ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Kalandmester
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Alison Fawley
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Silent & Quinn I_vote_lcapSilent & Quinn I_voting_barSilent & Quinn I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 45 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 44 vendég :: 1 Bot

Cedric Diggory


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Silent & Quinn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Quinn Vivienne de Lacy
Reveal your secrets
Quinn Vivienne de Lacy
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-28, 19:05


Piszkafa?! Hát tényleg nem sok kreativitás szorult belé. Nem tudom eldönteni, hogy most a türelmemet próbálgatja, vagy csak szimplán ilyen szerencsétlen. Hát még hogy meglepődne, ha megtudná, hogy ez semmi nem volt, ahhoz képest, amire képes vagyok. Mondjuk, ha sokáig itt rontja a levegőt, lehet, hogy nem fogom majd vissza magam. – Igen képzeld, azt hiszem. Vagyis bocs, nem hiszem, hanem tudom. Ha nem így lenne, te már rég elmentél volna. Egyszóval hallgatsz rám. – válaszoltam.
Látszik rajta, hogy ideges és hogy legszívesebben lelépne innen. Biztos az agyal, hogy miért pont ő, de ha egy kis ész szorult volna abba a csöppnyi agyába, akkor rájönne, hogy nem azért őt néztem ki magamnak, mert hollóhátas, hanem mert ő az, aki kitűnik közölünk. Felőlem lehetne griffendéles, vagy balfácán hugrabbugos, akkor is ugyan úgy itt, ugyan olyan szerencsétlenül állna előttem.
Azt hiszi ennyivel megúszhatja? Azt hiszi egy egyszerű és szánalmas ’engem hagyj békén’ elég lesz, hogy leszálljak róla? Megint elindul a lépcsők irányába, de én újfent nem hagyom. Megragadom a karját és visszarántom. –Még mindig nem mondtam, hogy elmehetsz. – A karját még mindig nem engedtem el arra az esetre, ha ki akarná rántani. – Eláruljak neked egy titkot, kislány? – hajoltam le a füléhez és úgy folytattam. – Nem tudom nálatok a Hollóhátban ez hogy megy, de mi, mardekárosok összetartóak vagyunk. Mit gondolsz, miért nem szól rám senki, hogy hagyjalak békén? – kérdeztem, de meg is válaszoltam a saját kérdésemet – Azért, mert ahogy már az előbb mondtam, mi összetartóak vagyunk. Csak egy szavamba, de még annyi se kellene, elég egy intés és már nem csak én egyedül beszélgetnék veled… – Felegyenesedek, és a szemébe nézve folytatom, de még mindig nem engedtem el a karját. – Mondok még neked valamit, kislány. Megjegyeztelek, és ezt köszönd a nagy szádnak. Ne gondold, hogy legközelebb majd ennyivel megúszhatod. Na, most mehetsz el… kislány – engedtem el végül és löktem egy rajta a lépcső felé. Meg sem várva, azt hogy mit reagál, sarkon fordultam és a klubhelyiség felé vettem az irányt. Az ő érdekében remélem, nem futunk össze a közeljövőben, mert lehet legközelebb nem leszek ilyen kedves.
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-28, 16:04


Quinn & Silent



Amikor eltoltam magamtól, azonnal megpróbálta lerázni a kezemet. Csak akkor engedtem el teljesen, amikor érzetem, hogy a körme belém vág. Nem fájt annyira, és nem is volt semmi komoly, de hogy valaki ennyire beképzelt legyen, ahhoz már tehetség kell.
Eléggé nevetségesnek találta a nevemet. Mondjuk ez nem annyira érdekelt. Még, hogy jósnő! Vicces mondhatom. Ez is csak a saját poénjain képes nevetni, semmi máson. Még ha vicces lenne, amit mond, de még csak nem is az. Legszívesebben betapasztottam volna a száját valamivel, mert ez a nevetés rendkívül idegesítő volt. Nem is beszélve arról, hogy szinte mindenki, aki elment mellette megdicsérte. De hogy mit és főleg miért arra már nem jöttem rá. Mi olyan érdekes van ebben a lányban, amit szóvá kell tenni? Én ugyan sose fogok senkit se így megdicsérni az egyszer biztos. Főleg nem egy ilyet. Főképp azért is indultam föl, mert már nem bírtam tovább hallgatni. Viszont alig, hogy elindultam a lány azonnal visszarántott, és én a földön kötöttem ki. Bevallom meglepődtem, hogy ekkora ereje volt, mert nem néztem volna ki belőle.
− Egy piszkafához képest nem rossz! – mondtam, majd fölálltam és leporoltam a ruhámat. A megjegyzésén majdnem röhögő görcsöt kaptam. Nagyon vissza kellet fognom magam, hogy ne essek megint a földre a nevetéstől. – Te? Pont te akarsz nekem parancsolgatni? Már bocs, de mégis mit gondolsz? Azt hiszed, hogy csak úgy megmondhatod, hogy mit csináljak? Sajnálom, de nagyon el vagy tévedve mardekáros!
Azt hiszem így is már túl sok mindent engedtem meg ennek a csajnak. De azt, hogy még azt is megmondja, mit csináljak, na, arról már szó sem lehetett. Főleg nem ennél a csajnál. Ha szórakozni akar, valakivel legyen, de az biztos, hogy nem én leszek. Ott vannak a nyomik a mardekárból, vezesse le rajtuk a feszültségét. Vagy ha ennyire a hollóhátasokra pályázik, menjen fel és ott nézzen ki magának valakit. Nekem már elegem van belőle. Sőt nem csak belőle, hanem már az egész csoportjából. Eleget kaptam én már tőlük nem hiányzik még ez is.
− Ha ennyire parancsokat akarsz osztogatni, akkor menj vissza a te drágalátos háztársaidhoz és velük szórakozzál. De engem hagyj békén!
Nem érdekelt mit akart mondani. Az se, hogy mennyire borul majd ki rám. Csak el akartam végre menni innét. Még egyszer hátrapillantottam, de még mindig nem láttam azt, akit kerestem. Ezért még számolni fogok vele. Ismét megindultam a lépcső felé, remélhetőleg most már akadály nélkül.
Vissza az elejére Go down
Quinn Vivienne de Lacy
Reveal your secrets
Quinn Vivienne de Lacy
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-28, 15:04


Ahogy hozzám ért hogy eltoljon, kissé elfintorodtam. Nem szeretem, ha ismeretlenek, főleg az ilyen kis senkik, mint ez itt, hozzám nyúlkálnak. Amilyen gyorsan csak tudtam, leráztam a kezét a magamról. Éreztem, ahogy megkarmolom nagy sietségemben, de ez a legkevésbé sem érdekel, mivel hidegen hagy, mi van vele. De azért remélem, egy ideig ott marad a nyoma.
Tizenhat éves? Na ne már, hogy hat éve az évfolyamtársam ez a kiscsaj. Esküszöm, soha életemben nem láttam még. De a neve csak most tudatosult bennem… Még soha nem nevettem ekkorát, komolyan még a könnyem majdnem folyni kezdett. – Silent? Ez most halál komoly? – alig bírtam beszélni a nevetéstől, de nagy nehezen folytattam – Mi vagy te, valami jósnő? Hát hallod, a szüleid jól kicsesztek veled! – A „becenevem” hallatán csak vettem rá egy szánalmas pillantást. Nemcsak, hogy nem okos, de még csak nem is kreatív. Rejtély, hogy hogy került a Hollóhátba...
Feltűnően gyakran néz körbe a folyosón, mintha keresne valakit. Mondjuk igaz is, mit keresne itt a hollóhátas Charlotte-on kívül. – Vársz valakit, kislány? – kérdeztem végül rá se nézve.
Találtam egy jó kis bemélyedést a falban, ahova kényelmesen fel tudtam ülni. A folyosó kivételesen tele volt diákkal, így kétszer annyi dicséretet zsebelhettem be, mint általában ezen a folyosó részen. Nem is győztem megköszönni nekik. De persze nem bírja ki, hogy ne szólaljon meg. Na jó, nem mintha én kibírnám, de ez most az ő érdeke lenne, hogy ne akarjon összetűzésbe keveredni velem. – De képzeld, megtanították. Csak engem pont nem érdekel, mert mindenkivel úgy viselkedem, ahogy azt megérdemlik. – válaszoltam a kérdésére.
Kissé frusztrálva érezhette magát, ugyan is megint elkezdte a folyosót pásztázni. Megeresztettem egy féloldalas mosolyt, de mire bármit is mondhattam, elindult a lépcsők felé. Gyorsan mérlegeltem magamban, hogy unatkozni vagy szórakozni szeretnék a továbbiakban, és mivel az utóbbi mellett döntöttem, felpattantam a helyemről és a lányt a ruhájánál fogva húztam vissza magam elé. Kicsit ugyan erősebben, mint terveztem, mert felbotlott és elesett, de mivel itt a Mardekárosok vannak többségben egyáltalán nem érdekelt. – Nem mondtam, hogy elmehetsz, kislány –
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-28, 14:07


