Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 22:41
Madeleine Eastwick


ϟ Képességdobás
  Yesterday at 19:51
Keith Maddox

ϟ Keith Maddox
  Yesterday at 19:36
Keith Maddox

ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:48
Viviana Rennes


ϟ Neira & Ginny
  Yesterday at 12:32
Ginny Weasley


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Gwyneira Rousseau
 
Daniel G. Paisley
 
Tim Roberts
 
Perselus Piton
 
Statisztika

Összesen 585 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Keith Maddox

Jelenleg összesen 38959 hozzászólás olvasható. in 3479 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Rózsakert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-10-11, 21:30



Emma Marshall & Cerberus Szidorov








[You must be registered and logged in to see this image.]

Végül ha fel is ajánlja a kajáját, én az orromat kicsit elfintorítva elutasítom. Nem az a baj, hogy tőle van, hiszen alapjáraton vagyok olyan barátságos, hogy ne higyjem, hogy azért kínál meg, mert meg akar mérgezni, hanem egészen egyszerűen... Friss sült húsra vágyom. Tényleg meglep engem is, hogy nem gyötör hirtelen a hányinger, de azt hiszem, hogy én tudom miért van. Habár Szido nem mondanám, hogy megnyílt volna nekem, vagy egyáltalán bármilyen köteléket akart volna kialakítani, az én énem még is megtette ezt, és a falkaszellem, amit utoljára a régi otthonomban láthattam, akkor még emberként, kifejti hatását. Elkezdek jobban lenni, visszatér az étvágyam. Együtt minden könnyebb lenne, de amikor ez tudatosul bennem és már a számon lenne, hogy közöljem Szidoval valami még is megállít. Ez a fiú nem akar társulni, nem akar a "falkám lenni", és semmi jogom mindezt ráerőltetni, csak azért, mert én érzek valamit. Ha valamit, hát ezt meg kellett tanulnom abból a több hetes kínszevedésből azon a másik helyen. Így hát megtorpanva a gondolatban hirtelen ahelyett, hogy elinvitálnám, hogy együtt menjünk a nagyterembe vacsorázni, vagy a házimanóktól a titkos konyhába valami finom falatért, hirtelen felállok, és habár zavartan, de kedvesen és sietve elköszönök. Nem fogom még egyszer ráeröltetni magamat valakire, aki inkább elzárkózna, még csak nem is tett ellenem semmit, valamit azért lehetett érezni a levegőben. Inkább teret hagyok neki, és ha kellek, hát... Egy iskolába járunk, szóval megtalál.

// Köszönöm a játékot, de már sokadjára akad fel hosszú idóre, és legutóbb megbeszéltük, hogy maximum 2-3 hétig váratsz, és megint kb. letelt és 11 napja az oldalon se voltál belépve. Később szívesen kezdek új játékba, ha esetleg több időd felszabadul és pörgősebben tudunk játszani!

*** JÁTÉK LEZÁRVA *** //  


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-09-20, 19:50



Emma Marshall & Cerberus Szidorov








[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem várok el tőle semmit. Se kedvességet, se nyíltságot, se azt, hogy azonnal a bizalmába fogadjon. Koppantam én már ilyesmivel, méghozzá akkorát, amekkorát már nagyon régen. Én úgy éreztem, hogy Jacob és közöttem egy olyan kapocs van, ami összeláncol minket, barátokká tesz, és el nem szakítható, hiszen előző életünkben, sőt, lehet számtalanban ezelőtt, bármiben számíthattunk egymásra... ő pedig... Nos, hülyének nézett, rideg lett, tagadta, hogy bármit is érezne az irányomban. Elkaptak az érzelmeim, túl gyorsan rohantam le őt, és éppen ezért azonnal elzárkózott. Tudom, hogy hibáztam, de tekintve, hogy milyen durván lökött el magától, azóta se kerestem fel, jobb, ha egyszerűen elfelejtem ezeket...
De most ide kell koncentrálnom, és Szido nem Jacob, nem zárta magára még a páncélját. Éppen ezért akármit mond, én válaszolni fogok, hogy lássa, hogy nincsenek titkaim, és nem vagyok az ellensége.
- Egy falkában születtem. - válaszolom, egy kis elnéző mosollyal a kiakadására, aztán picit összeráncolom az orromat és a szemöldökömet. - Szerintem nem, legalább is engem a betegségek mindig is elkerültek. Szerintem erősebb az immunrendszerünk ennél, bár az az igazság, hogy a falkám egy kicsit más. Tudod, ők nem fertőzésként kapták meg ezt, nekik nem kór a vérfarkasság, ők született farkasok. - mesélem, lassan, nyugodt hangon, mivel eddig úgy tűnt, hogy ez nem a legkedvesebb témája, nem akarom végzetesen lesokkolni szegényt. Ha látom, hogy nagyon elképedne, akkor azonnal abbahagyom, de ha szeretne többet tudni, ha esetleg az információ segítene, hogy feldolgozza a dolgokat... Lehet, hogy átértékelne mindent, ha tudná, amit én. Persze, nem tudnék csak jókat mondani, mindennek meg van az árnyoldala, de akkor is, ahol én felnőttem, ott mindig békés volt az élet, boldog, gondtalan, mintha egy átlagos erdei falucska lett volna, semmi több. Persze teliholdat kivéve.
A gonosz megjegyzésekre a rühes döggel csak megcsóválom a fejem, látszik, hogy mekkora csapásként éri meg, és ezt meg is értem, hiszen én is ugyanazokat élem át, amit ő. Így élni tényleg sokkalta nagyobb átok, mint beleszületni mindenbe, sokkal többet szenvedünk, nem tudunk kontrollálni, nem is vagyok cserébe olyan erősek és legyőzhetetlenek, mint a teljesvérűek, szóval... Lényegében jobbára csak a rosszat kaptuk meg vele. - Tudod, hogy ki tette? - kérdezem óvatosan, bár lehet, hogy ezzel túl lépek egy határt.
Kicsit felnevetek a bókra, mert hát, ez mindenképpen bóknak minősül, még ha kínzottan és fáradtan is hangzik a nevetésem, őszinte. - Köszönöm szépen, azt hiszem ilyen köntösben se kaptam még bókot. Persze, itt az iskolában nagyon kevesen tudják, hogy mi vagyok, így hát nagyon megcsappant az esélye, hogy "Kár, hogy vérfarkas vagy..." kezdetű megszólalást kapjak. - mosolygok gyengéden, vagy inkább gyengén, majd jön a kordulás. Kicsit bólintok, bár lehet, hogy ciki, hogy beszélgetés közben én ennék, de valahogy most kezdem jobban érezni magam a társaságában. És persze, ahogy az lenni szokott egy mezei betegségnél is, ha jobban érzed magad, és eddig koplaltál, egyszer csak lecsap a farkaséhség.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-09-17, 22:16

Az tény, hogy nem a lány tehet róla, hogy olyan vagyok, mint amilyen vagy, hogy úgy alakult az elcseszett életem, ahogy. Ugyanakkor egyszerűen képtelen vagyok jóindulattal viseltetni az irányába, azután, hogy megérzem...egy másik vérfarkassal van éppen dolgom. Megvetem, és gyűlölöm a saját fajtámat, és azt hiszem saját magamat is amiért olyan vagyok amilyen. Sokat tipródom rajta, hogy milyen lenne minden, hogy ha nem kaptam volna meg a harapást, és nem keringene a farkasok visszataszító mérge az ereimben...Persze felesleges a múlton tipródni...helyette inkább a sokkal "biztatóbb" jövőképemmel kellene foglalkoznom. Igyekszem minél több udvariasságot sűríteni a szavaimba, de sajnos még így se futja többre egy meglehetősen rövid bemutatkozásnál, és egy szarkasztikus megjegyzésnél. Viszont legalább megpróbáltam, és már ez is nagy szó. Amúgy is a szándék a lényeg...
- Jesszus...Egy egész falka? - reagálok csípőből, az arcomon elborzadt kifejezéssel. Amint realizálom, hogy mit mondtam egyből tudom, hogy hiba volt, de annak a gondolata, hogy vannak helyek, ahol egyszerre egynél több vérfarkas tartózkodik...nos kiráz tőle a hideg. - Hát. Azt mondják a fű kis mennyiségben egészséges...nem kapsz tőle zöld hályogot meg ilyesmi. - felelek elgondolkodva a szavaira. - Tényleg. Vajon mi kaphatunk egyáltalán zöld hályogot? - bukik ki belőlem a kérdés. Nos nem biztos, hogy erre a válaszra számított, de valahogy nehezemre esik elhinni egy rakat vérfarkas békés együttélésének históriáját. Valahogy nem így ismertem meg a fajtámat, és a varázslótársadalom sem...Persze kivételek mindenhol akadnak...akik erősítik a szabályt. Ehhh mindegy...Nekem ott vannak az öregeim, akikkel totálisan jól megvagyok még így is, hogy ők csak muglik. Így is többet érnek, mint egy-két, sok varázsló...
- Hát jah. Szívás. Még jó, hogy valami rühes dög pont arrafelé kószált amerre mi, és úgy döntött, hogy kicsit megrágcsál. Biztos túl unalmas, és könnyű lenne az élet, ha nem haraptak volna meg. - bólintok egy keserű mosolynak szánt, de sokkal inkább torz vigyornak tűnő valamivel. Ahogy végigtekintek rajta, ugyanazokat a tüneteket látom csak a lányon, mint amiktől én is szenvedek. Sápadt, és szemlátomást fáradt, de hogy őt is kínozzák-e vég nélküli fejfájások azt nem tudnám megmondani. - Kár, hogy vérfarkas vagy. Ha nem kéne elviselned ezeket a tüneteket, akkor mindig olyan csinos lehetnél, mint amilyen szemlátomást vagy. - tekintek rá egy halovány mosollyal, majd meghallom a gyomra korgását. - Éhes vagy? - kérdem tőle felvont szemöldökkel. Ha az, akkor tudok neki valami kaját adni ami nálam van. Én nekem amúgy se menne le egy falat sem a torkomon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-06-07, 21:31



Emma Marshall & Cerberus Szidorov








[You must be registered and logged in to see this image.]

Érzékelem, hogy a fiú cseppet sem vágyik a társaságra, ami valahol mélyen rossz érzéssel tölt el. A bensőm kapcsolódni akar valakihez, olyanhoz, amilyen én vagyok, hogy egy falkához tartozzon, és ha a másik fél elfordul az én pozitív energiáim elől... Jó, egy kicsit fáj. Persze nem lehetek önző, miért kellene egy vad idegennek azonnal nyíltan, szeretettel fordulnia hozzám, hiszen semmi oka sincsen rá, és ki tudja milyen tapasztalatok tették azzá, aki most. Lágyan elmosolyodok, miközben hallgatom a bemutatkozást és a visszafogott szavait. Nem húzódom hozzá közelebb, de visszavonulót se fújok, bár nem felejtem el figyelni rá, hogy ha valóban el akar zárkózni tőlem, akkor ne az udvariasság tartsa vissza a távozástól. Ha tényleg terhére lennék, akkor én állok majd fel és hagyom magára. Hiszen nem akarom magamat ráerőltetni, csak a szaga csapott ide, és az érzés, hogy csak nem vagyok egyedül a világban, hiszen ő is ugyanolyan rémesen érzi magát, mint én, egy cipőben járunk.
- Mielőtt elhagytam a falkát, nem tűnt ez olyan nehéznek. Volt nekik valamijük... Amitől egy napra se érezték magukat betegnek, inkább... erősnek, mindig csak erősnek és egészségesnek. - mesélem, nyugodt, kedves hangomon, kicsit elsüppedve a kellemes emlékbe. A lelkem megszakad, annyira hiányzik mindenki, az egész légkör, a szabadság érzése, a teljesség, aminek hiányát ez az iskola kicsit sem tudta elfeledtetni. Persze aztán jött Gavin, és a telihold közelében lévő napokon kívül, mondhatom, hogy boldog voltam. Igen, mert vele egy egész családot, egy kis falkát kaptam a nyakamba. Persze volt aki örült nekem, volt aki nem, de ez minden családban így lehet.
- De azt hiszem túl korán eljöttem, hogy rájöjjek mi volt a titkuk. Nekünk maradtak az elfojtó bájitalok és... Hát, ez. - vonom meg a vállam, kicsit magamra mutatva. Az arcom egészen sápatag, és még jó koszos is vagyok, a homlokom a párás, esős levegőtől fénylik, na meg egy kicsi izzadtságtól is. Azt hiszem nem vagyok valami igazi csábító szépség, de nem baj, érdekes is lenne, ha minden nap, minden percben tiptopnak kéne lennem. Ilyenre egy lány se képes, akárki akármit mond, akkor vagyok a legboldogabb és a legszabadabb, ha a pizsamámban mászkálhatok egy vödör fagyival. A gondolatra finoman meg is kordul a gyomrom, de csak kicsit felnevetek bocsánatkérően, nem indulok el még se kaját keresni.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-05-07, 12:42

Még akkor is vannak olyan pillanataim, amikor nem tartok túlzottan igényt mások társaságára, amikor amúgy nincs még ideje az átváltozásnak, de ilyenkor egyenesen a pokolba tud kergetni, amikor valaki rám száll, és nem vágja - nem tudja vagy nem akarja - hogy bocsi, de most rohadtul nincs ingerem senkihez sem. Szomorú, de sajnos ez olyan, hogy nem lehet 100%-os biztonsággal kivédeni a dolgot. Szomorú... Az átváltozás után már kisebb késztetést érzek rá, hogy mindenkit elküldjek a francba...leginkább azért, mert még ahhoz is alig van energiám, hogy a mázsás súlyú szemhéjaimat nyitva tudjam tartani, vagy a pálcát fel tudjam emelni, amely súlya két kifejlett rinocéroszéra emlékeztet a legjobb eseteben is. Egyenlőre ezek a dolgok még eltussolhatóak, mert suliba járok, és egy rakás hülye indokot ki lehet találni arra, hogy miért is vagyok olyan mint a mosott szar. Sajnos van egy olyan megérzésem, hogy ha egyszer munkába állok, akkor már nem lesz annyira egyszerű eltussolni a dolgot, de talán kevésbé lesz az egész annyira feltűnő, hogy ha veszélyes bestiákkal fogok majd dolgozni. Legalábbis ebben reménykedem.
Nem vagyok túl boldog, hogy a legjobb reményeim ellenére is sikerült valakibe belebotlanom, és ráadásul annyi lehetséges eshetőség közül pont egy másik vérfarkasba. Semmi ingerem jópofizni vele vagy akár kettőnél több szót váltani vele vagy akárki mással. Viszont ellenségeskedni sem akarok vagy udvariatlan lenni, mert annak nem kívánatos következményei lehetnek még valamikor a jövőben. A ruháján, és a külsején úgy nagy általában meglátszik, hogy éppen kertészkedett, amikor megjelentem. Nem csak a szaga árulkodik róla, hogy egy vérfarkassal van dolgom, de külsőre is éppen olyan sápadtnak, betegesnek tűnik mint amilyen én magam vagyok. Nem mintha ezzel lenne bármi problémám.
- Az én nevem Szido. - viszonozom a bemutatkozást bár némileg tartózkodó hangnemben. - Fogjuk rá. Ki vágyna ilyenkor bármiféle társaságra? - felelek miközben megdörzsölöm a sajgó homlokomat. Már régóta nem erőltetem, hogy bárki is legyen az életemben, akire mindenben támaszkodhatom. Persze az öregek még életben vannak, de ha ők egyszer meghalnak akkor aztán igazán magamra fogom maradni a világban. Mindegy majdcsak ellébecolok valahogy még így is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-03-11, 11:04



Emma Marshall & Cerberus Szidorov








[You must be registered and logged in to see this image.]

Igyekszem a gondolataimat és érzéseimet pozitív irányban tartani, de a közeledő átváltozás egyre viharosabbá teszik a lelkemet és a feszültség kiül az arcomra is. Jobb ilyenkor kint lenni, távol a sebezhető emberektől, én igazán nem tudnám elviselni, ha ártanék nekik. Belefolytok mindent, amit csak tudok a kertészkedésbe, nem kímélem az erőmet és nem zavartatom magam az időjárás viszontagságaival sem. Most tényleg minél rosszabb, annál jobb, csak így tudom elterelni a figyelmemet arról, hogy muszáj egyedüllétre ítélnem magam. Viszont... amikor megérzem a fiút valamiféle remény ébred benne, hogy teljes megértést találok, hiszen ő is olyan, mint én. Talán ő is éppen annyira szenved ilyenkor, mint én. A magánytól, a kiszolgáltatottságtól - akármilyen furcsán is hangzik ez, hiszen inkább a környezetem a kiszolgáltatott, ha átváltozok. De én is az vagyok, mert nem tudom minden tettem befolyásolni, az átok erősebb nálam.
Nem akarok a terhére lenni, de olyan erővel rohannak meg az emlékek a falkámról és a honvágy, hogy képtelen vagyok továbbmenni és csak elsétálni mellette. Nem tűnik ellenségesnek annyira, sőt, még vissza is mosolyog, amit jó jelnek véve leülök mellé, persze tisztes távolságban, nem közvetlen mellé, csak ugyanarra a padra. Néhány pillanatig őt nézem, majd leejtem a tekintetem a mocskos ruhámra és a fekete kezeimre. Sőt, egészen biztos, hogy a homlokomon is van néhány koszcsík, ahogy le akartam törölni a verítéket és kilökni onnan az előre szabadult hajtincseket. Betegesnek is tűnök most, és még rémesen koszosnak is, biztos ilyen társaságra vágyik mindenki.
- Emma vagyok. - mutatkozom be egyszerűen, de lágy hangon, kedvesen. - Neked is jól esik ilyenkor távol lenni mindentől és mindenkitől? - fűzöm hozzá a kérdést, önigazolást keresve, bár nem kis kettősséggel. Távol akarok lenni a Roxfortosoktól, hogy biztonságbn tudjam őket, de közben megszakad a szívem annyira akarok kötődni valakihez úgy, ahogy a falkámhoz tettem, és Gavin... Rá most nem akarok gondolni. Tehát ezt kérdezem, pedig én vagyok az, aki idejött, és éppen keresztbe húzta a tézist, hogy jobb egyedül lenni. Mert én nem akarok... csak kell.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2017-02-18, 23:46

Nem zavarok én itt senkit, és szerencsére engem sem szoktak zavarni itt. Cerberus Szidorov-nak nincsenek nagy igényei, de néha még neki is szüksége van egy kis csendre, és nyugalomra távol mindentől, és mindenkitől. Persze Otthon az öregeimnél ez könnyen megoldható hisz tudják, hogy mikor van olyanom, amikor béén kellene hagyniuk. De itt az iskolában sajnos sokszor van olyan, hogy belebotlik az ember valakibe, aki az Istenért se szállna le róla, hogy mi baja van. Persze ez lehetne szívmelengető is, hisz ez a kedvesség megnyilvánulása - vagy épp csak a legyőzhetetlen indulaté, hogy legyen miről pletykálni - de gyanúm erős, hogy csak addig amíg el nem mondatnám, hogy mi is a bajom. Gyanúm erős, hogy utána az illető nem győzne köpködni, amikor hátat fordítok neki. De hát ez a varázslóvilág már csak ilyen. Nem mintha már annyira tudna érdekelni...Már megszoktam. Csak ha egy mód van rá akkor meg akarom óvni a nyugodt iskolai életemet, és a pillanatokat, amikor már majdnem olyan mintha lennének az embernek barátai, és nem undorodva vagy gyűlölködve tekintenek rám. Persze ez is csak addig fog tartani amíg idejárok...
Persze rosszabb is lehetne a dolog. Ha anno a nagyszüleim nem fogadtak volna be, meg nem enyhítettek volna a törvényi korlátozásokon, akkor nem lehetnék itt, és már kezdetektől élhettem volna a vérfarkasok szokványos nélkülözésekkel, és gyűlölettel teli életét. Nem mintha nem lenne bennem így is éppen elég keserűség, és harag, de legalább vannak jó emlékeim is amik azt kiegyensúlyozhatják...És nem ülhetnék itt dideregve, és ázva mint valami depresszív gócpont, hogy kiélvezzem az iskolai éveimet amíg még az lehetséges.
Végül egy fáradt sóhaj kíséretében kicsit hátradöntöm a fejemet, hogy az eső jótékony hűvösséggel árassza el a sajgó homlokomat, de közben sajnos a padot is sikerül megreccsentenem, ami számottevő zajt okoz. - Azt hiszem lehet ezt sem ártana kicserélni. - mordulok fel miközben a szemeim még mindig csukva, a buksim meg hátrahajtva. Először csak a neszezést hallom meg, amivel nem foglalkozom hisz bárki más lehet itt rajtam kívül még ilyenkor is..de amikor megérzem a szagot is egyből kipattannak a szemeim, és a tekintetemmel igyekszem megtalálni az illetőt. Tudom, hogy vannak más vérfarkasok is rajtam kívül itt, de sosem kerestem velük a kapcsolatot, mert annyira nem a szívem csücskei, és ezért sem örülök most túlzottan, hogy pont sikerült belefutnom egybe - ráadásul ott, ahol a legbiztonságosabbnak tartottam...azt hiszem jövő héttől kereshetek új lazító posztot magamnak... Bizalmatlanul tekintek az új jövevényre. Csinos arca van, és korban látszólag velem egy idős, de ahogy elnézem Ő inkább kerti munkázni jött ide, nem feltétlenül azért, hogy egyedül legyen mint Én bár lehet, hogy neki is ez volt az eredeti célja.
- Persze. - felelek némi gondolkodás után, mert hát őszintén szólva meglepett a kérdés. Még egy erősen erőltetett mosolyt is sikerült az arcomra varázsolnom, - mert hát a jó modort sajnos ilyenkor sem hagyhatom el, ráadásul nincs senki más, csak üres padok körülöttünk, tehát nyilván nem a hely keltette fel az érdeklődését - majd átcsúszom a pad másik végére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-12-20, 11:45

Emma Marshall & Cerberus Szidorov


Csendesen foglalom el magamat, a virágok szépen sorakoznak a kis ágyásaikban, amiket ástam nekik. Már nagyon rég nem gondoltam a falkámra, de most, a Telihold közeledtével csak a fejembe kúsznak az emlékek a családról, ami réges-régen körülvett. Persze, milyen család az, amelyik hagyja, hogy a vezetőjük egy gyereket megharapjon és farkassá tegyen, mikor tudják, hogy milyen kockázatos is ez. És senki sem állt ki mellettünk, senki nem mert szót emelni nagyanyám ellen. De tudom, hogy nem lehetek önző, nem akarták elhagyni az otthonukat, megszokott életüket, a helyet, ahol a farkasok biztonságban és szabadon élhetnek. Nem akartak varázshasználóként élni, és nem is tudtak volna beilleszkedni ebbe a világba. Még nekem is nehéz, pedig én mindenkinek csak jót akarok, és a gyógyítással foglalkozni a jövőben, ahogy már most is.
De most itt térdelek, verejtékezve és mocskosan, és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire irigylem őket, a született farkasokat, akik sokkal jobban tudják kontrollálni ezt az időszakot. Mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha én is farkasnak születek, nem lett volna semmi baj, ott élnénk még mindig boldogan. Bár nagyanyám akkor is egy zsarnok lenne... és nem ismertem volna meg egyik barátomat sem. És Gavint sem.
Az eső jótékonyan mossa el a szagokat, de még is mikor meghallom, hogy valaki a közelben van ösztönösen beleszagolok a levegőbe és az orrlyukaim kissé kitágulnak, a szemeim meglepetten nyílnak nagyra. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy az iskolában több vérfarkas is van, de sosem kerestem fel őket, pedig Telihold közeledtével mindannyiukon... érezni lehet a változást. Most viszont olyan magányosnak érzem magam a falkám nélkül, hogy mikor megérzem őt azonnal felállok, kihúzom magam, és a kezemet a kötényembe törölve kezdem keresni a tekintetemmel. És ott ül. Az egyik fa padon, éppen olyan nyúzottan, mint én, sőt, még korban is hasonló hozzám. De nem ismerem, tehát gyaníthatóan nem Griffendéles a srác. A hajam egy szénaboglya, valaha össze volt fogva de a munka közben jó pár tincs kiszabadult, és a kezem is a földtől sötétlik. Hát, rendben, nem szépségversenyre készülök. Viszont egy kedves, fáradt mosollyal lépek oda hozzá, és csendesen biccentek felé. A tekintetem kíváncsi, érdeklődő, figyelem a rezdüléseit, hogy mennyire terhes a társaságom.
- Leülhetek? - kérdezem óvatosan, csendes, visszafogott hangomon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-12-19, 19:47

November vége van, és ismét közelít a tél, amit lassanként már mindenki magán érez közöttük én is. Gyűlölöm a telet, de nem a hideg vagy a hó miatt, mint sokan mások, hanem sokkal inkább a rossz emlékek miatt, amiket felszínre hoz, mint például a harapásom töredékes - de annál fájdalmasabb - emlékeit. Az csak még rosszabbá teszi az egészet, hogy a rossz emlékek felidézése mellé még az is társul, hogy nemsokára ismét feljön a Telihold. Igaz, hogy a Farkasölő-főzet miatt már nem vagyok dühöngő fenevad, mint régen, és nem saját magamat marcangolom más hiányában - amiről a testemet árulkodó megannyi rút s visszataszító forradás árulkodik. Kár, hogy átokverte sebeknek számítanak, ezért nincs rá mód, hogy eltüntethessem őket magamról...
Ahogy a Telihold közeledik, úgy romlik a közérzetem, sokkal nehezebb türelmesnek lennem a többiekkel, mint máskor. Fáradtabb vagyok, ahogy a testem belül felkészül a közelgő átváltozásra, de ez semmi ahhoz képest, amit az átváltozások után érzek. Amikor olyan gyenge vagyok, hogy még a penna felemelése is olyan tud lenni, mintha egy 100 kilós sziklát emelgetnék mugli-módszerrel. És mégis...úgy kell tennem mintha semmi bajom nem lenne, és szimplán csak kialvatlan vagyok vagy bármi hasonló, hogy a többiek ne fogjanak szagot. Persze a pletykáknak így sem tudok gátat szabni, amiket anno Justice elkezdett terjeszteni rólam. Bebizonyítani ugyan nem tudta, de sajnos a pletyka is úgy terjed, mint a futótűz, főleg egy ehhez hasonló zárt közösségben...
Pocsék idő van, ami sokaknak elveszi a kedvét attól, hogy a szabadban bóklásszanak. Nekem viszont pont ez hozza meg, mert végre legalább kicsit egyedül lehetek, kifújhatom magamat, mert nem kell senkinek sem számot adnom arról, hogy miért is vagyok búskomor, hogy miért vagyok annyira sápadt, és a többi, és a többi.... Annak ellenére, hogy tudom, hogy körülbelül mindenki bent koptatja a padot vagy a klubszobát, mindenképpen biztosra akarok menni, hogy senki útját se keresztezzem, épp ezért még a többitől is eldugottabb pont próbálok keresni, míg végül a Rózsakertre esik a választásom. Ráérősen kisunnyogok a klubszobából, ki a javarészt néptelen folyosókra, majd le a lépcsőn, ki a tölgyfaajtókon, és végül megérkezem a Rózsakertbe. Nehéz sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy lehuppanok az egyik fapadra, és közben szótlanul szinte üveges szemekkel bámulom az előttem lévő virágokat. Csak kelletlenül felmordulok, mikor eszembe jut, hogy miért is jár ide a diákok többsége. Ez nem olyasmi, ami engem valaha is érinteni fog a közeljövőben...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 124

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-11-27, 20:33

Emma Marshall & Cerberus Szidorov


Borzalmas idő van. De ami az időnél is borzalmasabb, az az, hogy vészesen közelít a telihold. A testem úgy feszül, mintha bármelyik pillanatban ki akarna törni belőlem a farkas, pedig még két nap van, hogy az égitest kiteljesedjen. Hosszú, törtfehér kötött pulóvert van rajtam és egy hosszú farmer, kabátot nem vettem fel, de a hideg valahogy nem is érinti meg a testemet. Mintha már is lázban égnék, a testem próbálja felkészíteni magát arra, hogy mi következik néhány napon belül.
Gavin hiába akar mellettem maradni, segíteni, támogatni, amikor rosszul érzem magam, képtelen vagyok mellette maradni. Túlságosan féltem. Mi van, ha egyszer valami félresikerül és megtámadom őt? Nem kockáztathatom a biztonságát és nem is fogom.
Viszont az ég felhős, néha elered az eső, néha az erős szél is elég, hogy bezavarja a diákokat, tehát a Rózsakert olyan üres, mintha évek óta nem járt volna itt senki. Nincsen más zaj, csak a természet hangjai, és az, ahogy térdelek az egyik bokorban és a kezemmel és egy aprócska lapáttal ások. A kertészkedés elvonja a figyelmemet, mellettem növények sorakoznak, amiket itt akarok elültetni, egy kicsit eldugottabb szegletében a kertnek. Gyógynövények, de olyan gyönyörű virágot hoznak, ráadásul télen, akár a hó alól is kiküzdve magukat, hogy azt hiszem inkább itt van a helyük, nem a többi növény között. A földön térdelek, a homlokom gyöngyözik a hideg ellenére is, a hajam pedig elszántan és rendezetlenül szökik ki a praktikus lófarokból. Nem számítok arra, hogy megzavarnak, hiszen szörnyű az idő már ilyen tájt, de ha igen, akkor se csinálok semmi rosszat. Hiszen csak kertészkedek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Coralie Herondale
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-02-21, 21:34





Jonathan & Coralie



[You must be registered and logged in to see this image.]


I’m lost in your blue eyes



Azt írta a horoszkópom, hogy csodásan alakul ma a napom. Hát majdnem összejött. Pedig a reggelem tényleg olyan jó volt, ki gondolta volna, hogy pont az teszi tönkre, aki miatt ma tökre boldog voltam. Még a szokásosnál is boldogabb. Tanácstalanul meredek a pasira, vagyis nem is konkrétan rá, csak arra nézek. Azon gondolkozom, hogy várjak-e tíz percet, hátha befut Luke, vagy inkább menjek vissza a szobámba, és tervezgessem a kivégzését. De most komolyan, szerintem tök érthető, ha mindjárt behisztizek, amikor ő találta ki az egész randi dolgot, nem én erőltettem rá, és akkor erre ő is az, aki elfelejti, vagy tudom is én mi lett vele? De nagyon ajánlom neki, hogy valami elfogadható magyarázata legyen, mert ha azt meri mondani, hogy elkapta valami tanár, én esküszöm, ott helyben nyírom ki. Magas sarkúban vagyok, ami ráadásul 15 cm magas, és a Hollóhát-toronyból kellet lejönnöm. Ha én nem bukok le, akkor nehogy már őt, aki csak a pincéből jön fel, észreveszik.
Amíg magamban dühöngtem egy sort, el is feledkeztem, hogy nem vagyok egyedül, így már tényleg elkerülhetetlen volt, hogy ne vegyen észre. Az idegesítő vigyora ráadásul, csak még jobban felidegesített. Újra szemügyre vettem a pasit, de még mindig nem volt ismerős. Viszont amikor ténylegesen felém fordult, és rám nézett, beugrott valami egy bunkó, tetovált, sminket viselő tanárról szóló történet, amit az egyik barátnőm adott elő. Bár a sminket nem láttam, és még az sem derült ki, hogy bunkó lenne, a tetoválás stimmelt. Minden esetre nem akartam megismerni, így épp sarkon készültem fordulni, amikor hozzám szólt.
– Maga az a Davies…? – kérdeztem kelletlenül visszafordulva, és totál figyelmen kívül hagyva a kérdését. – … professzor – teszem hozzá egy kicsit később, hogy bár egyáltalán nem örülök az itt létének, az idegesítő vigyorának meg főleg nem, de legalább lássa, hogy nem vagyok bunkó.
Idegesen pillantok az órámra. Eltelt két perc, mióta itt vagyok, de Luke még mindig sehol. Leülök egy, a pasitól messzebbi padra, mert akár tetszik neki, akár nem, én bizony itt fogok várni. Unalmamban a másikat kezdem el méregetni. Kíváncsi voltam, hogy mennyire túlzott a barátnőm, amikor róla mesélt. Többek között azonnal szemet szúrt, az a gyönyörű kék szeme. Hogy a francba lehet valakinek ilyen szép szeme? Ráadásul egy pasinak? Nem is jutottam sokkal tovább rajta, mert minduntalan a szemére tértem vissza. Most épp utálom Luke-ot, szóval tök normális, hogy jobban tetszik a pasi szeme, mint az övé, meg úgy alapból maga a pasi.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonathan Zayn Davies
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-02-21, 20:01


[You must be registered and logged in to see this image.]
Coralie és Jonathan


Teljes nyugalommal üldögélek, élvezem a csendet, a holdfényt, és a magányt. Komolyan semmi késztetést nem érzek rá, hogy akár csak egyszer is körbejárjam az iskolát ellenőrzési célzattal. Mondhatjuk, hogy felelősségtudatból komoly hiányt szenvedek vagy akár csak motivációból. Ellenben lustaságból már kevésbé, ezt bizonyítja, hogy milyen kényelmesen nyújtom előre a lábaimat úgy 10 percnyi üldögélés után. Nem foglalkozom a közeledő léptek zajával, nem érdekel különösebben. Biztos vagyok benne, hogy nem Frics az így nem késztet semmi sem arra, hogy megmozduljak. Bár a zsigeri kíváncsiság megköveteli, hogy felé forduljak, legalább tudjam, hogy ki járt erre.
Egy diáklány... Méghozzá micsoda csinosban. Egyből szöget üt a fejemben a gondolat, hogy bezavarhattam a randijukba, amitől egy széles vigyor kúszik az arcomra. Csak érdekesebbé válik ez az éjszaka... Már csak a hős lovag felbukkanása hiányzik, mondhatjuk, hogy várom, hogy előlépjen valamelyik rózsabokor mögül, de végül is csak a csaj indul meg visszafelé. Felvonom a szemöldököm, nem éppen ezt vártam, hol marad a tiszteletteljes köszönés, ami a tanárokat megilleti? De ha az nem is, hol marad az a minimális tisztelet, amit mások felé tanúsítunk? Nos, valószínűleg ott ragadt az övé is ahol az enyém... De ezt meg már felesleges részletezni, inkább csak a lány után szólok, amikor a szemem sarkából kiszúrom, ahogy indulni kiszül.
‒ Héj, héj, héj, kisasszony! Mi járatban erre? ‒ A mondandóm elkezdésével szépen hátra döntöm és oldalra fordítom a fejemet, csak a kényelem kedvéért. Az arcomon semmi szigor nem látszik, kifejezetten vidám arckifejezés ül ki rá, a megszokottan önelégült, kissé kárörvendőnek mondható vigyorommal együtt. A hangomból érezhető némi számonkérés de nem abból a megrovó fajtából, inkább csak mintha élvezném a helyzetet. És élvezem is. Lustálkodással terveztem tölteni a nap hátra lévő részét, nem volt kedvem a diákokkal foglalkozni, de ha a munka házhoz jön... Túl komolyan nem tervezem venni, de azért talán egy kicsit megdorgálom a lányt. Na meg, hát istenem, egy kis szívatás még belefér a dologba. Csak hogy a saját napomat is szebbé varázsoljam.


[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Megjegyzés: ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'm capable of anything, and I love this in myself.


A hozzászólást Jonathan Zayn Davies összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-08-25, 23:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Coralie Herondale
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-02-21, 18:03





Jonathan & Coralie



[You must be registered and logged in to see this image.]


megjegyzés



Egész nap rettenetesen izgatott voltam. Egy kisebb fajta randit beszéltünk meg Luke-kal estére, a Rózsakertbe, de persze olyankor, amikor nagyon várok valamit, borzasztó lassan telik az idő. Próbáltam minden hülyeséggel lekötni magam, mint például megnézni az egyik barátnőmmel a pasijának a kviddics edzését, vagy elmenni a bátyámmal a Tiltott Rengetegbe, hogy vadászhasson egy kicsit. Egyébként mindkettőt utálom, főleg azt, hogy Ken vadászik, mert nagyon féltem, de persze nem hallgat rám, de ezek legalább lefoglaltak egy darabig, és így nem nézegettem az órámat félpercenként, csak tíz percenként.
Aztán csak este lett, így miután gyorsan bekaptam a vacsorát, elszaladtam a szobámba, hogy mindennel elkészüljek időben. Mert hát ha randink lesz, akkor tripla annyi időt fordítunk a készülődésre, mint alapból. Vagy legalább is én ilyen vagyok, más lányról nem nagyon tudok nyilatkozni. Mindenek előtt megmostam a hajam, és amíg azt szárítottam, felraktam egy arcmaszkot, hogy szép tiszta, és puha legyen a bőröm. Halvány szürke, rövid ujjú crop topot vettem fel a magas derekú farmeremhez. Az egyik kedvenc, baba rózsaszín magas sarkúmat húztam a lábamra. A hajammal nem kezdtem semmit, mármint nyilván megfésültem meg ilyenek, de meghagytam a természetes hullámosságát, és kiengedve hagytam. A szememet kihúztam meg egy kis szempillaspirál. Tettem egy kis alapozót az arcomra, és egy halványabb rózsaszín rúzst használtam a számra. Sötétben úgy sem látszódik annyira a sminkem, így most nem is vittem túlzásba. A nyakamba a kis, rózsaszín kristályszívet raktam, amit Luke-tól kaptam Valentin napra. Magamra fújtam a kedvenc, rózsás parfümömet, felkaptam egy kötött, hosszú kardigánt, és késznek nyilvánítottam magam.
A kastélyból való kilógást magas sarkúban, tökélyre fejlesztettem az évek során, így nem is adódott semmi probléma, pedig már jóval takarodó után vagyunk. Bár fogalmam sincs, hogy a takarodó szabálya vonatkozik-e ránk, egyetemistákra is, de biztos, ami biztos, inkább nem csapok felesleges zajt. Imádtam a Rózsakertet, és nem csak azért, mert imádom a virágokat, hanem azért is, mert még ilyenkor, télen is virágzik az össze, meg olyan kis romantikus a hely. Jajj, Luke olyan cuki, amiért ezt a helyet választotta a randinak! Egy kis dalocskát dúdolgatva indultam el a kert vége felé, mert az a leg eldugottabb rész, így kizárt dolog, hogy lebuknánk, hogy ilyen későn kint járkálunk. A kis tó mellett elhaladva, megállok egy pillanatra, mert olyan szépen csillog a telihold a víztükrön. Olyan mintha, ezüstből lenne. Rápillantok az órámra, és vagy tizenöt perccel a megbeszélt időpont után vagyunk. Tudom, hogy a lányoknak illik késni, de azért nem akarom megvárakoztatni, így sietősebbre fogom. A megbeszélt helyen azonban kellemetlen meglepetés fogad, ugyan is nem elég, hogy Luke nincs ott, de még egy tök idegen pasi ül a padon. Megtehetném, hogy ugyanazzal a lendülettel fordulok is vissza, mint amivel megérkeztem ide, de valószínűleg úgy is észrevett. Ha meg szerencsém van, és mégsem, akkor csendben odébbállok.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonathan Zayn Davies
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-02-21, 15:53


[You must be registered and logged in to see this image.]
Coralie és Jonathan


Ismételten csak későre jár bár nem sokkal vagyunk csak a takarodó után, de az a nyamvadt Fritz már megint engem ugráltat, mint felügyelő tanárt. Kíváncsi vagyok, hogy ha éppen McGalagony a felügyelő őt meri-e ugratni... Lehet nekem is csak közölnöm kéne vele, hogy elhúzhat egy melegebb éghajlatra és csak a tanári környékén lévő folyosókat kéne végignéznem. Viszont, akkor nem lenne esélyem kioktatni a diákokat, vagy akár csak megviccelni őket egy kitalált szabállyal. Volt már rá példa, hogy egy egyetemistának sikerült bemesélnem, hogy ők sem mehetnek le bármikor Roxmortsba csak engedéllyel a házvezetőjüktől. Szerencsétlenségemre éppen Griffendéles volt az a nyamvadt kölyök és másnap McGalagony rendesen kiosztott a tanáriban, hogy miket mondok én a diákoknak... De hát milyen hülyék ők, hogy elhiszik az ilyen marhaságokat! Nem is értem, hogy minek pátyolgatni őket, sokkal többre mennek, ha már most ráncba szedjük őket, amíg tart az iskola. Persze az én jó szándékomban senki sem hisz, talán már túl jól ismernek. Én viszont akkor is töretlenül töröm össze a gyengébb diákok lelkivilágát. Még szerencse, hogy auror szakon tanítok, legalább a gyengéje nem a terepen fog majd elhullani.
Éppen sikerült leráznom a kvibli vénembert, szóval töretlenül haladok a birtok felé, hogy akár még csak véletlenül se fussak össze vele újra. Éppenséggel a Rózsakertbe tartok, mert miért ne? Ide csak nem tolja be a képét... Bár, a múltkor a virágágyásoknál is utolért, a mai napig nem értem, hogy kvibli létére hogyan talál meg mindenkit. Talán az a rühes döge csak egy animágus? Nem, nem, azt nem hiszem. Ahányszor már felrúgták, azaz rúgtuk, és megátkozták biztos, hogy visszaváltozott volna. Bár még így is érthetetlen a számomra hogyan tud ennyire törődni vele.
‒ Hjajj, a mai napra a munka letudva. ‒ Elégedetten és minél kényelmesebben helyezkedek el az egyik eldugottabb padon a Rózsakert végében, a kezeimet zsebre vágva, az egyik lábamat átdobva a másikon. A pálcámat is csak lazán magam mellé ejtem miután elvégeztem egy hőburok varázslatot, hogy azért ne a Gyengélkedőn kössek ki egy felfázás miatt. Azokra a szerencsétlen gyakornokokra még egy legapróbb gyógyító varázslatot sem bíznék, nem hogy egy gyógyfőzet kikeverését.

[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Megjegyzés: ¤ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
I'm capable of anything, and I love this in myself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hannah Chester
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-02-19, 17:53

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cyra & Hannah
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Eleinte nem érdeklődtem ennyire ez a tantárgy után, de amikor már javában benne voltunk, kezdett sokkalta érdekesebb lenni és rájöttem, hogy elég király vagyok belőle. Mindig csak ezzel foglalkoztam, rengetegszer elolvastam a tankönyvet és egyéb könyveket, amik ezzel foglalkoznak. De még soha nem vettem a bátorságot, hogy komolyabban belevigyem magam a dologba. Vagy lehet, hogy csak azért nem, mert nem volt cinkostársam, akivel meg tudtam volna osztani gondolataimat. Az én évfolyamomról és házamból nem sokan érdeklődnek a Legendás Lények után, ezért kicsit nehéz volt barátkoznom is, hiszen sokakkal nem volt közös témánk. Most pedig úgy gondolom, Cyrával jön jártam.
-Hát igen, nem szabadna, de mondjuk a legtöbben tesznek a szabályokra manapság. Amúgy pedig elhiszem, hogy nem tudsz egy helyben ülni, én sem tudtam volna eddig ha lett volna kivel megosztanom ezeket a dolgokat. Egyedül nem indulnék neki a Rengetegbe. - Néztem füzetembe, majd vissza felpillantottam a lányra. A mosolyt viszonoztam, és örültem neki, hogy egy véleményre kerültünk néhány dologban. Minden bizonnyal jól megleszünk, főleg, ha nem csak most tudunk majd erről beszélgetni hanem a későbbiekben is. Az biztos, hogy szeretnék még pár ilyen találkozót, mindent meg szeretnék tudni olyan különleges lényekről amiket ő ismer. Hamarosan én is belevágok a lehető legjobban ezekbe a dologba, persze csak amint végeztem a hetedik évemmel. Ennél jobban még nem vártam a következő tanítási évet mint most. Röviden felnevetek én is, majd miután megnézte a firkáimat, be is csukom a füzetet és leteszem magam mellé. Ezt mindenhová magammal cipelem, ha kell ha nem, ki tudja mikor lenne rá szükség.
-Elég jó a vizuális memóriám, megjegyzek különleges dolgokat tárgyakon vagy éppen lényeken, és akkor ezeket csak azért, hogy ne felejtsem el majd később mindig lejegyzetelem. Szóval ha később komolyabban is el akarok kezdeni ezzel foglalkozni, szerintem nem lesz belőle gondom, ha így folytatom tovább. Nem szabad ellustulni. - Mosolyom hálás, hiszen örülök neki, hogy megosztja velem tapasztalatait, gondolatait, ebből már tanulhatok valamit, ami később hasznomra válhat. Amikor a kiméráról kezd beszélni, szinte libabőrös leszek, és rettentően izgatott. Mindkét opció tetszik, akármelyikkel is találkozunk, tuti élmény lesz és jó kis megfigyelés. - Szuper! Még unikornissal sem találkoztam. Róluk viszont egy csöppet többet tudok mint a másik lényről. - Elkezdem összeszedni a cuccaimat, könyveket a táskámba helyezem és még felemelem fejem Cyra utolsó mondatára. Lelkesen elmosolyodom és bólintok egyet, nem tudom ugyan mennyi lehet most az idő, de ez egy jó ötlet.
-Akkor viszont én most elsietek kajálni valamit és átöltözni, és akkor fél hétkor találkozunk ott! Már alig várom! - Felkelek a padról, és Cyraval vagy nélküle elindulok a kastély felé, elsősorban a nagyterembe, ahol keresek magamnak valami kaját és utána pedig fel a hálótermekbe, átöltözni, felkészülni a nagy kalandra.

Megjöttem  Embarassed  | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]| [You must be registered and logged in to see this link.]

   


[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-01-11, 22:54


Hannah & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Akár megszállottnak is hívhatnak, ahogy tetszik. Maga a Tiltott Rengeteg is egy olyan hely, ami békés, mégis megvan a maga ijesztő, félelmetes légköre. Az erdő édes illata és az a varázserő, ami odabent tombol teljesen levesz a lábamról. A varázslények sokasága pedig csak hab a tortán.
- Nem véletlenül „Tiltott” Rengeteg. Senkinek sem szabadna oda belépnie, én mégsem tudok meglenni egyhelyben anélkül, hogy ne fúrná az oldalamat a kíváncsiság – ejtek egy óvatos mégis lelkes mosolyt. Nem tudom, hogy Hannah miképp fog vélekedni a szövegelésemről, főleg akkor, ha teljesen ellene van a szabályok áthágásával. Nekem sem kéne, tudom, de hogy lehetne nemet mondani egy ilyen lehetőségnek? Odahaza nem voltak ilyen remek lehetőségeim, én csupán be akarom érni a lemaradásom.
- Oh, végre valaki. Azt hittem eddig csak én vagyok ezen a véleményen, örülök, hogy te is így gondolod – csillannak fel szemeim, s a korábbi mosoly csak még inkább kiszélesedik arcomon. Legvadabb álmaimban sem hittem volna, hogy valaki hasonló, mint én a különleges lények kapcsán. Kellemesen csalódtam. A kérdéseit nem letámadásként veszem, szórakoztatóak és szívesen mesélek bármiről, amit tudni szeretne. Már azzal jó státusza van, hogy szimplán egy varázslényekről szóló kötetet tart a kezében, innentől kezdve rossz boszorkány nem lehet.
A rajz szó hallatán érdeklődő pillantásokat veszek a korábbi firkálgatása felé, s jobban szemügyre véve a képet húzódok közelebb. – Ez egy remek ötlet, és ahogy látom tehetséged is van hozzá, ügyes – bólogatok elismerő pillantásokat vetve az iménti rajzára. – A jegyzetek csak olyanok számára fontos, akik művészetből épphogy nem buktak meg, mint például én. – nevetek fel a saját bénaságomon. Sose volt jó kézügyességem, se ritmusérzékem, hogy akkor most teszem azt festő vagy táncos legyek. Beauxbatonsban is örültem annak, hogy a táncpróbákat túléltem. Balett… Mi más is lett volna. – Mindenesetre a képek és jegyzetek jól jönnek majd, ha netán élesben kellene összefutnod valamelyikükkel. Nem egyszer voltam gondban, amikor nem tudtam megkülönböztetni egy Antipoduszi Opálszemű Sárkánytojást egy szimpla őskövülettől. Szóval ezt jó észben tartani, sok minden hasonlíthat másra, mint amit korábban tudtunk az adott lényről vagy épp tárgyról, tojásról – magyarázom kicsit komolyabbra véve. Ha valóban a bestiamester szakon gondolkozik, akkor tisztában kell lennie egy-két fontosabb dologgal és a gyakorlati rész sem árt még mielőtt az adott szakra elkezdene járni.
Egy mosollyal nyugtázom azért a kedves hangsúlyt, melyet az imént ejtett meg. Jókedvre derít, hogy valakinek a hasznára is válhat még a tudásom.
- A pontos hollétét nem tudom. Hallottam egyes mende-mondákat arról, hogy a Tiltott Rengetegben már látta valaki, de azt hiszem az se biztos forrás volt. Ha mást nem unikornisok után fogunk leskelődni, hátha belebotlunk az egyikbe. – kacsintok bíztatóan. Ha nem is jönne össze a kimérás tervem, ott a B terv, miszerint unikornis lesre megyünk. – Az unikornisok ugyan emberkerülők, de a boszorkányokat jobban megtűrik maguk mellett, ezáltal nincs veszíteni valónk. – mosolygom. A füzete felé biccentek, hogy semmiképp se hagyja majd itt. – Illetve egy apróság. Este fél hét tájékán találkozzunk a klubhelyiségben, abban az időben már nem igazán mászkálnak odakint, könnyebben ki tudunk surranni majd. – javaslom. Nem lenne túl jó, ha rajtakapnának, pontlevonás és felelősség vállalás maradna a végére, amit akárhogy nézünk kellemetlen lenne.

◊ zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 509 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hannah Chester
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2016-01-06, 11:28

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cyra & Hannah
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Nem is értem igazán, hogy eddig miért nem vettem a bátorságot és beszéltem vele. Hiszen nagyon kedves lány és tényleg elszánt ami a legendás lényeket illeti. Kérdésemre kellőképpen válaszol, én pedig egy mosollyal az arcomon csukom be a kezemben lévő könyvet és kapom fel a fejem a Rengeteg említésére. Akármennyire is bestiamániás vagyok, még a Rengeteg szélétől beljebb soha nem jártam az erdőben. Kicsit furcsa elgondolásaim voltak mindig is arról a helyről és talán még soha nem volt olyan partnerem, akivel igazán lett volna kedvem bemenni arra a helyre.
-Tiltott Rengeteg? Én még nem láttam különösebb lényt egyet sem, na de nem mintha túlságosan bementem volna valaha is... - Biztosan megvan, hogy melyik lényt merre kell keresni, csak ez nekem még valahogy soha nem jött össze. Kicsit többet kellett volna tennem a helyzet érdekében és most, szerintem most jött el ennek az ideje. Nem bánnám, őszintén. Csak elmosolyodom lelkesen amikor igenleges választ kapok a kérdésemre. Valóban elszánt vagyok ezzel kapcsolatban, hogy jövőre ezt a szakot válasszam és ennek érdekében egy kis nyomatékosításra még szükségem van. Ezért faggatom olyan nagyon most Cyrát. De ahogy észreveszem, nem zavarja annyira mint ahogy aggódtam ezért a dologért. Ennek örülök. Csak iszom szavait.
-Ebben teljesen egyetértünk! Én is pontosan így gondolom, hogy könnyebb őket megérteni... - Valóban. Nem csak úgy mondom mert be akarok vágódni. Nem igazán játék ez az egész, mert ha valakit abszolút nem érdekel a helyzet, akkor aztán jól eltolja majd az életét ha ezt a szakmát választja. Sokat kell tudni a lényekről és sokat kell majd foglalkozni is velük a későbbiekben. Ez pedig elég király. A sárkányok, azok amiket egyszer még tanulmányozni akarok! Alig várom már, hogy kijárjam az iskolát és világgá mehessek, lények után kutatni. - Hát még nem igazán kezdtem el jegyzetelgetni róluk, inkább rajzokat szoktam csinálni. Igaz, azokat is fel tudom később még majd használni erre a célra, bejelölgetni a fontosabb dolgokat... - Gondolkodom el azon amit mondd. Hangomból is hallható, hogy mennyire hálás vagyok neki, hogy ezeket a dolgokat elmondta nekem. Nincs sok bestiamester az iskolában és Cyra az egyetlen aki igazából ismerek. Mástól nem is tudtam volna tanácsot kérni ha most így belegondolok. Teljesen felkelti az érdeklődésemet amikor a kimérát kezdi el mesélni. Nem igazán tudok róla sokat, sőt, talán ha egyszer olvashattam róla valami apróságot akkor az már haladás. Elmerengek és bólogatok, de igazán akkor lelkesedek be amikor megkérdezi, hogy vele tartanék e. Próbálom visszafogni magam, de óriási vigyor jelenik meg az arcomon.
-Még szép, hogy van! Út közben kicsit mesélhetnél nekem erről a lényről mert nem tudok sokat róla. Sőt, azt sem tudtam, hogy él itt a Rengetegben... - Hangom elhalkul a végére és tekintetem is gondolkodónak tűnik. Az biztos, hogy a füzetemet viszem magammal és ha látunk egy ilyen állatot, akkor gyorsan levázlatolom. Mennyire király lenne!

Megjöttem  Embarassed  | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]| [You must be registered and logged in to see this link.]

   


[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-12-27, 06:08


Hannah & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Meglepetésként ér a leányzó hirtelen felbukkanása és épp elég ahhoz, hogy a korábbi hihetetlen ötletemen felülkerekedjen. Leköti a figyelmem, a köszönés pedig rátesz egy lapáttal, így egész biztos nem fogom faképnél hagyni, vagy épp tettetni, hogy nem vettem őt észre. Azok az idők elmúltak, nem kell a színjáték, se a bunkóság, csupán a rendes, normális énem… A kezében helyezkedő könyvvel meg is vesz magának, nem csak szeretem a különleges lényeket, egyszerűen imádom őket, nem csoda, ha azzal a kis regénnyel a kezében már le is vesz a lábamról.
- Na, az szuper. Én csak tenni akartam egy kört, mielőtt a Tiltott Rengeteg felé veszem az irányt. – vonok vállat némi közönnyel, hisz’ nem olyan nagydolog ez. Sokszor szöktem már ki éjnek évadján csak azért, hogy a kedvenc fajaimat megfigyelhessem és a kis jegyzetes füzetembe leírjak róluk mindent. A viselkedésüket, a megjelenésüket, minden gesztust, amit kimutatnak. Az pedig, hogy Hannah-t is érdeklik ezek a csodalények, némi önbizalmat adnak a mostani tervemhez.
A hirtelen jött kérdéshalmazra, elsőre meghökkenek, de amint elönti elmémet a bestiamesterséggel kapcsolatos dolgok, azonnal észbe kapok.
- Pontosan. Imádom őket minden porcikájukkal együtt. – lelkes mosoly jelenik meg arcomon, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve le is huppanok mellé. A következő kérdésére elégedetten helyezkedek el, s teszem le kezeimet a térdemre, mialatt azt átdobom a másikon. – Tele van kalanddal és rengeteg türelemmel. Szeretem őket, mert sokkal egyszerűbb megérteni az érzéseiket, mint az embereknek. Bonyolultabb a kezelésük és a megközelítésük, de ha egyszer a szívükbe zárnak, onnantól kezdve megértheted milyen csodásak is ők. – magyarázom vigyorogva. Nagyon szeretek erről a témáról beszélni, így abszolút nem fáraszt le a kérdéseivel. Hiszen ez jelent számomra mindent, egy másik téma nem tudna ennyire lekötni vagy fellelkesíteni. Azért remélem, a túlzott imádatom nem fogja lefárasztani szegény Hannah-t, mert sok esetben túlzásokba esek, az pedig általában elriasztja a másikat és hirtelen valami nagyon fontos dolguk akad.
- Van gyakorlati rész, de az csak azután, amikor már pontosan kiismerjük a lény viselkedését. Ez mondjuk benne van a könyvekben, de nekem mániám, hogy élőben is láthassam őket. Vezetek egy apró noteszt, amibe mindent összegyűjtök róluk és lefirkantok. Ha ezt a szakot választanád jövőre, akkor javaslom a saját jegyzeteket. – biccentek felé bátorítóan. Ami engem illet, örülnék még egy újabb tagnak. Nem vagyunk túl sokan, és a többség nem az én házamba jár, így sok az ismeretlen arc, a barátkozás meg újonnan nem az én asztalom.
- Most például a kiméra keltette fel az érdeklődésemet. Főleg azért, mert nem sok infó van róla, csak annyi, hogy agresszív és a róla keringő históriák azt rebesgetik, hogy már ölt varázslót. Na, pont ez az, amiért én többet akarok róla kideríteni, puszta betűkkel a könyvekben nem sokra megyek. – sóhajtok fel némi csalódottsággal. Jó, jó, a könyvek is hasznosak, de ha meg van a lehetőséged rá, hogy élőben láthasd őket, akkor miért ne élnél vele? – Volna… kedved velem tartani? – oldalra billentett fejjel és már-már kiskutya szemekkel pislogok rá, meghazudtolva a koromat. Szeretném, ha valakivel első kézből oszthatnám meg az élményeimet és az adataimat. Egyedül se rossz, viszont ha van társasága az embernek, akkor sokkal jobb érzést kelt az egész akció. Remélem, nem retten el az ötlettől, mert azért akad egy-két rémsztori a kiméráról, ami sokaknak kényes téma.


◊ zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 530 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hannah Chester
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-12-11, 22:14

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cyra & Hannah
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Gondolataimba mélyedve ücsörgök és lapozgatok a könyvet amikor csak egy pillanatra nézek fel és megpillantok Cyra-t. Igazából örülök neki, mert már múltkor is akartam vele beszélgetni a varázslényekről. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy ezen a szakon van, de aztán utána kérdeztem és lám, nem vétettem el a dolgot. Tutit van valami plusz képességem erre a felismerésre. Nem habozok, intek is neki, mire ő szerencsére odasétál hozzám. Szerintem nagyon kedves lány, már amennyire megismertem, és őszintén remélem, hogy nem fogok majd csalódni ebben. Sokszor ítélkezem gyorsan, aztán pedig nagyot csalódok, de úgy érzem, hogy egy bestiamestertől nem kell félnem. Hiszen... egy az érdeklődésünk vagy mi. Még gondolkodom a dolgon, de nagy valószínűséggel én is valami ilyesmit szeretnék kezdeni majd az életemmel.
-Jól, köszönöm. Pihenek. Te? Mi járatban erre? - Érdeklődöm mosolyogva, miközben picit arrébb helyezkedem a padon és becsukom a kezemben lévő könyvet. Már ezerszer átolvastam és átlapoztam, szóval tudni fogom majd, hogy hol tartottam. Ez miatt soha nem aggódom. Cyra pillantása is egyből erre esik, igazából örülök is neki, hogy nem nekem kellett felhoznom ezt a témát elsőre. Kicsit mindig szégyenlős vagyok ilyen téren, nem is tudom miért...
-Igen! Te bestiamesternek tanulsz igaz? Én is azon gondolkodom. Milyen? - Persze nem akarok olyan beválasztani majd, ami például egyáltalán nem kötődik ahhoz, amit szeretnék vagy éppen óriási csalódás lenne... ezért szeretnék előtte 'piackutatást' végezni erről az egészről. Cyra az áldozat, hiszen mást nem is igazán ismerek erről a szakról...
Pár másodpercig hallgatok csak, elgondolkodom még kérdéseken. Talán nem kellene rázúdítani így egyszerre mindent, de nem igazán bírom ki, hogy ne szólaljak meg még mielőtt ő válaszolna az előző kérdésekre.
-Sok hasznos dolgot tanultok? Van valami gyakorlati rész is? - Nekem talán az lenne a legfontosabb. A gyakorlat. Persze láttam már sokféle lényt, de mivel eddig még nem nagyon merészkedtem be az erdőbe ezért kimaradhattam rengeteg mindenből. Oké, azért itt a suliban nem sokan mondhatják el magukról, hogy találkoztak például kentaurral vagy akármilyen más lénnyel. Én szeretnék, tényleg. Akármilyen veszélyes vagy furcsa.

Megjöttem  Embarassed  | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]| [You must be registered and logged in to see this link.]

   


[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]


A hozzászólást Hannah Chester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-01-06, 18:14-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cyra Frostmere
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-12-05, 03:59


Hannah & Cyra

[You must be registered and logged in to see this image.]
A bestiamester, mint szak, szerintem rendkívül hasznos és érdekes tud lenni. Megtanít bánni a különleges élőlényekkel, s segít megismerni a titkaikat, melyekkel közelebb kerülhetünk hozzájuk. A kis varázslényekkel teli felhőmmel együtt indulok el a suliból. Nem telik el nap anélkül, hogy ne agyalnék az újabb találkozásokról, melyeket a bestiákkal ejthetek meg. Mondhat bárki bármit, tisztában vagyok vele, hogy a ragaszkodásom egyes lényekhez már-már beteges. De nem érdekel. Ők azok, akik mellett nyugodtan el tudok ücsörögni, hozzájuk bújhatok, mert megértenek. Ahogy én őket… És sajnos sokan mágiával akarnak felülkerekedni rajtuk, nem pedig a puszta szeretettel. Pedig egy meleg szív sok másét meg tudja olvasztani. A rózsakerthez indulok, hogy kicsit kipihenjem a pár napja történt akció dús pillanataimat, amikor ugyanis sikerült összefutnom egy kentaurral. Nem volt veszedelmes, sokkal inkább kedves és érdeklődő. Mégis a XXXX osztályba sorolják őket, mint veszélyes lények. Nem is értem miért. Simán lehet bánni velük, csak át kell érezni a sorsukat, megérteni őket és ennyi. Sokkal egyszerűbb velük jól kijönni, mint például egy kimérával. Hallottam mende-mondákat egy varázslóról, aki ugyan legyőzte a bestiát, de azonnal szörnyethalt. Nem lenne szerencsés összefutni egy olyan lénnyel, aki még kommunikálni se tud a mi nyelvünkön, mégis, a kalandvágyam és a kíváncsiságom miatt talán lennék olyan hülye, hogy bevetem magam a tiltott rengetegbe, csak azért, hogy megtaláljam a kimérát.
Gondolataimban elmerülve sétálgatok a rózsasorok között, miközben a korábbi ötletemen gondolkozok. Lehet tényleg meg kellene tennem. Elmenni a tiltott rengetegbe és megkeresni azt a bestiát. Hiába tartják számon XXXXX osztályúként, ami még varázslót is ölt, én meg akarom őt törni. A mi oldalunkra állítani őt, és nem érdekel, ha a sok szaki erről másképp nyilatkozik. Be fogom bizonyítani nekik, hogy a veszedelmes jószágok is tudnak együttműködni…érezni. Ezen agyalva lépegetek lassan, fürkészve a kék eget dugom felsőm zsebeibe kezeimet. Az idő egyre hűvösebb, az ünnepek pedig egyre közelebb kerülnek. Mély sóhajt hallatok, majd a következő pillanatban meglepetten pillantok a hang forrásának irányába. Az apró mozdulatra –integetésre- rögtön kiszúrom az ismerős alakot. Kedves mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy közelebb lépkedek Hannah-hoz.
- Szia! Hogy vagy?– köszönök azért, miután sikeresen közelebb ballagtam hozzá. Nem tudom nem észrevenni a kezében lévő könyvet, melyet pár éve én is lelkesen lapozgattam.   – Nocsak, téged is érdekelnek a varázslények? Ez tök jó. – mosolygok rá vidáman, hátha akad egy rövidke lehetőségem arra, hogy áradozzak neki a különleges, furcsa ötleteimről. Ki tudja, lehet belemenne a kiméra szemlélős tervembe.


◊ zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ◊ szószám: 391 ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nothing burns like the cold.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hannah Chester
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-12-03, 20:27

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cyra & Hannah
Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

Az utóbbi két napban annyit tanultam, hogy nem is tudtam kijönni a szabadba. Végre eljött a hétvége, egy kis szünet, amit ki tudok használni ez alkalommal, hiszen jövőhétre egyelőre úgy néz ki, nem kell semmi beadandót írnom vagy tanulnom akármilyen felmérésre. A kedvenc legendás lények könyvemmel a kezemben indultam el a birtok felé. Persze azért felvettem fekete szövetkabátomat ruhám fölé, ami végre nem egyenruha, nagyon elég azt hét közben hordani. Már útközben kinyitom a könyvet, amit már vagy ezerszer elolvastam keresztbe, hosszába de még mindig csak többet és többet szeretnék tudni. Ha befejeztem az iskolát, persze a mesterképzéssel együtt, akkor utazni fogok, világot járni csak azért, hogy minél több varázslényt tudjak felkutatni és látni a valóságban is, nem csak a könyvben. Mondjuk sajnos ez még egy kicsit odébb lesz... de már tudom, hogy első dolgom valószínűleg Romániába vezetne, hiszen a sárkányok a kedvenceim mind közül. Velük szeretnék először foglalkozni!
Első utam az udvarra vezet, majd a tóhoz és csak utána jövök a rózsakert felé. Kellett már ez a nagy kör séta. A rózsakert a második kedvenc helyem, itt mindig olyan nyugodt, és kevés az ember. Nem tudom miért... lehet hogy félnek attól, hogy tele van ez a hely szerelmesekkel? Mondjuk én még egyet sem láttam, de valami oka csak van neki, amiért kevés ember jár ide. Mondjuk engem aztán tényleg nem zavar. Ennek a helynek is megvan a hangulata, a maga varázsa és nekem ez tökéletes arra, hogy leüljek egy padra, majd a zsebemből előhúzzam a jegyzetfüzetem és a legendás lények könyvből a sárkányok résznél lévő képet kezdem el átrajzolni. Úgy gondoltam, hogy majd minden egyes lényt, amit meg szeretnék nézni le fogok rajzolni és meglátom a végén, mennyire lesz hivatalos a kép, ami a könyvben van róla. Aztán ki tudja, még lehet én is írok egy ilyen könyvet egyszer! Hú, de bulis lenne!
Kis idő eltelik amikor felnézek újra és meglátom a közeledő Cyra-t. Nem olyan régóta ismerem a lányt, de megtudtam róla, hogy mire jár és engem igazán érdekelne ez az egész dolog. Azt hiszem itt lesz a megfelelő alkalom arra, hogy kifaggassam. Már ha ráér persze. Kezemet felemelem, intek neki.
-Cyra! Sziaa! - Ha nem ér rá, úgysem fog idejönni, szóval nem mozdulok el a helyemről, csak figyelem a lány reakcióját. Remélem, legalább meghallott.

Megjöttem  Embarassed  | [You must be registered and logged in to see this link.] | [You must be registered and logged in to see this link.]| [You must be registered and logged in to see this link.]

   


[You must be registered and logged in to see this image.]
Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-07-23, 14:17

Eric & Ebony
Mikor a két diák összetalálkozik...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt álmodtam, hogy lementem a rózsakertbe és leültem egy padra, majd egyszer csak hangokat hallottam a hátam mögül. Mikor megfordultam, anyu és apu állt ott, és csak mosolyogtak, miközben engem néztek. Tátva maradt a szám, majd mikor felálltam, és elindultam feléjük, hogy megérintsem őket, az álom szertefoszlott, én pedig az ágyamban ébredtem fel.
Kifújtam a levegőt, és morcosan lefejtettem magamról a takarót, majd felkeltem. Gyorsan felöltöztem valami lenge, nyári ruhába; mivel láttam, hogy gyönyörű napra ébredtem. Nem tétováztam sokat a sminkemmel, habár ez így is tökéletes lett. Furcsán állt rajtam a virágos rövid overáll, általában nem veszek fel ilyen ruhát, mert ehhez csak a saru áll jól, nekem meg inkább magas sarkúim vannak.
Mivel szombat volt, és nem volt tanítás, követtem az álmomat, és lassan lementem a rózsakert felé. Már sokszor jártam itt, habár mindig egyedül, és csakis azért, mert szerettem a virágok között járkálni, így pontosan tudtam, hol van az az út, ahol sérülésmentesen és könnyedén be lehet jutni.
Már majdnem beléptem a kertbe, oda, ahol a padok is vannak, mikor meghallottam, hogy valaki gitározik. Illetve ez nem nevezhető annak, mivel csak hangokat játszott. Kilestem egy kicsit a bokor mögül, ahol álltam, és láttam, hogy egy padon ülő srácon kívül nem volt senki a kertben. A gyerek épp a gitárját hangolta, ahogy gondoltam. Nem tudtam, hogy jó ötlet-e bemenni, lehet, hogy egyedül akart lenni, de hát egyszer élünk alapon kihúztam magamat, és felszegett állal kisétáltam a bokor mögül, majd leültem a srác melletti első szabad padra.

[You must be registered and logged in to see this link.]




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-07-09, 21:20

//Ebony és Eric//

Rózsakert... A szerelmeseknek ez az egyik kedvelt helye, itt szokták nyalni falni egymást a párok. Most azonban csendes az egész. Nem tudom mi okozza ezt, de ez nagyon ritka alkalom. Viszont teljes mértékig tökéletes ahhoz, hogy nyugodtan gitározzak egy picit.
Kissé borongós idő van, de még csak kellemes kis szellő fújdogál csak. Mivel nincs túl hideg és épp hétvége van, egy szimpla fekete nadrágot viselek és egy szintén fekete pólót. A vállamon gitártokkal érkezek meg a rózsakertbe, majd letelepedek az egyik padra. Nyugodt mozdulatokkal előveszem a hangszeremet, majd elkezdem hangolgatni, illetve hozzálátok a bemelegítéshez.
Vissza az elejére Go down
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-05-22, 15:25


Draco & Penny
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Azt hiszem értem, és ehhez az első lépés az, hogy megpróbálsz nem úgy viselkedni, hogy félniük kelljen tőled. Egy kicsit nyitottabban talán, persze nem mindenkivel, hanem akivel úgy érzed, hogy érdemes. - ha velem, hát velem, de megtehetné másokkal is. Lehetne mondjuk több barátja, nem olyanok, akik tartanak tőle, vagy akik mint afféle szövetségest kezelik, hanem olyanok, akikkel mondjuk tényleg jó viszont ápol és meg tudja velük beszélni, ha valami gondja vagy baja van. Fogalmam sincs, hogy ezt meg tudja-e valósítani és biztosan nehéz is lesz, ha egyáltalán meg akarja próbálni és még biztosabb, hogy mások sem fogják ezt könnyen és egyszerűen kezelni, hiszen már megszoktak tőle egy stílust és nehéz elhinni, ha hirtelen megpróbál másképp viselkedni az emberekkel, de egy próbát megér, főleg ha elhatározta, hogy igenis változtatni akar.
- Fogalmam sincs pontosan, de... rossz dolgokat, hogy olyanok legyünk, mint ő, ártsunk másoknak. Apa pedig... szerinted, ha tényleg köze van a halálához, hiányzik neki? - költői kérdés, látszik, meg is rázom a fejemet rá. Nem hinném, hogy hiányzik neki, hiszen talán tényleg ő ölte meg, vagy minimum közre játszott a halálában és nem éreztem úgy, hogy igazán meggyászolta volna. Inkább, hogy örült, hogy lehullt az utolsó védőfal köztünk és végre azt tehet a lányaival, amit akar, vagy legalábbis... végre megpróbálhatja, mert hát azért ebbe nekünk is van beleszólásunk. Talán idővel a húgom is rájön arra, hogy nem engedhet neki mindent, és igenis ellen kell majd állnia, hogy meghozza a saját döntéseit, még ha ez baromi nehéz is. Nekem sem volt könnyű.
- Ez nagyon jól hangzik, kedves tőled. Még úgy se tudom, hogy mi lesz, olyan sok jó versenyző volt, úgyhogy... - bizonytalanul rántom meg a vállamat. McGalagony hisz bennem, azért is nevezett a versenyre, de én még mindig nem hiszek magamban olyan erővel, mint ő. Tényleg nem tudom, hogy elérek-e ott valamit, de mégis csak jobb, ha Draco már előre tud róla, hogy ilyesmi is lehet majd a nyáron és nem pedig utólag hall róla, amikor aztán netán rosszabbul érinti, hogy egy hónapig nem nagyon tudunk még csak futólag sem találkozni, ha messze leszek.
- Már ez is valami, ahogyan te is látod már ezt és... azt hiszem én is máshogy látok dolgokat. - és igen az ember változik, ha úgy érzi, hogy arra van szükség, hogy attól lesz jobb, vagy teljesebb ember. Bármi is történik soha sem csak az egyik oldal hibáztatható, mindig van bibi mindkét félnél, én is lehettem volna talán az elején is türelmesebb Dracoval és most majd leszek is, mert biztosan lesznek még hullámvölgyek, de legalább most azt látom, hogy ki tudunk jönni a völgyből is és akkor máskor is menni fog.

//Én is köszönöm szépen a játékot, isteni volt! Folyt. köv. nyáron! biglove //




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 823

TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert 2015-05-18, 14:46

Penny & Draco

[You must be registered and logged in to see this image.]


 - Nem is azt, hogy elismerjenek. Nem tudom. Nehéz megfogalmazni. Arra, hogy ne féljenek tőlem úgy, mint régen, ahogyan mi féltünk a Sötét nagyúrtól. Így utólag visszagondolva pocsék érzés, hogy mire akart kényszeríteni. Most azzal is megelégednék, ha neked elmondhatnám, amit gondolok.
– Rázom meg világos tincseimet. Azt hiszem így is tudok bandavezér lenni, vezetni a házat, a kviddicsvállogatottat, prefektus is vagyok. Jó, nyilván nem tudom megállni, hogy felkacagjak, ha valaki elesik a szemem láttára, vagy Hóborc fejbedobja egy spagettis tállal, de a látványos kínzásokról lassan már egészen lemondok. Ami mostanság kitöltötte a gondolataimat az Penny, róla nem tudok, még a kissé jogosnak tűnő griffendéles közbekavarás ellenére sem. Felhúzhattam volna az orromat, hogy ennyire pótolható vagyok, végülis komolyan leittam magam, de azon túl, hogy alaposan megfájdult a fejem, és van valami halvány emkékem róla, hogy macska alakban Lavender ölében dagasztottam, nem sokat tudtam levonni a dologból. Fel kell nőni, ha tényleg kell nekem.
- És most az anyád mit vár el tőled? Tőletek. Neki nem hiányzik a férje? – Jó eséllyel nem, ha mondjuk ölte, vagy ölette meg. Penny nagyon is érzelmesnek, finom lelkűnek tűnik, amit lehet, hogy az apjától örökölt, ám az is lehet, hogy ennek hatására lett jobb ember, mintha ezzel is tisztelegne az örege előtt. Ebből a szempontból én szerencsés vagyok, mindkettő él még, testvérem nincs, igaz, sosem éreztem a hiányát. Ha Penny megkérdezi, hogy mit is szeretnék... hát abban tényleg benne van, hogy majd egyszer olyan családot, amelyben nem kell félnünk sötét varázslók zsarolásától, s rá kellett ébrednem, hogy nem is lehet az út, amelyben vagy engem fenyegetnek, vagy mi másokat.
- Ha bejönne, én megvárnálak. Vagy ha nyáron lenne, akkor elmennék oda a közelbe, ahova te mész, és néha találkozhatnánk, ha van rá lehetőség.
– Most szereztem vissza, naná, hogy ki tudnám várni, azzal a tudattal könnyebb is lenne, hogy nincs közöttünk akkora zűr, mint korábban. Ha pedig látunk rá esélyt, hogy jól sikerülnek a tanulmányai, tényleg elmehet egy hosszabb időre, ki tudja, talán még az is megoldható, hogy időnként lássam. Ellenben ha lecsúszik a dologról, akkor is értelmes megoldást lehetne találni arra, hogy ne kelljen otthon lennie egész nyáron. Még motoszkál valami a fejemben, de majd meglátjuk, hogy mi is alakul, végülis egy órája még hagyta magát mástól megcsókolni. Viszonzom a mosolyt, végülis szerintem sem mindegy, hogy valakivel együtt vagyok, aki szeretné meglátni bennem, hogy értékes is lehet.
- Már változtak, csak még nem mondják feltétlenül ki. A régi gőgjük már annyi. Sosem fognak teljesen oldottan viselkedni, de készek lehetnek belátni, hogy nem kerülhetünk mindig mindenki fölé.
– Ezzel igazolom azt, hogy már nekem sincsenek halálfaló terveim, ahogyan a szüleim sem a látszatra mennek majd rá. A délután hátralévő részét beszélgetéssel töltjük, továbbra is ebben az ismerkedős kiadásban.

//Köszönöm szépen, Penny nagyon cuki *.*//




[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Örök magányra ítélve ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Rózsakert

Vissza az elejére Go down

Rózsakert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-