ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Kalandmester
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Alison Fawley
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Astrid & Damien I_vote_lcapAstrid & Damien I_voting_barAstrid & Damien I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 45 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 45 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Astrid & Damien

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2015-02-06, 11:50


Damien & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem ismerem még annyira a fiúkat, úgy érzem, mint kellene, pedig már 17 éves vagyok, mégis, képtelen vagyok megismerni a gondolkodásmódjukat. Úgy érzem, hogy engem se akart elhívni senki se a bálra, viszont most az, amit Damien mond, nagyon is ésszerűnek tűnik. Végtére is, simán igaza lehet, hogy nem mertek felkérni, bár nem tudom, hogy mi félelmetes is lenne rajtam.
- Hiszek neked, de ez akkor is furcsa. Mégis, örülök, hogy ezek szerint te nem vagy félénk. – mosolyodom is el, hiszen az biztos, hogy ez a fiú velem szemben minden, csak nem nyuszi alkat. Azért egy kis ideig még elgondolkodom azon, amit mondott, majd végül rátérhetünk az ő volt barátnőjére, na meg az éjszakájára, amit azért nem veszek ám be úgy, ahogy ő szeretné, ennyire hülye még nem vagyok. Bár poénkodni próbál, mégis érzem, hogy őszinte, nem próbálja meg beadni nekem azt, hogy semmi se történt, így csak némileg fejet csóválva kuncogok el. Nem az én párom, így nem érint a dolog és persze még fiatal is, na meg pasi, szóval miért ne szórakozhatna, ha abba a másik partner is beleegyezett?
- Hihetetlen vagy. – és tényleg úgy osztja meg velem az információkat, mintha én is fiú lennék vagy valami jóbarátja, akivel nyugodtan beszélgethet nyíltan. Értékelem ám, még akkor is, hogyha nem szép az, amit művelt, de hát ki tudja, hogy én meddig leszek ilyen jó kislány, még csak most kezdtem ráérezni az élet ízére, arra, hogy milyen egy férfival együtt lenni és ahogy Piton bánik velem, nos… nem tudom, hogy meddig fog tartani majd a mi kis kapcsolatunk, a bálon is sok minden kiderülhet.
- Köszönöm, ezt jól esik hallani! Ez esetben biztosíthatlak, hogy együtt megyünk a bálba! – igen, már nagyon várom, mert érzem, hogy remekül fogom érezni magam a fiúval, ő fel fogja dobni az estémet. De tudom, hogy nekem se ártana picit mesélnem, ha már ő is megtette és ennyire nyílt volt velem, de sajnos az én témám nem ilyen jellegű. Bár ő elveszítette a barátnőjét, mégse tűnik úgy, mintha ezt annyira bánná, én nekem viszont… nekem teljesen más helyzetem adódott. Először titoktartásra kérem, mert ez mégis csak fájdalmas emlék és nem szeretném, ha az egész suli tudna róla, ez után pedig beszélni kezdek. Nem ragozom túl, nem is lennék rá képes, hogy minden részletet elmeséljek neki, de… de talán ennyiből is érteni fogja és megérti majd, hogy mi volt a bánatom. Igazából valamiféle lesajnáló vagy együttérző szövegre számítok, de amikor finoman magához kezd húzni, majd megérzem ölelő karjait, meglepetten pillantok fel rá szép szemeimmel, majd egy apró mosoly jelenik meg arcomon, ahogy nekikezd az éneklésnek. Nem utasítom vissza, édesen bújok hozzá, két kezemmel átölelem derekát, majd fejem mellkasára hajtom, hiszen magasabb nálam és talán egy-két apró könnycsepp is felsőjére kerül, de hamar eltűnik, nem kezdek sírásba. Mérhetetlenül jól esik tette, a kedvessége, így nem érdekel, hogy a tánc helyett már csak lépegetünk, én nekem erre van szükségem, néha egy-egy ölelésre, mert nagyon bújós tudok ám lenni, akár egy édes kiscica. Így ölelem hát hosszan, amíg ő engedi, majd amikor véget ér a zene, természetesen eleresztem és úgy pillantok fel rá.
- Igyekszem elfelejteni, elhiheted. És köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem! – végül kezemet is felemeli, amit természetesen hagyok neki, majd a puha kézcsók után hirtelen hajolok közelebb hozzá és lehelek egy apró puszit arcára. Nem szeretném, ha félreértene bármit, bár tény, hogy szívem szerint meg is csókolnám, de… de nem tehetem. Nem is ismerem és túlságosan is nagyra tudok értékelni pár kedves gesztust, de ez legyen a legnagyobb bűnöm.
- Örülök, hogy ide jöttem és hogy beszéltünk. De ha nem haragszol, én most megyek. – egy picit igazából egyedül szeretnék lenni. Nem fogok búslakodni, remélhetőleg, de… de némi magányra úgy érzem, hogy szükségem van. Még egy halk „sziát” mondok neki, majd mosolyogva távozom. A bálon majd úgyis találkozunk nemsokára.

//Köszönöm szépen a játékot, imádtam és és és nagyon tetszett tényleg! *-* Még sok ilyet! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Damien O'Brien
Reveal your secrets
Damien O'Brien
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2015-01-26, 01:30


Astrid & Damien
[You must be registered and logged in to see this image.]

A tánc nekem pont olyan volt már egész kicsi korom óta, mint a zene és az éneklés... megesett, hogy arra eszméltem, hogy már csinálom a körülöttem lévők pedig vagy értetlenül, vagy kuncogva figyeltek. Ne igen, korom megnem értett zsenijei közé tartoztam, s mint ilyen, mintegy törvényszerűen voltam bizonyos értelemben más mint kortársaim. Azonban szerencsére ezek a szokásaim inkább voltak aktuális közönségem kedvére és csatlakoztak be gyakran, mintsem megbotránkoztak volna azon, hogy random elkezdek a buszmegállóban énekelgetni, vagy a bolt közepén táncolni, ha a rádióban az én dalom szólt. Szerencsére ahogy erről a táncolgatós szokásomról beszámoltam a lánynak, inkább aranyosnak talált és nem a fura szóval illetett, ami lássuk be nem is rossz kezdés. Egyszerűen csak egy kedves mosollyal feleltem rövid megjegyzésére, hogy arcomra csalva tekintetét észlelhesse, hogy nem csak a kis szokásaim, de az arcom is van olyan aranyos mint... hát lényegében bármi aminek köze van hozzám. Közben azonban be kell valljam többször gondoltam rá bár tudnék egy kicsit önteni az önbecsülésemből Astridba is, mert a lány folyton folyvást próbálta nekem, vagy talán leginkább önmagának bemesélni, hogy nem hívta volna el senki a bálba és én is csak kényszerből kértem fel partnernek. Nemtudom előttem kikkel sodorhatta össze az élet, vagy hogy ez az egész valamilyen szülői ráhatás e, hogy legyen szerény, megalázkodó vagy valami hasonló, de eléggé böködte az oldalam, hogy valamilyen torz tükrön keresztül látja magát.
- A legtöbb srácnak csak a szája nagy, de igazából nem tudnának mit kezdeni egy lánnyal ha szembe jön. El sem hinnéd mennyien mennek csak azért egyedül, mert féltek felkérni valakit és lökik a szöveget, hogy ott akarnak csajozni. - Jó, jó tudom, hogy az én eredeti tervem is ez volt mielőtt összefutottam Astriddal, de mind tudjuk, hogy én nem azért maradtam partner nélkül mert töketlen voltam sokkal inkább mert... hát előző este talán kicsit túl tökös is.
- Jó igazából az történt, hogy valami... alkohol kódnevű idegen megszállta a testem és használat után törölte a memóriámat. Csak töredékek vannak meg, de esküszöm, semmiért nem vagyok felelős, csak egy csak kihasználtak mint egy gazdatestet. - Feleltem komolyan, de egy pillanattal később el is nevettem magam. - ... de ezt valahogy a tanárok sem vették be. - Toldottam meg kicsit a sztorim. Igazából szerintem nem is a történettel lett volna a gond, csak a roxfort tanári kara nem sűrűn néz űrlényes filmeket. A technológia hiánya a varázslóvilágból lett a vesztem. Mondjuk igaz, hogy részeg voltam, nem emlékszem sok mindenre, de azért... talán tudtam mit csinálok mert... höhh, azért megcsináltam. Na jó legyünk normálisak még tart a sztori.
- Szerintem már megtaláltam a tökéletes partnert a nagy estére szóval... ha nem bánod inkább veled tartanék. - Válaszoltam mosolyogva a felvetésre. Önbizalomhiány a négyzeten. Amúgy ha akartam volna sem tudtam volna visszamenni a lányhoz aki dobott, aztán másnap a húga mellett keltem és aztán... szóval igen jobb volt az így. Bár reménykedtem, hogy nem jutnak a hírek egyhamar Astrid fülébe és dönt úgy, hogy inkább páratlanban megy, mint velem kettecskén. De miután én feleltem eljött az idő, hogy feltegyem lényegében ugyan azt a kérdést amit ő szegezett felém, majd mikor a titoktartásom kérte... kicsit megszeppenve bólintottam.
- Egy szót sem senkinek. - Erősítettem meg szavaimmal is a gesztust. Ahogy belekezdett a mesélésbe és hallottam miken ment keresztül... megdöbbentem, lesokkoltam, de mégis próbáltam fapofával nézni. Egyetlen pillantásommal sem akartam szánalmat mutatni a lány felé, ahogy a dühöt sem, amit azért éreztem, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet. Talán nem voltam a suli legfényesebb elméje, de tudtam, hogy semmit sem segít egy ilyen helyzetben ha utólagosan dühöngök, ahogy az sem ha kérdezgetni kezdem valami olyasmiről amit nyilván felejteni próbált. Őszintén nem tudtam mit kellene mondanom, aztán hirtelen eszembe jutott valami, amiért halványan elmosolyodtam. Talán először fura lehetett neki, de a következő pillanatban finoman magamhoz húztam és gyengéden átöleltem, miközben még minsdig táncoltunk. Miután kicsit megköszörültem a torkom halkan nekiindulva énekelni kezdtem és fokozatosan emeltem a hangom, míg a csillagvizsgáló akusztikája miatt a hangom beterítette az egész teret, miközben táncoltunk. Egy idő után már nem is annyira tánc volt az, mintsem egy helyben lépegetés vagy lassú dülöngézés. Nem is tudom pontosan mit akartam elérni... talán leginkább csak azt, hogy mélyen bevésődjön nála ez a jelenet, hogy elterelje a figyelmét amiatt amiért eredetileg ide jött. Mikor aztán a végére értem, elléptem tőle egy kicsit, hogy szemeibe tudjak nézni.
- Ha meg akarsz szabadulni egy rossz emléktől, szépek alá kell temetni. - Fúrtam tekintetem az övébe egy széles vigyor kíséretében, ahogy balommal lassan ajkaimhoz emeltem jobb kezét, és egy apró csókot nyomtam kézfejére. Talán kicsit giccses volt, talán eltúloztam valahol, de tudod mit, akkor épp így éreztem jónak és azóta sem bánom. Razz  
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2015-01-20, 14:09


Damien & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Rég táncoltam már, beismerem, hiszen nem volt igazán alkalmam rá, de úgy tűnik, hogy Damien nem éppen így van ezzel a dologgal, így halkan felkuncogok, amikor elmeséli, hogy ő naponta szokott, sőt, napi többször is akár, méghozzá zenélés közben. Érdekes egy fiú, be kell ismernem.
- Ez aranyos! – mosolyodom el kedvesen, miközben tovább folytatjuk beszélgetésünket. Nem gondoltam volna tényleg, hogy majd így hívnak el a bálba, ilyen hirtelen, de… az tuti, hogy emlékezetes marad. Más eddig nem próbálkozott hasonlóval, ami mondjuk nem meglepő, nem vagyok én annyira nyerő választás, de talán jó is ez így, mert ha nem így történt volna, akkor most a Griffendéles fiút kéne elutasítanom, ami kellemetlen lenne, hiszen oly kedves és amiket mond… tényleg nagyon jól esik a lelkemnek.
- Nem is tudom… Ti fiúk nem vagytok ennyire nyuszik, szerintem senki se hátrált meg. – vagy lehet igazság szavaiban? Áh… minek foglalkozom én egyáltalán ezzel? Ott van nekem Piton, aki mint tudjuk, esélytelen, hogy elvigyen a bálba, szerintem ha tehetné se tenné meg, nem jelentek én neki túl sokat, talán majd egyszer, én bizakodó vagyok. Na de ha már Damien ennyire szeretne táncolni, akár most is, zene nélkül, hát… miért utasítanám vissza? Szívesen benne vagyok a dologba, tényleg egy kis bohóc, így jókedvűen teszem kezébe kis kacsómat, majd amikor hallom a megjegyzését, hát… némileg ismét sikerül elpirulnom, nincs mese, nagyon jól csinálja ezt. De nem szeretnék zavarban lenni, inkább most én kezdek el ő felőle érdeklődni, hátha szeretné kiadni magából, na meg, tényleg érdekel, hogy mi történt vele, hogy mi bántja.
- Más ágyát? És csak véletlenül? Na ne akard ezt beadni nekem. – vigyorodom el, de már érzem, hogy oké, talán nem ártana majd kissé vigyáznom vele, ki tudja, hogy micsoda Cassanovával futottam össze. Szóval volt barátnője, de más ágyában ébredt, különös és… nem szép dolog, nagyon nem.
- Hát nem tűnik úgy, mintha nagyon bánnád, hogy elveszítetted a párodat. Biztos nem akarsz inkább vele menni és megbeszélni a félreértést? Biztosan… megbocsát. – én biztos nem bocsátanék meg, de nem mindenki olyan, mint én. Ha más lány ágyában volt, az még csak nem jelenti azt, hogy történt is valami… Na jó, ezt még én se gondolhatom komolyan, így csak némileg ajkamba harapok, majd úgy tekintek fel a fiú szemeibe. De nem akarok rosszat, hinnie kell, hogy még van esély és hát talán tényleg van. Sok lány megbocsátó tud lenni. A táncunk eközben természetesen nem állt le, de a visszakérdezés már nem érint túl jól, mert… mert nem lehetek vele őszinte. Vagyis… de, talán egy kicsit mégis lehetnék, hiszen ami történt, bár titok övezi, mégis, igaz.
- Nem mondod el senkinek se? Esküszöl? Mert tudod… nekem ez nagyon kellemetlen. – kérdezek rá először és végig szemeibe nézek, ha pedig hazudna nos… igen, azt megérezném, elméletileg. De aztán meg lehet, hogy mégse. Addig nem is folytatom tehát, amíg nem tesz ígéretet, ha pedig ez megtörténik, akkor halkan szusszanok, miközben kissé erősebben szorítok rá vállára egy pillanatra.
- Nemrég, amikor Roxmortsban jártam és az erdő felé sétáltam megtámadott két halálfaló. Bántottak és… megaláztak. Meg akartak erőszakolni és szerintem ölni is és nem sokon múlott, hogy nem történt meg a baj. Eléggé megviselt a dolog, és nem nagyon vagyok képes ezen továbblépni. – nyelek egy aprót, mivel tényleg rémes emlék az a számomra. Már szinte teljesen meztelen voltam, amikor végre Piton úgy döntött, hogy segít, de az életem köszönhetem neki, én pedig hálás vagyok, amennyire csak lehetek. Mégis, soha se fogom elfelejteni annak a két halálfalónak az arcát, se pedig a bűzüket, nem… én… én azóta is félek egyedül azon a környéken, de ezen talán majd egyszer sikerül továbblépnem.
Vissza az elejére Go down
Damien O'Brien
Reveal your secrets
Damien O'Brien
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2015-01-12, 22:45


Astrid & Damien
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Hát általában naponta csak párszor zenélgetés közben, ha jó kedvem van, vagy épp ha akad hozzá partner. - Feleltem a kíváncsi lány kérdésére talán kicsit túl izgatottan, is de most mit tegyen az ember ha ritmussal a szívében született. Nem csak a fejemben lüktet folyamatosan a zene... - ami mellesleg tök természetes, anyu elvitt az orvoshoz és azt mondták okés - de a a lábamban is folyton ott volt a bugi és időről időre bizony kikívánkozott. Aztán ahogy enyhe célzást tett rá, hogy biztos csak azért hívom el a bálba, mert épp nem akadt más ő pedig pont szembe jött... hát muszáj voltam korrigálni ezt a gondolatmenetet a szőke kis buksijában. Mégis, hogy a szent retekbe lehet valakinek ilyen kis önbecsülése, ha közben így néz ki? Mondjuk felvillant bennem, hogy talán pár kevésbé megáldott hölgyemény próbálta lehúzni az önképét az évek során, esetleg, valami kellemetlen alakkal került össze, aki ezt a marhaságot sulykolta belé, vagy csak épp ezt éreztette vele, így eldöntöttem, hogy megpróbálom fellendíteni arra a szintre ahol tartania kellene. Nem, mintha nagyon kellene ezen igyekeznem mondjuk, hisz mint tudjuk néha túl közvetlenül is tudatom az emberekkel a róluk alkotott véleményem.
- Ki tudja hányan hátráltak meg a célegyenesben csak mert azt hitték már foglalt vagy. - Mosolyogtam rá biztatóan. Végül is én sem volta benne biztos, hogy szabad préda e még a leányzó, de azért annyira nem lehetek töketlen, hogy elszalasszak egy ilyen esélyt csak mert talán bebukom. Legyen ez egy példa mindannyitoknak kölkök. Ha egy lánynak jó segge van, hívd el a bálba, különben esélyed sem lesz megfogni. Lányok ti meg... törjétek el a kis suhanc kezét, ha bepróbálkozik és szóljatok a papinak. Nah szóval hol is tartottam? Jah igen. Szóval mivel már elvileg jó ideje nem táncolt gondoltam ideje bejáratni a kis cipellőit és így én is bebizonyíthattam neki, hogy ha eddig lettek is volna kétségei az újonnan szerzett kísérője rátermettsége felől, az kétely csak felesleges extra munka volt a kis buksijának. Pár kegyetlenül vagány mozdulattal elé kerültem, majd kezemet nyújtva fel is kértem táncolni, melyet örömömre el is fogadott.
- El nem engednélek.. - Feleltem elvigyorodva a megjegyzésére és arra a kacsintásra... fhuuu... dögi. Aztán ahogy mindketten felvettük a tánchoz szükséges helyzetet, a néma teremben kezdtünk neki a táncnak, melynek tempóját kizárólag az a tompa, mégis erőteljes lüktetés adta, mellyel az ember általában együtt pottyan a világra. Az újra és újra felcsendülő lépteink dobogását, Astrid hangja nyomta csak el ahogy kérdésre nyitotta száját.
- Hát.. este úgy tűnik valaki más ágyát találtam meg az enyém helyett, aztán reggel mikor kiderült a dolog bajba keveredtem... ráadásul a barátnőmmel is szakítottunk szóval.. - Ne nézz így lényegében nem hazudtam, csak épp nagy körvonalakban meséltem el a történteket. Amúgy is nem akartam, hogy már most furán nézzen rám, csak azért mert épp a közelmúltban hibáztam egy kicsikét. Mellesleg a szavakat kicsit elbambulva mondtam magam elé, de szerencsére időben észrevettem és felkapva a fejem, ráemeltem tekintetem és széles mosoly jelent meg az arcomon. - De így legalább esélyem volt téged elhívni szóval... gondolom a sors akarta. - Fejeztem be ezzel mosolyogva, ahogy egy elhúzódó szürke felhő utat engedett az eddig bujkáló nap kósza sugarának, mely pont a csillagvizsgáló felé vette az irányt, így megvilágítva a lány arcát, melytől szemei hirtelen kicsit felcsillantak. Ettől hirtelen talán egy picit kinyílt a szám... amit más talán úgy mondana, hogy tátva maradt. De hogy ne tűnjek totál fogyatékosnak, így hasznosítottam a szétnyíló ajkakat és szavakat préseltem ki rajtuk keresztül.
- Na és veled mi a helyzet? - Amúgy is fúrta az oldalam a dolog mióta megemlítette, hogy az enyémhez hasonló okokból vette errefelé az irányt. Mellesleg... közben tök jól belemelegedtünk a táncikálásba, szinte el is felejtettem, olyan természetesnek tűnt a dolog. Ez gondolom jó... nem?  
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-12-09, 21:30


