Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Csetresz és Fűszer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1253

TémanyitásTárgy: Csetresz és Fűszer 2015-05-10, 21:17

First topic message reminder :


Csetresz és Fűszer

A bejárat mellett két oldalt kazettás ablakokon keresztül lehet belátni az üzlethelyiségbe, hasonló stílusú a bejárati ajtó is, piros fából, boltívesen, a felső részen ablakos megoldással. Az üzlethelyiség két részre van osztva, belépve egy kisebb előtér fogadja a vásárlókat, a falak mentén polcok, kis üveges szekrények adnak otthont a különböző tárgyaknak. Természetesen az értékesebb fajtákat a kulccsal lezárt szekrények őrzik, nehogy avatatlan kezekbe kerüljenek. Balra egy kisebb pult látható, pirosra és feketére festett fából, a sarkán egy csillogóra kisuvickolt viharlámpával. Jobbra egy boltíves átjáró vezet a fűszeres részbe, ahonnan kellemes, zöld és föld illat áramlik ki. Tele cserépbe ültetett növényekkel, varázslatos, megbűvölt, gyorsan növesztett szárak, gyökerek, színes bogyókat lógatók, folyton mozgók sorakoznak az asztalokon, komódok tetején, az ablak előtti polcon, falra szerelt tartókban. A bejárattal szemben csigalépcső tekeredik felfelé, az alján megbűvölt, őrző és illetéktelen személlyel szemben sipítozó lánccal. A lépcső a tulajdonos otthonába vezet, oda tilos a belépés.

Kívül, a bejárati ajtó felett kazettás üveggel zárt erkély, téli kert látható, a ki nem nyitható ablakoknak számtalan további növény húsos levele tapad, ennyi látható csupán a fenti lakás rejtelmeiből.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-25, 20:10


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Talán sokaknak furcsa, hogy egy gyönyörű nővel osztom meg az életemet megkeserítő bizonytalanságomat, melyet a szívemet megdobogtató nő iránt érzett szerelmem hívott elő. Aki nem ismer minket még jót is nevethet, többen vannak ilyenek, de mi tudjuk, hogy mi az igazság. Emmácska egykor a szívem csücske volt, végül is most is az, csak a másik csücskébe sétált. Megadóan lemondtam róla kamaszként, de úgy érzem nem ért veszteség, hiszen egyrészt ha nem is könnyedén de eldobtam magamtól a kamaszszerelem gyorsan kihunyó lángját, ezzel nyertem magamnak egy igaz barátot, másrészt a bizonytalant a biztosra cseréltem, így nem veszítettem el. Emmácska mindig is az életem része volt, már elsősként is megkaptam a bizalmát, ő volt az aki odatoppant elém még a Süveg döntése előtt és közölte velem, hogy bárhová is kerüljek, ő ott lesz mellettem, vagy mögöttem, vagy akárhol ahol én vagyok. Talán ez volt az a pillanat, a földbe vert ok amiért a szívem fellángolt érte, később amikor már megértem az ilyen gondolatokra, rájöttem, hogy ez nem elég, nem lesz több…..csak jobb, mélyebb és becsülendő. A szerelmem iránta átváltozott szeretetté, a rajongásom tiszteletté, s mindez örök megbecsüléssé alakult. Ma úgy érzem csak nyertem a dolgon, hiszen ha nem is személyesen de írott szóban, mindig megkapom a magamét tőle, tanácsot ad, biztat, ápolja az önbecsülésemet, szereti a főztömet. Az ötletei egyszerűen fenomenálisak, mint a mostani is, bár nem tudom hogyan kivitelezzem profi módon.*
-Vegyek neki virágot? Emmácska, gondolod, hogy az elég? Naponta kap négyet-ötöt a vásárlóktól. Már arra gondoltam, hogy kiírom, „férfiak csak a feleségük kíséretében jöhetnek be” és azt, hogy „Az eladó hölgy nem eladó!”
*Az egy dolog, hogy a boltom egyik helyisége tele van növényekkel, elvégre egyrészt ebből élek, de az már kissé frusztrál, hogy a külső helyiség állandóan tele van virágcsokrokkal, illatos cserepes növényekkel. Lassan a muglikéhoz hasonló virágboltot nyithatnék a mostani misztikus és varázslatos bájnövények és fűszerek helyett. Aztán még rám sütik a bélyeget, hogy kertész vagyok és fát nevelek. Értem én, hogy miről beszél Emmácska, csak azt nem értem hogyan gondolja, hogy megoldjam. mégis csak jó lenne az a bájital. *
-Hogyan kellene meglátnia? Mármint eddig is látott minden nap, mit kellene megmutatnom amit eddig nem vett észre?
*Na ez most bonyolult. Danácska minden nap lát engem én meg teszem neki a szépet a magam módján, kedveskedem neki, vele szoktam bókolni is bár nem biztos, hogy az elég. Dana határozott nő, tudja mit akar és valószínűleg nem engem, neki egy céltudatos, erős egyéniség kell, hogy biztonságban érezze magát mellette, hogy olyan életet nyújtson neki ami hozzá illik. Ezzel szemben én mit ajánlhatok? Élethosszig tartó fűszerboltot és tarka hajat, meg….egy teli kamrát. Kíváncsian nézek Emmácskára, hátha megadja a választ a kérdésemre és akkor egyenesbe jövök, ám a tréfáján muszáj nevetnem. Értem én a viccet és nem sértődöm meg, Emmácska mondhat bármit tudom, hogy nem akar megbántani, minden szava arra hivatott, hogy jobb kedvre derítsen és egy kis lelket öntsön belém.*
-Abban jó vagyok, majd készítek újat. Legalább lesz kísérleti alanyom.
*Az elé pakolt ételmennyiség valóban tetemes, de úgy is csak csipeget, és én is segítek neki, egy hógombócot el is veszek magamnak és mellé egy kis sonkát. Édes és sós, egész jól megy egymáshoz, lehet, hogy holnapra én leszek zöld, végül is megy majd a hajamhoz.*
-Ugyan, nem kell…..és meglátod eljön az igazi, ha kell én ültetem fehér lóra.
*Szépnek látom igen, mindig is annak tartottam, láttam felnőni magammal együtt, de míg én megmaradtam szürke kis egérnek, ő királylány lett. A fene sem érti miért nem hódította meg senki sem a szívét, pedig biztos vagyok benne, hogy épp annyi férfi legyeskedik körülötte mint Dana körül, csak Emmácska elbújik míg Dana egyenesen élvezi ha udvarolnak neki.*
-Majd eltitkolom ha látom és befogom a szemeidet.
*Nevetek fel a képtelen ajánlaton, ígéreten. A kedvem határozottan kezd a helyére fészkelődni, a beszélgetés is elterelődik Emmára, végül is kíváncsibb vagyok rá mint ő az én problémáimra, rég láttam őt, az a pár levél pedig nem elégítette ki a kíváncsiságomat, amúgy is szűkszavú volt. A legutóbbi lovagját is csak érintőlegesen említette. Kacsintok rá és a tányérjára teszek egy szezámmagos kiflit, pont megy a sonkához, remekül kiemeli az ízét. Egy falat hógombóccal a számban hallgatom az élménybeszámolót, majd mikor lenyeltem hozzáfűzöm a gondolataimat.*
-Nem is értem miért élsz ott, amikor nem szereted a nagyvárost, az Danának való, ő imádná, ehelyett itt él egy kis faluban és halálra unja magát. És meddig maradsz? Örülnék ha nem rohannál el megint, elmehetnénk kirándulni már egész jó az idő.
*Danát is elvihetnénk, de szerintem nem élvezné, őt inkább Londonba kellene vinnem, talán egy opera előadás, vagy mozi, a muglik imádják. Eszembe jut még néhány ötlet de most nem kérdezem meg Emmácska véleményét, majd holnap, vagy azután, nem sietek. Legyen ez az ő napja, meséljen, egyen jókat, érezze magát jól.*



[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-22, 09:40


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék eltávolodni tőle. Bár fogalmam sincs, ha mégis találnék valami herceget fehér lovon és meg is próbálnám kiverni a fejemből őt, akkor menne-e, ha a közelemben van. Aztán ott a gond, hogy őszinte típus vagyok, de kétlem, hogy a leendő szívem választottja értékelné, ha sok időt töltenék egy másik férfivel, akiért a szívem oly hevesen dobogott egykor, vagy még akkor is, csak már nem merném bevallani magamnak sem. Nehéz kérdés, de fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt az érzést megszüntetni magamban és félek tőle, hogy talán lehetetlen is lenne, pedig hiába ő Danáért repes és erről még a kis démon szerű dagi cica emlegetése sem tudja elvonni a figyelmemet. Persze kérdezhetnéd, hogy akkor miért én lelkesítem őt és adok neki tanácsot, hogy nyisson Dana felé. Egyszerűen csak, ha valakit szeretsz, akkor fontos neked a boldogsága és nem számít, hogy mibe kerül, hogy ezt elérd. Ha én nem leszek boldog, de ő igen, az nekem már bőven elég, de legalább megmaradok a barátja és megpróbálok segíteni neki, hogy ő elérje az áhított célt valahogy.
- Pedig valahogy a tudtára kellene adnod Max. Mi lenne, ha... növényekkel és bűbájokkal tennéd meg? Ha már ahhoz értesz, talán egy-egy apró meglepetésből értené. - bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Mármint értené talán, de közben Danának elég sokan teszik a szépet, utána sokan megfordulnak, nem biztos, hogy egy újabb kedves gesztust tényleg úgy értelmezne ahogy kellene. Én ösztönzöm, de közben féltem is Maxet, hiszen mi van akkor, ha kitárja a szívét és aztán félredobják csak összetörten. Dana nem érti ezeket a dolgokat úgy, mint mi. Nála valahogy máshogyan mennek az érzések, mint az átlag embernél, talán pont azért, mert megszokta már, hogy megkapja őket, és nem gondol bele abba, hogy milyen, amikor a másiknak nem jár az a bizonyos remélt viszonzás.
- Dehogy! Nem kellenek neked efféle cselek Max. Hidd el, ha kicsit észrevesz, ha meglát téged úgy, ahogyan ~én~ kellene, akkor már nem lesz gond, csak... mutasd meg neki. Én pedig majd szólok, ha valaki megbánt és majd ő is kap valami hajszínező bájitalt. - kis cukkolás azért belefér simán barátok között igaz? Ez nem olyan nagy dolog, hogy ne tehetném meg és egyébként is mondtam már neki sokszor, hogy hiszek benne, hogy majd képes lesz megtalálni azt az ellenszert, még mindig hiszem, hogy így van, csak tényleg akarnia kell és persze az sem ártana, ha ő is egy fokkal jobban hinne önmagában. Tudom, hogy meg tudja csinálni, maximum ez most nehezebb, mint amikkel eddig általában próbálkozott, de menni fog majd.
- Reméljük! Majd maximum a nálad töltött idő után mindig tartok egy hetes kemény edzést, hogy a sok felevett készletedet ledolgozzam. - és persze kár lenne tagadni, hogy repes a szívem, amikor gyönyörűnek mond, hiába tudom, hogy Danát még sokkal szebbnek tartja, de... ezzel nem tudok sajnos mit kezdeni. Nekem az is bőven elég, hogy engem is szépnek lát, nem várhatok el tőle túl sokat és egyébként is, én magam is tudom, hogy Dana egész más, mint én, a kisugárzása és minden miatt. - Majd nagyon fogok igyekezni, hogy ne számítsak rá. - és akkor majd betoppan az az igazi az életembe és elvonja a figyelmemet Maxről és minden jobb és egyszerűbb lesz... legalábbis reménykedem benne. Nem könnyű úgy élni, hogy a szíved nap mint nap olyan valakiért dobog, akié viszont másért epekedik.
- Köszönöm! Azért megpróbálom legalább valamelyest beosztani az ételeidet. - egyébként sem akarok mindent felenni előle, hiába hogy ismerem már annyira, hogy úgyis rövid idő alatt újra feltölt majd mindent. Ha egy hét, vagy pár nap múlva betoppannék pontosan ugyanez lenne a helyzet, mint most. Az első pár falatot azért még a számba juttatom, csak aztán jöhet a további beszéd. - Oh, hát nem sok minden, tudod London nagy város és ott aztán igazán pörög az élet, de nekem kicsit azért mégis csak sok volt és vágytam már valami nyugodtabb életre. Azért arrafelé nem minden boltban olyan kedvesek, mint itt nálad. - oh igen találkoztam házsártos nőszemélyekkel nem is kevéssel... nem valami nagy élmény úgy távozni valahonnan, hogy csak azért nyelted le a viselkedést, mert szükséged volt az árura. Jobb szeretem az itteni életet, sokkal jobban.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-17, 07:11


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Minden egyes percért hálás vagyok Emmának és ez akkor is látszik rajtam ha épp szomorú vagyok, vagy kétségbeesett. Ha nem tudok mosolyogni akkor is szeretetteljesen nézek rá, mert ő az aki bármilyen is vagyok elfogad olyannak. Mindennek ellenére mindig megmondja az igazat, és azért nem bánt meg vele mert rájövök, hogy igaza van, olyan kifinomult érzékkel tudja köríteni azt is ha lehülyéz, hogy nem tudok rá haragudni. Belátom nem vagyok a nők álma, valószínűleg agglegény maradok és amikor öreg, ráncos és remegő kezű leszek, a gyerekek azért jönnek majd hozzám a boltba - ha még meglesz - hogy a meséimet hallgassák és kicsikarjanak belőlem valami édességet, mert azért nem kell elmenni a cukros boltba, helyben vagyok és szeretettel adom majd nem pedig galleonért vagy sarlóért. Talán Emmácska is meglátogat néha, vagy én őt és majd az unokáit a térdemre ültetem és mesélek nekik a nagyijuk iskolás éveiről, nem hagyva ki semmit sem. Emmácska persze tiltakozni fog és fejbe vág valamivel, én meg csak nevetek rajta egyre jobban elsárguló hajjal, mert valószínűleg még szottyos öregkoromra sem találom meg az ellenszert. *
-Az, egy igazi kis démon.
*A kedvem eléggé hullámzó, lassan de biztosan azonban jobban hajlok a nevetés felé, egyre több jut arra és kevesebb a szomorkodásra és kesergésre. Emmácska valóban olyan a lelkemre mint a balzsamos gyógyír. A levélírás jó ötlet, ám ennek is vannak buktatói, meg kell fogalmazni, alkalmat kell keresni, hogy átadjam, lehetőleg úgy, hogy amikor elolvassa ne legyek a közelben, különben biztos a föld alá süllyedek szégyenemben. Milyen férfi az aki nem tud két mondatot kinyögni annak akiért úgy odavan mint kölyökmacska a tejért. *
-Szépeket érzek Emmácska, ez itt a gond....vagyis nem gond, jó dolog csak épp leírni nem tudom. Még erre sem vagyok képes, sokkal jobban értek a növényekhez és a bűbájokhoz.
*Ismerem szinte az összes a varázsvilágban fellelhető növényt, virágot, gazt, legyen az hasznos vagy mérgező, és mindaddig nincs is baj amíg nem kell elkészíteni belőlük valami bájitalt. Furcsa, eléggé szokatlan, hogy valaki ismerje a növények hatását de ne tudjon belőlük elkészíteni semmit sem, még egy egyszerű szerelmi bájitalt is el tudok rontani. Igen, talán az kellene, még az is jobb lenne ha Dana csellel szeretne belém, legalább az illúzió meglenne és talán nem lenne szükség szép szavakra, csak a karomba kapnám és élnénk mint kentaur a Tiltott Rengetegben......reggel pedig bilibe lóg majd a kezem. *
-Talán vehetnék valakitől szerelmi bájitalt.......hmmmm....hogy mondtad? Ja, sajnos jóslástanból sem remekeltem soha, de nem is kell ahhoz teafű levelet néznem, hogy tudjam, megtalálod a párodat és igen, tökéletes lesz mert neked az jár. Ha valaki mégis megbánt, csak szólj nekem és készítek neki egy bájitalt.
*Egy kicsit elábrándoztam a Dana témán és nem nagyon figyeltem Emmára bár eljutott hozzám némi fáziskéséssel a válasza. ahogy ő az én boldogulásomat tartja szem előtt, úgy én is az övét, fontos nekem, hogy boldognak és mosolygósnak lássam és nem önző érdekek miatt, mert ha boldog akkor én is tudok végre szívből nevetni, hanem mert Emmácska sokat jelent nekem. Egykor szerelmes voltam belé, vagy csak úgy éreztem hogy az vagyok, végül is mindketten kamaszok voltunk, talán ha akkor összejövünk mára már megfakult volna az érzés, a kamasz szerelem sosem tart sokáig, és most nem lenne a barátom. Lemondtam róla, mert nem találtam viszonzásra és inkább a barátságát választottam. Ez biztos, hogy örök. Most már nevetek és a humoromat is megtaláltam valahol a lelkem szőnyege alatt, köztudott, hogy pancser vagyok a bájitalok terén, ha egyszer elkészítek valamit nem lehet tudni mi lesz a vége, méltó bosszú egy olyan férfival szemben aki megbántotta Emmát. Legalább nem én leszek az egyetlen akinek színváltós a haja.*
-Emmácska! Te sosem fogsz elhízni,mert csak itt eszel nálam normálisan. Ennyi belefér, különben is gyönyörű vagy, nem kell aggódnod. akkor jön el az igazi amikor nem számítasz rá. Legalábbis ezt mondják.
*Meg sem várom a válaszát arra a kérdésemre, hogy mit vigyek ki neki, elkezdek felpakolni mindent amit felsoroltam, kétszer fordulok, hogy Emma elé tegyem az asztalra a fél kamrát, viszek még tányért és szalvétát, meg evőeszközöket. A boldogság végre teljes pompájában kiül az arcomra, jó érzés gondoskodni Emmáról, mindig mindenért hálás és mindennek tud örülni, fülig érő szájjal huppanok le mellé és pakolok mindenből egy kicsit a tányérjára.*
-Nem leszel zöld. De ha mégis, majd fogom a fejed, készítek gyógyteát, azt még én sem tudom elrontani és borogatom a homlokodat. És most mesélj, mit csináltál addig amíg távol voltál tőlem és kimaradt a levelekből. De most ne a férfiügyeket mond.

[You must be registered and logged in to see this link.]


-Á, igen! Szezámmagos édesköményes kifli, gyömbéres linzer, és egy kis füstölt sonka……..mit hozzak még?


