2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Elindulok hát utána, és kicsit szaporázom lépteim, hogy mellette sétálhassak, és ne mögötte. Amikor az ingem hátralendül sétálás közben, eszembe jut, hogy nem gomboltam be. Kicsit hülyén kezdem érezni magam emiatt, ezért gyorsan beillesztek pár gombot a helyére. Rendes, szövetnadrág sincs rajtam, a fekete kiszaggatott farmeremet vettem fel. Tudom, ez egy iskola, de valahogy mindig is imádtam alul öltözni, egyben az egyenruhákat is ki nem állhatom. Főleg azt a fránya talárt. Egy dolog, hogy varázslócsaládból jöttem, de mégis csak muglik közül, valahogy ez nekem túl furcsa. Miért nem hordhatom szimplán a saját kis szakadt cuccaim? - Lassíthatnánk már, egy lélek sem jár erre. - nézek körbe a gyér, varázspálca nyújtotta fényben. S mivel ő semmilyen témával nem hozakodott elő, ideje volt nekem előállnom valamivel. Valahogy kifogytam a dumából mára, de mégsem hagyhattam csak úgy levegőben lengeni a beszélgetést, na meg azt sem szeretném, ha szótlannak tartana, inkább valami egyszerű kérdéssel indítanék, ha nem tévedt volna a cigisdobozomra a kezem. - Nem tudod merre tudok cigarettát venni a legközelebb? Nem vagyok láncdohányos, de kicsikét "megvisel" ez az új környezet, és a szokottnál is több dohányra volt ma szükségem. Ez az én személyre szabott nyugtatóm, a cigi. Régen nagy partidohányos voltam, de June halála óta enélkül valahogy elromlik a közérzetem, rosszul leszek, és képtelen vagyok szocializálódni; mára már a részemmé vált szabad perceimben elszívni egy bagót.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nathan & Thess 2015-05-28, 12:52
Nathan & Thess
Csendesen ül a földön, miközben a sötétségbe bámul. A fény nem hatol el túl messzire, de nem is az a cél. Végül kiderül, hogy a hangok forrása csak egy random mardekáros fiú, ahogy a nyakkendőjéről meg lehet állapítani. Cigarettafüst lengi körbe, na meg félhosszú szőke haja. Kissé megbámulja Thess sebhelyes arcát, majd megszólal. A lány még mindig csak néz rá, félre dönti a fejét, mint mikor a kutyák figyelnek, majd apró lemondó sóhajjal reagálja le a felé nyújtott jobb kezet. Meglepő módon előbb belekapaszkodik, hogy felhúzza magát a földről, és csak utána fog vele kezet. - Thess. - mondja egyszerűen a nevét, amin mindenki hívja, már ha vele beszél. A háta mögött valószínűleg csak a "sebhelyes lány" szokott lenni. - És igen, így is fogalmazhatunk. Nem én vagyok az iskola cuki pofija. - jegyzi meg egyszerűen, majd válla felett az üres képkeretre pillant, és visszafordulva újra megszólal. - Húzzunk el innen. - majd szó nélkül zsebre vágja balját, miután jobb kezébe veszi a még mindig világító pálcáját, és elindul, de azért látszik rajta, hogy várakozik a másikra. Sétálni invitálja hát a fiút, a maga igen különös stílusában, és remélhetőleg annak nincsen ellenére. Egyébként arra indul, amerre a madár sem jár, távol van minden alagsori klubhelyiségtől. Thess egyébként a sebhelyei ellenére szép arccal rendelkezik, ép szeme fekete sminkkel van kiemelve, ajkain azonban nincs festék. Haja viszonylag rendezett, amennyire a göndör haj rendezett tud lenni, szépen csillog a maga csokoládébarna színében. Automatikusan a fiú jobb oldalára áll, tekintve, hogy csak ezen az oldalon lát, így kicsit könnyebb beszélgetni. Már ha Nath hozzá szól, mert ő nem a legjobb az ilyen dolgok elkezdésében. Csoda az is, hogy ilyen egyszerűen lerendezte a közös légtérben való tartózkodást, és még hívta is, hogy tartson vele. Talán mégis szimpatikus neki a szőke lobonccal keretezett arc.
A pincefolyosókon sétálgattam a gondolataimba mélyedve. A taláromat a klubhelyiségben hagytam, így csak a nyakkendő volt rajtam egy ing és egy szaggatott, koptatott fekete farmer társaságában. Csak sétálgattam, hallgattam a lépteim zaját, a lélegzésem finom hangját, és a megnyugtató csendet. Előhúztam a duplapattintós marlborom a farzsebemből, s rágyújtottam. Nem értem mit keresek itt ilyenkor, hisz a többiek már mind a szobájukban vannak, csak én vagyok olyan elvetemült, hogy ilyenkor császkálok a folyosókon, de valahogy képtelen vagyok elaludni. Egyszer csak sóhajt hallok, nem is olyan messziről. A hang irányába kaptam a fejem, kíváncsian elindultam arrafelé. Tán társaságom akadt? - Hallo? Valaki? - mondom bele a sötétbe. Előrántom a pálcám, és fényt viszek a sötétbe. Hirtelen meglátok nem is olyan messze, magam előtt egy lányt. Egy lányt, tele hegekkel. Na, ehhez a látványhoz nem nagyon szoktam még hozzá. Ahonnan én jövök, a lányok próbálnak minél tökéletesebbnek, minél ápoltabbnak, és minél gyönyörűbbnek tűnni. De őt hegek borították, és az öltözködése, meglehetősen más volt, mint az itteni lányoknak. Hétköznapisága szimpátiát keltett bennem. - Ahogy látom, több mindent megéltél már, mint én. Nathaniel Blake vagyok, de másoknak csak Nathan. - nyújtom felé a jobbkezem. Ebben az iskolában -szinte- mindenki ismer mindenkit, és kicsit kellemetlenek azok a tipikus 'ki a franc ez?' tekintetek. Szeretem az emberekben felépíteni a képet magamról, jó, hogy én alakíthatom ki hogy ki és mi vagyok, de olykor fárasztó is. De inkább megráztam a fejem elterelvén a gondolataim, hogy teljességgel koncentrálhassak az előttem ácsorgó új arcra.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Nathan & Thess 2015-05-27, 21:23
Nathan & Thess
Különös egy indíttatás vezet egy vérfarkast sötétedés után a pince eldugott kis folyosóira. Na nem mintha itt egy cseppet is számítana, hogy odakinn milyen világos van, ablakok hiányába örök a sötétség, ha nem gyújt valaki egy Lumost a pálcája végén. Thess pedig így is tesz, és csendes, kimért léptekkel halad a márványpadlózaton, egy ki tudja melyik irányba. Göndör barna haja kiengedve omlik a hátára, arca rezzenéstelenül figyeli az esetlegesen szembe jövőket, de nem számít nagy társaságra. Szokásos gönceit viseli, a fekete nadrág, a fehér ing, és a zöld nyakkendő alapvető kiegészítői életének, inkább, minthogy a lányok egyenruhájában kelljen parádéznia. Az ing rövid ujja alól pedig csúnya hegek kandikálnak ki, mintha karmolások és egy nagy állkapocs által okozott harapások nyoma lenne felfedezhető rajta, de aki a lányra néz, nem ezt veszi észre először, hanem arcán éktelenkedő sebhelyet, valamint a jobb szemének fakó, fehér színét. Így igyekszik a folyosón, néhány portré megbámulja, mások rászólnak, míg végül megáll egy képkeret előtt, ami jelen pillanatban teljesen üres, így csak felsóhajt egy kicsit. - Remek... - mormolja az orra alá, miközben a falnak dől, és annak mentén lecsúszva egyszerűen leül a földre. Nem igen szeret várakozni. Főleg nem a holdhónap ezen szakaszában. Napok kérdése, és megint dühöngő vadállat lesz belőle, vagy egy nyomorult farkas, aki bájitalok hatása alatt kénytelen végigszenvedni három éjszakát. Pálcájával játszik egy kicsit, forgatja az ujjai között, majd megunva ezt igen rövid időn belül, jobb elfoglaltság után néz a bőrből készült oldaltáskája mélyéből. Ám mikor elkezd kotorászni benne, különös zajt hall a sötétség felől. Összevont szemöldökkel figyeli a hangok irányát, mozgás hangjai, lépések, vagy talán valaki pakol valamit? Minden esetre nem sok jelét mutatja félelemnek. Nem mozdul el a földről, abban bízik, hogy csak eltévedt macska, patkány, bagoly, diák...
