Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb



ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 20:57
Kalandmester

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:05
Joyce Brekinridge

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 15:25
Felicity Barlow

ϟ Felicity Barlow
  Yesterday at 15:11
Felicity Barlow



A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Armand Stansson
 
Daniel G. Paisley
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jacob Troops
 
Christopher Graves
 
Tim Roberts
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Statisztika

Összesen 593 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Felicity Barlow

Jelenleg összesen 39644 hozzászólás olvasható. in 3507 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Fogságban - Sebastian & Maggie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-05-06, 12:14

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- De azért talán, hiszen élünk. Az azért csak számít. Meg is... meg is ölhettek volna, de valamiért nem tették. - csak bezártak ide. Én csak próbálok logikusan gondolkodni, csak próbálok ötletelni, hogy mi miért lehet. Tudom, hogy nem a legokosabb döntés, ha az ember igyekszik nem is tudom... valami magyarázatot találni mindenre, de nekem úgy azért akkor is könnyebb, akkor nem kezdek el még jobban pánikolni, mert az azt hiszem egyikünknek sem lenne túlságosan hasznos.
- Én sem tudom, de akkor megpróbálom ezt a taktikát követni és majd... csak kijutunk innen valahogy, legalábbis remélem. - nem is tudom, találhatunk kiutat, vagy megoldást, vagy kiengednek, ha már nem kellünk. Az biztos, hogy nem akarnak a szüleimtől pénzt kérni, vagy nem hiszem, mert nem tudnának adni, hiszen nem is élnek. Sosem voltunk gazdagok, híresek sem és én még csak különleges sem. Nem szoktam felhívni magamra a figyelmet, pont e miatt nem értem, hogy mi is történik pontosan. Pont e miatt nem jövök rá a megoldásra és ez csak még jobban idegesít, így csak még sokkal nehezebb nyugodtnak maradni. Tele a fejem kérdésekkel és nem tudom, hogy hol vannak a válaszok.
- Ez rémesen hangzik. A penész egészségtelen és bele is lehet betegedni és... egy vödör? - elkerekedik a szemem. Én nem akarok ilyet. Én csak... túl akarom ezt élni valahogy és kijutni innen, de nem tudom, hogyan van rá egyáltalán bármi esély. Kezdek elbizonytalanodni, főleg ha ilyen lehetőségek merülnek fel. - Oh nem... nem vagyok rosszul. Én csak nem vagyok más emberekhez szokva igazán. - bököm ki végül és még jó, hogy a sebét nézem, így nem kell zavar szemkontaktussal sem foglalkoznom. Igazából tényleg nem vagyok jó a kapcsolatteremtésben. Nincs benne gyakorlatom, és nem vagyok olyan, mint az átlag. A legtöbbeknek ez azért könnyebben megy, én meg... inkább csak próbálok nem mások közelébe menni és akkor tuti, hogy nem lesz gond, de most erre nincs lehetőség.
- Akkor mit csináljunk? Hogyan fogunk szerinted kijutni innen egyáltalán? Én... nem tudom, az ajtót fel lehet feszíteni, vagy talán valahogy meglazítani a szegecseket. - próbálok azért gondolkodni, de egyelőre még én sem tudom, hogy mi lehet a megoldás, vagy hogy mi lehet a kiút, hogy van-e egyáltalán és megtaláljuk-e. Talán nem, talán... semmi esélyünk sincs rá. - De a sebedet legalább ki kéne mosni. - legalább víz van, ennyit legalább elértünk és talán ez is valami. A sérülése azért nem szép, még ha nem is annyira veszélyes és ki kellene tisztítani, rendbe tenni legalább amennyire az itteni körülmények között lehet, hogy ne legyen belőle legalább komolyabb baja.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-05-04, 16:14

Maggie & Sebatian

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.


- Látod, miért tették volna? Gondolom annyira nem számít nekik, hogy élünk, vagy halunk-e. – de még életben vagyunk, szóval valamennyire, muszáj, hogy ez számítson, csak azt kell kideríteni, hogy mégis milyen okból kifolyólag kerültünk ide, mert én nem szívesen maradnék itt az életem hátralévő részére, és szerintem Maggie sem.
- Hátha, de azért én nem reménykednék benne túlságosan. Csoda, hogy van valami ágyféle. – amin feküdtem például, de villany…hát nem tudom, lehet van, lehet nincs, úgyis kiderül majd, de valahogy muszáj lenne világosságot varázsolni ide, mert belefogok abba őrülni, ha ülök a sötétben tehetetlenül egész nap, több héten keresztül akár. – Nem hamarabb, de talán elviselhetőbbé teszi azt, hogy itt vagy. Vagy nem, még nem próbáltam ki soha a gyakorlatban.– annyira rossz még a szüleimnél sem volt, hogy azon gondolkodjak, vajon milyen jó lenne inkább valami sötét lyukban vergődni. Nem, és eddig el se voltam rabolva, szóval nem tapasztalatból beszélek, ez csak egy ötlet.
- Hát…legrosszabb esetben adnak valami penészes kenyeret meg sajtot, és egy vödröt, hogy abba végezd a dolgodat. Nem hinném, hogy olyan nagyon izgatnánk őket. – főleg nem annyira, hogy bármi kedvességet mutassanak az irányunkba. Sőt, szerintem erre esély sincsen, elvégre nem ok nélkül raboltak el minket, igaz? Kell legyen valami oka. – Ha rosszul vagy, akkor talán le kéne ülnöd. A sebem annyira azért nem fontos. – persze, fáj és sajog, de azért nem olyan szörnyen, hogy abból nekem komolyabb bajom legyen, viszont az nem lenne valami jó, ha ő most itt helyben összeesne, márpedig nem úgy tűnik, mint aki olyan nagyon jó bőrben lenne. – Oké, de nem hinném, hogy van komolyabb bajom, azt szerintem érezném. – persze, kicsit szédülök, de ennél semmi komolyabb bajom nincs. Maximum kaptam valami enyhe agyrázkódást, de az sem olyan komoly, hogy ne tudjak belőle valahogy kilábalni, igaz? Ez egy alapjaiban véve is elég rossz helyzet, nem kell súlyosbítani.
- Na igen, de azért ebben a helyzetben nem hiszem, hogy olyan nagyon sok jót kívánhatnék, igaz? – rántom meg a vállam. Én aztán azon kívül, hogy élek és láthatólag komolyabb bajom nincs, nem nagyon akarok semmit, azon kívül persze, hogy kijussak,de…az is valahogy sikerülni fog. Valahoogy muszáj, hogy sikerüljön. – Úgy látszik, hogy nem pár órára jöttünk. Remek. Én biztos, hogy nem fogok itt dekkolni hetekig.  – rázom meg a fejemet, de persze csak óvatosan és lassan, hogy nehogy összeessek itt helyben, mert szédülök azért még. De ez… úgy tűnik, hogy nem pár napra, hanem hosszabb időre kell berendezkedni, és nem repessek az örömtől emiatt.
Vissza az elejére Go down
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-29, 16:53

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Azt én se hiszem, hogy megköszönném nekik. - akárkik is csinálták ezt és akármiért, de mégis csak bezártak. Félek a fenébe is, nem tudom hol vagyok és hogy miért és Sebastiant még bántották is ez pedig nem túl jó hír és nem is tettek ezzel túl jó benyomást az el rablóink. Bár gondolom eszük ágában sem volt az ilyesmi, valami okból tették és én is tartok tőle lassan kénytelen leszek elfogadni, hogy nem valami teszt, vagy szórakozásból történt a dolog, hanem nagyon is jó oka volt és... nem fogja senki sem kinyitni az ajtót, amit most még nem is látunk, hogy semmi baj, csak átverés, menjünk szépen a hálóinkba. Bár érthető módon Sebastian ezek után jó eséllyel ezt meg se tenné.
- Hátha lesz itt villany. - remélem legalábbis, hogy csak nem kapcsolták fel valami miatt, de attól még megtalálhatjuk és akkor nem lesz semmi baj, igaz? Kijutunk innen valahogy, csak még én sem tudom hogyan, és azt hiszem előbb meg is kéne hozzá nyugodnom, mert most is úgy teszek, mintha így lenne, de közben érzem, hogy folyamatosan görcsben van a gyomrom. - Oké, jó helyek, vettem, azokra koncentrálok, akkor hátha hamarabb kijutunk innen. - na jó ebben azért nem hiszek, a koncentráció jó eséllyel nem sokat segít, vagy változtat a dolgon, de hát... valahogy csak megússzuk ezt. Ha megúsztam azt, amit a bátyám művelt, akkor valahogyan ezt is sikerül majd, remélem.
- Majd csak jön valaki, ennünk muszáj és... vannak más fontos szükségletek is. - mert nekem aztán eszem ágában sincs itt valami ismeretlen előtt teszem azt pisilni, főleg hogy egyelőre nem láttam még csak wc-t sem, meg semmi ilyet, szóval nagyon remélem, hogy majd jön valaki és ha nem is azonnal kijutunk innen, de legalább emberi körülmények között lehetünk, mert jelenleg ez nem mondható annak. Aztán a kérdése ránt vissza a valóságba, vagyis rántja rá a tekintetemet a padlóról. Jogos a kérdés, teljesen, de nem vagyok emberekhez szokva. Mármint úgy, hogy észre is vesznek és még beszélnek is velem, és sokkal könnyebben menne, ha mondjuk ő egy nálam fiatalabb, nyeszlett és bénább srác lenne, de erről szó sincs, mert nagyon is idősebb lehet és cseppet sem béna és a nyeszlett szót sem ismeri jó eséllyel. - Öhm... igen. Én csak... - egy pillanatra lehunyom a szememet, aztán nagy levegő kifúj, és ekkor már tényleg nagyon igyekszem ránézni. - Meg kéne néznem a sebedet. - igen, az a fontosabb most, nem a padló és nem az, hogy miért kezdtem el nézni a padlót.
- Azt hiszem, bár az lett volna az igazi, hogy nem ütnek le. - teszem még hozzá, ahogy hátrébb húzódom és most még csak le sem esik az, hogy a helyzet esetleg neki is kellemetlen lehet, hogy ennyire közel hajolok, pedig teljesen evidens. Nem kéne túlzásba esnem, csak hát amikor beindulnak a dolgok a fejemben, akkor minden más megszűnik, még az is, hogy netán zavarban vagyok. Az nem lep meg, hogy az ajtó nem nyílik, túlságosan egyszerű lett volna azt hiszem a dolog úgy. Én közben a dobozokat pakolászom, de egyelőre nem találok az ég világon semmit sem, üresnek tűnnek teljesen. Nem egy berendezett hely ez láthatóan, nincs sajnos saját hűtőnk és még csak elsősegély doboz sem, szóval végül tanácstalanul huppanok vissza az egy szem ágyra, és ekkor tűnik fel az a furcsaság, ahogy a lámpa miatt most a szemközti falon, mintha máshogy esne a fény. Szó nélkül pattanok fel és lépdelek közelebb. Óvatosan húzom végig a kezem a tapintással érzékelhető felületen, és amikor sikerül körbeérni lassan előtűnik az ajtó alakja. Vagy csak a fény mostanra hozta elő a jó ég tudja. - Ez... - oké nem kell mondanom, hogy egy ajtó és talán nem kéne gondolkodás nélkül benyitnom, de megteszem és lám sikerül. Kifelé nyílik ugyan, de legalább nincs zárva és úgy fest, hogy van ott csap és wc... ez is valami, bár minden bizonnyal okkal van itt. Én viszont cseppet sem repesek a boldogságtól, amikor meglátom és ez nagyon jól látszik is rajtam, hiszen ez azt jelenti, hogy... talán hosszú távra kell berendezkednünk. Nem jó hír.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-24, 23:12

Maggie & Sebatian

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.


- Igen, vagy senki, de… mi itt vagyunk sajnos. – rántom meg a vállamat. Na igen, mi itt vagyunk, és ez a legkevésbé sem jó hír, mert… csak nem rég érkeztem meg az országba, de máris elrabolnak? Még csak azt sem tudom, hogy kik, és hogy miért, legalább ezekre tudnám a választ. – Lehet, hogy siettek. Mindegy, nem köszönném meg nekik akkor sem, ha segítenek. – elraboltak, ez már alapjaiban véve is megvétózza azt, hogy bármiért is köszönetet mondjak ezeknek a barmoknak, akik elraboltak minket. Nem tudom, hogy mit keresünk itt, de kifogom valahogy deríteni, kell legyen oka, biztos nem csak úgy a több száz diákból véletlen lettünk kiválasztva.
- Vehettek volna maszkot is akkor, nem kell máris egy sötét lyukba dobni minket… - morgolódom, de persze ez nem a lánynak szól, sokkal inkább azoknak, akik miatt itt vagyunk. Nem tudom, hogy miért pont egy ilyen helyen kell magunkhoz térnünk, de… fényt akarok, igazit. – Igen… de azért koncentráljunk a jó helyekre, oké? – nem láthatja ugyan, de a hangomból azt kitalálhatja, hogy most éppen mosolygok. Egész aranyos, ahogy itt belelendült a magyarázkodásba, de nem kell, értem én amit mond, én szívesebben lennék sok helyen, mint itt, de mondjuk Szibériánál talán még ez a lyuk is jobb.
- Hát, ezzel nem vagy egyedül. – én se tudom elhinni, hogy itt vagyok, mert mégis mennyire kell pechesnek lennem ahhoz, hogy kiválasszanak valahogy? Vagy csak úgy rám böktek volna, hogy én legyek az, akit elrabolnak? Mert az úgy még rosszabb, mintha direkt módon választottak volna ki. Mindegy,egyik sem jobb annyival a másiknál. – Hát, majd kiderül, igaz? – mert nagyon másban nem igen reménykedhetek, csak abban, hogy talán egyszer…így is idősebb vagyok, mint kéne, mert elégé máshogy tanultam otthon, mint ahogy itt oktatnak, a nyelvvel is akadnak néha nehézségeim, de szerencsére nem olyan sok, hogy ne tudjak rendesen beszélni például. – Jól vagy? Kissé… mintha rosszul lennél. – pillantok rá aggódva. Nem is tudom, fura , nem néz rám, és ennek nem tudom az okát. Annyira ronda azért csak nem vagyok, hogy rám se tudjon nézni, de akkor meg más okot nem tudok arra, hogy miért a padlót fikszírozza helyettem. Na nem mintha bámulnia kéne, de… rám nézhetne.
- Akkor ezek szerint…olcsón megúsztam, igaz? – kérdezek rá mosolyogva a dologra és pár pillanatra azért szótlanul állok csak, főleg mikor megérzem a leheletét a bőrömön. Elég…közel vagyunk egymáshoz, és azért én sem vagyok olyan elképesztően laza és gátlástalan, de… azért tudok az is lenne, csak ez nem az a helyzet. A szavaira csak bólintok, és egyből az ajtóhoz is  lépek, ami persze zárva. Vállal, lábbal, próbálkozom belökni, berúgni, de meg se moccan, kívülről reteszelhették el, mert nem igen tudok vele semmit se kezdeni. – Találtál valamit? – pillantok rá kérdőn, és láthatja rajtam, hogy nem mentem semmire sem az ajtóval.
Vissza az elejére Go down
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-22, 15:27

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Vagy inkább... senki nem lenne itt, az lenne a legjobb. - nem akarok én arra gondolni, hogy jobb lenne, ha más lenne itt helyettem, ez valahogy fel sem merülne bennem, nem vagyok én ilyen típus az az igazság. Már attól is rosszul érzem magam, ha erre gondolok, pedig a fenébe is igaza van, bárcsak más lenne itt helyettünk! - De annyit... annyit megtehettek volna, hogy odafigyelnek. - főleg ha ő még meg is sérült. Ez akkor is durva, hogy ilyesmit műveltek velünk. Nem is értem, hogyan lehet valaki ilyesmire képes, hogyan tehet valakivel ilyet. Én képtelen lennék bárkit is leütni, ehhez kétség sem férhet, még akkor sem biztos, ha nem lenne más választásom.
- Talán csak nem akarták, hogy ha véletlenül magunkhoz térünk közben, akkor... nem is tudom, lássuk az arcukat. - nincs más ötletem, de nem akarok arra gondolni, hogy még csak egy nyamvadt villany sincs itt, és akkor itt leszünk egy ablaktalan szobában ki tudja hogy meddig fény és étel és minden nélkül. Ennyire nem lehetnek embertelenek azok, akik ezt csinálták... az nem lehet. - Megértem, én is bárhol lennék most, mint itt. Szinte bárhol, mert azért persze vannak helyek, ahol nem szívesen lennék, bár túl sok nincs, ami ennél sokkal rosszabb. - egészen hirtelen csukom be a számat, mert hát azt hiszem már így is sikerült túlbeszélnem itt a dolgot. Nem akarunk itt lenni, egyikünk sem és ez azt hiszem teljesen logikus is. Sok helyen jobb lenne most, főleg kit a szabadban teszem azt.
- Én csak... csak nem tudom elhinni, hogy ez történik... - megint. Az utolsó szót már nem mondom ki hangosan, hiszen ő még csak nem is tudná, hogy miről beszélek és nem is lenne most jó, ha rákérdezne. Megnyugodni akarok, nem pedig mesélni életem legrosszabb hónapjairól. Remélem, hogy ez most nem megint ilyen helyzet, vagy még csak nem is hasonló, ezért akarok mindenáron kapaszkodni abba a lehetőségbe, hogy mégis csak valami próba, vagy tévedés lesz. - Még lehetsz is Hollóhátas. - tudom ne bizakodjak feleslegesen, de azt hiszem muszáj, mert ha nem teszem, akkor a jó ég tudja, hogy mennyire fogom majd itt kibírni.
De legalább sikerül végre fényt csinálnom, azt hiszem már az is valami ebben a pocsék helyzetben, bár az sem mutatja, hogy sokkal jobban állnánk, sőt, mg mindig elég rossz a helyzetünk, és nem tudom, hogyan fogunk tudni kikecmeregni belőle, még így fénnyel sem. - Igen, így mégis csak jobb. - bólintok egyet kissé félszegen. Igen, azt hiszem neki jobb, de én... én azért más vagyok, nekem kellően zavarba ejtő az, hogy egy ilyen sráccal vagyok együtt. Sötétben könnyebb volt, hiszen mindig is eltűntem mások szeme elől, ő viszont most csak rám fókuszál, mivel nincs itt más.
Óvatosan próbálom a haját kicsit félretolni, bár rövid, úgyhogy kb. esélytelen, de legalább megnézzem, hogy mennyire vészes a helyzet a tarkóján. - Kezelni kellene, hogy ne fertőződjön el, de ehhez nincs most semmink. Azt hiszem nem olyan vészes, már nem vérzik legalábbis. Ha lenne benne idegen tárgy, akkor nem maradt volna abba a vérzés, de tapintásra sem érzek semmit. - na igen amikor valamire koncentrálok, akkor még az is háttérbe szorul, hogy zavarban vagyok. Így van ez most is, ezért van, hogy észre sem veszem, hogy annyira közel hajolok, hogy érezheti a bőrén a leheletemet. Bár kb. lábujjhegyre kell hozzá állnom, de csak sikerül megoldani, hogy ne dőljek rá. - Meg kellene nézni az ajtót, bár... nem hiszem, hogy nyitva igaz? - lépek kicsit hátrébb. Ha vállalja, akkor én kicsit körülnézek és meglesem a szobában lévő dobozokat mondjuk első körben.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-17, 17:44

Maggie & Sebatian

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.


- De inkább lenne itt más, mint mi. – na igen, azért én se akarom, hogy más is ide kerüljön, de azért nem lenne rossz, ha valaki lenne a helyemben, mert nem túlzottan szeretem a bezártságot, és ez így elégé… fura, mert nem csak bezárva vagyok, de még vaksötét is van. – Gondolom volt jobb dolguk is, mint a rabjaikkal foglalkozni. – rántom meg a vállamat, bár ő ezt nem láthatja, de azért talán eltudja képzelni, a hangomból elégé kilehet hallani, hogy miként is állok ehhez az egészhez. Nem hinném, hogy ez valami próba lenne, az kellőképpen szörnyű lenne, mert nem ezért jöttem ebbe a suliba. – Igyekszem. – mosolyodom el. Nem akarom én se elájulni, szóval elhiheti, hogy igyekezni fogok, hogy ez ne is történjen meg, nem lenne valami szerencsés az, ha csak úgy kidőlnék és kész. Gondolom ő se akar egyedül maradni, na nem a fergeteges társaságom miatt, hanem a helyzet miatt, ami elégé…rossz így is.
- Azért én ennyire nem vagyok bizakodó. Felkapcsolhatták volna akkor már azelőtt is, hogy bedobnak minket ide. – nem? Dehogynem, nem értem minek ez az egész, még ha el is raboltak  minket, azért egy kicsit lehetne emberségesebb körülmények között tartani minket, mert a vaksötétben találjunk valamit terv nem jön be nekem. – Annyira azért nem szép, elég unalmas, ha megszokod, de inkább lennék ott, mint itt. Már bocs, de érted hogy értem. -  nem miatta, hanem az egész helyzet miatt, gondolom ezt ő is érti, és gondolom ő sem lenne itt most, ha változtathatna a dolgokon. Én még a szüleimnél is szívesebben lennék.
- Szerintem ilyet nem is csinálhat egy iskola, szóval… - szóval annyira nem reménykedjen, hogy majd csak úgy megoldódik minden, kinyitja az ajtót valamelyik háztársa és kész, mert nem így lesz, nagyon nem. – Amúgy… én is Hollóhátas lettem volna. – ha jártam volna többet a Roxfortba, mint pár nap. – Vagy nem. – sóhajtok fel. Igen, mert annak is meg van az esélye, hogy ez nem egy próba, sőt, én már szinte biztos vagyok abban, hogy ez nem egy próba, mert ha az lenne, akkor nem kéne ennyire… rossz érzésemnek lennie. Nem tudom ezt jobban megmagyarázni, csak rosszat érzek.
- Ennél nagyobb bajban most amúgy sem lehetek, igaz? De oké, csak előbb fény kéne. – bármilyen fény, még a leggyengébb is tökéletes lenne, nem tudom mióta vagyok itt, de már nagyon hiányolom azt,hogy fényt lássak, de ha van is itt valami lámpa, az egy idő után kiég majd igaz? És kitudja meddig leszünk itt. – Szép volt! – gratulálok mosolyogva ahogy felgyulladnak a fények. – Mindjárt jobb így, hogy látlak is. – fura csak úgy hallani valakit, de nem látni, legalábbis szerintem, szóval talán így egy kicsit könnyebb most a helyzet, legalább…látunk valamit, bár még így se barátságosabb ez az egész helyzet.
- Öhm…rendben, persze. –most már jóval magabiztosabban sétálok hozzá oda és fordítok hátat, hogy lássa és hozzáférjen a tarkómhoz. Nem kérdezek semmit, gondolom amúgy is megmondaná, hogy mekkora a baj, igaz?
Vissza az elejére Go down
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-17, 09:40

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Később? Csak... csak nem, remélem, hogy nem hoznak mást, mármint mások miatt. - ne jusson más is erre a sorsra, akármi is ez, mert hát még mindig nem tudjuk, hogy mégis mi a fene folyik itt pontosan. Nem tudjuk,hogy miért vagyunk itt és nekem még csak az sem rémlik, hogy kik által kerültünk ide. Tuti, hogy hátulról ütöttek el, vagy kábítottak, mert a fejem zúg, de talán sérülés nincs rajta, azt legalábbis eddig mintha nem éreztem volna. - De attól még... nem értem miért nem kezelték le. Ez... - összeszorítom a számat, és inkább magamba fojtom, amit mondani akartam, mert nem biztos, hogy bármi jó is kisülne belőle. Nem szabad pánikba esni, attól semmi sem lesz jobb igaz? Csak... nem is tudom, valahogy meg kell nyugodnom és körülnézni, még mindig próbálok abban reménykedni,hogy ez az egész csak tévedés, hogy kijutunk innen és nem lesz semmi baj. - Akkor ne ájulj el jó? - mert azt hiszem akkor végképp nem tudnám, hogy mit kezdjek ezzel az egész helyzettel, ha még ő is puffanna egyet a földön és kidőlne nekem. Legalább valaki van, akivel beszélhetek, azt hiszem most ez is valami. Ennél több is jó lenne, egy nyitott ajtó, vagy villany, de... most azt hiszem be kell érnem azzal, hogy legalább nem vagyok egyedül.
- Talán van, csak nincs felkapcsolva, hátha... - csak körül kell nézni. Nem lehetnek annyira embertelenek, hogy nincs itt semmi és akkor arra még csak nem is merek gondolni, hogy mi van akkor, ha mondjuk... kiderül, hogy nincs itt senki és nem kapunk enni és inni és... amúgy is hogyan fogunk fürdeni, vagy kimenni a mosdóba? Nem lehet ez ennyire embertelen, valakinek muszáj itt lennie! - Franciaország szép hely lehet és... és akkor nem túl jó benyomást tett rád az új iskola igaz? - hát persze, bár ez nem a suli hibája azt hiszem, csak hát... a jó ég tudja, hogy kié, de kétlem, hogy ezek után lelkesen menne tanulni, akkor is, ha ez csak egy teszt, vagy próba, mert remélem, hogy az és nem tényleg igazából raboltak el minket.
- Nem... nem tudom, velem még sosem volt ilyen és nem is hallottam efféle próbáról, de talán valami új ötlet. Valami Mardekáros új hagyomány, mert a Hollóhátasok biztosan nem tennének ilyet. - rázom a fejemet, pedig ebből most semmit sem láthat kb. De nem, a háztársaim nem tennének ilyet, még ha nem is vagyok népszerű, vagy jól ismert tagja a házamnak, vagy az iskolának. Amúgy is pont e miatt ki figyelt volna fel pont rám? Értelmetlen a feltételezés. - Meg tudom érteni, de... biztos vége lesz hamar. - remélem, bár bizonytalanul cseng a hangom, hiszen az előbb még azt mondtam a sajátjaim nem tennének ilyet, de valaki biztosan, mert nem lehet hogy valaki elrabolt minket úgy igazából. Az... az csak nem lehetséges ugye? És főleg nem a bátyám... neki ehhez semmi köze, mert én... én azt nem bírnám ki még egyszer!
- Hátha találunk villanyt és akkor megnézem rendben? Az nem jó, ha szédülsz, az sose jó, kaphattál olyan ütést is, amitől agyrázkódásod lett, akkor viszont pihenned kell, hogy ne legyen komolyabba bajod. - igen ez legalább segít, hogy olyasmiről beszélek, amihez értek. Mármint sok mindenhez értek, erről momentán olvastam már, de az biztos, hogy mindenképpen körül kell nézni. - Te arra, én meg erre és... azért vigyázz. - hallani fogom, ha netán elesik, de remélem, hogy nem ájul majd el vagy ilyesmi. A fal mellett indulok meg és próbálom tapogatni is. Hátha találnék kapcsolót... bármit, legalább villany legyen. - Igen, azt hiszem... talán... - és végre sikerül kitapintani a kallantyút, amit lefelé mozdítva a szoba közepén az egy szem villanykörte felgyullad és gyér fénnyel teríti be a helyet, de legalább van fény, ez is valami. Nem túl nagy a hely és persze nem sok minden van. Az ágy, amin ő feküdt, felesleges asztal a fal mellett, lomok, dobozok, nem tudom, hogy van-e bennük valami és persze egy csukott ajtó, ami kétlem, hogy ne lenne zárva. És legalább végre megpillantom a fogolytársamat is, amit persze egy zavart szemlesütéssel reagálok le első körben, mert mégis csak egy idősebb és helyes srácról van szó.
- Most már... megnézhetném a tarkódat azt hiszem. - bököm ki végül. Aztán persze még körül nézhetünk, megnézhetjük a dobozokat, hátha van bennük valami, meg az ajtót, tudom is én.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-11, 20:14

Maggie & Sebatian

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.


- Nem hinném, hogy lenne itt rajtunk kívül más. Jó eséllyel már ébredezne, vagy nyöszörögne, de…attól még lehet valaki. Tudod, talán később. – nem láthatja a sötétben, de megrántom a vállamat. Na igen, ha valahova bevagyunk zárva, akkor nem hülyeség azt gondolni, hogy később talán lehet egy újabb cellatársunk, igaz? Legalábbis szerintem. – Semmi komoly, csak a fejem…azt hiszem leütöttek, vagy elejtettek útközben, gőzöm nincs, de tényleg semmi komoly már meg is alvadt a vér szerintem. – legalábbis tapintásból én így érzem, még soha nem véreztem úgy igazán, de… gondolom egyszer mindennek eljön az ideje. – Amíg nem ájulok el, addig nem lesz semmi gond. Na meg kétlem, hogy majd profi orvosi ellátást kapunk. – akkor nem egy sötét dobozban lennénk, mert ez nagyon is az, szinte biztos vagyok most már abban, hogy elraboltak, csak tudnám, hogy kik és miért. Mert semmi okok nem kéne rá, hogy legyen, én csak egy diák vagyok, ahogy ez a lány is az lehet.
- Igen, szerintem sincsen valami nagy esély arra, hogy majd találunk egy nyitott ajtót. Még csak lámpa sincs itt szerintem… - vagy pálca, amivel talán fényt lehetne varázsolni. Mondjuk pálca még akadhat, nem néztünk körül, azt is hamarosan meg kéne ejteni, csak egyelőre félek felállni, még szédülök. – Igen, de csak pár napja, Franciaországból jöttem. – pár napja…gőzöm sincs, hogy mióta lehettem kiütve, de nem hinném, hogy napokat, vagy heteket feküdtem volna itt ájultan, maximum egy napot, vagy pár órát, de huzamosabb időt biztosan nem. A lényeg, hogy… egyelőre az angliai kaland nem a tervek szerint alakul.
- Nem tudom, hogy ez nálatok, hogyan megy, de… szerintem azért minimum tájékoztatnak azelőtt, hogy így rád hozzák a frászt, nem? – nem tudom, lehet, hogy a Roxfortban most minden más, mint volt otthon, de azért nem hinném, hogy annyira elvetemültek lennének itt, hogy csak úgy bezárjanak egy dobozba valami hülye próba miatt. – Ami azt illeti, egy-két napot még voltam is, amolyan próbaként, de lényegében igen, most jöttem. Ha ez egy próba, akkor… azt hiszem nem maradok sokáig. – nevetek fel kínomban. Na igen, eljöttem ide, mert otthon rossz volt, erre mi történik? Elrabolnak. Én nem tudok arra gondolni, hogy ez csak egy próba lenne. – A fejemen, a tarkómnál, de tényleg semmi baj, kicsit szédülök, de ennyi, túlélem. – hát, gondolom nem akarnak minket megölni, mert ha így lenne, akkor most nem élnénk. Az is lehet, hogy teljesen mindegy nekik mi lesz velünk, és itt halunk éhen. Vagy… nem tudom, hogy mi jöhetne még szóba. – Körül kéne néznünk, nem? Hátha akad egy pálca, vagy valami, nem ártana egy kis fény. – mondom neki, és ha rábólint, akkor felállok, és lassan, tapogatózva magam előtt indulok meg előre, mert nem akarok semmiben sem hasra esni, és amúgy is, ideje, hogy felfedezem a helyet. – Találtál valamit?
Vissza az elejére Go down
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-11, 14:15

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Próbálok nyugodt maradni, pedig őszintén szólva nagyon könnyű lenne pánikba esni, de azzal nem érek el azt hiszem semmit sem. Ezért próbálok most még nem is tudom... másra gondolni, hogy talán ez az egész tévedés, hogy talán ez csak egy vicc, és nem lesz semmi baj. Persze az egész helyzet nem pont erre utal. Ha vicc lenne, akkor nem lenne itt más is, és nem is tudom... biztosan előugrana valaki a sötétből, hogy csak poén volt és nem kell halálra rémülni, de láthatóan semmi ilyesmi nem történik. Próbálok hát szépen átjutni a sötéten, és elérni a hang tulajdonosához.
- Szerinted más nincs itt, csak még nem tért magához? - nem akarok mondjuk átesni valakin, netán véletlenül belerúgni, az nem lenne kellemes ébredés az illetőnek, annyi biztos. Ezért is próbálok meg óvatosan lépkedni, hát megúszom akadály nélkül. A kérdésére automatikusan megrázom a fejemet, annyira a haladásra koncentrálok, aztán persze leesik, hogy ez butaság, mert a fejrázásból semmit sem fog látni. - Nem, azt hiszem jól vagyok, te megsérültél? - a kérdése legalábbis úgy hangzott, mint aki megsérült, azért is kérdezte meg, hogy velem mi a helyzet. lehet, hogy ő pont e miatt van ágyon, én meg mivel nincs bajom simán a padlón kaptam helyet?
- Nem, még nem jártam körbe, fogalmam sincs, hogy van-e ajtó, de nem hiszem, hogy nyitva van. - ha van is, akkor erre elég kevés az esély. Ha be vagyunk zárva ide, még csak villany sincs, akkor nem sok az esélye, hogy majd lesz egy nyitott ajtó, amin kijutunk. Viszont legalább a sötétben lassacskán mintha elkezdene kirajzolódni az alak ülve azon az ágyon. Nem sokat lehet kivenni belőle, de legalább ez is valami, körvonalak. - Igen, ezek szerint te is? - nem ismerek egy Sebastiant sem, szóval jó eséllyel nem tudom, hogy kicsoda. Ha láttam netán már a folyosón, akkor igen, de miután a sötétben nem lehet rendesen kivenni a dolgokat, az arcát sem, így jó eséllyel ezt se tudnám megállapítani. De továbbra sem értem, ha ez nem egy próba, akkor miért vagyunk itt, két Roxfortos diák... nekem még csak gazdag szüleim sincsenek, hogy nem is tudom váltságdíjat akarjanak kérni. Semmi értelme se lenne, a nénikém nem tudna fizetni.
- Én... azért ebben reménykedem, hátha csak valami próba, bár eddig még sose volt ilyesmi, szóval... de akkor miért vagyunk itt? - mert hát félek, jó hogy félek! Főleg, ha elvetjük az ötletet, hogy nem csak vicc az egész, vagy gyakorlat. Nincs meg a pálcám sem, azt már megnéztem. - Most jöttél volna az iskolába a téli szünet után? - az nem lehet valami kellemes, ebben igaza van. Nem tett akkor valami jó benyomást rá az iskola, vagy az ország, nem tudom honnan jött. De legalább sikerült leülnöm, az is valami, és próbálok nem arra koncentrálni, ami van, akkor talán nem lesz rosszabb, nem esem pánikba. - Hol sérültél meg? - nem mondom, hogy meg tudom nézni, de legalább talán valamelyest, mert ha súlyos, akkor rendbe kéne tenni, és csak aztán megpróbálni megnézni hol is vagyunk, hogy van-e itt ajtó, vagy akármi. Valaminek lennie kell igaz? Nem lehet, hogy csak egy zárt szoba, ami teljesen üres, és valaki majd ugye jönni fog és... nem tudom, legalább kaját kapunk.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-04, 19:34

Maggie & Sebatian

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.


Én is szívesen hinném, hogy ez az egész csak valami nagyon hülye vicc, de sajnos erre az esély igen kevés, mert akkor nem lennék ilyen rosszul, nem véreznék, és nem érezném úgy magamat, mint akit elraboltak. Ez rossz viccnek nagyon rossz, és valószínűleg semmi köze sincsen az iskolához. Ha lenne… nem is tudom, azt érezném vagy valami, bár nem biztos, alig jártam még a Roxfortba, de erősen kétlem, hogy ilyen szituációs gyakorlatokat tartanának. Nem, ez most nagyon is valósnak tűnik, ez az egész ijesztően valóságos és… nem igazán tudom, hogy mitévő legyek a jelen helyzetben. Még csak nem is látok semmit sem.
- Öhm… oké, egy ágyon ülök…legalábbis azt hiszem, hogy ez valami ágy. – én nem állok fel, nem igazán merek, mert félek, hogy azonnal össze is esnék, még így is, az ágy szélén ülve is szédülök, és nem egészen értem, hogy mi ez az egész, de… talán nem most kéne járatni az agyamat, mikor úgy fáj a fejem, hogy a saját gondolataimra képtelen vagyok miattuk koncentrálni. – Te  nem sérültél meg, ugye? – lehet, hogy csak velem bántak keményebben, vagy nem tudom. Ő lány, talán annyi volt bennük, hogy ne üssék le, vagy bármi hasonló. De legalább beigazolódott az, hogy nem őrültem meg. Ez egy jó hír.
- Egy sötét… doboz, vagy nem tudom mi ez, gondolom valami szoba, ablakok nélkül… ajtót találtál? –erősen kétlem, hogy azaz ajtó nyitva is lenne, de hát kitudja, próbálok azért nem egyből a legrosszabbra gondolni, de nagyjából minden második gondolatom az, hogy elraboltak…elraboltak minket, ketten vagyunk ugyebár. – Én Sebastian. A Roxfortba jársz, igaz? – mert akkor talán egy kicsit… nem, nem lenne még úgysem értelme ennek az egésznek, mert mégis kinek származna haszna abból, hogy elrabol két diákot? A szüleim gazdagok, de erősen kétlem, hogy valami váltságdíjat akarnának, van azért jóval gazdagabb család, mint az enyém, ráadásul több értelme lett volna úgy Franciaországban elrabolni, nem?
- Nem, nem igazán, de… erősen kétlem, hogy valami hülye vicc, vagy gyakorlat ez az egész. Túl valóságos, ha érted mire gondolok. – vérzek, zúg a fejem, és van egy olyan sejtésem, hogy nem ez a legrosszabb, és nem is az, hogy egy sötét dobozban vagyunk, ahol még csak a saját kezemet is alig tudom kivenni. – Nem éppen így terveztem az első napjaimat. – jegyzem meg inkább csak magamnak. Eljöttem otthonról, mert nem bírtam már tovább ott maradni, unatkoztam is, erre most…hát, nem unatkozom, de inkább unatkoznék, minthogy ide be legyek zárva. Mert erősen kétlem, hogy ne így lenne.
Vissza az elejére Go down
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-04-04, 10:51

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem fogok pánikba esni... nem fogok pánikba esni... Ha elég ideig ismételgetem magamnak, akkor így lesz ugye? Nem lehet, hogy ez megint megtörténjen, és nem lehet a bátyám az igaz? Ez csak... talán valami tréfa, már a suliban vagyok és valaki kitalált egy ilyen sületlenséget, hogy pár diákkal jól kiszúrjon, vagy netán hülye Mardekárosok, akik nem igazán tudják, hogy az ilyesmi egyáltalán nem vicces. Megrezzenek, amikor meghallom a hangot. Tudom, én kérdeztem, hogy van-e itt valaki, ha nem is pont ezekkel a szavakkal, de az, hogy tényleg így van mégis csak meglep és talán meg is ijeszt. Bár ha így szól vissza, akkor talán csak ő is ide került... őt is megtréfálták, mert ez csak egy tréfa igaz? Ráveszem végre magamat, hogy feltápászkodjam. Félhomály van, lassan kezd hozzászokni a szemem, de még mindig csak a körvonalak rajzolódnak ki és a távolabbi dolgokat végképp nem is látom.
- Beszélj tovább, mert... nehéz belőni, hogy merre is vagy pontosan. - nem tudom, hogy miért suttogom az első hangokat, hiszen így ő se nagyon hall engem. Na nem mintha itt túl sok zaj lenne, ami elnyomja a beszélgetésünket. Semmi se hallani, tehát vagy nincs ablak, vagy nincs a közelben az ég világon semmi sem, ami zajt adhatna ki. Azt hiszem mindkettő felettébb kétségbeejtő tény, tehát... jó lenne, ha nem gondolkodnék most el ezen mélyebben.
- Még csak azt sem tudom, hogy hol van az az itt. - sóhajtok egyet, miközben sikerül felszisszenni, amikor még az óvatos léptek ellenére is sikerül belerúgni valamibe. Kong, tehát fém lehet, de nem most állok neki jobban kitapogatni, hogy mi a fene is lehet. - Egyébként én pedig Maggie vagyok. - mutatkozom be végre, részben azért is beszélek így szakaszokban, mert neki is könnyebb belőni merre vagyok, ha időnként hallja a hangomat, nekem pedig muszáj menet közben figyelnem a környezetemre is, különben tuti, hogy még valamibe belerúgok, vagy ilyesmi, szóval csak óvatosan. Nem akarok átesni semmin sem a vak sötétben, nem lenne valami nagy élmény. Végül csak sikerül talán elérni a célt, a körvonalak alapján az illető ülhet, akinek a hangját hallottam. Óvatosan tapogatom ki az ágy szélét, hogy leüljek mellé.
- Szóval... te sem tudod, hogy mi ez az egész. - halk sóhajjal ejtem le a kezeimet az ölembe, miközben oldalt pillantok. Nem ismerős nekem, bár amúgy is csak halványan tudom kivenni a vonásait, de így sem ismerős. Na nem mintha nekem mindenki ismerős lenne, de azért azok, akiket egyszer láttam megmaradnak. Bár tény és való, hogy nem láthattam minden diákot már az iskolában. És amúgy is egyáltalán nem evidens, hogy ő is a Roxfortba jár... maximum akkor, ha maradok a Mardekáros pocsék tréfa ötleténél. Jó lenne, ha erről lenne szó, nagyon jó lenne!

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-03-31, 10:34

Maggie & Sebatian

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.


Úgy zúg a fejem, mint még soha. Már magamhoz tértem egy pár perce, de nem nyitottam ki a szememet, és nem is mozdulok, érzem, hogy még így, mozdulatlanul is szédülök, szerintem ha felállnék csak újra sikerülne elájulnom, szóval nem próbálkozom semmi ilyennel. A történteket igyekszek összerakni magamban, de nem igazán sikerül. Megérkeztem az iskolába, magam mögött hagytam Franciaországot, még pár napot voltam is a Roxfortban aztán… képszakadás, elképzelésem sincsen, hogy mi történhetett. Iszonyatosan erős valaki verhetett fejbe, mert még most is fáj a fejem, és most mozdulok meg először, óvatosan és lassan, hogy a fejemhez nyúljak. Vér… hát persze. De legalább egy ágyon fekszem. Most nyitom csak ki a szememet, és először meglepődöm, hogy nem látok semmit sem, de lassan csak sikerül ráeszmélnem arra, hogy ez nem véletlenül van így. Sötét van, vaksötét, még csak a saját kezemet sem látom. Óvatosan ülök fel az ágyban, érzem, hogy legszívesebben elájulnék, de megkapaszkodom az ágy szélében, hogy ez véletlenül se történhessen meg. Nem akarok egyből a legrosszabbra gondolni, de… arra gondolok egyből. Erősen kétlem, hogy ez valami iskolai próba lenne, azelőtt nekünk is szóltak volna, csak azt kéne tudnom, hogy mégis mi a fenéért vagyok itt. Elő kéne vennem az auror agyat, de… nem vagyok auror, így nehéz.
- Hé, itt! – mondom szinte egyből, ahogy meghallom a valahol a közelemben felcsendülő hangot. Remélem tényleg mondtam is valamit, és nem csak akartam. Ha nem az agyam szórakozik velem, akkor most ketten vagyunk itt, a hangból ítélve ráadásul egy lány az. Szóval kettőnket… zártak be, vagy ilyesmi. Nem nagyon látok a bezáráson kívül más logikus választ arra, hogy miért egy vaksötét helyen vagyunk, még csak egy lámpa, vagy pálca sincs sehol, amivel fényt lehetne csinálni. Rendben, ez nem meglepő, gondolom nyomós oka van annak, hogy nem akarják, hogy bármit is lássunk, de ez így… elég kétségbeejtő.
- Sebastian vagyok és…gondolom te se tudod, hogy miért vagy itt, igaz? – az a baj, hogy ha csak a tudatalattim próbálja így feldolgozni a jelen helyzetemet, akkor is válaszolni fog. Remélem azért tényleg van itt valaki, nem nagyon szeretnék megőrülni, az inkább lenne sokkal reálisabb valamelyik testvéremre nézve. Ők aztán annyira próbálnak megfelelni, hogy szerintem abba fognak előbb-utóbb beleőrülni. Én meguntam ezt, a fekete bárány szerepét, és inkább leléptem, elegem lett abból, hogy kényszeresen bizonyítgassak olyanoknak, akik tudomást sem vesznek rólam. Én vagyok a tékozló fiú, csak én jó eséllyel soha nem fogok hazatérni. Vagy ha mégis, maximum a többi cuccomért megyek.
Vissza az elejére Go down
Maggie Barnes-Anderson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Fogságban - Sebastian & Maggie 2015-03-29, 20:53

Sebastian & Maggie

A félelmet nem lehet csak úgy kitörölni az ember szívéből.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincs, hogy mi történt pontosan. Elindultam a szünet után vissza a kastélyba a nagynénémtől és... aztán ennyi. Filmszakadás és minden kiesett, ami csak kieshetett és most fogalmam sincs, hogy hol vagyok és hogy miért, csak azt érzem, hogy hasogat a fejem, ahogy szép lassan próbálom kinyitni a szememet. Persze az első reakció újfent a pánik, amikor alig látok valamit, de aztán sikerül rájönni, hogy csak szép fokozatosan hozzá kell szoktatnom a szememet az enyhe félhomályhoz és akkor már minden sokkal jobb... nem, nem tűnik fel jobb színben, ugyanúgy pocsék a helyzet, mert fogalmam sincs, hogy hol vagyok, vagy hogy hogyan kerültem ide, csak azt tudom, hogy a fejem még mindig zúg.
Feltápászkodom, hűvös falat érzek a hátam mögött, aminek legalább támaszkodni tudok. Próbálok koncentrálni, hogy abbamaradjon a zúgás, hogy végre jobban lássak, hogy megpróbáljam felfogni, hogy hol vagyok és... egyáltalán milyen állapotban. A fejemhez nyúlok, de nem érzek tapintható sérülést, vér sincs, csak talán minimális púp, de még abban sem vagyok teljesen biztos. Körbepillantok, de alig látom be a helyet, túlságosan erős a félhomály, mintha még ez is nehezítés lenne, mintha még azzal is félelmet akarna kelteni... de kicsoda, és miért? Ugye nem... az nem lehet, hogy a bátyám... erre csak nem vetemedne, hogy újra előkerül és újra bezár... nem lehet! Nagyot nyelek, felhúzom magam elé a térdeimet. Fel kéne talán pattannom pánikba esve, hogy mi ez az egész? Fogalmam sincs, nem hiszem, hogy azzal túl sok mindent elérnék, ezért nem is teszem meg, amúgy sem kéne pánikba esnem... még nem... azt hiszem.
- Hahó! - gyenge és színtelen a hangom, erőtlen hogy jobban fogalmazzak, abban sem vagyok biztos, hogy sok mindent lehetett hallani ebből az egy szóból, és miért is lenne itt bárki is rajtam kívül? Végül csak rászánom magam, hogy feltápászkodjam a földről. Talán csak egy vicc, egy rossz vicc és ennyi. Azt hiszem egyelőre még nem fogtam fel, hogy pontosan mi is a helyzet, hogy nincs se ablak, se semmi más itt, hogy az egész teljesen kihaltnak tűnik. Ha felfognám, akkor talán már sikerült volna pánikba esni, de egyelőre ez még nem történt meg. Nagy levegőt veszek, majd kifújom és ezt próbálom ismételni. Ez talán segít abban, hogy ne jöjjön semmi, ami reálisan következhet, a pánik, az ijedtség, a kétségbeesés... Nem arra van most szükség. Meg kell próbálni egy higgadtan és nyugodtan átgondolni, és megpróbálni rájönni, hogy hogyan jutok ki innen... bár nem tudom honnan, de... a lényeg, hogy ki kell jutnom valahogy.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogságban - Sebastian & Maggie

Vissza az elejére Go down

Fogságban - Sebastian & Maggie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Shirou Tavara
» Konohagakure Shinobi Kódex
» -=Titkos Unazaki erőd=-
» Drew Sebastian Tyler
» Chulyin kapcsolati hálója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-