Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Daniel x Bailey II

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Daniel x Bailey II 2015-08-27, 16:14



Bailey & Daniel




/// 1996/97. tanév. A prefektusi fürdős buli után.///

Az eddigi hat év során sosem gondoltam volna, hogy ennyire el lehet veszni a kastélyban. Vagyis inkább ennyire el lehet veszíteni valamit. Értem ezt jelen pillanatban az ikertestvéremre, ami különösen hangozhat, hiszen egy szobában lakunk, de mégis sikerült. Amikor szükségem lenne rá, nem találom. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy mindketten egymást keressük, és állandóan elkerüljük egymást, ezért is döntöttem úgy, hogy visszamegyek a hálókörletünkbe, hátha ott megtalálom, vagy ha nincs is ott, majd neki is eszébe jut ez az ötlet. Persze az ajtóőrünk, drága sasunk mindig a legjobb helyzetekben tudja feladni a paradoxonjait. Miért nem lehet ilyenkor mondjuk egy olyat kérdezni, hogy reggel négy lába van, délben kettő, este meg három, mi az? Ez olyan egyszerű lenne. De nem, neki paradoxont kell feladni, mikor az ember gondolkozni sem tud. Mindegy igazából, bejutottam, azért szétszórtan sem vagyok hülye, hogy ne értsem egy kérdést, és ezt követően olyan lendülettel vágódtam be a szobába, mint még sose. A folyosón senki nem állta az utamat, így nem volt nehéz felgyorsulnom, hogy aztán lihegve érkezzek meg. Beszélni már alig tudtam, hogy loholtam, de szerencsére elég volt egy mondatot kinyögnöm, mert Bae már beszélt is helyettem. Imádtam emiatt a testvéremet. Amíg én kilihegtem magam, ő csak beszélt. Olybá tűnik, neki is van mesélni valója, és én figyelmesen hallgattam végig, miközben igyekeztem normalizálni a levegővételeimet. De valami szöget ütött a fejembe. Karamellás csoki? Kitől kaptam én, vagyok kapott Bailey karamellás csokit?
– Milyen lány? – néztem rá értetlen fejjel, felvont szemöldökkel, és próbáltam kifürkészni az arcából a választ, mintha az a homlokára lenne írva. Elvettem tőle a csokit, ha nyújtotta, és egy kicsit azt is megszemléltem. Oké, ikrek vagyunk, de azért akiket olyannyira ismerünk, hogy csokit adjanak nekünk, ők nem szoktak összekeverni minket. Ezért hát joggal tettem fel a kérdést. – És miért adott nekünk csokit? –


Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Daniel x Bailey II 2015-08-08, 15:40

Daniel & Bailey

Olyasvalakire várni, akibe szerelmesek vagyunk őrjítő tud lenni, de ha az ikertestvérünkről van szó, az már kész káosz. Persze tudom, hogy nem fogom őt elveszíteni, mert itt van valahol a Roxfortban és egyszer neki is itt kell kikötnie csak az a kérdés mikor. Éppen ezért nem volt, nincs más választásom, mint veszteg maradni és várni. Várni arra a pillanatra, amikor úgy dönt, hogy végre valahára benéz ide s, beszélhetünk. Igazából már mondtam neki ezt meg azt, de most nagyon komoly dolgokról van szó. Lehet ki fog akadni, hogy eddig mégis hogy lehettem képes titkolózni előtte, de hát nem tudtam miként mondhatnék el neki egyszerre komoly és emellett még vicces dolgokat is. Most úgy néz ki itt a lehetőség rá. Úgy értem, hogy megvan hozzá a bátorságom, csak ő nincs mellettem. Ez meg nagyon kiakasztó tud lenni, mert megeshet, hogy mire ő megvan, addigra már nem leszek ennyire közlékeny és lehet, mindent majd harapófogóval kell kihúznia belőlem, ha képes lesz rá. Ha valamit a fejembe veszek abból még neki is nehéz eltántorítani, de nem vagyok olyan, hű de makacs, hogy ne hallgassak rá. Természetesen meghallgatom, ha igaza van, akkor engedek neki és belátom, hogy nem szabad önzőnek lennem, titkolóznom előtte, mert ha vele nem osztok meg semmilyen titkot, akkor másnak még amúgy se nyílnék meg, ezt szentül hiszem. Szóval szükségen van Rá és kész! Lehetőleg most! Kár, hogy nem tudom megidézni őt, mint ahogy a szellemet szokták a muglifilmekben. Szóval, ez az egyetlen, amit az életben sajnálok, hogy nem egy film, nincsenek szerepek, nem lehet minden lehetetlenséget lehetővé varázsolni egy csettintésre, mert van, ami még a mi tudományunknak is nehéz vagy ténylegesen képtelenség. DE és itt jön ez a mások számára szörnyű, de szócska. Remény ugyebár mindig van, én meg sosem adom fel, egyszerűen nem szabad. Itt szokott érvénybe lépni a következő jelenség, amit a testvérem hála Merlinnek kitűnően be is mutat mindenkinek, aki éppen nincs itt, csakis képzeletben. Tehát megérkezik! Csak türelmetlen perceket kellett eltöltenem Csigusz társaságában és kész is. Megérkezik. Megjön. Betoppan a szobánkba. Egészen pontosan testestől lelkestől megjelenik és ehhez nem kellett semmilyen varázslat. Ez az én ikertestvérem, kérem szépen! Ha nem esne nekem, nem ő volna.
- Én is kerestelek, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme, ha netán te is éppen ezt teszed és változtatod a helyed csak úgy, mint én, ezért úgy döntöttem… Itt fogok várni rád. – válaszoltam egyszerűen a kérdésére, aztán hipp hopp én is leültem mellé az ágyba.
- Amúgy jó, hogy itt vagy. – azzal vigyorogva megöleltem őt, mert nem akartam, hogy azt higgye, komor vagyok, meg mit tudom, én mit gondolhat az előbbi válaszomról.
- Képzeld… Hírem vannak a számodra, méghozzá nem is egy! – vágok egyből a közepébe és gyorsan el is indítom ezzel a beszélgetésünket. Gondolom most fáradt egy picit, tehát amíg beszélni fogok, addig pihen egy kicsit, és ha ő jön, akkor majd szóhoz fog jutni.
- Izé, van egy karamellatöltelékes csokoládé feled, igazából az egész a tiéd lett volna, de a lány, akitől kaptam összetévesztett veled ezért rögvest úgy éreztem, hogy el kell feleznem. – kétlem, hogy Daniel pont most a csokoládé evésen törné a fejét, de hát jobb, ha megszabadulok, a csokoládétól még mielőtt megeszem egyedül és nem gondol rá is.


Szavak száma: Lényegtelen ▲ Zene: Na Na NaNotesz: Majd kicserélem a gifeket. Very Happy

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Daniel x Bailey II 2015-08-06, 02:21



Bailey & Daniel




/// 1996/97. tanév. A prefektusi fürdős buli után.///

Egy birtokon, sőt egy szobában élünk. Egy osztályba járunk. Annak a valószínűsége, hogy naponta legalább milliószor összefutunk, nos... Egy! És mégsem! Ilyenkor, mikor keresem, nincsen sehol. Nagyjából már mindenhol megnéztem, ahol lenni szokott, de mikor a könyvtárban sem találtam már kibukott belőlem a nagy sóhaj.
- Merlin szakállára! Bailey Ambrose Mallory, hol a csokibékában vagy???? - Ezzel persze azt nem sikerült elérnem, hogy megtaláljam, azt annál inkább, hogy kedves könyvtárosunk kitessékelt az egyik kedvenc helyemről a kastélyban. Hat év alatt még sosem fordult ez elő velem. Nem akartam elkezdeni sem, de fivéremért bármit. Gyors létekkel haladtam felfelé a lépcsőkön. Egyenesen a Hollóhát klubhelyiségébe tartottam, mert ott néztem legelőször, és reméltem, hogy azóta ott van, vagy ha nem a klubhelyiségben, akkor a szobánkban. Minek hisz engem ez a fiú? Nyomkeresőnek? Azt hiszem, nem fogom a kincsvadász pályát választani, mert még a saját képmásomat sem vagyok képes megtalálni napok óta, nem még egy kincset. Csak rohanok felfelé, kettesével szedve a lépcsőket, és már forog az észkerék, hogy ha most nem találom meg, hogyan fogom folytatni a keresést. Megvan. Visszamegyek majd a könyvtárba, és keresek valamivel magamhoz tudom idézni. Bár lehet egyszerűbb lenne neki küldenem egy levelet. De az nem jó, a papírrepülő hogyan találná meg, ha én nem tudom, hol van? Akkor bagollyal küldök levelet. Bár lehet az sem volna megoldás. Testvér, kérlek, bújj elő.
Közben megérkeztem a toronyba, ahol a drága sasom már várt. Azonnal szólásra is nyitotta száját, illetve esetében csőrét, hogy kérdezzen.
- Amikor a király alszik, minden, amit igaznak hisz, hamis. Más szóval, minden, amit a király alvás közben hisz, az hamis. Amit viszont ébren hisz, az mind igaz. Nos, múlt éjszaka, a király azt hitte, hogy ő is, és a királynő is alszik. Aludt ekkor a királynő, vagy sem? - Szórakozik velem. Feldúlt voltam, és egy pillanatig nem tudtam összeszedni a gondolataimat, és csak annyit értettem az egészből, hogy egy marha nagy paradoxon. De ezt már megszoktam. Egy hosszú, kellemetlen pillanatig merengtem, majd lassan elkezdtem megfogalmazni a választ.
- Ha a király alszik, és azt hiszi, hogy alszik, akkor ébren van, viszont ébrenlétében nem hitte volna tévesen azt, hogy alszik. Tehát a király biztosan alszik, viszont akkor nem lehet igaz, hogy mindketten alszanak, így a királynő biztosan ébren van. - Igyekeztem nem dadogni, vagy öhmmögni, remélve, hogy helyesen válaszoltam. Bár még sosem válaszoltam helytelenül. A sas biccentett egyet, majd beeresztett a kék-bronz díszítésű klubhelyiségbe. Remélem legközelebb kegyesebb lesz. A terem üres volt, csak a bútorok álltak benne, és a kandallóban lobogott a tűz. A szobánk felé indultam, és szinte berontottam az ajtón.
- Bailey! Mióta kereslek már! Nem igaz, hogy egymás mellett élünk, és nincs alkalmunk beszélni! Fontos dolgot kell elmesélnem!!!!! - Még magamat sem hagyom levegőhöz jutni, azonnal nekiestem fivéremnek, amint megpillantottam. De egyelőre ennyire futotta. A futás kimerítő, főleg, ha egy toronyba futsz felfelé. Mély levegőket vettem, mert majd meg fulladtam, és lerogytam az ágyam szélére.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Daniel x Bailey II 2015-03-29, 00:41

Daniel & Bailey

Egy percnyi nyugalom, igen azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy meg tudjak állni egy helyben és hagyjam magam megtalálni. Nem bújócskáról van szó kérem szépen, csak tényleg nagyon gyorsan változtatom a helyem és így Daniel egyáltalán nem talál meg, ha keresne éppen. Szó sincs arról, hogy én nem keresem őt, de igen, azonban ha mindketten a másikat keressük akkor az semmi jóhoz nem vezet én éppen ezért megálltam. Vagyis inkább eldöntöttem, hogy nem sietek, egy helyben maradok hátha végre-valahára feltűnik a láthatáron a testvérem is. Olyan sok dolgot akarok neki egyszerre elmondani, hogy azt már bűn magamban tartani és nem megosztani vele. Egyes esetekkel biztos mosolyt csalhatok az arcára és ettől még inkább vigyorgósabb leszek, már a gondolatra is, igen. Persze szemtől szembe és egész élethűen előadni neki a történteket még viccesebb. Ilyenkor száz százalék, hogy garantált a nevetés mindkettőnk részéről. Az ilyen alkalmakat meg teljes mértékben szeretem, ezzel is növelhetem azoknak a csodálatos emlékeknek a számát amit az ikertestvérem mellett töltöttem. Szeretem ha mellettem van és együtt nevethetünk a másik butaságán vagy például totál komolyan beszélünk az élet nagy rejtelmeiről s, arról valójában miről mit gondolunk. Tény, hogy néhány dolgot én azért nem mondok ki teljesen konkrétan és tisztán, mindenféle burkolt fogalmazás nélkül. Most mit mondjak én szeretem szépíteni a helyzetet és mindenkit megkímélni a súlyos valóság elől, míg Daniel teljesen más. Ő elmondja a véleményét arról is, hogy egyáltalán nem szereti ha néha borúlátó vagyok, szóval ha őszinte és kevésbé hízelgő véleményt akarok kapni valamiről akkor mindenféleképpen hozzá fordulok. Ez az amit úgy szeretek benne, hogy kerek perec megmondja valamiről az igazi véleményét. Egyáltalán nem rejti el a nyikorgó szekrények legmélyére ahonnan aztán még a legjobb takarítók sem szednék ki.
– Oh te magasságos Daniel Matthew Mallory, hol csatangolsz ilyenkor? – ezt teljesen költői kérdésnek szántam, tekintve, hogy senki sem tudott rá válaszolni, mert teljesen egyedül voltam. Én meg eleve nem tudtam a választ se, szóval csak hipotéziseim voltak, ami ugyebár nem jelenti azt, hogy valóban az a valóság. Amikor huppant valami a hátam mögött örömömben gyorsan hátra fordultam, de csak Csigusz volt az. Aki nem tudja ki az a Csigusz akkor felvilágosítom, hogy ő az én csigám helyett a hermelinem. Persze van neki egy szebb neve is, de Vincent-nek csak akkor szólítom amikor mások is jelen vannak és nem tartják mókásnak a szegény hermelin Csigusz-nak való szólítását. Lehet, hogy a megszokott a patkány, a bagoly meg a macska és ilyenek, de valamiért engem ezek az állatok nem fogtak meg annyira. Bár ha megjegyezhetem ennyire azért még egyszer sem örültem Csigusz-nak. Mentségemre szolgáljon, hogy azt hittem Daniel volt az aki ezt a huppanást idézte elő. Felsóhajtottam, de csak azért, mert Csigusz képtelen volt megismerni a saját gazdáját és muszáj volt neki végigszimatolnia engem. Szerintem hozzászokott, hogy kékben lát, de most szó sem volt erről. A vicc kedvéért elvettem Daniel felsőjét, így is megmentve magam a kíváncsi egyetemisták elől akiket csodálatos módon anya tanít. Tudom választhattam volna valami kék mentest az enyéim közül is, de most a jó cél érdekében inkább feláldoztam Daniel egyik tiszta ruháját.
– Jó megnyugodhatsz, én Bailey vagyok, nem Daniel. – azzal felkaptam a hermelint és az ablakhoz sétáltam vele, azt remélve, hogy onnan megláthatom Daniel-t vagy nem is tudom. Arra nem gondoltam, mi történik akkor ha ő nem is az udvaron bóklászik, hanem az épületben ami már eleve veszett ügy.


Szavak száma: Lényegtelen ▲ Zene: Na Na NaNotesz: Majd kicserélem a gifeket. Very Happy

Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Daniel x Bailey II

Vissza az elejére Go down

Daniel x Bailey II

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Daniel Whitehall

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Hollóhát-torony-