Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Griff & Jake
  Today at 20:29
Jacob Troops

ϟ Lance & Jade
  Today at 18:20
Lance Merrick







ϟ Graves & Cody
  Yesterday at 23:24
Graves Matlock
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Megan Smith
 
Calista Merrick
 
Luna Lovegood
 
Graves Matlock
 
Hermione Granger
 
Nox Djarum
 
Charlie Weasley
 
Shanna Griffin
 
Hayley Thornheart
 
Statisztika

Összesen 557 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Perselus Tobias Piton

Jelenleg összesen 32466 hozzászólás olvasható. in 3058 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Konyhafolyosó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1215

TémanyitásTárgy: Konyhafolyosó 2014-09-29, 09:39

First topic message reminder :


Konyhafolyosó

A folyosó - mely a Hugrabug klubhelyiségéhez is vezet - tágas, fáklyákkal van megvilágítva; a falakon főként ételeket ábrázoló festmények láthatók.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-04, 22:47




Liesel & Pat



- Hát, azzal nincs gond, hogy próbálok, de nem igazán jön össze. – szóval nem igazán tudom, hogy mivel is tudnék segíteni, de nem kell megköszönnie, mert nem is érzem magam nagy segítségnek, mondjuk úgy, hogy… inkább csak igyekszem és kész. Ja, maradjunk ennyiben, ez így tényleg valamennyire lefedi a valóságot.
- Hát, örülök, ha örülsz, csak hasznukat nem veszed. – rántom meg a vállamat. Na igen, azért lássuk be, hogy nem igazán használható egyik ötletem se, szóval így azért nem érzem akkora segítségnek ezt, de hát tudom is, hogy jelen helyzetben nem is igazán tudnék semmivel sem segíteni, szóval… mindegy, azért próbálok.
- Igen, jó eséllyel, de akkor megígérem, hogy nem cáfolok, csak elfogadom amit mondasz, oké? – még a szívemre is teszem a kezem, hogy lássa, komolyan mondom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mit akar mondani, és ha ez abba kerül, hogy nem ellenkezem és dumálom ki a dologból magam, hát legyen. – Hát… akár azért is segíthetek neked, mert félek, hogy annyira magad alatt vagy, hogy simán leugrasz a toronyból, nem? – oké, azért láthatja rajtam, hogy ezt nem mondom komolyan, csak vicc, ilyet senki nem mond komolyan. Amúgy meg ez nem jelenti azt, hogy ne lennék bunkó, inkább csak azt, hogy… van néha pár más pillanatom, mint az átlag és kész.
- El sem hiszem, életedben először vagy önző, mi? – mosolygok rá. Na igen, nem hinném, hogy ő az a típus lenne, aki olyan elképesztően imád mindent magának tuti. Én meg pont ellenkezőleg, önző vagyok úgy nagyjából a nap minden percében.
- Ha te mondod, bár ettem már nagyon rosszat, aminek jó illata volt. – ne is egyszer, szóval…azért nem olyan biztos ez, egy dolog az illat, és egy másik dolog az íz, ezt én is megtanultam, szóval vélhetőleg annyira nem lesz rémes a leves, amit csináltam neki, ha mégis, legalább … nem, semmi legalább. – Nem, nem vagyok valami éhes. – rázom meg a fejemet. Én ettem már pár órával ezelőtt, ő viszont úgy tűnik, hogy elég éhes, és szerintem elég régen evett már utoljára, szóval neki jobban fog jönni ez most, mint nekem. Persze, ehetnék, de… nem tudom, én most nem akarok és kész. – Akkor jó, van még, ha kell. – mosolygok rá. Na igen, nem csináltam azért én olyan sokat, de talán két-három tányért simán, annyi elég lesz, hogy ne legyen se kevés, se sok ez a kaja, legalábbis remélem, én mindig kb ennyit szoktam enni, utálom teleenni magam, aztán csak rosszul vagyok. – Mindig magamra kellett főznöm, szóval nem, mindig csinálok magamnak kaját, ha nincs ki csináljon nekem. – rántom meg a vállam. Otthon…inkább úgy mondom, hogy ahol éltem, ott anyám csinált, de ha éppen nem jutott nekem, akkor vagy csináltam magamnak kaját, vagy  várhattam másnapig, és nem volt biztos mg akkor sem, hogy aznap ehetek-e. – Na és te? Konyhatündér vagy? – gondolom tud főzni, csak nem ő szokott, elvégre van normális családja…vagyis volt, de nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, az apja még túlélheti ezt az egészet, túl is fogja, csak… nem szabad a legrosszabbra gondolni egyből.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-04, 22:20

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Nagyon köszönöm Patrick... tényleg, hogy... segítesz, azzal is, hogy próbálsz segíteni. - mert talán igaza van azzal is teszek valamit, hogy teszek valamit. Nem csak a konkrét megoldás a megoldás, hanem az is, ha az ember legalább próbálkozik és azzal elvonja a figyelmét arról, hogy valami mennyire rossz és mennyire fáj. Nekem most ez is elég, legalábbis valamelyest javít a helyzeten úgy érzem. Persze még mindig pocsékul vagyok, még mindig aktívan bőgnék legszívesebben, de azzal, hogy kis időre erről elvonja a figyelmemet már eleve rengeteget segít, és az is nagyon fontos.
- Oh én... azért örülök, hogy adsz ötleteket. - még ha nem is tudom őket megvalósít és nagyon hálás is vagyok érte. Ez a videó dolog macerás és nem is értek hozzá, gondolom nem örülne, ha hajnalok hajnalán őt ébreszteném fel vele, hogy mondjuk segítsen, de... valami majd lesz. Valahogy majd lesz, mert ez mindig így van. Nem tudom még, hogy mi, most próbálok a jelenre koncentrálni, hogy ne essek szét végleg és akkor azt hiszem menni fog, holnap pedig majd... holnap foglalkozom a holnappal.
- Úgyis megcáfolnád őket, ha elmondanám nem? - mert hát annyit tudok, hogy ő nem az a típus, aki elfogadná, hogy valaki esetleg jót gondol róla, jelen esetben pontosabban én. Végül csak sóhajtok egy aprót. Jó, legalább lesz majd mit megcáfolnia. - Ha érzéketlen lennél, akkor nem lennél itt és próbálnál nekem segíteni, és... a múltkor a tóparton se lettél volna annyira magad alatt. - ez szerintem számít. Ha nem érdekelné semmit, ha nem lennének érzései, akkor igenis nem foglalkozna se velem, se senki mással, ő viszont igenis megteszi. Aggódik Amber miatt és talán miattam is, de minimum segíteni akar és nem hiszem el, hogy ha épp teszem azt unatkozik, akkor nem találna magának valamilyen érdekesebb elfoglaltságot, amivel tudna mit kezdeni, nem létezik.
- Jól van, akkor ma önző leszek! - apró bólintás és még egy könnyes, de nyeszlett mosoly is megjelenik egy pillanatra az arcomon. Ez a mai nap annyira rettenetes, hogy tényleg megérdemlem, hogy végre ne foglalkozzam semmivel, amit kell tenni és ami jó és amit illik, hanem azt tegyem, amitől jobb lesz. Ehhez pedig most önzés kell, az hogy Patrick itt legyen és segítsen benne, és igenis most nem akarnám, hogy mással legyen, akármilyen lányokkal, akikkel... tök mindegy, nem rám tartozik, de most az a fontos, hogy itt legyen velem. Ha jól sejtem ő nem nagyon hisz abban, hogy tényleg emlék volt az a pillanat, amit álmomban láttam, de nem számít, nekem most épp elég az, hogy én elhiszem és... talán tényleg így is volt.
- Ha az illata jó, akkor az íze is az lesz. - magamhoz veszem a kanalat, de az első merítés előtt azért felpillantok rá, mert hát... őszintén szólva nem nagyon szoktam úgy enni, hogy közben valaki... néz. - Te nem eszel igaz? - időnyerés, felesleges kérdés, várható, hogy nem. Egyszerűen az a lényeg, hogy segít és ha rossz lenne a leves őszintén szólva az se nagyon érdekelne egyébként. Szóval szépen merítek, hiába nézi, ahogy eszem, de most ez van, annyira talán nem vészes. Meleg, úgyhogy fújni azért kell, de aztán kóstolok is. Még így is megégetem kicsit a nyelvemet, de most az illatok miatt csak még éhesebb lettem. Egyértelműen érzem, hogy baromi régen nem sikerült enni, talán még reggel. - Nagyon finom, komolyan! Csak akkor főzöl levest, ha baj van, vagy... máskor is szoktál? - mert én őszintén szólva szívesen befizetnék nála máskor is egy adagra. Kimondottan kínzás, hogy lassan kell ennem, mert forró, mert tényleg nagyon finom.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-03, 21:44




Liesel & Pat



- Nem elég nehéz, hanem konkrétan kilátástalan most ez, de…megoldódik majd. – mondom egy apró vállrántással, mert igen, így a helyzet elégé…hát szar, hogy ilyen nagyon költőien fejtsem ezt ki. A problémák ilyenek, az ember a legtöbbet nem megoldja, hanem túléli és kész, az ember túlélő, ez mindig így volt, és mindig így is lesz, mindegy, hogy mi történik. – De próbálhatsz tenni valamit. Akármit, legalább megpróbáltad. – kitudja, talán még sikerülhet is vele valami elérnie, kitudja, nem igaz? Csakis ő a megmondhatója ennek, de ez csak úgy működik,. ha próbálkozik, és nem itt sír egymaga. Tudom, nem hibáztatom azért, mert sír, nem ítélem el,beszélni erről könnyebb, mint megtenni.
- Csak ne vétózd egyből minden ötletem, akkor elég használhatatlannak érzem magam. – csak viccelek, ezt remélem látja a mosolyomból is, ahogy megrántom a vállamat. Nem vagyok amúgy sem sértődékeny alkat, meg hát az is tény, hogy nem éppen valami kellemes dolog ide-oda hopponálni pár videó miatt. Szóval igaza van.
- Az lesz, sok jó dolog van, csak ezt még kevésbé látod most. – mert azt szokták mondani, hogy az ember a rosszban veszi észre a jót, de… nem, az ember ha rossz dolog érik, olyan lesz, mint egy vak, semmit nem lát, ha az orra alá dugják a megoldást, akkor sem.
- De ugye megengeded, hogy meglepjen a dolog? – én eddig ebben a hitben éltem. Legalábbis én ezt hallottam ki a szavaiból, amiket nekem mondott idáig bezáróan. Én szerintem tényleg csak önző vagyok és érzéketlen, és pont. Nem tudom, én soha nem gyúrtam arra, hogy az emberek engem lássanak Mr.Tökélynek, azt meghagyom annak, akinek ezen múlik a lelki békéje. – Na és mik ezek a dolgok, doktor nő? – nézek rá kérdőn, de azért mosolyogva. Halljam a diagnózisát rólam, komolyan, kíváncsi vagyok, hogy mit gondol, mert eddig sok mindent mondtak már nekem, de még azt nem, hogy csak eljátszom azt, hogy érzéketlen vagyok. Sokak szerint még csak szívem sincsen. – Jó, oké, nem vagy gonosz! – csak vicceltem, azért nem kell ezt olyan nagyon komolyan venni, kettőnk közül amúgy is szerintem rám használják gyakrabban ezt a jelzőt. Nem vagyok én gonosz, csak egy kicsit bunkó és önző, van ilyen. – De most lehetsz az, nem árulom el senkinek sem, cserkész becs’szó! – mosolygok rá. Lehet gonosz, lehet önző, lehet akármilyen fura, vagy éppen normális, nem mondom el másoknak, titoktartásban jó vagyok, nem szoktam csak úgy pletykálgatni, én nem is adok sokat a pletykákra, azt hiszem el, amit  látok, vagy hallok a saját fülemmel, mást nem.
- Vagy talán emlék. – ismétlem meg a szavait, hogy azért ne lásson engem pesszimistának, én aztán elhiszem,hogy lehet emlék volt ez, és nem álom, de… rajta kívül aligha tudja bárki is azt mondani, hogy nem volt az. De igazából azt sem tudja mondani senki sem rajta kívül, hogy az volt.
- Következő életedben majd cserélhetsz velem akkor. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Jó, csak viccelek, megértem, hogy ő nem igazán akar álmodni, vagyis akar, de szívesebben emlékezne, mint álmodna. Jogos a dolog. – Hát, mindjárt kiderül, hogy más is jó-e benne. – mondom, ahogy előkapok egy tányért és szedek a levesből neki, majd elé rakom és felülök az asztalra úgy nézem, hogy… mennyire is ízlik neki.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-30, 14:06

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Remélem... remélem, hogy elviselhetőbb lesz. - mert most valami rettenetes ez az egész. Ha apa is meghal, akkor nem marad nekem senki más csak a bátyám. Neki nem eshet baja, azt már nem élném túl, így is épp elég rossz már a helyzet. Anyától még csak el sem búcsúzhattam és apa... kómában van. Az is lehet, hogy magához sem tér csak meghal. Talán meghal még az előtt, hogy bemennék a kórházba... Nem, erre nem akarok gondolni, mert akkor csak még rosszabb lenne. Be kell mennem hozzá, csak... nem most azonnal.
- Oké. Köszönöm Patrick! - próbálom én törölgetni az arcomat, de sokat nem ér a dolog, bár azért valamelyest azt hiszem már az eddigi csokidobáláshoz képest azért sikerült lenyugodnom. Furcsa, hogy ezt pont neki köszönhetem. Nem a tanácsainak feltétlenül, hanem annak, hogy itt van és persze annak, hogy megpróbál segíteni és hogy most is többes számban beszélt pedig egyáltalán nem lenne köteles ezzel foglalkozni.
- Most semmi sem jó, és nem tudom, hogy mikor lesz jobb. - igen talán igaza van és idővel jobb lesz majd, bár még mindig nem tudom hogyan, ha egyszer nem fogok emlékezni. Így azért nem egyszerű ez az egész. Próbálom elfogadni, hogy nekem ez jutott, de nehéz, mert nem értem, hogy miért én kaptam ezt. Mintha... tettem volna valamit, amiért ezt érdemlem. Talán nem emlékszem rá és tényleg így van?
- Nem Patrick, nem csak rossz van benne és nem tévedek. Vannak dolgok, amik igenis ezt mutatják. - az, hogy ki volt borulva a múltkor, még ha ő ezt dühvel is kezelte és nem úgy, mint én. Vagy az, hogy most itt van velem és megpróbál összekaparni. Ha annyira érzéketlen lenne, akkor nem tenné igaz? Valahova minden bizonnyal indult az előbb és lehet hogy nincs fontos és sürgős dolga, de akkor se hiszem, hogy itt szórakozna velem, ha annyira rémes lenne a jelleme, ahogyan ő állítja be magát. Egyáltalán nem érzéketlen, csupán annak akarja mutatni magát és talán el is hitte magáról, hogy az, de én nem hiszem ezt. Persze nem vagyok naiv, ettől még hirtelen nem változott meg minden és nem szűnt meg mindaz, amilyen eddig volt, csak mint kiderült van benne más is. - Nem vagyok gonosz. Én csak... kicsit önző vagyok, de most az egyszer lehetek az. - mert amúgy nem szokásom, nem szoktam önző lenni, de főleg nem gonosz. És persze tudom, hogy most csak viccel, főleg mert szerintem ő sem gonosz, de igen jelenleg nekem megengedett hogy önző legyek, vagy hogy hisztérikus sírásban vágjak a falhoz egy csokit, mert... túlságosan pocsék a helyzetem ahhoz, hogy bárki bármit meg akarjon vonni tőlem.
- Vagy talán emlék. - mert nem biztos még most sem, hogy csak egy egyszerű álom volt. Talán nem, talán emlék volt, ami valahogy visszakúszott a fejembe és valahogy nem felejtettem el, mint mindent mást. Vajon azok a dolgok, amiket a baleset óta tapasztaltam meglehetnek valahol a fejemben, vagy eltűnnek és kész? Esetleg csak az agyam blokkolja őket és elraktározta őket valami hátsó szegmensbe?
- Én is csak ritkán emlékszem, de ne sajnáld, neked legalább emlékeid vannak, ha nem álmodnék többet, de emlékeznék nekem tökéletes lenne. - halk sóhajjal jegyzem csak meg, miközben figyelem ahogy ügyködik. Azt hiszem, ha nem lennék ilyen állapotban még arra is lenne esély, hogy mosoly kúszik az arcomra, mert valahogy... olyan kedves látvány ez. A morcos Mardekáros, aki lányokat használ ki és magát is rossznak állítja be levest főz nekem, mert a szüleim balesetet szenvedtek és magam alatt vagyok. Szerintem... el sem hinné ezt nekem senki. - Jó illata van. - talán egy perces csend beállta után szólalok csak meg ujja. Azt hiszem a célt már elérte, nem vagyok teljesen kiborulva, sőt már csak a szemem vörös, de legalább jelenleg nem könnyezem.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-28, 00:25




Liesel & Pat



- Hát,ez ilyen, tudod, mint a vírus. Az ember csak úgy kihordja. Ez is… elviselhetőbb lesz egy idő után, de most még.. elég szar. – na igen, ez ilyen, én Amber után sokáig így voltam, aztán eltelt egy-két nap és lenyugodtam, rájöttem arra, hogy lehetek akármilyen roncs, az rajta nem segít.
- Jó, tudom, nem is komoly volt a javaslat. Majd…kitalálunk valamit, oké? – a diktafon sem működnek ezek szerint, úgy látszik, hogy ezt a helyzetet a szokványos mugli technológia aligha fogja megérteni, de én meg annyira azért nem értek a varázsvilághoz, hogy most valami profi tippet adjak neki, amivel lecserélheti a naplóját.
- Hát, ez így nem igaz, de… jelen pillanatban van benne valami. – na igen, se az idő, se senki más, szóval mondhatni igaza van, jelen pillanatban joggal érzi úgy, hogy semmi nem jó, de később majd ez is megváltozik, csak kell egy kis idő, amíg ez leülepedik benne, addig nem lesz jobb.
- Oh, hát ez meglepő, azt hittem csak rossz van benne rólam. – azt hittem tényleg, nem nagyon számítottam  arra, hogy máshogy lenne a dolog, mert az eddigi találkozásaink finoman szólva sem nevezhetőek valami vidámnak vagy sikeresnek, egyikünk sem úgy távozott, hogy minden a legnagyobb rendben lett volna, legalábbis én biztos nem. – De szerintem tévedsz velem kapcsolatban. – szerintem csak jobbnak akar látni, mint ami vagyok, és ez nem szerencsés, mert majd elkezd reménykedni, hogy mi lenne, ha más lennék, egy idő után talán el is várja, hogy más legyek, ami nem éppen valami jó, mert az ember csak úgy nem változik. – És még én vagyok a gonosz… - csóválom meg a fejemet, mintha ezt most nagyon rosszallnám, de persze szó nincs ilyesmiről, ő is láthatja, hogy mosolygok. Nincs jobb dolgom, de fura módon most én sem bánom ezt annyira, néha azért elegem lesz a sok hülye, naiv és álmodozó lányból.
- Hát az király, így nehéz megoldást is találni. – na igen, ha gőzünk sincsen arról, hogy mi baja van, akkor jó eséllyel megoldást sem fognak holnap találni, de holnap után sem, mert ha megoldást keresel, akkor az első feltétel az, hogy ismerd a problémát, de az ő baja nem világos, hogy mi, így a megoldás…nos nincs a kezünkben. – Jól van, elhiszem, szép kis álom lehetett. – na jó, nem vagyok én álom elemző, szóval gőzöm nincs, hogy mi mit jelent, de ha elmondja valakinek, az biztos majd elkezd valami maszlagot előadni, hogy a jövőben ez meg ez vár rá, azt mondaná, amit hallani akarná. – Szinte soha. Nekem az nem egy. Én felkelek, pár kép dereng, de… ennyi, több nem rémlik soha. Nem vagyok egy született  álmodozó, ellentétben veled. – rántom meg a vállamat mosolyogva, miközben persze a levessel foglalatoskodom. Na  igen, kissé lebutított verzió ez, de finom és kaja is, szóval… jó lesz.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-26, 14:11

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Csak így... elég nehéz, hogy nincs jó megoldás és... nem tehetek semmit, amitől egy kicsit is jobb lenne. - és ezért van, hogy képtelen vagyok abbahagyni a sírást, pedig igazán igyekszem, de... nem megy. túlságosan fáj, túlságosan rémes ez az egész. Azt hinné az ember, hogy van így is épp elég bajom, hogy ért már így is épp elég rossz az életben, de nem... csak azért is kapok még egy újabb pofont az élettől, amikor már így is épp eleget kaptam, vagy... rosszul érzem? Nem elég pocsék az, hogy nem emlékszem a tegnapjaimra, feltétlenül kell még mellé az, hogy mindent elvegyenek tőlem? Még a családomat is, akikre legalább emlékszem?
- Kicsit bonyolultnak tűnik így... nem gondolod? - hogy ide-oda hoppanáljak, hogy felvehessem videóra, hogy mennyire rossz nekem és aztán reggelente megint menjek és megnézzem, hogy emlékezzek rá. Nem tudom... valahogy ez se tűnik jó lehetőségnek. Semmi sem az, őszintén szólva most legszívesebben ülnék egy sarokban és néznék magam elé, amíg végre el nem múlik... minden, amit érzek, vagy nem is tudom. Magától nem fog megoldódni, pedig milyen jó is lenne.
- Akkor semmi sem jó. - hatalmasat sóhajtok. Az idő elviselhetetlen, csak telik és... nekem egyre több minden esik ki, és ez pocsék dolog. Ő sem tud rajta segíteni és gondolom neki is rossz az, amin átmegy most, maximum ő nem bőg és próbálja csoki fojtani a bánatát. De ettől még nem válik érzéketlenné, hiába gondolja ezt magáról. Nekem is segít, pedig nem ez lenne a dolga, nem várom el tőle és más sem.
- Hogy nem vagy olyan érzéketlen, mint aminek be akarod állítani magadat, csak könnyebb neked így. - azt hiszem legalábbis, hiszen ez csak egy következtetés a legutóbbiak alapján, nem biztos, hogy így van. De nem rossz ember ő, sőt... igazából nagyon is figyelmes tud lenni, ha akar, mint most is. Amber miatt is ki van akadva, ami nem lehet véletlen. Ha nem érezne semmit, akkor nem így lenne, ha nem érdekelné semmi, akkor nem lenne dühös sem. Maximum az érzéseit nem úgy kezeli, mint mondjuk én, aki sírok és kiborulok, ő inkább tör és zúz, de attól még nem érzéketlen. - Akkor... talán nem szép tőlem, de örülök neki, hogy most nincs kivel töltened az idődet. - próbálok produkálni legalább egy halvány mosolyt. Nem mondom, hogy tökéletesen megy, de azért fogjuk rá, hogy nem festek talán olyan vészesen. Na jó... de, tuti, hogy elég pocsékul festhetek, miután már jó ideje alig hagytam abba a sírást.
- Igen, valami van, de senki sem tudja, hogy mi. - és pont e miatt nem is tudnak mit kezdeni vele, és nem is fognak tudni, de... valahogy megpróbáltam elfogadni ezt, megszokni, de így most csak még rosszabb lett. Hiába tudom kezelni az eddigit, így ezzel az egész balesettel együtt már sok nekem. - Én is csak ritkán, de, ez valahogy szép volt. - az unikornis, meg úgy az egész álom. Nyugodtnak éreztem magam és békésnek, és pont e miatt volt olyan kellemes az egész és pont e miatt jutott most eszembe, mint szép emlék. - Nem álmodom olyan gyakran és valahol az esetek nagy részében nincs semmi értelme. Ez azt hiszem kivétel volt. Te sosem emlékszel arra, amit álmodsz? - mert van, aki ritkán szokott, de azért ritkán igen. Ő viszont tényleg soha? Olyan, mintha a tudatalattija sosem üzenne neki, mintha tényleg nem lenne a lelke mélyén semmi, ami néha a felszínre akar törni, pedig van ott ilyesmi, csak nagyon erősen elnyomja.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-23, 17:03




Liesel & Pat



- Jól van, egy szóval sem mondtam, hogy nem próbáltad. – emelem fel védekezően a kezeimet. Na igen, nem mondtam én, hogy nem próbálta,csak annyit mondtam,hogy mindenki azzal jön, hogy a baja: nem ilyen. Tudom, mert én is mondtam már ezt, és nekem is eleget mondták már, hogy egy életre megtanuljam. – A legtöbb bajban nincs jó. És legtöbbször a megoldás sem valami … jó megoldás. – rántom meg a vállamat. Nem létezik olyan, hogy tökéletes megoldás, valami baj mindig lesz, vagy azzal, vagy mással, de probléma az mindig van, az élet egy rohadt nagy örök probléma, és aki ezt elfelejti az… pofára esik.
- Oh, hát akkor… nem tudom, hopponálj valahova ahol működik mondjuk. – jó, azért láthatja rajtam és hallhatja azt tőlem, hogy nem gondolom ezt komolyan. Minden reggel és minden esete hopponálgatni valahova, csakhogy felvegyen egy videót… na igen, elég fárasztó, szóval tény, hogy így ez nem éppen a legjobb megoldás.
- Nem. Az idő elviselhetetlen. – csak telik és telik, várakoztat minket, izgulunk miatta, míg az idő csak telik és egyszer majd lejár, elvesztünk ekkor valakit, vagy valakiket és… bum, kész is van. Az idő nem segít, az idő öl, az embert is megöli, mindenkit, a fájdalmat nem felejteti az el, csak… félrerakja, de attól még a fájdalom  megmarad.  – Jól hangzik. – mosolygok rá. Na igen, enni azt kell, ha valami bajod van, akkor egyél, igaz? Na jó, azért ne, mert baj mindig van, és nem jó az, ha az ember sokat zabál, de ha mértéket tart, akkor abból még komoly baj nem lehet.
- Igen? Na, akkor mesélj mi szépet írtál rólam a naplódba! – mert nem hinném, hogy sok mindent, sőt, én már azt sem hinném, hogy bármi jó is van benne, mert mégis mi jót írt volna? Én, ellenben vele, végig emlékszem arra, hogy mi volt a legutóbbi találkozásunkkor. Ha abból valami nagyon jót kiragadott… - Ha lenne, akkor nem futok veled össze. – ha lenne valakim, mert itt valakire céloztam, akkor nem jövök le ide, és nem találkozom vele, szóval nem, nem igazán van most jobb dolgom annál, minthogy neki csináljak kaját. Szomorú? Talán. Talán mégse, kitudja, mindenki döntse el maga.
- Hát, valami oka biztos van, elég valószínűtlen, hogy csak úgy nem emlékszel semmire sem. – valami oka biztos van, hiába nem tudják megmondani az orvosok, hogy mi az. Valami baj mindig van, amit nem tudnak az orvosok, ők sem tökéletesek, sőt, szerintem a legkevésbé sem azok. A dokik is csak pénzt kapnak azért amit csinálnak. – Én mondjuk nem emlékszem arra, amit álmodok. – jó, lehet, hogy nem én vagyok a legjobb példa, mert azért elég feledékeny tudok lenni, de hiába tudom, hogy álmodtam valamit, nem tudom sehogy sem visszaidézni azt, szóval… nem, én egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mégis mit álmodtam. – És csak sétálgatásról szoktál álmodni? – nem is tudom, én arról álmodnék, hogy csokiban fürdök meg, hogy elutazom valami elég egzotikus helyre, szörfözöm…bármi, de… nem is tudom, nekem a sétálgatás nem egy olyan nagy dolog, de hát persze nem lehetünk egyformák.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-22, 19:37

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

A szavaira csak a fejemet rázom meg. Az az igazság, hogy nem értek vele azért ebben egyet. Szerintem van szíve, még ha próbál is úgy tenni, mintha nem lenne, pedig igenis van. Oké, lehet, hogy nem a legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam, de ha nem lenne szíve, akkor most nem lenne itt, simán tovább megy, de nem ment, és ez azért szerintem igenis sokat elmond róla. - Attól még én próbáltam megoldást találni... de ebben nincs jó. - tőlem aztán általánosíthat nyugodtan, nem érdekel, de én akkor is próbáltam kitalálni valamit, de hát nem ment. Erre nincs jó megoldás, az a baj, hogy sehogyan sem fogom magam jobban érezni, csak olyan van, amitől rosszul és maximum az a kérdés, hogy melyik les kevésbé rossz, de jelenleg úgy érzem, hogy minden megoldás kb. ugyanolyan pocsék.
- Az más, nem kell hozzá áram, mechanikus. Minden, amihez áram kell itt... szerintem kisülne, túlságosan nagy a mágia koncentrációja. - bár nem néztem még ennek utána, de azt tippelem, hogy ez lehet az ok. Az is lehet, hogy szimplán csak nem működik itt ilyesmi, mert nem akarják, hogy működjön, fogalmam sincs, de az a lényeg, hogy a videó, amit mondott nem hiszem, hogy működőképes lenne és én még csak nem is értek hozzá.
- Neked segít az idő? - hát igen arról volt szó, hogy nem számít, hogy leírom-e azt, amit mondott és én végül is leírtam, mert valahol ez is hozzá tartozik, arról már nem is beszélve, hogy az, hogy kiakadt a miatt, hogy egy hozzá közel álló személy beteg igenis azt mutatja, hogy vannak érzései, még ha nagyon titkolja is őket. Végül azért csak bólintok és felállok. Megtörlöm az arcomat, bár nem sokat segít, mert az istennek nem sikerül abbahagynom a sírást, maximum már a vállam nem rázkódik annyira erőteljesen, de attól még sokkal jobban sajnos mindig nem vagyok, nem is tudom, hogy leszek-e a közeljövőben. - Jól van, megpróbálok enni valamit. - bár nem vagyok benne biztos, hogy menni fog, mert a csokiból is pár falat ment csak le a torkomon, annál több valahogy teljesen esélytelennek tűnt most.
- Nem fog, nem csak rossz dolgokat írtam rólad Patrick, hiába hiszed. - vonom meg a vállamat miközben erőtlenül csüccsenek le a legközelebbi székre, hogy még véletlenül se kellejen nagyon messzire mennem. A vigyorát nagyon nem egy viszonozni, csak bólintok egyet még mindig biggyesztett szájjal. Hát igen, el tudom képzelni az estéit, gondolom szórakozik, vagy valami nővel hentereg aktívan, mást nem nagyon hinném, hogy tenne. De nem az én dolgom, nem is igazán érdekel, ebben igaza van. - Gondolom... akkor most is lenne jobb elfoglaltságod igaz? - ami szórakoztató, mint azzal küzdeni, hogy megoldja a megoldhatatlan problémámat. Biztosan sokkal szórakoztatóbb programot tudna kitalálni ennél.
- Nem tudom, igazából... nem tudja senki, hogy miért van ez, nincs fizikai oka annak, hogy nem emlékszem. - legalábbis az orvosok eddig sem értették, hogy miért van, tehát igazából emlékezhetek gondolom dolgokra, csak épp valami miatt ez nem megy nekem. - Nem tudom, azt hiszem csak sétáltam egyet és arra nem járnak túl sokan, de az álom szép volt és jól esett, mostanában az egyik legjobb volt. Néha szoktam álmodni és... olyan érzésem van utána, mintha nem is tudom... Megtörtént volna, de gondolom más is van így egy-egy álom után. - fogalmam sincs, hogy van ez, no meg, ha nagyon akarsz valamit, akkor a tudat alattid is játszhat veled, hogy azt hidd, hogy a valóságról van szó, hogy azt álmodod, amire nagyon vágysz, hogy megtörténjen. Az agyunk furcsa játékokat tud űzni velünk, mint pl. az az apróság, hogy nem emlékszem semmire sem.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-18, 16:54




Liesel & Pat



- Nem szokásom senkire se haragudni. Tudod, ahhoz szív kell. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen, engem meg sokszor, túl sokszor könyvelnek el az érzéketlen és szívtelen rohadéknak, aki mindenkiről csak a bugyit akarja lemosolyogni, és végül is igen, van ebben valami azért, de ennek ellenére még azt mondom, hogy… ennél láthatnának jobbnak is. – Amúgy meg nem is lenne miért haragudom.  – rántom meg a vállamat. Nem igazán van olyan ember, akit utálnék. Engem a legtöbben inkább csak hidegen hagynak, de annyira senki sem érdekel, hogy utáljam is őket, az már azt jelentené törődök velük, de nem, elég kevés ember érdekel engem úgy igazából. – Nem, te a mindenki te is vagy. – nem általánosítani akarom  őt ezzel, csak azt mondom, hogy mindenki próbálja a megoldásokat keresni, csak hát az is igaz, hogy a legtöbbeknek nem sikerül ez, legalábbis ha én látok valakit aki sír ma, az jó eséllyel két nap múlva is sírni fog.
- Nem tudom, az a Griffendéles kölyök is folyamatosan csak kattogtatja  a gépét, nem? – nem tudom, hogy mugli cucc-e az, nekem annak tűnt, maximum elég régi, és így mondjuk elég esélyes, hogy nem igen jön össze ez a videós dolog, de…maximum mondjuk elhopponál addig valami olyan helyre, ahol működik, nem? Egyetemista, megteheti.
- Nem fogom azt mondani, hogy az idő majd segít, elég sablonos lenne. – és szerintem nem is lenne igaz, mert az idő nem segít, max beletörődsz a dologba, de erősen kétlem, hogy segítene azon, hogy ne érezze rosszul magát, ha arra gondol, hogy lehet elárvul. – Akkor bemész, csak előbb egyél valamit. – na igen, a végén még amiatt ájul el, hogy nem evett semmit és gyenge,  mintsem attól, hogy milyen helyzetben is van. Enni kell. Legalábbis nekem egyszer valaki ezt mondta, egyél ha baj van, ez a pofonegyszerű dolog is eltudja terelni a figyelmed. Aztán vagy levágod az ujjad, vagy nem. Ő mondta.
- Nem is kell, a naplód majd meggyőz róla. – rántom meg a vállamat egy halovány mosollyal. Na igen, azon már túl vagyunk, hogy ott nem éppen túl szép dolgokat írt rólam, igaz, Ezután a nap után szerintem vannak dolgok, amiket helyettem beleírna a naplójába. – Nem hinném, hogy kíváncsi vagy arra. – vigyorgok rá. Na igen, beszélhetnék neki az estéimről, legalábbis a legtöbb estémről, de nem teszem, mert nem igazán akarom az ő fejét ezzel tömni, és nem is ide tartozik, egy dolog az, hogy ilyen vagyok, de nem dörgölöm mindenki orra alá folyamatosan. Nem ezzel akarom növelni az önbizalmamat, az amúgy is van. – Nem úgy van, hogy nem emlékezhetsz? – kérdezek rá a dologra,  miközben beleborogatom a tésztát a vízbe. Elméletben ő nem emlékezhet, így hát nem is lehet valami emlék ez, igaz? Vagy talán mégis. Nem tudom, hogy tudják-e egyáltalán azt, hogy mi baja van neki. – Amúgy meg mit kerestél a határhoz közel? Már ha…nem álom volt. – hanem emlék. De ettől függetlenül még a kérdés adott, mégis miért ment ki oda? Én is jártam már a Tiltott Rengetegben , de csak kétszer, vagy háromszor, én nem különösebben rajongók az erdőért,  meg hát nem is egy jó randihely, igaz?

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-14, 22:09

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Az most nem is tenne jót, ha még haragudnál is rám. - szipogom, hiszen lássuk be így is van már épp elég bajom, nem kell ezt még direkt tetézni. Nem akartam én direkt bántó lenni vele, egyszerűen csak nem vagyok épp jó passzban, de ezt észrevette, róla pedig nem sok jót írtam fel magamnak és pont ezért lep meg, hogy most rendesen viselkedik, sőt... kifejezetten figyelmes és segítőkész is. Azért ez nála egyáltalán nem lehet gyakori, vagy legalábbis meglepő lenne, ha hátsó szándék nélkül tenné. - Én nem vagyok mindenki, én... megoldásokat keresek, de nem mindig megy. - és most úgy érzem, hogy nem megy és esélytelen is, hogy ebből az egészből jól jöjjek ki. Hiszen még azt is tudom kezelni, hogy minden nap a dolgok nagy része kiesik, de ezt... ezt nem tudom, ezzel most tényleg nem tudok mit kezdeni.
- De az ilyesmi működik egyáltalán itt a kastélyban? - mert ha jól tudom, akkor nem, az árammal működő dolgok egyáltalán nem működnek, maximum a régi fajta fényképezőképek, de ennyi. Szóval egy ilyen modern szerkezet az itteni mágiamennyiségtől szerintem reflexből kisülne és akkor megint csak nem vagyok beljebb. Amúgy se tudom, hogy egy ilyen videofelvétel mennyire lenne hatásos. Attól még ugyanúgy nem érezném, hogy mi történt, nem tudnám, hogy mi játszódott le bennem előző nap, tehát a helyzet azért sajnos nem változna olyan sokat. Ez is maximum valamiféle köztes megoldás lenne, maximum annyiban jó, hogy legalább gyorsabb, mint naplót írni és olvasgatni minden reggel.
- Talán jobb lesz... valahogy. - halkan sóhajtok egyet és igen azt hiszem abban is igaza van, hogy be kellene mennem a kórházba, mert ha apa meghal és én azzal élek tovább, hogy nem mentem be hozzá, vagy hogy innentől sosem látogatom meg és aztán mégis elmegy... akkor tényleg nem tudom, hogyan fogok tudni elszámolni magammal. - Igazad van... szóval be kéne mennem. - bólintok lassan, és fel is tápászkodom, amikor felajánlja a konyhai dolgot. Megtörlöm a szemem, már nem sokat segít. Pocsékul festhetek, ez most nem is kérdés, de azt hiszem most ez az, ami a legkevésbé sem számít és egyáltalán nem is érdekel.
- Nem... nem fogsz tudni meggyőzni róla. - rázom meg a fejemet, és még egy egészen halvány mosolyféleség is az arcomra varázsolódik egy pillanatra. Tényleg nem gondolom úgy ezek után, hogy érzéketlen. Határozottan kedves most, hiszen itt maradt velem és próbál valahogy segíteni. Aki érzéketlen az tovább ment volna és nem érdekelné az egész. Nincs rá oka, hogy segítsen, akkor pedig igenis azért teszi, mert nem érzéketlen hanem épp ellenkezőleg valahol mélyen, ha le is tagadja, de átérzi a helyzetet és... talán még sajnál is. Lehuppanok, amíg ő nekikezd összedobni nekem valami. Nem szólok bele, most teljesen mindegy, hogy mit kapok, még abban sem vagyok jelenleg biztos, hogy az ízeket érezném. A szavaira pillantok csak fel a könyöklésből. Hát... ez azt hiszem most határozottan nehéz kérdés, kell is pár pillanat mire sikerül szavakat találnom. - Jót... hát ez most elég nehéz. Nem mesélnél inkább te valami jót? - gyenge próbálkozás tudom, de aztán csak sóhajtok egyet és mégis próbálom összeszedni a gondolataimat. Tudom, hogy segíteni akar vele, nem lenne szép, ha meg se próbálnám. - Pár napja láttam az erdőben, egész közel a határához unikornist... legalábbis ezt írtam fel, de... tegnap éjjel egy unikornissal álmodtam. Nem is tudom... álom volt-e vagy... emlék. - elvileg nem lehetett emlék, mert nem szoktam elékezni, de mégis valahogy olyannak tűnt és ha így van, az tényleg határozottan pozitív dolog. Másnak csak egy unikornis, nekem... baromi nagy dolog.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-14, 09:41




Liesel & Pat



- Oké, el van nézve, nem vagyok én haragtartó. – ami azt illeti de, elégé jó vagyok abban, hogy utáljak másokat, de… nem vagyok az a sértődékeny fajta, elég sok mindent mondtak már rám, voltam én hím soviniszta is, arrogáns majom…egy idő után az ember megtanul ezekkel nem foglalkozni, legalábbis én ezt tettem. – Mindenki ezt mondja, ha valami baja van. – rántom meg a vállamat. Na igen, épp elégszer hallottam már ezt. Ha bajod van, akkor még ha előtted van a megoldás, akkor sem látod, mert… nem törődsz vele, könnyebb elmerülni a bajodban. De ilyen minden ember, én is, ha éppen bajom van, csak…én nem engedem, hogy bajom legyen.
- Elég nagy szívás.  – na igen, ha legalább valaki személyesen jön el, hogy elmondja ezt neki, igaz? De nem történt ilyen, jött egy levél, hogy sajnáljuk, de könnyen lehet, hogy árva leszel, mindenféle jókívánságunk persze. Kész röhej, hogy milyen taplók. Jó, tudom, hogy ez vicces az én számból, de akkor is. – Az egy olyan…szóval egy gép, amivel felveszed magadat. Hallod a hangod, látod az arcod…kicsit talán úgy személyesebb a visszaemlékezés. Adhatok egyet, van itt kamerám. – én mugli szülők gyermeke vagyok, nekem éppen akad,ez volt az egyetlen dolog, amit kaptam gyerekkoromban, és még ezt is Amber-től. Születésnapom volt, Amber vett nekem csak valamit, de ő is kisgyerek volt, az évek óta spórolt zsebpénzét költötte el rám, persze anyám és ”apám” magasból leszarták, hogy mi van velem, de nem baj, az lett volna inkább kellemetlen, ha foglalkoznak velem. Nem véletlen, hogy elakartam onnan jönni.
- Hé, én csak igazat mondok. Valószínűleg holnapra rosszabb lesz, de… egy idő után majd … helyrejössz. – gondolom én, nem vagyok azért diplomás lélekdoki, hogy ezt így megmondjam neki, de állítólag az idő gyógyír mindenre, szóval gondolom idő kell neki, meg egy megoldás, hogy kevésbé legyen szar az emlékezés reggelente neki. – Jó kérdés. Gondolj arra, hogy mi lesz , ha meghal az apád. Akkor még jobban fog bántani, hogy nem mentél be, nem? – legalábbis nálam ha logikai menet szerint megyünk, akkor ez következik, a bűntudat, és gondolom ez minden normális embernél így van. Szóval max beviszem, de előtte egyen valamit inkább, most valószínűleg mindenféle műtét van. – Dehogynem. Csak ma éppen van elég bajod, hogy nem vedd észre. – rántom meg a vállamat, miközben a konyha felé megyünk, majd csak intek neki, hogy üljön le, amíg én ténykedem. Oké, varázsló konyha, annyira jól azért nem ismerem itt ki magamat, én mugli kajákhoz vagyok inkább szokva, szóval… - Mondj valami jót, ami történt veled. – mondom neki, miközben felrakom a vizet melegedni. Valahogy…tereljük el a rossz gondolatait egy kicsit, igaz? Legalábbis a filmekben mindig így csinálják, kell hogy legyen valami valóság alapja azoknak a filmeknek.  

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-09, 17:20

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Jól van... sajnálom, mondtam már. - nem elég neki, ha bocsánatot kérek egyszer, ami még most is azt hiszem nagy dolog. Az is kész csoda, hogy képes vagyok szavakat kinyögni, mert őszintén szólva legszívesebben inkább szó nélkül kucorognék valamelyik sarokban is ott bőgnék tovább, most az menne a legjobb. Nem tehetek róla, hogy undok vagyok vele, nem hiszem, hogy most bárkivel is kedvesebben tudnék viselkedni, az... kb. kizárt. A szavaira csak megrázom a fejemet. Nem hiszem, hogy van bármilyen jó megoldás is, sőt... kizártnak érezem, hogy ebből a rettenetes helyzetből ki tudjak hozni bármit jót. Kilátástalan, zsákutca, nincs megoldás rá, hiába kedves tőle azt hiszem, hogy próbálna találni. - Ez most... nem olyan. - ha lenne, megpróbáltam volna keresni, még ha ebben az állapotban ez nem olyan egyszerű, de legalább megpróbáltam volna, de akkor sincs. Mindenképpen csak rosszul jöhetek ki belőle sajnos és sejtelmem sincs, hogyan fogom ezt az egészet átvészelni. Most a leginkább nem is tudom... az lenne a jó, ha hirtelen megszűnne minden és nem kéne se gondolkodnom, se éreznem, de sajnos ez is lehetetlen kérésnek tűnik.
- Igen, valami olyasmi. - esti friss posta, hogy segítsen az elalvásnál... na igen, én jelenleg igazából nem szeretnék aludni, ha lenne lehetőségem lemondani erről a tevékenységről, akkor simán megtenném, nem veszíteném el az emlékeimet és... ez az egész helyzet is... ha nem is oldódna meg, de legalább nem lenne ennyire többszörösen pocsék. - Videóra? - kissé értetlenül, talán meglepetten is pillantok rá, mert tényleg nem nagyon tudom, hogy ez alatt mire is gondol. Varázslócsaládból származom és nem sok mindenhez értek a mulgi dolgokból, no meg ha minden igaz, akkor itt a birtokon még csak nem is működnek az elektromos dolgok, tehát tv sincs teszem azt.
- Kösz. - biggyed le újra a szám, de hát mit is vártam? Nem is lenne értelme, ha azt mondaná, hogy lesz, el se hinném, mert nem fog ez megoldódni magától, ez sajnos nyilvánvaló, és megoldani sem lehet, mert... egyszerűen esélytelen, és én még mindig nem tudom, hogy mi lesz. A kérdése ránt úja vissza a valóságba. Meglep, már csak azzal is hogy most itt van, de hogy be is vinne a kórházba. - Nem tudom... tényleg nem, szerinted be kéne mennem? - azt hiszem most a magabiztosság szobrát se rólam fogják majd mintázni, fogalmam sincs, hogy mit tegyek, hogy mi most a jó, vagy a rossz, mi tenne jót és mi nem. A csoki se sokat használ. Újabb meglepettség, amikor még azt is felajánlja, hogy összeüt nekem valamit. Megtörlöm a szemem, ezzel persze csak még maszatosabbá varázsolva magamat, aztán végül csak feltápászkodom. - Szerintem nem vagy érzéketlen. - ha az lenne, akkor simán tovább ment volna most és nem foglalkozna velem és nem próbálna megoldást találni a bajomra. Egyáltalán nem tűnik érzéketlennek. Mindenesetre követem a konyhába. Fogalmam sincs hány falatot tudok majd lenyomni a torkomon, de... talán igaza van, csinálnom kell valamit, mert ettől se lesz jobb, hogy csak ülök és itatom az egereket.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-06, 19:51




Liesel & Pat



- Oké, látom, hogy valami egész rendesen kiborított téged, de attól még nem kell folyton csak a parasztot látnod bennem. – nem azt mondom, hogy soha nem lássa bennem azt, mert gyakran vagyok az, de attól még nem kell egyfolytában azt hinnie, hogy nincsen jobb dolgom, mint lépten nyomon őt idegesíteni. Ugyan már, sok mindent el lehet mondani rólam, de azt nem, hogy ennyire gyerekes vagyok. Sőt, a legkevésbé sem vagyok az, mert én inkább abból a fajtából való vagyok, aki magasból tesz mindenre és mindenkire, ha éppen olyan kedve van. Ez vagyok én, sajnos, nem sajnos, de inkább sajnos, legalábbis mások szerint, de ilyen vagyok.
- Oké, értem, szóval… nincsen semmilyen jó megoldás. – mondom nagyot bólintva a szavaira, mert ha még a dolog nem felírása se oldja meg a problémát, akkor valami komoly baj lehet, mert ez azt jelenti, hogy a mostani bajt nem tudja csak úgy egyszerűen elfelejteni. – De valami…valami megoldás csak van, nem? Mindenre van megoldás. – mert ugyebár lehetetlenek nincsenek, legalábbis én így gondolom, mert… mert szerintem tényleg nincsenek, legalábbis én soha nem futok bele olyan dologba, amit ne tudnék megoldani, Amber ügyét is megtudtam, nem lett jobban,de… valamennyivel talán javult az állapota, szóval… a lényeg a lényeg, hogy nincs lehetetlen.
- Áh, szóval ez volt az esti friss posta. – szűröm le a dolog lényegét. Hát igen, nem csoda, hogy akkor itt sírdogál, nem éppen valami olyan hír, amire amúgy könnyű lenne elaludni, mert már a legtöbben alszanak, neki és nekem szerencsénk van, egyetemisták vagyunk, tehetünk rá, hogy este van. – Nem hinném, hogy más tudná. – na igen, ez egy  ilyen tipikus helyzet, nem? Legalábbis szerintem, és nem hinném, hogy más tudná, hogy mit csináljon, szóval… de mindegy, tudom, hogy őt ez nem vigasztalja, mert most megoldást vár, de azt nem kaphat, mert nincs, az ilyen esetekben nem létezik megoldás.
- Na és ha…felvennéd videóra? Az úgy kicsit személyesebb talán. – mi lenne ha mondjuk videónaplót vezetne? Úgy talán kicsit könnyebb, mert látja magát, és úgy talán ez az egész kicsit személyesebb lesz és… igazából nem tudom, hogy mennyit segít ez, még csak azt se tudom, hogy tisztában van-e azzal, hogy mi az a videó.
- Hát, nem hinném, hogy ez jobb lesz. – nem vagyok világbajnok a vigasztalásban, szóval sajnos ne várhatja most el tőlem azt hogy… megnyugtassam, mert nem értek ehhez, de azt mondhatom, hogy mindegy mit csinál, mert nem lesz jobb, ha itt sír, ha ott, a helyzet nem változik. – Akarod, hogy bevigyelek? – pillantok rá kérdőn. Beviszem én, nem valami nagy dolog, ha mugli kórházról van szó, akkor is simán oda hopponálhatunk, nem valami nagy dolog,  bár gondolom ha eddig nem ment be, akkor most sincs olyan nagy kedve, elvégre…nem sokat változtatna a dolgokon, az apja úgy is kómában lenne. – Én egy érzéketlen pöcs vagyok, érzelmek nélkül könnyű. – rántom meg a vállamat, majd felállok és a kezemet nyújtom felé. – Gyere, összeütök neked valamit a konyhában, talán jobb lesz, ha eszel valamit ezen a csokin kívül. – nem biztos, sőt, talán egyáltalán nem, de…addig is legalább a gondolatait eltereli a szüleiről. Talán.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-06, 10:18

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Jól van... bocs, de ez most... sok nekem. - bár azt hiszem ezt láthatja is jól rajtam, nem vagyok épp a legjobb hangulatomban és lehet, hogy legutóbb nagyon jól viseltem a dolgait, de most ez nem az a helyzet. Most én is harapósabb vagyok és az is kész csoda, hogy csak ennyire vagyok kiborulva, lehetne rosszabb is... azt hiszem legalábbis. Bár az az igazság, hogy minél jobban átgondolom ezt az egészet, igazából annál rosszabb lesz a helyzet, annál jobban fáj és annál inkább nem tudom, hogy mi a fenét csináljak. Az egész teljesen kilátástalannak tűnik.
- Ha nem írom fel... jelenleg az se jó megoldás... bár elég lenne ennyi. - bárcsak így lenne, de ha nem teszem, akkor azt sem tudom, hogy apa kórházba van és mi van akkor, ha nem megyek be hozzá, amíg lehet és ő is meghal? Akkor csak még rosszabb lesz, akkor majd azzal kell együtt élnek, hogy nem töltöttem vele a maradék időt sem és ez... nem jó így sem. Talán magához térne egy rövid időre, mielőtt... és én nem lennék ott vele. Fogalmam sincs, hogy mi a jó franc lenne a megoldás, azt hiszem már érti, hogy miért vagyok harapós és miért vágtam a falhoz még a csokit is, pedig az aztán végképp nem tehet arról, ami történt.
- Még... még nem, csak nem rég tudtuk meg, bagoly hozta a hírt és én... én nem tudom, hogy mit csináljak. - nem hallana engem, ha bemennék hozzá, nem tudná, hogy én vagyok ott nála úgy sem, akkor meg mi értelme? Ha nem megyek be többet, ha végül úgy döntök, akkor ennek az egynek se lenne semmi értelme, de akkor mégis minek lenne értelme? Valahogy most úgy érzem, hogy semminek, hogy ez az egész az élet legszemetebb húzása, amit tehetett még velem. Mintha komolyan valaki pikkelne rám minimum odafent, ha létezik egyáltalán ilyesmi... egyre kevésbé hiszek abban, hogy létezik sors, vagy valami felsőbb hatalom, mert ha hinnék benne, akkor minimum gyűlölnöm kéne, amiért ilyen életet kaptam tőle.
- De ezt... ezt hogy lehetne leírni? Ezt érezni kell nem? És én nem fogom érezni, nem fogok emlékezni rá. Mit... mégis mi a fenét csináljak? - újra elfog a sírás, vagy inkább úgy mondanám, hogy csak még jobban felerősödik, mert hát eddig sem maradt abba. Nem tudom, hogy mi lesz így velem és tényleg nem tudom, hogy mégis mit kéne csinálnom, és ő sem tud tanácsot adni, nem is várhatom el tőle, hiszen nem az ő baja és... az is kész csoda, hogy itt van és nem került el, mint ahogy tette volna azt a legtöbb ember. Az átlag nem szereti a másik baját, nem szereti látni a síró embert, mert félő, hogy úgy se tud segíteni és akkor csak rá is átragad a fájdalom.
- De mi... Patrick mi a megoldás? Mert most... iszonyatosan rossz, annyira... annyira rettenetes! - rossz... fáj és nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel. Az pedig nem megoldás, hogy nem alszom, mert nem tudnék fennmaradnia végtelenségig és ha alszom, akkor ennyi... akkor eldőlt. A kérdésére csak megrázom a fejemet. - Ő is ugyanúgy szenved és... bement a kórházba apához. - nekem is kellett volna, azt akart, hogy én is menjek, de nem tettem, és ezért kellően meg is haragudott rá, ami végül is érthető a részéről, de... mégis mit tehetnék? Eddig is sokat segített és nem várhatom el tőle, hogy mindig mindenben megértő legyen, hiszen neki ugyanúgy cipelni kell ezt a terhet. Bizonytalanul a naplóm felé pillanatok, ami még most is ott hever mellettem a padon, bár most úgy se valószínű, hogy normálisan képes lennék írni, alig látok ki a könnyeimen ugyanis. - Te hogy csinálod? Hogy csinálod, hogy... nem is tudom... rajtad nem látszik úgy, ha rossz. - hiszen legutóbb is csak dühös volt, és ennyi. Ő hogyan oldja ezt meg? Én is azt akarom... nem akarok sírni, nem akarok gondolni rá. Valahogy... úgy kéne csinálnom, mint ő.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-03-04, 17:50




Liesel & Pat



- Mi? Komolyan az jött le neked, hogy piszkálni akarlak? Ha unatkoznék akkor lenne jobb ötletem, mint a piszkálásod. – azért ne higgye, hogy a világom körülötte forog, van, vagyis lenne nekem jobb dolgom az ő piszkálásánál, ha esetleg unatkoznék…végül is unatkozom, de mit árthat az, ha leülök most ide mellé…vagyis szembe vele. - Amúgy meg érzéketlen vagyok csak, nem pedig tapló. – rántom meg a vállamat. Na jó, tapló is tudok lenni,de azért látom én is azt, ha valaki ki van borulva, és olyankor van bennem annyi, hogy ne akarjam még jobban kiborítani az illetőt. Szóval…ennyire azért nem kell taplónak néznie engem.
- Jó, jó, oké, értem! – nem kell belemennie, vágom, nem gondoltam át a dolgot az elején, megesik az ilyen, kissé azt hiszem fáradt vagyok, elégé tompán fog az agyam most, de azért próbálkozom, és elképesztő, de figyelek rá. Elképesztő, mert általában magammal vagyok elfoglalva, szóval… érezze magát megtisztelve…vagyis ne, még ne, csak később majd. – Az úgy elég szar, tiszta sor! És ha nem írod fel? – akkor nem is olvassa el, igaz? Akkor…max egy-egy nap tudná csak meg, aztán törlődne is a dolog, és nem kéne mindennap megtudnia. Jó, értem én, hogy ebben a helyzetben talán nem is igen létezik jó megoldás, de valami csak van, nem?
- Oh. Öhm…sajnálom. – mégis mi a francot lehetne ilyenkor mondani? Valaki csak úgy elmondja neked, hogy az anyja meghalt, talán az apja is megfog és te erre azonnal mondj is valamit… nem hinném, hogy a sajnálomon kívül olyan sok dolgot lehetne ilyenkor mondani, főleg, hogy egyik se használ. – És… voltál már bent a kórházban vagy… még nem? – mert azért ilyenkor az ember elégé siet be, hogy megtudja mi történt, igaz? Nem hinném, hogy Dumbledore ezért annyira megorrolna rá, a dolog érthető, legalábbis azt hiszem, mert velem ellentétben a legtöbben azért szeretik a szüleimet. Én speciel ki nem állhatom őket. – Hát, szerintem ezzel nem csak te lennél így. – ha az én szüleimmel lenne ez, szerintem nem viselne meg ennyire, elvégre utálom őket, soha semmi jót nem tettek velem azon kívül, hogy tetőt adtak a fejem felé, szóval a haláluk talán annyira nem is borítana ki, de ugye nem mindenki érezhet úgy a szüleivel kapcsolatban, mint én. – Na és ha… mondjuk azt is leírnád, hogy… nem is tudom, hol tartasz a gyászban? – gőzöm nincsen, hogy ez nála mégis hogy működik, hogy mire emlékszik és mire nem, hogy mennyire új minden, vagy dereng-e neki mégis valami…akármi. Kicsit haszontalanak érzem magam. – Biztos van valami megoldás arra, hogy ez kevésbé legyen…rossz. – kell legyen valaminek, én amúgy is úgy tartom, hogy a lehetetlen nem létezik. A lehetetlen csak egy…szó, amit kimondva könnyebben szembesülhetünk azzal, ha padlóra kerülünk. Legalábbis szerintem, szóval én a legtöbb dologban elégé maximalista vagyok, nem szeretek veszteni, és… nem is szoktam. – A … testvéred nem mondott semmit se? – mert van egy testvére, azt tudom, gőzöm  nincsen már arról, hogy ő mesélte-e, vagy valaki mástól hallottam, a lényeg, hogy van és… gondolom már beszéltek, nem? Csak tud abban segíteni neki valahogy, hogy ez kevésbé legyen ennyire szar helyzet.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-02-28, 17:21

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

Nem tudok most mit reagálni a szavaira, bármennyire is viccelni akar vele, vagy nem tudom, hogy mi a fene a cél. Csal lebiggyed még jobba na szám és a sírás se marad abba tőle, de hát nem is gondolom én azt, hogy ő pont nekem akarna segíteni, vagy engem akarna megvigasztalni. Majd szépen tovább áll, hiszen tudom én jól róla, hogy milyen. Nem érdeklik az érzések és gondolom kifejezetten hülyét kap, ha meglát valakit sírni, szóval nem fog itt maradni, hogy velem foglalkozzon, ehhez kétség sem férhet. Nekem pedig azt hiszem jobb is, ha most egyedül vagyok, és megpróbálok rájönni, hogy mégis mit csináljak.
- Szóval... unatkozol és bosszúból még piszkálsz is? Ez... ez most nem az a pillanat Patrick, ami erre alkalmas lenne. - szadizhat, ha akar máskor, de most... most határozottan nem vagyok olyan állapotban, hogy ezt elviseljem. Most csak szeretnék mindent elfelejteni, az lenne a jó, ha kiderülne, hogy ez az egész nem is így van és tévedés és... és tudom, hogy erre az ég világon semmi esély sincs, de akkor sem kell, hogy még mellette ő is rátegyen egy lapáttal az egészre. Így is van épp elég bajom. Ha pedig most csak viccelt... hát az a baj, hogy ahogy látja nem vagyok épp olyan állapotban, mint aki érti a viccet. Most nem, most túlságosan ki vagyok bukva hozzá.
- Ez most bonyolultabb ennél... hiába írom fel, ha nem emlékszem rá, hanem újra megtudom, az úgy... - őszintén nem érdekel most a csoki és a fulladás kapcsolata, újra rázkódni kezd a vállam, én pedig próbálom az egészet azzal kezelni, hogy pár szem csokit nyomok a számba, csak aztán fújom ki az orromat. Na persze nem ér semmit az egész, a csoki semmit sem old meg, csak az ember addig is csinál valamit, amíg eszi. Igazából ezt azt hiszem semmi sem oldja meg. Viszont ő még mindig itt van és nem is tudom... tényleg érdekli, hogy mi van velem? Pedig arról volt szó, hogy az érzések mind értelmetlenek, hogy nem érdemes kiakadni semmin igaz? Azt hittem, hogy simán tovább megy és mégis itt van, és... attól még ugynúgy kétlem, hogy tudna tanácsot adni.
- A szüleim... balesetük volt. Anya... meg... ő meghalt és apu nem tér magához... kómában van és nem tudják, hogy mi lesz vele. - bököm ki végül nagy nehezen akadozva, és persze időnként hangosabban felsírva. A kezem még mindig remek, láthatóan tökéletesen ki vagyok borulva, bár talán érthető. Én mondtam neki igaz? Hogy bármikor bármi történhet, hogy meg kell mondani annak, aki fontos neked, hogy fontos, de... én meg mondtam, és ettől még ugyanúgy nem érzem magam jobban. Felpillantok rá, könnyáztatta arccal, vörös szemekkel, és szinte várom, hogy mikor tesz valami epés megjegyzést, valami bántó megnyilvánulást, vagy tudom is én... mintha csak ez lenne tőle az evidens. - Én... nem tudom, hogy mit tegyek. Ha nem írom le, talán hetekig nem tudom meg újra, de ha leírom... minden áldott reggel azzal kelek fel, hogy újra és újra megtudom, mint... friss hírt. - érti már? Érti, hogy mi ebben az egészben a legrosszabb? Mások feldolgozzák a fájdalmukat, idővel enyhül, idővel jobb lesz, de én... nálam semmi sem változik, mert minden nap meg kell tudnom, hogy anya meghalt és talán apa is meg fog. De ha nem írom fel, nem tudok róla, akkor nem megyek be apuhoz a kórházba és talán... ő is meghal, mire újra megtudom, hogy mi történt. Fogalmam sincs, hogy ha valaki kómában van, akkor eljut-e hozzá az, hogy ott vagy vele, de ha igen... és én nem leszek ott sosem... azt meg tudnám magamnak bocsátani?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-02-27, 22:14




Liesel & Pat



- Komoly gondok lehetnek, ha nem kezdesz bele valami hosszú és mélyen szántó magyarázatba arról, hogy miért ne vicceljek az örök és egyetlen szerelemmel. – mondom mosolyogva, ahogy közelebb érek és közben persze ár sikerül kiszúrnom azt, hogy sír, ami nagyon nem tetszik, mert nem szeretem, ha az emberek sírnak az olyan…természetellenes, vagy nem is tudom, én nem sírok, vagyis nagyon ritkán esik meg, hogy sírok, legutoljára talán akkor történt meg mikor az a barom jó erősen képen vágott kicsi koromban, de azóta…azóta nem sírtam soha, és nem is fogok soha, ezt már akkor megfogadtam és tartom is magam hozzá. Liesel nem.
- Két oka van: egyrészt mert nincs jobb dolgom annál, minthogy itt legyek veled és kibontsam a csokidat. A második ok pedig az, hogy mint olvastad, a múltkor te is odajöttél hozzám, szóval a kölcsönkenyér visszajár. – rántom meg a vállamat, bár most azért próbálom valamennyire a dolgokat elviccelni, de lényegében azért jöttem ide, mert sír, látszik rajta, hogy szarul van, nyilván nem fogom csak így itt hagyni, nekem is van szívem, tény, hogy elég ritkán használom de van, és ez itt a lényeg. Liesel-nek ezt nem kell értenie, még csak leírnia sem kell ezt az egészet, ha nem akarja. – Szóval…mégis mi az, ami kiborított téged ennyire? Gondolom komoly dolog lehet, mert amúgy elfelejted holnapra, ha nem írod fel. – ez nem gúny, egyszerű tény megállapítás, gondolom nem egy pasiban csalódott, vagy ha mégis, hát ne sírjon érte, egyetlen pasi sem ér annyit, még én sem, utánam aztán ne bőgjön senki, van önkritikám. – Nincs mit, csak… meg ne fulladj, tudod, nehéz sírás közben enni. – legalábbis nekem az volt régen, de mindegy, kibontottam neki a csokit, állítólag az segít mindenen, legalábbis Lupin professzor ha valami bajod van, akkor folyton csokival kínálgat, gondolom csak nem hülyeség az egész, szóval hátha használ majd most is.
- Öhm… te…amúgy is elfelejted, nem? Szóval akkor mi a baj? Hogyha felírod magadnak, az nem sokkal másabb, mintha emlékeznél rá. Sőt, talán jobb is, mert nem álmodsz vele meg minden. – rántom meg a vállamat, mert hát…nem tudom, erre a kérdésre nehéz választ adni, de neki ez duplán szar, mert alapból fura dolog lehet egy füzetből felolvasni a tegnapot, hát még emlékeztetni magadat, elrontani ezzel újra és újra az egész napod…így nem történik meg a továbblépés, ami viszont elég nagy szívás, szóval…na igen, megtudom őt érteni, valamit ki kéne találni a bajára, mert ez így nem pálya, nagyon nem. – De a kérdésedre válaszolva… nem, nem felejteném el, mert ha csak a jóra emlékeznék, az túl tökéletes lenne, az pedig soha nem jó. – rántom meg a vállamat. Tényleg nem, ha valami túl tökéletes, az… nem valódi, hanem mesterkélt.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-02-26, 18:02

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

Azt hiszem valahol a teljes összeomlás szélén állok. Tudom, hogy ha most itt lenne a bátyám segítene, mellettem állna, de most nem akarom, most nem hiszem, hogy segítene és... ő is eléggé ki van, nem kell, hogy még engem is megpróbáljon összeszedni. Ezt valahogy nekem kellene elrendezni magamban, eldönteni, hogy mit akarok, hogy mi a jó megoldás, bár egyelőre tényleg ott tartok, hogy talán nem kéne ezt leírnom, hogy... semmissé tehetem azzal, ha magamban tartom és úgy teszek, mintha meg se történt volna, csak kialszom és kész, elfelejtem... egy jó időre. Tudom, hogy ez nem megoldás, hogy ettől még nem válik meg nem történtté az egész, attól még ugyanúgy változatlan marad a helyzet, de talán hetekbe telik mire újra megtudom, talán a bátyám tiszteletben tartaná a döntésemet és nem mondaná el azonnal. Menekülés... gyávaság, de most nem hiszem, hogy el tudnám ezt viselni, túlságosan fáj.
A lépteket is kissé későn hallom meg, és lassan nézek csak fel. Komolyan remélem, hogy az illetőt megrettenti az, hogy sírok és simán tovább áll, de nem. Meghallom a hangot, ami persze még nem sokat mond elsőre, csak amikor felnézek, akkor esik le. Igen az arca... láttam még reggel, mielőtt az egészről megtudtuk a hírt. Tudom, hogy ki ő, tudom, hogy neki is volt gondja nem is olyan régen, és nem pont úgy kezelte ezt, mint én most. - Hát... úgy... tűnik. - bólintok egyet, de már arra se szánok most energiát, hogy megtöröljem az arcomat. Semmi értelme sem lenne igaz? Hiszen... nem lesz tőle jobb, nem maradnak abba a könnyek, hiába törölgetném az arcomat, akkor is újra indulnának, csak az orromat fújom ki, mert hát azért még se nézzek már úgy ki, mint valami... na jó nem tudok megfelelő hasonlatot, de akkor se. Azért a megnevezése meglep jócskán, de most még ahhoz sincs erőm, hogy ezzel foglalkozzam.
- Miért érdekel? - hogy mi a bajom, nem mindegy? Gondolom úgy se érdekli igazán és amúgy is... tudom, hogy az ilyesmi szerinte hülyeség. Ő inkább csapkod, mint hogy átérezzen valami hasonlót, ő nem olyan, mint én ezt elég kategorikusan kijelentette tudom. Akkor most miért van itt? Komolyan azt hiszem, hogy tovább is áll, de helyette a csokimat adja oda, még ki is bontja közben. Még mindig remegő kézzel veszem el tőle, hogy legalább beszéd helyett a számba toljak egy adagot belőle. - Kösz! - segít vajon? Nem hiszem, hogy most bármi is segítene, de én is azért hoztam, mert... hátha, bár aztán a fene tudja. Szerintem most semmi se segítene rajtam attól félek, csak... csak a felejtés, csak az, ha ezt az egészet semmissé teszem. A kérdés hallatán azért felpillantok, de a vállrántás is már akkor jön, amikor leült. Ha jól sejtem, akkor most nem igazán számít, hogy én mit mondok, így is úgyis leült.
- Ha megtehetnéd, hogy... elfelejted azt, ami rossz... akkor elfelejtenéd? - tudja, hogy ki vagyok, és azt is, hogy mi a bajom, tehát azt hiszem érti, hogy mit akarok kérdezni. Vajon ez tényleg menekülésnek számít? Szánalmas vagyok attól, ha nem akarom ezt az egészet feldolgozni, vagy elfogadni, hogy megtörtént?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-02-24, 15:13




Liesel & Pat



Amber nem lett jobban. Elmentem hozzá, de nem fakadtam dalra, nem beszéltem a lelkem legmélyén megbúvó érzésekről, már csak azért sem,  mert nincs jól, sajnos elégé leharcolt, nem él olyan életet sem, amilyet érdemel. Stresszel, és a lelkét is kihajítja, hogy a legjobb tanuló legyen, mert…mert nem tudom, megnyugtatja őt ez, vagy akármi, én nem értek a tanuláshoz, életemben nem fogtam még egy óránál többet könyvet a kezemben. Amúgy is, minek, én gyakorlatban szeretek megtanulni mindent, szóval… hagyom a könyveket. De most nem ezért vagyok itt lent, egyszerűen csak rám jött az, hogy éhes vagyok, Amber-től jövök, órákat ültem az ágya mellett, de hazaküldtek, szóval…idejöttem, mert olyan, hogy haza, nem igazán van.
Kicsit meglepődök mikor nem is olyan messziről egy halk puffanást hallok, majd a hang irányába lépdelve meglepődötten tapasztalom, hogy nem csak képzelődtem. Azt hittem, hogy itt ilyenkor már nincs senki, de persze tévedtem, és az is meglep, hogy kit látok. – Nocsak, úgy tűnik, hogy mi… egymásnak vagyunk teremtve, folyton összefutunk. – lépdelek hozzá mosolyogva közelebb, bár… nem is tudom, hogy ő mire emlékszik, felírta-e a múltkorit, vagy sem, mert végül is nem voltam biztos benne, csak leléptem és kész, mert már nem voltam képes tovább hallgatni ezt az öntsd ki a szíved dolgot.
- Mi a baj, szépségem? – nézek rá érdeklődön, mert… elégé látszik, hogy nincsen éppen valami jó passzban, remeg is ráadásul, mint valami nyárfalevél, úgyhogy…  nem igazán tudom hova rakni a dolgot, mert nem éppen ilyennek ismertem őt meg, eddig úgy tűnt, hogy ő valamiféle szikla, de hát ugye nem lehet mindenki mindig kemény, én is kiborultam mikor kiderült, hogy Amber beteg. Még most is elégé ki vagyok miatta borulva, de nem tehetek semmit sem, Amber még csak fel kelni sem tud, állítólag a szervezete teljesen legyengült, műteni kell és… annyi orvosi dolgot mondtak, hogy én már belezavarodtam. – Tessék, a csoki… a csoki állítólag jót tesz. – mondom, ahogy felé nyújtom a csokiját, amit nem olyan régen még a falhoz vágott, csak én… kis is bontottam, hogy ne ezzel kelljen megint a saját idegeit húznia, mert ilyen állapotban ez nem könnyű, ezt aláírom, ismerős érzés ez, ismerős látvány is. – Nem gáz, ha… ? – mutatok a szemközti falra, jelezve, hogy ha nem gond, akkor leülök vele szemben. Persze, ha gond, akkor is  leülnék vele szemben, de azért tartsuk magunkat a formalitásokhoz, mert kitudja, lehet nem is kér belőlem, de kap, ez már csak egy ilyen dolog, kegyetlen az élet, tudom.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-02-23, 22:17

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

Azt hiszem még sem volt a legjobb ötlet, kétlem, hogy végeredményében egy tál süti segíteni fog. Egyébként sem sikerült végül eljutnom a konyháig, pedig az volt a cél. Marad az a csoki, ami még karácsonyról maradt meg, és sikerült ma délután fellelnem valahol a cuccim között. Azt bontogatom most kissé remegő kézzel miután eddig sikerült eljutni. A folyosón vagyok, késő este, talán már kilenc is elmúlt fogalmam sincs. Egyetemista vagyok, nem szólhat rám senki és legalább ilyenkor nem nagyon mászkál idelent senki sem. A diákok többsége a szobájában van, vagy a klubhelyiségükben, nekem pedig jut egy kis nyugalom és bátran bőghetek hangosan a folyosó csendjében és tömhetem magamba a csokit, ami úgy sem használ semmit, de legalább csinálok valamit. Nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, egyszerűen képtelen voltam a szobámban maradni és... még inkább képtelen voltam ezt az egészet most leírni. Tudom, hogy kéne... tudom, hogy muszáj. A fontos dolgok közé, oda kell felvésni, hogy aztán minden egyes reggel újra olvassam, hogy minden egyes reggel ugyanúgy fájjon.
Nem akarok aludni, mert ha nem alszom, akkor nem felejtem el. Azt mondják, hogy az idő segít, hogy begyógyítja a sebeket, de az enyémeket hogyan gyógyítaná be, ha egyszer nem fogok rá emlékezni? Nincs időm feldolgozni, minden áldott reggel ugyanannyira fog fájni, mint ha akkor hallanám csak meg a hírt és ez az egészben a legrosszabb. Fáj... most is fáj és ugyanilyen rossz lesz megtudni a hírt úja és újra... és újra... a végtelenségig?  És persze a hülye papír sem enged. Nem tudom, hogy a fenébe sikerült ezt úgy becsomagolni, hogy nem találok rajta fogást, hogy ki tudjam nyitni. Egyszerűen nem nyílik, vagy a kezem remeg túlságosan, fogalmam sincs, de végül egyszerűen nem bírom tovább és mérgemben végül a szemközti falhoz vágom. Mintha csak semmi sem akarna sikerülni. A naplóm is ott pihen mellettem, de képtelen vagyok rávenni magam, hogy hozzányúljak és elkezdjek írni bele. Egyszerűen... nem megy. Tudom, hogy muszáj lesz, de akkor sem megy. Úgy akarok felkelni reggel, hogy ez az egész nem történt meg. Azt akarom hinni, hogy minden rendben van, hogy nem történt megint valami szörnyűség. Én... én nem akarom ezt! Olyan mint valami rettenetes rémálom és fel akarok egyszerűen csak kelni belőle és kész. Miért nem lehet? Ha nem emlékszem rá, akkor végül is... olyan mintha meg se történt volna, talán még napokig nem is fogom tudni, csak ha a bátyám szóvá teszi, de megkérhetem rá, hogy ne tegye. Nem beszélünk olyan gyakran a szüleinkkel, pár hétbe is talán beletelne mire újra kiderülne számomra, hogy mi történt, és... aztán újra csak hetek telnének el, míg újra megtudnám. Igen, talán... talán ez a jó megoldás. Nem kell leírnom és akkor olyan, mintha meg se történt volna, akkor olyan, mintha nem lenne semmi baj. Semmissé tudom tenni a számomra, hiszen én úgy sem fogok emlékezni rá, és akkor nem fog fájni sem. Ez... ez lesz a legjobb megoldás.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2014-12-18, 14:00


Reginald & Sheska
A rossz hír gyorsan terjed, míg a jót sosem siettetik.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindenki más, ahogy szokták volt mondani. Én se gondoltam volna, hogy egyszer eljutok arra a szintre, hogy családossá váljak, hiszen hát lássuk be az eredeti családom nem alakult éppen a legjobban, a szüleimet cserben hagytam, na nem mintha bármit is tehettem volna értük, de hát... most más a helyzet. A mostani családomat én magam választottam, nem közéjük születtem. Arit én mentettem meg, vagyis hát mi, és fogadtuk be, Rasmust ha mondhatom így szimplán csak megszerettem, van ez így, és nem bánom, hogy így alakult. Szeretem az életemet, és szeretem azt is aki velük együtt lettem. Azt most nem annyira szeretem, hogy itt vagyok a kastélyban, és nem lehetek azzal, akihez a szívem húz, de néha a nagyobb jó érdekében áldozatokat is kell hozni, bár ezt nem hiszem, hogy egy Reginald-féle ember megérthetné. Ő olyan, mint a nyári fűz, úgy hajlik, hogy meg ne törje a szél. Valahol én is ilyen vagyok, de vannak néhányan, akikért vállalnám, hogy keresztbe hasítson a legerősebb szélvihar, ha nekik segíthetek ezzel. Sose hittem volna, hogy egyszer eddig jutok.
- Épp neked meséljek? Csak fájdítanám a szívedet, gondolom azért nem lehet olyan könnyű, hogy nincs senki, akinek tényleg fontos vagy. - halvány mosollyal pillantok rá, talán kissé kíváncsian is, hogy vajon ez mit hoz ki belőle, bár kétlem, hogy akár csak egy apró rezzenésnél többet okoz. Ő nem az a típus, akinek szüksége van valakire, mellettem azért mindig voltak. Tény, hogy könnyen alkalmazkodom az új helyzetekhez, de attól még gyerekként befogadtak, aztán ott volt Connor és Connie, akiket a barátaimnak mondhattam, és most Rasmus. Azért ez igenis számít, ha van aki védi a hátadat és nem csak mindig egyedül kell megoldanod mindent, még ha tisztában is vagy vele, hogy egyébként egyedül is menne.
- Szóval még mindig lebecsülsz másokat, és nem félsz tőle, hogy egyszer ez majd visszaüt? - persze igaza van, sokan nem tudnak magukról semmit, nem tudják hogyan reagálnának éles helyzetekben, mi viszont tudjuk, hogy hogyan, vagyis... én néha nem vagyok benne teljesen biztos, de azért ő szerintem minden éles helyzetben inkább megpattanna, mint hogy komoly következménye legyen. - Tudod Reginald néha... azért el kell dönteni, hogy melyik oldalon is állsz, te vajon tudod? - csak egy halk megjegyzés, szinte nem is kapcsolódik az eddigiekhez, és még csak rá sem pillantok közben, csak amikor az utolsó szó is elhagyta ajkaimat és felkaptam az asztalról egy kisebb tál csokis sütit. Egészen jól néz ki és hogy ki hagyta itt? Nem nagyon izgat, elszemezgetem estére, határozottan jól fog esni. Nem vagyok édesszájú, de... az ízlés is változhat ilyen állapotban igaz?



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2014-12-17, 03:23



Sheska & Reginald

Kénytelen vagyok a másik replikájára halkan felnevetni, talán kicsit bele is rondítva a folyosó nyugalmába. Annyira nem meglepő a válasz, épp ezért szórakoztató. Ahogy morbid módon ugyanezt érzem a tengerre nyíló azkabani lakosztályok tekintetében.... jó magaviseletért biztos lehet kapni egy szürke hordalékot mosó sziklapartra néző cellát.
Miután elült a kis hang, megcsóválom a fejem, a mozdulat pedig marad az örök keresztkérdésre, amiket inkább kíváncsi nagynénik meg az anyám szájából kell sokszor hallanom. Hát Sheskának kicsit más erre mondjuk a válaszom, de az információtartalma se sokkal több:
- Nemnem.... Az én magánéletemet épp annyira nem lehet komolyan venni, mint egy puffskeint Mikulássapkában... szerintem neked inkább lehetne mesélnivalód. - nem, nem fogok jelentőségteljesen hunyorítani felé, csupán rátekintek, érdeklődve félrebillentett állal. Nem mondhatni, hogy a szolgálatom alatt volt érkezésem belefolyni mindenki magánéletébe, de pont a nőről tudom, hogy akármennyire is hasonszőrű, mint én, annyira tán nem tartja kockázatosnak a kötődést, velem ellentétben.
- Egyébként pedig nyugodj meg, lefoglalom magam. Az emberek minden tanulmánynál érdekesebbek, és itt egyrakáson van egy halom, akik még egy csomó mindent nem tudnak magukról se.
Ellenben velem ugyebár. A "ki fia borja" kifejezés itt több ízben megállja a fejét. Egészen jó kihívás, új projekt ez az egész, nem is beszélve arról, hogy egy megbízáson már rajta is vagyok. Abból talán kitelik majd egy Dél-amerikai azték-túra a tavaszi szünetre.
Közben kis mosollyal veszem, hogy velem tart. Nem áll szándékomban sokáig időzni a konyhában sem, ha megtaláljuk az ominózus bejáratot, de a holnapi hosszú nap előtt talán tényleg nem ártana némi alvásra ösztökélő teakeverék.

by RCB
Vissza az elejére Go down
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2014-12-15, 21:12


Reginald & Sheska
A rossz hír gyorsan terjed, míg a jót sosem siettetik.

[You must be registered and logged in to see this image.]
- A meleg és támogató nevelési módszertől nem sokat fejlődnek és amúgy is egyetemistákat tanulok, őket pátyolgassa otthon az anyjuk nem? - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Nem fogom én a kölykök lelki világát figyelni állandóan, eszem ágában sincs és értelme sincs. Az anyjuk dolga ez, én is foglalkozom a sajátjaimmal, de velük nem nagyon kell, mivel elég erősek hozzá. Ari és Die, eleve úgy neveltük fel őket, hogy ne legyenek gyengék, ha egy tanár csúnyán néz rájuk, akkor maximum csúnyán visszanéznek, de nem fognak e miatt kiakadni, és szaladni hozzám, hogy bemószerolják az illetőt, hogy milyen nagyon gonosz volt velük. Ha gondjuk van, akkor simán megoldják egyedül is.
- De legalább van tengerre nyíló kilátás, már... ha van ablak. - mosolyodom el. Na igen Azkaban, Connort meg lehetne kérdezni róla, hogy milyen volt ott nyaralni nyolc hónapig, de hát őszintén szólva ezt eddig még nem nagyon mertem megkockáztatni. Mégis csak ott hagytam. Oké, ő kért meg rá, de jó eséllyel akkor is pont ugyanígy teszek, ha nem tette volna. A saját bőröm a fontosabb, még akkor is, ha az exemről van szó, szinte már a testvéremről. Együtt nőttünk fel ugyan, de ettől még ugyanúgy nem akartam tárgyalást. Talán akkor is ki tudtam volna dumálni magamat, de azért így mégis csak jóval egyszerűbb volt megúszni, és most itt lehetek tanár makulátlan háttérrel.
- No igen magányos farkasként mennyivel könnyebb dolgod van. De... soha nem is akartál családot? Nem bírnád ingázás nélkül? - kíváncsi vagyok, miért ne lennék? Végül is mindenkit jó kiismerni és ez is hozzá tartozik. Ha tudsz róla olyasmiket, amiket más nem, akkor az csak is előnnyel szolgálhat. Talán akar családot, talán csak magának sem vallja be, de ettől még engem ugyanúgy érdekel. Ott van Rasmus, aki kemény és határozott és mégis a család számára az első, ezért tudom, hogy örülni fog annak, ha elmondom neki azt a bizonyos nagy hírt, csak előbb még nekem kell teljes mértékben elfogadnom, hogy ez tényleg nem jelent semmi negatívat.
- Tudod, hogy itt mondhatni a falnak is füle van, szóval... de a volt főnökömnél nem volt rossz a munka, gondolom te is élvezted, ezért is olyan furcsa most ez a nagy röghöz kötés. - közben felállok, jelezve ezzel, hogy mehetünk tőlem a kis sétára, vagy akár konyhába, bár különösebben nem vagyok éhes, félő, hogy ha most ennék pár falatot, az perceken belül távozna is belőle. - Azok alapján, amiket rólad hallottam tényleg meglepő, hogy nem unatkozol itt. - pillantok oldalra, már akkor, mikor halk lépteink törik meg a folyosó csendjét.



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2014-12-13, 14:15



Sheska & Reginald

- Mondd, hogy van nyílt nap az óráidon, nagyon szeretnélek megnézni. Valahogy sejtem, hogy nem a meleg-támogató nevelési módszert részesíted előnyben.
Mint egy jóllakott macskának, leginkább olyanná kell konstans visszaszelídülnie a mosolyomnak. Kedvelem a kihívást, de jelenleg a másikkal olyan ismerős terepen lépdelek, aminek a jelen állapotomban csakis örvendeni tudok. Mint egy otthonos papucs, úgy siklok bele a beszélgetésbe, amiben mind a ketten egy kerítésen túlról szócséplünk, átlátszóan hamis lelkesedéssel. Mint egy közös, ki nem mondott kód. Az, aki kételkedne, hogy voltaképpen brit vér is csörgedezik az ereimben, ezzel erősen megcáfolható volna.
Persze legalább ezer okot fel tudnék sorolni, miért is hasznos egy ex... vagy akár titkon aktív halálfalónak itt, az öregember fészkében tanyáznia. Hát nem rólam mintázták a lojalitás szobrát, de még én is épp rajta vagyok egy minden körülménytől függetlenül is megtérülő projekten, kötve hiszem, hogy Sheska nem tenne hasonlóan. Ugyanannyira élelmesek vagyunk.
Milyen szerencse, hogy meg tudom osztani a figyelmemet, mert a gondolataim mellett még arra is jut időm, hogy a másik apró gesztusait figyelhessem, nameg tarthassam a beszélgetés laza fonalát.
- Nem is beszélve a szörnyű, szürke egyenruhákról... biztos nincs mosoda sem. - tényleg laza fonalat tartok, a humor kockázatával sóhajtok is egyet. Mert valamiféle válasz azért a most következő kérésre kell, hogy szülessen. Szórakozottan visszaveszem a kezembe a bögrém, amiből még mindig hiányolom azt a citromfű-teát, vagy valami hasonlót.
- Nem tervezem túl túlságosan az életem, van egy olyan furcsa szokása velem kapcsolatban, hogy nem szereti, és nem követi, amit kigondolok. Persze biztos, kicsit más lenne a helyzet, ha lakáshitellel, egy-két lurkóval kellene terveket farigcsálnom. - Felsandítok a másikra, miután kifigyeltem a bögrém formáját - vegye ezt ki-ki magára, velem ellentétben.
S ami azt illeti, azért tényleg nem viszem túlzásba a tervezés dolgot, mert minél kevesebbet döntök el én magam, annál kevesebbre jöhet rá a Nagy Testvér. Csak így, globális álnéven, ugyanis minden rezsim alatt változik ez a személy. Elég, ha az aktuális kis érdekességeket, amikre fókuszálok is csak én tudom.. meg talán a köztes megbízóm.
- Egyelőre nagyon jól szórakozom... viszont konyha... - intek hüvelykujjammal az adott irányba, és kérdőn felvont szemöldökkel tekintek a másikra - ...ha nem derogál a társaságom, gyere, sétáljunk egyet, addig te is mesélhetnél egyet s mást... bevallom őszintén nem volt ismerkedős est, amikor bedolgoztam a volt főnöködnél. - Sok volna ez a pimaszba csúszó mosolyommal? Talán. Vállalom.

by RCB
Vissza az elejére Go down
Sheska Thorne
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 32
ϟ Hozzászólások száma : 204

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2014-12-11, 15:53


Reginald & Sheska
A rossz hír gyorsan terjed, míg a jót sosem siettetik.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szócséplés, na igen az efféle szócséplésben profi vagyok. Pont az a lényeg, hogy úgy tudj meg a másikról ezt azt, hogy ő még csak nem is tudja, hogy épp elárul magáról néhány apróságot. Persze az a legnehezebb, amikor az ellenfeled is hasonlóképpen rafinált, mint te magad, és ez pontosan így volt legutóbb Perselusszal és most Reginalddal. A profi köpönyegforgató könnyedén felismeri a hozzáhasonlókat, és pont azért tudja, hogy nehéz őket kiismerni, vagy épp rájönni, mikor mondanak igazat és mikor nem, mert ő maga is épp olyan szinten beszél rébuszokban, mint a másik. Most is ezt tesszük, lágyan kerülgetjük a beszélgetés komoly részét, csak cseppentünk néha egy-egy apró információt a nagy semmiről, mintha valami lenne. Szórakoztató, kicsit még a figyelmemet is elvonja arról, amin eddig járt az eszem és ha innen nézem, akkor ez még jó is. Pont e miatt nem érzem tehernek a társaságát.
- Előítéletet? Oh, dehogy! Semmi ilyesmi nem volt a hangomban, mindketten tudjuk, hogy mennyire lelkesíthet ez az új kihívás, ahogyan engem is. A kis... mogyorók fejét megtölteni tudással valami fantasztikus tud lenni! - oh, naná, hogy enyhén túlzó a lelkesedésem, de nincs gond ezzel. Számomra pont azért jó itt lenni, mert kicsit felmérhetem a terepet, információkat juttathatok ki, amik fontosak lehetnek, felmérhetem a diákokat, hogy ki hogyan gondolkodik a halálfalókról és nem mellesleg itt lehetek a gyerekeim közelében. Die okos, ő soha sem követ el hibákat, de Ari... rá azért oda kell figyelni. Túlságosan makacs és hirtelen természet, pont, mint az apja. Hiába nem vér szerinti, mégis csak erősen rá ütött, és túl nagy hibákat követhet el, ha nem tudja magát visszafogni.
- Én is maximum csak tippelgetek, de nem hiszem, hogy kellemes lehet ott tölteni bárkinek is az idejét. Mégis csak... nagyon fénytelen egy hely lehet és hűvös is. - na persze nem ez a legnagyobb gond egy ilyen helyben, a víz, meg a sok kő... inkább a dementorok és persze a tény, hogy rab vagy. Nem szívesen próbálnám ki, pont ezért jó, hogy itt vagyunk inkább a kastélyban. - No és hogy tervezed, meddig maradsz tanárként? Amíg látod benne a kihívást? - naná, valami hasonló, vagy amíg érdekében áll. Tudom én, hogy erre sem kapok majd érdemi választ, már miért is adna, én sem fogok fordítva neki... ezzel is tisztában van, bár a jelenlegi helyzet alapján jó eséllyel... nem maradok túlságosan sokáig.



S • T • R • E • N • G • H • T
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
P • O • W • E • R

A • N • D



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó

Vissza az elejére Go down

Konyhafolyosó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-