Quinn & Silent



Nagyon irritáló volt a közelsége, de még mindig nem néztem a szemébe. A pillantásunk is csak azért találkozott, mert elfordította a fejemet. Mihelyst elmondta a számomra hihetetlenül felesleges mondókáját, megfogtam a kezét, finoman odébb toltam, majd pár centit arrébb lépve újra a falnak támaszkodtam. Rámosolyogtam, megrebegtettem a szempilláimat, és ismét elfordultam tőle. Akár királynő akár nem, nekem nem parancsolhat egy ilyen kis divat mániákus. Majd ha lesz valami értelmes mondanivalója, akkor talán fogok rá figyelni.
− Először is, a látásommal nincs semmi baj. Másodszor, a hollóhátasok valóban okosak és igen vannak köztük kivételek is. Harmadszor, 16 vagyok. És egyébként Silentnek hívnak. – mondtam majd felé fordulva féloldalas mosolyra húztam a számat. – Azt ajánlom, jegyezd meg eperke!
Ha már egyszer arra panaszkodott, hogy ő nem vörös hanem „eperszőke” vagy micsoda, akkor a beceneve is legyen hasonló. Tudom elég gyatra, de érje be ezzel egyelőre. Majd kitalálok neki valami mást. Valamikor máskor. Most viszont inkább azon gondolkodtam, hogy hol lehet már az a szerencsétlen lány. Nem elég, hogy ő rángatott ide, most hála neki még ezt a fennhéjázó csajt is hallgatnom kell. Kit érdekel az etika? Mi egy iskolába vagyunk, nem pedig az angol királynő teadélutánján! Az még rendben van, hogy mardekáros, és hogy ennyire lenéz, de még sosem találkoztam egy annyira beképzelttel, mint ez. Azzal a gondolattal bíztattam magam, hogy most már csak pár percig kell kibírnom őt.
− Amúgy ha már ennyire bele akarsz menni az etikába, akkor neked még sose mondta senki, hogy nem illik megsérteni mások magán szféráját? Vagy ezt már elfelejtették neked megtanítani?
Különös volt, hogy szinte az egész folyosót ellepték a diákok még se szólt ránk senki. Ennyire halkan beszéltünk volna? Vagy szimplán senkit se érdekelt. Csak tudnám, hogy ennek a csajnak is miért pont engem kellet kipécéznie. Annyi más ember volt, akivel szívatózhatott volna. De mindegy már megtörtént. Viszont annak érdekében, hogy elkerüljem a további fölösleges cseverészést és azt, hogy felidegesítsem magam, rosszabb esetbe ki is boruljak, egy szó nélkül indultam meg felfelé.
Vissza az elejére Go down
Quinn Vivienne de Lacy
Reveal your secrets
Quinn Vivienne de Lacy
Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-28, 11:12


