Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 22:31
Viviana Rennes



ϟ Hajnali jelenés
  Yesterday at 15:05
Tim Roberts


ϟ Eileen & Gillian
  Yesterday at 13:18
Gillian Ollivander


ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 10:04
Seraphin McCaine
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Madeleine Eastwick
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Tim Roberts
 
Ivarn-vo Inor
 
Nox Djarum
 
Viviana Rennes
 
Rose-Neira Brooks
 
Statisztika

Összesen 581 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Celine Magorie

Jelenleg összesen 38326 hozzászólás olvasható. in 3453 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nox & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-07-18, 23:35



Nox & Raziel








Éles elme, ügyesség, rátermettség... Szükségszerűek, de az efféle szakmákban nem elhanyagolható a szerencse szerepe. Néha a halál megidézéséhez még hibázni sem szükséges, az óvatosság pedig nem mindenki számára enged gyengeségként értelmezhető könyörületességet. Csak a szerencsésebbeknek... Valameddig.
Pedig milyen jól is hangzana – sóhajtom – Talán még én is gyakrabban tévednék ide – teszem hozzá nagy ártatlanul, talán leheletnyit ingerkedőn.
S persze, az is tény, hogy oly sok mindent én sem tudok erről a nőről, ha igazán számot kéne adnom, akkor talán azt kéne mondanom végül, hogy siralmasan keveset, habár pont annyit, amennyit mindenképpen kell. A többi... Esetleges, esetében nem létfontosságú, engem pedig nem foglalkoztat. Ellenben valaki mással, mert ó igen, akad, akinek a múltjában tátongó fekete lyukak úgy égetik a tudásszomjam, mintha maga Mordor tüze égne lelkemben, és egy pillanatra el is kap a vágy - az érzés, hogy valami másról beszéljek, hogy ezt hozzam szóba, és erről kezdjem faggatni a nőt, az ismeretlent, aki talán tud valamit arról a másikról, arról, aki után hiába kutattam... De megemberelem magam, még idejében; van, amiről nem beszélek. Ajkamon udvarias, halovány félmosoly, tekintetemben merő érdeklődés, de az elhangzó név nem azé, aki érdekel.
Egyáltalán nem.
Talán... – ismétlem lassan – Úgy hallottam, járt erre nemrégiben, tudod... És reméltem, e végett aztán tudsz róla ezt-azt – folytatom, arra nem térek ki, hogy ő bizony tud Noxról egy-két dolgot. Semmi olyat, amit én ne tudtam volna addig is, a de az, hogy ez a felállás így is maradjon, és ne legyen szélesebb körben is ismert... – Vajh akadhat, ami felfrissíti emlékezeted? – érdeklődöm szelíden. Ezért még nem kívánok fizetni, hiszen ha ténylegesen akarnék valamit, az ez után jönne. Hogy fog-e, még nem tudom, talán egy röpke játék erejéig... Talán megeshet.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-07-04, 10:13



Raziel & Nox







Bár a kábulat mint olyan immáron talán örökkön örökké állandó légkörként telepedett az agyam köré, józan eszem épp olyan éles és kihegyezett, mint mikor a kinti hűvös levegő ölelésében kattog. Kattog, mert kattognia folyton kell, mert mint ahogy az némán elhangzott, ebben a szakmában bizony vajmi kevés a hibázási lehetőségek száma. Nulláról indul, és azzal végződik. Talán a profibbaknak elnézik, talán, feltéve ha jól leplezik, egyébként valamely szerencsétlen úgyis áldozata lesz előbb, vagy utóbb. De hogy ez a valódi elkövető lesz avagy sem, az már senkit sem érdekel.
- Ugyan, forgalmi pont vagyok, nem szuperhős. - Mosolygok lágyan, s valóban. Mindhiába hogy nem nézem jó szemmel a pénzéhes fiatalok kényszermunkáját, annyira bizony nem hat meg a momentum hogy a jólétemet tegyem kockára értük. Túl sok biztos pont fordul meg nálam, merőben feltűnő lenne. Annyit viszont megtehetek - hisz még élvezem is -, hogy futtatójukat, ha fontos információra áhítoznak kutyaszámba se veszem, hadd kuncogjon magában a fiatalabbik. Én is voltam kezdő, tudom milyen, rengetegszer vágytam rá, hogy tekintsenek el a hibáim fölött, de nem, vagy ott és azonnal megoldom, vagy elbúcsúzhatok tulajdon testrészeim egyes darabjaitól. Hogy ennek túlélése némi szerencsének is vagy csak saját kreativitásomnak tudható-e be, az maradjon az én kis titkom, hisz nincs is kinek mesélnem róla. Nem létezik ember ezen a bolygón, aki feltétlen bizalmam élvezné, s ha rajtam múlik, ez egy jó darabig így is marad.
De térjünk is át a tárgyra, hisz evidens hogy kedves vendégem nem pusztán kedvtelésből jött ma este Londonnak ezen tájékára. A név elhangzott, s nemrég felvett szemkontaktusunk során Raziel tekintete épp oly kíváncsian fürkészővé válik mint az enyém, mikor bizakodó pácienseim gesztusjátékai által turkálok elméjükben. Az én arcom azonban rezzenéstelen, pusztán egy gyengéd szemöldökvonással reagálok az elhangzott szavakra.
- Talán megeshet. - Válaszolok határozottan. Természetesen ismerem, a múlthéten járt itt, sunyi kis dögnek tűnt, úgy védte a személyazonosságát előlem mint kisgyerek az új játékát, de semmi probléma, egy kis csellel meglehet azt szerezni. Anonim emberekkel nem üzletelek. Lényeg a lényeg, hamar távozott, s én mint mindenkivel kötelességtudóan naiv szolgáltató, neki is felsoroltam a magam ajánlatait. Talán hiba volt, talán nem. Majd most kiderül. Nem kérdezek semmit, pusztán ez a kétes válasz az, amit nyújtani tudok. Nem tudhatom mi lenne a helyénvaló, így inkább egyiket sem ismerem el, nem mondok semmit ami felhasználható lehet ellenem. Csak várok türelemmel, bizonyára hamarosan érkezik a folytatás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-06-27, 22:48



Nox & Raziel








Kellemes a hely, s még kellemesebb dolgokat ígér, már a puszta ígéret bódító, hát még a többi, de az elmét homályosító kábulatnak nem szabad engednem - még nem. Egyébként sem szerencsés, ha túlságosan elengedem önfegyelmem, a kontroll alól ugyanis az a szadista, alulszocializált vadállat gyilkos tekintete csillan fel, akit oly nagyon igyekszem elrejteni a külvilág elől, szerencsére sikerrel. A gondos tanítás és odafigyelés eredménye... A környezet miatt nem aggódom, vagy legalábbis nem eléggé talán, az ember feladata, hogy uralja saját környezetét, végül is. Az én feladatom - meg is oldom akkor hát, így, vagy úgy.
A létük nem a te kezedben van, kíméletességed bizonyára kellemesen hat, simogató a léleknek, bizalmat és hűséget ébreszt, de életet nem feltétlenül ment – biccentek lassan. A hibák ebben a bizniszben gyakorta halállal járnak, és csak örülhetnek, ha nem a sajátjukkal. De éppen ezek általában nem feledik azokat, akik kegyesek velük, a bizalom pedig felbecsülhetetlen érték, a ritkasága miatt, még azzal együtt is, hogy az évek múltával sokszor felemás és csalfa. De ha túléli a kezdeti éveket... Akkor remek szolgává, vagy téglává válhat az illető.
Belekortyolok pezsgőmbe eztán, mielőtt felelnék. Ó, no lám, milyen érdeklődő! Helyes. Ajkaimon halovány félmosoly bujkál, ahogy felpillantok rá.
Bizonyára ismered Eric Ackerley-t, igaz? – említem meg. Nos, a rossz hír az, hogy én is, ugyanis a minap fogtam vallatóra a Minisztériumban - de erről egyelőre nem beszélek, sőt, és arról sem, hogy terhelő vallomást tett Noxra, oly sok mindent kiteregetve róla... Amit persze hajlandó lennék valahogy... Eltűntetni. De nem, egyelőre csak merő érdeklődéssel szemlélem őt, és arcát; a rajta átfutó érzéseket. S persze várom, vajh a név említése elégséges-e, hogy bármit is közölni akarjon. Ha nem, az sem baj mondjuk.
Magamban szórakozottan elmosolyodom. Talán még fizetni is hajlandó leszek majd azért, hogy elmondja nekem, az illető napok óta eltűnt; cserébe talán megosztom vele, hogy jelen pillanatban hol is van a kedves delikvens.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-06-22, 11:35



Raziel & Nox







S valóban, az ember nem robot, érzései munka közben is éppolyan lankadatlanok, mint mikor csak békésen szendereg otthona kényelmében. Ámbár szerencsés helyzetben van az, kinek a munkája puszta mázliból fakadóan avagy sem, de némi, vagy teljes szórakozással köthető össze. Elég ha csak rám nézel. Tulajdonképpen, a hivatalos állás szerint munkanélküli vagyok., sőt mi több, nem is létezem. Nincs pszichológiai végzettségem, nem vagyok anyakönyvezve, a prostituált meg mint szakma, épp oly illegális, mint a feketekereskedelem, így hát jobban járok ha nem csörtetek be az irodába, és mondom azt, hogy elnézést kérek, jegyezzék be a nevem, munkahellyel mindennel együtt a maguk kis adatbázisába, mert ha nem, nagyon morcos leszek. Szó se róla, akarták ugyan, akaratom ellenére, de hihetetlen mi mindenre képes egy kis báj, és némi pénz... Vagy ha az nem, a nyers varázserő is megteszi. Nem vagyok profi, mert sosem tanultam iskolában a varázslást, de tudok egyet s mást.
Lényeg a lényeg, a bájos úrfi - alias Raziel - úgy dönt taktikámhoz társulva pusztán élvezi a luxust ami neki jár – milyen jól teszi -, így mindketten elégedett félmosollyal, egyfajta kellemes bódultsággal, üldögélünk a kanapén, mely igazából a hely sajátos velejárója. Kellemes, ámbár kissé érdektelen csevej veszi kezdetét kettőnk között, mondhatni ez afféle felvezetés, hisz van illem is a világon, szép köret a dolgoknak, hasznos tud lenni olykor. Fáradt monológom végére érve figyelmes szemmel, kihegyezett fülekkel hallgatom a legfrissebb közlendőket. A környezet miatt nem kell aggódni, a hely főbb szenzációinak – éljen a szerénység – külön fenntartott helység dukál, amely pontosan a színpad és az emberek mellett helyezkedik el ugyan, mégis tökéletesen elkülöníthető azoktól. A testőreim pedig tudják mivel játszanak, ha netalántán véletlenül eljárna a szájuk – a biztonság kedvéért füldugót is kaptak, ezért nem beszélünk soha.
- Hogyne. Ez a kapcsolatrendszer a jövőben is csak burjánzani fog, még ha néha oly' nagyon naiv lelkeket is befognak, hogy még az én szám is tátva marad tőlük - képletesen persze. De velük kíméletesebb vagyok ha hibáznak. Majd megtanulják. - Sóhajtok egy aprócskát. Akármilyen furcsa, bizony belém is szorult annak idején némi korrektség és könyörület, mert nagyon jól tudom, hogy azok a 15 éves kölykök akik olykor megfordulnak felém pár ropogós információval, ők bizony nem önszántukból vannak ott, ahol, és sajgó tenyerem merő odaadással csattana futtatóik arcán ezért a gusztustalan kegyetlenségért, azonban nekem pusztán tekintélyem van ezekben a körökben, főguru az nem vagyok.
A következő mondatokra lágy sejtéssel húzom fel mérnöki precizitással kihúzott szemöldököm, úgy tűnik lassan ideje a tárgyra térni.
- Hallgatlak. És persze... Mire vagy kíváncsi? - Hajolok közelebb pár árnyalatnyival, karomat kényelmesen a támlának döntve. Így működik ez nálunk, valamit valamiért. Hasznot haszonért. Ki tudja ezúttal kik vannak terítéken. Ennyit is az untatásról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-06-21, 00:43



