Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-05-13, 11:09



Shane & Victoria


Nem szándékozom tovább ragozni azt, miként állok én azokhoz a fiúkhoz, akinek tetszem. Mindenki máshogy kezeli a dolgokat, én nem fogok senkit se elveszíteni csak azért, mert vonzódik hozzám. Tudom, hogy szép vagyok, ezt sokan észrevették már, hiszen az évek alatt szépen formálódtam. Shane lehet, hogy mást gondol rólam, de lassan már nem érdekel, hiszen szinte mindenben más a véleménye, ez pedig valahol azért kezd zavarni. Elfogadom őt olyannak, amilyen, de mégis, azt nem nézem jó szemmel, hogy negatívan vélekedik rólam azért, mert én pedig ilyen vagyok. Nem játszadozom a srácokkal. Mindenesetre a témák változnak, így jön szóba a jövőm, majd említem meg, hogy mi az a másik munka, amit el tudnék képzelni magamhoz, a reakciójára viszont most már csak nevetnem kell.
- Te már csak biztosan tudod. - nem is ismer. Nincs igaza, egyáltalán nem lennék rossz auror, de már meg se próbálom bizonygatni, kezdek belefáradni a sok bizonygatásba nála. Jobb lenne csak simán ellazulni, nem foglalkozni a gondokkal, de a legszerencsétlenebb helyzetek ilyenkor adódnak. Nemsokára a sziklafalon lógva küzdök az életemért, hála egy ügyetlen lépésnek, de szerencsére Shane is itt van és most mindenféle megjegyzés nélkül kap utánam, majd húz fel, én pedig... ahogy karjaiban tart, egyszerűen, nem tudom megállni azt, hogy ne csapjak le ajkára. Valahol kívánom őt, ezt a különös srácot, aki mindenben olyan más, mint én, aki annyira máshogy áll a dolgokhoz, egyszerűen szeretném megismerni, többet kapni belőle, ahogy pedig viszonozza a csókot, úgy csukódnak le szemeim. Nem tudom, hogy mindez mennyi ideig tarthat, egyszerűen az idő már nem számít, amíg el nem válunk. Akkor viszont csak egy apró mosoly jelenik meg arcomon.
- Ne siránkozz! - annyira azért nem haraptam meg az ajkát az előbb, de ha tényleg így fáj neki, hát miért nem gyógyítja be? Bizonyára képes rá, nem olyan nagy tudomány egy ilyen aprócska sebet eltüntetni. Meglep azért, hogy nem kapok megjegyzést a csókra, hogy viszonzásra lelt, ahogy arra is, hogy nem ereszt el még mindig teljesen, hiszen ujjaimra fonja sajátjait, így húz tovább felfelé. Persze már nyitnám a szám, hogy kérdezzek, de nem, csendben maradok, mert... jó ez most így.
- Rendben van, akkor majd üzenj egy bagollyal vagy valahogy. - eresztem el, amikor már felértünk, de nem térek rá arra, ami történt. Már megköszöntem, nincs értelme. A séta most jót fog tenni, így most már átlagosabb témákról beszélgetünk, majd térünk vissza ez után az iskolába.

//Reméltem, hogy tetszett, mert persze nekem is, várom a következőt. Wink Jöhet a kezdő! Razz Very Happy //



Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-05-08, 16:27


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ez a lány tényleg az agyamra megy. A lelkesedése egy dolog, mindennel kapcsolatban úgy viselkedik, mint egy kisgyermek, aki tücsköt és bogarakat gyűjt a szabadban. Ő emberekkel teszi ezt, mintha mindenkihez lenne egy pár jó szava. Nem értem, hogy miért kell ennyire kedvesnek, angyalinak lenni, a világ ennél önzőbb, kegyetlenebb. Úgy jár öccse bántalmazójának a nyomában, mint valami Jean D’Arc, aki harcol az igazságtalanság ellen. Csak éppen a szüzet csúnyán megégették végül, mint ahogyan mindig pofára esik, aki másokért harcol. Legalább külsőleg lenne érdektelen, ám azok a sötét szemek... Szándékosan nem nézek felé, ahogyan kapaszkodunk egymás után, csakis a történetére figyelek, annak sem sok értelme van, legalább a gondolataim erejét gúzsba köti.
- Aha. – Felelem kedvenc szavamat a fogaim között kiszűrve. Ebben tényleg tökéletesen mások vagyunk, nincsen az a jóbarát, akivel kapcsolatban tudnék maradni, ha megváltozna a viszonyunk. Ne mesélje már be nekem, hogy őt nem foglalkoztatja minimálisan a kérdés. Már nem olyan szinten, hogy ő is átgondolja, de biztosan furdalja valahol a tudat, hogy a másiknak azért nem tökéletes ez így. Erre nem lennék képes. Victoria mintha ebben is az örökös életigenlést látná válaszként. Legalább barátként a sárkánymániás srác mellett van. Gondolatban vállat vonok, hát kinek mi. Becsülendő azért valahol mélyen, hogy ezt így felelős magatartással tudja vállalni. Kész vagyok kimondani, hogy letett valamit az asztalra, nem vitatom el senki érdemeit csak mert nem borulunk a lábai elé. Erős, felnőtt nő, tisztában van az értékeivel, előttem nem kell játszania a megilletődött kislányt, hogy talán a szülei előtt bizonyítani tud. Számomra ez nem kétséges.
- Szintén egy jó döntés volt. Pocsék auror lennél. – Ahogyan eddig is őszinteséget kaphatott tőlem, ez most sincsen máshogy. Csak akkor megyek bele, hogy kifejtsem, ha tényleg szükséges, amit egyébként nem hiszek. Volt már ideje átgondolni, felmérni a saját képességeit, nem én fogom megadni neki a végső lökést egyik vagy másik út felé. Főleg, hogy jelen állás szerint nem löknöm kell, hanem felhúzni. Rámarkolok a csuklójára, mert az kevésbé csúszik ki az ujjaim közül, mint a tenyere. Egyetlen rántás csak, és máris a nyakamban, ölemben landol, talán egy kicsit közelebb az elvártnál, hiszen határozottan nem örültem a korábbi fizikai kontaktusnak vele kapcsolatban, főleg ahogy összeütköztünk, vagy némiképpen irányítva próbált kalauzkodni velem a barlanban. Talán a vállamra tett kezei megfelelő határ volt, azt pedig segítő gesztusnak szántam, ahogyan segítettem a mászásban. Ám most olyan közel vagyunk egymáshoz, amely kényelmetlenséget szülhetne, ellenben mégis arra figyelek, hogy egyben van e, ismét sikerül alábuknom a sötét szempár kavargásába. Megnyugtató választ kapok, már éppen tenném le, amikor eszembe jut, hogy mi is történt közel egy éve, amelynek emlékétől nehéz még szabadulnom. Nem engedem el, ám alaposan meglepődöm, főleg mert a fájós ajkamhoz tapasztja a sajátját. Nem mondhatok még ösztönt sem, ahogyan reagálok, mert semmi automatikus válaszlépés nincs benne. Tudatos. Erősen megtartom a mozdulat közben, hátraesni nem fogunk, mögöttem ott magasodik a szikla. Legyűrve bosszúságomat a pillanatnak élek, meglepően gyengéden viszonozva a csókot, valamellyest ismételve is, megtöbbszörözöm azt, majd pár szívdobbanásnyi idő után húzódunk hátra.
- Haragszom. Most még jobban fáj. – A szemem mégis másról, nem leszúrásról árulkodik. Leteszem a földre, s kihúzom alól a kezem. Megvárom, míg biztosan talajt fog, inkább a csuklója sajogjon, mintsem vödörben kelljen elszállítani a maradványait. Ráfogok most az ujjaira, és biztos kézzel vezetem fel egészen a csúcsig.
- Ha jutok valamire az öcséddel kapcsolatban, megkereslek. Ellenben a roxforti szobámat kerülni fogom egy darabig, majd meghúzom magamat a mardekáros körletekben... – Innentől már viszonylag egyszerűbb lesz visszajutni az iskolába, ha fent is kigyönyörködtük magunkat a kilátásban. Most túl sok mindent kell átgondolnom. Vagyis inkább nem gondolni semmire.

// Úúú, nagyon istenkirály volt, imádtam, ugye tudod? *.*//







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-05-05, 22:18



Shane & Victoria


Bár szeretek hegyet mászni, azért én is fáradok, mégse jut eszembe az, hogy pihenőidőt kérjek. Kitartóan követem Shanet és amikor hátrafordul egy kis időre, láthatja is ezt a kitartást szép szemeimben, amelyekkel őt figyelem. Mégse szólok semmit, csak folytatom az utat, egészen addig, amíg némi pihenőt nem tartunk, nagyjából a hegy felénél, itt pedig mesélni kezdek magamról, Brunoról, mindenféléről, amelyről kérdez a másik. Ahogy viszont sejtettem, ismét más lesz a véleménye, mint az enyém, így már meg se lepődök, semmi sóhajtozás, csak fejet csóválok némileg.
- Ő se szeretne elveszíteni teljesen. Kiskorom óta barátunk vagyunk, időnként előfordul, hogy egy barátságban az egyik fél többet akarjon a másiknál, de mi ezt meg tudtuk beszélni és Bruno nem akarja, hogy eltávolodjunk. Én is próbáltam távolabb tolni, de nem akarta, így ezt megbeszéltük és barátok maradtunk. Megpróbál ő is más lányok felé nézelődni, de abban igazad van, hogy nem akarom elveszíteni, ugyanis fontos nekem, ahogy a többi barátom is. És örülök neki, hogy mások vagytok és ő így döntött. - elfogadom Shane szavait is, én is lehet, hogy hasonlóan éreznék Bruno helyében, de nem ez a helyzet. Önző volnék? Talán egy pici... de nem akarok magam ellen tenni és Brunora mindig számíthattam, ahogy most is, de természetesen ő is számíthat én rám. A pasis téma után viszont most már a tanításra térünk rá, így beszélek a tanárságról, na meg a családomról is. Szeretném, ha büszkék lennének rám, ahogy pedig erre a srác rávilágít, hogy már most azok, egy picit sikerül meglepnie. Nem gondoltam volna, hogy majd ő ilyesmivel fog kedveskedni nekem.
- Remélem, hogy így van. - bólintok rá, majd ez után némi hümmögés következik. Más tervek? Igen... akad a másik verzió, a veszélyesebb fajta, ami nem ígér túl hosszú életet, nagy jövőt, boldog családot... férjet és gyerekeket.
- Az aurorság. De amikor egyetemre jöttem, a tanári pályát választottam, úgy hiszem, hogy jól. - bár váltani gondolom tudnék, de nem, én szeretnék ez mellett megmaradni, tanárrá válni és kellemes, nyugodt életet élni. Szeretnék családot. Az út még nem ért véget, ideje folytatni, így veszem át a vezető szerepét, indulok meg én előre, ami eleinte jól is alakult, de egy ügyetlen lépés és lábam már meg is csúszik, én pedig éppen hogy meg tudok kapaszkodni a sziklafalon. Szerencse, hogy a kezem nem csúszik jobban, bár nem biztos, hogy képes lennék felhúzni magam egyedül. Már elkezdődik a kétségbeesés, hiszen ez a helyzet nem kicsit félelmetes, amikor megérzem csuklómon az erős szorítást. Fáj kissé, persze, de az a fájdalom sokkal kisebb ahhoz képest, ami odalent várt volna rám, így nemsokára már azon kapom magam, hogy Shane erős karjai közé kerülök. Eddig is ennyire erős volt a srác? Még mindig engem tart, combom alatt fog, magához ölel, én pedig meglepetten pillantok bele szemeibe, miközben nem kapálózom, nem próbálok meg azonnal kiugrani az öléből, amúgy se vagyok szívbajos és veszélyesebb lenne most kapkodni.
- Én... csak megijedtem. Köszönöm! - ismerem be végig a másikat figyelve, miközben kezeim azért erősen fogják nyakánál-vállánál, hogy tuti ne essek le. Tekintetem valóban ijedt, miközben Shane-é... olyan különös, fájdalmat sugárzó. Mi történt vele? És velem mi történik most? Még mindig nem mászom le, már szinte azt se tudom, hogy mit miért teszek, miközben közelebb hajolok hozzá, ajkam pedig édes, apró csókot lehel a fiú ajkára, amit ha enged, picit el is húzok és csak utána húzódom hátrébb, jobb kezem mutatóujját pedig ajkam elé teszem.
- Ne... ne haragudj! Nem tudom mi lelt... - és csak most kezdek el lemászni róla. Nem pirulok el, mint valami kislány, én egyszerűen csak... meg akartam csókolni őt, így pillantok fel rá, várva valamiféle reakciót, egyelőre nem indulva tovább, nem fogok menekülni.



Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-05-03, 19:39


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem érzem magam kellemetlenül a kiránduláson, amibe bevont, a kettőnk közötti állandó véleménykülönbségek már annál inkább falat húznak fel, amelyen egyikünknek sem érdeke áthatolni. Illetve mintha Victoria próbálkozna azon hogy kissé megismerjen, csak éppen nem kérdésekkel vezet rá, hogy beszéltessen, nehéz rajta kiigazodnom. Nem szándékozom állandóan a csigaházban megmaradni, így igyekszem néha oldódni, bár valljuk be, nehezen megy az én esetemben, hiszen nem olyan egyszerű a múltton túllépni, és mintha nem is fogadná el azt, hogy ha valaki más mint ő, akkor azt nem biztos, hogy erőltetéssel lehet csiszolni. A domboldal igen meredek, szó szerint kapaszkodni kell hogy felérjünk legalább félútig, és miután a szőkeség korrekt módon mászik mögöttem, magamban azért elismeréssel adózok neki. Ha küzdeni kell, hát tud. Amikor az egyik ilyen alkalommal visszanézek, találkozik a tekintetünk, most csak a kiváncsiságot láthatja, nem a rideg elutasítást. Amikor pihenőt tartunk, akkor rákérdez, amit szívesen hagytam volna veszendőbe, így kénytelen vagyok kifejteni, amely bizonyos, hogy újabb problémákat szül.
- A te szemszögöd ez: megtartod, mert úgy véled, a barátság olyan erős, hogy nem akarod elveszteni, és kedves tőle, hogy megérti. Az enyém ez: érzelmi zsarolás megtartani valakit, akiről tudjuk, hogy mit érez, de nem úgy viszonozzuk. Nem ítéllek el, én lelépnék. – Nem spilázom túl a dolgokat, ha szerelmes lenne belém valakit, akit csak a barátomnak tartok, én magam is kellemetlenül érezném magam, főleg még ölelgetve is egymást, másrészt tisztességtelen lenne mutogatnom magam, ha nem fejezheti ki a szerelmét, s nem kap viszonzást. Egy újabb pont, amelyben nem értünk egyet, én az önző oldalát látom. Olymindegy, nem ítélkezem.
- Már most is büszke lehet. – Ezzel talán enyhítem amit az előbb mondtam, és ez ismét őszinte megnyilvánulás a részemről. Nem fogok érték nélküli bókokkal dobálózni. A szükség szobájában tapasztaltak alapján van érzéke ahhoz, hogy lenyűgözze a közönségét. Akkor éppen engem. Ha ezt képes másoknak meg is tanítani, jó tanár lesz belőle.
- Ha nem tanár, akkor van más terved? – Nem tudom eldönteni, felmérni, hogy vajon a lelkesedése hitelt is majd a hivatalának, és valóban fel fognak-e rá nézni, jósmágiából kifejezetten pocsék vagyok, hogy próféciákra vállalkozzam. Bólintok, egyetértek, időztünk egy darabig, nem árt lassan felérni a csúcsra, és talán majd onnan fogunk visszatérni az iskolába. Azon tűnödöm, hogy ha még nem siet vissza a tornyaiba, és még nem fáradt túlzottan, lemoshatnánk az út porát a torkunkról valahol útközben. Kifejzetten vágyom valami szíverősítőre, s miután már nem kislány, látok rá esélyt, hogy még nem utál kellően, hogy visszautasítsa. A gondolataimba mélyedek, ezért mozdulok lassabban, előre kerülhet, amúgy sem előzném meg, ha most vezetné a túrát. Amikor már mászunk, összehangoltak a mozdulataim, pontosan érzem, hogy hova kell a lábamat tennem, mikor kell kitámasztom a kezemet. Ösztönösen mozdulok, amikor a lány megcsúszik, és elkapja a peremet. Erőteljes déja vu-m van. Mintha az idő megismételné magát. A sziklafal, már megint! Ha akkor ott lettem volna, talán tehetek valamit. Ez lenne a keresztem? Alig pár pillanatig kell csak tartania magát, a csuklóját kapom el, és pusztán izomból húzom fel, egyetlen rántással kapom a karomba, hogy a combja alá nyúlva öleljem magamhoz, hátamat a falnak vetve.
- Megvagy. Nem ütötted meg magad? – Kérdezem, eszembe sem jut, hogy letegyem. A karjaival kapaszkodhat belém bárhol, nem fogom eltolni, vagy netán ledobni magamtól, hogy nyekkenjen. Ez meredek volt, szinte szó szerint. Ellenben szemeim most érzelemről árulkodnak, fájdalomról. Amelyet nem Victoria okozott, de most felismerhet.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-05-01, 18:49



Shane & Victoria


Természetesen odafigyelek arra, hogy kellően maradjak le a fiú mögött, nem szeretném ugyanis, ha véletlenül megrúgna vagy valóban rám rúgna egy kődarabot vagy akár por menne a szemembe, ugyanis egy bizonyos magasság után ez rendkívül veszélyes lehet. Nem érzem úgy, hogy szükségem volna a segítségére, kalandor típus vagyok, szeretem a veszélyt, szeretek extrém dolgokat csinálni, így a hegymászás is azok közé tartozik, amit már nem egyszer próbáltam. Nem ismer még, egy gyenge lánynak tekint, úgy hiszem, de ki tudja, talán egyszer lesz ez még másképp is. Bár... ez is csak remény részemről, ugyanis percről percre jobban érzem, hogy nem akar a társaságomban lenni, de akkor mégis mi a fenéért tartott velem? Nem volt kötelező... talán én is hülye voltam, amiért magammal hívtam, jobb lett volna egyedül. Némi pihenőt tartunk félúton, én pedig készségesen felelek a kérdéseire, de amikor megismétli egyik szavamat, csak lassan emelem fel fejem, így szép szemeim az övéibe mélyülnek el egy kis időre.
- Miért tartod ezt furcsának? - ha valaki a barátommá válik, kiskoromtól kezdve, akkor nem biztos, hogy képes leszek azt magamban többre becsülni, többet engedni. Ő a barátom, nem rontanám el a kapcsolatunkat és bármilyen helyes is, nem érzem úgy, hogy vonzódnék hozzá, egyszerűen... valahogy nem.
- Nagyon szeretem a gyerekeket és szeretek tanítani is, így igen, a tanári pálya a cél. Anyukám sok bűbájt feltalált már, nagy tehetsége van ehhez a mágiaághoz és remélem, hogy egyszer büszke lesz rám. - én minden tőlem telhetőt megteszek ezért. Örököltem azért némi tudást, de messze nincs akkora erőm, mint neki. Választhatnék más szakmát is, lehetnék akár auror, mint apám, de... valahogy úgy érzem, hogy jobb szeretnék a fiatal generációval törődni, segíteni nekik a fejlődésben.
- Az pedig nem csak rajtam áll, hogy elhozom-e őket ide. Attól is függ, hogy egyáltalán tényleg tanár leszek-e, lesz-e munkám és olyan diákok, akik szívesen töltik majd velem a szabadidejük egy részét. - hiszen ez amolyan tanulmányi kirándulás lenne. De ez még annyira a jövő, amibe képtelen vagyok belelátni, nem tudod tehát erre jobb magyarázatot adni. Bruno viszont örülni fog nekem, hiszen azóta is a barátom és talán megértette azt, amit annak idején beszéltünk, hogy nem lesz közöttünk több. De bizonyára Shane ezt is máshogy gondolja, talán jobb is, hogy nem látok a fejébe.
- De azért néha bennem van a kétely, hogy tuti jó döntést hozok-e... Te is látod, messze nem vagyok tökéletes, de nem tudom, hogy mitől lehetne jobb. - végül felkelek, halkan sóhajtok, majd a srácra nézek. - Menjünk! Még a fél út visszavan! - és most én előzöm be őt, hajolok előre némileg, majd kezdek el felfelé kapaszkodni. Nincs kedvem tovább erről beszélni, értelmetlen, hiszen előrébb nem jutunk... Mégis, gondolataim némileg máshol járnak, talán túlságosan sietek, kapkodok, nem tudom, de egyetlen félrelépés is most a végzetemet okozhatja, így történik meg a baj. A szikla enged lábam alatt, én pedig hirtelen sikkantok fel, miközben testem lefelé dől a szakadék felé. Lábaim lecsúsznak a szikláról, így csak kezeim azok, amelyekkel tartani tudom magam. A víz is lever hirtelen, ahogy próbálom felhúzni magam, talán sikerülni fog, mivel arra nincs lehetőségem, hogy segítségért kiabáljak, bár azért remélem, hogy Shane nem fog csak úgy továbbhaladni, hanem felhúz majd. Nem szívesen lapítanám ki magamat máris, akkor aztán tényleg lőnének a tanári állásnak. Mindenesetre teljesen nem esek kétségbe, nem vagyok én nyuszi, így próbálok minél feljebb kapaszkodni, elérni valami nagyobb sziklát, hogy feljebb jussak... csak ne csúszna úgy a kezem.



Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-25, 16:35


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]


Olykor van egy olyan érzésem, hogy Victoria túlontúl általánosít. Elvárná, hogy pusztán a lelkes kedveskedése nyomán mindenki viszonozza ezt. Nem érzem azt, hogy tudna csiszolódni valakihez, aki nem olyan mint ő, s nem képes konfliktusok nélkül kezelni engem. A világ nem olyan rózsaszín, mint amilyennek a griffendélesek a tornyuk ablakain át látják, s nem is az én dolgom felvilágosítani őket erről, majd felnőnek. A kirándulás összességében a kedvemre való, a stílusomtól úgysem tudok szabadulni. Ő ajánlotta fel sárkányrezervátum megtekintését, minimális toleranciát tőlem is érdemel a pörgését. Elindulunk fel a hegycsúcs irányába, ahonnan majd a kilátás is nagyobb teret enged láttatni az elterülő tájra. A többi mardekárossal ellentétben sosem éreztem otthonomnak a tömlőcszerű alagsori klubhelységet, életmódomban rejlik valami kalandorstílus. Magától értetődő volt, hogy nem udvariasságból fogadom el a felkínált lehetőséget, valóban érdekelt voltam abban, hogy itt legyek. Előresiklok a lány mellett, gondosan ügyelve, hogy ezúttal senki ne rántson el senkit, az ajkamon még él az emléke az előzőnek. Igaz, már nem vérzik, s alig sajog. Miután felvettük az új sorrendet, előredőlök, hogy felfegyem a hegymászó stílust, majd elkezdek felfelé kapaszkodni, hogy olykor hátrapillantsak hogy minden rendben van-e, nem rúgtam az arcába némi port, vagy kődarabot. A második vagy harmadik segítségnyújtás környékén visszautasítja a dolgot, némi köszönettel, színtelen arccal bólintok.
- Rendben. – Innentől már hátra sem nézek, nem nyújtok kezet, emancipált nőnek érzi magát, akkor egyenlőek vagyunk oldja meg. Félúton lehetünk, amikor nem árt némi szusszanás, én a hátamat vetem a kőfalnak, a lány helyet foglal a kövek egyikén. Lenézek rá, ahogyan a válaszát hallgatom. Félhosszúra megnövesztett tincseim az arcomba hullanak, tengerkék pillantásom most a szőkeségen időzik. Arcom kifürkészhetetlen, nem tudni, hogy mi jár a fejemben.
- Miattad nem...
– Ismétlem a két szót vontatottan, amit kiértettem a magyarázatából. Ezek alapján nem csupán túlpörgöttnek, még válogatósnak is tűnik. Ahogy nézem imád udvartartást kialakítani, hogy aztán szerencsétlen srác meg kénytelen legyen lemondani róla. Nem ítélkezem, az ő dolga, de jó tudni, hogy kivel is indulok sárkánynézőbe. Figyelek a folytatásra. Hátha abból is kiderülnek még érdekes részek.
- Te pedig tanár leszel... feltételezem akkor majd a diákjaidat is elhozod majd.
– Mindössze feltevés, gondolom akkor is majd fájdítani fogja a fiú szívét. Nem tudom, fordított esetben én nem volnék rá képes, hogy valakinek újra és újra megmutassam magam, ezzel forgatva meg benne a tőrt. Talán gyávaság, viszont amit a lány tesz... önzőség.
- Hogyan döntötted el, hogy tanár leszel? Úgy véled, hogy van érzéked az emberekhez? Netán a gyerekhez?
– Kérdezem őszintén, sok mindent elárul majd a válasza. Abból, ahogyan másokat kezel, nekem még nem vált egyértelművé, hogy valóban erre a pályára termett. Ám az is lehet, hogy minden egy bizonyos szemszög kérdése, és megvizsgálható mindez olyan megközelítésből is, hogy velem is próbál kedves lenni, a sráccal is, az öccse bántalmazóját is megbüntetné. Nem tudom, tényleg nem. Nehéz.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-22, 21:37



Shane & Victoria


Akármilyen hihetetlen is, de megérkezünk a sárkányokhoz a nélkül, hogy megölnénk egymást. Nem tudom, valahogy Shane az egyetlen olyan srác, akin egy picit se tudok kiigazodni. Másokkal meg tudom értetni magam, általában mindenkivel jól kijövök, de ő... kész rejtély a számomra és talán pont ez az, ami miatt felkeltette az érdeklődésemet. A kölyök egyébként szerintem igazán szép, legalábbis nekem tetszik, úgy, ahogy van, hiába vár még fejlődésre, így csak mosolyogva figyelem, miközben Bruno is felel a fiú kérdésére, mesél tehát a fajtájukról, így árulva el róluk olyan információkat, amiket én már tudtam, tehát egy pillanatra se lepődöm meg azon, amit hallok. Viszont érzem, hogy itt útban vagyunk és talán nem ártana adnunk egy esélyt magunknak Shane-el, talán még jobb lehet ez az egész... ha pedig nem, az a mai nap után valszeg ki fog derülni.
- Akkor menjünk, úgyis szép idő van. - a friss levegő pedig érzem, hogy jót fog tenni. Bruno szerencsére tud mondani nekünk még egy útvonalat, hogy merre tudunk még kijutni erről a helyről és bár az hosszabb és hegyet is kell mászni, Shane miatt mindenképpen jó megoldás lenne. Előre mennék, de ekkor érzem meg a másik kezét vállamon, így ösztönösen állok meg, majd kíváncsian pillantok felé, hogy mit szeretne.
- Biztos? - kérdezek rá vonakodva, mert én egyébként szeretem az ilyen környezetet, ilyen helyeken mászni, de ha akar, hát menjen csak előre, én pedig nos... oké, nem tudok mit csinálni, rossz kislány vagyok, így egy pillanatra előfordulhat, hogy eltéved tekintetem feneke felé. Nem nézem meg nagyon, csak picit és noh, hát formás, de próbálok az útra figyelni.
- Nyugi, megy egyedül is, de azért köszi. - még a végén azt hiszem, hogy kész úriember. Mindenesetre az út felét egészen hallgatagon tesszük meg, amikor pedig megáll, akkor én is lassan lecsüccsenek az egyik nagyobb kődarabra, onnan pillantok lefelé a sárkányok irányába. Oké, innen nem kéne lepottyannunk, az tuti, hogy rohadtul fájna. Nézelődésemből az érdeklődő kérdés ráz fel, így kapom szép szemeimet Shane felé.
- A közelünkben lakott és kiskorunktól fogva barátok voltunk. Ő többet is szeretett volna, de... ez nem működne közöttünk, miattam nem, szóval azt hiszem, hogy mára már elfogadta. - nem nagyon tudok mit tenni azzal, ha még sincs ez így, mert néha érzem, hogy még mindig kedvel... talán szeret is. Mondjuk abból a bizonyos ölelésből, de én akkor is csak barátként tudok rá nézni.
- De gondolom nem éppen ez a része érdekel a dolognak. Brunot mindig érdekelték a sárkányok, így amint lehetősége volt rá, elhelyezkedett ezen a helyen és remekül dolgozik, mint láthatod. Sokszor mesélt már a helyről, néha jártam itt, és amikor valami érdekesség van, mindig szól, ha pedig úgy van időm, eljövök megnézni a sárkányokat. - mesélgetek még egy kicsit, de én jelenleg nem kérdezek tőle, nem tudom, miként fogadná azt. Az utóbbi kérdéseimre egyébként se felelt túl készségesen, tehát maradok a mesélésnél.



Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-21, 20:26


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem túlzottan érdekel, hogy milyen véleménnyel van a közhelyekről. Nem vagyok én valami modern lovag, aki csak úgy szívességeket tesz a szíve hölgyének. Nem kell ezt túldramazitálni. Mégis milyen választ várt? Hogy dobjon be egy striptízt egy király lassú zenére? Ugyan... A szőke griffendéles lány bármennyire is lelkesnek tűnik, ezt úgysem nézném ki belőle. Akkor marad a gáláns engedés, miszerint szarok bele, hogy milyen viszonzásra telt volna tőle. Ahogy mondani szokták, okos enged... Úgy tűnik ellenben, hogy továbbra is a kedvesség jegyében viszonozza a gesztust, megköszöni.
- Nincs mit. – Nem ragazom túl, túlléphetünk ismerkedésünk baljós körülményein, amely számomra inkább volt szórakoztató, mintsem felkavaró. Nem vettem a lelkemre, hogy gyanusítgatást, csupán figyelemmel kísértem, hogy lassan rájött, mégsem én vagyok az embere. Ettől függetlenül nem hátrált ki, mintha kárpótolni akarna. Erre már nincs szükség. A szám még sajog kissé, de legalább képesek vagyunk elhallgatni, akkor is, ha a szuverír amit az utunkról hozok, nem tárgyi jellegű, sokkal inkább tűnik hegnek, de be fog ez szépen forrni, nem halálos. Karbafont kézzel figyelem a kis dögöt aki ritka ronda így fiókának, de hát a sárkányok sosem arról híresek, hogy milyen szép áramvonalasak, inkább a nyers erőt képviselik. Enyhén meglep hogy Bruno általánosít, barátságról még szó sincs, fogjuk rá, hogy gyűjtőszóként használja azon ismerősökre is, akik egymás haját tépik. Ezzel tudok azonosulni, és nem is ráncolom sokáig a homlokomat.
- Skócia.. értem. – Biccentéssel köszönöm meg a rögtönzött útmutatót, a Felfölddel kapcsolatban élnek bennem a legfájdalmasabb érzések, erről azonban frissen megismert kalauzunknak nem kell tudnia, Victoriának meg pláne nem. Nem kell hogy bárki is sajnáljon. Mindez egyébként is régen volt. Habár igen fiatal vagyok még, ezért az a nagyon régen alig másfél évre tehető. Tizennyolc hónap, mégis az örökkévalóság. Na majd egyszer képes leszek nem olyan fejjel nézni a világra, mint aki citromba harapott. Ezt érzékelheti sokszor a lány, most éppen egy fokkal kevésbé. A sötét varázslatok lényei mindig is a kedvenceim voltak, még ha magukhoz a bestiákhoz alig értek.
- Van. Miért is ne? – Bólintok, állom a tekintetét. Kedves aligha tudok lenni vele, ahhoz szinte ki kéne most facsarnom magamat, ám a végletekig szárazságból talán felengedhetek egy kicsit. Nem tudom, mit is akarunk ebből kihozni, barátságot, vagy mi? Vagy csak séta, aztán isten veled? Végülis... oly mindegy. Amíg kalauzunkat kérdezi, addig a két sárkányt figyelem, tartva a tisztes távolságot. Lehet, hogy a fickót már megszokták, de egy újszülött mellett vigyázó anyasárkányt felbőszítene egy idegen közelsége. Jobb a békesség. Meglepetten hümmögök, ahogyan tekintettel van a hátrányomra, ellenben amikor a lány előresiet, finoman marok rá a vállára, és ingatom a fejem. – Talán inkább én. – Lépek el mellette. Nem puszta arroganciából. Egyrészt nem akarom, hogy ha megcsúszik, akkor a nyakamban kössön ki. Másrészt már jártam ilyen terepen, tudom, hogy hol kell támasztékot találnom a lábamnak. Olykor hátrafordulok, a kezemet nyújtva húzom fel magam után. Amikor félúton vagyunk, akkor azért nem árt némi szusszanás, neki bizonyosan, de én is kapkodom a levegőt, idefent már ritkább az éter.
- Honnan ismered őt? – Vetem neki a hátam a sziklafalnak, és magam mellé húzom, le ne szédüljön.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-19, 20:49



Shane & Victoria


Meglep, hogy Shane felajánlja a segítségét, nem gondoltam volna, hogy ezt magától mondja majd, de azt tudom, hogy biztosan sok hasznát venném, hiszen ő is Mardekáros, bizonyára ismeri a háztársait, tudja, hogy kik azok, akik ilyesmit tennének. Én is ismerek pár Mardist, akadnak olyanok is, akikkel jóban vagyok, de sajnos még nem sikerült az ügyet kinyomoznom. De vajon mit kér érte a fiú? Tudom én, hogy semmi sincs ingyen... A válasza viszont kicsit meglep, hogy ezek szerint nincs elvárása felém, így végül finoman biccentek.
- Rendben és... köszönöm! Ez sokat jelent nekem. - ahogy az is, hogy már nem haragszik rám a gyanúsítgatásért. Az nagyon nem volt szép tőlem, bocsánatot is kértem, de tudom, hogy még benne van, mégis, talán egyszer majd túl jutunk rajta... már ha nem öljük addig meg egymást, mivel ez az esés nem éppen javít a kapcsolatunkon, hiába ért össze ajkunk, minden volt ez, csak éppen romantikus nem. Hallottam amúgy előző szavait is, hogy ő meghagy... elfogad (?) olyannak, amilyen vagyok, de miért hiszi azt, hogy én őt nem? Valóban így lenne? Nem vágtam vissza, mert jobbnak látom némileg elgondolkodni ezen az egészen, hogy igaza van-e. Nem érzem úgy, hogy így lenne, pedig talán van benne valami. Oké, akkor nekem is ideje lenne visszább vennem, így érkezünk meg a sárkányhoz, ahol a kis kölyök bizonyára nemrég jöhetett még csak a világra. Az anyukán látszik, hogy fáradt, akár csak a pici, aki bár ébren van, igen csak álmosan pislákol, miközben édesen fészkelődik anyja karmai között. Bruno azért jelzi felénk, hogy meddig mehetünk és láthatóan felvillanyozza, amikor Shane érdeklődni kezd a sárkányokról.
- Igazán nincs mit. Victoria barátait mindig szívesen látom. - pillant felém, majd ez után mesélésbe kezd. - Ezek a sárkányok Skóciából származnak, innen a nevük, hogy Skót jéghátú. A testük színe kékes-ezüstös fehéres, tehát egyértelműen látszik, hogy ők nem tűzet okádnak, hanem jeget, így képesek szinte bármit és bárkit megfagyasztani, még akár a vulkán forró láváját is ideiglenesen, tehát igen csak veszélyes lények. Nem kedvelik a meleget, de a fénnyel nincs bajuk. A pikkelyeik elég kemények, így nem hatol át rajtuk bármilyen fegyver és többféle átok is könnyedén lepattan róluk. Elég vad természetük van, így óvatosan kell bánni velük. - és közben már oda is ér hozzájuk, így finoman érinti meg egy vastag bőrkesztyűvel az anyasárkányt, majd pálcájával nézi meg az állapotát, így kis időre kettesben hagy minket, belőlem pedig... kibukik egy kérdés, ugyanis kezd bántani, hogy így állunk Shane-el egymáshoz, pedig lehetne ezt máshogy is.
- Nem csak a te hibád, én is elrontottam, igazad van. - nézek bele szemeibe, miközben már egymás mellett állunk, majd amikor meghallom a kérdést, aprót nyelek. - Nem kell kárpótolnod semmivel se. Van kedves sétálni egyet még odakint? Sokféle sárkány van a környéken, megnézhetnénk a többit is. - tényleg nem kell semmit se tennie, elvárni nem fogom, de ha ő magától szeretne valamit kezdeményezni, esetleg egy másik találkozót, sejtheti, hogy nem leszek ellenére. Ha a válasza viszont pozitív és benne van a sétában, Brunohoz fordulok.
- Mi körbenéznénk odafent, van valami másik út esetleg? - kérdezek rá kíváncsian, Shane-re gondolva, hogy ne kelljen szegénynek visszamennie ismét, mire nemsokára a srác bólint és egy kisebb ösvény felé mutat.
- Csúszós és hosszabb út, de kivisz titeket a felszínre. - sziklás kis ösvény felfelé, de legalább nem sötét és így a másiknak is menni fog. Én csak halkan megköszönöm neki, majd hagyom dolgozni. Talán ma még összefutunk, mi viszont talán mehetnénk, nem kéne itt zavarnunk, így ha Shane is benne van, akkor előre megyek, mert ezen a szűk, felfelé vezető ösvényen egyszerre csak egy ember fér el. Meg kell tehát másznunk minimálisan a hegyet, de a tetején biztosan csodás látvány fogad majd minket.



Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-19, 19:43


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kezdem már megszokni, hogy a lány nem csak úgy néha gyakorol megmentési kényszert, mindenkivel megteszi. Nem elég neki, hogy az öccse nyomában jár, engem is próbál kalauzolni a farkasvakság sötétjében, és ebből úgy sejtem, mindenkihez van pár kedves szava, a sárkányokkal foglalkozó Brunoval is mintha baráti kapcsolatot ápolna. Valahogy én nem illek bele ebbe a nagy idilbe, amiért valahol mélyen talán lelismeretfurfalást érzek, pont azt próbáltam sugalni, hogy olyannal kéne tölteni a szabadidejét, aki valahogy hozzá hasonlatos, nem ilyen ellentétes. Vagy az ellentétes vonzzák egymást? Nem vettem eddig észre.
- Nem vagyok kufár. Elhívtál erre a sárkányos... körülnézésre, végülis vegyük úgy, hogy ez a fizetségem. Nem vettem túlzottan magamra a gyanusítást, most már engem is érdekel, hogy ki volt. Tippjeim vannak. – Mormolom sötéten. Egyetemista vagyok, nem különösebben vonzanak a házak közötti csatározások, ám ezzel kisebbségben vagyok a mardekárosok között, akik egyesen sportot űznek a szemétkedésből, valóban jó szeme van ehhez a szőkének, ők a célpontok. Mondjuk úgy, semlegesnek vallom magamat a témában, és pusztán a tények kedvéért fogok utánanézni. Felmerülhetne a kérdés, hogy talán minimálisan értékelem a törődést, magam sem tudom. Meglehet.
- Nem zavar. Meghagylak olyannak, amilyen vagy. Követkhetnéd a példámat. – Nem vagyunk egy hullámhosszon, ez egyértelmű, mégis kitérek a konfliktusok elől, míg ő egyenesen beléjük rohan, mintha griffendélesként állandóan csatázni vágyna. Tegye nyugodtan, én nem leszek ebben partnere. Őt fűti a szenvedély, belőlem már kihunyt egy ideje. Tapogatom vérző ajkaimat, de majd elhal a fájdalom, végülis estem én már nagyobbakat, a lány felcsattan, akár azt is mondhatnám, hogy joggal. Szó nélkül hagyom a dolgot, nem kell nekünk jóban lennünk ahhoz, hogy végül rátaláljunk a sárkányok fészkére, azon belülis oda, amelyik éppen vajúdik. Azért ez nem mindennapi látvány lesz, már csak az a kérdés, hogyan viseli, ha két idegen lesi meg az újszülött kis hüllővel, hiszen ha jól érelmeztem, már csak ilyen utófájások lehetnek, hiszen kibújhatott a „kicsi”. Egyrészt feszélyezve érzem magam, mert azt hittem kettesben leszek Victoriával, nem mintha lettek volna vele terveim, csak máshogy számoltam. Másfelől Bruno üdítő személyiségnek tűnik, fiú, ami nálam manapság mindent visz. A szőkeség úgysem értené meg a motivációimat, amit meg kár lenne magyaráznom. Nézzük inkább a sárkányt, azzal jobban járok. Fél füllel a srácra figyelek, és bólintok, nem cél, hogy jeges lángokat kapjunk az arcunkba. Karbanfont kézzel bólintok, és a lányra vetem a tekintetemet.
- Köszönöm, hogy elhoztál. Mit kell tudni erről a fajtáról? – Kérdezem a fiút, biztosan töviről hegyire ismerője, ha már ilyen közel merészkedik hozzájuk, másrészt biztosan felelőtlenség lenne. A szőkeséget fixirozom, akinek vélhetően még az életkedvét is elvettem. Most pár pillanatra kettesben maradhatunk, így nyögöm ki. – Sajnálom Victoria. Most én kérdezem, milyen kárpótlást kérsz? – Kérdezek vissza vontatottan. Tudom hogy nem vagyok egy könnyű eset, de nem szolgált rá, hogy mindent rajta vezessek le.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-17, 18:59



Shane & Victoria


Amikor megtudom, hogy Shane némi segítségre szorul, egyértelműen termek mellette és fogom át derekát, így próbálva meg segíteni neki és hogy az idő is még jobban teljen, minél előbb érjünk oda az alagút végéhez, így beszélgetni kezdünk, méghozzá először Josh-ról. Eddig még nem sikerült rájönnöm arra, hogy ki volt az, aki ártott neki, de nagyon remélem, hogy hamar fényt deríthetek a dologra, mert ki fogom deríteni, ez csak természetes. Ahogy viszont meghallom, hogy a fiú felajánlja segítségét, sikerül meglepetést okoznia, ezt nem gondoltam volna, de... miért ne?
- Tényleg megtennéd? És mit kérnél cserébe? - csak mert valamiért úgy sejtem, hogy nála semmi se lesz ingyen, ahogy az életben se sokan ilyen segítőkészek, ő pedig eddig egyáltalán nem tűnt annak. Tehát segíthet, ha tudom, hogy mi lesz az ára. Ő is Mardekáros, bizonyára jobban menne neki a körbeszimatolás, talán valaki még a klubhelyiségben is fel akart vágni az öcsémmel való tettével. A cinikus egyébként most nem zavar, mert kivételesen jogos, tényleg nem biztos, hogy most jó úton jár a segítő szándékú ismerős, így talán ideje lenne másra bízni az ügyet, tisztára, mint valami nyomozós könyv. Én is érdeklődni kezdek azért a másik felől, de az a stílus, amit ismét megüt velem szemben, nos... nincs igazán a kedvemre, sőt, semennyire sincs.
- Ha ennyire zavar, hogy én ilyen vagyok, akkor mégis miért jöttél el velem ma? - én tudom őt kezelni, legalábbis szeretném tudni, próbálkozom, de ezek szerint neki se felelek én meg tökéletesen, neki talán túl sok vagyok, ami nem gond, de akkor tényleg, mégis, mi a fenéért van most itt? Mindenesetre én az útra koncentrálok továbbra is, Shane-nel ellentétben, így történik meg a közös esés, ajkaink érintkezése, a fájdalom... Miért nem figyelt oda rám, ha már engedte, hogy segítsek?
- Shane, én se tudtam, hogy milyen úton jutunk el a fészekhez, de kezdem unni a folyamatos vádaskodásodat. - hogy neki soha, semmi se tetszik. Már ezerszer megbántam, hogy elhívtam magammal, hiszen ez a fiú képtelen kedves lenni valakihez vagy normálisan hozzáállni. Még most is elrántott magával, amikor estünk, pedig ő nem figyelt, mégis miért csinálja ezt? De nem kötelező nekem velem maradnia, így én is most már felkelek és hagyom, hogy Bruno segítsen, ő legalább normális. A kezemet elég hamar rendbe teszi és mivel láthatóan Shane is megvan, így tovább folytatjuk utunkat, de már nem maradok le vele, a fiúk között sétálok és a megjegyzésére se mondok semmit, egyszerűen elegem van...
Néhány percig még sétálunk, majd az alagút tágul és nemsokára egy kör alakú sárkányfészekben találjuk magunkat. Itt már világos van, mindent jég és hó fed be és ha felfelé nézünk, akkor mint valami kürtőt, úgy láthatjuk meg a hegy kijáratát, ahol a sárkányok szoktak közlekedni. Az anyuci most kissé fáradtan fekszik a földön, szárnyával átölelve egy csöppnyi, édes kis sárkányt, aki jöttünkre álmosan nyitja ki szemeit.
- Ne menjetek közelebb, mert az anyja felébred és szerintem senki se akar hibernálódni. - figyelmeztet minket, hiszen csak eddig jöhettünk. Leguggolok, hogy nagyjából egy magasságba kerülhessek a kicsivel, úgy nézem meg azt a kis gyönyörűséget. Egész teste fehér-kék színű és hegyes tüskék vannak farka végén és hátán, szemei jégkékek, szájából pedig tűz helyett jeges lehelet jön ki. Most is köhög egy picikét, így fagyasztva meg a közelében a már amúgy is jeges padlózatot.
- Rettenetesen aranyos. - nézek fel a fiúkra, így egy pillanatra még Shane-re is rátekintek, mintha az előbb semmi se történt volna, aztán észbe kapok és lassan felkelek. Nem akartam ezt az egészet, én kellemes napnak szántam a mait.
- Muszáj folyton veszekednünk? - kérdezek rá halkan, amikor mellé érek, miközben Bruno körbesétálja az állatokat és picit közelebb oson, hogy megnézze a kölyök állapotát, hogy teljesen jól van-e. Alapeljárás, hiszen ő részben ezért is van most itt, oda kell figyelnie minden sárkányra, ez a dolga.



Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-12, 12:06


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Úgy lesz, nem értem. – Bólintok, bár a félhomályban úgy, hogy előre néz, ebből nem sokat láthat. Értékelem a gesztust, gyakorlatilag vissza is fordulhattam volna, ha nincsen a segítségemre. Talán nekem sem árt, ha egy kicsit kimozdulok a komfortzónámból, és nem csak azzal foglalkozom, hogy hányan csodálkoznak rá a tehetségemre, amellyel egyébként nem vagyok felvágós. Érdeklődve kérdezek vissza.
- Bőven vannak köztük értelmetlenül bunkók, ez tény. Segíthetek megkeresni, hogy ki is volt az Victoria, ha ennyire érdekel. Az informátorod hátha közben megint szagot fogott, de rossz irányba keresgél. – Jegyzem meg cinikusan, mert ha már bántotta valaki az öccsét, akkor normálisan is ki lehetett volna deríteni, vagdalkozás nélkül is, hogy pontosan mi is történt. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy egy férfi védje meg magát, vagy ha ez nem lehetséges, hát viselje a vereséget. Én őszintén szólva is a föld alá süllyednék, ha a nővérem rohangálna a nyomomban, hogy pofánverje azokat, akik ezt velem megtették.
- Arról nem tehetek, hogy nem tudod kezelni a stílusomat. Nekem talán egyszerű szerinted, hogy ilyen pörgős vagy? Megoldom.  – Megvonom a vállamat, nem igazán értem, miért kéne mindenkinek ugyanolyannak lennie. Meglepett a szép énekhangja, amit még varázslat nélkül is elő tudott csalni a torkából, a bűbájtanos varázslata meg egyenesen elképesztő volt, és ez minden. Most meg akar változtatni? Én ilyen vagyok, nem kerestem a társaságágát, ő ajánlotta fel, hogy menjünk el valahova. Minimálisan kész vagyok csiszolódni, de többről esetemben nem lehet szó. Attól félek hogy amikor visszaérek innen, akkor kénytelen vagyok azzal a nővel is beszélni, aki az anyámnak mondja magát, de ahogyan viselkedett velem, inkább csak úgy kezelem, hogy aki megszült. Nem szorulok már rá, nagyon régen nem, mégis állandóan rossz érzéssel tölt el, hogy beszélnem kell vele. Most egyátalán mit akarhat? Talán pont ez vonja el a figyelmemet, mert túl későn kapcsolok, és elrántjuk egymást, vagy én őt, de csak a fájdalmas csattanás hatol el az agyamig, amit pont a szája vált ki belőlem. Ahogy nézem ő még a kezét is beütötte, én csak megtántorodtam, de a szám vérzik.
- Franc se gondolta, hogy a sötétbe fogsz bevezetni. – Tapogatom meg magam, amikor már nem kapaszkodunk egymásba. Nem fogok mindenféle gyógyításokat végrehajtani magamon, nem vagyok cukorból, csak rohadtul meglepődtem. Vezetőnk hangját hallom, a lány egyből játsza a sértett hercegnőt, legalábbis a hangjával érezteti, hogy persze engem hibáztat. Mindegy. Én is megvonom a vállamat, és amilyen csúnyán nézek, nem tűnik szándékosnak a dolog. A sötétben ha akartam volna se tudtam volna így becélozni az egymásra esést. Vakvéletlen, szó szerint. A fényt ellenben már látom, addig csak nem esek hasra, így már a fal mellett tapogatózva arra fókuszálok, haladva a kettős nyomában.
- Remélem visszafelé más út is van...  – Kiváncsi vagyok a sárkányra, de ezt az alagutat még egyszer biztos, hogy nem kúszom végig a lány társaságában, aki nem először hoz ki a sodromból. Hiszen magától értetődik, hogy nem én hibáztam, hanem ő a túlzott simulásával, amelyre ráfogta, hogy ne értsem félre. Na persze...






[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-11, 20:29



Shane & Victoria


Nem gondoltam volna, hogy Shane ilyen jellegű problémákkal küzd, hogy nem lát rendesen a sötétben, se pedig a szürkületben, de természetesen segítek neki. Eszem ágában sincs kinevetni, nem vagyunk már gyerekek, ez pedig egy kellemetlen probléma, amivel neki együtt kell élnie. Másnak is átkarolnám a derekát és úgy próbálnék meg segíteni neki, így nekem nem meglepő saját tettem, de ahogy némileg felém fordítja fejét, már sejtem, hogy ő nem számított tőlem ilyesmire.
- Ne értsd félre, csak segíteni akarok. - jelzem felé, hogy itt nincs másról szó, majd ez után hagyom, hogy a téma terelődjön, méghozzá Josh felé. Azt szeretné, ha elvonnám a figyelmét, így beszélgetnénk, tehát felelek kérdésére, bár sajna sok újdonsággal nem tudok szolgálni, megjegyzésére viszont most én pillantok ő felé.
- Igen, tudom, de valaki azt mondta, hogy egy Mardekáros volt és bizonyára hozzád hasonló kinézetű. De persze tévedhet az informátorom. - de akkor jaj neki. Mindenesetre még egyszer nem szeretnék egy ártatlant megvádolni ezzel, elég volt Shane-nél eljátszani ezt az egészet, így körültekintő leszek és biztosra megyek, de ahogy utalt rá a fiú, nem csak a Mardekár ház táján fogok körbenézni, hiszen nem lehet tudni... Ez után én is érdeklődni kezdek ő felőle, a tegnapi lányra gondolva, de nyers visszakérdezésére csak elhúzom a számat.
- Nem tudom, hogy akarsz így beszélgetni, ha ennyire rideg vagy. Akkor viszont vedd úgy, hogy semmit se kérdeztem. - az én türelmem is elfogy egyszer, tehát nem kell akkor válaszolnia, sőt, beszélgetnünk se, ha ilyen. Talán kár volt említenem neki ezt a mai napot, mert én tényleg próbálkozom, de ha mindig elutasít, akkor nem fogok tovább. Megnézzük a sárkányt, majd ha visszaérünk a Roxfortba, akkor szépen magára is hagyom. Azért ebbe a jeges pocsolyába nem óhajtok besétálni, így jelzem is felé, hogy merre kéne menni és még finoman tolni is kezdem az adott irányba, de amikor késve kérdez vissza, már sejtem, hogy gond lesz. Elkap, én pedig nem tudom megtartani magunkat, így minden bizonnyal együtt esünk, fenekem csúnyán be is ütöm a jeges talajba, így nyögök fel kissé, miközben meglepő módon ajkamat érinti a másik. Nem tudom, miként sikerült pont így esni, de ez talán nem a mi napunk.
- Figyelhetnél rám, ha már segíteni próbálok. - morgom oda neki és nem törődöm most azzal, hogy megharapta a száját vagy én haraptam meg, fogalmam sincs. A pusziféleséggel se foglalkozom, mert ahhoz túlságosan mérges vagyok rá, főleg, hogy kézfejem is vérzik, úgy sikerült odalent beütnöm, de Bruno már itt is terem.
- Jól vagytok? Mi történt? - néz ránk, én pedig már azt érzem, ahogy nemsokára felsegít, majd aggódva fogja vérző jobbomat kezébe és egy pillanatra még Shane-ről is megfeledkezik, hogy segítsen neki.
- Nincs gond Bruno. - motyogom, majd amikor pálcájával már gyógyítani kezd, akkor szuszogok fel, majd tekintek Shane felé.
- Megvagy? - azért egy köszit még elmotyogok Brunónak, aki csak fejet csóvál erre az egész ügyetlenkedésre, de nem tesz megjegyzéseket, hogy lehettünk volna óvatosabbak is. Ha végzett a kezemmel és Shane még nem állt fel, akkor segít neki felkelni, majd az alagút végén lévő fény felé mutat.
- Addig próbáljátok meg kibírni élve, jó? - jegyzi meg mosolyogva és mivel komoly gond nincs, így ismét előre megy, de most már közel maradva hozzánk, hogy ne maradjunk le biztosan. A mellettem lévő srácra nézek, de egyelőre nem nyúlok felé, hogy ismét segítsek, kérjen meg ő vagy valami. Ha tudta, hogy esik, mégis mi a fenének rántott engem is? És hogy ért pont az ajkamhoz? Fogalmam sincs, hogy szándékos volt-e mindez vagy sem.




Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-09, 19:42


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az egész programmal nincsen különösebb gondom, kifejezetten érdekesnek tartottam a lány ötletét. Sokan kiemelkedőnek tartanak bizonyos mágiaágból, ahhoz köthető a sárkányok léte semmint a legendás lényekhez, így magától értetődő hogy kiváncsi vagyok a bestiákra. Ha magamban kéne összekötnöm, hogy Victoriának vajon mi köze lehet az őshüllőkhöz, azon túl, hogy igen lelkes lány lévén megvannak az összeköttetései, mégis inkább arra fognám, hogy jelleme szerint igen vakmerő, vonzza a veszélyt. Na nem mintha azért jöttem volna, hogy őt pesztráljam, netán védjem. Nem tudtam, hogy lesz idegenvezetőnk is, ám most már egyértelmű, hogy rá hárul majd ez a feladat. A dolog szépséghibája, hogy nekem is megvannak a hiányosságaim a túra kapcsán.  Nem is tudtam volna, hogy mi lenne velem, ha valahogy nem segítene ki a szorult helyzetből. Mégis meglep a testi kontaktus, még elhúzódni sincsen reakcióidőm, igaz sok értelme nem is lenne, lévén akkor csakis a hang alapján kéne tájékozódnom.
- Köszönöm. – Biccentek a sötétbe, és csak a tenyere formájából sejtem, hogy merre lehet. A lélegzete valahol üt süt a nyakamon, közel kell lennünk ahhoz, hogy valóban ne verjem be a fejemet, ne is essek hasra. Ez kissé kényelmetlenné teszi a helyzetet, amelyből általában ügyesen kihátrálok. Most nincsen lehetőségem, ezért visszafojtom a saját levegővételemet is, hátha enyhül a görcs ha majd kieresztem a sóhajt. Aztán a derekamon érzem a lány kezét, erre már megborzongok. Furcsa. Nem tudom, hogy rossz értelemben, vagy nem, akaratlanul is felé fordítom a fejem, nem mintha találkozhatnak a tekintetünk. Nem vártam ilyen segítséget. A szokásos lelkesedése túlzásokba taszítja.
- Nem csak a mardekárosok között vannak hozzám hasonlóak.. – Jegyzem finom helyreigazítással. Végeredményben ezzel azt mondom ki, hogy bármennyire is meg akar ismerni, és nem én voltam az ominózus elkövető, nem vagyok egy túl jólelkű illető, gyakorlatilag csak veszít azzal, ha megismer, és időt pazarol rám. Nem is értem, hogy miért nem a bűbájos griffendéleseivel lóg. Vélhetően azért, mert köztük is vannak olyanok, akik belegázolnak törékeny lelkébe. Mindenkinek saját magát kell megvédenie, az öccse sosem fog igazából felnőni, ha a szőke önjelölt igazságosztó mindig a nyomában jár, hogy az őt ért sérelmeket torolja meg.
- Ki mondta, hogy sikerült? – Talán ismét kissé nyers vagyok, holott csak érdeklődik. Vállvonással intézem el a dolgot, a roxfortos szobában még volt pár cuccom, többek között váltásalsó, fekete szerelésből pedig még mindig tele a szekrény, így a gonosz tündér ármánykodása ebben az esetben inkább kellemetlen volt, semmint megoldhatatlan.
- Felém jobbra? – Kérdezem némi fáziskéséssel, amin nem túlzottan segít, hogy még hozzám is préseli magát, és persze hogy sikerül megcsúsznom. Bal kezemmel támasztékot keresve próbálok a barlang falába kapaszkodni, a másikkal viszont ösztönösen kapok a lány dereka után, hogy ne egyedül essek. Vagy ne is essek. A dolog fájdalmas eredménye, hogy a préselődés miatt sikerül úgy odakoccanni a szájához, hogy éles fájdalom csap belém. Nem vészes, de az biztos, hogy nekem kiserken némi vér az ajkam szélén. Megtántorodva engedem el, hogy megtapogassam magam. Fémes íz, tényleg kifakadt.
- Affrancba...







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-08, 17:17



Shane & Victoria


Nem veszem magamra a fiú viselkedését, a tegnapi nap után nem várok tőle semmit se, csak az a lényeg, hogy Brunoval szemben ne legyen elutasító, esetleg bunkó, hiszen ő fontos nekem, egy nagyon jó barátom, na meg persze nem véletlenül van itt. De mint látom, gond nem történik, így nemsokára már indulhatunk is, hogy megnézzük azt a bizonyos jeges kölyöksárkányt, akire már oly kíváncsi vagyok. A barlangban eléggé hideg van, ami sejthető volt, hiszen Shane már felhívta rá a figyelmünket, de azért nem gondoltam volna, hogy még baj lehet, így igen csak magabiztosan indulok vezetőnk után, amikor feltűnik, hogy valami... vagyis pontosabban valaki hiányzik. Szinte azonnal fordulok, hogy megnézzem, mi a helyzet, majd szólok is Brunonak, hogy álljon meg, én pedig nemsokára már Shanet kérdezgetem, kezem pedig vállára kerül, ugyanis nem szeretném, ha baja lenne.
- Oh, értem, akkor ne aggódj, itt vagyok és ha gondolod, vezetlek. Bízz bennem, nem lesz gond! - szorítom meg jelzésképpen vállát és bár bíztató mosolyomból most mit se lát, talán ez már nem is számít igazán, talán lesz annyi esze, hogy ne utasítson el, de ha nagyon nem bírja, akkor akár vissza is térhetünk a felszínre és majd később körbenézek a sárkánykölyöknél, tehát mondjuk holnap visszajövök vagy amikor Bruno majd rá fog érni. Amikor viszont látom, hogy biccent, mellé lépek, óvatosan átölelem derekát és most hozzá mérem a tempóm, nem rohanok, a lényeg az, hogy bírja ő is, és ha véletlenül megbotlik, még időben tudjak rá reagálni. Bruno érzékeli, hogy gond van, így nemsokára ő is felénk indul, miközben Shane szavaira is reagálok természetesen. Tartsam szóval, oké, ez menni fog szerintem.
- Nem, sajnos még mindig nem tudom, hogy ki volt, de kerüljön csak a kezeim közé... - picit mintha morgóssá válna a hangom... de hát ez nem meglepő, mégis csak az öcsémről van szó, aki továbbra is nagyon fontos nekem. Egy nap telt el az eset óta, annyira nem meglepő, hogy még nem derítettem fényt a dologra, Josh pedig nem akarja elárulni, nem akar még nagyobb bajt, pedig... pedig én meg tudnám védeni, ezt tudnia kellene!
- És te? Mikor sikerült visszatérned a szobádba? - vajon meddig menekült az a lány elől? Mindenesetre nemsokára Bruno is a közelünkbe kerül, de egy legyintéssel jelzem felé, hogy nincs gond, megleszünk, így biccent, majd tovább vezet minket az úton.
- Pontosan előttünk van egy csúszósnak tűnő pocsolyaféle, szóval menjünk feléd jobban. - mivel pici az út, így némileg közelebb kell húzódnom Shane-hez, de csak meg fogja ezt érteni, hiszen szóltam neki előre, így nemsokára testem néhány pontja az övéhez nyomódik, miközben ügyeskedve próbálom meg kikerülni azt a jeges földrészt, nem szeretnénk szerintem együtt zuhanni és összetörni magunkat.




Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-05, 20:32


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem figyelem Victoria arcát, hogy vajon hogyan kezeli; Brunoval cseppet sem vagyok ellenséges, vagy száraz, ez a női nemnek szól. A gonosz tündéren kívül egyedül ő veheti magára, többekkel ugye még nem látott, akár kezelheti úgy is, hogy kifejezetten ő az, akivel bajom van. Ha rákérdezne, vélhetően akkor is egy vállvonás lenne a válasz, nem szorulok arra, hogy új ismeretségeim legyenek. Azzal, hogy most mégis eljöttem, kilépek a komfortzónából, ezúttal felülkerekedett a kiváncsiságom. S az, hogy elhívott, hogy kiváncsi rám, azért felébreszt valamit egykori énemből, amelybe legtöbbször nem vágyom vissza, fogjuk rá, hogy udvariatlanság lett volna visszautasítani az invitálást. Miután nem kell félnünk a hidegtől, követem a lány alakját, ameddig lehetőségem van rá, hogy aztán földbe gyökerezzen a lábam, és alig tudjak mozdulni meresztem a szememet, hangjuk távolodik, lassan már az irányát sem tudom meghatározni, honnan jöttünk, és hova tartanak ők. Végül ismét meghallom a lány csacsogását, amit a vezetőnkhöz intéz, és amint közelebb lép, akkor nagyjából már ki tudom venni az alakját, és felé fordítom a tekintetemet, amelybe lassan visszatér az értelem.
- Jól, csak éppen... Farkasvakságom van. Itt bent... alig látok. Szinte semmit. – Megérzem a vállamon a kicsiny tenyerét, és az ujjait, nem merül fel bennem, hogy lesöpörjem. Azért vagyok itt, mert meghívott, én elfogadtam, ha segítőkész, akkor elfogadom. Bólintok, valóban vaknak érzem így magam, még csak arra sem tudok figyelni, hogy hova lépek. Felveszem a tempót, bízva abban, hogy nem fogok lefejelni valami lefelé csüngő cseppkövet, és lépdelek az oldalán, kissé meggörnyedve attól, hogy elvesztettem a magabiztosságomat.
- Ki fogom bírni, pár perc nem vészes. Csak tarts szóval. Bármivel. Meglett végül az öcséd molesztálója? – Kérdezem mereven előrenézve, most ne is várjon tőlem mimikát, arra fókuszálok, hogy legalább körvonalakat lássak, nem sok sikerrel. Azt a pár percet át fogom vészelni, nem szokásom feladni. Hogy magamat is megnyugtassam, feladom azon elvemet, hogy még érintésfóbiám van, ezért nem érek senkihez, de elesni nem akarok, ezért ellentétes kezemmel ráfogok az övére, ami a válamon pihen még mindig.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-04-04, 21:12



Shane & Victoria


Ahogy az meg volt beszélve, érkezésünkkor Bruno vár minket és bár a srác nem tud arról, hogy nem egyedül érkezem, ettől függetlenül nem ellenséges, teljesen normálisan mutatkozik be Shane-nek, majd már meg is kezdjük a beszélgetésünket, így tudatosulhat a Mardekáros számára, hogy mi volt az elsődleges indokom arra, hogy ide akartam jönni. Imádom a kölyök sárkányokat, így egyértelmű, hogy meg szeretném nézni ezt a szépséget, bár ha új, de felnőtt sárkány érkezne, az se lenne ellenemre, mégis, ő valószínűleg zabolátlan és veszélyes lenne rám nézve egyelőre. Mindenesetre felkuncogok kissé, amikor meghallom Shane reakcióját, majd ez után teszek úgy, ahogy Bruno kérte az előbb, elvégzem tehát magamon a testfelmelegítő varázslatot, majd a zsupszkulcshoz érve várok az indulásra. Ahogy mindannyian készek vagyunk, jön is a húzás, majd a jéghideg, szűk alagút, amely oly kacskaringós és labirintusszerű, hogy simán eltévednénk Bruno nélkül. Nem tűnik fel azonnal, hogy a mardisnak valami baja lehet, így lazán beszélek hozzá, miközben kicsivel előtte sétálok csak, így mégis csak biztonságosabb, mintha egymás mellett közlekednénk ezen a jeges helyen.
- A sárkányok mind ilyenek. - mosolyodom el, így pillantva most már hátra rá, amikor meglátom, hogy lemaradt, ugyanis nem mozdult meg eredeti helyéről. Kis ideig elmerengek ennek okán, hogy mi történhetett, majd Bruno után szólok.
- Várj egy kicsit légyszi, Shane lemaradt. - ő pedig megáll, de most nem jön oda hozzánk, míg én bizony a másikhoz lépek, majd kezem vállára helyezem.
- Hé, jól vagy? Csak nincs klausztrofóbiád? - kérdezek rá arra, ami nekem lejött az előbb, miközben némileg aggódva figyelem, hogy vajon minden rendben van-e. Nem szeretném, ha kidobná a taccsot vagy elájulna, így ha engedi, akkor finoman mellé lépve segítek neki előre haladni.
- Nem vagyunk túl messze, szerintem pár perc séta és kijutunk innen, szóval... ki fogod bírni vagy inkább menjünk vissza a szabadba? - majd akkor meglátogatom máskor a kissárkányt, ha most Shane ennyire nincs jól, szóval semmi se kötelező, a lényeg az, hogy jól legyen.




Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-03-31, 18:53


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
  A házak közötti rivalizálás már kezdettől nem érdekelt, na nem mintha régóta lennék az egyetem hallgatója. Nem nézem le csak azért, mert Griffendéles, sőt, ha a saját házamba tartozna, akkor sem könyvelném el előnyként. Ellenben arról nem sok fogalmam van, miért vár tőlem több lelkesedést. Nem képes felfogni, hogy nem vagyunk egyformák. Mintha nem tudná kezelni a különbőző jellemeket. Peedig nem kértem, hogy akaszkodjon rám, ha mégis kiváncsi, hogy mit tudok, megmutatom én szívesen, ehhez viszont jó képet nem kötelező vágnom.
- Nem teljesen, nem kell itt divatszalonra gondolni, csak úgy... Nagyjából. – Mutatok egy körkörös mozdulatot leírva a levegőben, de úgy tűnik, még ebben sem értünk egyet. Mintha tűz és víz lennénk, csak nem tudnám eldönteni, hogy ki a tűz. Folyamatosan változik. Nem nagyon ütközöm meg rajta, hogy elkapja a kezemet, bár meg kell vallanom, igen finom tapintású a tenyere. Amint lehet logikus, hogy el is engedjük egymást, bárhova is megyünk, nem kéz a kézben tesszük. Van is egy olyan érzésem, hogy pusztán az udvarisság mondtatta vele, amolyan elköszönésként, hogy ne kelljen haragban elvállnunk. Téves lett volna a feltételezés, még azt is mondhatom, hogy miközben énekelt, egészen el tudtam magam engedni, így legrosszabb esetben is semlegesen sikerült a dolog, azon túl, hogy meggyanusított azzal hogy bántottam az öccsét. Amit el tudok képzelni, hogy nem is biztos, hogy van egyátalán öccse, vagy bántotta bárki is. Nem tudom, lehet, hogy csak bepróbálkozott. Valóban szép lány, ennyit kár is lenne tagadni, csak velem pocsék lóra tett, különben ez meg csak egózás, nem szükséges ilyesmit bemesélnem magamnak, talán csak összekevert valakivel, ennyi az egész.
- Azért vagyok itt, mert megkérdezte, hogy érdekel-e egy sárkányrezervátum. És hogy új sárkányok érkeztek. Nem említette, hogy szó szerint az anyjából érkezett az új. – Igazítom ki az illetőt, továbbra is tartózkodva a bunkó, lekezelő stílustól. Érdekesnek tűnhet Victoria számára, hogy kifejezetten a lányokkal vagyok fanyar, ám nem úgy nézek Bruno-ra, mintha a másik oldalon tolnám a bringát, sokkal inkább az lehet az oka a megvető viselkedésemnek irányába, hogy a női nemmel vannak különösebb gondjaim. A szőkeség szavaira bólintok, ez így teljes. Valóban nem ismerjük egymás, ráadásul csak a búcsú pillanatában vetette fel, nem volt alkalmam belekérdezni, ami nem is baj, szokásom spontán helyzetekbe keveredni, és ha már nagyon muszáj választanom, mivel töltsem a vasárnap reggelt, az inkább legyen a sárkányrezervátum, ahol oly élesen jelen van a mágia, mint a sivitó diáklányokkal tele iskolaépület. Végrehajtom én is a melegítő varázst, majd ráillesztem ujjaimat a zsupszkulcsra, szerencsére esetemben már megszokott a gyomorforgató élmény, ám ahol kikötünk annál rosszabbra nehezebben készülhettem volna fel. Alig hallom Bruno hangját, mert csak forgatom a fejemet. Még ha van is fény itt, nem lesz elegendő.
- Aranyosak... vérszomjas kis bestiák, de kiváncsi vagyok, hogy fog kinézni. – Mormolom, de annak ellenére, hogy vezetőnk intett, hogy ne maradjunk le, ám mégsem moccanok, egy tapodtat sem. Csak meresztem a szememet, és megpróbálok nagyon semleges fejet vágni. Nem nagyon megy, nagyjából nem tudom belőni még az irányokat sem.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-03-29, 11:58



Shane & Victoria


Ahogy beszéltük, Shane is megérkezik a Roxfort bejáratához, én pedig türelmesen várom meg, amíg odaér hozzám. Nem nézek igazán végig rajta, oly besavanyodott ez a srác, hogy elgondolkodni se érdemes azon, hogy esetleg tetsszen nekem, de ez még nem zárja ki azt, hogy megismerjem, mert valamiért felkeltette az érdeklődésemet. A kérdése viszont némileg meglep, így nézek felsőjére, mintha képes lennék átlátni azon a fekete pulóveren.
- Hát ha rajtad is lila póló van, akkor bizonyára, amúgy nem hiszem. - vigyorodom el jókedvűen, hiszen a fekete kabát és nadrág azért még nem minden. Na de nem akarom húzni az időt, hiszen Bruno vár rám, így kisétálunk a kapun, majd amikor már képesek vagyunk a hoppanálásra, elkapom a fiú kezét és pillanatok múlva Írország gyönyörű tájára kerülünk, ahol a sárkányok az urak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy bármerre nézünk az égen, időről időre felbukkan egy hatalmas bestia, na meg az egyik gondozójuk is, ki kedvesen köszönt engem. Évek óta ismerem már, így egyértelmű, hogy jóban vagyunk, bár érzem rajta, hogy jobban örült volna, ha csak egyedül jövök, de nem problémázik, sejti, hogy okkal hoztam magammal Shanet, így felé lép és nemsokára megtörténik a bemutatkozás is.
- Nemrég írtam Victoriának, hogy az egyik Skót jéghátúnak kölyke született. Azt hittem, hogy tudod, vagy akkor miért vagy itt. - néz előbb a fiúra, majd én rám, mert úgy hitte, hogy be van avatva Shane is, mire most már én is közbelépek, így lépve közelebb a srácokhoz.
- Tegnap beszéltük meg, hogy velem tart, még nem meséltem neki a dologról. Akkor mehetünk? - kérdezek rá mosolyogva, mire a srác biccent, zsebébe nyúl és egy kopott karórát vesz elő, ami egyértelműen zsupszkulcs.
- Nem mehetünk túl közel hozzájuk, így csak egy ideig visz el a zsupszkulcs, utána sétálnunk kell a fészekig. Ajánlom, hogy végezzétek el a testfelmelegítő varázslatot, mert különben meg fogtok fagyni. - tehát még indulás előtt. Én eleget is teszek kérésének, előveszem pálcámat, majd egy pillanat múlva már védve is vagyok a hideg ellen, ha pedig Shane is készen van, akkor kezem az órára kerül. Ha mindannyian megvagyunk, jön ismét a húzás, majd egy szó szerint jeges barlangban találjuk magunkat, ahol Bruno nemsokára már előre is sétál.
- Elég egyformák a járatok, szóval ne maradjatok le. - ő tudja az utat, de számunkra olyan is lehet ez a hely, mint valami labirintus és minden rendesen csúszik is, így hát óvatosan követem Brunot, miközben Shane felé sandítok, hiszen észrevehetően hallgatag, bár lehet, hogy ez nála megszokott, nem tudom, nem ismerem még annyira.
- Tudod, mindig imádtam a kölyök sárkányokat, igazán aranyosak és Bruno mindig szól, ha születik egy új. - bár annyira nem gyakori, de volt már rá példa. Vajon Shane miként áll ezekhez a lényekhez? Gondolom érdeklik, különben nem jött volna el.




Vissza az elejére Go down
Shane Fireblade
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-03-26, 17:45


Vic & Shane

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem is az, hogy rábeszélt, valahogy pont azzal sikerült felébreszteni a kiváncsiságomat, hogy feltételezte, hogy már ehhez sem lesz kedvem. Őszintén szólva nem vagyok oda a sárkányokért, vérszomjas bestiák, egyátalán nem az én világom, ám sosem árt újat tanulni, a lány pedig olyan lelőhetetlenül lelkes, igazán letagadhatna egy tíz-tizenöt évet. Hétvége van, és még ilyenkor sem tudok sokáig aludni. Na nem mintha az elmúlt hónapok a dolgos tanulásról szóltak volna, így igazán rám férhet egy kis koránkelés. Van annyira szerencsés alkatom, rendszertelen edzéseim ellenére is ügyesen karban tudom tartani a kedvemet, a sokáig alvás azonban az egészségem kárára fog menni, így ilyen tanulsága is van ennek a tudatos beleegyezésnek, hogy a saját magam hasznára lesz. A griffendéles lány magam sem tudom, miért ajánlott közös programot, amikor megmondtam számára szinte arrogánsan, hogy nem igazán vagyok a kapcsolatok guruja, sőt... Többször is elrántottam a kezemet, az sem az én világom, hogy pusztán barátságból hozzáérjek valakihez. Még barátkozni sem nagyon megy, nemhogy arra ragadtassam magam, hogy testi kontaktusba kerülök valakivel. Sötét kabátot viselek, alatta az hosszú ujjú szinte feketébe forduló kapucnis pulcsit. Miután a sárkányok nem pihe-puha párnák között élnek, feltételezem, hogy fogunk majd gyalogolni. Félcipő helyett elég egy tornacsuka is, abban akár futni is lehetne, ha mellettem élve sütik meg a szőkét. Kissé meglepetten mérem végig, szinten figyelmen kívül hagyva a kérdést.
- Aha. Összeöltöztünk, vagy mi? – Kérdezem érdeklődve, aztán meglátom a logikát. Míg számomra hangulati kérdés, hogy ilyen a ruhatáram, a lány vélhetően az elegáns ápol és eltakar stílust követi, bár igaz ami igaz, a feketén is ugyanúgy látszik a sár. A sminkje ellenben igen tetszetős, akár még elismerően fel is mordulhatnék, így pusztán egy szenvetlen méltatást kap tőlem, hangok nélkül. Nem lepődöm meg, hogy kézen fog, ő a kalauz, valahol sejthető volt. Mágiaelméletből kevesen jobbak nálam az iskolában, végülis nem megölelgetett, úgyhogy felőlem akár még bele is fér ez. Felpillantok a fellegekbe, hogy karbafonjam a kezemet. Ha ezek közül csak egy is vérengző, nem lesz hová futni előle. Remélem társnőm tudja, hogy mit csinál. Valami összekötő is lehet itt, aki felügyeli a bestiákat, onnan a hang, és a közeledő illetővel szorosnak tűnik a lány kapcsolata. Maradok a háttérben, továbbra is a környezetet fürkészve, mintha minden zsámbékot az emlékezetemben idéznék, jól jöhet még. Amikor letudták a kötelező köröket, megtöröm a távolságot, elfogadom a kéznyújtást, s nem is szánom acélosra, nem vagyunk vetélytársak, vagy ilyesmi. Pillantásom sem ellenséges, közömbös, amivel jelzem, hogy nincs érdeklődésem a lány irányába, kísérő vagyok csupán.
- Shane Fireblade. Mit fogunk megnézni? – Kérdezem egyértelműen Bruno-tól, ezúttal figyelembe se véve Victoria jelenlétét. A lány vélhetően velem akarta mindezt megnézni, akkor az illető bizonyosan ideig-óráig marad látótávban, addig illik megadni számára az alap figyelmet.







[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria 2015-03-24, 19:22



Shane & Victoria


A mai nap sok-sok izgalmat tartogat a számomra, de nem csak a sárkányok megismerése miatt és azért, mert ismét láthatom majd Brunot, ki az egyik legjobb barátommá vált az évek alatt, hanem azért is, mert az a bizonyos Mardekáros fiú, akit tegnap megismertem, úgy döntött, hogy csatlakozni szeretne hozzám. Nem hiszem, hogy átverne és csak  mondta volna, így magabiztosan várom az iskola bejáratánál ezen a szombat reggelen. Közeleg a 8 óra és remélem, hogy pontos lesz, hiszen megérkezésünk után Bruno már várni fog rám. Shane-ről még nem tud, de nem hiszem, hogy zavarná plusz egy személy, nem olyan ő. Mivel a sárkányok veszélyes lények és a rezervátum területe is óriási, ezért fontosnak érzem a kényelmes viseletet, amelyre már a fiú figyelmét is felhívtam, így ma nem a csinos ruházat jellemez, sokkal inkább sportosabb, lazább a viseletem, bár talán még ez is jól áll. Egy lila színű felsőt vettem fel, melyre fekete, derékig érő kabátom került, lábaimra pedig szintén fekete nadrág és hosszú szárú csizma, így ha bármim piszkos lesz, mégse a hófehér ruháimnak lesz baja, bár tény, hogy némi bűbájjal minden kosz kiszedhető, de számomra fontos a praktikusság. Szőke tincseimet most összefontam, szemeimet minimálisan kihúztam fekete szemceruzámmal, az ékszereimet pedig természetesen az éjjeliszekrényemen hagytam, jó helye van annak ott. Türelmesen várakozok a srác érkezésére, majd ha megjelenik, már felé is fordulok, miközben egy pillanatra végignézek rajta, alig érzékelhetően.
- Jó reggelt! Na, felkészültél, nagyfiú? - mosolyodom el, majd ha a válasz pozitív - és miért ne lenne az? Különben nem jött volna el -, akkor átsétálunk a kapun, majd kérdés nélkül fogom meg Shane kezét egy rövid időre, mégis csak én tudom a célt, hogy hova kell hoppanálnunk. A köldökünknél megérezhetjük a már jól ismert, kellemetlen húzást, majd pár pillanat és egy gyönyörű, hegyes-völgyes vidéken találjuk magunkat, az égen pedig több sárkány repked nem túl távol tőlünk. Eleresztem a másikat, majd a következő pillanatban már ki is szúrom Brunot.
- Victoria! De jó újra látni, igazán csinos vagy, mint mindig! - kacsint rám, majd amikor odaér hozzám, már szorosan magához is ölel, de nem tapiz le, se semmi ilyesmi, baráti gesztus ez tőle, bár elég valószínű, hogy lenne más is a háttérben, de mintha tudná, hogy nem lenne esélye. Ez már egy régi ügy, úgy hiszem, hogy le van rendezve.
- Szia Bruno, én is örülök, hogy ismét látlak, jó, hogy írtál. - viszonzom az ölelést, majd amikor elereszt, már Shane felé is fordulok, akit láthatóan a magas, sötétbarna hajú srác már ki is szúr. Igazi szépfiúnak mondható egyébként, izmos és helyes, olyan, amilyenre a lányok buknak, de valamiért én nekem mégse ő kell, nem tudnék rá úgy nézni, mint a szerelmemre.
- Nem tudtam, hogy nem egyedül jössz. - intézi felém első szavait, enyhén jelezve, hogy jobban örült volna csak nekem, hiszen akkor az egész napot kettesben tölthetnénk, de így valószínűleg nem fog hozzánk túl sokáig csatlakozni.
- Bruno Haynes vagyok, örvendek! - nyújt kezet Shane-nek is, majd mutatkozik be neki teljesen normálisan, tehát nem fog ő bunkózni, sőt, szerintem már belül arra is gondol, hogy simán lehet, hogy mi ketten együtt vagyunk, de magát a kérdést nem teszi fel.




Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria

Vissza az elejére Go down

Írországi sárkányrezervátum - Shane és Victoria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» VICTORIA DE BELLEFLEUR

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-