ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Kalandmester
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Alison Fawley
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_lcapVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_voting_barVanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-25, 13:49


Meglepően jól sikeredett a dolog, elfogadta kezemet, és még a nevét is közölte velem, sőt, becenév ötletet is meglobogtatott előttem. Bár arckifejezése csak nagyon picit változott el a pozitív felé, úgy éreztem, hogy elértem valamit, még, ha nem is monumentálisat. Lefurcsázott, de ezt elengedtem a fülem mellett, a jégkirálynő titulusok után egész finom, bókfélének hatott ez a megnevezés, egyáltalán nem zavart, viszont a következő felvetése már annál inkább, hisz nem értettem meg elsőre. Közös célpont? Micsoda? A megvilágosodás? Némi töprengés utáni konklúzióhiány következtében kénytelen voltam segítséget kérni tőle.
- Miféle célpontra gondolsz? - Hóborc volt a szóban forgó rosszaság, aki, ezek szerint, Thessnek is okozott némi fejfájdalmat, de az izgalom, melyet az elmúlt pár percben a kikérdezés, az ismeretlen, de annál inkább igéző lány jelenléte, és az új érdekes információk lehetősége nyújtottak meglehetősen érdektelenné tették azt a tényt, hogy a kopogószellem az utóbbi akciójával kis híján megölt. Legyintettem.
- Annyira nem érdekel engem most Hóborc, igazából ... szerintem menjünk ki, és .... khm beszélgessük. Nagyon érdekelne, hogy pontosan milyen státuszban vagy az iskolában. Gondolom felsőbb éves lehetsz, talán egyetemista? Mert nem igazán láttalak soha semerre eddig, bár lehet, hogy jól rejtőztél, viszont idősebbnek látszol nálam, így.... érted. - Mondtam saját ötletemet, kicsit zavarba jőve, ami úgyszintén nem volt rám karakterisztikus. Mivel olyan jól bevált eddig, ezt is az izgalomra kenem, mert ki tudja, talán tényleg az az oka... sőt.... több, mint valószínű.
Vissza az elejére Go down
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Theresa O'Conaill
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-24, 21:02



Vanora & Thess

[You must be registered and logged in to see this image.]


Különös érzelmeket vélek felfedezni az arcán, ahogy elmondom a válaszaim. Nem tudom hirtelen megállapítani, hogy a szavaim okozták ezt, vagy csak a tény, hogy válaszoltam. Minden esetre kissé habozik, amit nem tudok mire vélni, csak ismét félre döntöm a fejem. Általában ezt csinálom, ha várakozok vagy figyelek valamit, és mindig jobbra, a rossz szemem irányába. Végül csak ráncolom a homlokom, mikor kezét nyújtja felém. Pár másodpercig csak bámulok rá, előbb a kezére nézek, majd rá, és végül az első pozitívnak mondható érzelem ül ki ajkam legszélére. Alig észrevehető kis mosoly ez, ami mellé továbbra is az értetlenség párosul, így végtelenül disszonáns hangulatot kelt az arcomon. Tartok még egy kis szünetet, mielőtt előveszem jobb kezem a zsebemből, és kezet rázok vele.
- Elég fura lány vagy Vanora. Theresa O'Conaill. Vagy Thess. Ami jobban tetszik. - vonom meg a vállam. Nem számít hogyan nevez, míg nincs benne sértés, és tudom, hogy hozzám szól. Elengedem. A kézfogásom elég erős, de nem fájdalmas azért, olyan, mint én. Kicsit szúrós, de nem rossz akaratú, magabiztos, de nem arrogáns. Újra megszólalok, de a hangom még nem kap színt.
- És? Mi a következő lépés? Én nem vagyok farkasképű, te meg nem vagy rövid eszű. Van egy közös célunk. Keressük meg? - persze világos, hogy Hóborcra gondolok, és kissé várakozón tekintek a lányra. Az új barátomra vagy mi a szöszre. Az új fura barátomra. Még nem tudom, hogy mi lesz ebből, de végül is mindegy. Nagyon rossz nem lehet, és ki tudja, talán még szórakozást vagy örömöt is találok majd abban, hogy van valami falkafélém. Elvégre az enyémek ezt csinálják.



[You must be registered and logged in to see this image.]
☽ Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha ☾
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-24, 19:33


Elszontyolított a lány válasza, de megerősítette bennem azt is, hogy nem egy hétköznapi személlyel van dolgom. Ennek a lánynak hatalmas traumája lehetett az életben, ha nem tudja azt még annyira sem szeretni, mint én. Mindenre negatívan válaszolt, bár azon meglepődtem, hogy legalább válaszolt. Szomorú volt az a tény, hogy a legtöbb érzelemhez egyáltalán nem volt szerencséje, de szerintem mélyen biztos tudta, hogy az az, amikor érzi... csak nem érzi. Elgondolkoztam.
Hirtelenjében semmi ötletem sem támadt, hogy mivel lehetne mélyebbre hatolni, tovább puhatolózni, arcátlan meg nem akartam lenni. Talán, ha összebarátkozom vele, de neki nincs egy barátja sem, így ez is egy veszett ötletnek tűnt, de jobb nem jutott eszembe.
Kinyújtottam fel kezemet.
- Vanora Greymane vagyok. Azt mondtad, hogy nincs egy barátod sem; szeretném ezt az átlagot felfelé kunkorítani, ha megadod nekem az esélyt. - Álltam előtte kinyújtott kézzel, életem talán legnagyobb hibáját elkövetve, de eltökélten néztem fél szemébe, melyet felém fordított. Talán kicsit megértettem a barátság mibenlétét, az esszenciáját. Minden ember megérdemli a szeretetet, és hogy én ezt hogyan fogom átadni, halvány lila gőzöm sincs, hisz én sem a kedvességemről voltam híres, de valami azt súgta nekem, hogy itt az idő. Jobb alkalom nem is lehetett arra, hogy képességemet az emberi kapcsolatok terén fejlesszem.
Vissza az elejére Go down
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Theresa O'Conaill
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-24, 10:06



Vanora & Thess

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az első gondolatom egyértelmű. Ez a csaj őrült. Olyan lenni, mint én? Fogalma nincsen, hogy mit akar. Meggondolatlan és buta kérés ez, mégsem fordulok el tőle, mert a tény, hogy nem normális, felkelti az érdeklődésem. Mégsem untat a beszélgetés, így nem indulok inkább a menekülő szellem után, nem teszek semmit, és nem is szólalok meg, és ezt a lány beleegyezésnek veszi, kérdések tömkelegét zúdítja rám, olyan kérdéseket, amiket soha senki nem tesz fel senkinek. Na persze ez nem is véletlen. Egykedvűen megvonom a vállam.
- Nem hiszem, hogy ezekből megismernéd valaki mibenlété, de legyen. Lássuk. Fejlesztő hobby, idegen arcok, idegen arcok, elmebetegek, nincsenek, és nem érdekelnek, amíg nem érdeklem őket. A hozzáállás pedig egyszerű. Mindenki azt kapja, amit megérdemel a viselkedéséért. Nem vagyok jogosult mások megítélésére. Ítéltessenek meg maguk. - továbbra is csak bámulok rá, különös, ahogyan beszélek, pontosan ugyanabban a sorrendben válaszolok, ahogyan ő kérdezgetett, remélhetőleg emlékszik még, hogy mit mondott, különben bajban lesz a kibogozással. Én meg úgyis figyelő vagyok, könnyen megy az ilyesmi, mint az emlékek rövidtávú visszaidézésre. Továbbra is csak az általa megnevezett "hidegvérrel" válaszolgatok. Nem érzem úgy, hogy bármit is elmondanék magamról ezekkel. Rövid szünet után folytatom, de nem hagyom megszólalni a lányt, ahogy ő sem hagyott engem. Bár valószínű, hogy nem is akar beleszólni a mondandómba.
- Sétálok, olvasok vagy gyakorlok, miben milyen. Nincsenek kedvenceim, már nem vagyok gyerek. A csend, és az unalom. - újabb rövid szünet, majd ismét folytatás. - Végül pedig. Nem igen ismerem őket, nincs mit gondolnom róluk. - lényegében végig őszinte vagyok, bár továbbra sem értem, hogy mire jó ez. Mikor befejezem, nem kérdezek, nem teszek hozzá semmit. Várom a továbbiakat a lánytól, akinek biztosan nincsen kinn mind a négy kereke. Szerencséje van, hogy most kapott el, és nem néhány nap múlva. Hétfőn telihold. A hétvégén némiképp ingerlékenyebb leszek. De neki erről semmit sem kell tudnia. A bájital már kész, de a közeledő farkast nem tudom visszafogni. Arra nem lőhetsz, amit még nem látsz. De majd ha elődugja a ronda orrát a bőröm alól...



[You must be registered and logged in to see this image.]
☽ Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha ☾
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-23, 14:42


Hideg futott végig a hátamon, de nem a kellemetlen hideg, hanem az izgalom, és a nagy-remények-beteljesülésének-híre hideg. Bár nem tudtam az előéletét a lánynak, mégiscsak érzetem, hogy rokonlelkek lehettünk, de az biztos, hogy egyetlen mondatával biztossá változtatta bennem a kételyt: meg kell tudnom, hogy mitől olyan, amilyen, legyen szó a lelki diszpozíciójáról, vagy a fizikairól. Hangja olyan semmitmondó volt, mint az enyém, de ő sokkal jobban csinálta. Az enyémben mindig is ott lapult a hűvösség, a mások, a hangosabbak iránti lenézés, az enyhe irritáció, de az övé tökéletesen színtelen volt. Szeméből is ugyanez a tendencia sugárzott, a teljes érzelemmentesség, a diszciplinált hozzáállás, a kizökkenthetetlenség. Úgy éreztem magam, mint egy kislány, aki nem tudja, hogy a három x a videó címében pontosan mit jelent, de nagyon kíváncsi a start gomb utána dolgokra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miféle magyarázata van a hozzáállásának. Visszanéztem keményen, határozottan pislogás nélkül a szemébe, és előadtam a kérésem, habár meg kellett nagyon válogatnom szavaim.
- Nagyon szeretném tudni, hogy mit érzel, mit gondolsz különböző dolgokról, már, ha szabad ilyesmit kérdeznem. Szeretném tudni a hozzáállásod különféle témákhoz, a véleményed, mert úgy gondolom, hogy a jövő, melyet kitűztem magamnak, a te beállítottságodat igényli, ami nekem nincs meg. Ha el tudom sajátítani gondolataid, akkor talán el is fogom tudni sajátítani gondolkodás módodat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres karriert tudjak befutni. - Mondtam a hosszas monológomat.
Ha elutasító lenne volna a lány, akkor kénytelen leszek új taktikával nekimenni a dolognak, viszont, ha beleegyezik, akkor azonnal sorolni is kezdem a dolgokat, melyekben fontos a véleménye számomra.
- Mit gondolsz az iskoláról, a fiúkról, a lányokról, szüleidről, barátaidról, illetve az idegenektől? Hogyan állsz hozzájuk, mire számítasz tőlük? - Első kategóriát letudva haladnék a következőre.
- Mit szoktál csinálni a szabadidődben, milyen tanuló vagy? Mi a kedvenc ételed, italod, és mit nem szeretsz a legjobban ezen a téren? Mi az, aminek örülsz, vagy ami felbosszant téged? - Végül a harmadik kategóriában is kikérdezem.
- Mit gondolsz az életről, a halálról, a szeretetről, szerelemről, irigységről, félelemről, boldogságról? - Be kell látnom, hogy ezek olyan kérdések, melyek nagyon általánosak, és én is nagyon nehezen tudnék rájuk válaszolni, de reménykedtem benne, hogyha nem teljesen elutasító a lány, akkor jobban rákérdez, és akkor én is tudok a kérdésen finomítani, de az izgalom, és az anticipáció első lökésre ezeket hozták ki belőlem. Nem beszélve arról, hogy a kérdések fele nagyon személyes, így utólag belegondolva örülhetek, ha csak párra válaszol, és nem küld el azonnal a frászba, de a remény hal meg utoljára.
Vissza az elejére Go down
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Theresa O'Conaill
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-23, 13:17



Vanora & Thess

[You must be registered and logged in to see this image.]


A szavaira megtorpanok, és kicsit lehajtott fejjel zsebre vágom a kezeim, hogy utána visszapillantsak rá a vállam felett. Ebből a szögből pont olyan vagyok, mint mindenki más, hiszen fölösleges is lenne a heges oldal felé fordulnom, tekintve, hogy arra a szememre teljesen vak vagyok. Innen a csillogás nélküli, fehér színe is. Sóhajtok egy kicsit, ahogy átfutnak a fejemen a valószínű eshetőségek, és megingatom a fejem, majd felé fordulok újra. Hóborc még várhat. Ennyi egérutat még kaphat, és úgysem tud elbújni a nyomorult előlem. Végül ugyanolyan színtelen hangon szólalok meg, mint az előbb. Nem sértő, nem gúnyos, nem érdeklődő. Egyszerűen semmilyen.
- Nem tudom mit akarsz tőlem pontosan, de hallgatlak. - ezzel igyekszem kifejezni, hogy várom, pontosan hogyan is érti azt, hogy "hidegvérű". Az ilyen beszélgetősdiben nem vagyok túl jó, ahogy az emberi kapcsolatok sem éppen az én szakterületem, de ha a lány annyira akarja, hát legyen, dumálok én vele, annyi baj legyen. Kezeimet még mindig nem veszem elő a zsebemből, de finoman félredöntöm a fejem, mint amikor a kutyák figyelnek. Arcomon még sincs érdeklődés, csak bámulok rá a frufrum alól, talán kicsit kellemetlen is lehet, zavarba ejtő, hogy végig sem nézek rajta, és tekintetem nem mozdul a szeméről, mintha ki akarnám fürkészni a lelkét, kiolvasni a gondolatait. A testtartásom, a zsebre tett kezem, minden arról árulkodik, hogy magabiztos vagyok és nem igen ijedek meg, nem igen félek tőle. És végül is ez igaz is. Nem tartom ellenfélnek a lányt, és itt most arra gondolok, hogy nem fog nekem esni, és nem arra, hogy könnyen elintézném. Nem vagyok olyan naiv, hogy bárkiről feltételezném, nem tud nekem kellemetlen pillanatokat okozni. Aki el van szállva magától és a képességeitől, az bukásra van ítélve. Könnyebb felmérni, megfigyelni, és az információk alapján dönteni. Én pedig ebben vagyok jó, és ez is csak egy kísérlet. Valahol tényleg érdekel, hogy mit akar a lány. Valahol meg untat a helyzet. De nem megyek el, várom, hogy mit szeretne mondani. Van rá némi esély, hogy ami kijön a száján, az nem csak érdektelen locsogás, hanem valami, aminek értelme is van. Nem tudhatom előre, ki kell várni. Mint mindent ebben az életben.



[You must be registered and logged in to see this image.]
☽ Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha ☾
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-23, 00:39


Valakinek egy indurit több esze volt, mint nekem, és nem nézte végig, ahogyan életem lepereg szemeim előtt, mint ahogy én tettem, hanem inkább megoldást talált a bajra. A könyvek megálltak, és a polc sem óhajtott tovább menni azon célból, hogy szépen préselt növénnyé alakítson. Kihúztam gyorsan saját pálcám, és el mozdulattal visszatoltam a szekrényt, könyvestül, mindenestül, majd megfordultam, és farkasszemet néztem a segítőmmel. Jobb kifejezést nem is használhattam volna.
Lány nézett vissza rám, bár ez nem volt elsőre teljesen nyilvánvaló, mivel fiúegyenruhában volt, de a dudorok, a hosszú haj, és a nőies arc eléggé lebuktatták az illúziót. Viszont nem volt a lány teljesen ismeretlen számomra, bár nem járt az évfolyamomba, ő volt az, akiről az a hír járta, hogy valamiféle átok ül rajta, és ugyan senki sem biztos a dologban, de a legtöbbször emlegetett mizéria a vérfarkaslét volt. Ezt alá is támasztotta a csúf karmolásheg arcán, és az ijesztően fehérlő egyik szeme, mégis, mindez ellenére nem mondhattam volna rá, hogy csúnya volt. Valahogyan úgy éreztem, hogy a belőle áradó fenség, és szépség hozzátartozója a heg.
Odaléptem hozzá, de ő már fordult is el, és megelőzte köszönetnyilvánításomat. Sajnáltam szegényt; hangjából olyan mértékű fájdalom, és elzárkózottság sugárzott, ami még rám sem volt jellemző.
- Nem baj, ennek ellenére szeretném megköszönni segítséged. Azt hittem, hogy nálam nincsen hidegvérűbb személy az egész iskolában, de rám cáfoltál, és ezen hibámat szeretném orvosolni, segítségeddel, már, ha szabad még több szívességet kérnem tőled. - Vetettem fel neki, lássuk be, eléggé béna ajánlatom, de ez kétoldalú dolog volt. Először is tanulni tényleg akartam tőle, de másrészt meg akartam tudni, hogy mégis miféle átok ül rajta, miért olyan, amilyen, és talán.... talán kicsit jobb kedvre tudnám deríteni már csak azzal is, hogy beszélgetek vele. Nem tagadom, vonzódom hozzá, még így is, hogy hegek csúfítják arcát, de ez engem nem érdekelt. Engem a kisugárzása volt az, ami orromnál fogva húzott maga után.
Vissza az elejére Go down
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Theresa O'Conaill
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-09-22, 15:35



Vanora & Thess

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Immobilus. - a hangom kicsit unott, egy kicsit egykedvű, mint mindig. De ez lényegtelen, mert az eldőlő szekrény megáll a levegőben, ahogy az éppen leeső könyvek is. Így van némi esély arra, hogy a lány alatta túléli, és nem nyomja össze az egész. Bár az is lehet, hogy a másik polc megtartotta volna ezt, esetleg lett volna elég hely alatt, mert fennakad, de gondoltam ezt a kísérletet majd máskorra halasztom. Nem éppen ez volt a célom Hóborc üldözésével, csak már elegem lett belőle, hogy néhanapján feltűnik és arról kezd sikongatni, hogy ordas-farkas vagyok, miközben rám mutogat, vagy a sebhelyeimet gúnyolja. Persze a szava nem nyom sokat a latba, valljuk be nem sokan bíznak abban az információban, ami kijön a szellem száján, így a tény, hogy vérfarkas vagyok csak számomra tény, a többieknek csak pletyka. Miattam bújt el abban a könyvben, így érzek némi indíttatást, hogy megmentsem szegény lányt, ha már én okoztam volna a halálát, még ha csak közvetve is. Persze nem láthatott eddig, mert pár sorral arrébb kerestem az az ektoplazmahulladékot, és a hangját hallva indultam meg erre. Remek, a lány valószínűleg engem bámul, de én még a veszélyre koncentrálok. Nincsen kedvem a hálálkodáshoz, így a pálcám intésével visszaállítom a polcot meg a könyveket. Sóhajtok egy kicsit. Volt elég ideje, hogy jól megnézzen. A fiúk egyenruháját viselem, attól a szoknyától kiver a víz is, így maradok a hosszú fekete nadrágnál, a fehér ingnél, és a rá vett fekete mellénynél, fekete-ezüst nyakkendővel. Mogyoróbarna hajam kiengedve, bal szemem színe mint a borostyáné, míg a másik fakó és fehér. Ezen az oldalon van a sebhely is, ami egy-két karmolásból és némi égésnek tűnő hegből áll, mindez eltűnik a hajam alatt hátrafelé. A többi meg nem látszik, mert az ing ujja hosszú. A pálcámat elrakom, és már fordulok is meg.
- Nem kell megköszönni. - tervem szerint Hóborc után eredek, de a lány még közbeszólhat, és akkor talán nem távozom. Vagy követhet is.



[You must be registered and logged in to see this image.]
☽ Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha ☾
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets
avatar

TémanyitásTárgy: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty2015-05-29, 20:09


Mi történik, ha a vizsgák túl közel érnek az emberhez, ő pedig pánikba esik? Nos... igazából.... én nem tudom, általában a könyvtárba szoktam berohanni, és a könyvek között találom meg a nyugalmam. Tudom, valakinek van más, jobb megoldása, hát kérem szépen, a nem ildomos dolgokról nem beszélek, mert... nem ildomosak. 
A mai nap sem volt másabb mint az előző négy-öt évben, ugyanolyan pánikszerűen vágtattam be Madam Cvikker legnagyobb bosszúságára. Sosem kedveltem a "hölgyet", túlságosan is "sötéten" öltözött az ízlésemhez, és emiatt mindig depressziós hangulatban távoztam, mikor többet kellett vele beszélnek egy percnél. SVK vizsgám váltott ki belőlem kisebb hisztirohamot, aminek csak az egyik mosdó tükre lehetett szemtanúja, utána ugyanolyan nyugodt arccal rohantam a könyvek közé, mint amilyennel megérkeztem a tükör elé, és elpanaszoltam neki, hogy ennyi anyagot én nem fogok tudni megjegyezni, és fulladjon bele a nagy tóba az, aki kitalálta a vizsgatételeket, követelményeket... 
A legnagyobb problémám a sötét lényekkel volt, kevertem a vámpírokat, és a vérszopó mumusokat, és néha a vérfarkasokat is belekevertem, mert nevükben ott volt a vér. És ez csak a kezdet volt... 
Néma csend honolt a könyvek tárházában, kezdetleges pánikrohamom elillant, kezdtem megnyugodni, ahogy egyre több információ, és megkülönböztető jel került birtokomba, és pergamenemre. Egy újabb könyvért nyúltam, amikor is észrevettem, hogy a könyv visszanéz rám. Ez nem volt idegen dolog, már olyan is volt, hogy egy "vicces" könyv az életemre tört, de váratlanul ért a dolog, nem tagadom. Kezem megfagyott a levegőben, ahogyan összenéztünk a könyvvel; fél percig biztosan farkasszemet néztünk, majd a kötet váratlanul megvadult. Kirepült a helyérőt, és gerincével találkozott orrommal, és homlokommal egyszerre. Felvisítottam, kurtán, de velősen, amit egy gúnyos kacaj, és kántálás követett. 
- Nagy mell kicsi ész, nagy mell kicsi ész, hihihihiiii. - Hóborc volt az, aki visszanézett rám a könyvön keresztül, illetve, aki az arcomba vágta a művet. Idegességtől lüktető fejjel tápászkodtam fel, és már húztam is elő pálcám. 
- Gyere elő te kis görcs, rád robbantom ektoplazmád. - Hörögtem a könyvespolcnak, de megint csak ráült a könyvtárra a némaság, amit halk nyikorgás tört meg. Arra volt időm, hogy felnézzek, és elfehéredő arccal nézzem, ahogyan az egész polc szépen megindult felém, hogy palacsintává lapítson.


A hozzászólást Vanora Greymane összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-09-22, 16:19-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg   Vanora és Theresa - A "jó" mardekáros... de tényleg Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» VMS Döntő -Anglia vs. Dél-Afrika (most már tényleg)
» A mardekáros srác
» A mardekáros srác
» Theresa és Avalon
» Theresa O'Conaill

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Könyvtár (4. emelet)-
Ugrás: