Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Missycica & Darius

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-14, 07:48



Missy & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Csak egy hosszú pillanatig tart míg elmerülök Missy tekintetében, talán észre sem veszi de engem elgondolkodtat. Az első találkozásunkkor olyan oldalát mutatta nekem amiből téves következtetéseket vontam le hirtelen, később amikor nem volt mellettem, már tiszta fejjel tudtam átgondolni a dolgokat. Sokan mások is arra a következtetésre jutottak volna mint én, ha egy kicsit is veszik a fáradtságot, hogy a lelkébe nézzenek és ne csak a ruhája alá. Missy túlságosan is közvetlen, de ez nem a szabadosságából fakad hanem a csodás lelkéből, talán mindenkivel szemben úgy érzi a barátjának kell lennie, de sokan ezt félreértik és úgy viselkednek vele szemben ami már túlmutat a jó ízlés határán. El sem tudom képzelni hányszor csalódhatott már emiatt, nekem is voltak később nem tetsző gondolataim, eszembe jutott, hogy alkalmam nyílt egy könnyed kis kalandra, de valamiért mégsem tettem meg. Az egész, nem vallott rá, nem volt összhangban a bájos arcával, mert ha más nem is, én észreveszem ezt, minden lány és nő arcára kiül a lelke minden rezdülése, ott van a tekintetükben. Talán a legilimencia miatt, talán csak mert érzékenyebb vagyok másoknál, amit gyakrabban használok a magam előnyének növelésére. Missy azonban más mint a többi lány, annyira összetett személyiség, hogy talán még ő maga sem ismeri ki magát a saját labirintusában. már tudom milyen, megismertem bár van még rengeteg titka amit felkutatok a közeljövőben, ám most már tudom, hogy finoman kell vele bánni, érdemes arra, hogy hosszútávon gondolkodjam vele kapcsolatban. A szende kislány álarca mögött egy nagyon is szenvedélyes, odaadó nő lapul, amit ki fogok hozni belőle de csak magamnak és emiatt nem érzem magam önzőnek. Nem akarom birtokolni, de másnak sem hagyom meg, főleg miután megkóstoltam az édes csókját. Hazudnék ha azt mondanám nem lepett meg a kezdeményezésével, de éreztem benne a bizonytalanságot is ami még jobban megértette velem mi zajlik benne legbelül. bűnbánóan elmosolyodom mikor felnevet a számára érthetetlen szavakon, tudom, hogy egy kukkot sem ért belőle, most nekem volt fontos, hogy elmondjam úgy ahogy a lelkemnek jó. Majd egyszer ő is megtudja mit mondtam neki egy gyenge pillanatomban, addig pedig….csak élvezem finom ujjainak lágy érintését az arcomon és édes ajkainak zamatát. Megint csak ő csókol meg előbb de aztán rám bízza magát én pedig elveszem a felkínált lehetőséget, vadul és szenvedélyesen, és még vissza is fogom magam, pedig legszívesebben itt a mohán fölébe kerekednék, leszaggatnám a blúzát és falnám…..~A fenébe is, abba kell hagynom különben örökre kiszalad az életemből.~
*Már nem engedem ki magamból az újabb mordulást, elengedem és a nyelvembe harapok, hogy észhez térjek. Amikor feláll, magamhoz húzom de csak annyira, hogy még ne érjünk egymáshoz, most az a lényeg, hogy úgy tartsam magam mellett, hogy távol van tőlem. Érzem a számban a vér ízét, ami a nyelvemből serkent de ennek ellenére sem tudom kiverni a fejemből az iménti kerek látványt. Azt hiszem beleugrom a tóba, hogy lehűtsem magam miután elkísértem őt az iskoláig, utána pedig szétpüfölöm a bokszzsákot. Az ujjai lágyan fonódnak az enyémek közé, egész úton meg sem merek szólalni, nehogy elűzzem a varázst ami kettőnk között lángolt fel, de ahogy elnézem őt lopva, ő is erre a döntésre jutott. Az iskola kapujában azonban nem tudok csak úgy szótlanul elbúcsúzni tőle, két tenyerembe fogom az arcát, a szemeibe nézek, majd homlokon csókolom.*
-Minden nap várni foglak.
*Hogy hol és mikor, azt már nem mondom, eddig tartott az önuralmam, sarkon fordulok és a tóhoz sprintelek. Már sötétedik mikor visszaindulok, de nem sikerült teljesen lehiggadnom és mivel vele álmodom, másnap reggel az az első, hogy egy baglyot küldök neki egy szál vörös rózsával amit az iskola kertjéből csórtam el.*

//Rajtam nem múlik flower //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-12, 19:49



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt hiszem Darius mindezidáig az első, és egyetlen, aki mellett képes vagyok elengedni magamat teljesen. Nem a beszédről, vagy a közvetlenségről van szó. Szeretek én csacsogni, és könnyen ki is adom magam, csak éppen sosem hittem volna, hogy igazából bárkinek számítanék. Itt még nyelvi nehézségeink is vannak, mégis úgy néz rám, hogy azt nem tudom nem észrevenni. A még meglepőbb, hogy viszonzom is, s nem úgy, hogy hitegetném vele őt. Ezt azért annyira nem lehet direkt úgy alakítani, hogy félreérthető legyen. Tökéletesen le vagyok hidalva tőle, mennyire odafigyel arra, ami nekem fontos. Most a lelki dolgokat nem is értem ez alatt, mert bármilyen furcsa is, nála nem érzek sürgetést, minden olyan természetes, sőt... dögös. Ezt még egy srácnál sem éreztem. Ajkaim automatikusan szétnyílnak, ahogyan végighúzza rajta az ujját, még olyan furcsa gondolataim is támadnak, hogy mentem a számba veszem. Belepirulok, de csak éppenhogy, azért cédának sem akarok tűnni. Hihetetlen, hogy csak a megfelelő gondoskodás kell, és tudok én érdeklődő lenni, nem csak riadt, félős. Darius érzékeny, amikor annak kell lennie, és helyretesz, amikor úgy kívánja a helyzet. Most engedem magam falni, ahogyan a zöldbe fektet, ám gyorsan felemelkedem, hogy viszonozzam. Ha belegondolok, hogy mindezt én indítottam... Valóban lehetnék szégyenkezőbb, ám nem visz most rá a lélek. Csak egy csókot adtam volna, hogy jelezzem, számomra igenis fontos, értékes ember, aki nem érdemli ezt a családi átkot, ám oly édes volt a szája, ahogyan visszacsókolt, erőt vett rajtam az önzőség, hogy ebből az erőteljes, domináns finomságból akarok még, s mikor átvette az irányítást, boldogan mentem vele a táncba.
Halkan felkuncogva simítom meg az arcát, s túrok bele a hajába, mert egy árva szót sem értek abból amit mond. Illetve ahogyan mondja, abból sejtem, hogy az első két szót fejti ki még jobban a saját anyanyelvén. Talán azon jobban ki tudja magát fejezni, vagy nincs zavarban? Mindegy is, bár recsegős, kemény nyelv, mégis ahogyan ő előadja, nagyon romantikusan teszi, így sugárzó pofival mérem végig, és csak bólintok, ahogyan széles mosollyal csókolom meg ismét, de megint csak indítás, akarom, hogy irányítson, erős kézzel húzzon magához, s csak annyit teszek, hogy alélok a karjaiban, halk hümmentéssel hommentálva az akcióját. Egyre mélyebben járunk az érzékek birodalmával, s amikor arra kér, hogy távozzunk, akkor jövök rá, hogy mindez tényleg más, mint amit eddig bármilyen szinten is éreztem fiú iránt. Izgató? Azt hiszem...Teljesen ki vagyok pirulva, ahogyan kinyitom a szememet, és a kezemet nyújtom, hogy felsegítsen. Én magam is alig találok szavakat, levegőt pedig nem is tudok venni, bent rekedt. Bólintok, mot ennyire futja. Cseppet sem zavar, hogy megnézett magának. Tisztességes, és mégis... Nem gond, amit tett, sőt... bóknak veszem. Az ujjai közé fűzöm a sajátomat, majd szótlanul lépdelek mellette, félve nézve néha oldalra, hogy nem volt e álom, ami kettőnk között történt.

//Úristen, még-még!!! *.*//





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-09, 06:58



Leányrablás – Újra Roxmorts, valahol egy tisztáson

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Végül is teljesen mindegy hogyan fogalmazok, Missycica megérti, tudja, hogy nem mindig úgy alakulnak a szavaim ahogy azt gondolom, de majd kijavít. Amikor idejöttem nem terveztem semmit azon kívül, hogy megkeresem az apámat, csak felejteni akartam, vagy legalábbis félretenni a fájdalmas pillanatokat melyek anyám halála óta kerülgetnek. A szívemben űr támadt, hiszen egész életemben kitöltötte az egész helyet, ő volt az aki életet adott, aki megszépítette azt, aki apám is volt az apám helyett. S még azok után, hogy lemondott rólunk sem volt képes soha rosszat mondani róla. Mindaz amit gondoltam felőle az én kútfőmben keletkezett. Missy minden szavával felhívta magára a figyelmemet, közvetlensége megfogott annak ellenére, hogy először nem értettem, a benne dúló ellentmondás kíváncsivá tett, és olyan sokat gondoltam rá, hogy végül megértettem. Tudni akarom ki ő, hogy milyen helyet foglalhat el az életemben, de egyre inkább kezdem remélni azt, hogy nem csak simán a barátom lesz, nem csak egy csodaszép ám futó kaland aminek a végén mindketten rájövünk, hogy nekünk együtt még sem megy. A mosolya……..mint amikor kinyílik egy virág, amikor felkel a nap a látóhatár szélén és arany fénnyel vonja be a legszürkébb sarkokat is, olyan a lelkem sötétjének mint egy lámpás. Noha még fiatal és tapasztalatlan egyáltalán nem tekintem csitrinek sem kamasznak, számomra már most is nő akit csodálni, szeretni és kényeztetni kell, akit megvédhetek a világgal szemben, akit a tenyeremen hordozhatok, aki egyetlen mosolyával is képes gyógyítani. Végighúzom ujjamat az ajkai vonalán, ott ahol bársonyosabb mint az arcának bőre és pirosabb is. Gyengéden bár de elrángatom magammal, egy kicsit lehet, hogy hevesnek tűnök, de inkább csak sietek mielőtt bárki felénk sétál és meglát minket. Nem rejtegetni akarom őt, sem azt, hogy velem van, csupán a magaménak akarom néhány órára. A csókomat illető bókra elmosolyodom, olyasformán mint aki pontosan tudja hogyan csókol, hiszen ez volt a célom, elkápráztatni, magamhoz láncolni, belérekeszteni a levegőt, megdobogtatni a szívét, hogy soha ne felejtse el. A saját csapdámba esem minden téren. belefeledkezem édes ajkaiba, szájának ízébe, karcsú derekának ölelésébe, balzsamos illatába. El fogok veszni hacsak nem parancsolok megálljt magamnak, de túl nehéz elszakadni tőle.*
-Te csodálatos.
*Számtalan mondatban le tudnám írni neki hogyan érzem most magam, de nem hiszem, hogy mindez angolul menne. csodálatomat így csupán egyetlen szóban tudom átadni neki, de, hogy még se maradjon el mindaz ami a lelkemben lobog, elmondom az anyanyelvemen.*
Krasiva , zamechtani printsesa, koyato e podslazhda zhivota mi , edin dŭkh s tseluvka i edin pogled na zhivota v sŭrtseto mi. (Gyönyörű, álomszép hercegnő vagy, olyan aki megédesíti az életemet, aki egyetlen csókjával és pillantásával életet lehel a szívembe.)
*Szóval igen, tetszik, csak attól félek elveszítem a fejemet és már nem lesz visszaút. nem akarom bántani, nem akarom elijeszteni, olyan édes és bájos, ártatlan és védtelen. Hova tűnt belőlem a határozott, vad Darius? A kis boszorkány megszelídített…..az egyik pillanatban, ám a következőben kihozza belőlem újra az állatot. Ajkai incselkedőek lesznek, játszadozik, követelőzik én pedig alig bírom visszafogni magam. Ajkainak kóstolgatása közben mélyről jövő morgással adom tudtára mennyire kívánom mégis dühös vagyok, hogy az eszem arra sarkall, hogy hagyjam abba. mindezen gondolataimon az sem segít, hogy mikor elhúzódom tőle, akaratlanul is lenézek rá, immár merészen és birtokló pillantással csúszik le a figyelmem szépen ívelt nyakára és kerek kebleire melyeket a blúza jótékony gombjai felfednek előttem. Megengedem magamnak, hogy elidőzzem pár szívdobbanásnyi ideig a látványon, aztán amint sürgetővé válik fel is pattanok. A kezemet nyújtom felé, hangom rekedtebb egy repedt fazéknál is.*
-Most mennünk kell. Későre jár.
*Nem vagyok képes tisztán gondolkodni, vágyom rá de tudom, hogy nem tehetem, még nem. A nyelvi nehézségeim azonban nem teszik lehetővé, hogy a mostani felajzott állapotomban bármi értelmeset ki tudjak nyögni. Kész szerencse, hogy nem vagyok híve a túl szűk nadrágoknak, és remélem nem is néz lejjebb az arcomnál, bár ahogy fölé magasodom, ki tudja hova téved a tekintete. Abban még bízhatok, hogy a hirtelenségem zavart kelt benne, talán értetlen és egy kicsit dühös is rám, bár nem érzem, hogy bármivel is bántottam volna.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-08, 16:52



