék közbe.
Azonban mély sajnálatomra zavartalanul halad el az első csapat mellett, a rá szemet vető, leginkább szerencsétlen flótásnak tűnő kis nyomorékra egy lesajnáló, már-már megvető pillantást osztok ki csupán, többre nem méltatom. A következő csapat már több reményt ígér, de komoly történés itt sem adatik meg, így ahogy magunk mögött hagyjuk őket, pár nyújtott lépéssel a lány mellé zárkózom, lazán, könnyeden.
És, vajh mit keres erre ilyenkor egy ilyen magadfajta, fiatal boszorkány? – érdeklődöm finoman – Kísérteni a sorsot nem a legbölcsebb dolog... – fűzöm hozzá szórakozottan, de mást nem mondok. Úgy érzem, ez is bőven elég lesz.
Most aztán gondolkodhat, hogy vajon a boszorkányt hogyan is értettem...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-07-12, 12:37

Nem volt jobb dolga. Elképesztő volt ez a férfi, és egy kicsit gyanakvásra is adott okot, hogy miféle hajbókkal illette pálcámat, de aztán inkább betudtam annak, hogy kicsit túl paranoiás lehetek, és szinte minden értelmes ember lefurcsázná könyvjelzőmet. Ettől persze nyugodtan lehettem továbbra is gyanakvó, hisz a férfi továbbra is a nyomomban volt, és továbbra is olyan mézmázos volt, hogy felfordult a gyomrom. Megbízhatónak korán sem mondtam volna, hisz inkább a problémák elkerülését preferálta, sem pedig a tettlegességet, ami lehet, hogy ismét csak egy színjáték, vagy talán meg volt fűszerezve őszinte szándékkal, nem tudom, sosem fogom tudni, és őszintén szólva, nem mindegy?
Közben egyenletes sebességgel haladva róttam végig a parkból kifelé vezető utat. A legelső utamba eső fiúcsoport között volt pár lány is, így nem igazán foglalkoztak velem, és csak egy nyominak kinéző fiú fordult utánam, és valami aberrált hörgésfélét produkált, gondolom az értelmes szó, netalántán mondat már meghaladta volna értelmi képességét. Kis idő után egy második, kisebb, de csak fiú csapat mellett haladtam el, azok már füttyögettek, kurjongattak, és az egyik ki is nyúlt, hogy fogdosni próbáljon, de egy gyors mozdulattal kitértem előle. Barátai jót nevettek a hoppon maradt srácon, aki, meglepő mód, nem jött utánam. Visszasandítottam, és láttam, hogy még mindig ott jött mögöttem a férfi, így talán ezért is nem próbálkozott tovább a kan. Talán mégis hasznos valamire ez a hamis lovag.
Bonyodalmak nélkül kijutottam a parkból, és ezért hálát adtam a szerencsének, nem kellett senkit sem indokolatlanul megátkoznom. Újra hátrasandítottam, de a férfi még mindig ott volt, kitartóan követett. Kicsit aggódni kezdtem ismét, mi van, ha hazáig követ? Sokra nem fog menni, ha elkezd zaklatni, van néhány kifejezetten undok varázslatom az ilyenekre, de nincs kedvem a minisztériumnál magyarázkodni, hogy miért kellett a ronda bácsit még rondábbá tennem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-07-06, 03:05



Vanora & Raziel








Szeretem csavargatni a szavakat, a mondatokat, a jelentést, úgy, hogy végül nekem legyen igazam, vagy épp úgy, hogy felbosszantsam vele a másikat. Mikor hogy - ez a hobbim, néhanapján legalábbis már annak is elmenne.
Hogy tényleg védtelen lenne-e? Nem tudom, de ha valaki ki akarja használni, az ki is fogja, ez a tapasztalatom, épp annyira hallomásból, mint tapasztalatból; voltam már ilyen eset mindkét résztvevőjének helyében. Ettől még a részvét, a szánalom, vagy a mások megsegítésének kényszere nemigazán alakult ki bennem; mindössze a tudat, hogy ennek látszatát kelteni azonban szükséges lehet időnként. Sőt.
Nem mintha rossz lenne a szemem, soha nem volt rá panaszom - másnak se -, de a pálca jelenléte csak akkor szúr szemet, ahogyan feláll. Egy fél pillanatig tartom rajta tekintetem csupán, aztán ismét rá emelem tekintetem.
Érdekes könyvjelzője van – jegyzem meg finoman, óvatosan, jelét sem adva, hogy beazonosítottam volna a pálcát. Nem, úgy teszek, mintha egy darab fának tekinteném. A felhangzó kurjantásokra oda sem fordulok, csak szemem sarkából vetek arra egy pillantást, apró, kelletlen fintor fut át ajkaimon, de más egyébbel nem reagálom le a dolgot.
Ó, igazán köszönöm az engedélyt, Milady – jegyzem meg közben kisé gunyorosan – Üssem? Ó, gondolja, vagyok ennyire szadista vadállat? – kérdem nagy ártatlanul. Ó ugyan, eszemben sincs bárkit is ütlegelni, ha az életére törnek, és egyértelmű az erőfölény, egyszerűen nekik adom a zsákmányt, vigyék csak. – Remélem, ilyesmire véletlenül sem kerül sor. – fűzöm hozzá, s vele tartok - igazság szerint már csak azért is, mert eredetileg magam is arra tartottam.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-28, 14:26

