Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Andrew & Octavia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-05-14, 23:25



Octavia & Andrew



Itt vagyunk kettesben és teljesen reménytelennek érzem ezt a dolgot, hogy nem kéne elmondanom neki, hogy szerelmes lettem belé, hisz ő Adam-mel akar lenni, nem velem... Ez az egész úgy indult, hogy Dor-ral fogadást kötöttünk, és az volt a lényeg, hogy ágyba kellett volna vinnem, de nem így alakultak a dolgok... Hosszú herce-hurca után rájöttem, hogy érzek valamit iránta. Nem csak egy lány a többi között, számomra ő a lány, aki tökéletes. Szép, okos, bátor, de mégis szerény  inkább szerény. Mit is mondtam amikor belevágtam? Valami ilyesmit: Mutass rá és adj egy évet... Na hát ez az egy év idén szilveszter előtt járt le. Mert a téliszünet előtt kötöttük a fogadást, aztán szilveszterkor megcsókoltam és... Talán már akkor több volt, mint egy sima csaj, akit ágyba kell vinnem. Bár sajnos én csak egy segéd vagyok, akivel féltékennyé teszi Adam-et, kevesebb sikerrel.
- Sose túloztam, inkább te nem hiszed el, hogy  a suli egyik legjobb csaja vagy. Érted? Tökéletes vagy és Adam pedig nagyon szerencsés, hogy egy olyan lánynak tetszik, mint te. - Mondom neki, bár próbálom undor nélkul mondani Adam-es részt. Szerencsémre fel sem tűnhet neki az, hogy Adam nevét érdekes "akcentússal" ejtem ki. Akkora egy idióta az a gyerek, hogy nem veszi észre Via-t, bàr ha azt nézzük ez  számomra nem is olyan rossz, és ilyenkor jön elő az önző énem, ami azt kívánja, hogy Adam soha ne vegye észre. Bár ki tudja... Lehet, hogy Adam kiveti  a háloját Via-ra és befűzi, és megfekteti ha még nem történt meg... Annyira kíváncsi vagyok rá, hogy mi történhetet a bál estéjén.
Feltettem neki egy hülye kérdést, amiből minden bizonnyal Via-t ismerve rossz következtetést vont le. Nem azért kérdeztem, hogy hogyan csókolok, hogy máson alkalmazzam. Azt akarom, hogy elismerje, hogy szeret velem csókolozni és többször is akar. Bár erre nagy esélyt nem látok, hisz ha élvezné a csókokat, akkor már megcsókolt volna magától. A legtöbb csók a látszat kedvéért volt, pedig számomra egyáltalán nem így volt. Imádtam vele csókolozni és ez sosem fog változni, mivel most hatalmas rózsaszín köd kavarog a fejemben, ezért nyugodtan állíthatom, hogy a csókja egy tiltott gyümölcs... Aztán megint zavarba jön, imádom hogy ha zavarba jön, bár nem értem, hogy miért... Elmèletileg nem érez semmi sem, de akkor miért van zavarban, ha a csókolozásról, jobban mondva a velem való csókolozásról. - Most akkor jó vagy sem? - Kérdezem tőle mosolyogva, miközben szemeibe nézek... Szorul a húrok és én már nem tudom tovább visszatartani, hogy nem érzek iránta semmit, mert hazugság. Bár jobb máshogy felvezetni. Azonban lehet, hogy nem épp a legjobb módszer erre, amit csinálok. Mivel vele "gyakorlok", hogy senkivel jól tudjak majd csókolozni... Bár szerencsére még Via nem fogott gyanut.
Éééés Octavia Fergusson rekord idő alatt teljesen zavarba jön. Elég ránézni és már az arca is ég. Felhúzom a szemöldököm, mert akkor most hogy is van ez a nem érzek semmit dolgot?... Jó be kell látnom, hogy örülök annak, hogy eut váltja ki belőle a dolog puszta gondolata.. - Örülnék, ha bele mennél, hisz nem akarok mással csókolozni, csak... Vagyis nem akarok mással gyakorolni, csakis veled. - Mosolyodom el és elég kínos ez a helyzet, remélem nem kezd el gyanakodni arra, hogy más a helyzet, mint az mondtam. Mert igenis zavar az, hogy az én segítségemmel akarja megszerezni Adam-et, ami lássuk be eléggé lehetettlen, hisz ő csak az ágyba akarja vinni a lányokat.
Sajnos az a baj, hogy nem vagyok művész lélek... Értékelem és becsülöm, de nem vagyok tehetséges, és soha nem is voltam az. Nem tudok rajzolni, se festeni. Igaz kiskoromban egyszer tanultam zongorázni, de az nem maradandó, mint egy rajz. A mostani ajándéka is csodálatos lett, bár sokkal jobb lett volna, ha egy csókolozos jelenetet örökit meg. De nem panaszkodok.. Tökéletes lett, de az én ajándékom, hát olyan felvágos, pedig nem ez volt a cél. Mint mondtam a húgom mondot valami oylasmit, hogy a borostyánba öntött vörös rózsa az örök szerelmet jelképezi. Kiderült, hogy a doboz hátuljára volt írva, és ha megfordítaná akkor ő is eltudná olvasni és érthetné a célzást. Bár igazából csak neki és Dornak vettem valamit.
- Hát nekem nem úgy tűnik, hogy így lenne, de ha te mondod... Nem azért hoztam ezt, mert felakarok vágni, hanem mert megédemled ezt az ajándékot. Igaz szép ez a nyaklánc, de te sokkal szebb vagy. - Mondom neki és rákacsintok. Mert minden szavam igaz volt. Via a legszebb lány az iskolában. Aztán mikor egy köszönömöt hálásan biccentek. Legalább ez is valami. Aztán a ja ja persze... megjegyzésére csak sóhajtok és bociszemekkel nézek rá. Örülök ha örül és azt akarom, hogy mindig mosolyogjon és vidám legyen... Ha eztcsak Adam mellett lehetséges, akkor legyen Adam-é. Bár már lassan itt az ideje annak, hogy elmondjak neki mindent. Vajon, hogyan kezdjek neki?...
Aztán elkezdtem neki egy béna felvezető szöveget, ami nem épp a legjobbra sikeredett. Ha már Hollóhátas vagyok, legalább ilyenkor is lehetnék okos, nem csak a legtöbb esetben. Aztán kimondok egyszerűen, hogy érzek valamit... és megcsókoltam. Ez a csók másmilyen volt, hisz nem kellett annyira vosszafognom magam, mert már tud mindenröl és sokkal jobb így, mintha még mindig rejtegetnem kéne az érzéseimet... Bár most az a kérdés, hogy mi lesz, mert eddig ugya minden szép és jó, de ott van Adam is... Mivan, ha mégis őt szereti, és nem engem?... Akkor elküld és Adam listája bővül egy lánnyal... Megszakítom a csókot és az ajkaim még éhesek... Gondolom ezzel ő sincs máhogy, de szavai hallatára az ablakhoz sétálok és megmarkolom a peremét, de olyan erősen hogy kezeim már elfehéredtek. Aztán elkezd sírnibés még jobban rászorítok az ablak párkányra... Legszívesebben odamennék és letörölném a könnyeit, majd lassan és gyengéden megcsókolnám, de nem, mert állok mint egy hülye és nem teszem meg a szükséges lépéseket.
- Mi a baromság Via? - kérdezem meg tőle... Ő neki Adam kell és nem én. Majd oldalra fordul és letörli a könnyeit. Aztán szavait meghallva felhúzom a szemöldököm "Egyszer azt olvastam... Hogy ha két embert szeretsz, akkor választ a másodikat... Nem értetem, hogy miről papol... Akkora lehetetlenségnek tűnt, hogy bárki képes legyen egyszerre két embert szeretni... Aztán itt volt most ez a szünet... És... És én rádöbbentem dolgokra, megtaláltam a magyarázatot... Ha igazán szeretted az elsőt, akkor nem szeretsz bele a másodikba... Vicces nem?" Hát most erre mit mondjak? Ezekben a szavakban van igazság, de érzem előre, hogy ez nem volt minden. De valamit kell mondanom... - Ez mind szép és jó, de mégsem akarsz elkezdeni rendesen járni... - Motyogom  neki, majd megkapom a választ, amire számítottam. Tudni akarja, hogy mivan közte és Adam közt… Két lehetőség áll fent. Hagyom és megtudja, hogy mi van kettejük közt… elhagy vagy belém szeret. A másik, hogy szakítunk és még mielőtt még komolyabb lenne a dolog, csirájában elhalna…Aztán elindul a lépcső felé… Nem hagyom, hogy elmeneküljön. Utána rohanok és karjaim közé kapom, majd visszaviszem magammal. Nem érdekel, ha ellenkezik, visszajön velem…
Elérünk az ablakhoz és lerakom a két lábára, majd kósza tincsit megigazítom és kinézek az ablakon… - Emlékszel arra a szilveszterre? Ilyen tiszta volt az ég és te pedig csodálatos voltál, mint mindig… Majd közelebb léptem hozzád… - Úgy is tettem, ahogy mondtam… közelebb lépkedtem hozzá, majd kezemmel felemeltem az álát. - Aztán azt mondtam, hogy: Te egy csodálatos lány vagy és a legjobbat érdemled! Majd megcsókoltalak, valahogy így… - Lehajolok hozzá és ajkaimat az ajkaira tapasztom… Nem volt gyengéd csók, sőt inkább szenvedélyes volt és vad… Most nem álltam le hamar és már percek teltek el, mikor én szakítottsm meg. - Szeretlek Octavia Fergusson és küzdeni fogok érted… Fontos vagy nekem és én önmagadért szeretlek! Nem kell senkivel sem féltékennyé tenned, hogy a tiéd legyek, de… Neked kell meghoznod a döntést, hallgas a szívedre. - Majd kézfejét a mellkasára tettem, pontosabban a szíve felé, majd egy gyengéd csókot nyomok a homlokára.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-05-11, 00:37

Miért van az, hogy az egész kapcsolatom Andrew-val az elején semminek indult és most mégis többnek érzem? Igen, ez határozottan több mint egy nagy semmi. A semmi az az, amikor csak vagy érzelmek nélkül, vágyak nélkül és ezek nélkül a tettek nélkül. Ha nem lenne köztünk semmi, akkor nem tudna zavarba hozni, akkor nem lenne olyan édes a csókja mint a méz. Akkor ez az egész semmit sem jelentene számomra, de a bökkenő az, hogy ez nem igaz, mert igenis jelent nekem valamit csak nem merem ezt bevallani neki, de néha még magamnak se...
- Hányszor mondjam el, hogy túlzol? - kérdezek vissza utánozva a hanglejtését. Igen, ezzel legalább valamennyire leplezni tudom, hogy megint zavarba hozott. De most komolyan... Én nem érdemlem meg azt a rengeteg bókot, amivel eláraszt engem. Furdal a lelkiismeret, hogy úgy érezheti, hogy kihasználom, pedig... Pedig ez nem igaz és erre csak nemrég jöttem rá. Ha kihasználnám az embereket, akkor a Teszlek Süveg sem osztott volna pont a Hugrabugba. Ide azok járnak, akik őszinték, én meg itt játszom Andrew-nak, hogy semmit sem érzek. Előbb is felfoghattam volna, hogy ez több holmi kis béna párkapcsolatnál, de az Adam iránti rajongásom elvakított. Talán még most sem enged teljesen tisztán látni a dolgokat, főleg a bálon történtek után.
Most is, ahogy rákérdez a csókra... Érzem, ahogy görcsbe rándul a hasam és elég bénán nyögöm ki a választ meg hozzá még egy kérdést is, mely csak jön magától. Lehet, hogy tényleg tetszik neki valaki, én meg lefoglalom az idejét a hülyeségemmel. Talán békén kéne hagynom, de nem tudom, azt mennyire bírnám elviselni, ha mással látnám. A kérdésétől viszont leblokkolok és nem tudom, mégis mit mondjak. Igen, lehet, hogy féltékeny vagyok, de ha ezt kimondanám, az elég furán venné ki magát. - Én.. Szóval... Hát... Ööö... Ez sincs kizárvaaa - nyújtom el idegességemben az utolsó szót és inkább, hogy tereljem a témát, inkább kinyögöm a választ az eredeti kérdésére. Jól csókol, ezt mindig is elismertem, de természetesnek tartottam. Viszont, rá kellett jönnöm, hogy ez nincs így. Miért érezném ennyire kellemesnek a csókjait, ha nem is érzek iránta semmit? Ez a téli szünet szükséges volt azért, hogy alaposan át tudjam gondolni a dolgokat...
Ha eddig nem voltam eléggé zavarban, akkor a következő mondata megkoronázza ezt az egészet. Gyakoroljuk többet? Te jó ég, normális, hogy földbe gyökerezett a lábam, a szívem mindjárt kiugrik a helyéről és ég az arcom mintha a sivatag forró napfénye égetné? Képtelen vagyok a válaszadásra, ez nekem nem megy. Alig vagyunk itt úgy tíz perce, de már annyira zavarba jöttem tőle mint soha ezelőtt...
Jobb is, hogy inkább ajándékozunk, gyors témaváltás, ez kell most. Jól esik, hogy örül az ajándéknak, hiszen volt vele munkám rendesen, de neki mindig szívesen alkotok ilyen apróságokat. Igen, úgy gondolom, hogy ezek csak apróságok, elnézve a családi hátteremet, ez a hozzáállás a normális. Annyi művészi felmenő után olyan ez mint ami csak jön magától. Mégis... Úgy érzem, hogy ennél nagyobb ajándékot nem tudnék adni a számomra annyira fontos személyeknek. Itt van Andrew, a csajok, az otthoni barátaim... Sosem szerettem boltban venni az ajándékokat, inkább kitaláltam mindenkinek valamit, s ez mindig jól is sült el, akárcsak most.
Gondolnom kellett volna rá, hogy Andrew biztos valami drága dolgot hoz nekem, mindig ezt csinálja és nem mondom, hogy nem esik jól, mert érzem, hogy törődik velem, hogy fontos vagyok neki, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem érdemlem meg ezeket az ajándékokat. - Sajnálom, tudod, hogy örülök neki... - bököm ki kissé elszégyellve magam. Ez az Via, sikerült megbántanod, ügyes vagy... Aha, persze, én vagyok a legbugyutább csaj, mert nem akarom elfogadni az ajándékait... Végül kinyögök egy köszönömöt, de nem bírom megállni, hogy ne említsem meg a néha túlzó ajándékait. - Ja, ja, persze... - sóhajtok egyet, mert már én magam sem hiszek ebben az egész féltékennyé tevéses módszerben. Olyan gyerekes gondolat volt, teljesen rám vall... S most emiatt szívok, mert nem tudom eldönteni, hogy mely érzéseim valódiak és melyek azok, amik csak egy fellángolás részei?
Lövésem sincs, hogy mit akarhat mondani, így figyelek. Valami furcsa galambos történettel kezdi, amiből nekem megint csak egy burkolt célzás jön le az önzőségemet illetően. de nem, ő másra célzott az egésszel, s erre akkor döbbenek rá, mikor kerek-perec kimondja. Érez irántam valamit... És megcsókol. De ez a csók olyan igazi csók, ami minden eddiginél jobb, érzékibb, talán még egy kicsit vad is, az összhatás pedig maga a tökély. Nem akarom, hogy vége legyen. Oh, kérlek, csak még egy percet, csak még egy percet... Hiába, megszakítja, én pedig válaszra nyitom a számat és furcsamód a szavak ömlenek belőlem mint a csapból a víz.
Figyelek, minden egyes szóra, amint kimond, figyelek. Tudom, hogy én csesztem el, az egész az én hibám, mert önző vagyok és nem tudok megelégedni azzal, amim van. Rettenetes barát vagyok és még ennél is rosszabb barátnő. Az összes kiejtett szó kést döf a szívembe, de egy részem mégis megérti, hogy Andrew miért mondja ezt. Nem hagy szóhoz jutni, rám sem néz, én meg elkezdek bőgni mint egy kisbaba. Próbálom összeszedni magam, mire visszafordul, de a sírás nem múlik el, így eléggé akadozva bírom csak tudtára adni a dolgokat.
- Igazad van... De tudod... Lehet, hogy ez baromság... - szipogok és oldalra fordítom a fejem, miközben megtörlöm az arcom, majd visszafordulok felé. - Egyszer azt olvastam... Hogy ha két embert szeretsz, akkor választ a másodikat... Nem értetem, hogy miről papol... Akkora lehetetlenségnek tűnt, hogy bárki képes legyen egyszerre két embert szeretni... Aztán itt volt most ez a szünet... És... És én rádöbbentem dolgokra, megtaláltam a magyarázatot... Ha igazán szeretted az elsőt, akkor nem szeretsz bele a másodikba... Vicces nem? - kérdezem béna mosollyal az arcomon. - Fel sem tűnt, hogy... Hogy mi van az orrom előtt... És talán most sem látok teljesen tisztán... De... Jól mondtad, nekem te voltál a második... És biztos hülyeség, hogy tudni akarom mi van Adammel, de ez van... - fejezem be a mondandómat és úgy érzem, ezzel le is zárhatjuk a témát. Elég határozottan kimondta, hogy szakít velem, akkor már el is húzhatnék, mert ez csak egyre kínosabb számomra. Éppen ezért elindulok a lépcső felé, melyen úgy fél órája érkezhettem csak ide.

I kissed him...
andrew & octavia
©
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-04-26, 20:51



Octavia & Andrew



Emlékszem arra, hogy mit beszéltem Dor-ral, de nem hiszem, hogy teljesen jó ötlet lenne Via-nak vallani, sőt szerintem kész öngyilkosság lenne. Nem egyszer kifejezte már, hogy neki Adam kell és nem én! De nem akarom ezt felfogni és tiltakozom ellene, de elég érdekes módon. Hisz nem igazán nevezném a szíve megszerzésére azt, hogy próbálom összehozni Adam-mel és közben magamat emésztem. Ideje lenne elhatározni magam, hogy mit is akarok... Na jó ez egyértelmű! Via-t akarom, hogy csak is az enyém legyen és csak is engem akarjon: jobban mondva, hogy legyen valódi a kapcsolatunk...Bár nagyon sokszor nem is tudom, hogy valójában hányadán állunk, hisz ha bókolok elpirul és a csókokat nem utasítja el, az előbb elcsattant csókot sem utasította el, és nem is volt szükség a látszatra, hisz nincs itt senki rajtunk kívül. Szóval érdekes helyzet áll fent... De lehet, hogy már tényleg csak a megszokás kedvéért csinálja. Nem tudom eldönteni, de ez most nem is érdekes...
- Hányszor mondjam el, hogy az ajándékaid tökéletesek, mint te? - Teszem fel a kérdést és kacsintok is egyet. Már szerintem ezerszer elmondtam, hogy mennyire tökéletes lány, és hogy Adam mekkora mamlasz, hogy nem veszi észre, bár én ennek titkon örültem és reménykedtem, hogy Via mellettem határozza el magát és nem kergeti tovább Adam-et, de nem így lett, csak még jobban próbálkozott és abból ítélve, hogy nem szomorú... Minden jól ment a bálon és volt valami kettejük közt. Remélem Via-nak volt esze és nem dobta el a féltve őrzött titkát, hogy szűz. Bár biztos, hogy nem feküdt le vele!... Igazából nem is szabadna ilyenekre gondolnom, hisz én rendeztem el nekik mindent. Szóval, ha volt valami akkor csak magamat okolhatom! Miért kellett ezt csinálnom? Most olyan rossz érzékeny oldalamat ismertem meg, amit soha nem akartam.
Aztán rákérdeztem, hogy hogyan csókolok és persze Via-nak nem az jött le, hogy folytathatnánk, ha jó... De Via-ról beszélünk. Helyette inkább azt hiszi, hogy találtam helyette valaki mást. Nem is kerestem... azóta a szilveszter óta elhatároztam magam, de mindent rosszul csináltam... Egyre jobban érzem a kényszert, hogy valljak neki! De nem szabad, hisz csak "kamukapcsolatban" vagyunk.
- Via, ha nem ismernélek azt mondanám, hogy ez téged zavarna... sőt talán féltékeny vagy? - Kérdezem tőle mosolyogva, bár tudom, hogy nem féltékeny, hisz neki Adam kell és nem én! Bár annyi lehet a reakciója, hogy elpirul és dadogva elkezd ellenkezni, közben teljesen zavarban lesz. Igen már ennyire ismerem, hisz ha valaki fontos nekünk, akkor meg akarjuk ismerni és Via-t nem nehéz kiismerni... Bár jön a válasz... "Mellesleg... elég jól..." És megint elpirul...
- Akkor ha nem bánod néha kicsit szívesebben gyakorolnék veled, ha szabad. - Mondom neki komoly arcot vágva, majd pár másodperccel később mosolyodom csak el. Na jó... könnyen zavarba lehet hozni és szeretem hallani, ahogy dadogva ellenkezik. Aranyos... és elég lesz a nyálas csöpögésből.
Aztán jött az ajándékbontás és tényleg komolyan mondtam, hogy minden, amit tőle kaptam eddig az egy külön polcon hever a "kincseim" mellett. Persze nem is vártam tőle nagy dolgot és mi másnak tudnék jobban örülni, mint a két keze munkájának, ami minket ábrázol. Ahogy a képet nézem az a bizonyos szilveszter jut eszembe, ahol először elcsattant a közös csókunk. Bár gondoltam, hogy az én ajándékom ellen ellenkezni fog, de van benne egy titkolt üzenet. A vörös rózsa a szerelem jelképe és az, hogy borostyánba van öntve, az örökké valóságot jelenti, na jó... ezt a húgom mondta nekem én meg csak megjegyeztem. Bár nem tudtam, hogy a húgomnak vannak ilyen fura romantikus elképzelései, talán ideje lenne elbeszélgetni vele, hogy... Ott van neki anyu, vele könnyebben meg lehet beszélni az ilyeneket.
- Via... Én ezt nagy örömmel hoztam neked, legalább próbálj meg örülni neki. - Mondom ki majd sóhajtok egyet. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért nem akarja ennyire elfogadni, hisz ez csak egy nyaklánc. Igaz számomra van jelentése, de erről neki nem kell tudnia. Aztán végre megköszöni, és mikor megemlíti, hogy néha túlzásba esek, akkor a szememet forgatom!
- Hisz azért vagyok a pasid, hogy az ilyenekkel féltékennyé tegyük Adam-et, vagy nem? - Kérdezem és elfintorodom, szerencsére a háta mögött voltam és nem láthatta! Miért olyan nehéz észrevennie, hogy én itt vagyok neki és nekem nincs szükségem semmilyen figyelem felkeltés... De ő ezt nem veszi észre és lassan ideje lenne neki vallanom, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor lemondok róla...
- Hát erről nem olyan könnyű beszélni, de elkezdem: - Aztán elmondtam neki azt a béna galambos történetet, amire arra céloztam, hogy többet érzek iránta, de nem volt könnyű állni a pillantását. De mivel rájövök, hogy érthetetlen ez az egész így, inkább kerek-perec kimondtam, hogy szeretem. Aztán megcsókoltam és jól esett ez a csók... Olyan volt, mint akkor szilveszterkor, sőt ezerszer jobb. Nyelvemmel az övét kényeztetettem és... Megszakítottam, hogy tudjon mondani valamit, de nem épp ezeket a szavakat vártam volna... Lényegében ő is érez valamit, de... igen ilyenkor tudom, hogy jön valami, amit nem is kellene hallanom... De tudni akarja, hogy mit érez Adam iránt...
- Nem utállak. - Mondtam neki egyszerűen és mivel nem bírta tovább, ezért az ablakhoz mentem, amit kinyitottam és a párkányára könyököltem, és élveztem azt a hüvős levegőt, ami megcsapta az arcomat. Mit vártam? De most komolyan! Nem hiába nem hagyta fel az Adam után való sóvárgást... Nem tehetek mást, mint elengedem, ha megengedi...
- Ha nem tudsz választani, akkor válaszd őt! Hisz ő volt az első, aki iránt éreztél valamit... Én csak egy eszköz voltam, hogy megszerezd! - Mondom ki egyszerűen a csúf igazságot és lehet, hogy kiakad, de nincs oka rá. Tényleg csak egy eszköz voltam számára, hogy megszerezze Adam-et... és én sem akadok ki, hisz belementem, hogy segítek. Inkább folytatom, meg sem várva, hogy bármit is tudjon reagálni az előbb hallottakra.
- Mivel nem jött össze ez a féltékennyé tesszük azzal, hogy járunk, szakítsunk. Hisz értelme már nagyon nincs ennek a kapcsolatnak. - Mondatom végére sikeresen elcsuklik a hangom. Nem néztem a szemeibe, helyette a külső sötétséget bámultam, sokkal jobb látvány lenne most, mint Via... igaz egy árva könnycsepp és végig gördül az arcomon, de nem érdekelt. Minden bizonnyal nem vette észre. Szóval vettem egy mély levegőt, eltüntettem a könnycseppet és szembe fordultam vele, majd elmosolyodtam.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-04-26, 02:27

Néha nem értem, hogy pontosan mi is van kettőnk között. Megbeszéltük, hogy nem érzünk semmit, de kezdek rájönni, hogy mekkora hazugságot mondtam akkor. Hülyeség, hogy nem szeretem Andrew-t, mert szeretem őt, de Adam-et is és választanom kéne tudom, de képtelen vagyok. Annyira különbözik a két srác, hogy össze sem tudnám őket hasonlítani. Mégis... Egy pici hang belül azt súgja, hogy inkább Andrew-t válasszam, mert ő észrevett, nem kellett csinálnom semmit, hogy felhívjam magamra a figyelmét. De mi van akkor, ha rosszul döntök, mert ugye ő nem táplál irántam gyengéd érzelmeket...
Bár... A megjegyzése miatt érthető, hogy zavarba jövök. Olyan őszintén tudja mondani, hogy szép vagyok, csinos, gyönyörű meg még sorolhatnám, hogy mikkel szokott engem fényezni... Az őszintesége az, ami folyton levesz a lábamról. Most is, azt sem tudom, hogy mit kéne reagálnom erre az idézőjeles barátnős megjegyzésére. Én? A suli legszebb csaja? Ő biztos téved... Számtalan nálam csinosabb lány jár az iskolába, akik még tudják is ezt magukról, én a nyomukba sem érhetek például.
- Ezt jó hallani... De ha nem tetszik, akkor csak mond meg és kapsz másikat - kezdek el mentegetőzni, bár nem tagadhatom, jól esik, hogy minden ajándékomnak van helye. Ez azt jelenti, hogy fontos vagyok számára, igaz? Vagy az is lehet, hogy szimplán csak kedves és udvarias és nem akar engem megbántani... Oké, ezt a gondolatot inkább ki is verem a fejemből!
Ajándék... Meg sem kéne lepődnöm, hogy ő is hozott, s ismerem már elég jól ahhoz, hogy tudjam, biztos valami drága dolgot vett nekem, pedig tudja, hogy nekem ez nem fontos. Nem kell engem elárasztani ajándékokkal, persze jól esik, mert kinek ne esne jól, ha a pasija figyelmes, de elvileg ő csak a látszatbarátom, aminek igazából semmi értelme tudom, de...
Nem teszek megjegyzést a csókjára, mert tudom, hogy ösztönöse jött meg minden, de én élveztem és el tudtam volna viselni tovább is. Azonban van egy határunk, amit nem lépünk át, mert elvileg úgysem érzünk semmit a másik iránt. Viszont amikor Andrew rákérdez a csókolózási technikájára és megemlíti, hogy máson is alkalmazná, akkor jelenik meg bennem a zöld manócska. Talán... Talán fel sem tűnt és már kinézett valakit...
- Ööö... Tetszik neked valaki? - kérdezem dadogva. Ez az Via, hozd csak a formád, nem jöhetsz ennél cikisebb helyzetbe! - Mellesleg... Elég jól... - bököm ki elpirulva és remélem, nem firtatja ezt a témát tovább, de ha mégis, akkor állok elébe! Kibököm neki, hogy a csókja még mindig annyira tűzbe, lázba hoz, mint mikor először találkoztak ajkaink azon a szilveszteri éjszakán...
Az ajándékbontás úgy alakul, ahogy sejtettem. Azt leszámítva, hogy arra számítottam, hogy talán nem tetszik majd neki a rajz, mert túl... nyálas. Mégis, a szemében ott az öröm szikrája és ez melegséggel tölti el szívemet. Ahogy sejtettem, egy drága ajándékot kaptam tőle és kezd égni a pofám, hogy én meg ideállítottam egy vacak rajzzal. Ráadásul mégis mire föl vesz nekem ilyen dolgokat? Elvileg nem is vagyunk egy pár, bár lehet, hogy úgy járnék a legjobban, ha vele lenék. Egyszer azt olvastam, hogy ha szeretsz két embert, akkor választ a másodikat, mert ha igazán szeretted volna az elsőt, akkor nem szeretsz bele a másodikba. Sokáig tűnődtem rajta, hogy nálam ki hányadik, de szinte mindig Andrew jött ki jól a helyzetből.
- De Andrew... Én... - tiltakozok továbbra is vele együtt, aztán sikerül felfognom, hogy ebből nem tudok kijönni nyertesként. Túl nyuszi vagyok én ehhez és ő túl határozott hozzám képest. - Jó... Köszönöm. De attól még mindig úgy gondolom, hogy néha túlzásba esel - nem hagy sok választási lehetőséget, hiszen már lép is mögém, hogy segítsen felvenni a nyakláncot. Gyengéden oldalra húzza a hajamat, majd a láncot a nyakam köré igazítja. A szívverésem minden egyes másodperben gyorsulni kezd, főleg mikor hozzám ér, hogy összekapcsolja az ékszert. Oh, Merlinre, remélem, semmit sem érzékel ebből az egészből! Lenézek a medálra ami együtt mozog a mellkasommal minden egyes levegővételnél. Tényleg nem érdemlem meg... Túl önző vagyok, hogy kisajátítom magamnak Andrew-t, el kéne engednem, de nem tudom, egyszerűen nem megy.
- Hallgatlak - pillantok rá, s figyelni kezdek a galambos történetre. Két fiú meg egy lány és valaki hazudott. Igen, a lány volt az mert mindegyik fiút szereti valahogy... Oké, lehet, csak én gondolom bele ezt a gáz metaforát, de úgy érzem, mintha rám célozna. De mégis hogy jön ez most ide?
Aztán kiböki. Kerek perec kimondja, hogy mégis érez irántam valamit és nem tudom, hogy az arcom mégis milyen érzelmeket türközhet vissza, de valahogy én örülök a hallottaknak. Viszont mielőtt még bármit mondhatnék, Andrew megcsókol és ez a csók végre olyan, amilyenre már vártam gy ideje tőle. A baj csak az, hogy érzem ugyanazt a bizsergést nála is, mint Adamnél. A gyomrom görcsbe rándul, a fejemben ezer meg ezer angyalka pördül táncra, a szívem pedig ismét maratonra készül. Aztán a csók véget ér, bár sikerült elég hosszúra húznom.
- Andrew én... Szóval... Én is érzek irántad valamit, de... De Adam iránt is, bár ez utóbbi nem tudom pontosan micsoda, csak azt, hogy hasonlít arra, amit irántad érzek... Mikor, mikor megcsókolsz, akkor megáll az idő és gy érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon... - vallom be nyögve nyelősen akkor már én is, hogy mi a helyzet. - Viszont... Én... Szeretném tudni, hogy mi az a valami Adammel... És tudom, hogy ennek az egésznek semmi értelme... És tudom, hogy önző vagyok, mert nem tudok dönteni és megértem, ha ezért utálsz...

I kissed him...
andrew & octavia
©
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-04-19, 23:46



Octavia & Andrew



Az ember azt gondolná, hogy soha nem lesz féltékeny a legjobb haverjára, de ez nincs így! Irigykedem Adam-re és igazságtalan az élet! Miért kellett Via-nak pont Adam-be belezúgnia, bár jobb kérdés inkább, hogy én miért zúgtam bele Via-ba… Persze a válasz egyszerű! A fogadás miatt! Dorian és én régebben fogadtunk és most mindketten megszívtuk! Ő Marie-be esett bele… mondjuk az ő helyzete kicsit komplikáltabb, hisz Marie úgy tudja, hogy Dorian meleg, ami persze egy oltári nagy hazugság. Vajon Dorian ott volt a bálon? Meg kellett volna tőle kérdeznem tegnap este, de lehet hogy megkérdeztem… Az igazat megvallva nem emlékszem… Most csak arra tudok gondolni, hogy hogyan sikerült Via-nak a vakrandi Adammel! Már ezerszer megbántam, hogy megszerveztem nekik! Persze Adam-mel sem futottam össze szünet kezdete óta. Bár nagyon remélem, hogy… Már csak arra leszek figyelmes, hogy elpirul. Elmosolyodom és beletúrok a hajamba. Már megint mivel sikerült zavarba hozni? Természetesen egyértelmű, hogy számomra ő a legszebb lány a suliba… vagyis neki ez még nem, hisz nem tudja, hogy ez a semmit sem érzek dolog hazugság volt.
- Ezen nincs mit megköszönni… hisz nekem van a suliban a legszebb "barátnőm. - Mutatom neki azt a bizonyos idézőjelet, ami a barátnő szót hamissá teszi… Bár mindennél jobban várok arra, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat arra, hogy bevalljam neki mit is érzek igazából. Bár ezt még magam sem tudom… Annyi biztos, hogy nem csak szimpla látszat barátnőnek akarom! Meg természetesen megakarom védeni Adam-től, ha még megtudom… Hisz kitudja mi történt kettőjük… Már megint témánál vagyunk. Aztán közelebb léptem hozzá és mikor megigazítottam a haját, akkor szemeimbe nézett. Én álltam a pillantását és tudtam, hogy hamarosan zavarában oldalra fordítja a fejét.
- Rendben van… Szerintem elégszer elmondtam, hogy nem számít mit adsz, hisz a lényeg, hogy te adod. Minden ajándékodnak helye van a polcomon. - Mondom határozottan, majd később esik le, hogy mit is mondtam… Hát most én fordultam oldalra, és megszakítottam a szemkontaktust. Persze én is hoztam neki valamit. Mindig szoktam neki venni ajándékot… minden kis apróságra kapott tőlem valamit. Nem érdekelt, hogy mennyiért, vagy mit veszek! A lényeg az az volt, hogy neki veszem. Sose akartam felvágni így előtte a családommal, csak megakartam neki mutatni, hogy valójában mennyit is érdemelne, sőt többet érdemelne, mint amennyit kap… Szóval a lényeg, hogy vettem én is neki egy különleges ajándékot.
Aztán mikor átadtam neki az ajándékot, megcsókoltam. Ez a csók is jól esett és többet akartam, de a csak szimplán barátok nem szoktak csókolózni. Bár a béna magyarázatomra semmit sem mond, ami fura. Talán még is élvezte a csókunkat? A fene se tudja… bár kétlem, hogy ez lenne a dolog hátterében, hisz őt Adam érdekli és nem én. Bár a tegnapi beszélgetés Dor-ral ráébresztett arra, hogy ideje bevallani mindent Via-nak! El kell neki mondanom, hogy nem elég, ha csak szimplán a barátom, de még nem jött el az ideje. Majd az ajándékozás után… Persze, ha elfogadja, mert ha nem, akkor meg kell róla győzni, hogy ne ellenkezzen!
- Annyit csókoloztunk már és még nem mondtad el a véleményed… Jól csókolok? Mert ha igen, akkor lassan használom másnál is a tehetségem. - Mondom neki határozottan, majd rákacsintok egyet. Remélem nem veszi komolyan a szavaimat. Bár Via-ról beszélünk… Kíváncsi leszek, hogy mit reagál, de minden bizonnyal hidegen hagyja a téma, mert hát már oly sokszor elmondtam az indokot… Adam. Ha nem lenne a fogadás, akkor most nem tartanánk itt… de sajnos nem tudom, hogy hogyan jártam volna jobban. Ha nem ismerem meg Via-t vagy a mostani helyzet… Bárhogy is legyen, örülök, hogy összehozott a sors minket.
Most jön az ajándék bontás. Mikor kibontom és meglátom a képet, akkor szememben boldogság csillan meg… Akartam rólunk már egy közös képet és most van, ráadásul még nem is akármilyen… Via keze munkája, amit imádok. Nagyon tehetséges. Elmosolyodom és jobban szemügyre veszem a munkáját, bár közben ő is megnézi az ajándékát… És várható volt a tiltakozás. Nem akarja elfogadni, mert túl drágának tartja… Inkább vette volna észre a benne rejlő célzást. A vörösrózsa a szerelem jelképe. Az hogy borostyánba van foglalva, az érzés örökké való fenmaradását jelképezi. Bár nem vagyok egy csöpögös romantikus alkat, de erre szükség volt…
- Via! Ha nem fogadod le, akkor kiugrom a toronyból! Na jó, azt nem teszem meg! De el kell fogadnod és nincs apelláta! Segítek feltenni. - Mondtam neki, bár már lépkedtem is felé. A haját az egyik oldalra fésültem a kezemmel és mikor a nyakához értem… különös bizsergés futott végig a kezemen… Nem törödtem bele, inkább magamba szívtam Via tökéletes parfümjének illatát, majd bekapcsoltam a nyakláncom. A mellkasán hevert és bárcsak lehettem volna a nyaklánc helyében…
- Még mielőtt mesélnél a bálról, valamit el akarok mondani… - Kezdek bele, bár nem tudom, hogy mennyire is jó ötlet… De ideje megtudnia az igazat… - Tudod van három galamb… két fiú és egy csodálatos lány. A lánynak döntenie kell, hogy melyikkel repül tova, de az egyik galamb régen hazudott… - Mondom ki, bár teljesen idiótán hangzik… Hogy lehet így elmagyarázni valamit Andrew? Csak ki kéne mondanom kerek perec, hogy érzek íránta valamit, de nehéz. Minek mondjam el, ha őt nem is érdeklem? Csak még jobban fog fájni a dolog a végén! De nem tarthatom magamban örökre…
- A fenébe is… Via annyit akarok mondani, hogy érzek írántad és az összes csók, amit adtam nem a látszat miatt volt! Mint ahogy ez sem… - Csipőjénél fogba közelebb húztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam… Vártam a pofont, ami minden valoszínűséggel be fog következni, hisz ennyi ideig hazudoztam, hogy nem érzek íránta semmit sem… Bár semmivel sem lett jobb most, hogy kimondtam. Talán csak rosszabb, hisz bármikor elküldhet a búsba!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-04-18, 23:04

Andrew úriember, mint mindig. Sosem felejti el megemlíteni, hogy szerinte csinos vagyok, s én minden egyes alkalommal elpirulok, mikor ezt mondja. Annyi nálam szebb lány jár a sulinkba, s ő mégis nekem bókolgat, pedig úgy tudja, hogy semmit sem érzek iránta, hiszen ebben maradtunk. Az igazság viszont az, hogy még én sem tudom igazán, hogy mit érzek Andrew és mit Adam iránt.
- Köszönöm - pillantok szégyenlősen oldalra, de ő közben közelebb lép és egy kósza tincset a helyére igazít. Óvatosan tekintek fel rá, miközben bocsánatot kérek a késésért. Szemei most is, mint legtöbbször, képesek elbűvölni. Miért van az, hogy Andrewnak barna, Adamnek meg kék szemei vannak? És én miért nem tudom eldönteni, hogy melyik tetszik jobban? Ég és föld...
Nyögve nyelősen ugyan, de kinyögöm, hogy hoztam neki egy ajándékot. - De igen, ez... Ez a minimum... És úgysem nagy valami - adok egy értelmesnek alig mondható magyarázatot neki, mégis miért volt erre szükség. Valójában azonban én magam sem tudom, hogy miért épp egy ilyen rajzot készítettem neki. Festhettem volna akár valami tájképet is, amit még azután sem szedne le a falról, ha szétmennénk, de egy rajz... Egy rajz bármikor a kukában vagy a kandallóban végezheti. Fene tudja, talán ez is közrejátszott? Nem tudom, de az biztos, hogy szívből jövő ajándékról beszélünk.
Persze, hogy ő is hozott valamit. Mégis mit vártam tőle? A származása, a családja... Félek, talán olyan ajándékot hozott nekem, amit meg sem érdemlek, mert miért érdemelnék meg bármit is, amit ő ad? Úgy értem... Hát... Be sem merem neki vallani, hogy talán mégis érzek valamit iránta, mert pont elkezdődött valami a bálon Adammel is.
Igazából nem ér váratlanul, hogy megcsókol miután átadja nekem a kis tasakot. Csókja még mindig olyan kellemes, mint legelőször, de most még egy fura bizsergés is társul az egészhez, olyasmi, mint amikor a bálon Adammel. Talán jobb is, hogy elhúzódik, mikor végiggondolja a dolgokat, de azért be kell vallanom, jól esett a csókja, s talán még akartam is, hogy ne szakítsa meg.
- Nem, nem... Semmi gond - kezdek el én is magyarázkodni. Nem az ő hibája, biztos kiprovokáltam magamnak, hogy csókoljon meg. Talán van egy ilyen nézésem... Csiga se tudja... Remélem nem akarja ezt a témát sokáig boncolni, mert akkor még a végén zavaromban kinyögöm, hogy jó volt. Ezzel pedig talán mindent elcsesznék, ami mostanra kialakult kettőnk között.
- Oké - mosolyodom el az ötletre, hogy együtt bontsuk ki az ajándékokat. Figyelem a reakcióját a rajzra és úgy látom, talán valami mintha megcsillanna a szemében, mikor meglátja, bár ez nem biztos. A lényeg az, hogy örül neki, én pedig remélem, hogy nem veszi túl nyálasnak vagy hogyan is kéne ezt mondani, mert tényleg nem ilyen célok hajtottak, mikor készítettem.
- Andrew... Én... Én ezt nem fogadhatom el - pillantok rá zavarodottan miután kihúzom a tasakból a nyakláncot. - Ez túl drága lehetett - teszem hozzá az indokot. Nem, ez nekem túl sok! Én egy egyszerű muglicsaládból származom... Jó tudom, az egyszerű kicsit túlzás, mert van ez a művészi gén nálunk, de ezt leszámítva teljesen átlagosak vagyunk... Bár anyu ügyvéd és így jól is keres, mégis túl drágának érzem az ajándékot, mert elképzelni sem tudom, mégis mivel érdemeltem ki.

I kissed him...
andrew & octavia
©
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia 2015-04-12, 23:01



Octavia & Andrew



Vége a szünetnek, amit igazából nem is nagyon bánok. Örülök, hogy vége... Miért? Mert a családom elviselhetetlen az ünnepek alatt, sőt katasztrofálisak tudnak lenni. Másról sem szólt a szünet, mint a sok estély és bál. Minden Londoni gazdaggal vacsoráztunk... Mondanom sem kell, hogy kicsit sem élveztem, de a család követeli azt, hogy ilyeneken részt vegyek. Ráadásul még nekem hosszabb is volt a szünetem, hisz hagytam Via-t és Adam-t randizni... Igen ilyenkor vagyok önző és bánom, hogy megtettem. Nem akarom, hogy Via és Adam egy pár legyenek, de ha minden igaz, akkor Adam lerázza majd, hisz nem arról híres, hogy leállna egy lányért és nagyon remélem, hogy ez nem Via kedvéért fog megváltozni... Nem szabadna ennyire önzőnek lennem, sőt el kéne engednem, hisz ő Adam-ért van annyira oda és nem értem... Ideje lenne felfognom!
Aztán itt van a megszokott találkozó is... Hamarosan újra láthatom Via-t és szívem a torkomban dobog. A szünetben sokat leveleztünk és hát a találka helyszíne és időpontja maradt. Nem változtattunk rajta semmit. Nem öltöztem túl... Fekete farmer, félig kigombolt ing és egy bőrkabát, ami lazán a vállamra van dobva. Vettem neki ajándékot is, de vajon tetszeni fog neki? Bár tudom, hogy nem fog neki örülni, mert... mert nem volt olcsó ajándék és nem fogja megérteni, hogy ez számomra semmiség volt, mert szeretem. Épp egy utazáson voltunk a szünetben, mikor megpillantottam ezt az ajándékot. Egyből Via-ra gondoltam és rohantam megvenni. Igaz nem én csináltam a két kezemmel, de ez az ajándék illik Via-hoz. A csomagolással nem sokat bajlódtam, csak egy kis ajándék tasakba csúsztattam és utána zsebre vágtam. Épp elképzeltem szemeim előtt Via-t, mikor megszólít.
- Szia Via -Fordulok meg, miközben köszönök neki. Szívem a torkomban dobog és most is gyönyörű... Bár mondjuk számomra egy krumplis zsákban is ő lenne a suli legszebb csaja. Bár játékosan leejtem az állam, hogy neki is megmutassam, mennyire is gyönyörű, majd felemelem kezemmel és becsukom a számat.
- Gyönyörű vagy ma is. - Mosolyodom és mikor szóba hozza, hogy késett, csak legyintek egyet, majd közelebb lépek hozzá és egy kósza hajtincset a füle mögé tűrök... Nem igazán érdekelt, az a lényeg, hogy itt van és megérkezett... Bár az igazat megvallva fel sem tűnt a késése. Amikor kezeit hátra rakja felvonom a szemöldököm és hiányzik az ölelés, vajon mit rejteget? Remélem nem egy ajándékot...
- Semmi baj, az a lényeg, hogy itt vagy. - Mondom neki fülig érő vigyorral az arcomon. Ám elkezd dadogni és minden bizonnyal zavarba is jött, de hát Via-ról van szó... Bár azt nem értem, hogy miért hozom zavarba, ha nem is én tetszem neki. Hozott nekem valamit? Vajon mit? Érdeklődve pillantok rá. Aztán háta mögül előhúzza az ajándékot.
- Neked is, bár nem kellett volna semmi, de én is hoztam neked valamit. - Mondom neki, majd zsebemből előhúzom a kis tasakot és átadom a markában... Mi volt a tasakban? Egy medál, egy igen különleges medál. Borostyánba öntött apró vörös rózsa volt, ami egy szép ezüst láncba volt foglalva. Aztán közelebb hajolok hozzá és egy gyengéd csókot nyomok az ajkára, bár későn jövök rá, hogy mit is tettem. Zavartan felnevetek és a tarkómat vakarom.
- Bocsi, megszokás, hogy fent kell tartanunk a látszatot. - Mondom a világ legbénább mentségét arra a csókra, ami egyébként csodálatos volt. Már nem egyszer csókolóztunk és a csókja varázsa soha nem múlik el, még mindig nagy hatással van rám.
- Nézzük meg egyszerre az ajándékokat, ok? - Bár válaszát meg sem várva kibontom az ajándékot és meglátom a rólunk rajzolt képet. Nagyon szép volt és élethű. Lehet hogy inkább valamilyen rajzos felszerelést kellett volna vennem neki. Bár az ő ajándéka tényleg csodálatos.
- Köszönöm, ez csodálatos! Remélem tetszik az ajándékom. - Mosolyodom el...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Andrew & Octavia 2015-04-12, 20:05

Andrew-val megbeszéltük, hogy a szokásos helyen találkozunk, a szokásos időben. Oké, az nem beszélgetés volt, hogy leveleztünk, de a lényeg az, hogy találkozunk. Ez a több napos téli szünet már kellett, hogy tudjanak ülepedni a bálon történtek. Szeretném megköszönni Andrew-nak, hogy mindez így alakulhatott, hiszen az egész neki köszönhető. Éppen ezért a szünetben váltott leveleink egyikében sem említettem vagy utaltam rá, hogy személyesen tudjak neki beszámolni.
A szünet arra volt jó, hogy mindent átgondoljak. Akarom én ezt? Biztos jó lesz ez így? Már régóta tetszik Adam, de mikor összejöttem Andrew-val, az hatással volt rám. Megbeszéltük a dolgot, s abban maradtunk, hogy egyikőnk sem érez semmit, de mi van, ha kiderül, hogy hazudtam? Igen, így érzem. Valami nem stimmelt, mert ha nem éreznék iránta semmit, akkor nem járt volna sokat azon az agyam, hogy vajon megbántom-e őt a bálon történtekkel. Adam és Andrew annyira különböznek, mint a holló és az íróasztal. Képtelenség őket összehasonlítani és én sem tudom, hogy akkor most melyikük iránt mit érzek. Andrew meg én véletlen jöttünk össze, váratlan volt, de kellemes és megnyugtató. Adammel eddig még csak a bálon volt alkalmam beszélgetni, hiszen szintén véletlenül, ő volt a kísérőm. Ezt meg kéne már beszélnem magammal, vagy valamelyik barátnőmmel. Talán a csajok kibogoznak valamit az egészből, nem?
Időben elkezdtem készülődni mentségemre szóljon, de persze, hogy nem lettem készen. Még be kellett csomagolnom Andrew karácsonyi ajándékát. Nem vagy valami, de remélem örül majd neki. Leginkább ezért kések, pedig rohanok. Viszont a mi klubhelyiségünk ugyebár a pincében van, a Csillagvizsgáló-torony pedig fent a lépcsők kavalkádja után.
Mondanom sem kell, már kapkodom a levegőt, mire felérek, s meglátom a fiút nekem háttal. Oh, istenem, de jól néz ki még így is... Hé, Via, ébresztő! Előbb döntsél, utána ráérsz majd csorgatni a nyálad! Remélem a nagy sietség miatt nem nézek ki olyan szörnyen, de a kósza, előre hulló tincseket gyorsan a helyükre igazítom.
- Szia - köszönök Andrewnak, és közelebb lépek hozzá, az ajándékot elrejtve a hátam mögé, ami miatt tele van a kezem, így nem tudom átölelni. Pedig most nagyon megölelném, hiszen hiányzott már. - Én... Bocsi, hogy késtem, de... - ahogy belekezdek a mondandómba, úgy jön rám a dadogás, mert azok a barna szemek... Igen, zavarba jöttem, de ő ehhez csak hozzászokott már, nem? Fene tudja, én nem tartom ezt számon... - Hoztam neked valamit... Nem akartam postán küldeni és előbb hazamentél, szóval... - előhúzom a hátam mögül a gondosan becsomagolt ajándékot, amin mellesleg nagyon cuki hóemberes csomagolópapír van. - Boldog Karácsonyt! - pillantok rá, s odaadom neki a képet, amit ha majd lehámozza róla a papírt ő is megtekinthet. Egy rajzot készítettem neki rólunk, s ez lehet, hogy elég furán jön most ki, de úgy éreztem, ez egy igazán személyes ajándék, aminek örülne is.

I kissed him...
andrew & octavia
©
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Octavia

Vissza az elejére Go down

Andrew & Octavia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Andrew ---

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Csillagvizsgáló-torony-