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Lesznek még nyelvi nehézségeink, mármint azon a téren, hogy nem mindig tudjuk verbálisan megértetni magunkat, más tekintetben viszont semmi gond nincsen. A jelzéseink alapján azt kell mondanom, hogy bármennyire is pironkodok azon, amit gondolok, vagy tenni vágyom, valamiért mindig át tudom magam lendíteni azon, hogy mi a helyes. Vele működik, ami sokakkal előtte nem. Majd kitalálunk valami közös nyelvet, amelyen beszélhetünk, különben pedig minek azt? Odahajtom a vállára a fejemet, vagy csak átölelem, és minden meg van oldva. Az szinte nem is nagyon számít, hogy végül ebből barátság lesz, netán több, jól érzem magam vele, és csak az számít.
- Szerencsés alkat vagyok. Köszi. – Mosolyodom el kedvesen, azért a bók az bók, érezteti, hogy nő vagyok, aki talán tetszik is neki. Nő, nem pedig lány, mert mellette nem érzem magamat annak a kis szüzikének, aki egyébként mégiscsak vagyok. Jó dolog mókázni vele, még a komoly dolgaiba is beavat, mégsem egy kis csitri vagyok mellette, hanem egy fiatal, és talán öntudatos felnőtt, aki már készül a való életre, s mellettem itt egy srác, aki a kedvemet keresi, még akkor is, ha éppen maga alatt kéne lennie a családja miatt. Hihetetlen, hogy mennyire erős, mégis érzékeny tud lenni. Nem tudom, hogy honnan, talán a magányom enyhítésére szolgált a csók, amelyet úgy véltem, hogy megérdemel, meglehet hogy mégis méltó vagyok a házam hírnevére, hogy ilyen bátor lettem, végül maga Darius nem enged el, fűzi tovább, amin éppen lepődöm csak meg, hiszen míg én pusztán odanyomtam ajkaimat az övéhez, ő szétnyitja az enyémet, és valami fenomenális módon olvaszt el, még jó, hogy tudok kapaszkodni, különben itt rogynék össze, térdeim már felmondták a szolgálatot.
- Te meg... nem tudom mi, nem találok még jelzőt sem. Jól csókolsz... nagyon. – Suttogom végül a fülébe, amikor képes elengedni. Igaz, mégsem teszi meg teljesen, máris magával ragad, és bár tudnám hogy hova hurcol. Bár érdekelne... Csak száguldok mögötte, lépteim alig érintik a talajt, végre valakinek igazán számítok, nem lök el, nem használ ki, csak én kellek neki. Nem gondoltam magamat eddig sem kapcsolatfüggőnek, de ami köztünk alakulgat, attól nem nagyon tudok, sőt, nem is akarnék kihátrálni. A rabja lettem, ennek az édes, angolul szinte egyátalán nem beszélő titokzatos idegennek, és ha arról van szó, hogy most valamit művelni vágyna velem, hát mit is mondjak, nem vagyok ellenkezős kedvemben. Hagyom magam „leteperni”, mégis felkönyökölök, és visszatapasztom a finom húsra az ajkamat, hogy tovább folytathassuk, amit elkezdtünk.
- Szóval tetszem? – Kérdezem két incselkedős csók között, hát igaz ami igaz, nő vagyok, a szavakon lovagolok állandóan, kiváncsi vagyok, mit is gondol rólam. Az sem baj, ha nem gondolja komolyan, egy kicsit el akarnék veszni a csodálatában. Amíg várok a válaszra, magamhoz húzom, követelezőbben, most én akartam, hogy így legyen, miért lennének gátlásaim? Szinte észre sem veszem, hogy valahol az egyik gombom kikapcsolódhatott, így enyhén szólva belátást engedek.


// joooeg biglove //




[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-05, 20:41



Leányrablás – Újra Roxmorts,
valahol egy tisztáson

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Kicsit megkönnyebbülök mikor közli velem, hogy csak viccelt a diétát illetően, a többit nem értem. Szerencsés alkat, nálam azt jelenti, hogy belém botlott azon a bizonyos délutánon mikor macskás lett a lába. Én is szerencsésnek érzem magam, a gyönyörű arany haja épp olyan mint Nataliia unokahúgom kedvenc meséiben a hercegnők, bájos arca a menetrendszerű pírral már csak hab a tortán. A bálna sem teljesen éri el az elképzelésem határait, ez már szleng vagy angol szólás amiről nem tudom, hogy mennyire fedi a valóságot, csak sejtem, hogy az alakjára vonatkozik és ennek rendje és módja szerint válaszolok rá.*
-Te nem bálna. Kicsike nádszál. Nagymamának is.
*Bók. Félresikerült, kicsit idióta, de megállja a helyét. Nem vagyok nagy nyelvész ezt tudom magamról, viszont úgy tűnik Missycicának ez nem akadály. Azt sem értem miért dugdoss a kezeit a háta mögé, persze izgalmas volt amikor a hasát simogatta és elképzeltem meztelenül ezt a mozdulatot, de nem hiszem, hogy ennyire belelát a fejembe. Persze ha ki van hegyezve a férfi képzeletre, akkor megértem. Most már azonban tudom, hogy amit Missycica művel, az korántsem csábítás, vagy legalábbis nem szándékos, ő amolyan hirtelen cselekvő, az érzelmeire hagyatkozik és csak később jön rá milyen jelentése lehet a gesztusainak. Nem mondom, hogy nem csábulok el tőle, de nem használom ki a könnyed és odaadó természetét holmi férfias fellángolás kedvéért.
A csók amit én kezdeményezek viszont ő cifrázza leginkább, már más tészta, ahogy a fura muglik mondják, nem tudom hogyan jön ide az étel neve, de biztosan ők tudják jobban. Ez is szleng, de jobban benne maradt a fejemben mert mókás és érthetetlen, egyike azon kifejezéseknek, melyeket meg akarok kérdezni Missytől, de csak nagy sokára. Most a magányunk a fontos, hogy ne zavarjon senki és kettesben legyünk amíg csak lehet.*
-Méz és málna. Édes és fanyar. Finom.
*Talán nem voltam elég egyértelmű, vagy túl költőien fogalmaztam, de úgy tűnik a múzsa nem homlokon hanem szájon csókolt. A gondolta materializálódik egy édes, igéző és izgalmas csókban amit megint nem én adok, csak „elszenvedője” vagyok. Ennél rosszabb dolgom sose legyen. Néhány lélegzetvételnyi idő múlva átveszem az irányítást és Missy fölé hengeredek, csak annyira, hogy a rabommá tegyem de ne okozzak fájdalmat. Nem nehezedem rá, csupán a karjaimmal tartom bilincsben s egyik kezemmel önkéntelenül is aranyhaját rendezgetem a méregzöld mohán. Érzéki a tapintása ahogy a hajszálak között felbukkannak a moha kíváncsi hajtásai, aprók de mégis maguk alá gyűrik a fényes szálakat. Nem látom, csak érzem, minden más Missy ajkai, merész és játékos nyelvecskéje körül forog. Szó szerint. Élvezem mézes-málnás ajkait de meglehetősen vissza kell fognom magam, hogy ne vegyek tudomást kerek kebleiről melyek a mellkasomnak nyomódnak, ívelt csípőjéről és kutakodó ujjairól. Közönségesen szólva; Basszus, de nehéz nem felfalni.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-04, 21:11



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


El kell magamban döntenem, hogy innentől kezdve vége az összehasonlításnak. Roy a múlt, Darius a jelen, és a jövő. Nem húzhatom rá azt a skatulyát, hogy bármit is ki akarnék erőszakolni tőle, talán elég, ha cimkézés nélkül lennék vele, nem is barátként, nem is barátnőként, hanem ami sikerül kettőnk között. Szeretnék vele még időt tölteni, szinte mindegy, hogy milyen minőségben, nem nézem ki belőle, hogy meg akarna bántani, vagy kihasználni engem, ebből lehet még valami komolyabb is, ha elszakadok az ábrándos énemtől, és csak elengedem magamat a társaságában.
- Olyan édes vagy. Vicceltem. Szerencsés alkat vagyok, bármennyit ehetek. Csak ha ez elmúlik, attól félek, hogy egy bálna leszek majd. – A hátam mögé rejtem a kezemet, amivel az előbb a feszes hasamon simítottam végig, nem kell, hogy mindent valami célzásnak vegyen, attól félek megint túl közvetlen vagyok. Ellenben azt veszem észre, hogy Dariust mintha mindez egyre kevésbé zavarná. Kezdi megszokni a szeszélyeimet, átlátni azt, hogy néha magam sem tudom, mit akarok, ilyenkor átveszi az irányítást, helyettem dönt, s mindez nem baj, sőt, akkor pontosan erre van szükségem. Hiába tart szépnek, a családom részéről nagy adag önbizalomhiányt kaptam csupán, így kell az állandó megerősítés, még ha minden mozdulatomban kezdeményezés csücsül. Most sem tudom, honnan születik a késztetés, hogy meg kell csókolnom. Túlságosan magával ragadott a hév, hogy máshogyan nem tudom kifejezni, mennyire szétárad bennem az érzelem, az a fajta gondoskodnivágyás, miszerint adnék én neki, ha már a családja révén ennyire elárvult. Én lehetnék az, aki egy csipetnyi boldogságot önt az életébe, valahogy engem is felvillanyoz, ha mosolyogni látom. Nem is tudom, hogy mit vártam viszonzásként, mert oly könnyedén veszi át az irányítást, hogy csakhamar én pihegek a karjaiban. A sajátjaimat a nyaka köré kulcsolom, s nem csupán hagyom magam odavonni, én is elveszek az ölelésében. Már megint csak kapkodom a fejemet, hogy hova vonszol, édes kuncogással kommentálom a tettét, hogy aztán folytassa amit én kezdtem el.
- A mi? – Kacarászok gyönyözően, amíg csak belém nem fojtja a szót, itt már becsukom a szemem, és hagyom, hogy vezessen, nem számítanak a következmények, teszek a múltra, csak mellé heveredek, és fésűként túrok bele rövid tincseibe. Rátapadok ismét a szájára, hagyom, hogy átirányítsa az enyémbe halacska módjára a nyelvét, s az arcát simogatom közben. Nem is tudom, hogy mikor ért mohát a fejem, de már szétterül a szőkeségem a zöldben.





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-06-02, 08:47



Leányrablás – Újra Roxmorts,
valahol egy tisztáson

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Semmi sem szándékosan szeszélyes amit művelek, egyszerűen szeretek meglepetést okozni, akkor is ha fordítva sül el. Ha ez titokzatosság, akkor azt is vállalom, ám legyen azt úgy is szeretik a lányok. Persze nem voltam eddig sem szoknyavadász, nem hajkurásztam a lányokat strigulákat húzva a falamra, nem kerestem pálcával, igékkel és bájitalokkal az alkalmat, csak ha már megvolt magától, akkor ragadtam meg. A hossza és végének intenzitása mindig a lánytól függött, volt aki csak annyit érdemelt, hogy megadja nekem amit akartam s utána elváltak útjaink, volt akit megkedveltem és jó kapcsolat maradt fenn, de még egyetlen lány sem akadt az utamba akit annyira magaménak akartam volna mint Missyt. Ám pont ezért nem is siettem el. Meg akartam neki mutatni az árnyoldalaimat, a gondjaimat, a félelmeimet mielőtt még mélyebben egymásba bonyolódunk, azt akartam, hogy legyen választási lehetősége, hogy eldöntse, megérdemlem-e a bizalmát. Nagy kihívás visszafogni magam, a gondosan megválogatott szavak melyek még így sem alkotnak tökéletes mondatot, valamennyire segítenek, de Missy kijelentése a diétáról teljesen eltörli az iménti érzést. Láthatóan meglepődöm, ez a lány tényleg diétázik? Minek?*
-Butaság. Te nem diéta, az nem jó.
*Egy kicsit még mérgesnek is érzem magam, egyszerűen nem értem miért csinálják a lányok ezt a marhaságot, az én családomban senkinek meg sem fordult a fejében ilyesmi, pedig aztán bőven akadnak lányok, asszonyok a közeli és távoli rokonságomban. Ha viccelt is én igaznak hiszem azt amit mondott, de csak magamban füstölgök. Maradunk hát a tisztáson ami még kívül esik a birtok határain, hiszen ha oda érkeztünk volna hoppanálva, minden bizonnyal már ott állna a nevem Dumbledore asztalán egy pergamenen és kezdhetnék csomagolni…..erős túlzással. Csak néhány csínyre, egy kis bunyóra egy kocsmában telik a kiváltságokból, a professzor kegyeire vagyok bízva, kevesebb is elég, hogy visszazavarjon a Durmstrangba, amihez most már egyáltalán nem fűlik a fogam. Missy még egy ok arra, hogy maradjak. Már csak egy kellemes, elszigetelt helyet kell találnom, hogy elbújjak vele, nem mintha bármi illetlent terveznék – mire odáig jutunk már nem lesz cseppet sem illetlen – de nem akarom, hogy akár egy kósza, eltévedő alsós is megzavarjon minket.
A csók mámor. Nincs rá jobb szó, Missy ajkai édesek mint a legérettebb szamóca, és pont olyan mosolygósan pirosak is, a nyelve pedig mint a pergetett méz. Nem csoda ha elmerülök mindebben a Kánaánban, a szemeimet nem láthatja, mindaddig lehunyva tartom míg ajkaink egymáshoz érnek. Nem akarom elengedni, de belekuncog a számba ami kisebbfajta zavart kelt bennem, nem tudom eldönteni, hogy most rajtam mulat vagy magán, esetleg az egész, számára képtelen helyzeten. A szavak csak lassan jutnak el a tudatomig, már magamhoz ölelem újra mikor értelmet nyernek. Érezheti heves szívdobogásomat és kapkodó légvételeimet, nekem azért nagyobb kihívás vele egy hosszú, érzéki csók. Na nem, akkor nem állunk meg egy csóknál, akkor sem ha gyötrelmes kínokkal kell visszafognom magam. Eltolom magamtól, megfogom a kezét és húzom magam után, tekintetem lázasan keres olyan szegletet ahol elférünk és senki nem lát, még egy lányrablás ide vagy oda már igazán nem számít. Hamarosan megtalálom a helyet, bokrokkal tarkított pici tisztás, vagy még az sem, csupán egy természetes zöldhiány a fák törzsei között, az alja mohával borított, tökéletes.*
-A te ajkaid, olyan mint mézes málna.
*Két tenyerem közé fogva arcát mondom ezt, majd leereszkedem a mohára és húzom magammal, magam mellé.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-31, 19:13



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Most, hogy ismét talajt értünk, ösztönösen kapaszkodok belé, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Nehéz szavakba öntenem a kusza érzéseket, hiszen fiúkról nem is nagyon beszélgettem még senkivel, leszámítva Lavendert, akinek még Royt panaszoltam el, ekkor a ház és hálókörlet társam megértőnek bizonyult, szerinte a srác nem is érdemelt meg. És mi ilyenkor a teendő? Továbblépni? Nem olyan egyszerű az, hiszen ha az első tapasztalat ilyen rossznak bizonyul, óhatatlan az összehasonlítás. Darius azonban már külsejében is messze túlszárnyalja a hugrabugos próbálkozót a hatalmas kék szemeivel, ahogyan úgy vélem, hogy belém lát, ám egyszerre vicces, erős, és érzelmes, hogy szinte be sem tudok vele telni. Hol a kívánságomat lesi, hol irányít, sosem tudhatom, hogy mi fog történni, pedig még magamat gondoltam szeszélyesnek. Ő nem az, közel sem, csupán titokzatos, és már sokadszor dobban meg a szívem, ahogyan újabb gesztust tesz felém.
- Akkor volt értelme a diétának. – Csapok kuncogva a hasamra, hogy aztán elmerüljünk egymás pillantásában, és komolyra fordítsam a szót. Azaz, hogy elnémuljak. Számomra hihetetlenül jól esett, hogy magával akart vinni egy ennyire személyes, s rendkívül fontos kirándulásra, ahol nem a macsót játsza, ahogyan a legtöbb srác teszi, hanem az érzelmeit tudja kifejezni, még csak nem is irányomban, általánosságban tud megnyílni. Különös ajándék lett felkínálva, örülök, hogy én voltam végül a tulajdonosa.
- Itt? – Kérdezek vissza, hiszen már a birtokon vagyunk, de még nem a főépületben, tényleg jó lenne valahol kettesben lenni, így furcsán ér a válasz, de végül bólintok. Az ujjaimra adott csókja bizsergető, ismét a torkomban dobog a szívem. Nem tudom, hogy végül miért, de megteszem a számomra hatalmas lépést. Most ezt akarom. Legyűrve minden félszegségemet, odahajolok, hogy átkulcsoljam a nyakát, és kissé lejjebb húzzam magamhoz, és az ajkára tapasztom a sajátomat. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes kifejezni, tetszik nekem, mindaz, amit képvisel, a stílus, úgy minden, most nem számít más. Magához ölel, s halkan belesóhajtok a fogaimon át szűrve az ajkai közé, amolyan jólesően. Nem tudom, hogy mit szándékoztam ezzel kifejezni, s a folytatásról pláne nincs ötletem, ő megteszi helyettem, átvéve az irányítást, amit egyátalán nem sajnálok. Eljött az a pont, amikor mit sem számít már az összehasonlítás, csak ő van, és én. Se előre, se hátra, pusztán olvadni a karjaiban. Szétnyitom a saját ajkaimat, hogy elmélyítse a csókot, rezzennek, ahogyan találkoznak a nyelveink, egy pillanatra még a szemeimet is kinyitom, hogy smaragjaim találkozzanak az ő zafírjaival, majd elmosolyodom, s apró nevetésre is futja.
- Sajnálom, nem illene nevetnem. Jól csókolsz. Igazán jól. – Bököm meg a mellkasát, majd kihasználva a magasságkülönbséget odabújok hozzá. Nem szándékozom kimászni az öleléséből, ám valóban időszerű lenne valahol elbújni, hogy most én maszírozhassam meg. Végülis Dariuscicát is faraghatok belőle, ha most ő macskásodott el. Kandúrt... hiszen az a javából.





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-29, 07:06



Leányrablás - Újra Roxmorts, valahol egy tisztáson

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Missy csodálatos lány, nem is értem, hogy nincs senkije, miért nem foglalja el az életét más férfi. Tudom, hogy nem, volt elég időm arra, hogy mindezt kikutassam az elmúlt napokban. Mondhatjuk követésnek, nyomozásnak is, de nem volt túl nehéz. Missy vagy egyedül volt vagy a barátnőivel, soha, egyetlen fiú sem környékezte meg. Pedig az ő esetében távolságtartásról nem beszélhetünk hiszen annyira közvetlen, hogy az elején én magam is félreértettem, ám azóta már kezd tisztulni a kép, ő egyszerűen ilyen. Lehet, hogy pont emiatt volt néhány rossza tapasztalata, de velem szemben ez nem mutatkozott. Amikor átkarolom szándékosan nem gondolok arra, hogy milyen közel van hozzám, hogy a teste, a karcsú, hajladozó nádszál mennyire hozzám préselődik, erőszakkal gyömöszölöm le agyam legmélyebb kútjába meztelen testének elképzelt képét, az érintés érzését. Sikerül mindezen felül még többé-kevésbé összeszedett mondatot is kipréselnem magamból, erősen koncentrálva minden egyes szóra és ragra, bár így sem tökéletes de hideg zuhany helyett kiváló.*
-Nem vagy az én teher....az én terhem. Nem voltál erős, könnyen vittelek.
*Igazán nem ellenkezett, de az is igaz, hogy a meglepetés ereje nekem kedvezett, a barátnői talán még most is ott állnak az utca közepén ahol hagytuk őket és csak néznek ki a fejükből, s nem tudják eldönteni, hogy álmot láttak vagy a valóságot. Ezen nem is agyalok, kettesben akarok lenni Missyvel, nem szeretnék hanem akarok és ez a szó a lehető legnagyobb erővel teljesedik ki bennem. Egyetlen újabb pillanatot sem akarok eltölteni sétálással, meggondoltam magam.*
-Itt.
*Keze a kezemben, a kecses kacsóra adott csók után még érzem az illatát az orromban, számon a bőrének forróságát, fürkészőn lesem mennyire pirul most el, hiszen az elsőtől szinte rákvörös lett, ami egész jól állt neki. Talán felesleges gonoszkodás, de tényleg kíváncsi vagyok, még arra is vetemednék, hogy megismételjem sokkal szenvedélyesebben, hogy pírt csaljak az arcára és abban gyönyörködhessek. Ám most rajta a meglepetések sora, amikor közelebb lép még nem sejtem mit akar, bármennyire is közvetlen azért a csókot nem nézem ki belőle, pont azért mert ennek a közvetlenségnek van egy másik oldala is amit híven bemutatott. Ez zavart össze s döntöttem el végül, hogy mégsem annyira szabados mint elsőre gondoltam. Magasabb vagyok nála, pont annyival, hogy szinte kivitelezhetetlen legyen a csók ha ő nem pipiskedik vagy én nem hajolok le, de ahogy hattyúnyaka nyúlik már nem tudom kirekeszteni magamból a felismerés ragyogó fényét. Szélesen elmosolyodom, nem rég még pirulós volt most elébe megy a terveimnek, a világért sem akadályoznám meg benne. Sutba vágom korábbi megismerkedős terveimet és több lépcsőfokot is feljebb lépek, előbukkan belőlem a vágyakozó férfi és elbújik a kedvesen szenvedő. A kezét elengedem és a derekára csúsztatom, a másik kezemmel a nyakához nyúlok és finoman de határozottan magamhoz vonom, olyan szorosan mint amikor megszédült a hoppanálástól. Lehajtom a fejem, és hagyom, hogy bevégezze a csókot, én csak segítek, igazán nem akarok gátat állítani elé, megegyezik az akaratommal mindez, csak én későbbre terveztem. Cirka fél órával. Egy kis játékba kezdek, minden rosszindulat és gúny nélkül, de hadd ismerjen csak meg, kapcsolatban nem ismerek lagymatagságot vagy szendeséget a szenvedély ural mindent és tudom, hogy benne is van tűz, csak elnyomja, vagy fél tőle. Amint ajkai az enyémekhez érnek kivárok egy szívdobbanásnyi időt, aztán viszonzom csak, nem is hagyom, hogy elhúzódjon, karjaim biztosan, szorosan de nem fájdalmasan szorítják. Megízlelem, kóstolgatom, nyelvemmel befurakszom az ajkai közé, hogy a kacajokat nyújtó édes kis barlangot alaposan felfedezzem. Igen, tudtam, hogy csodálatos érzés lesz, el is merülök benne.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-28, 11:33



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom, hogy mit várhatunk majd egymástól, mégis ahogyan a része lettem az életének, a bizalmába fogadott, számomra a világot jelenti. Erre van szükségem, ilyen vagyok, hogy ha nem is tudok mindig segíteni, akkor is szeretem, ha el tudok mélyülni az érzésekben, amelyet most talán túl érzelgősen fejezek ki, de ameddig egyikünket sem zavar, miért lenne ez baj?
Összebújunk végül, hogy kicsit együtt lélegezzünk. Nem érzem ezt korántsem problématikusnak, mindez annyira édes pillanat minden bánatunk ellenére, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy ez akár többet is jelenthet. Utána gyorsan eltűntem az ökleit a pólyában, a doktornénivel nem lehet csak úgy ellenkezni. Kevés mágiaágban vagyok ügyes, még csak pálcát sem fogtam támadásként senkire, nem lenne az én világom, ha fájdalmat kéne okoznom. Lehet, hogy ezért nem vagyok még önálló, pedig heteken belül ki leszek téve otthonról, és a magam lábára kell állnom. Ideje megkeményednem, addig még tudunk együtt lenni Darius-szal, ám ha nem sikerül annyi pénzt kimenítenem, hogy befizessem az egyetemi tandíjat, akkor kénytelen leszek elhagyni a Roxfortot, és valahol munkát vállalni. Végülis egy ügyes, dolgos kézre szükség van, ha nem nővérként, akkor elmegyek takarítani, vagy öregek mellé betegápolni. Aztán hátha egy év múlva visszajöhetek. Ezért is nem volt értelme már annak, hogy Roy-jal kezdtem, bár ő elég lazán kezelte, hogy úgyis elfogadják majd a szüleim, hogy nem leszek auror. Azt nem akarom, hogy aurornak jelentkezem, és olyat tanuljak, ami nem én vagyok, hogy ezzel egy évet nyerjek. Nem élek senki nyakán, ha nem akar támogatni. Kicsit szédelgek még a hoppanálástól, és hihetetlenül édes tőle, hogy átkarol, nem hagyja, hogy kicsit is rosszul érezzem magam. Igazán figyelmes, mint mindig amióta ismerem. Érdekes ez is, hogy még csak pár napja találkoztunk, mégis közel áll hozzám, s remélem hogy fordítva is így gondolja. Így kell lennie, különben nem hozott volna magával egy ilyen kockázatos családi ismerkedésre.
- Nincs miért bocsánatot kérned, szívesen jöttem, csak elsőre fura volt, nem akartam én a terhedre lenni. Valahogy sokszor feleslegesnek érzem magam, és az erőltetés.. nem az én világom. – Elfogódott ajakrándulással mosolyodom el, ahogyan végigsimít az arcomon, majd ahogyan meg is puszilja a kezemet, igazán.. pirulásra késztet.
- Jó, akkor kettesben. Hol szeretnéd? – Nem húzom el a kezemet, és a pirulásomat is sikerül legyőznöm, és közelebb lépek. Az előbb megöleltük egymást, és az arcunk is összeért, úgy látom őt nem zavarja az ilyesmi. Azt hiszem már engem sem. Lehet, hogy csak az érzelmeim áradnak túl, mégis odahajolok, hogy most én, magamtól adjam életem első csókját, hiszen édes dolog, hogy a kezemre ad, én mást is szeretnék. Félig behunyom a szemem, hogy azért lássak is még valamit.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-27, 19:17



Leányrablás - Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]





*Sosem volt apám, én nem emlékszem rá, a veszteség érzése sem borít el, hiszen nem veszíthetünk el valamit ami sosem volt a miénk. Az fáj, hogy engem nem akart, de mást igen és láthatóan boldog velük. Nem rájuk haragszom, ők aztán tényleg nem tehetnek semmiről és apámra sem haragszom, nem dühöt érzek hanem kínt, gyötrelmet a lelkemben. Majd egyszer megpróbálom megérteni, mentegetni, elvégre nem olyan könnyű egy muglinak a varázsvilágot elfogadnia és titkolnia, de most még nem. Most még fáj. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, persze gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de azért nem terveztem kiborulni Missy előtt. Gondolatban hevesen megrázom a fejemet; hülyeség volt Missyt elhozni, ez a lány nem érdemli, hogy elszúrjam a délutánját, ráadásul programja volt a barátnőivel. Mégis mit képzeltem, hogy egyszerűen csak elraboltam Roxmortsból? Ennek ellenére Missy édes és aranyos, még ő pityereg az én bajomon, mellettem van és egyáltalán nem úgy néz ki mint aki dühös. Istenem, mennyi szeretet szorult bele abba a kicsi szívbe.*
-De, van. Sok van.
*Ahogy magához ölel az maga a jótékony balzsam ami beborítja a lelkemet. Még sosem ölelt úgy lány, hogy ne a szexualitása legyen élesen kirajzolódó. nem mondom, hogy Missy nem vonzó lány, mert akkorát hazudnék mint a Tiltott Rengeteg, de több benne a szív és most azt érzem, nem a keblei puha, ruganyos halmát. Arcának érintése, az illata beleivódik az elmémbe, kitörölhetetlenül. Megfogom a kezeit és már vinném is, hogy valamennyit helyrehozzak a napjából de ne engedi, csak a fejemet rázom, hogy nem kell. Nem a férfiúi büszkeség miatt, hanem mert tényleg nem fáj, tényleg nem érdekel és azt szeretném ha nyoma lenne legalább egy ideig a mai családi látogatásnak. Elhúzni sem tudom olyan gyorsan peregnek le csodás ajkairól az igézet szavai, nem eltüntetve a sérülést, csupán bepólyálva mint egy babát. Valóban több mint barát, több mint egy testvér, már-már a másik felemnek mondanám, csupán a tekintetemből sugárzik a hála mikor végül magammal rántom az örvénylés közepébe. Sétálni szeretnék vele, annyi időt eltölteni a társaságában amennyi csak jut nekünk a mai napon, míg vissza nem kell mennünk a suliba. Amikor megérkezünk, érzem, hogy meginog, átkarolom, kezeim a derekára csúsznak és magamhoz húzom míg össze nem szedi magát....de csak addig. Aztán elengedem s csak a kezét fogom meg, nem akarok többet belemagyarázni a kettőnk rövid ideje tartó kapcsolatába. Talán ő másképp gondolja, talán tényleg csak annyira kedves, közvetlen és önzetlen, hogy minden eddigi gondoskodását mással is így osztotta volna meg, nem én vagyok a kivételezett.*
-Te velem lesz egész nap? Én boldog lenni. Nem, faluba nem, sok ember nem, most csak Missycica.
*A masszírozás felajánlására szélesen elmosolyodom, valóban jól esne, de más is eszembe jut. Lehet, hogy nem szeretne sétálni, végül is nagy utat tettünk meg, láthatóan nem esett jól neki a hoppanálás, amiért kicsit lelkiismeret furdalásom van.*
-Mi leül valahova és beszélget. Te bocsáss meg nekem, mert elvittelek rossz, zötykölős útra.
*De, randira gondolok, az kell ahhoz, hogy jobban megismerjem és közelebb kerülhessek hozzá. Kicsit kiigazítom a helyszínt illetően, de ahhoz megállok és a tenyerembe vonom az arcát.*
-Forró ital jó, diáktársalgó nem. Te és én, ketten, nem mind egész iskola.
*Én az arcát simítom, ő a kezemet, az egész annyira meghitt, hogy minden keserűségem elmúlik. A kezét amivel az enyémet simítja megfogom és felemelem, ajkaimmal érintem, lágy csókot lehelek rá.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-26, 11:35



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Lehet, hogy én vagyok a buta módon túl érzékeny, nem tehetek róla. Amennyire szerettem volna, hogy a családom elfogadja, hogy én ilyen vagyok, ha ez nem lehetséges, én megpróbálok mindenkinek adni. Kinek egy ölelést, érintést, másnak egy jó szót. Nem kell már, hogy bárki is erősnek tartson, nem vagyok az, lelkiekben sem, túlságosan magával sodor a boldogság és a szomorúság is, ahogyan most Darius esetében, egyszerre vagyok a huga, barátja és párja is egyben, annyira átszáguld rajtam minden érzelem, és most fel sem merül bennem, hogy kihasználhat, bánthat, ahogyan azt Roy tette. Most az a lényeg, hogy Darius érzéseire koncentráljunk, mert hogy nem fogjuk tudni csak úgy megoldani a helyzetet, amelyben hagyták. Immár teljesen árva. Igaz, őt az apja hagyta el, nekem pedig a szüleim mondták meg azt, hogy nyugodtan csomagolhatok, ha nem az auror pályát választom. Ha véletlenül úgy tettem volna, akkor sem akartam volna maradni, hiszen mindig megmarad ez a zsarnoki kapcsolatban, amelyben vélhetően én felnőttként is gyerekszámba leszek véve, amelyben nem érdekes, ha megszólalok, rám nem kell figyelni. Csak éppen ezt nem értettem soha, hogy mi a logikája annak, hogy soha nem engedtek meg semmit? Hogyan válljak felnőtté, ha nem adtak rá lehetőséget? A szülei féltés terjed egy határig, de nem addig, hogy teljesen ellehetlenítsék az illetőt, és már ne is tudja megállni a helyét, ha kikerül az életbe. Nem is nagyon fontos ez a mai délután, az viszont igen, hogy szeretném jobb kedvre deríteni, mindegy, hogy milyen programot szánt nekem. Átveszem valahogy a programtervezés irányítását.
- Nincsen mit. – Mosolyodom el kedvesen. Akkor sem akartam volna lelépni, ha véletlenül tudnám, hogy hol vagyunk. A hoppanálási vizsga megvolt áprilisban, viszont még annyira profinak sem mondanám magam így pár hét alapján, ám ha igazán szeszélyes akarnék lenni, akkor simán nekiindulnék az országútnak, hogy stoppoljak. De nem, most az a fontos, hogy Darius felismerje, az nem család, aki sok évvel ezelőtt otthagy minket. Az csak a nemző. Akivel már nem kell törődni sem. Nem akarom én ellopni most a pillantát, egyszerűen túláradnak bennem az érzelmek, s teljesen egyértelmű, hogy magamhoz ölelem, meg sem fordul a fejemben, hogy furcsának érezzem az érintést, ahogyan egymáshoz nyomódik az arcunk.
- De igen, nem akarom hogy fájjon. Várj. – Húzok pálcát, és egy apróbb kötözőbűbájt hajtok végre. Már elmúltam tizenhét, nincsen rajtam nyomjel, amiért bevarrhatnának, mert az iskolán kívül varázsoltam. A pólya lágyan tekeredik az öklére, némi fájdalomcsillapítót orvosságot is magánan rejt. Nem hagyom, hogy kibújjon a gesztusom alól. És már száguldunk is, még jó, hogy nem volt étvágyam a reggelihez, a másodszori gyomorforgató érzéstől kissé meg is szédülök, jobban bele kell kapaszkodnom a karjába, hogy ne tántorodjak meg még jobban.
- Sétáljunk, jó. Szívesen veled töltöm ezt a napot is. Biztosan nem akarsz a faluba menni? Akkor... most én maszírozlak meg, ha szabad. – Sétához most annyira nincs kedvem, inkább leülnék valahova vele. Nincsenek nagy igényeim a programot illetően, bár roppant kedves tőle, hogy elvinne valahova. Meg sem fordul a fejemben, hogy randira gondol, én már nem is élem bele semmibe magamat.
- Jó az akkor úgy, hogy ha csinálok neked valami forró italt, és beszélgetünk még egyet a diáktársalgóban, vagy a klubhelységben? – Kérdezem gyengéden végigsimítva a kézfején, ahol nem védi a kötésem, amit az előbb helyeztem fel. Tűnődöm a kérdésén, hova is mehetnénk mondjuk a napokban, száműzöm az elmémből az olyan butaságokat, hogy vidámpark, a szüleim sosem vittek el, kislány énem még mind a mai napig őrülten kívánja az ilyesmit, de lassan felnőtt nő vagyok, biztosan butaság. Így nem is tudom szavakba önteni, hogy mire vágyom. Elég nekem a társasága.




[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-22, 19:38



Leányrablás - Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Én akartam, mégis fura, hogy Missycica vigasztal, áll mellém. Sosem volt még ilyrn, mindig én voltam az erős férfi a családban, lévén az összes unokatestvérem lány, az anyám testvérei is azok, én voltam az aki megtörte a sort. nem hiszem úgy, ahogy a nénikéim, hogy valami régi átok, ráolvasás vagy egyszerű érzelmi bosszú; véletlen és kész. Ennek ellenére, mindig viseltem a férfiak nehéz súlyát, a család múltját és jelenét cipeltem a vállaimon, gondoskodtam a kicsikről a nagybátyáimmal együtt, akik mindent megtettek de nem voltak vérrokonok. Egy ősi, nemesi családban, még ha tarkítják is mugli ivadékok vérei, fontos a vérrokonság. a vér, ami mindent továbbvisz, ami örökít, ami jogokkal ruház fel, ami miatt az vagy aki. Én ezt sosem gondoltam, nem osztottam de fejet hajtottam előtte. Tisztelet és a hovatartozás megbecsülése, emellett pedig igazán szerettem a családomat, vidámak voltak, közvetlenek és segítőkészek. Tőlük tanultam mindent amit manapság tudok, még azt is, hogy a nőket – vajon miért? - tisztelni és szeretni kell, függetlenül attól, hogy a házastársam, a párom, a kedvesem vagy csak jóbarát. Missy most egy kicsit több mint jóbarát. Azt nem mondanám, hogy a szívem mélyéig, vakon beleszerettem, mert nem lenne igaz, de nem azért mert nem méltó rá, hanem magam miatt, mert szeretném jobban megismerni, tudni róla mindent amit csak lehet és amit megoszt velem önként. Akkor, és csak akkor fogom tudni biztosan, hogy hozzám tartozik. Ha mindez nem történik meg, akkor egyszerűen elengedem, mert az ő boldogsága már most fontos nekem. Ám a mai nap nem erről szól, sajnálatos tény, de az én múltam annyira fehér foltos, hogy Missyn kívül csak arra tudok koncentrálni.*
-Köszönöm.
*nem tudok mást mondani. talán egyszer majd meghálálom a kedvességét, azt, hogy hagyta magát elrabolni, hogy itt maradt velem annak ellenére, hogy akár vissza is mehetett volna Roxmortsba. A kis falu végül is kívül esik az iskola határain, itt hagyhatott volna de még sem tette. Remélem, valahol a sok feltoluló kérdés, a múltamon való rágódás mögött, hogy érdemes vagyok az érdeklődésére és kíváncsiságára. Azok a szép szemek. Nataliia lelkes és csicsergős mondása jut eszembe róla amit nem átallok hangosan kimondani. Mindaddig míg nem szembesülök apám új életével, egészen kellemes vele sétálni attól függetlenül, hogy merre és miért szándékozom menni. Aztán jön a jeges zuhany, a vihar, sziklákat is korbácsoló rohamával. nem tudom mit teszek és mit okoz, a kezem a legkevesebb, a lelkem és a szívem vérzik. Mégsem patakzanak a könnyeim mit Missynek. Túl érzékeny a lány, mások problémája fontosabb a számára és mélyen érinti az enyém is. Biztos vagyok benne, hogy gyógyító boszorkány lesz. Legszívesebben átölelném de ő teszi meg helyettem, csak nagy sokára sikerül megfordulnom, hogy aztán én vigasztaljam a saját bánatom miatt. A karjai, az ölelése, a könnyektől áztatott tekintete, a nedves csillámokat magukon ültető szempillái, mind megrendítenek. Önkéntelenül is törölgetni kezdem, jólesik arcának simogatása, bőrének selymessége. A bánat, ha nem is múlik el de háttérbe szorul néhány lélegzetvételnyi időre. *
-Én nem vagy egyedül.
*Minden kínom és gyötrődésem ellenére képes vagyok mosolyogni. Noha halvány az ajkaim kétfelé húzódásának nyoma, azért erős túlzással lehet azt mosolynak is nevezni.*
-A kezem….nem baj….nem fáj….nem fontos. Te és én haza….megy….ünk.
*Megérintem a puszija nyomát az arcomon mely égető és csiklandozós egyszerre. szeretném még érezni, őszintén mosolygok és megfogom a kezeit. Mindkettőt, jelezve, hogy a sérült sem fáj, az sem fontos, hogy igazoljam a korábbi szavaimat. Lehunyom a szemeimet, homlokomat az övéhez nyomom és már száguldunk is időn és téren át. Roxmorts határán zökkenünk, egy tisztáson ahol közel s távol nincs semmi. Legalábbis semmilyen varázsló vagy boszorkány keze, illetve pálcanyoma. Csak fák, bokrok, fűszőnyeg. *
-Te mész Roxfort én viszlek lassú séta. nem hoppanál, nem zsupszkulcs. Csak séta. Te mond mit szeret, hova menni mi ketten egyszer……holnap, azután. Oké?
*Nem akarok beszélni róla, az apámról. Most túlságosan is meggyötört vagyok a beszédhez, fáj és az is marad még egy ideig. Nem érdekel, már nem akarok válaszokat sem a kérdéseimre, a nénikéimnek igaza volt, nem kell feszegetni a múltat, jobb ha nem szakítjuk fel a régi sebeket. Bár akkoriban nem éreztem, hogy megsérültem volna, most annál inkább érzem a lelkem mélyén ejtett vágásokat. Egyszer majd begyógyul, majd akkor beszélek róla, hacsak Missycica nem olyan fondorlatos boszorkány, hogy előbb kiszedi belőlem.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-21, 16:35



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Egy újabb szeszélyem folytán nem akartam elszakadni a szobatársaimtól, mert nem is akaszkodnék rá Dariusra. Amíg nem tudom magamban kideríteni, hogy most akkor félénk vagyok, vagy közvetlen, addig semmi értelme hülyítenem bárkit is. Talán majd az idő múlásával mindez kiforrja magát, és magamat is el tudom fogadni. Túlzottan közel vagyok a sorsfordító döntésekhez, most nyugalomra, bátorításra van szükségem, Roy pedig teljesen összezavart, így magam sem tudom, hogy mit akarok. Jó, medimágusnak mennék, de hogy azt hogyan adom be otthon? Esélyes, hogy mehetek ahova akarok. Egy Foster legyen auror. Mindegy, én nem leszek.
- Most itt vagyok veled. – Ezúttal én bátorítok valakit, név szerint Dariust. Ha nekem pocsék is a kapcsolatom a családommal, és ő eddig félárva volt, vehetjük úgy, hogy teljesen, hiszen nem tartotta a kapcsolatot az apjával. Most talán teljesen az lesz? Nem tudom, ha már van az illetőnek új családja, bár tudnám, hogy kész lesz e befogadni az életébe elsőszülött fiát. Ha nem, akkor vajon mihez kezdene Darius? Nem lehet egyszerű feldolgozni hogy próbálkozik ennyi év után, és nincs értelme...
- Köszi. – Mosolyodom el őszintén, és bíztatóan bólogatok, pirulás, ajakbeharapás nélkül, nem akarom most egy oda nem illő gesztussal elvonni a figyelmét arról, amire készülünk. Vagyis csak ő. Én itt a kísérő, néző szerepet töltöm majd be, és bárhogyan is alakuljon, osztozni fogok, örömében, bánatában. Belékarolok, a tavaszi fuvallat kissé belekap a ruhámba, nem fázom már annyira, mint amikor elindultunk Eileen-ékkel a Roxfortból. Eszembe sem jut, hogy milyen programot találtak ki. Ellenkeztem ugyan Darius-szal, most már mégis jól érzem magam vele. Ahogyan nyílik az ajtó, és messzebbről nézzük, hogy mi fog történni, úgy gyűlik a gombóc a torkomban. Kétlem, hogy ez az ember valóban szükségét érezze, hogy akár válaszokat adjon Dariusnak. Képes volt továbblépni, és még az okok sem ismertek. Már teljesen új élete van, mintha minden, ami valaha volt, most tökéletesen elmúlt. Már semmi sem számít. Ahogyan az én szüleim is csak megrántják majd a vállukat, s varázslattal eltűntetnek az összes képről, a szobámat átveszi egy teljesen másféle helység, mintha sosem léteztem volna. Ennyi ér egy élet. Sajnálom őt, ahogyan magát ostorozza, az öklét horzsolja le, mintha a még intenzívebb fájdalom elnyomná a lelke viharait. Nem tudom, hogy mit miért teszek, csak úgy jön belőlem. A hátához simulok, és potyognak a könnyeim. Ebben semmilyen megható vonás nincs, csak a sajnálat, az együttérzés. Előrenyúlok, hogy megfogjam még a kezeit is, s igyekszem annyira visszafogni a sírást, hogy ne rázza mindkettőnket, Megfordul, kissé lábujjhegyre állok, hogy a nyaka köré tudjam fonni a kezemet, s legalább a tarkóján lévő rövid tincsekbe fésűszerűen méllyesszem az ujjaim.
- Örülök, hogy elhoztál, legalább nem vagy egyedül. – Mondom ki az érzésemet, ez végtelenül fontos bizalmi alapot adhat nekünk, még ha ilyen negatív emlékkel is társul majd. Azért nevetek is kínomban, ahogyan ő törölgeti az arcomat, s meg is rázom a fejemet, tiszta hülye vagyok, az ő bánatát kéne orvosolni, nem az enyémet. Túl érzékeny vagyok, ezt is magamra veszem.
- Menjünk innen. Be akarom kötni a kezedet. – Nyomok egy puszit az arcára, s elengedem, hogy csak az ép kezét fogjam meg, várva a hoppanálást. Mindegy, hogy hova, csak el innen. Lehetőség szerint valahova, ahol tudok szerezni kötszert.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-19, 20:51



Leányrablás - Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Nem várom el Missytől, hogy megértsen, valójában az önzőségem miatt hoztam el magammal és azért, hogy elmondjak néhány dolgot magamról. Szeretném ha megismerne mielőtt bármibe is belekezdek, nem akarom az életembe rángatni úgy, hogy semmilyen képe nincs rólam. Így legalább még visszakozhat a következő találkozásainkat illetően. Nem mondhatnám, hogy alaposan megterveztem ezt a kis kirándulást, sok mindenre nem számítottam de remélem azért jól sül el.*
-Nem ismer. Nem látni engem azóta nap óta.
*Nem hiszem, hogy anyám küldött volna rólam képeket, úgy éreztem mindig, hogy egyáltalán nem akar rólunk tudni, már egy olyan kép is ami mozog, kiborította volna. Sajnos, anya túl későn vallotta be ki is ő igazán, lehet, hogy ha előbb mondja meg sem születek. Ami azonban apámnak egy rémálom volt, anyámnak boldogságot hozott az életébe,nem győzte éreztetni velem mennyire fontos vagyok neki, függetlenül attól, hogy kinek a fia vagyok. Sosem mesélt apámról, csak egy-két véletlenül elejtett megjegyzést csíptem el mikor a testvérével beszélt, onnan tudok sok mindent. Nem is igazán szeretnék apámmal kapcsolatot tartani, nem akarom rábeszélni magamat, csak néhány választ akarok arra a kérdésemre, hogy miért. Most Missybe kapaszkodom, ha nincs is még köztünk semmi, ha nem is lesz, ezt a mai napot magamnak akarom vele. *
-Cuki vagy.
*Nem biztos, hogy pont ez illik ide, de azt tudom, hogy mit jelent, hallottam eleget az unokahúgaimtól, akik sokkal jobban beszélnek angolul mint én. Nekik vannak terveik, én soha semmit nem terveztem meg, a mai napon kívül. Az ölelése valószínűleg egészen másnak készült mint amit én érzek, nem nyugszom meg, inkább izgatottabb leszek tőle, ezért is tolom el magamtól. Missy aranyos lány, megérdemli, hogy mélyebben megismerjem, hogy ne csak valami pótlék legyen, hogy odafigyeljek rá minden pillanatban, hogy szeressem. Igen, azt hiszem ez a legfontosabb, Missyt szeretni kell, mert ettől az érzéstől olyan amilyen. Missycica csodálatos lány, korábban nem tudtam megfogalmazni magamban mi az amit felőle érzek, de most már tudom. A legszebb, legszerethetőbb, legimádnivalóbb lány akivel valaha találkoztam. Mégis önző mód elhoztam ide, ahol nem tudtam mi vár rám, az ami történik, egyáltalán nem volt számításba véve. De persze mire gondoltam akkor amikor eltervezem, hogy beszélek vele? Annyi év után, egy jóképű, erőteljes férfi miért ne választana magának párt? Ostoba voltam és naiv. Missycica pedig ennek a marhaságomnak issza most a levét. Önmagamba zuhanok, nem érzékelem a körülöttem lévő világot, valószínűleg az apám sem tudja mi a jó fene zajlik a házukkal szembeni oldalon, de nem is kell, hogy tudja. Ezek után leteszek arról, hogy most beszéljek vele, meg kell nyugodnom, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Missy karjait érzem magamon, ahogy hozzámbújik csak ő képes áthatolni azon a falon amit egyetlen pillanat alatt húztam fel magam köré. A kezem sem érdekel, az ölelésében megfordulok és a derekára fonom a kezeimet, magamhoz húzom és beletemetem az arcom a vállgödrébe.*
-Én sajnál Missycica. Nem akarni ezt te lássad. Rossz nap ez.
*Nem sírok, az nem nekem való, inkább összeszorított fogakkal tűrök, próbálok lehiggadni, hogy ezek után ne Missy legyen az áldozata a lelkem háborújának. Azt, hogy ő sír, csak akkor veszem észre mikor az arcomat az övéhez nyomom, érzem a nedvességet, feleszmélek és ránézek. Ujjammal törölgetem az arcára gyűlt és fényes csíkokat hagyó sós cseppeket.*
-Missycica nem sír. Nem szabad.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-18, 18:25



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Darius bámulatosan türelmes, ez azonban korántsem jelent visszafogottságot. Humorosan kezel le mindent, legalábbis én állandóan mosolygok, nevetgélek a társaságában, és ha kicsit is félszegre váltanék, átveszi az irányítást, mint a masszázzsal, vagy éppen a repülésre invitálásával. S mindezt nem otromba módon teszi, ha ellent is mondok, oly könnyedén irányít tovább, amelyre haragudni sem tudom. Azal hogy most a bizalmába fogadott a családját illetően, ismét máshogyan nézek rá, s elengedem az érzést, hogy nem tudom, mit akarunk egymástól. Lehet hogy semmit, ez benne a szép, el is határozom, hogy nem fogok tervezni, vagy elvárni semmit. Külsőleg érdekesnek tartom, az izmai egyenesen lenyűgözőek, kézen fogva sétálni kifejezetten olyan élmény, amelyben még nem volt részem.
- Nem félsz tőle, hogy ha hirtelen meglát, nem tud majd hova tenni téged? Nem lesz ebből zűr? – Próbálom minél egyszerűbbre venni a fogalmazás menetét, hiszen már előfordult, hogy félreértettük egymást, ez most is megeshet. A kezem a kezében így kevésbé tudok gesztikulálni hozzá, hogy körülírjam a mozdulataimmal, amire gondolok, így marad az egyszereűsítés. Az ujjaimat nem szívesen szakítanám ki a tenyeréből.
- Majd klónozom magam, hogy minél többet adhassak magamból nekem. – Vonom magamhoz, hogy ráhajtsam először csak az államat, majd az egész arcomat a vállára, s finoman végigfuttatom az ujjaimat a hátán. Az izmai most eszembe sem jutnak, szeretném, ha megnyugodna mielőtt még felzaklatja magát a talán furcsa kimenetelű családi találkától. Közel egyszerre engedjük el egymást, s a vállát fogom még át pár pillanatig, már nem őt nézem, a házat, ahova bekopogni készül. Vele leszek, vagy akár itt is megvárhatom. Nem mondom azt a válaszára, hogy majd én leszek a pótlánytestvére, hiszen én is egyke vagyok. Meg hát ezzel egyértelműsíteném, hogy nem akarunk egymástól semmit. Mit is akarhatnánk? Ezekkel a szemekkel biztosan van valakije vagy ha még nincsen, villámgyorsan lesz. El tudom képzelni, hogy véletlenül hallotta a pletykát, hogy mennyire hülyét csináltam magamból, megszánt, és programot szervez nekem, de semmi több. Inkább figyelem a történteket. A szám elé kapom a kezemet, ahogyan a fát bünteti. Nem az riaszt meg, hogy milyen mély indulatok csapnak a felszínre... A bánata az, amely rám is átragad. Mellé lépek, nem értem, hogy mit mond. Ahogy nézem nem képes most felvenni a kapcsolatot az apjával, aki elhagyta, s most új családja van. Darius egyedül maradt, árva, szinte hasonlóan mint én. Igaz, esetemben élnek a szüleim, de ha nyáron megtudják, hogy az egyetem gyógyító szakjára adtam be a jelentkezésemet, biztosan kitagadnak, még ha Roy nem is hitte el. Az iskolában fogok élni, és roxmortsban dolgozni, de hogy az első félévre miből lesz meg a tandíj, azt nem tudom. Térdenállva könyörgök Dumbledore-nak? Vagy egész nyáron meg sem állok a munkában, hátha össze tudom kaparni a pénzt. Mindegy, ha az érdekel, nem fogok meghátrálni. Nem volnék képes bántani senkit. Tágra nyílt smaragd szemeimmel már nem is az autót figyelem, hogy távoznak-e, hanem a fiút, akinek ökléből szivárog a vér. Nem tehetek egyebet, mintsem hátulról ismét megölelem, szőke fejemet a lapockájának döntöm, és a hasa alatt kulcsolom át a kezemet. Elpityeredem, és nem baj, ha követi a példámat.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-15, 08:03



Leányrablás - Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Nem jöttem még rá a Missy titokra, de nem adom fel. Érzem én, hogy sokkal több minden van a háttérben mint amit a felszínen szeretne megmutatni, nem biztos, hogy olyan nagy titok, csak épp nem kívánkozik ki belőle. Bonyolult, megérteni is és magamat megmagyarázni is. Úgy látszik megtaláltam a foltomat. Missycica összetett egyéniség, néha talán ő maga sem tudja mit akar és önmagával keveredik félreértésekbe, de épp ez benne az aranyos. Bár még nem tudok mit kezdeni vele, mert sok a fehér folt, ezért akarom megismerni még jobban. Minden fehér foltjáról tudni akarok, ha közben félre is értjük egymást, vagy akaratlanul is megbántjuk a másikat, ez a lány érdemes arra, hogy ne ítéljem meg előre. Jó érzés vele kézen fogva sétálni de nem gondolok bele többet mint ami. Egyelőre csak magamról beszélek és a családomról, de nem csak azért hoztam magammal, mert megbízom benne és mert szeretném ha megismerne, hanem mert ő volt az egyetlen akitől valamilyen támogatást reméltem. Talán önzőnek tűnök, de így van.*
-Én megnézni kicsit rég, hova kell jönni. Én nem ismerni őt, nem látni kettő éves korom óta. Nem emlékezni rá. Én akarni megérteni őt, miért hagyni el családot.

*Sokat nem remélek, de ennyit tudni szeretnék. nem akarok belefolyni az életébe, nem akarom ráerőszakolni magam, de láttam sok olyan családot ahol az egyik szülő mugli volt és működött. Nem értettem a miénk miért nem működött. Anya szerette az apámat, láttam sokáig szenvedni a távolléte miatt, hiszen még akkor is néha szomorú volt amikor én már elkezdtem a varázslósulit. csak meg akarom kérdezni tőle miért nem kellettem neki így, a mágiámmal együtt. Igen, félek a találkozástól, és igen önző vagyok mert elhoztam magammal Missycicát.*
-Már van egy.

*Nézek rá halványan mosolyogva kétséget sem hagyva afelől, hogy ő a szép emlékem. Még meg is ölel, hát nem csodálatos lány? Annyira érzékeny minden rezdülésemre, hogy csuda. Ám amint túljutok az érzelmi hullámon, el is tolom magamtól. Még időben ahhoz, hogy ne mutatkozzon rajtam láthatóan az amit a hozzám simulásával kiváltott bennem. Maradjunk csak az eltervezett dolgok mellett.*
-Nincs. Kuzin van sok, sok lány. Testvér nincs.

*Mondom én, mert így tudom, így hiszem. Átmegyünk az utca túloldalára és szinte azonnal megcáfolja az élet a szavaimat. A házból, amiről biztosan tudom, hogy az apámé, egy kislány rohan ki, nyomában egy gesztenyebarna hajú nővel, minden bizonnyal az anyja mert nagyon hasonlítanak egymásra, de a kislány vonásai között felfedezem a magamét is. Végül még egy lány, egy kicsit idősebb sétál ki, ő már komolyabban, mert már felnőttnek érzi magát, bár még korántsem az, viszont szép, aranyos, bájos. Utolsóként az apám tűnik fel, ő zárja az ajtót és mennek a muglik fura szállítóeszközéhez, egy piros színű autóhoz. Tudom, hogy ő az, láttam fényképen. Miután anyám meghalt, megtaláltam a holmijai között. Érzem ahogy a jeges hűvösség eláraszt, a bennem évek óta megfogalmazódó kérdés dühvé alakul, nem látok, nem hallok, nem érzek. Fel sem fogom mikor a kezem ökölbe szorul és odalépve a legközelebbi fához, beleöklözök a törzsébe. Nem érzem a fájdalmat sem, pedig jócskán felhorzsolódott a bőr és már apró rubintokként pöttyöződik a vérem. Homlokomat a fának nyomom és próbálok lehiggadni, de egyelőre nem érzékelem a körülöttem lévő világot, csak azt tudom, hogy én nem kellettem, ők pedig igen. Milyen igazság ez?
-Ne istinata!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-14, 11:30



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Vélhetően pont ezért nem volt még senki, aki komolyan vett volna. Túl szeszélyes vagyok, nehéz kitalálni, mit is szeretnék. Ártatlan vagyok, szendén visszafogott, vagy nagyon is közvetlen, nyílt, aki nem csupán barátkozna, többet is adna? Néha magam sem tudom, hangulattól függ, ehhez közel lehetet alkalmazkodni, ezt meg is értem, változtatni még soha, senki kedvéért nem volt erőm. Sajnálom, tudom, hogy nem jó ez, ha csak magamra, vagy másra is gondolnék, valahogy ez eddig így alakult. Hátha a jövőben ez megváltoztat. A fizikai kontaktussal eddig sem volt bajom, csak az hoz zavarba Darius-szal kapcsolatban, hogy mit láthat mögé. Nem várom tőle, hogy cipeljen, elég volt az a pár lépés, amit megtett velem. Nem vagyok egy nehéz teremtés, de ha csak ötven kilót nyomnék, bármennyire is izmos, nem várhatom el, hogy velem végigjárja ezt a kisvárost. Alig pár hete tettem le a hoppanálási vizsgát, mégsem válalkoznék rá, hogy élesben gyakoroljak, főleg nem társasban teleportálgatni. A végén még testrészeket hagynánk el, azt azért nem akarnám megjátszani. Jó az úgy, ha Darius hoz engem el, de utána nem cipelget. Megfogjuk egymás kezét, ez még a haverkodásba is belefér, rákulcsolom az ujjaimat a kézfejére, és odamosolygok, már mehetünk is. Ha Roy most meglátna minket, biztosan cédának gondolna, hogy máris továbbléptem. Pedig aztán nem akarok én féltékennyé tenni senkit, ez most így jött, sajnálom, de önző vagyok, és kiélvezem, még ha a sráccal nem is értjük meg egymást teljesen.
- Voltál itt, de mégsem ismered édesapádat...? – Kérdezem csodálkozva, nem akarok tapintatlan lenni azzal, hogy belekérdezek, ez meg hogyan lehetséges? Ki tudja, talán már volt itt ezt megelőzően, de nem lett volna annyi bátorsága, hogy megtegye a lépést, hogy beköszönjön? Vagy valamennyire mégis ismeri, mert mielőtt elhagyta volna őket, itt is éltek? Kusza még ez nekem, de nem akarok nagyon beletaposni a lelkivilágába. Már így is megnyílni látszik.
- Oh sajnálom. Remélem, hogy itt sok szépen szerzel majd helyette. – Vagyok annyira érzelmes típus hogy megállítom a lelkes menetelésben, hogy magamhoz öleljem. Talán a lökhárítóim is odapréselődnek közénk, most ez a legkisebb gond. Átkulcsolom a nyakát, és a vállába fúrom az államat, hogy pár pillanatig együtt tudjunk lélegezni. És még azt hittem, hogy nekem van pocsék családom. Valóban nagyon önző tudok lenni. Ez most nem az a perc.
- Testvéreid vannak? – suttogom, miután átmegyünk megfigyelő üzemmódba. Az is érdekel, hogy milyen elképzelései lehetnek a családjáról, ám nem akarok mindent egyben kihúzni belőle. Nem eresztem el a kezét, miután az ölelés után ismét ráfogtam. Lélegzetvisszafojtva várom a dolgot, nem is hittem volna, egy találkozó után beavat a családi titokba, nem is vártam volna el. Mégis így van, amiért hálás lehetk, megtisztelt a bizalmával.





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-12, 08:35



Leányrablás - Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Tudom mit akarok, csak azt nem döntöttem még el, mi módon viszem véghez. Egyelőre marad a barátkozás, némi információ megosztása rólam s az életemről. Ha a nagybátyámnak nem sikerült számtalan megélt éve alatt kiismerni a nőket, én sem akarhatok többet a jelenlegi ismereteimnél, az viszont igen csekély. Missycica kicsit megváltozott, nem mondom, hogy a hátrányára, inkább az enyémre. De végül is mit akarok? Magamat sem értem. A kezdeti közvetlensége kibillentett az egyensúlyomból, mert valójában éreztem én, hogy nem olyan szabad lelkű mint amilyennek mutatja magát, az a finom árnyalat azonban eszembe sem jutott, hogy csupán lelkesen barátkozó és a szemérmével ellentétben néha átlép a határokat. Bonyolult volt, fel sem fogtam, most meg pont ezt hiányolom. Így van ez, ha már azt hiszed sínen vagy, újabb elágazás következik és a váltó közvetlenül előtted fordul át a másik oldalra. Kezdhetem előröl, de soha rosszabbat ennél, Missycica érdekes, izgalmas jelenség. Ha volt is tervem arra nézve, hogy majd lassan és finoman hódítom meg, azt ő átírta a saját tempójára, csak azt nem tudom, hogy ez gyorsabb vagy lassabb lesz az enyémnél.
A kérdésemet némileg tréfának szántam, bár korábban sem ellenkezett amiatt, hogy ölbe kaptam, akkor inkább a meglepetés ereje tartotta vissza attól, hogy leugorjon a karjaimból, most viszont beleegyezik. Na ez az a pont amikor végképp elveszítem a fonalat, de persze beleegyezően bólintok. Ha fáradt, az csak nekem köszönhető, hiszen én cipeltem el egy ilyen hosszú útra s bár pillanatokig tartott, minden bizonnyal nincs még hozzászokva a hoppanáláshoz. Mosolyogva tartom a karomat s már nyúlnék a hátához és a térdhajlatába, hogy magamhoz emeljem, mikor egy fordulással mögöttem terem. A kezem még mindig fogja, nem könnyű utánafordulni, nincs is időm rá mert leblokkol az imént hiányolt kedvessége. Ahogy végigsimít az arcomon, égető nyomot hagynak az ujjai, meglepő, hogy már ettől az apró gesztustól is megmozdul bennem….valami.*
-Ööö….hmmm.
*Az összes eddig megtanult szót elfelejtem, a döbbenetem az eget veri, mikor feltámaszkodik a hátamra. Most akkor mi van? Seprűnek néz? Lónak? Kentaurnak? Érezhetően nagyot sóhajtok mikor felemelem. Hát akkor legyen így, magamban meg füstölgök, hogy hagytam magamból hülyét csinálni. Persze tudom, hogy bolondozik…de na….*
-Voltam itt. Én tudni merre menni.
*És megyek is. Kisváros ez, annak is a legkisebb szeglete, valószínűleg most a duplájára nő a függöny mögül kukkolók száma. Mindennek ellenére tudom miért hoztam el ide Missyt, és nem bántam meg. szeretném ha megismerne, ha tudná honnan jöttem és hová tartok. Nem vagyok azonban nő, annyira nem terveztem előre, hogy felkészüljek a kérdéseire, érzékeny ponton érint az anyámmal kapcsolatos érdeklődés. Addigra már lecsusszan a hátamról, rájövök, hogy csak próbára akart tenni, remélem jól vizsgáztam. Azonban talán ez volt az utolsó mókás pillanat a mai napon. Megszorítom a kezét, nehogy elszaladjon, bár nagyon nem tud, hiszen messze vagyunk Roxmortstól.*
-Rossz volt neki. Elvitt Bulgária, az ő családja…családjához. Én ott lettem nagy. Ő már nem élni. Én azért jönni ide Roxfort, otthon sok emlék ami fáj.
*Megyek tovább, keresem azt az utcát és házat amiről tudomást szereztem. Nem akarok én az apám életének része lenni, csak szeretném megérteni a döntését. Miért taszított el minket? Nem tudom a helyébe képzelni magam, de talán nem olyan rettenetes ha az ember családtagja különleges képességű. Én inkább izgalmasnak találnám, ő azonban annyira rossznak tartotta, hogy lemondott rólam. Egy férfi a fiáról. *
-Ott. Az.
*Mutatok megtorpanva egy házra úgy húsz méterre tőlünk. Alacsony sövény fogja közre a ház előtti füves részt, néhány bokor látható elszórtan egészen a ház faláig. Kellemes, egyszerű ház, semmi csicsa, egy szint és minden bizonnyal padlás. Mögötte valószínűleg nagyobb udvar, néhány fenyővel. Húzom magammal Missyt, nem a ház felé, hanem egy kicsit távolabb tőle, a túloldalra. Onnan nézem remélve, hogy hamarosan valaki kijön onnan.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-11, 17:43



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]


Attól félek, hogy megint ugyanazt az utat járom végig, mint Roy-jal. Jól elvagyunk, gyorsan betámadok, és gyomulok, hogy aztán visszarettenjek attól, hogy mennyire lekezel, helyemre tesz, hogy miért akarok én bármit is. Viszont ami itt más, hogy Darius nem kért randit, hanem meglepett azzal, hogy itt van. Eltervezett valamit, az én jókedvemért. Mintha fontos lenne neki, hogy nekem mi a fontos. Ez azért csak számít, nem? Fogalmam sincsen, hogy barátkozna vagy tetszem neki, én viszont már nem akarnék több galibát, egyszerűbb lenne továbbra is pasimentesen, de olyan magabiztosan cipel magával, bármit is szándékozik tenni velem, ez most nem az a pont, ahol esélyem van ellenkezni. Még jól is esik, hogy átveszi az irányítást, mert dögösen teszi azt, nem érzem megalázva magam, és ez az a pont, amikor abbahagyom, hogy bárkivel is összehasonlítom. Jőjjön, aminek jönnie kell. A puszira ugyan nem kapom fel a fejem, jobb nem többet látni a dolgokba, úgy összességében a gesztus az, ami kedves, meglátjuk mi sül ki belőle, így most marad a körbelesés. A nyelvi nehézségeken talán majd pár hónap múlva túl leszünk, addig meg az az állandó magyarázkodás, vagy hagyatkozzunk inkább a szavak nélküli sétákra, és miegymásra? Lehet, hogy ott lesz a megoldás. Visszaránt, méghozzá olyan bájos módon, így nem bontakozom ki az ujjaiból, ha már ilyen határozott, legyen, nem engedem el a kezét, úgy forgatom a fejemet, időnként felmerül, hogy kommentáljam, mit is látok, nem biztos azonban, hogy meg is értené fejtegetésemet, így marad a szótlan csodálkozás, az is tud beszédes lenni.
- Igazad van, nem magyarázok, nem vagyok fáradt, de vihetsz, ha akarod. – Lépek mögé, anélkül hogy elengedném a kezét, a másikkal végigsimítok az arcát, ennyit megérdemel a gesztusért, majd egész egyszerűen feltámaszok a hátára. Nem így készültem, mégis egye fene, megfoghatja a lábamat, hiszen oly előzékeny, vegyük ilyen bolondosra a figurát. Meg sem fordul a fejemben, hogy nem venne fel, így pár pillanattal később már a magasból paskolom meg a hátát, mintha minimum pasi lenne, a combommal meg még ösztökélem is, hogy indulhatunk, ebbő értenie kell.
- Hogyan találjuk ő meg? – Kérdezem csodálkozva nem csupán azon, hogy egy fokkal már ügyesebben fejezi ki magát. Az információkon kapom fel a fejem. Nem ismerte az apját, és most velem akarná megkeresni. Hogy-hogy? Nem is tudtam, hogy ennyire bízik bennem egy szem találkánk alapján. Nem ijesztettem el? Hm... igazán tisztességes srác, miért is ne segíthetnék neki? Lecsusszanok a hátáról, amit csak ki akartam próbálni, majd adom a kezem bólintva, hogy meginduljunk. Van bennem félsz, hogy vajon mi történik, ha nem találja meg, vagy ha igen, de elutasításban lesz része? Nem akarom rosszkedvűnek látni.
- És édesanyád? Hogyan viselte? – Talán tapintatlan téma, próbálok nem önző módon belemászni a titkaiba, reménykedem, ha ennyit rám bízott, lehet folytatás. Ahogyan lépdelünk a házak között, bekukkantok az ablakon, amennyire csak lehet. Oly békés itt minden, ez itt teljesen mugli vidék lehet. Nekem is idegen. Ám nem lebecsülendő.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-09, 07:48



Leányrablás - Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Csak egy rövid pillanatra hagyom magam elcsábítani a hajtekerős mozdulat és a szétnyílt ajkak láttán. Naná, hogy megakadnak a szemeim az utóbbin, de nem maradhatok sokáig ebben az állapotban, mert akkor nem tudom véghez vinni a tervemet. Az viszont most fontosabb, szóval nehezen bár de elszakítom tekintetem Missycica csókos ajkaitól egy későbbi megszemlélés reményében. A szavaira odafigyelek, de mivel nem igazán veszem komolyan az ellenkezését, minden másra is csak mosolygok. Nem ér el velük semmit, most nem. nem hallgatok rá, különben napestig itt maradunk Roxmorts közepén ácsorogva és ezt nem terveztem be mára. A másik két lányt meg pláne nem. Szóval fel kell kapnom az ölembe, soha nála kellemesebb terhet nem akarok, és igazság szerint nem is lehetséges. Miután letettem őt sem hagyom magam kizökkenteni, és úgy látszik ez a jó stratégia mert beletörődően nyújtja a kezeit. Még szélesebbre húzódik a szám, a diadal érzése leng körbe.*
-Hagyjuk.
*Ismétlem meg a szót amit én megint csak másképp mondtam volna, de ebből is tanul a lüke fejem. A kérdésére már nem válaszolok, megmutatom mire gondoltam. számítottam az ijedtségére, ezért nem is hagytam rá túl sok időt, mire észbe kap már Whitehaven kis szegletében vagyunk. A puszim úgy látszik csak engem forrósít fel, én érzem édes illatúnak az arcát, selymesnek és bársonyosnak, ő talán még a kezdeti ijedelmével van elfoglalva. Sebaj, kap még többet később. Elengedi a kezem és ellép mellőlem, hogy körülnézzen de nem hagyhatom, hogy túlságosan eltávolodjon, így utána kapok. Kissé felemelem a törékeny kis kacsót és nézegetem míg ő beszél. nem igazán értem miről, de ez már szinte rendszeres lesz, valamiért mindig olyan szavakat használ melyekhez még nem jutottam el, vagyis tudom mit jelent, de ebben a szövegkörnyezetben kissé kusza és zavarba hoz. Nem mintha szégyenlős lennék, inkább csak nem tudok mit kezdeni vele.*
-Missycica! Sok szót magyaráz te nekem. Te fáradt lenni? Én vinni téged ha igen.
*S már kapnék is érte ha hagyja, hogy megint felemeljem a karomba. Egyébként meg csak a szemeivel vagyok elfoglalva, most egy kicsit mintha sötétebb lenne mint korábban, vagy csak én képzelődöm, esetleg Whitehaven fényei mások mint Roxmortsé. Hiányzik kicsit a közvetlensége, semmi pofon, semmi szaladás, semmi kiabálás, de a nyakamba sem ugrik boldogan. Érdekes, hogy korábban pont ez zavart, most meg nélküle van hiányérzetem. Missycica bármit is tesz mindig összekutyulja a fejemben a dolgokat, ő még a nőnél is nőbb.*
-Én itt születni. Whitehaven. Apám mugli, de én nem látni őt kicsike korom óta. Ő elmenni anyámtól és tőlem. Én most megtalál veled.
*Gyorsan darálom le amit mondani akartam neki, így nem is figyelek igazán a már megtanult ragozásra, hiába ha siet az ember semmi nem úgy megy ahogy kellene. Persze jó messzire kerültünk Roxmortstól, és őt figyelik, mert még kicsi és nem szeretném ha bajba kerülne miattam, egyébként ha kiderül úgy is magamra vállalok minden bűnt. Elvégre tényleg nem tehet semmiről, még arról sem, hogy állandóan a gondolataimat uralta azóta, hogy először találkoztunk.*
-Estére vissza érünk.
*Ha már mindent megértett, a kezéért nyúlok újfent és húzom magammal abba az irányba amit már korábban kinéztem a térképről és ahol elvileg apámnak laknia kell. Kis kertes házak, keskeny utcák vannak errefelé, nem lesz nehéz megtalálni.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-08, 15:53



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Érdekes, hogy mindhárman szőkék vagyunk, mintha ez valami griffendéles sajátosság lenne a lányoknál. De nem, többek között Hermione olyan vörösbarna, Ginnyről nem is beszélve, ez csak jelen triót érinti. Maradnék most velük, hiszen ők jelentik a biztonságot, míg a srác esetében jelentősen el vagyok árvulva, tényleg nem tudom, hogy mit tegyek. Lányos zavaromban beillesztem mutatóujjamat az egyik világos csigámba, és tekergetni kezdem, miközben résnyire nyílt ajkaimon át lélegzem. Nem meséltem róla a többieknek, és jelenleg semmi szükség rá, hogy elkezdjenek faggatni. Eddig nem voltak fiúügyeim, és csak a párnámba tudtam kuncogni, amikor témaként feljöttek az esti alvás előtt, hiába, még a kis Weasley is tapasztaltabb nálam. Nem is értem, hogy miért vigyorog, amikor éppen most mondtam nemet. Ami már csak azért is érdekes, mert mentem volna, mennék én, csak... Meg sem tudom fogalmazni, hogy miért az ellenérzés. Nem azt akarom, hogy küzdjön meg értem, nem vagyok egy diktátor királylány, akinek epekednie kell a kegyeiért. Nem tudom, hogyan reagáljam le a gesztusait, hogy egyikünk sem legyen zavarban, még ha csak barátok is vagyunk. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy magával visz. Semmi olyat nem tett eddig, amivel elriasztott volna a bizalmamat illetően, így ha van olyan erős, hogy csak úgy felkap, akkor türelmesen kivárom a soromat, míg neki tudok szaladni a mondandómnak, amelynek a végére érve megint egyszerű, de kitérő válaszokat kapok, mintha nem is a kérdésre válaszolna. Tényleg ennyire nem érti... Nem csak a szavaimat, a lényeget sem.
- Hagyjuk, úgysem értjük egymást. Mit szeretnél? – Legyintek hesegetően, ha már így alakult, lássuk, hogy mit szeretne kihozni a dologból. A lányok feltehetően már nem várnak meg, a közös programnak fuccs, így akár bele is nyugodhatok hogy a mai délutánt Darius-szal töltök. Amit a tóparton én indítványoztam, elutasította, most mégis magabiztosnak tűnik. Nem értem!
Megfogja a kezeimet, belenyugvóan sóhajtva adom meg magam, nem húzódom el.
- Repülni...? Mi vaaaan? – Riadok meg, majd meglódul velünk a föld, még csoda, hogy nem ebédeltem, most könnyedén feljönne a gyomrom tartalma, a repülés szinte minden formájától irtózom. Tántorogva kapaszkodom a vállába, amikor végre szilárd talaj van a lábam alatt, a puszit szinte nem is érzékelem, pár pillanat múlva tudatosul, hogy mit is kaptam. Ez... azért mégiscsak édes volt. Rápillogok smaragdjaimmal, és körbenézek, hogy hol is vagyunk. Elengedem a kezét, és előrelépek, hogy felderítsem a tisztást.
- Kedves tőled, hogy gondoltál rám. Azt hittem hogy fárasztó vagyok neked. Vagy elviselhetetlen. – Próbálok mutogatással is alátámasztani amit mondok, hátha az egy hét alatt fejlődött az angolja. A titok roppantul érdekel, kérdőn nézek rá, hogy most mit is szeretne.





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-05, 20:53



Leányrablás, Roxmorts- Whitehaven

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Amikor felöltözöm a napi programomhoz, sőt mikor még csak eldöntöm, hogy mit vegyek fel, sosem gondolok arra, hogy bárkit is elkápráztassak a megjelenésemmel. Ma sem tettem ezt, pedig már tudtam, hogy Missycicát fogom elrabolni. Annyira gonosz voltam vele egy hétig, hogy biztosra vettem, nemet mond ha elé állok a terveimmel. Mindezek ellenére csekkoltam a végignézést és az elégedett fényeket a szemeiben. A másik két lány csupán annyira érdekelt, amennyire Missycica emelte társaságuk fényét, a továbbiakban már csak az én szöszkémmel foglalkoztam. Nem különösebben érdekelt, hogy nem tetszik neki a lecicázás, korábban sem volt ellenére, úgy sem értettem volna, most miért nem jó, tehát erről nem is kérdeztem. Az sem ver a földhöz, hogy valami fontos dologra hivatkozik kifogásként. Ugyan mi lehet fontos itt Roxmortsban a szabad hétvégén, más lányokkal karöltve. Nem is mondok semmit, csak vigyorgok. Naná, hogy nem hiszek neki s mivel ellenkezik amit én amúgy sem kultiválok, kénytelen vagyok az ölembe kapni. Olyan pihekönnyű mint egy kis pillangó a színes szárnyaival, és szerencsére nem kalimpál, véghez tudom vinni a tervemet és valahol az egyik ház mögötti kis tisztáson le is teszem. A felét nem értem annak amit mond, csak azt, hogy valami nem működik. Mindegy, hagyom a fenébe, az a lényeg, hogy elvihessem magammal.*
-Mondtam, hogy jössz velem. Te nem jönni, én elhozni. Béna? Majd mondani el te mit jelent. Nem most!
*Kíváncsi vagyok, hogy gondolt-e rám, hogy hiányoztam-e neki, és ha igen, mennyire. Nem olyan lelkes mint reméltem, de legalább nem küld el a fenébe – ezt az angol szót ismerem – és nem is szalad el amint szabad lesz. Persze nem sokáig. Hozzáhajolok és egy puszit adok az arcára, muszáj. Csak barátilag, egyelőre. Aztán megfogom a kezeit jó szorosan de mégsem annyira, hogy eltörjem a törékeny ujjacskáit.*
-Én mutat neked valami. Nem megijed, most repülni mi ketten de nem seprű.
*Nem hagyok neki több lehetőséget, egyszerűen csak elrabolom. Hoppanálok vele kéz a kézben. Nem sokára már a számomra kicsit ismert, Whitehaven szélén lévő kis kihalt tisztáson állunk. Még egy puszit kap, az utazás kellemetlenségei miatt, aztán rámosolygok.*
-Kis titok Missycica. Az én titkom. Neked adom ha akarod.
*Most már csak arra várok, hogy vagy képen töröl, vagy a nyakamba ugrik, vagy….fogalmam sincs. Innen nem szaladhat el, de amennyire közvetlen a kis szentem, csak végletekben gondolkodom vele kapcsolatban.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Missy F. Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 174

TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius 2015-05-05, 10:02



Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Készülök ezerrel a bájital vizsgára, mert mintha Piton megneszelte volna, hogy nem auror, hanem medimágus akarnék lenni. Mindkettőnél pokolian számít a bájitaltan, de úgy látom, mintha alattomos módon azt akarná megcsáklyázni, hogy a saját álmaim után menjek. Amíg szenvedtem a szüleim elnyomása alatt, azzal ő is tudott azonusulni. Nem érdekel. Ha a fene fenét eszik is, akkor is a saját utamat fogom járni. Amennyire félénk és szelíd vagyok a legtöbb esetben, ebből már nem engedek. Nem tudom magam elképzelni pálcát lóbáló, átkokkal dobálózó sötétmágus vadászként. Mások betegágya mellett már annál inkábbb. Adni, segíteni szeretnék, de nem olyan látványos módon, az sem baj, ha nem tudják, hogy én voltam az a bizonyos gyógyító, aki lábra állította őket, mert nem az a cél. Roxmort-i hétvége, a lányok szerint a pihenésről szól, de Ginny-n kívül könnyen beszélnek, hiszen Lavender és Eileen is hatodikos, mi meg a nagyvizsgák előtt állunk, nem lehet csak úgy félredobni mindent. Számítanak még a percekig. Végül hagyom magam rábeszélni a két lelkes szobatárs által, hogy legalább a Mézesfalásba menjünk le. Átöltözöm egyenruhából egy tavaszias térdig érő szoknyába harisnyával. Felülre egy finoman dekoltált blúzt egy szép medállal, a hajamat pedig hátul összefonom, elől szabadjára engedem. És hát miért is ne, egy magasszárú csizmával egészítem ki a szettet. Amikor a „kicsik” elkészültek, én is veszek egy lazább kabátot a szeszélyes időjárás miatt, majd elindulunk a faluba. Ártalmatlan csacsogásunk közepette szó esik a fiúkról, jótékony módon hallgatom el a Darius-fiaskót, hiszen vastagon bűnösnek érzem magam. Még túl sem vagyok a sokkon amit Roy művelt, máris barátkoznék, és nem tudom visszafogni a közvetlenségemet amellyel újfent félreértésre adok okot. Vagy nem volt semmi félreértés, valóban azt akartam mutatni, hogy jól esik a kedvesség, a figyelem, a masszázs? Már magam sem tudom, jobb is lenne elfelejteni mindazt, ami történt, bőven elég nekem ha a lányok sztorizgatását hallgatom, bár fura módon ők is elég szűkszavúak. Aztán meglátom őt, abban a bőrkabátban még dögösebb, mint a tóparton, ahol semmi kifogásom nem volt csapzott sportossága ellen, most viszont igazán önmaga. Csakazért sem harapom be az ajkam, csupán végigmérem, ahogyan elénk pattan. Alig észrevehetően nyelek, ahogyan intek neki. Lecicáz a többiek előtt, basszuus...  Igyekszem nem Eilennékre nézni, ám a kedves szavakra mégis megrázom a fejem.
- Szia Darius. Öhm.. ne haragudj, de most... dolgunk van. – Rázom meg a fejét, és nem is tudom hirtelen, hogy mit tegyek. A kezem nála van, de a lábaim nem mozdulnak. Még a halk sikkantás is bennem marad, amikor felkap, és elcipel pár utcányit. Amikor letesz, akkor még maga felé is fordít, kezdem nem érteni a dolgot. Most akkor mégiscsak jól csináltam valamit?
- De... ez nem így működik. Nem rabolhatsz csak úgy el. Én béna vagyok ebben... a barátkozásban is, ne haragudj... – A nyelvemre harapok, nagyon is szeretnék menni, naná, hogy hiányzott nekem, mégis állandóan rettegek, hogy félreértek valamit, túl sok vagyok, és megbántok másokat. Nem hajtom le a fejemet, nincsen miért, de mit is mondhatnék?
- Gondoltam rád, igen. – Mondom ki vontatottan, egy halvány mosoly azért kicsúszik, és vissza sem megyek a lányokhoz, egyszerűen fogalmam sincsen, hogy na most mit merre.





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darius Benedict
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 205

TémanyitásTárgy: Missycica & Darius 2015-05-02, 16:21



Leányrablás, Roxmorts

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Kihagytam egy napot a suliban Missycica miatt. Rosszullétre hivatkoztam ahogy a lányok szoktak és nem is volt nehéz, aztán elslisszoltam a faluba, onnan meg Londonba, végül nyomozásom kis helyszínére ami a szülőhelyem is volt. Sokan nem, tudják, hogy Angliában születtem, a nyelvtudásom elég garancia rá, így biztosan meglepetés lesz Missynek. Jó pár napig felé sem néztem, vagyis szándékosan nem teremtettem olyan helyzetet amiben kettesben lehetnénk. Az iskola udvarán találkoztunk néhányszor hét közben, rámosolyogtam, hogy tudja nem felejtettem el, de mindig a könyveimre mutatva, ha nem is nyugodt szívvel a tanulásra hivatkozva elsiettem. Tudom, gonoszság egy olyan aranyos lánnyal mint amilyen ő, de egyrészt még nem tudtam hányadán állok vele, másrészt az utazásunkat terveztem. Amikor minden készen állt, már csak annyi hiányzott a boldogságomhoz, hogy Missycica a szokásos hétvégi Roxmorts sétára elmenjen. Az előtérben ácsorogtam egy páncélos vitéz mellett, ráláttam a bejárati kapura de engem jó eséllyel nem vehetett észre. Ha nem látom elmenni, akkor bizony le kell fújjam a mai kirándulást, mindenképp a birtok határain kívül kellett, hogy legyen és csak Roxmorts jöhetett szóba. Egész héten rá gondoltam, próbáltam megfejteni a titkát, miért olyan közvetlen és kedves, már-már túlságosan is adakozó, és ennek ellenére miért olyan pirulós. igazából nem tudtam zöld ágra vergődni és ez zavart. Nem tudtam, hogy csak barátkozni akar, vagy van némi esélyem ennél többre. Ha igen, akkor biztosan nem egy vihar randira vágyik nagy összeborulással. Rágondoltam minden nap, de addig míg meg nem láttam újra üdén és tavaszi virágosan, nem éreztem annyira a hiányát mint akkor, abban a pillanatban, pedig már ott volt előttem. Megvártam míg mindenki elmegy, hiszen ők tanári kísérettel indultak el, míg én szabadabban mozoghattam. Ráérősen sétáltam a faluba, kicsit másképp néztem ki mint a hétköznapokon, amikor rendszerint csak pólót és farmert viseltem tornacipővel. Most a kedvenc bakancsom volt rajtam, sötétkék ing, fekete nadrág és a bokáig érő, kopott bőrkabátom. A rövid hajam miatt gyakran neveztek ebben a szerelésben keselyűnek.
Missycica két másik lány koszorújában sétálgatott a házak között amikor eléjük léptem. Kísérőire villantottam a csábítós mosolyomat.*
-Hölgyek! Örvendek! *Majd Missycicára néztem, egészen elmerültem a gyönyörű szemeiben és reméltem az én szempárom is éppen olyan lehengerlő hatással van rá, mint az övé énrám.* -Missycica! Jössz te velem! Jössz, jössz!
*Azzal megfogtam a kezét és húztam magammal el a házak között, hogy minél előbb eltűnjünk a kíváncsi szemek, és persze az állandó kísérő, McGalagony professzor elől. Reméltem, hogy a meglepetés ereje nagyobb lesz az ellenkezésénél és nem lesz gond elcipelni, de ha lecövekel akkor az ölembe kapom és úgy viszem. Az persze sokkal feltűnőbb lett volna főleg ha közben sikít is, de kockáztattam. Ha sikerült látótávolságon kívül érnem vele, akkor megállok és magam felé fordítom.*
-Te hiányoz nekem. Én is neked? Megyünk kirándulás, te és én. Jó?
*Magamban úgy szurkoltam mint a legutóbbi kviddics bajnokságon a Durmstrangnak, hogy igent mondjon. Különben egy világ omlik össze bennem.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Missycica & Darius

Vissza az elejére Go down

Missycica & Darius

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-