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-15, 12:35


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Húg... nővér. Na igen, erre mondják, hogy pocsék dolog, amikor bekerülsz abba a bizonyos barátzónába, és onnan kimászni kb. lehetetlenségnek tűnik. És persze ott van Dana, aki szép, aki kívánatos és aki egész más, mint én, és nem hiszem, hogy képes egy férfivel baráti viszonyt kialakítani, mert nincs az a pasi, aki ne őrülne meg érte, legalábbis én valahogy így látom. Nem arról van szó, hogy végletesen féltékeny lennék rá, csak talán igen valamelyest, de nem az ő hibája, nem tett semmit. Én juttattam magamat a barátzónába és én nem próbáltam belőle sosem elég vehemensen kitörni. Nem is tudom... nem vagyok hozzá elég bátor és nem akarom a barátságunkat tönkretenni, hiszen Max mindig is megnézte a szép lányokat és én olyan sokszor hallgattam meg, hogy ki tetszik neki és azok a lányok nem olyanok, mint én, és ez azzal sem változott, hogy felnőttünk. Ha megmondanám neki az igazat, hogyan maradhatnánk továbbra is barátok, mint most? Az a baj, hogy az nem működne, zavarban lennénk, furcsa lenne és ezt nem akarom kockáztatni.
- Ki tudja, talán tényleg elvarázsolt macska, légy vele nagyon óvatos és vigyázz az ujjadra. - nevetek még mindig és örülök neki, hogy őt is sikerül jobb kedvre deríteni, hogy ő is nevet velem együtt. Az mindig jó, ha valakinek örömet tudsz okozni és szerencsére a nevetésem az esetek nagy részében ragályos, ha csak nincs túlságosan rossz kedve, de annyira még sosem volt maga alatt, hogy ne tudtam volna kirángatni onnan és láthatóan ez most is így van, csak kell egy feneketlen bendőjű macska hozzá. És persze újra csak nem tudom megállni, hogy ne emlegessem Danát. Neki fontos, nem megy az, hogy én is kizárjam az életemből, mégis csak az unokatestvéremről van szó, lehetetlen is lenne.
- Ha elakad a szavad a közelében, akkor tényleg ne szóban tedd, akkor talán a levél jó lehet, de nem hiszem, hogy olyan szépeket kéne írnod neki, csak... amit érzel. - oh nem kell erről sokat gondolni. Szerintem, ha szóban az ember nem tudja jól kifejezni az érzéseit, hát akkor tegye meg azt írásban és akkor máris jobban fog menni. Nem kell azt cikornyásan írni, körültekintően megfogalmazni, csak ami először eszébe jut, főleg mert ha egyszer megteszi, akkor a másik már mindig ezt veheti tőle alapnak és nem biztos, hogy mindig meg tudja tenni. Nem jó ötlet, jobb lenne, ha csak magát adná, de azt valami miatt Dana előtt nem tudja megtenni nyíltan, pedig... csak-csak kénytelen lesz rá idővel, ha igazán szeretne nála elérni valamit. Én pedig... hát a jó ég tudja, hogy révbe érek-e, vagy hogy akarok-e. Az a baj, hogy ha már megtaláltad az igazi férfit, akkor rendkívül nehéz keresni valaki mást, hátha a közelébe ér.
- Szóval ezt jósolod nekem, rakat gyerek és egy tuti pasi, aki a tökéletes felé tendál. Nem hangzik rosszul. - és mégis csak egy szolidabb mosollyal tudok rá reagálni. Tudjuk be annak, hogy nem vagyok én annyira biztos benne, hogy ez tényleg így lesz, hogy nem tudom valaha találok-e olyat, akit ő mondd, csak olyat, aki tényleg rendes... és tényleg tudom úgy szeretni, ahogy megérdemli. Az a baj, hogy túlságosan kevéssé vagyok önző ahhoz, hogy valaki olyan mellett legyek, akit nem szeretek eléggé, mert az... milyen dolog, ha Max jár a fejemben, de végül beadom a derekamat valakinek csak, hogy ne legyek egyedül? Átverésnek minősül nem?
- Tehát tényleg fel akarsz hizlalni! Nem a legjobb taktika, hogy eladjunk egy pártában maradt lányt. - széles mosollyal rázom meg a fejemet, de naná, hogy már a kezemben van a hógombóc egyik szeme és hamarosan a számba is kerül, amíg ő tovább sorolja a kamrában fellelhető fantasztikus ételeket. Na azért így tényleg nehéz azt mondani, hogy nem kérsz semmit, főleg ha ennyi minden van itthon. - A végén megint zöld leszek, ha ennyi mindennel próbálsz megtömni. Legyen... na jó... mindenből kóstolok egy kicsit, túlságosan profi vagy a konyhában. - nem tudok mit tenni, csak beadom végül a derekamat. Mégis miről mondhatnék le a fantasztikusan omlós csirkéjéről, vagy sonkáról? Azért ez komolyan kínzásnak minősül.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-12, 18:10


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Ha nincs sikerélmény, akkor természetes, hogy a hit is elvész. valamiért Emmácska mellett mindig sokkal magabiztosabbnak érzem magam, de talán azért, mert tudom, hogy neki nem kell körömszakadtáig megfelelnem, ő nem állít piedesztálra, egyszerűen csak elvisel olyannak amilyen vagyok és ha akarom ha nem, gondoskodik rólam. Kicsit olyan mintha a húgom lenne, mondanám azt, hogy a nővérem, mert azok szokták pátyolgatni az öcsikéjüket, de én vagyok az idősebb. És megint csak leszedi a fejemet és megint csak igaza van*
-Jól van na! Aggódj nyugodtan.
*Az ellentmondáson aztán elmosolyodom egy kicsit, azt persze nem mondom, hogy teljesen felenged bennem a feszültség és elfelejtem az eredeti problémáimat, de Emmácska jelenléte kifejezetten jó hatással van rám….de ezt számtalanszor elismételtem már. Mindig ezt csinálja, mintha szent célul tűzte volna ki maga elé az én boldogságomat, amikor végre a sajátjával kellene foglalkoznia. Ebben legalább hasonlítunk egymásra, egyikünknek sincs szerencséje a szerelemben, talán meg kellene próbálnunk a kártyát, hátha beigazolódik a mondás. *
-Feneketlen bendőjű macska. Nem is értem hova fér belé annyi étel, de az utolsó falatot is úgy nyeli el, hogy majdnem leharapja az ujjamat. Lehet, hogy egy démon lakik benne.
*Emmácska nevetése olyan mintha egy tündér csilingelne, ráadásul ragadós, kénytelen vagyok én is nevetni, persze nem olyan nehéz. Bennem pedig minden bizonnyal egy jóságos nagymama veszett el, tény és való, mindig sok étel van itthon de ez biztosan azért van mert képtelen vagyok a helyes mértéket megtartani, mindig mindenben elszámolom magam. Ha Emmácska itt van nálam, akkor meg egyszerűen muszáj, hiszen nem hagyhatom, hogy éhezzen és tudjon válogatni is. Különben sem látszik meg rajta, mindig szép és bájos, mindig nevetős. Szeretem ha itt van mert jó érzem magam vele, akkor is amikor Danával hozakodik elő, utálom a kudarcaimat, de egy beszélgetés Emmával és egy kis időre minden rendbe jön.*
-Neee! Meg ne próbáld, kérlek Emmácska ne mondj neki egy szót se. Az annyira szánalmas. De….ha már így megemlítetted, talán segíthetnél…..hogyan csináljam. Levél. Az jó ötlet, csak hát azt is meg kell írni, én meg nem tudok szépeket.
*A kezdeti ijedtség után jobb kedvem lesz, aztán hamar elmúlik az is. nem vagyok udvarlós fajta, nem tudok zengzetes és cikornyás mondatokat megfogalmazni, ha megszólalok akkor is csak makogok. Dana amúgy is egy határozott nő, amikor ránézek ellágyulok a szépsége láttán, de a szavaim is a torkomra forrnak egyből. Már azelőtt feladom, hogy belekezdenék, miért is kellenék én neki, nem illek hozzá hiszen számára egy erős és határozott férfi lenne jó, olyan aki….amilyen én nem vagyok. Emmácskának azonban százszorosan több esélye van mint nekem, és ezt tudnia kell, sosem értettem miért nem hisz magában, mert ha teszem azt én hitetlen vagyok az érthető, de Emmácska….csak rossz lóra tett eddig. Talán össze kellene hoznom egy megfelelő férfival, csak az a baj, hogy nem ismerek ilyeneket.*
-Dehogy Emmácska, én biztos vagyok benne, hogy megtalálod az igazit, férjhez mész és lesz egy rakat gyerkőcöd akik imádni fogják a macskádat.
*Megrázom a fejem, az összes halványuló vörös hajtincsemmel együtt. Talán lesz még ma olyan perc amikor az eredeti színe pompázik és én is visszanyerem a lelki békémet. Rámosolygok és ha már annyi időt szántunk mások étkezési szokásaira, elveszem a tálcáról a hógombócos tálat és felé nyújtom. Nem értem a kérdést, eddig is ott volt előtte, a vajsörrel együtt hoztam ki.*
-Itt van minden, kérsz rá még egy kis tejszínt? De ha nem édességre vágynál, van még egy kis sültem is, borjú, mézes-mustáros szószban és maradt még egy kis csipkebogyós csirke is. Kandírozott gyümölcs…..
*Ennél a pontnál felpattanok és megyek is a kamrába, természetesen nem a hógombócos tállal, mert azt a kezébe nyomtam. Már csak a hangomat hallhatja, egészen eltűnök a kamrámban és onnan kiabálok.*
-Á, igen! Szezámmagos édesköményes kifli, gyömbéres linzer, és egy kis füstölt sonka……..mit hozzak még?
*Vigyorogva dugom ki a fejemet és keresem meg őt a tekintetemmel. Azt hiszem amikor először felsoroltam a kínálatot néhány tételt lehagytam a listáról.*


[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-09, 10:52


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Olyan, mintha nem is tudom évről évre csökkenne a magába vetett kevés hite is, pedig azért volt idő, amikor egy fokkal több önbizalma volt. Az utóbbi időben pedig ez a színes haj kérdés csak még inkább megnehezít mindent sajnos, de ettől én még nem adom fel és igenis valahogy elérem, hogy legalább mosolyogjon. Ha ez azzal jár, hogy a haja is átmegy élénk pirosba, ami mutatja a jó kedvét, hát akkor ezzel jár. Le kell szereltetni a tükröket, vagy nem szabad a feje búbjára pillantanom, amikor változik a haja színe és akkor fogalma sem lesz a dologról.
- Csak magadon is jobban lásd Max, és mégis csak barátok vagyunk, jogomban áll aggódni miattad. - ezt úgy se veheti el tőlem. Meg egyébként is az érzéseimet nem különösebben tudom befolyásolni, ha aggódhatnékom van érte, akkor aggódni is fogok és tényleg azt szeretném, ha végre boldog lenne, és valahogy ez láthatóan nem teljesül, bár én még mindig úgy érzem, hogy azért is, mert nem tesz eleget érte. Persze ez rám is vonatkozik, de én csupán engedem őt boldognak lenni, és ha az más mellett lehetséges, akkor nekem nem szabad beleszólnom.
- Tudtam! Szegény cica a végén úgy fog majd gurulni, ha még te is eteted. - rázom meg nevetve a fejemet. Szerencse, hogy én nem macska vagyok és tudom, hogy mik a határaim és még ha néha túlzásba is esem és kiürítem a kamráját, aztán mindig sikerül magamra találni és nem megenni mindent, ami szembe jön, hogy ne legyek akkora, amekkora nem akarok lenni. Így sem mondhatnám, hogy a szerelmi életem valami tökéletes lenne, nem szabadna elmarnom magam mellől még a maradék jelentkezőket is azzal, hogy felszedem azokat a plusz kilókat is. Egyébként se sok időm van teszem azt edzeni, az evést nem szabad túl gyakran túlzásba vinni. Bár futni szeretek... néha, csak lusta vagyok nekiállni, no meg azt pl. télen a hóban annyira nem egyszerű véghez vinni.
- Akkor majd talán jön valamiféle isteni csoda, vagy... szeretnéd, ha közben járnék az érdekedben? Netán vehetünk leckéket, vagy írhatnál neki levelet. - vannak ám tippjeim, akár még rögzíthetné is a hangját és talán azzal is közelebb kerülhetne a célhoz. Annak semmi értelme, hogy csak magában kesereg, hogy nem teszi meg a szükséges lépéseket, hogy csak várja azt a bizonyos csodát. Az a baj, hogy a csodák ritkán jönnek maguktól. A csodák általában csak akkor érkeznek, ha teszel értük, és kicsit megsürgeted őket. Ő viszont nem lép és így vajmi kevés esélye van egy olyan nőnél, mint Dana, aki azt szokta meg, hogy mindenki kedves vele és nyitott és csapják neki a szelet. Maxnek mást kell tenni, amitől különlegesebbé válik és ezt jó lenne, ha végre elfogadná és tényleg tenne is érte, hogy változzon a helyzet, különben nem marad más csak a kesergés.
Azért egy kis zavar még nálam is kerül az erdőbe, amikor megtörli a számat. Egy-két nagyobb pislogással és egy nagy nyeléssel sikerül legyűrni a dolgot. Az ő szíve Danáért dobog és hogy az enyém kiért az már csak a saját problémám. Nekem akkor jó, ha neki jó, és maximum az ilyen kis apró és kedves gesztusokat elraktározom magamban. Ezek csak az enyémek és talán akkor sem veszítem el őket, ha végül áttöri a falat Dana ügyben.
- Szóval te is arra szavazol, hogy macskás öreglány leszek? Szép! - húzom el a számat egy pillanatra, de a szám szegletében ott bujkál most is a mosoly, nem gondolom én ezt komolyan, főleg ahogy tovább beszél. Igen, talán egyszer értem is eljön a fehér lovon a szőke herceg, bár... a legnagyobb gond, hogy nekem egy lila hajú herceg is tökéletesen megfelelne ló nélkül is. - Talán igen, végső soron pedig maradnak a macskák. A lovaktól egyébként is tudod, hogy félek. No, de mikor pakolod ki az éléskamrát? A végén még úgy kell elmennem innen, hogy éheztettél. - az én hercegem nagyon messze jár, vagy pont hogy túlságosan közel van, de ez mondhatni az én problémám, nekem kell kezelni, vagy rendbe tenni magamban. Nem az ő dolga... nem az ő baja. Valahogy majd csak megoldódik ez is, vagy talán idővel én is tudok majd másra tekinteni úgy, mint most rá, reméljük legalábbis.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-06, 08:43


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Hogy mikor lettem ennyire búslakodó? Nem sokkal azután, hogy megismertem Danát. Az egyetlen sikerem vele kapcsolatban, hogy rábeszéltem dolgozzon nálam a boltban. Valójában nem lenne rá igazán szükségem, de ez volt az egyetlen ötletem arra, hogyan láthatnám minden nap….és még fizetek is neki érte. Talán tényleg én vagyok a legnagyobb balek a világon, de nem tudtam mást tenni, a szánalmas próbálkozásaimat rendre nem vette észre vagy egy remek kifogással elhárította, esélyem sem volt randevúra hívni, de mégis ki jönne el velem az emberek közé, hogy aztán rajtunk röhögjenek a hajam miatt. Nem túl gyakran teszem ki a lábamat a boltból, de ha meg kell tennem, mindig veszek sapkát, kalapot – ami borzalmasabban áll mint a lila haj – tehát ősztől tavaszig remekül érzem magam.*
-Amíg nem nézek tükörbe nincs is probléma. Hidd el látom a szépséget, nem kell aggódnod miattam.
*Elég ha én aggódom. A szépségről pedig Danára asszociálok, akit minden nap látok de meg nem érinthetem, pedig szívesen megcsókolnám a gyönyörű ajkait, a hattyúnyakát, elvesznék hajának tincsei között. Aztán eszembe jut, hogy mindez csak hiú ábránd és ez visszaránt a valóságba, ahol nem csak a szépet veszem észre hanem azt, hogy képletesen bilibe lóg a kezem. *
-Ha változtam is pontosan tudod mennyit és merre, olyan vagy mint a muglik antennája.
*Látom rajta, hogy vigyorogni készül, megjelennek az arcán az apró gödröcskék, az ajkai megremegnek, aztán jön a mosoly. Emmácska annyira pozitív, hogy engem is hajt előre, inspirál, csak még nem tudom pontosan miben is, egyelőre az érzés van meg ami végül részemről is egy mosolyban nyilvánul meg. Jó érzés ahogy a szám két oldalra nyúlik és a szemeim picit összébb szűkülnek, a lelkemet is, valahol mélyen belül kicsit megcsiklandozza. Emmácska jókedve olyan mint egy betegség, könnyen el lehet kapni és nem győzök neki hálás lenni amiért ennyit foglalkozik velem. Talán szánalmas vagy férfiatlan, hogy egy nőre támaszkodom ezen a téren, hogy neki öntöm ki a szívemben felhalmozódott keserűséget akár egy szemetesvödröt, de nekem ez jutott. Félreértés ne essék, imádom Emmácskát és egyáltalán nem nézem le női mivolta miatt, sőt! Tisztelem és becsülöm, és örülök, hogy ő a barátom, de azért vele nem olyan sörözni a Három Seprűben mint egy haverral, igaz, nem is nagyon hiányzik, inkább csak meg akarok felelni a sztereotípiákna, mert akkor normálisnak érezhetném magam. *
-Pitypangot én is etetem…titokban. Tudom hol a határ, te is tudod, hogy tudom. jól nézel ki Emmácska.
*Ez nem udvarlás a részemről, csak egy megállapítás, kiengesztelés a viccemért, viszont komolyan gondolom és igaz is. Emmácska tényleg jól néz ki, nem panaszkodhat az alakjára, sok nő irigyelheti, úgy tűnik azonban a szerelemben nincs szerencséje ahogy nekem sem. Biztosan ezért vagyunk olyan jók egymás sebeinek nyalogatásában. Mielőtt még újra más színt váltana a hajam, bezsebelhetek egy apró kis sikert, tudtam, hogy Emma nem fog sokáig vitázni velem, elvégre én vagyok otthon és tudom, hogy fáradt, nem kellett túl nagy erőfeszítés, hogy belegyömöszöljem az ágyamba, mármint albérlőt míg én a kanapén húzom össze magam. Csak mosolyogva bólintok és azon merengek hova tettem a napraforgó mintás ágyneműt, de Dana közbeszól, vagyis a személye Emmácska által. Jajvörös hajjal, de tudomást sem véve róla ülök oda Emmácskához, kiosztom a vajsört és válaszolok a kérdésre, de gondolom úgy is tudja, hogy körülbelül mit fogok mondani. Soha nem jön el annak a napja, hogy azt újságoljam Emmának, megkértem Dana kezét és ő igent mondott, ásó, kapa és a nagyharang választ csak el minket egymástól. Szóval óvatosan fogalmazok és próbálom le is zárnia témát, de persze Emmával az ilyen kísérlet szánalmasan esélytelen.*
-Már próbáltam, de nem vagyok ebben jó. Ha ránézek mindig elakad a szavam, az előző nap olyan jól megfogalmazott beszéd kiesik a fejemből és csak makogok. Azt hiszem rajtam csak a csoda segíthet.
*Vagy az sem. Megmaradok agglegénynek, még jó, hogy nem az anyámmal élek egy fedél alatt. Önálló, felnőtt férfi vagyok….legalább ezt nem rontottam el. Jobban érdekel most az, hogy Emmácskával mi van, fehér lovat és herceget nem is, de macskát talán tudok neki adni. Feltéve ha komolyan gondolta. Önkéntelenül nyúlok egy szalvétáért és letörlöm a vajsör habját az ajkairól.
-Mrs. Adamsnek nem rég születtek kismacskái. Az utca végén lakik abban a sokablakos házban. Ha gondolod szerezhetek neked egy kis Pitypangot. Attól még férjhez mehetsz, szerintem te csodálatos nő vagy Emmácska, csak magabiztosabbnak kellene lenned. Én biztos vagyok abban, hogy eljön az a herceg és ha kell én ültetem fehér lóra.


[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-06-02, 21:20


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Milyen remek ötlet! Talán nekem is ezt kellene tennem. Elnevezni róla egy virágot, hogy legyen kihez beszélnem, elmondani az igazat, amikor nem tudom neki. Elmondhatnám, hogy nem szabadna Danára fecsérelnie az idejét, hogy inkább rám kellene, de hát... mégis hogyan tehetném ezt meg? Ha ő úgy érzi, hogy vele lenne boldog, akkor én ezt mégis hogyan akadályozhatnám meg? Az a fontos, hogy neki jó legyen, nem pedig az, hogy nekem, akkor pedig nem tehetem meg, hogy bármit is elmondok neki a valódi érzéseimről. Egyszerűen csak... nehéz nézni azt, hogy szenved, hogy letört, pedig ha itt lennék vele többet... De Dana van itt, ő pedig nem önt belé lelket és erőt, csak mintha még jobban kiszívná belőle még azt is, ami igazán ott van benne, pedig Max sem volt mindig ennyire negatív. Tud ő bohókás lenni, tud ő nevetni, csak néha már úgy látom kissé elfeledte ezt.
- Sok minden áll neked jó Max, és... fel nem foghatom mikor lettél ennyire búslakodó! A hajad csak egy apróság, itt ez a sok szépség körülötted, azokat lásd, ne a rosszat. - mosolyogva rázom meg a fejemet. Sokkal több energia kellene neki, sokkal több pozitívum, sokkal több megerősítés, de majd én megadom neki innentől, ha csak pár naponta tudok eljönni, hogy beszéljünk kicsit, nekem az is épp elég és remélhetőleg rajta is javít egy kicsit, feldobja a hétköznapokat, és ad neki egy kis erőt, hogy végre lépjen valami Dana felé. Ez kell neki, és ha ez kell, hát akkor teszek érte, hogy jobb legyen a helyzet.
- Régen találkoztunk drágám, ki tudja mennyit változtál. - rántom meg a vállamat, és próbálok komolyságot varázsolni az arcomra, de persze nem megy annyira, a kis nevetőgödröcskék most is ott pihennek az arcom szegletében és pillanatok múlva már a mosoly is visszatér. Tudom én, hogy ki tudom ismerni őt, mindig ki tudom, de egy kicsit kell viccelni vele, akkor talán megjelenik az arcán egy mosoly... legalábbis reménykedem benne, mert úgy tűnik, hogy a mai küldetésem mindenképpen az, hogy őt jobb kedvre derítsem, bármi áron. Az pedig már kapásból előrelépésnek számít, hogy ő is csipkelődik kicsit, úgyhogy azt hiszem ezt mindenképpen haladásnak könyvelhetjük el. Egyértelműen haladásnak, a végén még mosolyogni is fog és talán nevetni is és lehet hogy még csiklandoznom sem kell hozzá!
- Hát akkor a szomszéd macskáját kíméltem meg, már úgyis elég nagydarab szegény Pitypang... bár ezzel a névvel nem is meglepő és tudd hol a határ Max! - nevetem el magam. Nekem megy, tudom, hogy csak piszkálódik, nem látszik rajtam az a sok kaja, főleg mert utána két napig alig voltam képes normálisan enni. Azzal az egy nagy zabálással teljesítettem több napnyi adagot és képtelen is lettem volna érdemben hízni tőle, ha egyszer utána bojkottáltam a rendes étkezéseket. De szerencsére nem gyakran teszek ilyet, nem biztos, hogy értékeli a szervezetem a túl nagy evészeteket, sőt... biztosan nem.
- Hát jó, ha már piszkálsz, akkor lenyúlom az ágyadat, az ingeddel együtt. - bólintok mosolyogva. Tudtam, hogy ragaszkodni fog hozzá és azt hiszem az egy végeláthatatlan "vita" lenne, ha mindketten elkezdenénk ragaszkodni a magunk akaratához. Jobb néha, ha az ember enged, főleg ha egy kényelmes ágyról van szó. Nem lesz ott azért olyan rossz nekem, és talán az a kanapé sem olyan vészesen kényelmetlen, legalábbis remélhetőleg. Még akkor sem, ha közben sikerült a kényelmetlenebb témára terelni a szót, de akkor is kíváncsi vagyok, hogy mi is van most Danával.
- Oh hát igen, neki mindig sok dolga van, de... Max miért nem lépsz felé végre? Tudom, hogy akarsz és talán még ő is tudja, csak ha nem teszed... - sóhajtva csóválom a fejemet a vajsörömet kortyolgatva miután koccintottunk és persze nem nagyon figyelve most arra, hogy kis bajszot is hagyok az arcomon. Barátok között ez nem olyan nagy dolog, nem fogom két percenként törölgetni. Amúgy is túlságosan érdekel, hogy mi a helyzet ezzel az egész Dana üggyel. Ha nem lép mielőbb... akkor talán sosem fog, pedig idővel akkor is muszáj lenne végre.
- Egyszer biztosan értem is eljön az a bizonyos szőke herceg fehér lovon igaz? Hát Max... azt hiszem sokkal előbb leszek én is olyan macskás hölgy, mint a szomszéd Miss Clementine. Lehet, hogy be kéne szereznem egy macskát... - komolyan elgondolkodom a dolgon. Végül is Pitypang ahhoz képest, hogy kétszer akkora, mint egy átlagos macska egészen kedves és minden bizonnyal igazi ölelgethető kis plüss tud lenni éjszakánként, amikor az ember egyedül ölelgetné a párnáját. Talán tényleg kéne nekem egy macska.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-29, 11:24


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Igen volt idő amikor nagyon szerettem Emmácskát, most is ugyanannyira szeretem csak másképp, bár ha nagyon akarnék szenvedni még elő tudnám hívni ezt az érzést, ott van még valahol, csak hát eltemettem. Vagy átalakult. Dana kitölti az életemet, minden gondolatom ő amikor nem látom, még az egyik virágot is elneveztem róla, egy Rozsdaliliomot, hogy legyen kihez beszélnem nagy magányomban. Végül is mindent elmondok Danának magamról, olyasmit is amit különben bőszen titkolnék, szerelmet vallottam neki, megsimogattam, még meg is csókoltam. A Dana nevű virágot. Ő annyira határozott, temperamentumos, szenvedélyes nő, hogy különben nem is merném a szemébe mondani az iránta való rajongásomat, csak három lépés távolságból, néhány Csápfű izgő-mozgó levelei mögül lesem őt titokban. Emmácska azonban itt van, a figyelme töretlen és mindent megjegyez amit egyszer elmondtam neki. *
-Mi az ami bármikor is jól állt nekem Emmácska?
*Az én kedvem nem töretlen, ám az ő jelenléte határozottan jót tesz a lelkemnek, de amíg a hajam lila addig állandóan visszaesem. Főleg amikor belenézek a szemeibe és kivételesen nem a szép íriszeinek kedvéért, hanem, hogy tovább gyötörjem a lelkem a látványommal. Aztán persze kikerekednek az enyémek attól amit mond. Emmácska sosem volt a fekete és a fehér híve, de még a szürkéé sem, tudom ezt róla, nem véletlenül kap tőlem karácsonyra és a szülinapjára valamilyen tarkaságot, legyen az kendő, fülbevaló vagy pulóver amire régóta vágyott. Ám a hajam nem az a kategória ami színesen mutat jól, nem ruhakiegészítő, aminek passzolnia kell az ingemhez és a cipőmhöz.*
-Emmácska! Te most ugratsz engem? Te lila haj nélkül is tudod milyen a kedvem.
*Uram atyám! Elszörnyülködöm. Néha éjt nappallá téve azon munkálkodom, hogy megtaláljam az ellenszert, hogy végre biztos lehessek abban, hogy sosem lesz többé sárga, bugyirózsaszín, hamvas barack vagy éppen hupikék a hajam, neki meg tetszik. Elhúzom a számat, magam sem tudom, hogy az idétlen viccén nevetek vagy fájdalmas fintort formázok.Az sem az én hibám, hogy sokat eszik, mármint nálam bizonyosan, de hát a barátom, vendég akivel foglalkozni kell, nem mellesleg egyedül élek, nem vagyok képes mindent megenni egyszerre, viszont unalmas minden nap ugyanazt enni, csak épp amikor megveszem vagy elkészítem, nem tudom kiszámolni a "pont elég" mennyiséget. Minden bizonnyal az elrontott bájitallal is így volt, még egy sem sikerült. Annyira béna vagyok benne, hogy még a tanárommal együtt készített bájital is katasztrófa lett. Azt hiszem meg vagyok átkozva.*
-Ááááúúúú! Megette volna a szomszéd macskája, nem önfeláldozás volt Emmácska, valld be, hogy imádsz enni.Nem baj, hiszen nem látszik rajtad annyira.
*Ha már a színes hajnál és a csipkedésnél tartunk, hadd ugrassam én is egy kicsit. Bár képtelen vagyok magamban tartani a megérkezett vidámságot, vigyoromat egy kicsit elrejtem. Azért tudja ő, hogy nem megsérteni akarom, az alakja tökéletes, mindig is mondtam neki, hogy ezzel bárkit le tud venni a lábáról, csak ne hagyja semmibe venni a lelkét sem.*
-Frászkarikát. Ha kell az ingem az ágyamat is fogadd el. Tekintsd árukapcsolásnak. Nem vagy te olyan pici.
*Szó sem lehet róla, hogy a kanapén aludjon, átutazta a fél világot, zötykölődött eleget, ráadásul nő s mint olyan, joga van a kényelemhez. Egy éjszakát kibírok féllábon is ha a barátomról van szó, Emmácska pedig a legjobb és az egyetlen is. Neki is készülök őt megetetni és megitatni, lehet, hogy igaza van azzal a nagymamás dologgal, de nekem fogalmam sincs arról, hogy ő ilyeneket gondol rólam, és nem is tűnik fel, hogy valóban elé pakolom a fél kamrát. Szeretem nézni ahogy eszik, olyan jóízűen falatozik, hogy összefut a nyál a számban, és mindig marad egy morzsa a szája sarkában mint egy kis hörcsögnek, hogy legyen későbbre is. A hajam lilasága kezd halványulni, látom ezt a konyhaszekrény üveges ajtajának tükrében, egy kicsit magabiztosabb leszek mindaddig míg rá nem kérdez Danára. Csak állok a tálcával a kezemben és nézem ahogy a lila jajvörössé változik. A tálcára és a rajta lévő poharakra, tányérokra figyelek, meg sem csörrennek, magamban mondogatom, hogy nem történt semmi, és úgy is teszek amikor leülök mellé; mintha nem történt volna semmi.*
-Dana jól van, de ezt biztosan tudod. Még mindig nem sikerül pontosan érkeznie, de biztosan sok dolga van az én boltomon kívül is.
*Órákig mesélhetnék Danáról és arról, hogy mennyire átnéz rajtam és mennyire elkeserít mindez, holott egész nap azon fáradozom, hogy összehangoljam a vevőket a növények gondozásával és a Danának való udvarlással. Biztosan én vagyok ennyire szerencsétlen, valamit nagyon rosszul csinálhatok, de nem vagyok mégsem olyan bunkó mint Emmácska "lovagja".*
-Sose sajnáld drága tündérbogyóm, nem érdemli meg. Nem érdemel meg. Majd csak megtalálod az igaz szerelmet, mindig akkor történik ha nem keresed.
*Felemelem a poharakat, az egyiket neki nyújtom, a magamét pedig finoman hozzákoccintom. Fogalmam sincs mennyire beletenyereltem a csalánosba, csak fel akartam vidítani, vigasztalni, hogy az ilyen fickó figyelmet sem érdemel de még azt sem, hogy tovább beszéljünk róla.*



[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-28, 18:08


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha tudtam volna róla, hogy ő volt idő, amikor többet is érzett irántam... de hát honnan tudhattam volna? Sosem mondta és a gondolatolvasás még mindig nem az erősségem sajnos, pedig ki tudja, hogy mi minden alakulhatott volna akkor másképp is akár, de én mindig csak azt láttam ahogyan ő másokra figyel. Azt, ahogyan... mások társaságát keresi, ahogyan olyan lányokat néz meg magának, akik még csak kicsit sem hasonlítanak rám. Én nem vagyok olyan bombázó típus, inkább néha esetlen, inkább az a legjobb barát, akinek mindent el lehet mondani. Persze gyakorta az ember a legjobb barátja iránt kezd el mást érezni, ahogyan ezzel én is voltam, de... sajnos ez nem mindig talál viszonzásra, nem minden élet szól arról a bizonyos happy endről. Én elsősorban azt szeretném, ha ő boldog lenne és ha ez azzal jár, hogy én nem leszek... hát meg kell hoznom ezt az áldozatot, ha egyszer tényleg fontos nekem.
- Pont, mint a botnak. - mosolyogva bólintok, miközben végre megölelhetem őt. Jól eső érzés, iszonyatosan hiányzott, sokkal jobban, mint amennyire kimutathatom nyíltan, de ez az én kis titkom és az én kis titkom is marad. Az élet... végül is ilyen, nem kaphatod meg mindig, amit akar, nem hullik az öledbe. Van aki küzd érte, én inkább csak elengedem, mert valahogy így könnyebb azt hiszem, mintha elveszíteném a barátságát is egy ügyetlen próbálkozással, azt nem bírnám ki.
- Túl negatív vagy és ez sosem állt jól neked. - azt szeretem, amikor nevet, amikor mosolyog, nem azt, amikor ilyen rosszul áll hozzá ehhez a hajproblémához. Egyszerűen csak szeretném, ha jobb kedve lenne, mert előfordul az, hogy az embernek nem tökéletes a haja színe, de én most már itt vagyok és engem cseppet sem zavar. Határozottan mókás az, ahogyan változnak a színek... hiába nem szabadna somolyognom rajta, mert csak rosszabbul érzi magát, de hát nagyon nehéz visszafogni.
- És mi van, ha nekem tetszik ez a színváltás? Tudod, hogy szeretem a színeket és így még a hangulatodat sem tudod eltitkolni előlem. - persze megértem, hogy néha jó azért a magánszféra, hogy nem tudja rólad senki sem, hogy mit érzel, hogy mit gondolsz, de én akkor is szeretem nála ezt. Persze idővel majd megoldja és elmúlik, de a színek jók, szépek még akkor is, ha épp a haján találhatóak meg. A kis piszkálódó szavaira karba fonom magam előtt a kacsóimat.
- Ennyire ne állíts be falánknak! Egyébként meg ne tarts itthon annyi finomságot, akkor is csak féltem, hogy rád romlik. Igazából a te hibád! - még kicsit oldalba is csípem. Nem szoktam én sokat enni, csak elszaladt velem kissé a ló, mert hát... annyira finom volt nála minden és olyan jól csúszott, hogy nem tudtam abbahagyni. Egyszerű a megoldás nem szabad úgy megtömnie. Max néha olyan, mint egy igazi nagymama, akitől nem lehet eljönni éhesen. Nem is tudom, hogy csinálja, hogy bármikor beállíthatok hozzá, biztos, hogy minden esetben elég szépen el van látva étellel. Mintha minimum valami katasztrófára készülne, és mindig kötelezően tele van az éléskamrája.
- Az ing tökéletes, de hogy még ki is túrjalak, akkor még rosszul érezném magam. Amúgy is te vagy a magasabb, nekem a kanapé tökéletesen kényelmes. - kicsit még ki is húzom magamat, így is érezhető, hogy mennyivel nagyobb nálam. Szerintem kikészülne reggelre a nyaka a kanapén, aztán alig tudna kiegyenesedni, nem járna jól vele. Én simán el vagyok a kanapén is, egyáltalán nem okoz gondot, őt viszont reggel masszírozhatnám, amíg rendbe nem jön, mindkettőnknek fárasztó egy kihívás lenne, főleg hogy nem valami erősek az ujjaim. Lehuppanok szépen, amikor hellyel kínál. A cipellőm is hamar lekerül, hogy kényelmesen fel tudjam húzni a lábaimat és el tudjak helyezkedni.
- Hát ha a férfi ügyeimről érdeklődsz, akkor feltétlen mesélned kell nekem arról, hogy mi a helyzet Danával. - jegyzem meg mielőtt még eltűnne, hogy előkerítse azt a bizonyos vajsört. Addig szépen türelmesen várok természetesen, nehogy nekem összekeveredjen a keze, meg a szavai... a férfiak jól tudjuk, hogy nehezen koncentrálnak több felé. - A fickó pedig... semmi különös, volt pár randim, történetesen három, de nem volt túl sok értelme. A fickó folyton késett, idő előtt lépett le... megbízhatatlan egy alak volt, részben e miatt is jöttem el, mert valahogy nem értette meg, hogy ez nekem így nem fekszik. - próbálkozott volna még találkozni velem újra, de ha egyszer iszonyatosan megbízhatatlan volt, akkor nem is értem, hogy mégis hogyan gondolta, hogy újra találkozom vele, amikor pedig mondtam valahogy nem igazán akarta megérteni a dolgot, meg persze az érveimet... határozottan fárasztó jelenség volt.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-24, 06:18


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]




*A mai nap valahogy nem úgy sikerült ahogy terveztem, de hát ez sem okoz már meglepetést. Kész katasztrófa vagyok, főleg azóta, hogy sikerült önálló életre kelteni a hajamat. Hogyan is vennének komolyan az emberek bármiről is amikor sárga, vagy jajvörös hajjal beszélek hozzájuk. Mindenki csak az őrült, bogaras boltosnak tart. Még Dana is. Emmácska a napom fénypontja, ő legalább nem úgy néz rám mint egy idiótára szoktak, persze azért mert a szokásosnál több empátiával áldották meg az égiek. A barátom, talán egy kicsit kedvel is, neki mindig őszintén elmondhatom mi a bajom és boldogan hallgatom amikor ő panaszkodik. Na nem azért mert jó érzés ha neki valami rossz, hanem mert megosztja velem és a bizalmába fogadott. A mi múltunk messzire nyúlik vissza, még az iskolaévekre és úgy érzem volt egy olyan pillanat – költői lekicsinylése az időnek – amikor szerelmes voltam belé. Ez az érzés aztán elhalványult, vagy átváltozott a viszonzatlansága miatt, szerintem Emmácska inkább megsajnált amiért mindig szerencsétlenkedem. Na igen, sosem volt túl nagy önbizalmam, kamaszként egy tejfölösszájú kis mitugrásznak néztem ki, később meg pont ezért nem tudtam normálisan udvarolni senkinek.*
-Mint a botnak, tudom.
*Átölelem, miután a nyakamba veti magát. Sosem volt az életem része nap mint nap, minden órában, mégis megérzem a hiányát. Furcsa, pedig talán nem kellene hiszen amúgy sem látom minden nap, de most valahogy jobban esik, hogy itt van mint bármikor. Ez azonban nem látszik az arcomon mert a hajam vélhető látványának gondolata sokkal jobban foglalkoztat.*
-Szórakoztató igen, másoknak. Tudtad, hogy a legjobb bohócok mindig sírnak? Ők is egyediek.
*Kissé megzuhanok, amúgy sem túl széles vállaim még összébb mennek ahogy magamba roskadok. Ezen még Emmácska is kuncog de nem tudok rá haragudni emiatt, rá sosem semmiért. zavaromban beletúrok a hajamba ami most még kócosabb lesz és minden bizonnyal felélénkül a színe is. Szeretem a barnát, leginkább a fejemen, miért olyan nagy kérés az, hogy véglegesen maradjon is olyan?*
-Hidd el, hogy látom tükör nélkül is. Mások mosolygós arcán a tekintetükben. A tiédben is.
*Egy kicsit megroggyantom a térdeimet így a szemeink egy vonalba kerülnek és mélyen belenézek Emmácska íriszeibe. Most azonban nem azokat a gyönyörű szemeket látom hanem a lila hajamat. Elfintorodom, egy fájdalmas morgással fogadom, hogy összekócol, de szinte rögtön utána fel is vidulok egy kicsit. Szóval ma lélekápolás lesz. Az jó, attól mindig jobb kedvem lesz, Emmácska jól tud lelket ápolni, különben is régen beszélgettünk úgy igazán, a levélváltás nem az igazi csak hiánypótlásnak jó, meg azért, hogy ne hagyjunk ki semmit sem a velünk történtekből.*
-Megint hasfájásig akarsz enni? A legutóbb, úgy emlékszem nem hagytál semmit a konyhámban és másnap zöld voltál. Legalább jól illesz majd a reggeli színemhez……rászoktattál igen, mert mindig gyömbéreset rendeltél nekem is. Régen utáltam a gyömbért.
*Ingatom a fejemet és arra gondolok, hogyan volt képes megszerettetni velem. De végül is nem nagy dolog, Emmácska sok mindenre rászoktatott amit régebben utáltam, mert valami rossz emlékem fűződött hozzá. Ő azonban mindenhez újakat gyártott. Bezárom az ajtót és előre engedem a lépcsőn, udvariasságból, nem azért, hogy felfelé menet a fenekét nézzem. meg persze ha megcsúszna és megbotlana, akkor puhára essen, rám. *
-Pólóm az nincs de kaphatsz egy inget. Viccelsz Emmácska? Majd alszom a kanapén, tiéd az ágyam, az kényelmesebb mint két fotel összetolva.
*Odafent is van egy ajtó ami elválasztja a lenti teret a lakástól, Emma előtt nyílik az ajtó, mögötte lépek be kezemben az ajándék virággal, amit még felkaptam mielőtt elindultam volna felfelé a lépcsőn. Egyből a [You must be registered and logged in to see this link.] jutunk, az ablakhoz lépek és leteszem a virágot a belső párkányra, majd a kanapéra mutatok.*
-Foglalj helyet, érezd magad otthon, máris hozom a vajsörödet, gyömbérrel…….közben mesélj mi volt veled az utolsó leveled óta? Úgy emlékszem valami gondod volt egy férfival.
*Elég zavaros levél volt, nem is írt le benne sok mindent, a válaszra azonban már nem volt alkalom, mert most itt van. Csak kicsit beszélek hangosabban, el sem tűnök a szeme elől. Legénylakás ez, nem túl nagy, nincs több szoba a hálón kívül, a konyha is a nappaliban van, csupán egy pulttal elkerített sarok az ablakokkal szemben. Poharakat veszek elő, vajsört töltök és előszedem a hógombócokat meg a tökös derelyét. Talán pályát tévesztettem, pincérnek határozottan jobb vagyok mint bármi másnak, meg sem remeg a nagy tálca a kezemben, a poharak sem csörrennek meg mikor leteszem az asztalkára az egészet. Rámosolygok Emmára és leülök mellé, nem egészen közel, nem szorosan de nem is a kanapé másik végébe.*

