Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-04-22, 18:08

First topic message reminder :


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Itt az ideje, hogy induljunk. Szófia egyik külvárosáig vezet a zsupszkulcs. A csillogó szemű szőkeség pár pillanaton belül itt van, még visszaszaladt valamiért, én már táskákkal a kezeimben várom. Azaz leteszem a táskákat, hogy addig a klubhelységben várjam meg őt. Kezd már kiürülni az iskola, a tavaszi szünet első napja köszönt ránk, végre mindenki elszabadulhat kicsit, még azok is, akik nem egyetemisták. Lavendernek nem tudom hogyan sikerült meggyőznie Agathaékat, de hihetetlenül boldoggá tett vele. Számomra logikus, hogy egy szobában, és egy ágyban fogunk aludni, már aludtunk többször is együtt, én sosem próbálkoztam legyűrni őt. Szerelmes vagyok, és majd kialakul, nem sietünk. Nem vettem észre rajta, hogy szégyenlős lenne, igaz, boxerben még nem aludtam vele, most sem fogok, minimum valami pólót húzok majd fölé. De ez még az este zenéje, most oda kéne érni Szófiába, hogy legalább a vonatot elcsípjük. Elhalad mellettünk pár évfolyamtársam, meg még néhányan, akik a valentin napi bulin is voltak, végülis ismertebb lettem ezzel, mint valaha, még azok is eljöttek, akiket meg sem hívtam. Igaz, bárki jöhetett, de nagyjából olyan hét-nyolc párnak adtam le a drótot, ők aztán úgy tűnik terjesztették a szükség szobájának szerelmes titkát. Egészen jól sikerült, de ami a legfontosabb, gyönyörű és cuki párom már nem csak a barátom. Nem azért vallottam szerelmet, hogy megmutassam, nekem is van helyem abban a bizonyos klubban, amely azt jelzi, hogy komoly párom van. De legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért bújok oda hozzá annyira szorosan. Igaz, korábban sem tettem meg, immár viszont kimondhatjuk, más lányok hivatalosan sem érdekelnek, és nem kell Lav furcsálkodó kérdéseit hallgatnom, hogy miért vagyok leszokóban a csajozásról? Egyszer-kétszer megkérdezte, de nem azért, mert vallomást akart belőlem kicsikarni; túlságosan szeretett barátként is, úgy vélem aggódott, hogy talán valaki megbántott, de azt szerintem ő is látta, hogy mellette mennyire boldog voltam már akkor, így nem is nagyon állt érdekében firtatni a dolgot. Na de hol van már a szőkeség?








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-09-26, 21:50


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem gondolok most előre, csak a jelen perceinknek, napjainknak élek, még az is lehet, hogy Lav cica megun a végére, ha mondjuk kidörzsölöm a száját azzal, hogy örökké rajta lógok újabb és újabb csókokat lopva. Ezzel csak általom magamat, hiszen ez nem lehetséges, mindent éppen annyira viszünk túlzásba, amennyire szükséges, hiszen imádunk bújni, beszélgetni, de még hülyülni is, amiből kiindult ez az egész. Hihetetlen, hogy már hónapok óta ilyen jóban vagyunk, előtte soha senki nem tudott lekötni, még egy napnál tovább sem. Mintha a szexuális beteljesülés alkalmával minden kötődésem elszállt volna, de nem azért, mert csak úgy dobálgattam a lányokat, végtére is kölcsönös volt az érdeklődés mindig, csak éppen nem volt semmi, ami ott tarton. Lav esetében pedig egyetlen szóért, hogy „szeretlek”, emésztettem magam jó ideig, és még el is akartam húzni a csíkot. Ha véletlenül megtörténne a csoda, akkor utána tudom, hogy magamhoz húznám, a karjaiban aludnék el, és nászéjszakának beillő egymásra találásnak gondolnám. Tudom, hogy sok tekintetben még van mit tanulnia a nőiességről, ebben nem lesz általam sürgetve, hiszen a szülei is gondolom úgy találnák, hogy reális keretek között pasizzon, végtére is a záró év jön számára, igaz, még jöhet szintén egyetemistának. Remélem nem fogják tőlem tiltani, bár az iskolában nincsen ráhatásuk, hogy mit csinál, de ha rivallót küldenek, vagy ilyesmi... Esetleg megpróbálhatok tekintettel lenni rá, mert attól félek az együtt tanulásból minden lenne, csak nem tanulás.
- Nem igazi vattából, csak olyan az állaga. A csokibéka se békából van te lüke. A vattacukor nagyon finom, kapsz belőle, ha mégse ízlik, majd én megeszem, amúgy is a rabja vagyok. – A Halloweenre nagyokat vigyorgok, bár még brutálisan messze van, de ha addig nem dob ki, már mehetnénk rá együtt. Egy párként, valahogyan összeöltözve, én lennék a pszichopata sorozatgyilkos, ő pedig az áldozat. Fordítva aligha, hiszen hatalmas kék szemeit, és göndör szőke tincseit nem semmi lenne valami darkosba elváltoztatni. Bár ki tudja, lehet, hogy még rámcáfol. Tavaly nem vele voltam, sőt el sem jutottam odáig, egy csinibabát fűztem egy meghitt zugban, na de hagyjuk, ez már a múlt.
- Jól van. Akkor hullámvasút. – Bólintok, és beülünk a kocsikba, Lav arcáról letörölhetetlen a kacarászás, olyan édes, hogy ha eddig nem szerettem volna, akkor most még inkább beléesek. De hát ez a veszély nem áll fel, csak egy cuppanosat kap az arcára, a kis gödröcskékre, mert imádom, ahogy van, olyan kis gyermeki lelkületű, nekem ez az édes lény kell, nem a cicababák. Főleg, hogy ő maga is tud csajos lenni, meg sem kell erőltetnie magát. Lényegében egyet fizet kettőt kap alapon jól jártam. Amikor felérünk a csúcspontra, még minden rendben van, ám amikor elindul a hullámvasút lefelé, akkor kapjuk a nyakunkba a kólát-popcornos elegyet, amolyan jeges, ragacsos izé. Dühösen fordulok hátra, szinte le vagyok forrázva, csak ez hideg, Lav is kapott jócskán. Hiába is mondanék valamit, hangomat itt úgyis elnyomná a hullámvasút dübörgése. Most látom, hogy a támadónk az, aki Lavendernél is bepróbálkozott, most úgy tűnik, ez a bosszúja. Csak álljunk meg, megnézheti, hogy mit kap tőlem. Párocskámra nézek, és megkérdezem.
- Jól vagy édes? Mindjárt kiütöm ezt az idiótát, többet nem fog vigyorogni...







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-09-22, 07:01


Gerard & Lavender




*Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a nappal, annyira jól érzem magam. Amióta ismerem Gerardot folyamatosan megyünk felfelé, lassan már az egekben járunk és nem látom a végét. Szerencsére. Annyi mindent átéltünk már és még előttünk az egész élet, én már csak ilyen nagyban gondolkodom. El sem tudom képzelni mit tartogat még a számomra, hiszen még csak a húsvéti szünetet töltjük, de én is tervezek neki meglepit, ami nem is igazán lesz az, hiszen biztosan számít arra, hogy a nyarat vagy legalább egy részét nálunk töltse a Türkiz mezőn, az nem lehet, hogy évnyitóig ne lássam. A suliban minden nap együtt vagyunk, ha csak egy óra jut nekünk akkor is, mert muszáj, mert olyanok vagyunk egymásnak mint szomjas embernek a víz, és az a legszebb az egészben, hogy ezt biztosan állíthatom róla is. Minden percben közli velem valamilyen formában, hogy nem képes elszakadni tőlem sok időre, amikor az órák végén meglát az udvaron úgy csillognak a szemei mint két gyémánt. Régen, amikor „csak” barátok voltunk sokszor láttam szomorúnak, vagy nagyon elgondolkodva, olyankor mindig ötletelnem kellett hogyan vidítsam fel, de mostanra csak mosolyt látok az arcán és ez a legnagyobb boldogság a számomra. Majd` kibújok a bőrömből, vagyis ugrálok rendesen mellette, a jól megérdemelt pandámat szorongatva, amit majd az ágyam közepére teszek és Alaszka minden bizonnyal féltékeny lesz rá, talán szét is szedi, vagy épp kisajátítja mint saját ágyat. Gerard-al már megbarátkozott, sokszor hagyta a szőrét az elegáns nadrágon karácsony óta. Néha velünk tart a tóhoz vagy az erdőbe, vagy a fúria fűzhöz, persze tisztes távolban marad mind a víztől, mind a fától, de ha van rá alkalom, mindig elfészkeli magát Gerard ölében.*
-Vattacukor? Az meg milyen? Vattából van a cukor? Epres vatta….hát furák ezek a muglik, és te azt megeszed? Ez olyan mint a felhőcsoki? Véres? Akkor Halloween-re való.
*Jó lenne a Halloween-i partira, bár még nem tudom hogyan néz ki, de olyan mintha véres lenne, akkor szuper. Vicces. *
-Hagyjuk most Pitont, elég belőle suli idő alatt. *Legyintek és nem is mondok róla többet. ma jól érzem magam és szórakozni szeretnék, de ha Pitonról beszélünk akkor abból nem lesz semmi. Az persze egy büszke és széles mosolyt csal az arcomra amit Gerry rólam mond, hogy én lennék az akadály Piton számára, ez azért világbajnok. Ezzel a feltuningolt jó kedvvel ülök bele a lélekvesztőnek is beillő alkalmatosságba, amiről kiderül, hogy hullámvasút. Azért jutott eszembe róla a Roxfort expressz, persze egészen más mint az iskola vonat, és cseppet sem hasonlít a seprűre, de ha hullám, akkor biztosan olyan mint a kviddicsen. Amikor elindul végre a vonatunk, felsikkantok, nem mintha megijedtem volna, ez afféle izgalmi állapot amit az ismeretlen nyújt, igazán élvezem. Visszaszorítom Gerard kezét, felé fordulok, a szám a fülemig ér vad vigyor formájában. Aztán megindulunk, csak egy kicsit gyorsabban és megyünk felfelé, de ha felfelé megyünk, egyszer le is kell jönnünk. Kihajolok a szekérből, épp csak annyira, hogy lássam fentről az egész tákolmányt és már látom hol fogunk lefelé menni.*
-Hát ez szupeeeeer! *Gurgulázva nevetek.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-09-17, 10:12


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Ha jobban belegondolok, még azokban az időkben is kínszenvedés nélküle minden perc, amikor külön óránk van. Ráadásul nem rendelkezünk a muglik mobilkészülékével, én ugyan meg tudnám tanulni, de Lav biztosan nem, ráadásul a Roxfortban mindenféle technikai kütyü csődöt mond. Jó, akad pár magnó, ami mágiával van felturbózva, de ennyi. És még azt sem tudom megtenni, hogy a közös óráinkon cinkosul összenézegetünk, mert hát több év van köztünk. Bármilyen hihetetlen is bevallani, ez bizony szerelem a javából, hogy ennyire nehezen bírom nélküle. Nem tudom, nem hiszem, hogy ez csak az elején van így, hiszen sosem volt olyan nap, amikor nem találkoztunk, még barátként is, ezért aztán amikor elhívott a karácsonyi szünetre, végülis áthidaltuk annak lehetőségét is, hogy most jó pár napnyi kihagyás jön. Az életem része lett, szinte az első perctől kezdve, és csak remélni tudom hogy nem un rám egyik percről a másikra. Azt azért észrevettem, hogy amióta együtt vagyunk, több fiú fordul meg utána, biztosan azon tűnődnek, hogy ha képes volt engem is megszelíditeni, akkor vajon mi lehet a titka, mi az amit tud adni a pasiknak. Ha rajtam múlik, ez mások számára már soha nem fog kiderülni, a sóvárgó, irigy pillantásokkal nem foglalkozom. Nem mondom, hogy mindenki előtt vágunk el csókcsatákat, kétlem, hogy a tanárok értékelnék, de egy-egy apróbb puszi, vagy üdvözlő csók belefér, mindenki tudja, hogy ez egy iskola, ahol azért tombolnak a hormonok, McGalagony is biztosan volt egyszer fiatal, még ha úgy tűnik, hogy ilyen idősnek is született. Itt a vidámparkban úgy látom, hogy a drágám elemében van, kirobbanó kis bombaként kezd bele mindenben, amit fülig érő mosollyal reagálok le, ez is volt a cél, még ha komoly tériszonnyal is küzdök, nem baj, neki ezt nem kell megtudnia.
- Vattacukor. Nagyon finom. A hullámvasút után kaphatsz cica. Sokféle íz van, én az epreset szeretem a legjobban. Olyan lesz tőle a nyelvem, mintha véres lenne. Vicces. – Nevetgélve figyelem a szökdécselést, tényleg van egy saját bejáratú, privát Lunám. Ha belegondolunk, az ilyen lányoknak is megvan a maga varázsa, Lavendert is sokan nem kedvelik, mert nagyon egyedi. Engem viszont elvarázsol a kis bolond, ezen nincs mit szépíteni, nekem teremtették, és ha minden jól megy, miért ne maradhatnánk örökké együtt?
- Ez megesik. Tudod azt a lovat ütik lejobban, amelyik leginkább húz. Ő nem tud máshogyan szembesülni a teljesítményeddel, mint akadályokkal. Nem biztos, hogy ez rossz, hiszen sosem hagyod el magadat. – Nem mondom, hogy Piton a szívem csücske, de hogy motiválni tudja az embert, az biztos. Ha igazságtalan, annak is megvan a maga varázsa, az ember már csak dacból is meg akarja ugrani a lécet. Beülünk végül a kocsiba, vigyorogva puszilom meg az arcát, és bólogatok.
- Így is mondhatjuk. Itt ilyen bizonság van, ezt kell betartani. Hullámvasút. – Nevetek végül, ezzel talán magamra is önbizalmat erőltetek, mert eléggé be vagyok tojva, hogy rosszul leszek fent. Még mindig nem veszem észre, hogy mögöttünk a mogorva srác a popcornjába önti be a kóláját, biztosan valami merényletre készül. A vasút végül elindul, picit talán erősebben fogom meg Lav kezét, ezt hátha annak tudja be, hogy neki akarok erőt adni.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-09-14, 07:51


Gerard & Lavender




*Egy kis izgalom sosem árt, és most van benne bőven részem, hiszen távol vagyok az otthonomtól és az iskolától és mindezt Gerryvel élem át, ami a világon a legjobb dolog. Persze én már attól is tudok izgatott lenni ha az óráim után ott állok az iskola udvarán vagy épp a nagy előcsarnokban és rá várok miközben a könyveimet szorongatom. Jelentősen átalakult az életünk a Valentin napi bál óta, bár már voltak ennek előjelei a karácsonyi szünetben és utána, de egyikünk sem látott tovább az orránál. de nem baj, nem érzem úgy, hogy az idő alatt bármit is elvesztegettünk volna, minden ami a két esemény között történt tovább formált minket, mondhatni felkészített a közösen tervezett életre. Mert mindent közösen tervezünk meg, akkor is ha csak az egyikünk vesz részt benne, ha Gerardnak a Gringottsba kell mennie, esélyesen én nem mehetek mert hétköznap nem hagyhatom el a sulit, és Gerard sem kísér el a különóráimra melyekhez makacsul ragaszkodom. a következő tanév vízválasztó lesz a számomra és még nem tudom mihez kezdjek magammal a RAVASZ után, ezért azt sem tudom melyik tantárgyra hajtsak rá. Szeretnék minél több dologgal megismerkedni, hátha kedvet kapok valamihez, de esélyes, hogy ez nem fog sikerülni. Gerard azonban mindig megpróbál segíteni, terelget és tanácsokat ad amiért csak még jobban imádom. Néha kicsit elragadtatom magam és a két kezem közé fogom az arcát, s ahogy nagyanyáink szeretik megnyomorgatom. Mert legszívesebben falfalnám olyan édes. Erre is lesz lehetőségem, de még nem élek vele és Gerard sem sürget. Igazából azon kívül, hogy állandóan ölelget és csókolgat, más jelét nem adja annak, hogy ezen túl gondolkodna, pedig biztos, ám szabad teret hagy nekem és a választás jogát, hogy a saját tempómban közelítsük meg azt a bizonyos napot….estét, éjszakát. Sokat gondolok rá és tovább, igen vágyom rá de még nem érzem, hogy felkészültem volna. Így tökéletes minden, ahogy meg is fogadtuk annak idején egymásnak, együtt megyünk végig az úton, ahogy nekünk jó.
Most épp azért vagyok izgatott, hogy Gerard megígéri, mindent kipróbálhatok ami a vidámparkban van, és hihetetlen nagy energia van bennem, hogy mindezt véghez is vigyem. Az egész mugli park egy nagy csoda, korábban nem hittem, hogy mindez lehetséges mágia nélkül, de eltekintve néhány dologtól a mugli élet szórakoztató. Érzem a levegőben a finom illatokat és összefut a nyál a számban, nem tökös pite de jó. Kicsit olyan mint a suliban a karácsonyi golyó és a grillázs. *
-Mi ez a finom illat? Veszünk majd olyat, megkóstolhatom? Te ettél már? Milyen íze van? Van kedvenced?
*Még nem is ettem semmit az édességből de fel vagyok pörögve. Szorítom a pandámat és már-már ugrálok Gerard mellett, vagy szökdécselek ahogy Luna szokott. *
-De eléggé belém köt, már csak azért is. Állandóan felsőbb éves anyagból ad nekem feladatot, kénytelen vagyok annyival előbbre járni, de nem sok segítségem van, egyik szobatársam sem jeleskedik bájitaltanból. Régen legalább voltak ötleteim, de mostanra kifogytam belőlük, fogalmam sincs mihez kezdjek magammal.
*Azt hiszem beszélnem kellene McGalagonnyal a jövőmet illetően. Persze az egyetemig még van egy kis időm, de minden a RAVASZ-tól függ és arra még nem igazán készültem fel. A házvezetőm azonban már sokaknak adott tanácsot és úgy hallottam rendre mind bejött, nekem is fel kellene keresnem, és talán Thorne professzor is tudna segíteni.*
-Húúúú, ez szuper! *Lelkesen ülök be a kaszniba amit hirtelen nem tudok jellemezni, de a buszra hasonlít, kicsiben és tető nélkül. Meglepve nézem ahogy Gerard leláncol minket.* -Most a foglyod vagyok? Tényleg kell ez? A seprűről sem esem le.
*Egyáltalán nem félek, csak izgulok de nem azért amiért Gerard hanem mert ez lesz életem első….izéje.* -Hogy is hívják ezt? Valamiért a Roxfort expressz jut eszembe. A pandámat a padlóra teszem a lábaim és az ülőke közé és jól odaszorítom, majd megfogom Gerard kezét, nem félelemből, hanem mert így esik jól. A szám a fülemig ér de csak azért nem tovább mert útban vannak a füleim. vigyorgok és érezhetően majd` kiugrom a bőrömből. Nem nézek hátra, sem oldalra, csak előre, hogy lássam hova megyünk.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-09-09, 07:54


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Azért meg kell mondanom, lényegesen jobb így, mint amikor csak barátok voltunk. Lelkileg akkor is ki tudtam teljesedni mellette, de az utolsó pár hetet leszámítva igazából főleg beszélgettünk, és hülyültünk, onnantól számított igazán az intimitás, hogy elkezdtünk összebújni, megfogni egymás kezét. Nem tudom, egyszerűen szükségem volt erre. Már el sem tudnám képzelni úgy a kapcsolatunkat, hogy nem érek hozzá valahogyan, ha olyanom van, nem lopok csókot az ajkairól, már annyira természetes, hogy levegőt sem tudok venni úgy, hogy nem tudom, minden rendben van köztünk. Úgy megyek el órára, vagy éppen a Gringottsba, hogy pontosan tudom, ő vár majd rám, és a legrosszabb ami történhet, hogy az egyikünknek rossz napja révén megoldódunk majd a másik ölelésében, simogatásaiban. Ahogyan most a pult mögül rápillantok az éppen pofont kiosztó kedvesre, akaratlanul is elvigyorodom. Lehet, hogy másokkal szemben kapkodós, netán idegesítő, nekem viszont maga a tökély, úgy imádom, ahogyan van. Kilépek hát elé, és miután letudtuk a cserét (pandáért puszi és csók) kézen fogva hagyjuk magunk mögött a céllövöldést, és a szikrázó szemű srácot, hogy meginduljunk a vidámpark belsőbb részlegei felé. Orromba hamisítatlan édességillat furakodik, jó eséllyel vattacukor, vagy valami tömély kalóriabomba nyalóka. Lavender valószinűleg nem evett ilyesmit, a mágikus édességek repertoárjába nem tartoznak ilyenek.
- Mindent. – Nem árulom el, hogy rettentő tériszonyom van, ez most csakis róla szól, pár órán át kibírom, hogy néha be kell hunynom a szememet. Végtére is úgy sejtem, hogy sikongatni fog rendesen, akkor nem rám figyel. Szerintem ezt mások is megtennék a párjukért. Mondjuk más lányokért eddig nem tettem meg, ennyire sosem akartam udvarolni. Jó, volt egy nagyon magányos lány, akivel elmentem egyszer vidámparkba, de őt is lentről néztem, az volt a maximum. Lavender ellenben... na majd ő megvéd, vagy bújok, ilyesmi. Csak szépen titokban, hiszen milyen griffendéles az, aki fél a magasban?
- Igazán jól hangzanak. Az unikornis olyan... menő lenne, illene hozzád. Ereklyevadász? Miért ne lenne? Segíthetnék, csak éppen valóban a bájitalok állnak közelebb. Ahogy hallom, még Piton sem nagyon köt beléd, mert csak jókat tudna mondani, azt meg minek. – Nevetem el magam, én amint lehetett, leadtam a bájitaltant, az ereklyevadászathoz nem kellett, így csak röhögtem, hogy másokkal ellentétben engem nem tudott gyötörni. Mondjuk Lavender sem egy olyan típus, aki megtörne a nyomás alatt.
- Na megérkeztünk cicus. – Lépek át a bejárón, és már mutatjuk is fel a jegyeinket. Nem olyan rég állt meg lent a vasút, most töltik fel az újabb helyeket. Beengedem őt, majd leülök mellé, miután megbizonyosodtam róla, hogy alaposan le vagyunk láncolva. Nem akarok ugyanis kizuhanni példának okáért. Nem veszem észre, hogy mögöttünk beül a céllövöldében látott ellenszenves fiú.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-30, 10:25


Gerard & Lavender




*Gerard mindig meg tud lepni, mindig csinál valami újat amire azt mondhatom; „Na ezért szeretem!” szóval időről-időre újra szerelmes leszek és remélem nem fogyunk ki ebből. Amikor még csak barátok voltunk is tudtam, hogy rendkívüli ember, egy fiú sem tudott úgy mosolyogni ahogy ő, és már akkor is a felszín alá láttam. nem olyan ember volt ő amilyennek mutatta magát, de most már azt is tudom miért tette. Örülök, hogy sikerült visszahoznom azt az énjét amit igyekezett elnyomni, nem változtattam meg csupán elvezettem önmagához. Ő mindig vigyáz rám, édes ahogy próbál elterelgetni a varázsolástól, pedig tudtam, hogy nem szabad, csak túlságosan mérges voltam. Anyáék biztosan örülnének ha tudnák, jó kezekben vagyok, bár szerintem e nélkül is biztosak benne, különben nem engedtek volna el. Azt is szeretem, hogy minden marhaságomat képes mosolyogva elviselni, egyszerűen imádnivaló ahogy megadja magát és eloldalog a pandámért. De hát megígérte. Én addig megint csak bajba kerülök ahogy általában, de sikerül anélkül kiosztanom egy jó nagy pofont, hogy visszakapnám, gyanítom Gerard közeledő alakja miatt marad el a megtorlás. Ő az én lovagom, nem csoda, hogy mindenki szeme láttára csókra ragadtatom magam és rá kell jönnöm arra, hogy így sokkal izgalmasabb és édesebb. Büszkén fogom a pandát míg a másik kezemet Gerardéba fűzöm és sétálunk új célunk a hullámvasút felé, természetesen miután kiosztottam a maradék hányós cukorkát a céllövöldésnek. *
-Úgy izgulok. bár biztos nem jobb mint seprűn repülni….csssss…tudom. Mindent kipróbálhatok?
*Valóban nem voltam még a vidámparkban, nem mintha a szüleim utálnák a muglis dolgokat, de valahogy nem tartották túl fontosnak, a varázsvilágot sokkal izgalmasabbnak tartották, végül is mi jó van abban, hogy az ember beleül egy fémdobozba és órákon keresztül pácolódik a nyári melegben, hogy eljusson egyik helyről a másikra. Gyanítom ugyanígy voltak a többivel is. Én azonban roppantmód élvezem, a busz is fantasztikus volt, bár még egyszer azért nem ülnék fel rá, csak ha muszáj. *
-Nem, még nem. Minden muglis dolgot? Ó, hát nem is tudom. Gyerekkoromban eléggé csapongtak a vágyaim, de egyik sem volt muglis. Szerettem volna animágus lenni és unikornissá változni de aztán azt mondta anya, hogy az nem lehetséges és akkor letettem róla. Aztán sárkánykutató, ereklyevadász, és végül bájital feltaláló. De egyik sem jött össze, bár az utóbbira még van esélyem. Fogalmam sincs mihez kezdek ha elvégzem a sulit. Pedig ideje elgondolkodnom rajta. Az az igazság, hogy nem akarok felnőni.
*Még egy fintort is teszek a szavaim mellé, szerintem pont jó úgy ahogy most vagyok, hiszen ez az időszak a legboldogabb számomra, ki tudja mi lesz velünk ha Gerard befejezi az egyetemet én meg ott maradok még a suliban, anyáék biztosan szorgalmaznák és akkor alig látjuk majd egymást. Nem akarok ennyire előre gondolkodni.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-27, 17:59


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Valami rémes volt, hogy szerelmet kellett vallanom neki. Maga a tudat, hogy most először érzek így, és eleve kudarcra vagyok ítélve. Bele sem gondoltam, hogy úgy, hogy ismeri a más életemet, képes elfogadni, és akár belém is szeretni. Míg ő tisztességes volt, és alig-alig randizott másokkal, nálam azért számos lány megfordult, és ha kicsit is tetszettem neki, feltételeztem, hogy nem akar beállni ebbe a sorba, vagy éppen összehasonlítgatni magát másokkal. Nem gondoltam volna, hogy a barátságunk idején is megismer annyira, hogy mögélát annak, ami velem történik, ahogyan őt kezelem. Meglehet azért alakult ki benne, mert érzékelte, hogy őt komolyabban kezelem, tetszenek az értékei, és hogy nem egy felületes, egy-randis lányként tartom számon. Ez egyértelmű, számomra mindig is ő volt az eszményi beszélgetőpartner, akivel lehet hülyésdkedni, odabújni, és mire mindezt összeadtam magamban, már tudtam, hogy arra vágyom, hogy úgy nézzen rám, mint aki szeret. Meg akartam kóstolni a száját, nem csak egyszer, azt akartam, hogy mindig az enyém legyen. Talán kicsit túl komoly néha, egyedi szabályrendszerekkel, de mégis, senki más nem veheti el tőlem. Ugyan még kislány, de már nem gyerek, és ha úgy alakul, hogy rá tudom venni a szüleit, hogy a bájos pofim alapján engedjék el velem egy pár napos húsvéti kiruccanásra, akkor igazán elégedett lehetek, hogy jó benyomást tettem náluk. Magától értetődő, hogy Lavendernek nem lehet semmilyen hátránya ebből, elvárt, hogy jólérezze magát.
Azt se bánom, hogy vicsorog, inkább ezt tegye, minthogy elvigyék a Gödörbe, vannak némely pszichopata aurorok, akik a kiskorúak varázslását oly szigorúan veszik, mintha csak főbenjáró átkot követett volna el. Ha Lav szülei rám bízták őt, enyém a felelősség, hogy visszafogjam őt. Másban úgysem kell, szabadjára engedhetem. Viszont csak én varázsolok, ebből nem engedek. Hagyom, hogy fújtasson párat, türelmesen állom a sarat, amíg be nem jelenti, hogy akkor is akarja a pandát. Magától értetődik, egy Griffendéles ne veszítsen. Nem is fogunk. Magabiztosan lépdelek be felhajtva a pultot, magasságomból, és fizikumomból kifolyólag (egy bankár vajon miért ilyen jótestű?) a céllövöldés falfehéren veszi tudomásul, hogy mégsem lesz agyonverve a bóvli puska által, csupán a kezébe nyomom, s az övéből elveszem a pandát, hogy bezsebeljem az üdvrivalgást. Lazán intek, de nem vagyok ennyire egoista, vagy showman, hogy ezért tegyem. Csakis az a fontos, hogy a pandjája meglegyen. Ekkor veszem csak észre, hogy mialatt én megküzdött szívem hölgye kincséért, ő is lovaggá változik, és leveri valakinek a fejét.
- Nahát! – Lépdelek hozzá vissza a már korábban taglalt puszi mellékletében, ő ellenben megcsókol, miközben a dühös fiú lelép, és itt most nem is látjuk többé, remélem végképp lekopott. A csók igazán kedvemre való, elmerülök benne, a panda valahol kettőnk közé szorul, sebaj, befér. A választási lehetőségek közül Lav a hullámvasutat választja, amire bólintok, egyelőre kiismerhetetlen képpel.
- Nincs mit Lav édes... neked mindent. – Fogom kézen, és elindulunk a következő állomásra, egyik kezében hozhatja a pandát, a másikat pedig fogom. A belépőnk feljogosít a belépésre, addig csak a sort kell végigállni, ami nem rövid, de sebaj, van időnk, itt tölthetjük a napot, a naplementés hajókirándulás is belefér még.
- Azt hittem, hogy már jártál vidámparkban. Majd pótoljuk az ilyen muglis dolgokat. Amikor kicsi voltál, és arról álmodoztál, hogy milyen leszel, majd ha nagy leszel, mit fogsz csinálni, mi volt az elképzelésed? – Kérdezek rá, ez azért sok mindent elárulhat róla. Erről még nem beszéltünk, holott nagyon is érdekel. Tudom, hogy bájitaltanból mesteri, de ez nem elég támpont.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-24, 07:22


Gerard & Lavender




*Amikor először megláttam azzal a cinkos kis mosollyal az arcán, rögtön tudtam, hogy barátok leszünk. Persze már akkor is tetszett, hiszen láttam már korábban is a suliban, de igazából az ilyen alkalmakkor elmentünk egymás mellett. Én megnéztem magamnak ahogy minden jóképű fiút, hiszen lány vagyok vagy mi a fene, de már megszoktam akkorra, hogy a sóvárgáson kívül más nem jut osztályrészül. valamiért addig mindig az idétleneket vonzottam magamhoz, persze tudom én, hogy nem véletlenül, sokan flúgosnak tartanak, a lánynak aki nem divatozik, nem figyeli milyen színeket vesz fel magára és hányat egyszerre, aki bolondos kendőket hord a hajában, sokat tanul - nem annyit mint Hermione - a legutáltabb tantárgyból kitűnő és mindig megharapja valamelyik legendás lény az órán. Itt meg is állt a téma velem kapcsolatban, csak a szobatársaim ismernek annyira, hogy ne nézzenek hülyének és kedveljenek, mert velük össze voltam zárva, főleg a hideg téli napokon, vagy az esőseken, amikor senkinek nincs kedve az udvarra menni vagy a könyvtárba. Senki más nem próbált a színes kendők és a bolondos én közé nézni, kivéve Gerardot. Nem is tudom, azóta sem beszéltünk róla, hogy miért pont az a nap és miért akkor, hogy jött ez az egész? Egyszerűen imádtam amiért a barátom lett amiért kitüntetett a bizalmával és nem akartam ennél többet. Volt már híre, persze ezért nem.....de megismertem őt is és az éetét is. Nem láttam bele mást mint ami volt, de aztán szép lassan már nem csak úgy együtt töltöttünk egy kis időt, hogy beszélgessünk, leckét írjunk, segítsük egymást a tanulásban vagy egyszerűen csak elmesélje a sikereit vagy a kudarcait. Nem, nem csak úgy találkoztunk hanem _vártam_ hogy találkozzunk, vártam mikor jön el az idő, hogy vége legyen az órának és tudtam akkor épp hol találom. Aztán pedig mindez szépen és "alattomosan" elmélyült és én ott álltam egy....vagyis ültem Hisztis Myrtle mosdójában a padlón egy dilemmával amivel nem tudtam mit kezdeni. Missyre borítottam mindent, mert ugyan addig nem sokat meszélgettünk, de már ott tartottam, hogy mindegy kinek csak kiadhassam magamból. Persze azért nem mondtam volna el akárkinek, Missy pedig rém rendes volt és azt hiszem a barátságunkban az a nap volt a mérföldkő. Érdekes, hogy szinte váltották egymást Gerarddal. Még mindig a barátom, de már annál azért sokkal több és Missy....neki elmondom azt amit Gerardnak nem, mivel ő pasi.
Rávicsorgok amikor még mindig nem engedi, hogy varázsoljak, persze tudom, hogy igaza van, de jólesik ez a kis évődés kettőnk között. Magamban mosolygok, újra és újra beleszeretek, mindig egy kicsit jobban. Hab lehetne a tortán a mai napunkon a panda, pedig még csak most kezdtül el, de ki mondta, hogy nem lehet a vacsorát a desszerttel kezdeni? Ám ma mindenki összeesküdött ellenünk, legalábbis így érzem amikor lelki szemeimmel látom az én pandácskámat integetni és távolodni tőlem. Csoda, hogy kikelek magamból? A céllövöldét meg tudnám fojtani egy kanál vízben, vagy szívesen látnék ragyákat az arcán, esetleg.....Míg Gerard elindul a pult mögé én csak nézem a lovagomat, hogyan boldogul, a kezemmel addig a zsebemben matatok. Gyakran marad bennük valami, el is szoktam felejtkezni róla, de most persze eszembe jut. Fohászkodom egy sort, hogy valami ütőset találjak. Egyre többen gyűlnek össze körülöttünk, az emberek szeretik az ilyesmit, bámészkodnak szurkolnak mindkét félnek, ki-ki a maga mentalitásához mérten. Én csak csodálom a lovagomat ahogyan magabiztosan lépked a céllövöldés felé, szigorú és félelmetes és naaaagyon jóképű. Megdobogtatja a szívemet, ő az én szerelmem, az én párom. Fülig ér a szám míg nem érzem, hogy valaki megfogja a derekamat. ~Mi a fene?~ Hátrafordulok, vigyorgó arc néz rám két nagyon sötét szemmel, fekete üstök, és valami borzalmasan édes illat kúszik az orromba.*
-Én is megszerzem neked a pandát ha akarod cicus.Az egész céllövöldét megszerzem ne....
*Pofon csattan az arcán. Gerard bátorsága rám is átragadt, pedig még sosem pofoztam fel egy fiút sem, de ahogy a derekamat markolászta, és az a vigyor....fúúúúúj! Persze a következő pillanatban amikor látom a tenyerem és az ujjaim formáját felvevő vörös foltot az arcán és a dühösen villogó szemeket, már megbánom, de gyorsan eloldalgok tőle, szerencsére Gerard pont akkor ér oda hozzám. A puszija úgy hat rám mint egy kellemes csobbanás a nyári forróság közepén a hűvös tóba. Magamhoz szorítom a pandát, vigyorgok, sőt ugrálok és perdülök egyet úgy, hogy a hajam mint egy pörgős szoknya repül velem együtt. Végül az egyik karomat szabaddá téve a nyakába ugrom és átkarolom, majd megcsókolom, ott mindenki előtt, a tapsoló tömeg kellős közepén.*
-Te is megdolgoztál ezért.
*Vigyorgok tovább, persze már nem csak Gerard sikere miatt, vegyül a szemeim fényébe némi káröröm is. Megfogom Gerard kezét és először a pulthoz húzom magammal, s közben mondom mit szeretnék.*
-Hát először is hullámvasút, még sosem ültem olyanon.
*A pulthoz érve újra a zsebembe nyúlok és egy marék cukrot teszek a bánatos és mérges céllövöldés elé.*
-Vigaszdíj. Köszönjük a szórakozást!
*Nem időzöm soká, körbenézek és amint meglátom merre van az a rögzített seprű (hullámvasút) máris arra tartok.*
-Imádom ezt a pandát! Köszönöm!


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-22, 19:39


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Magától értetődő módon sodródtunk egymás karjaiba, a barátságtól kezdve a hülyülésekig, a hatalmas beszélgetésekig, és utólag már tényleg furdalt a lelkiismeret, hogy más lányoknál keresem a boldogságot, amikor az utolsó hetekben már mindig bújtunk, fogtuk egymás kezét, és szinte érthetetlen volt, hogy miért akarok még mindig másokkal randizni. Amikor megtettem, pocsék volt a kedvem, ha összes is jött valami szex, nem igazán volt hozzá kedvem, vagy véletlenszerűen kibújtam alóla, mert ő kellett nekem, csakis ő. Már nem arra, hanem mert ekkor már egyre inkább tudatosult, hogy beleszerettem. Kétlem, hogy szándékosan csábított volna el, ösztönösen is mindig egy bolondos édes pofa volt, pont ezt bírtam benne, hogy nem akart rájátszani a nőiességére, egyszerre volt a hugim, és a jóbarátom, mindamellett hogy tényleg nőcis volt. Nem prostis, tőle furcsa is lett volna, éppen csak annyira volt kihívó, hogy hagyott eleget a fantáziának, az alakját meg feleslegesnek tartotta teljesen elrejteni, az úgyis sejthető. Biztosan lesz még köztünk, ami zavarbaejtő, viszont ennél tökéletesebb kapcsolatom még soha senkivel nem volt, ha veszekedtünk is, megoldásokat kerestünk, egyikünk esetében sem a pillanatnyi hisztiről volt szó, és ami a legérdekesebb, amióta az év eleje óta barátkozunk, egykori barátnője, Parvati is másokkal bulizik, mintha ráébredt volna, hogy Lavender már az én barátom. Sőt, most már a párom. Valahogy természetessé vált. Mint ahogyan az is, hogy nem kell mellettem kicsit is azon tanakodnia, hogy én mennyivel vagyok tapasztaltabb, hiszen szerelmi ügyekben egyátalán nem, ugyanott tartunk. Együtt fedezzük fel a másikat, rohanás nélkül, a másikra is figyelve.
- Nem cicus, még mindig nem varázsolsz az iskolán kívül. – Vigyorgok rá, hiszen az előbb beszéltük meg, és tudom, hogy nem buta, csak rájátszik a dologra, hogy kicsit még dacoskodhasson. Szorosan átölelem, azért ezen finoman sikerül elmosolyodnom, szeptemberben ki hitte volna, hogy ide jutunk. Sorozatlövéssel, összedolgozva egymás után roppantjuk el a pálcákat, a panda végül megroggyan, és a földre is puffan, Lav diadalittas sikolyát elégedett mosollyal támogatom meg, és a karomba kapva megcsókolom őt, hogy aztán az árus felé forduljunk, akitől megkapjuk a legrosszabb választ, amit szerencsejátékos kaphat. Nem csoda, hogy mindketten kikelünk magunkból, meg az is, hogy nem ütöm szét a fickó agyát a bóvli puskával. Lav már be is előz, magától értetődő módon közli a valódi szabályokat, ami alól csak ki akar bújni a fickó, hiszen a főnyereményt lőttük le, és nem túl motiváló már a standja, ha nincsen ott a rózsaszín óriásplüsspanda. Nem fogok én alkudozni, belépek a standon belülre, felhajtva a pultot, kezeimben a puska, mintha valami akcióhőz lennék. Arcomról halálos nyugalom sugárzik. Közeledem a fickóhoz, úgy tartom a fegyvert, mintha valami baseball ütő lenne. Majd a kezébe nyomom, és kiveszem belőle a plüsst. Ezen a ponton a fickó már falfehér. Na igen, magas vagyok, széles vállakkal, kéken izzó szemekkel minimum azt hitte, hogy agyon akarom verni. Szórakozott mosollyal fogadom a gyér tapsot, amely fogad, bár ez fokozódik, mert egyre többen gyűlnek oda értetlenkedve, s meglátják, hogy hozom ki a fődíjat, akkor már nagy vigyorgásokat is kapok. Lav arcára nyomok egy puszit, és a kezébe adom a pandát.
- Megdolgoztál érte. Mit szeretnél most? Óriáskerék? Hullámvasút? – kérdezem érdeklődő pillantással, s várom a választ. Ő az én hercegnőm, én pedig az ő lovagja, nem kérdés, hogy az lesz, amihez neki van kedve.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-20, 07:44


Gerard & Lavender




*Annyira jó itt, mintha egy álomvilágban lennék, egy mesében amit a sors, Gerard és a szüleim írtak nekem. Nem győzök hálás lenni amiért ezt így összehozták, minden percében úgy érzem magam, hogy majd` kibújnék a bőrömből. Szeretem Gerard meglepetéseit, mert mind rólam szól, rólunk és soha nem lehet egyiket sem megunni. Olyan nagy utat tettünk meg karácsony óta, vagyis inkább az első találkozásunk óta, ami ugyanolyan csodás volt mint a mai nap, vagy az amikor a Valentin napi bál végén összejöttünk. Igaz, annak nagyobb jelentősége volt, de imádatban egyik sem tud túltenni a másikon. A legszívesebben repkednék mint egy kis tündér és kacagnék a világba. Az utóbbi meg is van, a mosolyt elég nehéz letörölni az arcomról, Gerard mellett az arcom már szinte belefájdul az állandó vigyorgásba. Az a legjobb az egészben, hogy végre sikerült kirángatnom abból a lelki mélységből amibe magát taszította, bár sosem látszott rajta, de minden amit karácsonyig művelt magával és másokkal, ennek a következményei voltak. egy kicsit bántott amikor megtudtam, hogy a barátságunk nem ért fel addig a pontig, hogy elmesélje a családjával történteket, de később megértettem miért nem tette, és nem is tudtam rá haragudni, azóta viszont nincsenek titkok, mindent megbeszélünk és együtt oldjuk meg a problémáinkat is. Szerencsére nem sok akad és azok sem számottevőek, az egészben az a legjobb, hogy „együtt” és nem egyedül, külön-külön. Az eltelt idő során egyre kevésbé érzem furának és szegyellősnek azt ha egészen hozzásimulok és szinte minden testrészemmel egymáshoz érünk. Bár még hátra van az együttalvás, az igazi, ágyban, párnák közt, pizsamában, de Gerard ezen is átsegít majd ahogy mindig, mindenen. Nem kétlem, hogy ezt is ugyanolyan körültekintéssel végzi majd mint a legnagyobb, vagy épp a legapróbb dolgot, neki mind fontos és egyenrangú. Egyszerűen tökéletes. Nem véletlen, hogy beleszerettem, másképp nem is történhetett volna, idő kérdése volt, hogy mikor vallom ezt be magamnak és neki. Igenis törvényszerű volt mert annyira egymáshoz illünk mint egy gyümölcs két fele. Még a vigyorgást is abbahagyja, noha nem gondoltam én azt olyan nagyon komolyan, és ezt hivatott jelezni a hajába való belekócolásom is, viszont sokkal könnyebb úgy koncentrálni ha nem nevet ki, pedig tudom, hogy nem gúnyolódásból teszi. Szeret és tetszem neki, rengetegszer elmondta és éreztette velem, egyre többször érzem magam nőnek mellette mint hatodik évfolyamos diáknak a Roxfortból, és mindezt hihetetlen kifinomultsággal teszi, könnyedén és gondoskodón. Valójában szép lassan emel magához, úgy, hogy én magam fedezzem fel minden nőiségemet és nem arra gondolva, hogy megint mimet stíröli. Sosem bámult meg, óvatosan csodált és ez mindennél többet ér. Most épp játékosan terelget és hagyja, hogy egyedül boldoguljak, de persze nem megy és már-már a mágiához folyamodnék ami részemről nem lenne csalás, szerintem még a muglik világában sem, ám jelentősen hátrányos lenne rámnézve ha megtenném. Hajlamos vagyok néha elhamarkodottan dönteni mert mindenben az érzelmeim vezetnek, ezt már Thorne professzor is mondta és azt is, hogy ez nem túl előnyös, de nem tehetek róla, ilyen vagyok. Gerard azonban vigyáz rám és arra, hogy ne történjen meg a baklövés. Nem, most pandát fogunk lőni.*
-Akkor oldjuk meg, de ha nem sikerül ragyát varázsolok az arcára.
*Nem tenném meg, most már nem, hogy figyelmeztetett, de attól még jólesik kimondani. Megpróbálom a csalás és igazságtalanság keltette durcámat egy kicsit elásni és az előttem álló feladatra koncentrálni. Az most jelen pillanatban többet jelent és fontosabb, ezért nem akadok ki azon, hogy Gerardom a fenekemhez törleszkedik, végül is én kértem, hogy így segítsen és a vidámpark kellős közepén nem látok bele szexualitást. Inkább a kezére figyelek, ahogy megfogja az enyémet és segít célozni. nem arra célzunk pontosan amerre az imént én tettem, de érzem a lényeget.*
-A miénk lesz.
*súgom vissza, a többit pedig megtartom magamnak, melyben a céllövöldés némi megátkozása a cél. A pálcikák aztán gyors egymásutánban pattannak el, a panda leesik, én meg azonmód, tócsányira kerekedett szemekkel nézem a sikerünket. A következő pillanatban már engedem is el a puskát és sarkon fordulok hogy sikítva Gerard nyakába vessem magam.*
-Víííííííí! Sikerült! Lelőttük! A miénk! A panda!
*Elengedem de nem lépek el tőle, csak ugrálok és tapsolok annyira boldog vagyok. Simán hülyének nézhetnek de nem érdekel. Már fordulnék is fülig érő szájjal a pult felé és nyújtanám a kezem a jól megérdemelt pandáért, amikor hallom, hogy az árus azt mondja az egész érvénytelen volt. A vigyor eltűnik az arcomról, körülöttünk néhányan felhördülnek, Gerard kikel magából, én meg a pálcámat szorongatom, egyelőre még a helyén. ahogy a céllövöldés felé fordulok nagy elánnal, a hajam felhőként úszik a fejem körül, hogy végül lenyugodjanak a szőke tincsek a vállaim tájékán. A szemöldökeim összerándulnak és most nagyon csúnyán nézek. A Roxfortban ez elég fenyegetőnek tűnne, ám a mugliknak fogalmuk sincs, hogy mi következhet ezek után.*
-Miazhogynemvoltérvényes? DE az volt.
-Ketten egyszerre nem lehet lőni.
*Közli velem a férfi és fensőbbségesen keresztbe fonja maga előtt a karjait. Hmmm…..Toppantok egyet a lábammal és csípőre téve a kezeimet nézek körül a céllövölde minden szegletén, kiváltképp ott ahol a lövések árait és számát nyújtó tábla van kifüggesztve.*
-Nincs kiírva sehol, hogy nem érintheti egyszerre négy kéz a puskát. A panda a miénk. adja ide!


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-18, 15:47


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
 
Volt már szerencsém a kis szőkémet még baráti mivoltában is megismerni, kitapasztalni, hogy mi teszi boldoggá, és éppen mi nem. Most már nem tartom érdekesnek, amit akkor még igen, hogy igyekeztem a kivánságait lesni, holott előtte sosem voltak barátaim, akkor úgy gondoltam, hogy talán kicsit különös, hogy valakit ennyire tudok kedvelni, hogy pattanok, amikor kívánós lesz egy bögre kakaóra egy éjszakába nyúló tanulást követően, most már egyértelmű, hogy akkor is szerettem, és látni akartam a mosolyát, vagy éppen azt, hogy jobban lesz, amikor hasfájás gyötörte. Az ilyesmi fűz össze, nem pedig az, hogy kivel milyen csábos vagyok. Az, hogy le tudunk ülni összebújva, és elmesélni a napunkat, egy ölelés többet ér mint a felszínes vihogás, amit kaptam olykor lányoktól, vagy éppen a külsőmből eredezhető szinte már elvárt bugyilehúzás. Csak mert lányok egy részlegének bejövök már csakis arról szólhat minden, hogy úgyis szex lesz belőle? Ez Lavnek is nehezen tudtam megmagyarázni, hogy számomra nem az az elsődleges, jó, ha megtörténik, de sosem voltam lukvadász, benne sem ez fogott meg. Nyilvánvalóan szerelmesek vagyunk, és szeretnék is vele úgy együtt lenni, abban a természetes tempóban. Nyilván a korára való tekintettel nem lehet pár hét után máris úgy nézni rá, remélem ha mégis vetek rá olyan pillantást, nem szalad el, hiszen ez bőven lehet még elvi szinten.
- Az oroszlános virtus, megleptél volna, ha nem így van. – Nézek rá ragyogó szemekkel, ha ő törvényszerűnek gondolja, hogy egymásba kellett szeretnünk, hát én is így vagyok ezzel, kiegészítve, hogy még griffendélesnek is kellett lennie. Biztosan vannak más házban is prominens egyéniségek, de amit Lavender képvisel a kislányosan imádható, született győztes stílusával, az egyszerűen káprázatos.
- Igenis. – Adom meg magamat, nem akarom itt aláásni a magáról alkotott elképzeléseit. A kedvét meg főleg nem, úgy jött ide, hogy kipróbálhat számos újdonságot, amely eddig elkerülte a mágikus világban, míg nekem volt lehetőségem átlépni a muglik oldalára. Vigyoromat ígéretem szerint letörlöm, és zsebre vágom a kezem, mintha oda rejtettem volna a kérést, pusztán a játékosan csillogó szemeim emlékeztetnek az előző jelentre, ahogyan szőkés tincseim az arcomba hullanak, és most már a céltáblát figyelem. Egészen rövid ideig, amíg rá nem jövök, hogy mire készül. Nem gondolnám csalásnak, egy griffendéles sosem adja fel, ám annak semmi értelme, hogy fegyelmi tárgyalást kapjon, mert nem tetszett a játék, most én vagyok érte a felelős. Magamhoz ölelem, kivéve kacsóiból a puskát és a pultra helyezem.
- Megeszek belőled amit tudok, de a maradékot elviszik. Ennyit meg nem ér az egész. Csalnak, ettől még nem megoldhatatlan. – Majd meg zabálom, olyan cuki az én durcis édesem, hogy itt és most lecsókolnám a fél fejét, csak ennyire vagyunk brit úriemberek, hogy nem tesszük, a késztetés viszont él.
- Én is így gondoltam. – Hagyom, hogy a kezébe vegye a puskát, ráfogok a puskacsőre, ő pedig a markolatra, s a ravaszra. Jóval arébb tolom a csövet, mint ahova a pálcika alapján mutatnia kéne. Valóban a lány mögé állok, hát istenem, ő akarta, szorosan a fenekéhez érintem az ágyékomat, ami kissé érdekes, de most a játék kedvéért tesszük nem azért, hogy zavarba hozzam, így most nem is kezdek el (nagyon) fantáziálgatni.
- A tiéd lesz kicsi. Most lőjj. – Amint meghúzza a ravaszt, a pálcika elpattan. Anélkül, hogy szünetet tartanék, már húzom is jobbra a csövet. – Most! – Ismét mozdítás, majd szólok. – Most! – A rózsaszín panda lepottyan, amire a nézelődők nagy ujjongásban törnek ki. Azonban az árus ahelyett, hogy odaadná, csak odaveti nekünk a következőt.
- Ez így nem volt érvényes. – Vérbenforgó szemekkel csapom le a puskát a pultra, hogy csak úgy reccsen. – Hogy... micsoda?!







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-13, 07:08


Gerard & Lavender




*nem voltak elképzeléseim a kirándulásunkat illetően, nekem most minden annyira új mint egy újszülöttnek, hasonlóképp csodálkozom rá arra a világra amitől igyekeztek a szüleim távol tartani. nem azért mert veszélyesnek tartották rám nézve, bár ha a szerencsétlenkedéseimet nézzük, még az is előfordulhatott volna közvetve, ám ők inkább feleslegesnek gondolták. Azért persze beavattak pár dologba és bejártuk Londont is keresztül-kasul, de az még sem olyan mint itt. Egy másik ország, más népek, más nyelv, az egész olyan kifacsart és ropogós, ám én mégis élvezem. El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy mindezt Gerarddal élhetem át, hogy ő mutatja meg ezt a csodát ami egyszerre gyönyörű és mulatságos. Mindent olyan aprólékosan tervezett meg mintha egy banki tranzakció lenne, emlékezett a vágyaimra és arra mi az ami tetszik és mi az amit utálok. És az a mosoly ami állandóan az arcán játszadozik mikor rám néz, egészen elolvadok tőle és minden percben erős vágyat érzek, hogy megcsókoljam, de nem vagyunk kettesben ezért minden csók amit váltunk némileg visszafogott, mégis el sem tudnék képzelni csodálatosabb érzést mint amiben azóta ringatózom, hogy megérkeztünk. az indulás izgalmai lecsendesültek bennem, helyettük a nagy kaland iránti kíváncsiságom és a Gerard iránti érzelmeim vették át a főszerepet. Eddig is odavoltam érte, szeretem imádom, de itt mégiscsak más. Új élményekkel gazdagodunk és mindez csak a miénk, másképp viselkedünk mint a suliban és otthon nálunk, hiszen teljes mértékben szabadok vagyunk, úgy érzem az egész világ a miénk. Az élet olyan oldalát fedezem fel vele mely eddig elkerült és csordultig vagyok boldogsággal amiről soha nem mondanék le. El sem tudom és nem is akarom elképzelni milyen lenne nélküle az életem, ő kitölti minden percemet, gondolatomat, mindent megoszt velem, tanítgat, terelget és az a jó az egészben, hogy látom rajta cseppet sincs terhére, még élvezi is. Ám nem úgy mint más fiúk tennék, eltelve önnön nagyszerűségükkel, Gerard önzetlenül teszi mindezt, szerelemből, féltésből, játékból, néha mókásan néha komolyan….és mindig megtalálja az egyensúlyt. Barátként is ilyen volt és imádtam akkor is, visszagondolva a kapcsolatukra azt hiszem törvényszerű volt, hogy egymásba szeretünk.*
-Olyan egyszerűnek tűnt, hogy igen. Ne vigyorogj!
*Durcásan de nem mérgesen válaszolok, imádom ahogyan mosolyogva csodál, csillogó szemekkel melyek olyanok mint egy nyugodt vizű tó és szívesen elmerülök bennük minden alkalommal. azért persze a vigyorgásért megkapja a magáét, mielőtt nekiállnék a puskával való harcomnak beletúrok a hajába a homloka fölött. Még ez sem segít abban, hogy az első lövés sikerüljön, abban viszont biztos vagyok, mert láttam, hogy az a picike izé amit beleraktak nem ott koppan ahova céloztam. Naná, hogy mérges leszek, ez csalás és az egész jelentőségét pillanatok alatt felfogom. Ha ők így hát én is úgy, jogosnak gondolom, hogy én se legyek tisztességes és muglik ellen a pálca kiváló fegyver. Persze nem bántani akarom a céllövöldést, hanem megkerülni az egyenlőtlen szabályait, el is felejtem, hogy nem varázsolhatok még az iskolán kívül és a hirtelen kapott szabadság érzése a nyomjelemet is a feledés homályába gyűri. Csak annyira telik tőlem, hogy nem mondom ki mit gondolok, mert hát az hallható ám elég ügyesnek tartom magam ahhoz, hogy stikában varázsoljak, úgy sem veszi észre senki, csak egy kis pöccintés. Gerard azonban résen van és magához húz, ezzel máris visszarángat a helyemre.*
-Hogy eszel meg ha elvisznek. De ez akkor is csalás, tisztességtelen.
*Belehajtom az arcom a tenyerébe de még mindig félhangosan dohogok. Toppantok is egyet a lábammal, szerencsére fél centivel elvétem Gerardét. Attól függetlenül persze nem adom fel, nem okozok csalódást és depressziót a Süvegnek, harcos jellem vagyok még ha ez a hétköznapokon nem is annyira szembetűnő.*
-Mutasd, vagyis segíts. Én fogom te meg engem fogsz és együtt célzunk.
*Megint megforgatom azt a puskát, a céllövöldés némileg elsápad, de azért munkál benne a telhetetlenség és örül is, hogy láthatóan egyáltalán nem értek ahhoz amit csinálok. vagyis ahhoz kiválóan értek, ahhoz nem amit csinálnom _kellene_. Felveszem az iménti lőállásomat és várom, hogy Gerard mögém állva megfogja a kezeimet, így persze egészen közel kell hozzám simulnia, de jelenleg még csak a puskával való harcomra koncentrálok.*
-Csapjunk oda annak a pandának. Nagyon akarom Gerry!
*Még a hajamat is a füleim mögé tolom, hogy ne zavarjon célzás közben, biztos vagyok benne, hogy ketten sikerül és összeszűkült szemekkel, ravasz kis mosollyal az arcomon nézek a céllövöldésre. ~Na megállj csak!~



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-11, 19:08


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy tudunk egymás érzékeivel játszani, hogy még a viccelődésnek sem lesz soha negatív éle. Egyszerre hülyülünk, és bókolunk, amiből a másik számára is megmarad az izgalom, plusz az a féle megnyugtató érzés, hogy nem csupán van valakink. Sokkal inkább olyan, aki még szeret is minket. Sosem gondoltam, hogy találok olyat, akivel összetartozom, de most már nem akarom elveszíteni ezt az érzést. Máshonnan indultunk, hogy aztán ugyanoda jussunk el. A tapasztalatom csupán annyira segít a dologban, hogy nem vak vezet világtalant, másfelől ami a lelki kiegyensúlyozottságot illeti, mindig ő volt a mentorom, az a lány, akivel még barátként is jól éreztem magam, hogy aztán rájőjjek, hogy nélküle semmi sem az igazi. Meglehet, egyszer már nem lesz az enyém, ha talál magának valakit, aki még inkább hozzá való, nem ilyen sebzett madár, mint én, ám addig kiélvezem a vele töltött időt, és ha engedi, gyengéden, szelíden tanítgatom, hogyan fedezze fel a nőiességét. Az sem szükséges, hogy rövid időn belül megcélozozzuk az ágyat, mellette megtanultam lehiggadni, értékelni a pillantot. Szerelmesnek lenni. És most is oly cuki volt, hogy a mugli buszon szájtátott tócsányi szemekkel, csoda, hogy a Merlines káromlat nem jött a finom kis ajkára, teljesen új világ ez számára, elégedett oroszlános mordulással fejezem ki, nagyon is büszke vagyok magamra, hogy mindezt én mutatom meg. Még ha a nap lassan delelőre is ház, és meg fogunk sülni. De kit érdekel, ezúttal lazábbra vettem a figurát, nadrágom kifejezetten vékony, rövidujjú ingben vagyok, még a tincseimet is összeborzolhatta. Mintha rá lennénk egymás hajára, még ebben is egymáshoz illünk, én legalábbis imádok a göndör szőke tincsekkel játszani, s ahogyan megcsillannak rajta a hópelyhek, vagy éppen a verőfényes napsugarak. Már maga az egész lány is egy kész boldogságbomba, egy csokigombóc, akiből nem lehet eleget enni ahhoz, hogy az ember úgy igazán jóllakjon, mert még... továbbit akar.
Vigyorogva figyelem, ahogyan értelmezi a szabályokat, és már azon morfondírozik, hogy ez menyire nem megy majd neki. El is nevetem az ábrázatán magam, ahogyan fintorog. – Édes... nyugalom. Viseld a vereséget. Azt hitted, hogy elsőre menni fog? – Kérdezem derűsen, ezzel nem őt akarom leszólni, Griffendéles, örök harcos, erre született. Ezzel dobogtatja meg a szívem. Ellenben amit most csinál... gyorsan magamhoz szorítom, hogy ne legyen esélye a pálcáért nyúlni.  – Lav cica... rajtad van a nyomjel, megeszlek, ha elvisznek a dementorok. – Súgom oda, nem kéne már kiskorúként priuszt szerválnia. Kedvem lenne a hátsójára csapni egyet, játékosan, ám amikor még ősszel az iskolába megtettem vagányan, nagyon nem értékelte. Azóta már sokkal jobban figyelek a lelkivilágára, így pusztán az arcát simítok végig.
 - Segítsek? Lőjjek, vagy megmutassam, hogy csináld? – Kérdezem cinkos búgással a hangomban, tudom a dolog trükkjét, csupán nem akartam a szájába adni, még most is próbálkozhat, van lövésünk bőven, s ha kifogy, veszek még.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-08-06, 08:35


Gerard & Lavender




*Hahh! És százszorosan is HAHH!. Méghogy olyan mint egy topmodell. ez mondjuk nem teljesen fér a fejembe, de a következő meghatározás azért jócskán segít a tudásom hiányosságait kiegészíteni. Természetesen nem értek vele egyet, mert szerintem nem olyan mint az általa felvázolt topmodellek, szépnek sem mondanám, mert azt a lányokra és a virágokra, no meg a különleges tájakra szokás mondani, viszont roppant helyes és szexi, utóbbi meghatározást csak a szobatársaimtól vettem el, de tudom mit jelent és teljes mértékben egyetértek velük. Persze a tekintete és arcának vonásai azért jelentősen útbaigazítanak, és azzal is tisztában vagyok, hogy bár a kettőnk időtöltését maximálisan képes megszervezni, az üzleti életben nincs párja – na jó a koboldokat kivéve de ők nem mérvadók - másban nem olyan jó. Nekem azonban mindezzel együtt tökéletes, mert így van lehetőségem nekem is arra, hogy a saját pluszaimmal kiegészítsem. Amióta harmonikus a szerelmi életünk, vagyis bevallottuk egymásnak mit érzünk a másik iránt és miért, hogyan, mióta, hogy áttárgyaltuk a dolgokat, olyanok vagyunk mint a pepita. Roppant mód élvezem, néha ha csak rágondolok is csiklandozós nevethetnékem támad mert annyira élvezem az együttléteinket, soha semmire nem kötelez, nem akar rám erőszakolni semmit, legyen az egy ártatlan időtöltés vagy komolyabb gondolat a szerelmeskedésről. Utóbbira soha nem úgy gondolok mint szexre, a szerelmeskedés jöhet nálunk csak szóba és arra még fel kell készülnöm. Persze eszembe jutott akkor amikor kiderült, egy szobában töltjük az üres óráinkat a kirándulásunk alatt, de ez csupán néhány pillanatig tartott míg Gerard nem biztosított fű alatt arról, hogy nem ez a lényeg az ő szempontjából. Ezért pedig roppant hálás vagyok neki.
A mostani kis szabadságunkat maradéktalanul ki akarom élvezni, ezért bármit is tervezett, benne vagyok és még annál is több-benn. A puskával való lövöldözésbe m ég nem mélyültem el teljesen, mondhatni egyáltalán, szóval a ravaszon kívül fogalmam sincs, hogy mi micsoda, azt legalább tudom, hogy a csövét, a végét merre kell tartani, de aztán már csődöt mondok. Ám én olyan vagyok aki nem szégyell tanácsot, útmutatást kérni, ezért pár lélegzetvételnyi idő múlva már majdnem százszázalékosan ki vagyok képezve céllövöldéből. *
-Aha! Így ár érthető…..hát ez….nem igazságos. Ötből hármat? Azért pálcával…..ppbbbfffrrrrűűűű!
*Fújok egyet mielőtt még olyanokat mondanék ami nem mugli fülnek való. Pálcával persze jobban céloznék és ez a puska sem igazán kézre álló, hiszen mindkét kezem kell hozzá és ráadásul még az sem mindegy hogyan tartom. na igen, valójában olyan ez mint amikor a pálcával támadok, ahhoz is kell egyfajta beállás, lendítés, stílus. Ám ez…..még a nyelvemet is kidugom annyira igyekszem, de az első lövés nem oda megy ahova szerettem volna. Talán a muglik ezt nem veszik észre de én….érzésem szerint teljes joggal kelek ki magamból.*
-HÉÉÉ! Ez nem is jó! Nem oda megy ahova kell! Hát ez nem jó pálca!
*Le is csapom a pultra durcásan. Ez csalás és azt nem szeretem, pedig az a panda…..édes Merlinem! Látszik is rajtam mennyire szeretném, de inkább felülnék arra a körbe-körbe száguldó seprű imitátorra mintsem még egyszer megpróbáljam kiküszöbölni a csalást. Persze ha tennék hozzá egy kis mágiát…..a kezem el is indul a derekamon elrejtett pálcám felé, csak nem veszik észre. Ha csak elfordulok….egy kicsit….és Gerard lő a puskával és csak egy kis mobilis mágia elröppen. Hmmm…*



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-27, 17:52


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Végül nem beszéljük túl a dolgot, a lényeg, hogy sikerült letárgyalni a szüleivel hogy elengedik velem, még szerencse, hogy otthon nem adta elő a múltamat, akkor aztán Brown-nék nem hogy a házukba nem hívnak meg, fel sem merülhet, hogy Lavenderrel egy romantikus utazásra megyünk, még ha munka címszót is húzunk az elejére. Ez most egyértelműen a párom józanságán múlt, ő ismer, tudja, hogy nem vagyok rosszindulatú, és őt sem megfektetni akarom, mielőtt továbbállnék. Mint ahogyan másokkal sem voltam így, csak ott olykor sikerült eljutni a szexig, hogy aztán ne legyen folytatása egy-két állandótól eltekintve. Már senki nem számít, képes lehetek barátokat találni, hiszen rájöttem, hogy nem csak úgy lehetek más lányok szolgálatára, hogy fizikailag gyengéd vagyok. Mondjuk lelkileg már sosem leszek másokkal annyira mentőangyal, mint eddig, nem fogom magamat osztogatni, egy-egy kedves szó, vagy a társasági életben barátkozás belefér, de innentől kezve Lavenderé vagyok, ha boldog, akkor megtartani ezt, ha pedig nem, akkor azzá tenni, megvigasztalni.
- Igaz, olyan vagyok, mint egy topmodel, szép, de nem túl okos... – Kezdem borongósan, mégis viccet csinálok belőle, de Lav tudja, hogy azért ennek a viccnek bőven van alapja, hiába vagyok kedves, a logikához csak annyira értek, amennyire a bankban szükség van, mert pénzügyi érzékem van, de ha már összetettebb gondolatokra van szükség, akkor már csődöt is jelenthetek, és a pár évvel fiatalabb csitrinek adhatom át az irányítást. Ő valahogy kettőnk helyett is képes tervezni, nekem alapos átgondolás kellett, amikor a szüleinek is baglyot küldtem, hogy mennyire legyek kérlelő, barátságos, milyen stílusban tegyem azt. Most, hogy itt vagyunk a húsvéti eltávunkon, a kezdeti izgalmat leküzdöttük, hiszen olyan természetes volt már az első percektől kezve, mégis, itt magunk lehetünk, nem kell órára sietnünk, vagy éppen a családjának megfelelni. Végre valóban felnőttek lehetünk, csakis abban az értelemben, ami még neki is belefér. És most nem feltétlenül a hempergőzésre értem, nem kell innia sem, meg túljátszani azt, amiben még nem biztos. Majd ahogy alakul, lehet persze kisérletezni, visszatáncolgatni, alakítani egymást, ahogyan eddig is tettük. Most, hogy átléptük a vidámpark bejáratát, nagyon kiváncsi vagyok, hogy mihez lesz majd kedve. Első körben úgy tűnik lövöldözni fogunk. Elmerengve szemlélem, ahogyan a szőke göndör tincsekbe belekap a szél.
- Nem is fogadtam volna el más választ. – Kacsintok oda, holott nagyon meg vagyok lepődve és büszkén tekintek rá, hogy ilyen kezdeményező, bátor, teljes mértékben ki akarja élvezni a nyakunkba szakadt szabadságot. Sejtettem én, hogy elsőre nem fog menni neki, ám nem akarok az a tipusú pasi lenni, aki kiveszi a lány kezéből az ismeretlen játékot, hogy egózzon a megmutatásával. Próbálkozzon nyugodtan, elég akkor lépnem, ha segítséget kér. Addig odakönyölve figyelem a produkciót, ajkaimon bátorító mosoly játszik. Kivárom azt, amikor segíthetek. Ez viszonylag gyorsan megtörténik, eltolom magamat a pulttól, és mellőzve a fellengzős mosolyt, rámutatok a ravaszra, még oda is vezetem az ujját, és cseppet sem hangosan válaszolok.
- Ha már céloztál, akkor ezt kell meghúznod. Olyan ez, mint a varázspálca esetén a varázsszó. Ráfogod azokra a pálcikákra.. – Mutatom a panda alatti hármas hurkapálcikákat, kemény feladat lesz, de bízom sasszemű páromban. - ... és már lősz is. Ha eltaláltad, akkor eltörik az a pici fa, viszont mindháromnak el kell törnie, hogy leessen a plüss. Ötöt lőhetsz, meg még az enyémmel is. Na hajrá édes. – Bólintok, és hátrasandítva lesek oda, hogy mit kommentál, nevetve bólintok, aztán mögé állok, hogy pici vállmasszázst adjak, mintha valami edző lennék. Végül aztán vissza a pulthoz, hogy lássam, mire megy az első próbával.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-21, 20:13


Gerard & Lavender




*Eddig nem nagyon értettem azt amiről beszélt, nekem természetes volt, hogy nem kerestem őt másban mert nem is volt kiben. Ám azt tudom, hogy milyen sok lánnyal volt együtt így vagy úgy, és azt is, hogy nem mindig a szexre volt kihegyezve a dolog. Néha csak egy kellemes társaság volt azért, hogy a másik elfelejtse a gondjait. Amikor viszont hosszabban elmagyarázza már kapisgálom, és ha hozzáteszem azt amit karácsonykor mondott, úgy vélem azért neki is szüksége volt azokra a lányokra a személyükre való tekintet nélkül. Ám egyszer valamikor, valamiért átfordultak benne a dolgok és már nem elégítette ki őt egyik lány sem, mármint a lelkét és ha azt nem sikerül akkor a többire sem vágyik az ember. *
-Értem. Már értem.
*És tényleg. Egyre többször fordult vele elő, hogy nem találta meg másban azt amit én nyújtottam neki akarva akaratlan és hiányzott neki. Azért töltött velem egyre több időt, sokszor tűkön ülve várt egyes órák után a folyosón, hogy amint kilépek a teremből már együtt lehessünk. Én pedig örültem neki, örültem a társaságának és annak, hogy egyáltalán velem van. Ez pedig megtette a hatását, már nekem is hiányzott ha nem volt velem és egyenesen rosszul éreztem magam a hálókörletben tudva, hogy ott van tőlem nem messze. Meg persze attól is, hogy hogyan mondjam el neki mindezt anélkül, hogy sérülne a barátságunk. Minden tekintetben kiegészít, nem kell neki elmagyaráznom a poénjaimat mert érti, egészen rám van hangolódva, mindig is így volt, míg korábban más fiúk csak néztek rám bárgyú képpel, hogy”most akkor mi van?” én meg belefáradtam abba, hogy önmagam legyek vagy hosszan magyarázzam mit miért mondtam úgy ahogy. Gerard mellett teljesen felszabadult vagyok, minden olyan könnyedén megy, mint amikor beolajozol egy gépet és szinte magától forog. *
-Igen, miért nem mondtad azt? Gondolod, hogy bárki elhitte volna? Mi történik ha egy boszorkány az életéről beszél a muglik között? Nevetnek egy jót, rosszabb esetben azt hiszik az illető megőrült és jó messzire mennek tőle.
*Az Alaszkás mondatára csak kinyújtom rá a nyelvemet. Bahhh, mit kezdett volna a macskámmal? Nevetek rá, ez is felhőtlenül megy, egymásra kontrázunk rá és élvezzük, egész egyszerűen csudijó minden. Egyáltalán nem haragszom rá, nincs miért soha. Sosem bántana semmilyen módon, és különben is értjük mi egymást mint a százéves házasok. Persze még nem fejezzük be egymás mondatait, de majd annak is eljön az ideje, sokszor már most is tudjuk mikor mire gondol a másik, mégpedig azért mert ismerjük egymást a hajunk szálának végéig, szeretjük egymást és ezen nem fog semmi sem változtatni. A vidámparkba lépve hamar kapok egy csodálkoznivalót, de ugyanolyan gyorsan a jelentőségét is veszti, azért persze bedobom a táskámba, hogy hazavigyem anyáéknak, de a rózsaszín panda és a lövöldözés jobban felvillanyoz. *
-Persze, hogy akarok.
*Válaszolom roppant nagy önbizalommal, bár még fogalmam sincs hogyan lőnek játékpuskával és ha játék akkor hogyan döntik el, hogy nyertem. Sosem volt a kezemben puska, semmilyen, amit a kezembe kapok azt is csak nézem. Jó hát tudom hol a ravasz, azért láttam már ilyen fegyvert de csak egyszer. Azt meg kell húzni, de hol jön ki mi, az már kész rejtély, ezért hát forgatom mint a malomkereket és nézem jobbról-balról, minden bizonnyal dilisnek néznek. *
-Khhhmmmm….mit is kell csinálni?*Húzódom Gerardhoz egészen közel és csak a fülébe súgom a kérdést. *-És mit kell eltalálni, hogy a panda az enyém legyen? És honnan tudom, hogy eltaláltam?
*Tetszik itt meg minden, de nem jártam még vidámparkban, de tényleg. Soha. Számomra az egész varázsvilág egy kész vidámpark, ha kihagyjuk a tanulást. Tényleg, seprűn lovagolni sokkal jobb móka mint körbe-körbe azon a micsodán ami még fel is megy meg le is, és nagyon magasra meg onnan le. Épp Gerard háta mögött látom távolabb, a muglik meg sikítoznak. *
-Nem ültek még seprűn.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-19, 13:05


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nehéz megmagyaráznom Lavnek, hogy miről beszélek, talán tudtomon kívül romantikusabb voltam, mint hittem volna, legalábbis egy idő után így alakult ez ki bennem. Ha csak beszélgettem valakivel, egyre kevésbé volt kedvem általános bókokkal bombázni valakit, mert ha hülyülni próbáltam, volt, hogy teljesen más irányba ment el a beszélgetés, számomra furcsa, meghökkentő gesztusokkal találkoztam, amelyből azt szűrtem le, hogy nem érzem magamat jól a másikkal, ha nem a kis szőkémről volt szó. Bonyolult volt rávezetnem, hogy bármennyire is rosszéletű voltam, vele mindig tisztességesen bántam, és a kölcsönös pozitív emlékek csak tovább erősítették bennem, hogy barátságunk napról napra többet jelent, és... ha nem volt ott, akkor hiányzott. Fiatal korunk ellenére az az érzet erősödött, hogy nem tudok nélküle élni. A függője lettem, ha létezik ilyen. A szerelmet korábban nem ismertem, de ennek tudtam be, hogy mindig megdobbant a szívem, ha végre megjelent, még akkor is fintorgott valamit, vagy éppen vállon bökött, hogy miért bambultam úgy bele a nagyvilágba. Pedig csak őt néztem. Már jó ideje csak őt néztem.
- Tényleg... Maya sem. És más sem. Azt hiszem kellettek ezek a felegesleges körök, de amióta megismertelek, csak veled volt az igazi. – Ez ismét egy vallomás, ezt nagyjából tudta is, hogy nem igazán hiszen a különböző neműek barátságában, vele mégis tökéletes volt, nagyokat beszélgettünk, hülyültünk, és nem merült fel, hogy csókcsatába bonyolódjunk, vagy éppen megkívánjam őt. Barátság volt tisztán, a szerelem ennél jóval lassabban alakult ki, ám a barátság annyira, hogy eltörölte, elnyomta a mások felé vonzódásomat, megmentési kényszeremet, és kezdett nem izgatni, hogy nem én vagyok a lányok számára a vészmegoldás, hogy legyen valaki, aki körbezsongja őket, vagy éppen kielégít egy régóta húzódó igényét. Most csak egy mosolyt kap válaszul, és egy puszit az arcára, hogy tudja, bármikor is zavarban lenne az együtt alvásunktól, nem fogom erőltetni még az ölelést sem, valahol a szerelem alapja az, hogy tökéletesen elfogaduk a másikat, ám ez inkább rám él, nem kérem tőle, hogy fogadja el az esetleges szexfüggésemet. Merthogy nincs. Pasi vagyok, ez tény, attól még nem azon jár csak az eszem, a párommal már sokkal inkább meghittebb, romantikusabb együttlétekre gondolok, mint a beszélgetés, egyszerű szeretteljes ölelés, egy csókcsata, aztán haladunk abban a tempóban, ahogyan kedvünk van, veszekedni úgysem ezen fogunk.
- De cica, most mit mondtam volna? Azt hogy csodaboszorkány vagy, és még az életben nem utaztál mugli buszon? Örülj, hogy téged hoztalak, és nem Alaszkát. – Ezzel most nem ver át, pontosan tudom, hogy ilyesmivel csak viccel, ennyi előnye már megvan annak, hogy nem csak randizgatunk, amely tervben van, hanem már ismerjük egymást ennnyi. Persze belemehetnék a játékba, hogy megsértődést színlelek, veszekedünk, de most annyira jó a kedvem, hogy együtt lehetünk, úgyhogy szelíden válaszolok csak, hogy tudja, hogy őt védtem ezzel.
- Játékpuskával. Lila is van szerintem, csak a lányok a rózsaszínt szeretik. Tudom, hogy te a lilát. – Lépdelünk beljebb, és máris pár standon belül belefutunk a céllövöldébe, úgy látom, hogy kicsi szőkém máris fel van villanyozva a megmozdulástól, hogy még saját ötlettel is álljon elő.
- Persze, ha akarsz. – Na igen, van annyira emancipált nőci, hogy ilyenre ragadtassa magát. Felmutatom a jegyeinket, van benne alapból pár lövés, és ha Lavender kifogyna belőlük, felajánlom az enyémet is, vagy fizetünk felárat. Hagyom, hogy egyedül boldoguljon, és ha úgy látja, hogy mégse megy, legalább egy tartást megmutassak. Én magam többször is jártam mugli játéktermekben, egészen ügyes vagyok az ilyen játékokban, még ha ennek a csöve egy kicsit félrehúz, hogy ne találd el egykönnyen a célt, és sokat kelljen befizetni egy komolyabb nyereményért. Odakönyökölök a pultra, és érdeklődve figyelgetem a szöszi produkcióját.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-14, 21:45


Gerard & Lavender




*Sosem gondoltam volna azt amiről Gerard beszél, ez nekem annyira furcsa, de nagyon jó érzés. Meglep, hogy mindenkiben engem keresett, hogy olyan válaszokat várt a kérdésére amilyeneket én adtam volna, az is, hogy tudta mit válaszolnék. Tényleg ennyire kiismerhető lennék? Vagy ezt csak ő tudta? Én valójában nem kerestem őt senkiben, mert mindig ott volt nekem, igaz, hogy akkoriban nem a szerelmemként gondoltam rá, azt az érzést egyszerűen kényelmességi szempontok miatt nem vettem tudomásul, de Gerard azóta az első nap óta az életem része volt. A többi fiú meg…még csak pótlék sem. Nem kerestem senkiben Gerardot mert tudtam, hogy úgy sem lelném meg másban, ezért okozott akkora dilemmát az egész történet, mert más út számításba sem jöhetett, viszont nem mertem előhozakodni vele, azt meg nem tudtam hogyan vezessem rá szavak nélkül. Erről Missy nem beszélt, pedig örültem volna neki, ő hozzám képest sokkal többet tudott a fiúkról, mindig olyan kedves volt velük és aztán csak a nyálukat csorgatták. Hát én ilyet nem tudok, ez a randis dolog is eléggé csetlő-botló lesz, de már nagyon várom.*
-Tényleg? Ó…akkor Maya sem azt a választ adta amire vártál.
*Emlékszem arra az esetre, Gerard annyira mókás volt, még sosem láttam olyan szenvedőn nézni mint akkor, egyenesen könyörögtek a szemei, hogy szabadítsam meg. Annyira rossz lehetett neki, hogy azóta sem beszéltünk róla, nem mintha olyan nagy titok lett volna, inkább kínos. Be kell vallanom, azóta kerülöm Mayát, mert nem szeretném ha szóba kerülne az eset. Azért egy kicsit kárörvendő voltam akkor Gerarddal szemben, na nem piszkáltam vele soha, és azt hiszem csak egyetlen megjegyzésem volt ezzel kapcsolatban, jó étvágyat kívántam a főztjéhez.
Végül egymásra találtunk, ha előre tudom milyen egyszerű az egész, már rég én léptem volna elsőnek, de nem az volt, márpedig azért nem mert fogalmam sem volt Gerard érzéseiről, ahogy már karácsonykor is mondtam, kusza volt minden a fejemben, pedig akkor még szó sem volt világraszóló szerelemről, csak kerülgettük egymást a megváltozott környezetben. ahogy most is kettesben vagyunk egy olyan helyen ami távol esik a megszokottól, itt a szabályok is másak és azt hiszem ideje lenne felnőnöm, de csak egy kicsit. Igazán sosem fogok. *
-Ó! Nem is tudom, hogy most féltékeny legyek arra a nyuszira és dobjam ki, vagy egyszerűen tekintsem szamárnak szegényt.
*Dehogy száműzöm az ágy végébe, sem a kanapéra, sem két összetolt fotelba, olyat sosem tennék, de azért van bennem némi félsz, vagy egészséges izgatottság az ismeretlentől. Aludtunk már együtt, de az mégsem olyan volt mint itt lesz. A kis kuckómban, véletlenül, egymás karjában, nyakig ruhában, és a Valentin napon is hasonlóképp. Most egyenesen rákészülünk a dologra és biztosan Gerardnak is fura lesz velem, de ő legalább már tudja mit és hogyan, nem jön majd zavarba attól ha itt-ott kivillan a hátsója, ahogy már otthon nálunk is simán ledobta a textilt. Én viszont….hát erre még csak nem is gondolok. *
-Oké! Majd este újratárgyaljuk.
*Nem szeretném ezt most tovább részletezni és kivesézni, elég ha akkor izgulok majd amikor ott állok pizsamában Gerard előtt. Vagyis abban a falatnyi izében ami remek az itteni időjáráshoz, a flanelban biztosan megsülnék, de első igazi éjszakához nem éppen megfelelő. De ezt a gondolatot is elnapolom, elég látnivaló akad már a buszon is, csak nézek ki a fejemből és nem értem miért szállnak fel az emberek egy vasdobozba, hogy fulladozzanak a levegőtlenségtől, és menekülni sem lehet ha baj történik, és azok a hangok amik a lábam alól hörögnek fel időnként, hát olyan mint egy gyomorbajos hippogriffé. *
-Hát azt látom. Bááámulatos.
*Az a bámulatos, hogy a muglik még mindig életben vannak és nem haltak ki mint a dinók. Ezt azonban már nem mondom ki hangosan sem suttogva, csak gondolok rá. Van bőven bámulnivaló, és félnivaló is míg meg nem érkezünk, úgy lépek le a sárga csodáról mint akit kergetnek. Jóééég, nem lehetne visszafelé seprűn repülni? Ezért is meg a buszon való beszólásáért is vállon bokszolom.*
-Vidéken nevelkedett mi? Örülj, hogy nem varázsoltam pattanást az orrodra.
*Mérges vagyok, de csak pár pillanatig amíg el nem felhősödik a tekintete a lelkiismeret furdalástól, már ha át tudom verni. Utána persze felnevetek és ha sikerült becsalnom az erdőbe, akkor azért kétszeresen nevetek. Ez a vigyorgás marad meg az arcomon egészen a vidámpark bejáratáig, aztán megint jön egy nagy csodálkozás és újra vigyorgás amikor Gerard átkarol és megpuszil. Azért nem vagyok annyira vidéki, hogy ne ismerjem meg a fényképezőgépet, azt is tudom, hogy milyen kép készül majd rólunk, de akkor is fura, hogy nem mozgunk rajta.*
-Látom, sosem fogom megszokni…..Mindent….ebben a sorrendben jó lesz………RÓZSASZÍN PANDA? Lőni? Mivel, pálcával? Ki csinál rózsaszín pandát? Ö…lila nincs?
*Hát kész vagyok a rózsaszín pandától, hát még ha meglátom és kiderül, hogy Gerard most kivételesen nem hülyült velem, tényleg van ilyen panda. Gondolom plüss. *
-Én is lőhetek?


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-12, 19:07


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]



Mindaz, amely most spontán módon kibuggyant az elmémből, csak opció. Egyátalán nem akarom ráerőltetni az akaratomat. Ez csak egy elképzelés, amelyben úgy módosítjuk a részlekteket, ahogyan mindkettőnknek megfelel. A szeme csillogásából nagyon úgy tűnik, hogy imádná, ha mindezt megjátszanánk. Nekem pedig az örvendetes, hogy így reagál. Érdekes módon azt leszámítva, hogy olykor civakodunk, vagy hogy bedobtam a törölközőt, mert úgy véltem, hogy ő úgysem szeret viszont, szinte eszményi a kapcsolatunk. Sosem fogom elfelejteni azt a valentin napot, amikor Penny úgy győzködött, hogy tegyem meg, Lavender ennyit megérdemel, hogy szedjem össze a bátorságomat, ha más lányokkal tudtam felszínes kapcsolatokat ápolni, akkor a barátommal, aki igazán fontos, minumum őszintének illene lennem. Életem legkockázatosabb vallomása volt, mindent feltettem egy lapra, lehetett volna betli is a vége. És nem, hatalmas meglepődések után Lavender is felülvizsgálta az érzéseit, amely nála talán nem volt annyira tudatos, mert láttam némi zavart az arcán, mégis viszonozta a második csókomat, amelyből már az elsőt is halálosan édesnek, aranyosnak gondoltam, nem éreztem úgy, hogy lemaradt volna róla, vagy hogy bénázna, ennek így kellett lennie. Első sorban voltunk barátok, akiknek össze kellett csiszolódniuk. Azzal hogy most már nem csak azért ölelhetem meg, hogy megnyugvásra leljek a karjaiban, hanem pusztán a fizikai élvezet kedvéért, nem semmi dolog, ha úgy nézem, abból a szempontból, hogy már egy pár vagyunk.
- Pont időben? Gondolod? A végén olyan furcsa volt, mindenkiben téged kerestelek. És ha másféle választ kaptam, mint amit te szoktál adni... egyenesen.. rosszul éreztem magam. – Vallom be az igazat, már attól kirázott a hideg, ahogyan Maya megérintett, túlságosan elhíresült az, hogy imádok lányokat szédíteni, pedig ez csak a felszín volt, a valóság szerint nem is a fizikai kontaktus volt a lényeg, hanem amolyan oldjuk meg mindenki lelki és fizikai szükségleteit, de hát mindenki azt látja ebbe, amit csak akar. Jenine is mást akart, nem érdekelték a lelkiek, Sadie is csak amolyan kockázat nélküli pasizást akart. Valahogy egy idő után mindez annyira idegen volt... Taszító. Nem mondom, hogy akaszkodjunk Lavenderrel egymásra, lesznek nekem is majd barátaim, akár még lányok is, ám kell egy olyan mentsvár, hogy ne csak jó haverokként tudjunk egymásra gondolni, hanem... szerelmesekként. Amelynek része lesz majd egyszer egy gyűrű, amely a pár hetes kapcsolatunk illetően rém korai lenne, ám az, hogy megtaláltuk egymásban a tökélyt, bizakodással tud eltölteni. A családjának nyilván nem mondanám a nyilvánvaló szimpátia ellenére sem. Ám ha hetedikes lesz, és ezzel együtt nagykorú, el tudok képzelni egy eljegyzést a következő tanév végén, ha akkor még nem jött rá, hogy már megunta a fejemet.
- Csakis akkor, ha a cica száműz az ágy végébe, vagy a földre. – Kacsintok, számomra egyértelmű, hogy a nyuszikendő csakis az éjjeli szekrényre kerülhet, és ahogyan eddig is átölelve alszunk, nem gondoltam intim dolognak a náluk alvást sem, igaz, akkor nem éjszaka tettük, mert akkor le is csavarták volna a fejemet a szülei, hanem csak úgy nappal a kuckójában, ha csak úgy ránk tört a fáradtság, vagy ugye a szükség szobájában Valentin napon. Ez most más lesz, ha szükséges akkor minél több ruhát hagyunk magunkon, ám már ismerhet annyira, hogy még ha fehérneműben lennénk is, akkor sem siklana máshová a kezem, mint ahova reálisan illene, és az átölelésekor nem ragadtatnám magamat még véletlenül sem merevedésre. A szerelmem sokkal fontosabb, és erőteljesebb gondolatokat sugall, mint a szexuális vágyam.
- Nem, azért annyira laza nem vagyok, hogy csak úgy át tudjalak ölelni a lábammal. – Ezzel most nem arra utalok, hogy kicsit is nagydarab lenne, hanem ennyire zavarba nem akarom hozni, hogy így rá simulok. Csak a hasa alatt, vagy a vállát átölelem, és magamhoz húzom, aztán ha elzsibbadnánk, hát mindenki fordul, amerre jól esik, éjszaka úgyis többször is egymásra találunk még, ahogyan eddig is.
- Naná. Hidd el, a muglik is egész találékonyak, bármilyen hihetetlen is, mágia nélkül is tudnak boldogulni. – Ezt már egészen halkan odasúgva mondom neki útközben, hogy még véletlenül is hallhassa senki, hogy miről is beszéljünk. Azért nem lenne jó, ha hülyének néznének, netán valaki még a mentőket is hívná. Édes, ahogyan nézelődik, tátott száját nevetgéléssel kommentálom, mint ahogyan megnéznek minket páran, így hangosabban teszem hozzá, méghozzá angolul, hogy ő is értse.
- Vidéken nevelkedett, nem látott még akkora nagy várost. – Mondhatnám bolgárul is, ám akkor nem értené. Visszafordulok felé, vidáman csóválom a fejemet, ahogyan lassan esik le neki a poén. Rövid utunk tényleg nem tart sokáig, hamarosan a csillogó-villogó park előtt állunk, ahova már sorba sem kell állnunk, a szálloda foglaláskor fizettem ki ezeket is, benne voltak a csomagárban. Mint ahogyan még számos meglepetés, amely Lavender előtt áll. Átlépünk, készül rólunk fotó is, ahol átkarolom, és odapusszantok az arcára, majd megveszem, és nevetve mutatom oda.
- Látod nem mozognak. De ez a normális. Na mit szeretnél csinálni? Óriáskerék, rakéta, vagy dodgem? Netán lőjjek neked egy rózsaszín pandát? – Sorolgatom a lehetőségeket, ez most róla szól, amit csak szeretne.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-11, 08:10


Gerard & Lavender




*Izgalmasnak tűnik ez az egész randizás, valóban frappáns ötlet volt ez Gerardtól de hát neki mindig jó ötletei vannak. Másrészt hálás is vagyok neki ezért, túl a szórakozáson, mert így én is kipróbálhatom magam. A suliban már rég felhagytam a randikkal és ha akadt is olyan fiú aki megkörnyékezett, inkább lemondtam róla a későbbi kudarcot látva magam előtt. Talán az volt a gond, hogy mindig velem egykorú srácok szerettek volna velem találkozni és mint tudjuk a nők előbb érnek meg érzelmileg az ilyen dolgokra, valahogy nem volt meg az egész filingje. Gerard idősebb nálam, érettebb és tapasztaltabb, pontosan tudja mi kell a nőnek, volt alkalma gyakorolni, kiismerni sokukat, a barátságunk pedig engem is nyitott könyvvé tett előtte. Néha úgy érzem egy gondolatolvasó veszett el benne, egy született legilimentor, mert még soha semmivel nem lőtt mellé. mindig is a tenyerén hordozott, már barátként is, a Valnetin napi bál óta pedig csak erősödött bennem ez az érzés. Ahogy sorolja a terveit a randinkkal kapcsolatban egyre kíváncsibban és izgatottabban hallgatom, az egész olyan lesz mint egy kémregény. Titkos surranások, séta, átöltözés a szobában aztán a találkozás valahol amit ugyan előre megbeszélünk, de még sem olyan lesz majd mintha _mi_ találkoznánk, hanem két, egymásnak még idegen ember. Egy férfi és egy nő. Hűűű!*
-Ez nagyon izgalmasan hangzik.
*S persze fülig ér a szám kivillantva az összes fogamat. Én persze minden bizonnyal olyan zavarban leszek, hogy belepirulok minden szóba, tuti biztos nem olyan nő leszek mint az igazi randevúkra járók, de nem baj. Azért is vagyok kíváncsi az egészre, mert Gerardnak olyan oldalát ismerhetem meg amiről eddig fogalmam sem volt. Mi már nagyon jól ismerjük egymást, nem volt szükség bókokra, szép szavakra ahhoz, hogy meghódítson és nem kellett már meghódítania, a mi ismeretségünk és szerelmünk egészen más alapokon nyugszik, sokkal biztosabb lábakon áll, bensőségesebb és értékesebb. Semmi pénzért nem cserélném el a mi egymásra találásunkat, de azért izgalmas lehet egy másik oldalról megközelíteni a dolgokat, ám ez mégsem olyan, hogy „mi lett volna ha”. *
-Nem volt az olyan későn. Szerintem pont időben volt. Még előttünk az egész élet.
*Azért jó érzés, hogy eddig senkiben nem találta meg azt amit keresett, ha ugyan kereste egyáltalán és, hogy én voltam a biztos pont. A gyűrű emlegetésébe azért belepirulok, pedig nem gondoltam én rá komolyan és most sem hiszem, hogy kellene. Ám ennek ellenére megdobogtatja a szívemet ami éppen elég vért pumpál az arcomba. Gerard azonban ezt is elbagatelizálja, mintha nem lenne fontos, pedig tudom, hogy az hiszen annak kell lennie, az ember nem szokott ilyesmivel viccelni. Ő is csak azért csinálja ezt, hogy ne fussak ki a világból. Nem futnék. Nem ragaszkodom hozzá, nem olyan lány vagyok mint a többiek, nem nézegetem a menyasszonyi ruhákat és eljegyzési gyűrűket a mugli újságokban és a külföldi boszidivatlapokban, nem fogok albumot készíteni és naplót vezetni arról, hogy milyen esküvőt szeretnék, nem ezen jár az agyam minden nap. Ám ennek ellenére tudom, hogy bármikor hozzákötném az életemet örökre. Vagyis már hozzákötöttem, csak még nem mondtuk ki hivatalosan, nem tettük le az alapokat, de ez kit érdekel. Nem e körül forog a világ hanem egymás körül. Inkább a jelennel foglalkozom, történetesen a kezemben lévő jegyekkel, melyeknek mindegyike remek szórakozást ígér, ezért nem is tudok választani könnyedén, ám erre nincs is szükség. Felcsillannak a szemeim amikor megtudom, mindkettőt megkapom. Helyettük adom a nyuszit amit Gerardra gondolva készítettem a kedvenc kendőmből, nem mintha gerard nyuszi lenne, nem a szó degradált értelmében, inkább helyes, aranyos, simogatnivaló édes kis nnnyusssszika.*
-Szóval a nyuszival alszol majd?
*Kérdezek vissza galádul. Mintha ugyan nem beszéltük volna meg, hogy az ágy másik – nagyobbik – fele az enyém lesz. Kéz a kézben indulunk kifelé, ennyi elég is volt a hivatalos, karótnyelt bankból, sokkal jobb szórakozás vár ránk, s míg el nem jön az ideje a nagy randinak, addig azért néhány dologról meginterjúvolom. Már nem áll közénk egyetlen rossz emlék sem, persze még mindig fájó lehet neki ezekről beszélni, de legalább beszél róluk és nem hallgatja el, nem temeti magába azokat. Szeretjük egymást, hibákkal együtt, a másik fájdalma a miénk is és így sokkal könnyebb cipelni. Azért persze még így is képes arra, hogy egyetlen mondatával belém fojtsa a levegőt. Ha szó szerint veszem a hallottakat és miért gondolnám másképp, akkor bizony paplan helyett engem gyűr a lábai közé. Ez enyhén szólva is felettébb szexuális utalás.*
-Ó! Ö…szóval nem volt macid. Értem. A lábad közé akarsz gyűrni? khhmmm…azért majd ne túl szorosan.
*Egy kicsit melegem lett és persze elképzeltem a szituációt. Lélegzetállító. Szerencse, hogy elérünk a buszállomásig és rengetegen kerülgetnek minket, a látvány ami ott fogad lenyűgöz. Az a sárga, ócska darab pedig egyáltalán nem emlékeztet a Kóbor Grimbuszra.*
-Biztos, hogy ez el tud menni a vidámparkig?
*Ez egy olyan boszorkány kérdése aki még nem látott mugli buszt. Igazság szerint majdnem így van, azért a londoni buszok sokkal jobban néznek ki, de még azokon sem ültem egyszer sem. Ez a sárga csoda azonban…..amikor felszállunk úgy nézek körbe rajta, hogy biztosan idiótának tűnök. Tátott szájjal, tócsányira kerekedett szemekkel forgolódom még ültömben is.*
-Mi? Jaaa! Neeem, nem vagyok éhes. Apu? Hol?
*Nézek gyorsan körbe apámat keresve, de aztán rájövök, hogy megint csak hülyéskedik, ám a busz teljesen leköti a figyelmemet, nekem már ez is egy vidámpark. Miután leszálltunk, csak nézek a távolodó sárga csoda után.*
-Hát ez! Ez valami fantasztikus volt.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-08, 20:23


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem várok tőle semmit, amit a randit illeti, csak kiváncsi vagyok, mennyire tudja elengedni magát, ha nem tanácsot kérek tőle, vagy játszani akarok vele, hanem egész egyszerűen a nőies gondolatai érdekelnek. Igaz, nőként is lehet cukin okos, vagy vicces, viszont egy igazi randi mégis más, mint a hülyüléseink. Azt pedig igyekszem felé minden gesztusommal sugalni, nem kell összehasonlítást végeznie a korábban látott lányok kapcsán, egyébként sem úgy válogat az ember, hogy egyre tapasztaltabb lányokkal randizzon. Nem lehet ezt szándékosan úgy intézni, hogy mindig megfeleljen az éppen választott annak, amit elvárunk a nőktől. Lavender titokzatos oldalát még nem ismerem, hiszen sok mindent megbeszélünk, de láttam már szolid sminkben, például a karácsonyi bálban, szóval nem is tudom eldönteni, hogy a természetes kislány, vagy éppen a felnőtt szexi cica... nem, mind a kettő ő, és amiről most gondolkozunk, sőt, határozott pasiként még elő is irányoztam, egy vagy akár több igazi randi. Hogy elengedhesse magát, és átélhesse, hogy valaki éppen a női mivoltában képes őt imádni, elcsábítani, figyelmes bókokkal ellátni, hogy az ne legyen giccses, mesterkélt.
- Akkor holnap. Napközben még együtt leszünk, aztán megkérlek, hogy menj el sétálni egyet, amíg a szobában átöltözöm, és adott időre jöhetsz csak vissza. Aztán... megbeszélünk egy éttermet, kávézót, netán szórakozóhelyet, ahol véletlenszerűen összetalálkozunk mint két idegen. Ez még nem teljes értékű randi lesz, ám ha megfelelek, majd kérek tőled randit. – Mosolyodom el, bízom benne, hogy értékeli az elgondolásomat, ha bármi nem felel meg, akkor tudunk változtatni, hogy ne legyen zavarban. Édes tőle, hogy úgy véli, hogy én nem lennék, bízom is benne, csak éppen még sosem randiztam úgy, hogy közben már szerelmes is voltam a kiszemelt lányban. Jó, itt már nincs kockázat, legfeljebb jókat nevetgélünk, ha valami balul üt ki, és megcsókoljuk egymást, és máris tovaszállnak a gondok.
- Nekem erre. Rád. Eltartott, míg leesett, de jobb későn, mint soha. A jeggyűrűre azért még várnod kell, a Brown család kitekerné a nyakamat, ha már most ellopnálak. – Nevetek vele, holott bármennyire is furcsának tartható, de én annyira komolyan gondolom vele, hogy ha már annyi lány volt a karjaimban, nagyjából tudom, hogy kivel tudnám komolyan elképzelni a következő jó pár évemet. Talán megrémül mindettől, ezért próbálom enyhíteni a mosolyommal, nem kell ezt még olyan komolyan vennie, bőven ráérünk, ám bármennyire is rosszfiús vagyok, miért ne lehetnék én a szőke hercege? Így hát átkarolom őt, ahogyan nézegeti a jegyeket, sejtettem én, hogy tetszeni fognak neki, de jobb volt biztosra menni. Ahogyan a tincseivel játszadozom, lassan veszi a lapot, pedig csak húzom az agyát, egyből bántani akar, persze csak játékosan.
- Köszönöm. Régóta nem alszom plüssökkel, de a kendőnyuszit megkülönböztetett helyen fogom kiálítani a szobámban. Már ma este is. – Veszem át az ajándékot, amely anyagi értéket ugyan nem képvisel, mégis a szerelmem keze munkája, eszmei kincs. Indulok Lav-vel együtt kifelé, a nyuszit pedig az oldaltáskám mélyére rejtem, hogy ne gyűrődjön látványosan.
- Nem tudom, nekem elég volt, ha csak begyűrtem a paplant a lábam közé, azt ölelgettem, az gyógyír volt minden szeretethiányra. Most majd téged foglak, ha szabad. – Kicsit szomorú a hangom az emlékidézés kapcsán, de nem akarom, hogy ez picit is rontsa a kedvünket, vagy csak ezért akarjon velem egy ágyban aludni, nem vagyok manipulatív. Miután megvan a buszállomás, nem kell sokáig várnunk, hamarosan be is fordul a miénk, egy sárga, ősibb darab, ami a vidámparkig visz. Már benne vagyunk a délelőttben, nem kell attól félnünk, hogy nincsen nyitva. Pár megállót kell csak menni, Szófia szélén van, igazi kalandpark kicsiknek és nagyoknak, még vizi részleg is van, igaz, nem hoztunk most fürdőruhát, de majd a hajókirándulásra érdemes lesz vennünk a felsőruházat alá, állítólag be lehet ugrálni a vízba valami barlanghoz beúszni.
- Lav édes, majd ha megéhezel, szólj, van itt egy étterem is, persze ha nyalánkságot szeretnél, majd apu fizeti. – Vigyorgok rá, apu alatt természetesen magamat értem. Bólintok, hogy itt kell leszállunk, már lehet látni az óriáskereket, igaz, azon tuti tériszonyom lenne, de a kedvéért bevállalhatom. Felállok, és a kezemet nyújtva jelzek, hogy a következő már a mi megállónk.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-05, 07:17


Gerard & Lavender




*A randi ajánlatával azért rendesen gondolkodóba ejtett. Egyrészt szeretnék olyan lány lenni mint azok akikkel eddig volt dolga, mert minden bizonnyal tapasztaltabbak voltak nálam és tudják mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni, hogyan kell egy fiúval foglalkozni úgy, hogy az ne rohanjon el az első öt percben. Másrészt egyáltalán nem akarok olyan lenni mint ők, mert a jelen helyzetet tekintve nem voltak annyira érdekfeszítőek, hogy egyetlen kalandnál többet akarjon tőlük. Most nem gondolok arra, hogyan alakult ez ki kettőnk között, hogy miért és mi vonzotta hozzám annyira, hogy mindenki másról, az izgalmas kalandokról, a lepedőakrobatikáról lemondjon, arra sem, hogy bennem mikor és mitől fordult át az egész tüneményes, imádnivaló barátság szerelemmé. Mindezeket félre kell tenni, hiszen azon a randin mindent előröl kezdünk, mondhatni tiszta lappal indítunk, bár nehéz lesz mert tudom milyen az amikor valami bántja, amikor szeret, amikor mérges vagy épp elkeseredett, azt is hogyan reagál bizonyos dolgokra és már előre tudom milyen arcot fog vágni. Egyszóval ismerem mint a tenyeremet. nehéz lesz úgy tenni mintha semmi nem történt volna eddig, de mégis izgalmas egy olyan világba belépni ahol még nem jártunk. Együtt biztosan nem. Bár az ő randijai eddig nem arról szóltak amiről a mostani szól majd, az enyém….nyugodt szívvel mondhatom, hogy az első lesz. Persze úgy sem lehet nekiindulni az ilyesminek, hogy előre eldöntjük, olyan lesz amelyiken komoly terveket szövünk a másikkal kapcsolatban. *
-Azt elhiszem, hogy nem lennél zavarban. Már nem győzöm kivárni.
*Azt hiszem ez volt az a mozzanat Gerard távozása előtt, ami megpecsételte a mai napra tervezett tanulásomat. Míg rá várakoztam, egész idő alatt ezen a randevún járt az agyam, meg persze Gerardon minden más viszonylatban. Nem tehetek róla, egész egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, persze a suliban más, ott minden körülöttem lévő tárgy a tanulásra ösztönöz, az iskolai környezet hamar elfeledteti velem Gerryt, legalábbis egy időre és csak annyira, hogy képes legyek a könyveimre koncentrálni. Ám itt és most, amikor kettesben töltjük a szünidőt, ahol egy csomó látnivaló akad és mindezt vele oszthatom meg, amikor felgyorsul a szívverésem ha arra gondolok, hogy este egy ágyban alszunk majd……a fenét sem érdekli , hogyan kell összeállítani a Halálmegváltó bájitalt, vagy a Csontnövesztőt. A kezem is önmagától mozog és alkot, a nagy kendőből alig marad valami ahogy a csomók összerántják a nagyságát, de örömmel adom neki ezt a kis emléket, nekem is tetszik. A nevetésre ijedten tekintek körbe, ez most olyan mint amit én szoktam csinálni, ám Gerard máris átvet egy nem túl előnyös szokást tőlem. Látva, hogy nem is érdekli ki mit szól, én is felhőtlenül és szélesen elmosolyodom. *
-És kitalálnál? Pont olyan lennék mint most? Neked erre van szükséged?
*Nevetek én is, persze viccelek, naná, hogy rám van szüksége, eddig sem titkolta. Szóval ha nem lennék és elmenne egy randira, olyan lánnyal találkozna mint én. szó mi szó, én sem tudnék nála jobbat elképzelni. A jegyeket látva pláne nem írom felül az iménti gondolatomat, Gerard mindig tudja mire van szükségem, tudja mit szeretek és mivel vehet le a lábamról. A meglepetés remekül sikerül, nem tudok választani a két program közül, legszívesebben mindegyiken ott lennék egy időben. *
-Mindegyikhez. De ezt tudod te jól.
*Torkolom le, mert teljesen tisztában van azzal mit szeretek, kár itt játszani a tanácstalan férfit. azt is tudja, hogy ha kicsit is intimebben érint meg – jelen esetben a fülem tövébe adott puszi – mások előtt, akkor elhallgatok. És persze a torkomon akad minden további hang, és egy kicsit elmerülök abban, hogy megint a hajamban turkál, mintha keresne ott valamit, teszem azt madárfészket újszülött fiókákkal, vagy drágaköveket, hangyákat amiktől olyan bolondos vagyok. Visszakapom a kendőt, megint cserélünk én meg hirtelen elpirulok attól amit mond. A fejemet ingatom, kendős kezemmel gyengéden mellkason taszítom, de már én is nevetek. gyorsan meglesz az a nyúlfarok, mondhatni nyúlfarknyi idő alatt és újra nekinyomom a mellkasának immár a farkas nyulat.*
-Tessék Gerard Warrington! A farkas nyulad. És most nagyon gyorsan menjünk innen.
*Még mindig lángol az arcom, fel is pattanok, fogom a táskámat és indulok. Gerard megfogja a kezemet én pedig hálásan kulcsolom az ujjaimat az övéi közé. Csak legyünk minél távolabb a banktól. Ott ugyan nem voltam képes visszavágni, de ahogy kiérünk az utcára már azon agyalok hogyan tréfáljam meg. Egy kis buszozás vár ránk aminek örülök, mert nem nagyon nyílik alkalmam ilyesmire és roppant mód élvezem a muglik között töltött időt. *
-Alaszka már otthon van, hazaküldtem anyáékhoz. Jól elvan ott, ilyenkor végigjárja a házat és borsot tör a házimanónk orra alá, aztán ha megunja kimegy a mezőre és kertitörpéket kerget. Éjszakára anya beengedi a szobámba és az ágyamon alszik a pizsamámba gabalyodva. Szóval neki is megvan a maga alvómacija. Tényleg! Te mivel aludtál kicsi korodban?
*Nem hiszem, hogy ezt a kérdést a randira kellene hagyni, egyébként meg most vagyok kíváncsi rá, és mivel megegyeztünk , hogy nincs köztünk tabutéma, nem hiszem, hogy rossz érzést váltanék ki belőle azzal, hogy a gyerekkorára kérdezek rá.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-07-02, 16:03


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Kedves, ahogy még mindig zavarba tudom hozni? Még mindig? Olyan frissek vagyunk, ráadásként előtte a baráti viszonyunk váltatkozott a hülyülésen át a komoly filozófálgatós beszélgetésekig, mellőzve a romantikát. Az volt az érdekes, hogy még ha nem is értettünk együtt, könnyedén meg tudtuk ismertetni a másikkal a nézeteinket, és magától értetődő volt, hogy találtunk közös nevezőt. A lényeges dolgokban nagyon is hasonlítunk, ez komoly alapját képezte a kapcsolatunknak. A családhoz, a barátsághoz is úgy állunk hozzá, de még a párkapcsolatok terén sem láttam azt, hogy nagyon helytelenítené, amit teszek. Mintha érezte volna azt, hogy szükségem van az állandó sikerélményre, és amit másokkal teszek, az sem a megalázásról szól, sokkal inkább a lelki összefonódásról, a pillanatnyi élvezetről, ha mondjuk fizikai formát öntött. És mindig visszatértem az én Lavenderemhez, ő volt a biztos pont, csak éppen egyre jobban éreztem, hogy ahogyan közeledem hozzá, úgy távolodom másoktól. Végül már senki mással nem tudtam felhőtlenül nevetni, csakis vele. Félreértés ne essék, most, hogy már egy pár vagyunk, nem nyomasztó a többiek társasága, mert tudom, hogy romantikus képzeteket, vagy éppen mondjuk szexuális viszonyt csakis a szőke tüneményhez fogok társítani. Utóbbit majd egyszer, ráérünk, addig beérem a mézédes ajkával, az ölelésével, a csillogó szemeivel, s ahogyan hozzámbújik.
- Azt hiszem nem. Senkivel nem voltak még komoly terveim, de hogy mit tennék egy randin, ahol valóban más minden, mint eddig, el tudnám képzelni. Nem esnék zavarba. Majd meglátod. - Úgy vélem, hogy a holnapi napon megejthetünk egy ilyen spontán összetalálkát, mintha tényleg nem ismernénk egymást. Csak úgy véletlenül, teljesen a nulláról felépítve. Jó, nyilván azért sokkal könnyebb lesz így, hogy nincs benne kockázat, mégis úgy kell kezelnem, hogy nem eshetek ki a szerepemből, nem kaphatom csak fel úgy, hogy megcsókoljam, és nem huzigálhatom a szöszméjét játékosan. Igazi nőnek kell tekintenem, aki a középpontban van, és meg kell küzdeni a kegyeiért. Talán fokozatosan felismeri ő is azt, hogy mit tud megtenni bátran, ha nincsen ahhoz kötve, hogy már barátokként kialakult köztünk egy nagyfokú intimitás, nem kell zavarba jönnie attól, hogy hogyan nézek rá, hiszen nem barátkozni fogunk, sokkal többről lesz szó. Leplezetlenül nyilván nem bámulnám meg, viszont... amit eddig másokban kerestem, azt benne találtam meg, és itt az ideje, hogy ezért jutalmat is kapjon, igazi hódítást. Értem már a kérdését, azon leszek, hogy jól érezze magát. Amikor visszaérkezem a jegyekkel, édesem a tanulás helyett, amit előirányoztunk neki, teljesen mással foglalkozik. Meg sem lepődök, le nem tolom érte. Kacajra ragadtatom magam, jópáran odafordulnak, míg én lehuppanok mellé.
- Lav cica, téged ki kéne találni, ha nem lennék. Akkor kéri a farkát is a nyúl. – Cserélünk, én megkapom a kendőmet, igaz, még teljesen nincsen kész, én máris imádom, ő meg a jegyeket szemlélheti. Nem sokáig, máris le leszek támadva – joggal.
- Mindkettő belefér az időnkbe, csak nem tudtam, mihez van kedved. – Végigborzolom a tincseit, a tarkójánál különösen megcirógatva, majd a füle tövébe kap egy puszit, hogy ne legyen azért túl hangos. Magamhoz húzom amolyan birtoklóan, amíg még tehetem, a randi vélhetően az érinthetetlenségről fog szólni.
- Jó. Akkor a vidámparkkal kezdjük. Na megkapom a farkamat? – Kérdezem kétértelműen, és visszanyomom a kezébe a kendőt hatalmas vigyorral a számon. Nem tudom meghazudtolni magamat, pasi vagyok, meg hát attól még a legjobb barátom is, nem véletlenül szívom a vérét, amikor csak tudom. Ha indulunk, akkor ráfogok a kezére, és kisietünk azon az ajtón, amely egy rejtett lépcsőn át felvezet Szófia utcáira. A cirill betűket tökéletesen értem, már többször jártam itt, már csak be kell tájolnom magam. A vidámparkos jegyekre koncentrálok, és hátam mögött tartott pálcámmal irányba állítom magam. Kiderül, hogy buszoznunk kell. Innen pár percnyire van a buszállomás, arra vesszük hát az irányt.
- Alaszka hogy fog nélküled aludni kiscsillag?







[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 516

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-28, 18:45


Gerard & Lavender




*Mosolyogva ingatom meg a fejemet a kijelentésére, ez nem ellenkezés csak hitetlenkedés. Gerard sosem volt az a tipikus rosszfiú, különben nem láttam volna meg benne azt amit mindig is a felszínre akartam hozni. A cuki Gerry ott volt benn, a lelke mélyén csak akkoriban úgy érezte az nem válik az előnyére. Most már tudom miért akart elmenekülni saját maga elől és azt is, hogy már nem menekül. Az a legjobb az egészben, hogy hiába változott meg egy kicsit, mindent megőrzött abból ami régen volt, akit megszerettem, akit a barátommá fogadtam, akiben mást is megláttam. Egyszerűen imádom, nem kell ezt túlragozni.*
-Imádom a hülyeségeidet.
*Többet most nem tudok kinyögni, az amit az állandóságról mondott és velem hozta párhuzamba egészen ellágyítja a szívemet. Tudtam és éreztem, hogy mindaz ami kettőnk között alakul elég komoly, szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy hosszútávra tervez és én sem voltam ezzel másként, de hallani mindezt, szavakba öntve, az ő mosolyával karöltve egészen más. Bennem akad a levegő egy pillanatra és nagyot kell nyelnem mert a szívem akkorát dobban, hogy gombócot gyúr a tokromba. Állandóság. Jelenleg el sem tudom képzelni pontosan mit jelent ez. Nem gondolok házasságra, ahhoz még ő is fiatal szerintem, előbb a suli és a biztos helyünk a világban, de, hogy mindezt együtt tesszük meg, a másikkal tervezve, minden pillanatunkba bevonva, igen izgalmasan hangzik. Ám nem akarok nagyon előrerohanni, egyelőre még nem is randiztunk igazán, és ezt nem szeretném a hiánylistámra felírni. Egy kicsit el is térek ennek valódiságától a nagy lelkesedésemben, félreértem amit mond, de ettől nem érzem magam rosszul. A magyarázatba persze belepirulok, és átkozom magam amiért nem gondoltam bele jobban a Gerard féle randevúkba, holott pontosan tudtam eddig is, hogy miről szóltak. Hát istenem, elbeszéltünk egymás mellett. *
-Óóó! Hmmm…..azt hiszem értem. De azért csak van egy sajátos recepted arra hogyan hódíts meg egy nőt akivel nem egy éjszakára tervezel.
*Azt hiszem tényleg értem. Nem ismerjük egymást, tehát nem lesz téma az iskola, a vizsgák, a tanárok és a család is csak érintőlegesen. Én mint nő. Ez azért kamaszként nem lesz egyszerű, sosem éreztem magam olyan nőnek mint amilyenre most Gerard gondol, de ez benne a kihívás és az izgalom. Örülök neki, ez mégis más mint amire gondoltam, és így mondjuk elölről kezdhetjük az egészet, lassan beletanulva egymásba – újra – felfedezve az együttlét szépségeit. Azért egy ponton elég frusztráló, hogy mennyivel tapasztaltabb nálam ezen a téren, én még csak bukdácsolok ebben a témában és talán ezért vagyok bátortalanabb is. Ördögi kör ez. Gerard randevús ajánlatával egy kicsit úgy érezhetem, hogy egyenlő esélyekkel indulunk, és remélhetőleg az apró lépésekkel én is ráérzek annak az ízére amit ő már többször is behabzsolt.
A bankba való lépésünk elég mókás, nem tudom megtagadni magam, kirobban belőlem a meglepődés és a lelkesedés. ez az egész utazás egy merő felfedezés, olyan dolgokat tapasztalok meg az oldalán amit eddig soha. aztán persze észbe kapok, elvégre mégis csak hivatalosan vagyunk itt, nem szeretném aláásni a belé vetett bizalmat és a tekintélyét amivel kiérdemelte ezt a megbízást. Hálásan nézek fel rá mikor látom és hallom, hogy mindez nem zavarja, lehetek önmagam ahogy eddig is és mindenki előtt kapok csókot. A suliban nem igazán szerettem mert ez olyan intim és bizalmas, csak a miénk a pillanat, ám Gerard ezt az érzésemet is meg tudja változtatni, most is belepirulok, de egészen másképp gondolkodom el róla. Hozzá tartozom, egyszerű a képlet, együtt vagyunk és ezt mindenki láthatja anélkül, hogy kínos lenne mert megbámulnak. Senki nem bámul meg, noha jobbára koboldok vannak a bankban és őket marhára nem érdekli két szerelmes kamasz, de nem is látok rosszalló tekinteteket sem. Fülig érő szájjal ülök le várakozni de hamarosan elunom magam. Előveszek egy kendőt a táskámból és nekiállok nyuszit csomózni belőle, fejecskével, két nagy füllel, végtagokkal. Már csak a pici rövid farka hiányzik mikor Gerard visszatér hozzám. Mikor átnyújtja nekem a jegyeket, meg sem nézem mit kapok, a kezébe nyomom a kendőnyuszit.*
-Ezt neked csináltam. farkatlan nyúl, de mindjárt csinálok neki, hogy ne legyen szomorú…..mik ezek?
*Csak ezek után szemlélem meg kíváncsian a jegyeket és látva hova szólnak, elfelejtem hol vagyunk. Lelkesen és kissé hangosan borulok a nyakába, megmutatom, hogy tudok ülve is ugrálni.*
-Jaj de jó! Vidámpark? Hajókirándulás! Ez nem ér, nem tudok választani….de, előbb a vidámpark, vagy a hajó? nem, vidámpark. Annyira aranyos vagy!
*Egy cuppanós puszit nyomok az arcára, aztán még kettőt ő meg megint a hajammal van elfoglalva amibe beleborzongok. Nem tehetek róla imádom amikor birizgálja. Egy tincset a kezembe kapok és megcsiklandozom vele az arcát.*
-Vidámpark.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 249

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-06-26, 20:25


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Mert neked a cuki Gerry kell, tudom én édes. – Ha egy kicsit is az a rosszpasi kategória lennék, mint amilyenről a lányok csak elméleti szinten álmodoznak, akkor biztos, hogy nem kerültünk volna még barátságba sem. Sosem úgy voltam rossz a lányokkal, hogy átverem őket, lábtörlőként használva bármelyiket is, hiszen azt sosem értettem, hogy ez kinek állhat érdekében. Sokkal egyszerűbb barátkozni, jól érezni magunkat együtt, szórakozni, hogy végül jó szájízzel távozzunk még egy éjszaka után is. Lavendertől pedig már mást akarok. Ahogyan az elejétől. Barátok lettünk, azt hiszem hogy ő is látta, hogy a boldogságra törekszem, a sajátoméra, és másokéra is egyaránt. Nem mondom angyalnak, hiszen rengeteg tévedéssel járt mindez, ám már itt vagyunk, a családja egész egyszerűen bűbájos, kicsit mintha az enyémet is pótolnák, anyát azért majd mégiscsak bemutatnám neki, számára azt hiszem ez is külön élmény lesz majd, amilyen drága mindenen fel tud lelkesedni. Igaz, hogy nekünk nincs Türkíz Mezőnk, és közel sem olyan családias a miliő, mégis, pontosan tudom, hogy jól érezné magát, hiszen együtt lennénk, és én is belevonnám a saját életembe. Mint ahogyan most is teszem, ráláthat picit a munkámra, ide még nem is hoztam senkit, hiszen nem szokásom nagyon kiterjeszteni a hatáskörömet az iskolán túlra. Mégis... az ember a párjával ne ismerjen határokat. Kicsit összekaptunk ugyan ennek rendezése kapcsán, hogy aztán ráébredjünk, csakis azért történhetett, mert mindketten magunk akartuk ezt rendezni.
- Ha bármikor is idegbajt kaptam volna tőled, akkor nem szeretek beléd. Már kell az állandóság, amit te jelentesz. Nekem is vannak hülyeségeim, amiket meg te viselsz el. – Nem merném azt mondani, hogy mindig minden tökéletes lesz, vagy hogy máris házasodjunk össze, mindezzel még ráérünk, hiszen sok év áll még előttünk, aki felé érdekes volt, már úgyis kinyilvánítottuk, hogy összetartozunk. Nem akarok hódítgatni, őt akarom minden nap újra megszerezni, és megtartani. Izgalmas a párosunk, egyátalán nem érzem úgy, hogy ez esetleg ellaposodna, ha mégis kicsit ellutastulnánk, majd beöltözik nővérkének, vagy ilyesmi, a kis szőke bongyor haja eleve olyan cuki, mindenféle játékra bevehethető.
- Sehogy. Nem úgy akarom. Nem egy elcsábítható préda vagy. Adjuk magunkat, de úgy mintha nem ismernénk egymást. Meg akarlak ismerni, mint nőt, nem csak mint barátot. Ha úgy csinálnám mint bármikor máskor, akkor rosszul éreznéd magad, mert az sokszor a szexre van kihegyezve, vagy hogy az ember egy pillanatra azt érezze, hogy nincs egyedül. – Rázom meg a fejemet, én ezt most tényleg másképpen szeretném. Úgy, hogy mindkettőnk életében volt egy fejezet, egymás nélkül, mi lenne akkor, ha úgy költenénk el egy vacsorát, hogy nem feltétlenül érhetünk egymáshoz, még barátilag sem feltétlenül, mégis látva azt, hogy például előttem ott egy csinos lány, és kiváncsi vagyok, milyen ő, nem pedig csak azt, hogy Piton mennyire megszivatta már megint. Azért remélem nem bántom meg azzal, hogy nem kezelem úgy, mint bárki mást. Különben meg nagyjából úgyis tudta a forgatókönyvet, viszont most már valami másra vágyom, arra hogy a szerelmemmel legyünk egy kicsit felnőttebbek.
Azért mégiscsak betartottam a korlátokat, amit én húztam fel, mivel Lav kicsi, legyünk mindketten afféle tinik, akik még ismerkednek ezzel az egész szerelem témával. Szívesen együtt alszom vele, összebújva, az ölelések és csókok maguktól értetődnek, ám azt, hogy picit is zavarbaejtő helyen érintsem... nos annak még nem jött el az ideje, úgy vélem, hogy itt úgy érdemes, hogy ha kicsit is bátorodna, akkor jelzi, hogy mi az elképzelése. Azt nem igérem, hogy ha telik az idő, nem fogom majd szeretteljesen a gömbölydedebb részeit kiváncsiskodva illetni, de még hagyok bőven egérutat, hogy elfogadja magát a közös világunkban. Miután átléptünk a bank titkos bejáratán át, megmosolygom édes kis szerelmem komolytalankodását, mellettem nem kell furcsán éreznie magát.
- Ne fogd vissza magad Lav, engem itt megbecsülnek, mert segítek nekik, nem könyvtárban vagyunk. – Nem mondom, hogy tojjon magasról a koboldokat, mert rosszban sem akarok velük lenni, ellenben tényleg nem kell itt hűde komolynak lenni. Amikor leül, akkor egy finom csókkal búcsúzom, és mintegy fél óra múlva térek vissza, hiszen kapkodtam ahogy csak tudtam, a széfnyitogató kobold a végén már rikácsolt, hogy mit sürgetem. Lecsüccsenek mellé, és négy jegyet adok át neki. Kettő vidámpark belépő, kettő pedig hajókirándulás. Még dél sincsen, akár mindkettő beleférhet, szerencsére gyorsan végeztem, és ha csak nem hívnak vissza a következő napokban, akkor letudtam a munka részét.
- Rajtad áll a választás. Melyik legyen most? – Simítok végig a fülétől indított cirógatással a göndör-hullámos szőke tincseken. Nem sietünk sehova, így nem kell felpattannunk, akár itt a bankban is megbeszélhetjük hogy merre tovább.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a fától az erdőt

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor nem látjuk

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Vissza az elejére Go down

Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Erdőségek
» Hyuuga Aikan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-