A férfi válaszai furcsák voltak, többek közt azért is, mert nem teljesen reagált úgy mondataimra, mint ahogyan azt elvárná a normális ember, hanem mintha kiegészítette volna fejében, olyan szavakat helyezett válaszaimba, melyeket nem igazán tettem oda.
Én azt mondtam, hogy a gyanakvás kevés vagy épp semmilyen erőszakos halálesethez nem vezetett még és, aki gyanakszik, legalábbis szerintem, annak sokkal kisebb az esélye, hogy meghal a gyanútlan cselekvésből kifolyólag. Erre a férfi kiegészítette rosszindulattal, amit én egyáltalán nem említettem meg, de így igaz, amit mond, mert a rosszindulat gyakran vezetett halálos kimenetelhez, mert a rossz ember érzelemből cselekszik, nem észből.
Annyira bosszantott, hogy védtelennek gondolt engem, és, hogy emiatt aggódott ez vagy azt jelentette, hogy ő lesz az, aki rá fog cáfolni a dologra, vagy tényleg egy nőhiányos, bárkinél-bepróbálkozom növényeszű férfi lehetett ő. Talán nem vette még észre könyvjelzőmet, de az a fadarab nem egyszerű fadarab, hanem egy pálca. Így is eléggé furcsa, hogy könyvjelzőként használom, de legalább nem kell nadrágomban dugnom, hogy ott.... valami elnyelje, és kínos perceket okozzon nekem. Úgyhogy igazából nem aggódtam, volt néhány kellemes bűbájom, átkom, amikkel képes voltam megvédeni magam, legrosszabb esetben a könyvet az arcába nyomom, és elfutok.
Felálltam, lesöprögettem a rovarholttesteket, port magamról, majd körbenéztem. Jócskán sötét volt, 9 óra lehetett. Hangos kurjongások jöttek a park több oldaláról is, és elfintorodtam. Sosem volt egy élmény részeg fiatalokat kerülgetni, és pofonokat osztani a pofátlanabbaknak.
- Én megyek, köszönöm az aggodalmát. Ha ennyire félt, akkor tartson velem, és üsse mindazt, aki az életemre tör. Ha tényleg nincs jobb dolga. - Mondtam a férfinak hűvös vállrándítással, és elindultam a hazafelé vezető úton.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-24, 03:27