Lassan, nagyon lassan fordultam vissza a lány felé. Nem sok dolog van, ami miatt felidegesedek, de ő máris beletrafált az egyikbe. Közel hajoltam hozzá, nem foglalkozva azzal, hogy már rég átléptem a privát szféráját. – Mondd csak, drágám. Te színvak vagy? – kérdezetem nyugalmat erőltetve a hangomba. – Ez eperszőke, nem vörös. Tudod, eddig azt hittem a hollóhátasok okosak, de mint mindenben ott is lehetnek kivételek… – teszem hozzá gúnyos mosollyal az arcomon. Charlotte biztos ismeri ezt a lányt, szóval majd jól kifaggatom róla, ha találkozunk. Aztán hirtelen eszembe jut a kérdésének második fele. Fel kellett nevetnem. – Most komolyan? Hencegónia?! Hány éves vagy kislány, tizenegy? – nevetve megráztam a fejem. Nem létezik, hogy pont egy ilyet kellett kifognom.
Újfent hátradobtam a hajam és neki dőltem a falnak. Körmeimet kezdtem nézegetni. Most is (mint mindig egyébként) csodás ízléssel választottam meg az aznapi körömlakkomat. Csak azt bánom most már, hogy kékre festettem. Erről most már ez az idegesítő csaj fog eszembe jutni… De hát nemhiába áldott meg a Sors varázserővel, elővettem a pálcámat és megváltoztattam a körmeim színét. Mindegyik ujjamon másféle minta, de a színek ugyanazok, fehér és fekete. Elégedetten nézem újra a manikűröm, majd hozzáteszem. – De egyébként egy valamiben igazad volt. Tényleg királynő vagyok, még a nevem is erre utal. – mosolyodok el, de még mindig nem nézek rá. Megfájdul a nyakam, ha lefelé kell néznem, mivel hét, szegényke jóval alacsonyabb, mint én.
Szemem sarkából érzékelem, ahogy végig mér. Véleménye nem tükröződik arcán, de szinte érzem a negatív energiáit irányomban. Szinte éreztem, hogy mindjárt megszólal és valami újabb bölcsességgel tisztel meg. – Hát, tényleg igazam volt a kivételekkel kapcsolatban... – nevetek fel – A te tudásod nem ismer határokat. – jegyeztem meg ironikusan. Elfordul, de ha azt hitte ennyivel meg tud szabadulni tőlem, hát akkor nagyot tévedett. – Hogy hívnak, kislány? – kérdeztem, és közben magam felé fordítottam az arcát. – Tudod, alapvető etikai szabály, hogy a szemébe nézünk annak akihez, vagy aki hozzánk beszél. Anyuci meg apuci nem tanította meg? –
Vissza az elejére Go down
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Silent Zodiac
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-28, 09:54


Quinn & Silent



Éppen az egyik ismerősömhöz tartottam a pincefolyosókon keresztül, mivel a könyvtárba mentünk volna némi kutató munkát végezni. Bár úgy terveztük, hogy ma inkább Roxmortsban keresgéltünk volna, de az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, ezért ezt a lehetőség hanyagolnunk kellet. Így a klubhelyiség felé vettem az irányt egy apró sütemény társaságában. A nagyteremből tartottam kifelé, amikor megéheztem és beugortam a konyhára valami harapnivalóért.
Befordultam az egyik sarkon és nekitámaszkodtam a falnak. Nem akartam ennél közelebb menni, hisz hollóhátasként már így is túl messzire merészkedtem. Kész csoda volt, hogy senki se kérdeztem meg, hogy mit keresek itt, és mivel úgy láttam senki se figyel rám már éppen nekiláttam volna a sütinek, amikor egy lány odalépett mellé és kivette a kezemből. Egyszerűen megette, majd visszaadta a szalvétát. Nagyra nyílt szemekkel bámultam rá és néztem, ahogy odainteget a barátainak.
− Már megbocsáss vöröske, de mégis kinek képzeled magad? Talán Hencegónia királynőjének? – mondtam karba téve a kezeimet.
Nem viselte az egyenruháját. Helyette valami hát… sportosnak nem mondanám, ugyanakkor elegánsnak sem, de még a kettő keverékére sem hasonlított. Én leginkább a hibrid szóval jellemezném. Annak ellenére, hogy nem viselte a házára jellemző színeke és ruhadarabokat, egy valamit biztosan tudtam. Nem hollóhátas. Viszont a viselkedése és az öltözködése alapján nem volt túl nehéz kitalálni hová is tartozhat pontosan. A hencegése, az egoizmusa, már maga a járása is! Nem is beszélve a cipőjéről és az órájáról. Egyetlen házat tudok csak mondani, ahol az ilyenek tűnnek ki a leginkább.
− Kitalálhatom? Mardekáros vagy. – Ismét a falnak dőltem, és néztem a folyosó vége felé, csakhogy véletlenül se kelljen újra szóba elegyednem ezzel a lánnyal.
Vissza az elejére Go down
Quinn Vivienne de Lacy
Reveal your secrets
Quinn Vivienne de Lacy
Mardekár

TémanyitásTárgy: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty2015-06-27, 20:31


Hétvége van, egész pontosan szombat. Normális esetben most nem a klubhelyiségben unatkoznék, hanem Charlotte-tal és a többiekkel Roxmortsban lógnánk, mondjuk például a Három Seprűben vagy a Mézesfalásban. De nem. Hála a csodálatos időjárásnak már három napja szakad az eső, lehetetlenné téve a lejutást a faluba. Szóval most itt vagyok és unatkozok, amikor unatkozok, akkor mindig megéhezek, ezért amikor végre rávettem magam a megmozdulásra, felkeltem a fotelból és kiléptem a klubhelyiségből. Elindultam a konyha felé, hogy szerezzek magamnak valami ehetőt, de útközben sokan megállítottak, hogy megdicsérjék a ruhámat, meg úgy mindent, ami épp aznap rajtam volt. Mivel az időjárás áthúzta a számításaimat, ezért már azért se abban a nyomi egyenruhában töltöttem a napomat.  Végig néztem magamon. Világos, kantáros farmersortot, fehér ’Oui Oui’ feliratú pólót, kék magasított talpú sportcipőt, pár karkötőt és a Swarovski kristályos órámat viseltem ma. Hát igen, ma egy kicsit sportosabban öltöztem, mint ahogy általában szoktam, de határozottan megérdemlem a bókokat. Nagy ragyogásomban, majdnem el is feledkeztem az éhségemről, de ekkor azonban észrevettem egy hollóhátas kislányt a pincefolyosó végén egy sütivel a kezében. Utat törve… hah jó vicc, szóval miután utat nyitott nekem az újdonsült rajongótáborom, a hollóhátas elé vonultam. Hát igen, nekem minden nap olyan mintha egy kifutón tölteném, így már elég régen tökélyre fejlesztettem a járásomat, ami inkább vonuláshoz hasonlít. Hátradobtam a most éppen szögegyenes hajamat, majd kiveszem a kezéből a sütijét… vagyis bocs, a sütimet. – Hát ez igazán kedves tőled, hogy hoztál nekem egy kis édességet, de nem kellett volna ilyen messzire eljönnöd. – mosolygok rá szerencsétlenre, és beleharapok a sütimbe. – Majd egyszer meghálálom, ha nem felejtem el, és ha beleférsz a napirendembe. – A most már üres szalvétát a kezébe nyomom és odaintek pár ismerősömnek, akik minden bizonnyal a klubhelyiségbe tartanak.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Silent & Quinn   Silent & Quinn Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Quinn & Silent
» Eun-Bi & Quinn
» Quinn & Lucas
» Quinn&Ebony
» Quinn Henderson

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Pincefolyosók-
Ugrás: