ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:10-kor
Tristan Connors


Tegnap 15:38-kor
Lioneah McCaine


Tegnap 14:46-kor
Lioneah McCaine


Tegnap 14:31-kor
Abigail Smallwood


2024-03-17, 12:21
Darren Morgenstern


2024-03-15, 18:49
Maegan Anaiah Llyvelyn


2024-03-15, 17:14
Seraphine McCaine


2024-03-14, 20:16
Gerard Jennings


2024-03-14, 10:10
Sheska Thorne


A hónap posztolói
Kalandmester
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Alison Fawley
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Grayson Paisley
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Konyha I_vote_lcapKonyha I_voting_barKonyha I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70519 hozzászólás olvasható. in 4400 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

Sheree Parks


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2023-01-10, 15:30






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Hát, aki megcsinál egy gyereket az technikailag, vagyis biológiailag szülőnek számít. Persze más kérdés, hogy lelkileg is az tudott-e lenni, és úgy felnevelni azt a gyereket, ahogy egy szülőnek kell. Látom én a fintort Cody arcán, és tényleg nem akartam beletaposni a gyerekkori érzelmi világába. Pusztán biológiai értelemben gondoltam azt a szót. Ugyanakkor fogalmam sincs, hogy Cody mért védi még mindig ennyire Noxot. Számomra amit tett Codyval a függöny mögött az éppen felér egy gyilkossággal. Akár akarta, akár nem. A többi alvilági dolgáról nem is szólva, amit kinézek belőle. Ne legyünk naivak. Aki ilyen körökben játszik, mint az a nő, az nem marad ártatlan bárányka, és nem mondja azt, hogy jajj, hát itt vannak a határaim, és nem csinálom, mert az egyenlő a halálos ítélettel.
Mégis szótlanul hallgatom Cody gyerekkori beszámolóit. Aminek talán ki is kellett jönnie, és jó hogy kimondta, akármilyen szörnyűnek is hangzik minden, amit mond. Nem igazán zavar a csapongása. Talán a csapongás még Rennes tanárnőt sem zavarná, ha hallaná a beszélgetést. Ámbár az ő jóságos anyai lelkét valószínűleg igen csak megtépáznák az unokatestvérem szavai. Én viszont egyszerűen a bögrémet bámulom. Mit mondhatnék ezekre? Mondhata egyáltalán bárki is bármit? Kezdjek mesélni arról a kegyetlen valóságról, amiben én nőtem fel az utcán? Ugyan. Nincs, amit Cody ne hallott volna már. Talán ő az egyetlen, aki igazán önmagamnak lát. Titkok, látszatok, és álarcok nélkül, ahogy Mercutio fogalmazott egyszer.
Bár amikor Cody odaér, hogy Lilitha vetéléseiről kezd beszélni, és Goyle félrekeféléseiről, akkor érezhetően megremeg a kezemben a bögre, egy pillanatra felnézek, és úgy tűnik, mintha szólásra nyitnám az ajkaimat, de végül meggondolom magam. Hiszen én tudok valamit, amit Cody nem. Sybilleről. Ezt a súlyos dolgot pedig talán jobb lenne nem most megbeszélni. Nem akarom eltitkolni Cody elől, de azt is tudom, hogy fájdalmat okozna neki az igazság. Ma estére pedig bőven sok is jutott már ki. Így inkább mégis hallgatok. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ha Sybille átka nem lett volna, akkor talán Cody szülei normális pár is lehettek volna. Ha megszületnek azok a gyerekek, akiknek Sybille miatt meg kellett halnia talán Lilitha is más anya lett volna, és talán Goyle se kefél folyton félre. Minden esetre ezt már sohasem tudjuk meg.
- Sajnálom, hogy így kellett élnetek. Átmenni ezeken. - őszintén csodálom, hogy legalább Cody normális lett. Normálisabb mint én, pedig ő is rengetek fizikai és lelki szart kapott a nyakába gyerekként. Olyanokat, amik nyomot hagynak.
Végül áttérünk rám, és az alvási problémáimra. Na igen, a jó öreg visszatérő gondok. Szerintem a szervezetem már automata üzemmódban is elvan pár óra alvásszerű állapotokkal. Nem kéne meglepődnöm rajta, hogy Cody tud a másik gyengélkedői szerekről, vagy kikövetkeztethette azt. Elvégre elég jól ismer már. Na de az alkholol? Az vet fel némi kereszt kérdéseket. Vagy vetne fel, ha megemlíteném. De inkább csak gondosan lejegyzem a fiolákhoz kapcsolódó információkat egy kis jegyzetfüzetbe. Codynak pedig ez nyilván nem okoz meglepetést. Mármint, hogy kb. mindenről is jegyzet rendszerem van.
Azonban, amit a drogokról mond... na azon tényleg eltátom a szám egy pillanatra. Nem is tudom, hogy mi sokkol jobban, hogy Cody tényleg hozzányúlt azokhoz a szarokhoz, vagy hogy ennyire könnyen kipucolódtak a szervezetéből ettől, meg a gyógyítói képességétől.  
- Hát, a drogokkal jobb nem kezdeni. Ezt még én is tudom.- most mit mondjak erre, ezt tényleg kissé kínos. A drog durva dolog, elég nekem az alkohol, cigi, meg az altató főzetek kombója. Már azokat is elég egészségtelen mértékekben tolom.
- Csak nem akarom, hogy még valakit "véletlen baleset" érjen, "véletlenül" éppen akkor, amikor nekem próbál segíteni. - bámulok el egy kicsit a kandalló és a ropogó tűz felé.  
- Azt jobb lenne kicsit lepihenni. - mondom végül. Bár inkább csak magamnak. Bár erről mindig nehéz meggyőzni saját magam. Aztán már Cody arra lehet figyelmes, hogy karvaly képében bámulom a tüzet a kandalló előtt, egy szék támláját ülőrúdnak használva. Végül a sárga szemeim lassú pislogásba váltanak, és Carnivora is letelepedik a kandalló elé. Van ebben valami szép csendéletszerű. Meg valami, ami arra emlékeztet, amikor Cody kutyaként feküdt ott... Ahogy azon a régi rajzon is.

//Köszönöm szépen a játékot! Mindig imádom őket!  _Love_  //


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-27, 20:23



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

- Nox sohasem ölt ember. Ami velem történt is közvetett eredmény lett. Baleset.. Sajnos, vagy épp nem sajnos.. mindenkiben meg vannak a túléléshez bele ivódott reflexei. - ez az egyik sarkalatos különbség. Azért amikor szülőkként hivatkozik a Mortimer párra grimaszra rándul egy pillanatra az arcom, de kivételesen nem javítom ki. - Nox sok olyan határt nem lépett át, amit a Mortimer pár igen. Ők.. sajnos a kezdetektől hajlamosak voltak az erőszakra és mások bántalmazására. Amikor öltek, ők nem “balesetből” tették, hanem megfontoltan, vagy épp kedvtelésből. Szórakozásból eleresztettek muglikat a birtokon, és aki többet le tudott vadászni, az nyert.. - szusszantok egyet. - Emlékszem, hogy az ablakra voltam tapadva és nem értettem mi miért történik… Sybille vitt el az ablaktól és altatott el inkább. De emlékszem a képre, amikor le akartam menni a konyhába pár órával később.. Lilitha és Goyle vérben úszva andalogtak a hallban és flörtölgetve dicsérték egymás teljesítményét és átkait…Kevés pillanatok egyike volt, amikor igazán szerelmesnek látszódtak… Az egész annyira groteszk volt.. - abban a házban, úgy éreztem magamat mint ha szellem lennék. Mindig mindent láttam.. és hallottam. De valójában csak mint egy megfigyelő voltam jelen. Próbáltam össze rakni miért érzik jónak azt amit tesznek és én miért nem.. Miért érzem a zsigereimben, hogy ez ijesztő és az élet meggyalázása..? Pedig csak egy nyerek voltam akkor még. Aztán csak hogy fokozzam a szépet és a jót. - ..Volt egy.. féltestvérem. Az egyik szolgálótól. Pár évvel volt idősebb tőlem. És minél nagyobb lett.. Annál tagadhatatlanabbul nyilvánultak meg rajta Goyle vonásai… Egy nap… Őrült veszekedés volt Lilitha és Goyle között.. Arról, hogy Goyle képtelen féken tartani a farkát… és rá pár napra Raspith eltűnt az anyjával együtt. Sybille jótékonyan azzal próbált csitítani, hogy csak elköltöztek. De két napra rá, a vadászkutyáink közül az egyik egy emberi kezet rágcsált kurvalelkesen… - csoda, hogy nem mesélek a gyerekkoromról? Csupa vidám móka és kacagás! Elmehetne valami darabolós horror sztorinak is. Lehet ha lenne gyomrom megírni, meggazdagodnék belőle..
Kissé csapongok az emlékeim között, egyrészt mert egyik sem túl könnyen emészthető, másrészt mert igazából soha senkinek nem meséltem ezekről, vagy úgy Lilithha-ról, vagy Goyle-ról. Így persze nehéz elképzelni, hogy milyen emberek is voltak és valóban könnyen felmerülhet, hogy ha Nox ugyanolyan mint ők, akkor nekik is jár a “feloldozás” nem? De ez nincs így… Nagyon sok különbség van Nox és közöttük.
- Lilitha… hatszor vetélt el, mielőtt megszülettem volna, mindig a negyedik, ötödik hónap körül. Miután megszülettem, úgy három évig volt érdeklődéssel irántam, aztán.. bekebelezte valami, ami miatt kiszámíthatatlanabbá, hisztérikusabbá vált mint valaha. Utólag bele gondolva nem csodálkozom. Hiszen minden alkalommal küzdött és igyekezett, hogy minden rendben menjen és minden alkalommal, halva szülte meg a gyermekeit… Goyle pedig nem tett mást, mint hogy lépten nyomon félre kefélt. Előttem is, utánam is… - belülről harapdálni kezdem a számat, láthatóan rágódom az egészen. - Emlékszem… - kezdek bele lassan - hogy Lilitha, ha mégis rá tört, hogy foglalkozzon velem, sokszor kérte, hogy fésüljem ki a haját és díszítsem fel, mint egy királynőt. És sokszor kérdezgette tőlem, hogy ugye ha majd felnövök, kedves leszek a lányokkal és hogy ugye nem fogom őket bántani… - hallgatok egy kicsit hosszabban és érzem ahogy égni kezd a szemem és kénytelen vagyok nyelni
- Ez után, minden vasárnap fekete és kék rózsát vittem neki… Dee… egyszer Goyle elkapott. Annyira dühös lett és annyira a rózsaszálakra szorította a kezemet, hogy.. azóta meg van a nyomuk.. - és bár új test, szinte minden hegem velem együtt jött, így egyszerűen Gina felé kinyitom a tenyeremet. Azon és az ujjaim belső részein apró, hosszanti vágásszerű kis hegek húzódnak, elszórtan.
- De.. egyik kutya másik eb. - térek át egy másik emlékre - Lilitha-val az olvasó szobában voltunk. Én játszottam valamivel, ő pedig olvasott. Aztán levelet kapott és… fogalmam sincs mi állt benne, de elképesztően dühös lett és amikor megbotlott a játékomban, utána dühében háromszor a lapockámba vágta a levélkést. Egy szolgáló fogta le, de szerencsétlennek kicsapta az egyik szemét közben… Sybille pedig össze szedett végül mindkettőnket és levitt a házi gyógyítóhoz.. - Sybille öreg volt már, nagyon öreg, emiatt mindig volt vele egy szolgáló aki segített neki lényegében mindenben. Megtörlöm az arcomat megköszörülöm a torkomat és iszom egyet a teámból. Még jó hogy a kifogyhatatlan bögréket vettem el.. - Van egy emlékem Lilitha-ról.. miután jártak nálunk a Halálfalók “ellenőrzésre”. Olyankor nekem mindig el kellett bújnom a szolgálókkal együtt. Résnyire nyitva maradt a hálójuk szobája és Lilitha épp a szépítkező asztal előtt ült és a tükörképének motyogott hűségről, tettekről meg mindenféle sötét dologról és közben… közben az arcán lévő zúzódást próbálta eltűntetni.. Ahogy néztem őt, akkor döbbentem rá, hogy a hitüknek Voldemort eszméi iránt, és a hűségüknek hozzá.. ára van és nem is akármilyen. És ők mégis megszállott módjára követik.. - megcsóválom a fejemet hosszan - Hidd el.. Noxal is laktam együtt.. Ő a Mortimer párhoz képest csak egy megkeseredett luxus prosti, akit leginkább a hedonizmus hajt és próbál túlélni és nem megőrülni és.. időnként szar döntést hoz. - összegzem röviden. - Többek között ezek miatt is dilemmáztam számtalanszor, hogy mi is a jó és mi is a rossz, ha valójában mindenkiben van belőlük, csak… más mértékben.. és sokáig okozott dilemmát, hogy mik is azok a morális határok.. És én hol vagyok az egészben..? Mi az ami a saját morális értékrendemmel össze egyeztethető, bele fér, és mi az ami már nem.. - És kicsit magamba nézve figyelek befelé. Szerintem soha életemben nem beszéltem ennyit a Mortimer párról. De a tanulság, a történetemből itt is csupán annyi, hogy persze ők is emberek. Emberi érzelmekkel, ők is képesek voltak a szerelemre, a szomorúságra, a tehetetlen dühre, a ritka kedves szavakra. De.. ami jónak is tűnt, általában rekord sebességgel fordult rosszra, vagy épp horrorisztikussá.. és ez, nem normális.
Aztán inkább vissza térek és tereljük a témát. Talán nem is baj. Nem tudom, hogy akarnék-e ezen túlmenően beszélni bármiről velük kapcsolatban…
Az arckifejezését látva nem nehéz kitalálnom hogy mire gondol így csak szusszantok. - Használd ezt. Pár nap és kiürül a másik a gyógyítói képességed miatt. De ha biztosra akarsz menni.. Igyál Ghalathea fű teát. És cseppents bele ebből. - adok át egy újabb icipici fiolát, a benne lévő anyag sűrű, és vörös mint a vér, de helyenként furán törik meg rajta a fény, mintha szó szerint lenne benne fény is. - Egy kőmozsárban törd porrá a leveleket és mérj ki belőle négy grammot. Három deci víz, szigorúan hetvenöt fokon. És egy csepp ebből. Mindent kipucol. Azt is amiről nem tudsz. Az altató és a tea használata között mindenképpen legyen nyolc óra. - adok még pár tippet. Aztán némi torokköszörüléssel hozzá teszem. - A nyáron.. egy “kissé” ráálltam a kokainra.. meg a heroinra is… meg.. szerintem embertelen mennyiségű LSD-t használtam.. de.. miután egy kicsit észhez tértem, négy hét alatt kipucolt ez a kombó. Azóta tiszta vagyok. - dobok be egy kis félig kínos vigyort is a végére. Persze látszik rajtam, hogy nem vagyok büszke arra amit a nyáron műveltem, de helyre tudtam hozni, szóval.. nincs vész. Akkora! A köszönetre csak biccentek. Valójában eléggé figyelek Ginara, még ha ő messze nem is tud róla, noha magáról az alkoholizmusáról nem tudok, de a gyengélkedői altatóknak azért felismerem a mellékhatásait. Másfelől arról tudok, hogy inszomniás a szentem.
- Független személy. - mondok csak ennyit az informátor kérdésére - Nem lesz baj. Óvatos leszek. Engem nem ismernek. Nem tudják, hogy közöm van hozzád. És azt sem, hogy neked hozzám. Nem lesz baj.


"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-27, 09:44






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Talán meg kellene tanulnom jobban elrejteni az olaszos mimikámat. Mégsem tudom, hogy miként viszonyulhatnék a Nox témához. Egész egyszerűen csak úgy érzem el kell határolódnom tőle, és mindentől, amit az a nő valaha is képviselhet. Meglehet, hogy sokat szenvedett, ahogyan Cody mondja. Ez szörnyű. De én is szenvedtem, és mégsem lennék képes, még gondolatban sem ártani a szeretteimnek. Codynak. Én legfeljebb naiv voltam, amikor hagytam Goyle számára, hogy kihasználjon. Nox nem naiv, hanem egyszerűen nincs lelkiismerete, simán csak gátlástalanul gonosz, a normális emberi érzelmek legcsekélyebb jele nélkül. Nem, én soha nem fogok odáig elmenni, mint ő. Én képtelen lennék rá. Ahogy Kath is mondta, mi nem válhatunk ilyenné. Igaz, akkor könnyű volt rámondani, hogy persze, hogy nem. Az élet viszont nem fekete-fehér. Néha a szürke zónában kell mozognunk. De ott is vannak határok. Az én szememben Nox átlépte azokat a bizonyos határokat, amikor Cody élete árán mentette magát. Ez az egész nem történik meg, ha ő nincs. Cody túlélhette volna, és most önmaga lenne. Úgy értem a saját testében. Egészben. Lehet, hogy most Noxra hárítom a saját felelősségemet is, ami nem sokkal jobb, mint az állandó önvád. De akkor is őt okolom ezért. Ez nem racionális, ez csak így van.
- Ettől vagy te jobb ember, mint én. Abban is meglátod a jót, akiben én már nem tudom. Mindenkivel történhetnek rossz, és erőszakos dolgok. De nem mindenki folytatja, és éli ki másokon ugyanazt az erőszakot. Az én szememben Nox pontosan ugyanolyan, mint a szüleid. Nincs köztük semmiféle különbség, semmiben sem. - tudom, hogy Cody, hogyan érez a szülei iránt, és ez így elég kegyetlenül hangozhat, de ez az igazság. Persze, nem véletlen hogy Cody került a hugrabugba. Ő a jót is látja az emberekben. Kivéve a szüleiben. Pedig vélhetően egyszer ők is voltak normális emberek, akiket végül meggyötört az élet, és válaszul ugyanazokat a gyötrelmeket adták tovább, mint amiket nekik kellett elszenvedniük. Ebben pedig Nox sem más. Az első, aki kilépett ebből a körből az Cody volt. Igazolhatóvá, vagy megbocsáthatóvá válnak ezzel Nox tettei? Nem tudom. De ha igen, akkor azt jelenti, hogy Cody szüleinek a tettei is igazolhatóak, és megbocsáthatóak, és minden olyan bűnözőé is akik jelenleg az Azkaban vendégszeretetét élvezik. Vagy fogják élvezni, mert az aurorok üldözik őket a törvényszegéseik miatt.
- Egy Accipiter IQ-ja kikezdhetetlen, és elpusztíthatatlan. - mosolyodom el, egyfajta sajátos humorral, hogy Noxról valami más felé tereljük ezt a dolgot. Nem, én a legcsekélyebb párhuzamot sem akarom meglátni Nox és köztem. Én nem vagyok ő, és sosem fogom a mély, émelyítő gonoszság azon szintjeit választani, amiket ő. Még akkor sem, ha megvannak a magam kis szürke zónás játékaim, hogy úgy mondjam. Bár a mentális egészségemet, és az alvászavaraimat inkább hagyjuk. Ha nem az éjszaka közepén, egy szűk, és sötét zárt szobában nyomorogva kell játszanom a beszámítható tanút, akkor menni fog. Nappal, egy világos és tágas helyen össze tudom szedni magam annyira, hogy beszámíthatónak, és mentálisan tökéletesen egészségesnek látszódjak. Ennyi pedig talán elég is lesz. Viszont a pipettás fiolára meglepetten pillantok fel. Nem tudom, hogy Cody mit tud, látott, vagy hallott rólam mostanában. Persze mindig is voltak alvás gondjaim, amiken jószerével csak az éjszakai sakk partik segítettek. Mégis megforgatom a kezemben a kis üvegcsét.
- Ez nem éppen a gyengélkedői altatók. - jegyzem meg, és talán az arckifejezésemből Cody rájöhet, hogy jobban ismerem a gyengélkedői készletet, mint kellene. Talán Rennes tanárnő hangja is felrémlik benne, amikor arról beszélt az óráján, hogy ezek az altatók könnyen függőséget okozhatnak, nagyon óvatosan kell velük bánni, szigorúan gyógyítói felügyelet alatt. Vélhetően pár évvel ezelőtt Piton is ezért hajtotta el Ginát, amikor altató főzeteket kért tőle.
- Köszönöm. - nem tudom, hogy mit mondhatnék erre. Nem. Nem igazán gondoltam bele a gyógyítói képességeimbe. Csak próbálom úgy túlélni a napokat, és az éjszakákat, hogy ne tűnjek gyógyszerfüggő, alkoholistának. Pedig a szervezetem egyre többet követel ezekből.  
- Luca talán ismer ott valakit. Bár nem biztos, hogy bele kéne ebbe vonni. Nem eshet baja ez miatt... - igazából tényleg a félelem látszik az arcomon. Vagyis inkább a féltés. Nem akarom, hogy a Maroni család belekeveredjen, és szenvedjenek. Miattam.  
- Ki ez az informátor? Talán neked sem kellene belekeveredni. Nem kockáztathatod az életed. Miattam, ne tedd... - igen, Codyt is féltem. Most kaptam vissza, nem veszíthetem el újra. Tehát, jobb ha ő sem folyik ebbe bele túlzottan. Veszélyes lehet. Ezt a kockázatot pedig nem szabad vállalni. Mondja a megrögzött szerencsejátékos. Elég ha ad egy nevet, és én majd tárgyalok ezzel az informátorral. Legyen csak az enyém a veszély és a kockázat.  


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-24, 09:38



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

Alexel kapcsolatban már csak megcsóválni van erőm a fejemet. Nem fogom még egyszer elmondani amit már így is többször mondtam a kelleténél.
Az arckifejezése beszédes Noxal kapcsolatban és enyhülést jelképezően kinyújtom most Gina felé a kezemet. - Az egyik unokatestvérem miatt meghaltam. A gondolat magja ölt meg, nem az, hogy valóban meg is tette volna. Az ami odaát ragadt épp úgy kihasználta, mint téged Goyle. A másik unokatestvérem közbenjárása pedig feltámasztott a józan eszem és szívem határait szét tépve... - már nincs bennem vád. Egyszerűen kimondom csak. Hetykén még vállat is vonok - Családban marad. - bár hogy pontosan mi is... Arra nem térek ki. Mindenesetre a kézmozdulatomat se véletlenül ajánlottam fel.
- Ha az egyiknek képes voltam megbocsátani.. Akkor a másiknak is képesnek kell lennem. - ez persze nem vonja magával azt, hogy neki is képesnek kell lennie. De megosztom vele az álláspontomat és még valamit. - Noxal egy "kicsit" durvábban de hasonlók történtek mint veled. Ő választott egy utat emiatt. És emiatt az út miatt, senki nem hagyott neki később választási lehetőséget. Hiába... Hiába láttam benne, hogy képes lenne a változásra. Hiába láttam benne, hogy van egy... Jó része. - remélem érti, hogy mit akarok ezzel a tudtára hozni. De azért, hogy biztosra menjek ki is mondom.
- Ha ennek a szervezetnek az a célja, hogy ellehetetlenítsen érzelmileg és mentálisan.. Akkor első sorban ezen kell dolgoznunk, hogy ez ne történhessen meg! És ami kárt okoztak, azt elkezdjük helyre hozni. Ehhez viszont erősebbnek kell lenned, mint valaha... - ha elfogadja a kezemet, érezheti, hogy a tenyereink közöé egy apró pipettás fiola szorul. Ha pedig kérdőn néz rám komoly arccal annyit mondok. - Altató főzet elhatalmasodott inszomniára. Olyanok számára... Akiknek a gyógyítói képessége a legtöbb mindent egyszerűen kilök. Saját keverés. Álmok nélkül alszol tőle. Négy hétig egyetlen cseppett használj a nyelved alá! Utána megnézzük hogy vagy és megbeszéljük a további oldási arányt. A használata során nincs az az "elájulós" érzés és nem okoz függést, de mindenképpen tarsd az arányt! Elsőnek csak nyugtat, mintha.. Képes lennél a relaxálásra. És könnyen fel tudsz belőle ébredni ha kell. Hidd el, ez működni fog. Kezdésnek.  - vissza húzom a kezemet és hagyom hogy megszemlélje. Persze arról fogalmam sincs, hogy Gina miféle löttyöket próbált már és hogy az alkoholizmus is környékezi ahogy pár honappal ezelőttig engemet is.. És hogy vajon számításba vette-e hogy a gyógyítói képességét... Ezekkel az önpusztító szokásokkal voltaképp csak edzi. Legalábbis ami önmaga szervezetére vonatkozik belőle, mint a villámgyors méregtelenítés.. Aztán csak hallgatom amiket mond és el gondolkodva dobolni kezdek az ujjaimmal a bögrém mellett. - Egy bűnbak és egy áldozati bárány között meglehetősen sok különbség van. - tűzöm közbe, de inkább nem firtatom. Nem amiatt mert ne lehetne alapja, csak nem akarom a bogarat az így is paranoiás fülébe ültetni. Persze lehet már elkéstem vele...
- Hm... Kellene valaki, aki bejáratos az Olasz Magiaügyi Minisztériumba és az ottani aurorok közé... Olyasvalaki.. Aki hozzá fér a már lezárt aktákhoz. Mugli oldalról legfeljebb... Varázslóként rejtve lehetne kutakodni... Kár.. Hogy nem tudok pálcát forgatni. - csettintek bosszúsan de aztán szusszantva tovább lépek azon ami nem áll rendelkezésre és inkább foglalkozom azzal ami igen.
- Az a helyzet... Hogy ismerek egy messze legendás informátort.. Aki talán tud embert szerezni az olasz Minisztériumból, avagy az ottani parancsnokságról. - azért egy kis sokat sejtető dögvigyor a képemre kerül.
- Ráadásul engem ez a szervezet semilyen formában nem ismer. Szóval van egy.. Icipici előnyünk.

"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-23, 20:46






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

- Nem, de mégis megtörtink. Gyakrabban, mint kellene. - összegzem szomorúan a tényt. Mert ez tényleg szomorú. Sokan vagyunk a világban, akiket így, vagy úgy bántalmaztak. Ez pedig sosem lesz sem helyes, sem jó, sem olyan, amit könnyen lehetne venni. Vagy könnyen el lehetne felejteni. Talán ezért is olyan nehéz a mai napig is bizalmi kapcsolatokat kialakítanom magam körül. Még ha vannak is páran, és ha őszinte akarok lenni egyre többen is lesznek, akik igyekeznek ilyen szerpbe kerülni körülöttem.
A Mortimer házaspárt illetőleg nem tudom pontosan hova tegyem őket. Azt a kevés, amit hallottam Corvustól, és Codytól, arra engedne következtetni, hogy éppen olyan fenyegetést jelentenek, mint az ismeretlen ellenségeim. Az ösztöneim is ezt súgják. Az anyámnak jó oka lehetett, hogy elhagyja a családját, és engem is távol akarjon tartani tőlük. Mégis együtt játszottam Gargoyle-al, és nem tűnt olyannak, aki annyira különbözne tőlem. Leszámítva, hogy ő képes volt olyasmiket is megtenni, amiket én nem. Nem tudom hogyan hozta vissza Codyt. Én csak közvetve segítettem a lélekdarabok megszerzésben, de hogy utána mi történt... Néha a cél szentesíti az eszközt. Vagy mégsem? Ki mondja meg, mikor és mi a helyes? Hol vannak azok a bizonyos határok?
- Tudtam, hogy valami butaságra készül. Megmondta, ha nem segítek, akkor megoldja másképp. Csak nem foglalkoztam vele. Azt hittem, hogy majd Daniel elintézi. De nekem kellett volna. Nem lett volna szabad hagynom, hogy ilyen alakokkal találkozzon. Legfőbbképpen, ha a családja veszélybe kerülhet miattam. - rázom meg a fejem. Talán Codynak igaza van, és nem tehetem magam felelőssé mindenki rossz döntései miatt. De mégis. Ha szólok Danielnek, vagy Pitonnak, vagy akárkinek. Vagy ha csak követem, és megállítom, mielőtt belebonyolódik ebbe... Talán el kéne ezt engednem. Megmondani Alexnek, hogy ne csináljon többé ilyen baromságokat, és ennyivel túllépni a dolgon. De képes lennék rá? Egy dolog, ha én találkozom veszélyes alakokkal. Én tudom kezelni a helyzetet. De ő még a saját vélaságát sem tudta. Ebből pedig csak baj lehet. Akkor meg mit mondanék Lucának, és Danielnek? Mért nem védtem meg?
- Nem tudom. Talán igazad van. De akkor is szereznem kell valami kézzel foghatót. Nem retteghetek, és élhetek életem végéig a Roxfortban félelemben, hogy mikor történik valami? Nem akarok és nem tudok így élni tovább. - nem tudom mit mondhatnék a Mortimer család dolgaira. Tény és való, hogy nem olyan nehéz lefizetni pár aurort, hogy csukják be szépen a szemüket, de lehetőleg még a csukott szemeikkel is más irányokba forduljanak. Ki tudja, hogyan tusolták el a tetteiket. Biztos meg voltak rá a módszereik. Ahogy az én ellenségeimnek is.
Ami Noxot illeti, nos hallgatom Cody meséjét róla. De az igazat megvallva, én csak azt látom benne, aki feláldozta az unokaöcsét a saját életéért cserébe. Egy fehér bőrű porcelán szörnyet. Persze Cody története fényében láthatnám másként is. Mégsem tudom megbocsátani neki azt, amit a Függönyön túl tett. Minden más felett el tudnék nézni, de az fölött nem. De ezt már nem osztom meg Codyval. Éppen elég neki egy estére ennyi.
- Bár csak tudnám. Akkor nem itt tartanék. Talán azt hiszik, hogy van nálam valami ellenük. Vagy igazad van, és engem akarnak áldozati báránynak valamihez. - rázom meg inkább a fejem a következő problémára. Közben én is a teásbögrémet szorongatom. Igaz ittam pár kortyot Nox története alatt. Most mégis csak egy hosszú percig bámulni tudom a bögrét.
- Hát ez az. Talán mindkettő. Megtudtam, hogy a nevelőtiszt, aki éveken át bántalmazott, és aki most börtönben van, valakinek dolgozott, aki lefizette. Mugli pénzzel, és elég sokkal. Hiszen maga a nő is mugli. Az apám halálát is balesetnek állították be, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a mugli rendőrségen tusolták el a dolgot, nyilván mugli pénz fejében. De Lucának a felesége auror volt, és aurorok állították be balesetnek a halálát, és tűntették el a nyomokat. Aurorok mondták Lucának, hogy halott vagyok, és ne keressen. Ott varázslópénznek kellett forognia. Különben mért mozdítaná egy auror a kisujját is, hogy megkockáztassa a korrupció vádját? - ennek az egésznek nem sok értelme van így. Valaki olyan van a dolgok mögött, aki mindkét világban képes belenyúlni a dolgok lefolyásába. De kinek lehet ekkora hatalma? Hogy maradhat ennyi ideig árnyékban? És mit találhatott Luca felesége, és az apám, amiért halállal kellett lakolniuk?


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-22, 17:41



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

- Senkivel sem szabadna, hogy megtörténjen. - nyomatékosítok. Az hogy ki lesz végül áldozat, általában független attól, hogy az ember milyen ember is. És bár általában nehéz elhinni és megemészteni, de nem csak a lányok vannak kitéve az ilyen elmebajos bántalmazóknak. Ahogy Sasha-t leírja, az elég sok fiatalra elmondható lenne. Aztán mindig jön valami szar, valami földi pokolszerű manifesztáció.. Akár egy másik személy képében, akár egy esemény képében.. És annyi volt a gyermeki ártatlanság.
Gina nem látja közvetlen, sem közvetett fenyegetésnek a Mortimer házaspárt, mivel nem tud olyan esetről amit hozzájuk tudna kapcsolni. Sőt.. Gargoyle-al “vállvetve” hoztak vissza az életbe.. Én viszont bármennyire is el akarom felejteni és kitörölni… ignorálni, meg nem történtté tenni.. Attól még álmaimban vissza köszön minden olyan éjszaka, amit az a rohadék a szobámban töltött… És erre… azóta minden csak rárakódott. És Mss. Delight-al sem tartunk még ott, hogy erről megnyíljak. Erről.. amióta elkerültem a birtokról nem beszéltem senkinek. Legfeljebb utaltam rá, de hogy kimondjam? Arra egyenlőre képtelen vagyok. És lehet, hogy Gina nem találkozott a Mortimer pár, mások életében okozott károk hatásaival, de én igen. Számtalanszor lettem elszámoltatva “az apa bűneiért a fiú felel” elven és tény, hogy ameddig nem vettem a kezembe a sorsomat, addig nagyjából hasonló körforgásban voltam mint Gina... Csak.. mégis másképp. Így számára a érthető, ha a sajátjának vélt ellenségei jóval nagyobbra nőtték ki magukat a lelkében mint a Mortimerek..
Azért amikor Alexet hozza szóba azért össze ráncolom a szemöldökömet és megcsóválom a fejemet.. - Gina.. Alexnak mi köze ehhez az egészhez, vagy az, hogy mi történt vele ma? - mielőtt ezt is az ismeretlen fenyegetés nyakába varrná szeretném leállítani. De aztán csak próbálok valami használhatót kihámozni a szavaiból. Végül egy hatalmas sóhajjal előre hajolok.
- Gina… - kissé megzuhannak a vállaim és próbálom össze foglalni mindazt ami kavarog bennem. - Nem kell, feltétlenül nagy szervezetnek lenniük, sem pénzesnek. Például okáért a Mortimerek is csináltak hasonló dolgokat, sőt, még emberekkel is kereskedtek a sötét időkben… És a kutya nem szagolt feléjük a hivatalos szervektől. - osztom meg, vissza felhúzva a vállaimat. - A birtok pusztulását is önmaguknak köszönhetik… Nox képében szabadították magukra a véget. - egy pillanatra bent reked a levegőm, mert érezhető, hogy erről amúgy.. nem feltétlen lenne szabad beszélnem. Így elsőre elakadok a folytatással, de végülis.. Nox már meglehetősen távoli vizeken jár és kettőnkön és a Mortimer páron kívül senki élő nem ismeri már a történetünket.. a történetét. - A legidősebb Mortimer nővér volt az anyja. Aki bele szeretett egy mugliba. A család pedig kitagadta és kiforgatta mindenéből. Szó szerint hajléktalanná tették… Angrad egy autópálya mellett halt meg. Nox pedig csak sodródott az élettel ameddig rá nem akadtak a Mortimerek…. - itt elhallgatok és veszek egy mély levegőt de magam sem tudom hol folytassam. A teámba kortyolok. Aztán csak hallgatok. Meglehetősen hosszan hallgatok. Pedig csak próbálok kikeveredni az emlékből.
- Ha emlékszel a versemre, ő a Porcelán Szellem. Ameddig a birtokon volt… embertelen módon bántak vele. Még… te sem tudod elképzelni, hogy mennyire embertelenül.  - Ginara nézek a teásbögrém fölött és a tekintetemből süt, hogy cseppet sem túlzok… azért egy kissé szakaszosan jönnek a számra a mondatok, hiszen gondosan felejtésre ítéltem mindent akkorról. Nem véletlenül - Időről időre, Voldemort emberei tiszteletüket tették nálunk is. És bár senkinek nem tűnt fel, Noxal is érintkeztek és gyanúba kevert minket. Hűtlenség gyanújába. Ezt pedig a Nagyúr nem tűrhette… Szóval.. Nox bosszúja beteljesedett. A birtokot a lángok nyelték el ő pedig.. kiszabadult. Ahogy.. én is. - bármennyire is tragikus, ha Nox nem lép, ő valószínűleg már halott lenne, én meg… a fene tudja.. Szóval.. azért egyfajta hála érezhető a szavaimban. Persze ez az egész történtet arra is bizonyíték, hogy a családtól egyáltalán nem áll távol az, hogy a saját torkának essen.. Évszázadok óta, szinte ismétlődően ez a nóta. De persze érzékelem, hogy meglehetősen elcsapongtam. Betudható a kimerültségemnek is. Bár azért remélem Gina többnyire értette, mit akartam ezzel az egésszel a tudtára adni. Sajnos a “nagyobb hal” időnként csak egy “élősködő létforma”. Ebből kifolyólag nem is látható mindig. Két kérdés fogalmazódik meg bennem. Bár az egyik több kisebb kérdést vonzz be számomra, szóval azzal kezdem.
- Mi az, ami miatt az, hogy megnyomorítsanak, fontosabb, mint hogy egyszerűen csak eltegyenek láb alól? Voltaképp már szinte teljesen kivontak a társadalomból. - tűnődök el és kezdem rágni a számat annyira elgondolkozom. - Tételezzük fel, hogy a körülötted lévő.. balesetek egy része - itt azért felemelem a mutató ujjamat, hogy ne rendeljen minden helyzetet a példa alá - hozzájuk kapcsolható. Miért éri meg nekik, hogy még több.. áldozatot szedjenek, minthogy téged végérvényesen kiiktassanak? Én maximum akkor csinálnék ilyet, ha lenne egy valaki, akinek a közelébe akarnám terelni a “báránykámat”, majd ha azt az egy valakit is sikerült kiiktatnom, mindent a “báránykámra” kennék a legvégén.. - érezhető, hogy a “bárányka” megnevezés Ginara vonatkozik a mondandómban. És nyilván.. egyáltalán nem szeretném azt, hogy Ginanak bántódása essen, de azért.. meglátszik, hogy a Varjúban töltöttem pár évet, meg a nyár vége körül, Alex előtt majdnem teljesen a legmélyebb bugyrokba süllyedtem... Simán rá tudom állítani az agyamat a… másik oldal gondolatmenetére. - És ha már pénz.. - csettintek egyet a nyelvemmel - mugli, vagy varázsló pénz?

"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-21, 16:33






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

- Igen. Így is mondhatjuk. Sasha, ő... mindig túl kedves, túl jó, és túl ártatlan volt. Naiv, de vidám és lelkes. Rossz látni, hogy most ennyire elvesztette... önmagát is azt hiszem. Nem lett volna szabad, hogy ez történjen egy ilyen lánnyal. - mondhatnám, hogy egyszer nagyon régen én is túl kedves, túl naiv, túl ártatlan voltam ahhoz, hogy bántalmazzanak, verjenek, fizikálisan és mentálisan is megtörjenek. Mégis megtették. Pedig csak egy kicsi elveszett árva kislány voltam. A világ néha túl kegyetlen hely az ártatlan, naiv kislányok számára. Ezt pedig már Sasha is tudja. Csakhogy nem így kellett volna megtanulnia ezt a kegyetlen leckét. Igazából ilyesmit senkinek sem szabadna átélnie egy ideális világban. Csakhogy a világ nem egy ideális hely.
Jelenleg a tea melege az egyetlen nyugtató dolog, egy igen zaklatott témájú beszélgetésben. Vagyis több igen meredek témájú beszélgetésben. Talán Codynak igaza van, és egyszerre jobb lenne csak egy dologra koncentrálni. Valahol megértem, hogy inkább törődne most az én gondjaimmal, minthogy szembe nézzen a "Mortimer-átokkal" és azokkal a dolgokkal, amiket Sybille elkövetett, hogy védje magát tőle. Ez így egyszerre elég sokkoló lehet, ezt be kell látni.
- Rendben. - bólintok rá egyszerűen a dologra. Arról meg még nekem sincs fogalmam, hogy Corvus nevének említése milyen lavinákat indíthat el Cody fejében. Nem tudok a korábbi párbajukról, és igazából Corvus azt sem osztotta meg velem soha, hogy Cody szülei náluk bujkáltak évekig, és ők voltak a "magántanárai". Persze talán előbb-utóbb sikerül ezt is nyíltan kimondanunk, és tisztáznunk egymással, hogy aztán ezen is tovább léphessünk. Úgy tűnik jelenleg számomra, hogy bár a Mortimer család igen sötét múlttal rendelkezik, de velük mégis könnyebb előrébb lépni, és megbékélni, mint az apai ági problémáimmal. Ott olyan névtelen és arctalan ellenségeim vannak, akik mindent megtesznek a nyomorom és a szeretteim nyomra érdekében. Nem nézik kin és min gázolnak át, de még sem fedik fel magukat soha. Okos. Már-már ijesztően, és félelmetesen az.
- Nem tudom, de muszáj megpróbálnom. Mielőtt még több embernek esik baja. Talán azért hangzik ez az egész ennyire kétségbeesettnek, mert tényleg az. Tudom, hogy számos logikai hiányossága van a dolognak. Viszont nézd meg mi lett Alexszel ma? Egy pillanatra nem figyeltem, és ő majdnem meghalt. Ezek a dolgok nem mehetnek így tovább. Tudnom kell, hogy kik, és mért üldöznek ennyire? Mért nem lehet normális, békés életem, hogy Lucát idézzem. Viszont, ha ő is utánuk kutat, és baja esik, azt nem tudom, hogyan viselném el. Az már túl sok lenne. Érted? - tudom, hogy Cody a keresztkérdéseivel segíteni akar. Mellettem van, és én már lassan nem bírom tovább egyedül ezt az egészet. De nem akarom Codyt sem újra veszélybe sodorni azzal, hogy túl sokat mondok. Igazából ez egy elcseszett patt helyzet.
- Egy nagyobb szervezetnek kell lenniük. Különben hogyan állna hatalmukban gyilkosságokat balesetnek beállítani, embereket eltüntetni. Bizonyítékokat és iratokat elsüllyeszteni, mintha sosem léteztek volna? Minden nyomot gondosan feltakarítani? Viszont, ha ennyire szervezettek, akkor pénzre van szükségük. Valódi pénzre, méghozzá sokra. Ha megtalálom és követem a pénzt, akkor meglesz a szervezet. Akkor pedig... megtervezem a következő lépést. - amiben tönkreteszem őket. Lassan és fájdalmasan. Meg fogják bánni, hogy nem öltek meg az apámmal együtt. Azt akarom, hogy szenvedjenek, ahogy én. Mielőtt még megadnám a kegyelemdöfést. Ez a sötét gondolat bár már jó ideje a fejemben kering és kísért, még engem is megijeszt. Talán éppen ezért nem is mondom ki hangosan. Akkor túl valóságos, és realista lenne. Cody pedig nem szeretném ha látná ezt a sötéttel küzdő oldalamat. Ha tudna erről. Ha meggyűlölne miatta. Éppen elég a már így is köztünk lévő fal.


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-17, 12:36



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

Egy kicsit azért meglepődöm. És félre biccentett fejjel kérdezek rá tőle. - Mármint mihez? Hogy az engedélye nélkül, az akarata ellenére azt tegyenek vele amit akarnak olyanok akiknek valójában nem számít ki ártatlan és ki nem? - valójában érdekel a véleménye, hogy ő mit gondol erről. De aztán vagy válaszol vagy nem.
Beérünk, leülünk teával magunk előtt és én csak hallgatom és hallgatom és kortyolok a teámból, kicsit megégetem a nyelvemet amire azért megrezzenek, de aztán csak fújom a teámat és közben hallgatom tovább Ginat. Helyenként egészen kikerekedő szemekkel, helyenként pedig próbálom egyszerűen csak kiragadni a lényeget de végül csak tartom a bögrét és az egészre hümmenek egy súlyosat. Aztán kortyolok egy újabbat a teából, majd hümmentek még egyet.
- Mit szólsz, ha először beszélünk a téged és Luca-t érintő helyzetről. És majd aztán a Mortimer ügyekről? - teszem fel első körön a kérdést és egy újabb korty után leteszem az asztalra a bögrémet és a teába bámulok. Oké ez a ma esti pár óra már mit sem fog számítani, de azért bennem van a késztetés, miután így Gina története után kibukott, hogy Corvus is rokon.. hogy felpattanjak és megkeressem a srácot, hiszen nekünk volt egy befejezetlen ügyünk! Hiszen felismertem a mozdulataiban Lilitha mozdulatait.. És bár sosem került sor arra, hogy újra beszéljünk és ki legyen mondva, a sejtésem ott üvöltött végig, hogy a Flintek bújtatják a Mortimer párt.. Végig ők bújtatták őket.
Megdörgölöm a tarkómat, nyújtózom egyet ásítva egy rohadt nagyot. Nem mondom, hogy nem vagyok kimerült ehhez most, de végre megnyílt, szóval mindenképpen össze szedem magamat annyira, hogy tudjak figyelni, csak.. nem egyszerre mindenre.
- És te egymagad tudnál velük mit kezdeni? Úgy, hogy fogalmad sincs kikkel állsz szemben.. Hányan vannak, mit képviselnek, egy nagyobb szervezet részei-e vagy valami teljesen más a profiljuk..? Tegyük fel, hogy rájuk akadsz. Mit akarsz tenni velük? Vagy mi a terv? Hogyan akarsz utánuk járni? - kérdezem teljes nyugalommal, hiszen ezeket a kérdésnek fontos pontnak tartom - Nem baj, hogy válaszokat keresel, csak ez így elég vadul hangzik és kétségbeesetten.. - nem mintha az hogy a szüleim számtalan lelket elvettek már, számtalan embert megkínoztak vagy bántalmaztak, köztük a tulajdon hozzátartozóikat is.. és még mindig valahol a nagyvilágban mászkálnak szabadon.. nem mintha ez nem lenne vad.. Vagy nem kell messzire menni, rögtön amit Sybille-ről említett..
De most Ginan a fókusz és az olasz vonalán. Érezhető, hogy segíteni akarok és amiatt teszek fel kereszt kérdéseket.

"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-16, 16:30






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Az ölelés furcsa, és bizalmas dolog. Talán ezért nem is gyakorlom túl sok emberrel. Mert ha, és amikor megteszem valaki felé ezt a számomra igen is nagy lépést, akkor annak jelentősége, és mélysége van. Nem csak egy kósza jellegtelen mozdulat. Cody és én pedig sokkal jobban ismerjük már egymást, minthogy ne tudnánk ezt. Szükségem van Codyra, és talán neki is rám. Vagyis szeretném azt gondolni, hogy szüksége van rám, és szeret még valamennyire. Hogy nem egy lelkiismeretlen szörnyet lát már csak bennem, akiben nem bízhat. Mert ez nincs így. Vagyis szeretném azt gondolni, hogy nincs így.
Arra hogy előbb gyógyítsuk be, azt ami kettőnk közt van, csak lassan bólintok egyet. Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék erre. Vagy mit kellene, vagy egyáltalán. Nem igazán megy ez nekem. Talán nem véletlen volt, hogy mindig is Codyra gondoltam, mint élő lelkiismeretre. Hogy ennyire kétségbeesetten szükségem volt rá. Most is az van. Csak nem tudom, hogyan hozzam helyre ezt. Talán segíteni is ezért szeretnék.
- Tudom. Csak nem akartam kimondani. Ő túl ártatlan ahhoz...- itt érezhetően elakadok. Sasha legalábbis túl ártatlan volt. Most pedig már nem is tudom. Nem a legjobb kifejezés, hogy árnyéka önmagának, de valami olyasmi. Ami végtelenül szomorú, és ami miatt talán bűntudatom is van. Hiszen én mondtam a testvéreinek, hogy halott. Ha nem teszem akkor talán hamarabb rátaláltak volna. Akkor talán nem kellett volna átmennie azokon a dolgokon. De ezt már sosem tudjuk meg.
- Ez egy hosszú, és bonyolult történet. - sóhajtok fel, miközben megérkezünk a konyhába, és én egy kis asztalkánál helyet is foglalok. Ahogy Cody magunk elé pakolja a bögréket hálásan pillantok rá, és magam elé húzom a sajátomat.
- Szóval, Kath talált egy szellemtáblát. Csak szórakozni akartunk egy kicsit, de elég vadul sült el a dolog. Lényegében megszálltak minket az őseink. Engem Ben tudálékos felmenője Melissa. Corvust pedig Sybille...- fogok bele a mesélésbe minden további nélkül. Talán jót is fog tenni, ha végre kibeszélem ezt az egészet magamból. Ezt pedig kimással is tehetném meg, mint aki részben érintett a dologban, hiszen az ő családjáról is szó van.
- Így kiderült az is, hogy Corvus és én unokatestvérek vagyunk. Vagyis te is. A lényeg, hogy Bryson Corvus felmenője, és Sybille öccse, Sybille, Melissa, Nevana Kath öreganyja, ja igen és az a bosszantó Treath vagy hogy hívják MB ősét mind egyszerre jártak a Roxfortba diákként. Melissa véletlen kinyírta egy diáktársuk Margo tengerimalacát, de Frics ősére kente. Amikor Margo felelőségre akarta vonni a Frics fiút akkor viszont szörnyű baleset történt és meghalt. Érthetően Melissát és a "bandáját" okolta ezért. Így szörnyű átkot mondott még szellemként az őseinkre. Mind fiatalon haltak meg, kivéve Sybille-t, aki szörnyű dolgokkal engesztelte ki az átkot. A saját családjából áldozott fel magzatokat, hogy ő élhessen egy fa tövében valahol a birtokon. Azt mondta, hogy végül, amikor az átok téged követelt, akkor azt már nem tudta megtenni, így végül őt is elérte a vég. - itt szusszanok egy kicsit, hiszen tudom, hogy amit most mondam Sybille-ről az elég szörnyű, és Cody nem ilyennek ismerte a nagyit, nem erre az arcára emlékszik. Egy kis időt akarok adni neki, hogy megeméssze mindezt.
- Végül megtörtük az átkot, és minden szellem békére lelt. Kivéve az alaksorban élő szörnyet, akit elpusztítottunk. Vagyis Kath fénymágiája leginkább. - füzöm azért még hozzá. Majd a beálló pillanatnyi szünetben kortyolok néhány aprót a forró teából.
Végül Cody visszakérdez rám, és érzem, hogy beszélnem kell. Hogy már lassan nem bírom ezt a terhet egyedül. Szóval némi csönd után ebbe is belefogok.  
- Ezek az emberek előbb hidegvérrel megölték Luca feleségét. A terhes feleségét, minden szívbaj nélkül. Aztán megölték az apámat. Azt mondták a keresztapámnak hogy halott vagyok, és ne keressen. Engem kitoloncoltak, és egy olyan helyre dugtak, ahol folyamatosan bántalmaztak, fizikailag és lelkileg is. Aztán ha egy család érdeklődött volna utánam, meggyőzték, hogy másik gyereket vigyenek el. Amikor pedig Mercutio ragaszkodott hozzám, akkor ő is kapott egy rúna pisztolyból egy golyót. Szinte ha csak kiteszem a lábam a Roxfortból valaki megsérül körülöttem. Szerinted ezek mennyire lehetnek véletlenek? Keveset tudok, de mielőtt élhetném az életem, tudom hogy előbb nekem kell megtalálnom Őket, mielőtt Ők ártanának újra a szeretteimnek. Tudni akarom mi folyik itt, és miért? A baj csak az, hogy azt hiszem Luca is ugyanez után kutat. Nem akarom, hogy vele is az történjen, mint az apámmal... - akadok itt el ezzel a dologgal. De érezhető, hogy valójában mennyire is aggódom Luca, és a családja miatt.


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-16, 15:26



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

Hagyom hogy megöleljen és az első megilletődés után bele lazulok és viszonzom is. Újra és újra tudatosul bennem, hogy ennek micsoda ereje van. Talán mindenkinek csak egy ölelésre lenne szüksége a kritikus pillanatban. Úgyhogy a maradék erőmet ami a mai napra maradt, arra fordítom, hogy szorosabbra fonjam a mozdulatot és érezze, nem csak ő tart engem. Itt vagyok. Fizikálisan és mindenhogyan. Amikor viszont arra kér, hogy engedjem, hogy segítsen egy kicsit visszakozom érzelmileg. Tudom, hogy szüksége lenne arra, hogy kimondjam és kiérezni a hangjából hogy ez mit is jelentene számára, mégis egy pillanatra elakad a dolog nálam. Elvesztettem volna a bizalmamat? Nem szándékosan, nem bosszúból visszakozom azzal, hogy ő is segíthessen, hiszen épp megöleltük egymást, hiszen épp azt éreztem egy pillanatra újra, hogy minden rendben… Nyelek egyet, hiszen érezhető, testet öltött fal került közénk és nem tudom megadni neki a feltétel nélküli bizalmat. És nem amiatt mert bűntetni akarnám. Egyszerűen megsérültem és sajnos őhozzá is hozzá kapcsoltam ezt… - Először.. gyógyítsuk be azt, ami kettőnk között van. - modom csendesen. A hajára simítok és szorítok még egyet az ölelésünkkön. Lassan, miután pedig mindketten eleresztettük a másikat, tovább megyünk a kastély felé tartó úton.
Hallgatom Sashaval mik történhettek és kissé elkomorodva dörgölöm meg az orrnyergemet. Amikor a végére ér azért megjegyzem kissé félre fordított arccal, mint aki amúgy nagyon is ismeri mindezeket. - Nos ilyen jellegű félelem akkor alakulhat ki, ha zaklatták, és vagy bántalmazták olyan értelemben… Sajnálom, hogy ezt át kellett élnie. Senkinek sem szabadna… - foglalom össze nagyon röviden egy kicsit magam elé bambulva, de aztán vissza térek a jelenbe, annál is inkább mert amiket utána mond nekem igenis lényegesek. Persze ott van, hogy megint egy kicsit az orra alá dörgöljem a múltas dolgot, de annyi mindent mond, hogy egy két pillanatra elveszek abban, hogy értelmezni próbálom miről is beszélhet. - Wo-hó! Várj.. Margo? Ki az a Margo és milyen átok? És hogy jön a képbe Sybille? Békére lelt?… - nézek rá kérdőn, tanácsatalanul és még a kezeimet is széttárom, hogy most akkor.. Mi? Persze haladunk tovább bejutunk a konyhára ahol további súlyos témák kerülnek elő. Én pedig két hatalmas bőgrét leakasztok a kandalló mellől. Töltök az óriási álló szamovárból, a kancsóból merek teasűrítményt hozzá végül magunk elé pakolom a hatalmas fa asztalra és végre lerogyok a seggemre.
- Azt kérted tőlem, engedjem, hogy segíts. Én most ugyanezt kérem tőled! Gina mi, vagy kik elől menekülsz? Ki az aki ennyire nem hagyja, hogy biztonságban érezd magadat bárhol a világban? - teszem fel végül egyszerűen, higgadtan őszinte kíváncsisággal.

"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-15, 15:59






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Valahol jó hallani, hogy Cody még képes nevetni. Ami meg az érintést illeti, nos vannak akiktől nem szívesen veszem. Főként váratlan helyzetekben. De azt hiszem a család nem ilyen. Már kezdem megszokni, hogy egyesek akkor így közelednek, ha nem mindig tudok vele mit kezdeni. De most én teszek valami váratlant. Ami általánosságban nem jellemző rám. Nagyon nem. De most egyszerűen csak megölelem Codyt. Talán most mindkettőnknek szüksége van erre. Ahogy arra, hogy újra rendezzünk dolgokat.
- Te remek gyógyító vagy. Találunk majd megoldást, én segítek. Engedd, hogy segítsek, jó? - talán egyszerűen csak szükségem van a tényre, hogy hasznos és jó is tudok lenni. Sasha említésére viszont érezhetően komorabb leszek.  
- Nem nagyon beszélt róla, még nekem sem. Nem nagyon tudom. Csak annyit, hogy nem halt meg, valahol rá találtak testvérei. Bár egy ideig tényleg azt hittük, hogy halott. Egy biztos, már nem az a túl cserfes, naiv kislány aki akkoriban volt. Sokat szenvedhetett, akármi is történt vele. Amióta pedig visszajött, ugyanezzel küzd. Nem nagyon tud varázsolni, mintha csak elszívták volna a testéből a varázserőt. Ráadásul nagyon fél mindenkitől aki kívül hordja a nemi szervét. Már bocs. - ez utóbbi információ önmagában elég informatív lehet, de inkább igyekszem nem belegondolni, hogy milyen irányokban. Szeretném, ha nem rettegne minden férfitől rettegne, aki elsétál mellette a folyosón. Éppen csak nem tudom, hogyan segítsek neki. Mármint megkért, hogy tanítsak neki önvédelmet, és nem ő az egyetlen, és nem is az első. Talán nem is az utolsó. Éppen csak esetében nem vagyok biztos benne, hogy ez a helyes út. Főként valakinek, aki gyógyító akar lenni.
- Jó lenne segíteni neki, de egyelőre jobb lenne, ha én is ott lennék. Betegesen retteg mindenkitől, akinek kukaca van. De nem nagyon mondja el az okát. Bár segíthetnék neki ezen is túl jutni.- csóválom meg szomorúan a fejem. Nem tudom, hogyan lépjek tovább ezzel a problémával kapcsolatban.
A rémálmokat én is nagyon jól ismerem. Sokféle rémálommal küzdők én is. Néha pedig legyőznek. Néha egyedül csak az erős altatók, vagy az alkohol segít. Vagy az sem. Most viszont nem erről kellene beszélgetnünk.  
- Mondjuk egy dugó, amit ki kellett húzni. Már nem számít. A lényeg, hogy túléltük, és most itt vagyunk. Azt pedig felejtsük el, és hagyjuk a múltban. - nem nézek Codyra. Talán elég visszásan hangzik ez olyasvalakitől, aki egész életében a múltját hajszolta, és még most sem képes leállni ezzel. De azt a fejezetet már lezárnám, és magam mögött hagynám. Nem kívánkozom újra a Függöny mögé. Azt hiszem érthető okokból.
- Átok? Ne mondj ilyeneket! Neked élned kell, és azok a dolgok nem miattad voltak. De már végük van. Margo átkának, és Sybille is békére lelt... vagyis csak felejtsd el. - rázom meg végül a fejem. Nyilván most is többet tudok valamiről, mint amit szívesen osztok meg másokkal. De azt még nekem is lehetetlenül nehéz nézni, hogy Cody így beszél saját magától. Tudom milyen érzés, én is voltam így.  
- Mert, nem akarom, hogy még valaki a Mungo Keleti szárnyába kerüljön. Nem miattam. - csóválom meg a fejem. Nem. Egyszer elég volt végig nézni, hogy Mercutio csak azért végezte holtan, mert rajtam akart segíteni. Ez talán butaság. De én már túl sok vért, és túl sok bajt láttam az utcákon. A legtöbb pedig valahogy hozzám kapcsolódott. Nekem pedig már elegem van ebből. Ahogy abból is, hogy még csak nem is sejtem, hogy mindez miért?
- Bonyolult... - rázom meg a fejem Cody következő kérdésére. Viszont ő ismerhet már annyira, hogy tudja, hogy a "Bonyolult" eseteben azt jelenti, hogy "Nem akarom, hogy tudj róla, mert veszélyes lehet".  
- 10 év hosszú idő. És bár volna bármi tervem. De nincs. Ami pedig a birtokot illeti, egyszer ugyanezt mondtam Lucának. Mégsem merek bármerre lépni. Egyetlen rossz lépés, és minden bábu felborulhat a sakktáblán. - néha a sakkon keresztül könnyebben kommunikálok. Most valahogy az érződik, hogy aggódom Luca, az árvaház, és mindenki miatt, akinek köze lehet hozzám. Persze szeretem Codyt, és nem akarom elengedni. Sem most, sem semmikor. Bár szívesen meghallgatom bármikor, és szeretnék úgy mellette lenni, ahogy ő mellettem. Csak nem tudom hogyan, és képes vagyok-e egyáltalán erre.
- Vagy mindkettőről le kéne, amíg nem jövök rá néhány dologra, és nem rendezem el ezt. Végleg. - szorítom ökölbe a kezem egy pillanatra. De végül csak megcsóválom a fejem, és lépkedek tovább.


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-08, 23:24



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

Azért amikor kimondja a hobbijait kicsúszik belőlem egy kelletlen, de azét jóízű prüszkölés szerű nevetés. Bár érezheti, hogy nem őt nevetem ki ezzel. Mindenesetre nem firtatom, érzem én is, hogy ennyi “hegyibeszéd” bőven elég most ide és ha látom, hogy kissé elkenődik, azért vállal/karral finoman lekoccolom a vállát/karját. Tudom hogy nem híve az érintéseknek, és mi is igazából eléggé újra rendezzük épp azt ami köztünk van, szóval ezt amolyan bátorító vállveregetésnek szánom.
- Semmi baj. Biztosan van megoldás, csak rá kell jönnöm, hogy mi. Különben is, hogyan birtokolhatnám a gyógyítói címet, ha magamat sem tudom helyre rakni? - teszem fel a kérdést érezhető szórakozottsággal, némiképp oldva ezzel én is azt, hogy bár szarul áll a helyzet.. biztosra veheti, hogy nem fogok bele törődni. Nem is én lennék. Mondjuk azért szöget üt a fejembe - Várj Sasha nem…?? - meghalt? - Mi történt vele? - kérdezek rá őszinte érdeklődéssel mert a legutóbbi infóm az, hogy a VMS évének tavasza körül Sasha meghalt. De az, hogy “ő is hasonló problémával küzd” és hogy Gina mindkettőnknek segítene ha tudna, feltételezteti számomra, hogy annyira mégsem halott.
- Esetleg valamikor felkereshetem.. Hátha találok valami metszéspontot a helyzetünkben amin már el lehet indulni. Ha mégsem… nos akkor kutatok tovább. Van pár gondolatom a megoldást illetőleg.. csak részben új vizekre kell eveznem az ismereteimet tekintve. - mondok végül ennyit, hiszen vannak sejtéseim, hogy merre is kéne mozdulnom, hogy eredményt elérjek, de.. túl sok a talány egyenlőre még.
Bármilyen fáradt is vagyok, figyelemmel hallgatok mindent amit elmond a történtekről. Próbálok mindent értelmezni. De csak azok a rémálmaim villannak be, amikben egy tó mélyén lebegek, az infernusok pedig fölöttem keringenek méterekkel és ameddig nem teszek semmit, csak lebegek, addig nincs is baj… de hát hogyne következne be a baj, mindig miután elfogy a levegőm és az életösztön a felszínre hajtana.. amit sohasem értem el még egyszer sem.. mert a fuldoklásom felébresztette őket..
- Mi volt a tó alján ami véget vetett az egésznek? - teszem fel a kérdést halkan, meglehetősen elgondolkozva, miután az egésznek a végére ért. Aztán szintén halkan kissé elmerengve egy hümmenéssel jegyzem meg. - A nimfa átka.. hmh.. Mintha végig kísértene egész életemen át. Halva születtem, mert megfulladtam.. De a bábának sikerült megmentenie… Mielőtt a birtok leégett volna, mielőtt a Halálfalók elárasztották volna a kúriát, Gargoyle egy párnával fojtott meg.. De.. aztán újraélesztett zokogva.. és azt mondta hogy fussak! A cselédjáratokon meneküljek amilyen messze csak tudok… - megcsóválom a fejemet - A Millenniumkor lelőttek és csak kicsin múlott, hogy ne maradjak én is a Mungó Keleti szárnyában.. És aztán ez a tó a nimfával.. meg a feltámasztással.. Mintha csak folyton megúsztam volna valamit aminek már születésemkor meg kellett volna történnie… - kicsit hallgatok - Talán az átokból maradt vissza valami.. Vagy a Függönyön túl-ból.. - tűnődöm el totálisan gyanútlanul, hiszen fogalmam sincs, hogy Gina mit tudott meg az ük-nagyanyjától.. De aztán egyszerűen vissza térek a jelenbe. És átterelődik a téma Lucara és az árvaházra. - Miért lenne butaság? - nem feltétlenül értem a kérdését. Vagyis de értem, de mélységesen össze facsarja a szívemet mert megint csak tökéletesen megmutatja Gina mennyire semmire sem tartja magát. Persze figyelemmel hallgatom tovább közben elérjük a kastélyt és betámolyoghatunk a hatalmas ajtókon, hogy utána az utunkat a konyha felé vegyük. Megvárom amíg a végére ér, aztán kérdezek csak vissza. - Luca fog valami olyan butaságot elkövetni, amitől téged félt? Ezt.. hogy érted? Mitől félt…? Gina.. mire készülsz? - ismerhet már annyira, hogy tudja, nekem “veszélyes” ilyen fél mondatokat elejtenie, ha nem akar egyébként beszélni róla. Nem vagyok gondolatolvasó, de vannak emberek, akikre érzékeny vagyok. És Gina minden ellenére közéjük tartozik. Nem kérem számon, csak szeretném tudni mire megy ki a játék nála. Persze arról tudok, hogy mindig is bajban volt a bosszúvágyával és hasonlókkal, de bevallom fogalmam sincs hol is tart nála most ez az egész.
- Tíz év után mindent nagyon nehéz újra kezdeni.. Ezt tapasztalatból mondom. - hiszen én is több mint tíz év után költözöm most haza. És tudom, hogy eszméletlenül sok feladat vár majd rám. Hiszen a birtokból gyermekotthon lett. Fogalmam sincs, hogy rá fogok-e tudni hangolódni és ha igen, mekkora részét fogom tudni vállalni az otthonnal járó felelősségeknek.. Vagy csak.. maradjak egy csinos arc, aki jótékonysági esteket szervez és támogatja belőle a maga alapította árvaházat, meg ezt-azt? És amúgy meg bestiákat hajkurász a jövőben, járja a világot és időnként dokiskodik..? Persze.. ha a világegyetem is ezt szánja nekem és úgy akarja és nem lesz világvége vagy valami hasonló a Testvériség miatt.. - De ha van terved legalább körvonalasan, hogy mit és miért is csinálj miután haza tértél, az sokat tud segíteni.. A Mortimer birtokon pedig.. rengeteg védővarázslat ül, hasonlóak a Roxfortiakhoz. Szóval.. ott effektív biztonságban lennél és másra sem tudnál bajt hozni. Rómába meg.. bármikor kilátogathatsz. - igen lényegében most szolid kampányba kezdtem, hogy maradjon. Azt nyilván nem fogom neki mondani, hogy “Ha már vissza hoztál maradj mellettem!!” hiszen ő sem mondja, hogy “Ha már vissza hoztalak, legyél a lelki szemetesládám!!” szerencsére mindkettőnknek meg van a maga élete és mindketten tudjuk mennyit jelent a szabad akarat és annak tiszteletben tartása. Meg aztán.. én is beláttam, hogy Ginanak köszönhetően újra.. lett időm. Ami az emberi élet során az egyik legmeghatározóbb momentum. Hiszen sosincs belőle elég… És csak akkor kezdett sikerülni elfogadnom az árát, amikor erre magam is rájöttem. És bár a morális foltot, amit okozott ez az egész, valószínűleg sosem fogom tudni lemosni magamról, halványítani volt képes az, hogy az árért kapott időt elkezdtem használni végre.
És az is tény, hogy egy nagy olasz család, minden vele járójával, a maga vitathatatlan mediterrán hangulatával, éghajlatával, mentalitásával, mindenhogyan vonzóbb lehet, mint egy nyirkosabb időjárású, de szinte örökké smaragzöld tájakkal tarkított hegylábnál húzódó árvaház.. egy szem rokonnal. Aki amúgy kimillió felé van általában maga is… Ráadásul itt még nem is tudok Corvusról sem, Nox pedig sosem fog “haza” térni ebben biztos vagyok. Meg aztán nem biztos hogy jó reklám lenne az Alvilág koronázatlan, hanyatlóban lévő királynőjét is vissza édesgetni arra a birtokra, ahol az ő életét is pokollá tették.. - De néz a jó oldalát, már ott tart a helyzeted, hogy választhatsz és valójában egyikről sem kell lemondanod.

"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-10-08, 11:02






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Codynak igaza van. Hajlamos vagyok túlságosan is magamra venni dolgokat. Legalábbis, ha olyan emberekről van szó, akik így vagy úgy de számítanak. Nem felelhetek Alex összes hülyesége miatt, de ha jobban figyelek rá, vagy szólok Danielnek, hogy figyeljen rá, akkor megakadályozhattam volna ezt. Ez tény.
- Van hobbim. Íjászkodom, meg thesztrált simogatok. - tudom, hogy Cody mire gondol, egy kissé az orrakoppintást is érzékelem a szavai mögött, mégis igyekszem kissé elütni a dolog élét. Persze az önmarcangolás az elég jól megy nekem, de nem feltétlen szeretnék most erről beszélgetni. Még ha igaza is van. Amit elég nehéz elismerni. Még ha amúgy általában értékelem is az őszinteséget. Sosem vártam senkitől, hogy tojáshéjon járkáljon körülöttem. Persze Codyval valahogy ez mindig más volt. Valahogy vele mindig könnyebb volt olyasmikről beszélni, amiről másokkal képtelen voltam. Most viszont nem nagyon tudom, hogy hogyan is kellene közelítenem felé. Amiben talán a nyári vitánk is benne van valahol.
Bár a megjegyzésre elmosolyodom, hogy majd magára kötöz, azért nem kerüli el a figyelmem az a rész, hogy "valaki aki legalább még varázsolni is képes", mintha ő nem lenne rá képes. De az képtelenség. Erre még később vissza kell térnem. De végül, ahogy az animága szóba kerül, Cody maga fedi fel a ki nem mondott kérdéseimre a választ. Amire azért eléggé meglepődőm. Hiszen valahol abban a hitben éltem, hogy Codyban semmi sem változott a külsőjét leszámítva. Vagy csak ezt akartam elhitetni magammal, hogy ne kelljen foglalkoznom a bűntudattal, és lényegében figyelmen kívül hagyhassak mindent, amit Cody a fejemhez vágott a nyáron.
- Sajnálom. Sasha is hasonló problémával küzd. Bár tudnám hogyan segítsek nektek. - szólalok meg végül, de nem igazán nézek Codyra. Talán sejthető, hogy ez egy olyan pont, amiért megint önmagam fogom hibáztatni. Mindkét esetben. Hiszen Sashasa esetében nem védtem meg attól, hogy olyan dolgokon menjen át, amiken. Cody pedig csak miattam került egy új testbe. Én segítettem az apjának ebben a sötét dologban. Pedig őszintén segíteni szeretnék nekik visszakapni azt a részüket. Cody mindig is képes volt jól abszolválni a vizsgákat, de ez persze így nem lesz ennyire, ha nem tudja használni a pálcáját. Nekem pedig ötletem sincs, hogy mit tehetnék ez ellen a probléma ellen. Még.
- A vonat kisiklott, és egy olyan helyre kerültünk, ahova soha nem kellett volna. A Függönyön túlra. Sokan meghaltak. Nem élték túl a zuhanást. Akik túléltük, onnan már csak a további túlélésért küzdöttünk. És persze egy gonosz vizinimfa is a képbe került egy tóval együtt, ami tele volt infernusokkal. Amig mi az infernusokkal küzdöttünk, te megpróbáltál lemerülni a tó aljára, hogy véget vess az egész szörnyűségnek. De nekem kellett volna ezt megtennem. Mindig jobb úszó voltam. Végül mire utánad mentem késő volt. A legrosszabb, hogy észre sem vettem, amíg úgy egy évvel később el nem mondtad. Végül sikerült a vonattal megszöknünk, de neked nem. Legalábbis fizikálisan nem, a nimfa átka miatt. - lehet, hogy ez így elég zavarosnak hat. Talán még számomra kissé az, pedig ott voltam, és átéltem azt a sok borzalmat. Nem haragszom, amiért Cody tudni akarja azt, amire nem emlékszik, még ha nekem ez nem is túl kellemes. Hiszen joga van tudni.
Azért kissé meglep a váltás Luca, az árvaház költözés irányába. Egy percig nem is tudom, hogy mit mondjak mindere.
- Az egyik felem nagyon is szeretne egy otthont. Egy családot. Nagy butaság ez egy olyantól mint én? Igazából Luca majd minden héten ír egy szép olasz nyelvű levelet, hogy költözzek hozzá. Engedjem, hogy a családom legyen. A legtöbbre nem válaszolok. Nem tudom mit írhatnék. Valahol nagyon is szeretnék haza menni Rómába. Már vagy 10 éve nem jártam ott. De mi van ha miattam baja esik? Kissé tartok tőle, hogy Luca fog valami olyan butaságot elkövetni, amitől engem félt. Mi lesz, ha ez miatt baja esik? Ha vele is az történik, mint Mercutioval? Mit mondhatnék akkor a családjának?- bonyolult dolog ez. Szeretnék tartozni valahova, de nem akarom, hogy miattam bárkinek baja essen, ahogy eddig. Mercutio egyetlen rossz döntése az volt, hogy engem választott, és ehhez ragaszkodott. Ez miatt történt az. Más már nem eshet áldozatul. Túl sok vér folyt már így is el.
- Lassan már nem tudom hogyan tovább. Félek bárhogy döntök is, bárhova megyek, azzal ártani fogok valakinek. Az ártatlan gyerekeknek az árvaházban, vagy Lucának és a családjának. - tudom, hogy nem élhetek életem végéig a Roxfortban bujkálva. De ha kiteszem a lábam, akkor szinte mindig történik valami baj. Valahogyan ideje lenne lezárni, és elengedni a múltat, hogy végre élhessem az életemet. Azokkal együtt, akik fontosak nekem.
- Persze szívesen segítek költözködni, meg a növényekkel is. - teszem azért még hozzá. Tényleg szívesen segítenék neki. Mindenben. A növények amúgy is közel állnak hozzám. Jól érzem magam a növényházakban. Talán kissé el is terelné a figyelmemet.
- Mégis mit mondhatnék neki? Nem szeretném, ha veszélybe sodorná magát miattam. De félek, hogy ő nem éri be ennyivel. Túl sok mindent történt már ehhez. Ez nagyon bonyolult. - sóhajtok fel. Persze szeretnék én segíteni Luca családjának. Megvédeni őket. Alexet is. Bár Lydiát nem ismerem, csak annyit tudok, hogy Daniel iszonyatosan fúj a nőre. Illetve a ma éjszakából kezdem érteni, hogy miért. De azt hiszem ezzel is csak a felszint kapargatom.


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-09-16, 13:55



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

Hallgatom Ginat és minden feszengés vagy leszólás nélkül bukik ki belőlem - Szerintem.. hülyeség emiatt magadra venned a felelősségét a helyzetnek. Nem nőhetsz rá senkire. Nem vagy sem pióca sem tumor sem familiáris és nem tudsz mindenkinél ott lenni minden egyes hülye döntésénél… Időnként az ember a saját hülye döntéseiről is lemarad és már csak arra eszmél, hogy szarban van, nem hogy máséról! - azért van benne egy kis orra koppintás. De semmi agresszó. Csak meguntam szépen fogalmazni sallangos körmondatokban. - De tessék, itt egy példa. Én hiába szeretném, hogy igazán találj egy új hobbit az önmarcangoláson kívül.. Ha te meg nem akarsz mást.. - vonom meg a vállamat - Ez valahol ugyanolyan. Csak Alex hatalmas arccal, magabiztosan rohan abba a kurva késbe, te meg drámaian dőlsz bele magadtól, pedig nem is akarsz! - szusszantok egyet. Régebben nagyon tojáshéjon jártam Ginaval kapcsolatban. Minden lépésemet átgondoltam, minden kimondott szavamban ott volt a kedvesség, a törődés és egy feltétel nélküli szeretet, amiről úgy véltem minden embert megillethet, aki nem követett el embertársai iránt megbocsájthatatlan dolgokat. Most pedig.. egyszerűen őszinte vagyok vele. Egy kicsit talán túlságosan is. Noha ez nem jelenti, hogy utálnám, vagy azt gondolnám, hogy már nem érdemel szeretetet, gyengédséget. Arra, hogy legközelebb vigyük magunkkal azért elmosolyodom. - Majd magamra kötözlek, hátha újra bevonzom a bajt és jól jön valaki aki legalább még varázsolni is képes! - Ginanak elég sajátos humora van, de értékelem valahányszor megcsillogtatja.
A hoppanálás kellemetlenségei után újra magamra találok egészen rövid időn belül, főleg miután kiköhögtem meg köpködtem magam. Undorító nem undorító ez jutott.. És hogy valójában mi miatt vagyok ennyire fáradt és totál készen? Amióta vissza jöttem nem használtam úgy igazán életmentésre a gyógyítói képességemet. Apró cseprő egyszerű “háztartási sérüléseket” láttam csak el vele, vagy sportbalesetet a meccseken. De az, hogy konkrétan valakit a klinikai halálból hozzak vissza, elvérzés veszélyével, szervkárosodással és súlyos mérgezéssel… Csatak másnaposan.. És utána még harcoljak az anyjával is, lehetőleg intellektuális keretek között kiadva neki az ukázt… Egy kicsit sok.
Azért Lucara elgondolkozom, de egyenlőre nem kommentálom. Emlékszem a levelezésünkre és arra, hogy ő is elég nagy szerepet kapott benne, bár ez csak akkor esett le, amikor nyáron tényleg találkoztam vele futtában azon a héten. Csak egy mosollyal vegyes szemforgatós grimaszt kap amikor Aaron-nak szólít. Eszméletlenül spontán név volt. Egy lényegében még spontánabb helyzet orvosolására.
A kérdésére szusszantok egyet és megcsóválom a fejemet. - Nem. Amióta vissza jöttem pálcát se tudok forgatni… Mintha egy elég nagy részem elveszett volna.. Mintha csak.. olyan varázstalan lennék, aki amúgy része a varázs világnak, de mégse.. Mintha.. kvibli lennék.. - azért erre egy kicsit idegesen koccan a fogam. Gina tudhatja, hogy én aztán nem vagyok a varázstalanok ellen és nem is hagyatkoztam sohasem kizárólag a pálcamágiára. Sőt hiszen a diploma munkám is arról szólt, hogy hogyan lehetne a mugli módszereket hasznosítani és felturbózni.. De mégis a lényem része volt. A hivatásomhoz, ezáltal pedig hozzám tartozott a mágiám. - Fogalmam sincs hogy fogom így végig csinálni a szakot, hiába bekkeltem ki eddig kismillió külön vagy plusz feladattal néhány alap gyakorlatot. De egyáltalán nem fognak év végén átengedni, ha még egy rohadt mumust se tudok elintézni.. Mondjuk… bevallom a mumussal meg a dementorral akkor se boldogulnék, ha a kezemben lenne az a szentséges fadarab! - emelem égnek a tekintetemet és gesztikulálok is hozzá drámaian fél kézzel. Gina talán nem is tudja, hogy nem tudtam patrónust idézni. Illetve.. egyetlen egyszer sikerült, vizsgán, de soha többé. Arra azért felkapom a fejemet, hogy azt mondja ő bár elfelejtené és egyszerűen csak kibukik belőlem. - Voltaképp.. mi történt utána? - teszem fel a kérdést őszinte választ várva, nem valami hárítást megint. Noha épp most mondta, hogy bár elfelejtené, én meg arra kérem idézze fel.. A nyáron nem igazán sikerült értelmesen beszélnünk az árvaházban… Túl sok indulatot váltott ki belőlem túl sokminden és nem tudtam megőrizni a türelmem úgy ahogy szerettem volna. Bár Ginat fizikálisan nem bántottam, azért kicsúszott a számon jó pár kellemetlenség amit.. Nevezhetnénk tényközlésnek. Általam tényeknek vélt véleményközlésnek.. De ez nem jelenti hogy akkor ott nem léptem bele voltaképp és nem ítéltem el mélységesen azért amit tett és nem húztam a hátára a bűntudat és a csalódás “korbácsával”. Ráadásul nem túl finoman adtam a tudtára azt is, hogy márpedig neki semmi köze nem lesz a történtek árához… Egyáltalán nem bántam vele sem kedvesen, sem szeretetteljesen. Elfojtás, fájdalom, félelem, rettegés, régi-új sebek, magány, nélkülözés, értetlenség, nézetkülönbség.. És máris kész a gurmé recept, hogy bántsuk egy szerettünket.. Ahogy ő nem bánt meg semmit, úgy én is jogosnak éreztem a kifakadásomat. De talán mostanra már új mederbe ért minden és képesek vagyunk tovább boncolni a témát emberi hangnemben.
- A levelekben említetted Lucat. Apád jó barátja volt, a keresztapád. És magához akar venni. Gina.. tizenhét éves vagy. Varázsló mércével mérve is nagykorú. A Mortimer birtok, pedig az otthonod. Maradhatsz ha akarsz. Nem mint bent lakó árva. Hanem mint a birtok egyik tulajdonosa. - hallgatok egy kicsit. - Én is.. vissza fogok költözni. Haza megyek. - egy kissé hihetetlennek hat, de így több mint tíz év távlatából ez egészen erőteljes jelentéssel bír számomra még akkor is, ha egyébként számtalan más helyet is az otthonomnak tekintek. - A brighton-i lakásom túl messze van mindentől, ráadásul szükségem lesz pénzre.. Szóval azt kiadom. - vállat vonok. - Ha.. gondolod, segíthetsz a költözésben. Bár a lakás és a Bangor-i otthon kandallóját már össze köttettem, de az üvegházi lakóimmal azért lesz pár cifrább kör.. A birtoknak amúgy is van pár kihasználatlan kisebb épülete ahogy néztem. Talán nem veszik zokon, ha az alapító haza megy és hellyel kínálja a családját is… - vetem fel neki mint lehetőséget, a néhány kisebb épület pedig valóban pici személyzeti lakásszerűséget jelent. Szerény, egyszerű kivitel mégis közel mindenhez, nincs elszeparálva különösebben de mégis egy kis tér amit szabadon alakíthat kedvére mindenki. Ahova azt hív meg és akkor, akit és amikor csak akar. Azt pakol bele amit akar, nem kell attól tartania, hogy bárki ellenőrzi, vagy a kicsik közül bele kontárkodik tapasztalatlanságból vagy kíváncsiságból. Nem csak egy otthonos, de egyen szoba, vagy közös tér a bent lakókkal. - De ha godnolod, valamikor leülhetünk Lucaval is beszélni, hogy ki mit szeretne, vagy hogy tudnánk segíteni egymásnak. Ha már egyszer a családjaink össze értek… Persze.. miután Alex felépült és nem mindenki érte aggódik… Meg aztán, úgy is beszélnem kell Lucaval Lidya miatt. - akárhogy is, azért vissza vissza térnek a gondolataim Alexhez. Még ha már egy ideje nincs is közünk egymáshoz.

"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-09-12, 15:31






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Alex és én az egy bonyolult dolog. Ahogy az egész Maroni családdal bonyolult a helyzetem. Mintha eltökélt szándékuk lenne, hogy kitöltsék minden szabad pillanatom. Ha az egyik nem nyaggat valami hülyeséggel, akkor másik kerül elő. Próbálom én megvédeni őket, főként úgy, hogy igyekszem nem túlságosan belefolyni az életükbe, ami lássuk be, napról napra kevésbé megy. Alex pedig hülyeséget csinált, a baj csak az, hogy én sejthettem volna. Közbe léphettem volna, ha egy kicsit jobban figyelek. Bár határozottan jól is esik Cody vigasztaló hangneme.
- Először nálam próbálkozott, de nemet mondtam. Dany megölne, ha segítenék neki ilyesmibe keveredni. Próbáltam lebeszélni erről, de rám valahogy sose hallgat senki. - válaszolom meg végül Cody kérdését. Tudnom kellett volna, hogy van olyan makacs, hogy ha nálam jut egyről a kettőre, akkor majd saját maga próbálkozik. Azért határozottan megkönnyebbülök, hogy rendbe fog jönni. Nem tudom, hogy nézhettem volna Luca és a családja szemébe, ha miattam esett volna valami baja. Mert nem állítottam meg, amikor sejtettem, hogy készül valamire.
- Csak legközelebb vigyetek magatokkal.- teszem hozzá Cody magyarázatához, éppen annyira komoly arccal, hogy ne lehessen tudni, hogy viccelek-e? Na, nem mintha a humorérzékemről lennék híres. Viszont hamar a valóságba ránt Daniel és a bácsikája. Így jobb is lesz távozóra fogni. Nekünk ott már nem sok keresnivalónk van. Legalábbis nem akarok a vitájuk kereszttűzébe kerülni.
Tény, hogy a hoppanálás nem a leg gyomorbarátibb utazásforma. Mi pedig jó kis kört tettünk ma meg. A hoppanálás + másnaposság pedig határozottan nagyon kellemetlen lehet. Szóval a hidegre ügyet sem vetve kivárom, amíg Cody összeszedi magát annyira, hogy elinduljunk a kastélyba. Bár most nem akarom tovább firtatni, hogy miért van ennyire készen. Egyenlőre elég, hogy átkarol, amitől egy kicsit olyan, mintha minden normális lenne kettőnk közt megint.
- Igen, ő volt. Életnagyságban. - erősítem meg Cody felvetését, bár enyhén szólva meglepetten nézek rá az Aaron név hallatán. De a magyarázatra már kicsit elmosolyodom. Ami talán illetlen is kissé ebben a helyzetben.
- Értem. Nos, szerintem szerencséd van, mert jelenleg kisebb gondja is nagyobb lehet a személyazonosságod boncolgatásánál Aaron. - ez persze nem jelenti, hogy később ha lenyugodtak a kedélyek, akkor nem bukkan fel nálam érdeklődni. Luca Maronit elég nehéz lerázni, ha akar valamit. Még most sem tett le róla, hogy hozzá költözzem. Hetente bombáz olasz nyelvű levelekkel ezzel kapcsolatban. Már amikor nem személyesen próbálkozik. Szóval szerint, amint leesik neki, hogy mit is mondtam Codyról, hogy kicsodám, tuti érdekelni fogja.
Nem arról volt szó, hogy nem érdekelt Cody múltja, vagy a felmenői. Meghallgattam volna. Csak hát, nem vagyok jó benne, hogy megfelelően mutassam ki az érzéseimet, de néha még az érdeklődésemet se. Most pedig, hogy kiderült a rokonságunk, talán még inkább jó lenne tudni a családom arról a feléről. Persze Corvus mesélt dolgokat már, és azok alapján talán nem is csoda, hogy az anyám azt akarta, hogy ne legyen semmi közöm hozzájuk.
- Igen, bár megint minden olyan egyszerű lenne. Én megpróbálok cigit csenni, te meg lebeszélni róla. Próbálkoztál már azóta az animágiával? - kérdezem meg, talán kicsit terelve magamról a témát. Végül is tényleg nem tudom, hogy próbálkozott-e azóta ilyesmivel. De cuki kutyus volt az tény. Jól állt neki. Az ember pedig nem felejti el egykönnyen ha tanult valamit. Bár egy új testben ez... hát fogalmam sincs hogy működhet. És hát valahol nekem nagyon is hiányzik az a birkatürelmű, szelíd idealista, aki régen volt. Még ha az én hibám is, hogy ennek egy része talán örökre elveszett.
- Én bár elfelejthetném azt az egészet. - rázom meg enyhén a fejem. Nem tudom, hogy jelenleg melyikünk szerencsétlenebb. Cody, aki csak annyira emlékszik, hogy felszálltunk a vonatra, és elment pisálni, vagy én aki minden másra.  
- Megvagyok, bár az életem nem lett egyszerűbb az elmúlt hónapokban. De legalább a Maroni família nem hagyja, hogy unatkozzam. Többek közt. - ja és persze ott van Corvus, akiről kiderült, hogy szintén rokon. Sasha aki késsé elveszett lett, amióta visszatért. Mintha folyton pánikba kéne esnie, ha lát egy srácot. És valahogy Alival és Lizzyvel is folyton olyasmikbe keveredünk, amibe nem kéne. Ja igen, és még a bosszú gondolata is igen élénken kísért. Van ami miatt álmatlanul forgolódhatok éjjelente, megnyugvás nélkül. Így nem tudom, hogy meddig leszek még képes tartani magam. Néha csak az erős altatók, vagy az alkohol segít. Néha az sem. Mégis úgy pórbálok Codyra mosolyogni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, a karikás szemeim, és sápadt arcbőröm ellenére, amik már évek óta állandó kísérőim.  


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Cody L. Mortimer
Hugrabug VMS

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-09-07, 15:09



Gina & Cody


[You must be registered and logged in to see this image.]

_2002 december eleje_

- Alexet.. senki sem tudta volna megvédeni önmagától. Ahogy egyetlen embert sem lehet megvédeni önmagától.. Maximum.. nem túl humánus módon.. Vagy nyilván ha ő is akarja és hajlandó a változásra… - csóválom meg a fejemet erőtlenül. Tudom, hogy Gina mennyire tudja magát hibáztatni. - Amúgy meg honnan kellett volna tudnod, hogy mire készül? - gondolkozom el egy pillanatra, noha semmi vádló nincs a hangomban, vagy számon kérő. Bár bele gondolva azt nézve, hogy Gina aggódik érte.. márpedig ezt nem sokakkal kapcsolatban szokta kinyilatkoztatni.. Gondolom legalább beszélő viszonyban vannak. - Mhm.. bocs.. majd megfürdök, ha lesz rá lehetőségem.. Egy kicsit elengedtük magunkat a Bestisekkel tegnap este.. - merengek el úgy az egészen mielőtt full beütne nálam a melankólia. Daniel kérdésére erőtlenül pislantok fel rá és épp mondanám, hogy persze az jól esne kösz.. de ekkor újabb vita szökken szárba, így inkább csöndben maradok. Olyan furán furának hat az egész, hogy egy pár pillanatig fel sem ocsúdok, hogy Lucat látom. De hagyom hogy Gina elhúzzon onnan és felszívódjunk.
Tél van már jócskán, ráadásul szép kört tettünk.. Roxmortsból Londonba a Szent Mungóba, aztán vissza Skóciába a Roxfortba.. mégsem érzem úgy, hogy a hideg bármilyen formában meghatna. Ha remegek is időnként, az maximum a kimerültség miatt van. Mintha nem tudnék úgy igazán fázni amióta vissza jöttem.. Időnként elhumorizálok magamban azon, hogy.. végülis egy halottnak nem kell, hogy hidege vagy melege legyen..
Az utóbbi időben hozzá szoktam már a mindenféle alternatív utazási módokhoz, mint a zsupszkulcsok, vagy a kandallók, vagy ilyesmik. És anno a hoppanálás is meglehetősen zökkenőmentesen ment mindig… most viszont valahogy nagyon nagy bukfencet dob a gyomrom. Egészen annyira hogy kétrét görnyedve a térdemre kell támaszkodnom az érkezést követően a földút mellett egy pár percig és csak hörögve szuszogok mint egy asztmás bálna… De végül csak köhögve köpök egyet és felegyenesedve nyújtózom.. Egyből elfelejtem, hogy két pillanattal ezelőtt még a mélydepresszió és melankólia nyaldosott. - Oké.. ez.. volt már jobb. - ismerem el, lógva hagyva, hogy ezzel magára a hoppanálásra gondoltam, vagy arra, hogy jól vagyok-e? Ahogy pedig megtart, bár nem nehezedem rá, de vissza átkarolom és elfogadom a segítségét. - Az Alex apja volt..? - jut el a tudatomig - Haha.. Nyáron még Aaronként találkoztam vele… - világosodom meg aztán gyorsan hozzá teszek némi magyarázatot - Lizzy miatt. Amikor Danyvel meg Alexal náluk voltam egy hetet olaszban… ő is ott volt én meg, nem igazán voltam kész hogy Lizzynek is magyarázkodjak.. Fogalmam sem volt, hogy fel akarom-e venni az életem addigi fonalát vagy hogy mi a bánatot akarok az újdonsült életemtől.. - ismerem el, inkább egyszerű tényként kezelve már, semmi siránkozás nincs benne. Általában nem meséltem Ginanak magamról, az életemről, a múltamról, Goyle-ról vagy Lilitharól, vagy a felmenőimről mert.. mindig meg volt a maga baja amivel el volt foglalva. És egy két alkalommal amikor bele kezdtem volna egészen érdektelennek hatott a reakciója szóval.. Elengedtem és inkább vele foglalkoztam. Legalábbis megpróbáltam. A kérdésére hallgatok egy kicsit. De csak mert vissza idéződik hogy amint megtanultam az animágiát, a kilógott éjszakáimat, ha nem épp valakinél, akkor bizony a konyhában töltöttem. - Édes gondtalan évek voltak! - emelem égnek a tekintetemet szórakozottan. És Ginanak igaza van.. változtam. A humorom most is sokszor kéznél van, de már nem árasztok glittert, szivárványt és rózsaszín ködöt. Az idealista énem egy kissé tovatűnt. A végtelen szelídségem és a birka türelmem is. És sajnos nyár végén amikor az otthonban találkoztunk és kiderült, hogy mi is történt és mennyi köze van a vissza térésemhez, azért szerencsétlen, ő is kaphatott valami hasonlót mint az imént Lidya. Nem csak úgy hobbiból nem kerestem a társaságát Ginanak.. De.. azt hiszem elég ideig “bűntettem”. - Amúgy.. mindenre, szinte tű élesen emlékszem. Mintha tegnaptól folytatódott volna minden.. A balesetig bezárólag. Abból is csak annyi maradt meg, hogy.. elindultunk és elmentem pisálni..- azért látom rajta hogy ő sincs a legjobban, az ilyesmihez mindig volt szemem. - És te? Hogy vagy?- nem kezdem el basztatni, hogy.. Naa milyen volt a lelkiismereted nélkül? Nem áll szándékomban bántani, megteszi azt magával nélkülem is.


"zene"[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2022-09-06, 14:14






[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody &Gina

Ez az este lássuk be mindenhogyan sikerült, csak úgy nem, ahogy kellett volna. Lementem Roxmortsba, mert volt egy megérzésem, hogy Alex baromságot fog csinálni, de nem őt, hanem egy fickót kapartam össze, és vittem be a Mungoba. Ez még nem is lett volna olyan rendkívüli. Na jó igen. Nem szokásom az ilyesmi. Most mégsem tudom miért történt. A dolgok pedig igazából az után kezdek nagyon fura fordulatokat venni, hogy leadtam a fickót.
Meghallottam Cody hangját, ahogy egy nővel veszekszik. Hát ki ne lett volna kíváncsi, hogy mi történik ott? Kihallgattam hát őket, és rájöttem, hogy Alex cseppet sem szimpatikus anyja az, aki ennyire felhúzta az unokatestvérem. Akit ennél sokkal türelmesebbnek és szelídebbnek ismertem eddig. Most pedig... olyan más volt. Nem a jó értelemben. Azt hiszem ideje lenne aggódnom érte. Bár mostanság nem voltunk éppen beszélő viszonyba. Még azt is Alextől kellett megtudnom, hogy a nyáron egy darabig együtt voltak. De talán itt lenne az ideje annak a beszélgetésnek. Így amikor végre az undok szőkeség lelépett, Cody mellé telepedtem. Ami nem lett volna furcsa. Még azon sem sikerült meglepődnöm, hogy Alex tényleg hülyeséget csinált, és itt kötött ki. Viszont, amikor egyszerre bukkant fel Daniel és Luca... hát abból baj lesz. Érzem. Ehhez pedig nem kell jóstehetség. Nekem nincs is olyanom.
Lehet, hogy nem éppen segítettem Luca helyzetét, a megszólalásommal, de hát ő akart titkolózni. Én rég el akartam mondani Danielnek az igazat. Legalábbis egy részét. Én szóltam. Ő nem hallgatott rám. Most pedig van egy olyan megérzésem, hogy nehéz lesz megmagyaráznia Danielnek, mit és mért tett, vagy inkább hallgatott el előle. Minden esetre ebbe inkább már nem akartam ennél is jobban belefolyni, így mielőtt ez megtörténhetett volna, fogtam Codyt, és eljöttem onnan. Így is van egy olyan csúnya megérzésem, hogy még én is szorulni fogok Daniel részéről. Pedig nem akarom igazából, hogy haragudjon rám. Csak távol akarom tartani a bajtól. Van elég gondom Daniel heveskedései nélkül is. Szenvedélyesen védi a családját, ha tetszik ez az érzelmi vakfoltja Alexen túl, ami nem baj. Addig, amíg nem keveredik bele az én dolgaimba, és kerül veszélybe. Éppen elég, hogy Luca, és Roby már a nyakamon ülnek. Utóbbi előbbi miatt, mert bezzeg előtte nem tudott hallgatni.
Szóval a Roxfortba vezető földútra hoppanáltam magunkat, hogy minél kevesebbet kelljen gyalogolni. Éppen nézegethetnénk itt is a csillagokat, de valami azt súgja, hogy Codynak most jobb, ha valami értelmes helyen piheni ki magát. Bár felmerülhetne a kérdés, hogy mért pont a konyha, de én tudom. Ott kezdődött minden. Annyira fényév távolságra érzem már az éretlen csitrit, aki cigit akart lopni tőle.
- Jól vagy? - teszem fel azért aggódva a kérdést, és megvárom, amíg esetegesen összeszedi magát a hoppanálás utáni kellemetlenségekből. Ha szeretne hagyom, hogy rám támaszkodjon. Vagy egyenesen én támasztom meg őt. Ha ő nem akarja, akkor valami fura módon nem engedem el a kezét.
- Emlékszel, hogy kutyaként aludtál a konyhába? Cuki voltál.  - tudom, hogy nem próbálta azóta az animágiát. Nem is tudom mért jön fel bennem ez a dolog. Talán csak valami kellemesebb irányba akarom terelni a dolgokat, miközben felkísérem a kastélyba. Pontosabban a konyhába, amit ő jelölt meg célként.


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-12-06, 08:49



[You must be registered and logged in to see this image.]

Sebastian & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

   - Oh, nem. Az iskola után dolgoztam pár hónapig, és találkoztam olyanokkal, akik a Roxfortba jártak korábban, és nagyon maguknak való, fura alakok voltak. Te pedig még csak fura sem vagy! Naszóval. Többen közülük remek karriert értek el, felfigyeltek rájuk, és azt kell mondanom, csinos lányok is! – Ebben van is igazság, meg nem is. Sebastian nem az a tipikus jóképű, de egyáltalán nem csúnya srác, inkább egyedinek mondanám. Engem ugyan szép arcúnak mondanak, bár ez a rengeteg szeplő és hullafehér bőr nem mindenkinek jön be. Én azt vallom, hogy ha tetszünk valakinek, akkor úgysem az számít, hogy milyen a külsőnk, ha meg nem, akkor teljesen mindegy. Nyilván kell valami, ami megfogjon, de én még nem bonyolódtam bele túlságosan a kapcsolatokba, talán az a korrupt auror is elnézőbb lett volna, ha játszom az engedelmes titkárnőt, de valahogy nem ment, én túlságosan önfejű vagyok. Remélem viszont, hogy Sebastian egy kicsit fellelkesül, hogy nem reménytelen, csak kicsit még várnia kell. Végülis hatodikos, most jön csak a java! Ahogyan bénázik egyet, és felkiált, én lepisszegem, de után elmosolyodom, picit még nevetek is hozzá, enyhén komikus, ahogyan semmi sem sikerül. Nem kinevetem, inkább szórakoztat, lévén amúgy is olyan természet vagyok, aki igyekszik meglátni a szépet és jót. – Ugyan, mi történhetne? – Csóválom a fejemet, nem kell lebeszélnie, az egyetemistákra lényegesen kevesebb szabály vonatkozik, mint a „kicsikre”, mondhatni szabadon mászkálhatunk, hiszen komoly tandíjat fizetünk. A Roxfort nem szegény iskola, de az ilyen egyetemi tandíjak kapcsán biztosan még híresebb lett, hiszen világszerte sehol nincs ilyen továbbképzés! Leülnék még a gyengélkedőn, amíg tényleg átkötik Sebastian kezét, de csak arra engednek módot, hogy elmeséljem, hogy mi volt. A javasasszony hiszi is meg nem is a mesémet, de végül nem köt bele, láthatóan eleve nem szereti az éjszakai műszakot.
//Köszönöm szépen én is a játékot, cukik^^//


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Sebastian O'Keefe
Reveal your secrets
Sebastian O'Keefe
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-11-28, 14:25





Chloe & Sebastian
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez igaz, de ehhez el kell mondanod valakinek, akiben megbízol és tud segíteni. - vetem fel, hiszen gondolom az alapján, amit mondott és ami történt nem akarná csak úgy bárkinek kiteregetni. Viszont elég nyitott lánynak tűnik, kedvesnek is, szóval gondolom vannak azért bőven barátai, szóval tud segítséget kérni valakitől, aki ért az elemi dolgokhoz, meg az efféle képességekhez, vagy mikhez. Én nem vagyok egy gyakorlati ember, no meg mi most találkoztunk csak, szóval eszembe sem jut, hogy netán magamat javasoljam. Butaság lenne, tuti, hogy nemsokra menne velem.
- Ezt csak úgy mondod, de azért kösz. - vonom meg a vállamat. Nehéz elhinni, hogy ha most különc vagyok, akkor a jövőben nem leszek majd az. Kétlem, hogy mondjuk egy olyan hóbortos kobolddal sokan barátkoznának, mint Binns professzor, mármint akkor se hiszem, hogy sokan barátkoztak vele, amikor még élt, most meg ugye még kevésbé. Kétlem, hogy olyan sokat változna majd a helyzet, ha dolgozni fogok, hiszen még a szüleim sem hisznek benne, hogy viszem bármire is az életben. - De nem gáz, már megszoktam. - teszem hozzá egy félmosollyal azért, bár azért ez sem teljesen igaz, hiszen ha így lenne és tényleg nem érdekelne az egész, akkor jó eséllyel nem kerestem volna a bajt azáltal, hogy alkut kötök csak, hogy hátha bemutatnak annak a lánynak, aki tetszik. Amúgy is hülyeség az egész, hiszen ha be is mutatnak neki mire megyek vele? Kétlem, hogy egy olyan béna alak érdekelné, mint én.
- Bocs... - suttogom, gyorsan a zsebembe süllyesztve a zseblámpát, mert tényleg kicsit hangosabban sikerült a kelleténél elkiabálnom magamat. - Esetleg azt is mondhatjuk, hogy nem néztük hány óra és elszaladt az idő, vagy is te... mert én nem tudok hazudni, vagy hát nem valami profin. - azért nagyon rendes tőle és hálás is vagyok, hogy magára vállalja. Nem mintha lenne bármi is amúgy a rovásomon, mert őszintén szólva nem igazán volt még rá példa, hogy bajbakerültem volna. Azt hiszem ahhoz, hogy bajba kerülj kellemetlen helyzetekbe kell keveredned. Ez pedig nem lehetséges, ha maximum csak a könyvtárban üldögélsz és még a kastélyon kívül is csak ritkán mutatkozol.
- De azért remélem neked nem lesz ebből bajod. - teszem még hozzá kissé azért aggódva, mert tényleg nem akarnám, ha miattam bajba kerülne. Jó egymást védjük be, hiszen neki se lenne kellemes, ha kiderülne a titka, és persze nekem se, ha büntetést kapnék azért, mert kisurrantam az éjszaka közepén. Valamit valamiért. Mindenesetre gyorsan elérünk a Gyengélkedőig, ahol megköszönöm, hogy elkísért és persze hálásan pillantok rá, amíg előadja a kis mesét arról, hogy mi történt és jó eséllyel utána el is küldik, hogy inkább pihenjen, amíg nekem rendbe teszik a kezemet.

//Köszönöm a játékot! Szupi volt. Very Happy//


Idézet, szöveg[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-11-27, 14:32



[You must be registered and logged in to see this image.]

Sebastian & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

  - Köszönöm. Egy igazi mentort, tanárt kéne keresnem, könyvből tanulni nem az igazi, de több, mint a semmi. – Én aztán nem nézem le őt, rémesen unalmas életem volt a Roxfortban, jókislányként tanultam, mert annak láttam értelmét, aztán mégis csak egy sima titkárnő lettem, mert láttam magamban annyi precizitást, hogy másnak segítsek rendszereket építeni. Lehet, hogy ez lett a vesztem, és már korábban is tanárnak kellett volna tanulnom, az is amolyan tudatos szervezést igényel, de még magasabb szintűt is, mint holmi csacska titkárnőnek lenni. Méregetem egy darabig a srácot, cseppet sem zavartatva magamat attól, hogy netán zavarba hozom, én igen közvetlen, nagyszájú lány vagyok, nem csoda, hogy egyből a melltartó merült fel bennem, hogy mekkora poén lenne, ha azzal térne vissza a startmezőre. Mindenesetre elfogadom, hogy ő mennyire visszafogott, most nekem is annak kéne lenni, lapítani, mint szar a fűben. – Rém ciki ez Sebastian, valahol ez most még a tinik sajátossága. Később biztosan fel fognak rád nézni, ha okos vagy. Pár hónapig dolgoztam már, és valahogy úgy vettem észre, hogy aki már nem gyerekes, az tudja értékelni a zsenialitást. Fel a fejjel. – Emelem meg a vállamat, hugrabugosként nem csoda, ha ilyen barátságos vagyok, és közben van is olyan érzésem, hogy ez a hollóhátas okoska nem csak a társaira érti amit mondott, hanem a lányokra is, hiszen velem szemben is olyan zavarban van. Mondanám, hogy segítek neki ebben fejlődni, de félő, hogy azzal is csak zavarba hoznám. Elindulunk inkább kifelé, nagyot nyelek azon, hogy a papírt csak zsebrevágja, én meg az álnok kiváncsiságom!! – Ne kiabálj már! – Pisszegem le, mert nem volt cél, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. A pálcámmal gyorsan körbereflektorozok, szerencsére még senki sehol, noha a festményeket se kéne ébresztgetni. – Jövök veled. Majd azt mondjuk, hogy tanár szakosként a háztartási bűbájokat gyakoroltam a konyhában, és leforráztalak. Ennek hetven százaléka igaz. Ha már hazudunk, legyen alapja. És te hogy kerültél oda? Tegyük hozzá, hogy kuktának hívtalak, csak mivel én már elvégeztem a roxfortot, nem voltam képben, hogy csak egyetemisták mászkálhatnak kint. Bevállalok mindent! – Emelem esküre a kezemet, és cuki mártírarcot fintorítok hozzá. Hogy aztán elinduljunk a gyengélkedő felé.



[/b][/color][/i]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Sebastian O'Keefe
Reveal your secrets
Sebastian O'Keefe
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-11-21, 14:14





Chloe & Sebastian
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Semmiség, a könyvekkel elég jóban vagyok. - vágom rá gyorsan, bár ez a legtöbbek szerint egyáltalán nem jó tulajdonság, hanem sokkal inkább rémesen unalmas. Oké, azért akadnak, akik szeretik a könyveket úgy, ahogyan én, de bőven vannak olyanok is, akik úgy gondolják könyvtárban lenni teljesen értelmetlen. Pedig a könyvek legalább nem szólnak be, nem néznek rád hülyén, ha nem tökéletes a szerelésed és... hát nem szólnak be, vagy ezt már említettem? Ez a lány pedig rendesen, bár kissé néhol zavarbaejtő, de miért ne segíthetnék neki, ha már én könnyen eligazodom a könyvtárban, ő meg lehet, hogy egy rossz mozdulattal felgyújtja a felét... Apropó lehet, hogy érdemes lenne javasolnom, hogy viseljen majd ott kesztyűt. Akadnak olyan ritka és értékes darabok, amiket ha esetleg megpörkölne akkor még lehet, hogy az amúgy felettébb kedves és visszafogott Miss Haper is kikelne magából.
- Engem? Nem, általában keresztül néznek rajtam, ezt most magamnak kerestem. - vonom meg a vállamat, bár lásusk be ez a mondat úgy ciki, ahogy van. Az is, hogy amúgy keresztül néznek rajtam és persze az is, hogy most magamnak kerestem a bajt. - Tudod valamit valamiért. Ez egy... üzleti alku. - magyarázom tovább, bár nem hiszem, hogy így bármennyivel is jobb színben sikerül feltűnteni saját magamat. Gáz mi? De hát akartam valamit és cserébe ezt kell tennem. Aztán persze meg van az esélye, hogy átejtenek és senki se fog majd bemutatni annak az angyalhangú lánynak, de ha csak egy kis esélye is van, akkor már megérte. Azzal meg nem számolhattam, hogy ennyire bonyolult lesz az eset és leégetem a kezem, no meg még az elemlámpámat is elhagyom a folyosón. Erre mégis ki számított volna? Inkább gyorsan elteszem a papírt, amit találtunk, remélve, hogy ez az, amit el kellett hoznom, mert hát már minden fiókot végignéztünk és másikat nem találtam. Mondjuk simán lehet az is, hogy átvertek ezzel az egésszel és akkor meg felesleges volt minden, amin átmentem, de ezzel azért valahol a lelkem mélyén számoltam.
- Az elemlámpám! - csattanok fel hirtelen, amikor felkapcsolja a lumost és kiszúrom a fal mellett a kis zseblámpát, ami persze ramaty állapotban van. Az üvege betörött és jó eséllyel a belső részeinek is annyi. Azért mégis megpróbálom bekapcsolni, de csak kerreg kicsit, csoda hogy nem szikrázik fel és még csak halvány fényfoszlányt se sikerült kicsiholnia magából. Halkan sóhajtok egyet és inkább zsebre vágom, bár jó eséllyel kukában végzi majd nyomorult. - Nem tudom, ha egyedül megyek a Gyengélkedőre lehet, hogy bajba kerülök, de szerinted mit mondjak? - sose voltam jó hazudozó. Na nem mondom, hogy ezt a lányt teheségesnek gondolom e téren, de nálam bárki csak jobb lehet ebben. Gőzöm sincs, hogy mit mondjak, és persze, hogy hogyan sikerült mindezt a klubhelyiségben? Véletlenül beletenyereltem a kandallóba? Aztán elindultam a Gyengélkedőre és összefutottam Chloeval? Ez lehet, hogy jó lenne, de gőzöm sincs, hogy mennyire vennék be, vagy mennyire tudnám kellő hitelességgel előadni.


Idézet, szöveg[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-11-12, 15:33



[You must be registered and logged in to see this image.]

Sebastian & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

  Kedves tőle, hogy még ő szabadkozik, hogy reméli, hogy minden rendben velem, holott én égettem meg, aztán még zavarba is hoztam. Biztos vagyok benne ezen felül, hogy nem köpne be, hiszen nem rosszindulatú, inkább csak esetlen a maga bájos módján. Mindig társasági embernek mondtam magamat, követtem a szabályokat, hogy olykor bizony tényleg felrúgjak mindent a csacskaságom miatt, hiszen a kiváncsiság a legjellemzőbb tulajdonságom. Most a saját képességemmel kapcsolatban is, de ami még ennél is fontosabb, hogy vajon miért is küldték ide Sebastiant. – Elkísérlek szívesen, annyira nem lehetek befosós, hogy távol tartom magamat a könyvektől. Köszönöm, hogy segítesz. – Legyintek egyet, nem tartom kockának még véletlenül sem, annak idején én is kifejezetten jó tanuló voltam. Nem tudom, hogy miért ennyire visszafogott, láthatóan nagyon pironkodik a közelemben, én sokkal lazább vagyok, hiszen még a melltartómat is megkapta volna, láthatóan nem tudok mit kezdeni a helyzettel, de még véletlenül sem alázom meg. Lehet, hogy van bennem nem kis adag pikantéria, ám nem erőltetek, nem kezdek el csábosan nézni, ha valaki nem megy bele a játékba. Most pedig pláne nem, amikor én is űzött vad vagyok. – Gyakran szoktak bajba keverni téged? Miért? Miért hagyod magad? – Nem igazán értem a dolgot, hogy miért jó a fiúknál ez a kakaskodás. Közben az ötlik fel bennem, hogy ha a korrupt auror vezér rám akarna valakit küldeni, nem árt, ha nem egyedül vagyok. Természetesen nem akarom Sebastiant csalinak használni, netán pajzsként magam elé vonni, főleg, hogy nem is tudja szegény, hogy célpont lehetek. Talán majd elmondom neki, de nem most, hiszen a tűz képességemet kell kideríteni, na meg azt, hogy őt miért küldték ide potyára. Elnyílik a szám, amikor meg se nézi a talált papírt. A hatalmas kiváncsiságom itt be is kapcsol, látszik rajtam, hogy mondanék valamit, hogy nézzük már meg, de aztán mégsem teszem. Egész éjjel ezért fogom magamat dobálni, hogy mi lehetett a titkosírás lényege, de ha Sebastian szerint nem ez volt az, akkor kár is lenne ráerőltetni az akaratomat, főleg ha barátkozni akar, és segíteni nekem a képességemet illetően. – Már elmúlt, ne aggódj. Jöjjek akkor veled, vagy az további kérdéseket vetne fel? – Inkább én nyitom ki az ajtót, a pálcámmal világítok is, mert látom, hogy nagyon tanácstalanul sandít körbe-körbe.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Sebastian O'Keefe
Reveal your secrets
Sebastian O'Keefe
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-11-07, 14:12





Chloe & Sebastian
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem lehet egyszerű ezzel a tűz dologgal együtt létezni, főleg ha ennyire nem tudja kordában tartani. Én tuti, hogy szólnék egy tanárnak, de mivel ő sem szólt senkinek, hogy itt vagyok, amikor nem kellene, én se köpném be csak úgy. Nem lenne fair, meg hát simán bajba kerülnék akkor én is. Olyan meg nem vagyok, hogy esetleg névtelenül hívjam fel a házvezetője figyelmét a problémára. Egyébként sem hiszem, hogy a végén ne derülne ki, amennyire peches vagyok.
- Ja persze, gyakran járok a könyvtárban. - vágom rá azonnal, ami le is esik, hogy talán tök ciki, mert ki az, aki gyakran jár a könyvtárban? Általában az, akinek nincs más dolga és ezt nem a legjobb ötlet csak úgy nyíltan felvállalni mi? Szívás, most már mindegy, főleg hogy én gyakorlatilag minden áldotott nap látogatást teszek a könyvtárban, sőt hétvégenként is órákat sikerül ott ücsörögnöm. Ciki mi?
- Kösz! Hátha több szem többet lát, vagy a srác csak bajba akart keverni. - vonom meg a vállamat elhúzva a számat. Lehet, hogy nem is tudna amúgy összeismertetni azzal a lánnyal, meg úgyse érdekelnék pont én egy olyan menő csajt.. Nem is tudom, hogy mit képzeltem. Túlságosan szép és olyan csodás hangja van! Egészen sikerül elmerengenem, már-már úgy nézhetek ki kívülről, mint aki éppen nyitott szemmel ébren alszik és még idiótán mosolyog is hozzá. Így aztán majdnem sikerül megijednem, amikor Chloe megszólal és ennek hála olyan lendülettel vágom be a konyhaszekrény ajtaját, hogy a hangja után most a saját mozdulatomtól is összerezzenek. Ettől persze újfent sikerül elvörösödni és kissé torokköszörülve próbálom az újabb pocsék helyzetből a legtöbbet kihozni.
- Lehet, de az is lehet, hogy ez a manó nyúlt le valamit valakitől. De egy próbát megér, mást én se találtam. - kezdem kissé habogva, de végül sikerül nagyjából újra megtalálnom a hangomat és átvenni a levelet a lánytól, mielőtt esetleg még lángra kapna. Azt hiszem a tartalma igazából nem rám tartozik, így végül csak zsebre vágom, hiszen mást nem találtunk, tehát ez vagy az, vagy most nyúltunk le valamit egy manótól, aki meg szintén lenyúlta valakitől, úgyhogy nem orrolhat meg ránk különösebben, de azért... - Lehet, hogy jó lenne távozni, mielőtt visszajön. - vetem fel és el is indulok az ajtó felé, bár most már kissé félve és óvatosan nyúlok a kilincshez. A fémek elég jó hőtartással rendelkeznek, úgyhogy még lehet, hogy mindig meleg, bár már csak nem olyan izzó, mint amikor sikerül rámarkolnom. Tényleg csak langyos, úgyhogy lenyomom és gyorsan az ajtón kívül találhatjuk magunkat. Sötét van, a zseblámpám pedig valószínűleg eltört és valamelyik sarokban sínylődik szerencsétlen, amíg valaki meg nem találja, vagy ki nem dobja, mert amúgy is tönkrement. Fene enné meg. Kint viszont már bizonytalanul állok meg. Lehet, hogy tényleg a Gyengélkedőt kellene megcélozni, de ahhoz kell valami jó sztori, hogy hol égettem meg a kezemet és hogyan és aztán miért egy Hugrabugos lány kísér el a Gyengélkedőre és nem egy háztársam.



Idézet, szöveg[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-10-30, 13:46



[You must be registered and logged in to see this image.]

Sebastian & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

  Már kezdek lehülni, és úgy vélem, hogy ha teljes egészében nem árt nekem a tűz, akkor úgysem égetném meg a hajamat, ha hozzáérnék. Lássuk be; teljesen sértetlenül jöttem ki abból a lángoló raktárból, semmi bajom sem történt. Ha ezzel a tűzzel van összefüggésben, még mázli, hogy az exfőnököm nem éppen vízbe akart folytatni. Kétlem, hogy azt is túléltem volna. Viszont így, hogy korábban nem mutattam semmi jelét ennek a tüzes képességnek, valami bedurrant, ha elengedem, akkor nincsen megállás, ezt még meg kell tanulnom kezelni, hiszen azon túl, hogy Sebastiant is megégettem, felgyújthattam volna a konyhát. Most nagy levegővételekkel, de kezdek megszáradni, a hajam sem áll már olyan furcsán. Letörlöm a maradék izzadtságcseppet a homlokomról, most azon túl, hogy bepólyáltam a fiú kezét, nem akarok többet foglalkozni ezzel. Majd átgondolom, utánaolvasok, netán keresek valakit, aki járatosabb a témában. – Köszi a tippet. Lehet, hogy mégsem ott kéne keresgélnem, először megpróbálom uralni, magamtól. Ha netán arra jársz, és találsz valami infót, az se rossz, ha te magad adod át, akkor tuti nem gyújtok fel semmit. – Már némiképpen lenyugodva, visszanyerve önmagamat vidáman felnevetek. Ez vagyok én, könnyedén túl tudok lépni a múlton, ezért is nem rohantam az aurorokhoz a raktártűz esetén. Az ember ne eméssze magát, hiszen attól csak mélyülnek a ráncok. Visszaveszem a melltartómat, ez a srác nagyon komolyan veszi, amit feladatul kapott. Mindenesetre amikor már mellette vagyok, még végighallgatom, amit kétségesetten foglal össze, anyaian lelkesítően simogatom meg a hátát. – Jól van, akkor kárpótollak annyival, hogy keressük tovább. Lennie kell itt valaminek! – Nem fogadom el, hogy átverték, ezért a fiókok után bekukkantok a lenti szekrényekbe, most éppen azt vizslatom, ami a mosogató alatt van. Egy házimanó vacka lehet, mert van ott döglött egéren kívül rohadt alma, mosogatórongy, de ami felkelti az érdeklődésemet az egy szépen összehajtott fehér lap, ami nagyon nem illik oda. Óvatosan nyúlok hozzá, nehogy felgyújtsam. Széthajtogatom, és a füstölgő ujjaim miatt mintha felsejlene néhány betű rajta, de azonnal el is tűnnek. Mintha valami láthatatlan tintával írták volna. – Nézd csak, nem ez lesz az? – Nyújtom a fiú felé, hátha mégis meg tudjuk menteni a napját. Ha már a kezét fájlalja, legalább a küldetését tudja teljesíteni. Én is kiváncsi vagyok, hogy mi lehet ez, de ha nem rám tartozik, akkor nyilván nem ütöm bele az orromat.



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Sebastian O'Keefe
Reveal your secrets
Sebastian O'Keefe
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty2021-10-19, 15:15





Chloe & Sebastian
[You must be registered and logged in to see this image.]
Zavartan vakarom meg a tarkómat. Én legalább megtehetem, mert hát neki lehet, hogy nem lenne jó a hajához nyúlkálni perzselő kezekkel, bár logikus lenne, hogy önmagára nincsen hatással a dolog. Hm... fura ez az egész, biztosan jobban el lehetne mélyülni benne, hogy pontosan hogyan is működik. Egy biztos tényleg nem lennék a helyében. Van nekem elég bajom. Ha még valami fura képesség is kijönne rajtam hát végképp áshatnám el magamat, mert az is elkerülne, aki esetleg nem tette. Na nem mintha ez nagy létszámot jelentene egyébként.
- Lehet, hogy jobb lenne, ha utána néznél, mert ez így veszélyes lehet. Gondolom persze nem az én véleményem érdekel, csak hát.. - emelem fel a kezemet és ez végülis a kisebbik rossz, mert begyógyul, viszont ha felgyújt valamit a suliban, vagy valakire rágyújtja a szobáját... - A könyvtárban rengeteg könyv van, csak hát azok általában gyúlékonyak. - teszem még hozzá, nehogy aztán olyat mondjak, amivel még meg is bántom. Nem vagyok valami profi, ami a szociális képességeket illeti, meg hát a másokkal való társalgás sem különösebben az erősségem. Hasznos lenne, ha megpróbálnék ezen fejleszteni, ezért is próbálok nem olyat mondani, amivel kiakasztom, ami aztán neki sikerül ezzel a meghökkentő melltartós akcióval.
- Persze, azonnal! - gyorsan meg is fordulok, hogy még véletlenül se merüljön fel az esélye annak, hogy lesnék és amúgy tényleg eszembe sem jutna. Nem vagyok olyan. Már maga a tény és mérhetetlenül zavarba hoz, hogy épp most egy lány félmeztelen testtel egy helyiségben tartózkodik velem! Oh jesszus! Még a szememet is becsukom, pedig első ránézésre nincs semmiféle tükröződő felület, szóval addig meg se fordulok, amíg meg nem szólal újra és még akkor is nehezen teszem, mert mi van, ha véletlenül szólalt meg és még mindig öltözködik. Először tehát még hátat fodítva válaszolok nei, amíg nem szól, hogy most már nyugodtan odanézhetek, vagyis oda nem lép mellém, mert már minden szükséges ruhadarab rajta van. Bőven elég zavarbaejtő a tény, hogy nem rég még nem így volt.
- Nem tudom. Az is lehet, hogy csak ugratott. Nem lenne meglepő és újdonság sem. - vonom meg esetlenül a vállamat, mert hát volt már rá példa, hogy hasonló módon akart valaki beetetni és aztán jót nevetett magában. Lehet, hogy ez a srác is csak azt akarta, hogy hagyjam békén és gondolta akkor már jól megszivat. Végül is sikerült, hiszen még a kezem is megégett, bár ezzel ő se számolhatott előre. - Talán egy üzenet, de az is lehet, hogy nincs itt semmi. - teszem hozzá még, aztán elindulok, hogy nekiálljak fiókokat kihúzkodni az ép kezemmel, szekrényeket nyitogatni, hátha valami felkelti a figyelmemet. Rendes azért tőle, hogy segít, meg minden, de tényleg benne van a pakliban, hogy nincs itt semmi.


Idézet, szöveg[You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Konyha Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-
Ugrás: