Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Ágyúgolyófutam - Roxfort módra!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 342

TémanyitásTárgy: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-02-13, 17:56

First topic message reminder :


Ágyúgolyófutam - Roxfort módra!

[You must be registered and logged in to see this image.]
Másfél évvel a Sötét nagyúr bukása után végre úgy tűnik, a mágusvilág fellélegezhet. A tanév idén is zavartalanul telik, bár a biztonsági óvintézkedések még mindig élnek, az iskola vezetése kész egy kicsit lazítani, és játékot szervez a gyerekeknek. A gyerekeknek, aki többségében mégis fiatal felnőttek lassan. Ezért amit az igazgató meghúz korhatárnak az a hatodik évfolyam, akik már túl vannak az RBF-en. A Ravaszt még nem volt szükséges letenniük, ám miután felnőtt kiséretet nem kapnak, nekik kell boldogulniuk. A jelentkezőktől kértek természetesen szülői hozzájárulást, ám miután ez megtörtént nem volt akadálya, hogy beavassák őket a dolog menetébe. A Roxfortból kell eljutni egy távoli célig, amelyről elsőre még nem sok fogalmuk van, csupán a nyomokat kell majd követniük. Lesznek hamis nyomok is. Nem árt csapatban dolgozniuk, ám végső győztes csak egyetlen lehet. Esetleg dobogó, tehát előfordulhat majd, hogy egymás ellen kell fordulniuk. Itt most kiderül, hogy ki a barát, ki az ármánykodó ellenség. Az első nyom, amit megkapnak, a tiltott rengetegben található barlangrendszer, ahol majd ha ügyesek, megtalálhatják a következő kulcsot. Úgy kell készülniük, hogy meleg ruházatot, hátizsákban, élelmet, és ha szükséges, költőpénzt is vinniük. Ha úgy vélik, egymás elől is titokolhatnak gyanukat, nyomokat, a kérdés, hogy ki mire jut majd... Az indulás napján maga az igazgató várja őket a bejárati csarnokban, hogy szóljon pár szót.
- Ne feledjétek, a pallérozott elme nem egyenlő a jósággal. Figyeljetek egymásra, sosem tudhatjátok, mi is jár társaitok fejében. És most sipirc! Egy nagy adag békanyállal kívánok nektek! - Hümmög mosolyogja, majd intésére megnyílik előttük a kapu, mintha holmi Gyűrű Szövetsége. Csak épp itt tíz utitárs, nem pedig kilenc. Lehet, hogy máris csökkenteni kéne a konkurenciát?

//A határidő péntek 20.00. Egymásra ne várjatok, sorrendet nem feltétlenül kell tartani, hogy ne akasszátok meg egymást, viszont ahol fontos dolognál muszáj egy adott karakternek írnia, ott iparkodjon. És légyszives ne péntek koradélután kapjak 10 hozzászólást, mert röviduton csökkentem a létszámot *kacsint* Csőre tölts!//


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-17, 10:55


Ágyúgolyófutam


- Nem, de ha közben Dumbledore hangját hallom, akkor már elgondolkodtató a dolog.
Ezt igyekszem úgy mondani, hogy csak Lavender hallja, mert egyelőre nem tudom, ki mással lenne még célszerű megosztanom a dolgot. Lavban megbízom, és kész, bár a jelek szerint tök dilisnek néz, hogy ilyen nyugisan nyúlkálok mindenféléhez. Nos, lehetséges, hogy a megfontoltság képességének nem igazán vagyok a birtokában. A reakciójára a végén felkuncogok.
- Oké, akkor maradunk fenn, és… nem akarom elképzelni, mit művelne, ha nem kapna vissza egyben.
Annyira azért már ismerem Uthert, hogy biztos lehessek benne, tombolna, ha bajom esne, és nem ő okozza azt. Igazság szerint, jelenleg ez tökéletesen hidegen hagy, aggódjon csak egy kicsit, ráfér.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy a gyűrű nem ártalmas, igen, nekem elég annyi, hogy Dumbledore szavai kísérték, felhúzom az ujjamra. Hallom ugyan, hogy Lavender mit makog valami idióta név kíséretében, de épp azzal vagyok elfoglalva, hogy a csapda mellékhatásait elűzzem, amit ő aktivált. Eszem elszáll, remélem, a bőröm nem ég meg, az nagyon ronda látvány lenne…
- Glaius!
Pöccintek felé, és szerencsére sikerül eloltanom, elvégre még idejében kiszúrtam, de kissé bosszúsan nézek a megfeketedett, néhol elporladt taláromra. Még jó, hogy két ugyanilyen akad még a szobánkban.
- Te megvesztél? Ez marhára nem szép...
Ismerem a barátnőmet, szóval megrázom kicsit a karjainál fogva, ne viduljon már, csapdába lépett, ez komoly, nagyobb baj is lehetett volna, nem feltétlenül velem, hisz általában azokat éri a csapda, akik aktiválják. Ha tovább jár valahol máshol, nem szívesen ugyan, de kap az arcába egy kis vizet az Aguamenti bűbáj segítségével. Közben azon gondolkodom, ki a jó élet lehet az a Roman Jacunev.
- Figyelj oda jobban, lehetett volna valami sokkal komolyabb is.
Fedem meg, de talán sejti, hogy több benne a féltés, mint a valós haragom. Ekkor jut időm koncentrálni valami egyébre is, a gyűrűt vizsgálgatom, és a tenyérnyomra is visszanézek.
- Pszt.
Intem le gyorsan, ha esetleg magához tért volna, mert ha túl sokat csacsog, akkor nem fogom hallani, amit kellene, mert bizony megjelenik előttem a professzor arca, amit azt hiszem, senki sem lát rajtam kívül, én pedig ámulva hallgatom a szavait. Végül Lavender füléhez hajolok, hogy belesúgjam, amit megtudtam. (pm)
Aztán megyek is tovább, mintha mi sem történt volna, még mindig mérlegelnem kell, ki fogadjak olyan szinten a bizalmamba, hogy ne fenyegessen az a veszély, hogy „hátba szúr”. Cho-ból és Kyleból semmi ilyesmit nem néznék ki, de egyelőre kivárok. Jó volna tudni, hogy esetleg más is elmondja-e a tapasztalatait, avagy mindenki inkább magának őrizné meg. Gyorsan kell majd döntenem, egyelőre azonban irány tovább, ám határozottan hamar rájövök, hogy valami már megint nem stimmel.
- Mi az isten haragja ez? Hahó? Lavender? Jól vagy?
Nem hiszem el, most mi legyen? Látom, érzem, hogy mit kellene tenni, de… fogalmam sincs, mi lenne a jó. Igyekszem gyors fejszámolást végezni, kisakkozni, hogy vajon ki mit tenne, aztán aszerint cselekedni.
Vissza az elejére Go down
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-15, 19:48

Ágyúgolyófutam


[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy érzem, hogy megérik számomra azok a különórák, tényleg gyorsabb vagyok, mint voltam és az a furcsa lény, ami rám támadt is a földön végzi. Ahogy nézem, nem teljesen olyan, mint egy denevér, nem is igazán tudnám megmondani, hogy mihez hasonlít, de az éles karmok… nos, azok feltűnnek, így miközben mindenki mással van elfoglalva, pár metsző bűbájjal lemetszem a karjait és szépen a táskámba süllyesztem, még jók lehetnek valamire, mert bár akad nálam egy tőr is, sose lehet tudni. A baziliszkusz foga is méreggel van átitatva, ha szerencsém van, itt is lehet még hasonló, jobban viszont most nincs lehetőségem átnézni, hiszen vannak odalent, akik segítségre szorulnak és kis idővel később csatlakozom is hozzájuk, valamiért az a járat szimpatikusabbnak tűnik, bár Chot sajnálom, de mégis, ez egy egyéni küldetés, tudom, hogy megérti, hogy nem ellene van mindez.
Jól esik Fred segítsége, így kedvesen mosolygok rá, amikor segít a mászásban, majd ahogy sikerül leérnem, felfogom ám érdeklődő kérdését. Meg tudom érteni, hogy kíváncsi, ki ne lenne az egy támadó lényre?
- Nem igazán tudom behatárolni, hogy mi volt az, de éles karmai voltak és láthatóan a barlangokat kedveli. – a mérete elég nagy volt, azt ő is kivette szerintem, de sajnos többet most nem tudok neki segíteni, inkább megindulok velük együtt a járatban, a Lumost használva természetesen, hiszen nem ártana látni is valamit és felzárkózom a többiekhez, nem akarok lemaradni, így felfigyelek arra a bizonyos órára is, ami Fred-nél van.
- Hol találtad? – kérdezek rá kíváncsian, miközben azért feltűnnek nekem is a számok,de amikor tekergetni kezdi a fiú, inkább egy pár métert ellépek tőle, nem szeretnék véletlenül se bajt, és hát semmi mágikus kütyüben se lehet megbízni így ismeretlenül szerintem. De azért még bármikor jól jöhet, lehet, hogy valamit nyit majd, ahogy Hermione is utal rá, így csak halkan, szinte magamban hümmögök az órát fürkészve fél szemmel, de figyelek az útra is, az előbbiből kiindulva tudom, hogy az nem árthat. És ahogy a Griffendéles lány ismét megszólal, úgy pillantok felé, megvizsgálva a vizet én magam is.
- Nem is tudom, talán igazad van. – bólintok rá, mert végülis miért ne? De nincs időnk megindulni úgy hiszem, hiszen feltűnik egy furcsa, mágikus fal, melynek erejét lehetetlenség nem észrevenni, így lassítok, miközben a lilás, derengő kaput vizsgálom szép szemeimmel és eközben az is feltűnik természetesen, hogy teljesen egyedül vagyok. Nem! Biztosan nem vagyok egyedül, csak valamiért nem érzékelem a többieket és hamarosan azt is tudom, hogy mit kell majd tennünk. Igazán nehéz a feladat, mivel olyan emberek indultak el ezen a versenyen, akik közül sokakat nem ismerek, így fogalmam sincs, hogy ki miként döntene, csak pár emberről van sejtésem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-12, 21:32




Ágyúgolyófutam



Annyi ilyen versenyen vettem már részt, hogy szerintem két kezemen nem tudnám megszámolni. Mindig élek a lehetőséggel, mert hajt előre a versenyszellem. Nem tudnám elképzelni úgy az életemet, mint ahogy azt pl. Kyle éli. Ő ha kell elvan egész nap a kastélyban és mást sem csinál azon kívül, hogy magára haragít pár seggfejet,  megmutatja milyen balfék és… belefejel a Griff-szarba. Nem. Nekem szükségem van kihívásokra, mozgásra és győzelmekre, dicsőségre. Kell az, hogy az emberek legalább elismerjenek, ha már fel nem néznek rám. Szeretnék valamivel kitűnni, mert… egyszerűen ilyen vagyok. Mindig is hajtott a megfelelési kényszer, az, hogy megmutassam másoknak mit tudok, mire vagyok képes. Nem szeretném úgy végezni, mint ahogy általánosságban a vén trottyok… mély lelki fájdalommal az ágyban feküdve mesélni  olyan izgalmakat az öregotthonban, hogy meg tudtam rágni a szalonnát az új protkómmal. Nem, én úgy gondolom többre vagyok hivatott ennél. És ha kell, akkor inkább ássanak el fiatalon az miatt, hogy veszélybe sodortam magam… mert ugye meghalni mindenki tud, igazán élni viszont csak kevesen. Én pedig azon kivételesek közé tartozok, akik magasról tesznek rá, hogy milyen kínokkal járhat egy-egy ilyen varázsverseny például. Ha megmutathatom mindenkinek, hogy jobb vagyok, mint ők, akkor mindent bevállalok.
Még akkor sem futamodok meg, amikor azt kell látnom, hogy a tesómat majdnem felnyársalják a karók. Akkor szimplán csak megkérdőjelezem a verseny kitalálóinak épelméjűségét. Mert az még oké, hogy akadályokat tesznek… de ez például kurvára életveszélyes. Ha Kyle nem kerülte volna ki a karókat, akkor most valószínűleg  húzhatnám ki a seggéből őket. Vagy rosszabbik esetben szervezhetném a temetését. De az biztos, hogy ha ilyesmi történt volna vele, akkor… Dumbledore fejét használnám céltáblának.
Miután a továbbiakban sikeresen lemaradok a többiektől, sikerül felfedeznem egy új járatnak tűnő… valószínűleg „zsákutcát”. Legalábbis nekem az jön le, hogy valami ilyesmiről van szó.  Ugyanis amint ideérnek a többiek is, kiderül, hogy ez az egész nem vezet sehova. Túl rövid ahhoz, viszont én attól még benézek, miután megbizonyosodtam róla,hogy nem fog semmi sem felzabálni, ha behajolok.  Illetve azért hátra-hátra pillantok időközben, hogy nem-e jön hozzám az a mutáns állat, amit talált Cho… ha egyáltalán ő találta.
Amint benézek lyukba, oldalt megpillantom a fiolát. Csak az a gond, hogy mire örülni tudnék neki, hogy én találtam meg, már kb. el is tűnik mindenki … nem marad más csak egy kicseszett kapu. Egy lilásan pulzáló valami, aminek a túloldalán egy gomb van. –Most mit csináljak? –teszem fel a kérdést magamnak, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy nem olyan egyszerű ez az egész, hogy csak megnyomom és kész.  Bár szívem szerint azt csinálnám…



x music x 418 x made by x
Vissza az elejére Go down
Hermione.Granger2
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 60

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-12, 21:29


Ágyúgolyófutam
[You must be registered and logged in to see this image.]


Míg a többiek csatlakoznak és átbeszélik a történteket, addig én összeszedve magam immár valóban körbetekintek a pálcám kínálta fény segítségével. Szerencsére óriáspókot, denevért vagy hasonló ijedelmet nem látok a hűs falakon, viszont egy idő után szembetűnik egy apró csermely. Érdekes, hogy eddig fel sem tűnt a víz csobogása. Még ha kicsi is, akkor is van egy apró neszezése. Vagy lehet a barlang olyan különös akusztikával rendelkezik, hogy ezt elnyomja?
- Nézzétek! Talán érdemes lenne követni a vizet. Valahonnan csak ered avagy valahol csak kifolyik - vetem fel a többieknek. Igen, talán mutatja a kivezető utat, egy olyan ösvényen, amelyet magunk nem igen fedezhetnénk fel egyébként. Meglehet olykor a vízben kell gázolni, de csak megoldjuk. Jessamine bokájának még jó is lehet a hűs víz.
Bár nem áll szándékomban előre törni, igazából nem is a győzelem hajtott ebbe a kalandba, inkább a kíváncsiság, kissé előrébb sétálok, vizsgálgatva az alagút száját, amerre a víz folyik. Nem akarok elválni a többiektől, persze rájuk akaszkodni sem. viszont Dumledore legutóbbi mókáján, amint részt vettem nem volt túl sikeres, mikor klönválásra kényszerültünk. hiszem, és Harry-ékkel már sokszor megtapasztalhattam, hogy a csapatmunak jóval célrevezetőbb, hisz kiegészítjük egymást. Ami nekem nem sikerül, sikerül a másiknak és viszont.
Ugyanakkor bármennyire is nem szándékoztam elválni, még is az tűnik fel egy idő után, hogy nem hallom a többiek hangját, szöszölését. Pedig alig léptem odébb egy-két métert. Itt hagytak volna? Szó nélkül? Valahogy kétlem...
- Hahó! Itt vagytok? - fordulok körbe, ám pálcám hiába töri át a sötétséget, nem látok senkit. Igazából a látvány sem olyan, mint volt. Mintha egy különös, áttetsző fal venne körül...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fred Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 256

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-12, 21:17


Ágyúgolyófutam
Roxfort módra

*Vigyorogva fordul vissza a fal felé ereszkedés közben a pókos ugratása közben, s ez menti meg attól, hogy épp időben észleli a csapdát, mit szerencsétlenül aktivált és félre tudott siklani előle. Hiába no, a hülyéknek mindig szerencséjük van, nem?*
- Ez azért magaslabda volt most, Hermione, de megúsztad! *Igazából Fred úszta meg a kihegyezett karót, Hermione csak azt, hogy Fred nem élt a kezdeti mágiatrükkel ismét, és önmaga hasonmását a lányok mögé varázsolva, hogy az ál-Fred hozza rájuk a frászt. Egyébként... Elég necces feladatok voltak a Trimágus tusán is, de ez a karó... Biztos, hogy ebbe a barlangba kellett jönniük? Lehet Piton ivott egy adag százfűléfőzetet - neki aztán kifogyhatatlan készletei vannak hozzá -, s felöltötte Dumbledore alakját, majd kiküldte őket ide, hogy megkínozza őket. Mondjuk van itt mardekáros is. Igaz, senki nem mondta, hogy Piton időnként ne utálná a saját házához tartozókat. Is.*
- Jah, az a csoda, ha csak egy feje van! *Csatlakozik Hermione megjegyzéséhez Hagrid kedvenceit illetően. A termetes vadőrt ismerve, ha az odafenn egy denevér volt, akkor az még tüzet is hányhat.*
- Az lehet látod, hogy addig kell kijutni... vagy csak egy kacat. *Helyesel mind Hermione, mind Jess szavaira, miközben az órát tekergeti és tartja Jesst. A lány nem jelent nagy súlyt a számára, de az mégiscsak feltűnik Frednek is, mikor a lány semmi, de semmi súlyt nem jelent. Ám mire körbenéz, sehol senki, hiába néz körbe, fel, le, sehol egy lyuk, amin át véletlen mindenki más átpottyant volna. A közelségüket mégis érzi, de hiába nyújtja kezét arra, amerre előbb a szőke hugrabugos lány volt, nem sikerül őt kitapintania. Visszanéz az órára, talán az időben tekert előre? A felpattanó lap alól azt a bármit kipiszkálja gyorsan, visszazárja a fedelet és vadul tekeri vissza az órát, de mindhiába, senki sem kerül elő. Viszont ekkorra már ő is látja a mágikus falat és nemcsak a többiek közelségét, s egyben elérhetetlenségét érzi, hanem hogy át kéne menni a falon, vagy sem.*
- Tehát nem mehet bárki... Vagyis nem mindenki. *Kezd el fennhangon gondolkodni. Egyrészt más hátha hallja, másrészt megszokta, hogy George-dzsal együtt agyalnak sokszor, és elképzeli a válaszreakcióit. Időközben megvizsgálja azt a valamit is, amit az órában talált, hátha a megoldásban segítségére lesz.*
- Ez egy bátorságpróba. Lássuk, kik lennének olyan bátrak, hogy átmenjenek. Astrid tuti, a kalózhajón se volt semmi... Hermione is menne, bár egy sor okos varázslatot tuti kipróbál előtte. Cho is, egy kviddicses mindig bátor... Eileen is, talán... Ki van még? Az a mardekáros akárki is elég kivagyokénnek tűnik, hogy menjen. Már ha nem csak a lentieket nézzük. *Úgy véli, Jess is menne, de a lába miatt lehet nem fog. Akármilyen hirtelen rögtönzősnek tűnnek is az ikrek, nem egy trükkjük gondos előkészítést s számítást igényel, és figyelembe kell venni az emberek reakcióit is. Itt pedig elég fontosnak hat, hányan mennek át, azaz hány olyan személy lenne, aki átmenne. Ám most hiába a számítgatás, nem jutott előrébb, hogy neki mit is kéne tennie. Vagyis... Számtalan oka van rá, hogy menjen, s megannyi ellene, na jó, igazán csak egy. Odaáll hát a fal elé és...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jessamine Findley
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-12, 17:58


Ágyúgolyófutam

Roxfort módra
[You must be registered and logged in to see this image.]



Kissé legörbülnek Jess ajkai, amint megpillantja a homogén masszává rázódott gyógy tinktúrákat. Jobb kezének mutató-és hüvelykujjaiközé csippentve emeli ki a fáslit,amit azután Hermione tanácsára zoknija alá kíván felvenni.Már zoknijától is megszabadult, és az első tekerések komoly koncentrációt igénylő műveletébe fog, mikor Fred kis vicce miatt felkapja a fejét az óriáspókot kutatva. A pókokkal alapvetően nincs problémája, egy bizonyos méretig. Így aztán megkönnyebbül, hogy csak a szokásos Weasley humor áldozatai lettek és nem egy kocsiméretű nyolclábúé.
- Olyan mintha meghúztam volna, vagy kificamítottam volna a bokámat, egyelőre nem tűnik vészesnek.
Válaszolja Jasmine kérdésére még bizakodóan, mert még nem próbált meg lábra állni.
- Esetleg nem értesz az ilyen jellegű sérülések gyógyításához?
Kérdi próba-szerencse alapon, tulajdonképpen mindenkitől, aki már a lenti alagútban tartózkodik. Az még nem jutott eszébe, hogy itt most versenytársak mindannyian, szóval mindenkinek jobb lenne, ha eggyel kevesebb játékossal kellene versengeni.
Ha senki se ismeri a szükséges varázslatot, akkor befejezi a fásli betekerését, egy hűsítő varázslattal átitatja a rugalmas anyagot, majd visszaveszi a zokniját, majd csizmáját.
- Nem tudom, lehet, elkél a segítség az elején.
Így aztán továbbra sem engedi el Fredet, miután felsegítette őt a fiú. Ezzel végülis semmi rosszat nem csinál, Fred csinos barna hajú barátnője se láthatna ebben kivetnivalót, legalábbis Jess így okoskodik. Egyébként is jobb rálátása van így az órára, idáig a szőke hajú prefektus nem talált semmilyen nyomot, igaz, nem is keresett, örül, hogy egy sérült bokával megúszta idáig az eseményeket.
- Vagy csak már nagyon régi és nem húzták fel.
Dobja be a legegyszerűbbnek tűnő lehetőséget, sokkal jobban nem is tudta megvizsgálni az órát, bokáját próbálja, mindig egy kicsivel több súlyt helyezve rá, elvégre egész végig nem cipeltetheti magát Freddel, azzal visszatartaná őt a versenytől, arra pedig Jess nem hajlandó, akkor inkább leül egy kőre és nem megy tovább. Habár ez a lehetőség még messzire van. Vagy nem. …
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-09, 21:22


   
Ágyúgolyófutam

   
[You must be registered and logged in to see this image.]

    A kezdeti nagy elhatározás miszerint ez egy remek kaland lesz és se perc alatt eljutok a célig, kezd megdőlni. Már onnan is látszik, hogy egy helyben toporgok és nem tudom merre menjek. Fent se jobbak a kilátások, de lent sem. Eileen miatt talán fent kellene folytatnom, mert hát lényegében testőri fokozatom van, ha minden igaz, viszont mégiscsak lent folytatom az utam tovább, ez egy iskolai kaland, senki sem sérülhet meg halálosan, remélem Uther sem szedi le a fejem a döntésem miatt. Lemászom a gödörbe, lyukba, lényegtelen igazából, hogy mi. Kissé úgy érzem, hogy a rosszabbik utat választom, nem tudom milyen megérzés ez, de nem tetszik. Viszont nem vagyok gyáva és sosem fordítok hátat egy  akadálynak, ha a megérzésem azt sugallja ez egy rossz út akkor sem fordulok meg, lesz ami lesz. Végül is valahol ez egy kihívás, játék, nem valóság, bárhogy döntünk élve jutunk ki a végén, maximum az önbecsülésünk és a büszkeségünk szenved csorbát ha egy kis akadálynál kiesünk és a kispadról kell tovább figyelnünk az eseményeket. Én legalább is biztosan rémesen érezném magam ha kiesnék, de ki tudja, itt bármi megtörténhet, lehet az első között végzem ki a versenyt, de lehet utoljára futok be, mint a szánhúzóversenyeken Alaszkában, egy a különbség én semmilyen dicső lángot nem kapnék a végén, mint utolsó, életben maradt játékos.
Lassan, sorzáró képpen haladok a lenti csapattal, nem vagyok beszélgetős kedvemben, a gondolataim töltik ki az agyam minden részét. Sok minden jár most a fejemben és a poén az, hogy a kaland csak egy ici-pici részét foglalja el. Tudom úgy tűnik, hogy többet gondolkodom a kalandon, mint bármi máson, de nem.
Anyámék azt szeretnék ha hazamennék a nyári szünetben látogatóba, de valljuk be, ehhez nem fűlik a fogam. A családom kész rémálom. Még jó, hogy van kihez költözni a nyárra.
Gondolataim közepette érkezünk meg egy kapuhoz vagy tudja a fene mi ez, nem találok rá érdemi nevet.
-Aztaa! - Na igen, így kell ezt. Észre veszem, hogy nincs más már körülöttem pedig tuti, hogy nem tévedtem el, végig mögöttük sétáltam, most meg valamin átjöhettem vagy nem tudom, látok egy gombot magammal szemben a túloldalt, késztetést érzek, hogy tegyek valamit, ez érdekes.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Hmmmmmm


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cho Chang
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 221

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-08, 08:39



Ágyúgolyófutam

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az enyhe cukorkatasztrófa után már csak az a dolgunk, hogy megnézzük mit is talált Adam. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjam el még ebben a kemény helyzetben sem, amikor a kis dög arcon nyal, ennek hála el is engedem egy pillanatra és után már lohol utánam, még csak cipelni sem kell. Adam megjegyzése cseppet sem lep meg, érthető módon, de őszintén szólva ő egyáltalán kiben bízik meg? No meg... vajon benne érdemes-e megbízni bárkinek is, hiszen nem tűnik annak a fenemód nagy csapatjátékosnak, azt azért lássuk be.
- Szerintem egész aranyos. - jelentem ki és amikor Kyle is mellém áll azért újra mosoly jelenik meg az arcomon. Igen ő a mi új barátunk és majd kap valami jó kis nevet is. Ha itt hagyjuk éhen hal, hát persze, hogy jöhet velünk. Majd kitalálunk neki valamilyen jó kis nevet. Még én se tudom, hogy mit, de most nem azonnal fogjuk azt hiszem kitalálni, mert van épp elég dolgunk, hogy kitaláljuk mit is fogunk csinálni. Közben megjelennek Lavanderék és az első pillanatokban csak pislogok,a mikor Eileen talárja lángra kap, és ezek után Lav csak nevet... hát azért ez határozottan furcsa. - Talán inkább... - el kéne oltani, de aztán pont mozdulat közben állok meg, miközben a kis bigyuszkánk bőrén megérzem a fura dudort. - Hát ez... - közelebb hajolok Kyle-hoz, mert hát mégis csak jelenleg benne bízom a legjobban, ő az, aki ha jól sejtem, akkor nem támadna csak úgy hátba. Tudom én, hogy a Griffendélesek sem olyanok, de ők mégis csak szeretnek nyerni, Adam pedig... hát benne kicsit sem bízom őszintén szólva. - Van a bőrén egy szám, 42, neked mond valamit? - nekem nem, főleg mert nem olvastam mugli regényeket, tehát még csak onnan sem rémlik, sejtelmem sincs, hogy mit jelenthet. Azt nem szúrom ki, amit Kyle a távolban észrevesz, viszont a varázslatom hatására megtudok egy apróságot Adamről, ami szintén nem tűnik jó hírnek és csak még jobban alátámasztja, hogy ne bízzam meg a fiúban, hiába, hogy Kyle testvére. Felszalad kicsit a szemöldököm és már épp hajolnék oldalra, hogy elmondjam Kyle-nak, hogy mit tudtam meg, amikor megjelenik az a lila fal és Kyle éppenséggel már nincs ott, hogy elmondjak neki a fiola titkát. Pislogok párat, aztán mintha csak úgy beleözönölne az info a fejembe, hogy mit is kell most csinálni. Őszintén szólva baromi nehéz a választás, hiszen nem vagyok egy bátor Griffendéles, de azért nem akarom ilyen hamar feladni, viszont mégis csak azért is vagyok itt, mert szeretném, ha Kyle-nak sikerélménye lenne... nehéz kérdés.


A hírnév illanó,
a népszerűség véletlen.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-08, 06:52


Ágyúgolyófutam – Roxfort módra




*Szeretem a kalandokat, és általában nem gondolkodom azon, hogy belemásszak-e valamibe, de ha már benne vagyok előjön a jobbik eszem. Na jó, lehet, hogy kicsit későn, de legalább megérkezik. szerencse, hogy nem én mentem elől, különben testközelből találkoztam volna azzal a lénnyel és bizton állíthatom, hogy nem áll jól az ősz haj. Cho kedves kis batyuja viszont már foglalt, szóval nekem marad Eileen és a kéz a falon. Másképp értelmezzük mind a ketten.*
-Szerinted egy feltartott kéz tenyérrel felénk azt jelenti, hogy gyere? Akkor görbülne a mutatóujja, valahogy így.
*Mutatom is, közben elhúzom a szám egy fél mosolyba. Amikor aztán Eileen megérinti a kezet, felemelem a pálcám és mivel a másik kezem foglalt, nem tudom az egész testemet védeni vele, csak gondolom, hogy elbújtam alá, ami totál felesleges, de a lelkemnek jót tesz. A nyakam azért a vállaim közé húzom, hátha. Úgy kukucskálok kis néhány előreesett hajtincsem alól.*
-Gyűrű? Eljegyzett a fal? És most mit csinálunk vele? Van rajta valami írás?
*Tulajdonképpen csak azért érdekel mert nem mindennap kap az ember lánya gyűrűt a falból és biztos nyomnak tekintem, ám ha csak egy gyűrű, abból még nem derül ki semmi. Feltéve ha felveszi és malaccá változik, de azt nem szeretném. Eileen kérdésére azonnal tudok válaszolni, nem szívesen mennék lefelé a még sötétebb alagútba és különben is már elegen vannak odalent, ráadásul Hermione is ott van, szóval jobb ha fent maradok, ki tudja mikor robban a bombánk, bár őszintén szólva nem tudom miért nem kedvel, de mivel nem kedvel, én sem kedvelem.*
-Fent maradunk és együtt. Az a biztos. Talán Uther is egyben visszakap.
*Kuncogok egy sort, bár a helyzetünket tekintve nem sok okom van rá, de mikor nevessen az ember ha nem a halála előtt. Tehát csatlakozunk Cho-hoz, Adamhez és Kaylehoz. A viharlámpa fényénél egész jól lehet látni, a barlang csak egy barlang, egyelőre nincs benne további lény Choén kívül. Eileent figyelem, hogy felveszi-e a gyűrűt vagy nem és ha igen, történik-e vele valami vagy sem. Én mondjuk nem venném fel, de nem nálam van, nekem csak egy zacskó cukor jutott, bár ismerve Bagoly Bertie mindenízű cukorkáit, szerencse, hogy tényleg csak tökös van belőle. Előveszek egy újabbat, ha eddig nem változtam át valamivé, már nem is fogok. A lámpát a karomra veszem és úgy bontogatok egy cukorkát, mikor meglátom a zacskón a nevet. Nem eredeti írás, valaki ráírta miután megvette az édességet. Az orrom alatt mormolom azt amit látok, de közben Eileenre figyelek, hátha sikerül kiderítenie a gyűrű titkát. Mivel egyszerre kétfelé figyelek, a harmadik irányra már nem jut semmi.*
-Roman Jacunev? Az meg ki a szösz? Durmstrangos? Onnan jönnek ilyen fura nevű alakok. Báááár….nem biztos, hogy szeretik a cocaaaaaa…..
*Csak azt veszem észre, hogy Eileen talárja lángra lobban, a fenébe is, pedig tudni akartam mi van azon a gyűrűn. a cukroszacskót szorosan fogom a lámpát azonban eldobtam amikor belesétáltam valamilyen mágikus csapdába, de mivel az imént épp kuncogtam, most határtalan jókedvem lesz. Olyan szépen ég Eileen talárja.*
-Jaj de szép!
*Mondom vigyorogva és fel sem fogom, hogy pont azon derülök ami másnak nem igazán jó. Ha valaki esetleg képen törölne, talán magamhoz térnék, de mivel fogalmam sincs, hogy ezt kell csinálni, nem is ajánlom senkinek. Így vagy úgy, de nem sokkal később meglátom azt a halvány lilán derengő kaput vagy mi a nyavalyát ami minden egyes szívdobbanásomra mintha szinkronban pulzálna. Szép a színe, a kedvencem, és ha azt nézem, hajlok arra, hogy átmenjek rajta. Na jó, nem igazán akarok rajta átmenni, de úgy tűnik arra vezet az út tovább, vagy visszafordulunk. Eileen felé fordulok, hogy megkérdezzem mi legyen, de nem látom sehol és a többiek is eltűntek, még Cho kedvence is.*
-Eileeeeen! Hahó! Többiek?
*Csend. Senki nem válaszolt, vagyis valamikor átjöttem egy olyan kapun ami nem lila és nem pulzál, sőt mi több nem is látható, és az elválasztott a többiektől. Látom a túloldalon a gombot és érzem mit kellene csinálni, de a fenébe is…..


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-07, 20:21


Kalandra fel!

Jó jó, tudom, hogy Adam nem éppen a legkedélyesebb kalandortárs, és azért azt valahogy sejtem, hogy Cho nem zárta őt a szívébe, valószínűleg Astrid sem, de hát… ez van, nekem Adam jutott. Nem azt mondom, hogy lehetne jobb… na jó, de, lehetne jobb, viszont rosszabb is, és azért Adam a maga módján képes az empátiára, csak hát … a saját módján ugye, amit rajta kívül attól félek senki sem érthet. Én már megszoktam, hogy ilyen, vele együtt nőttem fel, azt hiszem azért az meglátszik, hogy nem vagyunk vérrokonok, de…ettől még ő a tesóm, szóval nem fogom csak úgy hátrahagyni. Kicsit két tűz közé szorultam érzésem van.
Közben persze majdnem sikerül magamat felnyársalnom, mert hát miért is ne, aki egyszer griffszarba fejelt, az még egy karót is nyeljen be, igaz? A „hé paraszt”-ot meg sem hallom, valahogy jobban lefoglal annak a gondolata, hogy mi lett volna, ha én oda nem csak gondolatban kerülök le. Nem hinném, hogy jól festenék úgy, nem vagyok én vámpír,hogy karót kelljen ellenem használni. Ennél sokkal humánosabb halált szeretnék azért majd, azt hiszem ezt feltétlen muszáj már itt az elején leszögeznem. Én reméltem, hogy nem életveszélyben leszünk mi itt lent, de… látva ezt a sok mindent, ami történik, azt kell mondjam megszívtuk. – Nyugi, semmi baj, direkt kerültem ki. – persze, ha még egy kicsit magabiztosabban mondanám, akkor sem hinném, hogy bárki bevenné ezt. Mákom volt. Hatalmas mákom.
Jobbnak is látom az utamat így Cho felé venni inkább, és ekkor pillantom meg azt a kis undorító izét és hát… nem vagyok valami lelkes a látványa miatt. – Hát ha kinyitja akkor…majd kap a spéci szendvicsemből. – ezt viccnek szánom, és mit ad az élet? Tényleg adnom kellett annak a kis nyavalyásnak a szendvicsemből, pedig azokat én csináltam, tök jók lettek, erre ki eszi meg máris az egyiket? Naná, hogy ez a kis izé, ezek után még szerencse, hogy nem is hozzám bújik. Mérges vagyok rá. Majd ha csinált nekem szendvicset akkor kvittek vagyunk.
- Hé, ő az új… barátunk. Majd kap valami jó kis nevet. – mondjuk lehetne… Acélfog, vagy Csúnyaság… na jó, nem, ez gonosz név, még ha igaz is rá. Amíg nem akarja megenni a fejünket, addig azt hiszem, hogy nem lesz itt semmiféle gond. Nekem pedig úgy tűnik mákom van, mert sikerül kiszúrnom egy kis ládikát, amiből valami…vészjóslóan lila füst gomolyog ki… és inkább nem is kísérteném a sorsomat, egyszer már majdnem karót nyeltem, nem szívesen akarok valami mérgező gázba beleszagolni, szóval inkább figyelmen kívül hagyom a dolgot. Tudom, butaság, de… így érzem most jobbnak.
A hibámat pedig akkor fedezem csak fel, mikor megjelenik előttem az a fránya kapu. Ösztönösen pillantok oldalra Cho felé, de… nincs ott. Másik oldal….Adam sem. Hátranézek, de Eileen és Lav sincsenek sehol. – Oh, basszus… na most rendesen megszívtad Kyle…
Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 342

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-07, 09:19

Adam nem új járatot talált, hanem egy kis beszögelést, ahol egy fiolát tud felszedni, amiben gonosz kis por van, rajta áll, hogy elmondja, hogy szerinte mire jó. Astrid csupán azt tudja kilesni, hogy Eileen tenyerébe pottyan az aranygyűrű, de azt nem hallja és látja, amit Dumbledore látomásról lát és hall a lány, aztán le tud menni az alsó járatba.
Cho feltérképezése így sikertelen, ellenben valamit megtudhat a fioláról. Fred amikor tekergeti az órát, az előlapja kipattan, és a szerkezetben talál valamit. Eileen felhúzza a gyűrűt, nem tűnik átkozottnak, semleges teljesen.

Aztán feltűnik a mágikus fal. Úgy kell elképzelni, mint egy lilásan derengő kaput. Ami fontos, ezzel egyidejűleg mindenki azt veszi észre, hogy a társai láthatatlanná, érzékelhetetlenné válltak, akár fent van, akár nem. A fal másik oldalán egy nyomógomb, amit meg kéne nyomni, de mindenki egyedül van a kérdésben, ám azt érzékeli, hogy legalább három embernek át kell mennie megnyomni, de legalább 5 embernek maradia kell, hogy ne terheljék túl a falat. Miután egyedül vannak a kérdésben, nem beszélhetik meg.

//No átgondolva az előbbi hszemet, és Luna javaslatára, hogy ezt azért valahogy ki kéne játszani, az a kérésem, hogy a hszetek azon szakaszát, amikor jön a fal, és már egyedül vagytok, nyugodtan játszátok ki, de azt a részt Draconak üziben küldjétek el, tehát karis hsz üziben várok. Mármint csak a hsz utolsó bekezdését, mert így maradunk a karis megoldásnál, mégis kizárva a csapatmunkát. Így aztán nem olyan sürgős, mindenki a saját tempójában írjon.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 763

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-06, 22:36

//Mivel úgy látom, hogy a bónuszkörben is történtek dolgok, ezért arra majd holnap délelőtt igyekszem írni, az üziket attól még küldhetitek//




[You must be registered and logged in to see this image.]
mint a  félelmen
alapuló tisztelet.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi sem
megvetendőbb,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://roxfortreloaded.hungarianforum.com
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 342

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-06, 22:23


Ágyúgolyófutam - Roxfort módra!

[You must be registered and logged in to see this image.]
Astrid sikeresen lenyomja az idegent Jasmine segítségével, hiszen a fény nagyon jó ötlet volt, és megvizsgálva a tetemet érdekes felfedezésre jut. Cho állatkája lelkesen kiköpi a cukrot, hogy aztán elhalászva a szendvicsből a húst, pillanatok alatt lenyelve. Aztán boldogan csaholva, nyüszögve üget oda a lányhoz, hogy pofánnyalja, és lohol a nyomában. A szőrét megsimogatva mntha valami szám lenne rátetoválva a bőrére. Kyle a nagy nézelődésben észrevesz valamit, rajta áll, hogy megmutatja-e a társainak. Lavender a cukor papírját megvizsgálva egy névre lesz figyelmes, és egy címre, amit mintha valaki csak ráfirkantott volna a cimkére. Az írás elhalványult már, ám a Roman Jacunev név, és egy roxmortsi cím még kivehető. No megy különös rajzolat, mintha egy coca-colás doboz skicce lenne. A nagy nézelődésben viszont nem figyelt a lába elé, telibe kapja egy másikus csapda, amelynek köszönhetően Eileen talárját gyújtja meg, és ha a vélaszármazék nem tesz valamit, a lángok könnyen elharapóznak. Ráadásul Lavender mintha most valaki más hatása alatt állna, de gyorsan észhez lehet téríteni. Fred álmennyezete sikeres. Elindul lefelé a lányokhoz. Páratlan reflexei mentik meg, mert a járat, amin a lányok leestek, még az oldalában is csapdát rejt. Ahogy meg lefelé, éppen félre tud siklani egy kicsapódó kihegyezett karó elől, és sikeresen leér. Eileen remélhetőleg sikeresen eloltja magát, mert ahogy nézegeti a főnixet, és az ékszert, akkor tapasztalt valamit, amit a többiek nem látnak. Adam úgy tűnik önzetlenül tárja fel, amit talált, kérdés, hogy mire mennek majd vele. Hermione a pálcája fényénél egy érdemes vízfolyamra bukkan, amely sötéten kavarog mellettük a járatban, ám egy idő után bevezet egy szűk lyukba. Érdemes követni, megvizsgálni, vagy csapda lesz? Úgy tűnik ez nem Jess napja, mert az eséstől a ládika tartalma nagyrészt összetört, komoly pácként elegyedve, csoda hogy egy kis fáslit meg tud menteni. Ennyi Gia gondoskodásáról... Bicegve azért tud tovább haladni, ám hosszútávon ez nem fog menni.

//Nem olvastam el a bónuszkörötöket idő hiányában, csak arra figyeltem fel, hogy Astrid is csatlakozik a négyeshez, tehát lent négyen, fent hatan. Ha valami extrafontos volt még a bónuszban, ami elkerülhette a figyelmem, szóljatok//

Mindkét járatban fontos változás áll be. Egy mágikusan pulzáló fal, amin akár át lehet menni, akár lehet maradni. A fal jellegéből érzik, hogy afféle bátorságpróba lehet. Bátornak, vagy önzetlennek kell lenniük? Amint kicsit közelebb lépnek, megérzik, ez afféle matematika. Azt is érzik, hogy nem segíthetnek egymásnak a döntésben.

//Kérlek, hogy a feladványt semmiképpen se beszéljétek meg egymással, és a hszetek végén ne derüljön ki, hogy átmentek bátran, vagy önfeláldozóan maradtok. Üzenetben küldjétek el nekem, hogy mész, vagy maradsz. Fontos, megmondom miért. Ha túl sokan önfeláldozóak, nem lesz elég ember, aki aktiválja a falat, ha pedig túl sokan mennek, az megint katasztrófa. Minimum három embernek mennie kell, de legalább 5 embernek maradnia.
Tehát:
Ha 0-2 ember megy, az kevés.
Ha 3-5 ember megy, az ideális
Ha 5+ ember megy, az sok.
Nem adhattok egymásnak sem karisan, sem mint játékos segítséget. Ez most mázlin fog múlni. Ha nem sikerül a falat mázliból megoldani, 2 ember azok közül, akik maradnak, kiesik a versenyből véletlenszerűen. A fal kérdését kérlek mindenki amint lehet küldje el Draconak üziben, hogy minél hamarabb tudjak számolgatni, köszi. Attól még a hszt mindenki akkor, amikor akarja, és ideje van. A hsz határideje csütörtök éjfél. Hajrá! //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-06, 06:29




Ágyúgolyófutam



Talán faragatlan a stílusom, de nem vagyok tökéletes… még. Persze nyilván arra hajtok, de ugye azért tenni kell nem is kicsit, hogy legalább a teljesítményem és a külsőm miatt annak tartsanak. Mert az, hogy varázsütésre kedves legyek mindenkivel kb. lehetetlen. Mindig lesznek olyan gyökerek, akik kihoznak a sodromból és mindig lesznek olyan pillanataim, amikor inkább egy lenéző megszólítás kívánkozik ki, mint egy becézgetés. Egyszerűen ilyen a stílusom. Mindig mondom, hogy akit ez zavar, foghat egy széket, leülhet rá és megvárhatja míg ez engem érdekelni fog. Aztán ha szerencséje van, akkor „félidőnél” rájön, hogy az életben nem fog izgatni, hogy hányan utálnak, amíg van egy külön rajongói táborom.
A barlangban sétálva sem különösebben érdekel, ha esetleg sikerült belegázolnom Kyle érzékeny lelki világába azzal a bizonyos megszólítással. Születésünk óta fogadott testvérek vagyunk, ő már megszokhatta, hogy nem vagyok mindig rendes hozzá sem. Ha valami annyira nem tetszik neki úgy is visszaszól… bár azok után, hogy majdnem beléálltak azok a karók, kétlem, hogy lenne kedve még velem kötekedni is.  Engem eléggé kizökkent a mutatványa, az meg főleg, amilyen hangokat hallok a többiektől. Nem véletlen döntök úgy, hogy követem Kylet vissza, a hangok irányába. Azonban vissza nem érek, mert az x láttán inkább nyomozni kezdek, azzal többre megyek, mint a nézelődéssel és a kérdezgetéssel, hogy mi történt. Ha már megvan a baj, akkor már úgy is mindegy, majd segítenek egymáson, azzal nem jutok előrébb, ha velük foglalkozok. Talán meg nem halt senki, elvégre ez még mindig egy iskola által szervezett verseny, ahova nem meghalni küldtek minket… bár a tesóm előbbi mutatványa után kezdek kicsit kételkedni ebben.
Hosszas vizsgálódás után sikerül úgy megnyomnom a barlang falát, hogy az egy rejtett járatot nyisson. Azonban elsőként nem szeretnék benézni… legalábbis úgy semmiképp, hogy nincs senki sem mögöttem. Így hát megvárom míg megérkezik legalább Kyle vagy/ és Cho.
-Ez mi? –grimaszolok a lány kezében lévő valamilyen állat láttán. Fogalmam sincs mégis mi lehet, az életben nem láttam hasonlót… lehet, hogy valami mutáns. –Én nem bíznék benne –morogom az orrom alatt, végül miután Cho sikeresen feltérképezte varázslattal a járat hosszúságát, leereszkedek és benézek. A jobb oldalon a falba ágyazva egy fiolát pillantok meg, de ahelyett, hogy erről is szólnék a többieknek inkább kihátrálok.  –Lányoké az elsőbbség –mutatok a bejáratra. Nem, nem udvariasságból engedem előre Cho-t… egyszerűen nem én szeretnék lenni az első, akit megesz egy szörny a járat végében. Illetve nem tűnik rossz ötletnek egyedül, a többiektől lemaradva  megvizsgálni azt a fiolát…



x music x 403 x made by x
Vissza az elejére Go down
Hermione.Granger2
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 60

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-05, 20:16


Ágyúgolyófutam
[You must be registered and logged in to see this image.]


Akaratlanul kapom hátra a fejem, vizslatva a semmit, majd csak egy gúnyos kacajjal értékelem Fred humorát.
- Nagyon vicces volt. Még jó, hogy George-ot otthon hagytad, így legfeljebb csak mono-ban kapunk szívinfarktust - motyogom, majd amíg ő illetve ők lefelé másnak Jess-re irányítom a figyelmem.
- Szerintem zoknin belülre, így ha valamikor vagy valamiért le akarod venni a zoknit nem kell a kötést megbontani - javaslom, míg a rám vonatkozó kérdésre csak aprót bólintok.
- Csak megütöttem az oldalam és beszorult a levegő. Túlélem - magyarázom, miközben összeszedem magam és a cuccaim és a leérkezőkhöz lépek. Úgy tűnik, a csapat kettévált. Aztán majd kiderül, emlyik választás volt a jobb. A lent vagy a fent. Bár igazából kettőnknek nem volt választási lehetősége.
- Ez egy barlang, szóval szerintem a denevérekre számíthatunk. Ami pedig a méretet illeti, Hagrid kedvenckéi után már nehezen tudok meglepődni. Legfeljebb sikítani - mosolyodom el, próbálván némi humorral enyhíteni önön feszültségemet. Nem rajongok a hatalmas állatokért, már amelyiknek nem az a megszokott mérete. De Dumbledore csak nem engedne minket tudatosan olyan helyre, ahol veszélyben lennék? És tudattalanul?!
- Szerintem max egy fél órája indulhattunk el. nem lehet, hogy a másik időpont valamilyen határidőt mutat. Netalán addig kellene kijutnunk? vagy esetleg valamilyen számkombináció lenne? - sorolom amik hirtelen eszembe jutnak, közben segítek sebesülttársamnak, noha Fred is felajánlotta. melyikünket akarja, arra támaszkodhat, viszont a pálcámat készenlétben tartom.
- Nagyon remélem, hogy ha ajtó az nem csapó. Nem vagyok benne biztos, hogy a következő esést is ilyen olcsón megúsznánk...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-05, 10:20


Ágyúgolyófutam


- Hát én tutira nem akarok olyan közel kerülni hozzá, hogy megnézzem, mennyivel nagyobb, mint egy denevér.
Nem mintha annyira félnék tőle, csupán arról van szó, hogy megkímélném a kis sebzett lelkivilágom most még több feszültségtől, talán tényleg okosabb lett volna kimaradni a dologból. Most már mindegy persze. Elég gyorsan beindulnak az események, lassan olyan érzésem van, hogy a barlang durván alá, oldalt, s felül van aknázva különböző meglepetésekkel.
- Aha, hallom.
Mondjuk, engem addigra már más foglal le, ezért a cukordobás után már nem lesek Cho és a csipogás felé, így arról is lemaadok, hogy szegényt fejen találja Lavender második cukra.
- Totálisan nem biztos, de kockázat nélkül nincs győzelem. Fura, nekem eszembe sem jutott, hogy ezt jelenthetné.
Tény, hogy nem tartozom a legóvatosabb teremtések közé, de mire eljutok eddig gondolatban, már a jelen van a kezem, és pillanatokon belül meg is érzem, hogy valami belepottyan. Ooooké. Na ez kicsit valóban meglepett.
- Egy gyűrű…
Nem harapok rá, megelégszem azzal, hogy tippre arany, azon azért már elgondolkodom, hogy felhúzzam-e, de végül arra jutok, hogy mit veszíthetek? Elvégre, ha valami kellemetlenség történik, maximum kiesek a versenyből, és kész. Így hát fel is húzom rögvest, remélhetőleg nem lesz nagy rám, ha mégis, hát akkor kénytelen leszek eltenni valahová.
Adam kiáltását én is hallom, és visszafordulva a barlang másik oldala felé, mert az is kezd körvonalazódni, hogy mi csipogott. Na, annak a szájába már nem nyúlkálnék, az biztos.
- Na mi legyen? Menjünk mi is arra?
Kérdezem Lavendert, őszintén szólva, odalenn már hallomás alapján vannak elegen, a jelek szerint két ötös felállás alakul így ki, ami mondhatni pont tökéletes felosztás. Ketten egyelőre nem maradnék a barátnőmmel. Ami azt illeti, Uther valószínűleg agyoncsapna, ha tudná, hogy nem megyek Jasmine-nal (Jessaminet még nem sikerült kiszúrnom), de jelenleg nem nagyon hajlok arra, hogy bármiben is meg akarjak felelni neki. Sőt… Talán kicsinyes vagyok, és vigyázhatnék jobban magamra, de… nem akarok. Így hát, hacsak Lavender nem javasol mást, én indulok is a Cho-Kyle-Adam trio után, reményeim szerint szobatársnőmmel együtt. A többi majd elválik.
Vissza az elejére Go down
Jasmine C. Flowers
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 50

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-05, 09:01


   
Ágyúgolyófutam

   
[You must be registered and logged in to see this image.]

    Az események egyik pillanatról a másikra történnek, épp hogy beértünk a barlangba máris jött az a fura szerzetű lény akiről nekem az a filmbeli Alien jut az eszembe. Most pedig egy kisebb esésen van túl a társaság kisebb része és ahogy lenézek a lyukba nyilvánvalóvá válik az is, hogy sérült is akad. Pazar. Tudtam én, hogy jönnöm kell nekem is, persze fűtött a kalandvágy is, de nem hiába hoztam felszerelést is magammal, jó, nem sok minden csak némi kenőcs, kötszer meg maga a pálcám ami azért sokban segít ha tudom a megfelelő varázsigét. Tudom azt mondtam minden célom a győzelem, de mennyire unalmas volna az ha mindenki lyukban ragad én meg egyedül indulok útnak, csapatban bulisabb.
-Azt hiszem én is lent folytatom, Jess mennyire súlyosan sérültél meg? - Azért gondolom csak megkérdem, ha nem kér a segítségből mert valamennyire helyre tudta rakni az esés okozta gondot akkor persze nem erőltetek én rá semmit sem, viszont úgy gondolom lent talán segítségül tudok lenni. Nekem igazán mindegy hol folytatom bár ha idelent nincsenek ilyen édes kis szörnyek akkor még jobb. Szeretném ha a fejem a helyén maradna.
-Köszi Fred. - Mosolygok rá amint végre talajt érzek a lábam alatt. Táskámat megigazítom a hátamon és útra kész vagyok. Tudom, hogy ez lenti, járható út is fog még rejteni valamilyen meglepetést, kizártnak tartom, hogy csak úgy célba érnénk. Abban hol volna a móka vagy a kaland és a veszély?
-Az időről nekem fogalmam sincs, de nem kizárt, hogy ez is valami gubanc. - Itt bármi megtörténhet, elég ha ismerjük az igazgatónkat és máris mindennek van értelme és logikai alapja. Lehet maga a barlang teljesen el van bűvölve, de az is lehet csak az idő vagy egyes részek. Ez az egész egy hatalmas meglepetés.
-Hát én is nagyon remélem, hogy nem alattunk nyílik ki majd egy ajtó, nincs kedvem esni és szerintem itt senkinek sem. - Jobb volna egyenesben maradni és úgy haladni tovább. Fentről nem lehet zajokat hallani, remélhetőleg akik fent maradtak sem kerülnek bajba. Bár lehet, hogy Ők választottak jól és mi mászunk bele önként egy csapdába. Bár a fordítottja is megeshet és mi látjuk meg a fényt az alagút végén.
-Azért örülnék neki ha az a fenti szörnyféleség idelent nem volna. - Jegyzem csak meg úgy magamnak.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.] ♠ Válasz út előtt


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fred Weasley
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 256

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-04, 23:39


Ágyúgolyófutam
Roxfort módra

*Eileen kacsintása mosolyt csal az arcára - annak ellenére, hogy alig vette észre, elvégre korábban inkább a csinos fenék mint a Tiltott Rengeteg legizgalmasabb pontja foglalta le tekintetét, ami igaz is, mert ilyent itt még nem látott -, és nem rest vissza is kacsintani, de innentől messzebb sodródnak egymástól, konkrétan Fred le is mászik egy szinttel lejjebb, hogy segítsen a két bajba jutott lánynak, meg hogy odalent nézzen körbe.*
- Aha. Hát a nagy, sötét barlang stimmel eddig, meg a pók is megvan, ha arra a fél autó méretűre gondolsz a hátatok mögött. *Ugratja kicsit Hermione-t és Jesst lefelé mászás közben, még mögéjük is pillant, mintha tényleg osonna ott valami a sötétben. Leérve aztán a két lányt segíteni fel, persze csak azután, hogy Jess lába be lett kötve és kiderült, tud-e Hermione is járni - vagy hogy van-e a csapatban valaki, aki a gyógymágiában jártasabb és egyben segítőkésznek is bizonyul - és hogy melyikük hol szeretné folytatni az utat tovább, netán ennyi elég is volt mára?*
- Valami denevérszerű izé lehetett, nem láttam pontosan. Oh, itt is van! Astrid! Mi is ment neked odafenn? *Reagál Jess kérdésére, de egyben a leérkező Astridra mosolyog és segítő kezet nyújt a lemászáshoz - igazán lovagias Fred így hajnalok hajnalán -, s hát a kérdést maga az elszenvedő tudja a legjobban megválaszolni.*
- Ti fent mentek tovább? *Néz fel az üregben a még meredély szélén álló Jasmine-ra, illetve ha van még ott valaki, akkor a kérdés persze neki is szól. Mondjuk a beszédfoszlányok alapján a fentiek éppen nekiálltak megszelídíteni azt a denevért, vagy micsodát. Innen ugyan nem látni, csak hallani a csajok lelkendezését, amit jellemzően cuki kis szőrmókok váltanak ki. Ha Jasmine lejön, akkor még bevárja őt is, segít neki is, majd ideje a lenti úttal foglalkozni, ha már a vélavérű szép formás fenekét nem csodálhatta meg lefelé mászás közben. Fred hamar felzárkózik hát Jess mellé.*
- Megy a járás, vagy alkossak gyorsan egy Weasley-féle kétballábat, mint a háromkerekű bicikliknek a pótkerék? *Hunyorog hamiskásan a lányra, miközben zsebébe nyúl, mintha tényleg előkaphatna onnan egy plusz mágikus falábat. Keze közben kitapintja a fent megtalált kis fém tárgyat. Már szinte meg is feledkezett róla, így most előveszi és fél kézzel azt vizsgálja - már ha kellett Jessnek a támasz személyében -, és a talált kopott, de néhol még azért megcsillanó zsebóra fedelét felpattintja.*
- Hát ez aztán nem valami pontos, vagy pedig hét órán át zuhantatok és másztam lefelé. Hány óra felé járunk, azt tudja valaki? Hm, ez de fura... *Megakad a szeme valamin a zsebórán.*
- Mintha... a számlapon vagy alatta egészen máshova esnének a mutató árnyékai. Vagy beleégett volna? *Hát ezt ilyen gyér fénynél sosem fogja megtudni, de azért az különös, hogy majdnem tizenegy felé jár az óra, a mutatók árnyékai meg háromnegyed öthöz esnek. Majd egy könnyed vállvonással elintézi a rövid dilemmát és egy életem, egy halálom elvét követve, elkezdi áttekerni a mutatókat háromnegyed öthöz.*
- Hát srácok, ha ez ki is nyit egy ajtót, remélem nem alattunk teszi. Ha mégis, bocs mindenkitől! *Mosolyog a vad tekergetés közben, s mint mindig, a bocsánatkérése most sem tűnik valósnak a Weasley-ikertől.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cho Chang
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 221

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-03, 10:39



Ágyúgolyófutam

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem mondom, hogy boldog vagyok attól, hogy Adam velünk tart, de nem vagyok olyan, hogy egyszerűen csak elzavarjam őt, hiszen mégis csak Kyle testvére, még ha nem is vér szerinti és ha a stílusa... finoman szólva is hagy kívánni valót maga után. Nem köszön Astridnak sem, amit megértek, hogy a háztársam eléggé zokon vesz, én is így lennék a helyében és nem is értem, hogy valaki hogyan viselkedhet így. Oké, hogy Mardekáros, de semmi kifinomultság sincs benne. Azért még Kyle-nak bólintok egyet, tényleg nem zavar - annyira -, hogy Adam velünk tart, remélem, hogy átvészeljük majd a dolgot. Ha jól sejtem, akkor ő amúgy is az a típus, aki átgázol másokon, szóval maximum majd odafigyelek, hogy ne okozzon túlságosan nagy gondot, mert azt nem szeretném, ha Kyle-nak is valami rosszat okozna csak azért mert ő akar nyerni, és addig meg persze a mi hátunkon kapaszkodna el.
Amúgy is van elég baj, amikor megérkezünk, előbb a lény ami Astridra támad, aztán Kyle majdnem csapdába sétál és Adam... Mégis mi az, hogy hé paraszt? Jó isten, hogy beszélhet valaki így a saját testvérével? A kétkedő szemöldök felhúzásom viszont nem tart sokáig, mert a kis csipogó izé vonja el elsősorban a figyelmemet. A cukrot is megkapom Lavander barátnőjétől, egy apró köszönöm mosolyt villantok felé, de közben már pár másodperces késéssel jön is a következő, annyira pedig még az én kviddicses reflexeim se tökéletesek, hogy mindkettőt elkapjam. A második lazán homlokon talál... éljen! Bár azt hiszem nem panaszkodhatok, mások durvább sérüléseket szenvedtek el. Aztán oda lebegtetem a kis állatkának az egyiket, amit sikerült elkapni. Nem vagyok annyira bátor, hogy hozzá is merjek érni.
- Az aranyos azt hiszem addig él, amíg ki nem nyitja a száját, szóval... óvatosan! - pillantok Kylera, mert oké, hogy a kis dög eszi lelkesen a szendvicset, de nem tudhatjuk, hogy mást nem enne-e meg. De úgy fest, hogy csak nem harap szerencsére. Astrid vállszorítására nézek fel megint. Nem örülök neki, hogy más úton megy, de biztosan igaza van és elvileg ez amúgy is egy egyéni verseny. - Vigyázz magadra! - mosolyodom el, aztán már Adam hangjára kapom fel a fejemet. Szóval... talált valami járatot.
- Visszük? - nem akarom itt hagyni, a bánatos csipogás... meg egyébként is ha azt nézzük tényleg egészen aranyos, de azért érdekel, hogy Kyle véleménye mi erről. Szóval megpróbálom a kis állatkát felvenni, ha már jól lakott, akkor csak nem mélyeszti belénk a fogait igaz? Maximum kap még enni, reméljük Kyle rendesen felpakolt kajával. Fél kézzel tartom meg, csak aztán sorolok be Adam mellé. Pálca a kézbe, aztán jöhet egy egyszerűbb feltérképező bűbáj, hogy kb. tudjuk mennyire hosszú a járat, és mennyire omlásveszélyes, az azért elég fontos tényező, mielőtt csak úgy besétálunk.


A hírnév illanó,
a népszerűség véletlen.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Astrid McCallie
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 453

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-02, 20:09

Ágyúgolyófutam


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem foglalkozom már túl sokat Adammal, mivel már elérte azt nálam, hogy ne legyen szimpatikus, legalábbis egyelőre, de persze idővel még bármi lehet. Csak egy apró biccentést kap tőlem, majd megkezdjük a feladatunkat, így jutunk be nemsokára a barlangba, ahol persze az szív igazán, aki elől sétál, hát tudom én, de szerencsére a Perselussal történő magánóráknak képes vagyok gyorsan reagálni. Ő elég durván megedzett úgy hiszem és nem csak legilimencia mentén, tehát képes vagyok gyorsan reagálni, így remélem, hogy nem történik baj és különösebb sérülés nélkül sikerül időben eltávolítanom a közelemből ezt a különös lényt, hogy ez után siessek oda a barlang széléhez és menjek oda a két lányhoz, akiken próbálok segíteni, már ha elfogadják ezt tőlem.
- Talán jó ötlet, de tőlük függ, hogy merre akarnak tovább haladni. – pillantok idő közben a mellettem lévő Hugrabugos, Jasmine felé. De ahogy Fred is odaér, majd a lányok is eldöntik, hogy ők inkább lent folytatják az útjukat, némileg elgondolkodom én is, hogy miként kéne döntenem. Eredetileg Cho-val szerettem volna tartani, de ott van Kyle is és Adam is és valahogy… valahogy nem érzem úgy, hogy feltétlenül szükség lenne rám. Bár a lenti lányok egyelőre nem kérnek a segítségemből, de még bármi történet, de reméljük, hogy nem lesz rosszabb az állapota. Miközben én itt tanakodom és a lentieket fürkészem, idefent úgy tűnik, hogy a diáktársaim nyomra bukkannak, így kerül elő egy zacskó, majd Cho közelében valami halk csipogást hallok és mintha egyszerre mindenki remek felfedező lenne, úgy tűnik, hogy ma csak én vagyok ilyen szerencsétlen és a lenti lányok, hogy engem megtámadnak, ők pedig lezuhannak. Látom a tenyérnyomot a falon, a kis járatot Adam közbelében, de még mindig nem mozdulok. Mit tegyek? Menjek tovább felük idefent vagy inkább mégis csak le? Az a kis lény vajon segíthet nekünk? Felkelek azért, hogy én is megvizsgáljam és megfigyeljem, hogy miként is néz ki, és közben Eileen tenyérlenyomatát is meglesem, ahogy ha megfogja és történik vele valami, azt is, de aztán végül Cho-hoz szólok.
- Én szerintem lent megyek tovább, valahogy az a járat nekem szimpatikusabb. – és picit kényelmetlenül is érzem magam itt nah, nem akarok zavaró harmadik lenni, hátha Cho jobban élvezné, ha Kyle-al kalandozhatna, Adam pedig talán másik utat választ, mondjuk azt, amit most felfedezett.
- Sok sikert és szerintem úgyis nemsokára találkozunk! – szorítom meg egy kicsit vállát bíztatóan, majd ez után lépek vissza óvatosan a lyukhoz, majd pillantok le Fred-ékhez.
- Én is veletek mennék, ha nem gond. – a múltkor Fred úgyis nagyon ügyesnek tűnt a közös kis kalandunk alkalmával, talán most is jó csapat lennénk, így óvatosan én is lemászom, talán meg se csúszom vagy van olyan szerencsém, hogy odalent picit figyelnek majd rám, így ha sikerül leérnem, akkor csak ismét előveszem a pálcám, hogy Lumossal világítsak. Ha más is akar velünk jönni, akkor bizonyára lejön még ő is, de akkor én most itt kezdek további nyomkutatásba, fent úgyis már mindent megtaláltak, talán itt több lehetőségünk is lesz, ki tudja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lavender Brown
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 530

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-03-01, 06:10


Ágyúgolyófutam – Roxfort módra




*Eileen megjegyzésére felnevettem és olyan képet vágtam mint amilyet szerintem Ron vágna egy pók láttán. Én sem nagyon kedveltem a pókokat, de azért nem rettegtem tőlük. Na jó, ha elém állna egy akkora mint Hagrid kedvence, én is futnék.*
-Oké, Ront egészen más lapon kell emlegetni.
*Astrid izéje tényleg elég érdekes, de szerencsére nem én megyek elől. Nem mondom, hogy pánikba estem volna az első másodpercben, de a harmadikban biztosan. Persze egy mugli gyerek más, aki nem a varázsvilágban él nem lát és hall ilyen szörnyekről, már tutira kiszaladt volna a világból, nekünk meg egyelőre fontosabb a nyom amit meg kell találnunk.*
-Ez azért nagyobb volt mint egy denevér.
*A hátunk mögött már zajlanak a mentési munkálatok, Eileen szerint beomlott a barlang, de sokat nem látunk onnan ahol állunk. Persze kérdés, hogy mennyire omlott be, mert jobb lenne visszafelé menni ha megvan a nyom, mint még beljebb a sötét és szűk folyosókon. Eileen tanácsokat is osztogat, a csapat megrekedt egy ponton, különös, hogy senki nem megy tovább, talán mégis együtt dolgozó csapat leszünk. Persze még messze van a vége, most még senki nem sütögeti a saját pecsenyéjét. A talált cukrot megkóstolom, elvégre tökös. Eileen kér és Cho is, nem sokkal azután, hogy különös csipogó hangot kezdek el hallani. Fogalmam sincs mi az, nem hiszem, hogy Hermione vagy Jess.*
-Persze, tessék…..ti is halljátok ezt a csipogást?
*Cho felé dobok egy cukrot, a lámpám is világít, néhány pálca hegye is, csak meglátja merre dobtam. Azt nem láttam, hogy Eileen két cukrot vett ki, nem mintha sajnálnám, de így egyszerre dobjuk meg Cho-t cukorral. Mindeközben odalent talán eldöntik ki merre és hol megy, mi mehetünk tovább. A cukros zacskót zsebre vágom, még van benne pár szem de az ízéből ítélve nem sokáig. A zacsit persze nem fogom eldobni akkor sem ha kiürült, mert nem szemetelek. Nem tudom Cho-nak mire kellett a cukorka, abban a hiszemben vagyok, hogy ő eszegeti, és jönnek velünk tovább.*
-Mi van? Mi van kész?
*Eileen nyögésére kapom fel a fejem, de már látom is ahogy a fellobbanó főnix tenyérré változik.*
-Biztos, hogy azt meg kell fognod? Szerintem inkább azt jelenti, hogy álljunk meg és ne tovább.
*Ebben a pillanatban Adam kiált fel, hogy talált valamit. Ügyes fiú, kap majd egy cukrot.*


[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-02-28, 10:39




Ágyúgolyófutam



Amikor odamegyek a kisebb csapathoz nem sejtem, hogy ennyire meleg fogadtatásban lesz részem, azt meg főleg nem, hogy pont az a lány fog nekem „beszólni”, akit még csak látásból sem ismerek. De mindenesetre úgy döntök  figyelmen kívül hagyom azt, amit mondott. Persze szívesen szívnám a vérét, szívesen visszavágnék valamivel, de egyelőre minimálisan sem ismerem és kétlem, hogy ha tényleg velük fogok tartani a későbbiek során is, akkor jó lenne, ha tovább sértegetném. Az ellentmondana annak a taktikának, hogy megyek a csapattal, próbálok beépülni és a végén szépen félreállítom őket. Nem fognak segíteni, ha rosszat mondok, azzal meg én szívom meg. Nem mintha amúgy kételkednék magamban, tudom, hogy egyedül is képes lennék a győzelemre, de azért mégis jobb, ha van az embernek „támasza”.
–Király. Amúgy is veletek tartanék –vágom rá Cho válaszára, majd miután bemutatja a szőke lányt egy kisebb fintorral az arcomon ránézek Astridra. –Örvendek –mondom ezt erős iróniával, de ennyivel le is zárom a „témát” és elindulok a kisebb csapattal a barlang felé.
Időközben azonban inkább Kyle társaságát választom és őt követem a barlang belsejében.  Viszont bennem valahogy jobban megvan a nyerési ösztön és kivételesen figyelmesen kutatom a jeleket, amik az újabb cél felé vezethetnek. Még erős fényt is varázsolok a pálcával, hogy jobban lássam az esetleges csapdákat. –Hé, paraszt! Igazán… -már éppen szólnék előre az öcsémnek, hogy megvárhatna, amikor konkrétan ledermedek a mutatványa láttán. Ezt még tetézik a közelből jövő  kiáltások és a hangzavar. Idegesen körbepillantok, hogy engem nem fenyeget-e veszély, majd Kyle-hoz fordulok. –Basszus, ijesztgetsz itt engem! Jól vagy? –azért végigfuttatom rajta a tekintetemet, hogy meggyőződjek róla nem-e fúródott a seggébe egy karó, vagy bárhova máshova.  Elég szerencsétlen a kölyök, úgyhogy egyáltalán nem lepődnék meg, ha megsérült volna.
Visszafele, a többiekhez én is elindulok, azonban félúton megtorpanok egy apró piros x láttán. Persze érdekel, hogy mi történt az ellenfelekkel, de valahogy az is legalább ennyire érdekes, hogy mit jelenthet az a jelzés, úgyhogy nem megyek oda megnézni mi a helyzet a többi szerencsétlennel, hanem leállok vizsgálódni. Úgy is tudom, hogy még a közelben vannak, addig meg nincs gáz. A falat nézegetem és kiálló részeket próbálok meg keresni, tapogatom a barlangot. Végül egy sziklát sikerül benyomnom és egy szűk alagút tárul elém. Pálcával bevilágítok, majd miután meggyőződtem róla, hogy nincs bent semmilyen szörny, felegyenesedek és odaszólok a többieknek. –Hé, találtam valamit! –lehet, hogy meg kellett volna hagynom magamnak ezt a felfedezést, de az a gond, hogy nem tudom még mi van bent. Lehet, hogy csak egy csapda az egész, akkor pedig én szívom meg.



x music x 416 x made by x
Vissza az elejére Go down
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-02-27, 16:23


Kalandra fel!

- Nem is lenne fantasztikus, ha nem bukkansz fel. – villantok egy mosolyt Adam felé és… na, örülök én annak, hogy látom, mégiscsak a tesóm, de azzal, hogy itt van, az így is elégé nulla győzelmi esélyeimet is rontja, mert Ada elégé… nos sokkal inkább győztes alkat, mint én, kiskorunkban is mindent ő nyert meg, én meg örültem, ha egyszer-egyszer sikerült egy kósza győzelmet aratnom felette. Mindegy, amúgy se nagyon hinném, hogy én leszek majd az, aki nyerni fog itt, inkább én leszek az aki először…kiesik, vagy eltűnik, akármi is történik, Dumbledore az életünkkel csak nem játszana, igaz? Anyám szétrúgná a seggét szegénynek. – Hát öhm… nem? – pillantok azért Cho felé, mert hát… engem nem zavar, az egész életemet eddig Adam társaságában töltöttem, én már hozzászoktam ahhoz, a nap huszonnégy órájában görény, de Cho még nem, így hát kérdés, hogy ő nem bánja-e, de Adam végül is zöld utat kap, szóval… reménykedek, hogy tartja magát ahhoz, hogy nem akar leégetni. Szó szerint sem.
- Te voltál az első, akiről meséltem neki. – húzom el a számat, mert…na, mégis miért lenne az olyan egyértelmű, hogy mesélek Cho-nak róla? Jó, persze, meséltem már, mégiscsak a testvérem, az ember mesél a testvéréről, nem? De, azt hiszem. – Bocs, ő már csak ilyen. – intézem Astridhoz a szavaimat, hogy ne vegye magára, de… sajnos ezt nem lehet annyira nem magunkra venni, talán ha ismerné Adam-et, de… kétlem, hogy ezek után olyan nagyon, de nagyon megakarná őt ismerni, amiért nem is hibáztatom, Adam tény és való, hogy egy hatalmas pöcs tud lenni, de azért neki is vannak olyan pillanatai mikor hasonlít egy normális emberhez. Ritkák, de…vannak. Sokszor el is gondolkodtam már azon, hogy vajon mégis mi vitte a szüleinket arra, hogy pont minket fogadtak örökbe, mert hát elégé mások vagyunk, és persze, jól  kijövünk…az esetek többségében legalábbis, de attól még ez fura.
Persze, közben sikerül elkószálnom a csapattól, nem is annyira figyelek oda, hogy mégis hova lépek, mert vagyok olyan figyelmetlen és naiv, hogy nem feltételezek semmi rosszat, így csak azután sikerül észrevennem, hogy mit kerültem ki miután kikerültem. Amúgy már azt hiszem késő lenne észrevenni. – Oh, anyám, ez meleg volt. – motyogom magamnak, és inkább gyorsan vissza is sorolok Cho közelébe, mert nem akarom kísérteni a jó szerencsémet. Aztán meg csak kapkodom a fejemet, sikerült tökéletesen semmire sem odafigyelnem, és bár szívesen odamennék segíteni, vagy…bármi,de vannak ott már elegen, szóval inkább maradok.
- Hát ez… nagyon aranyos. – na, szeretem az állatokat, de pont az ilyenek jelentenek kivételt. Ritkán szeretjük azokat az állatokat, amik képesek minket pár végtaggal kevesebbé tenni. Ha az édesség nem válik be, akkor bevetem a szendvicset, és… ha már én vagyok a férfi, akkor én is érek hozzá ehhez az…izéhez. Amúgy is, szeretem az állatokat… és ez a valami is állatnak minősül azt hiszem.
Vissza az elejére Go down
Jessamine Findley
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 153

TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-02-26, 21:31


Ágyúgolyófutam

Roxfort módra
[You must be registered and logged in to see this image.]



Ha nem lett volna a tanúja a nagyterembeli jelenetnek, most valószínűleg kissé zavarban lenne attól, hogy miben is zavarta meg épp Fredet. Csak követnie kellett a fiú pillantását, hogy kitalálja, minek köszönhető kissé réveteg tekintete, de ettől még nem csüggedt, még egy sóhajtásnyira se pazarolja energiáját, az elmúlt napokban helyre tette magában a dolgokat. Vagyis soha jobbkor nem láthatta volna meg a Fred-hasonmást!
- A vörös jobban passzolna szerintem. – Utal a fiúk vörös hajszínére, ha már amúgyis értelmezhetetlen számára a terméknév, legalább egy részét értse. - A Vörös Sárkánylehelet.
Most rá is pillant a vörös tincsekre, de nem erőlteti tovább a dolgot, sőt, se a sárkány, se a lehelet részre nem kérdez rá, ha már úgyis jobb, ha nem tudja. Feltételezi ez valamiféle VIP trükk lehet, ami valahol logikus is lenne, elvégre az ikrekből csak a legjobbaknak járhat. Kissé elcsügged, ezen logika mentén továbbhaladva valószínű, sose lesz igazi, életnagyságú Fred-hasonmása.
- Köszi.
Tör magának egy kis kocka csokit, kell a boldogság egy ilyen csalódás után. Szerencsére a hidegben nem veszélyezteti a ragadós olvadás veszélye, így lassan majszolja, míg beérnek a barlangba. Még alig formálódott meg gondolataiban, hogy az édesség után jól esne innia pár korty vizet, mikor a támadás kizökkenti nyugodt gondolatvilágából. Mivel az utóvédet alkotja, egészen hátul van, nem is látja, hogy pontosan mi a támadó, de nem is aggódik emiatt sokáig, ugyanis ennél égetőbb problémája akad.
Neki nem jut eszébe rögtön a könyvbeli kalandjuk, talán mert Chance nincs itt, de amint eltűnik a lába alól a talaj és zuhanni kezd, hirtelen bevillan az emlék. Most teljesen tudatában van riadt, ámde rövid sikításának, ami feltehetően azért nem hosszabb, mert nem zuhannak túlságosan sokáig. Nincs is ideje azon megrémülni, hogy most egészen biztosan igazi kőre fog zuhanni, nem padlóra, sem másokra, akik tompíthatnak valamicskét az esésen, mert máris landol furcsán talpra esve, mintha csak macska lenne. Annak viszont meglehetősen ügyetlen. Jobb bokájába hasító éles fájdalom emlékezteti erre szinte azonnal. Az esés lendületétől vagy a testsúlyáthelyezés a beteg boka okán, szinte rögtön el is esik, vagy talán soha nem is állt meg a lábán. Kezeivel tompít, így aztán a végleges földet érés után kicsit nyújtóznia kell, hogy a kezéből kiejtett pálcáját újra az ujjai közé kaparintsa. Csak ezután figyel környezetére, szerencsére egyelőre nem támadják őket újra, van idejük összeszedni magukat. Többesszámban, bizony, nem egyedül járt pórul. Aggódva pillant Hermionéra, olyan furcsán veszi a levegőt, a hangja sem a szokásos. Az igazán melengeti a még mindig riadtan verdeső szívét, hogy Fred is azonnal hogylétük után érdeklődik, mint még néhányan, Jess nem tudja pontosan, ki, de jól esik, minden érdeklődés. Kár, hogy ettől bokája nem gyógyul meg. A falhoz húzza magát a lány és nekidől a sziklafalnak, de előbb leveszi hátizsákját. Egy kis elsősegély ládikát vesz elő, amiből előhalássza a kviddicses csuklószorítója párját, amit bokára kell használni, de neki még nem volt rá szüksége, mindezidáig. Néha felpillant a lefelé ereszkedő Fredre, de közben kibújik csizmájából és itt elakad.
- Szerinted a zoknira vagy a zokni alá kéne felvennem? Azt hiszem, meghúztam a bokámat.
Kérdi Hermionétől egy fintor kíséretében, amikor felállítja a diagnózist. Ha jól tudja, orvosok a szülei, talán ráragadt a tudás. Közben egészen felé fordítja az alapvető gyógykészítményes ládikát.
- Te hogy vagy? Nincs szükséged valamire ezek közül? Fel vannak címkézve.
Georgiana gondos kézírása, nővére úgy látszik tényleg mindenre gondolt. Van benne fájdalomcsillapító főzettől elkezdve, lázcsillapító-cseppen át nagyon sok minden, csak végig kell bogarászni a kis készletet.
- Azt hiszem, inkább itt folytatom én is az utamat, hátha ennél lejjebb már nem lehet esni.
Nincs nagy ingere felmászni, persze, hogy aztán megint leessen és a másik bokája is meghúzódjon, akkor aztán tényleg kénytelen lenne feladni a versenyt, amire most még nem akar gondolni. Majd használja a fájdalomcsillapítót és hátha a fáslival együtt mozgásképes marad.
Segítséggel vagy anélkül, ha kap, akkor a tanács szerint magára applikálja a fáslit, majd visszaveszi csizmáját és elfogadja Fred segítő kezét,  naná hogy! és talpra áll, óvatosan próbálja, tud-e járni. Közben a falnak támaszkodik a biztonság kedvéért, s csak addig engedi el, míg sapkájáról lesöpri a kőport, ami a mozgástól elkezdett lehullani.
- Köszi, indulhatunk is? A többiek fenn mennek tovább? Tényleg, mi volt az az izé, ami Astridra támadt?
Előbbi kérdése inkább évfolyamtársához szól, habár hamarabb állt talpra, mint ő. Ha nincs ellenvetés, fényt varázsol pálcájára és elindul óvatosan, ha tud. Utóbbi kérdéseit inkább Fredhez intézi, elvégre ő volt fenn legtovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra! 2015-02-25, 21:55


Ágyúgolyófutam


Fredre rákacsintottam, mert hát, annak dacára, hogy olyan jól nem ismertem, bírtam a testvérével együtt, és komolyan irigyeltem néha az ötleteiket, de nyilván nem most fogok leállni csacsogni bárkivel is, elvégre menni kell. Különösképpen nem voltam oda az egészért, Tiltott Rengeteg… komolyan nem értem, mi ütött Dumbledoreba, hogy odaküld minket, eszméletlen. Na mindegy, halálos csak nem lehet.
- Ron tutira sikítva menekülne már a pók szó hallatán is.
Kuncogom el magam, én sem szeretem a pókokat, az óriásokat pláne, de Griffendéles lennék, vagy mi a szösz, kínos lenne, ha félelem sötétítené el a szívemet. Ha Uthertől nem félek, aki már több ízben lazán eltehetett volna láb elől, akkor nem pár pók fog kiakasztani, addig pláne nem, amíg nem láttunk eddig sem.
Ami azt illeti, engem sem nagyon mozgat a győzelem, az sokkal jobban érdekel, hogy mennyire lehet kalandos ez az egész túra, olyan csapat összekovácsoló erejű lesz, vagy egymást hátba szurkálós… Nem örülnék az utóbbinak, de mindenre fel kell készülni.
- Brr… Ez mi? Hasonlít a denevérre, de szerintem nem az. Tutira kellemetlen lenne, ha a hajunkba ragadna.
Természetesen nem ez volna a legnagyobb gondom, és Astridnak sincs szüksége több segítségre, elintézi, illetve Fred is csatlakozik a hadműveletbe, úgyhogy én a falakkal foglalkozom, nem az évszázad ötlete elgondolásom szerint, de ha nem tennék semmit, fütyörészve ki is sétálhatnék.
- Szerintem beomlott a barlang…
Szólalok meg kissé feszengve, és hátrafelé nézek, többen is megkérdezik, hogy jól vannak-e, úgyhogy én már nem jártatom fölöslegesen a számat, egyszer is elég lesz elmondani nekik. Mindenesetre remélem, nincsen bajuk, senkinek sem kívánok ilyesmit, de talán ezen a ponton kellene átgondolnom a helyzetet, és kiszállni, amíg lehet. Nyilvánvaló, hogy nem fogjuk megúszni túlságosan könnyen.
- Annál is inkább, mert ha túl sokan álljuk körbe a lyukat, még a végén beszakad még tovább.
Vakarom meg a fejem.
- Vigyázzatok a széleknél, nehogy meginduljon, és még több szikla omoljon be.
Nagyobb baja is lehetne tőle a lenti lányoknak, ez most tipikusan olyan eset, hogy az ájultat sem kell körbeállni, mert úgy elzárjuk előle a levegőt, mindenesetre, ha kell majd plusz segítség, azonnal menni fogok, szó sincs arról, hogy derogálna segítenem, de ezzel mindig úgy vagyok, hogy az tegye, aki elsőként odaér.
- Én kérek.
Nem azért, mert olyannyira imádnám, sokkal inkább azért, mert úgy gondolom, hogy minden apróság lehet valamiféle nyom, így teljesen nyugodtan veszek el egyet, mikor felém nyújtja a zacskót, illetve, kettőt, mert meghallom, hogy Cho is kér, illetve valami csipogásféle is megüti a fülemet, de egyelőre ott tartok, hogy felé dobok egy tökös cukrót, aztán merőben másfelé fog szánkázni a figyelmem.
Legnagyobb meglepetésemre ugyanis alighogy megettem a tökös cukrot, amit a szobatársnőm lelt, már találok is valami egészen más jellegűt, úgy tűnik a varázslatomnak mégiscsak volt értelme.
- Hát ez kész…
Nyögöm halkan, Lavender még azért bőven hallhatja, elvégre egymás mellett haladunk, és vélhetőleg látja is a falon megjelenő főnixet, ami abban a pillanatban lobban lángra, hogy közelebb lépek, és változik egy tenyérré. Jól van… ez tutira nyom, egy életem, egy halálom, fogom, és már nyújtom is oda a kezem, Dumbledoreban száz százalékig megbízom, és hinni szeretném, hogy a Roxforton belül senki sem képes visszaélni a hangjával. Ettől függetlenül némileg feszülten várok, hogy mi fog történni, vajon valóban megkapom-e az ajándékomat, avagy ez lesz a kellemetlen tanulópénz…

Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ágyúgolyófutam - Roxfort módra!

Vissza az elejére Go down

Ágyúgolyófutam - Roxfort módra!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Roxfort Boszorkány -és Varázslóképző Szakiskola
» Metróállomás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Közel s távol-