Damien & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Egyáltalán nem számítottam arra, hogy majd magányos sétám során partnerem akad a karácsonyi bálra, főleg nem arra, hogy majd pont Damien hív el engem. Eddig is szimpatikus volt a fiú, de azért ez a lépés nem kicsit meglepő tőle, mégis… nem utasítom el. Eszem ágában sincs és talán némileg jobban megismerhetem majd. Jó lesz, mindig is szerettem barátkozni, hiszen nyílt személyiség vagyok és ahogy őt nézem, neki se kell a szomszédba mennie az ilyen dolgokért. Szóval igen, bál… ami tánccal jár. Ha az embernek nincs partnere, akkor sajnos számíthat arra is, hogy táncolni se fog, de ha már elhívott és el is megyünk együtt, akkor tudnia kell, hogy nem fogja megúszni a dolgot tánc nélkül, ami remélem, hogy az ő számára se lesz probléma, eléggé kellemetlen lenne.
- Öhm, nem… miért, kellett volna? Te talán igen? – kérdezek vissza hasonló kíváncsi tekintettel, mint ahogy ő néz én rám, ugyanis nem értem, hogy miért is olyan meglepő ez a dolog. Viszont, ha már itt tartunk, akkor finoman azért jelzem a fiú felé, hogy sejtem ám, hogy miért engem hívott el. Nem volt hirtelen más, én jó helyen voltam, jó időben, végülis tényleg nem vagyok csúnya teremtés, így egy próbát megért a számára… A válasza viszont őszintének tűnik, figyelem pofiját, miként zavarba jön és ez engem is megmosolyogtat. Oly hasonló, én is így szoktam zavarba jönni, de nem fejezi be, kifejti ő nekem a véleményét.
- Sajnálom, hogy rosszul indult a napod, de ez… igazán kedves tőled. – pirulok bele cseppet, majd halkan felkuncogok a rímre, ugyanis nekem tetszett, sőt… Elég laza a srác és ez a rím tökéletesen passzolt ide, nem volt ez erős, vele járhat.
- Dehogy ciki, inkább aranyos és kedves gesztus. Úgyse jutott még szerintem senkinek se eszébe rólam a bál. – vigyorodom el, azt pedig próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy szépnek nevezett. Nem nagyon tudnám hogy lereagálni, félő, így inkább jobb hallgatni és elfogadni, nem fűzve hozzá semmiféle kommentárt se.
- Öhm, mit? – kérdezek vissza, miközben tekintetem a gitárra vetül. Az a földön köt ki, Damien pedig felém indul és nemsokára az ugrás is megtörténik, ahogy a pörgés-forgás is, majd végül kezét is felém nyújtja, amire én hatalmas, elkerekedett szemekkel nézek. Nem nagyon tudok hinni saját szemeimnek se. Mi ütött ebbe a srácba? Vagy talán eddig is ilyen volt? És én miért nem ismertem őt eddig?
- Valamiért úgy érzem, hogy okom nincs azt feltételezni, hogy ne lennél alkalmas partner. – kis kacsóm az övébe csúsztatom, majd ez után lépek közelebb a fiúhoz kissé. – De legyen! Aztán el ne ejts! – kacsintok rá játékosan, így végül másik kezem a fiú vállára vándorol. Zene nélkül kissé furcsa lesz táncolni, de csak megoldjuk majd, az viszont tuti, hogy romantikusnak mondható ez az egész helyzet, mégis, próbálok ettől most eltekinteni.
- Mi történt reggel? – kérdezek rá végül néhány perc múlva, halkan, hiszen közel vagyunk egymáshoz. Nem akarom én elrontani a hangulatot, de talán segítene neki, ha elmondhatná valakinek a problémáját. Persze nem tudom, hogy miért érzem úgy, hogy ezt velem osztaná meg, hiszen egy ilyen srácnak ezer egy barátja van, de most itt vagyok, aztán hátha. Maximum, ha nem akar róla beszélni, akkor úgyse fog. De ettől függetlenül én úgy táncolok, ahogy azt kell, hiszen a nevelésem részét képezte az, hogy tudjak táncolni, így rám se lehet panasz.
Vissza az elejére Go down
Damien O'Brien
Reveal your secrets
Damien O'Brien
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-12-04, 00:51


Hirtelen csak annyit láttam, hogy meglepődök, majd a következő pillanatban a pofika vörösödni kezdett. Ha eddig nem is lettem volna biztos, hogy dugnám... akarom mondani, táncoltattam volna egész este a bálon, ezután az űbercukker jelenet után, tuti meggondoltam volna magam. De biztos voltam. Miért is ne lettem volna? Ezt most így nem látjátok, de csak, hogy segítsek elképzelni elmondom, szimmetrikus, szép arca volt, igéző barna szempár, hófehér bőr, formás alak, kicsit göndör, szőke hajzuhatag. A fenekét említettem már? Mindegy is, az egész megjelenése miatt valahogy nekem mindig is valamivel érettebbnek tűnt, mint azt a korából gondoltad volna de dalán pont ez volt az egyik oka, hogy vonzónak találtam. Nem mert fura férishem volt az idősebb nők irányába... vagyis talán, de nem egészen. A legtöbbekkel ellentétben, nem tűnt gyerekesnek, inkább az a fajta erős, összeszedett szépség volt aki tökéletes kontrasztban lenne azzal a fura, bohókás idiotizmussal mellyel hajlamosak voltak az emberek engem jellemezni. Ne forgasd a szemed, muszáj voltam leírni... ha lány vagy ne féltékenykedj, ha meg srác vagy és nem tetszik, buzi-e vagy? Persze nem mintha seggnyalásnak szánnám ezt az egészet, hisze az említett nőszemély nem hallhatja a mesémet, de ha mégis hallaná tudná milyen kis aranyos vagyok, meg imádnivaló és tökre megérte, neki, hogy velem hozta össze a sors. Na mindegy visszatérve a lánykéréshez... ja várj másik sztori. Szóval, úgy tűnt Astrid meglepődött a hirtelen felkéréstől és egy pillanatig belém szorult a levegő, míg végül egy kellemes mosollyal ajkain biccentett. Már ez elég volt ahhoz, hogy levágjam hogyan is döntött és kieresztve az eddig megrekedt levegőt, megnyugodva sóhajtottam fel, míg szavaival is leírta, mire fel volt az előbbi apró gesztus.
- Micsoda, már egy éve nem táncoltál? - Kérdezem kíváncsian. Úgy értem táncolni azt muszáj. Ne jó nem mintha létszükséglet lenne, de ezt csinálja az ember ha vidám, vagy az én esetembe néha még zenélgetés közben is megesik, hogy tangóba kezdek kis gitárommal és addig tart táncunk, amíg csak meg nem unom. Persze erről Astridnak nem beszélek, mert lehet egy csöppnyit furán nézne egy hangszerrel táncoló emberre... de mit csináljak ha nincs nő, marad a zene szeretete. Hirtelen eszembe is jutott egy ötlet ami talán Astrid kedvére vált volna, de mielőtt belekezdhettem volna az akció megvalósításába, a lány ismét megszólalt és a kérdése valamiért szíven ütött. Úgy tűnik, amilyen szépek voltak a vonásai, annyira nem volt önbecsülése a drágámnak, mert kérdéséből úgy látszott azt gondolja, hogy ő csak valami utolsó pillanatban elém dobott mentőöv, amibe kénytelen voltam belekapaszkodni ha tetszett ez nekem, ha nem. Azonban ez koránt sem így volt.
- Őszintén szólva eszembe sem jutott a bál amíg meg nem láttalak. - nevettem fel kicsit, miközben ismét tarkómat kezdtem vakargatni zavaromban. Jobban belegondolva ez még most is szokásom le kéne állnom vele.
- Azért vagyok itt, mert a reggelem finoman szólva is kellemetlenül indult, szóval kellett egy kis magány. Aztán ahogy megláttalak én... szóval szép vagy, nekem pedig eszembe jutott hirtelen a bál, aztán, hogy milyen jó lenne ha egy ilyen partnerrel mehetnék és gondoltam egy életem egy halálom, hátén ezt most megpróbálom. - Na jó a rím érzem még most is, hogy erős volt. - Nagyon ciki? - Néztem fel rá végül kiskutya szemekkel. Remélem nem jön rá, hogy beléestem. Jó mondjuk elég új-keletű még ez a vonzalom, eddig nem igazán volt alkalmam beléhabarodni, mert éppen másokat üldöztem a viszonzatlan szerelmemmel, de hé... jókor jó helyen nemigaz?
- De tudod mit? - Villantak meg szemeim hirtelen, majd lehajolva letettl a gitárom a földre és a lány felé indultam. Mikor már közel jártam egy kicsit felugrottam, majd a lány elé keresztbe tett lábakkal érkeztem. Függőlegesbe hozva őket, lazán megpördültem magam körül, majd ahogy ismét szembe találtam magam a lánnyal felé felé nyújtottam jobb kezem.
- Ha úgyis rég táncoltál, nem árthat egy kis gyakorlás. - Vigyorodtam el vidáman. - Ráadásul arról is meggyőződhetsz alkalmas partner leszek e. Razz
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-12-02, 16:57


Damien & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Igazából azt hittem, hogy egyedül lehetek majd itt, nem számítottam társaságra, de Damien megelőzött, a hely az övé, én pedig ha zavarom, tényleg szívesen ellépek máshová, nagy ez a kastély, biztosan találnék olyan szegletet, ahol csak magam lehetek. Túl sok minden történt velem mostanság, néha szükségem van egy kis nyugalomra, bár a zene igazából jól esik és talán a társaságát se vetném meg, ha ő se az enyémet. Mivel jelzi, hogy maradjak nyugodtan és hogy még örül is nekem, a mosolyom kiszélesedik és ez után indulok csak meg a korlát felé.
- Ezt én is örömmel hallom. Akkor maradok! – jelentem is ki határozottan, majd történik meg ez után ugyebár a nézelődés, na meg a benézés, amiből én totálisan semmit se veszek észre. Ritka az, amikor megnéznek – vagy amikor azt észre is veszem -, így valamiért abban a tudatban vagyok, hogy én egyáltalán nem vagyok egy olyan jellegű lány, aki annyira érdekelné az erősebbik nemet, Piton is jelezte már, hogy mindez nem komoly, érzelmekről pedig ne is álmodozzak. Nos… egyelőre jó ez így, aztán ki tudja, hogy meddig maradunk így, hogy meddig felel meg nekem is ez az egész. A bál is közeleg, ahol már előre félek, hogy nem fogom jól érezni magam, ott lesz ő is, Quinnt is elhívta Jason, én pedig… mégis mihez kezdjek majd?
Visszafordulva a fiú felé pont ez a téma kerül terítékre, én pedig némileg zavarban vagyok, nincs mit tenni, látszik is rajtam. Nem hívott el a kutya se, de mégis meg kell majd jelennem, hiszen én is a szervezők között voltam, bár… nincs semmi kedvem se hozzá így. Nem tudom, hogy Piton miként fog viselkedni, de nem örülnék, ha más nővel látnám táncolni, míg én nem fogok számítani. Végül egy icipicit megrázom a fejem, barna szemeim a fiú szemeibe fúródnak, úgy kérdezek rá én is nála, visszakérdezni mégis csak illik, de amit mond, nos, arra nem számítottam. Őszinte meglepettség ül ki arcomra, miközben egy kisebb pírfolt is megjelenik ám, végül mosolyogva biccentek.
- Jól hangzik, szívesen mennék veled. – bár sejtem, hogy ez is csak egy random meghívás, mert nincs partnere, én pedig pont jókor voltam jó helyen, tehát ismét csak addig kellek, amíg szükség van rám, de nem gond, már kezdek beletörődni ebbe. A lényeg végülis az, hogy elhívott, és remélem, hogy jól is fogjuk majd érezni magunkat, bár tény, hogy furcsa lesz. Sose néztem igazán úgy Damienre, mint egy pasira, aki érdekelne, de most, ahogy felmér, nos… egy apró pillantást én is megengedek magamnak.
- Jó lesz ismét táncolni egy nagyot, tavaly óta nem volt részem benne. – ábrándozok kissé, így utalva a Griffendélesnek, hogyha velem akar menni, akkor meg is kell ám majd táncoltatnia, nincs mese. Azt pedig természetesen nem várom el tőle, hogy csakis velem foglalkozzon egész este, hiszen sokan lesznek ott, de jó lesz tényleg úgy érkezni, hogy van partnerem.
- Ezen merengtél egyébként itt? Hogy kivel menj? – kérdezek rá kerek perec, jelezve felé, hogy érzem ám, hogy miért lettem én elhívva. Persze nem ismerem igazán, nem tudom, hogy min járhatott az esze, lehet, hogy közöm sincs hozzá, de ha valakivel beszélni szeretne róla, szívesen meghallgatom.
Vissza az elejére Go down
Damien O'Brien
Reveal your secrets
Damien O'Brien
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-11-30, 23:16


Nos szavaiból úgy jött le, hogy ő neki sem volt a legfényesebb eddig a napja, így ő is emo-s magába roskadást ütemezett be a délutánra. Na jó elismerem egy idegen csaj mellett ébredni egy másik ház hálókörletében nem épp egy olyan dolog amiért búslakodtam volna, a gond a büntetés volt amivel nem igazán akartam szembenézni. Csessze meg Piton a hülye jól átgondolt, személyre szabott, kínos és megalázó büntetéseivel amikre biztos vagyok, hogy magányos óráiban élvezkedik ahogy visszagondol rájuk. Ha létezett volna olyan elmeháborodott nőstény aki képes lett volna a bogaras... kígyós csávóval összejönni, minden erőmmel azon lettem volna, hogy inkább magamra irányítsam a csaj figyelmét és kígyópofa orra alá dörgöljem. Akkor is ha a kígyóknak nincs orruk. Mondjuk hülyeségeket beszélek, sosem volt annak semmilyen csaja, ha meg lett is volna, valószínűleg nem elég jó, hogy egy fiatal suhancot mint amilyen én akkoriban voltam is érdekeljen szóval... fogalmam sincs hogy keveredtünk ide.
- Ja nem, maradj csak. - Feleltem mosolyogva mikor finoman célozgatott rá, hogy szívesen ott hagy elmerülni az önsajnálatban ha nem vágyom társaságra. - Igazából örülök is, hogy jöttél. Sosem jön rosszul egy kis társaság. - Főleg nem az olyan társaság. Micsoda? Hogy érted, hogy ezen az egészen már egyszer végigrágtam magam? Na várj már az én agyam sem a régi akkor hol jártunk? Azt a részt már meséltem amikor a korláthoz lépdelt és kitolta felém a hátsóját? Ohh... értem. Akarod hallani még egyszer? A fekete nadrág úgy feszült rá a kerek hátsójára mint az enyémre a farmer, mikor egy egy éjszakás után véletlenül a csaj nadrágját vettem fel. Ha nem érzed át, ez mekkora jelentőséggel bír, elárulom, olyan jó volt benne a seggem, hogy tovább marasztalt a házigazda, mint eredetileg tervezte, ha érted mire gondolok. Jó, jó igazából azért kellett tovább maradnom, mert mikor megpróbáltam leráncigálni magamról egy kicsit elszakadt és nem engedett el amíg ki nem fizetem... de azon a tényen nem változtat, hogy a hátsóm volt a maradás oka szóval. Ja igen, idegesen megkérdeztem Astridot, hogy van e már kísérője a bálra. Mármint nem olyan idegesen mint egy Hulk akinek megy a hasa a kínaitól és aztán elfogy a wc papír, hanem ilyen cukin zavarban voltam. Azonban itt világossá vált, hogy rohadtul van még mit dolgoznom a testbeszéden, no meg azon, hogy egyértelműbb legyek, mert ahelyett, hogy levágta volna, hogy azt akarom velem jöjjön, elmesélte, hogy bár nincs partnere, de mindenképp mennie kell mert... okok miatt. Voltak okai, csak már nem figyeltem. Mert két lehetőség volt. Vagy tényleg ennyire félreértett, vagy tökéletesen értett, csak így akart jelezni, hogy behajtási engedély megtagadva ombre. Végül a felesleges elmélkedést hátrahagyva úgy döntöttem bevállalva egy nagyobb égést felhomályosítom arról mit is akartam mert... meséltem már milyen tompora volt ugye? Jó, jó csak tudni akarom nem hagyok e ki fontos részleteket. Nos mielőtt rátérhettem volna a dologra kiderült, hogy tényleg ő nem értette meg mit akarok, mert itt rákérdezett, hogy én kit viszek. Tudtam, hogy itt mindent az dönt majd el, hogyan reagálok erre az egészre. Menőnek kell lennem, lazának és azt mondani: Ha minden jól megy téged viszlek babám. Vagy lassan odasétálni hozzá, a szemeibe nézve közel hajolni, megcsókolni és mosolyogva közölni, hogy : Veled megyek. Ohh jee, menő gondolatok voltak. Aztán pontosan így is hívtam el, belém szeretett, jártunk egy darabig, de túl féltékeny típus volt ezért dobtam... mese vége. Nenézz így, sokkal menőbb ez a verzió. Legyen.
- Várom, várom, igen... várom. - Kezdtem bele végül mondatára felelve, ami nem sikerült olyan lazára mint eredetileg terveztem.
- Hátén... igazából azért akartam tudni van e már partnered mert.. ööm, gondoltam tudod, mehetnénk együtt. - Na jó azért megjegyzem nem voltam épp egy pirulós szűzlány csak aznap nem voltam épp a legjobb formámban és nehezen találtam a szavakat. Míg kíváncsian végigmérve a lányt vártam válaszára elképzeltem milyen szép gyerekeink lennének, akik királyul zenélnek. Jó ez nem para nem képzelegtem ilyesmiket minden lányról csak akibe egy picikét beleestem... szóval csak majdnem minden lányról...
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-11-26, 11:08


Damien & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem szeretek senkit se megzavarni aközben, amit éppen csinál, ezért is lassítok le az ajtóban, majd állok is meg némi időre, így gondolva át, hogy vajon Damien szívesen látna-e vagy a háta közepére se kívánna. Végül úgy döntök, hogy próba szerencse és maximum hogyha úgy látom rajta, hogy inkább egyedül lenne, akkor majd lelépek, nincs ezzel semmi gond se. Én is egyébként magányra vágytam idefelé jövet, de talán egy kellemes beszélgetés mégis jobban esne. Végül tehát megteszem a kezdő lépéseket, felhívom figyelmét arra, hogy itt vagyok, így kis kezeim vállaira kerülnek, majd hamarosan meg is szólalok. Érzem a befeszülést, így hamar eleresztem, majd hátrébb lépek, még mielőtt esetleg fejbe találna verni azzal a gitárral, amikor pedig felém fordul és meglátom a vidám pofit, úgy jelenik meg az én arcomon is egy kedves mosoly. Ezek szerint talán nem zavartam most meg oly nagyon.
- Nem tudom, hogy miért kérsz bocsánatot, felőlem ott zenélsz, ahol szeretnél, kellemes hangod van. – kezdek bele, majd ez után nézek ösztönösen némileg körbe, hiszen rég jártam már errefelé, magam se értem, hogy miért. – Én is hasonló okokból jöttem ide, de nem bánom, hogy itt találtalak, már ha Téged se zavarlak. Mert elmehetek ám. – mutatok az ajtó felé, de egyelőre még nem teszek arrafelé lépéseket, így ha úgy érzem, hogy maradhatok, akkor kis időre hátat fordítok a fiúnak, így lépek oda a korláthoz és őszintén szólva meg se fordul a fejemben az, hogy esetleg megnézne engem. Már miért tenné? Mostanában úgy tűnik, hogy senkit se érdeklek, csak Pitont, de más nem mutat felém érdeklődést, így most se gondolok arra, hogy ez másképp lenne. A nézést se veszem észre, egészen addig, amíg szembe nem fordulok vele, viszont ez a mosoly olyan… furcsa. Nem ismerem igazán a pasikat, nem vagyok túl tapasztalt… sőt, semennyire se, még most próbálgatom a szárnyaimat, de valamiért úgy érzem, hogy több van ebben a mosolyban, mint lennie kéne, így szemöldököm is feljebb emelkedik, miközben most már Damien arcát fürkészem.
- Öhm, mivan? – kérdezek rá végül, mert hát ami engem érdekel, arra biza rákérdezek, nem számít, hogy ki az illető. Na de úgy tűnik, hogy szeretne valamit mondani… vagy kérdezni és ennek a bevetője is hamarosan megérkezik, mire én csak egy halk „hmm?”-el felelek, várva, hogy kibökje azt, amit szeretne, de miközben a gitár lejjebb vándorol, ösztönösen követem a hangszer útját, majd ez után lesek fel a srácra, ki mintha zavarban lenne. De mégis mitől? Mi a fenét akar kérdezni? Most már egyre nehezebb megvárni, amíg kiböki végre, de tudom, hogy most nem szabad siettetnem, így hát várok és amikor rákérdez a bálon lévő partneremre, némi zavart pír kerül pofimra, úgy pislogok felé.
- Nem… nincs. De mint a bál egyik szervezője, mindenképpen mennem kell, kíváncsi vagyok, hogy minden jól sikerült-e, de elhívni nem akar senki úgy tűnik. De ez előfordul. – vonom meg alig láthatóan vállaimat, mintha ez egy picit se zavarna, mintha ez tök természetes lenne. Sok szép lány ide, miért pont én tűnnék fel bárkinek is? Akivel pedig mennék… nos, ő valószínűleg egész este át fog nézni rajtam, és mégha pár szót tudok is vele váltani valami csoda folytán, akkor se érezhetem vele jól magam. Szóval én szerintem rövidre fogom zárni az estét, beszélgetek majd picit a barátaimmal és ennyi.
- Te kit viszel? Ha már így szóba hoztad… gondolom várod. – mosolyt erőltetek arcomra, miközben tekintetemmel csak minimálisan kerülöm a másikét, hiszen a gitár most oly érdekesnek tűnik, könnyebb azt fürkészni, mint Damien szemeit. Oké, kellemetlen egy témával jött elő, ezt már ő is láthatja rajtam, de nincs mit tenni, nem fogok behisztizni rajta vagy elmenekülni. Nem hívtak el, ennyi, nem hívnak el mindig, mindenkit az ilyen bálokra, ezt eddig is tudtuk.
Vissza az elejére Go down
Damien O'Brien
Reveal your secrets
Damien O'Brien
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-11-25, 23:22


Mindig is belefelejtkeztem a zenélgetésbe ha épp nagyon belejöttem. Gyakran megesett, hogy megállás nélkül játszottam egy dalt, vagy össze vissza pengettem a gitárt ahogy épp jól esett, furábbnál furább hangokat kicsikarva belőle. Ezúttal sem volt ez másképp. Fogalmam sincs mikor eszméltem volna fel az egészből, ha valami, vagy pontosabban valaki nem zökkent ki. Azalatt a rövid pillanat alatt millió meg egy gondolat szaladt át a fejemen. Ki ez- mi ez? Valami írgyűlölő angol, vagy simán egy lánysereg előfutára akik meg akarnak lincselni miután hallották mi történt reggel? Vagy a lány tovább adta mire vagyok képes és meg akarnak erőszakolni.... itt a toronyban. Vajon ma is a Batman-es alsómat vettem fel? Nem az, hogy ciki lett volna ha elővillan a Sötét lovag, mint a király előzenekara, sőt lehet le is nyűgözi erőszaktevőmet, de féltem a végén annyira megtetszik neki, hogy benyúlja. De várj, mi van ha az illető fiú nemigaz? Nincs bajom a melegekkel de én nem fogom a barlangászók táborát erősíteni az biztos. Mondjuk szerencsére még nem éreztem kiélesített fegyvert a hátamnak szegeződni, ami megnyugvásra adott okot, de nem kockáztathattam, hogy csak a tárazás tart neki ilyen sokáig. Igen, nem volt más választásom, mint leszedni a tagot egy laza pörgőrúgással amit majd egyszer biztos elneveznek valami kemény tag után aki úszik a betonban és bele is pisili a nevét. De a slánynak nem volt semmi esélye, nem nézte volna ki belőlem senki, de ha önvédelemről van szó bárkit kettéhugyozok, mint hülye gyerek a hóembert... na jó ez undi. Maradjunk annyiba, hogy izmaim megfeszítve készültem leadni a halálos csapást, mikor is isten úgy döntött, megmenti azáltal, hogy szólásra készteti. Na jó igazából életemben egyszer verekedtem, akkor is általánosban egy lány ellen... nem mennék bele de döntetlen lett. Döntetlen ha mondom!
- Astrid! - Vidult fel az arcom, ahogy megláttam a leányzót. Egy év folyam, másik ház. Szörnyű kegyetlen velem az élet nők szempontjából lássuk be. Bármi is volt rajta ez a csaj úgy nézett ki mint valami filmsztár... jobban belegondolva a suliban mindenki úgy nézett ki mint valami kicseszett híresség... náhh biztos csak a varázslógén miatt volt.
- Ja igen... Bocsi csak kellett egy hely ahol magam lehetek kicsit, nehezen indult a nap. - Feleltem mosolyogva. Ráadásul nem hinném, hogy az a hely valaha is szolgált volna a nevében szereplő csillagnézős funkciót. De gondolom "a hely ahová kanos fiatalok járnak enyelegni" nem olyan megkapó. De tényleg csak arra jó ez az öreg épület. Éjszakai randik, maffiaszerű varázsló kivégzések, csendes magadban elmélkedés... ezeket tudom leginkább elképzelni ezen a helyen. Mááár megint elkalandoztam. A lány időközben nekem hátat fordítva megindult a korlát felé, s míg én a szemből érkező fénybe olvadó sziluettjét csodáltam valahogy a barátnő téma ütötte fel ismét fejét gondolataim közt. Eszembe jutott az ex-em aztán egyik dolgot követte a másik, míg végül oda jutottam, hogy az egyre közelgő bárra nekem biza így nincs partnerem. Persze az is egy megoldás, hogy egyedül megyek oda, majd keselyűként körözve a terembe lecsapok valakire aki egyedül van, vagy a pasija túl részeg, hülye, vagy ronda hozzá... vagy itt volt előtte, egy tökéletes alternatíva. Viszont annyira jól azért nem ismertem, nem is túl sokszor beszélgettünk azelőtt meg amúgy is mi van ha már volt pasija... miért ne lett volna? Majd a következő pillanatban elgondolkodva előre hajolt és ahogy kitolta felém azt a kerek popsit fejben már a varázsigét gyakoroltam, amivel megsemmisítem a talán partnerét. Ha valakinek ebből nem jött volna le ebből, ölni lehet ezért a hátsóért. Bár megpróbáltam nem túlságosan belefelejtkezni a bámulásba. Nem az, hogy zavart volna ha rajta kap a bámuláson, de mivel ez nem egy pornó film a következő mondata tuti nem a "Az ott a pálcád, vagy ennyire örülsz nekem.." kacér mondat lett volna. Majd ahogy visszafordult felém, egy bárgyú... nem is mert szexi... vagy bárgyú? Egy szexin bárgyú mosollyal néztem rá, míg azt vettem észre, hogy ő méreget. Hamar rájöttem ám, hogy a gitárom csekkolja odalenn a kezemben szóval nem értettem félre semmit, ha ezt várnád perverz... ha túl ciki lenne rám nézve a sztori alapból nem mesélném. Szóval akövetkező pillanatban ahogy felnézett rám, és tekintetünk összeakadt egy nagyot nyeltem, mielőtt megkérdeztem amit kérdezni készültem. Nem voltam ám az a szégyenlős típus csak akkor valahogy, így jött ki... amúgy is cuki az ha a srác kicsit félénk de azért leküzdi a kiszemelt hölgy kedvéért, nem?
- Te Astrid... - Kezdtem bele bizonytalanul. Bal kezemben közben lazábbra fogtam a szorítást a gitáron, engedve ezzel, hogy lejjebb csússzon kezemben, majd mielőtt földet ért volna a teste, elkaptam a nyakát. A föld helyett lábamra engedtem a hangszert majd míg balommal úgy támaszkodtam rá, mint egy sétapálcára, jobbommal tarkóm vakargatva próbáltam lesütött szemmel kitalálni mit is akarok... de aztán rájöttem minek annyit gondolkodni.
- Neked van már párod a karácsonyi bálra? - Emeltem rá tekintetem ismét hirtelen, míg ajkaimra mosolyt húzva figyeltem, s vártam választ csendesen.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Astrid McCallie
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-11-24, 15:51


Damien & Astrid


[You must be registered and logged in to see this image.]Talán meglepő, de jelen pillanatban én is némi magányra vágyom, mivel oly sok minden történt velem mostanság, de kezd összekuszálódni minden. Senkinek se merem elárulni azt, ami Perselus és köztem történt, egyszerűen az… túl sok lenne, nem véletlen hát, hogy a férfi egy falat húzott elmémben, hogy még egy született legilimentor se tudja meg azt, amihez semmi köze. Mégis, nehéz nekem ez így, hiszen Quinn se tudhatja meg, aki a legjobb barátnőm, ahogy a karácsonyi bál is közeleg, én mégis, nem mehetek majd oda hozzá, maximum csak pár szóra, de semmi többen nem szabad majd reménykednem, ahogy a tanórákon is távolságtartó marad, de hát ezt kell tennie. Mégse bánom ezt az egészet, én… én jól döntöttem, jól érzem magam vele és ő megadja azt, amire szükségem van, vele őszintén beszélhetek bármiről és talán tényleg segíteni fog majd megtalálni a szüleim gyilkosát. Mindenesetre most szükségem van a friss levegőre, ezért is sétálok felfelé a csillagvizsgálóba, ott általában nincs senki, a birtokhoz pedig semmi kedvem. A karácsonyi bál jól áll, a szervezést már egy ideje elkezdtük és bár Chon kívül a két srácot nem igazán ismerem, mégis úgy érzem, hogy könnyedén tudok a két egyetemista Griffendélessel együtt dolgozni. Mégis, félek picit az eseménytől, nem tudom, furcsa lesz így részt venni rajta, azt se tudom hirtelen, hogy milyen ruhát vegyek majd fel, de szervezőként ott a helyem, mégha egyébként nincs is sok kedvem hozzá, így nincs.
A méterek fogynak, majd megérkezem az ajtóhoz is, amit egy kisebb sóhajjal nyitok ki, ahogy pedig ez megtörténik, nemsokára dús, szőke tincseimbe kap bele a kinti szél és némi zene és éneklés üti meg fülemet. Kíváncsian pislogok körbe, hogy mi történt, ki van itt, hiszen ez nem kicsit szokatlan ezen a helyen, amikor kiszúrom Damient. Ő még nem láthat, hiszen mögötte vagyok és láthatóan remekül elvan magával, így néhány pillanatig elgondolkodom azon, hogy oda menjek-e hozzá vagy sem, de aztán végül erőt gyűjtök és a fiú mögé lépve teszem két kis kezem vállaira, így hívva fel magamra a figyelmet.
- Hahó Damien, szia! – eleresztem ez után, egy lépést hátrálok, majd úgy pislogok arca felé. Túlságosan még nem ismerem a srácot, de régóta egy évfolyamra járunk, több közös tárgyunk is van, szóval valamit azért tudok róla és soha se volt semmi bajom se vele. Egyébként, ha a fiú megfordul, akkor hétköznapi viseletben láthat, mely most egy fekete nadrágból, fekete csizmából és egy világoskék színű, kötött pulóverből áll, nadrágom szárai pedig csizmámba vannak tömve. Barna szemeim körül némi kékes smink található, hajam pedig picit kócos a mostani szélnek hála, hiszen itt akad légmozgás, de egyáltalán nem vészes, tehát végülis szép az összkép, már akinek persze, hiszen mindenkinek más az ízlése.
- Ne haragudj, hogy megzavartalak, csak ha már erre jártam, gondoltam ide köszönök. Nem is tudtam, hogy mostanában a csillagvizsgáló zeneteremként üzemel. – vigyorodom el játékosa, úgy kutatva a másik tekintetét, majd ez után a korláthoz sétálok, kis időre hátat fordítva a fiúnak és úgy pillantok le a birtokra, mely oly hatalmas és gyönyörű látvány a számomra. A kviddicspálya láttán azért picit elszomorodom, hiszen annyit készültünk a múltkor, mégis veszítettünk, de talán… talán következőre jobb lesz minden, még végülis van remény. Ez után fordulok csak vissza Damien felé, fenekemet a falnak döntöm, tekintetem pedig a gitárra vetül egy rövidke időre, majd aztán visszatalál a másik arcára.
Vissza az elejére Go down
Damien O'Brien
Reveal your secrets
Damien O'Brien
Griffendél

TémanyitásTárgy: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty2014-11-23, 22:23


Újabb érdekes ébredés. Az agyam lassan tért magához a tegnap éjjel fogyasztott alkohol mámorából, ahogy felültem az ágyban. Álmosan néztem körbe a szobában, miközben pár kósza hajtincset söpörtem el szemeim elől, de a hely egyáltalán nem tűnt ismerősnek. Már- már kisebb aggodalom vett erőt rajtam és kezdtem volna a szokásos önostorozást, mikor mellettem megmoccant valami. Ekkor tűnt csak fel, hogy nem vagyok egyedül, és halvány mosoly ült ki arcomra, szinte abban a pillanatban ahogy megláttam Őt. Hófehér, bársonyszerű bőr, kócos, szőkésbarna haj, az arcát pedig egy angyal is megirigyelhette volna. Szinte észre sem vettem, hogy hosszú perceken keresztül csak bámultam, ahogy halkan szuszog és álmaiban teljesen elmerülve adja át magát az önkívület varázsának. Egy idő után viszont kénytelen voltam kizökkenteni, és lábammal finoman meglökdösve próbáltam visszarázni őt a valóságba, ami nagy nehezen sikerült. Nagyot nyújtózkodva tért vissza a valóságba, majd még kicsit kómásan felém fordult.
- Jó reggelt. - Szuszogta halkan halvány mosollyal ajkain, hangját pedig mintha még a fáradtság nyomta volna szinte suttogásig. Ahogy azokba a kék szemekbe néztem, éreztem épp itt az ideje feltenni azt a kérdést amit már hosszú ideje tervezek.
- Kérdeznem kell tőled valamit... - Kezdtem, bele végül. Egy nagyot nyeltem mikor szemeiben megcsillant a kíváncsiság, és szavak nélkül is azt súgta felém „ki vele.” Csak egy mély lélegzet és...
- Te meg ki vagy? - Mondtam ki végül megkönnyebbülve, az ő arca viszont teljesen más érzelmekről tanúskodott.
- Most csak szórakozol ugye? -ült fel ő is a takarót továbbra is magához szorítva.
-Nem, tényleg jó lenne ha elmondanád. - Feleltem kínos mosollyal, miközben zavartságomban tarkóm vakargattam. -Jessica... Jessica Smith. - Érkezett a semmitmondó név, és mivel látszott rajtam, hogy ennyi információ nem lesz elég, egy enyhén ideges sóhaj után folytatta.
- Alexa nővére... aki elvileg az ex barátnőd. - Ez így viszont már segített.
- Áháá. Örülök, hogy végre megismerhetlek, már sokat hallottam rólad. - Nyújtottam felé baráti jobbot egy vidám mosoly társaságában, ám a tőle válaszul kapott „WTF?” fej hatására inkább leengedtem a kezem.
- Szóval... khöm. Nem avatnál be, pontosan mi is történt tegnap este? A dolgok kicsit homályosak.
- Na ne mond. - Felelte kicsit komoran, ám a mesélésbe belevágott. - Tegnap este összefutottunk Roxmortsban. Szomorúnak tűntél, szóval odamentem és... - Épp kezdett érdekes lenni, viszont ezt az úr másképp akarta.
- Maradjatok már csöndbe még csak hajnali... - kezdett mocorogni a szemben lévő ágy tulaja, majd ahogy felült és meglátott sikoltott. Erre felkeltek a többiek, ők sem örültek, hogy fiú van a lányok körletében... ráadásul a Hugrabugosokéban és Griffendéles. Én meg azóta sem tudom, hpgy jöttem össze az exem nővérével... azt meg pláne nem, hogy jöttünk össze, úgy, hogy a többiek a szobában nem hallották...

Ahogy a csillagvizsgáló toronyban ülök az egész hely olyan, mintha az én külön bejáratú kis koncerttermem lenne. A falakról visszaverődve élvezem gitárom énekének valamint saját hangomnak egyvelegét, míg próbálom kiadni magamból a düh és szomorúság minden cseppjét, mely a mai nap során felgyülemlett. Egyik pillanatban míg üvöltve dühöngök, míg következőben lágy, mégis sötét tónusú hangok szakadnak fel mellkasomból. Azt hinnéd, mivel Piton professzor a kígyósokat preferálja másik, kedvesebb, kevésbé vérszomlyas tanárnak, jut a feladat, hogy megbüntessen amiért "behatoltam a Hugrabug házba... höhh, de beám. Na mindegy a lényeg, hogy nem érte meg egy estéért amire nem is emlékszem. Ma az utolsó pár órámat el is lógtam és inkább ide jöttem, hogy magamban legyek... nem is vágyom nagyon társaságra...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Astrid & Damien   Astrid & Damien Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Astrid & Damien II
» Damien O'Brien
» Damien & Lorena
» Damien Maxwell
» Damien Nightingale

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Csillagvizsgáló-torony-
Ugrás: