Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb





ϟ Silverstone
  Yesterday at 14:07
Lorelai McGregor

ϟ Cody Armstrong
  Yesterday at 10:36
Cody Armstrong



A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Luna Lovegood
 
Gillian Ollivander
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Sasha McCaine
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37461 hozzászólás olvasható. in 3395 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Hagrid kunyhója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 380

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-11-23, 23:13

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-10-03, 10:44





[You must be registered and logged in to see this image.]
Hollin & Kath

Akárhogy is, de még mindig nem hiszek neki. Ez az egész duma az engedélyéről... ha igazi lenne, akkor megmutatná nekem, de egyértelmű, hogy nem erről van szó. Szerintem csak simán kitalálta a dolgot, és épp e miatt engem már nem is érdekel az egész. Nem hiszem, hogy tényleg itt lehetne, de lehet hogy ki tudná dumálni magát. Egyelőre még egyikünk se bukott le, ez a lényeg és ha elég ügyesek vagyunk akkor nem is fogunk, ehhez viszont nem kellene ennyire hangosan hahotáznia, az nem biztos, hogy jót tesz nekünk.
- Fennhéjázó vagy, mondták már? - szinte már oda morranok, mert tényleg eléggé fennhéjázóan beszél velem, plusz hozzá kell tenni, hogy jelenleg a családi dolgaim nem olyanok, amik jó kedvre derítenek, hiszen az apám éppenséggel szanatórium félében van. Összeomlott, legalábbis én így tudom. Anya meghalt, ahogyan a testvérem is. Az egész életem felborult és apa miután a bátyámat is elhagyta, mert tud varázsolni jó eséllyel semmi sem tudna a Sötét Jegyről, ahogyan semmiről sem, aminek bármi köze is van a varázslóvilághoz. Talán... talán már rólam sem akar tudni többé, mert én is boszorkány vagyok. Na ezért vagyok most még az átlagosnál is harapósabb, no meg mert tényleg határozottan kezd idegesíteni a tény, hogy ilyen magasan hordja az orrát. A kis fenyegetőző szavaira már épp ezért csak a számat húzom fel és felvetem az államat. Nem érdekel, hogy mit mond és egyébként is az egeremről se mondjon rosszat, nem leszek beteg azért, mert picit megharapott.
- Az biztos, hogy nem veszett. - akkor másképp viselkedett volna és mondjuk minimum habzik a szája, vagy ilyesmi. A veszettségnek igenis vannak jelei, nem úgy van az, hogy észre sem veszed. Ez az egér teljesen normális egérként viselkedett, szóval nem kell úgy beszélni róla, mintha veszélyes lenne. - Ő szereti a sajtot, akkor nálatok lehet, hogy másfajta fura egerek vannak. - megrántom csak a vállamat. Nem az én dolgom ez az egész, nem is akarok foglalkozni már az egér üggyel. Azért jöttem, hogy elengedjem, szóval nem is kellene itt lennem tovább, főleg hogy már az sem érdekel mit akar csinálni Hagrid kunyhója mögött. Hagrid rendes fickó, eleve csúnyán beszélt róla, meg sem érdemli, hogy ezek után még segítsek is rajta, miután sikerül felgyújtania majdnem saját magát. A helyzet komolyan még szinte komikusnak is lenne mondható, ha nem rejtené magában az esélyt, hogy lebukunk, mert túl nagy a fény és túlságosan hangos is lenne, ha kiabálni kezdene.
- Nem is volt engedélyed! Úgyis tudom. - nem hiszek neki még most sem, szóval nem égett el semmi sem, ettől még pocsékul fest, én pedig vagyok annyira rendes, hogy segítek neki bejutni a suliba és keresni egy titkos utat, hogy visszajusson a klubhelyiségébe. Bár ő jár ide régebb óta, neki kéne ilyen utakat ismernie, de első körben csak a fontos, hogy elkerüljük Friccst és akkor nem lesz gond.

//Hát Kath nem az a behódolós típus, főleg ha szenyóznak vele. Very Happy De én is nagyon élveztem, köszönöm szépen! Majd alkalomadtán lehet valami folytatás. Smile//


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-09-28, 12:44


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Még egy apró kérés… vigyél be!
from Hollin
Időpont: 1997. szeptember 4.
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Katherine

Nem akartam tovább firtatni az engedélyem igazvoltát, mert szerintem már mindketten nagyon jól tudtuk, hogy nem igazi, és csak bekamuztam az egészet. Akkor se vallanám be, hogy egy volt rajzomat égetem épp a zsebemben, ha kínozna a csaj, de így, hogy még csak nem is volt semmije, amivel kihúzhatná belőlem az igazságot, így aztán pedig végképp csak egy dolgot tudtam tenni, az pedig a mosolygás volt. Úgy vigyorogtam, mintha igazat adnék a csajnak, de közben magamnak röhögnék, hogy nem tudja, mi a helyzet, így most már azt gondol, amit akar, én pedig kénytelen leszek beletörődni, hogy nem mindenkit lehet átverni.
Mikor felnevettem, úgy nézett rám, mint valami őrültre. Talán ekkora baj, hogy jól érzem magam? Ezt a nevetést úgy sem hallhatja túl sok ember, szóval igazán mutathatna egy kicsit több tiszteletet is a csaj. – Aranyom, inkább kérdezd apucit a Sötét Jelről. Ha nem tudod, akkor én azt sajnos nem fogom tudni elmondani neked. Erről kisgyerekek elvileg nem tudhatnak, de az én családom korábban nagy tiszteletnek örvendett, így én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy megosztották velem ezeket a dolgokat. – Jó, rendben, elismerem, egy kicsit túloztam. Talán egy kicsit túlságosan is. De azt egy szóval sem mondtam, hogy a mai napig beletartozunk a halálfalók körébe. Akármilyen kicsi is ez a lány, nem tűnik butának, amiből automatikusan következik, hogy vigyáznom kell, hogy mit mondok. Igazából egész életemben vigyáztam rá, hogy kinek mit mondok el, szóval ez talán most sem lesz nehezebb. Az egyetlen momentum, amikor sikerülhet elárulnom magamról ezt-azt, amit nem kéne, az akkor lehetséges, ha fel akarok vágni a tudásommal, és sajnos most pont ezt terveztem, így már előre féltem, hogy mit fogok mondani a kislánynak.
Kezdett egyre jobban felhúzni azzal, amiket mondott. Az üres fenyegetéseket könnyen be is tudom váltani, még akkor is, ha ez az engedélyes buli tényleg csak kacsa volt. – Én vigyáznék a helyedben, hogy mit mondok, kicsi lány. – Kicsi lánynak hívom, amikor nem lehet fiatalabb nálam egy évvel. De legalább így is azt mutatom, hogy én vagyok az idősebb és az, akinek meg kell adnia a tiszteletet.
Az egérharapás pedig igen is lehet fertőző, illetve a betegségek, amiket magukkal hordoznak. – Szóval, nem fogsz belebetegedni, de azt sem tudod, hogy honnan jött. Ühüm – a szemeimet forgattam, mert úgy gondoltam, ez badarság, amit a lány mond. Tényleg féltettem egy kicsit, hiszen ha a társaságomban kapott el valami betegséget, akkor imán át is adhatja nekem, és én nem akarok egy buta egér és egy elővigyázatlan kislány butasága miatt kinyúvadni. – A sajt jó ötlet. Bár nekem eddig még sosem jött össze – vallom be. – Rengeteg egerünk van a pincében, de én dióval szoktam elkapni őket. A sajtot sosem komálták. – Sőt, még az óriáspókjainak is dióval cserkészem be, ha szükség van rá.
Próbáltam nagyon csúnyán nézni rá, amikor egyetértett azzal, hogy a humorérzékemen még van mit dolgozni. – Ilyenkor az illedelmes emberek ellentmondanak velem – mondom, de nincs sok időm egy újbóli szellemes beszólásra, mert lángra kap a nadrágom. Utálom, amikor valami nem úgy sül el, ahogy én szeretném, és az, hogy egy lyuk égett a nadrágomba, én pedig csurom vizesen végeztem, az tuti, hogy nem az volt, mint amit én mára terveztem. Abban már biztos voltam, hogy az, aki eddig rám várt, már nincs ott, hiszen annyit voltam a lánnyal, hogy már rég rámunt. Meg tudtam tippelni, hogy ki akart találkozni velem, és úgy ismerem őt, mint aki nem ismeri a késés fogalmát.
Kaptam még egy döfést a lánytól, a szarkazmus csak úgy sugárzott a szavaiból. – Milyen figyelmes vagy! – mondtam. – De rendben, menjünk be. És ott majd kereshetsz nekem valami titkos utat, hogy ne lássanak meg minket, hogy nem órán vagyunk. Most, hogy az engedélyem már elégett – mondtam, majd még rákacsintottam a lányra, és elindultunk a kastély felé. Még visszanéztem, de nem láttam senkit az erdőben. Elvileg valahol a szélén vártak volna rám, Hagrid kunyhójának közelében, de ha itt lenne még az illető, már biztosan adott volna valami jelet.

//Nagyon szépen köszönöm a játékot, bocsi a néhai késői reagokért, de Hollin nagyon élvezte, hogy végre talált valakit, aki nem hódolt be neki, hanem pont hogy ellene ment. Ilyen sincs minden nap Wink//

 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-09-17, 20:51





[You must be registered and logged in to see this image.]
Hollin & Kath

Elég fura a srác. Ha lenne igazi engedélye, akkor nem rejtegetné úgy, hanem büszke lenne rá. Lehet, hogy ez a varázslóvilág másképp működik, mint az, amit megszoktunk, tényleg lehet, hogy nem ugyanolyan, de... attól még az alapszabályok ugyanazok. Ha valami titkolnivalód van, akkor elrejted, ha van valamid, amire büszke vagy, akkor azt mindenkinek mutogatod, szóval világos nekem, hogy nem titok, de semmi közöm sincs hozzá, de ettől még én gyanakvóan pislogok rá, mert nem igazán veszem be a dolgot. Tudom, hogyan kell füllenteni, van benne gyakorlatom és neki sem megy ez olyan jól, hogy be is vegyem igazi az a papír. Megmutatná, ha az lenne... akkor is azt mondom. - Azt tudom, de én nem villogok egy nem létező engedéllyel. - rántom meg a vállamat. Igen, kilógtam, de én okkal, el kell engednem egy egeret és ez fontos, nekem fontos. Ő viszont nem tudom, hogy miféle rosszban sántikál és miért nevet hangosan, amikor elvileg nem kéne felhívni magunkra a figyelmet.
- De miért, mi az a Sötét jel? Nem mondod el? - látom én, hogy ő mennyire evidensnek tartja a dolgot, de nekem attól még nem az. Mugli világban születtem, fogalmam sincs róla, hogy mit jelent, nekem nem mesélte el eddig még senki sem az egész sötét varázslós sztorit, nem volt okuk rá, meg hát nem vagyok olyan régen az iskolában, hogy az orromra kötött volna bárki is ilyen régi dolgokat, mint a halálfalók. Biztosan tudni fogok róla majd idővel, de eddig még nem jutottam el, még épp csak pár hete kezdtem el az iskolát. Egyelőre sokkal jobban leköt, hogy foglalkozzam az új hellyel, a fura lépcsőkkel, az új tanárokkal, az új testvérekkel... van elég dolgom, a Sötét jegy, meg a többi nem ide tartozik. Nem szoktam a könyveket bújni, a történelem pedig a suliban sem kötött le sosem.
- Mivel még mindig nem hiszem el, hogy az igazi engedély így a fenyegetésed is üres marad, úgyhogy csak mondogasd nyugodtan. - újra csak a vállamat rántom meg, ami pont elég arra a kis egérnek, hogy az ujjamba tudjon kapni és e miatt leejtsem a földre és az útjára mehessen. Az bennem fel sem merül, hogy e miatt esetleg meg is betegedhetek. Csak egy kisegérről van szó, nem hinném, hogy veszett, akkor eleve másképp viselkedett volna már odabent is.
- Nem fogok lebetegedni, ez csak egy egér volt és... nem hiszem, hogy ott lakott, mert piszkos volt a talpa. Betévedhetett és nem tudta hogy merre van a kijárat. - olyan kis okoskának tűnik, pedig amúgy kétlem, hogy olyan nagy értene az állatokhoz. Ha azt hitte beteg leszek csak mert az egész megharapott... hát komolyan nem gondolom, hogy ez tényleg jelent valamit, nem annyit, hogy bajom legyen belőle. Szerintem nem is egy kedves típus, akinek egyáltalán kellene foglalkoznia állatokkal. - Tettem ki neki sajtot. - mondom teljesen egyértelműen, mintha tényleg olyan evidens lenne a dolog, de nem volt nehéz. Ha egy állattal kedves vagy megérzi és nem szalad el, ha még enni is adsz neki. Gondolom ebbe egy olyan fiúnak, mint ő nehéz belegondolni, hiszen... nem sorolható a kedves egyének közé ez már tisztán látszik.
- Ne ebben legalább végre egyetértünk. - bólintok egyet. Naná, hogy kíváncsi vagyok rá még most is, hogy miben settenkedik itt, de egyelőre nem derül ki, mert lángra kap a nadrágja, meg az a híres neves papír is, ami engedélyt ad neki a kint létre, amit még mindig nem igazán hiszek el neki... Ettől persze segítek, jó nagy adag vízzel, amit a képébe és a ruhájára is kap, csak mert megérdemli... no meg azért mégis csak segíteni akarok rajta. Elég kellemetlen lehet, ha ég a ruhád, és közben még rajtad is van. Arra azért kissé összeráncolom a homlokomat, hogy lefröcsköl engem is, de ahogy végignézek rajta nem tudok igazán haragudni, kitör belőlem a nevetés. Csapzott, ázott, nekem ez a pár csepp víz nem igazán árt, de ő... nem fest valami jól.
- Szívesen. - alig tudom abbahagyni a nevetést, próbálok másfelé nézni, akkor talán sikerül a dolog, még a számat is összeszorítom. A végén még kellően fázni is fog majd... annyira nincs jó idő, hogy vizes ruhában legyen. - Be kellene mennünk, meg fogsz fázni és... már az a híres neves engedélyed sincs meg. - ha így kapnak el minket, akkor még igenis ő is bajba kerülhet, bár gondolom ezt is tagadni fogja, engem pedig még mindig érdekel, hogy vajon miért is volt itt, és miért akart Hagrid háza mögé menni.
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-09-14, 11:44


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Amúgy kösz
from Hollin
Időpont: 1997. szeptember 4.
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Katherine

Úgy festett a helyzet, hogy ez a lány egyike volt a levakarhatatlanoknak. Nem hibáztatom, és nem is idegesít különösebbképpen, de amikor meg akarta nézni az engedélyemet, akkor egy kicsit túl ment a határokon. Ha igazi is lett volna, miért mutattam volna meg neki? Higgyen nekem és akkor minden rendben lesz. – Nem arról van szó, hogy titok – kezdtem. Szerintem ő is nagyon jól tudta, hogy most épp hazudni készülök neki, hiszen az után az úgymond hiszti után, amit levágtam neki nem sok minden másra lehetett következtetni. De mindettől függetlenül büszkén, felhúzott orral mondtam neki, amit. – Csupán nem gondolnám, hogy túl sok közöd lenne hozzá. – Ez mellesleg még bunkón is hangzott, pedig csupán csak én ilyen vagyok, amiről (már) nem tehetek. Mióta a szüleim elárulták, hogy kinek kéne lennem, ha bele akarok tartozni a felsőbb családi körökbe, rendesen megváltoztam. Egyre agresszívabb lettem, és az a kisfiús mosoly is eltűnt az arcomról – mindenesetre már nem volt olyan őszinte, mint korábban. Most inkább csak elégettem egy gyors varázsigével a papírt, hogy biztosan ne legyen nyoma a füllentésemnek; mert ez közel sem nevezhető hazugságnak, ahhoz túl kevés volt a tét. Egy kislánynak nem kell mindenről beszámolnom, főleg nem az engedélyeimről. – De szerintem neked sem kéne itt lenned – jegyeztem még meg, mielőtt újból megszólalt volna.
Szegény mondatán röhögőgörcsöm támadt. – Hát persze, hogy nem vagy gonosztevő – mondtam. Ez már látszott rajta. – De az meglep, hogy nem tudsz a Sötét jelről. Az olyan evidens dolog, mint hogy a Nap meleg. – Felhúztam a jobb szemöldökömet. Tényleg meglepett, hogy fogalma sincs róla, miről beszélek. Rendben van, hogy fiatal volt, de attól még nem kellene elhallgatni az ilyeneket a fiatalabb generáció előtt. Akármikor jöhetnek bakik, akármi, aminél hasznos lenne a Nagy Úrral kapcsolatos információ. Akkor is, ha ő már sosem fog visszatérni. – Nem is tudom, inkább az a hihetetlen, hogy nem ijedtél meg attól, hogy valaki meglátott, és nem paráztál be tőle, pedig simán beköphetnélek, és akkor a házadnak pár pontot nélkülöznie kell. És mivel nekem van engedélyem, engem ez nem fog zavarni, és a tanárokat sem.
Sosem segítenék egy egéren, főleg nem egy olyanon, aminél fen áll annak a veszélye, hogy akár még veszett is lehet. – Csak nehogy belebetegedj. – Nem szoktam kedves lenni az emberekkel, de ezt most komolyan gondoltam. Nem lenne jó, főleg, mivel épp előttem áll, ha megharapná, és a csaj is veszetté válna. Akkor sajnos tényleg nem tudnám visszafogni magam, hogy el kell intéznem valahogy a kislányt. – Mellesleg a Roxfort elég nagy, tuti, hogy nem csak belógott, hanem valószínűleg ott is lakott már egy ideje, csak most mert kimerészkedni. Amúgy hogy tudtad elkapni? – Egy egeret elkapni néha nem nagy tudomány, de ha gyorsak, akkor majdnem hogy még lehetetlen is. Le a kalappal előtte, ha utóbbi igaz a kis patkányszerű lényre.
Azok után, hogy nem tudta, hogy mi az a Sötét jegy, meg sem lepődök, hogy a halálfalóról sincs fogalma. Jobb lenne, ha visszafognám magam, mert a végén még emiatt a kislány miatt fogok lebukni a tanárok előtt. – Oh, pedig nagyon kedves ember vagyok – mondtam. – Bár az igaz, hogy a humorérzékemen még van mit dolgozni. – Kisebb koromban mindig Dorian volt az, aki megnevettette a családot, nekem csak hallgatnom kellett a poénokat, és a halálfalóság ezt már rég kiölte belőlem. A kedvesség pedig relatív. Sosem voltam az az adományozó, jófej gyerek, de ha valakinek szüksége volt a segítségemre, én pedig úgy gondoltam, hogy érdemes lehet rá, akkor persze nem haboztam.
Már épp az erdő felé igyekszem, mikor érzem a meleget és az égő szagot. A nadrágom zsebe már félig-meddig lángokban áll, én pedig csak segítséget tudok kérni a döbbenettől. Eltalált egy vízsugár, amiből kitaláltam, hogy a lány épp segíteni próbál rajtam, de elég rossz úton halad, mivel a nadrágom még mindig égett. Jól eláztatott, mire sikerült eloltania az égő ruhadarabomat. Kitártam a karjaimat, és a ruhámból folyott a víz. A lány megkérdezte, hogy jól vagyok-e, mire én csak közelebb léptem hozzá, és jól lefröcsköltem a ruhámból kilövellő vízcseppekkel, csak hogy ő is érezhesse, milyen érzés is ilyen hideg időjárásnál csuromvizes lenni. – Semmi baj, meg van bocsátva – mondtam, majd kedvesen ránéztem: - Amúgy kösz.  

 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-08-24, 15:44





[You must be registered and logged in to see this image.]
Hollin & Kath

Na igen nekem nincs befolyásos családom. Mármint nem olyan hű, de befolyásos, mert hát első nap azért Darius kimentett abból a nagytermi problémából, amikor elmentem mosdót keresni és kissé elkeveredtem. Nem kaptam büntetést és pontlevonást sem, mert neki simán sikerült megbeszélnie McGalagonnyal és talán ha más nincs, akkor Camy is segítene nekem, bár ebben azért nem vagyok olyan biztos. Neki egyértelműen befolyásosabb családja van, viszont attól még az apja eléggé... nem is tudom, olyan ijesztő a fickó, hogy az embernek a karján is feláll a szőr, ha csak megszólal, és nem igazán mer neki ellent mondani még csak véletlenül sem, mert tudja, hogy annak biztosan komoly és kellemetlen következményei lennének.
- Ha csak egy engedély, akkor miért olyan nagy titok? - értetlenkedve ráncolom a homlokomat, de esélyem sincs megnézni a papírt, mert olyan gyorsan rejti el a zsebébe, mint a fene, én pedig épp csak a mozdulatot kapom el, meg a gyűrődő papír jól ismert zaját. Az a helyzet, hogy mi is így rejtettük el anno azt Bellel, ami nem tartozott másra, szóval őszintén szóval... nem hiszem én azt, hogy az tényleg engedély volt és ha igen, akkor miért égeti el? Mert mintha varázsigét motyogott volna, de végül csak gondolatban megrántom a vállamat. Annyira nem fontos.
- Én nem vagyok gonosztevő! De mi az a sötét jel? - oké, egyre inkább értetlenkedve ráncolom a homlokomat, hogy mit is akar ezzel. Nem leszek gonosztevő, csak mert kijöttem elengedni egy az iskolában kóborló egeret, nem értem miért mondja és amúgy is nem hallottam én még halálfalókról és hasonlókról, szóval arról sincs fogalmam, hogy mi a fene az a bizonyos sötét jel. A már-már fárasztóan hosszas kifejtésére végképp értetlenkedve nézek rá. Úgy érzem, hogy kissé túlmagyarázza ezt az egészet, enyhén szólva is. - Egyrészt, nem vagyok olyan mindig szófogadó típus, de attól még nem vagyok gonosz tevő. Másrészt pedig igenis kilóghat valaki azért, hogy elengedjen egy egeret, nem tudom ez miért olyan hihetetlen. - ki is húzom magamat még előtte és kész csoda, hogy nem lépek közelebb, hogy akár még a mellkasát is megbökdössem. Nem vagyok én olyan nyámnyila, csak elsőre lepett meg a tény, hogy pont elém toppant, miközben nem kellett volna most senkinek sem itt lennie, ő pedig még kifejezetten furán számon kérő is, amit végképp nem értek, hogy mi oka van rá. Nem tanár, nem tartozom neki számadással ugye?
- Fred a neve, de ezt csak most találtam kis és nem ketrecben élt, a folyosón találtam. Sima egér. látod hogy kicsit piszkos is a bundája? Szerintem csak belógott. - na jó egy kicsit azért megenyhülök, ha már érdeklődik és még meg is simogatta az egérkémet. Mármint nem az enyém, csak egy kószáló egérke, akinek jobb itt kint, mert ha bent mondjuk rossz ember találja meg, akkor bajban lenne, vagy még rosszabb esetben mondjuk ha Mrs. Norrisba futna, akkor aztán főleg! Amikor viszont Hagridról van szó és még nevet is, hát kap tőlem egy kiadós csúnyán nézést, még az egér simogatással sem enyhítheti. Kész csoda, hogy ezek után Fred engem harap meg a helyett, hogy őt, pedig megérdemelné. Nem szép dolog másokat kinevetni, főleg nem a hátuk mögött! Valahogy ezek után a fenyegető szavai végképp nem érnek célt nálam, hiába jön aztán az a kiadós nevetés a részéről. Még mindig inkább csúnyán nézek, mint sem riadtan.
- Nem tudom, hogy mi az a halálfaló, de te nem tűnsz kedvesnek és nem vagy vicces sem. - húzom el kicsit a számat. Ezek után már tényleg csak a kíváncsiság hajtana, hogy utána menjek. De sokáig nem jutok el, ő is csak pár lépést tesz, akkor már kiszúrom, hogy füstöl a nadrágja, ami... lássuk be, nem túl hasznos állapot, sőt. Én pedig még nem túl sok varázsigéhez értek, fel sem merül, hogy pálcát rántsak, a tó pedig messze van, viszont a kertben árválkodó csapot sikerül kiszúrnom. Hagrid biztosan a növények öntözésére használja, még slag is van rá erősítve. Gyors reakcióval ugrom, hogy gyorsan megnyitva a srácra irányítsam, ha már mindkét kezem szabad, miután szegény Fred megszökött. Tuti, hogy ő is ettől a sráctól ijedt meg, nem is tőlem!
- Ne ugrálj már! Így nehéz eltalálni... - hát na nem vagyok én ebben profi, de azért csak sikerül egy jó adag vízzel végül telibe kapnom őt. Első körben még a képébe is jut egy adagnyi, csak aztán találom el a nadrágját. Szegény... rendesen ázottan fest a kis akcióm után. A csap elzárása után pedig bármennyire is nem szép tőlem, de ha már eddig ő is ezt tette, most én sem tudom megállni és kitör belőlem a nevetés. Kell pár pillanat, mire sikerül végre lehiggadnom. - Bocs... jól vagy? - összeszorítom a számat, hátha abbamarad a dolog, de még így is kissé rázkódik a mellkasom. Szóval tényleg képes volt majdnem felgyújtani magát, csak hogy ne lássam azt a titkos engedélyt? Ezek után végképp nem hiszem el, hogy tényleg engedélyről volt szó.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-08-22, 16:21


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Segíts, kérlek!
from Hollin
Időpont: 1997. szeptember 4.
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Katherine

Lehet, hogy a tanárok megpróbálnak befolyásolni, és megállítani, ha rosszban sántikálok, de a családom és a barátaink gyorsan utánuk tudnak kapni, és akkor onnantól kezdve nincs baj. Tudomásom szerint még sosem vontak le pontot azért, mert én épp nem voltam órán; ez is azt bizonyítja, hogy az iskola ugyanúgy befolyásolható, mint bárki más a világon. Mindig az irányít, akinek a kezében a nagyobb hatalom van. És ezt a csatát nem az iskola nyerte; hanem a halálfalók.
Közelebb lépett, hogy megnézze az engedélyemet. – Csak nem gondolod, hogy megmutatom neked? Elég, ha én tudom, mi van benne, meg a tanárok, akiktől kikértek – hazudtam. Ha megtudná, hogy mi volt rajta eredetileg, biztosan kinevetne. Gyorsan elsuttogtam egy Piroinito varázsigét, amit a papírdarabra irányítottam. Éreztem a meleget, és tudtam, hogy a papírdarab már a zsebemben ég.
Elhiszem, hogy nem ölne meg egy egeret, de azért mégsem tartozik az angyalok közé. – Figyelj, biztos van olyan gonosztevő, aki ugyanúgy csak egy lógással kezdte, mint te. És a végén a sötét jel ott éktelenkedett a kezén. – Megvontam a vállamat. – Simán elképzelhető, hogy megölöd. De hát igazából, ha jobban megnézlek, akkor simán látszik rajtad, hogy nem vagy az a gyilkos fajta. Inkább az a cuki, kedves, mosolygós lány vagy, aki mindig mindent úgy tesz, ahogy a szülei és a tanárai mondják neki. Szóval szerintem jogos a kérdésem, hogy akkor miért is lógsz az órádról? Hogy elengedj egy nyomorult egeret? Elég gyenge kifogás. – Kicsit kinyitotta a kezét, így az egér feje kibújt a kacsói közt. Odanyúltam, és megsimogattam. – Aranyos – jegyeztem meg. De ha eddig ketrecben élt, akkor egy hét alatt elpusztul az erdőben. Én a helyedben inkább megtartanám. Akkor talán kevésbé fog megszakadni a szíved ha elengeded… neve is van, vagy csak egérnek nevezed?
Amikor Hagridot említem, a lány felkapja a vizet, hogy ő nem is féleszű. Felnevettem, hiszen a lánynak fogalma sincs róla, mennyire könnyű elfelejtetni azzal a félóriással, hogy itt voltam, és ezt mind annak köszönhetem, hogy az a fickó nem százas. Biztos nagyon jól végzi a vadőr munkáját, de szerintem agyára ment már a sok Tiltott rengeteg. Mondjuk, aki épp mellette lakik, az biztos sok furcsa dolgot látott már, amiket én nem biztos, hogy tudni akarok, hogy mik. Elég nekem, hogy pókiszonyos vagyok, és a sötét oldal néha óriáspókokkal tárgyal. Beleborzongok, ha rá gondolok még egyszer arra a megbeszélésre, ahol egy koszos erdőben voltunk, és a halálfalókkal együtt pálcát szegezve egyeztünk meg valami óriás tarantulának kinéző ocsmánysággal.
Kérdésére felvonom a szemöldökömet. – Gondoltam, megvédelek, azért akartam, hogy elmenjél, de jól van, elmondom, hogy miben sántikálok. – Kicsit közelebb hajoltam hozzá. – Én egy véreskezű halálfaló vagyok, és épp elmegyek emberekre vadászni, és ha nem vigyázol, kénytelen leszek veled kezdeni a halál-listámat. – Vártam egy kicsit, hatásszünetet tartva, majd a hasamra szorítottam a kezemet, és úgy kezdtem el röhögni. Vagy egy percig csak nevettem, mikor kezdett csillapodni a rohamom. Majd megkérdeztem tőle, hogy ezek után be akar-e jönni velem a kunyhó mögé. – Mi van, félsz? – kérdeztem tőle. – Nyugi, nem foglak megölni. Túl kedvesnek tűnsz hozzá.
Már épp indultam a kunyhó mögé, mikor megéreztem, hogy olyan szag van, mintha valami égne. Kicsit szagolgattam a levegőbe, majd lenéztem, és megláttam, hogy a zsebemből lángcsóvák törnek elő, és az egyik épp elkapta a nadrágomat. – Te jó ég! – kiáltottam fel. – Segíts, kérlek!
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-08-17, 15:38





[You must be registered and logged in to see this image.]
Hollin & Kath

Szó se róla a srác sokkal határozottabbnak tűnik, mint én, pedig ha én nem lehetek itt, akkor elég evidens nekem, hogy igazából neki sem szabadna nem? Nem sokkal lehet nálam idősebb, vagy talán egy idősek vagyunk, de kétlem, hogy neki most nincs órája egyáltalán. Szóval valami miatt ő is itt van és jó eséllyel ugyanúgy tilosban jár, mint ahogyan én. Ettől még persze kicsit be vagyok tojva, mert itt van nálam Fred is, és őt akarom szabadon engedni, plusz tényleg ellógtam az órámat és a bátyám már megmondta, hogy nem kellene szándékosan magamra haragítanom az elején a házamat azzal, hogy pontot veszítek. Kockázatos játékot űzök igaz? Ajjaj...!
- Azért szerintem a tanárok megpróbálják. - olyan határozottan beszél, hogy én kifejezetten óvatosan reagálok rá. Nem hiszem, hogy az ő idejét ne oszthatnák be ugyanúgy a tanárok, mint bárki másét, de ő valahogy mégis úgy áll hozzá, mintha így lenne. Eléggé... fura, hogy mit ne mondjak. - Miről szól az az engedély, megnézhetem? - nem lépek azért közelebb, hiszen Fred egyre inkább fickándozik az ujjaim között és finoman szólva is nagyon csikis tud lenni. A kis bajsza befurakszik az ujjaim közé és szinte biztos vagyok benne, hogy a farkincája is kilóg, a végén még megharap... na az nem lenne valami szuper. A papírja viszont tényleg gyanús, mármint olyan felvágós a srác, ki tudja, hogy mire is vonatkozik ez a nagy felmentés, csak egy mostani órára, vagy vajon úgy általában ő tényleg oda mehet ahová akar? Azért az tényleg meglepne. A kérdése viszont még inkább belém folytja a szót, főleg a továbbiak, a macskát, meg a megölést illetőek.
- Hogy mi? Én nem! Nem ölök meg egy egeret, hogy képzelhetsz ilyet egyáltalán? - kicsit kinyitom a kacsóimat, de csak, hogy az egérke ki tudjon szuszmákolni az ujjaim között. Szaglászgat a levegőben, de nincs annyi helye, hogy le is tudjon ugrani, bár ki tudja, hogy meddig lesz majd még türelmes, hogy még mindig nem tettem le. - Ő Fred és gondoltam, hogy... szabadon engedem a fák között. - vallom be végül kicsit még ki is húzva magamat. Nem titkolózom, amúgy sem csinálok olyan rosszat, meg hát na a kérdése annyira belém fagyasztotta a gondolatokat, hogy csak úgy kicsúsznak a számon az őszinte szavak, még ha tudom is, hogy nem kellene.
- Hagrid nem féleszű. Ő egy nagyon kedves fél-óriás! - naná, hogy alapból megvédem a termetes tanárt, mert tényleg kedves és nem szép dolog amúgy sem ilyet mondani másról a háta mögött. - Miért akarod annyira, hogy elmenjek? Rosszban sántikálsz? - gondolkodás nélkül kérdezek vissza. Én csak Fredet akarom szabadon engedni, de ő tényleg úgy viselkedik, mintha olyasmit akarna csinálni, amit titkolni akar mindenki elől, és azért akar engem is ennyire előküldni igaz? Gyanakvóan mérem őt végig, amikor a következő szavak elhangoznak és kb. ebben a pillanatban dönt úgy Fred, hogy ő bizony a szabadság útját választja és egy kis harapással vesz rá, hogy szétnyissam a kacsóimat, és már ugrik is a földre. Felszisszenek és persze pillanatok múlva már a színét sem látni.
- Mit akarsz csinálni a kunyhó mögött? - oké győz a kíváncsiság, mint mindig, még ha tudom is, hogy nem szabadna, vissza kéne mennem, ha már az egér szabad, de mégis megindulok szinte előtte lépkedve. Van ott valami, vagy ő akar ott csinálni valamit? Remélem, hogy nem valami olyan... fiús... fúj dolgot. Tudjátok azért a fiúknak vannak fura szokásaik, amik nekem furák tudnak lenni, na meg a felnőtteknek milyen furák vannak. A nővéremet is már azóta, hogy megjöttünk többször is láttam srácokkal... hát nem pont beszélgettek, vagy ha igen, akkor azt nem úgy kéne, hogy összeér a szájuk, rémes!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-08-15, 13:24


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Nem akarsz velem jönni?
from Hollin
Időpont: 1997. szeptember 4.
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Katherine

Kicsit jobban is megnéztem magamnak a lányt, próbáltam kitalálni, hogy melyik házba jár, és hogy hányadéves lehet. Ahogyan elnéztem, ezzel az arccal csakis Griffendéles lehetett; nem volt benne semmi gúny, semmi túltengő értelmesség, és az a gonosz vigyor sem, ami a Mardekárosokra jellemző. Azt, hogy hányadikos lehet, nem volt nehéz kitalálnom. Nagyjából egy idős lehetett velem, így vagy elsős, vagy másodikos, netalántán harmadikos; na jó, az nem, ahhoz túl fiatal.
Azzal, ahogy köszönt, el is árulta magáról, hogy nem számított rá, hogy valaki itt lesz; tehát megleptem, épp ahogy ő engem. Én mondjuk választhattam volna egy másik bejáratot is a rengetegbe, de egyszerűbb volt most itt bemenni; innen volt a legegyszerűbb eltalálni arra a helyre, ahol mindig találkozok a halálfalókkal.
Azzal, hogy habozott a válasszal, elárulta magát; lóg. – Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mikor járjak órára   – mondtam kihúzva magamat. – Mellesleg nekem engedélyem is van.  – Meglóbáltam a szeme előtt egy, a zsebemben talált összegyűrt papírlapot, és reméltem, hogy nem veszi észre, hogy az egyik rajzom van rajta. Igen, titokban szoktam rajzolgatni, mint kiskoromban; csak most nem virágokat, és házikókat, hanem terveket, amikkel még sokra vihetem még egy nap.
Úgy döntöttem, még egyszer végignézek a lányon, hátha ki tudok találni valamit, hogy miért is kell elküldenem, mikor észrevettem, hogy úgy néz ki, mintha szorongatna valamit. – Mi van nálad?   – kérdeztem meg tőle. Most vagy annyira zavarban volt, hogy megpróbálta leplezni, hogy izzad a tenyere, vagy tényleg elrejtette benne valamit. Kicsit jobban is megpróbáltam megnézni, és láttam, hogy valami kilóg a két keze közül hátul. – Az ott egy egér?   – kérdeztem meglepetten. Mit kereshet itt egy ilyen kislány ilyenkor egy egérrel a kezében? – Megölted vagy a házi állatodnak fogtad? Macskád van?   – Elég röhejes kérdés volt, de valahogyan el kellett kezdeni a beszélgetést, hogy minél előbb kitalálhassam, mivel lehetne elküldeni innen; már így is túl nagy késében voltam.
- Nem láttad azt a féleszűt? – kérdeztem tőle. - Akarom mondani, Hagridot, a félóriást – javítottam ki magamat. – – Mellesleg neked nem kéne elmenned valahova; akárhova; mondjuk, órára, esetleg a mosdóba?  – Borzasztóan hangzott a kérdésem, tudom, de nem jutott eszembe más megoldás, hogy hogyan is éreztethetném vele, hogy nem jó helyen vagy. És akkor hirtelen eszembe jutott valami éktelen nagy butaság, amit pechemre ki is mondtam. – Nem akarsz velem jönni? Csak ide megyek a kunyhó mögé, semmiség.
 
[/i][/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Benedict
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 14
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-08-09, 19:49





[You must be registered and logged in to see this image.]
Hollin & Kath

Több lehetőség is van, mondjuk azt mondom, hogy eltévedtem, vagy hogy megint a mosdót kerestem és... jó ez az ért átlátszó lenne, mert kissé már eltávolodtam a kastélyról, ez már itt az erdő határa, de hát valami jó kifogást ki kell találnom. Lassú léptekkel szelem át az udvart, miközben egészen ráncolva a homlokomat próbálom kitalálni, hogy mi is legyen a tökéletes válasz, ha valaki még is rákérdez, hogy miért nem órán vagyok. A nagy helyzet az, hogy egyszerű életmentő akcióról van szó, de ehhez részleteznem kellene az elmúlt pár óra eseményeit és egyből meg lenne a válasz arra is, hogy ha valaki külső szemlélőként néz rám, akkor miért mocorog ennyire a zsebem. Nos szóval úgy egy órával ezelőtt kezdődött az egész kalamajka. Én tényleg órára készültem, hiszen most már van egy bátyám is, nem akarok én gondot okozni és folyton bajba kerülni, már az első napom sem indult tökéletesen, szóval csak óvatosan igaz? De nem tehetek róla, hogy találtam egy egeret. Mármint leginkább Lancelot találta. Lancelot a békám, ha esetleg nem említettem volna még. Ő egy elég különleges béka ugyanis még a színét is változtatja, egészen ügyesen tud rejtőzködni és ő találta meg az egeret a fiókomban, miközben épp a dugi keksz készletemet falta fel. Azt pedig igazán nem akartam, hogy baja essen, főleg mert az egyik újdonsült szobatársam Sophie... hát nem kicsit fél a rágcsálóktól. Szerintem sikítófrászt kapott volna, a legutóbbi legyet is a papucsával dobálta meg, ugyanis a rovarokat sem bírja, főleg, amik még repülnek is. Nem akartam, hogy ezt a kis jószágot is megdobálja valami vad agresszív módon. Tehát szépen a kekszekkel együtt bepakoltam őt a zsebembe, bár az elején kissé még ellenkezdett, de aztán csak sikerült elérnem, hogy jöjjön.
Lancelot még most is tartja a frontot, persze immár a saját helyén, tudom én, hogy elszökne, ha csak úgy szabadon hagynám, még ha amúgy nagyon okos béka is. Tehát megmentettem az egérkét, aki egyébként szimpla szürke és jelenleg a Fred névre hallgat, mert hát hajlamos vagyok kb. mindent elnevezni, talán csak a hangyákat nem, bár egyszer régen egy egész hangyabolynak megpróbáltam nevet adni, de az már nekem is túl nagy vállalkozás volt végül.
Elérem végül a célt, az erdő határát. Nem tudom egyelőre, hogy beljebb kellene-e mennem, talán elég, ha itt teszem le, de végül mégis kissé bizonytalanul állok meg, egyelőre nem tudom, hogy jó döntés-e, talán Hagrid nem örülne, ha megkóstolná az apróság a tököket, de ha megkérem, hogy fogadja be... elég ha ad neki egy kis kekszet, morzsát, vagy majd csenek én sajtot a konyháról és meglátogatom időnként. A nagy gondolkodás közepette akaszt meg a hang. Persze összerezzenek és immár a kis egérrel a kezemben fordulok a fiú felé.
- Öhm... szia! - oké az első kérdések és még nincs meg a tökéletes válasz, pedig próbáltam én kidolgozni, de még mindig nem... a fenébe is, még most sem tudom mi a jó kifogás, nem jó ez így! - Hát ő... miért neked nem órán kéne lenned? - nem sokkal lehet idősebb nálam, szóval kicsit még dacosan is, de megemelem az államat. Hát na, ha én tilosban járok, akkor ő is nem? Órák vannak most, és ha csak nem pont elmaradt neki, akkor neki sem szabadna itt lennie. Azt pedig nem tudhatja, hogy nem maradt-e el az órám. Hm... akár azt is mondhatom, hogy rosszul lettem. Persze amikor ez bevillan a kezemet gyorsan a hátam mögé rejtem, talán messziről még nem is látta az egeret benne. Igen, ez jó lehet, nem voltam jól, kiküldtek levegőzni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Series of Unfortunate Events

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hollin Havilliard
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-08-06, 14:46


[You must be registered and logged in to see this image.]
Megjegyzés: Hogy kerülsz te ide?
from Hollin
Időpont: 1997. szeptember 4.
credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Katherine
Összegyűrtem a papírdarabot, amit reggel az ágyamon találtam. Csupán az arcomat mentem el megmosni, hogy kicsit felébredjek; de valaki addig beosont a klubhelyiségbe, és észrevétlenül elhelyezett egy papírlapot a párnámon, anélkül, hogy ezt bárki is észre vette volna; hacsak nem egy beépített diákról van szó, de én nem tudok róla, hogy rajtam kívül lenne még ilyen fiatal halálfaló-növendék a kastély falai közt.
A barátaim azt kérdezték, hogy nem tartok-e velük; ők már órára mentek, de én csak intettem, hogy menjenek csak, én majd utánuk megyek, és úgy tettem, mintha keresnék valamit. Mikor eltűntek végre, vártam még pár percet, eközben kinéztem az ablakon, és a Rengeteget figyeltem. A levélben, amit kaptam az állt, hogy egy régi jóakaróm akar velem találkozni az erdőben pontban kilenc órakor; vagyis el kellett lógnom a Gyógynövénytant. Fel sem merült bennem, hogy inkább az unalmas tanórára menjek ahelyett, hogy egy újabb kalandban lehessen részem.
Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy ennek a kimaradásnak is meglesznek a következményei. A beteg Hollint már biztosan nem vennék be a tanáraim, így valami új kifogást kell kitalálnom, miért nem jelentem meg az órán. A levelet a kezemben forgattam, majd mikor már úgy éreztem, itt az idő, elindultam én is a klubhelyiségbe. Az összegyűrt levelet beledobtam a még izzó parázsba, és megvártam, amíg a felismerhetetlenségig elég. Gyorsan felálltam, és kisiettem a Mardekár klubhelyiségének ajtaján, majd végigmenve a folyosókon végre kijutottam az udvarra. Biztos voltam benne, hogy hamarosan észre fogják venni, hogy ismét eltűntem. Elindultam Hagrid kunyhója felé, hiszen onnan volt a legtisztább a bejárat a Rengetegbe, közben azon gondolkoztam, vajon hogy úszhatnám meg, hogy megint félrevonjanak a tanáraim, és arról kérdezősködjenek, hogy merre jártam. Tudják, hogy nem tehetnek velem semmit, mert valaki a Minisztériumból utánuk nyúl, és akár még azt is elérhetik, hogy kirúgják őket. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mindenki, akit szívemből gyűlölök eltűnhet az iskolából, és ismét a halálfalók veszik át a hatalmat, mint pár évvel ezelőtt. Kicsit feljebb emeltem az orromat, hogy méltóságteljesebben nézzek ki; hamarosan odaérek ahhoz a méretes félóriáshoz, és úgy éreztem, ismét meg kell majd győznöm róla, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy hova mentem; ez persze nem szó szerint azt jelenti, hogy bájcsevegni fogunk, inkább egy varázslatot szoktam használni, amit még tavaly nyáron tanultam meg; ha jól emlékszem, ez volt a harmadik varázsige, amire megtanítottak, hogy minden ilyen helyzetből jól tudjak kijönni. Felnevettem, hiszen Hagrid egyetlen találkozásunkra sem emlékszik, ami nekem persze csak előny, így ő nem tud beárulni, és nem tud ellenem fordulni; így nem kell megkínoznom, hogy hallgasson.
Már nem kellett sokáig sétálnom, mikor is odaértem a vadőr házához. Jóformán futottam le a domboldalon, hogy minél előbb odaérjek a találkozóra; főleg, mivel a tanóráról való lógás miatt már most is késében vagyok, de kénytelen voltam később indulni, különben valamelyik tanár el fog kapni a folyosókon, és elküld órára, mert semmi bizonyítékom sincs, hogy most épp nincs órám.
Már a domb lábánál voltam, és láttam a tökágyás egy kisebb részét is. Megálltam egy pillanatra, hogy kifújjam magam; a hatalmas energialöket, amit a dombról való lefutás okozott még mindig ott volt bennem, és nem engedte, hogy sokáig állva maradjak, így újból nekiiramodtam. Már majdnem elértem Hagrid kunyhójának a szélét, mikor a szemem sarkából megláttam, hogy a tökágyás mellett áll egy lány. Hirtelen megtorpantam. Az egy dolog volt, hogy most talán ismét összetalálkozok Hagriddal, és kénytelen vagyok elfeledtetni vele, hogy itt voltam; de az, hogy egy másik személy is itt volt, az nagyon nem tetszett. Főleg, mivel ez a személy egy lány volt, én pedig nem szoktam ártatlan kislányokon felejtésátkot használni; inkább abban reménykedtem, hogy gyorsan meg tudom győzni róla, hogy menjen el innen amilyen gyorsak csak tud. – Hogy kerülsz te ide? – kérdeztem tőle magabiztosan. – Ilyen fiatalon nem órán kéne lenned?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oscar Wanders
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-06-09, 14:44




Alice & Oscar

[You must be registered and logged in to see this image.]



A szememet forgatom a lányt ölelve, mert már szinte fáj, ahogy ennyire nincsen semmi önbizalma. Ugyanakkor meg valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszik is. Úgy érzem, hogy szüksége van rám, vagy valakire, aki segít neki, de elősorban én tökéletes leszek. Valahogy mindig sikerül önbizalmat pumpálnom másokba, néha túl sokat is...
- Inkább rá sem kérdezek, hogy miért tartod ezt furcsának. - mondtam még mindig szemforgatva. Én egyáltalán nem zárnám ki ezt az eshetőséget, de van annyi eszem, hogy ezt ne a levegőben tegyem meg egy többnyire szeszélyes állat hátán, aki bármikor dönthet úgy, hogy egyedül folytatja tovább az útját.
- Ha lesz hozzá kedved, miért is ne? - vetem fel, mert tulajdonképpen jól éreztem magam. Akármilyen elfoglalt az ember, azt vallom, hogy arra mindig tud időt szakítani, amire igazán akar. Az pedig mindig ínyemre lesz, hogy repüljek egy kicsit, főleg ha egy ilyen csinos lánnyal tehetem. Mondjuk más elfoglaltságot is el tudnék vele képzelni...
Figyelem, ahogy végrehajtja a kérésem és látom, hogy az állat szinte azonnal reagál.
- Most pedig kapaszkodj! - maradok az utasító hangnemnél, miközben előrehajolok kissé, hogy ajkaim szinte a fülét súrolják. A hajának az illata pedig egy életre beleírja magát az emlékezetembe.
Hamarabb visszaérünk, mint azt én vártam, de talán jobb is, mert a nap most tűnik el a fák között és még egy pár percig viszonylag világos van, de egyre inkább szürkül. A diákoknak pedig nem szabad este kinn tartózkodniuk, ahogy emlékszem, nem akarom Alice-t bajba keverni. Ráadásul még el is kell intéznem az állatokat ez után. Szótlanul lecsusszanok én is és megpaskolom a hipogriffet.
- Meg kellett volna? - kérdezek vissza szarkasztikusan, miközben a repüléstől szétfújt hajamat rendezem a megszokott rendetlenségébe egy egyszerű hátrafésülő mozdulattal. Nem értem, hogy hogy képes rá, hogy minden második mondatából sugározzon az önbizalomhiány.
- Visszakísérlek a kastélyhoz, mert már esteledik. - adom tudtára, olyan hangon hogy esélye se legyen tiltakozni. Megígértem neki tegnap, hogy vigyázom rá és ehhez tartom is magam.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Sinclair
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 73

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-05-25, 20:16

Oscar & Alice


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tehetek róla, hogy ilyen feszült vagyok, még soha se kerültem eddig ilyen helyzetbe, de azért próbálom tartani magam, amennyire tőlem telik. Mégis, ezen nem segít a srác érintése, ahogy még jobban magához von, ahogy oly közel kerül hozzám, hogy szinte a torkomban érzem saját szívemet. Nem kellene így izgulnom, tudom, hogy nem akar tőlem semmit, miért pont tőlem akarna? Szavaival pedig hamarosan világossá is teszi ezt a számomra, így azért sikerül lenyugodnom némileg, majd nemsokára már teljesen nyugodtan élvezhetem a repülést.
- Tudom, furcsa is lenne, ha pont velem akarnál kezdeni. - ismerem be azért kis idővel később, de még mindig normális időben reagálva szavaira. Ez után történik meg a köszönés is, és hát én is remélem, hogy legközelebb is menni fog, mert ha lehetőségem lesz rá, akkor szeretnék máskor is repülni.
- Legközelebb is eljövünk? - persze akkor repülhetünk külön állaton is, de én... én élveztem ezt a késő délutáni programot és tényleg szívesen megismételném, ha úgy lesz alkalmunk. Gyönyörű ilyenkor a táj, annyira romantikus, mint a filmekben, így némileg elkalandoznak gondolataim, hiszen nem vagyok egyedül és Oscarral élem mindezt át. Nem ijedek meg most már azon, ahogy megszólal és jelzi, hogy ideje leszállnunk, így hát finoman biccentek fejemmel, majd előre hajolok, ahogy kérte, kezeimmel pedig lágyan érintem meg az állat nyakát és fejét.
- Kérlek vigyél vissza minket. - remélem, hogy hallgatni fog rám, így egyenesedek fel ismét, majd dőlök neki újból némileg a fiúnak, miközben az állat is megfordul és ahogy kértem tőle, úgy tér vissza velünk a másik hippogriffhez. Az érkezés közben azért még kapaszkodnom kell, de nemsokára már a földön vagyunk, így pedig ideje lenne leszállni az állatról.
- Gondolom én szálljak le először. - nem is lesz olyan nehéz ez a művelet, elég egyszerűen csusszanok le róla és jelenleg nem is foglalkozom azzal, hogy milyen kócos lehetek. Csak jókedvűen mosolyodom el és simogatom meg az állatot, ahogy pedig Oscar is leszáll, úgy tekintek rá.
- Ez tényleg nagyon jó volt! Nem bántad meg, hogy repültél velem? - kérdezek rá kíváncsian, miközben egy nagyot nyújtózom is. Kissé feszült voltam odafent, ezt pedig most érzem, így egy kis nyújtás nem fog megártani.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oscar Wanders
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-05-11, 12:31




Alice & Oscar

[You must be registered and logged in to see this image.]



Őszintén szólva reméltem, hogy ahogy felszállunk, Alice minden szorongása eltűnik, mert könnyen átragadhat az állatra is, azt viszont nem szeretnénk. Mondjuk olyan esetről még nem hallottam, hogy egy roxforti hipogriff szánt szándékkal ledobott volna valakit, de néha még ezek a jámbor példányok is képesek megbokrosodni.
Amikor felszállunk, akkor viszont nem múlik el minden félelme hirtelen, csak a látvány miatt. Igaz, az így is nagy hatással van rá, de érzem a testén, hogy még mindig feszült.
- Nem azt mondom, tényleg lélegzetelállító. - nem bocsátkozom vele vitába. De ha a földön járva erre gondolok, hogy fentről így néz ki az út, amin járok, akkor különlegesebbnek érzem azt és a saját napomat dobom fel. Ezt az élményt nem tudom átadni, de talán saját magától is megtapasztalja majd.
- Nyugi, nem fogok kikezdeni veled egy hipogriff hátán. - vigyorodom el, bár ahogy a haja az orrom előtt suhan el, elindul bennem valami. A kellemes virágillathoz az előbb elfogyasztott muffiné is vegyül. Azon kapom magam, hogy a táj helyett már inkább a haját fixírozom. Szívesen beleszagolnék mégegyszer, de nem hiányzik nekem, hogy a közben rátört frásztól mindhárman lezuhanjunk.
A kettőnk intimszférája nyilván nem ugyanakkora, de most már mintha kezdene feloldódni, csökken a feszültség és még a hála jeleit is mutatja.
- Szívesen. - válaszolom, miközben gyorsul a tempó. Most már azt hiszem, hogy ráérzett az ízére. - Legközelebb már egyedül is menni fog. - mondom annak ellenére, hogy kellemeset csalódtam a társas repülésben. A jókedve rám is átragad, részben én is élvezem a repülést, egy ilyen munkával telt nap után felszabadító, részben pedig eszembe jut, hogy ha leszállunk, akkor mindkettőnk feje úgy fog kinézni, mintha madarak hordák volna össze a hajunkat, fészeknek.
A nap egyre lejjebb megy a horizonton és az egész égbolt pirosas, rózsaszínes, narancsárgás fényben tündököl, amit az alattunk levő víztükör visszaver. Egy tíz percen belül elkezd sötétedni, úgyhogy még hagyom egy kicsit a lányt élvezkedni, aztán idejét látom a leszállásnak. Megvan az éjszakai repülés bája is, de akkor kellemetlen kérdéseket kaphatnék mind Hagridtól, mind a többi tanártól. Csak nappali repülésre kértem kölcsön őket.
- Hajolj előre és kérd meg szépen, hogy vigyen vissza minket a kiindulóponthoz! - utasítom a lányt a tőlem telhető legkedvesebb hangnemben.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Sinclair
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 73

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-05-09, 13:48

Oscar & Alice


[You must be registered and logged in to see this image.]A repülés remek ötletnek tűnt, de ha egyedül kell felszállnom egy hippogriffre, akkor mindjárt nem lesz már olyan szuper. Nem érzem magam késznek erre, egyszerűen nem megy... ezért is kérdezek rá erre Oscarnál és bár kissé ciki a dolog, mégis, életben akarok maradni. Én még egy seprűről is simán lezuhanok, így talán egyértelmű bennem a félsz, hogy egy ilyen állat is ledob majd a hátáról, hogyha nincs velem olyan, aki tudja kezelni is őket. Láttam már élőben ilyen lényt, simogattam is meg, de nem ültem még soha se rajta, de most eljött ennek is az ideje, így némi segítséggel már fel is kerülök a hátára, mögém pedig Oscar, így kezdhetjük meg repülésünket. Arra viszont még csak nem is gondoltam eddig, hogy ahogy feljebb repülünk, én majd milyen közel fogok kerülni a fiúhoz, én eddig még soha, senkihez se voltam közel, így igazán zavarba ejt ez az egész helyzet. Egyértelmű tehát, hogy bocsánatot kérek tőle, de amikor visszakérdez, még jobban elpirulok. Nem hiszem el, hogy nem tudja, miért mondtam ezt. Csak nemet intek fejemmel, ezt nem fogom még jobban kibökni neki, inkább csak körbenézek és nemsokára már a csodálatos tájban gyönyörködhetek. Innen fentről minden igazán gyönyör, a hatalmas kastély, a birtok és a Tiltott rengeteg is, így mosolyodom el, miközben hallgatom a fiú szavait is.
- Tudom, de innen akkor is más. - ő lehet, hogy már megszokta ezt, de én még nem. Mindenesetre a hippogriffet a víz felé irányítom, hogy afölött is elrepülhessünk és eközben próbálok észrevétlenül előrébb csúszni, túl sok ez a közelség hirtelen, de amikor megérzem a húzást, talán még közelebb kerülök Oscarhoz, mint eddig, és most már fejemet is felé kapom, így szőke tincseim egy része is arca elé kerül, ebbe biztos vagyok.
- És azt ennyire közel kell tenned? - kérdezek vissza ösztönösen, hiszen egy picit távolabb is tudna kapaszkodni, úgy gondolom. Mégis, valahogy meglepően jól esik az, ahogy átölel, hogy hátam mellkasának dől, így bár picit feszült vagyok, szépen lassan mégis elengedem magam és egy picit talán most már magamtól is finoman rádőlök.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - végülis, nem olyan veszélyes ez a közelség, csak repülünk, én nekem is meg kell értenem, hogy ő se akar lezuhanni innen. Bár most a víz fölött vagyunk, azért a becsapódás eléggé fájdalmas lenne. Ideje viszont picit jobban kiélvezni a hippogriff erejét, így most én is picit mozdítom sarkaimat, mintha egy lovon ülnék és próbálom gyorsabb sebességre ösztönözni, így szárnyait erősebben csapja le, mi pedig megérezhetjük, miként növeli a sebességet. Kissé lejjebb repülünk, hogy az állat lábai szinte a vizet súrolják, majd ez után emelkedünk fel és nemsokára már a Tiltott rengeteg fölé kerülünk. Jókedvűen nevetek fel, most már úgy érzem, kezd minden félelmem elszállni, csodálatos ez a nap.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oscar Wanders
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-05-04, 20:28




Alice & Oscar

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem vagyok egy kulináris szakértő, teljesen jól elvagyok azzal, amit a manók kreálnak itt nap mint nap, sőt. Szinte már egy luxus újra a kastély kosztján tengődni, hogy nem nekem kell mindig előteremtenem az aznapi élelmet. Azzal tisztában vagyok, hogy milyen éhesnek lenni, talán ezért nem tudok különbséget tenni a jó és a nagyon jó kaják között, ugyanoda mennek. Ez a muffin is finom, de nem tudnék róla ódákat zengeni, még ha kínoznának sem.
Azért a köszönömöt eldarálom, a fáradozását becsülöm és legalább nem rakott bele mérget. Én nem készültem fel ennyire, nem is igazán foglalkoztam ezzel a találkozóval, miután tegnap elváltak útjaink. Talán ezért nem jutott eszembe, hogy a lány túl félénk lesz egyedül repülni. Most már emlékszem, hogy az első repülésem nekem sem volt piskóta, lehet, hogy kényelmesebben éreztem volna magam egy tapasztaltabb társasággal. Már sosem tudjuk meg.
- Nem a te hibád. - csóválom a fejem, mert naná, hogy magára veszi a gondatlanságomat. - Én voltam hülye, hogy nem gondoltam erre.
Szerencsére nem az ijedős fából faragtak, hamar orvosolom a helyzetet, ha így gondolta, akkor így lesz. Egyszer nekem is ki kell próbálni a társas repülést  egy alkalommal, de ez talán nem az utolsó lesz.
Nem hagyok neki időt, hogy meggondolja magát, mert ha sokáig toporékolnánk itt, akkor az állat is megunná, és mi sem veszélyesebb, mint egy szeszélyes hipogriff. Nem is beszélve arról, hogy akkor a legjobb felszállni, amikor nem feszül rá, így kevésbé nagy megrázkódás, ha mégse jönne be neki.
- Miért? - kérdezem, kicsit hangosabban, a megszokott hangerőmnél, hogy az ellenszél és az enyhén nagyobb légnyomás ellenére meghallljon. Egyáltalán nem értettem, hogy miért kér megint bocsánatot, de ez nála valamilyen beidegződés lehet, hogy folyamatosan ezt hajtogatja. Vagy fingott. Á, a lányok nem szokták ezt szóba hozni. Másra viszont nem tudok gondolni.
- Csak nézőpont váltás, de ugyanebben a szépségben élsz. Nem árt néha emlékezni rá, hogy milyen is lehet a világ. - válaszolom, miközben közelebb húzom magamhoz. - Ne szökj el, csak beléd tudok kapaszkodni!
Lehet, hogy nem így gondolta a társas repülést, de a testünk közelsége elengedhetetlen, amivel nekem semmi problémám. Az önbizalomhiánya ellenére elég szép lány, de még csak meg se fordulna a fejemben, hogy a roxfort tetőszerkezetétől 20-30 méterrel magasabban kezdjek ki vele.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Sinclair
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 73

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-04-19, 22:56

Oscar & Alice


[You must be registered and logged in to see this image.]Vártam ezt a pillanatot és ahogy illik, készültem is rá, így hoztam köszönet sütiket is Oscarnak, amelyeket én magam készítettem. Akad jó pár testvérem, így szerintem nem meglepő, hogy tudok sütni és főzni, bár azért van még hová fejlődnöm, mégis, egy muffint szerintem nem lehet elrontani. Viszont az kissé meglep, hogy úgy tűnik, nem nagyon bízik bennem, talán azt hiszi, hogy megmérgeztem? Úgy méregeti az édességeket, mintha azok ártani tudnának neki, így hangzik hát el a megjegyzésem, majd amikor látom, hogy végül vesz egy darabot, elégedetten mosolyodom el. Hogy ne aggódjon, én is azért eszek egyet - na meg jól is esik -, az pedig menet közben azért feltűnik, hogy éhes lehetett a Griffendéles. Nem kommentálom ezt, inkább a hippogriffeket kezdem el fürkészni, miközben meghallom a köszönetet és a dicséretet is, így fejemet ismét Oscar felé fordítom és arcomon is megjelenik kedves mosolyom.
- Örülök, hogy ízlik és szívesen. - talán máskor is sütök neki, ha úgy alakul, meglátjuk még. Na de ideje most a feladatommal foglalkoznom, így először tehát a hippogriffhez lépek, majd meghajolok előtte, ahogy azt ilyenkor kell, amikor pedig az állat elfogad, egy számomra nagyon is fontos kérdéssel fordulok a fiú felé. Egyedül ugyanis nem túl valószínű, hogy fel mernék ülni erre a lényre, de ahogy felteszem a kérdésem már leesik, hogy ő nem úgy gondolta a dolgokat.
- Sajnálom, hogy ennyi bajt okozok. - húzom el picit a számat, de én tényleg szeretnék repülni, mégse várható el tőlem az, hogy ezt egyedül tegyem meg. Amikor viszont látom, hogy végülis talán nem lesz ez akkora probléma, akkor csak mosolyogva biccentek és amikor megtartja a bakot, egy pillanatra megkapaszkodom vállába, majd nemsokára már a gyönyörű állaton is találom magam. Finoman kapaszkodom meg benne, majd amikor a srác is felkerül mögém és oly közel ül, sőt... még át is ölel, arcom némileg vörössé válik, ahogy hátrapillantok.
- Talán... - motyogom teljes zavaromban, majd ahogy az állat megindul, hirtelen sikkantok fel és pillanatok múlva már a levegőben is vagyok. Picit talán Oscarhoz dőlök én is a felfelé emelkedéstől, de ennél jobban már úgyse jöhetnék zavarba, úgy hiszem.
- Bocsi! - nem akarok én semmi rosszat se, de ahogy nemsokára kellő magasságba emelkedünk, az állat is vízszintesen kezd el repülni, egyelőre nem próbálva meg lerázni minket és semmiféle mélyrepülést se hajt végre, így pici talán fellélegezhetünk. Mindenesetre a srác érezheti, hogy az eddig feszült testem némileg most felenged, így képes vagyok élvezni is a repülést. Csillogó szemekkel nézek körbe, tériszonyom pedig szerencsére nincs.
- Annyira gyönyörű itt minden! - megsimogatom finoman az állatot, majd ez után nagyon picit fészkelődve próbálok cseppet előrébb csusszanni, hogy fenekem mégse a srác öléhez érjen, mert nos... ez még mindig zavaró.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oscar Wanders
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-04-17, 19:53




Alice & Oscar

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem azért mondtam egyáltalán, hogy a környezetemből tudok arról tájékozódni az időről, hogy felvágjak. Régen talán megtettem volna, de most már nem szokásom ilyesmit csinálni, bár bőven lenne mivel, azért jól esik a lány arcán megjelenő elismerés. Leginkább csak mentegetésből közöltem vele ezt az infót, ha mégis késtem volna, illetve ha a jövőben kések valahonnan, akkor az nem az én, hanem a környezet hibája. A föld művel néha furcsaságokat. Ahogy néha a varázslók a mágikus lényekkel, úgy a muglik a természettel bánnak cefetül.
- Egy szót sem szóltam! - vigyorodom el a felhúzott nóziját látva. Nocsak, ki tud kelni ő magából, ha akar, ezt már csak a gyakorlatba és a mardekárosok elleni helyzetbe kell átilleszteni. Bár úgy van vele, mint minden nő, azzal tud a legjobban perlekedni, aki jót akar neki.
- Jól van, jól van! - veszek ki végül egyet, de addig tényleg nem harapok bele, ameddig ő sem. Végül is, nem én hoztam szóba a mérgezést...
Hümmögök, ahogy a morzsák elolvadnak a számba, most döbbenek csak rá, hogy mennyire megéheztem a kinti munkában. Nem is tudom, mikor ettem utoljára, annyira eltereltem a figyelmemet napközben, hogy nem foglalkoztam egyáltalán olyasmivel mint például az étkezés.
- Köszönöm, tényleg finom lett! - teszem le a kis dobozt egy viszonylag védett helyre, ahogy a karámhoz érünk, miután bepusziltam 3 muffint. Csak most jut eszembe, hogy akár egy vagy két muffint is megmérgezhetett, nem kellett az összeset neki ahhoz, hogy elérje amit akar. De őszintén, nem hinném.
Figyelemmel kísérem, ahogy a tanultakat a gyakorlatba ülteti, bár én sokkal közelebbről csináltam, de talán nem is olyan nagy baj, hogy eleinte bátortalan, így az állatnak is lesz ideje hozzászoknia.
- Ööö.- túrok bele a hajamba, mert erre őszintén még nem gondoltam. Sosem ültem még párosan hipogriffen, ezért váratlanul ér kicsit a kérdés, bár számíthattam volna rá, hogy Alice nem mer majd egyedül felülni. - Hát megpróbálhatjuk együtt is.
Nem hiszem, hogy a leghatározottabb embernek hangzok most a földön, de ha már belementem, akkor megcsináljuk. Legrosszabb esetben a Gyengélkedőn kötünk ki, a sebeinket nyalogatva.
- Akkor gyerünk! - tartom az összekulcsolt markomat neki, hogy kényelmesebben tudjon felmászni az állat hátára a szárny mögé. Ha fenn van, akkor én is felpattanok. Jobb híján kénytelen vagyok átölelni őt, hogy valamibe kapaszkodni tudjak. - Készen állsz? Kapaszkodj!
Igenlő válasz esetén rápaskolok egyet az állat hátsójára és indulunk.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Sinclair
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 73

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-04-11, 18:58

Oscar & Alice


[You must be registered and logged in to see this image.]Félek picit, de ez csak természetes, főleg nálam, aki oly sok mindentől fél. Seprűn nem igazán tudok repülni, ez nem titok, a múltkor is a gyengélkedőre kerültem miatta, de vajon milyen lehet egy hipporgriffen vagy egy thestralon utazni? Bizonyára csodálatos érzés és egy állatban jobban bízom, mint egy seprűben, az pedig még dob a dolgon, hogy imádom a különleges lényeket. Igazán kedves Oscartól, hogy vállalta ezt az egészet, hogy majd segít nekem, alig vártam tehát ezt a napot, mely remélhetőleg remekül fog alakulni a számunkra.
- Oh, ügyes! - biccentek elismerősen, bár nem idegen az ilyesmi, a muglik is képesek erre, mindenesetre tény, hogy azért ez is valami, legalább képes mágikus erő nélkül is megállapítani az időt, ez pedig értékelendő, főleg az én számomra, aki fél a varázslatoktól valamilyen szinten. A lábam egyébként már egész jól van tegnap óta, azért még fáj, de tudok rajta menni és a kenőcs sokat segített, de tény, ma nem kell sokat használnom... elméletileg. Viszont még mielőtt elindulnánk, gyorsan átadom a süteményes dobozt Oscarnak, hiszen neki készítettem, bár ahogy gyanakvóan végigmér, csak durcássá válik aranyos arcom.
- Most miért nézel így? Nem mérgeztem meg! - még orromat is felhúzom kissé, ahogy érzékelem a feltételezést. - És de, kellett, mert így akartam, szóval fogadd csak el! - nem tágítok, tényleg neki sütöttem, szóval örülnék, hogyha nem akadékoskodna, hanem elfogadná tőlem és mondjuk örülne neki. Finom lett, tényleg, és nincs megmérgezve, ahogy azt mondtam is. Amikor pedig kivesz egyet, elégedetten mosolyodom el és amikor felém nyújtja a dobozt, sejtem ám, hogy mire megy ki a játék, így gond nélkül veszek ki én is egyet, majd miután kibontom, bele is harapok. Nem aggódom, tényleg finom a süti, így ha úgy látom, hogy a fiú se problémázik tovább, megindulok vele együtt a hippogriffek irányába, akiket már távolról csodálattal nézek. Nem megyek túl közel, hagyom, hogy Oscar meghajoljon az egyik előtt, majd amikor felém fordul a kérdéssel, határozottan biccentek.
- Igen, tanultuk, bár élőben még soha se próbáltam. - figyelem, miként kerül közelebb hozzám az egyik gyönyörű jószág és mivel sejtem, hogy most nekem kéne lépnem, így lassan én is azt teszem, amit az előbb a fiú, tisztes távolságból meghajolok előtte, majd ha az állat azt viszonozza, akkor elmosolyodva nyújtom ki felé jobb kezemet, hogy megérinthessem, sőt, ha hagyja, akkor lassan meg is simogatom.
- Ugye nem külön fogunk repülni? Szóval... attól azért picit félnék. - kérdezek rá a fiú felé sandítva, miután visszahúztam mancsom és úgy várom, hogy miként tovább, most ő a főnök.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oscar Wanders
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-04-07, 15:13




Alice & Oscar

[You must be registered and logged in to see this image.]



Abból, hogy rögtön felpattan, ahogy intek neki, a kérdésemre pedig kuncogással felel első sorban, már tiszta számomra, hogy kettőnk közül nekem volt nyugodt éjszakám. Persze, ha még nem repült soha semmilyen állaton, akkor megértem az izgatottságát, emlékszem, az első repülésem nekem is csodálatos volt, de jobban féltem, mint előtte bármikor. A seprűt leszámítva. De azon még ma is forog a gyomrom, ha utaznom kell.
- Tavaly rászoktam, hogy az időt a környezetből állapítsam meg. - mutatom csupasz karjaimat, amin nincs semmilyen karóra. A zsebeimbe sincs semmi ilyesmi ketyere süllyesztve, csak egy kis madár eledel meg jó sok kosz. Láthatja, hogy jól működik a biológiai órám, ha tényleg nem késtem sokat, nem csak udvarias akar lenni. Ez megint csak egy ok arra, hogy utáljam a zárt térben levést, ott nehezebb a napból és az árnyékokból tájékozódni.
- Most amúgy sem lesz nagyon szükséged a lábadra, csak a kapaszkodásban. - zárom rövidre az érdeklődést. Nem vagyok én a barátnője, hogy nekem panaszkodja ki magát, idejött, szóval annyira nem szar a helyzet, hogy ne tudná megfelelően használni, nekem ennyi bőven elég. Remélem ő meg beéri ennyi udvariaskodással, több nem telik tőlem.
Elindulnék a tiltott rengeteg szélén a karámok felé, de még mielőtt egy lépést tehetnék, felém nyújt egy dobozt. Enyhén gyanakvóan méregetem a lányt, majd miután átvettem az ajándékot, a sütiket mustrálom.
- Igazán nem kellett volna. - bár rohadt éhes vagyok és kettőt be tudnék tömni egyszerre, nem vagyok annyira felelőtlen, hogy egy viszonylag ismeretlen kis boszorkány saját kreálmányait teljesen jóhiszeműen megegyem. Hallottam már rémtörténeteket szerelmi bájitallal átitatott édességekről. Bár sejtésem szerint megbántanám, ha meg se kóstolnám, úgyhogy miután kiveszek egyet, felé nyújtom a dobozt, hogy egyet ő is egyen. Sokkal nyugodtabban harapok bele, persze feltűnésmentes szaglásás után, ha ő is eszik egyet velem.
De ezt már lehet útközben is intézniúgyhogy tényleg megindulok vele a karámhoz, ahol két állat is várakozik, hosszú kötéllel odarögzítve két fa oszlopnak. Odasétálok az egyikhez és miután meghajoltunk egymás előtt, eloldozom.
- Azt már tanultátok, hogy hogyan üdvözöljétek őket, igaz? - vezetem a lány elé Gracewinget. Ha segítségre szorul, akkor sorolom az instrukciókat. Nem számítok semmi galibára, ez a nőstény példány talán az egyik legjámborabb a fajtájukból. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudna vérszomjasan széttépni egy kecskét, ha éppen arra fáj a foga.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Sinclair
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 73

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-03-30, 00:13

Oscar & Alice


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem zavar, hogy korán érkeztem, hogy sokat kell majd várnom a fiúra, szívesen ülök idekint a friss levegőn, élvezve a madarak csiripelését a közeli fákon. Tényleg jól elvagyok magamban, időnként a repülő diáktársaimat fürkészve, amíg meg nem látom a távolban az ismerős fiú alakját, ki ahogy int, már viszonzom is neki és szinte azonnal fel is pattanok, mivel sejtem, hogy hamarosan csatlakozni fog hozzám. Leporolom popsimat, hogy ne legyek tiszta füves, felkapom a kis dobozkát, majd amikor meghallom szavait már felém jövet, felkuncogok kissé.
- Nem, dehogy! - persze, vártam több, mint fél órát, de én jöttem korán, szóval szerintem egyértelmű, hogy nem fogok panaszkodni. Mindenesetre felsegítenie már ugyebár nem kell, így amikor végignéz rajtam, csak egy picikét pirulok el és nézek félre, amíg hozzám nem szól ismét, mert akkor engedem, hogy tekintetünk találkozzon.
- Igen, készen! - jelentem ki határozottan, majd ez után pillantok le sérült lábamra. - Persze, sokkal jobb már. Kicsit azért még fáj, de egyáltalán nem annyira, mint más esetben fájna. - magyarázom meg a dolgot, tehát a lényeg, hogy használt a krém, de nem is én lennék, ha ezt csak így, röviden odavágtam volna neki. Na de akad itt valami a számára, így végül a dobozkát felé nyújtom, miközben édesen el is mosolyodom.
- Neked sütöttem, azért mert... segítettél és most is ilyen kedves vagy velem. Csokis, lekváros muffin, remélem ízlik majd. - olyan nyolc darab van körülbelül a dobozban, mindet neki hoztam természetesen és szerintem finom lett. Csak egyetlen egyet ettem meg, hogy megkóstoljam, mert ha nem jó, nem hoztam volna el, de ez a nyolc mind az övé, az tuti biztos. És ha indulni akar amúgy valahova, akkor pedig természetesen követem, most inkább kíváncsian, nem pedig félénken.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oscar Wanders
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-03-28, 12:41




Alice & Oscar

[You must be registered and logged in to see this image.]



Tegnap még egyszer-kétszer eszembe jutott a lány, megpróbáltam eszembe vésni, hogy el ne felejtsem, hogy a gyakorlat után még extra korrepetálást is vállaltam. De éjszaka nem kellett elringatni. Igaz, a függőágyam lágy ingása még annak is beillik. Örülök, hogy nem kellett lemondanom erről az alvásformáról, csak mert újra a négy fal közt kell aludnom.
Szükségem is volt az energiára, mert ez a nap eddig tele volt fizikai megpróbáltatásokkal. Hagrid durrfarkú szúrcsókjai elszabadultak az erdőben és egész nap azokat hajkurásztam. A dögök nem csak azért veszélyesek, mert már egyre nagyobbak és totál ismeretlenek, hiszen nem bejegyzett faj, hanem a durranások miatt is. A vastag bőrkesztyűm ugyan megvéd, de amikor az egyik megperzselte a hajamat, akkor igazán felkaptam a vizet. Épp az utolsó példányt halásztam ki egy göndörből, amikor eszembe jutott a randevúm. Felpillantottam az égre, karóra hiányában, és megállapítottam, hogy lassan ideje elindulni. Kábító lövedéket küldtem a lény hasára és bezsákolva megindultam az erdő széle felé.
Odaintek a fűben csücsülő lánynak, de még mielőtt oda is mennék, leadom a szurcsókot a többi közé. Az elkövetkező napok munkája a keneljük megerősítése lesz, mert több ilyen napot nem vállalok be, az tuti. Leveszem a bőrkesztyűt és két laza mozdulattal leporolom magam. Próbálom kihessegetni a minduntalan az arcom elé hulló rövid tincset. Még meg kell szoknom az új frizurám.
- Sokat vártál? - kérdezem, szinte kiáltva, még mindig a lánytól egy jó 10 méterre, de már az irányába haladva. Bízom a biológiai órámban, szóval max pár percet késhettem, de ki tudja, hogy a csaj mennyi ideje van itt.
Amikor elé érek, a kezemet nyújtom, ha eddig még nem állt fel, majd végignézem. Fehér, fehérrel és világos nadrág. Hmm, úgy látszik nem tudja, hogy mire vállalkozott. Igaz, a rajtam lévő szürke póló is egyszer fehér volt, valamikor rég. A fekete bőrdzsekim sem éppen a legújabb, Alice mellett elég ütötten és kopottasan nézek ki, de hát ez a természet, szivi, nem a Reggeli Próféta szerkesztősége.
- Készen állsz? Használt a krém? - kérdezem még, mielőtt elindulnék vele a hipogriffek karámjához. Bár elég mély volt a seb tegnap, az nyilvánvaló volt, hogy nem fog leszakadni a lába, úgyhogy engem sem zavar ennél fogva kifejezetten. Ha szarul lenne, nem jött volna.



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice Sinclair
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 73

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-03-18, 12:41

Oscar & Alice


[You must be registered and logged in to see this image.]Képtelenség lenne letagadni azt, hogy mennyire izgatott vagyok. Már este is alig tudtam aludni Oscarnak hála és a mai nap is valami csiga lassúsággal telt el, de eltelt és csakis ez számít. Pfú, vajon milyen lényt mutat majd be nekem? És tényleg repülünk majd? És és és… gyakorolni is fogunk? Annyi, de annyi kérdés fogalmazódik meg bennem rövid idő alatt, de próbálom azért nyugtatni magam, nem szeretnék a fiú idegeire menni, így nem kéne, hogy lássa, mennyire vártam ezt az egészet. Ja és hát igen, fél hetet beszéltünk meg, de én már hat órakor megérkezem Hagrid kunyhója közelébe, de az óriási férfit most nem látom jelenleg a közelben. Nem számít, hogyha várnom kell, szép az idő, így csak lecsüccsenek a puha fűbe, leteszem magam mellé a kék színű kis dobozkát, amelyet Oscarnak szánok és türelmesen várom, amíg a srác megérkezik. Mivel szeretnék azért most normálisabban festeni, mint tegnap, így egy vajszínű kabátot húztam fel hófehér színű pulóverem fölé, alul pedig egy világoskék színű farmernadrág található és fekete cipellők, hiszen ki tudja, hogy milyen helyre megyünk, a fehéret nem kéne máris besározni. Tudom, nem nagy extra, de ennyire tellett és talán szőke, kibontott hajammal együtt nem olyan rémes az összhatás. Kezeimmel hátam mögé támaszkodom, úgy várom hát kíváncsian az érkezőt, miközben ide-oda pillantgatok. Nincsenek most sokan errefelé, sőt, közvetlen közel senkit se látok, csak a kviddicspálya fölött szúrom ki a repkedő alakokat. Innen meg nem tudnám mondani, hogy kik azok, de némileg irigykedve nézem őket. Bárcsak én is tudnék seprűn repülni… bárcsak egyszer kviddicsezhetnék is. Szép álom, de talán soha se valósul meg, kezdem úgy érezni, hogy totál tehetségtelen vagyok a repüléshez, de remélem, hogy ma nem lesz baj, Oscar biztosan figyelni fog rám, ha már tegnap megmentett.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 380

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-03-02, 19:13

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Savannah Elinor Harper
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 33
ϟ Hozzászólások száma : 176

TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója 2015-01-21, 12:02


Morgan & Savannah
[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán tényleg nem is olyan fontos, hogy mit mondhatunk az első találkozásra, vagyis a másodikra, az első enyhén szólva is katasztrofális volt annak a lövésnek köszönhetően. De most itt vagyok megint és tényleg úgy gondolom, hogy nem fordulhatok máshoz csak hozzá, más egyszerűen nem segíthet. Ha egyedül kell elmennem, akkor... nem tudom, hogy mennyi esélyem lesz elhozni Lexit. Tudom én, hogy elve hülyeség volt egy ilyen alakkal kezdeni, de hát nem mindig lehet elsőre kitalálni, hogy valaki problémás lesz, aztán van még az is, hogy amikor már tudod megpróbálod elhitetni magaddal, hogy talán változik majd, hogy ez csak időszakos... aztán ha szerencséd van akkor idővel felfogod, hogy baromi nagy hülye voltál.
A visszakozására csak megrázom a fejemet, nem várom el tőle, hogy elolvassa a levelet, nem is kell, bőven elég az, amit én mondtam el neki, felesleges lenne ennél több azt hiszem. Inkább csak gyűrögetni kaptam elő ezúttal, vagy talán a magam megerősítésére, hogy nem csak képzeltem az egészet, mert... őszintén szólva sokkal jobb lenne, ha kiderülne, hogy csak álom volt, hogy Lexivel nem lesz semmi baj. - Nem... nem tudom. - vonom meg a vállam finoman szólva is esetlenül. Tényleg lehet, hogy dolga van, meg hát az ember azért nem támad le valakit, hogy akkor most azonnal menjen vele és oldja meg helyette az életét igaz? Én legalábbis nem ilyen vagyok. Nem akarok neki problémát okozni, csak nem tudtam máshoz fordulni és valahol azért remélem, hogy tud majd segíteni. A kérdése mondjuk teljesen jogos. Miért voltam egy olyan emberrel, aki nem valami kedves ember, csak hát mint tudjuk ez soha sem ilyen egyszerű. Ha azt vesszük... Morgan sem kifejezetten kedves ember igaz?
- Az elején kedvesnek tűnt, aztán... azt hiszem reménykedtem, hogy megváltozik. - oh volt ott millió ígéret természetesen, de egyik sem ért soha semmit, csak ígéretek maradtak. Aztán persze ott van az a kellemetlen tény is, hogy gyerekként megszoktam már, hogy el kell viselnem, hogy bántanak, hogy nekem ez jár, hogy nem vagyok jó semmi másra, így meg aztán végképp nem volt könnyű kihátrálni, legalább... volt valakim, még ha finoman szólva is problémás volt. - Egy hófehér törpe spitz, nem ártana senkinek sem. - rázom meg a fejemet. Nem harapna meg senkit sem, maximum ha oka van rá. Talán oka volt? Talán Wyatt eleve bántotta és azért tette? Erre is látok esélyt őszintén szólva, de akkor sem altathatja el, azt egyszerűen nem hagyhatom. Lexi jó kutya, én neveltem fel, sose tenni semmi rosszat ok nélkül. Wyatt lényegében meg akarja ölni. Amikor viszont elhangzik az, hogy segít nem tudok mit tenni, néhány könnycsepp azért csak kibuggyan a szememből.
-K... köszönöm Morgan! - el sem tudja képzelni, hogy mennyire hálás vagyok neki ezért. Nem fordulhatok máshoz és egyszerűen szükségem van rá, mert nem élném ezt az egészet túl. Lexi sok mindenen átsegített, nem hagyhatom, hogy baja essen. - Nem kell kocsi, de gondolom te még nem hoppanáltál. Elsőre nem lesz kellemes. - de remélem, hogy e miatt nem hátrál azért vissza. Viszont akkor irány kifelé. A birtokon én nem tudok helyet változtatni, arra talán csak Dumbledore képes, úgyhogy muszáj lesz elsétálnunk a főbejáratig, azon kívül már nem lesz gond.





A múlt csak visszahúzza az embert.
Olyan, mint egy háló.
Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Hagrid kunyhója

Vissza az elejére Go down

Hagrid kunyhója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Mikaelson család kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-