Vanora & Raziel








Nos, vagy ezt is remekül álcázom, vagy tényleg teljesen semmitmondó számomra a borító. Igazság szerint ez utóbbiról van szó. Szoktam én olvasni pedig, szó se róla, de cím hiányában ezt a kötetet nem tudom beazonosítani, s mivel ő sem fedte fel előttem, így lassan le is teszek róla, hogy rájöjjek, mit rejteget előlem. Nem, mintha kifejezetten rejtegetné.
Nos, én ettől függetlenül is maradok az a finom modorú úriember, kinek szerepét magamra öltöttem, mikor ideléptem hozzá, magam sem tudom, pontosan milyen indíttatásból, s ha mázlija van, eme álcám kitart addig, míg útjaink elválnak. De persze nálam sose lehet tudni; ó szegény, nem is sejti, gyanakvása mennyire helyénvaló, sőt, reális. Talán sose volt még ilyen közel az oroszlánhoz, nem tudhatom, de ez a fenevad békés és jámbor, a felszínen legalábbis, akár a téli, hóborította hegyek - míg nem érkezik a lavina, a legszebb és legártalmatlanabb látványt festi az érdeklődők elé.
Én úgy gondolom, hogy rengeteg haláleset kiváltó oka vezethető vissza a rosszindulatra, és a gyanakvásra. – felelem ártatlanul, nem is annyira kötekedni akarok vele, semmint rámutatni, hogy az elgondolása meglátásom szerint hibás. Hiábavaló a gyanakvás önmagában, és implikálhat oly sok mindent, köztük nem kevés erőszakot is...
Milyen kedves – felelem nagy hálásan, tapintatosan rávilágítva, hogy ha akarna, se igen tudna engem megakadályozni semmiben sem, de nagyra értékelem, hogy nincsenek efféle törekvései. Nagyzoló vágyak lennének azok egy efféle kislánytól. A fagyos tekintetet viszont csak már-már játékos, szórakozott pillantással tudom viszonozni, érezhetően a legkisebb hatással sincsen rám. Félnem kellene? Ó, ugyan. Vagy csak itt hagyni őt? Még mit nem.
Nincs – felelem könnyeden a cseppet sem modorosságról tanúbizonyságot tevő kérdésére – Ma estére még nincs programom, a munkával pedig végeztem. Ámbár úgy látom, a jövő generációjának védelménél kevés dolog lehet hasznosabb, még akkor is, ha önmagát hasznavehetetlenként határozza meg – ráncolom homlokom, mintha helyteleníteném a dolgot legalábbis. Fontos dolog az önbizalom, a megfelelő önértékelés, ugyebár. Igazából mondjuk nem hat meg, mit gondol magáról. – Tudja, egy időbe dolgoztam rendőrként... Ámbár mára már az igazságszolgáltatás más területén helyezkedtem el. Talán a... Régi berögződés teszi. – magyarázom türelmesen. Rendőrként... Ugyan, sohasem dolgoztam rendőrként, fel sem merült. Kiborító lett volna, az első pillanattól kezdve. Az auror-lét sem fogott meg, hát még a rendőrködés... Brr!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-22, 14:09

Talán ügyes színész volt, vagy talán csak a természetesség sugárzott belőle, ettől még nem lett ugyanannyira gyanútlan a hozzáállásom. Már az a tény, hogy ő jött oda hozzám, hogy figyelmeztessen olyasvalami felől, amivel meglepő lett volna, ha nem vagyok magam tisztában, elég ok volt arra, hogy ne legyek száz százalékosan nyugodt jelenléte miatt. 
Megpróbálta leolvasni a könyv címét, de nem sikerült ez neki, kezem eltakarta, és talán jó is ez. A "Nedves éjszakák" cím valószínű eléggé megindította volna a fantáziáját, mondjuk azon is csodálkozom, hogy nem ismerte fel a borítója alapján; azt hittem, az összes fiú, avagy férfi ismerte és olvasta ezt a könyvet, hisz tele van grafikusan leírt, és részletes "nedves" jelenetekkel. 
Nagyon jól játszotta a fent említett fehér lovag szerepét, még, ha nem is akarta ezt beismerni. Szavai választékosan voltak, stílusa megnyerő akart lenni, és valószínű a könnyedebb lelkületű csitrik már a karjaiban lettek volna, szerencsére engem nem olyan fából faragtak. 
- Igazán sajnálatos, de az emberi gyanakvás eddig nem vezetett erőszakos halálhoz, csak nagyon kivételes esetekben. - Válaszoltam neki, továbbra is szemeit nézve. Kalandvágy csillogott volna bennük? De... milyen kalandvágy? Azon érzés eléggé létidegen az olyan embernél, aki nőre vadászik. 
- Felőlem azt csinál, amit szeretne, én nem fogom önt megakadályozni. - Mondtam egykedvűen, de nem mozdultam továbbra sem. Rossz szokásaim közé tartozott az ebet a karóhoz kötni, és megpróbálni újra és újra elijeszteni fagyos szemeimmel a delikvenst. - Nincs egyéb dolga ezen a kellemes estén? Biztosan egy ilyen fontosnak kinéző úriembernek van jobb dolga, mint hasznavehetetlen kislányokat vigyen haza, mint egy jól nevelt rendőr. - Kérdeztem tőle, némi iróniát, és idézőjeles bókot beletéve. Hátha egy beképzelt lajhárról van szó, az elég sokat elárulna a céljairól.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-20, 01:21



