Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:20
Alicia Geller

ϟ Ninon Delacroix
  Yesterday at 14:23
Ninon Delacroix

ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 14:07
Cody Armstrong

ϟ Zeneajánló
  Yesterday at 10:57
Audrey Jensen


ϟ Nox Djarum
  Yesterday at 10:50
Megan Smith
A hónap posztolói
Graves Matlock
 
Cody Armstrong
 
Georgiana Findley
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Elijah Crowfield
 
Luna Lovegood
 
Calista Merrick
 
Seraphin McCaine
 
Statisztika

Összesen 564 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: River

Jelenleg összesen 32842 hozzászólás olvasható. in 3070 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Nathan & Harlow - Csapdában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-05-07, 13:40




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Csak szimplán akarni kell igaz? Én csak nem akarok válogatás nélkül mindenkivel ugyanolyan lenni. - én inkább az a típus vagyok, aki igen tudok talán kedves is lenni másokkal, de azzal, aki megérdemli, nem pedig csak úgy akárkivel, mert annak egyszerűen nem látom értelmét. Vannak olyanok, akik válogatás nélkül mindenkivel figyelmesek és kedvesek, aki rendkívül könnyen kötnek barátságokat, kapcsolatokat, de én nem ilyen vagyok és talán épp ezért, ha én teszem ezt mással, akkor annak nagyobb értéke van. Ha valaki nekem fontos, akkor igazán fontos lesz és nem tud más csak úgy felemelkedni a szintjére. Úgy gondolom, hogy ez így az igazi. Persze minden bizonnyal van, akinek az a jó, ha sokan veszik körül, ha úgy érezheti, hogy mindenki szereti, de olyan nincs, hogy valakiért mindenki oda legyen, akkor csak álbarátai vannak, sok felületes kapcsolat. Értelmetlen.
- Ön mondta, csak azt a szót használtam, de igen, remélhetőleg van olyan ember, aki kedveli a hozzám hasonlókat. - mert hát én azt láttam, hogy a legtöbben azokat kedvelik, aki nyitottak és barátkozóak mindenkivel és nem látják azt, hogy ha mindenkivel ugyanezt teszik, akkor ennek nincs semmi értelme sem. Talán értem, velem... ellenem néha küzdeni kell és nehezebb eset vagyok, de ha bizalmat szavazok valakinek, akkor az tényleg bizalom lesz és nem fogok elfordulni tőle, ha már nincs ínyemre, vagy ha találtam jobbat, vagy érdekesebbet.
- Ebben igaza van, de... nem akarom, hogy miattam sérüljön meg. - hogy az én bajom miatt legyen neki is. Igen, muszáj lesz egyszer keményebb helyzetekbe keverednie, de nem valami kellemes érzés nekem, hogy ilyen hamar és főleg nem az, hogy miattam. Tudom, hogy ezzel most legalább lépéselőnyünk van, de ettől még ugyanúgy nem érzem valami jól magamat, hiszen akárhogy is, de tényleg akár rossz vége is lehet ennek az egésznek. Lehet olyasmi, amire nem számítunk és ha miattam lenne valami komolyabb baja... azt biztos, hogy nem viselném túlságosan jól.
Az újabb döbbenet viszont akkor jön, amikor nyitja az ajtót és... nem éppen jól indul az egész. Ott a nő, akinek már hallani lehetett a sikolyát és ami még rosszabb... a nagybátyámnál pálca van. Fogalmam sem volt róla, hogy képes a varázslásra, sosem derült ez ki eddig még, amikor én ismertem szimpla mulgi rendőrnek tűnt. Vajon mi van még, amit nem tudok róla? - Én... én sem tudtam. - hebegek, mert ez még számomra is olyasmi, ami sok, sokkoló mondhatni. Nálam még csak pálca nincs, vajon ha tényleg így jövök ide egyedül, akkor mi lett volna? Mit csinált volna velem és azzal a szerencsétlen nővel? Mozdulok, amikor Nathan ránt, fedezék kell, én is tudom, és hallgatok rá. Képtelen vagyok most józanul gondolkodni, képtelen vagyok most én lenni az, aki irányít... nem menne. Az is kész csoda, hogy még egyáltalán tartom magamat. - Rendben van, megpróbálom. - tétova és lassú bólintás, de tudom, hogy muszáj megtenni, ha nem teszem, akkor nagy bajban vagyunk mindannyian. Nem szabad most összeomlanom. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből, de amikor mozdul, akkor én is teszem. A nőt próbálom kivonni a dörrenő varázslatok kereszttüzéből, hogy aztán amikor úgy látom a pillanat alkalmas, akkor az első kezem ügyébe akadó dologgal, ami egy borosüveg, ezzel próbálom leütni a nagybátyámat. Próbálom... mert esélyem sincs, még előtte megérzem az oldalamban a kínzóan szúró fájdalmat. Még annyi lélekjelenlétem sincs, hogy sikítsak, csak egy halkabb kiáltás, hogy aztán az oldalamhoz kapva már érezzem a kést, ami belém fúródott és amit az előzőleg még ijedtnek tűnő nő mélyesztett belém. - Nathan... csapda... az egész! - a boros üveg még nálam, azzal próbálok a nő felé suhintani, de esélyem sincs. A kés még a kezében, lazán kihúzza az oldalamból és egy újabb szúrással vágja bele a lábamba, amire most még a testsúlyomat helyzetem, ami ennek hála fel is adja, és sikeresen térdre rogyok.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-05-05, 09:44


Harlow & Nathan


- Akkor  majd most gyakoribb lesz. Már persze ez magán áll. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Ha kedves akar lenni, akkor annak is kell lennie, nem elég úgy gondolkodnia vagy néznie. Azt már megtanultam eddig az életem során, hogy leginkább az számít amit teszel, és csak azután amit mondasz, vagy érzel. – Hát akkor… örültem, hogy segíthettem, vagy…valami olyasmi. – de nem tudtam igazán, mert ezek csak tanácsok egy olyan embertől, aki nem ért ehhez, aki nem ismeri se a húgát, se a nagybátyát Harlownak. Sebaj, azért próbálkozik az ember, néha pedig becsúszik egy-két hiba, de… ez van, ezzel nem lehet mit kezdeni.
- Nem azt akarta mondani, hogy van olyan ember, aki kedveli az önhöz hasonlóakat? – mert azért így mindjárt jobban hangzik a fülnek ez a mondat, mintha azt mondaná, hogy elviseli, nem? Nem olyan szörnyű ő, hogy elkelljen viselni, és biztos van ember, aki nagyon is kedvelné őt, amennyire azt ő is akarja.
- Sőt, biztos, hogy nem, de ha így állok hozzá, akkor soha nem leszek elég felkészült. – nem várhatok egy barlangba bújva arra, hogy majd megtörténjen a csoda, igaz? Akkor fejlődöm, ha kockáztatok, én pedig fejlődni akarok és a kockázat…majd reménykedem, vagy valami, sikerülnie kell ennek is valahogy.
- Az, így talán megcsíphetjük. – látom rajta, hogy finoman szólva sincsen jól, és ugyan nem vagyok szakember, de talán segít az valamennyit, ha terelem a témát erről a szörnyen rossz helyzetről, viszont ez is lehetetlenné válik mikor meghalljuk a hangokat, Harlow pedig mint valami bika tör előre, úgy kell megállítanom őt, hogy ne tovább.
- Vettem a parancsot. – bólintok egyet, és persze nem beszélek komolyan, nyilván nem úgy vettem én ezt, mint egy parancs, de… mindegy, a lényeg az, hogy nekem kell előre mennem, az én kezemben van pálca. Kicsit azonban sikerül ledöbbennem mikor megpillantom a fickót és a nőt akit elrabolt.
Nem is pillantom meg először a pálcát a fickó kezében, igazából csak reflexből sikerül egy pajzsvarázslattal kivédenem a támadást, majd Harlow-t a karjánál fogva rántom be egy kiszögelés mögé, ami fedezéket adhat most. – Azt nem mondta, hogy varázsló! – azt hiszem ezt elfelejtette mondani, mert így a helyzet jóval nehezebb, mint hittem. – Elvonom a figyelmét, maga foglalkozzon a nővel, rendben? Aztán akár hátulról el is kaphatja, ha nem figyel. – tudom,hogy én a tanítvány vagyok, de ötleteim nekem is lehetnek, igaz? Mindegy, ha ellenkezne akkor sem nagyon hagyok neki időt rá, mert kijövök a fedezékből és felváltva szórjuk egymásra az átkokat a férfival. Nem szándékozom komolyabban ártani neki, talán nem is tudnék, csak épp annyira akarom felbőszíteni, hogy ne figyeljen a lányra, és Harlow-ra aki mögé kerülhet.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-05-04, 19:17




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Csupán csak ez nem az a szó, amit olyan gyakran mondanak rám. - hát nem, sajnos tényleg nem így van. A kedves nem olyan gyakran hangzik el mások szájából velem kapcsolatban. Persze nem is szoktam kifejezetten gyakran tenni azért, hogy így gondolják, nem vagyok az a típus, aki sokat tesz azért, hogy mások oda legyenek érte. E miatt is van, hogy nem vagyok kimondottan magas posztban sem, mert nem szoktam tenni a szépet teszem azt a főnökeimnek. - Nem, de számít, hogy őszintén tanácsot próbál adni. - az is ugyanúgy fontos nekem, és értékelem is, hogy próbálkozik. Persze ettől még nekem mindezt magamban kell rendeznem és kitalálni, hogy mi is lesz, de... nem kell semmit sem elsietnem, főleg ma nem, hiszen egyelőre még azt sem tudjuk, hogy mi áll előttünk pontosan.
- Örökké nem persze, ez... idővel változhat még. Minden bizonnyal vannak olyanok, akik elviselnek egy magamfajtát. - bár az elviseli szó annyira nem hangzik jól. Talán van olyan, aki kedvelni is tudna, szeretni, aki még a rémes múltamat is kezelni tudja, vagy a jelenlegi életemet, hogy auror vagyok és az életemet kockáztatom, hogy kemény és határozott vagyok, afféle irányító jellem. Ezt azért a legtöbb férfi nem viseli jól, főleg ha nyíltan teszik ellenük, nem pedig mondjuk titokban, hogy ne nagyon vegyék észre. Úgy más a helyzet, de én nem vagyok az a finoman trükköző fajta, aki úgy tesz, mintha valamit nem tenne, miközben persze mégis. A női praktikák nem az én asztalom.
- Igen, de még nem biztos, hogy eléggé felkészült rá. - és ezzel nem lebecsülni akarom őt, vagy a tudását. De nekem kellene elszámolnom azzal az iskolában, ha baja esne és tuti, hogy nem igazán értékelnék, hogy ilyesmibe vittem bele őt, veszélyes helyzetbe, még ha önként is vállalta. Netán, ha komolyabb dolog történne, akkor aztán végképp a lelkiismeretemmel sem tudom, hogyan tudnék elszámolni.
- Igen, a lépéselőny... fontos, és jó. - és próbálok erre koncentrálni, mint hogy arra figyeljek, hogy be vagyok zárva ide, hogy kicsi és szűk a hely és hogy... túl közel vannak a falak. Minél előbb kell valami kiút, ahol ezt nem kell tovább elviselnem, mert jelenleg elég nehéz így gondolkodni, sőt kicsit sem megy, épp e miatt van, hogy simán elfutok mellette, amikor meghallom a hangokat. Józan ésszel nem tenném, de sajnos ez most... távol áll tőlem. Nem vagyok képes rendesen gondolkodni, bármennyire is kellene, bármennyire is szeretnék. Akkor sikerül csak magamhoz térni, amikor megérzem a kezét az enyémen. Kissé szaporán veszem a levegőt a bezártság és a helyzet miatt is, de végül csak sikerül rá pillantanom és lassan bólintanom.
- Igen... menjen előre. - nem kell leküzdenie magamtól is félreállok végül. Tudom, hogy józanság kéne ide, de most határozottan nehéz ezt megoldanom, bármennyire is igyekszem. Mögötte vagyok, tudom, hogy sokat nem tehetek pálca nélkül most, de akkor is. Az ajtó nyílik és odabent természetesen az ismerős kissé már az emlékezetemnél is őrültebb mosolyt látom meg, no meg egy mostanra már bekötött szájú nőt a lábainál. A pálcáját a nőre szegezi egyenesen, én pedig még csak azt sem tudtam, hogy mágiahasználó, sosem derült ki régen.
- Oh, szóval nem egyedül jöttél. Nem baj, a kölyköt gond nélkül eltakarítom az útból. - és már lendül is az első varázslata, miután félrelökte a lányt maga elől. Nem sokat tehetek Nathanre figyelek. Neki kell védekezni, támadni, vagy ha ugrik... akkor nekem kell követni a reakcióit, hogy ne engem kapjon el helyette a varázslat.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-30, 18:55


Harlow & Nathan


- Miért nem? Azért nem vagyok ennyire cinikus és rosszindulatú, hogy ne mondjam. – mosolygok rá. Nem tartom magamat egy rosszindulatú embernek. Persze, vannak olyan pillanataim mikor szívesen lennék az, de alapjáraton szerintem azért elég rendes vagyok és Harlow sem olyan rémes, hogy azt mondjam szörnyű lenne a jelleme. Mindenki kicsit fura, de nem vészesen azért. – De sok mindent azért mégsem tudok vele segíteni sajnos, igaz? – mert hát… nem tudok és kész, ezt nem lehet jobban elmondani, ő az egyetlen aki eldöntheti, hogy mit mond el a húgának és mit nem, én ebbe nem akarok és nem is tudnék beleszólni egyáltalán.
- Hát… örökké azért mégsem lehet egyedül, nem? A múltját tekintve is. – mert persze, értem én, hogy neki emiatt nehezebb lehet egy kapcsolat, de ettől függetlenül azért kéne legyen, vagy kellett volna lennie, elvégre bárkivel bármi is történik, az ember mégsem maradhat örökké egyedül, mint a kisujja, nem? – Ez mondjuk igaz lehet, de… biztos van kivétel aki azért elviseli. Legalábbis lennie kell. – kell, ezt mondogatta mindig Amy is. Valaminek lennie kell, mert minden rosszban van valami jó, tehát a sok egyforma, irányításmániás férfi között is kell legyen egy ember legalább olyan, aki nem hatalmaskodó és erős jellem. Legalábbis nem annyira, hogy az a nő rovására menjen.
- Hát, előbb-utóbb úgy is kéne, nem? Akkor miért ne szerezhetnék hamar tapasztalatot? – mert hát ez lesz a munkám, jó eséllyel nem leszek soha sem teljesen biztonságban, tehát muszáj lesz kockáztatnom és én kockáztatni is fogok, mert nem tehetek mást, én akartam ezt, és akarom  még most is.
- Akkor ezt illendő lenne ki is használnunk, igaz? – ha végre egyszer mi vagyunk előnyben akkor azt használjuk  ki, mert biztos vagyok benne, hogy a nagybátyja is könyörtelenül kihasználná azt, ha ő lenne előnyben. Márpedig ha ő megtenné, mi mért ne tehetnénk meg? Elkapjuk valahogy majd. – Nem, sajnos azt nem tudom, de… kereshetek, vagyis kereshetünk valami kiutat, hogy ne érezze magát rosszul. – azaz rosszabbul, vagy ennyire rosszul…mindegy, hogy igazából hogyan is fogalmazom meg a dolgot. Értetlenül nézek hátra Harlow-ra  mikor meghallom a hangokat. Kétlem, hogy ez a nagybátyja lenne, ezek szerint viszont akkor…van valaki nála. – Hé, várjon egy kicsit, nincs magánál pálca! – sietek utána és még el kapom a kezét mielőtt benyithatna. – Előre megyek rendben? Nálam van csak pálca. – szóval én vagyok jelenleg az, aki a legtöbbet tudja itt tenni és…így én is kell előre menjek. Ha enged, ha nem, de előre küzdöm magam, hogy a pálcámat előre szegezve nyissak be. És egyből támadok is ha meglátom a fickót.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-30, 15:48




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Végképp nem gondoltam volna, hogy kedvesnek fog mondani bármikor is. - azért elmosolyodom, mert jól esnek a szavai és kellenek is. Erőt adnak most, hogy ez az egész így alakult. Félelmetes, ami történik, ezt kár lenne tagadni. Félek attól, amit történhet és ami rám vár, vagy... ránk, hiszen nem csak én vagyok itt érdekes, hanem ő is, ha egyszer belerángattam, még ha önként is tart velem. Tartok tőle, hogy a szerencsém nem fog hirtelen változni és hirtelen sokkal több sem lesz, mint ami eddig volt. Jó lenne... szép lenne, de nem hiszem, hogy most fog ez nagyban megnövekedni. Talán az ő szerencséjéből kijövünk mind a ketten, ebben reménykedem. - Nem haragszom miatta, hiszen segíteni próbál, nem ártani. - a tanács egyáltalán nem rossz dolog, akkor sem, ha nem tökéletes, de mégis csak tanács és segítő szándékkal adják és pont e miatt olyan értékes. Nekem pedig nagyon is sokat érnek a szavai, hiába gondolta az elején, hogy esetleg sem veszem.
- A múltam ismeretében is meglepő? Tudja egyébként is a férfiak többsége, főleg az én szakmámban erős jellem és nem viselik jól az erős jellemű nőket. - finom mosollyal vonom meg a vállamat. Vannak hátrányaim bőven. Auror vagyok, sötét varázslók ellen harcolok, és nem vagyok egy ijedős alkat, aki nem tud mit kezdeni azzal, ha keményebb helyzetbe kerül, netán letörik a körme. Én megoldom az életemet egyedül is, megszoktam már ezt, hiszen korán elveszítettem a szüleimet is. Fiatalon lettem mondhatni anya is, hogy vigyázzak és a figyeljek a húgomra, hogy gondoskodjak róla, hiába hogy mára már nem igényli annyira, de attól még ez is a dolgom. Nem az a nő vagyok, akire a legtöbb férfi vágyik, a gyengébb, visszafogott, kedves típusokra, legalábbis eddig én így tapasztaltam. No meg az én páncélomat határozottan nehéz is áttörni.
- De veszélyes lehet nagyon is... nem kellene az életét kockáztatnia, nekem sem kötelező. - én is megtehetném, hogy segítséget kérek. Én is megtehetném, hogy elmondok mindent a főnökeimnek, de tartok tőle, hogy azzal nem érnék el célt. Ezt az egészet nekem kell megoldani, főleg mert nem szívesen teregetném ki a múltam részleteit mindenkinek.
- Igen nálunk van a lépéselőny. - már csak azt kell megoldanom, hogy ne remegjek a miatt, mert be vagyunk zárva ide, és ez a nehezebb feladat igazából, de próbálom magamat tartani és nem összezuhanni. - Ha csak nem tud hirtelen falakat áttörni, hogy a szabadban legyünk, akkor... nem hiszem, de köszönöm. - azt hogy segít és hogy mellettem van, ez is rengeteget számít. Követem őt, a lépteire is figyelek, hogy még véletlenül se ütközzünk össze. Percek telnek el mire meghalljuk az első hangokat, és egyáltalán nem úgy fest, mintha jók lennének. Távolról még csak halk sírás hallatszik, aztán fokozódik, időnként egy-egy sikoly is belehasít a csendbe, amitől szinte görcsbe rándul a gyomrom. - Valaki... valaki lehet nála. - valakit elkapott, egy újabb nőt. Nem tudok mit tenni, hiába tudom, hogy nem szabadna, mégis pálca nélkül siklom el mellette, hogy a cél felé induljak persze nem épp lassú tempóban. A bezártság, maga a tény, hogy veszélyben van valaki és a nagybátyám tesz vele épp valamit... finoman szólva is nem kezelem jól a helyzetet. Hamar feltűnik az ajtó is a folyosó végén. Biztos, hogy simán benyitok minden átgondoltság nélkül, ha nem állít meg.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-24, 23:58


Harlow & Nathan


- A szerencse forgandó. Biztos lesz olyan időszak, mikor majd minden összejön magának. – rántom meg a vállamat egy bátorító mosoly kíséretében. Miért is ne? Olyan lehetetlenül hangozna? Szerintem nem, a szerencse egy elég … változékony dolog, hol szerencséd van, hol nem, ez nem az alapján ítél meg minket, hogy milyenek vagyunk.  – Látja, akkor nem szerencsétlen, pusztán csak túlzottan is kedves. – mosolygok rá. Persze, benne van az is, hogy ezzel bátorítom, de… van aki nem versenyszellemű és kész, nincs azzal semmi baj, ha valaki ne akar mániákus módon nyerni újra és újra, én egy ilyen embertől biztosan a falat kaparnám szerintem.
- Persze, értem, és ez a maga dolga, nézze el nekem kérem, hogy beleszóltam. – csakis ő tudja, hogy mi a jó neki, én csak feltételeztem azt, hogy elkapni most a fickót jót tesz neki, mert megnyugtatja, hogy már nincs szabadlábon, de ő ismeri, ő tudja, hogy milyen hatással van rá a múlt.
- Nem, persze, nem az, csak…inkább meglepő, mintsem rémes. – rázom meg a fejemet. Végül is szép nő, és igen, kissé távolságtartó, de gondolom csak idő és energiabefektetés ideje az, hogy valakit közel engedjen magához, akkor pedig nincs is semmi baj, igaz? Csak kell a megfelelő ember neki és kész. – Komolyan. – bólintok egyet mosolyogva. Való igaz, hogy nem volt éppen velem valami kedves a legelején, és sokszor érzem úgy, hogy elégé lekezel, de azért ennek ellenére nem egy olyan személyiség akit utálni tudnék, szóval nem is utálom, nincs is rá okom, én inkább kedvelem, a maga módján azért igenis kedves nő.
- Mégsem hagyhatom önt egyedül besétálni egy csapdába, igaz? – meg amúgy is, milyen tanítvány lennék, ha csak úgy hagynám a mentoromat egy teljesen biztos csapdába belesétálni? Így legalább meglephetjük azt a barmot, mert azt hiszi, hogy Harlow majd egyedül megy, és a meglepetés ereje velünk lesz, ha kiderül, hogy ketten vagyunk.
- Akkor legalább megleptük. Most mi vagyunk egy lépéssel előrébb, mint ő. –és azt hiszem ez egy olyan dolog, amit nem igazán mondhat el magáról túl gyakran, mert nekem nem úgy tűnt az eddigiek alapján, hogy olyan sokszor járt volna a nagybátyja előtt egy lépéssel, vagy akár többel. – Oh, és…segíthetek valahogy akkor? – Amy is klausztrofóbiás volt, valamennyit tudok erről, de azért nem olyan sokat. Amy megtudta magát mindig nyugtatni, meg hát ő nem is volt azért olyan sokszor bezárva valami kicsi helyre, ritkán jött ez elő neki, de… most ebben a helyzetben igaz, ami igaz, nem valami szerencsés. – Rendben, én leszek a füle és a szeme is. – bólintok egyet, majd előre megyek és a pálcámmal világítom meg az utat előttünk. Lassan haladok, hogy ne maradjon le, illetve,hogy ha esetleg elesne akkor segíteni tudjak neki. Nem kéne, hogy most valamiért lelassuljunk még ennél is jobban, így is rosszul állunk.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-24, 13:22




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Azért néha úgy érzem egy kis szerencse nekem is jól jönne. - nem is csak azért, mert olyan sok mindent akarnék nyerni, egyszerűen csak... nem is tudom, nem jönne rosszul egy fokkal szerencsésebbnek lenni úgy általában mindenben, akkor talán az életem is másképp alakult volna, akkor talán a múltam sem olyan lenne, amilyen, de ez már biztos, hogy nem fog változni. Nem lehet mindenki mázlista alkat, talán a világban van egy nagy adag szerencse és ahhoz, hogy valakinek több legyen, másnak kevesebb kell, én pedig az utóbbi csoportba tartozom. - Igen, lehetséges, csak szimplán mindig hagyok nyerni másokat, kedves megközelítés. - és egyáltalán kedves tőle, hogy így áll hozzá, vagy inkább azt hiszem így bátorít. Nem mondom, hogy nem vagyon versengő típus, de soha sem törtem nagy babérokra, és soha sem akartam olyan hű, de nagy dolgokat elérni, valahogy ez sosem volt meg bennem. Én csak tenni akarok másokért, és kész.
- Csak próbál tanácsot adni, nincs ezzel baj, csak ebben nem tud, még én sem tudom pontosan hogyan kéne kezelnem. Jobb lenne, ha tudnám, hogy elkapták igen, de eddig... azt hittem eltűnt. Elment az országból is és úgy azért könnyebb volt. - mint most, hogy kiderül, hogy itt van és jó eséllyel az egészet azért teszi, hogy engem csalogasson elő, vagy ki tudja, hogy pontosan mi a célja. Félek ettől, főleg hogy mi lesz, ha majd szembe kell néznem vele, félek, hogy mi lesz, amikor majd ott áll előttem. Vajon nem fogok egyszerűen leblokkolni és... kész, ennyi volt? Tudom majd kezelni, tudok harcolni ellene, képes leszek akár le is győzni őt, amikor az övé a lépéselőny, hiszen én arra is csak most jöttem rá, hogy ő van a háttérben?
- Úgy értem igen, de ez olyan meglepő és rémes? Ha így kérdezi, akkor annak tűnik. De persze volt elvétve néhány. - néhány... azt hiszem még ez is erős túlzásnak tűnik talán. Mindig kihátráltam idővel, mert nem éreztem magamat képesnek rá, nem éreztem magamat elégnek egy kapcsolatra és végül én voltam az, aki abbahagytam. Nem volt azért ez olyan sokszor, de azt hiszem talán érthető. Elég szép törés volt az életemben ahhoz, hogy távolságtartó legyek. - Komolyan? Ezt jól esik hallani. - tényleg, pedig volt azért időszak kezdetben, amikor nem voltam épp a legkedvesebb vele, ezt kár lenne tagadni igaz? Mégis ezek szerint nem utált meg annyira e miatt, amint ami akár reális is lenne. Nagyok az elvárásaim és nehéz eset vagyok tudom, meg is mondták már páran, no meg persze érzelmileg defektes.
- Ez most más, nem lenne köteles segíteni, hiába a mentorság. - nem számít, hiszen veszélyes, és nem a feladata, hogy ilyen önálló akcióra kövessen engem. Akár még azt is megtehetné, hogy szól a feletteseimnek, hogy olyasmibe próbálok belemászni, amibe nem szabadna, amihez nincs jogom, mert még csak az ügynek sem szabadna nálam lennie reálisan, ahogyan arra már ő is rávilágított, főleg hogy akárhogy is nézzük, de biztos, hogy a túloldalon csapda vár minket. És úgy is lesz, pontosan ahogyan sejtettem, végül sikerül egyenesen belesétálni és a legrosszabb, hogy a pálcámnak is azonnal annyi, csak épp rá nem számított. Igen, ez az előny most a kezemben van, a kezünkben.
- De nem tudta... azt hitte egyedül jövök. - próbálok megnyugodni, amikor már nincsenek meg az indák, amikor már úgy fest, hogy csak a kijáratot kell megtalálni és persze nem utolsó sorban szembeszállni vele... az sem lesz piskóta, biztos vagyok benne. - Sejtettem, de gyakorlott már igaz? Tudni fogja mit kell tenni... és addig nem esem pánikba. Van egy enyhe klausztrofóbiám. - próbálok nem a falakra figyelni. Kicsi a hely, túlságosan is kicsi, de nagyon remélem, hogy képesek leszünk kijutni innen. Az is valami, hogy végül már legalább taplon vagyok. Menni fog, csak... csak rá kell koncentrálni, hogy mit akarunk. A rácsot még simán nyitni tudja, a föld alatti folyosó persze nem kivilágított, ami előttünk van, ellenben egy személyes. Bármennyire is nem akarom, de előre engedem őt, nála van csak pálca. - Figyeljen minden rezzenésre és legyen nagyon óvatos. - az előny nálunk van, hogy ő itt van, de... attól még ugyanúgy nem állunk jól.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-17, 20:58


Harlow & Nathan


- Hát, nem kell feltétlen szerencsésnek lennie ahhoz. – rántom meg a vállamat,mert tényleg így gondolom, nem hinném azért, hogy  csak az nyerhet, aki szerencsés, és nem lehet szerencsétlen ember, ha itt van, mert magas pozicíóban van, ahhoz képest, hogy nő, sajnos a nőket sokan lenézik, ezt én soha nem értettem igazán . – Talán csak tudalatt mindenkit hagyni akart nyerni, tudja, mert… nem versengő típus, nem baj az. – nem lehet mindenki az, én se vagyok az, legalábbis nem mindig, vannak persze helyzetek, amik előhozzák belőlem,de azért alapjáraton nem vagyok egy olyan nagyon versengős típus, és azt hiszem ez nagyon jól is van így.
- Én…bocsásson meg, nem vagyok a helyében, nem tudhatom, hogy milyen érzés lenne azt az állatot újra látni. – egy pillanatra azért lesütöm a szememet, mert hát… igen, nem az én dolgom, nem vagyok a helyébe, és ne is élhetem bele magamat a helyébe, el se tudom képzelni milyen volt neki. – Csak úgy értettem, hogy könnyebb lenne,h a tudná, hogy elkapták, igaz? Hogy nem tehet már senkivel sem rosszat. – mert én valahogy így gondolná ezt, de persze én filmeken és könyveken nőttem fel, a való élet azért más, és nem tudhatom, hogy milyen , mert nem vagyok ilyen helyzetben,
- Úgy érti…mármint nem volt szerelmes, vagy valami? Biztos voltak párkapcsolatai, vagy hasonlók. – találgatok, mert kellett, hogy legyen, kellett, hogy valakivel egy kicsit is megossza a dolgait, legalábbis én nehezen hiszem, hogy ne lenne ilyen ember, mert megosztani az érzéseink és gondolataink másokkal az…az fontos, az embernek szüksége van azért erre. – Higgye el, nem kell magát elviselni, én…kedvelem magát. – mosolygok rá. Való, igaz, hogy nem éppen a legkönnyebb jellem, elég távolságtartó is, de összességében azért nem vészes ember, sőt, szerintem kedves is tud lenni a sajátos módján, de… mindegy, gondolom majd ezt is jól megszokom egy idő után, elvégre ilyen az ember, igaz? – A mentorom, elégé rossz tanonc lennék, ha nem követném önt, igaz? – rántom meg a vállam mosolyogva. Talán kissé az is benne van ebbe, hogy úgy érzem Amy-t cserbenhagytam, és nem akarok már mást sem cserbenhagyni. Tudom, hogy arról nem tehettem, mert véletlen volt, de attól még úgy éltem meg, hogy nekem is közöm volt hozzá, és ez… ez nagyon rossz érzés.
- Működik,de ez a hely tele van védővarázslatokkal. – rázom meg a fejemet. Na igen,e z csapda, és nekünk egyenesen a kellős közepébe sikerült belemásznunk, de azért gondolom ezt mindketten tudtuk, hogy nem lesz egy könnyű mehet. -  Jöjjön, álljon fel, keressünk valami kiutat. – mondom neki, és segítek neki felállni, ha esetleg megütötte volna magát, és nehezebben menne neki a dolog. Nem fogom itt hagyni az biztos, ha már együtt bejöttünk ide, akkor együtt ki is fogunk jutni valahogy majd.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-15, 22:00




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Nem voltam sosem az a szerencsés típus. Szerintem... még csak nem is nyertem semmit, soha életemben. - vonom meg a vállamat egy pillanatra. Se egy sorsjegy, se lottó, se bármi más. Nem mondanám magamat szerencsés típusnak, főleg, ha azt nézem, hogy az előéletem sem volt éppenséggel valami kellemes, úgyhogy már csak csak e miatt se mondhatom valami szerencsésnek magamat. A szüleim halottak, a családom tökéletesen szétzilálódott, az előéletem sem valami fényes... Határozottan szerencsétlen típus vagyok. Értelmes sem lenne mondjuk elmennem kaszinózni, biztos, hogy csak veszítenék rajta. Na nem mintha egyébként olyan sok mindenre költeném a fizetésemet, hogy ez gondot jelentene.
- Könnyebb? Fogalmam sincs... még csak azt sem tudom, hogyan reagálnék rá, ha szembe kéne néznem vele újra. Tudja... ez azért nem valami egyszerű. - azok alapján, ami történt velem, amit tett velem és a családommal. Szemtől-szembe állni vele, enyhén szólva is félelmetesnek tűnik és akkor még finoman fogalmaztam. Nem tudom, hogy nem blokkolok-e majd le, hogy nem akadok-e majd ki, vagy ki tudja mi lesz. Azért egyszerűbb akkor lenne, ha egy vadidegenről lenne szó, akit bár kevésbé ismerek ki, de közben nem rémülök tőle mélyen a lelkem mélyén halálra.
- Valaki, akivel más voltam? Nem mondanám. - rázom meg a fejemet. Nem nyitok én jobban mások felé, senki felé sem, mert egyszerűen nem volt rá okom és nehéz is. Az az igazság, hogy bármennyire is nem mondja ki, de kellemetlen a jellemem, tudom magamról, arról már nem is beszélve, hogy vannak a rémálmok és a pocsék előélet. Nem sokan viselik el az ilyesmit, nem vagyok egy könnyű ember és akkor finoman fogalmaztam, de erre azt hiszem már neki is sikerült rájönnie. - Úgy gondolom, hogy már rászolgált, azzal hogy elvisel és hogy... nem hátrál meg. - mert velem akar tartani, pedig nem lenne kötelező és nem ez lenne a dolga és tudja, hogy ez nagyon is kockázatos, mégis meg akarja tenni és e miatt csak még inkább becsülöm őt, nagyon is. A szavaira csak megrázom a fejemet. Nem hiszem, hogy elhányná magát, ez annyiban nem más, mint a hoppanálás, és azt hiszem a túloldalon nem lesz időnk arra, hogy összeszedjük majd magunkat. ha jól sejtem, akkor gyorsan kell majd cselekedni. És igen az érkezés nem is túlságosan egyszerű. Hamar kiderül, hogy egyértelműen csapdáról van szó, de ez várható volt, csak hát Nathanre nem számított a vendéglátónk, ezért támadnak az indák elsősorban engem természetesen.
Köhögök, amikor végre sikerül levegőhöz jutnom, és próbálok nem még mindig pánikolva nézni, mert jelenleg nagyon távol állok a határozott és magabiztos aurortól, aminek elvileg lennem kellene. Kissé megremegek még, de próbálom felmérni a terepet. Rács van a falba építve, és ahol vagyunk nem túl nagy a hely. Üregnek mondanám, alig félhomály van csak itt és határozottan kevés hely. - A pálcája... a pálcája működik? Ha nincsenek védővarázslatok... ki tudunk jutni? - de félek, hogy vannak,hogy ez nem lesz valami egyszerű, nekem viszont nem kéne pánikba esnem, pedig nagyon közel vagyok hozzá. Kicsi a hely... túlságosan kicsi és szűk és... ez nem valami jó hír rám nézve.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-10, 19:24


Harlow & Nathan


- Ahogy mondja, talán csak eltévesztették a sírt. De persze, azért utána kell nézni, ezt nem is ellenzem. - nem is akarom, teljesen logikus és jogos lépés ez, hiszen tudnunk kell, hogy mégis ki volt ott azoknál a síroknál, ha tudni akarjuk, hogy előrébb sikerült-e jutnunk, vagy még mindig toporgunk csak egy helyben.
- Vagy ha el is fogy, akkor remélhetőleg önnek megjön, hogy helyettem is sziporkázhasson. – rántom meg a vállam mosolyogva. Jó, nem mondom, hogy én eddig olyan elképesztően sokat tettem volna, de azért tettem, szóval… kicsit talán büszke vagyok magamra, találtam egy nyomot, azt hittem az első nap máris bedug majd valami hülye előadásra a nyomozási szabályrendszerről. – Értem, de… könnyebb lenne azért, ha ő lenne, nem? A személyes indítatás lehet pluszt ösztönző erő is, bár ilyenkor inkább lekapcsolják az ügyről az embert. – Joey-t is lekapcsolták mikor nyomozott Amy halála ügyében, de ott végül kiderült, hogy nem volt semmi köze senkihez sem, pusztán csak balszerencsénk volt.
- Persze, én elhiszem és megértem, de… amúgy is azt csinál, amit akar, nemde? – az ő élete, én nem fogom megmondani mit tegyen, én csak adtam  neki egy lehetőséget, remélhetőleg fog vele élni, vagy ha nem is, de legalább valamilyen szinten megfogadja, mert a titkok megölik a kapcsolatokat, akármilyenek is legyenek azok. – Rendben, hát akkor… sok szerencsét majd hozzá. – mosolyodom el bátorítólag. Na igen, azért szurkolok én, hogy valahogy úgy tudja elmondani, hogy a húga ne boruljon ki teljesen, bár ez gondolom elég nehezen kivitelezhető, a húgában így sok minden átfog értékelődni, de remélhetőleg nem fordul ki majd önmagából.
- Nem mondanám, hogy kellemetlen a jelleme. Kissé távolságtartó, de a történtek fényében azt hiszem ez érthető. Biztos volt már valaki az életében, akivel más volt. – rántom meg a vállam. Én aztán tényleg nem tartom őt kellemetlennek, egyáltalán nem, kissé talán rideg tud lenni néha, de nem kellemetlen. – De azért köszönöm a bizalmát, igyekszem érdemesnek találtatni magamat rá. – na igen, azt hiszem ez most a legfontosabb, amit tennem kell, igaz? Megmutatni, hogy nem hiába bízik bennem, hogy megbízhat bennem egyáltalán, és igyekszem így is tenni, nem szeretném, ha azt hinné, hogy megbízhatatlan vagyok.
- Értem, akkor… nem fogom magam elhányni remélhetőleg. – nem vagyok valami gyakorlott hopponáló, de azért odáig már eljutottam, hogy ne hányam ki a gyomrom tartalmát, reménykedem benne, hogy ezt most is menni fog majd, igen kellemetlen lenne pont így elhányni magam. Ha az a hulla nem tudta elérni, akkor ne egy hopponálás fogjon ki rajtam, igaz? Még ha a zsupszkulcs is ez. Egyszerre fogom meg vele a lámpát, és érzem is azt az iszonyat kellemetlen érzést, ahogy kavarog velem a világ, majd egyszerűen csak egy nagyot koppanok a földről, és mire magamhoz térek és a pálcámat is magamhoz veszem, Harlow-t már az inda fojtogatja. Kissé kábán még, de a pálcámból lángnyelvek csapnak ki, elporlad az inda, ami Harlow-t fojtogatta még az imént, én pedig azonnal oda is sietek az aurorhoz. – Jól van? – kérdezem aggódó pillantással, és ha valami biztató választ kapok, csak akkor kezdek el foglalkozni egyáltalán azzal, hogy hol is vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-07, 15:37




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Igen, talán... lehet, hogy valaki csak eltévesztette a sírokat. Bármi lehet, de attól még utána kell járni. - így is úgyis ez a dolgunk és akármi is derül majd ki, nem fogok meghátrálni. Nem tehetem, mert az újabb életekbe kerülhet, amit nem akarok. Remélem, hogy nem az van, amire gondolok, remélem, hogy a nagybátyámnak semmi köze ehhez az egészhez, de sajnos még mindig benne van a pakliban, hogy ő járt itt, hogy ő szedte az áldozatokat és hogy... ő tette, amit tett és nekem el kell kapnom őt, mert ha nem teszem nem tudnék megbékélni a lelkiismeretemmel, hogy az én hibáimból újabb nők haltak meg.
- Reméljük, hogy nem fogy el és bukkan még újabb nyomokra, amiket más nem szúrna ki. - és reméljük, hogy lesz is erre lehetőség, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi lesz ma. Nem tudhatjuk, hogy alakul majd ez a nap és... Nem, nem szabad már egyből a legrosszabbra gondolnom, hiszen ahogyan megbeszéltük talán nem is ő járt itt. - Talán csak valaki tud az esetről, még... nem biztos, hogy ő az. - és persze inkább csak reménykedem, hogy nem így van, hogy végül tévedek, tévedünk. Nagyon remélem, hogy így lesz, mert egyelőre még fogalmam sincs hogyan hatna rám, az ha szemtől szembe kerülnék vele újra. Régen volt és egyszer képes voltam ártani neki, de akkor is időbe telt mire erőt találtam magamban hozzá. Felnőttem, auror vagyok, de... egyáltalán nem biztos, hogy minden feldolgoztam már magamban.
- Tudom Nathan, de most azt hiszem muszáj erre koncentrálnom, a pillanatnyi helyzetre. Máshogy nem megy. - képtelen vagyok még azon is gondolkodni, hogy mi lesz majd a húgommal, hogy hogyan viselné, ha kiderülne az, hogy az apja kicsoda, hogy egyáltalán igazam van-e, amit nem tudok még most sem. Nem akarok ártani neki, nem akarom, hogy rossz legyen neki. Régen is megvédtem és most is ez lenne a dolgom, de tudom, hogy Nathannek van igaza, idővel el kell mondanom neki az igazat, mert rosszabb lesz az, ha mástól tudja majd meg. Még rosszabb, ha... tőle, még rosszabb ha esetleg még baja is esik, mert nem tudja, hogy óvatosnak kell lennie. - Beszélni fogok vele. - bököm ki végül. Igazából azt sem tudom, hogy hinni fog-e nekem, de akkor is meg kell próbálnom igaz?
- Azt hiszem azt már leszűrhette, hogy nem a legkellemesebb a jellemem. Nem hiszem, hogy... bízni tudnék most bárkiben is. - nincsenek közeli barátaim. Vannak kollégáim, de honnan tudhatom, hogy ki az, akiben nem bízhatok? Ez nem olyan egyszerű, hogy csak úgy azt mondjam, hogy bármelyikükhöz gond nélkül fordulhatok. Nathan talán azért, mert még új ebben, vagy pont azért mert nem ismerem, talán csak valami érthetetlen indok miatt bízom benne, de... mégis így van.
- Én már igen, nem sokkal másabb, mint a hoppanálás. - talán csak egy kicsit, de nem olyan vészes, de még se várhatom el tőle hogy velem tartson, hiszen veszélyes lehet, sőt... veszélyes lesz, ez szinte biztos. A lámpa egyértelmű jelzés, így hát biztos hogy nem egy békés és nyugodt helyre jutunk majd általa. - Igen, csak meg kell fognunk. - bólintok, és közben a pálcám is biztos, ami biztos a kezembe kerül. Rá pillantok, majd bólintok egyet, hogy egyszerre tegyük meg. Érezni lehet a rántást úgy köldök tájékán. A világ felfordul, majd vissza, kavarog, míg végül földet nem érünk. Szó szerint földet és már érezni is lehet az első csapást. Ahogy felfogom a helyzetet látom az indákat felcsapni a földből. Persze, hogy varázsolok, tűzzel indítok, amire néhány inda elporlad ugyan, de az egyik végül egyszerűen a pálcát csavarja ki a kezemből. Igen... erre számítottunk, nem meglepő, az már viszont annál inkább, amikor egy jó erős darab a nyakamat kezdi el szorítani. Nem... nem hiszem, hogy meg akarna ölni, de végül mégis elsötétül a világ körülöttem, és már nem látom a rácsot és a verem falait, ahová kerültünk.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-04-03, 22:21


Harlow & Nathan


- Persze, ez természetes. Csak arra céloztam, hogy ne gondoljon egyből a legrosszabbra. Tudja, sötét van, és ez egy temető, talán csak valaki mást látott és a sötét,meg a… hely atmoszférája miatt nem jól látta a férfit. Talán nő volt, kitudja. – rántom meg a vállamat. Nem arról van szó, hogy én ne akarnék utánanézni, csak nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Én nem vagyok pesszimista, vagyis de, szoktam az is lenne, de most inkább optimista pillanataim egyike ez. Amy mondta mindig, hogy a legjobbra gondoljak bármi is van,mert az…erőt ad. Elég nagyközhely, de Joey azóta áttért erre, pedig ő menthetetlen pesszimista volt.
- Na igen, csak el ne fogyjon. – rántom meg a vállamat. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt a szöveget, és nem volt nehéz kitalálni, hogy szükséges nyom, mert ilyeneket nem szoktak az emberek csak úgy odafirkálni az ágyuk alá. Legalábbis én biztos nem, aki meg igen, az finoman szólva is őrült. – Hogy érti? Azt mondta szinte biztos abban, hogy ki ez. – a nagybátyja, ezt mondta, szinte biztos volt benne, emlékszem, láttam az arcán, hogy így van, és szerintem most sem gondolja másként ezt, maximum mást mond, mint amit gondol, de semmiképpen sem hiszi szerintem úgy, hogy egy rejtélyes idegen lenne a hunyó.
- Rendben, én… nem vagyok a helyében, de… azért nem ártana szerintem felkészülnie erre az eshetőségre is. – mert mindig történik valami, ami tönkreteszi a pillanatnyi jót. A titkok sem maradnak örökké titkok, előbb-utóbb a felszínre kerülnek és tönkreteszik azt, aki rejtegette, vagy akiről szóltak azok a titkok.  – Soha nem is fogja tudni így. – rántom meg a vállamat. Na igen, nem fogja, és ezzel most nem kioktatni akarom őt, nem is leszólni, csak egy megjegyzés volt. Nem tudja meg soha, hogy miként hat ez rá, ha nem derül ki. Fél, hogy kiderül, megtudom érteni, de… van rá esély, hogy így lesz.
- Hát, akkor… köszönöm, bizonyára voltak még jelöltek rajtam kívül. – munkatársak, akik barátok, munkatársak, akik mondjuk udvarolnak neki… valamelyik biztos van, szóval gondolom nem én vagyok a legelső jelölt, de azért igen, jólesik a dolog, hogy ebbe beavat, és nem is szándékozom senkinek sem elárulni őt, nem olyan vagyok. – Életemben nem utaztam még zsupszkulccsal. – soha, hopponáltam már, de a zsupszkulcs eddig valahogy kimaradt. Abban viszont igaza van, hogy jó eséllyel ez csapda, valószínűleg a nagybátyja is tudja azt, hogy önként fogja használni, mert… ez az egyetlen lehetősége, ha ezzel nem él, könnyen lehet, hogy nem lesz több esélye már. – Nem kell kérnie. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Igen, tudom, csak gyakornok vagyok, nekem most figyelnem kéne és tanulnom, ne egy temetőben ácsorogni és készülni arra, hogy egy csapdába lépjek, de… egyrészt nem akarom egyedül hagyni Harlow-t, akárhova is megy. Ez lehet valami lovagi izé, vagy csak simán gyakornokként úgy érzem segítenem kell. – Szóval… csak fogjam meg és kész? – nem tudom, hogy egész pontosan ezen kívül mit is csináljak még, lehet nem is kell, sőt, gyanítom, hogy nem kell azok alapján, amit eddig olvastam a zsupszkulcsokról, de… végül is ő a tapasztalt auror, az a  biztos, hogyha őt kérdezem.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-31, 11:55




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

Igen talán túl kemény vagyok és igen talán túlságosan komoly is, de az élet ilyenné tett és ebben a munkában egyszerűen nem megoldható, hogy az ember lazán kezelje a dolgokat, bármennyire is kéne, bármennyire is akkor lenne jobb minden bizonnyal nekem is. Ettől még ugyanúgy nem megy, maximum időnként meg tudok ejteni egy elnézést kérést, hiszen tényleg nem szándékosan akartam most sem bántani, ha jobb máshol... hát máskor máshol találkozunk, bár gondolom azért nem olyan nagy gyakorisággal látogatunk majd temetőket, reméljük mindketten.
- Meglátjuk Nathan. Sok a zsákutca, de mást nem tehetünk mint hogy mindennek utána járunk. - bármi lehet tévedhetünk is, de akkor is meg kell nézni, hogy ezúttal miről van szó. Ha nagybátyám itt járt... ha tényleg ő az, aki ezt az egészet műveli, akkor el kell kapnunk, minél előbb. Sokan lehetnek még veszélyben és most még csak arra a nyilvánvaló tényleg nem is gondolok, hogy ne adj isten én is, vagy a húgom, vagy bárki, akinek köze lehet hozzám... hozzánk.
- Akkor talán csak szerencsés alkat, de az is jól jöhet. Nem tudjuk, hogy mivel... vagy pontosan kivel állunk szemben. - talán véletlenül találta meg a szöveget az ágy alatt, de valami miatt felmerült ez benne, míg másokban nem és ez igenis számít. Egyszerű hatodik érzéknek is nevezhetjük, megérzésnek, az a fontos, hogy ha vannak neki ilyenek, akkor hallgasson rájuk. Néha hajlamosak vagyunk a megérzéseinket inkább a háttérbe söpörni, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy tényleg érnek valamit. Néha pedig annyira irreálisak, hogy nem akarunk hinni nekik és aztán sokkal sokkolóbb, amikor kiderül az igazság.
- Tudja... remélem, hogy ez inkább sose derül ki. - a húgom érdekében is, mert ha tudná, hogy ki az apja... nem tudom, hogy nem lenne-e még rosszabb a kapcsolatunk, pedig most sem a legfényesebb. Nem akarom még őt is elveszíteni az miatt, ami történt velünk régen. Túl kéne ezen lépni, de persze a nagybátyám még ezt sem engedi. - Attól még nem könnyű neki elmondani. A részletekről is alig tud valamit... nem tudom, hogyan hatna rá. - persze tudom attól még egyszer kénytelen leszek majd elmondani neki, de mégis halogatom a dolgot, mert... könnyebb így. Jó lenne, ha inkább sose derülne ki a dolog, de tudom, hogy ez nem megoldható, és igaza van, inkább nekem kellene elmondanom neki, mint hogy egy kollégától, ne adj isten a nagybátyámtól tudja meg.
- Nem is tudom... valakiben meg kell bíznom és remélem, hogy nem csal a megérzésem, hogy önben megtehetem. - remélem... nagyon remélem, hogy nem tévedek. Sok mindent éltem már meg és jó lenne, ha nem érne ennél is több fájdalom, mint amiben már részem volt, pedig ha újra itt van aki mindent okozott, akkor... félő, hogy lesz még baj, nagyon is. A lámpa fénye lassan kihuny, én pedig vele együtt hunyom le a szememet egy pillanatra, hogy megpróbáljam kizárni a múltból előszökő képeket. Olyan sokáig nyomtam el magamban mindent, hogy ha most felszínre törnek... nem tudom, hogyan fogom tudni kezelni. Amikor készen van, előkerül az én pálcám is és csak egy halk igét mormolok el, amire a lámpa halvány sárgás fénnyel izzik fel egy pillanatra. - Zsupszkulcs... ahogyan sejtettem. Csapda is lehet... sőt talán jó eséllyel az. - mégis mi mást tehetnénk? Ha nem tesszük, akkor talán az életben nem jövünk rá mit akar, vagy még sokan halhatnak meg addig, de... arról talán nem tud, hogy nem egyedül vagyok. Talán okozhatunk neki meglepetést azzal, hogy Nathan is velem van, mégis bizonytalanul pillantok oldalra rá. - Nem kérhetem, hogy velem tartson. - gyakornok, nem kockáztathatja az életét egy ügy miatt, amihez talán nem is kéne hogy köze legyen, hiszen túlságosan komoly ez az egész. Normál esetben nem kellene, hogy belefolyjon, de ez most nem egy normál eset.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-28, 08:30


Harlow & Nathan


Nem húzom fel magam mindenen magam, csak a szavait elég sokszor nem éppen nagy nehézség nem bántó célzattal venni, mert hogy is mondjam…elégé úgy fogalmazz, és úgy mondja,hogy az ember a rosszat lássa benne. Nem szeretem a temetőket és kész, de szerintem még jó páran vannak ezzel így azért rajtam kívül. – Ez jó hír. – bólintok egyet. Na igen, nem örülnék, ha olyan nagyon gyakran kéne ide kijárni egy temetőbe. Amy halála óta nem voltam temetőben, majd egyszer kimegyek a sírjához, de… nem most. Joey így is naponta megy ki, ami aranyos, de… Joey inkább kétségbeesett, és nem engedi, hogy bárki is segítsen neki.
- Vagy hogy csinált. – na igen, mert nem olyan biztos az, hogy csak úgy direkt kijött ide, hogy idecsalja őt. Jó eséllyel nem a semmiért jött, szerintem az ilyen a nagybátyához hasonló beteg emberek soha nem tesznek semmit sem ok nélkül. Csak játék ez az egész nekik.
- Igen, az vagyok. – ez tény, már csak azért is, mert apám úgy volt, hogy visszajön, Joey-nak és Amy-nek csak vigyáznia kellett volna rám, de ahogy telt az idő, úgy jöttek rá, hogy nem jön vissza, és engem beadhattak volna valami árvaházba, vagy gyermekmegőrzőbe, akármibe. Végül mégis csak magukhoz vettek engem.
- Enyhén fejezte ki magát. – az élet tényleg nem éppen sétagalopp, de a vele történtekre azért én cifrább jelzőket használnék, mint a nem mindig kegyes. Az élet egy igazi szemétláda, ahol csak tud bekavar nekünk, tönkretesz valamit, hogy azt újra felépítsük és… szép lassan eltűnik minden így, ha csak az élet meg nem kíméli. – Oh, az inkább volt csak szerencse, de majd…igyekszem. – na igen, az tényleg az volt, csak benéztem az ágy alá, mert kíváncsi voltam, és kész, nem sejtettem semmit sem, sőt, eredetileg körbe se néztem volna, ha Harlow nem szól, hogy tegyem azt meg. Szóval…igen, szerencse volt az.
- Hát… majd ha meglesz a nagybátyja talán több bizonyítéka is lesz erről. – mert oké, értem én, hogy a szem mennyire fontos, meg minden, de én soha nem láttam azt, hogy miért örököljük valaki szemét. Legalábbis … nem tudom, az én szemem biztosan több ezer másik ember szemére hasonlít. – Maga tudja, de… a titkok előbb-utóbb kiderülnek. Inkább magától tudja meg, mint mástól, nem? – legalábbis szerintem azzal jár a legjobban, ha a húga tőle tudja meg, de nem vagyok a helyében persze, és véletlenül sem akarom megmondani azt, hogy mit tegyen, ez az ő élete, ő dönt, én csak javasoltam valamit.
- Igen, szóval…ezért is köszönöm a bizalmát. – vagy akármi is vitte rá őt arra, hogy ezt elmondja nekem, elvégre nem ismer, valószínűleg nem nagyon lát egy kölykön kívül senkit sem bennem, szóval… a lényeg csak az, hogy nem fogom én ezt senkinek sem elmondani, nem olyan vagyok, aki így tenne. – Persze. – mondom halkan egy bólintás kíséretében, ahogy odasétálok és egy pálcaintéssel el is oltom a lámpát, majd kérdőn nézek Harlow-ra. Na és most mi legyen? Én nem látom sehol sem a bátyját, de ő… ő minden bizonnyal lát minket.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-25, 17:58




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Nem is azért mondtam. Megértem, hogy nem a temető a kedvenc helye. - nem is értem, hogy miért húzza fel magát mindenen, pedig most aztán tényleg nem szándékoztam bántóan válaszolni neki, nem akartam. Egyszerűen csak egyetértettem vele, hogy igaza van, nem jó találkozási hely egy temető és máskor majd úgy szervezem, hogy messzebb legyen a kiindulási pont. - Nem, én sem vagyok annyira oda a temetőkért. - mosolyodom el halványan, éppen hogy csak. Nem miatta, maga a helyzet nekem sem valami kellemes és persze én se szívesen vagyok itt, de mit tehetnék? Így jött ki a lépés mondhatni és majd... jobb lesz, ha elmentünk és persze még jobb lesz, ha ezt az egész ügyet lezártuk, bár félek ez utóbbi nem lesz majd túlságosan egyszerű.
- Utána járunk, akkor leszek biztos, hogy... nem csinált semmit sem. - mert ha kárt tett a sírban, vagy bármi azt biztos, hogy nem viselem jól. Netán ha hagyott nekem valami kis emlékeztetőt, azt se nagyon értékelném, de egyelőre még nem tudhatom, hogy mi vár rám. Nagyon remélem, hogy... nincs igazam, az lenne a legjobb, ha a felirat is csak véletlen lett volna, de... erre sajnos nem sok esélyt látok.
- Akkor szerencsésnek mondhatja magát. Nem mindenki jár ugyanígy. - az én családom igen fura, jól mondja, nem fogom megcáfolni. Sajnos az a helyzet, hogy finoman szólva is problémásak, a szüleim, a nagybátyám... a húgom. Talán én magam sem vagyok éppenséggel a legátlagosabb, de azt hiszem ezek után ez egyáltalán nem meglepő. Nehéz átlagosnak maradni azok után, amiken keresztül mentem.
- Az élet nem mindig... kegyes az emberrel. - vonom meg finoman a vállamat. Igen az életem szörnyű, én is tisztában vagyok vele, épp elég rémálmom volt már és vannak is a mai napig, de mi mást tehettem volna, mint hogy felállok és megyek tovább? Az ember már csak ilyen vagy küzd, vagy feladja és én sosem voltam az a típus, aki csak úgy feladta volna a dolgokat. - Köszönöm Nathan! Ez nagyon kedves és biztos vagyok benne, hogy tud majd segíteni. Az üzenetet is ön találta meg. - halványan elmosolyodom azért, ez is most bőven valami a részemről igazából. Nincs baj, ez egy temető, itt az emberek egyébként sem széles mosollyal az arcukon járkálnak.
- Nem bizonyított, de a szeme... a szeme egyértelműen az övé. - bólintok a kérdéseire. Igen a húgom a féltestvérem, és a nagybátyám lánya és minden áldott nap az ő szemét látom visszaköszönni, ami nem valami kellemes élmény, de a húgom nem tehet arról, hogy a nagybátyám mit tett, nem hibáztathatom érte. - Tudom, de... vigyázok rá, még sem akarok neki mindent elmondani. Úgy érzem jobb neki, ha erről az egészről nem nagyon tud. - nem akarom, hogy akár csak sejtése is legyen arról, hogy pontosan mi történt, vagy arról, hogy ki az apja. Én csak... meg akarom óvni attól, hogy olyan éljen át, mint én, vagy akár csak a közelébe kerüljön ennek.
- Köszönöm! Ezek után... végül is el is várom, elvégre csak ön tud róla. - a szám sarkában megbújó mosolyból láthatja, hogy ezek csak szavak nem mondom komolyan. Közben persze haladunk előre, én pedig gyorsítok a lépteimen, amikor már közel vagyunk. Furcsa, de világosabb van arra, ezt már messziről is látni lehet. A sír előtt a földön egy lámpa. Minden bizonnyal mágiával van felerősítve, talán azzal is rejtették el és ezért nem látta meg más, de most látszik, feldereng, amikor ideérünk, én pedig megtorpanok. - Most már biztos... biztos, hogy ő az. Kérem... eltüntetné? - mindegy hogyan, de nem akarom látni. A pontos mása annak az asztali kislámpának, amit széttörtem a fején, amivel leütöttem és amiről azt hittem, hogy elég volt, de nem. Felkelt és elmenekült... bár erősebbet ütöttem volna! Bárcsak... megöltem volna akkor és ott!


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-21, 21:56


Harlow & Nathan


- Nem azért mondtam, csak…. tudja, mit? Felejtsük el, hogy megszólaltam, jó? – nem azért mondom ezt, mert gyerekes vagyok és félek, én csak nem rajongok a temetőkért és kész, valahogy nem tudom szeretni azt, ha halottak között járkálok, akik a földben vannak. Akkor se bírnám, ha nem lennének ott. Ez egy…temető. – Örülök, hogy így látja. Ezek szerint nem egy temetőben van az irodája, ugye? – mert ha be kell oda mennem, és valószínű egyszer meg kell látogassam őt az irodájában,akkor azért jó lenne az, ha nem lenne valami… rémisztő az egész hely. Igen, mert azért a kisugárzás számít, igaz? Szerintem legalábbis.
- Hát… talán mégis. Majd kiderül, igaz? – én nem is tudom, hogy most mit reméljek. Hogy itt legyen a fickó és elkapjuk, vagy, hogy ne legyen itt, és… nem is tudom, az anya sírjával ne tegye semmit, mert van egy olyan sejtésem, hogy aki ilyen beteg, az egy halott embert sem tisztel éppenséggel.
- Nem akarok ítélkezni, csak… nekem ez egy kicsit fura. Az én családom… nem az igazi családom, de jól felneveltek. – legalábbis én így látom, és szerintem annyira nem is vagyok rémes, persze ez nem azt jelenti, hogy ő az lenne, csak arra céloztam ezzel, hogy … nekem más volt a környezetem, amiben felnőhettem.
- Sajnálom… ez… szörnyű. – nem tudok igazából mit mondani, mert… mit lehetne mondani? Megerőszakolta őt a nagybátya, megölte az anyját, tönkretette, teljesen megértem, hogy elakarja kapni, én is elakarom, pedig nekem nem ártott, és nem is vagyok olyan szoros viszonyban Harlow-val, de… egy ilyen embernek nem kéne szabadlábon lennie. – Elfogjuk kapni. Vagyis…elfogja kapni, én pedig segítek önnek, amiben csak tudok. – most biztosan nagyon jót nevet magában, mert mégis miben segíthetnék én, igaz? Én csak egy újonc vagyok, sőt, még az se, mert diák vagyok, aki tanulni jött ide, szóval… igen, nem vagyok éppen az a nagy segítség. – A nagybátyja…lánya? Akkor ő a maga féltestvére? – na jó, ez már nagyon fura, ez teljesen..abszurd, nem igazán értem, hogy mégis hogy történhet meg egy ilyen egy családban, mert ezek szerint az anyja és a nagybátya viszonya elég…régre nyúlt vissza. Ez szörnyű, és… muszáj annak a rohadéknak egy dementor elé kerülnie, hogy felelhessen azért, amit tett. – De az jó, ha jól van, viszont… ha magával ezt tette, akkor… nem tudom, én azért nem bíznék abban, hogy a lányát ne bántaná. – a fickó nagyon beteg, ez már számorma elég világossá vált, szóval azért nem mondanám azt a helyébe, hogy… a húga olyan nagy biztonságban van.
- Rendben én… nagyon is sokra tartom magát, főleg azok után,amit elmondott, szóval… elhiszem, hogy elkapja. – és segítek benne valahogy, ahogy tudok, még ha sok mindent nem is tudok tenni. Akárhogyan is, de elhatároztam,hogy segíteni fogok neki, és ehhez tartom is magamat.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-21, 09:50




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Jól van, akkor az ön kedvéért, ha máskor ilyen helyre kell jönnünk, akkor a közelben találkozunk, nem idebent. - bólintok egy aprót. Ennyi engedményt tudok tenni, megjegyzés nélkül is. Nem vagyok én olyan, hogy mindenbe belekössek és megértem, ha nincs oda a temetőkért, egyszerűen csak gyorsabbnak gondoltam, mint hogy máshol találkozzunk, aztán együtt jöjjünk ide. - Ebben van valami, igen. -bólintok újra egy félmosollyal. Tény és való, hogy nem sokan vannak oda különösebben a temetőkért, de ez azért valahol érthető. Én se szeretek ide járni, főleg nem este, inkább csak akkor, ha meglátogatom a szüleim sírját, de azt is szigorúan nappal, de azért ezt meg szoktam tenni még a mai napig is időnként. Csak a sebeket nem akarok túl gyakran feltépni, mert akárhogy is, de az emlékeim nem túl szépek a halálukról.
- Így van, én is épp e miatt gyanakszom, hogy nem csak egy névtelen valakiről van szó. - maximum úgy értve névtelen, hogy más még nem tudja, hogy ki az, de én már sajnos sejtem. Bár ne így lenne! Sokkal jobban értékelném, ha kiderülne, hogy tévedek, hogy nincs igazam és nem a nagybátyám csinálja ezt az egészet és főleg nem... miattam. Ki tudja, hogy mi az ok, de mi van, ha pont azért tette, mert tudja, hogy auror vagyok, hogy az apám nyomdokaiba léptem, hogy veszélyes alakokra vadászom és ő pont azt akarja, hogy újra szembe kerüljek vele?
- Az apám sem volt tökéletes azért... sokat dolgozott, ivott is, de attól még nem érdemelte ezt és anyám... Szóval igen... furcsa a családom. - volt, igen csak volt, de mit lehet tenni? Az élet nem épp a legszebb sok esetben és igenis időnként még fura is. Az én családom pedig különösen problémás tud lenni sajnos. Kész csoda, hogy én... nagyjából legalább normális vagyok. A szavaira csak bólintok, tudom, hogy muszáj beszélnem erről az egészről, mert neki is problémát okozna, ha későn tudná meg... de attól még ugyanúgy nehéz ez nekem. Nem beszéltem még róla, nagyon régen nem mondtam erről senkinek semmit, csak anno a rendőröknek és itt ki is fújt.
Őszintén szólva épp e miatt is van, hogy nehéz ezt szó szerint kimondanom, de végül ő megteszi helyettem. Összeszorítom a számat, és csak sóhajtok egy hatalmasat, mintha ezzel próbálnám a zavaros érzéseket eltüntetni magamból, vagy függetlenedni ettől az egésztől. Aurornak kell lennem... úgy kell tennem, mint akinek semmi köze az egészhez. - Igen, ez a lényeg és akkor mondta ezt, szó szerint így... Ez nem lehet a véletlen műve. - én legalábbis nem hiszem. Ez... biztos, hogy okkal van, ő írta oda és nekem szólt és tudta, hogy csak én fogom majd érteni, de nem fogok pánikba esni miatta. Meg... meg fogom ezt az egészet oldani és elérem, hogy végre rács mögé kerüljön.
- A húgom? - sikerül kissé elkalandozni, valahol elveszni a múltban az emlékek között, ezért csak kissé késve fogok fel, hogy mit is kérdezett. - Igen ő... jól van. Elküldtem aznap este és már akkor ért vissza, mikor mindennek vége volt. Azt hiszem ő... a nagybátyám lánya, a vér szerinti és e miatt nem ártana neki. - legalábbis nagyon remélem. Akkor este ebben nem voltam biztos, de azóta is vele élek és egyre inkább tudom. A szeme... a szeme elárulja, a szemében a nagybátyám tükröződik vissza, ami nem valami kellemes dolog, nem csoda, ha nem töltök otthon olyan rendkívül sok időt.
- De képes vagyok kezelni ezt... leszek, és nem fog akadályozni minket a nyomozásban. - teszem végül hozzá egy fokkal határozottabban már. Tudnia kell, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot, mert... egyszerűen nem okozhat és kész. Nem szabad hagynom, hogy elérje, amit akar, hogy megfélemlítsen, mert tudom, hogy az a célja.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-17, 16:18


Harlow & Nathan


- Igen, de… úgy talán kevésbé lett volna ez ilyen hátborzongató. – rántom meg a vállamat, ahogy körbenézek a temetőben. Na igen, nem szeretem a temetőket finoman szólva sem, de jogos, így is úgy is be kellett volna jönni, bár talán azért lett volna jobb az, ha nem itt találkozunk, mert akkor nem kell a sírok között keresgélnem őt, hanem egyből jöhettünk volna. – Hát, szerintem aki egy kicsit is normális az nincs oda értük. – de persze tudom, hogy mit mondana, ha mondaná. Azt, hogy szokjak hozzá, mert nem tudhatom, hogy mikor kell olyan helyre mennem, ahova amúgy nem akarok. Nem siránkozom én, de azért nem kell örülnöm annak, hogy most itt vagyok, igaz? Mármint nem annak, hogy Harlow-val, csak a temetőnek nem örülök. – Hát, akkor nézzük meg, elég kevés az esélye annak, hogy valaki pont az anyja sírját akarja nézegetni. – na igen, így azért elég esélyes az, hogy a nagybátyja járt itt, bár még mindig nem fér a fejembe, hogy minek is jött ki ide, és miért kockáztat. Oké, szeret játszani az aurorokkal, de azért ez így már kicsit túlzás, és előbb-utóbb ő is hibázni fog, annyira azért nem lehet öntelt, hogy ezt ne tudja. Vagyis…de , legyen csak ennyire öntelt, mert így elkaphatjuk.
- Ne vegye ezt rossz néven, de elégé…fura volt ebből a tekintetből a családja. – legalábbis nekem ez jön le, mert az anyjának viszonya volt a férje testvérével aki egy pszichopata, mint kiderült, erre a férje halála után még együtt is van vele, és végül meg is ölik őt. Ez…kissé betegesen hangzik. – Persze, ezt megértem, de… muszáj. – igen, muszáj, mert ha nem tud róla beszélni, akkor cselekedni is nehezen fog, márpedig nem akarja, hogy elvegyék ezt az ügyet tőle, igaz? Én sem akarok ehhez hozzájárulni, én mindig is úgy voltam vele, hogy  a személyes indítatás az szerencsés, semmint hátráltató.
- A szöveg? Miért? – azt sejtettem, hogy amiatt lehet, elvégre utána kezdett el nagyon furán viselkedni, aztán léptünk ugye le a helyszínről, de így akkor már nem csak lehet, hanem biztos, hogy az a szöveg vitte őt arra a következtetésre, hogy a nagybátyja műve ez az egész, és így lépéselőnyben van más aurorokhoz képest Harlow. A szavaira kicsit homlokráncolva nézek rá, mert nem egészen akar egyből leesni, hogy mégis mit akar ez alatt érteni, és jelen pillanatban még csak ott tartok amúgy is, hogy az anya miként is halt meg. Nem mondom, hogy normális családja volt, azt kell, hogy mondjam…messze volt kicsit a normálistól.  – Várjon, úgy érti, hogy a nagybátyja… megerőszakolta magát? – igen, kissé bizonytalanul kérdezek azért rá, mert… hát  igen, kissé tapintatlannak is érzem most magam, és elég erősen meg is lep a dolog,mert… nem igazán számítok erre, ez azért elég durván hangzik, és ha nem utáltam volna eddig is a nagybátyját, akkor…akkor aztán most igen. – A húga… ő jól van legalább, igaz? – mert ha kiderülne, hogy a húgát is elkapta a nagybátyja, akkor az aztán tényleg bizonyítaná, hogy… nem nekem volt nehéz életem.  
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-15, 11:57




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

- Akkor is be kellett volna jönnünk nem igaz? Tehát... majdnem mindegy. - amúgy se tudhatja, hogy mikor lesz majd még olyan pillanat, amikor kénytelen lesz majd temetőbe menni, vagy egyéb számára nem tetsző helyre menni egy bűnügy miatt. Sajnos az élet már csak ilyen, elhiheti, hogy nekem még annyira sincs kedvem itt lenni, mint neki. Az egész ügyhöz nem sok van, de túl sokat nem tehetek ellene, sőt... pont azért kell a végére járnom, mert közöm van hozzá, mert... túlságosan sok veszélyt rejt ez az egész másoknak is. Nem hagyhatom, hogy bárki olyan sorsra jusson, mint én. - Elhiheti, hogy én se vagyok oda értük. - teszem még hozzá egy azt hiszem bátorító félmosollyal. Én se szívesen vagyok itt, de ha egyszer most itt van dolgunk, akkor itt van dolgunk, nem tehetünk mást, bármennyire is jó lenne. - Nem tudom, csak, hogy jár itt valaki és az nem rokon volt, ez biztos. - rázom meg a fejemet. De az okokat én sem tudom, pont e miatt kell megnézni, hogy mi a helyzet, mert nem tudom, hogy jelenleg mégis hogy állunk. Úgy érzem, hogy a nagybátyám folyamatosan lépéselőnyben van és ez nem jó, főleg akkor, ha tényleg ő az. Muszáj elérnünk, hogy valahogy mi kerüljünk fölénybe és talán nem tud róla, hogy ide jövünk, vagy... nem mostanra számít rá. Bármi, csak túl kell járni az eszén, ehhez viszont minden részletet ismerni kell. A szavaira már csak lassan bólintok. Így van, nem lenne jó, ha gond lenne a sírral, de én mégis csak attól félek, hogy nem erről lesz szó... nem csak erről.
- A nagybátyám nem tűnt problémásnak számára legalábbis és viszonyuk volt már az előtt, hogy az apám meghalt. - az egészről végig igyekszem tárgyilagosan beszélni, mintha tényleg nem is rólam lenne szó, így sokkal könnyebb, másképp... túlságosan magával ragadna ez az egész és még nehezebb dolgom lenne. Már az is régen rossz, ha egy olyan ügyben nyomozol, amihez közöd van, nem véletlenül szokták az ilyeneket elvenni tőlünk, de... ezt nem adhatom másnak, mert egyértelmű a jelzéseivel is, hogy nekem szánja őket. Más talán az életben nem is kapná el, de talán velem szemben majd hibázik... hiszen egyszer megtette már, egyszer már le tudtam győzni, pedig akkor még csak egy reszkető tini voltam. - Nem... nem tolakodó Nathan, csak erről nehezebb beszélnem. - kis szünetet tartok, amíg a sírok között haladunk. Valahogy ösztönösen még a hangomat is lehalkítom, pedig itt aztán nem zavarhatunk meg senki sem, mégis csak egy temetőről van szó, ahol mindenki halott, nem fogjuk őket felébreszteni a beszélgetéssel, ahhoz pedig elég késő van, hogy egyébként se zavarjunk meg mást, látogatók sincsenek, legalábbis a közelben nem. Végül csak sóhajtok egyet, a kezeimet pedig a kabát zsebébe süllyesztem, hogy ne látszódjon, ahogy az ujjaim kissé talán görcsösen szorulnak ökölbe. Valahogy le kell vezetni az idegességet és máshogyan most nem megy.
- A hasonlóság csak egy dolog... az alapján még nem volt egyértelmű, de a szöveg, amit talált az ágy alatt... egyértelművé tette. - nagy levegőt veszek és beszéd közben csak az utat figyelem, magam elé nézve. Azt hiszem tisztában lehet azzal, hogy amit mondani akarok az olyasmi, amiről nem tudnak túl sokan... sőt. - Anya nem véletlenül halt meg, nagybátyám lökte le a lépcsőn, mert anyámnak végre leesett, hogy nem csak fogadott lányaként néz rám az a... - rövid szünetet tartok. Lassan elérjük a célt, de attól még be kell ezt fejeznem. Tudom... csak nem megy könnyen. - Mikor meghalt épp akkor ért haza a húgom, én pedig nem engedhettem be a házba. Elküldtem... ott maradtam vele, és akkor mondta ezt, amikor nekem esett. Azt a szöveget nem írhatta oda más... csak ő... és nekem szólt. - és tudom, hogy csak egy lépés, hogy ezzel is kínozzon, hogy összezavarjon, de nem fogom hagyni. Felnőttem, erősebb vagyok és akkor is le tudtam ütni, kénytelen volt elmenekülni és... most is el fogom érni, hogy végül alul maradjon, de el én!


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-14, 10:44


Harlow & Nathan


- Jól van, megértem, hogy itt van dolgunk,de… tudja, találkozhatunk volna mondjuk a temető előtt. – rántom meg a vállamat. Na igen, nem éppen a sírok között volt kedvem mászkálni, de hát mindegy, ő mondta, hogy ez nem számít, mert itt van dolgunk, és én inkább akkor befogom, nem akarom, hogy ebbe most belekössön. – Csak tudja…nem szeretem a temetőket. – na igen, Amy halála elégé betett nekem is, Joey-nak is, ő eljár a temetőbe, én nem tudok, nem megy, a temető olyan, mint az alvilág, a halál birodalma, és nekem nem olyan könnyű ide belépni, úgy érzem magam, mint élő a holtak közt. – Mi? Mégis… mi oka lenne oda mennie a fickónak? Nem úgy, emlékszem arra, amit mondott, de… - de miért jönne vissza a sírjához? Letenni a tiszteletét? Erősen kétlem, az ilyenek nem szoktak ilyet csinálni, bár…talán csak játszik velünk, az üzenetnek is ez volt a célja gondolom, legalábbis elég esélyes, nem? – De értem, rendben, akkor nézzünk utána, nem lenne jó, ha… tönkretennék a sírját. – nem azt mondom, hogy nem lenne jó, ha találnánk ott valakit,mert minden bizonnyal az lenne most a legjobb, igaz? Legalábbis szerintem, mert így meg lenne a tettes, akit már elég régóta üldözhet ezek szerint. Talán…itt a lehetőség, hogy elkapja.
- Igen, az már lejött, hogy elégé…beteg ember volt. – mondom az ő szavait megismételve, mert azért én ennél jóval cifrábbat is tudnék mondani a nagybátyjára, de maradjunk annál, hogy beteg volt, ez tökéletesen igaz is, de egy valami azért meglep, és erre végül is rá is kérdezek. – Az anyja…hozzáment a nagybátyához az apja halála után? – lehet, hogy félreértettem valamit, de ha nem, akkor ez egy kicsit…nagyon fura nekem, mert … nem tudom, ha nekem lenne egy testvérem, nem akarnám, hogy a halálom után a feleségem hozzámenjen, de hát Harlow mondta, hogy elégé beteg a nagybátjya, szóval… nem kéne meglepődnöm. – De…. honnan tudja, hogy a nagybátyja a tettes? – pillantok rá kérdőn. Nem tudja, vagyis sejti inkább gondolom, de mégis miből? Mert azért a nők hasonlósága az anyával kevés, nem? Legalábbis szerintem ez mint bizonyíték nem rossz, de nem állja meg a helyét, Joey is sokszor mesélt ilyen emberekről , mint a nagybátyja. – Azaz…a halott nők hasonlósága kevés, nem? Biztos van valami, ami alapján többre következtet. – na igen, ebben biztos vagyok, hogy van valami a háttérben, talán azaz üzenet, akkor kezdett el elég furán viselkedni, bárt nem tudom, hogy mire akart célozni azzal a nagybátyja, valószínűleg csak Harlow tudja. – De persze… bocsásson meg, ha tolakodó vagyok. -  kérek elnézést. Na igen, nem akarom, hogy úgy érezze áskálódom a múltjában, mert semmi közöm sincsen hozzá, és azt mondd el róla, amit ő akar, amennyit akar, én pedig nem fogom erőltetni, mert nem lenne értelme, és jogom sincsen ehhez.  
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-11, 13:50




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

Tudom én is, hogy nem a legjobb találokzó hely egy temető, de most itt van dolgunk, ezt majd ő is meg fogja érteni, amint ideér. Nem gondolnám, hogy sokat fog késni, legutóbb is pontos volt és őszintén szólva amúgy is én voltam az, aki megvárattam kissé őt azzal, hogy nem szóltam neki időben, de... nem volt választásom. Előbb kellettek az infok, rendbe is kellett tennem magamban mindent, mert az neki sem hasznos, ha a kiborult verziómmal kell beszélnie, és volt azért néhány órám, amíg finoman szólva is ki voltam bukva mindenre és mindenkire. Komolyan úgy érzem, hogy finoman szólva is igazságtalan velem az élet, hogy ha újra szembe kell kerülnöm a nagybátyámmal. Egyszer már sikerült elüldöznöm, de nem biztos, hogy ez újra menni fog, hiába vagyok már erősebb és felnőtt is egyben. A gyerekkoromat tönkretette és most úgy tűnik, hogy a felnőtt éveimet is meg akarja keseríteni, pedig a múltból kísértő emlékek már így is épp eléggé megnehezítik a dolgomat.
Amikor meglátom a távolban csak egyszerűen intek neki, mosoly és minden egyéb nélkül. Nem ellene szól, egyszerűen csak jelenleg van elég gondom, a mosoly nem fér most bele főleg hogy nem valami vidám helyre érkeztünk. - Tudom Nathan, de most itt van dolgunk. - biccentek is neki, hogy jöjjön szépen utánam. Tudom a járást minden évben kijövök ide a húgommal együtt, bár ő az utóbbi években néhányszor kihagyta. Valahogy meg tudom érteni, ez is a lázadásához tartozik talán és persze neki sem könnyű ez, még ha vannak dolgok, amikről egyáltalán nem is tud. - Valaki járt a szüleim sírjánál a temető őr szerint. Meg kell néznünk, hogy minden rendben van-e, vagy... nem is tudom, jobb, ha utána nézünk. - ez is fontos lehet, mert ki tudja, talán az egész tévedés, talán nem úgy van, ahogy gondolom és akkor nincs semmi gond. Csak nem lenne képes rá, hogy még a szüleim sírját is feldúlja, vagy... csak azért volt itt, mert nem is tudom valamit akart itt, hagyni nekem valamit, mert tudta, hogy eljövök majd? Sok a kérdés és választ tudom, hogy csak akkor kapunk, ha mindennek utána nézek.
- Fontos tudnia, hogy a nagybátyám... beteg ember volt, bár azt hiszem ez már nyilvánvaló. Gyerekkoromban megölte az apámat, bár először úgy tűnt véletlen volt, aztán... ahogy már tudja néhány év házasság után anyát is. - röviden és még mindig nem a részletekbe bonyolódva, pedig tudom, hogy ezt is el kell majd mondanom, no meg, hogy mi is az, ami a leginkább utal arra, hogy nagybátyámról lehet szó. A halott nők hasonlósága még nem biztos, hogy egyértelműsíti ezt, és ha Nathan elég okos, akkor erre rá is fog jönni, akkor pedig kérdései lesznek. Én viszont addig időt nyerek, hogy aztán majd el tudjam neki mondani az okokat. Nem lesz egyszerű, hiszen ezektől az emlékektől elsősorban megszabadulni szeretnék, de... úgy már eleve nem tehetem, ha mások halhatnak meg e miatt.


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-07, 19:28


Harlow & Nathan


Nem mondom, hogy elképesztően izgalmas napjaim voltak, mert a legkevésbé sem nevezhető izgalmasnak azaz utóbbi két nap, ami eltelt mióta először mehettem terepre. Persze, reménykedtem eleinte abban, hogy majd szól, mert pont olyan embernek tűnt Miss Williams, aki egyből neki ugrik a dolgoknak,de miután már két nap eltelt…nos nem igazán reménykedtem,ennyi idő alatt csak találnia kellett volna valamit, és persze felmerült bennem az is, hogy mi van, ha ez az egész nem volt több, mint hitegetés? Lehet, hogy a legkevésbé sem örül egy koloncnak, és inkább ily módon lerázott engem,de…tuti,hogy nem én leszek az, aki majd még teper is, ha így történt.
Végül megjön a levél, és azért megörülök, mert akkor ezek szerint még sem arról volt szó, hogy csak úgy leakart engem gyorsan koptatni,mert hallottam már az egyik diáktársamtól,hogy az a férfi, akihez őt osztották be, simán csak lekoptatta, szegény lány most elégé ki van, akartam vele beszélni,de a dologból végül nem lett semmi, meg… végül is munka van, nem? Nekem is jelenésem van egy… temetőben. Na igen, ahhoz nem igazán van érzéke Miss Williams-nek, hogy miként válaszon megfelelő találkozó helyet, mert egy temető elégé…sötét és nyomasztó erre a célra, nem is beszélve arról, hogy valaki egy temetőben mindig meghal még mielőtt odakerülne.
Joey persze időközben érdeklődött arról, hogy mennek a dolgok, én meg írtam is neki egyből, adott tippeket, amiket nagyra értékelek, de… mások a muglik és a varázslók szokásai ezen a téren. Ezen a téren is. Máshogy dolgoznak, másféle embereket üldöznek, de kitudja, talán egyszer hasznát fogom venni annak a rengeteg mindennek, amit Joey-tól tanultam. Szeretné nagyon, ha ez sikerülne nekem, szerintem már ő is elfelejtette azt, hogy az igazi apám valahol távol van. Joey nevelt fel, az én számomra ő az apa, ő segített a leckékben, ő tanított meg úszni és biciklizni is. Apám…ő sehol nem volt ekkor.
Közben megérkezek a temetőbe. Egyszerűen öltöztem, farmer és póló, felülre pedig egy fekete vászonkabátot vettem, a pálcám a farzsebemben figyel, ha esetlen szükség lenne rá, és azért gyorsan lépkedek keresztül a sírok között, szememmel közben fáradhatatlanul keresem az én mentoromat és rendkívül megkönnyebbülök mikor megpillantom végül. – Üdv! Tudja… nem éppen a legbarátságosabb helyet sikerült választania. – na igen, utálom a temetőket, mégis ki ne utálná? Itt minden a halálra emlékezteti az élő embert, egy normális valaki pedig nem igazán szeret foglalkoznia  halállal, de gondolom csak van valami oka annak, hogy pont ide hívott engem, szóval…figyelek minden szavára, de közben azért a környéket is pásztázom.
Vissza az elejére Go down
Harlow Elizabeth Williams
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 31
ϟ Hozzászólások száma : 47

TémanyitásTárgy: Nathan & Harlow - Csapdában 2015-03-07, 17:45




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nathan & Harlow

Rettenetesek voltak az utóbbi napok éjszakái. Nem mondanám, hogy túl sokat aludtam, de hát meg van ennek az oka, túlságosan sok volt a pocsék álom és a múltból visszaköszönő emlék, ami nem igazán segített ebben. Rengeteg aktát néztem át, minden előző ügyből, hogy meglássam az összefüggéseket és attól félek, hogy tényleg igazam van, és ha igen, azt egyelőre még fogalmam sincs, hogyan leszek képes majd kezelni. Jelenleg úgy érzem, hogy túl nagy rajtam a nyomás, és minden áldott nap olyan érzésem van, mintha fojtogatna az a rengeteg emlék. Ezért nem is jeleztem semmit Nathannek sem az utóbbi két napban. Egyszerűen képtelen voltam rá és akkor akartam szólni neki, amikor már biztos vagyok abban, hogy igazam van.
Üzentem neki, hogy hol találkozzunk. Talán nem a legjobb választás egy temető, de a hír után, amit késő délután kaptam azt hiszem nem sok választásunk van, mint hogy megnézzük a helyet. Az után, hogy a gyanúm beigazolódni látszott üzentem a helyi temetőbe, ahol anya és apa is nyugszik, hogy figyeljenek a sírra és... ahogy sejtette valaki látogatást tett ott, aki nem én voltam és nem is a húgom, semmiféle rokon, akiről tudnám, hogy joggal nézhetné meg a sírjukat. Egy vadidegen pedig nem kódorog csak úgy véletlenül arra.
A nap már lassan lebukik a látóhatár mögött, én pedig lassú léptekkel közeledem a temető bejáratához. Nincs nálam virág, vagy hasonló, ebből... mondhatni már kinőttem. Természetesen szoktam hozni ilyesmit a sírjukra időnként, de nem túl gyakran van időm ezzel foglalkozni és most sem e miatt vagyok itt. Meg akarom nézni, hogy minden rendben van-e itt és azt hiszem a hely talán a maga morbid módján tökéletes lesz arra, hogy elmondjak fontosabb részleteket is Nathannek, minden olyat, amire szüksége lehet, hiszen, ha nem tudja a múltam részleteit, akkor nem is fogja megérteni, hogy miért van rám ez az egész olyan hatással, amilyennel. Egy társ pedig csak akkor tud megbízni benned, ha pontosan tudja, hogy mire számíthat, miféle reakciókra. Én sem ismerem még őt eléggé. Kezdő még, de a legutóbbi helyszínelést is elég jól viselte, úgyhogy reménykedem, hogy a továbbiakban is jól kezeli majd, az újabb infokat is. Egyszerű dolgom van, szimplán csak úgy kell beszélnem vele, mintha nem engem érintene az ügy, mintha egy másik ember életéről lenne szó. Jobb, ha én vázolom fel, mintha a rendőrségi aktát hoztam volna el, és azt kell átolvasnia, no meg ha azt kikérem magamra vontam volna a figyelmet és az sem hasznos most, bár... ha tényleg róla van szó, akkor tisztában lehet vele, hogy én már tudom, hogy kicsoda... Beteg játékot játszik, de nem fogom engedni, hogy újra félelmet keltsen bennem, nem lehet!


a vadász lesz a
zsákmány?
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Van az úgy, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Harlow - Csapdában

Vissza az elejére Go down

Nathan & Harlow - Csapdában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» -=Sima Jutsuk=-
» Hikari Ayame
» Irina S. Harlow

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-