Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan 2015-06-16, 00:39

Nem tartottam attól, hogy találkoznom kell vele a történtek után, ugyanis nem hiszem, hogy szégyellnem kellene magam miatta. Akkor ő lépett, én pedig hagytam magam, mert miért is ne, ha már azt kívánom most, bár még egyszer megtörténne, de ne csak játékból. Nem vagyok zavart, és semmi gondolataim nincsenek, hogy az ő fejében mi járhat ezzel kapcsolatban, megtanultam kontrollálni mindazt, ami bennem szöget üthet.
Bólintok, mikor azt mondja, nem kér kávét, én ugyanis nem erőltetem az ilyesmit. Tudja jól, hogy rengeteget vehetnék neki, mert a kellő pénzem megvan hozzá, mint ahogy mindenhez, de nem pénzen veszek mindent, ahogy az ő barátságát sem ezzel érdemeltem ki. Nagyon is jó kapcsolatom volt már vele akkor, mikor megtudta volna, hogy hol is élek, milyen a családom. Azt hiszem, a barátságunk első évében már egyszer haza is vittem egy karácsonykor, hogy velünk is ünnepelhessen, akkor még a szüleimnek nem igazán volt beleszólása abba, hogy kit viszek haza és kit nem, bár ezzel most is ugyanígy állnak nagyapám halála óta. Azóta persze történtek dolgok és én magam is megvehettem a lakhelyem, ahol a házimanóimmal élek a változatosság kedvéért, és hála az égnek még nem panaszkodtak nekem, hogy valami nem jó lenne, ugyanis jól bánok velük.
- Tipikus hím? Nem hiszem, minden jarvey ilyen, eléggé nehéz velük bánni. Így azt sem értem, miért pont engem kértek meg erre, amikor én a bűbájokkal kísérletezem, nem pedig állatokat idomítok - az már más kérdés, hogy szeretem is az állatokat és egynek sem tudnék ártani, valamint az idomítható fajtákat sikerül is idomítani; a jarvey egy betörhetetlen példány.
Pislogok.
- Igazság szerint én úgy gondoltam, hogy te tölthetnéd nálam azt a kis időt, már ha az kis idő lesz - nem igazán tudom távol tölteni az időmet az otthonomtól, tekintve, hogy ott a kis laborom és dolgoznom is kell, mindezt pedig nem tudom megtenni Noelnél, azt hiszem.
- És talán Sorine is jól érzi majd magát a társaságban. Ugye, Sorine? - mosolygok a kislányra, és megcsípem gyengéden az arcát. Nem lehet jó mindig egyedül, legalább Noel is kap egy kis szabadságot mellette, én is otthon lehetek, hogy dolgozzak, és magányos sem leszek.
- Egyébként sem voltál még nálam. Vagyis igen, de az még a szüleimmel volt, most egyedül élek, kellett a változatosság - említem meg. Nem is tudom, mióta van így ez az állapot, de nem régóta állhat fent, ha ő még nem járt felém.
Sorine annyira aranyos, hogy nem tudom abbahagyni a mosolygást, amikor a sütire mutat, ebből persze Noel kérdése zökkent ki.
- Ha elsődlegesen rád gondoltam, hidd el nekem, nem létezik a feladatra tökéletesebb ember - minden szempontból értendően. - Mit mondasz? Vállalod? A fizetséget megválaszthatod te - nem mondom, hogy úgy tegye ezt, hogy nem fizetek semmit, mert ha jutunk is valamire, akkor kérjen, amit szeretne.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan 2015-06-02, 21:46

Kissé tartottam attól a naptól, hogy összefutunk. Tudom, már vagy ezer éve ismerjük egymást, mégis eddig teljesen más volt. A legutóbb átléptünk egy határt, úgy éreztem akkor mint ha visszakozott volna, vagy inkább én? Nem is tudom pontosan már. Sokat gondolkoztam ezen és Merlinre nem tudom helyre rakni a dolgot azóta sem. De talán előbbi. Hogy miért? Nem hiszem, hogy egy nőnek elsődleges lenne olyan férfit megkapni, akinek már van egy kölyke valaki mástól. Annyi más lézeng a nagyvilágban.
Amióta apa lettem, és a lányom is velem van megfigyelhettem, hogy jobban vonzom a nőket. De ez csak addig hízelgő nekem, amíg meg nem látom, hogy a gyerek tulajdonképpen jobban foglalkoztatja őket mint én és vele jobban is kommunikál. Különös nem? Egy kicsit elszomorító a tény. De persze egy szóval sem mondtam, hogy feladom. És ezért nem is haragszok a lányomra, sőt, imádom őt úgy ahogy van.
Most itt ücsörgünk egy asztalnál, ő kávéval kínálgat, én pedig merengek.
- Nem köszönöm, ma már ittam egyet. De talán egy szelet sütit fogok rendelni, a nagylány addig elfoglalja magát vele. - fontolóra is veszem az ötletet abban a formában, hogy kezembe veszem az étlapot és elkezdem fellapozni, miközben a picinek elmagyarázom, hogy válasszon ki egy sütit magának. Ha nem ízlik neki majd megeszem én. Addig is tudok koncentrálni arra, amit az imént mondtak. Hogy őszinte legyek, tényleg melóra számítottam, nem csak egy baráti kérésre. Egy kissé el is fintorodok.
- Egy jarvey? - kérdezek vissza még mindig hitetlenkedve. De csak tovább hallgatom, amit mond. Még meg is mosolyogtat a grimaszolással együtt.
- Biztos csak tipikus hím nem? - kérdezem még szélesebb vigyorral is meg tőle, azért a hugicázás elég viccesen hat így, megnézném milyen képet vág rá.
- Szóóval akkor.. összességében vállajam el, hogy megnevelem, miközben te is ott leszel nálunk és figyelsz? - hűűű hát erre így nem számítottam. A múltkori ha nem történik meg, akkor azt mondom oké, de így? Nem fogom azt mondani, hogy ne jöjjön, mert... mert nem. De ez így finoman szólva is rizikós lesz, hogy nem fog zökkenőmentesen alakulni.
- Ezt akajom. - tolja közben a képembe egy szem lányom az étlapot, lelkesen mutogatva az egyik képre. Hirtelen annyi minden történt most, hogy nem győzöm utolérni magam. pedig csak ücsörgök és beszélgetünk.
- Jól van, mindjárt hozzák akkor. - intek is egy felszolgáló felé, hogy leadjam a rendelést. Nem sokat szöszmötölve végül csak visszafordulok a nő felé.
- Úgy gondolod menni fog ez nekem?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan 2015-05-06, 19:49

Az időt elütöttem addig, amíg nem jött Noel, pontosabban átfutottam a napi híreket. Mostanság semmi ígéretes nincs, semmi olyan, ami felkeltené az érdeklődésem, szerencsére a munkám elég érdekes és a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályon más munkalehetőség is adódik, mint az enyém, így könnyen tudom ápolni a kapcsolataimat.
Gyorsan megigazítom magamon a ruhát, amikor látom Noelt közeledni - nem tudom, miért, ez egyfajta megszokás, de lehet, hogy más is áll a hátterében. Amikor közelebb érnek, felállok, hogy őt is üdvözöljem, meg a kicsit is egy hatalmas szétterülő vigyorral az arcomon és egy körülbelül ugyanilyen hatalmas puszival. Nem az enyém a gyerkőc, de más már annak nézné... mintha én lennék az anyja, akihez Noel néha eljön látogatóba. Persze ugyanúgy törődök vele, ha közbejönne valami, mert akkor egyértelműen én jövök a képbe és képes vagyok inkább otthon elvégezni a munkám, mintsem bemenni a munkahelyre.
Leülök.
- Kérsz egy kávét, vagy valami mást? - kezdem ezzel a beszélgetést, és elrendezgetem magam, mert olyan, mintha módfelett kényelmetlen lenne az ülésem, pedig egyáltalán nem erről van szó. Az a helyzet, hogy még ennyi idő után is zavarba ejtő egyetlen puszi is Noeltől.
- Egy Jarvey - fordítom komolyra a szót. - A rokonaim rámsóztak egy ilyen menyét-cickány-hermelin izét, ami nem elég, hogy mocskolódik, neveljem meg. Tudod, hogy a türelmem végtelen, de amikor ilyeneket mond utánam, hogy "Hugica, ha elmész, azért hozz valami jó bőrt", szakad a madzag - picit csücsörítek, nem tudom, milyen képem lehet így, bár különösebben nem zavar, Noel egész jól ismer gyerekkorunk óta, nincs mit szégyellnem előtte.
- Szóval az lenne a feladat, hogy idomítani kellene, legalább egy picurkát... egy pirinyót - mutatom a hüvelyk- és mutatóujjam begyének összeérintésével, mintha egy mikroszkopikus élőlényt nézegetnék hunyorítva.
- Mindeközben azt is meg kellene oldani, hogy a közelemben legyen, mert meg is kell figyelnem. Ismerve téged, nem nagy kihívás. Kérlek, kérlek, kérlek - nézek rá kiskutyaszemekkel, nem mintha nagy szükségem lenne rá, mert nagyon magas a bizalomszintem, így abban is bízom, hogy vállalja... kockázatokkal együtt.
- Remélhetőleg közben nem harapja le az orrod.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan 2015-05-06, 10:22

Az álmok foglya vagyok. Azt hiszem. Álmoké, melyek nem hagynak nyugton. Akár ébren vagyok, akár nem. Végigkísérnek napjaimon, néha frászt hozva rám. Látomásaim vannak. Különös látomások…
Ébredezek. Különös hang vonja el a figyelmem.
Csepp…csepp…csepp.
Mégis mi romolhatott el? Kinyitom végre a szemem és lassan felülök. De csak korlátozottan. A kezeim az ágyhoz vannak kötve. Mi történhetett velem? Lassan körbepillantok. Vajon hol lehetek? Ez nem az én otthonom. Egy pincének tűnő helyiségben lehetek, legalábbis a félhomály, a víz csöpögése, megannyi cső a plafonon, és hogy nincs ablak, erre enged következtetni. Az ágy sem a sajátom. Kemény és kicsit szűkös. Ezer kérdés tolong a fejemben, de nincs kinek feltenni. Egyedül vagyok, és semmit nem értek.
Hosszú percek leforgása után végre lépteket vélek meghallani. Majd az ajtó nagy nyikorogva kitárul és egy idegen lép be.
- Látom felébredt, fiatalúr. – mondja, de én ezt az alakot nem ismerem. Mégis kicsoda? Hová csöppentem? Nem szólok semmit, csak próbálok a háttámlához hátrálni, ahogy lehet. Ő csak csöndben odajön hozzám és eloldja a kötelet. Amint szabaddá válok, a csuklómhoz kapok és a horzsolást kezdem dörzsölgetni. Csúnyán lenyúzta a kötél a bőröm itt-ott.
- Mi folyik itt? – sziszegem magam elé, de tekintetem nem veszem le az alakról.
- Az éjjel sokkot kaptál, rohamaid voltak. Apád azt mondta, zárjalak le a pincébe, és tegyek róla, hogy ne essen bajod. – Mi? Rohamom lett volna? Az elmúlt évek során álmok zaklattak, ez tény. De egy ideje olyan morbid képek villannak be… Talán ez okozta volna? Így már értem az egészet. Bevillan a kép, legutóbb épp találkozó lett volna néhány bujkáló halálfalóval. Apám elhozott, hogy megismertessen velük. Sokáig vártunk, ez is rémlik. De utána… elsötétült minden.
- Maga halálfaló? – meredek az alakra, mire csak bólint. A sarokban talál egy rozzant széket. Megragadja és az ágyhoz hozza. Leül végül és csak mered rám.
- Gyakran van ilyen gondod? – kérdezi. – Nem voltál eszméletednél és vagdaltad magad. Hogy ne okozz magadnak semmi bajt, lekötöztelek. – bök a kötelek felé. Egy ideig csak hallgatok, de végül csak megered a nyelvem.
- Mostanában igen. Néha kibírhatatlan, morbid látomásaim vannak. Főleg az utóbbi időben. Mintha valakinek az életképeit élném meg. De nem tudom épp kié. Túl sok kegyetlen embert ismerek ahhoz, hogy rájöjjek erre. De néha már sokkoló, amit látok. Azonban nem mindig volt így. – sóhajtok. – Úgy tíz éves lehettem, mikor apróbb dolgokat kezdtem spontán meglátni. Mondjuk, mikor először előjött a varázslási hajlamom. Valószínű anyám emlékképe lehetett. De később egyre több kép villant be, mint valami mozifilm. És én játszottam benne a főszerepet.
Nyikordul az ajtó, a szó bennem szakad. Apám az. Érzem, hogy a halántékomon egy verejtékcsepp gördül végig. De gyűlölöm ezt a rohadékot. Ő azonban csak rám néz, elmosolyodik, majd pálcát emel.
- Ne hagyja, hogy megkínozzon! - rivallok rá kétségbeesetten a másik alakra. De ekkor egy zöldes csóva indul útjára felém.

Felriadok az álomból. Már rég nem élek szintetikus anyagokkal, mégis néha vannak furcsa megmagyarázhatatlan álmaim. Mint ha másképp élném meg a múltam, sokkal színesebben, eseménydúsan. Nem örülök neki egyáltalán. A francba már a rémülettel és apámmal. Egy percig sem fogom hagyni, hogy valaha is ártson még valakinek. Főleg nem a lányomnak.
Szusszanva kelek ki az ágyból, még mindig zihálok. Egy pohár vizet töltök magamnak, hogy enyhítsem a szomjam. Kiszáradt álmodás közben a szám. Majd visszamegyek a szobámba, kivenni a már igen csak eleven lányomat a kiságyból. Egy szobában vagyunk, nincs más. A családi házban mindennek megvan a maga funkciója, az biztos hogy még lomiznom kellene a telepakolt szobámban. Hisz most a szüleimében alszok többnyire. Ahj mennyi munka az is, pénz meg nem nagyon van.
- Jó reggelt kiscsillag. Megyünk találkozni Elyrinnel, örülni fogsz neki te is. - még pontosan nem tudom mit akar, de azt írta mindent elmond. Remélem valami jövedelmezőbb lehetőség.
Az öltözködés a picurral már gyakorlatilag hagyományokra épül, mindig sikerül elterelnem a figyelmét, hogy ne rendetlenkedjen. És már el is indulok vele a beszélt találkahelyre. Mégis hova tegyem?
Ahogy meglátja őt, már vigyorogva sikongat. A kis hétszentség. Megmosolyogtat engem is, mennyire örül ennek a nőnek. Nem is lenne rossz, ha tényleg lenne valami állandóság az életemben. Mondjuk bármelyik rendes nővel. Nem vagyok én finnyás.
- Szia, jó látni. - lépek oda hozzá gyerekestül egy puszira és leülök vele szemben. Sorine egyből apa lába közé tapos, ahogy megpróbál szabadulni az ölelésből és az asztal felé mászik. Egy pillanatra fájdalmas grimasz fut át az arcomon, de végül csak rendezem a vonásaimat.
- Mi lenne pontosan az a meló?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan 2015-05-05, 23:28

Noel

A rokonok rámsóztak valami állatot, arra gondolva, hogy az én türelmem úgyis legendás, biztosan meg tudom majd szelidíteni, legalábbis idomítani. Amit kérnek, az azonban lehetetlen, mert az életben nem érte még el senki sem azt, hogy egy jarvey teát szürcsöljön és kekszet rágcsáljon úgy, mint egy ember, miközben kellemesen csevegnek. Így hát az én türelmem is véges. Két napja tartózkodik nálam ez az állat, de eddig csak annyit sikerült nála elérnem, hogy megegye a kekszet, megigya a teát - mindezt persze úgy teszi, hogy egy malac minden bizonnyal áldás mellette. Azt még hagyjuk, hogy bemutatkozott, teszem azt "Billy vagyok, hugica", és még maradjon meg a nyugalmam, a jómodorom meg a türelmem. Egyetlen megoldást találtam csak: Noel. Tudtam, hogy az ő dumája majd észhez téríti Billy-t, ezúttal legalább én is találkozok vele, ha már egy szívességet akarok kérni, egyébként is jó érzéke van az állatokhoz.

Röppentettem egy baglyot, amire jött is a válasz, így a kiválasztott hely a Dolce Vita kávézó lett London Mágusterén. A levélben nem tisztáztam a körülményeket, csak azt, hogy egy megbízásom lenne a számára, a részleteket később személyesen. Ő pedig azok soraiba tartozik, hogyha megbízásról van szó, a lába nem éri a földet.

Olyan helyet akartam, ahol nem nyüzsögnek a muglik, vagy egyáltalán nincsenek - nem mintha félnék tőlük, csak nem akarom, hogy bárkinek a fülébe jusson, hogy ez a jarvey, ami nekik csak egy görény, beszél, mert ismerve a muglikat, legnagyobb valószínűséggel egy ilyen a boncasztalon végezné, én pedig mélységesen sajnálom a varázslényeket és minden egyéb állatot, ami bármilyen sérülést elszenved, tekintve gyenge szívem, ami mindenkin megesik.

Mivel nem munkába készülök, ezért egy könnyebb ruhát vettem fel, hogy azért nézzek ki valahogy, mert úgy sem akarok feltűnni Noel előtt, mint aki nem ad magára, mert "nem munkába jövök, CSAK hozzád", és ő nem egy "csak"-ot érdemel. Könnyebb volt úgy utazni, hogy hoppanálok, mintsem seprűn, így gyorsabban értem az úticélomhoz.

Egy kényelmes helyet kiválasztva vártam Noelre, addig még csak kávét sem rendeltem magamnak, mert megtisztelem a 'vendégeimet' azzal, hogy nem iszok előttük, nem eszek addig, míg mindenki az asztalhoz nem ül, stb.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan

Vissza az elejére Go down

Noel & Rin - Jarvey, az idomíthatatlan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Tairjuko Rikuno
» Idomár beszélgetések, tapasztalatok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-