Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Patrónuslista
  Yesterday at 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 10:26
Luna Lovegood

ϟ A rémület éjszakája
  Yesterday at 10:08
Gemma Carlyle


ϟ Welcome my old friend!
  Yesterday at 02:56
Ivarn-vo Inor

ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 01:48
Cody Armstrong
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39840 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Hagrid kunyhója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1480

TémanyitásTárgy: Hagrid kunyhója 2014-09-29, 11:15

First topic message reminder :


Hagrid kunyhója

Jellegzetes alakú hegyes tetejű kis épület, amiben a volt vadőr Hagrid lakik. A házikó mögött már a Tiltott rengeteg magasodik, mellette pedig egy tökágyás húzódik meg. Az épület kő és fa együtteséből készült, egyszerű kis fakerítés veszi körbe.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumotion.com/

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-01-16, 17:59



Savannah & Morgan



Én se tudnám megmondani, hogy akkor az előző találkozásunk hasznos volt-e vagy sem, de az igazat megvallva, én nem kezdtem el kiértékelni az egészet. Majd idővel elválik, vagy tudom is én, de soha nem voltam az a típus, aki olyan nagyon aggódott volna bármiért is valaha az életben. Aminek meg kell történnie az meg is fog történni. Ez az egyetlen dolog, amiben tényleg hiszek, ami bejött eddig az életben. Nem szabadultam meg apámtól, mert nem kellett ennek megtörténnie, börtönbe kerültem, mert ennek meg kellett. Mégis miért kéne most már bármit is túlgondolnom? Lesz, ami lesz ennél szarabb már aligha lehet bármi is.
- Egy kicsit…értem. – nem ragozom túl a dolgot, mert hát minek? Láttam már sírni, én is sírtam már épp eleget ahhoz, hogy tudjam mikor sírt az ember és mennyit, márpedig, ha valakinek ennyire vörös a szeme, akkor nyilvánvalóan nem éppen keveset sírt, de hát… én nem fogom ezt az orra alá dörgölni. – Én nem… nem tudok jól olvasni. – rázom meg a fejemet, mikor előkerül a levél a zsebéből, mert attól félek, hogy oda akarja nekem adni. Tudok olvasni, de csak lassan és szakadozva, mire én elolvasok egy sort, ő egy könyvből két fejezetet is befejez, de végül megkönnyebbülök, hogy nem adja oda nekem a levelet. – Úgy nézek ki, mint aki el van foglalva? – nézek rá kérdőn. Nem, rohadtul nem úgy nézek ki, az arcomra szinte rá van írva az, hogy rohadtul elegem volt már abból, hogy folyton csak járom az erdőt, de semmi nem történik soha. Ha legalább vadászhatnék… - Szóval, mi a baj? – ha mondjuk arra kér, hogy segítsek neki virágokat cipelni, akkor abból nem kérek, de ha mondjuk meg kell verni valakit… abban már hasznomat is tudja venni, egy jó kis bunyóért soha nem kellett a szomszédba elmennem, mondhatni világ életemben kerestem a bajt. Én így bizonyítottam magamnak régen. – Ha nem valami kedves ember, akkor minek voltál vele? – persze, pont én mondom, akinek még csak egy normális kapcsolata sem volt, igaz? Voltam már nővel, de soha nem voltam kapcsolatban,és nem is hiányzott ez soha, de nem értem miért jött össze valakivel, akiről tudja, hogy egy barom. – Lexi milyen kutya? – voltam már egy-két helyen, Bristolban gyakran bújtam el egy állatorvosi rendelőben, és ott úgy dolgoztak, hogy azokat a kutyákat vették előre, amik nagyobb testűek voltak, úgy kevesebb baj is volt velük, a kicsi kutyák nem sok mindent tudnak ártani. Szóval ha ez a Lexi valami mamut méretű kutya, kicsit csipkedni kéne magunkat. – Ja, segítek. Csak nincs kocsim, szóval… - van egy motorom, de azért innen nem éppen egy nap, mire Londonba jutunk, mert gondolom ez a volt pasija ott lakik. Az nem is igazán fordul meg a fejemben, hogy mit tudom én, repülő szőnyeggel menjünk… tériszonyom van, inkább egy sárkány, mint a repülő szőnyeg.


Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-01-15, 14:18


Morgan & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán nem ő a legjobb megoldás ebben az ügyben, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akar-e nekem segíteni, vagy hogy van-e rá ideje... kapacitása, tudom is én, de az a baj, hogy nem igazán fordulhatok máshoz. Nem kérhetek egy ilyen jó eséllyel mások számára piti ügyben segítséget az igazgatótól. Az is nagy dolog, hogy itt lehetek, nem pedig, hogy még más szívességekkel is traktáljam, a kollégák, a tanári kar... hát nem vagyok annyira közeli barátságban senkivel sem, hogy legyen, aki segítene nekem, így hát csak ő marad. Na nem arról van szó, hogy amúgy nem kérném meg szívesen, csak hát nem tudhatom, hogyan áll majd a kérdéshez és bőven van rá esély, hogy esze ágában sincs... erre időt pazarolni. Igazából még csak azt se nagyon tudom eldönteni, hogy most akkor hányadán is állunk, az előző találkozás most akkor hasznos volt, vagy haszontalannak számított? Nem tudom, hogy előre léptünk és közelebb kerültünk-e a régi dolgokhoz, vagy semmit sem ért. Morgan finoman szólva is baromi nehéz eset és én bármennyire is igyekszem közeledni hozzá, egyáltalán nem biztos, hogy neki is van erre igénye, úgyhogy... bőven látok rá esélyt, hogy elzavar, de ha meg se próbálom, akkor biztos, hogy nem lesz megoldása az egész ügyben, vagy olyan lesz, amiből nem jövök ki jól végül.
- Egy... kicsit. - sóhajtok egyet. Az enyhe kifejezés, ha hullajtasz pár könnycseppet, akkor nem megy át a szemed olyan vörösbe, mint egy albínónak, szóval... az a helyzet, hogy elég sokat sikerült itatnom az egereket, de jelen helyzetben ez azért talán érthető. Ez a levél finoman szólva is kiborított. Nagy nehezen csak ráveszem magam, hogy előbányásszam azt a rémes levelet a kabátom zsebéből. Elég gyűrött, nem szórakoztam azzal, hogy rendesen összehajtogassam, ami azt hiszem teljesen érthető. - Én... én megértem, ha nem érsz rá, de nem tudom, hogy kihez fordulhatnék szóval... - idegesen hajtogatom szét a papírt. Nem pergamen, teljesen normális hétköznapi darab, tollal írták, amiből sejthető talán, hogy mugli keze van a dologban, nem varázsló ügy, talán pont e miatt is fordultam hozzá. Én is csak végső esetben, vagy akkor se használhatnék varázslatot, ha oda megyek... és pont ez itt a baj. - A volt pasim... Wyatt írta. Ő egy, hát enyhén szólva sem kedves ember. Nem sokkal az előtt hagytam ott, hogy megkaptam az itteni munkát. Eléggé... erőszakos típus és elvitte a kutyámat, én meg nem tudtam, hogy mit tegyek, gyáva voltam és... De azt hittem, hogy fontos neki, és most írt, hogy be fogja adni egy menhelyre, és már előjegyeztette altatásra. Rá fogta, hogy megtámadta, de Lexi nem olyan. Nem bántana senkit. - nem tehetek róla, de újra megremeg a szám, miközben a papírt gyűrögetem és próbálom neki felvázolni ezt az egész ügyet. Időbe telik mire sikerül elérnem, hogy ne törjön elő egy újabb könnycsepp is, és meg tudok szólalni. - Segítenél elhozni a kutyámat tőle? - egyedül is megpróbálom, látszik a szememen, de félek tőle, hogy nem lennék elég erős hozzá, vagy akármi történhet. Wyatt nem jó ember. Igen felmerülhet, hogy akkor mi közöm volt hozzá... Tudjátok, akinek pocsék élete van, viszonylag nehezen tesz különbséget rossz és jó ember között, főleg az elején.





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-01-10, 23:09



Savannah & Morgan



Az életem nem lett több és kevesebb sem azáltal, hogy ide jöttem a Roxfortba. Könnyebb lett és szabadabb, de nem több. Viszont hálás vagyok,mert még mindig ezerszer jobb ez, mint egy börtönben megrohadni azért, mert megöltél egy hülyét, aki egy golyó elé futott. Nem vállalhatok felelősséget minden egyes bolondért ezen a világon, de persze  mindegyikért elítélhetnek engem. Akit megöltem egy fontos embert volt, én pedig egy senki voltam, egyértelmű volt, hogy ki ellen fog majd szólni az ítélet, de arra nem számítottam, hogy még képesek ezt megtoldani azzal, hogy szándékosan öltem meg a fickót. Röhej, de mit lehetne tenni? Az élet szar.
Apám is minden bizonnyal már értesült arról ,hogy kiengedtek ,de nem keresett, és élete utolsó döntése lenne az, ha megpróbálná, mert isten bizony, hogy megölném őt. Nem túlzok, utálom azt a rohadékot. Sokan mondták már nekem azt, hogy próbáljam őt megérteni, mert nehéz dolgokon ment át, mikor én megszülettem, de én nem tudom megérteni. Miért engem büntet? Miért hiszi azt, hogy megakartam ölni az anyámat, mikor megszülettem? Nem tettem semmit sem, csak megszülettem,és nekem ezért kéne bocsánatot kérnem? Meggondolja majd legközelebb kétszer is azt, hogy felcsináljon valakit, mert kitudja, lehet, hogy ez az ő átka, az ő gyerekeinek anyja meghal.
Ez pedig egy ugyanolyan átlagos és szar nap, mint minden eddigi. Nem történt semmi, kedvtelenül lépdelek ki a fák közül, mikor megpillantom Savannah-t, és visszaintek, hogy lássa, észrevettem őt, és így felé is veszem az irányt, hogy aztán valahol félúton összetalálkozhassunk. – Hello, mi a … te sírtál? – az akart az eredeti kérdés lenni, hogy mi a helyzet, de végül ez lett belőle, mikor felpillantok rá. Láttam már eleget sírni régen is, hogy tudjam: sírt. Gondolom nem miattam, annyira azért talán nem bántottam meg eddig, és talán tudja, hogy nem is érdemes miattam kiborulnia, mert nem ellene beszélek, csak ilyen vagyok. – Segítenem? Mégis miben tudnék én segíteni? – kérdezem homlok ráncolva. Nem arról van szó, hogy visszautasítanám, mert nem, látom rajta, hogy nem hülyéskedik és komolyan azt szeretné, ha segítenék neki, és fogok is, mert ez a nap amúgy is unalmas és szar, pluszban Savannah elsőbbséget élvez, mint az a hülye hippogriff, akit meg kéne etetnem. Hagrid kért meg rá, de biztos megérti majd, hogy volt fontosabb dolgom is. Csak azt nem értem, hogy mégis milyen bajba kerülhetett Savannah, hogy úgy döntött nem az igazgatót, vagy valami tanárt keres fel, hanem engem. Mert én nem vagyok jó varázsló, jó embernek se mondanak, szóval…


Vissza az elejére Go down
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-01-10, 22:14


Morgan & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem mondom, hogy kisírtam a szemem, de... de igen pontosan ez a helyzet. Az a baj, hogy ezt még akkor sem tüntetheted el, ha megmosod az arcodat kicsit, akkor is épp eléggé látszik, hogy milyen állapotban vagy épp és én nem kifejezetten vagyok jóban. Ez az egész hír... és fogalmam sincs, hogy kit kérhetnék meg, hogy segítsen. Mármint van ötletem, egy idő után legalábbis beugrik, csak hát az a nagy baj, hogy nem tudom, hogy ő vajon hajlandó lenne-e segíteni nekem és ha nem... hát akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Esetleg odamehetek egyedül, de félek, hogy annak nem lenne jó végre, persze rám nézve, de ha nincs más, akkor ez lesz, ha nem segít, hát... megpróbálom egyedül. Wyatt nem épp jó ember és erre én túlságosan későn jöttem rá és Lexi ott van vele. Ebbe még megpróbáltam beletörődni, és reméltem, hogy azért csak-csak szereti a kutyánkat, nem csak azért vette el tőlem, hogy nekem legyen rossz. De amikor egy barátom még a menhelyről írt nekem, hogy Wyatt be akarja vinni Lexit, mert állítólag agresszív és el akarja altattatni... Ezt már nem hagyhatom! Lexi soha nem bántana senkit, ő... teljesen ártalmatlan, még csak játékból sem harapott meg sosem. Én neveltem fel, én tanítottam meg az alapvető kutyaetikettre, hogy úgy mondjam. Persze kölyökként volt, hogy odakapott játékból, de azt is megtanítottam neki, hogy nem szabad és most rá mondja Wyatt, hogy... veszélyes? Ez komolyan nem létezik!
Ideges léptekkel vágok át a birtokon. Tudom én, hogy hol dolgozik, szóval csak annyi kell, hogy kb tisztában legyek az időbeosztásával és akkor már be is támadhatom, hogy úgy mondjam, hogy megkérdezzem vajon hajlandó-e segíteni nekem. Már messziről kiszúrom az alakját, ahogy a fák közül lépdel ki. Megkerülöm hát a kis kertet a kunyhó mellett és egy visszafogott mosolyt is villantok rá, egy intés keretén belül, hogy jelezzem nem csak sétálni jöttem ki és nem is azért, hogy mondjuk őz formában megszívassam. Azóta, hogy történt az a baleset nem tettem semmi ilyet, nem voltam az erdőben, mert tudom, hogy baj lehet belőle és nála sem akarom kihúzni a gyufát. Amikor végre beérem láthatja, hogy sírtam talán, ha eléggé figyel, mégis egy fáradt mosoly jelenik meg az arcomon.
- Morgan... szia! - oké tudom,hogy nem fair, hogy csak ezért keresem és nem kéne csak úgy a közepébe vágnom, vagy hát nem is tudom, hogy mit kéne tennem, de most mi értelme lenne kérdezgetnem, hogy hogyan, ha aztán úgyis rátérek a lényegre? Az butaság, csak terelés. - Tudom, hogy nincs jogom ilyesmit kérni tőled, főleg, hogy még nem vagyunk olyan viszonyban és van épp elég gondod, de... segítened kell. Nagyon fontos, iszonyatosan. - nem magyarázom el egyből az egészet, talán nincs is értelme, hiszen ha eleve azt mondja, hogy nem ér rá, hogy nem tartozik nekem semmivel sem, akkor nem sok értelme van, hogy erőltessem a dolgot. Egy próbát azért megér, aztán majd meglátjuk... szeretném, hogy segítsen, de ha nem fog, hát azért sem orrolhatok meg rá. Én cserben hagytam... most ő is megteheti.





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 413

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-16, 10:04

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-13, 16:06



Cosette & Morgan



- Hát persze, ahogyan a Mikulás is a kéményeden mászik be. – már ha lenne háza, vagy kéménye, de ez most teljesen mindegy. Nincsenek kivételek, ott legbelül mindenki egy aljas, alávaló paraszt, aki végszükség esetében eladna egyetlen rohadt sarlóért is, ha erre kényszerülne. Nincs olyan, hogy emberi jóság, aki ebben hisz, az egy barom, nem tud semmit sem az életről, csak könyvekből olvasgatott róla, és szakértőnek hiszi magát máris. Az életet csakis az érheti, aki szenvedett már eleget, és az ilyen ember tudja, hogy nem bízhat meg senkiben, mert senki se van vele, inkább csak ellene. Az élet ilyen és kész. – Lószart. Elég egyetlen kis szikra, és máris olyanok lesznek, mint az emberek. – talán van saját területük, de elég egyetlen kis kihágás, és már is ugranak. Rohadtul nem az számít, hogy kikezdi az egészet, csakis az, hogy ki marad talpon, hogy kiben van annyi, hogy elfogadja: vagy öl, vagy meghal. Vannak dolgok az életben, amit muszáj megtenni, amire rákényszerülünk, és ha ezektől visszariadunk, akkor vége, ennyi volt, nem lesz már több lehetőségünk, csak figyelhetjük az ellenségünk lábát, ahogyan elsétál mellőlünk, mi pedig lassan megfulladunk majd a saját vérünkben. Csak egy bolond nem képes belátnia azt, hogy az életet végig kell harcolni.
- Ez nem cinizmus, hanem száraz tények. – az emberek meghalnak, ez van, nem tehetnek ellene semmit és kész. Ha nem egy ember, vagy épp kentaur, akkor majd az idő végez velük, teljesen mindegy, de meghalnak, ez természetes dolog, nem kell ezen annyira fennakadni. Magasból teszek arra, hogy kije halt meg, meg kije nem, az ő dolga, nem az enyém, nekem van már amúgy is elég bajom, fog a tököm még vele is foglalkozni, de szerencsére van annyi agya, hogy megtartsa a gondjait magának, majd megoldja, vagy belehal, teljesen mindegy. Az életben nincsenek segítők, mindenkinek van valami mögöttes szándéka, ezt a börtönben lehet a legjobban kitapasztalni.
- Azon, hogy ilyen baromságokat kérdez. – min segítene az alkohol? Az alkohol a megoldás az ember minden bajára , legyen az akármilyen jellegű is. Az alkohol elfelejteti az emberrel a dolgokat, vagy épp segít neki kitombolni magát. Van, aki boldog részegen, én inkább egy seggfej vagyok, de nem különösebben foglalkozom a dologgal, ha ez valakinek nem tetszik, akkor nem kell odajönnie és kész. Az alkohol azért van, hogy felejts, és nem azért, hogy segíts magadon. Néhányan talán azt hiszik, hogy ez szánalmas, de tévednek, rohadtul nagyot tévednek, mert valójában ez az egyetlen dolog, ami tényleg segít, ami felszabadít benned mindent.
A visszavágása hallatán csak felnevetek. Na igen, elég szar egy életem volt, de ez tény, nem fogom azt mondani, hogy egy valóra vált álom volt, mert szívesebben lapátoltam volna szart valami távoli országban, mintsem hogy az apámmal egy napot töltsek el kettesben. Maga volt a Pokol, a kicseszett fájdalom, és még csodálkozik az a seggfej, hogy elküldöm őt a picsába, ha beszélgetni akar. Beszélgessen majd a nyíllal, amit a fejébe lövök, ha újra találkozunk. Én rohadtul nem vagyok kíváncsi a tetves pofájára.
Alig láthatóan bólintok egyet, majd csak nézem, ahogy eltűnik. Nincs már semmi más dolgom, elástam azt a dögöt, a kiscsaj is megpattant, szóval végre magam vagyok a whiskyvel. Na, ez már egy valóra vált álom.

// Én is köszönöm, szuper volt Smile//


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-13, 13:55

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egyszerűen nem érdekel a véleménye. Már csak arra várok, hogy végre meg tudjam mozdítani a lábaimat, mert egyelőre még nem igazán sikerül, és ha ez meg van, akkor szépen megyek is, mert semmi keresni valóm nincs is. Meg van, ami kell, ettem pár falatot, eltörte az orromat is mellé, másra nincs szükségem, a végén még kapnék tőle még valami kellemeset, amihez aztán végképp nincs igazán sok kedvem. Eltöri a lábamat is, vagy ki tudja, mert épp rossz a kedve. Hát nem, köszönöm, ebből nem kérek. Ezért nem válaszolok. Nézzen, aminek akar, lehet hogy még gyerek vagyok, de már pár hónapja egyedül élek túl az erdőben, akkor annyira nem lehetek már gyerek nem?
- A kentaurok se jobbak, de voltak olyanok, akik igen! - igen voltak, mert már nincsenek, én pedig tisztában vagyok azzal, hogy azok igenis veszélyesek, akiket nem ismerek, az apám felkészített rá, hogy hogyan éljek túl és azt csak úgy lehet, ha nem bízom senkiben, sem emberben, sem kentaurban. - De ők legalább korrekt módon játszanak. - a családomat megölték, lényegében lemészárolták. A kentauroknak meg van a maga területe, ki van jelölve és kész. Ha tudod, hogy hova ne lépj, hogy hova ne menj, akkor nem lesz bajod, de az emberek... nem követnek szabályokat, össze-vissza teszik azt, amihez épp kedvük van, épp ezért veszélyesebbek, mert kiszámíthatatlanok. Én is ember vagyok, de attól még megtanultam az alapvető szabályokat.
- Cinikuskodj csak... - rántom meg a vállam. Az emberek nem szeretnek megdögleni, csak vannak, akik meghalnak. Én nem tudom,hogy az eredeti családom tagjai meghaltak-e, csak annyit tudok, hogy az új, azok, akiket igazán családnak tekintettem már nem élnek. Láttam őket meghalni és nem akarták ezt. Nem akartak itt hagyni, Rangal az utolsó erejével is küzdött, amíg el nem hozott ide, hogy legalább biztos helyen legyek, mert a mi erdőnk már nem volt az többé. Az utolsó erejét is összeszedte miattam, hogy én biztos helyen legyek, talán azért hozott ide, mert emberek is vannak a közelben, de attól még ugyanúgy megmondta, hogy ne bízzak meg bennük gondolkodás nélkül.
- Mégis min segítene? - alkohol. Hallottam már róla, nem vagyok teljesen tudatlan, de nem értem, hogy min segítene. Mi sosem ittunk ilyesmit, fel sem merül. Ezek a szerezek csak tompítanak, nem jók semmi másra és a tetejében még rosszak is, ezt most sikerül is megtapasztalni. Bűn rossz! Nem érdekel, hogy rám kiabál, csak meg kiköpöm, így is marja rendesen a torkomat. - Vagy neked lehetett az, ha ilyen rémes dolgokat jónak gondolsz. - vágok reflexből vissza, pedig még mindig ott tartok, hogy köhögök erőteljesen, viszont érzem, hogy a lábam lassan kezd működőképesség válni. Fel tudom húzni, így aztán bár nem a legbiztosabban, de feltápászkodom. Megállok még az ablaknál, a cipót már amúgy is megkezdtem, csak nem veszi el, beletömöm a zsebembe, aztán pillantok csak hátra. - Kösz. - igazából nem lehet tudni még a hangsúlyból sem, hogy netán arra értem, hogy eltörte az orrom, vagy arra, hogy helyre rakta, netán a cipóra. Talán nem is számít, mert ha végre működik a lábam, akkor egy pillanat múlva már kint is vagyok. Csak nem akadályoz meg benne újra.

//Köööszönöm a játékot! Király volt, mint mindig. Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-11, 22:31



Cosette & Morgan



Félreérti, rohadtul nem azért mondom neki, hogy paraszt, mert kioktatom, csak szeretem cseszegetni az embereket, amúgy meg magasból leszarom, hogy mit csinálnak, felőlem aztán itt helyben is megdögölhet, nem izgatnám magamat miatta. Nem ismerem, és nem is akarom megismerni, mert már ezalatt a rövid idő alatt is sikerült felidegesítenie azzal, hogy úgy viselkedik, mint valami sértődött óvodás, de bocs, gondolom a varázslók nem járnak óvodába, és busz helyett is kicseszett repülő szőnyegeket használnak. Rohadt idegesítő egy népség ez, tervezem is, hogy lelépek majd a fenébe, mert ez így kibírhatatlan, elegem lett már ebből a sok varázslatos szarságból, dugják fel maguknak, nekem nem kell, ne erőltessék rám.
- Dehogynem, egy sértődős kislány vagy. – magasból teszek rá, hogy több, mint tízéves, az én számomra egy kölyök marad és kész, nem fogom erről most vitatkozni vele. Az is csak az én véleményemet támasztja alá, hogy emiatt felemeli a hangját, mintha olyan rohadtul nagy szentségtörés lenne őt kislánynak nevezni. Elég ránézni, hogy lássa az ember: egy kölyök, egy gyerek, és rohadtul nem az erdőben kéne szaladgálnia, de mindegy is, leszarom, rohadtul nem az én dolgom, és nem is akarok vele foglalkozni, megoldja majd saját maga, az élet sok mindent előszeretettel megtanít az embernek.
- Szóval te a kentaurok csapatát erősíted, mi? Mondok neked valamit, a kentaurok se jobbak az embereknél. – azt hiszik magukról, de nem, rohadtul nem, ahogyan az ember se jobb náluk. Az ember egy genetikai hulladék, egy biológiai szardarab. Semmi jó nincs bennük, ölik egymást halomra, majd isznak egyet azoknak az emlékére, akiket megöltek. Mégis mi ebben a hasznos? Az ember is csak állat, méghozzá a legrosszabb és legveszélyesebb, de nem érdekel, viszont én legalább nem hiszem azt magamról, hogy különb vagyok, és nem tartozom sehova. Ő csak átbassza magát, én szembenézek az igazsággal és leszarom. Neki se ártana ezt tennie, mert csak a hülye hazudik magának.
- Az emberek ilyenek, szeretnek megdögleni. – jegyzem meg egy vállrántás kíséretében. Na igen, ezt volt az apám képtelen megérteni. Az ember megszületik, él egy kicsit, aztán meghal, mégis mi olyna nagy cucc ebben? Nem értem mi a szarnak kell ezt ennyire felfújni, mikor az életben a halál természetesebb, mint a kicseszett évszakok. Komolyan röhejes, hogy egyesek képtelen szembenézni azzal, ami az orruk előtt van. Nem sajnálom a csajt, teszek rá meg a családjára, az élet belőlem már rég kiölte az olyan gyerekes baromságokat, mint az empátia meg a segítőkészség. Azok csak a hülyéknek valók, azoknak akik képtelenek felfogni, hogy az élet nem egy rajzfilm.
- Az alkohol az egyetlen, ami segít. – mondom egyszerűen. Na igen, az alkohol az segít, nem úgy, mint az embertársak, akik nagy ívből szarnak a fejedre, csak mehessenek végre haza a családjukhoz, hogy teletömjék a pofájukat. Míg ők jót zabáltak, addig én egy kicseszett sátorban töltöttem a telet, takaró, és kaja nélkül, már az is kész csoda volt, ha belesétált a csapdámba egy nyúl, vagy ha tudtam lopni valami konzerves kaját. Nekem nem adatott meg a boldog család, mégis mindenki azt mondja, hogy olyan szar dolga van, pedig az élete legnagyobb problémája a ruhaválasztás a sulis bálra. – Hülye vagy? Drága pia baszki, ne köpköd. – rivallok rá, ahogyan visszaveszem tőle az üveget. – Jó szar életed lehet, ha még csak whiskyt sem ittál soha. – én már fiatalon elkezdtem, melegen tartott a zord időkben, és elfeledtette velem azt, hogy milyen szar életem is van.


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-11, 21:47

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem oktatott ki? Azóta, hogy bejöttem azon az ablakon és azóta, hogy varázsolt rám, hogy meg se tudjak moccanni, na azóta folyamatosan kioktat, hogy mennyire nem vagyok jó nevelt és milyen rossz a családom és társai. Naná, hogy végig ki akart oktatni, de baromira nincs joga hozzá és baromira nem érdekel, hogy mit dumál itt nekem, mert az én dolgom, hogy mit teszek és nem az övé! Csak végre működne a lábam és akkor máris tuti, hogy elhúznék innen a jó francba, vissza oda, ahol nem akar senki sem változtatni rajtam, meg jó modorra tanítani.
Aztán meg persze olyanokkal jön nekem, amiről azt se tudom, hogy micsoda, de nem is érdekel annyira, hogy miféle Disneylandről beszél. Én meg amúgy se várom el tőle, hogy segítőkész kis angyal legyen, de talán nem kellett volna elérni, hogy eltörjön az orrom, nem?
- Nem vagyok kislány! - ezt inkább az öt évesekre mondják nem? Max. tíz, de azért én már mindkettőtől nagyon távol állok, szóval nem tetszik nekem ez az egész, amit művel, nem tetszik nekem az sem, amit mond és ahogy mondja, és miért nem lehet csendben kivárni, amíg végre elmúlik ez az izé, amit csinált velem? - Varázslók... emberek, akik elpusztítanak mindent. Ne nézz rám így... tudom, hogy nem vagyok én sem más, de attól még nem kell, hogy úgy is gondoljam, hogy közétek tartozom. - nem tartozom én már sehová sem, hiszen a csordánk négy főből állt és abból három meghalt, innentől már nincs senkim, hiszen az apám megtanította, hogy a kentaurok veszélyesek, ne menjek a közelükbe, mert ők azért, mert befogadtak amikor még kicsi voltam, ugyanúgy nem szeretik az embereket. Belém ültették a gyűlöletet a saját fajtám iránt. Nem kötődöm sehova, egyedül vagyok az erdőben, mert nem tartozom már igazából oda sem, meg a sajátjaim közé sem, de nem érdekel. Túlságosan veszélyes bárhová is tartozni.
- A családom... az igazi... ők meghaltak, a régi pedig nem érdekel. - nem érdekel, mert nem tudok róluk semmit sem. Nem tudom, hogy honnan származom és azt sem, hogy francia vagyok, vagy sem. Csak azt tudom, hogy kikkel nőttem fel, nekem ők a család és azt tudom, hogy már ők sincsenek, tehát egyedül maradtam. Senki más nem érdekel különösebben, senkihez sem kötődöm és nem most fogom elkezdeni. A megjegyzésére csak elhúzom a számat. Most rávághatnám, hogy nem tudom mikor születtem, de volt tortám, csak nem a hagyományos értelemben vett. Nem ünnepeltünk mi úgy dolgokat, csak azt a napot, amikor rám találtak, azt sem az általános módszerekkel, mint a torta, meg az ajándékok, bár róla se tudom elképzelni, hogy olyan sok tortát kaphatott volna már eddigi élete során. Amúgy nem lenne ennyire ellenségesé s morcos típus.
- Mi köze van ennek az életben maradáshoz? - értetlenül ráncolom a homlokomat, miközben gyanútlanul veszem át tőle az üveget. Nem igazán tudom, hogy mi ez, még csak a szaga se ismerős, de az tuti, hogy erős, már attól is elfintorodom, hát még az első korty... Automatikusan köpöm ki. Talán ha egy minimális az, amit lenyelek, a többi valahol a padlón köt ki, ha csak ő nem volt túl közel hozzám. Aztán jön a köhögés és próbálom a maradék cipóval kimosni a rémes ízt a számból. - Ez... rémes! - undorító az íze és szó szerint marta a torkomat. Én tiszta hegyi patakok vízéhez vagyok szokva, nem ilyen... nem is tudom, hogy mikhez.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-10, 22:13



Cosette & Morgan



- Ki oktatott ki téged? Leszarom mit csinálsz. – nem oktattam ki, valamit nagyon félreérthetett, csak annyit mondtam, hogy nem éppen a világ legudvariasabb embere, de tökmindegy. Komolyan nem értem mit játssza itt a sértődöttet, mintha olyan rohadtul érdekelne bárkit is. Magasból leszarom, hogy milyen élete volt, azt is, hogy most milyen, csak az érdekel, hogy jól el legyek és kész, a többi már teljesen mellékes, felőlem aztán itt helyben is feldobhatja a bakancsot, majd maximum ások neki valami gödröt. Talán van olyan tizenhat éves, nem igazán lehetne elvárni tőle azt, hogy ne úgy viselkedjen, mint valami durcás kislány, de mindegy is, rohadtul nem az én dolgom.
- Az egy… tökmindegy. – húzom el a számat. Legszívesebben tökön szúrnám magamat. Nem jártam én se ott még soha, apám nem vitt el engem kirándulni, vagy hasonló, csak vert folyamatosan, amíg bírta, vagy amíg én bírtam, aztán ha esetleg eltört valamim, akkor el kellett, hogy menjek a kórházba és mondani, hogy leestem a lépcsőről. Már megint. A doki pedig nem kérdezte meg, hogy vernek-e otthon, vagy hasonló, csak annyit mondott, hogy figyeljek oda jobban. Hülye barom, ilyenek az emberek, ezek után meg néhányan elvárják tőlem, hogy segítőkész kis angyal legyek. Nagy francot, felőlem aztán azt csinálnak, amit csak akarnak, bekaphatják.
- Veszélyes is vagyok, ha nem lennék kislány és idegesítőbb lennél, nemcsak az orrod tört volna el. De mi az, hogy a fajtám? – egy fajtából származunk, nem? Emberek vagyunk, még ha ő kentaurnak is hiszi magát, bár ennyire hülye azért nem lehet, talán ő is felfogja, hogy nincsenek patái, és nem négy lába van, hanem kettő, és azok sincsenek éppenséggel valami jó állapotban, köszönhetően a kis ügyködésemnek. Úgy beszél, mintha olyan veszélyes lenne emberek között, pedig ő is ember, nem értem akkor meg, hogy minek van úgy oda. Oké, kentaurok nevelték meg minden, de attól még nem lesz kentaur.
- Kurva jó, gondolom a családoddal nem vagytok valami beszélgetős társaság. – mégis miről lehet dumálni ezzel a csajjal? Nem is tud magáról semmit sem, azt hiszi, hogy kentaur, csigákat eszik, ha nem talál valami mást… komolyan mondom, hogy ez kész röhej, és még engem mondtak tanulatlannak, mikor többet tudok, mint ő itt. Oké, nem éppen ugyanaz a hátterünk, de ez most nem számít. Hozzá képest én egy Nobel-díjas tudós vagyok. A neve francia, gondolom akkor ő is az, bár ha nem tudja, akkor… akkor mindegy is, magasból teszek rá, hogy honnan jött, a lényeg, hogy hova megy, amint jó lesz a lába.
- Rohadt jó kis születésnapi tortád lehet. – de kitalálom, neki nincs is születésnapja, vagy nem tudja mikor van, esetleg nem ünneplik… tökmindegy, nem érdekel, de ha legközelebb is lopni akar, és észreveszem, nemcsak az orrát töri el, hanem kap egy pofás kis nyilat abba a bamba fejébe. Nem vagyok valami barátságos, és ő nem diák, akkor meg miért ne árthatnék neki? Merlin azt mondta, hogy a diákokkal nem lehetek erőszakos, de ő itt nem diák, csak egy piti kis tolvaj, aki azt hiszi, hogy az erdőben élés feljogosítja a lopásra. Nem érdekel, hogy lop, de a haveromtól lopott, amit nem komálok.
- Miért is tudnád… hogy a fenébe lehetsz te még egyáltalán életben? – hogy nem ismerheti a whiskyt? Egyáltalán hogy lehet, hogy nem ismer semmit sem? – Kérsz? – nyújtom felé a whiskys üveget. Egyszer mindent el kell kezdeni.


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-10, 17:57

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Azzal jött, hogy ő amúgy is adott volna, ha kérem, akkor gondolom jó embernek akarja beállítani magát, pedig hogy gondolj a jó emberek nincsenek, ezzel én is tisztában vagyok. Ezért nem is jöttem, hogy csak úgy bekopogtassak és megnézzem, hogy mégis ki lakik itt és ad-e nekem enni. Vagy elzavart volna, vagy valakik elvisznek, mert hogy még kiskorú vagyok. Az apám eleget figyelmeztetett rá, hogy kerüljem az embereket, mert elvihetnek tőlük, és bár a csordának már vége... de attól még nekem eszem ágában sincs valami szedett-vedett társaság közé keveredni, és velük lenni azt téve, amit ők akarnak.
- Csak ne oktass ki, ha te se vagy jobb nálam semmivel sem! - vetem oda, mert hát na... nem érdekel engem az élete, meg a szülei, meg a családja, de ha közben az én dolgaimba szól bele, akkor igenis visszavágok, mert ahhoz baromira nincs köze, hogy én mit teszek. Nem oktathat ki, csak mert épp ahhoz van kedve, mert baromira nem érdekel, hogy mit magyaráz nekem és nem is fog érdekelni. Nem akarok én semmit, csak enni, és lelépni szépen amint végre működőképes lesz a lábam, nagyon remélem, hogy minél előbb.
-Disneylandben? - szökik fel kissé értetlenkedve a szemöldököm. Tudom én, hogy mégis miről beszél? Nekem még az egész átlagos világ új. Persze meséltek nekem ezt-azt, de főleg a veszélyekről, főleg a kockázatáról, ha szóba elegyedek mondjuk valami emberrel, vagy varázslóval. Ezt nem szabad ennyit tudok, meg persze az alapokat, és megtanultam még minden bizonnyal otthon beszélni teszem azt, de ennyi. Írni is már az apám tanított meg nagyjából, meg olvasni, de nagyon sok minden nekem nem evidens, ami egy átlag embernek igen. Szóval halvány sejtésem sincs, hogy mégis miről beszél.
- Nem, de... nem állhatok szóba a fajtáddal... senkivel sem, mert veszélyes lehetsz. Jobb elkerülni. - rántom meg a vállam. Ennyi, ezek a tények. Nem kockáztatok. Nem arról van szó, hogy egyből kinyírt volna bárki, csak meg bekopogtam, szó sincs róla. Egyszerűen csak elvihettek volna, vagy jönnek másik, netán bevisz abba az iskolába, és tuti, hogy nem maradtam volna, szóval eszem ágában sem volt kopogtatni. Az ablak volt a jó megoldás, csak máskor jobban kell figyelnem. Az éhség volt ami most nyert és legyőzte bennem a figyelmet. Nem kellett volna, de hát... utólag már nem nagyon bánkódhatok és nincs is értelme.
- A csiga se rossz, ha nincs más... de nem tudom. - újabb flegma, vagy talán inkább annak tűnő vállrántás. Nem tudom, hogy francia vagyok-e. Ez a nevem, ezzel tisztában voltam, amikor rám találtak az erdőben. Többet nem tudok, se a szüleimre nem emlékszem, se a családomra és jó eséllyel nem is fog eszembe jutni soha. Próbáltak felidézni az emlékeket, de nem sikerült és talán... már nem is érdekel.- Csak akkor veszek el valamit, ha muszáj, az erdő sok mindent ad. - csak friss cipót nem, és az jól esett volna. De ne aggódjon nem csak innen nyúlok le dolgokat, és megígérni úgyse fogom, hogy többet nem fordul elő, csak azt, hogy máskor nem veszi majd észre. - Nem is tudom, hogy mi az a whiskey. - mint mondtam elég sok minden van, amiről nincs sok fogalmam, az alkoholokkal se vagyok tisztában, mi ilyesmit nem iszunk.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-09, 16:07



Cosette & Morgan



Mégis honnan a tökömből veszi azt a baromságot, hogy én jó embernek akarok tűnni? Ez már alapjaiban is hülyeség, nincsen olyan, hogy jóember, csak abban a sok hülye mesében, amit egy normális szülő olvas a kölkének. Én nem akarok semmi se lenni, elégé rossz úton jár, ha megfordult a fejében az, hogy szívesen vagyok emberek között. Nagy lószart, szívesen cserélnék vele és élnék az erdőben, csak ugye itt kapok pénzt, van dugi pia, és nem kell attól tartanom, hogy Merlin elvarázsol. Legalábbis addig nem, amíg szét nem rúgom egy nagyképű diák seggét. Egyszer pedig ez befog következni, mert rohadtul idegesítőek.
- Az meg ki a szart érdekel? Én nem jó modort kaptam a szüleimtől, áldás lett volna, ha egymás után dobták volna fel a bakancsot. – én sebeket kaptam az apámtól, csak simán megvert és kész, nem igazán gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha közben még illemórát is tartana nekem. Mindegy is, azért vicces, hogy igyekszik így visszavágni folyton, mintha elhinné egy pillanatra is, hogy érdekel. Felőlem aztán egy sárkány is felfalhatja, magasból leszarom, hogy mit csinál, de azt nem komálom, ha meglopják a haveromat, aki még a dugi piájából is ad nekem. Nem sok mindennel foglalkozom, de ha valaki a haverom, akkor azt nem fogom hagyni, hogy kirabolják. Még ha egy kicseszett cipóról is van szó.
- Nem mindenki Disneyland-ben nő fel. – ezalatt csak azt értem, hogy nem mindenki varázslóvilágba születik baszki. Állítólag tizenegy évesen már itt kellett volna tanulnom, mégse hallottam soha erről a kicseszett helyről, apám elintézte, hogy így legyen. Mindegy is, nem hiszem, hogy csak úgy betudtam volna rendezkedni, már kicsinek is elég mogorva tudtam lenni, sokak szerint felnőttként pedig simán csak egy seggfej vagyok, de mégis mit érdekli az őket? Éljék csak a kicseszett életüket, varázsoljanak patkányt pohárrá, és dugják is fel maguknak, ha nem tudnak leszállni rólam.
- Ja, mert a kopogásért már embert öltek. – csóválom meg a fejemet. Mi olyan rohadt nagy dolog abban, hogy kopog? Mit hitt? Hogy majd egyből ajtónyitás után lelövöm, vagy mi a szar? Utálom az embereket, nem vagyok velük valami kedves, de azért nem lövöm egyből fejbe őket. Kapnak néhány percet,aztán maximum leütöm őket, már megtanultam, hogy ne öljek embert. Vagyis csak akkor, ha bejönnek a házamba, mert az állítólag már önvédelemnek számít, úgyhogy… vigyázz arra, hogy hova mész be fater. Ő az egyetlen, akit jelen pillanatban szívesen látnék holtan, a kiscsaj csak idegesítő, de nem annyira, hogy megöljem. Akkor még egy kicseszett sírt is ásnom kéne neki.
- Fura egy név. Francia vagy? Te is csigát eszel? – valami ilyesmit hallottam legalábbis a franciákról, mikor bementem a suliba egy történelem órára. Nem valami sokat jártam iskolába, általában apám úgy elintézett, hogy esélyem sem volt bemenni, meg amúgy is magasból leszartam, hogy bemegyek-e, vagy sem, tudtam már elég korán, hogy nem lesz belőlem semmi olyan, amiért megérni tanulni, inkább megtanultam az élet szabályai szerint játszani. – Morgan vagyok, az itteni vadőr, szóval örülnék neki, ha nem lopkodnál. Te lopod a whiskyt is? –valaki folyamatosan megdézsmálja a készletet, és mivel az egyik kedvenc piámról van szó, nem kizárt, hogy kap egy nyilat a seggébe a tettes.


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-09, 12:51

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Engem oktat ki, amikor semmivel se több, vagy jobb nálam? Pedig ő elvileg itt él emberek között és akkor olyan fene jó valakinek kéne lennie nem? Vagy legalábbis úgy fest, hogy ezt képzeli magáról, ami persze még véletlenül sem stimmel. Nem érdekel túlzottan, nem hiszem el, hogy adott volna nekem bármit is, ha csak úgy bekopogok, hogy kérjek. Rosszabb esetben még szólt is volna valakinek, hogy itt vagyok és abból csak még nagyobb baj lett volna. Az a cél, hogy ne vegyenek észre, és ezt most nem sikerült elérni, de majd... a következő alkalommal, mert ez a jelenlegi helyzet semmin sem változtat, főleg ha azt nézem, hogy mi lett a vége... egy törött orr.
- Mert beléd olyan sokat vertek igaz? - az arcmimikát egyelőre azt hiszem jobb hanyagolni, így az első reakcióról gyorsan le is mondok, hogy kérdőn felvonjam a szemöldökömet. Jelenlegi állapotomban minden fájdalmasan érinti az orromat és környékét, szóval inkább megpróbálom szépen visszafogni magam és nem nagyon mocorogni. Ez láb szinten nem nagy kihívás, mert az amúgy se menne hála neki, hála annak, hogy lebénított és még csak azt se tudja, hogy hogyan kéne hatástalanítani. Nem sokon múlik, hogy nem csúszik ki valami csúnya a számon a válaszára. Mi a francért varázsolgat egyáltalán, ha aztán meg fogalma sincs, hogyan kell hatástalanítani?
- Láthatóan azért túlságosan nem értesz hozzá. - ami azért lássuk be meglepő, mert láthatóan ő emberek között nőtt fel, tehát akkor minden bizonnyal fene mód értenie kéne ehhez, de sejtelme sincs róla, hogy működi, vagy legalábbis csak hellyel-közzel. Mondjuk nem az én dolgom és nem is fogok vele komolyabban foglalkozni, hogy miért ne tud varázsolni. Hát akkor ne tegye, csak ellenem se használjon mindenféle blokkoló izéket, mert az nagyon nincs ínyemre. A kérdésére csak felvonom a szemöldökömet. Most már legalább nagyjából megy és lassan a vérzés is kezd elállni, a ruhám ujja sokat segített benne. Attól még persze nem festek valami szépen, de majd a pataknál lemosom az arcomat nagyjából. Ahogy már említettem tükröt, amúgy se nagyon hordok magamnál, szóval azzal nincs gond, hogy megijednék majd a saját tükörképemtől, vagy ilyesmi.
- Nem... Most talán igen, de egyébként túl kockázatos. - nem szabad bíznom az emberekben, szóval nem fogok csak úgy bekopogni és elérni az ételt, mert nagyon nem lenne jó ötlet. Lehet, hogy ezt nem érti meg, de igazán nem az én dolgom elmagyarázni neki. Ő se tűnik úgy, mint aki annyira oda lenne mindenki másért. - Cosette. A tiéd? - a lábam még mindig nem tökéletes, addig kénytelen vagyok itt maradni, amíg nem tudok ráállni. De legalább a cipót megkapom, és bár nem a legkellemesebb most rágni, de legalább a gyomrom korgásán segít.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-07, 15:49



Cosette & Morgan



Ebben csak egyet tudok vele érteni, minden ember egy szar alak, miért kéne bárkiben is megbízni, miért kéne bárkivel is emberséges lenni, mikor mást sem látsz, csak szenvedést, és azokat, akik okozzák ezt. A bizalom a hülyék erénye, tartani kell mindenkitől, a legrosszabbal számítani, felkészülni arra, hogy talán meg kell ölnöd őt a saját életedért cserébe. Apám ezt megtanította, meggyűlöltette velem az embereket, kiűzött a vadonba, vadászt faragott belőlem, aki nem állatra akart vadászni, hanem sokkal inkább emberre, egyetlen emberre. A teremtőjére úgymond, és megfogom őt ölni egyszer, ez biztos, nem hagyom, hogy az idő, vagy valami betegség végezzen vele. Elmetszem a torkát, vagy szíven lövöm… mindegy, csak lássam végre a saját vérében fürödni. Megérdemli, semmi jót nem tett értem, nekem miért kéne akkor? Miért kéne emberséget mutatnom felé, ha ő soha nem tett ilyet velem szemben?
- Remek, igazából leszarom, hogy kik neveltek, de egy kis jó modort azért verhettek volna a fejedbe. – na ja, én mondom, akibe egy cseppnyi udvariasság sem szorult, de… de teszek rá, nem én vagyok most terítéken, hanem ő. Nem érdekel kik nevelték, hol lakik, miért lopkod a haveromtól, leszarom, felőlem úgy élheti a jelentéktelen és szánalmas életét, ahogy akarja, én is ezt teszem, mert valljuk be, az életben nincs semmi jó, szar az egész, harcolsz küzdesz, és mit kapsz? Semmit, nagy büdös semmit! Az élet nem velünk van, hanem ellenünk, végezni akar velünk és nem áll le addig, amíg ez nem sikerül neki. Nem harcolhatunk ellene örökké, mert előbb-utóbb mind megdöglünk, próbáljuk úgy élni azt a néhány évet, ahogyan jónak látjuk, ahogyan… kell, mert mások csesznek el mindent.
- Gondolom elmúlik, kérdezd Merlint. – vagy akárhogy is hívják az igazgatót. Valami Albus akármi, a vezetéknevére nem is nagyon figyeltem oda, majd meg kell kérdezni Hagridtól, hogy mi a neve, mert ő aztán odavan a fazonért, és nekem is azt kéne, mégiscsak kihozott a börtönből meg minden, de nekem ennyi nem elég, attól még nem leszek jobb ember, attól még ugyanilyen maradok és kész. Gondolom csak azért kellettem neki, mert nem szokásom tökölni, teszem, amit kell, dolgozom, nem volt soha semmi könnyű, mindenért harcolnom kellett, bár fingom nincsen mit kéne itt harcolni, idegesítő már, hogy nekem kell néha rendet tennem az állatok között, nem beszélve a kicseszett kentaurokról, akik úgy néznek rám, mint valami leprásra. Egyszer szívesen kibelezném valamelyiket, hogy példát statuáljak, velem nem lehet szarozni és kész, ha beszólnak, akkor nyilat kapnak a seggükbe, vagy… vagy akármilyen is van a lovaknak.
- Ja, engem is, csodás egy dolog pálcával hadonászni. – engem kifejezetten idegesít, nem valami ijesztő fegyver, jobban érzem magamat, ha a nyílpuskámat tartom a kezembe, a pálcámmal általában csak az orromat szoktam túrni és kész, nem sok mindenre használom, bár ilyenkor jól jön. Mégse lőhettem csak úgy le a csajt, szóval maradt az a megoldás, hogy varázsolok, de ettől függetlenül még rühellem a pálcát, idegesítő. A varázslók azt hiszik, hogy ettől erősebbek, de ha nem lenne pálcájuk, és nem tudnának varázsolni, akkor sorjában rúgnám szét az összesnek a seggét. A tudás hatalom, folyamatosan ezt szajkózzák, rohadt idegesítő már.
A kérdésére kicsit meglepődöm, nem számítottam arra, hogy ilyet kérdez, és pár pillanat hezitálás után inkább csak odaadom neki az egész cipót. Nem vagyok éhes, Hagridnak meg nem tűnik majd fel, de ellopni azért nem kell tőle, rendes fószer. – Könnyebb, nem? – elkérni, mint ellopni, mert amúgy is kötelességem, vagy mi, adni neki, szóval… szívás a dolog, legalábbis nekem. – Mi a neved? – kérdezem tőle, ahogyan felnyitom a sörömet és beleiszom. Talán valami kentaur név? Azok viccesek szoktak lenni….


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-07, 10:44

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Akkor se hiszem el, hogy csak úgy adott volna nekem enni. Nem vagyok naiv és nem vagyok hülye sem. Az emberek nem kedvesek és végképp nem segítőkészek. Láttam, ahogy megtámadták a csordát, végignéztem ahogy megölték azokat, akik fontosak voltam nekem. Végig kellett néznem, ahogy a fogadott apám miattuk vérzik el, miután az utolsó erejével engem még kimenekített, ezek után már miért hinném el, hogy egy ilyen alak csak úgy segített volna nekem és jó szándéka jeléül enni ad? Képtelenségnek tűnik. Még valami kedvesnek tűnő emberről esetleg el is hinném... talán, de épp róla? Esélytelen. De már nem válaszolok, nincs értelme, azon nem vitatkozhatunk, hogy mi lett volna ha nem? Ez lett és most itt ülök a földön még mindig éhesek, és legalább már az orrom is el van törve. Ezt nevezik peches napnak azt hiszem.
- Mondtam már, hogy semmi közöd hozzá! - vetem... vagy inkább vetném fel az állam, de az első apró mozdulatkezdeménynél már érzem, hogy ez rohadtul fájna, ha tényleg megtenném így végül még időben fogom vissza a mozdulatot és nem kockáztatok, hogy visítás legyen a vége, ahogy a kezembe ütközik az orrom, mert nem sikerül teljesen lekövetni a mozdulatot. Jobb, ha az ember legalább néha előre gondolkodik, így sem vagyok éppenséggel a legjobb passzban. Arra már csak elhúzom a számat, hogy szerencsém van, hogy nincs tükröm, mert nem épp a legjobban nézek ki. Rávághatnám, hogy neki köszönhetem... de nem lenne értelme. Oké, hogy loptam volna, de attól még nem kell így elbánni velem... Mégis milyen ember az, aki betöri egy gyerek orrát, még ha nem is teljesen szándékosan sikerült ezt művelnie. Ezek után persze csak úgy simán helyre teszi, én pedig legszívesebben sikítanék a fájdalomtól. Utána is kb. ugyanúgy lüktet az egész, de talán már tényleg lesz esély rá, hogy rendbe jön. Nagyon remélem legalábbis. A kezemet legalább leengedem, és kicsit hátravetem a fejem, hátha a vérzés is eláll lassan, addig meg a ruhám ujjával törölgetem le időnként, persze baromi óvatosan, mert ettől még mindig ugyanúgy fáj.
- És nem múlik el idővel? Úgy tudom... elmúlik a hatás. - gondolom semlegesíteni is lehet, de én ahhoz nem igazán értek, ezek szerint ő sem. Marha jó, hogy varázslatokkal dobálózik, amikor nem is ért hozzá, és nem tudja visszafordítani. Igazán nagyon gratulálok! A kérdésére csak megrántom a vállam és mintha már meg tudnám mozdítani a lábujjamat a kissé szakadt cipőben, legalábbis úgy érzem. Nem tökéletes még a dolog, de szerintem el fog ez múlni, csak idő kérdése. - Van pár dolog, amit megtanítottak. - van nálam pálca, hátul a kabát alatt a nadrágba tűzve, csak épp nem túl gyakran használom és nem pont az enyém így aztán nem funkcionál minden esetben tökéletesen. Saját pálcám sosem volt, nem állíthattam be csak úgy az Abszol útra venni egyet. - Nem adnál mégis... legalább egy falatot? - nehezen veszem rá magam, hogy feltegyem ezt a kérdést, de végül mégis úgy érzem, hogy muszáj. Éhes vagyok és szinte már mardossa a gyomromat az éhség, ami nem túl kellemes. Mivel pedig már sötétedik nem sok esélyem lesz találni valami a fák között. A csapdákat meg délelőtt néztem végig, és akkor még nem volt bennük semmi sem.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-06, 15:38



Cosette & Morgan



-Most már soha nem tudhatod meg… - rántom meg a vállaimat. Diáknak hittem, ha idejön azzal, hogy ő éhen akar halni, akkor valószínű adtam volna neki, bár nem lettem volna akkor se valami kedves, de amúgy is… igazából ez most a kedvesebbik énem. Azon meg csak röhögni tudnék, hogy mit gondol. Gonosz vagyok, mert eltört szegény orra, én meg segítség helyett inkább beszélek. Magasból teszek az orrára, vannak rosszabb dolgok is az életben, mint egy törött orr. Nekem se segített soha senki, hiába mondtam az embereknek, hogy mit tesz az apám, magasból leszartak, és elzavartak, nekem miért kéne vele foglalkoznom? Egyáltalán miért kéne akárkivel is foglalkoznom? Az élet nem egy kibaszott mese, ahol mindig minden csoda jó, meg soha nem érhetnek el a bajok, vagy ha mégis, akkor megoldódnak… nem, az életben nincs ilyen, semmi nem oldódik meg, az élet mindig is szar lesz, csak az változik, hogy éppen mennyire az. Nekem se volt valami jó életem, velem se foglalkozott senki, miért kéne akkor nekem bárkivel is foglalkoznom? És senki nem jöjjön a legyél jó ember című maszlaggal, mert úgy seggbe rúgom, hogy felfedez majd magának egy új naprendszert. Ideje lenne elfogadni már a tényt, hogy az élet a fájdalomról és harcról szól.
-Hát akkor kik? Kentaurok? Hol hagytad a patáidat? – nem éppen úgy néz ki, mint valami kentaur kölyök, márpedig amit Hagrid mesélt róluk, abból az jött le, hogy rohadtul nem komálják az embereket, szóval elég kevés esélyt láttok, hogy ezt a csajt ők nevelték volna fel. Vadőr vagyok, az a dolgom, hogy ismerjem az erdőt meg a benne élő összes lényt, és egyik sem tűnt olyan barátságosnak, hogy felneveljen egy embert a megevése helyett. Néhányan még engem is megakarnak enni, pedig én vagyok a kicseszett vadőr. Hagrid mondta, hogy ne bántsam őket, de magasból teszek rá, kinyírom azt, aki megpróbál megenni, ez… ez csak normális emberi viselkedés.
- Szerencséd, elég hülyén nézel ki. – nálam ez nem számít sértésnek, csak tény megállapításnak. Törött orral senki sem szép, bár gondolom amilyen idegesítő kis mitugrász, ebbe is bele fog kötni, komolyan nem értem, hogyan tudja őt bárki is elviselni. Vagy ez csak azért van, mert lopni akart, és máris elítéltem volna őt ezért? Erre mondják, hogy ki a szart érdekel? Nem fogok én itt pszichologizálni arról, hogy miért is idegesít engem. Szerintem a kettőnk találkozásakor már ez elején megírták azt, hogy nem leszünk puszipajtások. Ő lopott, én eltörtem az orrát, azt hiszem így kvittek is vagyunk.
- Nem tudom, hogyan kell visszacsinálni, szóval… én a helyedben gyorsan megtanulnék kézen járni. – tudom a varázslatot, de azt, hogy miként kell visszacsinálni… na azt nem, már az is kész csoda, hogy erre képes voltam. Hagrid mutatott néhány varázslatot, illetve az igazgató is megtanított néhány alap dolgot, de keveset használom ezeket, rohadt idegesítő ez a sok latin baromság, amit össze vissza kell hadoválni. Én muglik között nőttem fel, ha valakivel bajom van, azt nem elvarázsolom, hanem egyszerűen csak megverem és kész. A varázslók gyávák az én szememben, még ha azt is hiszik, hogy ők annyival többek, mint a muglik. Ha nem lenne pálcájuk, akkor könnyedén tépném le puszta kézzel a fejüket. – Amúgy meg, varázsolni nem tanítottak meg téged? – ha már a Tiltott Rengetegben nyaral, akkor gondolom ő is varázsló. Ez esetben viszont nem kéne mondjuk lennie nála egy pálcának?


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-05, 21:03

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem is reménykedem abban, hogy majd minden szép és jó lesz, fel sem merült bennem. De ettél még voltak jó időszakaim és az tuti, hogy nem becsmérelheti csak úgy az életemet, mert azt nem engedem és kész. Majd még lesznek ennél is jobbak talán. Majd egyszer... mert örökké nem élhetek egyedül egy baromi nagy erdőben nem? Ki tudja, lehet hogy majd beljebb merek merészkedni, mert mindenkinek szüksége van valamire. Nincs olyan ember a világon, akinek ne kéne legalább időnként egy kis bátorítás, vagy egy-egy jó szó. Azt hiszem... még én is ide tartozom. Szeretném majd, hogy egyszer tényleg jól alakuljanak a dolgaim, szeretném, hogy újra legyen családom, de ezt nem itt és most fogom az orrára kötni egy ilyen rémes alaknak, abban aztán baromira biztos lehet!
- Ah gondolom, hogy ha kérem a kezembe nyomod csak úgy. - nem, nem tudom elhinni, főleg hogy eleve ilyen mogorva, főleg hogy úgy beszélget velem, hogy ömlik a vér az orromból és iszonyatosan fáj. Ne játsszuk már azt, hogy nem tudjuk mindketten, hogy baromira nem így van. Az pedig már határozottan idegesít, amiket mond. Mi az, hogy a fák tanították? Mi a fenéért kell mégis így viselkednie? Vétettem én ellene bármit is? Azon kívül, hogy lopni akartam persze... - Nem a fák tanították, de baromi vicces. - csak el ne nevessem magam, mert annak tuti, hogy sírás lesz a vége ezzel az orrol, amivel én most rendelkezem. Az újabb hasonló megjegyzését már inkább fel sem veszem, csak csúnyán nézek rá, amiből sajnos nem sok mindent látni, mivel a kezem még mindig az arcom jelentős hányadát takarja, de mindegy. Nem is érdekel igazából az egész, ha jobban lesz a lábam, akkor lelépek a fenébe és majd valahogy megoldom. Magamra vagyok utalva és ezzel tisztában vagyok, mégis miért kéne úgy tennem, mintha nem így lenne? Majd pont ő fog nekem előzékenyen segíteni, amikor miatta tört el jó eséllyel az orrom? Végül mégis leengedem a kezemet, pedig nagyon nehezen szánom rá magamat. De muszáj, mert iszonyatosan fáj és bármekkora is bennem a dac, attól még nem biztos, hogy egy törött orrot le tudok kezelni mindenféle érdemi ellátás nélkül tükör hiányában az erdő kellős közepén.
- Szóval eltört és nincs tükröm. - egy szál sem és nem járok olyan helyeken, ahol van, ha csak itt nincs, de ide sem terveztem, hogy visszajárnék, szóval ez nem jelen kifejezetten nagy problémát. Valahogy automatikusan préselődöm bele a mögöttem lévő falba szinte, amikor közelebb lép és mintha kezdeném érezni a lábaimat, vagy csak... képzelem? Nagy levegőt veszek és lassan, de bólintok. Persze, hogy várom, hogy beszámoljon, de erről szó sincs, egyből a három jön, én pedig nem tudok mit tenni, felkiáltok, és ha ép lenne most a lábam, akkor biztos, hogy eltaláltam volna valami kellemetlen helyen. Így csak a kiáltás marad és a könnybe lábadt szem. Már csak a vérzés a gond, amit újfent a ruhám ujjával próbálok meg letörölni, mert más még mindig nincs. - Ha csinálnál végre valamit a lábammal, akkor... lelépnék megköszönve a mai... élménnyel teli estét. - remek volt, de komolyan! Csak erre vártam, törött orra, igazán erre volt csak szükségem. Mennék már vissza oda, ahol legalább ha rossz is, de tudom, mi vár rám.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-05, 00:11



Cosette & Morgan



Senki nem mondta, hogy minden álom olyan baromi szép. Igazából mindegyik álom szar, ez van. Egyik sem jó, mindig van benne valami olyan, ami kifogásolható, ami miatt kevesebb lesz, ami miatt végül szertefoszlik az egész. A jó dolgok mulandóak, a rosszak pedig megmaradnak, ilyen a világ és kész. Talán lesz néhány olyan napod, ami egész jó, de aztán hetek jönnek, amik szarok lesznek, és hiába jössz azzal a baromsággal, hogy a nap előbb-utóbb majd kisüt… nem fog. Utálom azt a sok álszent barmot, akik ezzel traktálják a jó népet. Azt hiszik, hogy mindent tudnak az életről, csak mert egyszer kaptak egy kosarat a csajuktól. Nem, rohadtul nem! Az élet szar, és nem arról szól, hogy énekelve ugrálsz egy szivárvány kellős közepén. Harcolsz, vagy meghalsz. Ennyi.
- Mert én olyan baromi jó fej vagyok, kész Mikulás. – hát azért ez nem éppen így van, de igazából mindegy. Valószínűleg adtam volna neki kaját, ha kér, nem kellett volna nindzsát játszania és az ablakon át közlekedni, mint valami hülyének. – Milyen jól nevelt egy tolvaj vagy… melyik fa tanította ezt neked? – nem állok szóba idegenekkel… komolyan, ha nem lenne ilyen szar kedvem, akkor még röhögnék is egy jót. Engem nem neveltek valami jól fel, nem tanultam illemet, nem volt kitől ellesnem azt, hogy miként legyek udvarias. Apámtól csak sebeket kaptam és fájdalmat, mást nem igazán. Az a barom pedig még elvárta volna, hogy apának hívjam őt… beszarás, hogy egyesek mennyire hülyék. Előbb neveztem volna apának a szomszéd disznóját, mint őt. Az apák általában megvédik a gyereket, és megpróbálják felnevelni, nem? Az enyém ezt tökéletesen elbaszta, nagyjából annyi érzelem van benne, mint egy marék lepkeszarban. Aztán jöttek a régi bajtársai azzal a hülyeséggel, hogy adj neki időt… tizennyolc évet adtam neki baszki, mennyi idő kell? Ilyen az élet, az emberek hajlamosak meghalni, miért olyan nagy cucc ez?  Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlen, de nem fogok egy olyan ember miatt sírni, akit nem is ismertem. Megszült, mást nem tett értem, miért is kéne? Akármelyik másik nő megszült volna engem, és azok talán még csak bele sem haltak volna. Nem az én hibám, hogy anyám elpatkolt, sokkal inkább apámé. Legközelebb majd nem felejt el védekezni, ha nem akarja, hogy újra meglátogassa a gólya.
- A fák erre is megtanítottak? Komolyan, kezdelek irigyelni. – értem én azt, hogy nem akarja, hogy segítsek, és nekem sincs kedvem hozzá, de a végén majd kapok a fejemre a szakállas muksótól, hogy nem segítettem szegény párán. Elméletben csak diákokat nem cseszegethetek, ő meg nem diák, szóval miért kéne vele foglalkoznom? Ha ilyen jótét lélek az öreg, akkor jöjjön és foglalkozzon vele, én csak vadőr vagyok, nem segélyszolgálat.
- Kerüld a tükröket. – jegyzem meg, mikor meglátom az orrát. Eltört, ez biztos, elég hülyén is áll, nem ártana helyrerakni, hogy normálisan forrjon majd össze a csont. Kicsit közelebb lépek hozzá, ahogyan neki készülök a műveletnek. – Háromra, oké? – csak akkor folytatom, ha bólintott. – Három! - és már mozdul is a kezem, az orra pedig ismét a helyén. – Mindjárt jobb. – na igen, így azért jobban fest, senki nem szereti, ha az orra keresztbe áll az arcán.


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-04, 12:49

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Álom... jah... az egész életem néha olyannak tűnik, mint egy enyhén szólva is elrontott álom, egy kellemetlen rémálom. Nem elég, hogy nincsenek emlékeim igazán koránról, nem elég, hogy fogalmam sincs, hogy kik a szüleim és mi lett velük, e mellett még ott van az a finoman szólva is kiborító tény, hogy nem rég még azokat is elveszítettem, akik a legközelebb álltak hozzám és nem, nem akadhatok ki rajta látványosan, mert továbbra is élnem kell tovább, és ugyanúgy túlélnem, ahogyan azt eddig is tettem, mert... nincs más választásom. Épp ezért akadok fel nem is kissé a kérdése hallatán. Na persze, mert ez ilyen baromi egyszerű mi... hogy ha kérek akkor adnak. Az élet nem így működik, az emberek nem kedvesek, és nem bízhatok bennük, el kell kerülnöm őket, megtanítottak rá és én ehhez tartom magam.
- Miért adtál volna? Egyébként sem állok szóba... idegenekkel. - meg úgy senkivel sem lehetőség szerint. Vigyáznom kell az emberekkel, a kentaurokkal is, mindenkivel, mert soha nem tudhatod, hogy ki lesz majd az, aki neked támad. Ne bízz senkiben! Ez a túlélés alapszabálya, még a leghülyébb is tudja, ha egy kicsit oda akar figyelni. Persze vannak olyanok, akik naiv módon azt hiszik, hogy az élet szép és jó, hogy elkérhetsz egy cipót és majd odaadják, de én nem ringatom magam ilyen hitben. Nem tudom, hogy mi történt az igazi családommal, mint hogy azt sem tudom, hogy miért kellett meghalni az újnak, ezek után nem fogok csak úgy bekopogni és enni kérni... nem én!
Ahhoz viszont végképp nincs joga, hogy a családomat méltassa. Ők neveltek fel, ők óvtak meg és tanítottak mindenre, úgyhogy baromira nincs hozzá joga, hogy akár csak a szájára vegye őket. Nem is gondolat rájuk! Azért a mondhatni bocsánatkérés után is kellően csúnya nézést kap, már amennyi ebből látszik úgy, hogy közben a fél arcomat takarja a kezem. Nem fogok csak úgy jó pofizni vele, ebben biztos lehet, mert egyáltalán nem találom szimpatikusnak és amúgy is most törtem be az orromat neki köszönhetően, legalábbis jó eséllyel ez történt, mert elég rendesen fáj és ömlik belőle a vér úgy istenesen. Mondjuk így is már elég koszos volt a ruhám ez már aztán nem sokat számít pluszban. Majd a tónál éjszaka megpróbálok kezdeni vele valamit, vagy a kis pataknál az erdőben, jobb ötletem momentán nincs.
- Nem is kell tudnod, majd én... megoldom. - na igen, csak felállni nem tudok még most sem, és már csak az is fájdalmas felszisszenést eredménye, hogy megmozdítom a fejemet, hogy felmérjem egyáltalán milyen messze van az ajtó. Azt hiszem az ablakot most egy kicsit hanyagolnám, legalább amíg nagyjából rendbe nem jön az orrom. Mindenesetre végül leengedem a kezemet, hogy megnézhesse az orromat. Elég csúnya lehet, legalábbis ha úgy néz ki, amennyire fáj... akkor jobb lenne nem tükörbe néznem, na nem mintha amúgy túl gyakran szoktam volna.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-03, 15:33



Cosette & Morgan



Néha kicsit olyan érzésem van, mintha ez az egész egy rohadt álom lenne. Nem hiszek ebben a sok varázslatos hülyeségben, azaz, soha nem hittem bennük, erre jön egy szakállas fickó, akit úgy körülbelül százévesnek saccolnék, hogy van egy új esély, egy ennél sokkal… érdekesebb helyen. Na igen, a börtönnél azt hiszem még szart is szívesebben lapátolnék, szóval nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy otthagyjam magam mögött azt a lepratelepet. De  az már nagyon is zavart, hogy ilyen hülyeségekkel tömték a fejemet út közben, mint a varázslók. Hagrid jött ki elém, valóban nem volt nehéz kiszúrni, olyan volt, mint valami elefánt a hangyaboly közepén, szóval könnyedén találtam meg, és azt hiszem jól seggbe is akartam rúgni, amiért átvertek, de aztán az a behemót belökött a falon és… hát az államat úgy kellett összeszedni, mert bizony leesett a csodálkozástól. Aztán jött ez a sok sületlenség, ami szintén igaznak bizonyult. Nem egy rossz hely ez, de… de azért kicsit idegesítő tud lenni, főleg az a sok nagyképű diák, akik azt hiszik, cseszekedhetnek velem, csak mert az iskola tanulói. Nagy szart, jól seggbe lesz rúgva az összes, velem aztán nem fog senki sem szórakozni, ezt nem árt minél előbb abba a hülye fejükbe beleverni.
-És miért nem kértél? Nem tanítottak jó modorra? – igazából fingom sincsen, hogy adtam-e volna neki, de valószínűleg igen, mert diáknak néztem először, meg végül is egy rohadt cipó nem a világvége, de elakarta lopni, kijárt az, hogy ezért meg is szívja a dolgot. Az ilyen tolvajokkal ez a baj. Hogy szarnak nagy ívből mindenre, és egy egyszerű kérés helyett is inkább az ablakon át akarják megszerezni maguknak azt, amit kinéztek. Mohók és kész, erre nincsen jobb magyarázat, aki meg mást mond, az hülye, vagy csak nem lát a szemétől.  Oké, én is volt, hogy loptam már, de azok súlyosabb dolgok voltak, mint egy cipó, amúgy meg elkértem, ami kellett… legalábbis néha.
- Jól van, nyugodjál már le prücsök, a tied a világ legjobb családja, értem én. – azért ezt elégé kétlem, de egy ilyen hülyeség miatt nem fogok most vele szórakozni. Elméletben minden nézőpont kérdése, de az én ”családom” mondjuk szerintem mindenki nézőpontjából szar lett volna. Sokat vert az apám, velem csináltatott meg mindent, kiskoromban a fejemről lőtte le az almát, és nem nyugtatott az, hogy katona volt, mert elég piás volt olyankor az öregem. Egy seggfej, kész csoda, hogy eddig nem öltem meg, de majd arra is sor kerül, csak kerüljön a szemem elé. Magasból szarok a börtönre meg minden másra, de az a tetű nem fogja tovább rontani a levegőt.
- És én honnan tudjam? – ha nem veszi el a kezét, akkor én sem tudom neki megmondani, hogy mi a helyzet. Ő az, aki érzi a fájdalmat, abból azért lelehet szűrni, hogy mégis mi a helyzet, bár gondolom nem igazán tört még el csontja. Fiatalkoromban velem ez elég gyakran megesett, az apám szeretett megbüntetni minden hülyeségért, és ilyenkor vagy a lapáttal jött, vagy a baseball ütővel, mindkettő rohadt szar volt, mindkettővel könnyedén törte el a csontjaimat. – Vedd el a kezed, hadd lássam az orrod! – nem muszáj, felőlem aztán ferde orral is járkálhat, hol szarom én azt le?


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-02, 20:26

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem vagyok hajlandó válaszolni neki, nem fogok én itt jó pofizni valami fickóval, aki baromira nem viselkedik normálisan és őszintén szólva eszem ágában sincs vele egyáltalán beszélni sem. Csak felmérem a terepet, és ha ez meg van, akkor majd gyors ütemben távozom. Nekem csak a cipó kell, meg az első dolog, ami a kezem ügyébe kerül, ami jelen esetben az a doboz. Nem tudom mi van benne, az is lehet, hogy üres. Nem volt sajnos több időm most, hogy felderítsem a terepet, mert betoppant ez a cseppet sem kedves figura. Jó-jó, én se vagyok az, de azért ha valaki rám néz legalább egy kicsit lehetne együtt érző nem? Korog a gyomrom, látszik, hogy nem vagyok épp a legjobb állapotban, a pasas meg igazából egyáltalán nem foglalkozik a dologgal. Az apámnak igaza volt, ő megmondta, hogy az emberek mind ilyenek, alkalmatlanok arra, hogy megbízz bennük, mert úgyis csak kihasználnak és megpróbálják elvenni a területeidet. Ez már csak így működik és kész. De engem nem érdekel, én bizony nem fogom annyiban hagyni, hogy bárki is kihasználjon. Megszerezem azt, ami kell, aztán lelé...pnék, ha nem akadályozna meg benne egészen könnyen és ennek hála nem kötnék ki a padlón és nem verném be az orrom, ezzel együtt a fejemet is persze. Pont nem látom a mosolyát, mert akkor még háttal vagyok neki, de ez csak azt támasztaná alá, amit eddig is gondoltam. Az emberek nem valóak arra, hogy megbízzunk bennük... kicsit sem, egyáltalán nem, és én nem is fogok. Valahogy le kéne lépnem, csak ez a hülye... varázsolgatás. Mindezt egy cipó miatt? Nem sokon múlik, hogy annak ellenére, hogy istentelenül fáj az orrom ne próbáljak meg nekimenni. Igen így akár ülve is a padlón, de nem lenne sok értelme és esélyem sem, így végül elengedem a cipót és csak a kirántás miatti mozdulat miatt nyögök fel fájdalmasan.
- Éhes voltam. - bököm ki aztán, enyhén szólva is orrhangon. Egyszerűen csak akartam enni valami mást, valami finomabbat, valami... jobbat, mint ami eddig jutott, mert az erdő azért nem ad cipót, és ennek annyira... annyira finom volt az illata, hogy el se tudom mondani. Erre persze elveszi, pedig nem hiszem, hogy nekik ne lenne nagyon egyszerű másikat szerezni, vagy a nagy szőrösnek, akié ez a ház, ha jól sejtem, mert őt láttam itt többször.
- Nem volt szar családom, az erdővel nincs semmi baj, ha az ember jól ismeri! - bármennyire is fáj az orrom, felszisszenek ugyan, de nem hagyom a dolgot annyiban. Ne merészelje méltatni a családomat, egyszerűen nincs joga hozzá! Nem lehet és kész, nem engedem. Ők voltak a legjobbak, hiába hogy nem emberek, de nekem akkor is ők voltak a legjobbak, úgyhogy ha még egyszer a szájára meri venni őket, akkor nem csak az orrhangú morgásomat kapja meg, hanem így láb nélkül is neki megyek. - Nem tudom, honnan tudjam? - a kezemet egyelőre még nem vettem el onnan. Nem vagyok ennyire bevállalós, meg amúgy is vérzik, így legalább valamennyire visszatartom, bár persze nem igazán, csak fogjuk rá. De jó eséllyel eltört, de amúgy tényleg honnan tudnám? Még csak nem is látom, max. ő látná, ha leengedném a kezem, de az most kizárt.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-01, 17:20



Cosette & Morgan



-Beszéled egyáltalán a nyelvet? – nem akarok én bunkó lenni, az alap természetem ilyen. De nagyon tud az zavarni, mikor valaki visszakérdez ahelyett, hogy adna valami érdemleges választ. Oké, én is sokszor csinálom ezt, mert így a legkönnyebb úgy benne lenni egy beszélgetésben, hogy nem csinálok semmit, illetve le is lehet lépni egy beszélgetésből így, én pedig nem vagyok éppen az a nagy társasági ember, sőt, utálom a társaságot, a sok képmutató és nagyszájú barmot, akiket legszívesebben azzal az izével együtt ástam volna el az előbb. A börtönbe is ilyen barmok miatt kerültem. Én mondtam, hogy véletlenül lőttem, de persze senki nem hitt nekem, az ügyvéd meg húzta az időt, hogy még több pénzt kicsikarjon tőlünk, az ítélet is készet, én meg addig ott szívtam az előzetesben, de aztán végül persze csak kijelentették, hogy bűnös vagyok. A börtönben meg… nos, ott nem éppen társalogni akartak velem az emberek, de elég hamar megtanulták, hogy nem éri meg velem cseszekedni, mert könnyedén a kórházban köthetnek ki. Elég sokat voltam magánzárkában, mert szinte minden nap megvertem valamelyik barmot. Nem csak azért, mert éppen olyan kedvem volt, egyszerűen csak idegesített a sok hülye. A cellatársamról már ne is beszéljünk… úgy kellett eltörnöm a karját, hogy megértse: én alszom a fenti ágyon.
Nem tehetek róla, de elmosolyodom annak a látványára, ahogyan elesik. Egyrészt, mert sikerült. Nekem azért jóval nagyobb örömet okoznak az ilyen egyszerű varázslatok is, hiszen nem tudok túl sokat, de azt nagyon jó látni, hogy az a kevés, ami a fejemben van, az legalább megy. Másrészről pedig elégé vicces egy jelenet volt, ahogyan koppant az ablakkereten alján egyet. – A haveromtól akartál ellopni, te kis szuka, az ilyet itt nem komálják.[/color] – mondom neki, miközben felveszem a dobozkát és ha annyira ragaszkodik a cipóhoz, hát nemes egyszerűséggel csak kirántom a kezei közül, nem fogok én azért finomkodni, mert lány, főleg nem, mert a suli diákja… már ha az ugye, mert körülbelül ekkor gondolok bele jobban a dolgokba, és arra a következtetésre jutok, hogy vagy egy idiótával van dolgom, vagy valami tolvajjal, aki az erdőben húzza meg magát. Azért az nem lenne semmi, a legtöbben öt percet nem bírnának ki a Tiltott Rengetegben. Azonban hiába a csodálat, ettől függetlenül még mindig ott tartunk, hogy Hagridot akarta meglopni, márpedig Hagrid akármekkora melák is, sokat segített nekem, szóval nem fogom hagyni, hogy lenyúlják a cuccait, főleg nem egy olyasvalaki, mint ez itt. – Szóval hazafelé spuriztál… elég szar egy családod lehet, ha egy erdőben élsz. – én is ott éltem, és az én családom is szar volt, ezt tagadni is kár. Már azon vagyok, hogy induljak vissza a kunyhóba, őt pedig itt hagyjam, majd valahogy elvergődik hazáig, de végül csak elhúzom a számat. – Az orrod legalább eltört? – mert akkor még megtudnám érteni, hogy ennyire fájlalja.


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-10-01, 16:25

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Baromira nem számítottam rá, hogy sikerül belebotlani itt egy vadidegen fickóba. Na jó, ez rossz megfogalmazás, mivel akárki lenne itt az vadidegennek számítana, de mintha ezt a pasit még nem láttam volna olyan sokszor itt. A ház valami nagy meláké, aki vagy háromszor nagyobb nálam minden tekintetben, de ennél többet nem igazán tudok róla. Jó őt is láttam már az erdőben, de annyira nem figyeltem meg, hogy vajon hol lakik. Mindegy is, nem ez számít most, csak hogy lerendezzem, aztán szépen eltűnjek. Ennyit arról, hogy ha nem jön senki, akkor kicsit belekóstolok abba az amúgy állati ínycsiklandozónak tűnő levesbe, mert komolyan összefolyik a nyál a számban, ha csak az orromba furakszik az illata és ez persze újra és újra megtörténik, akármennyire is próbálom kizárni a dolgot.
Az ablak amúgy nekem kifelé is tökéletesnek tűnne, bár a pasi, mintha nem hinné el, hogy ott könnyebb közlekedni, pedig... de-de! Nekem meg aztán főleg. Azért az feltűnő lett volna, ha az ajtón jövök be nem? - Unalmas? - pillantok rá értetlenül. Na jah gondolom azt hiszi, hogy valami diák vagyok, aki nem tud mit kezdeni magával, mert annyi már lejött, hogy ez egy iskola lehet. Elég sok az egyenruhás diák, akik ide járnak legalábbis, úgy vettem észre. Ennél viszont sokkal többet nem tudok a helyről, bár elég különc a környék, szóval nem lepne meg ha egyébként valami varázsló iskoláról, vagy hasonlóról lenne szó. Mindegy, nem az én dolgom és különösebben nem is érdekel, inkább távozom, a cipő és a kis dobozka társaságában. Vagyis... távoznék, mert egy - azaz két - szava után úgy kavarodik meg a lábam, mint annak a rendje és hála a lendületnek, meg persze a ragaszkodásnak az ételhez a meglévő lendülettel sikerül úgy istenesen lefejelni az ablakkeret alját. Fájdalmasan vinnyogok fel, amikor elkerülök a földön. Most már eljutok addig, hogy elengedjem a szerzeményeimet, legalábbis a dobozkát, és megpróbáljak felülni. Nem egyszerű úgy, hogy közben a lábam nem igazán akar semminek sem engedelmeskedni. Rohadtul fáj, a vér pedig szép lassan csordogál lefelé a gravitációnak hála. Az se lenne meglepő, ha mondjuk eltört az orrom, akkorát sikerül esni. Komolyan hallottam, ahogy reccsent! - Semmi közöd hozzá! - morgom enyhén szólva is orrhangon, miközben a kezem még mindig az orromat takarja. Eszméletlenül fáj és akkor még finoman fejeztem ki magam. Ezek után esélyes, hogy majd arról fogok neki mesélni, hogy miért akartam az erdő felé menekülni. Kész csoda, hogy nem eredtek meg a könnyeim, jó eséllyel csak a dac az, ami nem engedi, hogy megtörténjen, mert a fájdalom, ami folyamatosan lüktet az orrom tájékán az baromira indokolná.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-09-30, 17:58



Cosette & Morgan



Azért nem éppen mindennapi az, hogy belépek Hagrid házába, erre valakit itt bent áll. Nem igazán szoktak itt vendégek lenni, vagy ha igen, akkor se ez a csaj, hanem valami vöröshajú fazon meg a két haverja, én meg elhúzok olyankor a fenébe, semmi közöm hozzájuk, és őszintén szólva, nincs is kedvem velük beszélgetni. Mégis mi a fenéről tudnék amúgy is? Hogy milyen rohadt érdekes az erdőben kóborolni keresve a nagy semmit? Ők meg mondanák nekem, hogy mit tanulnak… kösz nem, ahhoz aztán rohadtul nincs kedvem. Én muglik között nőttem fel, nekem kicsit sok ez az egész, szóval örülnék, ha ezt meghagynák azoknak, akik kíváncsiak is rá.
-Persze... – morranok fel, mikor meghallom a válaszát. Ez a baj a varázslókkal. Na nem mintha előítéleteim lennének, de rohadt idegesítő az, hogy mindegyik királynak hiszi magát, pedig valójában szart sem érnek. Ez is mi a francért az ablakon át közlekedik, ha egyszer van ajtó? Ennyire unalmas az élete, hogy az ablakon át beugrálással próbál valami színt vinni bele? Néha olyan érzésem van, hogy a börtönben lévő seggfejek is értelmesebbek voltak, mint ezek itt. Azért még mindig elégé furán nézek rá, végigmérem őt, és azért meglep, hogy nem az egyenruhában járkál, meg pálcát sem látok nála sehol, de kitudja hol rejtegetik ezek azt. – Ennyire unalmas az életed? – oké, ez most már kikívánkozott. Vagy ez ,vagy szívott valamit, mert ennyire hülye senki nem lehet, mégis mi a francért akarna bárki is körülnézni egy ilyen helyen? Az persze nem kerüli el a figyelmemet, hogy a kaját vizslatja. Talán most fogalmazódik az meg bennem először, hogy mi van, ha valami kicseszett kis tolvaj, aki azzal próbálja feldobni az életét, hogy kaját lopkod? Azonban nem teszek semmit, megvárom míg ő lép, úgy majd foghatom mondjuk…önvédelemre azt, hogy a gyengélkedőre küldöm, ha valami baromsággal próbálkozna. És próbálkozik is. Hagyom, hadd ugorjon ki az ablakon, ha már ennyire jól érzi magát, inkább csak előrántom a pálcámat és az ajtón megyek ki, és rögtön meg is pillantom őt, ahogyan az erdő felé fut. Egy pillanatig azért el kell gondolkodnom azon, hogy mégis mi az a rohadt varázslat, amit használni akarok, de végül csak eszembe jut. – Locomotor Mortis! – nem vagyok valami nagy varázsló, de azért Hagrid mutatott néhány dolgot, hogy miként kell megállítani azt, akit meg kell. Viszont ezekkel a hülye szavakkal soha nem leszek jóban, csoda, hogy ez eszembe jutott. Kényelmes léptekkel megyek oda a csajhoz, aki aligha fog most elmozdulni a helyéről. – Ki az a hülye, aki az erdő felé menekül? – nem tudhatom, hogy ez a szerencsétlen ott lakik, ezért is érdekes. Azért az iskola mégis csak egy okosabb cél, nem?


Vissza az elejére Go down
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2014-09-30, 16:23

Morgan & Cosette
Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hallom, hogy valaki a másik oldalon szöszöl a kertben, de ha elég gyors vagyok, akkor észre se fog venni, ezért van, hogy végül megpróbálom. Túlságosan erős az éhség ahhoz, hogy csak úgy tovább álljak és innen sajnos nem érek el semmit. Egy kicsit még nőni kéne, ha egyáltalán fogok, de egyelőre sajnos ekkora vagyok, nem tudok benyúlni csak úgy és elérni azt, ami méterekkel odébb van, esélytelen, gumikéz kéne hozzá minimum. Akkor dermedek csak le kissé, amikor meglátom a fickót betoppanni az ajtón. Hogy a francba jött ide ennyivel csendesebben, mint én? A jó... életbe! Morcosan húzom el a számat, de aztán megállok szépen egyenesen és kihúzom magam előtte. Eszem ágában sincs meghátrálni, ha már itt vagyok. Maximum majd gyorsan ugrom ki szépen az ablakon, és húzok vissza a fák közé. Gyors vagyok, majd ő is meglátja, amúgy is nagydarab, olyan tohonya alaknak tűnik. Biztos ő a vadőr, láttam már az erdőben strázsálni, bár itt mintha az a baromi nagy akárki lakna, mint egy kétajtós szekrény, vagy... két kétajtós szekrény, baromi nagy fekete hajjal és szakállal, sötét Télapó, már amennyire emlékszem még az ilyen hagyományokból. A csordával sosem ünnepeltünk semmit ilyesmit, emberi ünnepeket.
- Néha az ablak egyszerűbb. - vonom meg lazán a vállam, miközben a terepet mérem fel lopva körbetekintve. Két kezem van, tehát két dolgot tudok megfogni, mondjuk valami érdekeset és egy cipót, ez a leglogikusabb. És lehetőség szerint még az előtt kellene, hogy a fickó közelebb jön, mert utána már kisebb esélyem lesz lelépni. - Semmit, csak gondoltam körülnézek. - egyébként nincs rajtam se talár, se egyenruha, mint az átlag diákokon, de kor alapján akár még ide is járhatnék. A gyomrom viszont hangosan megkorran, amikor elér hozzám a forró leves illata, és önkéntelenül is oda siklik a tekintetem. Fájón ér a tudat, hogy értelmes ételt már jó ideje nem ettem. Nem vagyok profi szakács, valahogy ez sose ment jól, sose én csináltam. A szimpla sült hús, rágcsálókból főként pedig egy idő után már nem valami élvezetes, de hát nincs sok választásom. - Akkor én... - egy pillanat alatt moccanok, nyúlok egy érdekesnek tűnő dobozka után, a másik kezemmel pedig az amúgy fene mód forró cipóra fogok rá. Jó eséllyel kellemesen meg fogja égetni a kezem, de a felszisszenésen kívül nem zavartatom magam, majd meggyógyul, mint ahogyan minden sérülés. Az evés most fontosabb. Irány az ablak, és persze az erdő!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója

Vissza az elejére Go down

Hagrid kunyhója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-