Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb




ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 13:55
Megan Smith

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 13:20
Tim Roberts




A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Megan Smith
 
Christopher Graves
 
Adam Jericho
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Shanna Griffin
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39886 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-12-21, 20:57





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]





*Gerard tudja, ha nagyon jól érzem magam be nem áll a szám és most is csak jár mint a kacsa segge. Felhőtlenül tudok kacagni mindenen és nem kell azt néznem ki figyel fel ránk. Eleinte zavart a dolog a suliban, de szép lassan megszoktam, hogy ott és akkor ölel át ahol és amikor akar, mindennek ellenére figyelmes maradt és nem történt olyan ami McGalagonyt megbotránkoztatná. Csak tudomásul venni van lehetőségem miszerint nem gond ha nincs nálunk sirályeledel, a csók belém fojtja a szót, de nem bánom mert sokkal jobb mint a beszélgetés. Persze attól, hogy nem lököm el magamtól szégyenlősen és élvezettel merülök el a csókjában s az újabb érzésekben melyek azóta árasztanak el, hogy érezhetően csak mi ketten vagyunk – átöltözési ceremónia a szobában – még elpirulok és lopva körülnézek azt kutatva, hogy mit szólnak hozzánk az emberek. A legtöbben nem is figyelnek ránk, vannak akik mosolyogva fordulnak el amint lelepleződtek de az ő tekintetükben sem látok rosszallást. Megkönnyebbülten sóhajtok miután Gerry magának háttal fordít és ölel át, talán érzi is a túl nagy levegővételt, de hiába a pirulás, az ajkaim széles mosolyba fordulnak. Pláne a megkezdett udvarlását hallva teljesedem ki a jókedvű vigyorgásban, mert annak veszem, ez már kész udvarlás és hízelgés. Nem is a „szép” esik jól hanem a „dögös” és vissza sem kell kérdeznem, tudom, hogy őszintén így gondolja. Bár én nem tartom magam annak, Eileen dögös és Dorothy Bedingfield is az, meg Camrise is, én a nyomukba sem érek, de Gerardnak én vagyok csak és ez bármilyen dögösségnél jobb érzés. *
-Az a legjobb, hogy mellettem leszel mindig.A többi nem számít.
*Ezt már a tengernek mondom mert Gerard arra fordított, de egészen hátrahajolok ameddig csak tudok, hogy hozzásimulhassak, kezeimet az engem ölelő kezeire simítom és ott is maradnak egy ideig. Furcsa, hogy még a hipogriffes kijelentéseimre sem kapok értetlen és szúrós tekinteteket, de inkább a jó kedvemet növeli a tudat, hogy _senki nem figyel ránk_. A tömegben is kettesben tudunk lenni, a világ csak a miénk és azt csinálunk amit csak akarunk, feltéve, hogy nem varázsolok. Amikor Gerard megemlítette ezt az utazást és eljátszottam a gondolattal, hogy együtt leszünk az iskolán kívül, távol a Türkiz mezőtől, azt nem tudtam elképzelni, hogy ez az egész milyen lesz. Nem ismertem a muglik világát annyira, hogy bármiről is legyen elképzelésem, erről az egész napos mókáról végképp nem ringattam magamban képeket, az igazság az, hogy egyre csak az járt a fejemben, hogy távol leszünk mindenféle felnőtt felügyelete és fürkésző tekintete nélkül. Ez az egész számomra olyan mintha az egész világot kaptam volna ajándékba, talán Gerry nem is érzékeli de majd` kiugrom a bőrömből. Kit érdekel, hogy tengeribeteg leszek vagy sem? *
-Jaa! Áááá, nem hiszem, hogy ettől a kis hullámzástól rosszul leszek. nem olyan mint zsupsz kulccsal utazni. Na attól tengeri beteg leszek.
*Sosem bírtam, utálom, ezért nem is nagyon akartam megtanulni a készítését de apa azt mondta muszáj mert nem tudhatom mikor lesz rá szükségem. Nem gondoltam ám komolyan, hogy megszököm, pont nem itt tennék ilyet, majd a Türkiz mezőn nyáron ha Gerry eljön hozzánk, mert gondolom az egész nyarat együtt töltjük majd, feltéve ha nem kell dolgoznia a bankban. *
-A tiéd vagyok.*Mondom szerelmesen és szorosabbra húzom a kezeit magamon. Örülök és jól esik, hogy vigyáz rám, és érdekes módon ettől nemhogy gyerekebbnek érzem magam hanem felnőttebbnek. Mintha már házasok lennénk, ennél jobban nem is tartozhatnánk össze. A hajó ringat minket és egyáltalán nem vagyok rosszul tőle, sőt! Kellemes, főleg Gerry karjaiban, és elmerengek egy kicsit ezen az ajándékvásárláson. Olyannyira, hogy a hajó már el is indult velünk. A távolban látni még a várost, a hosszan elnyúló partvonalat és a sziklákon megtörő tenger habjait. Egyszerűen csodálatos.*
-Biztosan van itt olyan hely ahol mások is ajándékot vesznek, majd körülnézünk. Most csak úgy…elvagyunk, jó?





[You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-12-19, 15:21


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

És valóban, drága Lavenderem szája be nem áll, végülis bőven vehetjük azt, hogy ez már a randi, attól még táncikálhatunk és mozizhatunk együtt, nem biztos, hogy az ál-csábításra is szükség van, hiszen nagyon jól érezzük magunkat együtt, most is folyamatosan nevetgélek azon, amit mond, nem csoda, hogy ha belezavarodom abba, hogy mi is volt a téma, így fülig érő vigyorral rázom meg a fejemet, és amikor a tenyerei közé fogja az arcomat lejebb hajtom az arcomat, hogy oda tudjak pusszantani a szájára.
- És tényleg, bocsánat. Kezdek belekeveredni. Sirályok viszont tényleg lesznek, kenyeret azért lehet kérni a kapitánytól, vagy a személyzettől. Benne van a jegy árában édes. – Visszacsókol, így a korlátnak kapaszkodva simulunk össze, egy kissé elmélyítve a nyelvcsatát. Nem tudom, hogy mennyire szégyenlős ilyen tekintetben, végtére is itt nem láthat meg ismerős, így a derekára fonott kezemmel magamhoz vonom, így lágyan-érzékien végigmaszírozom a nyelvét, végül az ajkait szívom be az illatával együtt, hogy aztán a karjaimba zárba megfordítsam, hátulról átölelve őt.
- Nem leszel akkora, mint a bálna, nem kell aggódnod ezért, mindig is szép, dögös leszel. Én meg melletted. – Úgy gondolom, hogy itt a hajón már nem olyan nagy gond, hogy ha bármit is emleget, végtére is úgy okoskodom, hogy a vidámparkban vagy a buszon sem kellett volna annyira visszafognom őt, bárki találhat ki magának játékokat, eleresztheti a fantáziáját, főleg ilyen környezetben. Hiszen olyan kikapcsolódást találtunk ki magunknak, amelyben nem csak ő, de én is visszavedlek gyerekké, és nem feltétlenül mini-nászút jellege van a dolognak, sokkal inkább nevetéssel teli játékos bolondozásról. Az más kérdés, hogy így felügyelet nélkül mégiscsak sokkal felnőttesebben tudunk egymáshoz is viszonyulni.
- Amikor felkavarodik a gyomrod a hullámzástól, és rosszul leszel tőle. – Bólogatok vidáman, és csak remélem, hogy az alig negyven perces ringatózástól azért nem lesz hányingere. – Nem szöksz sehová, az enyém vagy. – Rázom meg a fejemet, igaz, hogy játszhatunk Hamupipőkéset, ám azt nem egy idegen országban fogjuk megtenni, a szülei le is kapnák a fejemet, ha csak úgy elhagynám a kislányukat. Lavender felnőttes, de még nem felnőtt, jobb lesz vigyáznom rá.
- A hajó éppen nem, de valami ajándékot. Apukádnak egy ital, vagy egy kulturális szuvenír, anyukádnak mondjuk itteni hímzések, egy szép kendő, vagy ilyesmi. Te jobban ismered őket. – Most már a korlátnak támaszkodunk, a hajó pedig mozgásba lendül, és csakhamar útra is kelünk, immár a sziget a célpont, ami innen is látható, percről percre nagyobb lesz.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-12-12, 09:43





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]





-A Roxfortban különb dolgok is történtek velünk, azt hiszem egy kis kukoricától és kólától nem lesz semmi bajom. A muglik behalnának ha megennének egy zacskó Bagoly Berti féle mindenízű drazsét.
*Rossz emlékeim csak akkor lesznek erről az egész nyaralásról, ha mi ketten úgy összeveszünk, hogy iskolakezdésig sem békülünk ki, az pedig valljuk be őszintén teljességgel lehetetlen. Egy bunkó srác nem tud keresztbe tenni nekünk, nincs akkora hatalma mint egy felső éves Mardekárosnak és ő sem tudna minket szétválasztani.
Annyi új dologgal szembesülök, hogy a feléről kérdezni sincs sok lehetőségem, így folyamatosan jár a szám, talán azért siklik el Gerry néhány válaszomon, már másodszorra emlegeti a kókuszdiót, pedig nekem eszembe sem jutott. Két tenyerem közé fogom az arcát, hogy teljességgel magamra hívjam a figyelmét és úgy nézek a szemeibe, kicsit még pipiskednem is kell, hogy egyvonalban legyen a tekintetünk.*
-Én nem beszéltem kókuszdióról, te hoztad fel először is. És majd akkor mondd, hogy mellettem maradsz amikor akkora leszek mint egy bálna.
*Kap egy csókot a szájára, tudom, hogy a malackával csak hülyéskedett, nem is vettem igazán magamra, egyébként nem érdekel ki mit mond rólam, persze biztosan rosszul esne ha megtudnám, hogy a hátam mögött kövérnek mondanak, de eddig sem foglalkoztam a többivel. Már egyébként abból is a figyelmetlenségére gondolok, hogy ki sem akad amiért fennhangon emlegetem a muglikat és Csikócsőrt hipogriffként, pedig ha a seprűs megjegyzésemet hallották és felkapták rá a fejüket, minden bizonnyal a hipogriff mellett sem siklottak el. A végén még bekerülök valami kórház pszichiátriájára mert bolondnak néznek, olyan szívesen megmutatnám mit tudok, de hát nem lehet mert akkor meg a minisztérium kapcsol le. Amíg Gerard mellettem van baj nem történhet, hiszen a vidámparkban is észnél volt helyettem, és már csak a kísértés miatt sem hoztam magammal most a pálcámat. *
-De nem hoztunk magunkkal semmit, nincs kenyér Gerry, hogyan etessem meg őket?
*az sem teszi könnyebbé jelenlegi problémámat, hogy nem tart gyerekesnek, tudom egy kicsit hozzám „süllyedt” bár mindig is együtt hülyültünk és úgy vettem észre nincs igénye komoly dolgokra, legalábbis nem sűrűn, viszont szeretek esténként a klubhelyiség kandallója előtt ücsörögni és a fejemet a vállára hajtani és úgy megbeszélni az aznap történteket. Akkor nincs semmi hülyülés. Régen is megvolt köztünk ez az összhang, amikor még csak barátok voltunk, és sok olyan dolog van még amin egyikünk sem akart változtatni azért, mert más gyökeres fordulatot vett az életünkben. *
-Gondolom nem, miért az milyen? *Nem gondolkodom most hangosan, elég furán venné ki magát ha azt kérdezném mindenki füle hallatára ami most roppant mód érdekel, miszerint a tengertől hogyan lehet megbetegedni. Vagy épp az a tengeri beteg aki a tengeren beteg? Ezt most nem értem, de nem is baj.* -Éjfélig táncolunk, utána megszököm de ott hagyom a lépcsőn a cipellőmet. *Még fel is emelem a lábam, hogy mutassam a cipőt, ami tök felesleges, és nem is olyan szép mint a mesebeli. Hogy a muglik miket ki nem tudnak találni…..de szó se róla remekelnének átváltoztatás tanban ha ennyire jó fantáziájuk van. Tökből hintó, stílusos. Egyszer kipróbálom. Gerry ötlete nagyon tetszik, erre tényleg nem gondoltam és biztosan igaza van, anyáék örülnének ha vinnék valamit, csak nem tudom mit. *
-Szuper, és mire gondoltál? Mit lehet vinni? A táskánkba még ez a hajó is beleférne. *Ezen a gondolaton elnevetem magam, ahogy elképzelem miként gyömöszöljük be a hajót a tértágított táskába, vagy mikor kivesszük anyáék előtt és kipakoljuk a Türkiz mezőre. Mókás lenne.*



[You must be registered and logged in to see this link.]