Vanora & Raziel








Az elővigyázatosság teljesen jogos részéről, valójában magam sem tudom, pontosan mi hozott ide, és mit akarok tőle, de ha csak néhány percre is jól szórakozom vele, így vagy úgy, már megérte. Ártani neki nem szándékozom, legalábbis egyelőre, bár sokszor nem nehéz kibillenteni lelki békémből, és elérni, hogy mégiscsak akarjak. Abban az esetben pedig pokolba a kedveskedéssel, a figyelmességgel, de egyelőre szerencséje van. Ajkaimon finom mosoly, tartásom egyenes, igazi jól nevet úriembert sugároz, melyhez fiatalos, megnyerő külsőm csak hozzáad, akárcsak kellemes, lágy hangom. A könyv címét ugyan nem árulja el, egy fél pillantást vetek a borítóra, háthogyha annak láttán beazonosíthatom - de tekintetem nem időzik rajta túl sokat, mintha csak a mozdulat vonta volna oda, semmint az érdeklődés, már vissza is suhan szemeire.
Attól tartok, ezt kegyednek kell megítélnie, és nem nekem bizonygatnom. Magam részéről úriembernek tartom magam, amivel összeférhetetlen a fiatal lányok zaklatása... Igazán lesújtó, hogy a jó szándék vezérelte tettek is milyen felemás megítélésben részesülnek néhány... Alja söpredék miatt. – na nem mintha annak az alja söpredéknek ne lehetne finom modora, lelket simogató nyelvjárása. Bár az esetek többségében azt hiszem, nincs. Ettől függetlenül is, ajkaimon halovány, visszafogott félmosoly, láthatóan nem törtem meg a ridegségtől, a legkevésbé sem.
Nem, ez már nem az én reszortom, attól tartok. – felelem lassan – Habár egy darabon talán kegyeddel tarthatok, ha kívánja... Hogy biztonságát garantáljam. – teszem hozzá, ámbár érezheti, ez nagyon is visszautasítható ajánlat részemről. Legalábbis most még. Hiszen lehet, hogy a végén kiderül, hogy amúgy is pont egy irányba tartunk. Minő véletlen.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-18, 16:47

Gyanúsan néztem a rám mosolygó férfire. Nem nem, ez inkább vigyor volt, semmint mosoly, és ugyan nem véltem felfedezni semmi egyebet arca, szemei mögött, ez pontosan ugyanolyan bizonytalansággal, gyanúval töltött el, mintha láttam volna. Stílusa megnyerő, kedves, figyelmes akart lenni, de bármelyik lánynak, aki nem szende szűz, és kicsit be van nőve a feje lágya azonnal tudnia kellene, hogy az ilyen méz-mázos idegenek semmi jóval nem szoktak kecsegtetni. 
Könyvemet összezártam, és tovább figyeltem, meredtem a szemébe. Nem árultam el neki a könyv címét, talál felismeri és ez csak olajat tenne az alatta lángoló láthatatlan tűzre. 
- Köszönöm, hogy figyelmeztet, de általában az ilyen figyelmeztetők azok, akik miatt a figyelmeztetés szól. Vagy talán tévednék? - Fagyos hangommal sok negatív energiát próbáltam felé árasztani, hogy elmenjen a kedve a dologtól, és a feneke alatt égő tűz kialudjon. 
Sajnos az, hogy vigyora nem akart leolvadni arcáról azt jelezte nekem, hogy nem igazán sikerült meghatnom jégkirálynő szerepemmel. 
- És esetleg te lennél a fehér lovag, aki hazakísérné az ázott verebet? - Gúnyos kérdésemmel szándékait próbáltam kipuhatolózni, és hozzáállását a dologhoz. Bár, ha ügyes színész, akkor kisugárzását is úgy változtathatja, ahogyan szeretné, sosem fogom megtudni az igazságot.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-16, 03:06



Vanora & Raziel








A lány megijed, de legalábbis megrezzen, igaz, ez sokkalta inkább szól a hirtelen megjelenésemnek és megszólalásomnak, semmint célzottan nekem, ámbár ha ismerne, alighanem ez fordítva lenne. De nem ismer, illetve személyesen bizonyosan nem, a bemutatkozást pedig halogatom, így ha a név ismerős is lenne, ha mást nem, hát Apám miatt, az nem most fog kiderülni. Ámbár még az sem biztos, hogy boszorkány, ha pedig egyszerű mugli, hát mondhatok neki akármilyen nevet is, nem lesz ismerős neki soha. Na nem, mintha ez túl mély törést jelentene számomra, sőt.
Rezzenéstelenül állom pillantását, láthatóan nem tud ilysmivel zavarba hozni, sem rávenni, hogy másfelé kapjam tekintetem. Az efféle dominanciaharc persze sokaknál beválik, még a korombeliek közül is, az az igazság, azonban én nem vagyok az az átlagos ember: jobban mondva e tekintetben nem vagyok. Ha úgy tartja kedvem, bárkire révedek emreven addig, míg el nem kapja tekintetét, bár most nem erről van szó, nem akarom zavarba hozni. Tekintetem szelíd és érdeklődő, legkevésbé sem tolakodó, legalábbis most még semmiképpen.
Nem, csak a különlegesekét – felelem finoman, ahogyan végigmérem tehát. Végső soron csinos, szép lány, ezt meg kell hagyni. Azonban hogy bátor, vagy ostoba, azt egyelőre nem tudnám megmondani, de legalább az egyik alighanem igaz rá, ha ilyenkor még itt olvasgat. Tekintetem újra visszatalál az övébe – De inkább úgy fogalmaznék, hogy felhívom a figyelmüket, hogy nem a legbiztosabb errefelé egyedül már. – folytatom – Nem venném a lelkemre, ha kiszolgáltatott célponttá válna, mert oly mélyen beletemetkezett a... – egy pillanatra a könyvre függesztem tekintetemet, de ha nem segít ki, akkor folytatom – könyvébe. – persze, ha befejezi a mondatot, s ezzel elárulja a könyv címét, akkor ezen utolsó szócska elmarad.
Agresszív, támadó mozdulatot nem teszek, hangom is semleges, tényközlő, mellőzi a túlzott bájolgást, a negédességet vagy a túlzásokba menő kedvességet (ezutóbbiból pont annyi van, amennyitől figyelmesnek hathatok) - a két végletet tehát, amely még a mostaninál is gyanúsabbá tehetne. Részint azért is, persze, mert egyelőre nem fogott el az ellenállhatatlan hév, hogy bármit is akarjak tőle.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel 2015-06-13, 13:36

Pf már megint rám esteledett. Ez a harmadik nap egymásután, mert nem bírom letenni ezt a hülye könyvet és csak a következő oldalt még, a következőt, a következőt.... végül több fejezet lesz belőle, és mire magamhoz térek már este van, és hazamenet kerülgethetem a már korán kint lévő részegeket, focihuligánokat, és viszkető férfiasságú fiatalokat. Nem egy felemelő élmény. 
Kellemes langymeleg volt, és most még esernyő sem volt nálam; elhittem azt a nagyon valószínűtlen meteorológiai előrejelzést, hogy nem lesz ma eső. Az ilyesmiben annyira érdemes hinni, mint a jövendőmondásban: talán bejön, de inkább valószínűbb, hogy nem. A melegre való tekintettel feszes fehér felsőt, mély mellkassal, de semennyi dekoltázzsal, és laza shortnadrágot öltöttem magamra. A probléma ott volt, hogy ez is elég volt a felhevült fiúknak, hogy obszcén dolgokat kiabáljanak illuminált állapotban, de most miért öltözzek melegen, miért fulladjak bele a hőségben, míg ők nyugodtan meztelenkedhetnek, mert őket nem fogja megerőszakolni senki. Pedig némelyik nagyon is megérdemelné. 
A lámpák halovány fénye arra volt nekem jelzés, hogy itt a ideje felkerekedni, és szépen hazamenni, de a még egy oldalt szindróma kapott ismét el engem, pedig a könyv nem is volt olyan nagyon érdekes történettel ellátva. Ismert, nemzetközileg híres írónő tollából származott ez a mű, csakhogy a már jól megszokott izgalmas történetvonalat felváltotta valami lineáris mesélés, amit lépten-nyomon szexuális tartalmakkal dúsított, és mivel ez az én fantáziámat is beindította, érdekelt, hogy milyen részletesen történik az egész, és milyen új felállást tud megmutatni nekem a szerző. 
Ekkor váratlanul a bal oldalamról egy mézesmázos hang zavarta meg nyugalmam. Ha nem hallanám az akcentusából, akkor azt hinném, hogy valami skót származású férfi az, aki a szoknyáját otthon felejtette. Felnéztem rá. Jeges tekintettel néztem rá, és kicsit megkapargatta szívem a félelem. Sokkal idősebb lehetett nálam a férfi, talán a harmincas éveiben járhatott már, és egy biztos volt: aki ilyen szöveggel nyitja az "ismerkedést" egy lánnyal, annak semmi jó sem járhat a fejében. Ilyenkor bevált taktikám, hogy egyszerűen rájuk meredek, erre általában visszakérdeznek, hogy hallottam e őket, normális vagyok e, ilyesmik, majd elkönyvelnek fogyatékosnak, és ott hagynak. Probléma megoldva. Csakhogy ez a férfi nem olyan volt, mint a hétköznapi lyukat kereső fiatalok. Ez a férfi csak vigyorgott rám, és állta tekintetemet. A helyzet nagyon ismerős volt, de akkor egy kurva akart engem felfalni.... nem büszkélkedek másnak azzal a tapasztalatommal, de így visszagondolva, nagyon is izgalmas volt az a találkozás. De valamiért olyan sanda gyanúm volt, hogy ezzel a férfival nem fog olyan "zökkenőmentesen" történni a dolog, mint legutóbb. 
- Így veszed el minden lánynak, akik tetszik neked, a kedvét az élettől? - Kérdeztem vissza, megőrizve hideg pillantásom, és végig a szemeibe nézve. Neki nem sikerült teljesen tartani a szemkontaktust, többször is végigfuttatta szemét rajtam, ami talán jelzés lenne arra, hogy vegyem elő a pálcám.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Vanora & Raziel 2015-06-13, 00:35



Vanora & Raziel








A nap már kezd alábukni a horizonton, fénye fakó, lilássá festi a kósza bárányfelhőket, melyeket az enyhén lengedező szél ide-oda hajszol az égen. A fák levelei a nyári melegtől, égető forróságtól terhelve most szinte vígan zörögnek a lágy szellőben, mely időről időre közéjük kap, s mely hűsítően cirógatja az arcokat. Közelgő esőnek se híre, se hamva ezen a szombati, nyári napon; talán majd holnap. A fák, bokrok kellemes árnyékot szórtak napközben is, a parkosított kis liget kellemes hely lehet napközben is, az apró, barnára festett kis fapadok hívogatóan simulnak a fákkal keretezett út széléhez.
Kék, kockás, hosszú ujjú ing, fekete farmernadrág, és fekete bőrcipő alkotják öltözékem ma este, ahogy lassan kilépek a park területére. Ritkán sétálok erre, többnyire hoppanálok inkább, ma mégis a séta mellett döntök, a szellő kellemes, a nap lemenőben, a fullasztó meleg lassan kezd enyhülni, és ez meghozza az ember kedvét ahhoz, hogy mégse vegye pánikszerűen hazafelé az irányt, amint végzett minden teendőjével.
A gyermekes családok már tovaálltak, a számomra idegesítő gyermekvisítástól már nem terhes a levegő, ámbár a rovarok zúgása akaratlanul is az ember fülében cseng. Lépteim könnyűek, látszólag gondtalanok, ujjaim közt szórakozottan forgatom a cigarettával teli dobozkát, melyet végül mégis inkább zsebembe csúsztatok. Csak fél szemmel szúrom ki a padon üldögélő, meglepő módon magányos lányt, ahogy haladok, és még mielőtt igazán végiggondolnám, már feléje is veszem az irányt. Az ő szempontjából nézve balról, félig-meddig hátulról közelítek, s ahogy kellőképp a közelébe érkezem, már azt is meg tudom állapítani, hogy olvas. Mivel lassan élednek az utat kísérő, ámbár meglátásom szerint gyér fényt szóró lámpák is, nem lehetetlen, hogy maradni akar még. Talán vár valakit?
Hamar sötétedik – jegyzem meg, mikor mellé érek – Ilyenkor talán már nem a legbiztonságosabb egy hölgynek erre – teszem hozzá, ahogy lepillantok rá, ajkaimon halovány, visszafogott mosoly tűnik fel, szolidan bájos-ártatlan. Egyelőre tényleg nem akarok ártani neki, ámbár nálam ez meglepő sebességgel tud változni. Kérdeznék még, lenne még mondandóm, de nem, hagyom, had jusson szóhoz, türelmesen várok, esélyt hagyva neki, hogy akár megpróbáljon lekoptatni, vagy menekülni is, vagy csak megmagyarázni, mit is keres itt. Közben finoman végigmérem, nem tolakodóan, és a legkevésbé sem sértően.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora & Raziel

Vissza az elejére Go down

Vanora & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-