Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Konyhafolyosó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Online

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1244

TémanyitásTárgy: Konyhafolyosó 2014-09-29, 09:39

First topic message reminder :


Konyhafolyosó

A folyosó - mely a Hugrabug klubhelyiségéhez is vezet - tágas, fáklyákkal van megvilágítva; a falakon főként ételeket ábrázoló festmények láthatók.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/

SzerzőÜzenet
Ryan O'Connor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-04-20, 06:52


Polly & Ryan

[You must be registered and logged in to see this image.]


 
Fókuszálok a szememmel, de még nem igazán látom, hogy ki az, csak a mocorgás tűnt fel. A fejemet durván bevertem, ami azért meglepő, mert elszoktam a fájdalomtól. Fogalmam sincsen, hogy itt hogyan, miért van anyagi testem, hiszen eddig a semmi közepén lebegtem, de amikor megjelentem a kastély közelében, valami idevonzott, itt építettem ki az álmaim alapján a saját szobámat.. Élek, már amennyire ez életnek nevezhető. A tarkóm viszont vérzik, ettől a fémes íz a számban. Néhány hangfoszlány eljut a tudatomig, de nem hozzám beszélnek, az tuti. Megpróbálok felülni, de még nem megy. Hunyorgok, sokadjára már tisztul a kép, és egy világos ruhás lányt fedezek fel közeledni, a haja szinte hófehér. Vagy extrém szőke. Valami topmodel lehet, hogy ennyire végletes? Hörögve ropogtatom a nyakamat, csoda, hogy nem törtem el semmimet, annyira elvesztettem az egyensúlyomat.
- Ez nem a konyha.. Miért zavarsz?! – Nem mondom, hogy rárivalok, de kissé élesebb a hangom a kelleténél, s láthatja, hogy a kézfejem csurom vér, azzal törölgetem magamat. A szemeimben némi könny is csillog, de ez lehet az alkoholtól is, jó erős lőrét kívántam oda magamnak. Az önsajnálat már csak hab a tortán. Végül mégiscsak megtalálom az érzékeimet, és  nem túl kedvesen mérem végig.
- Túlélem. Vagyis.. ennél jobban már úgysem eshet bajom. – Sötéten pislogok rá, mintha úgy moccanna, mintha lenne vele valaki, de ennyire nem lehetek vak, senki mást nem látok rajta kívül. Térdre ereszkedek, és kikerülve az üvegszilánkokat, elkezdek keresgélni egy másik üveget. Remélem addig a csaj is elhúz, nincsen hozzá hangulatom.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ a visszatérés


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Inkább veszekszem veled, mint hogy
mással szeretkezzek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Polly Plummer
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-04-18, 17:20


Ryan & Polly



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Esti séta[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem igazán figyelek most senkire és semmire, hiszen a szendvics miatt jöttem, nem másért, a zaj sem köt le, amit a távolban lévő ajtó mögött hallok egészen addig, amíg nem történik olyasmi, amitől érthető módon azonnal összerezzenek. Nem csoda azt hiszem, hogy amikor nem is oly messze tőlem az üveg a falnak csapódik, a maradék egyértelműen alkoholos tartalma pedig szétfolyik a falon összerezzenek. Persze egyből magam mögé intem az öcsémet, mintha neki árthatna bármi is, de ez ösztönös reakció, pedig tudom, hogy rajta átrepül minden. Óvatosan pillantok csak a vélt irányba, ahol most már azt is meghallom, hogy valaki épp elesett, no meg eljut a tudatomig, hogy jó eséllyel nekem kiabált. Pedig én aztán igazán nem akartam senkit sem zavarni, főleg nem szánt szándékkal. A felszólítás azért betalál és legszívesebben el is tűnnék innen, de miután látom a folyosó végén, hogy az illető épp próbál felállni a földről kissé tétovázva ugyan, de lépek felé párat. Na nem megyek túl közel, hiszen most mondta, hogy tűnjek el.
- Mindjárt, csak megnézem jól van-e. - pillantok oldalra az öcsémre halkan súgva neki a szavakat, csak aztán nézek a távoli alakra, aki jó eséllyel már kiveheti az alakomat és láthat rendesen, annyira azért vagyok közel. - Igazán nem akartalak megzavarni, épp csak a konyhába tartok és... gondot sem akarnék okozni, de... jól vagy? Nem verted be a fejed? - elég nagyot esett, bennem pedig van azért annyi jó szándék, hogy ne hagyjam csak úgy ott a padlón, főleg ha netán beverte a fejét, ami tudjuk jól, hogy nem egy kellemes dolog. Igazság szerint, ha bárki elesik mindig az öcsém jut eszembe, biztosan nagyon csúnyán megütötte magát, amikor leesett a konyhában és ki tudja, hogy pontosan hogyan is történt azonnal meghalt, vagy... Nem, ebbe azt hiszem nem is nagyon szabad belegondolnom. El is hessegetem a dolgot, inkább nyújtogatom a nyakamat és araszolgatok közelebb, ha nem szól rám azonnal az illető újfent, hogy tűnjek el.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryan O'Connor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-04-12, 06:41


Polly & Ryan

[You must be registered and logged in to see this image.]


 Kezd már nagyon elegem lenni, a folyosóra alig téved valaki, ezért aligha volt értelme visszajönni. Azzal, hogy elvesztettem a tudatomat, megszüntem létezni, még ha olyan dícstelen véggel is, lezárult minden. Most itt vagyok, és ami elsőre megelégedettséggel töltött el, hogy végre élek, ráadásul ezen a sötét helyen fizikai testem is van, pár nap alatt búskomorsággal töltött el. Tipikusan olyan alak vagyok, akinek kell a közönség. Ha az nincs meg, nem tudom kivel kiélni a társaságra való hajlamomat, a cinizmusomat, az egómat. Marad a pia. Mivel a saját képemre formálhatom a helyet, de élőt nem teremthetek, így bourbonbe folytom a bánatomat, és marcangolom magamat. Van mit végiggondolni, de hogy bármiben hibás lennék? Aligha fogom elismerni. Egykori könyveim ott vannak ugyan, de már életemben sem voltam túlságosan kiművelős fajta, így csak végső esetben fanyalodok rájuk. És most még véletlenül sem tartunk. Már azzal sem szarakodok, hogy töltsek magamnak, üvegből iszok, miközben ücsörgök az egyik bőrfotelemben, a nyitott ajtón keresztül hallok valamit. Hátrébb dőlök a nagy szédelgés közepette, de így sem látok még semmit. Feltápászkodok, és az üveggel egyensúlyozva az ajtóhoz támolygok. Itt ezen a szent helyen emberi alakom van, így a pia rombolóan hat rám. Egyébként sem vagyok túl kedves, ám így a hatása alatt még inkább eldurvulhat a helyzet.
- Ki a szar vagy...? Húzzál innen, amíg szépen mondom..! – A kezem ügyében lévő üveget tiszta erőből az alak felé hajítom, azaz csak hajítanám, mert elvesztem az egyensúlyomat, így a dobás íve sem az árnyék felé halad, hanem a szemközti falon, ott törik ripityára az üveg. Én meg szépen dobok egy hátast, de az esést alig érzem, végre szilárd talaj van a hátsóm alatt. Erőltetem a szememet felkönyökölve, hogy az illető végre elhúzott-e. Ha eddig társaságra vágytam, már túljutottam a holtponton, elérkezett az önvádaskodó lélekmarcangolás.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ a visszatérés


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Inkább veszekszem veled, mint hogy
mással szeretkezzek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Polly Plummer
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 18

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-04-05, 16:27


Ryan & Polly



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Esti séta[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gyors léptekkel haladok végig a folyosón, meg-megkorran a gyomrom, még az a mázli, hogy a klubhelyiségünkhöz viszonylag közel van a konyha, így bármikor tudok szerezni magamnak valamit, ha épp arra van szükségem. A szőke fürtök csak úgy lebegnek utánam, a cipőm hangosan kopog minden lépésnél, amiből tökéletesen lehet tudni, hogy valaki itt bizony nagyon siet.
- Mindjárt ott vagyunk, hozok egy szendvicset, aztán jöhet a séta rendben? - egy pillanatra oldalt pillantok, ahol persze az ég világon senki sincsen, legalábbis egy külső szemlélő az ég világon senkit sem látna, én azonban az öcsémhez beszélek, akit én ott látok loholni mellettem. Ő persze fut, ami egy szellemtől teljesen irreális, de azzal magyarázom, hogy igyekszik úgy tenni, hogy számomra hitelesebb legyen a jelenléte, ezért nem siklik, mint ahogyan egy átlagos szellem tenné. Ő persze csak elmosolyodik, elég türelmes velem szinte mindig, nem kell ezúttal sem rohannom, de én mégis ezt teszem. Na igen, ez van, ha lelkiismeret furdalásod van, még ha nem is tehetsz az öcséd haláláról, de mégis igyekszem mindent megtenni, amit csak lehet, hogy jól érezze magát és úgy érzem, hogy akkor fog igazán menni ez, ha minél több időt töltök vele és természetesen ezen is vagyok. Ezért igyekszem most, mert neki nem kell ennie, nekem viszont igen, de egy szendvics út közben is belefér, aztán már mehetünk is ki sétálni. Egyébként is jó az idő szerencsére, bár ő ebből sem érez sokat, sőt semmit, de ettől még tudom, hogy ugyanúgy szereti a napsütést és a virágokat, ahogyan régen is oda volt értük és még ha csak ilyen visszafogott minőségben is, attól még élvezheti.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-03-19, 13:36


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


- Igen, persze, de... idővel elfogadható és kész. - főleg mert én sajnos nem vagyok az a típus, aki minden áron meg akar felelni másoknak, vagy minden áron bizonyítani akar. Nekem jó így, nem fogom erőltetni, hogy mások érdeklődjenek irántam, főleg hogy most itt van Cedric, aki tökéletesen elég nekem arra, hogy teljessé tegye az életemet. Nem is kell ennél több igazából, pont elég ha az szeret, akit te is szeretsz, miért akarnál megfelelni mindenki másnak?
- Konyítok a vérmágiához, de... nem én akartam, ez elég bonyolult és nem is szabad beszélnem róla. - rázom meg a fejemet. Persze ebből még nem tudhatja, hogy pontosan mire is vagyok képes, vagy miért titok, netán milyen erős vagyok e téren, és nem is mondhatok róla többet. Ez a képesség nem nyílt dolog, nekem legalábbis azt mondták, sőt McGalagony kimondottan a lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ne is nagyon használjam, ha nem muszáj és így is lesz, mert... megígértem neki, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem tehetek mást.
- Kevés igazán jó példa van a jósokra igazság szerint, de... nem baj, én már elfogadtam ezt. - hogy nem igazán hisznek nekem, hogy az emberek általában azt hiszik tévedek, hazudok. Ez van, nem fogom erőltetni, ezért nem is tudtam először hogyan mondjam el ezt Kylenak, hiszen nála is meg volt az esély, hogy nem hisz majd nekem és csak kinevet, de úgy fest ő legalább komolyan is tud gondolkodni. Talán látta rajtam, hogy én nagyon is hiszek abban, amit mondtam, még ha mások nem is szoktak. - Tudod azért bőven van, akinek még ez sem elég. - félmosollyal vonom meg a vállamat. Nem mindenki egyforma, sokan az álmoknak sem hisznek, de tényleg nincs ezzel gond, elfogadtam és nem várom, hogy bárki változtasson rajta. Az én életem ilyen, volt épp elég időm megszokni a kétkedő és furcsálló pillantásokat már.
- Azt hiszem sötét volt a haja és a szeme is, a bőre világos, de az arcát nem igazán láttam és nem volt rajta egyenruha sem, ami segítene, hogy melyik ház tagja. Ha... újra látok új álmot vele kapcsolatban, akkor szólok. - hátha az álmok segítenek, vagy úgy hogy már találkoztam Kyle-lal esetleg más lesz a helyzet és teszem azt könnyebben jönnek az álmok, más helyzetekben, vagy jobban rá tudok koncentrálni arra a lányra, akit figyelmeztetni kell.
- Persze, rendben, addig a könyvtárban is kutakodok. Szia! - intek még utána egyet és kivételesen egészen jól vagyok. Nem lett kellemetlen következménye annak, hogy elmondtam egy álmomat, nem érzem magamat rosszul utána, ami azért nagy dolog, szinte sosem volt még ilyen, maximum, ha Cedricnek meséltem. Apropó Cedric... azért előtte még sem titkolhatom el ezt, bár Kyle arra kért, de Cedric nem okoz gondot és vele mindent megbeszélek, ezt sem tarthatom csak úgy magamban. Sokkal könnyebb feldolgoznom mindent akkor, ha nem kell elzárnom, Cedricben pedig maradéktalanul megbízom. Pár pillanattal Kyle után végül én is távozom a teremből, beszélek Cedrickel, ő is segíthet megfelelő varázslatot találni.

//Én is köszönöm, király volt és folytatása következik. Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-03-11, 13:26


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Igen, talán igazad van, de ha mások nem veszik a fáradtságot annak érdekében, hogy megismerjenek minket az érdeklődési körünk miatt, akkor az valamilyen szempontból elég frusztráló érzés tud lenni, nem igaz? - pillantok kérdőn Kylie-ra, nem igazán árt megtudni róla egy-két dolgot, ha már az utamba akadt. Miként gondolkodik a világról? Fogalmam sincs ugyan arról az aprócska tényről, hogy vérmágiát használ, ez azért sokkal értékesebbé tenné a szememben, de már így is a kelleténél jobban felkeltette a figyelmemet. Az a riadt tekintet, amikor észrevett... Bárki nevezhet bolondnak, de ez cseppet sem jó jel a jövő eseményeit figyelembe véve. Semmi és senki sem akadályozhatja meg a terveimet, Kylie pedig olyasvalaki, akit minél előbb érdemes lenne a saját oldalamra állítani. Még mielőtt Justice is tudomást szerez az álmairól.
- Szánt szándékkal nem? - hökkenek meg, ezen a mondaton valóban elcsodálkozom, még csak nem is kell színlelnem az érzelmeket. - Ezt meg hogy érted?
Most tanulmányoza őket vagy sem? Ha az embert érdekel valami, akkor nekiül, kezébe vesz egy ezzel foglalkozó kötetet, majd átrágja magát a lapjain. Ez elég szándékos cselekedet kell, hogy legyen, más út nem igazán járható. A sötét mágia iránti érdeklődés nem lehet passzív cselekmény, ha valaki tanulmányozza ezt a mágiaágat, akkor igen aktívan kell tenni. Ott volt például a Sötét Nagyúr... a világot is körbeutazta annak érdekében, hogy elmerüljön a fekete mágia bugyraiban, ő – ennek hála – igen sok mindent tett le az asztalra. Szóval, Kylie is hasonló hozzám, de mit takar nála ez a „nem szánt szándékkal”-kifejezés?
- Mondjuk, a bogaras Trewalney professzor nem igazán jó példa a jósokra – vakarom meg az állam töprengve, nagy eséllyel én is simán kinevettem volna a lányt, ha csak úgy odajön hozzám, majd kerek-perec elmeséli nekem a velem kapcsolatos álmait. Nem igazán lett volna hiteles, de a rémület az arcán eléggé meggyőzött arról, hogy igazat mond. Nekem ugyan nincs jóslástan órám, de hallottam már arról iskolai berkekben, hogy az a Trewalney mennyire szeret túlzásba esni a drámákat illetően, melyeknek legalább a fele humbuk. Kylie azonban más, ő tart tőlem, ami hihető is azok után, amiket látott. Innentől kezdve nincs okom kételkedni a szavaiban. - Tudod, ha azzal jöttél volna ide, hogy kártyát vetettél ki, vagy jósgömbben pillantottad meg az arcom, akkor szerintem én is faképnél hagytalak volna, de az álmok... Ráadásul, látom rajtad, hogy teljes mértékben biztos vagy magadban, akkor csak nem ferdítesz, igaz?
Emellett pedig nem esik túlzásokba, csak a lényeget mondta el, nem kezdett el felesleges érzelmi kitöréseket produkálni, sikongatni, ájuldozni... Egyszóval: nem a figyelemfelkeltés ezzel a célja és az, hogy tartsák valamire az iskolában. Természetesen, engem nem kell meggyőznie, hiszek neki, de ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgokat, akkor ez is nagyon fontos. Ha ilyesmiket tett volna, én bajban lennék, ő pedig őrült. Ennyi.
- Nem, nem vagyok olyan – csóválom meg a fejem, az viszont korántsem jó jel, hogy Kylie ennyire Justice nyomába szándékozik eredni. Keresnem kell valakit, aki hasonlít annyira az álmaiban látott lányra, hogy beadjam neki, csakis ő lehet az. Van pár lányka, aki rám ácsingózik, egyet talán rá tudok venni, hogy legyen a segítségemre. Majd azt adom be, hogy Kylie kissé bogaras, rosszat álmodott, ezzel csak megnyugtatni szeretném. Még stimmelne is a sztori, hiszen – saját elmondása szerint – nem sokan hisznek neki. - Az oké, hogy pár pillanatra láttad, de milyen jellemző vonásai voltak? Haja? Szeme? Sötét vagy világos volt? Nem az iskolai egyenruha volt rajta véletlenül? Mert akkor még azt is be tudnánk lőni, hogy melyik ház tagja...
Elég gyanús lenne, ha úgy keresnék egy Justice-ra hasonlító lányt, hogy Kylie semmit sem mondott a kinézetéről, ezzel csak magamat buktatnám le. Most kifaggatom, pár nap múltán pedig úgy teszek, mintha a folyosón megpillantottam volna a leendő áldozatomat és bemutatom Kylie-nak, ha továbbra is ragaszkodik a nyomozgatáshoz.
- Varázslat? - vonom fel a szemöldököm, ez keményebb dió lesz, mint hittem, hiszen ha mágiát használ a lány, akkor nagy eséllyel nem fogom tudni befolyásolni. Ez baj, méghozzá nem is kicsi, fogalmam sincs, mit tegyek, ha Justice nyomára akadna. Mindegy, ezen majd ráérek akkor töprengeni, egyelőre viszont maradok a saját tervemnél: a Kylie álmában látott lányra megszólalásig hasonlító valakit találni... Ezzel egy kis időre leülnek a kedélyek. Talán. A csendet a szünet végét jelző csengő szakítja félbe. - Na jó, tudod mit? Ha bármelyikünk is jutott valamire, akkor szól a másiknak, rendben? Bagoly vagy valami, ugyanebben a teremben találkozzunk... Most mennem kell, szia!
Intek neki egyet, majd sarkon fordulok, végül komor képet vágva indulok el a kijárat irányába. Kylie, Justice, Aurora... Három olyan lány, akik minden bizonnyal komoly akadályok elé fognak állítani. Biztos sikerülni fog így a tervem?

//Köszi a játékot Very Happy//

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-03-10, 18:04


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


- Azért valahol igazuk van, sok sötét varázslatokat ismerő, sötét varázsló... veszélyes. -azért ezt csak csendben teszem hozzá, hiszen tény és való, hogy nekem sem esne jól, ha csak azért gondolnának rosszat rólam. Itt van nekem a vérmágia, amiről alig tud valaki, de éreztem én jól, hogy már McGalagony is másképp nézett rám, amikor rájött, hogy milyen varázslatot használtam. Cedric az egyedüli, aki tudom, hogy nem ítél el e miatt és nem néz rám másképp, mert ő tényleg jó ember és értékel engem, akármire is vagyok képes.
- Nem, én... szánt szándékkal nem. - megrázom a fejemet, hogy érezze erről nem szívesen beszélek, főleg hogy nem is lehet, no meg őt nem is ismerem annyira, hogy e téren bízzam benne. Nem tudom, hogy milyen ember, de ha azt nézem, amit álmodtam róla, akkor könnyen lehet, hogy veszélyes és jó, ha óvatos vagyok vele, ami azt jelenti, hogy nem kötök bármit az orrára, mert akár még tovább is adhatja. Ha valakit alig ismersz nem bízhatsz meg benne, főképp egy ilyen finoman szólva is komoly dolog kapcsán nem igaz?
- A jósmágiát a legtöbben értelmetlennek tartják és nem is igazán hisznek benne. - ami persze valahol érthető, hiszen még én sem vagyok mindig teljesen biztos magamban, de ettől még nem kellemesebb a helyzetem. Sőt kifejezetten pocsék, hogy már kis gyerekkorom óta kell így élnem, hogy folyton mások tekintetét látom, ahogyan furcsállva néznek rám, ahogyan ott van a szemükbe, hogy elítélnek és furának tartanak csak azért, aki vagyok, vagyis amire képes vagyok. De már mondhatni megszoktam és most amúgy sem ezt a fontos, hanem Kyle ügye és az álmom.
- De, ha tudnánk, hogy ki az, akkor odafigyelhetnénk rá, vagy... megvédhetnénk, ha valaki mégis ártani akar neki. Mármint nem te, hiszen... nem vagy olyan... - nem kellene pár szó alapján megbíznom benne én is tisztában vagyok vele, de fogalmam sincs róla, hogy vajon veszélyes-e és nem tűnik annak, még segített is nekem, pedig még csak nem is ismert, tehát nem volt rá oka. Nem hiszem, hogy bárkinek is ártana, abban több ráció van, hogy valaki felveszi az alakját, akkor viszont meg kellene védenünk azt a lányt. Utána kellene néznem, hogy kicsoda.
- Jól van... megpróbálok keresni valamit, talán van rá varázslat, amivel megkereshetjük, az álmom alapján. - ez is egy opció lehet, de mindenképpen megéri legalább megpróbálni, hátha sikerül, aztán majd meglátjuk. Egyelőre viszont megtorpanok, hiszen most ennél előrébb úgy se juthatunk, de ha ő nyitott szemmel jár, én pedig utána nézek a dolgoknak és ha bármit tapasztalok akkor felkeresem és küldök neki egy baglyot... az úgy jó lehet. De, hogy még Cedricnek se beszéljek erről... előtte nem titkolózom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-03-04, 06:56


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Igen, sok minden függ attól is, hogy ki mire használja. Pont ezért ítélik el azokat, akik a Durmstrangban tanulnak... Mindenki azt hiszi, hogy sötét varázslók gyermekei vagyunk, akik a világot akarják leigázni mindenáron.
Nem mondom, hogy annyira a lelkemre vettem volna ezeket a kritikákat annak idején, amikor a Roxfortba érkeztem, de azért igenis kellemetlen tud lenni a szavak többsége. Bántóak, hiszen ez egyáltalán nincs így. Tény természetesen, hogy sok szülő csak azért iratja oda a gyermekét, hogy fekete mágiát tanuljanak, de ettől függetlenül a Durmstrang egy kiemelkedően jó iskola, míg a Roxfort nem tartja ugyanazt a színvonalat. Nagyon sok félvér diák jár ide, akik sajnos kiemelt figyelmet kapnak minden téren, így elég hamar azt érzik, övék a világmindenség.
- Te is tanulmányozod a fekete mágiát? - pillantok Kylie-ra, elvégre kihallom a hangjából, amint elbizonytalanodik egy pillanatra, ebből pedig szinte egyből levágom azt a tanulságot, hogy neki is van némi köze ehhez a mágiaághoz. Nem sokan szoktak habozni, amikor a fekete mágiáról és annak használóiról beszélnek, kivételek ez alól azok az emberek, akik szintén benne vannak a dolog másik oldalában is. Kylie nem látszik olyasvalakinek, akit érdekelne ez az ág, de sohasem szabad elsőre ítélni... Talán némileg jobban is belemászott a dolog közepébe, mint azt én hinném.
- Érdekes, pedig ők is olyasminek a birtokában vannak, amit a muglik nem hinnének el – vonom meg a vállam töprengő arckifejezéssel, némileg furcsa számomra, hogy ebben a világban akad még olyasvalami, ami mágusok számára is furcsa lehet. A jövőt megjósoló álmok nem túl gyakori jelenségek, de reálisak, számomra legalábbis mindenképp annak számítanak. Miért ne lehetne hihető mások számára sem? Mindenesetre, Kylie jól tudja, mit miért kell tennie, ő nőtt fel ezzel a képességgel, nem én, minden bizonnyal vannak negatív tapasztalatai is a dolgot illetően. - Azért elég durva, hogy van Jóslástan óra is a Roxfortban, de téged elutasítanak, amikor az álmaidról szeretnél beszélgetni másokkal...
Mondjuk, azzal is tisztában vagyok, hogy Trewalney professzort is sokan bogarasnak tartják, egy szavát sem hiszik el, néhány tanár pedig szintén osztja a diákok eme véleményét. Szerintem sem sok tehetség szorult a nőbe, de Kylie más, amit ő látott, mindenképp valóra fog válni, ezt pedig csak én tudom, senki más. Veszélyes lenne hát anélkül elengednem a lányt, hogy alaposabban kifaggatnám az álmairól, emellett pedig botorság is. Sokat kockáztatnék vele, de azzal még többet, ha nem próbálnám meg a magam javára fordítani ezt a tehetséget. Elég nagy hasznom lehetne belőle, ami azt illeti.
- Megkeresni? - keserű nevetés hagyja el ajkaimat a lány szavai hallatán, majd lassan megcsóválom a fejem, mintha számomra annyira egyértelmű lenne a válasz: - Szerinted mit szólna, ha elé állítanánk azt mondva, hogy te, akit soha életében nem látott, megálmodtad a halálát? A legjobb esetben sem örülne ennek a hírnek, de ami biztos az az, hogy bolondnak könyvelne el magában. Elvégre, te magad mondtad, hogy a többség sosem hisz neked, szóval ez a reakció nem lenne meglepő számomra. A második gond pedig az, hogy elvileg én vagyok a gyilkosa, ergó: tőlem nem ártana távol tartani, nem így gondolod?
Kíváncsian pillantok a lányra, mintha valóban számítana a véleménye, noha egyelőre csak egyetlen cél lebeg a szemem előtt: Justice és Kylie nem találkozhatnak egymással. A két lányt távol kell tartanom egymástól, ez pedig nem fog menni, ha kutatómunkába kezdenénk. Én ismerem az áldozatomat, Kylie viszont ezt nem tudhatja meg, veszélyes lenne rám nézve.
- Egyelőre jobb lenne, ha senkinek se mondanád el a dolgot. Senkinek – nyomom meg az utolsó szavamat, tényleg ez lenne mindenki számára a legjobb. Kylie értékes fegyver, de ha eljárna a szája, akkor minden bizonnyal lépéseket kellene tennem annak érdekében, hogy elhallgattassam. - Ha álmodnál valamit, akkor engem keress meg, ne mást, velem beszéld meg, nekem meséld el. Talán valaki tényleg majd az én alakomat felvéve próbál meg ártani a lánynak, majd megpróbálok nyitott szemmel járkálni a folyosókon. Talán még idő előtt lebuktathatjuk...
Remélem, a lány nem kezd el erősködni azt illetően, hogy ő igenis szeretne részt venni a dolgok mélyebb bugyraiban. Egyelőre elég számomra a két lányt távol tartani egymástól, a többi még várathat magára.

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-02-27, 10:59


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Csak megrázom a fejemet. Semmi gond, persze érthető, ha megpróbál valaki segíteni a másiknak, csak hát ez egy olyan helyzet, amiben nem igen lehet. Nem gond, mert nem is várom el, hogy más oldja meg helyettem az én gondjaimat, nem is lenne elvárható a dolog. Nekem kell az életemet helyre tennem és talán idővel majd sikerülni is fog, de addig is jó nekem így is. Az iskolának idővel vége lesz és majd a való életben kell tudnom igazán megállni a helyemet nem igaz?
- Ez igaz. Az ismerete még nem jelenti, hogy valaki gonosz, sőt... néha a használata sem. - talán érezhető, hogy egy pillanatra elbizonytalanodik a hangom, hiszen lássuk be én magam vérmágiát használok. Nem szándékosan, a dolog csak úgy kialakult és nem mondhatom, hogy direkt teszem, de attól még e van és nem vagyok tőle még gonosz, mert nem akarok ártani másoknak, sokkal inkább segíteni, csak hát nem egyszerű, mert sajnos a legtöbben még a mai napig is úgy kezelnek, mintha nagy bajok lennének velem és úgy se mondanék igazat, pedig szimplán csak néha tévedek, de azért az utóbbi időben egyre ritkábban.
- A többség nem is igen hinne nekem, szóval ez nem merül fel. - félmosollyal vonom meg a vállamat, bár azért érezni lehet, hogy ez nem egy őszinte mosoly, de ettől még így van. Hiába mondanám el bárkinek is, úgy se hinnék el nekem, tehát sok értelme igazából nem is lenne, pont e miatt nem is verek nagy dobra soha semmit. Úgy se szoktak nekem hinni és amúgy is Cedricen kívül nem igen mesélek senkinek sem az álmaimról, ez pedig azt hiszem túlzottan drasztikus volt és ezért nem mondtam még neki sem. Valahol reméltem, hogy abbamarad és kész, nem kell vele a továbbiakban foglalkoznom.
- Csak pár pillanatra láttam és futólag... nem tudom, hogy kicsoda, de talán megkereshetnénk. Ha még sem te akarsz neki ártani, hanem más... Vagy szerinted mit kellene csinálnom? - az a remek kis bizonytalanság most is hamar a felszínre tör. Nem tudom, hogy mit kellene tennem és tőle várok tanácsot, pedig lehet hogy pont nem tőle kellene kérdeznem, hogy mit tegyek. Na igen, erre nem gondolok, mert nem tűnik olyan nagyon rossz, vagy veszélyes embernek. Nem olyan elsőre és másodikra sem, aki bárkinek is ártani akarna, vagy akár tudna. Rendes srácnak hat és valahogy pont e miatt nem feltételezek róla semmi rosszat. Talán tényleg tévedtem és valahogy az ő arcát láttam oda, vagy még nem is ismeri azt a lányt és csak valami kósza álomról van szó, vagy... - És valaki nem vehette fel az alakodat? - oh igen még ez is egy opció lehet, hogy a dolog meg fog történni, de valaki az ő képében akar annak a lánynak ártani. Igen, ez lehet még a kézenfekvő magyarázat, csak épp akkor az a kérdés, hogy ki lehet az és vajon miért tenne ilyet?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-02-16, 15:54


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem tudom, ez nem annyira a szakterületem, bocsi, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak – vonom meg a vállam, tényleg nem az én dolgom lenne, hogy beleszóljak abba, miként oldja meg a mindennapi helyzeteket. Miért zavar, ha nincs önbizalma? Nekem sincs sok, elvégre rettegek attól az embertől, akit éveken át az apámnak tartottam és még abban sem vagyok teljes mértékben bizonyos, hogy összejön a tervem minden apró részlete. Ha kellő önbizalommal rendelkeznék, talán eszembe se jutnának ilyen alaptalan gondolatok, semmiképp sem kételkednék magamban. Így azonban elég gyakran elárasztanak a negatív gondolatok, egyszer-kétszer már odáig is eljutottam, hogy erre nem érdemes semmiféle energiát sem pazarolni, hiszen képtelen vagyok elviselni a közelemben Justice-t. Mindezek ellenére azonban folyamatosan olyan maszkot kell magamra öltenem, mintha élvezném a lány társaságát, ez pedig teljes mértékben kikészít.
- Hobbiszinten olvasgatok róla, ennyi és nem több – mosolyodok el barátságosan, habár ez egyáltalán nem igaz, de ezt Kylie nem is igen sejtheti, hiszen nem ismerhet. - Tudod, sohasem árt, ha valaki mindkét mágiában jártas, hiszen a világunknak sem csak a jó oldala létezik.
Ez valóban így van, elvégre mindenhol jelen van a rossz és a jó is, a kettő nem tud egymástól teljes mértékben elhatárolódni, olyan nincs, hogy valaki csak jó, esetleg csak gonosz. A Sötét Nagyúrban is volt jóság, elvégre akadt pár olyan ember, aki túlélte a vele való találkozást, mindezt pedig azért, mert pont jó napjában találták meg. Justiceban is minden bizonnyal akad valami, ami miatt szimpatikus lehetne nekem, én azonban szándékosan nem igyekszem megismerni azt az oldalát. A végén még akadályozna a megölésében, márpedig azt nem ártana teljesen tiszta fejjel végrehajtanom. Ha éreznék vele kapcsolatban bármit is, az csak akadályozna, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.
- Rendben – biccentek Kylie válaszát hallva, miközben magamban határtalanul megkönnyebbülök. - Tudod, az ilyen álmokat célszerű nem nagydobra verni, hiszen talán olyan embernek is a fülébe jutna, akinek pont nem kellene...
Még szerencse, hogy Kylie nem az a pletykás típus, mivel akkor már rég mindenki engem gyanusítgatna mindenben. Az pedig külön öröm számomra, hogy pont belém botlott még jóval azelőtt, hogy bárkinek is beszámolt volna az álmairól. Veszélyes dolog egy hozzá hasonló embert úgy az útjára engedni, hogy velem álmodik, méghozzá ilyeneket... Most mit kellene tennem? Szórjak rá Exmemorian-t? És ha valakinek mégis megemlítette az álmát? Gyanús lenne, ha egyik napról a másikra elfelejtené a dolgokat, egy tanár igazán könnyen utána járhat annak, ki is használta rajta ezt a varázslatot. Írjak apámnak? Mit is mondanék neki a levélben? Hogy van a suliban egy lány, aki megálmodta, amint megölöm a nővéremet, akiről eleve nem is tudhatnék? Nem, itt csakis az a megoldás lehetséges, hogy a lány bizalmába férkőzzek. Sokkal hasznosabb abban az esetben, ha mindenféle ellenállás nélkül megosztja velem az álmait. Jó fegyver lenne a kezemben, annyi szent. Justice mit is tudna felmutatni? A pletykáin kívül nincs semmije.
- Valamikor mindennek el kell kezdődnie, nem igaz? - vonom fel a szemöldököm, noha némileg aggasztanak Kylie iménti szavai. Kemény dió, ha semmit sem tudok belemagyarázni a lányba, aki az álmai miatt alapból kevésbé fog megbízni bennem. Nem fog olyasmit elárulni nekem, ami számomra hasznos információ lenne, hiszen aligha segítene hozzá valaki más életének a kioltásához. - Igazából csak megölni? Kylie, a fél Roxfortot nem ismerem, egyetlen barátom van a diákok között, bárki lehet az a lány, akit az álmaidban láttál velem. Fogalmam sincs arról, miként jutnék el odáig, hogy bárkivel is végezzek.
Tanácstalan képet vágva csóválom meg a fejem, miközben úgy teszek, mintha én is nagyon törném a fejem a megoldáson, de eközben egészen máshol járnak a gondolataim. Thessát ismerem csak, ő sem tud a szándékaimról, habár nem lenne túl szerencsés, ha Kylie elkezdené faggatni a lányt, elvégre neki már meséltem arról, hogy nagyjából miért is vagyok az iskolában. Kylie pedig nem ostoba, összerakja a kirakóst, főleg amikor rájön, hogy Justice és én testvérek vagyunk. Egyből rosszra fog gondolni, habár miért is ne tenné?
- A lány arcát nem láttad véletlenül? Nem volt ismerős sehonnan sem?
Meg kell kérdeznem, hiszen Justice is a Hollóhátba jár, párszor össze kellett már futniuk, még ha csak pár pillanatra is. Bizonyára emlékszik rá, ha a rémálma után történt a dolog. Előtte nagy eséllyel nem ragadt meg benne a lány, de utána mindenképp.

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-02-14, 11:04


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


- Talán igen, de ezt nem olyan könnyű megoldani. - csak sóhajtok egyet, hiszen lássuk be az önbizalom nem valami egyszerű dolog, nem terem csak azért, mert azt akarod, hogy legyen. Vagy van, vagy nincs, sajnos nem lesz erősebb, mert én azt szeretném, hogy erősebb legyen és gyengíteni is elég nehéz másét, na nem mintha én ilyet valamikor is tenni akartam volna bárki ellen is. Az enyémet már elég sokan gyengítették, szó se róla, de én mégis úgy gondolom nem tehetek sokat az önbizalom növelésért. Hiszek magamban, már jobban, mint pár hónapja, amit Cedricnek köszönhetek és mellette erősebbnek és többnek is érzem magamat, de azért ez még mindent nem old meg, főleg ha épp nincs velem.
- Igen, pont ezért, de ha csak felületesen érdekel, az persze... más. - ez így azért jobban hangzik, mintha tényleg kedvelné a sötét mágiákat. Az azért ijesztően hangzik, főleg ha azt nézzük, hogy mit álmodtam róla. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy tényleg valami hasonlóra is akár képes lenne, hogy valakivel végezzen, főleg mert olyan kedves és segítőkész srácnak tűnik egyébként. Elsőre nem néznék ki belőle semmi rosszat, meg aztán ha már sötét mágia... a vérmágia se túlságosan világos és én mégis képes vagyok rá, még sem vagyok gonosz ugyebár.
- Nem, ritkán szoktam és nem is voltam biztos, hogy ez nem csak egy visszatérő rémálom. - fel sem merül bennem, hogy azért kérdez így rá, mert fontos lehet az ő szempontjából, nehogy más megtudja, hogy mit tervez. Talán mondhatjuk, hogy naiv vagyok, de ritkán fordul elő, hogy valaki kedves velem, pont ezért nem feltételezek utána az illetőről rosszat, még egy ilyen rémálom után sem, főleg ha azt nézem, hogy tényleg benne volt már azért a pakliban, hogy végül is tévedtem. Erre azért lehetne esély akár most is, bár akkor nem láttam volna olyan sokszor ugyanazt... azt hiszem.
- Nem hiszem. A jósálmok nem ilyenek. Mármint... nem kapcsolódik beléjük valaki másnak az arca, ilyesmire még sose volt példa és akkor nem álmodtam volna többször ugyanazt, veled. Maximum nem láttam volna jól az arcot, olyan már előfordult. - persze még mindig nehéz róla elhinni, hogy valakinek ártani akar, de mégis amit mond nem tűnik lehetségesnek. A jósálmok nem így működnek, azokat nem befolyásolja a tudat alatti, ahogyan a rendes álmokat, nem így működnek. - Nincs valaki, akit... nagyon nem kedvelsz? Hosszú, barna hajú lány és esetleg... nem akarod bántani igazából, csak... - nem is tudom, hogy mire akarok kilyukadni. Nem mondom, hogy ő rossz ember lenne, de mi van, ha azért láttam ezt, mert mégis csak van rá esély? Ha felmerült benne, mert valaki megbántotta, rosszat akart neki és végül nem bántaná, hiszen én csak a fojtogatást láttam és azt is azért, hogy lebeszéljem róla, mert még csak felmerült benne, és esetleg egy vita, vagy dühös veszekedés... a harag válthat ki az emberből olyasmit, amibe bele sem gondol, hogy milyen következményekkel járhat és nyugodt állapotában nem is tenné meg.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-02-07, 10:39


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Elsőként talán nem ártana egy kicsit több önbizalom – vetem fel a dolgot Kylienak, hiszen látszik rajta, hogy nem szeret a középpontban lenni és a hangját hallatni, a hozzá hasonló emberekból gyakran lesznek áldozatok. Mindenki tisztában van azzal, hogy nem védik meg magukat, elvégre szeretnek láthatatlanok maradni az emberek előtt. - Adok pár tippet, de azokat tényleg meg kell fogadnod...
Nem vagyok én olyan nagyon gonosz, szívesen segítek azokon az embereken, akik valamiért elveszettnek tűnnek számomra, talán azért is, mert én is ilyennek éreztem magam, amikor rábukkantam a cikkekre, melyek aztán megváltoztatták az életemet. Kylie pedig semmit sem ártott nekem, soha életemben nem láttam még, de így is lerí róla, hogy nem igazán van oda mások társaságáért. Mindezek mellett pedig komolyan érdekelt az is, hogy miért ijedt meg ennyire tőlem? Mit látok a tekintetében, ami annyira aggaszt? Senki sem ismer, elvégre úgy jöttem ide, hogy előtte alaposan utánanéztem annak, van-e itt esetleg bármilyen ismerősöm. Hiszen, lássuk be, néhány rossz pletyka így is keringett rólunk a környéken és nem is éppen alaptalanul. Ennyit apám óvatosságáról.
- Csupán hobbi szinten – válaszolom a lánynak, hiszen látom rajta, mennyire megrémíti az újonnan jött információ, mégis mi lehet a baja? Nem akarom azonban elijeszteni magam mellől, ezért nem is érdemes ecsetelnem a fekete mágia előnyeit, hiszen nagyon sok olyan ember él a világon, aki elutasítja az ehhez hasonló tanokat. Mégis, e mágiaág révén tartunk ott, ahol, ha csak a jó mágia létezne a világon, akkor mi lennénk elnyomva, nem a varázslények. Eszem ágában sincs azonban Kylie előtt reklámoznom magam, valamiért sokkal jöbb ötletnek tartom, ha befogom a szám és nem mondok semmi olyasmit, ami a későbbiekben rossz fényt vethet rám. Ez a lány tud valamit, ami talán veszélyes lehet rám nézve. - Nem igazán szeretnék elmélyülni benne, hiszen elég veszélyes, nem véletlen, hogy ezt nem tanítják errefelé, nem gondolod?
Kérdőn pillantok a lányra, választ várva, minden bizonnyal ő sem híve ennek a mágiának, akár a Roxfortosok többsége. Dumbledore szépen kiplántálta belőlük még ama gondolatot is, hogy talán lenne értelme használni, elvégre még csak gyakorlati szinten sem engedi, hogy kipróbálják a tanulók. Kár, hogy a Durmstrangban nincs egyetemi képzés, hiszen ott azért sokkal, de sokkal értelmesebb oktatás zajlana, ezek a nebánts virágok még csak elképzelni sem tudják, milyen egy igazán színvonalas tanóra. Nem ez az idétlen pálcalengetés, nem korántsem így nézne ki a dolog.
- Ó – szólalok meg Kylie beszámolóját hallva, most az egyszer pedig nem szorulok arra, hogy színleljem a dolgokat. Meglepnek a szavai, emellett pedig végtelenül meg is könnyebbülök, hiszen nem tudja, ki lesz az áldozatom, így hát értesíteni sem fogja tudni őt. Maga a lány azonban eléggé a hasznomra lehet, ha ügyesen lépkedek a sakktáblán, talán még meg is előzhetem Justicet, ha Kylie a bizalmába fogad engem. Jövendölő álmok? Nem gyakoriak, de nagyon hasznosak tudnak lenni akkor, ha a megfelelő ember kezébe kerülnek. Nálam jobb helyen pedig nem is lehetnének. - Ne aggódj, nem vagyok gyilkos, hiszen akkor már te sem élnél, nem igaz? Miért hagynálak életben, amikor meg akarok ölni valakit, és te az utamban lennél? Beszéltél erről másoknak is?
Tudnom kell, kik azok, akik még tudják a kastélyon belül, hiszen ha ennek elterjed a híre, akkor az már valóban komoly veszélyt jelentene rám nézve. Pletykák kelnének szárnyra a folyosókon, szájról-szájra terjednének, onnan már nem lenne visszaút. Ha azonban még időben elkapom azt az embert, akinek erről esetleg Kylie beszélt, nos... talán lenne némi befolyásom a dolgok alakulására. Cselekednem kell, azonban bízok abban, hogy nem mondta el senkinek sem, hiszen bizonytalan jószág, nagy eséllyel nem sok embert fogad a barátságába. Nekem is csak azért mesélte el a dolgot, mert rólam álmodott.
- Az esetek nagy részében. De mi van akkor, ha én a kisebbik százalékba esek bele? - felvont szemöldökkel pillantok a lányra, ezzel is jelezve felé, hogy tőle várom a választ. - Bárki tévedhet, mindannyian emberek vagyunk, és persze az is megeshet, hogy valahol láttál már a kastélyban, a tudatalattid pedig csak játszik veled... Esélyes, hogy tényleg meg fog történni a dolog, mivel azonban nem ismered a gyilkos arcát, tudtodon kívül az enyémet illesztetted be a helyére. Olyasvalakiét, akit még nem is ismersz, de már láttál valamerre. Mit gondolsz?
Egészen reális magyarázat, gondolatban már vállon is veregetem magam, ez a gondolatmenet nagyon is megérne egy külön gratulációt. Zseni vagyok, nem vitás.

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-02-05, 20:42


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Persze tudom én, hogy igaza van, de ettől még nem lesz könnyebb dolgom és a helyzet sem változik meg csak úgy. Egyébként is talán már az eddigiek után el se nagyon hinnék, hogy tudok a sarkamra is állni és nem érnék vele e miatt semmit sem, szóval talán felesleges is lenne kockáztatni, meg hát amúgy sem vagyok elég bátor hozzá.
- Szimbolisztikát tanulok, és tudom, hogy igazad van, de... fogalmam sincs, hogyan kellene ezt csinálni. - újra csak bizonytalanul vonom meg a vállamat. Nem hiszem, hogy menne és hát amúgy is szimbolisztikus leszek, jó nekem beülni egy szobába és ott nyugodtan elfoglalni magamat, ahhoz nem kellenek sokan, nem kellenek kapcsolatok, igazából nem kell senki sem és még csak jól kommunikálnom sem. Az a fő, hogy most itt van nekem Cedric és vele valahogy minden szebb és jobb és nem is érzem most szükségét, hogy minden áron kiálljak magamért. Végül is minek, ha valakivel boldog vagy? Minek erőltetni, hogy mások is kedveljenek, ha egyszer annyira nem is fontos?
- Érdekelnek a sötét dolgok? - oké azért itt egy egészen kicsit kikerekedik a szemem, hiszen pont azt akarom elhitetni magammal, hogy nincsen a sráccal semmi gond, hiszen rendes és nekem is segített és még kedves is, de ha a sötét dolgok érdeklik, a darkosak... akkor lehetséges, hogy mégis csak óvatosnak kellene lennem vele, mert esetleg mégis csak gondot okozhat hosszú távon és valami csúnya dolgot tesz? Nem tűnik olyannak... de persze nem kizárt, hogy tévedek igaz? Végül fel is vázolom neki egy külön teremben, hogy mit miatt néztem rá úgy, mint aki minimum szellemet lát, és úgy fest azért nem akad ki rajta túlzottan. Azt hiszem ez is valami, talán tisztázhatjuk és kiderül, hogy tényleg rendes srác. Persze van, amikor egyszerűen csak tévedek és kész. Én is leülök hát, bár azért tisztes távolban tőle. Nem látványosan, de picit távolabb.
- Igen, ebben biztos vagyok, mert már nem először álmodtam ezt. Többször is és tisztán kivehető volt az arcod, csak... azé a lányé nem. Őt nem láttam szemből, csak oldalról és csak rövid ideig. - látszik rajtam, hogy igen tényleg biztos vagyok abban, hogy amit láttam az úgy volt, nem nagyon fog tudni meggyőzni arról, hogy ez ügyben netán tévednék. Persze megpróbálhatja, de erre van a kisebb esély. Azért az arcokat felismerem, főleg úgy, hogy már épp elég álmom volt és sokuk valóra is vált, mint a bátyám halála, az első, ami megrázó élmény volt és egyértelmű bizonyíték arra, hogy látó vagyok. Nem mondom, hogy nagy élmény volt rájönni nekem sem és persze a szüleimnek sem úgy, hogy a bátyám végül meghalt.
- Ez nem az első és általában nem szoktam tévedni. Persze... nem mindig minden pontosan úgy történik, hiszen a jövő változhat, de az esetek nagy részében... - talán itt van bennem egy minimális bizonytalanság, de nem sok. Tudom már, kezdem tudni mikor van jósálmom és mikor csak egy szimpla álom, de amúgy sem álmodhatnék csak úgy egy ismeretlennel, akit előtte soha sem láttam úgy, hogy azt sem tudom kicsoda, annak nincs semmi esélye, ha mindez nem azért történik meg, mert látó vagyok nem igaz?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-02-01, 15:09


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs, mihez kezdjek a lánnyal, hiszen annak ellenére, hogy azt állítja, nem ismer, eléggé riadtnak tűnik. A tekintete némileg riadt, komolyan olyasmi, mintha egy igen veszélyes szellemet látott volna, ami ráadásul a rokona is. Kizárható, hogy lenne rajtam bármi olyasmi, amitől megijedhetett, hiszen soha életemben nem akasztottam koponyákat az övemre, vagy öltöttem magamra szegecsekkel kivert nyakörvet, ez valahogy nem az én stílusom volt és nem is állt szándékomban itt és most bevezetni a dolgot.
- Hát... valahol el kell kezdeni, nem igaz? - szólalok meg barátságosan, noha cseppet sem tolakodóan. Ha megfogadja a tanácsom, akkor remek, azonban, ha úgy dönt magában, hogy erre semmi szüksége sincs, akkor nem bonyolítom a dolgot, nem fogom ráerőltetni a véleményemet. - Ne mond, hogy soha életedben nem zavart, amikor mások átgázoltak rajtad. Megterhelő így élni, emellett pedig a munkádban sem leszel sikeres a későbbieknek. Apropó, minek is tanulsz?
Sokkal többet érek el nála, ha barátságosan viselkedem, mintha a lány is enyhült volna kissé, ez igazán jó jel. Meg kell tudnom, mit tud rólam, hiszen nem a semmitől riadt meg, olyan nem létezik. Persze, bátortalan, hiszen nem zavartatta magát különösebben azon, hogy fellökték, még ő kért bocsánatot. Az ilyen emberek hamar megnyílnak, ha valaki kedves velük és nem használja ki őket. Egyszóval: nyitottnak kell lennem, mesélnem neki, felajánlanom a segítségemet, ha esetleg szeretné.
- Én szeretnék kissé darkosabb irányba elmenni – folytatom élménybeszámolómat. Természetesen, nem fogok vele mindent megosztani, hiszen semmi köze hozzá, de mint mondtam: a hozzá hasonló emberekhez a bizalom a kulcs. Marad hát a fecsegés, melynek nagy része kamu természetesen, de Kylie ezzel talán puhítható. - Mármint, érdekel a méregkeverés, Piton szerint lenne hozzá érzékem. Mondjuk, ő minden mardekárossal ezt mondja, úgyhogy nem újdonság a dolog...
Megvonom a vállam, majd némileg töprengő arcot vágok, mintha elgondolkodtattak volna a saját szavaim. Játszanom kell a szerepem, a lány bizonytalan velem szemben, ennek pedig oka kell, hogy legyen. Remek, még egy titok, amire fényt kell derítenem, már kezdtem igazán unatkozni. Egész nap feküdni, bámulni a plafont, Justice-elleni terveket szövögetni, jópofát vágni Aurorához már kezdett igazán unalmassá válni, kellett egy kis kaland az életembe.
- Mi a bonyolult? - pillantok fel elmélkedésemből, örömmel veszem észre azonban, hogy Kylie minden szó nélkül elindul, én pedig követem őt. Nem int ugyan, de csak nem hagyna itt ilyen bunkó módon, belőle ezt nem nézném ki egyhamar. Minden bizonnyal már akkor sírógörcsöt kap, ha véletlenül agyonver egy legyet. Hezitálás nélkül lépek hát be abba a terembe, amelybe ő is, nekem igazán nincs semmi félnivalóm. Nekem. Azt nem garantálom, hogy neki sincs, de mint már többszőr is említettem, nem gyilkolni jöttem a Roxfortba, vagyis nem őt. - Velem? Mit?
Kérdőn vonom fel a szemöldököm, majd türelmesen végighallgatom a lány mondanivalóját. Nem ülnek ki az arcomra az érzelmeim, noha elég sok gondolat kavarog jelenleg is bennem. Döbbenet, harag, kíváncsiság. Érezhet valaki egyszerre ennyi mindent? Nem jó ötlet azonban ezt kimutatnom a lány előtt, hiszen akkor mindenre rájön velem kapcsolatban. Megrándul hát a szám széle, mintha csak egy nevetést szeretnék elfojtani magamban, majd lenyelem a késztetést és megszólalok:
- Oké, ezt szerintem nem ártana tisztáznunk – húzok ki magamnak egy széket, majd lehuppanok rá és onnan pillantok a lányra. Jó hosszú beszélgetés lesz ez, úgy érzem. - Első kérdés: biztos én voltam az, aki az álmodban szerepelt? Mármint, volt elég időd arra, hogy megnézd az arcát annaka valakinek?
Nincs okom kételkedni a lány által elmondottakban, hiszen ez nagy eséllyel be fog következni, én pedig kifejezetten egy kincsesbányára bukkantam Kylie személyében. A látomások igen érdekes dolgok, főleg a hozzám hasonló emberek számára, esélyt ad a kezünkbe, hogy úgy alakítsuk a dolgainkat, ahogy mi szeretnénk. Már csak arról kell meggyőznöm a lányt, hogy nem engem látott akkor és ott, így máris nyert ügyem van nála. Minden bizonnyal segíteni szeretne majd nekem, hiszen látszik rajta, mennyire bizonytalan az álmait illetően... Kifejezetten jól jön most számára valaki, aki hisz neki.
- A következő pedig az, hogy gyakran szoktál ilyesmit álmodni? Mennyire jönnek be ezek a dolgok? Mármint, úgy látom, te hiszel magadban, akkor nagy eséllyel nem ez az első ilyen jellegű álmod, hiszen máskülönben nem mondtad volna el nekem, nincs igazam?
Ha valaki látónak születik, az igen ritka adomány, még ritkább azonban az, ha valaki egy ilyen emberbe botlik bele. Talán – ha jól irányítom a lányt – akkor a Justice-elleni terveimben is felhasználhatom.

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-01-30, 10:28


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


A kérdésére csak a fejemet rázom meg, már-már szinte riadtan, hiszen nem ismerem, de ettől még az álom elég nagy hatással volt rám és nem tudom, hogy mit kellene mondanom, egyáltalán beszéljek-e róla. Volt már rá példa, hogy egy álom végül nem vált valóra, és amióta Cedrickel vagyok egy fokkal nyugodtabban tudom kezelni az effélét, de azért mégis elég ijesztő valakivel összefutni a folyosón, aki láttad hogy valakit fojtogatni fog a jövőben, főleg hogy elsőre egyáltalán nem tűnik veszélyes alaknak, hiszen ő az egyetlen, aki egyáltalán észrevett és segít nekem.
- Tudom, de... én valahogy sosem voltam igazán jó ebben, mármint... hogy kiálljak magamért. - és tényleg így van már igazából egészen megszoktam ezt az egész helyzetet, hogy így viszonyulnak hozzám mások. Lassacskán már egyáltalán nem furcsa és nem is esek tőle kétségbe. Persze jó lenne, ha nem így lenne, de ha egyszer nincs mit tenni... Nem hiszem, hogy hirtelen egyik napról a másikra határozottabb leszek, főleg ha eddig se ment. Egyébként is ez csak a suli, idővel végezni fogok itt és akkor majd más lesz... vagy ez is csak buta reménykedés? Ezek után már csak meglepetten konstatálom, hogy még a neveink is hasonlítanak egymásra. Vannak véletlen egybeesések, bár én soha sem hittem bennük. Láttam őt álmomban és még ez is... és pont ő segít nekem a folyosón, amikor senki más sem. Ennek biztosan jó oka van, talán... talán pont azért, hogy elmondjam neki mit láttam és még véletlenül se történhessen meg, vagy tudja, hogy baj közeleg, valaki fel akarja venni az alakját, hiszen ő kedves, nem hiszem, hogy bárkit is fojtogatni akarna.
- Tudod ez elég... bonyolult és talán nem itt kellene... - a kezét még mindig nem fogom meg, hogy magam után húzzam, de elindulok a folyosón, hogy keressek egy üres termet és oda menjek be, remélhetőleg ő pedig követ és velem tart. Azért ezt még sem a folyosó kellős közepén kellene kifejtenem, még ha nem is figyelnek ránk sokan, de akkor sem. Ha ő is bent van, akkor behúzom az ajtót és úgy pillanatok rá, még mindig kétségek közt őrlődve, de azért próbálva összeszedni a gondolataimat. - Én... éjjel többször is veled álmodtam. Pedig előtte sosem láttalak, hiszen nem ismersz te sem engem, de álmomban ott voltál és ami még rosszabb... egy lányt fojtogattál. Alig látszott az arca, de hosszú barna haja volt és... ezért néztelek annyira, de kedves vagy és biztosan nem lennék képes ilyesmire, de ha ez megtörténik talán valaki felveszi az alakodat, vagy van egy ikertestvéred? - jó eséllyel kellően naivnak gondol majd, végül is az is vagyok. Egész életemben a legtöbben csak átnéztek rajtam és nem hittek nekem és nem szoktak nekem segíteni sem. Cedric az első, aki ezt megteszi, aki kedves velem és most ez a Kyle, akinek majdnem ugyanaz a neve, mint nekem... nem hiszem el róla, hogy képes lenne bárkit is fojtogatni, valahogy nem olyan típus így első ránézésre.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-01-28, 10:05


[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
Általában nem veszem a lelkemre, ha valaki esetleg furán viselkedik velem, de amikor a lány elkapja a kezét előlem, miközben átnyújtom a pennáit, némileg furán pillantok rá. Fogalmam sincs, mi lelhette, életemben nem láttam még őt, szóval arra sem foghatom a dolgot, hogy egyszer, valamikor apám kegyetlen játékainak áldozatává vált. Ők szoktak így viselkedni, amikor összefutok velük a folyosókon, mármint a másik iskolában. Nem emlékeznek, hiszen apám minden esetben Exmemoriant szórt rájuk, de valami mégis megragadhatott bennük... Lesütik a szemüket, nem hajlandóak semmiféle kontaktusra velem szemben, egyáltalán semmi... De a lány arca nem rémlett, nem hiszem, hogy neki is ehhez hasonló gondja lenne.
- Ismerjük egymást? - teszem fel végül a kérdést, habár előtte habozok néhány másodpercet, de mégis meg kell tennem a dolgot. Talán hallott felőlem valakitől és egyből felismert, amint megpillantott. Nem, az nem szerencsés, senki sem tudhat rólam semmit, hiszen az otthonom kívül mindig más szerepet játszottam. Nem voltam senkivel sem lekezelő, paraszt, esetleg bunkó, az pedig, hogy bárkit is az utcán kínozzak meg, nos, fel sem merült még bennem soha életemben. A lebukást senki sem szereti megkockáztatni, én pedig osztom is ebben mások véleményét.
- Ezt talán nem kellene annyira megszoknod – szólalok meg természetes hanggal, mintha semmiféle aggasztó gondolat se járna pillanatnyilag a fejemben, pedig nem éppen ez a helyzet. A lányban azonban nem szeretnék gyanút ébreszteni, hiszen már így is kellőképp furcsa tekintettel méreget, komolyan nem értem a dolgot. A Roxfortban senki sem ismer, soha életemben nem láttam őt sem, csak arról lehet szó, hogy valaki hírét vette a dolgaimnak – amit egyébként eléggé kétlek, de óvatosnak kell lennem -, ő pedig egyébként sem egy bizalmaskodó természet, így óvatos velem szemben. Nem, ez valami más. [color=#969696]- Ha nem állsz ki magadért, akkor továbbra is fellöknek, nem fogja érdekelni őket, hogy téged ez miként érint.
Értem én, hogy nem éppen egy hangadó jellem, nincs is ezzel semmi bajom, van aki vezetőnek születik, akad, aki nem, de az embereknek vannak alapvető jogai, nem igaz? Jó, nem vagyok egy ma született bárány, én is csináltam már másokból áldozatot, de csupán apám hatására, ha ő nem lenne, ha minden másként alakult volna, akkor nagy eséllyel nem ott tartanék, ahol. Talán ezzel az egy tettemmel egy picit helyrehozhatok abból, amit eddig tettem.
[i]- Nincs mit –
helyezem a pennáit a könyvei tetejére, melyeket elém tart, már nem azért, de ez is rémesen furcsa, mi baja van ennek a csajnak? Hallottam már olyan betegségről, amikor az emberek nem szeretnek senkivel sem testi kontaktust teremteni, mert félnek a fertőzésektől, de akkor aligha merészkedett volna ki a folyosóra, hiszen tudnia kell, hogy fel fogják lökni. Igazán nem értem, miért olyan távolságtartó velem szemben, amikor csak segíteni szeretnék neki. És ez a tekintet... Annyira mustrál, hogy kezdek komolyan zavarba jönni, pedig nem vagyok egy olyan alkat, aki ilyesmi láttán sikítva elrohan. Általában állom mások tekintetének a kereszttüzét, de ez a csaj a frászt hozza rám.
- Én pedig Kyle – mosolyodok el a neveink hasonlóságát hallva, hiába furcsa ez az egész helyzet, a lány neve mindenképp kivívja magának az elismerésemet. Nem tudom azonban megállni, hogy ne kérdezzek rá a dolgokra, hiszen annyira szembetűnő a bizonytalansága velem szemben, amit még csak leplezni sem próbál. - Megkérdezhetem, mi van veled? Mármint, olyan furcsán nézel rám, mintha kísértetet láttál volna. Mi a baj?
Esélyes, hogy nem fog válaszolni, esetleg kitalál valami hülyeséget, de meg kell kockáztatnom a dolgot. Apámon és anyámon kívül senki sem tudja, miben van benne könyékig a családunk, arra pedig nem ártana vigyáznom, hogy ez a továbbiakban is így legyen. Ha a lány esetleg tud rólunk valami nem kívánatos dolgot, akkor mindenképp írnom kell apámnak még ma. Feltéve persze, ha bevallja a dolgot.... Ilyenkor azért bánom, hogy nincs tehetségem a legilimenciához, jó lenne egy kis körutazást tenni a fejében. A tudtán kívül természetesen.

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-01-22, 20:51


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem hiszem el, hogy tényleg őt látom, pont azt az arcot, aki az álmomban is már többször felkeresett. Ott áll a távolban és nem vesz észre, én pedig ennek a kis elbambulásnak hála még a holmimat is a földre ejtem. Na nem az én hibám, hanem azé, aki sikeresen nekem jön a nagy tömegben. Nem is értem miért nincs ez jobban megszervezve és miért vagyunk ennyien egy folyosón, de nem tehetek ez ellen semmit sem, inkább gyorsan próbálom a cuccaimat összekapkodni a földről, hogy lehetőség szerint senki nem lépjen rá semmire, főleg mert nem kimondottan gazdagok a szüleim, hogy olyan lelkesen, vagy könnyen pótolják a tönkre ment holmikat, meg aztán van ma még órám és kellemetlen lenne rá penna nélkül bemenni.
Rendesen le is fagyok, amikor pont ő jelenik meg mellettem és kezdi el összeszedni a holmijaimat a földről. Na jó, erre aztán végképp nem számítottam, hiszen általában azok szoktak kedvesek és segítőkészek lenni, akik egyébként is kedvesek, na de amit vele kapcsolatban láttam... az cseppet sem tűnt kedvesnek, hiszen meg akart ölni valakit. Nem tudom, hogy megtette-e, de ha egyszer valós személyt láttam az álomban, akkor nem csak valami képzelet szülte jelenés volt, hanem a jövő... és ez elég nagy baj.
- Öhm... igen. - bólintok végül néhány másodperc fázis késéssel. Még tanácsot is ad, amikor végre sikerül felkelnem a földről. Épp majdnem egyszerre nyúlnék még előtte vele egy pennáért, de visszarántom a kezemet. Volt már rá példa, hogy akkor villant be pár kép, amikor hozzáértem valakihez. Ez még nem gyakran történt meg, de nem akarom még csak megkockáztatni sem, hogy most ilyesmi történjen.
- Én nem vagyok ehhez elég határozott és... már megszoktam. - vonom meg végül a vállamat, de még mindig nem tudom leplezni az arcomon lévő érzelmeket az értetlenséget és a döbbenetet, no meg látszik rajtam, hogy nagyon meglep az, hogy itt van, vagy hogy segít... vagy a jó ég tudja, hogy mi, de akkor is nehéz hová tennem ezt az egészet. - De... kösz, hogy segítesz. - teszem még gyorsan hozzá, hiszen így illik, de még mindig az arcát fürkészem, mintha próbálnám hová tenni őt, de nem igazán sikerül, már csak azért sem, mert még a nevét sem tudom, sosem láttam még és ennek ellenére mégis álmodtam vele és még mindig nem tudom, hogy mi okból kifolyólag. Végül, amikor már minden meg van, tétovázok akkor is, amikor át kellene vennem tőle a pennákat, végül nagy nehezen döntök és a többi cuccomat tartom oda elé, hogy tegye rá a kupac tetejére, így kerülve el azt, hogy netán meg legyen a fizikai kontaktus, ami nem biztos, hogy jó vért szülne.
- Egyébként én... Kylie vagyok. - mutatkozom be, de a kezemet nem nyújtom neki, viszont legalább a tömeg lassan oszlani kezd. Nem tűnik veszélyes alaknak, sőt még gyilkosnak sem, talán ha megkérdezném van-e testvére, netán ikertestvér, egy gonosz és veszedelmes ikertestvér, vagy mi van, ha valaki fel fogja venni az alakját és úgy akar megölni valakit? Akkor illene figyelmeztetnem őt a veszélyre, ahogyan azt a lányt is, mert ebben az esetben tényleg valóság volt, a jövő, amit láttam, tehát valaki veszélyben van. Kellemetlen, hogy a lány arcát alig láttam, csak egy pillanatra és mivel nem vagyok kifejezetten tájékozott, bár Justice a háztársam, de még sem tudok róla semmit sem, jó eséllyel ezért is nem ismertem fel, meg aztán a megrázó álmoknál elég nehéz egy-egy pontra rákoncentrálni, mint egy arc. Örül neki az ember, hogy felébred előlük.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyle Matthews
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 112

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-01-20, 08:54

[center]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kyle & Kylie
Édes a bosszú

[You must be registered and logged in to see this image.]
A folyosó falának támaszkodva álldogálok, lábaim előtt a táskámmal, miközben arra várok, hogy kicsengessenek és meginduljon a csürhe. Tapasztalataim szerint nem szerencsés a Roxfortban közvetlenül az óra vége után elindulni a következő terem irányába, hiszen itt egyszerűen nem ismerik a rend fogalmát. Mennek előre, mint aki nem lát és nem hall, mindenkit fellökve, aki az utukba mer állni. A Durmstrangban fegyelem volt, ott – ha ilyesmit láttak a tanárok – akkor keményen megbüntették a delikvenseket. Minden osztály felsorakozva indult el a következő óra helyszínére, ott nem létezett az egyéni akarat fogalma, tanítási idő alatt senki sem mászkálhatott arra, amerre a kedve tartotta. Más volt a helyzet természetesen, amikor valaki konkrét szándékkal kérte el magát az órákról. Sose hittem volna, hogy visszasírom még a bolgár iskolát, de úgy tűnik, ez a nap is eljött számomra. Komor arccal figyelem, amint kivágódnak a termek ajtajai, a levegő megtelik angol szavakkal, majd mindenki elindul százfelé, egymást lökdösve. Pont, mint vártam.
- Hé, jó lenne, ha jobban odafigyelnél a lábad elé, te idióta! - morranok rá egy harmadikosra, amikor az egyszerűen csak arrébb rúgja a táskámat a lábam elől, majd úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna. Lemondóan sóhajtok egyet, normális esetben ellőnnék utána egy kisebb rontást, itt azonban ezt nem tehetem meg. Kérdőre vonnának, büntetést kapnék, ennyit ez azért nem ér meg. Számomra semmiképp sem. Előveszem hát a pálcám, majd lemondóan intek egyet vele, mire a táskám ismét a kezemben landol. Nincs az az Isten, hogy mások miatt odamenjek érte. Főleg nem egy olyan takonypóc miatt, amilyen az iménti is volt.
- Jellemző – dohogok magamban mérgesen, miközben tüzetesen szemügyre veszem a táskám bármiféle sérülés után kutatva. Itt komolyan senkit sem érdekel a másik? Persze, ha Justice-ra gondolok, akkor nyilván nem, hiszen őt sem érdekli, kinek milyen fájdalmat okoznak a pletykái. Az tuti, hogy őt semmiképp sem vették volna fel a Durmstrangba, vagy ha mégis, akkor már rég kipenderítették volna onnan, ha a tanárok fülébe jutnak a pletykái. Kíváncsi vagyok, miként alakult volna a sorsa, ha nem engem, hanem őt rabolják el. Vajon most ő is itt lenne bosszú után vágyakozva? Minden bizonnyal igen a válasz, ha számára is úgy alakultak volna a dolgok, ahogy számomra. Apám őt se kímélte volna csak azért, mert lány, nem lett volna elkényeztetve, ugyanúgy ki kellett volna vennie a részét a kínzásokból és a titkos gyűlésekből, mint nekem.
Figyelnek, én legalábbis konkrétan ezt érzem, habár fogalmam sincs arról, honnan veszem a dolgot. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek képesek ráérezni ilyesmire, én viszont nem tartoztam azon alakok köreibe, akik bármikor is megérezték volna mások árgus szemeinek kutató kereszttüzét. Körülnézek, de az ide-oda siető embertömegben nem látok senkit sem, aki engem vizslatna. Ekkor azonban mozgolódás támad a folyosó másik végéről és az egyik lány barna haja szinte eltűnik a tömegben. Nagy eséllyel valaki fellökte.
Elrugaszkodom a faltól, a táskám a vállamra csapom, majd elindulok a tömegben arrafelé, amerre a lányt sejtettem. Nem szokásom beleártani magam az ilyen ügyekbe, senkin sem segítettem még eddig az iskolában, bármibe is keveredett valaki, de azt azért már nem igazán tudtam elnézni, ha senki sem vett tudomást arról, hogy valaki előtte segítségre szorul. Igen, mondom én ezt, aki embereket kínzott meg brutálisan. Nem is tudom, néha úgy alakulnak a dolgok, hogy még én is meglepem magam, ez is egy ilyen alkalom.
- Jól vagy? - lépek oda a lányhoz, aki még mindig a cuccait igyekszik összeszedni, miközben mindenki más siet körülötte, egy pillantásra sem méltatva őt. Lehajolok hát, majd felveszem a pennáit, melyekre eddig még nem léptek rá, ez pedig a csodával volt határos. - Ha valaki legközelebb neked megy, akkor ne hagyd szó nélkül... Olvass be neki, hidd el, máris jobban oda fog figyelni, ha még egyszer az útjában állnál.
Fogalmam sincs, miért adok tippeket egy ismeretlennek, de megteszem. Beszéd közben odanyújtom neki a pennáit, miközben rámosolygok. Igyekszem a jófiút játszani, egyébként is, nem vele van bajom, miért lennék mogorva?

zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]


Lehet, hogy a bosszú börtön. De a saját börtönöm.
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2017-01-17, 10:37


Kyle & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Az órának vége, én pedig mint általában mindig most sem sietek kifejezetten kifelé. Nem szoktam másokat majdnem fellökni, csak mert annyira rohannék, főleg mert tudom, hogy Cedric egyelőre még úgy sem ér rá, neki még órája van és ha jól tudom délután az édesapja a faluba jön néhány órára, hogy találkozzanak. A délután tehát egyébként is egyedül töltöm, nem kell sehová sem igyekeznem és van épp elég dolog, amit át kellene gondolnom, többek között a legutóbbi álmot, ami cseppet sem tetszett. Tudom én, hogy nem kell mindre odafigyelni, próbálom már összeszedni magamat annyira, hogy ezt elfogadjam, felfogjam, hogy nem minden álomból kell izzadtságtól csatakosan felébredni. Persze nem tudom a saját testemet szabályozni és ettől ez még megtörténik bőven időnként, de ezúttal próbálom kiverni a fejemből azt, amit láttam. Nem minden a jövőt mutatja, vannak rémálmok is, amiknek semmi közük a valósághoz. Biztosan csak az agyam szült megint valamit, amikor azt láttam, hogy egy srác fojtogatott egy lányt. A legrosszabb az volt, hogy addig csinálta, amíg már láttam, hogy annak a lánynak nem maradt élet a szemében, a csillogás elszállt, szinte teljesen, amikor felébredtem, felriadtam jobban mondva.
Végre ürül a terem, így én is összepakolok és kifelé indulok. Elgondolkodva torpanok meg a folyosón, ami lassan kezd egészen átláthatóvá válni, ahogyan a többség ebédelni indul, vagy egy másik óra színhelyére, vagy ki tudja hová. Nem tudom, hogy felmenjek-e, talán csak bekapok valamit a konyhában és kész, ám nem jutok el eddig, mert az arc, amit meglátok a folyosó túlvégén túlságosan ismerős. Láthatóan megtorpanok és néhány pillanatig csak meredten nézem őt, egészen addig, amíg valaki oldalról nekem nem koccan, aminek hatására az összes cuccom a padlón köt ki, a könyvem, egy tekercs pergamen, ami ki is tekeredik, a pennám, csoda, hogy volt, ami a táskámban van már, így nem lett komolyabb baja.
- Bocsánat... - igen, még én vagyok az, aki elhaló hangon elnézést kérek az illetőtől, aki vissza se néz, csak megy tovább morogva, mintha én tehetnék bármiről is. Végre csak lehajolok, hogy elkezdjem összeszedni a holmimat, de a szememet képtelen vagyok levenni a tőlem néhány méterre megjelent illetőről, hiszen ő az... ő volt, aki megfojtotta azt a lányt. Könnyedén felismerem, egy ilyen arcot nem nehéz megjegyezni.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Felismerés


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merlin C. Price
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-10-02, 13:29


Jules & Merlin
"A patak igazodik lehetőségeihez, és úgy keres utat magának - nekünk is tudomásul kell vennünk mindazt, ami sorsunkban változhatatlan."

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem teljesen értem, hogy miért is kell összeveszni egy szelet tortán, de nem is fogom megkérdőjelezni a cselekedeteit. Nekem ahhoz nincs semmi jogom, biztosan megvolt a maga oka erre. Én, mindenesetre, csak bólintok egyet a szavaira. Azt hiszem, még ha akarnám, sem tudnám megérteni, hogy miért tette, ezért is egyszerűbb hagyni a dolgokat. A kérdésére viszont elgondolkozom. Ráncolom a szemöldökömet, a válaszom a magam kis életstílusa szerint egyértelmű, de komolyan elgondolkoztató az ő kérdése.
- Hát, nekem azt hiszem nem lett volna annyi bátorságom, mint neked... Nem igazán szoktam kekeckedni a többiekkel, könnyebben elkerülhető a baj. Még, ha neked is van igazad. - Felsóhajtok, majdhogynem nehezemre esik kiejteni a számon ezeket a szavakat. Ritkán ismerem el, hogy egy veszélyes helyzetbe való belekeveredés teljesen logikus lépés, de ami igaz, az igaz. Mégis, egyértelműen lerí rólam, hogy én nem úgy cselekedtem volna, mint ő. Én félek, félek, hogy bántok valakit. A megjegyzésére felpillantok rá. Halvány, szégyellős mosoly játszik az arcomon. Úgy tűnik nem nehéz kitalálni, hogy hova való vagyok.
- Hollóhátas vagyok -erősítem meg a második tippjét. Nem sértődök meg a Hugrabuggos ötleten sem, a Süveg sokat gondolkozott nálam, hogy melyik házba is osszon. Talán a kegyelem volt az, amiért végül Hollóhátas lettem. - Igazán nincs mit. És én jól vagyok, csak egy kicsit ütöttem meg magam, de már alig érzem. - Halványan elmosolyodok. Örülök, hogy tudtam neki segíteni és van olyan kedves, hogy még aggódik is értem. A következő szavaira csak hevesen megrázom a fejemet. - Nem, nem gondoltam ezt, egyszerűen csak szerettem volna rendesen rendbe tenni a harisnyádat, ha már részben miattam estél el - igyekszem elmagyarázni neki, hogy pontosan miért is érzem annyira szükségességét, hogy segítsek. - Nem, nem félek. Ha gondolod, akkor szívesen veled tartok. - Ismét elmosolyodom, még ha nem is feltétlenül igaz, hogy nem félek. Én is körbenézek, mielőtt elindulnánk, de szívesen vele tartok. Amúgy is, azt hiszem ennék még valamit.

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 322 ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]






Confucius say "Karma's a bitch"

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jules Kaori Alpert
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-08-27, 17:32


Merlin & Jules
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem könnyen hátrálok meg, vagy adom meg magamat nagyjából semmilyen helyzetben sem. Épp ezért nem engedtem a Mardekárosnak sem, főleg mert igenis ne vegye el tőlem a tortát, amit én néztem ki magamnak, mert ha nekem az kell, hát az kell. Egyébként is tanulhatna egy kis előzékenységet, hiszen én vagyok a lány, illendő lenne ezt nem elfelejtenie. Jó tény, hogy az nem volt valami kisasszonyos, hogy a képébe töröltem a tortát, de komolyan megérdemelte.
- Nagyon finom szelet torta volt az és az utolsó! - rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen, és ha nem így lett volna, akkor se szeretem, ha valaki megpróbál elnyomni. Nem, ha egy kis önérzeted is van, nem fogod hagyni az ilyesmit, főleg nem egy Mardekárosnak. Már túlságosan megszokták, hogy mindenki behódol nekik, de én nem vagyok az a fajta, aki csak úgy engedi, hogy a porba alázzák ,vagy félrelökjék. Már nem, jó okom van rá, hogy kiálljak magamért. Legyőzhet egy betegség, de amíg az nem teszi meg, addig egy embernek sem fogom hagyni.
- Oh dehogynem! Kölcsön kenyér, visszajár. Te csak úgy odaadtad volna neki a tortát, mert nagyobb? És azt hiszi joga van elvenni? - a fenéket fogok én engedni valakinek és amúgy is, ha esetleg szépen kérte volna talán még elfelezem vele, de nem úgy kérte. Így legalább egyikünk sem ette meg, vagy is én egy falatot és ő akkor ha jutott a szájába, amikor a képébe nyomtam, bár van egy olyan érzésem, hogy kimondottan nem azzal törődött, hogy lenyalogassa a darabokat. Pech, pedig lehet hogy úgy jobban járt volna.
- Szóval a kedvességed alapján Hugrabugos lehetsz, vagy ez a félénk visszafogottság és persze az eszességed talán a Hollóhátba sorol, melyik? - ha nagyon választanom kellene talán a másodikat mondanám, de nem vagyok benne biztos. Ismerek pár esetlen Hugrabugost, bár közülük se mind olyan, de ez a srác is simán beillene közéjük. Mindenesetre cseppet sem tartok tőle, hogy gond lenne úgyhogy hagyom, hogy rendbe tegye a lábamat és persze a harisnyát is. - Szuper! Mondjuk egy kis seb még nem a világ, de a harisnyám így határozottan jobban mutat, köszi! Te nem ütötted meg magad? - azért elég szépen elkaptam szegényt és a falhoz kentem, amit persze nem akartam. Remélem, hogy nem lett baja, vagy ijedt meg nagyon szegény, bár nem látszik rajta, hogy nagyon ki lenne akadva, de ki tudja, lehet hogy csak magában mond el mindenfélének. Azért a nagy bűnbánó arcot csak észreveszem és eléggé meglepetten pislogok rá miatta. Mintha minimum az ő hibája lenne a dolog, pedig én kentem a falnak és a Mardekáros srác volt a bunkó.
- Oké... azt ugye tudod, hogy nem haragszom, amiért nem tisztítod ki a harisnyámat? Így is rendbe tetted szépen, szóval köszi. - kap azért egy hálás pillantást tőlem, hátha akkor kicsit megnyugszik, aztán már mennék is tovább, de végül csak megtorpanok. - Ha nem félsz velem mutatkozni idelent, megnézzük nincs-e a manóknak még olyan tortája? - szórakozottan pillantok végig a folyosón, de nem látom mozgást, szóval ha van kedve és nem valami magányos könyvtárlátogatás volt a terve, amit ezzel meghiúsítok, akkor nem lenne rossz.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Fogócska[You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merlin C. Price
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-08-23, 17:06


Jules & Merlin
"A patak igazodik lehetőségeihez, és úgy keres utat magának - nekünk is tudomásul kell vennünk mindazt, ami sorsunkban változhatatlan."

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem vagyok dühös, egyrészt, mert nem az a típus vagyok, aki csak úgy kiakad mindenen, másrészt, mert eléggé lesokkolta ahhoz, hogy fel sem fogjam, nekem most dühösnek kellene lennem. Szerencsére, a probléma hamar megoldódik, a Mardekros fiúk elhaladnak a rejtekünk mellett, és szerencsére sikerül őket kikerülni. Megnyugszom, azt hiszem a lánnyal együtt sikerül örülnöm a szerencsénknek. Mégis, semmi ilyesmi nem ül ki az arcomra, inkább csak a kíváncsiság és az aggodalom furcsa egyvelege.
- Torta? Egy tortaszeleten vesztetek össze? - Ritkán ugyan, de az én arcomra is erősen ki tudnak ülni az érzelmek. Most például nagyon nagy szemekkel bámulok a lányra a meglepettségtől, a hangomból némi hitetlenkedés is kicsendül. Persze, én is tudom, hogy milyen apróságokon képesek kiakadni a Mardekárosok, de azt általában csak direkt csinálják. Ez meg valahogyan... Olyan hihetetlennek tűnik, ha ép ésszel próbájuk felfogni. Viszont, amint kiegészíti, már teljesen értem a helyzetet.
- Így mondjuk valamennyire érthető. Mármint, nem volt jogos, hogy megtámadott! De... Szerintem neked sem kellett volna a képébe nyomnod a tortát - jegyzem meg félénken, a közepén kissé elakadva. Nem szokásom kioktatni másokat, ezt sem olyan szándékkal teszem, egyszerűen csak segíteni szeretnék neki...  Ahogy akkor is, amikor felajánlom a gyógyítást. Az első visszautasítás-félére csak a padlót kezdem vizslatni, de amint megváltoztatja a véleményét, reménytelien pillantok fel rá. Neki sem fog fájni, és én sem érzem majd azt az éteri félelmet, amit a vér látványa tud kelteni bennem.
- Köszönöm, akkor majd a harisnyádat is megjavítom. Csak egy egyszerű varázslat. -Leguggolok a lány elé, hogy nagyjából a sebbel egy magasságban legyek. Felemelem a pálcámat és egyenesen rámutatok. - Hippokrax! - Amint végeztem a varázslattal, felmérem, hogy mekkora is a kár a harisnyán. - Reparo! - ejtem ki határozottan az igét, bár, ez csak a szakadást javítja meg. A másik varázsige nem jut eszembe... Egy kissé el is szégyellem magam, miközben felegyenesedek és újra a lányra pillantok. - A tisztító bűbáj nem ugrik be, sajnos a vért neked kell majd kiszedned belőle, sajnálom. - Őszintén, mintha csak az én hibám lenne az egész, teljesen úgy kezelem a helyzetet. Talán, még némi bűntudatom is, miközben visszateszem a zsebembe a álcámat.

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 322 ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]






Confucius say "Karma's a bitch"

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jules Kaori Alpert
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-06-23, 21:20


Merlin & Jules
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elmentek, tehát valószínűleg megúsztam, vagyis inkább megúsztuk, hiszen sikerült szegényt kellemetlen helyzetbe rángatnom. Biztosan nincs túlságosan oda, de legalább ő nem mérges, vagy csak nem olyan agresszív típus, mint a Mardekárosok, úgyhogy nem nagyon mutatja ki, hogy netán az, de ez már részlet kérdés. Az a fő, hogy legalább nem szól rám, amiért falnak préseltem és egészen jól viseli azt is, hogy Mardekárosok pályáztak egy kis időre a bőrére, mert ha netán velem együtt találják meg, akkor tuti, hogy ő is bajba kerül.
- Jó hát egy kicsit, de én nem tehetek róla, hogy a srác édesszájú. Nekem is tetszett az a torta, meg neki is és én voltam a gyorsabb, aztán meg szorongatta a karomat, szóval... - ártatlan képpel rántom meg a vállamat, pedig komolyan vissza gondolva az se lenne meglepő, ha helyből elnevetném magamat, mert a helyzet azért nagyon is komikus volt, még ha ezt a Mardekáros kispajtás annyira nem is osztaná. - Oké utána egy harapás után a képébe nyomtam a tortát... de most mondd, hogy nem érdemelte meg? - még fel is húzom kicsit a felsőm ujját, hiszen még mindig látszanak a vörös ujjnyomok a karomon. Tényleg úgy istenesen megszorongatott, pedig nem vagyok az a típus, aki cukorból van és nem bírja a fájdalmat. Az már más kérdés, hogy persze ők többen voltak, meg aztán a srác nagyobb is nálam, de sikerült meglógnom és hátha holnapra lenyugszik... legalábbis remélem, vagy addigra én is szerezek valami erősítést.
- Oh de édes vagy, hogy így aggódsz, de nem halálos ám ez sem. Csak egy kis horzsolás, a harisnyát komolyan jobban sajnálom. - a hangom egészen anyáskodóvá válik, mert látom én rajta, hogy hogy elszontyolodott a sérülésem miatt, pedig én nem gondoltam, hogy annyira komoly lenne. Azt persze nem tudhatom, hogy ő igazából más miatt van elszontyolodva ennyire, nem a lábam miatt. - Oké, ha jobban érzed magad, akkor gyógyításra fel! - kicsit megemelem a lábamat, hogy ha úgy jobb, akkor jobban hozzáférjen. Lehet, hogy még a harisnyán is tud segíteni, olyan kis okoskának néz ki, simán kinézem belőle, hogy Hollóhátas és akkor gond nélkül helyrehozza nekem azt is, aminek tuti, hogy még jobban is örülnék, mint a sebem meggyógyításának.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Fogócska[You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merlin C. Price
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 27

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-06-20, 21:23


Jules & Merlin
"A patak igazodik lehetőségeihez, és úgy keres utat magának - nekünk is tudomásul kell vennünk mindazt, ami sorsunkban változhatatlan."

[You must be registered and logged in to see this image.]

Semmi ilyen hirtelenre nem voltam felkészülve, teljesen értetlenül állok a helyzet előtt. Még szerencse, hogy a lány magával rángat az útból, még ha ez a Mardekáros srácok felbukkanásáig igencsak furcsán hat számomra. Őszintén szólva, azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy hasznát vettem annak, hogy ilyen nyámnyila vagyok. Más már rég kirántotta volna magát a lány kezei közül és jól leteremtette volna, ezzel le is leplezve őt. Így utólagosan kicsit örülök is, azt hiszem. A mosolya sem éppenséggel ijesztő, így, egészen addig, amíg le nem nyugszanak a kedélyek, kicsit könnyebben húzom meg magamat. Ám, amint tovaszaladtak a srácok, én egy kissé aggodalmaskodva szólalok meg. Hallottam, és valamennyire már tapasztaltam is, hogy mennyire durvák tudnak lenni a Mardekárosok. Őszintén sajnálom is a lányt, hogy sikerült felhúznia az egyiküket. Remélem később ebből nem lesznek problémái.
- Rendben van... - bólintok, jómagam is csak suttogva felelek, és nem sokkal mellette, aggódva pillantok ki én is. Kíváncsi vagyok, ritka alkalmak egyike ugyan, de az vagyok. Ezért is kezdek el érdeklődni, hogy mégis mivel dühíthette fel őket.
- Semmit? - Kicsit furcsállom ugyan, de inkább annyiban hagyom. Nem szeretem beleütni az orromat mások dolgába. Bár, lehet, hogy már így is eléggé belekeveredtem. A kérdésére viszont abbahagyom a szemöldök ráncolást, és futólagosan végigpillantok magamon.
- Persze, jól vagyok, semmi gond - hárítom a lány bocsánatkérését, és védekezően magam elé emelem a kezemet. Nem estem nagyot, egyértelműen látszik, hogy neki vannak komolyabb sérülései, így ráterelem inkább a szót. Komoly problémáim vannak azzal, hogy ha magamról kell beszélnem, vagy rám terelődik a figyelem. - A te lábad rosszabbul néz ki. Nem túl fájdalmas? - kérdezem kissé aggódva, és az egyenruhám köpenyében lévő pálcámért nyúlok. - Ha gondolod, akkor meggyógyítom... - pillantok rá, kissé ugyan félve, de remélve, hogy nem szeretne így maradni. Én személy szerint nem igazán bírom a vért, mindig azzal az 5 évvel ezelőtti éjszakára emlékeztet, amikor megtámadtak minket... Talán emiatt is lesz olyan szomorkás a tekintetem.

[You must be registered and logged in to see this link.] ▲ 322 ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]






Confucius say "Karma's a bitch"

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jules Kaori Alpert
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó 2016-06-03, 21:47


Merlin & Jules
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudom-tudom néha gondolkodhatnék kicsit előre is, de valahogy ez ritkán jön össze. Nem csoda, ha folyton bajba keveredem. Egyébként is alig sikerült kialudni magamat éjszaka, ilyenkor még nehezebb eset vagyok és még könnyebben húzom ki a gyufát másoknál, de nem meglepő, tényleg nem sokat aludtam. Olyan érzésem van, mintha az egész éjszakát végigálmodtam volna, vagy csak egy álom ismétlődött, nem igazán tudom, de úgy istenesen kivert a víz, amikor álmomban éjszaka a sötét folyosón találkoztam össze Pitonnal, aki csipkés kombinét viselt. Nem mindennapi az ilyen, nem csoda, hogy utána totál képtelen voltam újra normálisan elaludni. Ennél csak az lett volna a rosszabb, ha ma tényleg órára is kell mennem mondjuk pont hozzá, de szerencsére erről nincs szó, amúgy is egyetemista vagyok, a bájitaltan már nem olyasmi, amihez közöm van, főleg hogy régen is állati pocsékul ment.
A nagy menekülésben szerencsére legalább a srácot nem tarolom le teljesen, de így is jó nagyot sikerül esni. A harisnyámra keresztet vethetek és tuti, hogy lesz ebből sérülés is. Majdnem akkorát sikerül zupálni, mint ha egy folyosón hagyott kecskesajtra léptek volna rá, vagy mondjuk banánhéjra, pedig most aztán nem volt semmi csúszós se a környéken, csak a fene nagy lendületem. Ő viszont rendesen befagy, úgyhogy ezzel már rántom is tovább, hogy a kis kiszögellésbe bújjunk el, arra is alig van ideje, hogy még ő próbáljon bocsánatot kérni. A srácok még mindig keresnek és ha nem leszünk eléggé csendben, akkor tuti, hogy megtalálnak és annyira azért vagyok rendes, hogy nem akarok mást is magammal rántani a bajba, bár már részben úgy fest, hogy sikerült. De legalább látványosan nem ellenkezik és nem mocorog, vagy próbál hangot kiadni. Azért ez előny, gyorsan kapcsol a kölyök, hálás vagyok érte, ezt a még mindig aggodalmas, de azért kedves mosolyomból is láthatja.
Lassacskán ennek köszönhető, hogy engedek a száját ért szorításon, amikor erre ösztönöz. Nem volt azért olyan erős, mint ha satuba fogtam volna, nem akartam fájdalmat se okozni, viszont ennyi kellett, hogy ne buktasson le engem... minket. Végül is, ha megtalálják velem, akkor tuti, hogy ő is bajba kerülne, talán ezzel már tisztában van. Hallok a lépteket a folyosón, és még nem tudom eldönteni, hogy távolodnak, vagy közelednek, ezért nm is kockáztatok most meg választ azonnal csak a vállamat rántom meg és várok. Perceknek tűnő másodpercek futnak el mellettünk, amíg már úgy hallom,hogy nincs kintről zaj. Óvatosan ellépek mellőle, hogy kilessek a folyosóra. Első ránézésre nem látok senkit sem... nagyon remélem, hogy nem bújtak el, de Mardekárosok, nem okosak... tovább futottak igaz?
- Jól van, azt hiszem tiszta a levegő. - azért ettől függetlenül még mindig suttogok és óvatosan lépkedve közelítem meg a rendesen kivilágított folyosót. Csak szépen fokozatosan, hogy ha kell akkor bármikor vissza lehessen vetődni fedezékbe. Egyelőre viszont nem tapasztalok mozgást, úgyhogy visszapillantok a srácra egy bocsánatkérő mosollyal. - Bocs... ezek a Mardekárosok marhára be tudnak gőzölni. Pedig én nem tettem igazán... semmi rosszat. Jól vagy? - a vége felé már nem rá nézek, hanem a lábamat vizsgálom meg kissé felszisszenve. Igen jól éreztem a harisnya kiszakadt és a lábamon is van egy klassz kis horzsolás, enyhén vérzik is. Ha nem kéne kivágnom a harisnyát a szakadás miatt, hát a vér lenne az, amit úgy se tudok kimosni belőle. Jó persze varázslattal sok minden megoldható, de amúgy is untam már ezt a darabot, majd szerzek be egy másikat helyette.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Fogócska[You must be registered and logged in to see this link.]


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Konyhafolyosó

Vissza az elejére Go down

Konyhafolyosó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-