[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-12-09, 20:55


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
  Egymást ölelgetve lépünk ki a liftből, s nem túlzottan érdekel, hogy ki mit mond rólunk, Lavender azért mégiscsak tizenhat éves, nem pedig tizenkettő, ebben a korban már bárkinek lehet pasija. Így körül sem nagyon nézek, hanem irány a kikötő. Vigyorogva konstatálom, hogy Lavender cicát nem tudom behúzni a csőbe azzal hogy emlékeztetem a kukoricás kalandra.
- Igaz, csak úgy értettem talán rossz emlékeid lesznek róla. Nem így van? – Nevetgélek, hiszen annak ellenére, hogy meg lettünk merényelve, abból a helyzetből is ki tudtuk hozni, hogy nevessünk az egészen. Sőt, talán még imponáló is, hogy valaki ennyire közénk akart volna állni. Nem csodálom, hogy az illető féltékeny volt ránk, hogy nem tudta nézni, ahogyan a lány ennyire kapaszkodik belém, és szinte le sem tudunk válni egymás ajkairól. Pedig ugye volt idő, amikor úgy véltem, az lesz a legegyszerűbb, ha hátat fordítva távozom, mert úgysem történt meg vele az a csoda, ami velem igen. És most itt vagyunk, úgy, hogy a szülei áldásával egy többnapos kirándulásban legyünk együtt, ez azért nagy szó, főleg ha belegondolok, hogy milyen múltam van. Ő viszont ismer, s tudja, hogy vége, már nem fogok senkire kacsintgatni, az ebben szerzett magabiztosságot csakis rá fogom pazarolni.
- Kókuszdió? Szívem-szerelme nem a trópusokon vagyunk. Ez Bulgária, nincsenek pálmafák. És malacka, az vagy, de nem kövér, hanem cuki, ennivaló. Ha pedig majd az leszel, akkor is melletted fogok szuszogni. – Válaszolok őszintén, hiszen nekem egyfolytában butyuta becézések jutnak róla eszembe, és csak ritkán mondom neki, hogy szivi, hiszen az olyan személytelen amit bármelyik kiscsajnak odamondtam régen. – Szerintem lehet. Ha feldobsz kenyérdarabokat a víz fölé, vagy elkapják, vagy a hullámokban megtalálák. – Rázom a fejemet, egyátalán nem tartom őt gyerekesnek. Már nem. Igaz, hogy még mindig jókat hülyülünk, de ahogyan mostanság néz rám, már tudunk komolyabb témákról is beszélni, nem mintha régen csak a butáskodás ment volna. Akkor is próbált mellettem állni, átérezni, hogy mit gondolhatok, és még a lányok hálójában is miért vagyok annyira egyedül.
- Igen, van egy hangja. Dübörög rendesen. Ugye nem leszel tengeribeteg? A táncomra ma még igényt tartok. – Karolom át a derekát, azaz csak karolnám, mert hirtelen a nyakamba ugrik, lelkes vigyorral kapom el, és megpaskolom a hátsóját, remélem nem érinti rosszul, most már csak megtehetem.
- És tudod mire gondoltam édes? Vihetnél majd valami emléket a szüleidnek, hogy itt jártál. Biztosan jól esne nekik. – Adom a tanácsot, végtére is Lavender nem szokott utazgatni, a Roxfortból senki nem visz haza ajándékot, de ez más. Egy ilyen nagy úton illik tudatni a családdal, hogy őket is elvitte a szívünk, gondoltunk rájuk.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-12-05, 17:23





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]





*Abból, hogy popcornt kérek a mozizáshoz is látszik mennyire nem érdekel az kis közjáték ami a hullámvasúton történt velünk. Persze bosszant, mert haza kellett mennünk átöltözni és nem tudtam tovább élvezni a többi játékot, de végül is az a lényeg, hogy Gerryvel vagyok. Ha már itt tartunk, talán nem is láttam volna meg ma alsónadrágban, pedig amennyire szégyenlős voltam még karácsonykor, most épp annyira izgatott fel a dolog. Egyrészt nem értem magam mert még ilyen érzésben nem volt részem és nem tudom mi történt, másrészt értem én, hogy kezdek nővé érni érzelmileg is és nem kellene ezen ennyire kibuknom. Gyanítom, hogy Gerard mellett egészen másképp élem meg mindezt, az, hogy együtt vagyunk és leszünk éjszaka, egy szobában és egy ágyban, nem nyomaszt, ez egy újabb kaland amit várok már de mégis a lelkem mélyén kicsit félek is az ismeretlentől. Ezt azonban gyorsan elfelejtettem mihelyst kiléptünk a szobából és csak Gerry számat, az előttünk álló tengernyi móka és kacagás. A kérdését amit a pukkadozó nevetésén át próbál meg kigyűrni igazán nem értem, én is nevetek mert ragadós, így már ketten pukkadozunk.*
-Azt…azt a popcornt…azt nem tudtam megenni.
*Világos, nem? Ha már mozi akkor popcorn és kóla, és nem fogok arra a hülye idióta srácra gondolni aki mindezt a menüt a nyakunkba öntötte. Érdeklődve és izgatottan várok arra, hogy elinduljunk a hajóval, bár halvány sütőtököm sincs arról milyen az és mit lehet csinálni azon kívül, hogy nézzük a tengert. Ez a rossz az egészben, hogy vannak diákok akik ismerik a mugli világot és majdnem mindenről tudják micsoda, és eddig nekem az jött le, hogy egészen élvezhető varázslatok nélkül, és vagyok én aki ezen a téren teljesen analfabéta és tök cikinek tartom, hogy még a roxforti lélekvesztőn kívül nem ültem hajón és nem ültem hullámvasúton és fogalmam sem volt milyen a busz. Szó se róla, nagyon jó mindezt Gerarddal átélni és örülök, hogy ő mutatja meg mert nem nevet ki és nem cukkol amiért ilyen tudatlan vagyok, persze mókásnak tartja de nem bántóan, inkább ő is élvezi, hogy ennyi mindennel megajándékozhat. Ki tenné ezt meg velem ha nem a legjobb barátom és a szerelmem? Izgatott vagyok persze, életem legszebb idejét töltöm most, naná, hogy be nem áll a szám és állandóan közbevágok*-Lesznek sirályok? Tök jó!*lelkendezem.*-Kókuszdió? Arról nem is kérdeztelek.*Belekötök minden szavába.* -Szóval malacka vagyok? Kövérnek nézek ki?*Bohóckodom, mert nem gondoltam komolyan, hogy negatívan kritizálna, amúgy meg tudom, hogy van rajtam felesleg, de anya azt mondta ez csak babaháj és kinövöm.* -Én a hipogriffre gondoltam. A sirályokat is úgy lehet etetni?*És kimondom a tiltott szavakat, mint seprű és hipogriff, mert nem fogta be a számat. *
-Tudod most legszívesebben ugrálnék örömömben és tapsikolnék, de az olyan gyerekes, nem?*Ám amikor felbőg a motor és a hajó megrázkódik mint egy ébredező sárkány, önkéntelenül is sikkantok egyet, aztán elkacagom magam és végül….tapsolok. *
-Hát ez csúúúúcs! Ez annyira jó. Olyan mint a Magyar Mennydörgő!Menjünk már! Kapitány! Indulás!
*Felemelem a kezem, bár nem tudom kinek integetek, kapitánynak a nyomát sem látom, csak azok vannak ott akik eloldozzák a köteleket, de végül is mindegy, gondolom csak elindulunk egyszer. Gerry nyakába ugrom és egy nagy cuppanós puszit nyomok az arcára.*


[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-12-02, 21:22


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Azért tökéletesnek nem gondolom magam, hiszen az lennék, akkor a sok alkalmi kapcsolat nem is lett volna, hanem már idejekorán összeakadok valakivel, aki szintén értékes. Lavender az, csak éppen én nem ide jártam, és nem ismerhettem fel, hogy milyen az, hogy ha az embernek úgy igazán van egy olyan lány barátja, akivel mindent megoszthat, akivel odafigyelhetünk egymásra. Azért vagyok tökéletes, mert Lav annak lát, ahogyan én is őt, így ebben a tekintetben valóban törvényszerű volt, hogy előbb utóbb a barátságunk önmagában nem működhet. Már nem sajnálom, hogy színt vallottam, csak utólag az mulattat, hogy el akartam menni, mert nem láttam más megoldást. Nem gondoltam volna, hogy azt kéri tőlem, hogy ismételjem meg. Elsőre nem is esett le, hogy a vallomást, vagy a csókot, végül mindkettővel megtettem, s így váltunk mi a legbutább barátokból valódi szerelmesekké. Már nem kell a többi lányt kitárgyalnunk, s nem kell azon tűnődnöm, hogy éppen merre jár, mert tudom, hogy a szíve az enyém, és ha várni  is kell rá a suli miatt, vége lesz az óráinak, s akkor ismét összebújva menekülhetünk el a nagyvilág elől.
- Ez még titok, pszt! De terveztem, hogy majd a randin véletlenszerűen összejöhet egy mozi is. Popcorn? Nem volt belőle elég? – Kérdezem pukkadozó nevetéssel, éppen most mosakodtunk ki az előző kukoricás adagból. Azért remélem, hogy a nap további részét nem teszi tönkre egyetlen féltékenykedő alak sem, már élvezni akarom ezt a tökéletes állapotot a bongyor kis szőkémmel. Annyira még hadd ne ismerjem, hogy most is kitalálhasam a gondolatait, jobb is így, mert akkor sosem fog unalomba fúlni a kapcsolatunk. Remélem hogy ne arra gondolt, hogy tegyem azt vele ebben a percben, mint a többi lánnyal, mert azon alaposan meglepődnék, az valahogy úgy jönne ki, mintha nem volnék elég tökös srác, hogy ez eszembe jusson. De szerencsére pozitív választ kapok.
- Na majd a hajón olyan érzésed lesz, hiszen siklani fogunk a víz felett. Amúgy nem csak nézelődni lehet, tényleg jönnek majd sirályok, ez már szinte törvényszerű. Ám a másik oldalon lehet majd egy kicsit mászkálni is, megnézni a naplementét, kókuszdióért azonban nem tudok felmászni, Bulgáriában azért nem él. Viszont ott kapunk majd egy szelet sült húst, szereted malacka? – Kérdezem évődő mosollyal, ezen szintén nem kell megharagudnia, valahogy adja magát a helyzet, hogy mindig becézzem őt. Különféle módokon, eddig még nem vonta fel túlzottan a szemöldökét, hogy túlzásba vittem volna. A hajó egyébként nemsoká indul, már szedik fel a horgonyt, és oldozzák el a köteleket. A motor is felbőg.







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-28, 08:17





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]





*Még most sem igazán hiszi el a lelkem egy része, hogy az a cuki fiú, jóképű srác – mert bár nem nagyon randiztam életemben azért még van szemem – pont velem akar lenni minden pillanatban, hogy engem szeret és velem szórakozik a legjobban, hogy gyógyírja vagyok fájó lelkének és sorolhatnám még napestig minek érzem magam mellette, persze csupa jót mondanék. Eddig is, vagyis a Valentin napi bálig is jóban voltunk, a barátja voltam, de ha van egy igaz barátod nem nézed hogy néz ki, nem érdekel akkor sem ha mindenki más röhög rajta, ha te jól érzed magad vele, megértitek egymást és kölcsönösen tisztelitek is. A barátság más, a barátságnak fura mód csak az őszinteség mellett van kritikus szeme, egyébként nem válogat hiszen a külcsín édes mindegy a belbecs a fontos. Akárhányszor rám néz, azt látom a szemeiben, hogy szép vagyok, hogy imád és az utóbbi időben azt is, hogy nő vagyok. Persze tudom, a tojáshéj még a fenekemen van de már töredezik lefelé és nem csak én érzem. Mindettől függetlenül Gerry sosem sürgetett, hagyta, hogy az én tempómban nőjek fel, terelgetett az úton és türelmesen állt mellettem minden pillanatban. Néha azt játszom, hogy nem vagyunk egy pár, hogy nem is a barátom, csak nézem őt ahogyan mosolyog, ahogy beszél, minden mozdulatát és arra gondolok milyen lehet a lánnyal akit szeret, és olyankor irigykedek magamra. Nem csoda, hogy beleszerettem, ez törvényszerű volt, egyszerűen tökéletes. *
-Moziba is megyünk? Dejóóóó! Eszünk popcornt is?!
*Felcsillannak a szemeim, jelen pillanatban eldönthetetlen, hogy a mosolyom vagy a tekintetem ragyogóbb, a torkomat nevetés csiklandozza ahogy mindig Gerard társaságában, mert bármit is tesz jókedvvel tölt el és olyankor kuncognom kell. Minden egyes percet úgy élek meg velem mintha hosszú idő után először találkoznánk, a suliban is a tanítás végén a nyakába ugrom mert annyira hiányzik és már nem érdekel ki látja. Persze a csókot hanyagolom addig míg kettesben nem vagyunk, de akkor mindent bepótolunk. Ahogy a liftben is, a lopott csókok mindig izgalmasabbak és egyikünket sem izgatja ha a másik közben nevet, attól még a csókunk komoly és érzelmekkel telített.
Ez a nyaralás, kirándulás olyan a számomra mintha mindenmásodpercben életet csepegtetnének belém, egyszerre ringat el és feldob, tesz boldoggá, ábrándozóvá és féktelenné, olyan érzés mintha nem férnék a bőrömbe, de tudom, hogy most nem ugrálhatok és lelkendezhetek, mert az roppant feltűnő. Nem csodálkozhatok rá a muglik világára különben bolondnak néznek, pedig sok dologról nem is tudom, hogy micsoda vagy miért van. Ha a nap végén visszatérünk a szállodába, hajnalig sem beszéljük ki a napot, mert tudom, újra kell élnem és be nem áll majd a szám, hogy minden számomra megélt csodát megosszak Gerryvel, és az ő szája is fülig ér majd az elégedettségtől, hogy örömet okozott nekem. A hajón már majd kiugrom a bőrömből, csak egy szó kell, egy pillanat, hogy robbanjak. Nem bírom kivárniGerry válaszát és már ugrálok is és tapsolok örömömben, eljutottam ahhoz a pillanathoz amikor már nem érdekel ki mit gondol, én így vagyok boldog és kész. A hajam már teljesen megszáradt mire ideértünk, most minden egyes tincs ami csak még jobban begöndörödött, mint a rugó úgy ugrál velem együtt. Gerry kérdező válasza jelzi, hogy fogalma sincs mire vágyom épp, de igazából nekem sincs hiszen honnan tudjam mit tehetnék meg. nem ismerem a muglivilágot, nem tudom milyen lehetőségeket nyújt és tartogat egy idétlen boszorkány számára. *
-IGEEEEEN! Ha tudnék repülni seprű nélkül is, megtenném.
*Elvesztettem az önuralmam, észre sem veszem, hogy körülöttünk mindenki felkapja a fejét. Persze nekik fura, hogy seprűt emlegetek, szerencse, hogy nem azt mondtam, hogy: „ha animágus lennék és madár alakom lenne” így is tisztára bolondnak néznek. *-Mit lehet itt csinálni? Csak ülünk a hajón és nézzük a tengert meg a tájat? Lehet sirályt etetni? Tudod úgy mint a hipo……*Ha nem fogja be a számat kimondom. Hipogriffet. Imádom Csikócsőrt, olyan szép, a baj csak az, hogy ő nem szeret engem, ahogy a többi legendás lény sem. Nincs érzékem hozzájuk ezért csak abban tudok gyönyörködni ahogy a többiek foglalkoznak velük. ezen a ponton már annyira boldog és felszabadult vagyok, hogy nem tudom magam visszagyömöszölni a bőrömbe. *



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-24, 20:31


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 


A szemem sarkából észreveszem azt az érzéki pillantást, ami a cicca küld felém. Lavender titokban nő lett, de annyira titokban, hogy még ő sem tud róla. Vagy ha tud, már nincsen annyira zavarban tőle, mint pár hónappal ezelőtt. Én még mindig azt mondom, hogy fiatalka, s a családja sem nézné jó szemmel, ha máris rálépne a nagykorúság ezen ösvényére, ám magamba nézve tudom, hogy szeretem, és nem azért vagyok vele, hogy egy újabb trófea legyen. Ettől még nem hajt a tatár, ha majd megtesszük, onanntól kezdve egy életre választok párt a személyében.
- Majd olyan filmet választunk teljesen spontánul, ami eleve angolul van, és a helyieknek feliratozzák bolgárul. Azzal majd nem kell törődnünk. – Már kezdem magamban összerakosgatni, hogy miről is fog szólni a megismerkedésünk. Valahol szeretném azt megadni neki, hogy lehet ez izgalmas, és még aligha volt benne része. Emlékszem, hogy volt ugyan már egy-egy pasija, de azokkal nem jött ki túl jól. Nem volt meg a barátkozás sem alapnak, mint nálunk, és nem is voltk vele olyan figyelmesek. Valahol én vagyok számára az ideális, akivel nagyokat tud beszélgetni, nevetni, mégis én vagyok az a rosszfiú, akit lasszóval kapott el, és meg tud szelidíteni. Talán ez minden lánynak titkos vágya. Belül pedig sosem voltam annyira rossz, csak magányos, elhagyatott. Ő fel tudta ismerni, hogy talán előfordul, hogy egy sötét sarokban könnyeznék inkább a szokásos flörtölős, hódítós program helyett, de az nem volna menő. Vele sosem kellett erőltetnem semmit, így most, amikor a liftben csókolózunk, abban ismét benne van az a cuki barátság, ami mindig is jellemzett minket. Belenevetek a szájába, ahogyan kuncog, engem ez most jobban érdekel, minthogy mi van a bugyija alatt. Akárhányszor meglátom, kipirulok, és már a karomba is kapnám. Persze tudom én, hogy meg fog történni ez majd kettőnk, de feszengés nélkül, a maga igazán édes valójában, anélkül, hogy bárkiben is törést okozna. Kiérünk a hajóhoz, amely tovább növeli az egyébként is romantikus hangulatunkat, remélem nem érzi soknak. Mivel ő még alig volt muglik között, hagyom, hogy kiszökdécselje magát, a hajó személyzete, s a többi utas érdeklődő tekintetétől övezve. Már nem teszem szóvá, hogy vidéki, miért is kéne mindig magyarázkodni? Az idő kellemesen langyos, a halásznadrág bőven illik a hajózáshoz, s a randihoz is. A nap ugyan még nem ment le, de már aranylón világítva célozza meg a láthatárt, az éjszakai élet majd később indul. A korláthoz indulunk, az indulásig még van pár percünk. Menetrendszerinti járat, szinte kompként működik, csak éppen itt nincsenek autók. A szemközti kis szigetre viszi az utasait, majd úgy egy fél óra veszteglés után vissza. Körül lehet nézni a másik parton, de a valódi élmény a ringatózás a zöldeskék vízfelszínen.
- Repülnél mint a sirályok?  – Kérdezem talányos mosollyal? Delfineket etetne? Az én drágám olyan játékos, ezer meg ezer más kérdést is feltehetnék, úgysem jönnék rá, hogy ebben a szeszélyes pillanatban most mi a vágya.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-22, 08:03





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]





*Még hogy nincs rá okom, hogy zavarba jöjjek, dehogynem, ezernyi okom van rá, kezdve Gerard csillogó tekintetével. Mindig is szerettem vele farkasszemet nézni, de míg régen csak móka volt, most egészen más jelentősége van annak ha egymás lélektükreinek mélyére tekintünk. Mást látok ott, mást érzek közben és ahogy az érzelmeim változásának idejére nem emlékszem, úgy arra sem, hogy _ez_ mikor csapott át valami másba. Talán most is úgy néz rám mint karácsonykor vagy a Valentin napi bálon, de nekem nem ugyanaz, belőlem nem ugyanazt váltja ki és ez egyszerre ijesztő és izgalmas. Annak ellenére, hogy még mindig a mókázáson jár az eszem és gyerekként tudok örülni mindennek ami vele kapcsolatos, nőnek érzem magam. Ez fura mert még nem vagyok teljes mértékben az, de érzem a változást és egyelőre nem tudok mit kezdeni vele. Na ezért vagyok zavarban és bizonytalan. Persze értem én miért mondja, hogy nincs okom rá, azt próbálja sugallni, hogy mindez természetes velejárója a felnőtt létnek és a kapcsolatunknak, hogy előtte bármit mondhatok és tehetek, nem ítél el, nem nevet ki és nem tart miatta kislánynak. A mosolyom amit a fürdőbe való menekülésem előtt ajándékozok neki tele van hálával és a felismeréssel, hogy mennyire szerencsés vagyok amiért ő van nekem és nem más. Ha valóban létezik – és ezek után hiszek benne teljes mértékben – hogy mindenkinek meg van a világban a másik fele, akit a sors kifejezetten neki rendelt és talált ki, akkor Gerard az aki nekem való, aki a másik felem, aki nélkül soha semmi nem lenne olyan mint amilyen lesz. A röpke csók amit kapok és viszonzok ennek jegyében zajlik, legalábbis az én lelkem ekképp raktározza el és amikor nem sokkal később, bemenekülve a fürdőbe a tükörbe nézek, már ennek fényében vigyorgok magamra vadul. Felöltözve nekiállok megszárítani a hajam de csak annyi időt vesztegetek el vele, hogy már ne hagyjanak nyomot a ruhámon a nedves tincsek, az az állapot amikor még nem teljesen száraz és kissé sötétebb az árnyalatuk mint általában, de már nem is csöpög a víztől, olyan….nyirkosan hűvös. A bók amit kapok a szívemig hatol, az újabb csók közben beleszippantok az illatába ami megint csak elindít bennem valami izgalmas érzetet, amit megint csak elhessegetek de egyre jobban szeretném ha kiteljesedne. Vajon milyen lehet ha ez az érzés az egész testemet átjárja? A kezem egy pillanatra eltéved a nyakán, érzem a bőrének melegét, társítva az illathoz már kész érzéki bomba, naná, hogy megint pirulok, és ez így lesz addig míg az összes ilyen érzelem át nem fut rajtam, de az nem most lesz. *
-Köszönöm, aranyos vagy….te is hihetetlenül jól nézel ki, szóval a legnagyobb örömmel randizom veled.
*A szavaim már kuncogásba fúlnak és nagy kedvet kapok ahhoz, hogy ölelkezve maradjunk, ezért „kell” elindulnunk úgy, hogy a keze a vállamon, az én kezem az ő derekán nyugszik. Kicsit bolondos, kicsit mégis komoly és nagyon izgalmas. Így most már mások szemében is mást jelent a kapcsolatunk amire roppant büszke vagyok, és ehhez természetesen jár a minden kettesben eltöltött pillanathoz a csók is, a liftben igazán izgalmas, hogy akkor hagyjuk abba mielőtt kinyílik az ajtó. Nedvesen csillogó ajkakkal, piros orcával, fülig érő mosollyal lépek ki az aulába. Úgy érzem most nyílt egy új fejezet az életemben, de még ebben a fejezetben sem tudnám eldönteni, hogy mit kezdjek magammal ha visszatérünk a suliba. A taxiig elmarad a szökdécselés, pedig nagy kedvem lenne hozzá de hát ez nem illik a mostani hangulathoz és helyzethez. Míg a hajóállomáshoz érünk egyfolytában a várost szemlélem, próbálva minden egyes részletet az elmémbe égetni, szóval az orrom majdhogynem az ablakra tapad, de közben Gerry kezét fogom. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire boldog vagyok, de miért is tenném, a legjobb érzés a világon most itt lenni vele. Sok hajót láttam már életemben, voltak kicsik, csónakok és nagy tengerjárók, az egész iskolával egyetemben elámultam a Durmstrangosok kalózhajóján, de igazából még egyen sem utaztam. Csak az elsős lélekvesztőre emlékszem. Megrázom a fejem, nem hajón még nem utaztam és elképedek mennyi mindenről maradtam le a varázsvilágban. Persze sokkal gyorsabb zsupszkulccsal vagy hoppanálva utazni, de hajóval minden bizonnyal érdekesebb és izgalmasabb.*
-Még nem, de nagyon várom. *Egyre csak a hajót bámulom míg Gerardhoz beszélek.* -Olyan jó, hogy mindezt veled oszthatom meg….vagyis, hogy mindezt te osztod meg velem. Tudod mit csinálnék most legszívesebben?
*Fellépve a hajóra már roppant izgatott vagyok és a hangulatom is szárnyal, megszorítom Gerry kezét és miközben felteszem a kérdést ránézek, a szemeim csillognak és a szám megint a fülemig ér. Vajon kitalálja a gondolatomat?*



[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-20, 12:17


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Valahol mulattat, hogy az édes ennyire zavarban van, másrészt nem akarom, hogy rosszul érezze magát miattam. Teljesen máshogyan néz rám, mint azok a lányok, akiknél természetes volt, hogy ha már randi, vagy ismerkedés, akkor jó eséllyel szex lesz a vége, a drágámmal ez eddig nem merült fel, viszont a hónapok alatt mégiscsak csiszolódunk egymáshoz, annak ellenére, hogy nem simogattam meg úgy, viszont az értintéseimben benne van, hogy egyre inkább nőként kezelem. Kicsi még, ez egyértelmű, viszont úgy vélem, gyakrabban kezd el ilyesmire gondolni, abból az égő vörös pofijából ez tűnik ki. Valahogy akkor nézett így rám, amikor először meg akartam csókolni. Ő valahogy így reagálja le a nagy lépéseket, és valami állati édes, ahogyan a vágy apró rózsái kiülnek az arcára, nincsen túl nagy befolyással az érzelmeire. Ezzel nincsen gond, nekem nagyon is jólesik, hogy ennyire kimutat mindent. Nem sokra mennék egy olyan kedvessel, aki olyan, mint a jégcsap. Hiszen megbeszéltük már Lavenderrel, azon túl, hogy mások lelkivilágát erősítettem, én magam voltam egyedül. Nekem volt szükségem bátorításra, amit csak a barátom adhatott meg, akinek most a vállát puszilom meg, és egy szál alsóneműben mutatkozom előtte. Hagyom, hogy a jóindulatú feszültség megüljön kettőnk közt, s nem mozdulok, hagyom, hogy kiviharozzon, kedves mosollyal nézve utána. Ha már kijöttem a tisztálkodásból, és a ruházatom is menetkész, akkor ülök tehát mellé, és kissé talán lehengerlő pillantással próbálom megnyugtatni, ami lehet, hogy nem a legjobb megoldás.
- Helyes. Nincs is rá okod! – Adom ki az ukázt, olykor bizony nekem kell a határozottabbnak lenni, attól függetlenül, hogy a lábai előtt heverek. Így tehát valóban elfoglalom az ágyat, mivel eddig ténylegesen a szőnyegen ücsörögtünk. Amíg bezárkózik a fürdőbe, addig felteszem a lábamat, és bekapcsolom a tévét, hiszen nagyon ritkán van lehetőségem nézni, a Roxfortban szinte semmilyen technika nincsen. Lavenderéknél sem. Már nem hiányzik, de most kihasználom az alkalmat, hogy kissé visszarázódjak a mugli valóságba egy pár napig. Valami teniszmeccs megy, végeredményben mindegy, csak odabámuljak amíg a drága ki nem jön. Talán még a haját is megszárítja? Végre megérkezik, sikerül ismét rajtafelejtenem a tekintetemet. Azért vállon kell veregetnem magamat, hogy végre sikerült kinyögni neki, hogy szeretem. Pocsék érzés lett volna, ha mással jön össze. Így viszont az enyém, kendőstül.
- Nagyon csinos vagy cicus. Szeretlek! – Nyomok most csak egy puszit a szájára, hogy ne menjünk teljesen nyálasba, s bólintva vigyorgok, hogy együtt tudjunk lépni. Azért a liftben – lévén nincsen liftesfiú – elkapom egy röpke csókolózásra, csak hogy mindketten érezzük, hogy még élünk, de nem viszem túlzásba, hogy ne ziháljunk, amikor leérünk. Csak szépen finoman. Lent már kézen fogva lépjük át a küszöböt, hogy fogjunk egy taxit. A hajón azért kellene enni is valamit, mert már koradélutánra jár az idő, és a reggeli szendicseken túl csak a vattacukrot ettük. Úgy húsz perc lehet, amire kiérünk az állomásra. Fizetek a taxisnak, és kilépünk a mólóra. Előhalászom a jegyeinket, és átadva az ellenőrnek indulhatunk a fedélzetre.
- Na izgulsz már szívem? Voltál már hajón?






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-16, 16:44





Gerard & Lavender

[You must be registered and logged in to see this image.]





*Tényleg nem számítottam arra, hogy Gerard bejön a fürdőbe, de nem gondolom azt, hogy szándékosan tette, mármint hogy nem kopogott vagy kérdezett rá. Tudom, hogy én nem hallottam mert olyan jól éreztem magam, hogy dalra fakadtam, és ez az egyik ok amiért zavarban vagyok azon kívül, hogy két szál törölközőben állok előtte. Vajon mennyit hallott belőle? Szeretek énekelni de nem tudok, nincs olyan jó hangom de a kedvem meg van hozzá, elvégre most először vagyok távol a szüleimtől úgy, hogy nem a suliban töltöm az időt, ráadásul egy fiúval. Még most sem hiszem el, hogy elengedtek vele, de bármennyire is féltenek és vigyáznak az erkölcseimre, azért eléggé felvilágosultak ahhoz, hogy ilyeneken ne akadjanak ki. Szerencsés vagyok, most már két okból is, mert ilyen szüleim vannak és mert Gerard a barátom, a szerelmem. nem sok fiút ismerek ennyire közelről, sőt, de biztos vagyok abban, hogy mások különböző mértékben de kihasználnák az alkalmat. Gerard nem. Csak picit arrébb áll és már látom magam mögött a tükörben és kimondottan szép látvány ez, jó érzéssel tölt el ahogy kettőnket nézem, így egy kicsit olyan mintha kívülről szemlélném magunkat. Azt viszont, hogy megcsókolja a vállamat már nem kívülről látom és érzem hanem teljes valójában és nagyon felkavar, nem rossz értelemben. Melegem lesz hirtelen és a pillangók….hát egy egész seregnyi van belőlük a hasamban. Izgalmas érzés, sokkal izgalmasabb és csodálatosabb mint amikor az ajkaimon csókol meg, pedig az is elég fincsi. Hosszan nézzük egymást a tükörből, lassan egy mosoly születik az ajkaim szegletében, kicsit még szégyenlős de kedves és hálás. Szeretem Gerry-t de amikor ennyire tekintettel van rám, ilyen aranyosan és odafigyelősen, egy kicsit mindig jobban beleszeretek. Talán ettől vagyok merészebb is mikor felé fordulok és végignézek rajta, bár az arcom forró és minden bizonnyal égővörös, furcsa mód nem jövök olyan zavarba mikor karácsonykor hasonló „kosztümben” állt elém. Akkor mókázott és húzta az agyam, most ez egészen más és én is érzem. Nagy sóhaj tolakodik a tüdőmbe be és ki mikor végigsimít az arcomon de már igyekszem is kifelé, azzal, hogy lerántom a törölközőt a fejemről azt szeretném elérni, hogy kevesebb látszódjon belőlem, mintha olyan sokat számítana a valóságban, hiszen a combjaim ugyanúgy kitűnnek a frottír alól. Maga a gondolat teszi könnyebbé a számomra az egész jelenetet, de ugyanúgy kuszaság marad bennem ami miatt elfelejtem milyen sok ruhát pakoltam be és van bőven tartalék. Ezzel csak magamat teszem ki még egy félpucérkodós percnek, míg Gerard már menetkész. Nem tudom mi látszódik az arcomon vagy a szemeimben de nagyon remélem, hogy a meztelenül egymáshoz simulás elképzelése az nem. Mindezen túl még mindig nem ugrik rám, hülye vagyok, eddig sem tette mindig hagyott nekem elég teret és választási lehetőséget, amiért most is hálás vagyok és a zavarom is kezd múlni. Meglepően gyorsan. A csókja finom és távolságtartó ahhoz képest mennyire érzéki, különös és érdekes, hogy milyen könnyedén játszik ezekkel a dolgokkal, mint egy színész, vagy inkább bohóc. A bohócok komolyan veszik a hivatásukat, minden egyes játékukba egy kicsit belehalnak.*
-Egy kicsit, de nem vészes. Majd elmúlik…..hajókázzunk, randizzunk. Megyek….*a fürdő felé mutatok miközben feltápászkodom a szőnyegről ahova leültem és ott maradtam*…..felöltözöm.
*S már rohanok is, nem mint aki menekül hanem mint aki izgatott attól ami történt vele és ami még csak ezután fog. Kékes [You must be registered and logged in to see this link.] veszek, és kék alapon virágos, harang alakú szoknyát, hozzá pedig a kedvenc balerina cipőmet. A kendőm kint van, azt hiszem az ágyon, vagy a táskám tetején ami szerencsére megúszta a kólás kalandot. Izgatottan és jókedvűen, a gondolataimban befészkelődő képekkel repülök vissza Gerardhoz és fogom meg a kezét, hogy hogy egy emelő mozdulattal alálépjek, így a vállamra kerül a keze én pedig a derekát ölelem át.*
-Egyszerre kell lépnünk, különben összegabalyodunk, de nem engedlek el.




 

[You must be registered and logged in to see this link.]
©
[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-15, 11:36


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt hittem, hogy fog válaszolni. Akkor is ha mehetek, akkor is ha nem. Ehhez képest énekel tovább. Így még várok pár másodpercet, nem akarok meglepni őt egy szál semmiben. A törölköző más tészta, úgy gondolom az már egy megengedhető dolog, végülis én is boxerben megyek. Szeretjük egymást, ennyire azért nem kell, hogy szégyenlősök legyünk. Finom mosollyal konstatálom a riadalmát, nem is tudom, hogy saját maga előtt van zavarban, vagy velem szemben. Mögé állok, hogy lássuk egymást a tükörben. Nem leszek mustráló, még mindig nem, pusztán a vállát csókolom meg, ahol nem fedi a pamut anyag. A haján egy kisebbfajta törölköző, ettől még lehet, hogy lecsurog belőle némi bíz, de nem baj. Így még inkább lehet látni, hogy kezd már nőiesedni, nagyon is. Ez az első év, hogy ismerjük egymást, így nem tudok belegondolni, hogy mennyit nyúlhatott a nyáron, most egy fél fejjel lehet alacsonyabb nálam. Ha magamhoz ölelem, éppen beillik az állam alá a mellkasomra. Ezt most nem teszem meg, túl intim volt, hogy alig van rajtunk ruha. Korábban is úriember voltam a lányokkal, figyeltem az igényeikre, Lavendert ráadásul még szeretem is, nem fogok olyat tenni, ami gyors ugrást eredményezne a kapcsolatunkban. Nézem őt, főleg az arcát, elveszek a pillantásában. Szeretném biztosítani róla, hogy kár lenne rohanni, ha ő még kicsinek érzi magát. Törvényszerűbb ha cukikként találunk egymásra, nevetve, játszadozva, semmint ugyanolyan receptet követve, mint amit korábban a többi lánnyal tettem. Hátrafordul, találkozik a tekintetünk, mintha kiváncsiságot is fedeznék fel rajta karácsonyhoz képest. Nem mondom, hogy úgy néz rajtam végig, mint aki máris a fogaival akarná levarázsolni rólam a boxert, de hogy valami megváltozott az utóbbi napokban, az biztos. Ránk abszolút az a jellemző, hogy nem fokozatosan ismerjük meg egymást, hanem lépcsőzetesen, olykor nagyobb hullámokat gerjesztve. Bársonyos mosollyal simítok végig az arcán, hogy csökkentsem a zavart, szinte ég az arca. Kissé még utánanézek, ahogyan a szőkés tincsek kibomlanak, khm.. azért mégiscsak be tud indítani, pedig szándékosan igyekszem nem olyanokat gondolni róla. Becsukom az ajtót utána, hogy még pár másodpercig a zárt ajtót nézzem, véve a nagy levegőket, ám azt úgy, hogy ne lehessen hallani. Aztán beállok a zuhany alá. Hidegnek kell lenni, méghozzá jéghidegnek. Megfázni nem akarok, a látvány ellenben muszáj, hogy tovatűnjön, és átvegye a helyét ismét az, hogy szerelmesek vagyunk, nem pedig szeretők. Úgy tíz perc lehet ez a hidegzuhany, a végén már kész vagyok hozzá engedni hozzá némi meleget, mert úgy kipattogzik a bőröm, hogy csak na, a fegyverzetemre a hideg pedig mégsem a kívánt hatással van. A hajamat is megmosom, és mindenhol, ahonnan még érződött korábban a kólás-kukorica szaga. Amikor készen vagyok, úgy döntök, hogy borotválkoznom nem kell, hiszen az reggel megvolt, csupán némi illatosítót teszek fel. Vittem be magammal tiszta ruhát, egy új alsót, egy pólót, és egy halásznadrágot, hiszen a bankba már nem kell visszamennünk. A hajamat belövöm, igaz még kissé vizes, ám már igazítgató, amíg cuki kis szőkém össze nem borzolja. Kilépek, ha készen vagyok, és meglepődve tapasztalom, hogy az édes még mindig az ágyon ücsörög, ugyanabban a törölközőben, ahogyan hagytam. Rém szexi, viszont meg van illetődve. Melléülök féloldasan, hogy leérjen a lábam, és a kezét fogom meg.
- Cicus, zavarba hoztalak? Sajnálom, majd összeszokunk. Öltözöl? Megyünk akkor hajózni, vagy eleve a randit kezdjük?  – Kérdezek rá, hátha több magabiztosságot tud magára húzni, ha végre megkapja ismét az irányítást. Hogy oldjam a további feszültséget, odahajolok, és finom csókkal nyitom szét az ajkait, hogy ne csupán üdvözöljem, gyengéden találok rá a nyelvére, ám itt most csupán ennyi, pár pillanat után visszaülök a helyemre, hogy válaszolhasson.
Ha nekilátna öltözni, akkor visszamehet a fürdőbe, vagy ki tudok én lépni a folyosóra.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-12, 08:05


Gerard & Lavender




*Egy kicsit elrepült velem a seprű, észre sem vettem mennyi idő telt már el mióta a fürdőben vagyok, de annyira jól éreztem magam. Nem csak azért mert végre lemoshattam magamról a ragacsos kólát és a hajamból kiszedegettem a maradék kukoricát, hanem mert az egész nap, amiből még jócskán hátravolt, olyan jól sikerült. Ha leírhatnám a kedvemet akkor egy fülig érő, százfogú beragadt mosolyt rajzolnék le, ami általában az arcomon látszik amikor Gerryvel vagyok. Hosszú utat tettünk meg a barátságunk kezdete óta, sosem gondoltam akkoriban, hogy egy pár leszünk, nem hittem abban, hogy Gerry másképp is gondolhat rám egyszer, igaz én sem gondoltam rá barátnál többre, valahogy mindkettőnk számára ez elképzelhetetlen volt. Talán mert annyira jól éreztük magunkat a másik társaságában, szabadnak és könnyednek, hogy nem akartuk elrontani. Ha tudtuk volna, hogy ezt elrontani nem lehet csak még jobbá tenni, már az első percben egymás nyakába ugrottunk volna. Azt hiszem ha kihagyjuk a közbeeső lépéseket, akkor is itt tartanánk ma, nem is lehetne másként. Összeillünk, kiegészítjük egymást, ahol az egyikünknél hiány van oda a másik foltot ragaszt, és minket még a számtalan folt is boldoggá tesz.
Lelkesen és önfeledten énekelek tovább, nem is hallom Gerry hangját amint visszakérdez, csak megérzem, hogy ott áll mögöttem. Nem tudatosul bennem lépésről lépésre, hogy nyílik az ajtó, légáramlat kúszik be és hűvös csókként telepedik csupasz lábaimra és vállaimra, de mindezek együttvéve teszik teljessé azt az érzést, ami Gerard jelenlétét a nyakamon égnek meredő pihék jelzik. Elnémulok és mozdulatlanságba dermedek, hogy bizonyosságot szerezzek arról, az érzés nem illúzió, nem a képzeletem szülemény. A tükörből nem látom mert pont nem olyan szögben állunk egymáshoz viszonyítva, ezért csak akkor válik biztossá, hogy mögöttem áll, mikor meghallom a hangját. A szívem menten kiugrik a helyéből, érzem, hogy elpirulok, hirtelen csak arra tudok gondolni, hogy pucér vagyok és Gerry mindent lát. Ösztönös gondolat ez, még nem jutottam el odáig, hogy mindez természetes legyen, és amikor a nacijáról beszél, amit le akar dobni, nem tudom mitől, megijedek. Persze az ösztönök egészen másképp működnek mint ahogy kellene, és minden életkornak megvan a maga ösztöne, így naná, hogy egyből megperdülök, hogy lássam mielőtt még az agyam arra utasítana, hogy _ne_nézzek_oda! Kikerekedett szemekkel bámulom Garardot mint aki még nem látta félmeztelenül, pedig de, volt már részem ebben a kiváltságban karácsonykor, de akkor mást éreztem belül. Akkor zavarban voltam – nem mintha most nem lennék, de már ez is más – és elfordultam, mert úgy illik. Most nem fordulok el s bár azért pirulok rendesen, végignézek rajta, kicsit hosszabban megállva egy bizonyos pontnál, ahol a szívem még jobban kezd dobogni, már a torkomban jár és amit nem éreztem karácsonykor most nagyon is kifejező, mintha pillangók szárnyai verdesnének a hasamban. Oda is kapok mert fura és ismeretlen az érzés, és csak nagyon nehezen tudom a pillantásomat Gerard arcára erőszakolni, válaszként csak pár bizonytalan „ö” jön ki a torkomon aminek a vége egy nagy nyeldeklés. Azzal a kezemmel amiben a samponos flakon van, a szoba felé mutatok jelezve, hogy kimegyek de csak három másodperccel később mozdulok. ~Méltóság Lav, méltóság.~ *Kihúzom magam, elindulok, mielőtt ellibbennék Gerry mellett a kezébe nyomom a samponos flakont hiszen szüksége lesz rá és nagyon büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán eszembe jutott. Aztán felszabadult kezemmel a fejemen lévő törölközőért nyúlok és lerántom, így a nedves hajam a vállaimra omlik, hideg de legalább eltakar belőlem valamennyit. Kisétálok, egyenesen az ágyhoz megyek, de mikor megérkezem oda eszembe jut, hogy bent hagytam a tiszta ruháimat. Addigra feltételezhetően Gerry már magára csukta az ajtót, így várnom kell míg elkészül, szóval lesz még egy ilyen „furcsa de nem kínos” alkalom, hogy törölközőben lát, ebben a zavart állapotomban nem jut eszembe még az is, hogy a táskámban van még másik tiszta ruha, így tétlenségre ítélve magam lecsúszom a szőnyegre és az ágykeretnek dőlök. Most tudatosul bennem, hogy a kapcsolatunk ismét lépett egy nagyot előre és jobb ha ezt most tisztába teszem a fejemben, el kell gondolkodnom azon hogyan tovább, elvégre Gerry kész férfi, már jócskán túl van az én első lépésemen és ahogy nézett rám, minden bizonnyal többre is vágyik mint szenvedélyes csók. Ezen át kell rágnom magam s míg ezt teszem el is képzelem, bár sok fogalmam nincs arról milyen érzés lehet meztelenül egymáshoz bújni, a pillangók rendesen zsibongásba csapnak a hasamban és a szívem is tamtamba kezd a torkom tájékán. Izgalmas, kellemesen izgalmas és most kezdődik el bennem a vágy és az ész vitája. Önkéntelenül a hajamhoz nyúlok és elkezdem babrálni, össze-vissza fonom a még vizes tincseket, nem figyelek oda mert folyton Gerry jár a fejemben. *


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-08, 20:03


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem nagyon vettem észre, hogy tényleg követne valaki. Legalábbis nem néznek többen, mint régen. Akkor is hihetetlenül sokakat ismertem, jóban voltam velük, magától értetődő volt, hogy szerves része vagyok az iskolának, és nem hinném, hogy Lavender nem bízik bennem. Főleg mivel korábban is igen gyakran beszélgettünk a dolgaimról, a hódításokról. Nem próbált lebeszélni, tulajdonképpen nem szólt bele. Ő volt az egyetlen, aki úgy nagyjából mindenről tudott velem kapcsolatban, és ez most sem változott meg. Felismerte a változást, ahogyan Jenine és Sadie környékén már nem nagyon volt kedvem másokkal lenni, Mayát a szeme láttára utasítottam el, mert már nem volt rá igényem, hogy lelkileg is figyeljen rám valaki, ott volt ő, aki az elejétől is megtette. Noha a hódításaimmal más lányoknak is segítettem az önbizalomépítésben, úgy vélem, ez bizonyos pont után már másokat kell keresniük, olyan lovagokat, akik még benne vannak a játékban, amelyből én újat nyitottam a párommal. Ha véletlenül észre is venném, hogy Lavender egyik barátnője figyel gyanakvóan, akkor is megérteném, hiszen a lányok már csak ilyen összetartóak, s elég egyedi életet éltem korábban, vélhetően vannak olyanok, akik nem szeretnék, hogy bántsam őt. Remélem, hogy az én Lavenderem a mini-nászutonkon tényleg jól érzi magát, hiszen le sem tagadhatná, hogy mennyire odavan ezért az egészért, úgy sikongat, még a vidámparkos merényletet is hihetetlenül profin, életvidáman kezelte le, előtte meg úgy felképelte azt a srácot, igazi griffendéles. A maga idegesítő-cuki módján az sem érdekelne, ha megfájdulna a szám, annyit csókolnám az övét. Az alváson gondolkozom lassacskán, hiszen még megyünk ugyan hajókirándulni, de úgy tervezem, hogy szundítunk majd egy keveset egymás karjaiban, aztán megcélzom magamnak a kanapét, mert nem akarom, hogy kicsit is rosszul érezze magát, ha mondjuk a cicijére, vagy a fenekére téved a kezem pusztán megszokásból, hiszen ha együtt alszom egy lánnyal, akkor ez már mind természetes. Nekem igen, de neki még nem. Meg hát reggel a kötelező ágaskodásnál nem kéne rosszul éreznie magát fészkelődnie, hogy na vajon most nekiesek, vagy csak szimplán ilyenek az ösztöneim. Szóval miközben fürdik, és dalolászik levetkőzöm, és a szoba sarkába hányom a koszos göncöket, már csak
Az említett boxer marad rajtam. Kissé nyújtok, hogy lefoglaljam magamat, a tévét végül mégsem kapcsolom be, a mugli hírek annyira nem érdekelnek. Amikor már úgy gondolom, hogy tutira fel lehet öltözve, akkor a kopogással félbeszakítom az éneklést, aztán elgondolkozom rajta, hogy nem refrén miatt szólt ki nekem, vagy nem is hallott, csak véletlenül pont ide illik ez a sor. Hümmentek... nem akarok zavarni tényleg.
- Lav...cica! Biztos? Akkor megyek! – Még kivárok pár másodpercet, ha mégsem lenne rajta semmi, akkor legalább egy törölközőt maga elé kaphasson, aztán benyitok, szépen lassan, hogy ne lepődjön meg. Azért nincsen meztelenül, de ilyen törölközős hajjal, törölközőben még nem láttam. Igazán... dögös, még ha eddig inkább kislányként, barátnőként gondoltam rá, de ebben a percben roppantul szexis, talán a nedves válla, vagy a kipirult arcca teszi azzá. Rajtam csupán az alsóneműm van, már láthatott így karácsonykor, azóta azért eltelt pár hónap, és nem adtam ráadást. Hát most tessék.
- Jöhetek fürdeni? Furcsa illatú kezd lenni a hajam. Kimész, vagy... ledobjam a nacit, és csak csobbanjak be? – Kérdezem csípőre tett kézzel. Na igen, imádom annyira, hogy megadjam a választás lehetőségét, ha akar megnézhet büntetlenül. Ha zavarban lenne, hát istenem, örökké úgysem fogok előtte bújkálni.







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-07, 05:44


Gerard & Lavender




*Nem érdekel mennyire vagyok ragacsos és, hogy szinte már mindenhol folyik rajtam a kóla amit a ruhám még nem ivott magába, olyan jó kedvem van, hogy ha ki tudnék ugrani a bőrömből akkor megtenném. Persze nem tudom milyen előnyökkel járna, csak képletesen értettem, nem lenne jó bőr nélkül flangálni. Brrr…..hülye gondolatok, Gerry mellett százfelé szaladnak és csak egy kettő épkézláb. Amióta együtt vagyunk igazán és nem csak barátként már eszembe jutott párszor a továbblépés, ha nem akarnám akkor is gondolkodnék rajta, hiszen a szobatársaim felettébb nagy érdeklődést mutatnak a kapcsolatunk iránt, ismerik Gerryt, tudják milyen életet élt azelőtt, azt is tudják, hogy barátok voltunk és vagyunk, csak ez a „vagyunk” már egészen más. Azt hiszem ők nem igazán bíznak abban, hogy tartós lesz a kapcsolatunk, nem bíznak Gerryben hiába mondom nekik, hogy ami kettőnk között kialakult annak biztos alapjai vannak és soha nem bántana meg. Ők csak figyelnek és Gerrynek fogalma sincs arról, hogy minden nélkülem megtett lépését árgus szemek kísérik. Legalább diszkréten csinálják, Gerard legalábbis eddig nem hozta szóba, hogy úgy érzi valaki követi. Vicces egyébként, főleg amikor esténként beszámolnak arról merre járt az én szerelmem, arról is tudok mikor könnyített magán…..vagy majdnem. Szóval beszélgetünk róla és rólunk, természetes, hogy szóba kerültek az intimebb dolgok is a csókon túl és persze, hogy gondolkoztam rajta. Még nem készültem fel rá, Gerry azonban talán még akaratlanul is segít nekem ebben, hiszen soha nem támadott le és nem nyaggatott azzal, hogy már ideje lenne, hanem finoman, érzéssel közelíti meg, mindig egy pici lépéssel közelebb csúszva hozzá. Az, hogy közli velem, legszívesebben leenné rólam a ragacsot is egy ilyen finom közelítés, egy picit intim, egy picit vicces amivel elveszi a komolyságát, így mindig napirenden van anélkül, hogy frusztrálna és mindig egy picivel többet gondolok róla. Olyan mintha lassan vetkőztetne le csak épp a gátlásaim ruhadarabjait hámozza le a lelkemről és egyre könnyebbé teszi számomra az előrelépést. Már csak ezért is imádni való. Még a fürdést is meghitté tudja varázsolni azzal ahogy rám néz és megsimogatja az arcom, persze a vigyorgás nem marad el és én imádom azt a két kis gödröcskét is az arcán. *
-Juj az izgi lesz. Már nagyon várom.
*Természetes, hogy izgulok és ez a kedvemen is nagyot lök, nem mintha annyira ráférne, már így is repkedek a boldogságtól, nem csoda, hogy a fürdő után táncra perdülök és énekelek, már a későbbi randinkra gyakorlok. A nagy éneklés közepette nem is hallom a kopogást, sem Gerry hangját amint megkérdezi bejöhet-e, én csak énekelek és táncolok tovább, nem tűnik fel a múló idő, hiszen ha az ember jól érzi magát akkor csak úgy repül. Pedig mennem kéne, hiszen Gerry is szeretné lemosni magáról a ragacsos áldást és kell hagyni neki is időt rá, és hát még annyi mindent terveztünk mára. Az önfeledt éneklés magával ragad és egyre hangosabb vagyok, egyre szenvedélyesebben éneklem a dalt aminek a refrénje így szól: -Gyere, gyere édes!



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-11-03, 20:06


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért nem hiszem, hogy Lavender szülei annyira butuskák lennének, hogy ne gondolnának bele legalább a csókba. Ha Lav nem is, de én vagyok már olyan idős, hogy mindez természetes legyen, így magától értetődő, hogy számára is. Különben meg a Türkíz-mezőn külön szobában aludtunk hivatalosan, és amikor a családja előtt voltunk, akkor maximálisan visszafogottak voltunk, viszont talán már akkor lehetett látni némi vibrálást köztünk. S miután a Valentin-nap óta hivatalos, hogy szeretjük egymást, kételkednem kéne az ésszerűségükben, ha nem jutna eszükbe az, hogy ha elutazunk, akkor senki nem figyeli majd, hogy külön szobában alszunk. Ám más az alvás, és más ha netán elvenném az ártatlanságát. Arról nyilván nem számolunk be, vagyis hát Lavender szíve joga, hogy mit oszt meg a családjával, nem törvényszerű ugyanis, hogy erre lenne kihegyezve a dolog. Elég erős köztünk a baráti kötelék is ahhoz, hogy ne a szex legyen az egyetlen támpont, amire alapozhatunk. Azért nem vagyok annyira álszent, hogy direkt félrekapjam a tekintetemet ha magán érezné, hiszen eddig is tudta, hogy tetszik nekem, és nem csak nyaktól felfelé. Mint ahogyan a lövöldözésnél is szorosan „kénytelen” voltam hozzá simulni, logikus, hogy ha tudja rólam, hogy már van bőven tapasztalatom, mellette nem fogadok innentől kezdve szüzességet, vakságot meg még rövid távon sem. Miután kiszedtem a nyelvéből a szálkát, leszivizem, ez talán még berögződés a régi életem kapcsán, viszont már annyiszor kimutattam, hogy őt teljesen máshogyan kezelem, mint az elődeit, hogy csak nem veszi zokon. Akkorát vigyorog rám, elvileg nincsen gond.
- Legszívesebben leenném rólad ezt a ragacsot édes. – Ez talán kicsit túlzottan pikáns bók a részemről, ezért is van csak óhajtó nyelvtani rendszerben, hiszen ez elméleti vágy, nem több, utalva arra, hogy még így is hihetetlenül aranyos. Kissé bele vagyok esve, na, nem tudok vele mit kezdeni. Ezt már csak halkan mondtam a taxiban, nehogy a sofőrünk furcsán nézzen hátra ránk, nem kell itt a kombináció. Fent a szobánkban a fürdőben engedem a vizét, telepakolva minden jóval, amellyel le tudja magát sikálni. A puszit természetesen fülig érő vigyorral fogadom, én most csupán az arcát simítom végig, ahol éppen nem ragacsos. Nincs nehéz dolgom, mert főleg a tarkóját érte a dobás, és a nyakába csurog, meg a felsőtestére.
- Naná, hogy fogunk. Megbeszéltük, hogy igazi randi lesz, nem? A hajókirándulás után elválunk egy kicsit, aztán majd megkereslek, a többit pedig meglátod. – Döntöm oldalra a fejemet, hiszen ígértem ilyesmit, és fiatal még a nap ahhoz, hogy gyorsan kivégezzük. A hajókirándulás végén is még csak koraeste lesz, nekivághatunk majd az éjszakának. Amíg a lányka fürdik, nem zavarom kopogással, vagy rányitással, csupán a saját ruhámból lépek ki, a boxer marad, nem akarnék kólás-kukoricás ruhában ücsörögni az ágyon. Addig nézek tévét, amíg meg nem hallom, hogy elkezd énekelni. Feltételezem, hogy már nincsen a kádban, és van is rajta valami, így odalépek az ajtóhoz, és bekopogok.
- Bejöhetek cica? – Kérdezek rá, engem nem tud elriasztani akkor sem, ha véletlenül nagyon hamis lenne. Egy igazi egyéniség, aki lehet, hogy megosztó, másokat talán idegesít, nekem meg a világom közepe. Erre mondják, hogy minden relatív. Van még időnk, mielőtt indulnánk, és nyilván nem előtte akarom ledobni előtte a kisgatyát, csak na... valami azért lehetne. Érezni akarom azt a finom illatát, mielőtt még felöltözne.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-29, 07:19


Gerard & Lavender




*Hihetetlenül élvezem a mai napot, a vattacukrot nem különben, lesz mit mesélnem otthon azt hiszem, persze a csókolózást nem mondom majd, nem tudom mennyire térne ki a hitéből az anyukám és ez mennyire lenne hatással a későbbiekre ha Gerard-al el szeretnék menni valahova, mondjuk megint jó messzire. Ez az egész kirándulás mesés, nem is lehetne jobb, Gerry mindent megmutat és az a jó az egészben, hogy mindezt vele élhetem át, nem kell majd mesélnem semmit hanem egymás szavába vágva idézzük majd fel a klubhelyiségben a kandalló előtt a jobbnál jobb történeteket, például a nyakunkba szakadt kólás áldást. Bár abban a pillanatban elég bosszantó volt, de nem hagytuk, hogy ez elrontsa a szórakozásunkat és mi mg ebben is jók vagyunk együtt. A kérdésére csak hümmögök és csillogó szemeim mellett lelkesen bólogatok, mivel tele van a szám vattacukorral. A tökös pite után ez lesz a második kedvencem, csak az a baj, hogy túl messze van, nem is tudom, Londonban vajon árulnak vattacukrot vagy csak az ilyen vidámparkokban? Amikor félrenéz nem tudom miért teszi, különben már rég belepirultam volna, így csupán azt hiszem simán megcsodálja a parkot, vagy épp azt nézi merre menjünk tovább, vagyis a kijárat felé. Természetesen a lopást megtorlom, egy nagy marékkal leszakítok az övéből és azt is befalom, ő már úgy is evett ilyet én csak most ismerkedem a vatta édes és semmivel sem összehasonlítható ízével. Ám a vattacukor evése sem olyan egyszerű mint amilyennek gondolná a boszorkány, a fenébe a szálkákkal, miért nem lehet úgy csinálni, hogy ne legyenek, vagy írják rá, hogy nyalogatni nem ajánlott, de amikor olyan finom, hogy az utolsó pici falatokat nem lehet otthagyni szégyenszemre a pálcán. Gerard segít kivenni, egészen mókás ha arra gondolok amit a többi mugli lát, egy kinyújtott nyelvű lány amint a barátja épp a nyelvét kapargatja, biztosan azt hiszik ez valami fura és különleges rituálé. Nehéz úgy egy szálkás nyelvet öltögetni ha a varázsló lánya közben fülig érő szájjal vigyorog, márpedig belőlem ezt hozza ki ahogy Gerard sajnálkozik, imádom amikor lecicusoz, de ez a „szivi” még jobb. Annyira közönséges, hogy már isteni. *
-Köszi szivi!
*Vigyorgok rá már szálkamentesen, még ízlelgetve a számban a maradék édes ízt. a taxiban aztán hozzábújok, a kezünk összeragad de ez is mókás és szinte minden pillanatban a nevetés csiklandozza a torkomat, nem is kell megszólalnia, elég ha rám néz és máris nevetek. A taxis meg csak les ránk a visszapillantó tükörből, hogy mi a fene bajunk van. Körülbelül hasonló jelenet zajlik le a hotelban is amikor a recepciós elé érünk, ragacsosan színesen a vattacukortól, barnán a kólától és azt hiszem még van kukorica a hajamban is különben miért nézné meredten, csodálkozva és kérdő tekintettel a hajamat. Én csak vigyorgok, az egész nap eddig olyan hatással volt rám mintha megittam volna három pohár bort a karácsonyi vacsorához, megrészegültem tőle. A fürdőszoba ajtajában álldogálva nézem ahogy fél flakonnyi fürdőhabot nyom a vizembe, meg még amit talál, azt mind belenyomja. Nem mondom neki, hogy nem kell annyi és a testápoló nem a vízbe való, elvégre csak gondoskodik rólam, szóval ma 2 in1 lesz a pancsolás, legalább nem kell utána végigkenni a testem krémmel, mert már az is meglesz. Még jó, hogy a sampont nem nyomta a vízbe. *
-Köszi, ez remek fürdő lesz.
*Bólogatok és puszit nyomok az arcára, majd amíg folyik a víz és ő ajánlatot tesz a megfelelő cipőre, addig én összeszedek pár tiszta ruhát amit fürdés után majd felveszek. Szakadt farmer, tarka blúz, kendő a hajamba, persze másik fehérneműt is viszek magammal, és mindent lerakok a kis szekrény tetejére amiben tiszta törölközők vannak. *
-Oké, oké, lapos sarkú. Táncolni is fogunk? De jó!
*Táncolni, táncolni. Gerard-al isteni táncolni, amikor ő vezet olyan mintha a fellegeken repülnék, még magas sarkúban is pedig az nem sűrűn van a lábamon, a suliban úgy is mindegy, legalábbis nekem, én mellesleg állandóan rohangálok, szóval hülyén nézne ki ha tűkön tipegnék. Persze ez más lányokat nem tart attól vissza, hogy divatozzanak, de hát minek?! Amint magamra maradok, a kádba vetem magam, elnyúlok az illatos vízben és vagy húsz perc múlva lépek csak ki illatosan és tisztán, üdén. Magamra tekerek egy törölközőt, egy másikkal pedig a hajamat burkolom be, feltornyozom mint egy turbánt, majd a már említett tánc miatti jó kedvemben a kezembe kapom a samponos flakont és mint egy mikrofont a szám elé tartom. Nincs túl jó hangom de ez sosem érdekelt, nem operaénekesnek készülök, és az ének most is csak azért kell, hogy legyen mire táncolnom. Egy szál, vagyis kettő törölközőben ugrálok önfeledten a fürdőszoba közepén, énekelek fogalmam sincs mit, azt hiszem a Valentin napi bálon hallottam a dalt, néha csak dúdolom hangosan mert a szöveg felét nem tudom, de nem veszi a kedvemet. Hihetetlenül jól érzem magam.*





[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-26, 20:26


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Na igen, ennél ragadósabbak már nem is lehetnénk, így a vattacukor tökéletesen illik ebbe a szimbiózisba. Alig visszafojtott vigyorral lesem, ahogyan drága Lavenderem gyanakodva szemlélgeti a választékot, és persze nem elég, ami a szeme elé tárul, rögtön a saját világából akarna valami ismerőset. A kis bolond, hát ennek az egész kirándulásunknak az lenne a lényege, hogy kicsit kilépjen a megszokottból, és valami újat tapasztalhasson meg. Ezt az én oldalamon teheti meg, hiszen ha már magamban eldöntöttem, hogy egy életreszólóan a párja leszek, akkor nem árt, ha kicsit a másik világot is megismeri. Végül nem nevetem ki, csak beletömöm az eper ízü cukimat a számba, és miután ő is azt választ, nem kell egyesítenünk a kékkel egy lilában az egészet. Talán túlságosan is ragacsos csók lenne az, csak elábrándoztam.
- Tudod cicus, varázs nélkül sokkal unalmasabb az életük, de fel kell dobniuk valahogyan, hogy ne mindig a megszokott mókuskerék legyen. Vald be, hogy számodra is jó dolog most köztük lenni. – Ez nem parancs, csak beszélgetünk. Magától értetődő, hogy a nyögdécselésén nem ütközöm meg, csak észrevétlenül másfélé nézek, hogy a hanghatás, és az arcán feltűnő kéj ne juttasson eszembe semmi provokatívat. Nem mondom, biztosan vele lesz a legjobb majd az összebújás, ha oda jutunk, addig meg kár stresszelnem magamat rajta, hogy sürgessem. Tulajdonképpen ráérünk, hiszen ha megtaláltam a nagy Ő-t, akkor már ténylegesen mindegy, hogy akár egy-két évvel később jutunk oda. Vagy ki tudja hogy mikor. Így is kiéltem magamat elmúlt években, nem biztos, hogy nem árt némi pihenő. A szemöldök emelgetésére már könnyebben el tudom engedni a témát, és csak közelebb hajolok, hogy galád módon az övéből is harapjak. Már tiszta olvadt cukor az egész tenyerem is, de oda se neki, majd alaposan kimosakodunk. A kis buta viszont valóban nem lett felkészítve rá, hogy a pálcát óvatosan kéne nyalogatni.
- Ej... Sajnálom szivi. – Rázom a fejemet, és ha egy pillanatra nyugton marad, mágiamentes megoldással varázsolom ki a nyelvéből a szálkát. Szerencsére jó nagy ahhoz hogy ne bújjon bele a finom húsba, csak felszúródott, a nyelv pedig olyan bámulatosan gyorsan regenerálódik, hogy egy fél óra múlva már alig érzi majd. Ha pedig mégis, adok rá gyógypuszit. Ha készen vagyunk, akkor ülünk csak be, hiszen nem akartam, hogy egyedül, tükör nélkül kínlódjon a kivételével. Bepattanunk a kocsiba, és miután bemondtam a szálloda címét, magamhoz ölelem, hiszen jobb úgy, hogy ha valóban nem kell megbámulnom.
- Rendben. – Bólintok, és viszonylag gyorsan meg is érkezünk. Cseppet sem törődök a szállodaigazgató talán rosszalló tekintetével, végülis egy kész vagyont fizetek ki a szobáért. Felcsattogunk lifttel a legfelső emeletig, és engedve a kérésének nekilátok megnyitni a fürdővizét. Kellemes melegre, hogy szaunaforró azért ne legyen, kap bele egy kiló habot, tusfürdőt, meg illatosító kencéket, hogy csak úgy csillogjon, aztán kivonulok a fürdőből, hogy bezárkózhasson. Addig azonban eszembe valami, amig kifolyik a fürdővíz. – Majd olyan cipőt vegyél, amivel nem billegsz a hajón sem, de táncolni sem gond. Félmagassarkú, vagy hogy hívjátok. – Nem ülök le az ágyra így ragacsosan, jót állok magamért.







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-23, 06:58


Gerard & Lavender




*Azt hiszem eléggé pozitív vagyok jelen pillanatban, a muglik világa igen izgalmas és szórakoztató, még úgy is, hogy közben valami ragacsos, barna izé csorog végig a gerincemen és nedvesíti meg a ruhám, a hajamból pedig két lépésenként veszek ki egy-egy szem pattogatott kukoricát. Az egésznek a lényege Gerard, talán bosszantana a mostaninál százszorosabban is az ami velünk történt, ha nem Gerard lenne mellettem, már elment volna a kedvem az egésztől, és az is lehet, hogy egy életre a muglik világától, de egyszerűen nem tudok rossz kedvű lenni mellette, és elég csak ránéznem, hogy tudjam, a rossz dolgok nem olyan fontosak ha az ő szemei csillognak. Ő most a lovag aki megtorolja a hercegnője elleni sérelmet, és igen kreatív azzal a takonyesővel, és épp ezért nem is érdekel, hogy mindenki minket néz amikor elvonulunk vattacukorért, kárpótol a mögöttünk még mindig csengő nevetés. Én megfogom a kezét, az sem baj ha összeragadunk, majd szétválasztjuk a tenyereinket ha muszáj, de nekem fognom kell a kezét, hogy érezzem is ne csak lássam. Különben meg sokan vannak, elég ha csak egy pillanatra veszítem szem elől és máris eltévedek, persze biztosan megtalálna, sőt talán el sem veszítene mert minden pillanatban rám figyel, de azért nem árt az óvatosság. Az első napunk. Te jószagú Merlin szakálla, és még mennyi nap vár ránk, hogy jól érezzük magunkat, meg kell írnom anyáéknak.
A vattacukorra gyanakvóan nézek, látva, hogy mások előttünk milyen jóízűen eszik, nekem is meg kell kóstolnom, persze ez sem megy simán. Úgy gondoltam, hogy itt is minden van mint a mi világunkban, csak kérned kell, aki manók között nő fel az megszokja, hogy csak kér és csettint és ott terem az asztalon, és a Roxfortban is, egyetlen reggeli kész lakoma. A vattacukor árus kissé furán néz rám, persze szerinte én vagyok fura amikor megkérdezem, hogy tökös vattacukor van-e, mert az a kedvencem, a tökös pite, de hát itt nem divat a tök. Jó, ha nincs hát nincs, sajnos azonban lila színű sincs, ezért kénytelen vagyok olyat választani mint Gerard, mert az biztos, hogy jó, ha már ő eszi.*
-Ezek a mu….izék, eléggé korlátoltak.
*Jegyzem meg amikor a tökös vattacukor helyett arra készülök, hogy az epreset kóstoljam. aztán amikor elolvad a számban a vatta és belerobban az eper íze….hát igen.* -Mmmmmm….ez…annyira…..mmmmmmmhűűűűű
*Percekig szóhoz sem jutok csak majszolok és nyammogok, és hasonló nyögős élvezkedős hangokat adok ki magamból, amire megint csak ferde szemmel néznek a körülöttünk lévők. Gerard kérdésére csak egy pillantással válaszolok, abban minden benne van, felemelt szemöldököm alatt tanyázó csillogó szemeimből az olvasható ki, hogy „na mit gondolsz?” egészen el vagyok alélva a vattacukortól, szóval most egy darabig nem is kell rám figyelni, én sem nagyon figyelek a külvilágra. Főleg azok után, hogy konstatáltam, egy alapos fürdő és hajmosás nem ártana, már úgy is mindegy, ennél ragacsosabb már nem lehetek. Nem a fenét nem. csak bólogatok Gerard szavaira és kérdésére,ebben minden benne van, vigyen ahová akar és úgy ahogy akarja, én most el vagyok foglalva a vattacukorba való merüléssel. mindenféle módon megkóstolom, mert nem csak az íze, hanem és inkább az állaga az ami lenyűgöz. Próbálom két ujjal csippenteni, aztán egyszerűen beleharapok, majd lehúzok belőle egy hosszú szálat és mint a makarónit úgy harapdálom befele. Lehet belőle gombócot gyúrni, de úgy keményebb, aztán egy nyulat is sikerül amit Gerardnak adok. Végül még a pálcikát is lenyalogatom, de az nem egészen balesetmentes. Az egész arcom piros már, nem beszélve a nyelvemről, a kezeimről. *
-Aft hifem fálka ment a nefembfe.
*Mielőtt beleülnénk a taxiba, Gerry felé fordulok, és kinyújtom rá a nyelvem, hogy nézze meg. Egy kicsit szúr és mintha érezném de lehet, hogy még sem. Persze az egész heves nyálelválasztást eredményez amivel meg kell küzdenem, de sikerül. Legalább ez.* -megvan!
*Addig kapirgáltam míg meg nem lett, azért tudnék némi javaslatot adni a pálcakészítőknek, hogyan kell szálkamentessé tenni olyasmit amit az ember lánya gyakran nyalogat. Miután elfogyott a vattacukrom és szálkamentesítve lettem, veszem észre, hogy taxizunk. Megfogom Gerry kezét, érzem, hogy teljesen összeragadunk, de nem baj, mosolygok rá szélesen és az sem érdekel, hogy a blúzom teljesen átázott és alaposan rám tapadt mindenhol. Nem érdekel mert Gerard eddig sem bámult meg,mióta ismerem még soha, szóval most sem számítok rá.*
-Stippstopp első fürdő! *Lecsapom a vállán a stoppolást és becsüccsenek az érkező taxiba. Álmodozó tekintettel nézek ki a fejemből, arcomon széles mosoly, ont mint a hülye gyerekeknél, irtó jól érzem magam.*[/color][/color]


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.


A hozzászólást Lavender Brown összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-10-29, 06:39-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-21, 11:01


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Remélem a mostani kirándulás nem veszi el Brownék kedvét attól hogy nyáron ismét meghívjanak. Sőt, már abban is reménykedem, hogy nem vonják kérdőre az én drágámat, hogy mi is történt. Kár lenne, ha füllentenie kéne, letagadni, hogy mi volt köztünk, netán kitérő válaszokat adnia, hiszen ha már megkaptam a család szimpátiáját, úgy vélem ha eljátszanám, az egy életen át tartó bizalmatlansághoz vezetne. Hiszen nagyon kedves, szimpatikus emberek, akikkel jól el tudtam beszélgetni, érdeklődtek. Nyilván nem fogadtak be úgy, mintha családtag lennék, vendég voltam ott, ám annak igazán kedvesen kezelt, így az a leginkább kézenfekvő, ha megszolgálom a figyelemességet. Mindenetre a határozottságom mellett azt fogjuk tenni, amihez Lavendernek van kedve, hiszen én őt szeretem, rá figyelek. Most éppen olyan szinten, hogy nem hagyom, hogy megrovást kapjon az iskolától, vagy a minisztériumtól, és még ha mérges is rám picit, a végén rá fog jönni, hogy igazam van, és így kellett tennem. A merénylőt végül én intézem el, és ettől a drágámnak is okozhatok némi elégtételt. A takonyban úszó srácon mindenki nevet, most már mi is, így bár kólásan-kukoricásan tudunk leszállni, és kénytelenek vagyunk itthagyni a vidámparkot, még folytathatjuk a mai napot némi kimosakodás után, na meg biztos vagyok benne, hogy Lavendernek maradandó élményt sikerült okoznom. Na azért remélem, hogy nem arra emlékszik majd, hogy le lett öntve. Sokkal inkább a nevetésre, a sétákra meg a játékokra.
- Garantálom édes. És ez még csak az első napunk. – Kacsintok rá, most nem fogom a kezét, mert amúgy is tiszta ragacs vagyunk, és bólintok a kérdésére. Itt a vidámparkon belül csak az illatokat kell követni, hiszen az édeskés felhő semmivel sem összetéveszthető „íze” ott lebeg a levegőben, csakhamar rátalálunk. Hagyom, hogy válasszon, most úgy döntök, hogy én is kérek, méghozzá a már említett epreset, hiszen az a legjobb. Nem cél, hogy az ember a szájában a gyümölcsös ízt érezze, végeredményben csak nagyon távolról vehető ki az eper, sokkal inkább a tömény cukor a lényeg, na meg az édesség állaga. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy követi-e a példámat, vagy valami teljesen másféle ízt próbál ki. Ha teszem azt kéket, mondjuk áfonyaízűt, akkor egy csókcsatát követően akár még egy lilát is elő tudunk állítani.
- Na milyen? – Kérdezek rá teli szájjal, újabb pamacsot letépve a sajátomból, és az ajkaim közé emelve már nyammogok is rajta. Szerintem ha ilyen koszosak vagyunk, nem szállunk buszra, hívok egy taxit, és fizetek neki egy kis felárat a kellemetlenségért.
- Az nekem sem ártana. Nem gondoltam volna, hogy a kóla kukoricával ilyen fura szagú. De a szemét most jól megkapta. Akkor leintek egy taxit, jól van Lav cicus? – Kérdezek rá, hiszen lassan kiérünk a vidámpark kapuján, és nem a buszmegálló felé indulunk el. Lehet, hogy én vagyok olyan perverz, hogy még így maszatosan is állati szexinek néz ki? Hm... Kicsit még csurog belőlünk a sötét lé, igyekszem nem megbámulni, ha véletlenül nedvessé tenné a ruháját bizonyos pontokon. Pedig...







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-15, 06:10


Gerard & Lavender




*Nincs testvérem, ezért nem is tudtam sokáig milyen lehet egy idősebb tesó, aki mindig a közelemben van és segít ha elakadok, odafigyel rám és megtanít mindenre amit ő már tud. Gerard egy kicsit olyan volt nekem mintha a bátyám lenne, jókat beszélgettünk, hülyültünk, tudtunk egymás gondjairól, titkairól, kibeszéltük a lányokat és a fiúkat. Persze nem minden testvér ilyen rendes, vannak olyanok is akiket nem érdekel a kisebb tesójuk csak láb alatt van nekik, de nekem szerencsém volt. Mindebből a hülyülés és az odafigyelés megmaradt, Gerard továbbra is olyan mintha a tesóm lenne, magyaráz, tanítgat, terelget az élet útvesztőjében és megakadályoz abban, hogy nagyobb hülyeséget csináljak ami miatt akár ki is csaphatnak a suliból, de már nincs kit kibeszélni és mindezen felül ott a szerelem ami a szívünket fűti, a Valentin napi buli óta a mosolya is más és a szemei is szebben csillognak. Kiegészítjük egymást, ahogy most is a hullámvasúton történt áldatlan, minket támadó tevékenység után is. Ő sokkal hevesebben reagál, én is szívesebben ezt tenném és persze a pálcám az első amire gondolni tudok, végül is a varázsvilágban nőttem fel, számomra más nem is nagyon létezik. Keveset töltöttem a mugli világban, javarészt csak átutazóban és nem tanultam meg pálca nélkül kezelni az ilyen és ehhez hasonló dolgokat. Csupán az örökös jókedvem az ami Gerard intése után megmenti a helyzetet, én is dühös vagyok, hogy ilyen otromba módon el lett rontva a szórakozásunk, de már régóta tudom, hogy azzal csak olajat öntök a tűzre. Tudom miért kaptuk az áldást a nyakunkba, a hirtelen pofonért ami már önmagában is megtorlás volt, szóval jogosan érzem úgy, hogy egyenlítettem, ám a férfiúi büszkeség nem engedte meg, hogy jól érezzük magunkat. Amikor hátrafordulok, hogy megnézzem mi történt a srác vigyorgó arcát látom és tudom, ha most nekiállok rikácsolni amihez nagyobb kedvem lenne, hogy kiadjam magamból a dühömet, csak még jobb kedve lenne, ezért vigyorgok rá amitől viszont az ő vigyorgása konyul le. A bosszúról azonban nem vagyok hajlandó lemondani, és ha azt csak közvetetten élhetem át, akkor is megéri látni. sürgetem hát Gerardot, de persze nem olyan egyszerű muglik között varázsolni és most már belátom, hogy neki volt igaza. Attól függetlenül beteljesedik a bosszúnk és most már felhőtlenül és okkal nevethetek. Leszállás után szeretnék mást is kipróbálni, de nedves-kólás ruhában nem tehetjük meg, hiába van jó idő azért alaposan meg lehet fázni ha sokáig tapad ránk a nedves ruha, nem beszélve a barna foltokról. szóval nehéz szívvel de itt kell hagynunk a vidámparkot, de visszajövünk még.*
-Az jó, mert ebből sosem lesz elég. Irtó izgalmas.
*Elindulok ugrálva arra amerről jöttünk, remélve, hogy megtalálom a kijáratot, de persze úgy nem mehetünk el, hogy nem kóstoltam meg azt a vattát. Ezen felül mindegy, hogy mit csinálunk, Gerard tudja jól, hogy mit érdemes megnéznünk és a terveitől sem kell nagyon eltérni épp csak egy kis technikai szünetet tartunk. Ezért mondom neki, hogy bármit amit szeretne mert tudom, hogy abból rosszul nem jöhetünk ki.*
-Oké, szuper, de előbb vegyünk egy vattacukrot, a szálloda felé menet megehetjük. Ugye nem rágós nagyon?
*Csak most érzem azt a nagy ugrálás közepette, hogy a hajam is csatakosan vergődik a nyakamban, kicsit lassítok és egyik kezemmel megszemlélem, áttapogatom majd elfintorodom.*
-Merlin bolhás szakállára, hajat is kell mosnom.


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-12, 20:12


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Majd meg tudom zabálni, hogy ennyire gyerekesen sikongatva éli meg a mugli vidámpark minden csodáját. Az a fajta lány, akinél korántsem baj, hogy nem fog sosem feltűni. Volt már dolgom túlzottan komolykodó lányokkal, akik azt hitték magukról, attól lesznek magabiztosabbak, felnőttesebbek, ha kosztümben járkálnak, ügyvédnős szemüveget vesznek fel. Nem, az én Lavenderem egy kicsit talán túlspiláz mindent, számomra viszont tökéletes, és nem is hagyom, hogy mások véleményével törődjön. Megteheti reális keretek között, hiszen szüksége van, hogy olykor elvonuljon barátnőzni, nekem nincsen nagy haverkodós bandázásaim, viszont rá sem akarok akaszkodni, és mióta együtt vagyunk, más lányokkal nem tartom a kapcsolatot, így kénytelen vagyok srácok után nézni. És ahogy elegáns bosszút áll a merénylőnkön... igazi griffendéles vonás. Én mondjuk az agresszívabb fajtából való vagyok, nem tudtam volna megállni, hogy ne puffantsak oda. Igaz, hogy elsőre ő is varázsolna, de amikor megtudja, hogy tényleg nem teheti, akkor sem kezd el durcizni, hanem nagyokat vigyorog, hogy ezzel is rontsa a merénylő sikerélményét. Számomra is bosszantó, amit az illető tesz, hiszen mi nem ártottunk neki, vélhetően a féltékenység miatt gőzölt be ennyire. Hát igen, jól mutatunk együtt, ráadásul a bongyor szöszkém több száz lány közül toronymagasan a legszebb az iskolában. Talán csak a meglepettség volt az, amely hosszú ideig visszatartott, hogy létezhet köztünk barátság.
- Türelem édes-csillag, türelem. – Intem nyugalomra, várnia kell még picit, hogy úgy tudjam mozgatni a csuklómat, hogy semmilyen szögből ne lehessen látni a pálcámat. A varázslat majd a semmiből fog éledni, ráadásul mi le van szíjazva, ugyan hogyan is önthettük volna nyakon. A produkcióm látványosra sikerül, a srác mögött hatalmas röhögés támad, magától értetődő módon senki nem érti, hogy honnan jött a takony, de nem is ezzel foglalkozik senki, hanem azzal, ahogyan az illető felhördülve próbál kikászálódni a zöld trutyiból. Nem sok sikerrel. Mi viszont már balesetmentesen tudjuk befejezni a körünket, és leérünk a kiindulási ponthoz. Hátra sem nézek, úgy gondolom, hogy most már kvittek vagyunk, ha ezek után is ránk akarna törni, akkor beverem a fejét. De nem, úgy tűnik mára ennyi elég volt neki, így én a kólás-cuki párom derekát, és fenekét ölelhetem magamhoz.
- Ha szeretnéd, hát persze. – Viszonzom a csókját, ez igazán fantasztikus nap a kis balesetünk ellenére is. Megmosolygom a Lunás szökdécselését, aztán felvont szemöldökkel vigyorgok rá, az amit csak akar az nekem elég tág fogalom. – Túl sok lehetőséget adsz. Akkor... menjünk vissza, öltözzünk át, bújjunk egy kicsit össze, aztán jöhet a hajókázás. – Sorolom az elképzeléseimet. Összebújás alatt nyilván csak valami ruhás hempergőzést, csókcsatát gondolok, netán egy kicsit feküdni, hogy a mellkasomon szuszog, ilyesmik. Aztán a többi már igazán tőle függ. Kézen fogom, és elindulunk visszafelé.






Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-07, 18:20


Gerard & Lavender




*Hülyeség amit mondtam ezt én is tudom jól, de én már csak ilyen vagyok. Gerard mindenben partner és remélem az is marad. Ám ő még komolyodni fog, sokkal többet mint én, mert ha már kijárta az utolsó évet is az egyetemen, már semmi sem állja útját annak, hogy végleg munkába álljon, a bankban pedig muszáj komolynak és felelősségteljesnek lennie. Eleinte még menni fog neki, hogy csak ott legyen olyan mint a bankot kézben tartó koboldok, és otthon vagy velem pedig ismét önmaga lesz, az a Gerard akit én láttam benne az álarc mögött. Ám egy idő után mindez ráolvad majd mint kánikulában a télikabát. Talán még természetes is lesz neki, és akkor már nem cukinak lát engem amikor hülyéskedem, hanem a legjobb esetben is csak az idétlen barátjának. Nem tudom hogyan kerülhetném ezt el, képtelen vagyok megváltozni, de őt sem akarom elveszíteni. Most még nevet a vicceimen, bearanyozza a napomat, az estémet és a fellegekbe repít mint egy kisangyal és ameddig csak lehet ragaszkodom ehhez. *
-szerintem jobb is ha nem tudjuk miből van.
*Ezek után már nem érdekel az eszmefuttatásom a békákról és cukrokról, maximálisan ki akarom élvezni a mai napot, mert ilyen úgy sem lesz még egy. Ha vattából van az a fránya vattacukor, akkor is megkóstolom, egyen a fene fenét. A hullámvasút feledtet mindent, lelkes vagyok és kíváncsi, majd` kiugrom a bőrömből és imádom Gerardot amiért idehozott, amiért vette a fáradtságot és megtervezte az egész kirándulást, olyan ez mint egy előnyaralás és mindezt vele tölthetem. Bármi is legyen velünk az elkövetkezendő években, azt hiszem jó sokáig ez lesz a legszebb emlékem mindközül. Kapok puszit is, csiklandozza az arcomat és tovább szélesíti a mosolyomat. Megfogom a kezét és el sem engedem míg megtehetem, mi ketten összetartozunk, fenébe a hülye gondolatokkal melyek mindig csak az elválásunkat szajkózzák mint biztos lehetőséget, mert minden annyira szép és jó, hogy félő, nem is igaz. csak egy szép álom és én nem akarok felébredni soha. A nyakamba öntött átok idegesít ugyan, de már megtanultam, hogy a bosszantó előtt sosem szabad kimutatni, hogy mennyire telibe talált a tettével, mert ezzel csak a lovat adjuk alá. Sajnos tapasztalat ez a javából, abból az időkből amikor még nem ismertem Gerardot. A széles mosolyom zavarba hozza a fiút, az ő kárörvendő vigyora összezsugorodik, míg ezt látva az enyém egyre szélesebb lesz, Gerard azonban nem tudja túltenni magát a dolgon, meg is értem. Hetekig tervezte és szervezte az utazásunkat, úgy gondolta minden tökéletes lesz, erre az a srác egyetlen apró mozdulattal tönkre vágott mindent. Én sem örülök neki, de a bosszúmat későbbre tartogatom, amikor nem számít rá, a kezem a pálcám után nyúl, mint általában az ilyen esetek után, de Gerard határozottan rám szól. Egy kicsit olyan most mint az apám amikor nagy ritkán helytelenít valamit és kiáll az utolsó szava mellett. Szerencsére amikor elkéredztettem erre az útra, eszébe sem jutott ilyet mondani.*
-Aztmondtamnem! Aztmondtamnem! Jól van csak a rutin, tudod.
*Hümmögök és mormogok az orrom alatt, én nem ismerek mást csak a pálcámat, amivel visszavághatok, nem jártam sokat a muglik között, nem tudom milyen aljasságokra képesek és egyébiránt szórakoztat ha egy jó kis könnyed átokkal visszavághatok. Arra nem is gondolok, hogy még rajtam van a jel és ha iskolán kívül varázsolok, akkor ki is csaphatnak a suliból. Bár akkor minden jelenlegi gondom meg lenne oldva, nem gyötörne az a tudat, hogy nem sokára döntenem kell a jövőmről és arról, merre induljak tovább a RAVASZ után. Gerard azonban gondol erre és megment a következményektől.*
-Jó, de látni akarom! *Semmi pénzért nem maradnék ki ebből. Tócsányira kerekedett szemekkel, izgatottan várom a megtorlást. Irtó izgalmas a muglik között varázsolni, azt hiszem, amint megtehetem ki fogom próbálni és egy egész álló napot ezzel töltök majd. Persze Gerardal együtt, de aznap csak én varázsolhatok. A drágám pálcapöccintésének pillanatában a fiút nézem és mosolygok, ahogy hátrafordulok, kénytelen vagyok megkapaszkodni mindkét kezemmel a háttámlában, így még a gyanú halvány árnyéka sem vetülhet rám azért, mert az ő nyaka lett tele takonnyal. A vigyoromat undorodó fintor váltja fel, legbelül azonban ujjongok. Még egy utolsó „zuhanás” vár ránk amit már csak jókedvből is végigsikítok, nem mintha nagyon megijedtem volna, a seprűn azért sokkal félelmetesebb és izgalmasabb egy kezdőnek, de a játék az játék. Ettől eltekintve nagyon tetszett minden s mikor megáll az egész szerelvény, nevetve szállok ki, nem érdekel, hogy a kis-lábujjamig kólás vagyok. Gerard nyakába ugrom, egyik kezemmel a panda fülét fogva, míg a másikkal Gerard nyakát ölelem és szorongatom. *
-Annyira jó volt! Visszajövünk még?
*Csókot nyomok a szájára, nagyot és cuppanósat, hagyom magam távolabb vonszolni, de igazán nem érdekel mit csinálunk és hova megyünk, egy rózsaszín felhőn csücsülök.*
-Amit csak akarsz Gerard Warrington! Szuper volt!
*Megfogom a kezét és elindulok, de nem lépkedve hanem ugrálva ahogy Luna szokott időnként. Olyan jó kedvem van, hogy repülni tudnék. Héééé! szoktam is!*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gerard Warrington
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 295

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-05, 21:08


Lavender & Gerard

[You must be registered and logged in to see this image.]
Remélem, hogy Lavender sosem nő fel, mindig ilyen kis bolondnak fogom tartani mint ma, ebben a percben. Nem számít, hogy ősztől már hetedikes, a pályaválasztás kapujában, amíg nem un rám, addig itt leszek a társaként, a szerelmeként, hogy mindig számíthassunk egymásra, olyan magától értetődő módon, hogy minket még a sors is egymásnak teremtett. Érdekes hogy azelőtt sosem gondolkoztam rajta, hogy milyen lehet a pasiideálja, főleg az én hódításaimról beszélgettünk, és nem láttam, hogy rosszul érezné magát. Viszont karácsony után kezdtem ráébredni, hogy mellette nincsen szükségem másra, teljesen felesleges más lányok társaságában lenni, és most a saját vakációkon vagyunk.
- Ennyire sosem néztem a dolgok mélyére. Végeredményben kit érdekel, ha finom? Édesszájú vagyok, nem eredetkutató.  – Nevetgélek, utóbbi mégsem igaz, az ereklyevadászat pont erről szól. Afféle varázslós Indiana Jones vagyok, csak éppen nem nagyon mozgok terepen, az öltönyös változat nekem elég, meg a méricskélés, a felbecsülés, a tárgyalások. Talán Lavender izgalmasabb párt is kaphatott volna? Nem tudom megítélni, velem úgy gondolom mégiscsak boldog, olyan édesen tud csókolni példának okáért. Ha nem klappolna minden, akkor biztosan nem néznénk így egymásra. Így aztán nem csoda, ha most is puszit érdemel amiért így lelkesedik a hullámvasútért. Az arca olyan finom így ízre, hogy szinte tényleg majd’ megzabálom. Ha nem is szó szerint, de kész mámor így hozzáérni, s közben beleszagolni a hajába. Olyan kicsi még, én viszont nem siettetem a felnőtté válását. Cseppet sem. Számomra így tökéletes. Megindulásunk után mégis szét lesz szakítva az idill, amikor felérünk a csúcsra, lefelé menet kapjuk az égi áldást, s gyorsan felkapom a vízet. Amúgy is az érzelmeim rabja vagyok, s amilyen boldog tudok lenni, most éppen szétszaggatnám az illetőt. Ellenben Lav ugy vigyorog, mintha nem lenne biztosan a végletekig kellemetlen az az érzés, amit én is szétterjedni vélek az ereimben. Hideg, és idegesítő. Alig várom, hogy leszálljunk. A drágám már megint a varázsláson töri az eszét, amit egy mordulással rázok le.
- Azt mondtam nem. Azt akarod, hogy kicsapjanak? Majd én. – Lehet, hogy ezzel kicsit egózom, nem akarom őt nagyon leugatni, hiszen imádom, de már megint a varázslással jön. Amíg rajta a nyomjel, az ilyesmi nem megengedett. Enyhülésképpen mégis rámosolygok, és türelmesen várom meg, hogy kicsit hátra tudjak fordulni, majd egy rejtett pálcapöccintéssel  a semmiből kilónyi taknyot teremtek a srác nyakába, a semmiből jön, ám aligha valószinű, hogy ránk bárki gyanakodna, hiszen varázslók nincsenek is, ugye? Azért egy halvány mosolyt megeresztek, és összenézek Lavenderrel. – Azért tetszett? – Merthogy a merénylő illető mögött az egész hullámvasút röhög a különös égből lepottyanó takony útján, amely most úsztatja a srácot. Végül megáll a jármű, én pedig párocskámat gyorsan elhúzva onnan hagyom magam mögött a „baleset” színhelyét. – Visszamegyünk a szállodába átöltözni? Sajnálom, hogy ilyen vége lett, jövünk még. Hajókázás, jöhet?







Az angyalunkat
S nem mi választjuk!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender.Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 531

TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon 2015-10-01, 06:47


Gerard & Lavender




*Az elmúlt hónapok úgy elszaladtak mintha üldözték volna őket, persze ha az ember jól érzi magát akkor szempillantásnak tűnik az egy év is. Mi hónapok óta jól érezzük magunkat és a másikat, és még mindig nem elég. Nekem legalábbis nem, Gerardon is ezt veszem észre, pedig….soha nem vallanám be neki, de néha felmerül bennem egy gondolat, hogy talán kiszeret belőlem, vagy megunja a hülyeségeimet amiket barátként egészen más elviselni. Nem sokára betöltöm a tizennyolcadik évemet, de egyáltalán nem úgy viselkedem mint a korombéli lányok, engem nem zavar, de talán Gerardot majd fogja. Nem most, majd később, amikor ő már a bankban dolgozik és lesznek komoly ügyfelei, megismer másokat és engem is meg kell ismertetnie másokkal. Nem is tudom, én biztosan soha nem tudnék komolyan viselkedni egy ilyen társaságban, nem fogok megváltozni de Gerardot sem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni. Egyelőre jó így, amíg suliba járunk nem változik semmi, a következő év úgy is vízválasztó lesz a számomra, választások elé leszek állítva, anyuék nyaggatni fognak, McGalagony nyaggatni fog és Piton is nyaggatni fog. Gerard az én nyugalom szigetem, és remélem legalább a tanév végéig kitart. Hülyeség, túl messzire gondolkodom, nem kellene ezzel foglalkoznom, főleg nem most amikor iszonyatosan jól érzem magam. Ez a vatta dolog eléggé összezavar, de végül megértem.*
-Honnan tudod, hogy nem békából van? Az is lehet, hogy a békát változtatták át csokivá és nem fordítva. Akkor pedig a vatta sem cukorból van hanem a cukor van vattából. De ha finom akkor kit érdekel? Nem hagyok neked belőle.
*Nyelvet öltök picit, aztán elkomolyodom, azért, hogy úgy higgye nem vicceltem a csokival, a békával meg a vattacukorral. Persze egyáltalán nem úgy gondolom ahogy mondtam, megértettem miről van szó, de ez akkor is olyan vicces. Gerry Azt mondta, hogy a eprestől véres lesz a nyelve, vagyis olyan mintha véres lenne, már el is képzeltem, hogy a Halloween-i bulira majd hoz nekünk pár vattacukrot és tök jó lesz a jelmezünk. Szerintem jó lennék vámpírnak, nagy fogakkal és összekócolt hajjal, véres ruhában, vattacukros szájjal. Én lehetnék a legsikeresebb gyilkos, ha lennének ilyen hajlamaim és maximálisan őrült lennék, senki nem gondolna rám én meg levadásznám a gyanútlan áldozataimat. Azt mondják az őrültek zseniálisan képesek gondolkodni.*
-Hullámvasút, hullámvasút, hullámvasút!
*Bezsebelem a puszimat és hihetetlen jókedvvel várom, hogy végre elinduljunk azzal a bádogdobozzal. Már előre várom milyen lesz majd lefelé menni, bár nem megyünk most olyan gyorsan mintha a seprűmön ülnék, lefelé biztosan száguldunk, már csak a lejtő miatt is. Megszorítom Gerard kezét, annyira izgulok, hogy majd kiugrom a bőrömből, végül csak eljutunk a tetejére és onnan már csak lefelé vezet az út, vagyis a sínpár. Mégiscsak egy vonat ez. Sikítok, de nem azért mert szinte zuhanunk, olyat a seprűmmel is tudok, hanem mert tele megy a nyakam valami hideggel. Az egész hajam ragacsos csomóvá válik, a ruhám is rátapad a hátamra és érzem, hogy folyik lefelé a gerincemen a fenekemig. Hátranézek, látom a pofon ütött srácot a szemembe vigyorogni, én is vigyorgok, azt hiszem most értem el arra a pontra amikor a kedves és cuki kislányból hirtelen az imént gondolt sorozatgyilkos őrült leszek. *
-Köszi, úgy is melegem volt.
*Nem fogom neki megadni azt az örömöt, hogy mérgesnek lásson, de a kezem már a pálcámon van megint és néhány igazán jó és vicces átok között válogatok fejben. Nem azért, hogy melyiket alkalmazzam, hanem azért, hogy melyikkel kezdjem. *
-Jól, csak tiszta izé lettem. Majd én kiütöm, elég egy suhintás, vagy kettő.
*Az egész elvonja a figyelmemet a hullámvasútról, már túl vagyunk a felén, magunk előtt látom, hogy jön még egy meredek lejtés, nagyon remélem, hogy a srácnak elfogyott az itala.*
-Talpas pohár jó lesz?
*Elsős tananyag, az még nekem is sikerülhet, és ha nem akkor meg mi van? Legfeljebb valamije kimarad.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Vissza az elejére Go down

Lav & Gerry - Húsvéti eltávon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-