Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Konyhafolyosó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1244

TémanyitásTárgy: Konyhafolyosó 2014-09-29, 09:39

First topic message reminder :


Konyhafolyosó

A folyosó - mely a Hugrabug klubhelyiségéhez is vezet - tágas, fáklyákkal van megvilágítva; a falakon főként ételeket ábrázoló festmények láthatók.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Merlin C. Price
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-06-02, 16:17


Jules & Merlin
"A patak igazodik lehetőségeihez, és úgy keres utat magának - nekünk is tudomásul kell vennünk mindazt, ami sorsunkban változhatatlan."

[You must be registered and logged in to see this image.]

Épp a konyhából jövök, megkértem a manókat, hogy csináljanak nekem néhány szendvicset, mert később szeretnék kimenni az udvarra, hogy ott tanulhassak. Végre kijött a jó idő, így ezt is megtehetem. Nem azt mondom, jó dolog a toronyban lenni, megvan a maga hangulata, de egy kicsit bezártság érzetét kelti bennem, ha túl sok ideig ott tartózkodom. Meg, a pszichológusom szerint is jót tesz a változatosság. Azt mondta, hogy több mindent kellene kipróbálnom. Persze, lehet nem arra gondolt, hogy a torony helyett az udvaron tanuljak, de első lépésnek azt hiszem ez is megteszi. Már az is nagy szám, hogy magamtól képes vagyok megtenni az első lépést. Azt hiszem tényleg jót tesz nekem, hogy hetente egyszer eljárok Liljához beszélgetni. Azóta egy kicsit fejlődtek is a szociális készségeim. Könnyebben kezdeményezek a háztársaim felé, most már el tudok velük beszélgetni. Lassacskán azt hiszem sikerül leküzdenem majd az emberektől való félelmemet. Lassan, mert, ahogy felpillantok az uzsonnámról a gyorsan kopogó cipőtalpak irányába, földbe gyökerezik a lábam. Megijedek és csak kisebb fázis késéssel sikerül valamennyire félrelépnem a lány elől, de még így is bőven elérjük egymás vállát. Ez pedig elég ahhoz, hogy mind a ketten elessünk, őt valószínűleg a lendülete viszi, engem meg viszonylag egyszerű kibillenteni az egyensúlyomból, mivel teljesen lefagytam.
- Sajnálom, nem figyeltem eléggé... - kezdek el bocsánatot kérni, de éppen csak felkapom a szendvicsemet, amikor felrángat. Még befejezni sem tudom a mondandómat, bennem akad a szó, őszintén szólva megijedtem. Dühösnek tűnik, és ahogy erőnek erejével berántott ide, rémületemben bennem akadt a szó is, így nem kell félnie, hogy akár csak megnyikkanok vagy ellenkezek... Nem, én nem az a típus vagyok, de ahogy még több rohanó léptet hallok, érzem a késztetést, hogy én is csak elrohanjak. Bár, nem hiszem, hogy ezt a lány értékelné, így csak ökölbe szorított kézzel várok, hogy elhalkuljon, majd teljesen megszűnjön a rohanó léptek zaja. Kimozdulni nem igazán merek a rejtekhelyről, nem akarok semmilyen bajba belekeveredni, így csak felemelem a kezemet, hogy óvatosan elhúzzam a lány kezét.
- Elmentek? - óvatosan, halkan kérdem, szinte suttogva. Lehet, hogy nem én vagyok bajban, de azt hiszem pont annyira élem bele magam a helyzetbe, mintha a helyében lennék. - Elnézést, de megkérdezhetem, hogy mi történt? - Továbbra is óvatos vagyok és halk, de ez már a megszokott viselkedésem az idegenek felé, miközben kicsit odébb húzódok tőle. Bár, nevezhetjük haladásnak, hogy a megszokott félénkségem mellé most némi kíváncsiság is társul. Nem mintha ténylegesen bele akarnék keveredni, de ha már így hozta a helyzet, érdekel, hogy mi történt, csak, hogy később is tudjam majd kezelni a helyzetet, ha netalán megint belefolynék. Nevezzük óvatosságnak a kíváncsiságom okát.

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 430 ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]






Confucius say "Karma's a bitch"

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jules Kaori Alpert
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-06-01, 18:55


Merlin & Jules
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Jól van tudom, nem kellett volna újat húznom egy tagba szakadt Mardekárossal. Nem volt a legjobb ötlet, de most már késő bánat, ezt a helyzetet kell kezelni és ezt kell megoldni. Az egész pedig tényleg csak szimpla szórakozásnak indult, tényleg azt hittem, hogy mivel első ránézésre a srác meglehetősen helyes volt hát van értelme kicsit szórakozni vele. A mai nap tanulsága: Mindig nézd meg, hogy mi van a talárján! Na nem az aznapi ebédmaradékra gondolok, hanem a házcímerre. Mardekárosokkal kezdeni nem a legokosabb ötlet, főleg akkor, ha az illető még nagyobb is nálad... sokkal és olyan könnyen eldurranó agya van, ami azért veszélyes lehet, ha felhúzod, nekem pedig sikerül. Igazság szerint csak simán lenyúltam előle egy szelet tortát. Egy utolsó szelet tortát az étkezőben, és gondoltam, hogy bevetem mellé az amúgy kedves bájomat, aztán nem lesz gond, talán a torta mellé még a pasit is megpuhítom. Na persze... frászt! Első lendületből úgy elkapta a karomat, hogy csak pislogtam, de annyira már ismernek azok, akikkel jóban vagyok, hogy ennyi még nem riaszt meg, sőt. Szóval a második mozdulatommal megfogtam a tortát és lazán beleharaptam, csak aztán kentem tenyérrel az egészet a képébe, mert úgy vélem kissé túlzásba vitte a szorítás erősségét. Persze nem lett túl jó kedve a dologtól, ellenben elengedte a karomat, én pedig futásnak eredhettem. Valahol azt hiszem arra számítottam, ha már tortás az egész arca, akkor nem iramodik utánam... hát sikerült ebben is tévedni. A srác lehet minimum kilencediket, de a méretei alapján simán eladható idősebbnek is, netán valami egyetemet később kezdett húszon éves. Vagy két méter magas, amúgy tényleg helyes, csak csöppet agresszív, meg aztán két másik kissé nyápicabb alak is van már vele, gondolom a haverjai. Persze mehettem volna a torony felé is, de gondoltam, hogy ők is erre számítanak, ezért iramodtam lefelé. Rossz ötlet... egyelőre legalábbis tuti, mert még mindig hallom a döngő lépteket a hátam mögött, hiába szedem a lábaimat.
A nagy lendület viszont nem mindig kifizetődő, főleg akkor, ha időnként még hátra is nézel, mert hogy a környezetemre nem igen sikerül odafigyelni és a meglévő lendületemmel úgy istenesen sikerül letarolni azt, aki épp a folyosón előttem halad, vagy felém közeledik, bár utóbbi esetben minden bizonnyal észrevett volna, ha csak nem olvas, vagy fagy le. Mindenesetre arra eszmélek fel, hogy valakire felkenődöm, vagy rosszabb esetben rántom magammal a földre, de hogy én a földre kerülök annyi biztos. Túl nagy volt a lendület ahhoz, hogy ezt csak úgy esés nélkül meg lehessen úszni.
- Basszus! - elmormolt káromkodás. Tuti, hogy minimum lehorzsoltam a térdemet és a harisnyának is annyi. Utóbbit nem sajnálom annyira, azért remélem, hogy az egyik kedvenc szoknyám nem repedt el a hirtelen eseményeknek hála, túlságosan szeretem. Annyi lélekjelenlétem viszont van, hogy szinte azonnal felpattanok a földről és szegény srácot se nézem meg, akit letaroltam, inkább ha magától nem áll fel, vagy talpon maradt, akkor rántom a grabancánál fogva magammal. Hátha eléggé meg van döbbenve ahhoz, hogy sikerüljön a művelet. Az egyik oldalsó, sötét kiszögellésbe rántom be, ahová nem jut el a kinti fáklyák fénye. Úgy istenesen a falnak szorítom, amennyiben sikerült maga a berántás művelete egyáltalán, a jobb mutatóujjamat pedig a szám elé helyezve próbálom neki jelezni, hogy ne adjon ki semmiféle hangot. Azért biztos, ami biztos, ha tényleg sikerül magammal rántani, akkor a száját is betapasztom a kezemmel, csak hogy lehetőleg még egy nyekkenést se hallasson. Aztán már csak reménykedem, hogy a döngő léptek elhaladnak mellettünk.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Fogócska[You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-06-01, 18:53

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jules Kaori Alpert
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-12-31, 10:25


Lyle & Jules
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom-tudom néha gondolkodhatnék kicsit előre is, de valahogy ez ritkán jön össze. Nem csoda, ha folyton bajba keveredem. Egyébként is alig sikerült kialudni magamat éjszaka, ilyenkor még nehezebb eset vagyok és még könnyebben húzom ki a gyufát másoknál, de nem meglepő, tényleg nem sokat aludtam. Olyan érzésem van, mintha az egész éjszakát végigálmodtam volna, vagy csak egy álom ismétlődött, nem igazán tudom, de úgy istenesen kivert a víz, amikor álmomban éjszaka a sötét folyosón találkoztam össze Pitonnal, aki csipkés [color=gold]kombinét[color] viselt. Nem mindennapi az ilyen, nem csoda, hogy utána totál képtelen voltam újra normálisan elaludni. Ennél csak lett volna a rosszabb, ha ma tényleg órára is kell mennem mondjuk pont hozzá, de szerencsére erről nincs szó, amúgy is egyetemista vagyok, a bájitaltan már nem olyasmi, amihez közöm van, főleg hogy régen is állati pocsékul ment.
A nagy menekülésben szerencsére legalább a srácot nem tarolom le, de így is jó nagyot sikerül esni. A harisnyámra keresztet vethetek és tuti, hogy lesz ebből sérülés is. Majdnem akkorát sikerül zupálni, mint ha egy folyosón hagyott kecskesajtra léptek volna rá, vagy mondjuk banánhéjra, pedig most aztán nem volt semmi csúszós se a környéken, csak a fene nagy lendületem. A kezét azért elfogadom, de azzal együtt már rántom is tovább, hogy a kis kiszögellésbe bújjunk el. A srácok még mindig keresnek és ha nem leszünk eléggé csendben, akkor tuti, hogy megtalálnak és annyira azért vagyok rendes, hogy nem akarok mást is magammal rántani a bajba, bár már részben úgy fest, hogy sikerült. De legalább látványosan nem ellenkezik és nem mocorog, vagy próbál hangot kiadni. Azért ez előny, gyorsan kapcsol a kölyök, hálás vagyok érte, ezt a még mindig aggodalmas, de azért kedves mosolyomból is láthatja.
Lassacskán ennek köszönhető, hogy engedek a száját ért szorításon. Nem volt azért olyan erős, mint ha satuba fogtam volna, nem akartam fájdalmat se okozni, viszont ennyi kellett, hogy ne buktasson le engem... minket. Végül is, ha megtalálják velem, akkor tuti, hogy ő is bajba kerülne, talán ezzel már tisztában van. Amikor kinyitja a száját nekem elkerekedik a szemem és automatikusan megrázom a fejemet, de végül csak nem ad ki hangot, hál' istennek, mert az aztán most marha nagy bajba sodort volna. Hallok a léptelek a folyosón, és még nem tudom eldönteni, hogy távolodnak, vagy közelednek, ezért nm is kockáztatok most meg választ, csak a vállamat rántom meg és várok. Perceknek tűnő másodpercek futnak el mellettünk, amíg már úgy hallom,hogy nincs kintről zaj. Óvatosan ellépek mellőle, hogy kilessek a folyosóra. Első ránézésre nem látok senkit sem... nagyon remélem, hogy nem bújtak el, de Mardekárosok, nem okosak... tovább futottak igaz?
- Jól van, azt hiszem tiszta a levegő. - azért ettől függetlenül még mindig suttogok és óvatosan lépkedve közelítem meg a rendesen kivilágított folyosót. Csak szépen fokozatosan, hogy ha kell akkor bármikor vissza lehessen vetődni fedezékbe. Egyelőre viszont nem tapasztalok mozgást, úgyhogy visszapillantok a srácra egy bocsánatkérő mosollyal. - Bocs... ezek a Mardekárosok marhára be tudnak gőzölni. Jól vagy? - a vége felé már nem rá nézek, hanem a lábamat vizsgálom meg kissé felszisszenve. Igen jól éreztem a harisnya kiszakadt és a lábamon is van egy klassz kis horzsolás, enyhén vérzik is. Ha nem kéne kivágnom a harisnyát a szakadás miatt, hát a vér lenne az, amit úgy se tudok kimosni belőle. Jó persze varázslattal sok minden megoldható, de amúgy is untam már ezt a darabot, majd szerzek be egy másikat helyette.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Fogócska[You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-12-28, 14:37

Bizonygatom magamnak, hogy nekem volt igazam.
A könyvtáros asszony kioktató hangneme még agyam hátsó zugában folyamatosan zakatol, pedig már legalább két óra eltelt az incidens óta. Bizonyos lezárt részlegekhez nincsen a diákoknak hozzáférése – ezt mindenki tudja. De az is benne van a szabályzatban – holnap ki fogom neki keresni –, hogy engedéllyel lehetséges, hogy ezeket mégis elolvassuk, és kölcsönzési időn belül olvassuk őket. És arról nincsen szó, hogy ez esetben nem lehet velük elhagyni a könyvtár területét. Amikor Étienne-nek elmeséltem az esetet, szinte gúnyos hangnemben nevetett ki, de szemei elárulták, hogy nem rajtam, hanem sokkal inkább a helyzet elképesztő abszurditásán nevet. Láttam a fényes csillogást rajtuk.
Apró mosollyal a szám sarkában rágódom még mindig ezen, ahogyan a konyha felé haladok. A vacsorát ezen okokból sikerült lekésnem, és bár máskor nem okozna problémát, hogy egy étkezést kihagyjak – hiszen amúgy sem eszek túl sokat –, most azonban a sok idegeskedés hatására gyomrom türelmetlenül jelezte, hogy valamiféle táplálékra van szüksége. Nyolc év alatt nem sokszor jártam még erre, de egy gyors eligazítás után szinte egyből a megfelelő folyosóra találtam. Lépteimmel lassan haladtam, nem azért, mert annyira figyeltem a környezetre – a konyhába vezető út kevésbé volt elegáns Roxfort többi részéhez képest –, hanem sokkal inkább az okból, hogy gondolataim még mindig a könyv és könyvtáros körül forogtak.
Túlságosan felkavartak az érzéseim, és ez szokatlan volt számomra. Mindig szerettem úgy gondolni, hogy állandó, és nyugodt vagyok, egy csendes sziget Roxfort kavargó forgatagában, most azonban rajtam is intenzíven haladtak át az érzelmek, az olvasottak olyanok voltak, amelyeket az iskola falain belül talán még a tanárok mindegyike se volt teljesen tisztában. Halkan sóhajtottam, és a kihalt folyosón – mint aki magával beszélget, és tényleg – megráztam kissé a fejemet.
Valamikor ekkor történt az is, hogy belém szaladtak. Bár a lány szemből jött, perifériámon mégis csak akkor jelent már meg, amikor késő volt. Utána kaptam, de az ütközés hatására én is csak alig maradtam talpon, őt pedig végképp nem sikerült megtartanom. Bár nem igazán értem, hogy mi történik, szinte egyből hajolok le hozzá, hogy felsegítsem – de ezzel is megelőz, és a következő pillanatban már a falnak nyom, és ujjaival tapasztja le a számat.
Felvont szemöldökkel – de csendben, hiszen annyit azért viselkedéséből leszűrök, hogy valaki elől bujkál – nézem őt, szinte óráknak tűnnek a percek, ahogy a falhoz préselődünk. Nem tudom, kik elől rohant, de aztán a minket felölelő csendben meghallom, hogy legalább két ember léptei közelednek felénk. Nem mennek el mellettünk, hanem valahol a kiszögellés előtt állnak meg, és tanakodni kezdenek.
Hirtelen gondolatok futnak végig a fejemen, ezt a szituációt valahogyan fel kell oldani. A lány szemébe pillantok, egyértelmű, hogy nem akar eléjük kerülni, és mivel én sem tudom, hogy pontosan kiket bosszantott fel, magamtól én sem szívesen állnék eléjük. Végül a legkevesebb szükséges mozdulattal elhúzom ujjait a szám elől, és egy hang kiadása nélkül „suttogok” felé.
- Mit csináljunk?
Milyen jó lenne most egy láthatatlanná tévő köpeny!
Vissza az elejére Go down
Jules Kaori Alpert
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-11-01, 11:49


Lyle & Jules
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Jól van tudom, nem kellett volna újat húznom egy tagba szakadt Mardekárossal. Nem volt a legjobb ötlet, de most már késő bánat, ezt a helyzetet kell kezelni és ezt kell megoldni. Az egész pedig tényleg csak szimpla szórakozásnak indult, tényleg azt hittem, hogy mivel első ránézésre a srác meglehetősen helyes volt hát van értelme kicsit szórakozni vele. A mai nap tanulsága: Mindig nézd meg, hogy mi van a talárján! Na nem az aznapi ebédmaradékra gondolok, hanem a házcímerre. Mardekárosokkal kezdeni nem a legokosabb ötlet, főleg akkor, ha az illető még nagyobb is nálad... sokkal és olyan könnyen eldurranó agya van, ami azért veszélyes lehet, ha felhúzod, nekem pedig sikerül. Igazság szerint csak simán lenyúltam előle egy szelet tortát. Egy utolsó szelet tortát az étkezőben, és gondoltam, hogy bevetem mellé az amúgy kedves bájomat, aztán nem lesz gond, talán a torta mellé még a pasit is megpuhítom. Na persze... frászt! Első lendületből úgy elkapta a karomat, hogy csak pislogtam, de annyira már ismernek azok, akikkel jóban vagyok, hogy ennyi még nem riaszt meg, sőt. Szóval a második mozdulatommal megfogtam a tortát és lazán beleharaptam, csak aztán kentem tenyérrel az egészet a képébe, mert úgy vélem kissé túlzásba vitte a szorítás erősségét. Persze nem lett túl jó kedve a dologtól, ellenben elengedte a karomat, én pedig futásnak eredhettem. Valahol azt hiszem arra számítottam, ha már tortás az egész arca, akkor nem iramodik utánam... hát sikerült ebben is tévedni. A srác lehet minimum kilencediket, de a méretei alapján simán eladható idősebbnek is, netán valami egyetemet később kezdett húszon éves. Vagy két méter magas, amúgy tényleg helyes, csak csöppet agresszív, meg aztán két másik kissé nyápicabb alak is van már vele, gondolom a haverjai. Persze mehettem volna a torony felé is, de gondoltam, hogy ők is erre számítanak, ezért iramodtam lefelé. Rossz ötlet... egyelőre legalábbis tuti, mert még mindig hallom a döngő lépteket a hátam mögött, hiába szedem a lábaimat.
A nagy lendület viszont nem mindig kifizetődő, főleg akkor, ha időnként még hátra is nézel, mert hogy a környezetemre nem igen sikerül odafigyelni és a meglévő lendületemmel úgy istenesen sikerül letarolni azt, aki épp a folyosón előttem halad, vagy felém közeledik, bár utóbbi esetben minden bizonnyal észrevett volna, ha csak nem olvas, vagy fagy le. Mindenesetre arra eszmélek fel, hogy valakire felkenődöm, vagy rosszabb esetben rántom magammal a földre, de hogy én a földre kerülök annyi biztos. Túl nagy volt a lendület ahhoz, hogy ezt csak úgy esés nélkül meg lehessen úszni.
- Basszus! - elmormolt káromkodás. Tuti, hogy minimum lehorzsoltam a térdemet és a harisnyának is annyi. Utóbbit nem sajnálom annyira, azért remélem, hogy az egyik kedvenc szoknyám nem repedt el a hirtelen eseményeknek hála, túlságosan szeretem. Annyi lélekjelenlétem viszont van, hogy szinte azonnal felpattanok a földről és szegény srácot se nézem meg, akit letaroltam, inkább ha magától nem áll fel, vagy talpon maradt, akkor rántom a grabancánál fogva magammal. Hátha eléggé meg van döbbenve ahhoz, hogy sikerüljön a művelet. Az egyik oldalsó, sötét kiszögellésbe rántom be, ahová nem jut el a kinti fáklyák fénye. Úgy istenesen a falnak szorítom, amennyiben sikerült maga a berántás művelete egyáltalán, a jobb mutatóujjamat pedig a szám elé helyezve próbálom neki jelezni, hogy ne adjon ki semmiféle hangot. Azért biztos, ami biztos, ha tényleg sikerül magammal rántani, akkor a száját is betapasztom a kezemmel, csak hogy lehetőleg még egy nyekkenést se hallasson. Aztán már csak reménykedem, hogy a döngő léptek elhaladnak mellettünk.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Fogócska[You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-08-29, 22:32

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-07-03, 15:44

[You must be registered and logged in to see this link.]


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-30, 17:08


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
 - Azt mondom, hogy lehetséges. Ha üldözte valaki, akkor bőven el tudom képzelni, hogy utána jönnek, elvarrni a szálakat. Óvatosnak kell lennünk... ha eddig nem voltunk eléggé paranoiások... – Sötéten nézelődök körbe, most kaptam meg a megbizatást jövőbeni énemtől, ami azt feltételezné, hogy még élni fogok nagyjából pár évig. De mi van akkor, ha már most halálos veszélyben vagyunk, és az időutazás új jövőt indított el, amelyben itt és most meghalunk. Ahogyan a lány riadt tekintetéből látom, ő is valami hasonlóra gondol. Valahogy ki kell kecmeregnünk ebből az egész... katyvaszból, és ahogyan végigmér, mintha előre sajnálna. Nem tudom, hogy meg tudjuk e változtatni a sorsomat, jelenleg a mai napra kell koncentrálnunk. Itt van ez a védtelen, és rémültnek tűnő lány, akiért már felelősséggel tartozom. Ő keresett meg annak idején a látomásával, mely szerint a birtok veszélyben van. Azzal, hogy hittem neki, és engedtem, hogy bizonyítson, felelősséget vállaltam érte. Most már a védencem, nem hagyhatom, hogy baja essen. Ehhez nincsen kapcsolata annak, hogy esetlegesen romantikus szálat jósol a jövő. Rám az nem is jellemző, el nem tudom képzelni.
- Elég valóságosnak tűnt. Megvédelek, bármi legyen is. Az iskola diákja vagy, erre tettem ígéretet, semmi más nem számít. – Mondanám hogy csak a munkámat végzem, de az egészbe jól belerondít a durva tény, hogy a jövőbeni Jonas szerelemtől csillogó hangon mondta, amit mondott. Oké, helyes a lány, de fiatal, neki még egy életerős macsóra lenne szüksége, nem egy hozzám hasonló öregúrra, aki már remeteéletet él, és elszállt felette a múlt. Bele sem gondoltam eddig ilyesmibe, vajon mi taszított egymás karjaiba? Attól félek hogy az időutazók, akik jöttek a másik nyomában sokkal komolyabb mágikus tudással rendelkeznek, mint mi... Vajon mennyi esélyünk lehet? Szólni pedig nem szabad még Dumbledore-nak sem. Hiszen ha valahogy elterjed, hogy az idő szövedékében rés szakadt, az beláthatatlan következményekhez vezethet...
- Most nem látok más utat. Nincsen semmiféle kiindulási alapunk, muszáj valamit kitalálni. Még lépéselőnyben sem vagyunk. – hümmögöm bizonytalanul, rám is pocsékul hat, hogy láttam magamat meghalni, és most a segédem segítségét kell kérnem, akiből ha úgy alakulnak a jövő szálai a feleségem lesz. Ez azért nem kicsit furcsa, ugye ez belátható. Amire most gondolok, annak nem fog örülni, ám annyit értek a jósmágiához, hogy drasztikusnak kell olykor lenni.
- Hozzám. Halálközeli állapotban a Látók többnyire meg tudnak világosodni. Víz alatt akarsz megfulladni, vagy én fojtsalak meg? – Kérdezem oldalra pillanatra, sötét tekintetem komorságról árulkodik, mintsem viccnek tűnik a felvezetésem. Ellenben az, hogy ilyen őszintén mondom, magában hordozza az ígéretet is, hogy utána visszahozzuk a halál kapujából. Persze ha jobb ötlete van, hát kezdjen el dalolni, ellenkező esetben kifutunk az időből.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-22, 15:57


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Próbálok én egyszerre mindent felfogni és feldolgozni, de egyáltalán nem könnyű. Túl sok az információ és túl sok belőle olyan, amit nem lehet rövid idő alatt megérteni sem, nem hogy jól kezelni. Neki sem lehet könnyű, főleg hogy ő az, aki meghalt... mármint az ő jövőbeli énje, de én se tudom ezt most a megfelelő módon sajnos kezelni. Próbálkozom, de az azért elég durva, hogy az idősebb mását kellene épp eltemetni, aki azt se tudjuk, hogy miért jött vissza, csak részinformációkat mondott arról, hogy veszélyben vagyok, de nem tudjuk, hogy kitől és mitől... vagy épp hogy mikor.
- Gondolod, hogy lehetséges? Mások is lehetnek, akik... - jó azért itt már körbekapkodom kicsit a tekintetemet, de nem látok közel s távol senkit sem. A kezembe kerül újra a pálca is, hiszen ez mégis csak fontos tényező, az ember kicsit nyugodtabb így, főleg akkor, ha épp arról van szó, hogy veszély leselkedik rá és nem tudja, hogy miféle és hogy mikor fog érkezni, na meg, hogy egyáltalán honnan. Csak csendben figyelem, amíg ő elrendezi ezt az... egészet, én pedig igyekszem addig a környékre figyelni, ha mégis valaki betoppanna, akkor gyorsan reagáljak, nála most csak az ásó van és ha jól sejtem akkor az is rendesen kikezdi a kezét majd. Én még nem végeztem sosem erőteljes fizikai munkát, de ha az ember nincs hozzászokva, akkor egy érdes fa nyél nem épp jó hatással tud lenni a kezére.
- A jövő változik... talán, szóval ez még nem biztos. Az sem biztos, hogy meghalsz. Talán ez figyelmeztetés és akkor változtathatunk rajta. - az idő bonyolult én is tudom, főleg a jövő, az még bonyolultabb. Sosem tudhatod, hogy képes vagy-e rajta bármennyit is változtatni. Sokan azt mondják, hogy a jövő meg van szabva és nem befolyásolhatod, és persze ott vannak azok a kellemetlen is csavarok, miszerint ha most mi óvatosabbak leszünk, vagy megpróbáljuk őt megmenteni, akkor nem jönne vissza, hogy figyelmeztessen, de erre most nem akarok gondolni. Ez azt jelentené, hogy mindenképpen meg kell halni, de... talán elég lenne csak sérülnie, ha meg tudnánk óvni, akkor visszamehet a jövőbe sértetlenül. Az a legszebb, hogy még csak azt sem tudjuk, hogy mindez mikor következik be. Alig tudunk valamit.
- De mindig csak spontán és... néha azt is nehéz kitalálni, hogy mi igaz és mi nem. - meglepetten szökik fel a szemöldököm, amikor tovább folytatja a mondatot. Kierőszakolni egy látomást? Nem tudom, hogy olyasmit hogyan lehet, de ha már így felvetette, akkor minden bizonnyal van rá ötlet. Miért tartok tőle, hogy nem biztos, hogy nekem tetszeni is fog? - Mégis hogyan? - sorolok be mellé közben, és kíváncsian pillantva próbálom a mögöttünk távolodó sírt szépen elfelejteni. Legalább amíg másra koncentrálok addig nem ezen jár az eszem, végül is nem rossz taktika.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, s jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-19, 15:46


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Egyértelműsítenem kell a tényt, hogy nem szabad figyelnie másokra. Egy Látónak sosem lesz könnyű élete, nem fognak hinni neki, másfelől elbírni a terhet, amellyel a jövő veti gúzsba. Komoly fegyver van a kezében, amely kétélű, visszacsaphat rá is, ha nem tud felnőni a feladathoz, helyén kezelni a tényt, sokak életére lehet hatással. A legtöbb, amit tehetek, hogy mögötte állok, és a helyes útra terelem. Ám mi a helyes? Amit én gondolnék? Csak mert a felügyeletem alatt alig sérültek eddig diákok, még nem mondanám, hogy jó ember vagyok. Csak egy lecsúszott senki, aki még arra jó, hogy figyelje a birtokot. Akkor lennék valaki, ha a saját erőmből tudnám egyszer megmenteni a srácokat. Ez viszont mintha azt sejtetné, hogy várok az alkalomra. Talán így van, de megelégszem helyette a békével, nem mások szenvedése árán kívánok ismert lenni. Hős meg pláne nem. Mégis annak kell majd lennem, ha rá akarok jönni, mitől kéne megmentenem Kylie-t. Hiszen az ki sem derült, hogy a Látó kislány milyen veszélynek lesz kitéve, és mire rájövünk, lehet, hogy késő. Évek fognak eltelni, s addig tudatlanul retteghetünk, hogy mi vár majd ránk? Nem tudom hogyan fogok kezelni egy ilyen sorsot...
- Ne hidd, hogy abban a fél órával túl sokat fel tudtam dolgozni. Egy dolgon tűnődöm csak. Ha képes volt az időutazásra, akik megölték végül, és téged is bántani akarnak, talán szintén jöttek, és itt vannak a közelben. Sietnünk kéne... – Nem zavartatom magam most az ajakbiggyestésén, amely kétségkívül szexi, legalábbis az időskori énem olyan csillogó szemmel ment el, amikor rá gondolt, hogy nem is értem, csak vállat vonok erre, valahogy nekem nem való az ilyesmi.
Gyorsan befektetem a testet a gödör mélyére, és sietős képpel lapátolom rá a földet, nincsen időnk jelenleg gyászolni, vagy éppen eltűnődni a helyzet sötéten komor iróniáján. Most nem is hívnám fel magamra varázslattal a figyelmet, ezért hatékonyan a fizikumomra helyezem a hangsúlyt. Miután az illető arca eltűnt, már egyszerűbb dolgom van. A tenyerem és az ujjaim felhólyagosodnak a nem várt megerőltetéstől, most ez a legkevesebb problémám.
- Ezeket a kérdéseket én is feltettem magamnak. Jah, nagyon úgy tűnik, hogy a jövőben én leszek a férjed. Romantikusabb lánykérésre számítottál, igaz? – Csóválom a fejemet, ez még számomra is extrém módon sokkoló, én mint férj, el sem tudom magamat így képzelni. A lánytól igaz csak pár évvel vagyok idősebb, ám azok az évek komoly nyomot hagytak, nem tudnék csak úgy valakit szeretni egy életen át. Minek kellett történnie, hogy így egymás mellé sodródtunk? Talán pont azért szeretünk majd egymásba, mert mindenképpen visszatérek a múltba, hogy figyelmeztessem fiatalkori önmagamat, így a másikra leszünk utalva? Ördögi kör, hiszen ha nem megyek vissza figyelmeztetni magamat, talán nem is indítunk el olyan eseményeket, amelyek a végzetünkhöz vezetnek?
- Te látsz bele a jövőbe Kylie, nem én. Annyit megtehetünk, hogy kierőszakolunk egy látomást. Na gyere, lépjünk innen. – Fogom meg a karját, és indulok el vele a saját lakrészem felé, eszembe jutott valami, hátha kaphatunk bepillantást a jövőbe.






.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-13, 20:32


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Igen, azt hiszem teljesen jogos, hogy ez neki se könnyű, csak most így az első sokkban nem igazán tudok erre gondolni. Azt hiszem érthető. Bőven elég nekem feldolgozni azt, amilyen rémes álmaim vannak időnként. Azt, hogy az iskolában a legtöbben furának és őrültnek tartanak, és hogy e mellé még bejön, hogy látok egy hullát, ami a tetejében úgy néz ki, mint Jonas idősebb kiadása... na az már azért határozottan olyasmi, amit nem tudok csak egy vállrántással elintézni. Láttam már dolgokat álmomban, rossz dolgokat, nagyon rosszakat, de ez most mindent visz. Nem is értem az egészet, és próbálok első körben arra gondolni, hogy talán valaki felvette az alakját, de akkor nem értem, hogy miért idősebb. A százfűléfőzet teljesen lemásolja az embert, nem számít, hogy előre milyen korú, vagy kinézetű volt, akkor ez nem ez lesz, de akkor mégis hogy a fenében lehet itt valaki, aki szakasztott úgy néz ki, mint ő, csak vagy tíz évvel idősebb, ha nem többel?
- Tudom, de az... az fél órával több. - egy pillanatra még a szám is lebiggyed. Oké igaza van, neki sem volt ideje rá, de ő mégis csak képzett auror, mégis csak jobban ért ehhez az egészhez. Én még diák vagyok és fiatalabb is nála. Nem voltam éles bevetésen, nem voltam... semmi olyasmin, amin akár csak gyakorolhattam volna azt, hogy jobban bírjam a gyűrődést lelkileg, vagy fizikailag, ő viszont igen. Nem tudom, hogy miket élt már át, de az alapján, ami legutóbb lejátszódott, meg a viselkedése is azt mutatja, hogy van tapasztalata és gyakorlata már bőven, nekem pedig nem igen van ilyesmim.
- Nem csak... olyan higgadtan kezeled, miközben mégis csak te vagy az és ez... Nem tudom, hogy csinálod. - nem értem tényleg és nem kéne még nekem is pluszban megnehezíteni a dolgát tisztában vagyok vele, de attól, hogy valamit tudok, még nem biztos, hogy megy is. Az a baj, hogy szeretnék én higgadt maradni és bátor és kitartó... de még sem megy olyan könnyen, amikor még tovább is mondja, hogy végképp istenesen összezavarjon vele. - De mitől kellene megvédened? És... hogy érted, hogy szeret? De, ha te vagy... - azért rendesen elkerekedik a szemem. De legalább itt már megáll, az is valami azt hiszem. Össze vagyok zavarodva, jól látszik ez abból is, ahogyan ide-oda jár a szemem és próbálom összerakni a dolgokat végre. Nem megy könnyen szó se róla, de legalább most azt látom rajta, hogy neki sem, hogy ő sem érti mi a fene történik. Ez legalább már valami, előrelépés az eddigi kőkemény ábrázatához képest.
- Szerinted akkor a jövőben mi... de ezt meg lehet akadályozni? Hogy meghalj? - mert hát a jövőből jött vissza, de ilyenkor mi van? Ha mondjuk valahogy megmentjük, akkor nem jönne vissza, tehát nem tudnánk, hogy meg kell menteni, tehát az egész felborulna már ott, de akkor mégis mit lehet tenni? Egyszerűen csak el kell fogadni, hogy évek múlva mindenképpen meghal és kész... nem tudunk rajta változtatni, nincs esély megmenteni, mert ez már el van rendelve?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, s jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-10, 10:13


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Most, hogy számomra teljesen váratlanul összefutottunk, szinte egyértelműsíti, hogy időutazó énem szándékosan ide tervezte meg az ugrást. Mintha azt akarta volna, hogy Kylie is lássa azt, hogy mi történik majd vele. Velem. Nehéz nem egy idegenként gondolni arra, akit a vállamon viszek, hiszen a jövőbeni énem nem olyan volt mint egy tükörkép, hanem hús vér ember, aki már vért köhögött fel, és szó szerint előttem hunyt ki szemében a fény. Rettenes érzés volt látni magamat meghalni, még nem dolgoztam fel, talán soha nem is fogom, ellenben itt a sürgetés, hogy erről más ne tudjon. Kylie most már igen, hiszen eleve a bizalmasom, és sajnos úgy tűnik nagyon érintett az ügyben. De akkor is rohadtul extrém az, amit hallottam, velem ilyesmi nem szokott előfordulni. Igaz, ami igaz, ha jobban megnézem, szép lány, és fiatal, de nem jut nekem olyasmi az eszembe, hogy szívügyekkel foglalkozzak. Miért is tenném? Nem vagyok romantikus alkat, fogalmam sincsen, hogyan kéne udvarolni, vagy csak ledominálni egy nőt, a kivánságait lesni. Régen volt már bárkim is, idejét sem tudom, hogy manapság mi a divat, és most kiderül, hogy a jövőben utazom majd vissza hogy megmentsem egy számomra még alig ismert lány életét... pusztán szerelemből? Na ne... ez azért elég extrémül hangzik, főleg az én saját számból.
A lány végül kicsomagolja a hullát, hasonló meglepődést látok az arcán, mint ami rólam is süthetett, na igen... a hányinger kerülget minkettőnket, pedig nekem aztán van gyomrom a rázós helyzetekhez, és őt is nézték már sokan őrültnek. Ez most teljesen új megközelítése mindannak, amit a furcsáról gondoltunk eddig.
- Volt időm? Kylie ez fél órája sem történt. Nem fogok egy hullát órákig, vagy napokig rejtgetegni, főleg az én vagyok... – Dörrenek rá, miért lett volna időm? Most meg egymással veszekszünk, ahelyett, hogy tennénk a dolgunkat, majd lesz később időnk lamentálni azon, hogy mi történt, és miért történt. Beharapom a nyelvemet, és nekiesek az ásásnak, még csak varázslatot sem használok, nem akarom semmivel felhívni magunkra a figyelmet. Mozdulataim gyorsak, erősek, lendületesen kell dolgoznom, hogy mielőbb a végére érjünk, és elegyengessük a talajt, mintha nem is jártunk volna itt.
- Közel sem normális. Most omoljak össze? Akkor mindenki megtudná. Azt te sem akarhatod... Nem tudom, hogy mit fogok tenni. – Rázom meg a fejemet, és hányom ki a földhalmokat magam mellé, hogy mielőbb mélyítsem a gödröt. Olykor visszapillantok az ücsörgő lányra, azon tűnődöm, hogy vajon elmondjam e neki. Úgy vélem, hogy talán van értelme, hiszen ha csak megnézem magamnak párszor, nem fogja érteni. Hogy is érthetné. – Azt mondta, hogy védjelek meg bármi áron, és hogy... szeret, mert tudja, hogy viszontszereted. – Ezen a ponton megállok, és a földbe szúrom az ásót, hogy lenézzek a testre, amely már teljesen kihült, ajkára odaalvadt a vér, amit felköhögött, és a törzstájékon esett átok, és fegyvernyomok sebei sem szivárognak már. Vélhetően csak évek múlva fogom megtudni, hogy mi történt. Hogyan védhetném meg a lányt, amikor nem tudom, hogy kitől, és mitől?





.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-05, 10:24


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Azért talán nem csoda, ha kissé nehezen kezelem a jelenlegi helyzetet. Az már alapból is megrázó kissé, hogy egy hullát cipel a hátán valaki, akit ismersz és úgy gondolod róla, hogy jó ember és nem hallottál semmiféle támadásról, ami az iskolát érte volna. Persze Mr. Blacknek pont az a dolga, hogy az efféle támadásokat kiszűrje, és ne jussanak el a diákokhoz, de akkor is... Titokban elásni egy hullát, az azért még sem rá vall, és nekem is kell még egy kis idő, mire magamhoz térek az aktuális sokkból. Nem csoda, ha nem vonzom magamhoz varázslattal azonnal az ásót, főleg mert oké, hogy segítek neki, de attól még a tény, hogy akkor most hullát kellene elásnom az erdőben, még mindig olyasmi, ami finoman szólva is a frászt hozza rám.
Akkor pedig ez csak még jobban tetőződik, amikor meglátom, hogy ki is az a hulla, hogy Jonasról van szó, hogy... történetesen ő az idősebb kiadásban és igazán nem értem, hogy mégis mi a jó élet folyik itt. Az ember nem szokta a saját hasonmását cipelni hulla állapotban. Valami varázslat lehet, klón, vagy... ikertestvér, aki gyorsabban öregszik? Őszintén szólva sejtésem sincs róla, de nem lenne rossz válaszokat kapni, mielőtt tényleg itt sikerül kapnom egy heveny idegösszeomlást, mert már elég közel vagyok hozzá, hogy mit ne mondjak. Erre még egy kis szemrehányást is mintha éreznék a hangjából, hogy ő még megosztani se tudta senkivel. Elhiszem én neki, de... azért ez még sem az én hibám lássuk be. Ettől még engem ugyanúgy sokkol a látvány.
- Attól még nekem sem könnyebb, neked már volt időd feldolgozni. - bár gondolom az sem egyszerű, csak hát valahogy ő mindig olyan komoly és nem nagyon látszik rajta az, hogy bármi is igazán nehezen érintené. Talán tényleg nem így van, én már nem is tudom. Tuti, hogy ha én szembesülnék effélével és el kéne ásnom a jövőbeli énemet nem menne, vagy... a jó ég tudja, szerintem ott helyben kapnék valami finom idegösszeomlást, ő pedig teljesen úgy kezeli mintha csak valami általánosan megszokott dolog lenne és ez... fura.
- Hogyan tudod ezt egyáltalán így kezelni? Mintha teljesen normális lenne. Egyáltalán mit mondott? És akkor... ha a jövőből jött akkor te is meg fogsz halni? Vagy felkészülsz, mert elmondta mi történik? - komolyan jó, hogy még nem kezdett el ásni, mert bennem még most is iszonyatosan sok a kérdés és nem tudom egyelőre őket feldolgozni. Nem értem az egészet, azt meg főleg, hogy tudja ilyen lazán venni, hiszen ez azt jelenti, hogy meg fog halni! Én nem tudnám megrántani a vállamat, vagy talán tényleg olyan információkat kapott, ami alapján ezt meg tudja akadályozni valahogy? És ezért ilyen iszonyatosan nyugodt? Nekem viszont ez nem megy, átragaszthatná rám valahogy, az tényleg remek lenne, de félek, nem menne egyszerűen.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, s jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-06-01, 17:18


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Most már ketten vagyunk lesokkolva. Alaposan hozzászoktam már a különös, nem várt eseményekhez, mindig a legrosszabbal számolok, ám egy ilyen előrejelzést kapni, ráadásul magamtól... a jövőbeni énemtől... Azt hiszem a világ legnyugodtabb embere is bőven kitérne a hitéből. Nyugalmat erőltetek magamra, még nincsen veszve minden, ha megkaptam ezt a figyelmeztetést? Vagy mindenképpen megkaptam volna, hiszen ha csak időparadoxonban gondolkozom, ha ő nem jön vissza a múltba, akkor nem is gondolkozom el talán azon, hogy a lány majd mit fog jelenteni nekem, és így tovább.. Az benne a szép, hogy így sem biztos, hogy fogok tudni bármin is változtatni. És most már nem csak én vagyok enyhén szólva is befosva az egésztől, hanem még a lányra is ráhozom a frászt, pedig még nem is mondtam, hogy mit tapasztaltam pontosan. Miután kioktattam róla, hogy talán varázslattal is megoldhatná, hogy ne kelljen a folyosón veszegelnünk ásó nélkül, akkor már indulunk is az udvar felé. Szerencsére elég tapasztaltnak tűnik, ezért a sokk számlájára írom a késlekedést, így pár pillanaton belül már a tenyerében is csattan a szerszám. Mármint az ásó, na. Bólintok, hogy na csakhogy, nincsen időnk most itt diskurálni, majd az erdő mélyén, úgyis meg kell ezt még emésztenünk. Nála az ásó, én meg cipelem a testet, amíg le nem érünk a komor fák közé. Ott találunk egy tisztást, és amíg a lány kérdezősködik és bontogat, addig elkezdem fellazítani a talajt. Azt is kell valakinek. Igyekszem a gondolataimba mélyedni, hiszen így is bőven benne van az esély, hogy Kylie felkapja majd a fejét, és mondjuk sikolt egyet, végül mégsem teszi, csak hátrál, és már pertuban is érzem magam. Erre azért muszáj elmosolyodnom.
- Nagyon úgy tűnik. Csak amikor én szembesültem vele, még megosztani sem tudtam senkivel... Időutazó leszek, vagy mi. A jövőből jött ő vissza. – Úgy mondom, hogy ő, pedig én vagyok az, mégsem tudom a saját magamként kezelni, egy másik test, olyan valaki, aki majd talán egyszer én leszek. És bele is halok, amint a mellékelt ábra mutatja. Végül csak leszúrom az ásót, és mellé ülök. Mármint a lány mellé.
- A házam közepén jelent meg, egy lila fénygömbben. Jó nagy krátert hagyott a helyén. Elsőre azt sem tudtam, hogy mit reagáljak, mert ömlött belőle a vér, ahogy eldőlt. Alig tudott még mondani pár szót, aztán vége volt. – Meglehetősen szenvetlenül adom elő, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a dolog, csak éppen nem tudom még hogy feldolgozni a történteket. Elsősorban most mégis a lány arcát figyelem, hiszen ha minden igaz, lesz még közös jövőnk bőven. Majd hamarosan nekilátok az ásásnak, csak most még... emésztek.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-05-22, 21:39


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem igazán értek a dologból semmit sem. Nem tudom, hogy miért van itt az éjszaka közepén és miért cipel a hátán egy hullát, mert hát erről van szó, egy hulláról, ez már biztos, főleg hogy a tekintete is elég keményen azt sugározza, hogy igazam van, valami gond van itt a háttérben, csak egyelőre még nem derült ki, hogy mégis mi a fene, miért van nála egy halott akárki, meg hogy egyáltalán kicsoda. Talán csak megtámadták az iskolát, másról nem lehet szó. Tudom én, hogy ő is elég furcsán viselkedik, mint én is, sok minden pusmog róla a többi diák, mint ahogyan rólam is, de... attól még nem hiszem, hogy tényleg bekattant volna és végzett volna mondjuk egy másik tanárral, vagy diákkal, vagy tudom is én. Azért nem látok őrült fényt táncolni a szemében, most is komoly és határozott, mint ahogyan ez legutóbb is így volt, nem érzékelek változást, tehát remélhetőleg nincs is... nagyon remélem, hogy nincs.
- Oh... igaz! Invito ásó! - azért az invitó mindig kockázatos, mert mire egy jóravaló ásó magától kitör egy ajtón, vagy ablakon át... Ha épp nem hagyott Friccs valahol kószálva egyet, vagy mondjuk nincs egy nyitott szertárban, raktárban, akkor nehezebben fog idetalálni, de annyit talán várhatunk, maximum neki lesz baromi nehéz addig is a hullát tartogatni, legalábbis első ránézésre azért nem lehet valami könnyű az a test igaz?
- Nem értem... jobb lenne, ha legalább érteném. - ezt inkább csak magam elé motyogom, de amikor megjön az ásó így is megyek szépen vele, ez nem is lehet kérdés, csak hát mégis csak sokkal könnyebb lenne, ha legalább válaszokkal hajlandó lenne nekem szolgálni, legalább röviden körülírva, legalább kb. vagy nem is tudom, mert ez azért így eléggé elbizonytalanít. De faggatni nem fogom, ezt láthatja rajtam. Emlékszem én rá, hogy ő bízott bennem, tehát nekem is kutya kötelességem bízni benne és akármiről is van szó mellette állni, mert már ő is megtette egyszer, és azóta is támogat, miközben mindenki teljesen sült bolondnak néz.
- Én... talán igen, de köszönöm. - aprót azért bólintok, és végre eljutunk addig, hogy megnézzem, hogy ki is az. Add istenem, hogy ne az egyik tanárunk legyen ott! Persze még azt is megpróbálhatná kimagyarázni, de azért jobban örülnék neki, ha nem kellene. Ő már közben lapátolni kezd, amíg én a hullát bontom ki annyira, hogy legalább lássam, aztán azonnal vissza is ejtem a durva anyagot, amikor meglátom az arcát. Értetlenül lépek hátrébb egyet és a lapátoló és... élő verzióra pillantok. - Ez... ez mi? Hogy lehet? Ez... te vagy! - csak kicsit idősebb és nekem most még csak fel sem tűnik, hogy hirtelen tegezésre váltottam. Azt hiszem a sokk, vagy a zavarodottság miatt lehet, vagy a jó ég tudja, de valami oka biztosan van, csak még nem tudom, hogy mi a fene. Akkor sem értem, hogyan lehet becsomagolva itt az ő idősebb kiadása? Testvér... vagy ez valami csalfa mágia eredménye?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, s jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek


A hozzászólást Kylie Aria Bryson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-06-05, 09:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-05-18, 19:43


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Érzek a dologban egy apró eltervezettséget. Mintha az illető szándékosan egy olyan helyre küldte volna vissza magát, ahol merő véletlenségből összefuthatok a lánnyal. Ezen már nincs mit szépíteni, itt van, meglátott, és amit csak tudok, ki kell hoznom a helyzetből. Főleg, hogy nem is tudom, hogyan kéne ránéznem a kapott információk alapján. Úgysem hinné el. Még jó, hogy itt van ez a test. Itt lesz az alkalom, hogy törlesszen a hit tekintetében. Én hittem neki, feltétel nélkül a bizalmamba fogadtam, kérdés, hogy Látóként mennyire fogja valóban az összefüggések tükrében látni a jövőt. El kell valahogy magyaráznom, igyekezni nem nőként tekinteni, ahogyan a jövőből jött alak ködös utolsó szavaiból furcsaságok derültek ki. A lány valóban csinos, ám alig beszéltünk még, akkor is főleg a birtok védelméről, öreg vagyok én már az ilyen butaságokhoz. Ám ha van oka, hogy most itt van, akkor valami önbeteljesítő jóslatként nem vehetem úgy, mintha nem is találkoztunk volna. Felajánlom, hogy nem kell csatlakozni, meg is lepődtem volna, ha kap az ajánlaton. Amíg diskurálunk, rogyasztom a térdemet, és a hónom alá kapom a hullát, mert félek, ha a földre helyezem, többet nem is veszem fel. Közelebb lép, és a fáklyák fényében még szebb, mint legutóbb. Francba! Ez csak azért lehet, mert bebeszélem magamnak, hogy a kapott infók alapján hogyan is kéne gondolnom.
- Invítózz. – Rántom meg a vállamat irónikusan, nem kell keresgélnie. Valahonnan a kastély területéről így is kap majd, nehogy már mindent én oldjak meg helyette. Nem biztos, hogy így rá kellett volna ripakodnom. Segítőkész, ráadásul igazi csupaszív lány, enyhén paranoid beütéssel. Lemondó mosollyal támasztom meg a falat.
- Sajnálom. Majd meglátod, hogy miért. – Ha megvan az ásó, akkor ismét a vállamra kapom az illetőt, és elindulunk kifelé a tiltott rengetegbe, bőven Hagrid kunyhóján túl, amerre már diák sem járhat. Keresek egy sötétebb tisztást, és ott veszem át az ásót, nekiesve a fagyott talajnak.
- Nézd meg, ha nem nyugszol meg nélküle. – Ha a lány elkezdi kicsomagolni a durva lenvásznak, akkor egy férfitestet talál benne, már kihülőben a teste. Olyan öt évvel lehet idősebb mint én, több az ősz fürtje. A szemét lehunytam, ettől még felismerhető. Én vagyok az, idősebb kiadásban. Szótlanul lapátolok, olykor nézek csak a lányra, mégsem akaródzik magyarázatba bocsátkoznom.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-05-14, 09:35


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Szeretem a mogyorót, és hál' istennek allergiás sem vagyok rá, szóval még csak ezzel sincs különösebb probléma. Az viszont meglep, hogy míg én itt nyugodtan sziesztázom és olvasgatok addig olyasmit sikerül kiszúrni a folyosón, amitől konkrétan lefagyok a mozdulatban. Az aktuális szem ott marad a kezemben félúton a szám felé, szinte már benne, csak a végső lépés hiányzik, hogy beejtsen, no meg azt hiszem most a rágás se lenne esélyes, a végén még félrenyelnék, az pedig nem lenne a legkellemesebb halálnem, nem szívesen kockáztatom meg. Az igazából bármennyire is próbálnám tagadni teljesen egyértelmű, hogy amit látok mi lehet. Jonas és... valaki mondhatni van vele, és valahogy nem hiszem, hogy egy ájult diákot cipel, mert az illető elég méretesnek tűnik és általában azokat szokták zsákba bugyolálni, akik... hát szóval nem nagyon vannak már életben, tehát akkor az a valaki nem él. Őszintén szólva nem nagyon tudok hirtelen mit mondani, azt hiszem először egyáltalán újra kéne indítani a motorikus mozgást és azt sem tudom még hogyan fogom megtenni. Amikor végre megszólal, akkor sikerül nekem is legalább hellyel-közzel magamhoz térni. Azt hiszem már ez is valami, határozottan előrelépésnek számít. Bizonytalanul pillantok rá és próbálok mérlegelni. Bízott bennem legutóbb kérdés nélkül, jött és segített és... minden bizonnyal oka van rá, hogy egy hullát cipel a hátán, még ha nem is tudom, hogy mi az az ok, de...
- Honnan... honnan hozzak ásót? - azt hiszem ez válasznak minősül. Talán valami szertárból, akárhonnan, a jó ég tudja és miért nem áshatunk mágiával? Nem lenne sokkal egyszerűbb? - De ki ez és... mi történt? - nem tudom, hogy van-e közöm hozzá egyáltalán, de nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá, ez azért mégis csak elég fontos információ nem? Azért érdekelne, hogy mit csinált, vagy mi történt vele. Az is lehet, hogy valaki megtámadta a sulit és védekezés közben történt ez, csak hát nem hurcolhatja végig a sulin, mert akkor az másoknak is ijesztő lenne, úgy értem a többi diáknak. Ebben is bőven van ráció és próbálok erre gondolni. A fickó nem hiszem hogy valami ősi sorozatgyilkos, aki... épp most szedte be a következő áldozatát, én meg segítek neki elföldelni, azért az elég durva lenne.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, se jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 26
ϟ Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-05-10, 15:34


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyszerűen nehéz ügy.. Szó szerint, hiszen a vállamon csüngő, bebugyolált test még az én erőm mellett is nem könnyű teher. Ám mindaz, amit képvisel.. nyomasztó. Végiglépdelek a folyosók egyikén, nem láthat meg senki, csak Dumbledore, ő viszont Londonban van, a többinek pedig nincsen hozzá képessége, hogy a káprázaton átlásson. Különleges mágiáim egyike, amivel a birtokot vagyok hivatott védeni, az igazgató engedélyével. A folyosó kihalt ezen az éjszaki órán, bár már csak késő estének mondaná, számomra a sötét már éjszakát jelent. Sok mindent át kell gondolnom a percekkel ezelőtt tapasztaltakkal kapcsolatban, ám ami a legfontosabb, el kell temetnem a testet. Nem is tudom, hogy elmeséljem el újdonsült segédemnek, ha én ennyire sokkot kaptam, amit nem szoktam, ő hogyan reagálna? Olyan labilis, aggodalmas, amilyen én voltam fiatalabb koromban, nem biztos, hogy elviselné a csapást, bármennyire is szeretne segíteni. Azok fényében amit hallottam, nagyon is kétséges bármi, mintha meg tudnánk akadályozni valamit, hogy aztán mindenbe belebukjunk. Elhaladok a folyosón, hogy meginduljak a kijárat felé, valahol a tiltott rengetegben kell eltemetnem őt, ott nem tűnne fel egy új halom. Meglepetten fordulok oldalra, ahogyan hallom a mogyoró zörgését, itt nem hittem volna, hogy ücsörög valaki. És persze ki más lenne? Sorsszerű... Vagy mindez előre megrendezett, hiszen Kylie-nek is itt kellett ülnie? De ha itt van, és beszélünk, bármit is változtatunk, vagy mindez már megtörtént? Számít is bármit, hiszen ha jól sejtem, a mi jelenünk már a múlt, amelynek már annyi. Amíg megtorpanok a vállamra bugyolált testtel, találkozik a tekintetünk, hát persze, ő lát engem még így is. Képes átlátni jósként ezen a komoly mágián, amelyet többnyire a kardjaimra korlátozok.
- Most úgy vegyük, hogy nem láttál semmit, vagy hozol egy ásót? – Kérdezem oda suttogva, nem akarom felzaklatni az esélyét, ebbe tényleg nem kötelező nagyon beleártania magát, ám nagyon is érintett. Legszívesebben leharapnám a saját nyelvemet, hogy meglátott, de ha mindez tudatos tett volt a halott részéről, akkor úgysem tehetek semmit.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-05-04, 20:09


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Sokkal jobban érzem magam, mint eddig valaha. Azért az elég nagy dolog, hogy végre valaki elismeri azt, amit csinálok és nem néz őrültnek miatta. Persze még így se tökéletes minden, így is van, amikor tévútra csúszik egy álom, nehéz megkülönböztetni, hogy melyik az, aminek köze van a jóslatokhoz és melyik az, aminek nincs. De neki ez nem jelent gondot. Az edzések is jók, sokkal jobbak, mint az órák, ahol rendszerint nehezebben teljesítek, főleg akkor, ha nem a jósmágiához van köze. Próbálok én koncentrálni, de gyakran vonja el a figyelmemet más. Távoli suttogások, árnyak a falakon, vagy az előző esti álmok rajzainak skiccelése a füzetembe. Így azért jóval nehezebb mindenre figyelni, ami körülöttem van. De most nem érdekel, mert végre van, aki komolyan vesz és még a hibás feltételezések ellenére is azt hiszem hisz bennem. Végre, valaki! Ez azért csodálatos érzés, hiszen eddig még nem volt példa rá. Persze mellette is tévedek és hibázok időnként, de el tudja fogadni és már egészen jól forgatom azt a furcsa kardot is, amit már használnom is kellett egyszer. Soha nem gondoltam volna, hogy valamikor karddal fogok majd szórakozni, de ennek is eljött az ideje.
Ezt a helyet szeretem, nyugodt és békés főleg késő este, amikor már a többség a klubhelyiségeiben van. Egyszerűen csak szeretek itt leülni egy padra és csak fülelni, hogy miket is csinálnak a manók a konyhában. Egészen jól leköti a figyelmemet az estei rendrakás, ahogy sürgölődnek és nem zavarok itt senkit sem, ha közben lapozgatok egy könyvet. Nekem is jó, békés és kellemes, furcsa tekintetek sem öveznek és a folyosókon is ilyenkor még azért égnek a fáklyák is, hogy ne legyen vak sötét. Persze nem maradok ilyenkor sem sokáig, mert egy idő után már gondot jelent a festményeknek, ha lumosszal megyek vissza a szobámba és nem kellemes úgy végig haladni a folyosón, hogy közben újra és újra rád szólnak, miért nem tapogatózol vakon. Egyelőre viszont csak lapozgatok és hallgatom a benti hangokat, időnként pedig a mellettem pihenő sós mogyoróval megpakolt tálba nyúlok. Ez nekem tökéletes nasi estére a vacsi után. Nem vagyok túlságosan édességkedvelő ugyanis, a sós dolgokat sokkal jobban szeretem. A rágcsálásommal pedig itt szerencsére nem is zavarok senkit sem, amíg mondjuk a klubhelyiségben lehet, hogy így lenne, no meg ott jó eséllyel lenne, aki meg akarná dézsmálnia készleteimet és annyira nem vagyok oda érte, hogy más is belenyúlkáljon abba, amit eszek.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, se jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-29, 20:01

*** [You must be registered and logged in to see this link.] ***


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-24, 23:42




Liesel & Pat



- Csak azt mondom, amit tudok. Egoista vagyok és önző. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Az én számból hallani ezeket nem is olyan nagy dolog, igaz? Elvégre ez minden napos, de… amúgy nem, én igaz, hogy egoista vagyok, de ezt nem hangoztatom lépten nyomon, szeretem ha mások jönnek rá, hogy milyen tökéletes is vagyok.
- Ez már azt hiszem felér egy bókkal a szádból a múltkoriak után. – mosolygok rá. Na igen, azért az első találkozásunkkor sem volt rólam valami jó véleménnyel, aztán a második alkalommal sem mondanám, hogy el volt tőlem ragadtatva, szóval kissé meglep az, hogy nem titulál annyira rémesnek engem.
- Persze, a szeretetből készült étel finom is, nem? – a fejemet rázom, szóval tudhatja, hogy a válaszom nem, utálom,ha valaki azzal jön, hogy az ő pitéje tele van szeretettel. Kit érdekel? Attól nem lesz finomabb. Az én pitém meg almával van tele az finom, a szeretethez meg jó étvágyat. – Szóval még azt is megengeded nekem, hogy bámuljalak? Talán lázas vagy? – persze, csak viccelek, de ezt a mosolyomból is láthatja azért, és nem is fogom őt bámulni evés közben, elég kellemetlen egy érzés tud az lenni. Persze, végig nem nézhetem az asztallapot, de őt se bámulhatom végig, hadd egyen nyugalomban. – Nos, nem adhatok ki titkokat, de… kitudja, talán majd egyszer nálad is befogom őket vetni. – rántom meg  mosolyogva a vállamat. Soha ne mondd, hogy soha, nem igaz? Vagy legalábbis valami ilyesmi, de biztos, hogy nem most fogok rámászni, attól aztán nem kell félnie, akármilyen hihetetlen is, de azért belém is szorult egy kis gerinc.
- Gyengéim a bajbajutott, szomorú nők. – tárom szét a karjaimat, de azért végül csak mosoly kúszik az arcomra. Persze, azért mindent nem, és nem is hinném, hogy ő az a fajta lány, aki bármit is kihasznál. Szerintem akkor se használna ki, ha könyörögnék neki érte. – Ez… még majd kiderül. Jobban van, mint volt, de nem épült fel. – rákos, ez egy elégé… hát elégé durva betegség, ebből nem épülnek csak úgy fel az emberek, együtt élnek vele, de ennyi, és félek… igen, félek attól, hogy Amber is így fogja végezni. Bírom őt, ő volt  az egyetlen aki normális volt velem otthon. – Mármint a… szüleidhez? – mert a kórházba mindenképpen, de… nem tudom, ha nagyon akarja  bemehetek vele, épp eleget voltam már kórházban az elmúlt időben, hogy ne legyen nekem idegen a környezet, de nem is tudom, azért kissé meglep a kérése, de persze végül csak bólintok rá. Ha ezt akarja. Csak a sulin kívülre kell érni, és már hopponálhatunk is.
- Tudod, hogy… - hogy hol vannak, kérdezem Liesel-t mikor már a kórházban vagyunk a hopponálás után. Végső esetben keresgélünk max, igaz?

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-23, 14:37

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Kezdesz túlzásba esni. - mosolyodom el, de legalább már sikerült előhoznia belőlem pár apróbb mosolyt, azt hiszem a célt elérte, még ha nem is egyértelműen volt ilyen célja, de akkor is. Nem mondom, hogy jól vagyok, de legalább egy kicsit eltudtam vonatkoztatni, legalább egy kicsit tudtam másra gondolni és azt hiszem jelenleg ez is bőven valaminek számít. Lehetne sokkal rosszabb is, még mindig a falat dobálnám csokival, vagy valami, de szerencsére erről szó sincs.
- Nem is mondom, hogy szent vagy, de nem is vagy annyira rémes, aminek hiszed, hogy gondollak. - vagy amit eddig hitt, hogy leírtam a naplómba. Összességében tényleg rendes, nagyon is tud az lenni, még ha ezt nem is ismerné be egy könnyen. Nem azt mondom, hogy most aktívan növelem az egoját, én csak tényleg azt hiszem próbálom kicsit jobban megismerni és ment eddig. Nem olyan önző, aminek beállítja magát, bár ezt már legutóbb is leírtam magamnak, sőt határozottan jobb, mint szerintem a legtöbben hinnék róla, hiszen mégis csak itt van és segít nekem, pedig igazán nem lenne neki kötelező.
- Hát most a gesztus sokat számít, de azért szerencsére nincs mosogatórongy íze. - hát na el sem sózta, de a végén még eléri, hogy elnevetem magamat, bár azért erre még kisit az esély, de határozottan arra felé evezgetünk most. A leves pedig még jót is tesz, kellemesen meleg és az íze is tényleg finom. Olyan pont jó, még az sem olyan zavaró, hogy nézi, ahogyan eszem. - Pedig talán a mai jótetteidért cserébe még ezt is megbocsátanám. - hogy nézi, ahogyan eszem. Na jó azért ne végig, de mégis csak ő a szakács, ennyi talán elnézhető lenne neki. - Már határozottan kíváncsi vagyok, hogy mik a jól bevált trükkök, biztosan vannak. - amivel leveszi a lányokat a lábukról. Én persze úgy sem hagynám. Azt hiszem lehetünk talán barátok, vagy nem is tudom, hogy ez most minek számít, de attól még tudom, hogy ő milyen és nem az a típus, akitől az ember lánya pozitív dolgokat vár el, mármint olyan értelemben. Mégis csak én ültem kint vele a lépcsőn, mert nem akart odább állni, miután megfektette egy háztársamat, szóval azért csak mert levest főz még nem változik meg hirtelen mindenben igaz?
- Tehát ha pocsék a hangulatom, akkor bármit elérhetek nálad? - még a titkos recepteket is megosztná velem azért mert nem rég még a falat dobáltam csokival? Azért ezt jó tudni, mindenképpen hasznos információ és a végén még kihasználom... na jó nem, hiszen nem vagyok egy önző típus, mint ahogy ezt már megbeszéltük. - És jobban is van és jobban is lesz? - mert ez itt a nagyobb kérdés, hogy mi a helyzet vele, hogy Amber tényleg ne essen vissza. Rossz volt azért látni, hogy Patrick úgy ki volt akadva, amikor ő jellemzően az a típus, aki a legtöbb dologra inkább csak megrántja a vállát.
Nekem sem kell semmi plusz ruha, vagy átöltözés, szóval igazából a leveses tányéromat még azért a csapba teszem, ennyivel is segítve a manóknak, csak aztán nyújtom a kezemet Patrick felé. - És... be is jössz majd velem? Vagy az már túl nagy kérés?- jól esne és segítene is. Nem tudom, hogy a bátyám ott van-e még a kórházban egyáltalán, vagy most épp ott van-e, de nem akarok egyedül menni. Úgy könnyebb lenne, ha segítene, eddig is úgy volt könnyebb ez az egész, hogy mellettem volt, pedig ezt nem hittem volna pár hete, amikor először találkoztunk.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-17, 20:20




Liesel & Pat



- Azt hiszem igazad van, erősen a tökéletes felé tendálok , de ezt tudtam eddig amúgy is, szóval… - rántom meg a vállam mosolyogva, de olyan mosollyal, hogy azért most láthatja rajtam, hogy inkább csak viccelek. Egoista vagyok igen, de azért tökéletesnek soha nem mondanám magamat, távol állok én attól nagyon.
- Nem, nem az, de…. ne gondolj azért jónak, nem vagyok szent.[=b] – rázom meg a fejemet. Nem kéne, hogy csalódjon, én csak ettől akarom őt megóvni, mert ha azt hiszi, hogy én vagyok a legnagyobb lelkű ember, csak titkolom, akkor téved, nem szokásom alapjáraton másokkal foglalkozni, elég önző vagyok. – De amúgy meg egoista vagyok, szóval… kell az önfényezés, nem? – mosolygok rá. És ha jónak gondol, akkor ez is csak dob az egómon, szóval sehogy nem eshetne ez rosszul, vagy zavarhatná a lelki békémet, igazam van?
- Szóval megennéd, ha mosórongy íze lenne? Neked akarok mostantól főzni akkor mindennap. – vigyorgok rá. Na igen, azért nem hinném, hogy ne lett volna hiába, de mindegy, ha ő mondja, akkor nem fogok kötözködni vele, ez most nem az a nap, mikor  kéne, nekem is van azért szívem, valahol mélyen, használaton kívül, de azért van, szóval… nem kéne önmagamat adnom teljesen igaz? Szerintem igen. – Gondolom, azért tudok annyit, hogy nem éppen romantikus vagy vonzó dolog az, ha a másikat végig nézed evés közben. – mosolyodom el. Na igen, ezt elég hamar sikerült megtanulnom, és azóta nem is felejtettem el. Senki nem szereti ha bámulják őt végig, miközben eszik, én is utálom,szóval nem fogom őt bámulni végig. – Rendben, akkor majd legközelebb mikor nem ilyen kaotikus a helyzet, majd jól leveszlek a lábadról a konyhai tudományommal. – rántom meg a vállam egy mosoly kíséretében. Vagy nem, kitudja, igaz? De persze, nyílván nem az a cél most, hogy felszedjem, amúgy is, fura lenne úgy ébredni reggel, hogy azt se tudja ki a franc vagyok.
- Csak mert pocsék a hangulatod, önző vagyok, csak úgy nem osztanám meg nagylelkűen a titkos receptjeimet. – vigyorgok rá. Nincsenek is titkos receptek amúgy sem, én csak főzök és kész, nem nagyon szoktam itt receptekkel szórakozni, tudom amit akarok, és azt úgy ízlés szerint csinálom, ennyi. – Igen, ez jó hír végül is. – bólintok egyet a szavai hallatán. Nem halt meg, de még meghalhat, szóval annyira azért nem tökéletes a dolog, de… tény, hogy örüljek annak, ami van, igaz? Nem akarom, hogy Amber meghaljon, és egyelőre nem is hal meg, él és ez király meg minden, de attól még… fájdalmas a dolog. – Persze, elviszlek,vagyis elkísérlek. – bólintok egyet. Nem kell felöltöznöm vagy hasonló, mert nem lefeküdni készültem, rendes szerelésben vagyok, ami azt illeti még számoltam is azzal, hogy talán leugrok a Roxmorts-ba. Ha kell Lieseln-nek valami, akkor megvárom őt, hogy összekapja magát, aztán mehetünk is, és már csak a kórházba kell hopponálni.

Vissza az elejére Go down
Liesel Freya Collins
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 107

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2015-04-16, 12:06

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Patrick & Liesel

- Látod a falnak is segítesz és a manóknak is, akiknek takarítani kéne, meg még a csokinak is.- halvány kezdetleges mosolyfélét azért sikerül megejtenem, azt hiszem már azért ez is valami, több mint a semmi, akárhogy is nézzük és talán majd idővel ahogyan mondta lesz ez jobb is, csak... hát nem most azonnal. Időbe telik és nem tudom mennyibe és még azt sem, hogyan fog ez az egész megoldódni.
- Ilyen rémes, hogy jót is gondolok rólad? - mert nagyon úgy fest, mint aki minden áron mindig csak ellenkezik, ha valakinek egy jó szava van hozzá, vagy róla, pedig nem tudom, hogy miért olyan rettenetes az, hogy én nem gondolom őt annyira önzőnek és rémes alaknak, mint ahogyan bemutatja saját magát másoknak, meg persze nekem is. Egyáltalán nem rossz ember, egyszerűen csak annak igyekszik beállítani magát, ami butaság, mert vannak neki érzései és próbál is jót tenni teszem azt velem a maga módján, de simán lehet hogy most csak ez hatásos. Lehet, hogy egy érzékeny embert simán kikészítettem volna és nem tudott volna mit kezdeni a jelenlegi helyzettel, ő viszont igen, lehet hogy pont azért amilyen.
- Semmiképp sem lenne hibába. - rázom meg a fejemet, mert komolyan, még ha túl is sózta volna, vagy bármi akkor is simán megeszem, mert a gesztus számít, az hogy hogyan viszonyul hozzám, hogy elkészítette és e miatt nagyon hálás vagyok neki. Egyébként meg tényleg finom is lett, maximum csak az a fura, hogy néz miközben eszem. Azért egy fokkal jobb lenne, ha ő is enne, de ezt most azért el tudom nézni neki a helyzet miatt. - Köszönöm, ez nagyon kedves. - itt már azért sikerül egy hellyel-közzel elfogadható mosolyt varázsolni az arcomra. Az elmúlt időszakhoz képest ez már egészen érdemi változásnak számít. Minden bizonnyal a leves teszi, meg hát az, hogy igenis nagyon kedvesen és figyelmesen viselkedik velem. A kérdésére viszont meglepetten pillantok fel. - Úgy értettem, hogy ha az lenne a célod, akkor biztosan sikert érnél el a levessel. - nem engem vesz le a lábamról, hiszen nálam most az a lényeg, hogy ne zokogjak kint a folyosón, azt pedig végül is elérte. Nem a lábamról akart levenni, arra amúgy is ha jól sejtem akkor vannak trükkjei, nem pont levest kell főzögetnie hozzá.
- Szóval elárulnád a titkos receptjeidet? Csak, mert pocsék a hangulatom, vagy mert tényleg nagylelkű vagy? - legalább már én is értem a viccet és lassan a levesem is elfogy, azt hiszem mindenképpen sikerült előrelépést elérnünk. - Oh, látod ez jó hír! Legalább jó hír is van a mai napban. - elmosolyodom, miközben az utolsó kanál leves is lecsúszik a torkomon, csak aztán jön egy apró sóhaj és tolom el magam az asztalról. - Jól van... akkor eljössz velem a kórházba? - nem várom el tőle, hiszen levest is főzött és amúgy is késő van már nem is kicsit, de valahogy nem hiszem, hogy mégis nemet mondana, hiszen ő vetette fel és most tényleg nagyon odafigyel rám. Talán tényleg csak nincs jobb dolga, talán csak megsajnált, hogy ennyire pocsék állapotban vagyok. Nem számít, hogy melyik, nekem attól még ugyanúgy jól esik.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Don't need memories



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó

Vissza az elejére Go down

Konyhafolyosó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-