Nox & Raziel








Rossz dolgok mindenkivel történnek, magam részéről én nehezen látom meg bennük a jót, máshogy kapcsolódom ki. Szerencsére ez nem ide tartozik, a mostani programom inkább egyfajta feladat, semmint önfeledt időtöltés, ámbár szerencsére ezzel együtt is van módom viszonylag kellemesen tölteni az időmet, mire rátérnék arra, ami valójában ide hozott. Könnyed bókkal nyitok, bár nem köszöni, illően fogadja, ennyi nekem elsőre most elégséges. Nem udvarolni jöttem, így végső soron nem is számít.
Tudod, hogy megy ez. A sok munka. – magyarázom könnyedén, miért is csak időnként, ezzel előrevetítve, hogy mivel függ össze jöttöm. Valóban lesz itt pénzmozgás, ámbár nem áll szándékomban egy vasat sem kiadni a kezeim közül - sokkalta inkább fogadni, méghozzá súlyos összegeket.
Á értem – felelem szolid fél mosollyal, miközben engedékenyen átveszem a felkínált pezsgőt, ha már ilyen nagyvonalúan felkínálták, hát nem kéretem magam. Ámbár egy gyors, de természetesen észrevétlen ellenőrzést megejtek, ha már viselem azt a fránya karkötőt, s ha nem mérgezett, hát iszok is egy kortyot. Nem köszönöm meg egyébként, épp úgy, ahogyan ő sem tette a bók esetében, csupán egy biccentéssel reagálom le. Következő szavaira halovány félmosoly suhan át ajkaimon. Micsoda lenyűgöző önirónia is ez, már legalábbis meglátásom szerint igencsak beillene annak is.
Meg sem lep. Akkor hát túl sokat nem hagytam ki... Legalábbis ami a környezetet illeti – teszem hozzá, sejtetve, hogy talán az említett információk terén azért akadhat, ami felcsigázná érdeklődésem. Közben pedig tehát helyet foglalok, kényelmesen, lazán, már-már nemtörődöm módon viselve a környezetünkkel szemben, noha érezhetően figyelmem nem lankad, de fókuszába elsősorban a nő kerül, másodsorban a minket övező valóság. Hiba lenne arról teljesen megfeledkezni, elővigyázatosságom nem engedné. – A legfrissebb információk... Tehát akadnak új forrásaid is? – merő érdeklődés, neveket nem kérdezek. – Ami az enyémeket illeti... Egy részük változik, egy részük állandó, tudod, hogy megy ez. Van, aki untat, és van, aki képtelen lenne. – ez utóbbi talán őrá vonatkozik, talán nem, ezúttal nem fogalmazok meg nyílt bókot.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-06-13, 12:36



Raziel & Nox







Fáradt létem mintha minden egyes pillanata arról tanúskodna, hogy talán helytelen az a Sors ami nekem jutott. Puszta tévedésből lettem ide száműzve, pusztán egy véletlen baleset miatt kellett magam idáig felküzdeni, pusztán valami égi jelenség figyelmetlensége miatt kényszerültem oda, ahova. De nem, ez csupán kósza gondolat, köszönöm szépen, jól érzem magam. A fáradtság furcsa, elvakult gondolatfoszlányok felszabadítására képes, azonban nem vagyok holmi rinyálós kamaszlány, aki naphosszakat sír mert csúnya dolgok történnek vele. Ha csúnya is az a dolog, az én feladatom hogy meglássam benne a szépet, és nem másé. Építs szarból várat, s meglásd, minden jóra fordul! Vagy legalábbis elviselhetővé...
Félreértés ne essék, nem vagyok szomorú, a legkevésbé sem. De jókedvem sincs. Oh, már mióta ebben a köztes űrben lebegek. Én vagyok az űrök közti űr, már ami a hangulatomat illeti. Állandó közöny, jól megjátszott szimpátia, színészi empátia és miegymás, ami egy luxusprostinak elengedhetetlen.
Lágy klasszikus, némi vad ritmus cseng a fülemben, megszoktam már, errefelé nem épp a változatosság szépsége az irányító eszme, de talán bele is őrülnék a folytonos megszokás megszakíthatatlan folyamatába. Hozzám nőtt ez a hely, minden apró részletével, szegletével, ritmusával, helyzetével. Ámbár lankadatlan érdeklődésem folyton folyvást körpályát biztosít tűhegyes tekintetemnek, akaratom ellenére fedezek fel újra és újra olyan kincseket, melyek eddig elkerülték a figyelmem. Mintha most is épp egyre bukkantam volna, vagy talán csak közel a cél, de mindegy is, hisz magányos melankóliám egy felém tornyosuló alak szakítja meg, akire ugyan kezdetben két fájdalmasan mély pillantást szegezve bámulok, megcsapván engem a felismerés szele, nyomban ravaszkás mosollyal fogadom magam mellé.
Beszívom a bókjait, meg ugyan nem köszönöm, tényeket felesleges, de elégedett mosollyal pillantok fel a mesés freskókkal díszített mennyezetre.
- Időnként. - Biccentek, sejtve tudván elkövetkezendő szándékait. Naiv lennék, ha azt gondolnám, hogy Raziel puszta meghitt érdeklődésből látogatott el ma énhozzám. Nem, ő nem szokott olyat, nem is várja el tőle senki, az üzlet az üzlet, a zsebem talán már készülhet is a legfrissebb bankók költözésére.
- Hazudnék ha azt mondanám, már megint. Szóval igen, már megint. - Kortyolok egyet kellemes pezsgőmből, és észrevehetetlen könnyedséggel biccentek egyik testőrömnek, hogy a fess fiatalembert sem ártana megkínálni valamivel. Ha ő tisztelettudó, legyünk mi is azok, hisz megérdemli. Természetesen a nagydarab fickó – név szerint Gustav - nyomban intézkedik ez ügyben, nehogy már luxuspezsgőtől száraz legyen szegény szentem szép torkocskája.
- Minden ami eddig. Szexéhes gazdag ficsúrok közt ártatlan nyomorgók titkokkal teli kabátban, puccos pezsgőt kortyolgató kiöregedett dívák selyemfiúkkal a páholyban, megfontolt főurak kényes prostikat simogatva táncot utánozva a parkett minden szegletén, és persze: én, merő eleganciával telt csendes magányomban, páciensekre várva, csordultig tele a legfrissebb információk kecsegtető halmazával. Áh igen, minden a régi. - Kellemes sóhajjal zárom mondandóm, ami tán bőbeszédűnek tűnhet, olyan lágy és megfáradt, hogy órákat hallgatva sem tűnne soknak.
Kíváncsian beletemetkezvén vonásaiba, mondhatni Raziel kissé feltölt a gesztusaival, sugárzik róla valami egészen rendkívüli, nem szokványos tapasztalat. Sok minden történt vele mióta utoljára rápillantottam, ehhez kétség sem fér. Feltölt, túl sok az unott unalmas ember errefelé, olykor halovány ijedtség fut át rajtam, hogy egyszer én is olyanná válok mint ők. Egy a bibi: nem gondolkozok ennyire előre, hisz bármikor távozhatok, bárhonnan. A világról, vagy a világból, oly mindegy, egy a lényeg: ha valaki, az Élet mérföldek hatványaival hatalmasabb mint én, s akármennyit küzdünk, úgyis ő fog nyerni, a kérdés csak az, meddig fogom még bírni.[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-05-24, 20:51



Nox & Raziel








Drága és előkelő hely ez, ez többek között az oka annak is, hogy én nem vagyok épp mindennapos vendég erre. De pont ez az oka annak is, hogy időnként mégiscsak erre vetődöm. Jelenlétem bár nem mindennapos és szokványos, mégis magától értetődő és természetes, ezért nem meglepő módon minden különösebb erőlködés nélkül vegyülök el és ütöm el az időt, mígnem úgy nem érzem, hogy ennyi elég volt.  
Ekkor pedig, a megfelelő pillanat eljövetelét érezvén a nőhöz lépek tehát, ahhoz a nőhöz, akinek figyelmet követelő jelenléte az enyémet is indokolja jelen pillanatban, még akkor is, ha ezt még ebben a pillanatban véletlenül sem kívánom egyértelműsíteni. Nem is esik nehezemre, mert áthatóan másokat fürkész, így az, ahogy közelébe vetődöm, könnyedén tűnhet valódi véletlennek, semmint szándékolt, felépített programnak. Jó is így. Ajkaimon halovány, visszafogott és udvarias mosoly játszik, kellemesnek hat, és ez pont elégséges is. Talán az időközben elfogyasztott ital miatt, de egészen őszintének hat, még ha vélhetőleg nem is őszinte, szívből jövő örömről tanúskodik. Az nálam túlságosan ritka kincs, hogy felelőtlenül osztogassam. Nem, ez egyszerű jókedv, vagy valami hasonló lehet.
Ugyan kérlek, sose tudnám elfeledni ezt a lenyűgöző jelenséget... – felelem bájosan. Finom bók ez a részemről, ámbár valós. Ó igen, hiszen neki legalább annyira nem kell szégyenkeznie, ami a külsejét illeti. Nem épp szolid és visszafogott a külleme, ezt meg kell hagyni, ellenben feltűnő és nehezen feledhető, erről pedig aligha lehetne vitázni. Nem, mintha bármelyikünk is akarna. – Időnként erre tévedek, tudod, hogy megy ez – érkezik derűs válaszom, ahogyan melléje lépek közben, hogy különösebb invitálás nélkül is helyet foglaljak, na nem közvetlenül, szorosan mellette, illedelmes távolságban, amelyből még egyértelmű, hogy vele vagyok, és nem csak úgy leültem, mert megfáradtam épp. – Még mindig ez a törzshelyed, tehát? – persze, hogy ez. Nincs oka váltani. Talán ha egyszer beszivárog ide valami, amely már túlságosan leértékelő lenne a többi jelenlévőre is, majd vált. Így ez nem több, mint tiszteletkör, nem valós érdeklődés.
Ámbár megvallom, valóban rég jártam erre... Mi újság mostanában? – ez már valós érdeklődés, mivel egy későbbi témát készít elő, még, ha egyelőre csak finoman, távolról is. Közben kényelmesen és lazán elhelyezkedem, nem zavartatom magam különösebben. Kéne? Ugyan.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 386

TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel 2015-05-13, 18:51



Raziel & Nox







Hófehér folt a sötétben, pár piros kontúr és arany csillogás. Lényegében: ez vagyok én. Én, az éjszaka leánya, díszvendégként jelen szerény törzshelyemen. A nap többi része pusztán elröppent. Mintha mi sem lett volna, egy mögöttes árnyékként szállt el mellettem. De most itt vagyok, a jelenben, még csak frissen érkeztem, de mintha már évek óta itt, ezen a szent helyen ücsörögnék. Kérdezz meg bárkit, megmondja ki vagyok, de hogy mit takarok, avagy akarok, azt aligha fogod megtudni. Csak ülök itt mint egy elegáns szobor, egy kifinomult porcelánbaba, s hasítóan mély tekintetemmel figyelem a betévedő egyéneket. Érdekesek, nagyon érdekesek. De hisz ez nem is akármilyen hely. Ha a térképen keresed, kétlem hogy megtalálnád, ellenben ha jó embertől kérdezed, tudatosul hogy talán minden nap elmész mellette, mégsem szereztél még róla tudomást. Tehetős emberek járnak csak ide, aranyárak uralkodnak mind az italokon, mind a kínálaton.
Néhány órája vagyok csak jelen, egy végtelenül kényelmes, bordó bőrkanapén feszítve. Kezemből mintha sosem tűnne el a cigi, mellettem ínyenc kaviár, és tisztes távolságra két nagydarab testőr, személyes biztonságom támpontjaiként. Combjaim egymáson, hátam mint a cövek, s olykor kellemeset kortyolok feltálalt pezsgőmből.
Szokásos rituálé ez, szerves része az életemnek, nem feltétlenül szórakozni járok ide, pusztán közismert tény: ha valaki keresne, itt megtalál. Márpedig szoktak, nem is kevesen. Sok páciens fut a kezeim – netán melleim – alatt, el sem tudom mondani neked mennyi. Ma is mint mindig, ha valaki leül elém, készséggel felelek minden egyes kérdésére, s ha a segítségemet kéri, egy röpke áregyeztetés után örömmel kibogozom vele élete fonalát, hadd menjen gondtalanul tovább.
Késő este tájt, változatlanul ücsörgök, karcsú fekete cigarettával hosszú körmeim között, hisz sejtek még pár embert, figyelem is ki az aki megcélozna. Velem szemben gyanús alakok gondterhes arccal merednek rám, én pedig elmerülve tekintetükben észre sem veszem a felém közeledő alakot, így váratlan, ámde kellemes meglepetésként konstallálom hirtelen felbukkanását.
- Oh, Raziel! - Mosolyodok el sötét eleganciával arcomon. - Hát már azt hittem el is felejtettél... - Hangom mint mindig, most is nyugodt, lágy és bizalommal teli - pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Gyorsan, de tüzetesen mérem végig a még mindig sármos, még mindig vonzó és attraktív ifjút. Be kell hogy valljam, azon kuncsaftjaim egyike, kiket mindig szívesen látok. Kellemes látvány szemeimnek, örömmel szolgálom ki ha szüksége volna rá. Persze árengedmény nincs.
- Mondd csak kedvesem, mi szél hozott erre?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Nox & Raziel 2015-05-10, 23:31



Nox & Raziel








Kilenc óra körül lehet, este, természetesen, ezt jelzi az egyre sötétebbe hajló ég is, igaz ami igaz, esős napunk volt, így túl sok fény a nappali órák alatt sem érhette az utat, melyen lábam vezet. A fekete bőrkabát alatt barna, kockás ing lapul, mellé fekete nadrág, és fekete, western-szerű, bőr bokacsizma.
Talán úgy fél utcával, ha odébb van a pont, ahova eredetileg érkeztem, majd egy gyors emlékezettörlést követően - melyben az alkoholmámortól egyébként is ködös tekintetű muglit részesítettem, aki a sikátorban csövelt -, majd hanyag nyugalommal és lazasággal rágyújtva, mintha mi sem történt volna, és egyből meg is indultam eredeti úti célom felé. Milyen óvatos, milyen tapintatos voltam is ma... Egy pillanatra elfog a vágy, hogy visszaforduljak, de végül sikerül magamra parancsolni, egyébként sem lenne épp megfontolt döntés, és szerencsére ezzel kellőképpen tisztában vagyok, így szelem tehát a métereket, még ha nem is sokáig: rövid séta ez, nem véletlenül persze. Hamar elérem a célom tehát, épp egy cigarettára való idő volt - bár általában nem dohányzom, ma talán mégsem utolsó szál.
Jártam már itt korábban, meg kell valljam, többször is, ámbár nem nevezném magam törzsvendégek, megközelítőleg sem, ahhoz túlságosan ritkán vetődök ide. Talán fél-egy évente egyszer? Bőven elég, bizonyos okokból szükséges, másfelől gyakrabban már rém felesleges... Egy elit klubba érkezem tehát, különösebb gond nélkül jutok be, mint mindig. Utam ezúttal az emeletre visz, miután - átmenetileg persze, de - megszabadulok kabátomtól, célirányosan, hiszen keresek valakit, és hiszem, hogy az illető itt van. Itt, vagy az otthonában, azonban szombat este van... És ez sok mindent sejtet, így itt keresem először. Így érkezem meg tehát az emeletre, ott azonban kiszúrva, hogy keresettem itt van, lefoglalom magam, mintha észre se venném őt. Legalább egy-másfél órát időzök itt tehát, lekötnöm magam nem nehéz, pláne nem ezen a helyen, ahol mondhatni, minden adott, hogy egy férfiember figyelmét kitöltse, mint az ital, vagy a nők... De eztán idő van, figyelmeztetem magam, így tehát hamarost hogy, hogy nem, de mégiscsak kiszúrom a hölgyeményt.
Nox! – köszöntöm meglepetten, mintha épp most venném észre, hogy lám, ő is itt van. Régi jó ismerős, mondhatni, így hát feléje veszem az irányt, egyelőre jelét sem adva, hogy konkrét dolog lenne, amit meg kívánnék vitatni vele. Pedig okkal kerestem meg, de még mennyire. Nem, mintha ne lennék jogkövető polgár, és ne végezném dolgom teljes precizitással és megbízhatósággal... Legalábbis kifelé. A valóság alkalomadtán más, azért is vagyok most itt. – Rég láttalak – villantok felé egy mosolyt tehát, ahogyan végigmérem, zavartalanul, láthatóan nem tartok sem testőröktől, sem mástól.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nox & Raziel

Vissza az elejére Go down

Nox & Raziel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London :: Aranyvarjú-