[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-21, 21:45


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Sosem gondoltam, hogy ne állna jól neki a szakáll, bár szerintem a csupasz képe is rendkívül cuki, de ezt én nem mondhatom csak úgy ki, meg egyébként is... nekem úgy se hinne, mert elfogultnak tart. Az a baj, hogy Max hajlamos mindig a nem jó lányoknál próbálkozni, hajlamos mindig olyanokat találni, mint Dana, akik nem a legalkalmasabbak arra, hogy hozzájuk köze legyen, mert csapongók, mert mindenkivel ugyanúgy viselkednek. Nem jobb megbecsülni azt, aki téged kezel kivételes személyként? Aki mindenkivel ugyanolyan és csak egy vagy számára a sorban, az... nem fog soha sem olyan helyen kezelni téged, ahogyan elvárnád tőle, csak reménykedhetsz örökké a végtelenségig és... annak soha sem lesz semmi jó vége. Számomra Max mindig is kivételes volt, ő pedig ezt valahogy soha sem vette észre. Majd talán... egyszer, vagy talán majd rájön, hogy nem csak a barátja vagyok, hanem több is annál, de egyáltalán nem biztos, hogy ezt valaha is meg kell tudnia. Én amúgy sem vagyok olyan, aki a zsánerei közé tartozik.
- Akkor jó, véged is lenne, ha mást mernél mondani! - és persze eddig bírom, hogy ne kapaszkodjak a nyakába. Azt hiszem ez érthető, mégis csak oda vagyok érte... minden szempontból és amilyen kis mamlasz néha várnom kéne arra, hogy ő öleljen meg, azt pedig nem vagyok hajlandó megtenni. Így is túlságosan sokáig voltam távol, szükségem van rá, hogy érezzem végre megint egy kicsit a közelségét, ha már nekem csak ennyi juthat belőle. Dana van itt vele minden nap, egész nap... oh, hogy irigyelem őt!
- Szerintem határozottan szórakoztató és egyedivé tesz téged még inkább. - nem tudom megállni, hogy ne legyen egy rövid kis kuncogás a szavaim vége. Hát na engem nem zavar a színváltós haja, tényleg határozottan szórakoztató, és vannak színek, amik jól is állnak neki, bár nem hinné el, hogy pl. a kék megy a szeme színéhez és ha jó színű inget vesz fel, akkor minden más is passzol hozzá. Egyébként is ez a kis bájitalkataszrófa egy kis színt visz az életébe, szó szerint, nincs ezzel szerintem olyan nagy baj.
- De azt te nem látod csak akkor, ha tükör előtt állsz, a virágot viszont igen. - még szórakozottan kicsit össze is borzolom a haját. Ennyi jár nekem, ennyit megtehetek ilyen sok éves barátsággal a hátunk mögött. Egyszerűen élmény az, ha vala lehetek, sokat panaszkodik mostanság, levélben is ezt éreztem, de attól még ugyanúgy élmény a társaságában lenni, mert még a panaszai is édesek... komolyan, iszonyatosan édesek!
- Hát akkor teszünk róla, hogy neked is jobb kedved legyen, és ne legyél ennyire nekibúsulva egy kis hajszíneződés miatt. - megoldom én. Majd szépen elmeséli azt, hogy mi a helyzet vele és akkor minden rendben lesz majd, én legalábbis teljesen biztos vagyok ebben. Ha igazán akarom, akkor tudok mosolyt csalni az arcára, maximum nem mindig megy a dolog azonnal, de majd hamarosan a virág nála is élénk sárga színt fog ölteni.
- Hát akkor végigkóstoljuk a menüt és addig beszélgetünk egy nagyot, a vajsör pedig tökéletes lesz. Ne titkold, te is úgy szereted, rászoktattalak! - mosolyogva pillantok utána, ahogy elindul az ajtó felé, hogy bezárja azt. Amúgy sem jönne már senki sem ma, késő van és nem szoktak ide ilyen tájban már tömegek járni, mondjuk máskor sem, ezek a boldog nem vonzanak akkora nagy tömeget, ellenben azért mégis csak hűséges vevőket termelnek.
- Viszont váltóruhát nem hoztam, de ha túl sokat iszom, akkor minimum kérek egy pólót, meg egy fotelt, ahol elalhatok. - igaz, hogy az iskola közel van, de a területén belül nem lehet hoppanálni és azért fárasztó lenne végigsétálni a bejárattól, főleg késő éjjel, vagy... kora hajnalban? Azért annyira nem akarom kikészíteni magamat holnapra, valamennyi alvásra azért mégis csak szükség lesz.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-18, 11:35


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Tudom, hogy nem vagyok valami nagy ász, sosem voltam az. Emmácska mindig azt mondogatta milyen jóképű vagyok és a nők álma, de ezt én valahogy nem vettem észre. A nők nem szeretik a szakállas fickókat, de csupasz állal olyan vagyok mint egy újszülött kismajom. Persze lehet, hogy mégis jól nézek ki női szemmel de a fene sem érti a nőket, Dana szeme sem akadt meg rajtam, inkább mintha átsiklana, lehet, hogy átlátszó vagyok. Emmácska. Az eltelt időben észre sem vettem mennyire hiányzik, sok levelet váltottunk ő meg olyan érzékletesen tud fogalmazni mintha mellettem lenne, mikor olvasom a sorait. Most, hogy már nem csak a hangját hallom, hanem látom is, magamhoz ölelném, de már belém rögzült ez a rossz szokás, hogy látszólag hanyagul a falnak, ajtófélfának, boltívnek dőlök, hogy magabiztosabbnak tűnjek. Látszólag hanyag, de mennyi munka van benne…..tükör előtt gyakoroltam, de hiába. Dana még mindig ablaküvegnek néz. Emmácska látványa a fülemig húzza a számat, végigmérem de nem gorombán és szemtelenül, hanem finoman, barátian, majd a fejemet rázom.*
-Egy percet sem öreglány. Egy percet sem.
*Azt hiszem ideje lenne már átölelni, de persze megint ő kezdi. Én mindig lemaradok mert nem vagyok elég határozott, sosem tudom eldönteni melyik lenne a jobb lépés, mert a fenébe is mindig kettő van. Mire ocsúdok, ő már a nyakamban van, én meg átkarolom a derekánál fogva. Megérzem az illatát, olyan friss, tavaszias, csöppnyi citrommal, orgonával….azt hiszem. Az ilyen mezei virágokban nem vagyok jó. Mélyen beszívom az ismerős illatot, most érzem mennyire hiányzott, az esti beszélgetések, a nyafogásai, az enyémek….utóbbiból azonnal kaphat is egy adagot. El sem tolom magamtól, a nyakától kérdezem miután sikerült kissé megdermednem.*
-Lila? Merlin szakállára! Reggel még sárga volt. Emma! Mikor növöm ki? Hiába minden, hiába a NET, így maradok.
*Most már eltolom magamtól. Tőle még az a vicces tekintet is jól esik, Dana is megmosolyogja a színeváltós hajamat, persze ő többet látja, de valahogy  másképp mosolyog mint Emma. Olyankor inkább elbujdokolnék, Dana előtt muszáj tökéletesnek lennem, de sosem sikerült még. Az ajádékba kapott virág csodálatos, de az nem amiért kaptam. Elkezdek csuklani.*
-Hukk…színt a szobámhukkkba? Nem elég hukkkez?
*A hajamra mutatok, szenvedő arcot vágok, még biztosan lila, jól megy a virághoz. Félreértés ne essék, nem Emmácskát hibáztatom, és nem haragszom rá amiért a virággal akar színt vinni az otthonomba, végül is csak jót akart. De valahogy ma a szokásosnál is lejjebb másztam a béka feneke alatt.*
-Kösz. Tudtad, hogy a Biberke is váltogatja a színét? Persze csak a sárgán belül az árnyalatokat. Ha nagyon jó kedved van vadító sárga, ha rossz kedved van elhalványul, mert akkor nem irigykedik. Nézd, már halványul is, téged irigyelt, engem kiröhög.
*A kérésre egy kicsit jobb kedvem lesz, szóval itt marad még egy ideig. Akkor nem pont most érkezett, volt ideje kipihenni magát, akár egész éjszakára lefoglalhatom. Persze csak beszélgetni, mert a barátom. Ja.*
-Látod. Lilán…..rád ne lenne időm Emmácska? *Elmosolyodom, most már legalább biztos lehetek abban, hogy látszik is az örömöm a hangulatingadozásom után.* -Maradt még egy kis tökös derelye, meg hógombóc és van egy kis májfelfújtam. És vajsör, gyömbérrel ahogy te szereted. Nem is tudom miért olyat hoztam reggel. Talán megérzés volt.
*A frászfenét megérzés, tovább vigyorgok és eszembe jut, hogy Dana említette reggel mikor alig egy órás késés után megjelent, hogy Emmácska ma érkezik. Hogy kiment a fejemből…..a világért sem árulnám el neki. *
-Bezárom a boltot és felmehetünk.
*S már indulok is, a kulcs fordul a zárban és a táblát is megfordítom, majd lezárom egy bűbájjal a köpenyemből előhúzott pálca segítségével. azt legalább nem tudom elrontani. A lépcső felé mutatok mint egy gáláns úriember és már kapcsolom is le a láncocskát Emma előtt.*
[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A Tündérbogyók nem mérgezőek, de eszedet veszik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-16, 19:47


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hiányzott nekem nagyon minden létező szempontból. Nem csak azért, mert szeretem, barátként is, főleg mert ez amúgy sem számít, mármint az előbb, utóbbi nagyon is. Azért mégis csak rossz dolog egy jó baráttól ilyen hosszú ideig távol lenni. Maxnek mindig elmondhattam mindent és még ha valami gondom volt, akkor sem volt velem sosem morcos, vagy ideges. Persze ez oda-vissza igaz, és persze néha azért előfordult már, hogy mi sem voltunk tökéletesek egymással, de az esetek nagy részében azért kijön az, hogy egyikünk sem az a felületes, vagy rosszindulatú ember. Épp e miatt nem értettem sosem, hogy ő vajon miért vonzódik olyan nőkhöz, akik ennyire mások, mint ő. Max igazi elvarázsolt csodabogár tud lenni, de olyan édes módon, ami igazán szerethető számomra legalábbis, de mások hajlamosak őt... nem is tudom inkább viccesnek venni ezt, negatívnak, nem pedig jó dolognak, hogy így képes elengedni magát, én pedig mindig jót nevettem, ha csak vele voltam és pont e miatt hiányzott olyan nagyon.
De most végre megint hallom a hangját és ez határozottan megdobogtatja a szívemet. Az arcomra azonnal mosoly költözik, pedig még meg sem láttam és kész csoda, hogy a kezemben lévő virág nem esik még véletlenül sem a földre, amikor végre meglátom, mert legszívesebben már vetném is magamat a nyakába. Ő persze megáll csak úgy lazán a boltív alatt, pedig tudom én, hogy ő is örül nekem.
- Olyan régen nem találkoztunk, hogy azóta öregednem kellett volna, legalábbis remélem. - nevetem el magamat és, nem tudom megállni azt, hogy ne tegyem el végre a virágot a legközelebbi stabil helyre, hogy odalépkedjek hozzá és kicsit pipiskedve, de végre megöleljem. Hiányzott no, nem lehet azt ilyen nagy távolsággal áthidalni, kell ennyi nekem belőle, ha már többet másnak adna. - Hiányoztál Max, még... a lila hajad is. - játékosan borzolom meg a haját, miután hátrébb léptem kicsit, és újra magamhoz veszem a virágot, hogy szépen felé nyújtsam. - Neked hoztam, hogy színt vigyen a szobádba és egyébként is csodás az illata. - oh, hogy én kaptam volna... nem szoktam én virágot kapni, mégis kitől? Nem vagyok olyan népszerű, mint Dana. Ő gyakorta kap virágot, meghívásokat randevúra, én meg voltam Londonban is magam. Már arra is gondoltam, hogy netán lehetne egy macskám, de aztán végül ez nem valósult meg. Túl sok volt a munka, nem lett volna rá elég időm, de... igazából itt más a helyzet. Lehet, hogy beszerezhetnék egy macskát, magányos éjszakákra mondjuk, no meg lenne kinek elsírni a bánatomat. Az összetört szívre azt mondják kiváló gyógyír egy puha, meleg testecske, aki hozzád bújik minden este.
- Mesélj nekem hogy vagy, és... mindent tudni akarok, remélem van időd! - és remélem, hogy jó sok, mert vele akarom tölteni a délutánt, az estét. Tudom azért váltottunk leveleket is, de az még sem ugyanaz igaz? Szeretném a szájából hallani, hogy mi a helyzet, szeretném közben látni a gesztusait, úgy azért egészen más beszélgetni.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Lilleyman
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 152

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-13, 07:47


Emmácska & Max
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]



*Elment. Már vagy egy órája nincs itt mégis érzem az illatát, a Csurranó medvebogyó kénes szaga sem képes elnyomni. Csend van, még vásárló, érdeklődő sem tévedt be azóta, mintha csak ő vonzaná ide őket. Amint kitette a lábát az ajtón csak álltam az ablak mögött és néztem ahogy távolodik, a kezemben tartott hajlongó szár fuldokolni kezdett az ujjaim között. Mire felszméltem, szegényt már kihúztam a földből is. Nagy sóhajjal mentem vissza a kis kuckómba, az üzlet növényes részlegébe, ahol nekiálltam szépen viszzaültetni a megnyomorgatott Erdei csukló Zsizsgét. Hálásan nézett fel rám mikor már föld takarta el szemérmét...ja, persze nincs szeme, csak kivirult.
Biztos voltam benne, hogy ma már nem jön senki, ezért belevetettem magam a mindennapi rutinomba, a Nagy Ellenszer Tervezésébe. Elővettem a jegyzeteimet, kiterítettem az asztalon lévő két tenyérnyi szabadd területen és magam köré gyűjtöttem az érdekelt növénykéket. A Bólogató babot néha vissza kellett tartanom attól, hogy tele könnyezze a pergament, de ettől eltekintve viszonylag nyugalmasan láthattam neki a műveletnek. A csend körülvett, hamarosan teljesen elmerültem a bájitalok összetételének vizslatásában. Csak ilyenkor nem gondoltam Danára, ilyenkor senkire és semmire. Észre sem vettem amikor nyílt az ajtó, amit lustaságból nem zártam be dana távozása után, vagy reménykedtem, hogy még visszatér? De hát volt kulcsa. Emma hangja vert fel igazán a gondolataimból. Eszembe jutott milyen rég nem láttam, csak baglyon keresztül tartottuk a kapcsolatot, mivel ő eddig Londonban volt. Mintha egyszer jött volna egy bagoly azzal a hírrel, hogy Roxmortsba jön, de már nem emlékszem mikor. Emmácska. Szerettem azt a lányt, régen a Roxfortban még azt hiszem bele is voltam zúgva, de szép volt és bájos és nem igazán érdekeltem. Gondolom. Aztán lemondtam róla, de barátok vagyunk. Jó barátok, mintha csak lányok lennénk....vagyis ő lány, vagyis már nő, de mintha én is az lennék, mármint amikor beszélgetünk. Na jó, hagyjuk ezeket a gondolatokat. Szóval Emmácska jött meg, alig két szívdobbanásnyi időt töltöttem el azzal, hogy a múltba révedtem, amikor eszmélek, szinte minden kiesik a kezemből. A Bólogató babom máris lecsap a pennámra, én meg egy nagy lendülettel fordulok meg, mélyzöld köpenyem amit a kék-fehér csíkos ing és zöld mellényem felett viselek - nadrág is van rajtam, galambszürke - lobogva követi a mozdulatomat, majd leveri az asztalról a nem rég életmentésen keresztül esett Zsizsgét. A levegőben sikerül elkapnom s visszatennem biztonságba a helyére.*
-Emmácska! Jövök!
*Kiáltom ki, majd megállok egy pillanatra, felemelem a kezeimet s mikor minden biztonságban van, elindulok kifelé. Elegáns öltözetemhez képest minden bizonnyal megint kócos vagyok, de ez már megszokott, állandóan a hajamba túrok zavaromban akárhányszor csak Dana rám néz. Megállok a két helyiséget összekötő boltív alatt, hanyagul az egyik oldalának támaszkodom a kezemmel és Emmára nézek. Cseppet sem változott.*
-Merlin hozott! Nem változtál semmit. Ah! Szép virág. Irigy Biberke!
*Én nem vagyok irigy, nem tudom, hogy nekem hozta, szóval feltételezem, hogy ő kapta valakitől. Ő nem változott...és én sem, csak egy kicsit. A hirtelen feleszmélés és Emmácska érkezése kissé megnyomta a szívem dobogását, a hajam pedig lilára váltott. Ezt persze nem vettem észre.*


[You must be registered and logged in to see this link.]



A hozzászólást Maximilian Lilleyman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-05-17, 05:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Callahan
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 29
ϟ Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer 2015-05-12, 20:55


Max & Emma

[You must be registered and logged in to see this image.]


Olyan jó lenne többször jönni, de elhavazótam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy munka lesz majd megkezdeni a tanítást az iskolában. Azért ez mégis csak... baromi nagy kihívás. Persze számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű, rengeteg munkával jár majd és tuti, hogy lesz majd benne egy nagy adag kihívás és talán egy még nagyobb adag félsz is bennem, hogy nem fogok-e elszúrni valamit, de akkor is ezt akarom. Szeretem a csillagokat, az Asztronómiát és a Roxfortot is, no meg akárhogy is nézzük, de így közelebb lehetek Maxhez. Nem volt valami jó érzés, hogy ő itt volt, én Londonban és csak időnként egy-egy levélváltás fért bele a legjobb esetben is. Többet akartam ennél, még ha mindazt, amit igazán akarok nem is kaphatom meg jó eséllyel soha. Tudom, hogy itt van Dana, aki tetszik neki. Érthető. Dana... igazán szép és igazán szexi és persze kacér és kihívó és mindenkivel olyan könnyen teremt kapcsolatot még hozzá olyan nyíltan, hogy... erre én nem vagyok képes, legalábbis nem így, mert tudok én barátkozni és kapcsolatokat teremteni, csak sokkal kevésbé azon a módon, ahogyan ő teszi.
De a lényeg az, hogy most itt lehetek és többet tudunk beszélni, még ha a munka miatt jó esetben is inkább csak hetente tudok jönni, de azért hétvégenként úgyis meglátogatom, főleg mert... hát azért ismerem én már régóta őt. Jót akarok neki, tudom hogy mennyire bizonytalanul tud lenni, pedig elég csak azokat a szép szemeket bevetni, meg a bájos mosolyt és máris nyert ügye van, csak hát Dana... ő azért más. Nehezebb levenni a lábáról és félő, hogy még csak észre sem veszi az én Maxemet... akarom mondani Maxet. Persze most nem egyből e miatt állítok be, főleg mert ahogy nyílik az ajtó máris láthatja nálam a szép sárga virágot cserépben. Nem tudtam megállni, hogy ne hozzam el idefelé jövet. Egyszerűen kell ide valami, vagy a lakásába időnként, ami kicsit feldobja a hangulatot és én amúgy is szeretem a sárgát, majd... Max is megszereti, ha még nincs oda érte.
Szóval a virággal együtt lököm be az ajtót, vagyis a virág az egyik kezemben, a másikkal tartom az ajtót. Lassan záróra, tehát talán már nincs sok vevő és tud majd időt szánni rám is. Talán már... Dana is hazament. Nem azt mondom, hogy gondom van vele, hiszen én is tettem azért, hogy megismerjék egymást, de azért néha jó érzés csak Max-szel lenni és kész, semmi más, semmi zavaró tényező, csak mi ketten, mint régen még a suliban. Na persze akkor sem vett észre engem úgy, de nem lehet minden tökéletes.
- Max! Meglepit hoztam! - azért nem kiáltom el magamat, de kicsit megemelem a hangomat. Ismerem már, lehet hogy megint elveszett kicsit hátul és épp valami nagyon fontoson szöszmötöl, simán kinézem belőle. Szóval... ideje hogy abbahagyja és velem foglalkozzon. Amúgy sem hiszem, hogy ha sokat erőlteti, akkor áttörést ér el, ahhoz inkább valami isteni szikraféle kell azt hiszem.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk valakit, a boldogsága fontosabb a sajátunkénál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1253

TémanyitásTárgy: Csetresz és Fűszer 2015-05-10, 21:17


Csetresz és Fűszer

A bejárat mellett két oldalt kazettás ablakokon keresztül lehet belátni az üzlethelyiségbe, hasonló stílusú a bejárati ajtó is, piros fából, boltívesen, a felső részen ablakos megoldással. Az üzlethelyiség két részre van osztva, belépve egy kisebb előtér fogadja a vásárlókat, a falak mentén polcok, kis üveges szekrények adnak otthont a különböző tárgyaknak. Természetesen az értékesebb fajtákat a kulccsal lezárt szekrények őrzik, nehogy avatatlan kezekbe kerüljenek. Balra egy kisebb pult látható, pirosra és feketére festett fából, a sarkán egy csillogóra kisuvickolt viharlámpával. Jobbra egy boltíves átjáró vezet a fűszeres részbe, ahonnan kellemes, zöld és föld illat áramlik ki. Tele cserépbe ültetett növényekkel, varázslatos, megbűvölt, gyorsan növesztett szárak, gyökerek, színes bogyókat lógatók, folyton mozgók sorakoznak az asztalokon, komódok tetején, az ablak előtti polcon, falra szerelt tartókban. A bejárattal szemben csigalépcső tekeredik felfelé, az alján megbűvölt, őrző és illetéktelen személlyel szemben sipítozó lánccal. A lépcső a tulajdonos otthonába vezet, oda tilos a belépés.

Kívül, a bejárati ajtó felett kazettás üveggel zárt erkély, téli kert látható, a ki nem nyitható ablakoknak számtalan további növény húsos levele tapad, ennyi látható csupán a fenti lakás rejtelmeiből.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Csetresz és Fűszer

Vissza az elejére Go down

Csetresz és Fűszer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Similar topics

+

Similar topics

-
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts-